Ige

Online bibliák, ima, megvallás. Napi igék és áhítatok, igemorzsák felnőtteknek és gyerekeknek.

Mai Ige 2018 1 negyedévMai Ige 2018 2 negyedév

Mai Ige III. n.év

 

 Mai IGE 2018.

január - február - március - április - május - június - július -augusztus - szeptember,

http://www.maiige.hu/maiige

 

 

 


 

 


Te is megváltozhatsz

szeptember 17. hétfő

„Mi vagyunk az agyag, te a mi formálónk, kezed alkotásai vagyunk mindannyian.” (Ézsaiás 64:7)


Mi vagyunk az agyag, te a mi formálónk, kezed alkotásai vagyunk mindannyian. Ézsaiás 64:7,

Láttad már valaha, hogyan lesz egy kupac agyagból valami csodaszép dolog? Az agyag nem tudja magát megváltoztatni, ez a hatalom a fazekas kezében van. Ézsaiás azt mondja: „Mi vagyunk az agyag, te a mi formálónk, kezed alkotásai vagyunk mindannyian.” Ez azt jelenti, hogy nem kell életed hátralevő részét félelmekkel és gátlásokkal küszködve leélned, Isten meg tud változtatni. Még ha egész eddigi életedben aggodalmaskodó voltál is, többé nem kell aggódnod. Mi van akkor, ha szegénységbe vagy előítéletek közé születtél? Nem kell, hogy így is halj meg. Honnan veszed, hogy nem tudsz megváltozni? Honnan erednek az ilyen megjegyzések, mint: „nekem már csak ilyen aggódós természetem van”, vagy: „én mindig borúlátó leszek, én már csak ilyen vagyok”, vagy: „családomban mindenki alkoholista és kábítószerfüggő volt, én sem leszek sosem szabad”? Mondanál ugyanilyen megjegyzéseket a testedre is, ha megbetegszik? „Nekem a törött láb a természetem, nem tehetek róla.” De tehetsz ellene! Ha a testedben valami rosszul működik, orvoshoz fordulsz vele. Nem kellene ugyanezt tenned a bűnös vágyakkal, negatív hozzáállással és önző szóáradatokkal is? Amit a világ csupa ócska vacaknak lát, azt Isten értékes kincsnek tekinti. Ő kezébe vesz, mint a fazekas, megformál, és megbecsülésre méltó edényt készít belőled (ld. 2Timóteus 2:21). Csak annyi a dolgod, hogy életedet az ő kezébe tedd. Szoktuk énekelni: „Minden szerinted legyen, Uram! Te vagy a mester, én az agyag.” Ha felhagysz azzal, hogy megpróbáld magadat megváltoztatni, és átadod magadat Istennek, akkor jön el az igazi és tartós változás.

http://www.maiige.hu/assets/media/2018/Mai%20Ige%2020180917.mp3

  "A fenti elmélkedés a Keresztyén Média UCB Hungary Alapítvány napi elmélkedése (honlap: www.maiige.hu), melynek írója Bob Gass. Magyar nyelven negyedévre szóló kiadvány formájában megrendelhető az alapítvány honlapján, vagy a következő címen: Mai Ige, 6201 Kiskőrös, Pf. 33."

 


 

„Aki hisz énbennem, azokat a cselekedeteket, amelyeket én teszek, szintén megteszi.” (János 14:12)

Bizony, bizony mondom nektek, aki hisz énbennem... János 14:12,

 

 

„Megnyugtat téged, ha az orcám megy veletek?” (2Mózes 33:14)

A Jézustól kapott békesség abból ered, hogy tudod, Isten gyermeke vagy, ő szeret téged és a javadat akarja.

 


Isten veled van

június 13. szerda

„Látásukat azonban mintha valami akadályozta volna, hogy ne ismerjék fel őt.” (Lukács 24:16)

Emmausi tanitványok

Amikor válságos helyzetben vagyunk, könnyen beszűkül a látásunk. Ez történt Krisztus két tanítványával is az emmausi úton. Elcsüggedtek Jézus halála miatt, és „és beszélgettek egymással mindarról, ami történt. Miközben egymással beszélgettek és vitáztak, maga Jézus is melléjük szegődött, és együtt ment velük. Látásukat azonban mintha valami akadályozta volna, hogy ne ismerjék fel őt.” (Lukács 24 14–16). Ha elfordítod tekintetedet Jézusról, akkor kezded tehetetlennek érezni magad a helyzetedben. Dr. Michael Youssef mondta: „Nagy krízissel szembenézve hajlamos vagyok olyan emberré válni, akinek a látása elhomályosult. Az érzékelésem kikapcsol. Szemléletmódom egyoldalúvá válik. Gyakran éppen azokat az embereket zárom ki, akik segíteni tudnának, mint ahogy az a két tanítvány is tette… Csak homályosan látták azt, aki velük ment, aki beszélgetett velük. Akinek a halálát gyászolták, élt… de ők nem vették észre, mert másra összpontosítottak.” Ám minden megváltozott abban a percben, amikor felismerték Jézust. „Még abban az órában útra keltek, és visszatértek Jeruzsálembe, ahol egybegyűlve találták a tizenegyet és a velük levőket. Ők elmondták, hogy valóban feltámadt az Úr, és megjelent Simonnak. Erre ők is elbeszélték, ami az úton történt, és hogy miként ismerték fel őt a kenyér megtöréséről.” (Lukács 24:33–35). Figyeld meg ezeket a szavakat: „még abban az órában”! Félelmük azonnal bátorsággá változott, fájdalmuk örömmé, kétségbeesésük reménnyé. Pál azt írta, imádkozik, hogy Isten „világosítsa meg lelki szemeteket” (Efezus 1:18). Akkor lesz tökéletesen éles látásod, ha többé nem a problémára összpontosítasz, hanem Jézusra figyelsz, és megtelsz reménységgel.

Meghallgatás: http://www.maiige.hu/assets/media/2018/Mai%20Ige%2020180613.mp3

 "A fenti elmélkedés a Keresztyén Média UCB Hungary Alapítvány napi elmélkedése (honlap: www.maiige.hu), melynek írója Bob Gass. Magyar nyelven negyedévre szóló kiadvány formájában megrendelhető az alapítvány honlapján, vagy a következő címen: Mai Ige, 6201 Kiskőrös, Pf. 33."


 

„… drága véren, a hibátlan és szeplőtelen Báránynak, Krisztusnak a vérén.” (1Péter 1:19)


drága véren

 


Figyelj oda az összetételre!

június 8. péntek

„De nekik nem használt a hirdetett ige, mivel nem párosult hittel azokban, akik hallgatták.” (Zsidók 4:2)

„A hit pedig a remélt dolgokban való bizalom, és a nem látható dolgok létéről való meggyőződés.” (Zsidók 11:1)

Ahhoz, hogy a cementből beton legyen, hozzá kell adni homokot és vizet. Ha nem megfelelő a keverék aránya, akkor a cement sohasem fog megkötni. Ahogy a testednek minden nap szüksége van megfelelő táplálékra, úgy lelkedet is táplálnod kell Isten Igéjével. De ez még nem elég. Cselekedned is kell azt, amiről hallottál, amit olvastál. A hit azt jelenti, hogy Isten szavát igaznak tartva cselekszünk! Ha nem vagyunk Isten Igéjének cselekvői, akkor az semmit sem használ nekünk. „Nekik nem használt a hirdetett ige, mivel nem párosult hittel [azzal a teljesen Istenre hagyatkozó bizalommal, mely meg van győződve Isten hatalmáról, bölcsességéről és jóságáról] azokban, akik hallgatták” (Zsidók 4:2). Ahhoz, hogy megkapjuk azt a végeredményt, amit Isten Igéjében megígért, oda kell figyelnünk arra, hogy mit kell hozzáadnunk: azt a teljesen Istenre hagyatkozó bizalmat, mely meg van győződve Isten hatalmáról, bölcsességéről és jóságáról. Miért járunk templomba és ülünk be a padba? Mert biztosak vagyunk abban, hogy a pad megtart, és nem dől össze alattunk. Ez fordítva is igaz. Lehet, hogy azt mondod, hiszed, hogy a pad megtart, de ha sosem ülsz rá, akkor nem gyakorlod a hitedet – mert nem cselekszel aszerint, amiről azt mondod, hogy hiszed. Mit jelent a hit szerint cselekedni?

1) Egyetérteni Isten Igéjével, és nem mondani semmi olyat, ami annak ellentmondana.

2) Türelmesen várni, engedni, hogy Isten az ő módján és az ő időzítése szerint teljesítse be Igéjét. „A hit pedig a remélt dolgokban való bizalom, és a nem látható dolgok létéről való meggyőződés” (Zsidók 11:1). Hitünknek biztos alapja az, amiről meggyőződtünk: Isten Igéjének kipróbált, bizonyított, megingathatatlan igazsága.

Meghallgatás: 
http://www.maiige.hu/assets/media/2018/Mai Ige 20180608.mp3

 "A fenti elmélkedés a Keresztyén Média UCB Hungary Alapítvány napi elmélkedése (honlap: www.maiige.hu), melynek írója Bob Gass. Magyar nyelven negyedévre szóló kiadvány formájában megrendelhető az alapítvány honlapján, vagy a következő címen: Mai Ige, 6201 Kiskőrös, Pf. 33."


