A jótékony kertész



Egy öreg, nyájas kertész, igen jótékony volt a szegények iránt. Nélkülözhető kevés pénzecskéjét, melyért szebb ruhát, csinosabb házi berendezést, vagy akármi más gyönyört szerezhetett volna magának, a szűkölködőknek adta, kik hozzá segélyért folyamodtak. Ilyenkor azt szokta mondani: „Ejnye no, megint egy almát kell keresztül vetnem a sövényen.”

  Egyszer megkérdezték tőle, hogy mit ért ezen különös szavak alatt. A kertész ekkor a következő történetet beszélte el. „Valamikor gyermekeket hívtam be a kertembe, s megengedtem nekik, hogy a fa alatt fekvő gyümölcsből annyit egyenek, amennyit csak akarnak, de meg tiltottam nekik, hogy valamit zsebre dugjanak vagy elvigyenek. Egy fiú azonban oly álnok volt, hogy néhányat legszebb almáin közül a sövényen keresztül dobott, utóbb meg felszedte őket.”

  „A fiú mindenesetre rosszul cselekedett és soha többé nem bocsátottam be kertembe. Azonban valamint a méh a mérges virágból is mézet szí, úgy én is ezen rossz cselekedetből valami jót tanultam.”

  „Nézd, ez jutott eszembe: mi emberek e földön épp úgy cselekedhetünk, mint a gyerekek a kertben. Szabad ugyan e világ javait használnunk, de magunkkal vinnünk nem szabad őket. De amit abból a szegényeknek adunk, azt mintegy a kertsövényen keresztüldobjuk, és egyszer a kertsövényen túl - az örökkévalóságban - megint hasznunkra fordíthatjuk.”


          Amit e világon
          A szegényért tettél,
          Abból a mennyekben
          Számodra áldás kél.


(Forrás: Schmid Kristóf: Tanulságos beszélykék - Bacsi Irma e-mail)