Az ezüstműves

 

A mester a tűz előtt ült, kezében tartotta a fogóvasat, melynek végén izzott a fém. Az inas kérdezgette őt:
- Miért tartod az ezüstöt a tűzben?
- Azért, hogy minden szennyeződés kiégjen belőle, és nagyon tiszta és nagyon értékes legyen.
- De miért nézed folyamatosan?
- Azért, hogy a kellő pillanatban tudjam kivenni, akkor, amikor már nincsen benne semmi szenny, de még nem égett meg a tiszta fém a tűzben.
- És mikor van ez a megfelelő pillanat?
- Amikor meglátom benne a saját arcvonásomat.
A mester egy kicsit elhallgatott, aztán csendesen hozzáfűzte:
- Tudod, ugyanígy van velünk a jó Isten is. Csak addig hagy bennünket a földi élet tisztító tüzében, amíg meg nem látja bennünk saját 
arcvonásait. Egy pillanattal sem tovább.

 

 forrás: ismeretlen szerző