 

„A rágalmazó titkokat tár fel, de a hűséges lélek leplezi a dolgot.” (Példabeszédek 11:13)

A rágalmazó titkokat tár fel, de a hűséges lélek leplezi a dolgot. Példabeszédek 11:13,

 


 

 

„Semmiféle bomlasztó beszéd ne hagyja el a szátokat” (Efezus 4:29)

Semmiféle bomlasztó beszéd ne jöjjön ki a szátokon, hanem csak akkor szóljatok, ha az jó a szükséges építésre, hogy áldást hozzon azokra, akik hallják. Ef.4:29,


 

„Amivel csordultig van a szív, azt szólja a száj.” (Lukács 6:45)

„A jó ember szíve jó kincséből hozza elő a jót, és a gonosz ember a gonoszból hozza elő a gonoszt. Mert amivel csordultig van a szív, azt szólja a száj.” (Lukács 6:45)

 


 

„Ha bőségben él is valaki, életét akkor sem a vagyona tartja meg.” (Lukács 12:15)

csakhogy elvégezhessem futásomat

 


Istené vagy

május 30. szerda

„Ne félj, mert megváltottalak, neveden szólítottalak, enyém vagy!” (Ézsaiás 43:1)

Ne félj, mert megváltottalak, neveden szólítottalak, enyém vagy!” (Ézsaiás 43:1)

Amikor Isten megvált, akkor birtokba vesz – és ő megvédi azt, ami az övé! Ezt jól szemlélteti Bélsaccar története. A Bibliában azt olvassuk: „Bélsaccar király nagy lakomát rendezett ezer főrangú emberének, és az ezer emberrel együtt itta a bort. A bor hatására megparancsolta Bélsaccar, hogy hozzák elő azokat az arany- és ezüstedényeket, amelyeket apja, Nebukadneccar hozott el a jeruzsálemi templomból. Azokból akart inni a király főrangú embereivel, feleségeivel és ágyasaival együtt.” (Dániel 5:1–2). Nos, ha csak valami értéktelen öreg kupákat használt volna nem megfelelő módon, akkor az talán nem számított volna, de Isten ezeket a szent edényeket sokkal jobban értékelte annál, hogy hagyta volna, hogy ily méltatlan módon bánjanak velük. Ezért aznap éjjel Isten ujja ráírta Bélsaccar végzetét palotája falára. „Még azon az éjszakán megölték Bélsaccart, a káldeusok királyát. A méd Dárius pedig elfoglalta az országot…” (Dániel 5:30–6:1). Isten megváltott gyermekeként bátran ráállhatsz erre a változhatatlan alapelvre: „Senkinek sem engedte elnyomni őket, sőt királyokat is megintett miattuk: Ne nyúljatok fölkentjeimhez, prófétáimat se bántsátok!” (1Krónikák 16:21–22). Lehet, hogy egy idegen országban harcolsz, vagy nehéz helyzetben dolgozol otthon, vagy a hited miatt ér megpróbáltatás, de egy dologban biztos lehetsz: Isten túl sokat fektetett beléd ahhoz, hogy hagyná, hogy elpusztítsanak. Bármikor is próbálkozik a Sátán, Isten félbeszakítja a lakomát, és így szól: „Ehhez az edényhez nem nyúlhatsz! Sokáig tartott nekem, míg megtanítottam ezt az asszonyt imádkozni… Sok évet fektettem abba, hogy megtanítsam ezt a férfit győzelmes életet élni… Sokat szenvedtek már az én nevemért ahhoz, hogy hagyjam, hogy árts nekik. Vedd le róluk a kezedet, ők az enyémek!”

Az üzenet az alábbi linken tudod meghallgatni:

Mai Ige: Istené vagy/mp3

 "A fenti elmélkedés a Keresztyén Média UCB Hungary Alapítvány napi elmélkedése (honlap: www.maiige.hu), melynek írója Bob Gass. Magyar nyelven negyedévre szóló kiadvány formájában megrendelhető az alapítvány honlapján, vagy a következő címen: Mai Ige, 6201 Kiskőrös, Pf. 33."


 

„Ami mögöttem van, azt elfelejtve, ami pedig előttem van, annak nekifeszülve futok egyenest a cél felé…” (Filippi 3:14)

„Ami mögöttem van, azt elfelejtve, ami pedig előttem van, annak nekifeszülve futok egyenest a cél felé.” (Filippi 3:13)


 

„Uram, te vagy osztályrészem és poharam, te tartod kezedben sorsomat.” (Zsoltárok 16:5)

„Mert csak én tudom, mi a tervem veletek - így szól az Úr -: békességet és nem romlást tervezek, és reményteljes jövőt adok nektek." (Jeremiás 29:11)

 


 

„Csendesedjetek el, és tudjátok meg, hogy én vagyok az Isten!” (Zsoltárok 46:11)

Csendesedjetek el


 

„Jákób Penúélnak nevezte el azt a helyet, és ezt mondta: Bár láttam Istent színről színre, mégis életben maradtam.” (1Mózes 32:31)

győzelemhez együttműködés kell


 

„Ekkor megkérdezte tőle: Mi a neved? Ő így felelt: Jákób.” (1Mózes 32:28)

Jákob


 

„Nem bocsátlak el, amíg meg nem áldasz.” (1Mózes 32:27)

Nem bocsátalak el amíg meg nem áldasz.

 


 

„Mindnyájan, ugyanarra a képre formálódunk át az Úr Lelke által dicsőségről dicsőségre.” (2Korinthus 3:18)

Fedetlen arccal

 


 

„Szívembe zártam beszédedet, hogy ne vétkezzem ellened. Áldott vagy te, Uram! Taníts meg rendelkezéseidre!” (Zsoltárok 119: 11-12)


A panaszkodás nem segít

május 17. csütörtök

„Mindenben hálákat adjatok” (1Thesszalonika 5:18 Károli)

Ne adj helyet a keserűségnek

A Biblia lényegében egyetlen dolgot mond a panaszkodásról: ne tedd! „Ha neked is olyan problémáid lennének, mint nekem, te is panaszkodnál” – mondod. Ha így érzel, olvass tovább: „Zúgolódás és vonakodás nélkül tegyetek mindent” (Filippi 2:14). Miért?

1) Mert a panaszkodás általában csak ront a helyzeten. Így megy ez: van valamilyen problémád, panaszkodsz miatta, és nem jutsz sehová. Rosszul érzed magad, ezért még többet panaszkodsz, ezzel csak azt éred el, hogy feszültebb leszel, de megoldást nem találsz.

2) Mert a panaszkodás nem juttat el oda, ahová el kellene jutnod. Ahelyett, hogy átadnád a helyzetet Istennek, kétségbe vonod bölcsességét és gondoskodását. Több ezer izraelita halt meg a pusztában azért, mert ezt tették. Pál azt írja: „De ne is zúgolódjatok, mint ahogyan közülük némelyek zúgolódtak, és elveszítette őket a pusztító angyal. Mindez pedig példaképpen történt velük, és figyelmeztetésül íratott meg nekünk…” (1Korinthus 10:10–11). Ha nem veszed észre életedben az áldásokat, és csak a problémáiddal foglalkozol, elveszíted az örömödet.

3) Mert a panaszkodás stressz okozta betegségekhez vezet. „A nyugodt kedély élteti a testet…” (Példabeszédek 14:30 katolikus). Most őszintén: hány nyugodt kedélyű panaszkodót ismersz? Panaszkodás helyett kezdd el számba venni áldásaidat! Barbara Johnson írónő példáját használhatjuk hozzáállásunk ellenőrzésére: „Egy kézzel írt hirdetés volt a telefonpóznára szögezve: »ELVESZETT… három lábú kutya, fél szemére vak, az egyik füle hiányzik, nemrég kasztrálták… Szerencsés névre hallgat.«” Isten megváltott gyermekeként nem a szerencsére kell számítanod, te áldott vagy! Így a mai üzenet számodra ez: „Mindenben [nem feltétlenül mindenért, de mindenben] hálákat adjatok, mert ez az Isten akarata Jézus Krisztus által a ti javatokra.” (1Thesszalonika 5:18 NKJV).

 "A fenti elmélkedés a Keresztyén Média UCB Hungary Alapítvány napi elmélkedése (honlap: www.maiige.hu), melynek írója Bob Gass. Magyar nyelven negyedévre szóló kiadvány formájában megrendelhető az alapítvány honlapján, vagy a következő címen: Mai Ige, 6201 Kiskőrös, Pf. 33."


Hogyan őrizhetjük meg a békességet?

május 16. szerda

„Törekedj békességre, és kövesd azt!” (Zsoltárok 34:15)

Törekedjetek a békességre...

Megőrizheted lelki nyugalmadat, bárhová mégy és bármit teszel. Azt kérded, hogyan? A Biblia azt mondja: „Törekedj békességre, és kövesd azt!” Ahhoz, hogy nyugodt életet élhessünk, először fel kell ismernünk, mi rabolja el a békességünket. A Sátán sokszor ugyanazt a taktikát használja mindenkinél, de mindegyikünknek van valami egyedi problémája. Például valakit zavar az, ha két-három dolgot kell egyszerre csinálnia, míg másokat kifejezetten energiával tölt fel, ha több dologgal foglalkoznak egyszerre. Különbözők vagyunk, meg kell ismernünk önmagunkat. A Sátán alaposan tanulmányoz minket, és tudja, mikor melyik gombot nyomja meg. Egy bibliatanító ezt írja: „Sokkal jobban elviselem a dolgokat, amikor nem vagyok fáradt… ezért a Sátán vár a támadással, amíg kimerülök. A békességre törekedve megtanultam, amit a Sátán már tudott rólam, most vigyázok arra, hogy ne fárasszam ki magam túlságosan, mert tudom, hogy azzal ajtót nyitnék neki. Gyakorlatilag lehetetlen nyugodt életet élni, ha nem tanulmányozod önmagadat, és nem tudod, hogy a saját életedben mik a »békerablók«. Írj listát mindarról, ami felzaklat. Kérdezd meg magadtól, hogy mi okozta a problémát, és írd le a választ. Légy őszinte magaddal, különben sohasem szabadulsz meg.” Az élet viharaiban Isten békessége lehet a horgonyunk. De ez nem pottyan az ölünkbe, nekünk is meg kell tennünk a magunk részét. Keresnünk kell a békességet, törekednünk kell rá, és követnünk kell azt. Ezért, ha ma elveszítetted a békességedet – indulj, keresd meg, és szerezd vissza!

 "A fenti elmélkedés a Keresztyén Média UCB Hungary Alapítvány napi elmélkedése (honlap: www.maiige.hu), melynek írója Bob Gass. Magyar nyelven negyedévre szóló kiadvány formájában megrendelhető az alapítvány honlapján, vagy a következő címen: Mai Ige, 6201 Kiskőrös, Pf. 33."


 

„Egy samáriai asszony jött vizet meríteni.” (János 4:7)

 Jézus és a szamáriai asszony

 


 

„Ne veszítsétek el tehát bizalmatokat, amelynek nagy jutalma van.” (Zsidók 10:35)

Ne veszitsétek el tehát bizalmatokat


 

„Mert amilyen mértékkel ti mértek, olyan mértékkel mérnek viszonzásul nektek.” (Lukács 6:38)

A házasság olyan, mint egy üres kosár: azt veheted ki belőle, amit beletettél.

 


 

„Ha valaki háza minden kincsét kínálná is a szerelemért, csak megvetnék érte.” (Énekek éneke 8:7)

„Ha valaki háza minden kincsét kínálná is a szerelemért, csak megvetnék érte.” (Énekek éneke 8:7)

 


 

 

Idézet a szeretethimnuszból


 

„Ne igazodjatok e világhoz, hanem változzatok meg értelmetek megújulásával.” (Róma 12:2)

Ne igazodjatok e világhoz, hanem változzatok meg értelmetek megújulásával. Róma 12:2,

 


 

„A gyermek szívéhez hozzátartozik az ostobaság, de a fenyítő bot kiűzi belőle.” (Példabeszédek 22:15)

Ha szereted a gyermekedet, megtanítod neki, hogy az élet szabályokra épül.

 


Az irigység problémája

április 18. szerda

„Amilyen lelki ajándékot kaptatok, úgy szolgáljatok azzal egymásnak.” (1Péter 4:10)

Amilyen lelki ajándékot kaptatok...

Egy lelkigondozó írja: „Ha felülünk az irigység mérleghintájára, rögtön lesüllyedünk, miközben az elégedetlenségünk célpontja fölénk emelkedik. Ebben az egyenlőtlen összehasonlításban mindig hiányállapotban érezzük magunkat. Az irigység önsajnálathoz és hálátlansághoz vezet… annyira leköt minket az elégedetlenségünk, hogy képtelenek vagyunk élvezni azt, amink van, és azt, amit éppen csinálunk. Az irigység keserűséghez, nehezteléshez és ellenségességhez vezet. Az angol envy [irigység] szó a latin invidere kifejezésből ered, ami azt jelenti: irigy szemmel nézni… Te különleges, egyedi teremtmény vagy, sajátos képességekkel, időzítéssel és rendeltetéssel… semmi értelme másokhoz hasonlítgatni magadat. Ha hálás szívvel, őszintén megvizsgálod Istentől kapott értékeidet, az segít, hogy elégedett légy azzal, amid van, és aki vagy.” Ne engedd, hogy az irigység egyetlen további másodpercet is elraboljon a boldogságodból. Amikor az irigység arra késztet, hogy másokhoz hasonlítsd magad, akkor mindig rosszul kerülsz ki az összehasonlításból. Ez cinikussá tesz. Folyton elégedetlen leszel. Az irigység miatt gyanakvással tekintesz mások motivációira, még ha ők őszinte szeretettel vannak is feléd. Nem tudod elhinni, hogy barátságuk valódi, ezért eltávolodsz tőlük, végül alig marad barátod. Mi a megoldás? A megelégedés és a hála az irigység mérgének ellenszere. Azt jelenti ez, hogy elfogadjuk, hogy Isten kezében van az irányítás, és megtanulunk hálásnak lenni a minket körülvevő ezerféle áldásért. Ne feledd, Istentől mindenki különleges, személyre szabott tehetséget, képességet kapott, hogy azzal szolgáljunk egymásnak (ld. 1Péter 4:10).

 "A fenti elmélkedés a Keresztyén Média UCB Hungary Alapítvány napi elmélkedése (honlap: www.maiige.hu), melynek írója Bob Gass. Magyar nyelven negyedévre szóló kiadvány formájában megrendelhető az alapítvány honlapján, vagy a következő címen: Mai Ige, 6201 Kiskőrös, Pf. 33."


 

„… az Úr… meghallotta, hogy zúgolódtok az Úr ellen.” (2Mózes 16:7)

Tudjuk, hogy akik Istent szeretik...

 


A Golgota Isten tervének része volt

március 30. péntek

„Az Úr akarata volt…” (Ézsaiás 53:10)

Ő adott nekünk élő reménységet - 1Péter 1:3,

A zsoltáros ezt írta: „Én Istenem, én Istenem, miért hagytál el? … gyaláznak az emberek, és megvet a nép… Gúnyolódnak rajtam mind, akik látnak, ajkukat biggyesztik, fejüket csóválják: Az Úrra bízta magát, mentse hát meg őt… Szétfolytam, mint a víz, kificamodtak a csontjaim… nyelvem az ínyemhez tapadt… átlyukasztották kezemet, lábamat… Megosztoznak ruháimon, köntösömre sorsot vetnek.” (Zsoltárok 22:2–19). Gondolj bele, mintha Dávid a keresztre feszítést írná le teljes részletességgel. Pedig még fel sem találták ezt a kivégzési formát, amikor ő ezt a zsoltárt írta. Évszázadokkal később a föníciaiak voltak az elsők, majd tőlük vették át a rómaiak. Dr. Charles Augustus Briggs rámutat: „Ha fogod ezt a zsoltárt és odateszed az Újszövetségnek a keresztre feszítésről szóló beszámolója mellé… láthatod, mennyire összeillenek. Döbbenetes, hogy valaki ilyen részletességgel és ilyen átéléssel le tudott írni valamit ezer évvel azelőtt, hogy megtörtént volna.” A Golgota nem a véletlen következménye volt. Jóval azelőtt, hogy Jézus színre lépett volna, Isten már eltervezte, hogy megbékéltet minket önmagával Krisztus által (ld. 2Korinthus 5:18). Paul L. Maier történész mondja: „Az Ézsaiás 53-ban mintha nagypéntek eseményeinek folyamatos beszámolóját olvasnánk… matematikai lehetetlenség, hogy Jézuson kívül bárki más így beteljesíthette volna ezt az ószövetségi próféciát.” Igen, Isten akarata volt az, hogy Jézus feláldozza magát jóvátételül bűneinkért. Ez pedig azt jelenti, hogy Isten már jóval húsvét előtt gondolt rád!

 "A fenti elmélkedés a Keresztyén Média UCB Hungary Alapítvány napi elmélkedése (honlap: www.maiige.hu), melynek írója Bob Gass. Magyar nyelven negyedévre szóló kiadvány formájában megrendelhető az alapítvány honlapján, vagy a következő címen: Mai Ige, 6201 Kiskőrös, Pf. 33."

 


Kényelmetlen helyzetben is nyugodtan

március 25. vasárnap

„Megvigasztal minket minden nyomorúságunkban.” (2Korinthus 1:4)

Nem tévedhetsz el...

Isten meg tud vigasztalni a legnehezebb helyzetekben is. Át tud vinni azon, amiről azt gondolod, nem éled túl, túl tud juttatni olyan helyzeten, amiről azt hitted, örökre beleragadtál. Békességet tud adni akkor is, ha nagy a nyomás rajtad. Az életben veszteségeket fogsz átélni, de bizonyos esetekben éppen a veszteség segít abban, hogy értékelni tudd mindazt, amivel rendelkezel. A kudarc keserű érzésétől lesz olyan édes a siker íze. Nem tudjuk, mit hoz a holnap, de tudjuk, hogy Isten már minden holnapot eltervezett. A jövőd nem a főnököd, a bankod, a házastársad vagy bárki más kezében van. Még csak nem is a te kezedben. Minden holnapod Isten kezében van. Ha nem érted az utat, melyen járnod kell, az még nem jelenti azt, hogy ő nem vezet. Isten azt ígérte: „Vezetem majd a vakokat olyan úton, amelyet nem ismertek, ismeretlen ösvényeken viszem őket. A sötétséget világossággá változtatom előttük, a rögös utat simává. Ezeket a dolgokat  véghezviszem, nem mulasztom el.” (Ézsaiás 42:16). Igyekezz hát megismerni Istent, mert szükséged lesz rá. Ő pedig ott lesz számodra, amikor mindenki más cserben hagy. Ott lesz számodra a sötét időkben. A zsoltáros azt írta: „este szállást vesz a sírás, reggelre itt az ujjongás” (Zsoltárok 30:6). Bármilyen hosszú is az éjszaka, a reggel el fog jönni – és vele az öröm is. Visszatekintve majd felismered, hogy Isten kegyelme védett, gondoskodott rólad, megnyugtatott, megvigasztalt és átsegített mindezen. Az idők és az életszakaszok változnak – de az Úr nem változik. Ő „tegnap, ma és mindörökké ugyanaz” (Zsidók 13:8).

 "A fenti elmélkedés a Keresztyén Média UCB Hungary Alapítvány napi elmélkedése (honlap: www.maiige.hu), melynek írója Bob Gass. Magyar nyelven negyedévre szóló kiadvány formájában megrendelhető az alapítvány honlapján, vagy a következő címen: Mai Ige, 6201 Kiskőrös, Pf. 33."


 

„Alkotok hozzáillő segítőtársat.” (1Mózes 2:18)

Nem jó az embernek egyedül lenni

 


Ma igyekezz kedves lenni!

február 27. kedd

„A higgadt válasz elhárítja az indulatot, de a bántó beszéd haragot támaszt.” (Példabeszédek 15:1)

Szelíden

Ha rendhez szokott, jó időbeosztású, céltudatos ember vagy, aki szereti elintézni a dolgokat, akkor előfordulhat, hogy felbosszant mások hozzá nem értése és alacsony teljesítőképessége. Ilyenkor aztán olyat mondasz, amivel megbántod őket, és nem segíted elő a remélt eredményt. A Példabeszédek könyve 31. fejezetében egy nagyszerű asszonyról olvasunk, akinek „szája bölcsességre nyílik, és nyelve szeretetre tanít” (26. vers). Ennek az asszonynak egyik alapelve volt, hogy kedvesen beszéljen másokhoz és másokról. Ha belegondolsz, igazából soha semmi nem jogosít fel arra, hogy beszéded bántó vagy durva legyen. Főleg nem akkor, ha keresztyén vagy! Vajon veled nem volt-e kegyelmes Isten? Nem igaz, hogy a szavak nem okoznak fájdalmat. A bántó szavak egy ember egész életére kihathatnak. A társadalom számkivetettjei közül sokan bántó szavak áldozatai voltak valamikor életük során. Szenvedést okoztak nekik szüleik, tanáraik vagy féltékeny házastársuk és mások, akik a saját érzelmi problémáikkal vívták harcaikat. Ha hajlamos vagy arra, hogy durván beszélj az emberekkel, imádságban kérd Isten segítségét! Bármibe is kerül, igyekezz leküzdeni; ha kell, kérj segítséget egy lelkésztől vagy lelkigondozótól. A Biblia azt mondja, hogy „többet ér a türelmes ember a hősnél, és az indulatán uralkodó annál, aki várost hódít” (Példabeszédek 16:32). Határozd el ma, hogy önuralmat gyakorolsz, és életed vezérelvévé teszed a kedvességet!

 "A fenti elmélkedés a Keresztyén Média UCB Hungary Alapítvány napi elmélkedése (honlap: www.maiige.hu), melynek írója Bob Gass. Magyar nyelven negyedévre szóló kiadvány formájában megrendelhető az alapítvány honlapján, vagy a következő címen: Mai Ige, 6201 Kiskőrös, Pf. 33."

 


Engedd el a bosszút!

február 19. hétfő

„Ne fizessetek a gonoszért gonosszal!” (1Péter 3:9)

ne álljatok bosszút önmagatokért...

Azt mondják, hogy a fájdalom mélysége meghatározza a reakció nagyságát. Ezért valószínű, hogy ha valaki megbántott, akkor ösztönösen egyenlíteni akarsz. De bármilyen pillanatnyi elégtétel-érzetet később elkerülhetetlenül követ a megbánás tartós érzése. Miért? Mert tudod, hogy a bosszúállással ellenszegültél Istennek. Kétféle módon szoktunk bosszút állni: 1) A „szemet szemért” elv alapján. Ám mielőtt a megbántó félnek te is fájdalmat okoznál, alaposan fontold meg a következő szavakat: „Ne fizessetek senkinek rosszal a rosszért. A tisztességre legyen gondotok minden ember előtt. Ha lehetséges, amennyire tőletek telik, éljetek minden emberrel békességben. Ne álljatok bosszút önmagatokért, szeretteim, hanem adjatok helyet az ő haragjának, mert meg van írva: »Enyém a bosszúállás, én megfizetek« – így szól az Úr.” (Róma 12:17–19 RÚF). 2) Mások bevonásával. Nemcsak ahhoz nincs jogod, hogy visszavágj, de ahhoz sincs jogod, hogy mások előtt megalázd azt, aki téged megbántott. József nem csupán nem büntette meg bátyjait árulásukért, de arra sem volt hajlandó, hogy az udvartartása előtt kiteregesse a részleteket. Miért? Mert látta Isten kezét munkálkodni, és felismerte, hogy amit bátyjai kezétől elszenvedett, az tette őt azzá, amivé vált. Péter ezt írja: „ne fizessetek a gonoszért gonosszal, vagy a gyalázkodásért gyalázkodással, hanem ellenkezőleg: mondjatok áldást, hiszen arra hívattatok el, hogy áldást örököljetek” (1Péter 3:9). Tehát, ha Isten áldásait akarod élvezni, engedd el a bosszút!

 "A fenti elmélkedés a Keresztyén Média UCB Hungary Alapítvány napi elmélkedése (honlap: www.maiige.hu), melynek írója Bob Gass. Magyar nyelven negyedévre szóló kiadvány formájában megrendelhető az alapítvány honlapján, vagy a következő címen: Mai Ige, 6201 Kiskőrös, Pf. 33."


 

„Én azért jöttem, hogy életük legyen, sőt bőségben éljenek.” (János 10:10)

„Én azért jöttem, hogy életük legyen, sőt bőségben éljenek”János 10:10,

 


 

február 14. szerda

„Félelmemben elmentem tehát, és elástam a talentumodat a földbe.” (Máté 25:25)

"...sem magasság, sem mélység nem választhat el minket Isten szeretetétől..."

 


 

 

„Világosságom és segítségem az Úr, kitől félnék? Életemnek ereje az Úr, kitől rettegnék?” (Zsoltárok 27:1)

„Világosságom és segítségem az Úr, kitől félnék? Életemnek ereje az Úr, kitől rettegnék?” (Zsoltárok 27:1)

 


Add oda magadat!

február 12. hétfő

„Önmagukat adták az Úrnak, és aztán nekünk.” (2Korinthus 8:5)

Önmagukat adták az Úrnak...

Mi az, amit az emberek többre értékelnek a pénznél? Téged! Gondolj bele! Mihez kell nagyobb erőfeszítés: egy csekk kitöltéséhez, vagy ahhoz, hogy odaáldozd az idődet és az erődet? Melyik jelez nagyobb mértékű elkötelezettséget? Szánj rá egy percet, és gondolj vissza azokra az emberekre, akik a legnagyobb hatással voltak rád: egy tanár, aki segített ráébredni, hogy tudsz te gondolkodni, tanulni és eredményt elérni; szüleid, akik szerettek, áldozatot hoztak érted, akiktől az önértékelés ajándékát kaptad; egy mentor, aki jövőképet festett eléd, majd felkészített rá, és kihívásként eléd állította, hogy törekedj elérni azt. Az üdvösséged mellett mi lehet ennél nagyobb dolog? Töprengj el ezeken a szavakon: „Ha visszatekintesz mindarra, amit életedben tettél, nagyobb elégedettséget találsz abban, amikor örömet hoztál mások életébe, mint abban, amikor túlszárnyaltad és legyőzted őket.” Túl sokan gondolják úgy, hogy az adakozás nem csupán a szeretet kifejezése, hanem egy tranzakció: adok, hogy adj! Sir Wilfred T. Grenfell mondta: „Nyilvánvaló, hogy az ember csak vándor ebben az életben. E világon a célja nem az, hogy birtokoljon, hanem, hogy szeressen és szolgáljon.” Könnyű csak magunkért élni. Sőt, ez az egyik legalapvetőbb ösztönünk – amit minden nap le kell győznünk. De választhatunk más utat: hogy bőkezűen adjuk szeretetünket és időnket. Az igazi nagylelkűség az, amikor ezeket ajándékozod másoknak!

 "A fenti elmélkedés a Keresztyén Média UCB Hungary Alapítvány napi elmélkedése (honlap: www.maiige.hu), melynek írója Bob Gass. Magyar nyelven negyedévre szóló kiadvány formájában megrendelhető az alapítvány honlapján, vagy a következő címen: Mai Ige, 6201 Kiskőrös, Pf. 33."


Magasabb szintű adakozás!

február 11. vasárnap

„Ő… mindazt beledobta, amije csak volt, az egész vagyonát.” (Márk 12:44)

"Egyenlőségre törekedjetek… most a ti adományotok pótolja, ami a testvéreiteknek hiányzik. Máskor meg éppen fordítva…” (2Korinthus 8:14 EFO)

Isten nem akarja, hogy adakozásodat félelem korlátozza. Vagy bízol benne az anyagiak tekintetében, és átéled annak örömét, hogy részt vehetsz céljai beteljesítésében itt a földön – vagy saját keresőképességedben bízol, és aggodalmaskodva élsz. Ha nem lépsz az adakozás magasabb szintjére, azzal azt kockáztatod, hogy lemaradsz valami nagyszerűről, amit Isten érted és általad akar véghez vinni. Számíts rá, hogy egy ponton kihívás elé fog állítani, hogy többet adj, mint eddig bármikor. Abban a pillanatban hited igent akar mondani, félelmed pedig megpróbál rávenni, hogy figyelmen kívül hagyd az egészet, mint nem gyakorlatias dolgot. Ez döntő pont életedben, mert Isten hívására adott válaszod fogja meghatározni a jövődet. Az adakozás egy bizonyos szinten könnyen megy, míg máskor kifejezetten kényelmetlenül érint. Előbb vagy utóbb mind beleütközünk a félelem falába, és ha nem ismerjük fel, sohasem fogunk tudni áttörni rajta. Ilyenkor nem éljük meg mindazt a jót, amit Isten számunkra tervezett. Mi a megoldás? Változtass a tulajdonjogra vonatkozó elképzeléseden! Nincs olyan, hogy bizonyos összeg a miénk, a többi pénz pedig Istené. Minden az övé. Minden értéket ő teremtett, ő adja nekünk, ő bízza ránk, hogy szolgálatában használjuk. Ha hiszel ebben, akkor semmilyen indokod nincs arra, hogy ne adakozz. Ugyanakkor Istent bevonni a pénzügyeinkbe azt jelenti, hogy a pénzünk feletti irányítást teljesen átadjuk neki. Ez elég félelmetes lehet. Jézus a bőkezűséget egy özvegyasszony példáján mutatta be, aki az utolsó fillérjeit adta oda úgy, hogy semmilyen biztonsági tartaléka nem volt, csak Isten ígérete, hogy gondoskodni fog róla. Amikor eljutsz erre a pontra, a csodák küszöbén állsz.

 "A fenti elmélkedés a Keresztyén Média UCB Hungary Alapítvány napi elmélkedése (honlap: www.maiige.hu), melynek írója Bob Gass. Magyar nyelven negyedévre szóló kiadvány formájában megrendelhető az alapítvány honlapján, vagy a következő címen: Mai Ige, 6201 Kiskőrös, Pf. 33."


 

„Teljes öröm van tenálad.” (Zsoltárok 16:11)

Te tanítasz engem az élet ösvényére, teljes öröm van tenálad; a te jobbodon gyönyörűségek vannak örökké. Zsolt 16:11,

 


 

Te hogy állsz hozzá?

február 7. szerda

„Józsefet minden fiánál jobban szerette… tarka ruhát csináltatott neki.” (1Mózes 37:3)

Isten szándéka...

Isten álomban megmutatta Józsefnek nagyszerű jövőjét – amelyben bátyjai majd fejet fognak hajtani neki. De amikor elmondta álmát, testvérei megegyeztek, hogy megölik őt. Ráadásul apjuk „Józsefet minden fiánál jobban szerette, mert öregkorában született fia volt, s ezért tarka ruhát csináltatott neki.” Próbáld most a történetet József bátyjainak szemszögéből nézni: „Miért jár neki különleges bánásmód? Mi a baj velünk?” Fontos tanulság van ebben:

1) Vigyázz, hogy viselkedsz másokkal; a lelkesedésedet esetleg önteltségnek értelmezik.

2) Isten mindig azért áld meg, hogy másoknak hasznára légy. Egy napon József királyi palástot viselhet és a fáraó kocsiján utazhat, de ez csak apróság. Az igazi hivatása az volt, hogy fenntartsa nemzetségét, hogy életben maradjon családjának az az ága, melyből majd a világ Megváltója származik.

3) Nagylelkűnek kell lenned azokkal, akik kevesebbel rendelkeznek, mint te. József testvérei keményen dolgoztak, és ők is megérdemelték apjuk szeretetét. A díszes köntös, amit József kapott, nem azt jelentette, hogy jobb, mint testvérei; egyszerűen azt jelezte, hogy rá más sors vár.

4) Az apja kedvenceként kapott köntös nem mentesítette Józsefet a nehézségek alól. Sőt, többet szenvedett, mint a testvérei együttvéve. Miért? Mert a megbízatásod mértéke meghatározza a Sátán támadásainak mértékét.

5) József jelleme – nem a díszes köntöse – tartotta meg őt az évek során árulás, kísértések, hamis vádak és börtön közepette is. Honnan tudjuk ezt? Mert visszatekintve meg tudta látni Isten kezét mindabban, ami vele történt: „Ti rosszat terveztetek ellenem, de Isten terve jóra fordította azt, hogy úgy cselekedjék, ahogyan az ma van, és sok nép életét megtartsa” (1Mózes 50:20).

 "A fenti elmélkedés a Keresztyén Média UCB Hungary Alapítvány napi elmélkedése (honlap: www.maiige.hu), melynek írója Bob Gass. Magyar nyelven negyedévre szóló kiadvány formájában megrendelhető az alapítvány honlapján, vagy a következő címen: Mai Ige, 6201 Kiskőrös, Pf. 33."


 

„Minden igyekezetetekkel törekedjetek arra, hogy a hitetekben mutassátok meg az igaz emberséget, az igaz emberségben ismeretet, az ismeretben önuralmat, az önuralomban állhatatosságot…” (2Péter 1:5–6)

„Maga a békesség Istene szenteljen meg titeket teljesen, és őrizze meg a ti lelketeket, elméteket és testeteket teljes épségben…” (1Thesszalonika 5:23)

 


A szeretet alapja a bizalom

február 5. hétfő

„Titeket pedig az Úr gyarapítson és gazdagítson a szeretetben egymás iránt…” (1Thesszalonika 3:12)

Titeket pedig az Úr gyarapítson...

Egy kapcsolatban a bizalom igazi próbája az, hogy meg tudjuk-e osztani egymással titkainkat és küzdelmeinket, legbelsőbb félelmeinket és kudarcainkat. A bensőséges kapcsolat őszinteségre épül. Bátorság kell ahhoz, hogy őszinték legyünk Istennel, és még több bátorság kell ahhoz, hogy őszinték legyünk egymással. Az Ádám és Éva közötti kapcsolatot ez a néhány szó írja le: „még mindketten mezítelenek voltak: az ember és a felesége; de nem szégyellték magukat” (1Mózes 2:25). Nyíltak és őszinték voltak egymással, mert nem volt semmi takargatni- vagy szégyellnivalójuk. Talán olyan mély sebeket hordozol egy kapcsolatból, hogy azt mondod: „Soha többé nem fogok senkiben megbízni.” Ez azért van, mert még nem gyógyultál meg. Ha soha nem bízunk senkiben az olyan, mintha egy toronyban élnénk. Biztonságban vagyunk az élet fenyegető szorításától, de olyan távol a valódi élettől, hogy nem is vagyunk tudatában az embereknek, helyeknek, időpontoknak, eseményeknek. Azért beszélsz folyton csak a múltról, mert már évek óta nem élsz. Jó hírem van számodra! Isten „meggyógyítja a megtört szívűeket, és bekötözi sebeiket” (Zsoltárok 147:)3. Isten gyógyítása felszabadít arra, hogy újra élj, újra bízni tudj, hogy félelem nélkül élhess. Ne szigetelődj el, ünnepeld az életet! Akár házasságod ment tönkre, akár egy közeli barátot veszítettél el, te még mindig élsz! Kész vagy arra, hogy éld az életedet, vagy továbbra is felemlegeted azt, amit sem te, sem senki más nem tud megváltoztatni: a múltadat? Vannak, akik különös kegyelemként kapták az egyedülállóságot, és teljesnek érzik magukat. Ha te is közéjük tartozol, boldog és beteljesedett életed lehet. De ha nem, akkor bízz Istenben, hogy el fogja hozni neked a megfelelő embert a megfelelő időben.

 "A fenti elmélkedés a Keresztyén Média UCB Hungary Alapítvány napi elmélkedése (honlap: www.maiige.hu), melynek írója Bob Gass. Magyar nyelven negyedévre szóló kiadvány formájában megrendelhető az alapítvány honlapján, vagy a következő címen: Mai Ige, 6201 Kiskőrös, Pf. 33."


 

„Aki aggódik szívében, az levertté lesz, a jó szó viszont felvidítja.” (Példabeszédek 12:25)

... jó szó felvidítja


 

február 2. péntek

„Ne ítéljetek, hogy ne ítéltessetek!” (Máté 7:1)

 Ne ítéljetek...

 


Anyagi biztonság

január 30. kedd

„Megadja és megsokasítja vetőmagotokat, és megszaporítja igazságotok gyümölcsét.” (2Korinthus 9:10 RÚF)

„Megadja és megsokasítja vetőmagotokat, és megszaporítja igazságotok gyümölcsét.” (2Korinthus 9:10 RÚF)

Vannak, akik azt gondolják, hogy Isten ellenzi azt, hogy pénzünk legyen, vagy nem akarja, hogy valakinek túl sok legyen belőle. A Biblia azonban azt mondja, hogy Isten „megadja és megsokasítja vetőmagotokat, és megszaporítja igazságotok gyümölcsét. Így mindenben meggazdagodtok a teljes tisztaszívűségre…” (2Korinthus 9:10–11). Szeretnél egy jó tanácsot? Vond be Istent a pénzügyeidbe, és engedd, hogy benne is maradjon! Ez olyan terület, ahol interaktív kapcsolatod lehet vele, de neked kell őt behívnod. Gondolj bele, hallottál már valaha valakit így imádkozni? „Uram, sok éven át visszatartottam tőled, ami megilletett volna, és a saját fejem után mentem. Végül teljes anyagi csődbe jutottam. De még mindig úgy gondolom, hogy az én tervem működhet. Majd egyedül megoldom a dolgokat, te pedig nyugodtan segíthetsz addig másoknak.” Nem, amikor anyagilag összeomlunk, akkor igenis szeretnénk Istent bevonni pénzügyeinkbe, és arra összpontosítunk, hogy meggyőzzük őt, jöjjön a segítségünkre. Ilyenkor imádságunk S.O.S. jellegű. „Segíts, Uram! Csinálj valamit! Bármit!” Eljutottunk arra a pontra, amikor végre hajlandóak vagyunk elismerni, hogy mindent Isten irányít. Többé nem szégyelljük kérni, hogy tegye meg, amiről mindig is tudtuk, hogy képes rá: küldjön pénzt, vagy enyhítsen az anyagi nyomáson. Akkor mi akadályoz abban, hogy most vond be Istent – mielőtt még a csőd beütne? Nem lenne észszerűbb, ha olyan helyzetben lennél, hogy isteni közbeavatkozása gyorsan és gyakran megtörténhessen?

 "A fenti elmélkedés a Keresztyén Média UCB Hungary Alapítvány napi elmélkedése (honlap: www.maiige.hu), melynek írója Bob Gass. Magyar nyelven negyedévre szóló kiadvány formájában megrendelhető az alapítvány honlapján, vagy a következő címen: Mai Ige, 6201 Kiskőrös, Pf. 33."


 

„Hallgass, fiam, apád intésére” (Példabeszédek 1:8)

„Hallgass, fiam, apád intésére” (Példabeszédek 1:8)

 

 


Ha szeretnéd megkapni, add oda!
január 25. csütörtök

„Adjatok, és adatik nektek: jó, megnyomott, megrázott, megtetézett mértékkel adnak öletekbe. Mert amilyen mértékkel ti mértek, olyan mértékkel mérnek viszonzásul nektek.” (Lukács 6:38)

"...adni kell, adni, mindent odaadni..."

Egy este egy férfi jött Teréz anyához, és egy nyolctagú családról számolt be neki, akik már egy hete nem ettek. Amikor Teréz anya elment a házhoz, az alultáplált kisgyermekeket látva egy zsák rizst adott nekik. A gyermekek anyja ekkor valami érdekes dolgot tett. Megtartotta a zsák rizs felét, de a másik felével elindult valahová. Amikor visszatért, Teréz anya megkérdezte tőle, hogy hová ment? „A szomszédaimhoz – válaszolta az asszony –, ők is éhesek.” Teréz anya így összegzi visszaemlékezését: „Nem azon csodálkoztam, hogy adott, a szegények általában igazán nagylelkűek. Azon lepődtem meg, hogy tudta róluk, hogy éhesek. Szinte törvényszerű, hogy amikor szenvedünk, nincs időnk másokra.” A Biblia azt tanítja, hogy amikor mások szükségeire összpontosítunk, Isten gondoskodik arról, hogy a mi szükségeink be legyenek töltve (ld. Efezus 6:6–8). Szóval, ha szeretnéd megkapni, add oda! Megmondom, miért:

1) Az adakozás a kulcs az áldásokhoz. Jézus azt mondta: „Adjatok, és adatik nektek: jó, megnyomott, megrázott, megtetézett mértékkel adnak öletekbe.”

2) Az a mag, amit most elvetsz, meghatározza jövőbeli aratásod mértékét. Nincs olyan túl kicsi mag, ami ne tudna sokszoros termést hozni, ha hajlandó vagy elvetni. Ha találsz egy ügyet, ami nagyobb az önérdekednél, és abba beleadod magad, akkor két dolgot fogsz felfedezni. Először is, hogy nem baj, ha elismered korlátaidat, amíg nem azokra alapozod az életedet. Másodszor, hogy Isten áldásai akkor áradnak ki, ha odaadod, amid van, ahelyett, hogy csak beszélnél arról, amid nincs. Tehát, ha szeretnél valamit kapni, add oda!

  "A fenti elmélkedés a Keresztyén Média UCB Hungary Alapítvány napi elmélkedése (honlap: www.maiige.hu), melynek írója Bob Gass. Magyar nyelven negyedévre szóló kiadvány formájában megrendelhető az alapítvány honlapján, vagy a következő címen: Mai Ige, 6201 Kiskőrös, Pf. 33."


 

„Imádságaid és alamizsnáid emlékeztetőül feljutottak az Isten elé.” (Apostolok cselekedetei 10:4)

Nagylelkűséged azok felé, akik szükségben vannak, meg fogja határozni Isten bőkezűségét irántad

 


 

„Aki lustán dolgozik, elszegényedik, de a szorgalmas munka meggazdagít.” (Példabeszédek 10:4)

„Aki lustán dolgozik, elszegényedik, de a szorgalmas munka meggazdagít.” (Példabeszédek 10:4)

 


Honnan tudod, hogy igazán megbocsátottál valakinek?
január 22. hétfő

„Még a füst szaga sem járta át őket.” (Dániel 3:27)

Az az ember, aki igazán Istennel jár, irgalmas és megbocsátó

Amikor Nebukadneccar király Sadrakot, Mésakot és Abédnegót a tüzes kemencébe dobatta, Isten sértetlenül hozta ki őket onnan, úgy, hogy „még a füst szaga sem járta át őket.” Mindannyian találkoztunk már „füstszagú” emberekkel. A viselkedésük ezt mondja: „Nehéz időszakon mentem keresztül, és emiatt még mindig zaklatott vagyok.”
Mi a helyzet veled? Az átélt dolgok megkeményítették vagy meglágyították a szívedet? Beszédednek pozitív vagy negatív csengése van? Megkötöznek a múltad emlékei? Mindenkinek, aki csak meghallgat, a fájdalmadról beszélsz? Nem látod, hogy ezzel a múlthoz láncolod magad? Amikor a cirkuszi elefántok még kicsik, és nincsenek tudatában erejüknek, egy lánccal egy karóhoz kötik őket, hogy így korlátozzák mozgásukat. Később, a felnőtt, kifejlett egyedeknek már van erejük elszakítani a láncot, mégis megkötözve maradnak. Miért? Mert elfogadták, hogy a korlátozottság végleges! Nem a lánc kötözi őket, hanem az emlék! Ha te is fájdalmas és elerőtlenítő emlékekhez vagy kötve, a mai ige számodra ez: „Urunk, Istenünk, más urak voltak a gazdáink, nem te, de csak a te nevedet dicsérjük. A halottak nem kelnek életre, az árnyak nem támadnak föl. Ezért mikor megbüntetted és kiirtottad őket, még az emlékezetüket is eltörölted!” (Ézsaiás 26:13–14 RÚF).
Bármi is kísért emlékeidben, ki kell mondanod, hogy megszabadultál kötelékeitől. Állj rá Isten igéjére, hadd lépjen működésbe szabadító ereje!

  "A fenti elmélkedés a Keresztyén Média UCB Hungary Alapítvány napi elmélkedése (honlap: www.maiige.hu), melynek írója Bob Gass. Magyar nyelven negyedévre szóló kiadvány formájában megrendelhető az alapítvány honlapján, vagy a következő címen: Mai Ige, 6201 Kiskőrös, Pf. 33."

 


 

„Legyen megbecsült a házasság mindenki előtt!” (Zsidók 13:4)

legyen megbecsült a házasság

 


Ne érd be vele!
január 19. péntek

„Táré fogta fiát, Abrámot… és elindult velük Úr-Kaszdimból, hogy Kánaán földjére menjen. Eljutottak Háránig, és ott letelepedtek.” (1Mózes 11:31)

…de egyet teszek: ami mögöttem van, azt elfelejtve, ami pedig előttem van, annak nekifeszülve futok egyenest a cél felé… (Filippi 3,14 )

Futsz nekifeszülve „egyenest a cél felé, Isten mennyei elhívásának a Krisztus Jézusban adott jutalmáért” (ld. Filippi 3:14), vagy megelégszel azzal is, amit útközben találsz? Isten szövetséget kötött Ábrahámmal – olyat, melynek mind a mai napig kihatása van. Kevésbé ismert tény, hogy sok évvel korábban Ábrahám apja, Táré is elindult Kánaán bővölködő földjére, ahová Isten később Ábrahámot is hívta. Csakhogy Táré nem ért oda. Amikor családjával eljutott Háránig, ott letelepedett. Nem kérdés, hogy nem volt könnyű sok száz mérföldet utazni nehéz terepen, állatokkal, gyermekekkel és szolgákkal. El tudod képzelni, micsoda szervezést igényelt mindez? Ne feledd, akkor még nem voltak költöztető cégek, akik felpakolnak helyetted! Végül Táré úgy döntött, hogy nem tud már tovább menni, letelepedett tehát ott, ahol kényelmesen érezte magát. Joel Osteen megjegyzi: „Azon tűnődöm, vajon hányszor tesszük mi is ugyanezt. Van egy nagy álmunk… szeretnénk kiválóak lenni a hivatásunkban… szülőként… és az Istennel járásban. Elindulunk, de a dolgok egyre nehezednek, és a célunkat nem sikerül olyan gyorsan elérni, mint ahogy reméltük. Talán Ábrahám apjához hasonlóan ezt mondjuk: »Telepedjünk le itt. Elégedjünk meg ezzel. Nem igazán ezt akartuk, de ez is elég jó.« Ne ess ebbe a csapdába! Az »elég jónál« többre vagy teremtve. Ne elégedj meg egy kis szeretettel és örömmel, egy cseppnyi békességgel és nyugalommal, egy aprócska segítséggel, boldogsággal… Szedd a sátorfádat, pakold össze a holmidat, és indulj tovább! Nézz a nagyobb célra! Talán késedelmet szenvedtél, de újrakezdheted az utat!”

  "A fenti elmélkedés a Keresztyén Média UCB Hungary Alapítvány napi elmélkedése (honlap: www.maiige.hu), melynek írója Bob Gass. Magyar nyelven negyedévre szóló kiadvány formájában megrendelhető az alapítvány honlapján, vagy a következő címen: Mai Ige, 6201 Kiskőrös, Pf. 33."


Isten az utóvéded
január 18. csütörtök

 

„Az Úr jár előttetek, Izráel Istene lesz mögöttetek is.” (Ézsaiás 52:12)

Légy türelmes és higgy! Bízz Istenben, mert ő mindig a javadat munkálja.

 

Isten nemcsak előtted jár, de a Biblia azt mondja, hogy a hátadat is fedezi! Robert H. Schuller írta: „Amikor az izraeliták hadba vonultak a pusztai vándorlás és az Ígéret földjének elfoglalása idején, a seregnek mindig volt előőrse és utóvédje is. Az előőrs felderítőket küldött ki, és az így megszerzett értesülések alapján javaslatot tett az előrehaladásra. Az utóvéd amellett, hogy védett a hátbatámadástól, helyreállította a károkat, és összeszedte az elhagyott értékeket is. Isten az én hátvédem. Én folyamatosan előrenyomulok – mint ahogy te is –, néha túlságosan is rohanó életet élek, és befejezetlenül hagyok dolgokat. Isten azonban ott van a hátam mögött, és befejezi, amit én félbehagytam… Ha hátranéznél, mennyi befejezetlen munkát látnál, amit egy sürgető új feladat miatt hagytál félbe? Ha te megtetted a tőled telhetőt, Isten meg fogja tenni a többit. Beszélgettem szülőkkel tizenéves gyermekeikről. Gyakran mondták, hogy bárcsak ezt vagy azt tettek vagy nem tettek volna. Én kedvesen emlékeztettem őket arra, hogy megtették a tőlük telhetőt. Ezután már bízniuk kell Istenben, hogy utóvédként befejezi a munkát, összeszedegeti a széttört darabkákat, és valami csodálatosan szépet hoz létre belőle.” Feladatot bízott rád Isten? Összpontosíts arra, ami most van előtted, nem arra, ami majd fél év vagy egy év múlva vár rád. Ne hagyd, hogy bármi is eltérítsen (ld. Példabeszédek 4:27)! Ez különösen is nagy kihívást jelent napjainkban, amikor annyi minden akarja megragadni a figyelmünket. Ne feledd: a küldő ereje sokkal fontosabb, mint annak az ereje, aki kapja az üzenetet. A mai Ige számodra ez: Ne félj, Isten az utóvéded!

  "A fenti elmélkedés a Keresztyén Média UCB Hungary Alapítvány napi elmélkedése (honlap: www.maiige.hu), melynek írója Bob Gass. Magyar nyelven negyedévre szóló kiadvány formájában megrendelhető az alapítvány honlapján, vagy a következő címen: Mai Ige, 6201 Kiskőrös, Pf. 33."


Hűséges és sikeres
január 17. szerda

„Ura így szólt hozzá: Jól van, jó és hű szolgám.” (Máté 25:23)

Jól van, jó és hűséges szolgám...

Isten azt akarja, hogy sikert érj el az életben (ld. Józsué 1:8). Ő meg is fogja adni a siker eléréséhez szükséges eszközöket, stratégiákat és kapcsolatokat. Dávid egyszerű pásztorfiú volt, de Isten Izráel királyává tette. A Bibliában az áll: „Dávid minden útján sikerrel járt, mert vele volt az Úr” (1Sámuel 18:14). Isten szerint azonban a siker egész mást jelent, mint a világ szerint. Mark Hatfield, az USA volt szenátora beszámol arról, amikor Teréz anyával bejárta Kalkuttát. Meglátogatták a „Haldoklók házát”, ahol beteg gyermekekről gondoskodnak utolsó napjaikban, és elmentek a rendelőintézetbe is, ahol a szegények százával álltak sorba orvosi ellátásért. Látva Teréz anya szolgálatát, ahogy eteti és ápolja azokat, akiket mások csak otthagytak meghalni, Hatfieldet mélyen megrendítette a rengeteg szenvedés, mellyel Teréz anya és munkatársai naponta találkoznak. „Hogyan képes ekkora terhet úgy hordozni, hogy nem roskad össze alatta?” – kérdezte. Teréz anya így válaszolt: „Kedves szenátor úr, én nem arra kaptam elhívást, hogy sikeres legyek, hanem arra, hogy hűséges legyek.” Vannak, akiket Isten arra hívott, hogy a reflektorfényben szolgáljanak, míg másokra árnyékban végzett szolgálatot bízott. Néhányaknak abban a kiváltságban van részük, hogy megkapják a világ elismerését és kitüntetéseit, de legtöbbünk nem kap ilyet. El kellene csüggednünk emiatt? Egy pillanatra sem! Istennél a hűség sikernek számít. Egy napon, amikor majd ott fogsz állni Isten előtt, ezeket a szavakat fogod hallani: „Jól van, jó és hű szolgám, a kevésen hű voltál, sokat bízok rád ezután, jöjj, és osztozz urad örömében!” (Máté 25:23 RÚF).

  "A fenti elmélkedés a Keresztyén Média UCB Hungary Alapítvány napi elmélkedése (honlap: www.maiige.hu), melynek írója Bob Gass. Magyar nyelven negyedévre szóló kiadvány formájában megrendelhető az alapítvány honlapján, vagy a következő címen: Mai Ige, 6201 Kiskőrös, Pf. 33."


 

„Higgyétek, hogy mindazt, amiért imádkoztok, és amit kértek, megkapjátok, és meg is adatik nektek.” (Márk 11:24)

Higgyétek...

 


 

„Nem érhet téged baj, sátradhoz közel sem férhet csapás.” (Zsoltárok 91:10)

 Nem érhet baj

 


 

„Pajzs és páncél a hűsége.” (Zsoltárok 91:4)

Tollaival betakar...

 

 


 

„Mielőtt kiáltanak, én már válaszolok, még beszélnek, én már meghallgatom.” (Ézsaiás 65:24)

Mielőtt kiáltanak, én már válaszolok, még beszélnek, én már meghallgatom.

 

 


Ne menj tovább, ha nincs békességed!
január 12. péntek

„A test törekvése halál, a Lélek törekvése pedig élet és békesség,” (Róma 8:6)

Amikor tudod, hogy mi az Istentől kapott célod, akkor meglesz az erőd, hogy felülkerekedj minden akadályon.

Ha gondolataid, tetteid és terveid Isten szerint valók, ő meg fogja erősíteni azokat egy belső tudással (ld. 1János 2:20). A Bibliában azt olvassuk: „Krisztus békessége uralkodjék a szívetekben, hiszen erre vagytok elhívva” (Kolossé 3:15). Ha Isten vezet, akkor belső békességet fogsz tapasztalni a legnehezebb körülmények között is. Az ő békéje olyan, mint a bíró egy teniszmeccsen, aki eldönti, hogy kint volt-e a labda vagy sem. De vigyázz a hamis biztonságérzettel! Néha annyira szeretnél megtenni egy bizonyos dolgot, hogy ez az erős kívánság egy hamis békességet teremt, ami valójában az ötlet iránti lelkesedésedből származik. Az idő múltával ez a hamis békesség eltűnik, és kiderül Isten igazi akarata. Várj erre! Hasznos szabály, hogy fontos döntést soha ne hozz meg túl gyorsan. A Biblia azt mondja, hogy a Lélek törekvése élet és békesség. Tehát ne menj tovább, ha nincs belső békességed azt illetően, amit gondolsz vagy hallasz. Nem kell megmagyaráznod másoknak, miért nem érzel békességet, sőt, néha magad sem fogod tudni, hogy miért. Csak mondd azt: „úgy érzem, nem lenne bölcs dolog, ha ezt most megtenném, mert nincs benne békességem.” A békességben erő van. Még valami: ha valamiről egyértelműen tudod, hogy Istentől kapott feladat, akkor mindent tegyél meg annak érdekében, hogy megőrizd békességedet, és ne kezdj aggodalmaskodni!

 "A fenti elmélkedés a Keresztyén Média UCB Hungary Alapítvány napi elmélkedése (honlap: www.maiige.hu), melynek írója Bob Gass. Magyar nyelven negyedévre szóló kiadvány formájában megrendelhető az alapítvány honlapján, vagy a következő címen: Mai Ige, 6201 Kiskőrös, Pf. 33."


 

„Mondja meg nekünk Istened, az Úr, hogy milyen úton kell járnunk, és mit kell tennünk.” (Jeremiás 42:3)

Istenem, olyan sok tervem van...

 


 

„Már egy gyermek tetteiből is fel lehet ismerni, hogy tiszta és helyes-e, amit tesz!” (Példabeszédek 20:11)

 

„nagy az ereje az igaz ember buzgó könyörgésének” (Jakab 5:16).


január 5. péntek

„Ezekkel rombolunk le minden okoskodást…” (2Korinthus 10:5)

aggodalom

 

 

 


 

„Mert Isten az, aki munkálja bennetek mind az akarást, mind a cselekvést az ő tetszésének megfelelően.” (Filippi 2:13)

Maga Isten az...



 


 

„Boldog ember az, a kit te megfeddesz Uram, és a kit megtanítasz a te törvényedre; hogy nyugalmat adj annak a veszedelem napján, míg megásták a vermet a hitetlennek!” (Zsoltárok 94:12–13 Károli)

Ebben az évben az legyen számodra a legfontosabb, hogy megismerd Istent, és vele összhangban éld az életedet!

 

 


2018 Január 01. hétfő

Az új év (2)

Mennyei Atyám, ebben az évben

„Istennél minden lehetséges.” (Máté 19:26)

Jon Gordon a következő gyakorlatias újévi fogadalmakat ajánlja:

„1) Maradj pozitív. Vagy a cinikusokra hallgatsz, és elhiszed, hogy a siker lehetetlen, vagy abban hiszel, hogy »Istennél minden lehetséges.«

2) Minden nap ébredéskor egészítsd ki ezt a kijelentést: »A célom az, hogy…«

3) Reggelenként egy séta közben gondold végig, mi mindenért lehetsz hálás. Ez elmédet a sikerre hangolja. Az ember nem tud egyszerre hálás és stresszes is lenni. A hála mozgással kombinálva kettős energialökettel és természetes antidepresszánssal ajándékoz meg.

4) Ne csüggesszen el, ahol tartasz, inkább gondolj derűlátón arra, ahová el fogsz jutni.

5) Étkezz a régi alapelv szerint: reggel, mint egy király, délben, mint egy polgár, és este, mint egy kollégista, akinek már egy fillérje sincs.

6) Hidd el, hogy minden okkal történik, és jó dolgok származnak majd a nehéz helyzetekből.

7) Ne pazarold az energiádat pletykára, múltbeli ügyekre, negatív gondolatokra és olyasmire, amit úgysem tudsz irányítani. Fektess be a jelen pozitív pillanataiba.

8) Keress magadnak egy mentort, és te is légy mentora valakinek.

9) Három fontos dolog: erő, lelkesedés és együttérzés.

10) Ne feledd, a kemény munkát nem lehet semmivel kiváltani.

11) Összpontosíts! Kérdezd meg magadtól: »Mi a három legfontosabb dolog, amit ma meg kell tennem?«

12) Gyakorold a »semmi panaszkodás« szabályt! A panaszkodás olyan, mint a hányás, te ugyan jobban érzed magad utána, de az emberek körülötted rosszul lesznek!

13) Olvass több könyvet, mint tavaly!

14) Pihenj többet! Az alvást nem lehet dupla kávéval pótolni!

15) Lefekvés előtt egészítsd ki ezeket a mondatokat: »Hálás vagyok …-ért.« »Ma elvégeztem …-t.«

16) Képzeld el, hogy elméd egy kert. Ha egy napig kigazolod a negatív gondolatokat, és táplálod a pozitív gondolatokat, az nem sokat számít – de ha minden nap megteszed, pompás kerted lesz.”

  "A fenti elmélkedés a Keresztyén Média UCB Hungary Alapítvány napi elmélkedése (honlap: www.maiige.hu), melynek írója Bob Gass. Magyar nyelven negyedévre szóló kiadvány formájában megrendelhető az alapítvány honlapján, vagy a következő címen: Mai Ige, 6201 Kiskőrös, Pf. 33."

Igei gondolatok    2 0 1 8 

IGEI GONDOLATOK

 

Jobb lenne a világ...

Jobb lenne

Nemcsak elkövetni tilos a bűnt, hanem fenntartani sem szabad. S ide tartozik az is, ha túl sokat beszélnek róla.

Például magukat kereszténynek tekintő emberek, akiknek lételeme, hogy mindig rágják valakinek a gyengeségeit.
Akik abból élnek, hogy mások szerintük mennyire nem jól élnek.

Jobb lenne a világ, ha többet beszélnénk a másik jóságáról és kevesebbet a bűneiről.


Légy csendben

Légy csendben és várj az Úrra...  (Zsoltárok 37:7,)

Légy csendben és várj az Úrra!

Lehet, hogy vannak kéréseink amit átadtunk az Úrnak, de még nem hallottuk meg a válaszát. Szólunk hozzá, kérjük, hogy figyeljen ránk, és közben eszünkbe sem jut, hogy hangoskodásunk elnyomja az Ő hangját. 
"Légy csendben és várj az Úrra" - olvassuk a Zsoltárokban. Istent csak a csendben hallhatjuk meg, Ő ritkán emeli fel a hangját. Mindennek eljön az ideje csak legyünk türelmesek és bízzunk Istenükben!


Az Út

„Van oly út, mely igaz az ember szeme előtt, de vége a halálnak útja.” Példabeszédek könyve 16:25.

van olyan út...

Amikor minden lehetőség megvan Isten akaratának megismerésére, a tudatlanság nem mentség a tévedésre és a bűnre. Az az utas, aki útkereszteződéshez érve figyelmen kívül hagyja a jelzőtáblát, és a szerinte helyes utat választja, bármilyen jószándékú, minden valószínűség szerint a rossz úton fogja találni magát.
Isten azért adta nekünk Igéjét, hogy megismerjük tanításait. Azt akarja, hogy mi magunk keressük, mit kíván tőlünk. Amikor a törvénytudó ezzel a kéréssel fordult Jézushoz: „Mit cselekedjem, hogy az örök életet vehessem?” – a Megváltó a Szentírásra hivatkozva ezt mondta: „A törvényben mi van megírva? Mint olvasod?” A tudatlanság nem mentség; ez nem menti fel az Isten törvényének áthágásáért járó büntetés alól sem az ifjút, sem az öreget, hiszen kezükben van a törvény elveinek és kívánalmainak hiteles ismertetése. Nem elég a jó szándék. Nem elég azt tenni, amit az ember helyesnek vél, vagy a lelkész helyesnek mond. Üdvösségünk forog kockán. Minden embernek személyesen kell kutatnia a Szentírást. Bármilyen erős is a meggyőződése, bármennyire is bízik abban, hogy a lelkész tudja, mi az igazság, nem építhet rá. Van egy térképe, amelyen fel van tüntetve a haza felé vezető út minden jelzése. Nem kell találgatnia.
Isten dicsősége elválaszthatatlan igazságától. Nem lehet Bibliával a kézben hamis nézetekkel dicsőséget adni Istennek. Sokan állítják, hogy nem számít, mit hiszünk, csak éljünk becsületesen! De az életet a hit alakítja. Ha a világosság és az igazság hozzáférhető számunkra, de mi nem igyekszünk meglátni és meghallani, tulajdonképpen elutasítjuk, és a sötétséget választjuk. – A NAGY KÜZDELEM, A Szentírás védőbástya


Ha megérintem akár csak a ruháját is, meggyógyulok.

"Ha megérintem akár csak a ruháját is, meggyógyulok."

És azonnal elapadt a vérzés forrása, és érezte testében, hogy kigyógyul a bajából. (Márk 5:28-29)
 
Ha megérintem akár csak a ruháját is, meggyógyulok

Biztosan sokszor hallottad már a következő frázist: ,,Hiszem, ha látom!" Általában így gondolkodik a világ. A világi gondolkodásmód azt mondja: ,,Ha nem érzem, és nem látom, akkor nem hiszek a csodában." Isten viszont azt mondja: ,,Ha hiszed, mielőtt éreznéd és látnád, akkor a csoda meg fog történni."

A hit a remélt dolgok felől való bizalom, és a nem látható dolgok létéről való meggyőződés (Zsidók 11:1). A hit olyan, mint a szikra, Jézus pedig a dinamit. A vérfolyásos asszony történetében láthatjuk, hogy sokan megérintették Jézust, hiszen ott tolongtak körülötte (Márk 5:31), de mégsem történt velük semmi. Nem hittel érintették Őt meg. Azonban, amikor a tizenkét éve vérfolyástól szenvedő asszony érintette Őt meg, Jézus érezte, hogy erő távozik a testéből (Márk 5:30), és a szikra belobbant, gyógyulást hozva az asszony testében!

Az asszony hallotta, hogy Jézus milyen jóindulatú, kedves és szeretetteljes, és ez lángra lobbantotta a hitét. Hitte, hogy Jézus meg tudja, és meg is akarja őt gyógyítani. Olyannyira meg volt győződve efelől (annak ellenére, hogy a testében a betegség még tejesen nyilvánvaló volt), hogy így szólt: ,,Ha megérintem akár csak a ruháját is, meggyógyulok." Megtapasztalta a gyógyulást mielőtt hitt volna? Nem, először hitt Jézus jóságában és erejében, majd a hite alapján cselekedett, végül pedig megtapasztalta a gyógyulást a testében.

Ugyanígy, Isten azt akarja, hogy higgy az irántad való jóságában és szeretetében. Azt akarja, tudd, hogy Ő nagyon is hajlandó az érdekedben cselekedni, hogy megáldjon, és Krisztussal együtt hogyne ajándékozna neked mindent (Róma 8:32). Azt akarja, hogy hit által kijelentsd, hogy Ő helyreállít, és legyen várakozásod is efelől. Nem számít, milyen régóta áll fenn a probléma, vagy mit mondanak a szakértők, a szikra lángra lobban és megtörténik a gyógyulás, a helyreállás: meg fogod látni, amit hiszel!

Joseph Prince

Barátok összefogása beteg társukért

Márk 2:1-5
1. Néhány nap múlva ismét elment Kapernaumba, és elterjedt a híre, hogy otthon van. 2. Erre olyan sokan gyűltek össze, hogy még az ajtó előtt sem volt hely; ő pedig hirdette nekik az igét. 3. Oda akartak hozzá menni egy bénával, akit négyen vittek. 4. Mivel a sokaság miatt nem fértek a közelébe, megbontották annak a háznak a tetejét, ahol ő volt, és nyílást vágva leeresztették az ágyat, amelyen a béna feküdt. 5. Jézus pedig látva a hitüket, így szólt a bénához: "Fiam, megbocsáttattak a bűneid."
 
Barátok Jézushoz viszik beteg társukat

Volt 5 ember akik közül az egyik megbetegedett, teljesen elgyengülve ágynak dőlt, és küzdött az életéért. 
Ennek a beteg embernek volt 4 barátja, akik látták beteg barátjuk egyre romló állapotát és felismerték annak várható következményeit. Tudták ha nem kerül orvoshoz, elveszítik barátjukat. Hallották hogy Jézus Kapernaumba érkezik. Eljutott a hír hozzájuk, hogy Jézus meggyógyítja a betegeket, ezért arra az elhatározásra jutottak, hogy barátjukat hordágyra téve Jézushoz viszik, reménykedve abban, hogy meggyógyítja barátjukat.
Ők beszéd helyett cselekedetükkel bizonyították szeretetüket. A házhoz érve látva a tömeget tudták ha nem tesznek valamit barátjuk nem juthat Jézus elé. Tudták, hogy egyedül csak Jézus segíthet béna barátjukon, akit szerettek és tiszteltek. Nem adták fel és nem fordultak vissza, hanem a ház mögött felmásztak a tetőre, barátjukat oda felemelve és megbontották a tetőt, akkora rést nyitva rajta, hogy a hordágyat leereszthessék. Készek voltak arra is, hogy számon kérhetik rajtuk az okozott kárt, büntetést is kaphatnak, de ezzel nem törődtek, számukra az volt a legfontosabb, hogy Jézus, akiben hittek, gyógyítsa meg barátjukat.
Jézus hitüket látva szólt a bénához, Fiam, megbocsáttattak a bűneid."

Jézus, nem csak a betegséget gyógyította meg, hanem bocsánatot, kegyelmet adott a beteg bűneire.

Isten ma is keresi azokat az embereket akik felismerik a bűn halálos betegségét és annak következményeit amit a halál beállta után már nem lehet orvosolni. Ezért keres és választ ki Isten olyan embereket akik készek cselekedni azért, hogy minél több haldoklót vigyenek Jézus elé, megmentve azok életét. 

Jézus elhívott minket is erre az életmentő feladatra. Utasítása amit tanítványainak adott nekünk is szól:

Márk 16:15-18,
15. Ezután így szólt hozzájuk: "Menjetek el szerte az egész világba, hirdessétek az evangéliumot minden teremtménynek. 16. Aki hisz, és megkeresztelkedik, üdvözül, aki pedig nem hisz, elkárhozik. 17. Azokat pedig, akik hisznek, ezek a jelek követik: az én nevemben ördögöket űznek ki, új nyelveken szólnak, 18. kígyókat vesznek kezükbe, és ha valami halálosat isznak, nem árt nekik, betegre teszik rá a kezüket, és azok meggyógyulnak."

Az apostolok akik elindultak a világba ezt tették, és mi saját maguk is ezt tesszük amikor bizonyságot teszünk szavainkkal az evangéliumot hirdetve, vagy elmondva amit Jézus cselekedett az életünkben, és ezt tesszük amikor cselekedeteink és életünk hirdetik, bizonyítják Istenbe vetett hitünket.

Apcs 13:47 
.Mert így parancsolta nekünk az Úr: Rendeltelek téged világosságul a pogányoknak, hogy légy üdvösségükre a földnek széléig.

Nem csak az újszövetségben találkozunk ezzel az elhívással. Már Ézsaiás prófétán keresztül is üzent az Úr.

Ézsaiás 49:6 
Így szól: Kevés az, hogy nekem szolgám légy, a Jákób nemzetséginek megépítésére és Izrael megszabadultjainak visszahozására: sőt a népeknek is világosságul adtalak, hogy üdvöm a föld végéig terjedjen!

Szolgáljunk hűségesen, mentsük meg az embereket, vigyük őket szabadulásra, gyógyulásra, kegyelemre Jézus elé. 

Hiszem, hogy az Úr cselekedeteinket látva gazdagon megjutalmazza hűséges szolgáit itt a földön és mennyben egyaránt.

Máté 24:46-47
Boldog az a szolga, akit az ő ura, mikor haza jő, ily munkában talál.
Bizony mondom nektek, hogy minden jószága fölött gondviselővé teszi őt.

/Bácsi István/

 

 


A kérés pillanatában legyen ott a szívedben a hit, hogy megkapod

Márk 11/24
Ezért mondom nektek: amikor imádságban kértek valamit, higgyétek, hogy az már a tiétek, és akkor valóban meg is fogjátok kapni!

Így lesz az én igém...

Ezek Jézus szavai. A kérés pillanatában ott kell legyen a hit a szívünkben, hogy megkapjuk. Nem látjuk még, de tudjuk, hogy meglesz, mert Jézus azt mondta. Amit látunk, ahhoz már nincs szükség hitre. Ezt a hitet viszont letudjuk rombolni, megtudjuk semmisíteni és mi saját magunk állítjuk meg az áldás megérkezését. Mivel? A kételkedéssel. A hittel ellentétes beszédünkkel. Hiszed, hogy Isten betölti minden szükséged? Hogy reagálsz, amikor egy olyan csekk érkezik, aminek az összege akkor még nincs meg?? Úrrá lesz rajtad a félelem, hogy hát én ezt nem tudom kifizetni, nincs rá pénzem. Jaj Istenem mi lesz velem. Ennyit nem tudok befizetni......
Vagy megfogod a csekket és hittel a szívedben azt mondod. Köszönöm Atyám, a Te drága Szent Fiad, Jézus nevében, hogy Te gondot viselsz rólam és betöltöd minden szükségemet a Filippi 4/19 Igevers szerint... "Istenem pedig be fogja tölteni minden szükségeteket dicsőséges gazdagsága szerint, ha a Krisztus Jézusban éltek"
Én bízom benned Uram.....

Isten ideadta az Igét. Az Ige élővé válik, ha hittel töltjük meg. A hittel megtöltött Ige visszatér Istenhez és Ő megcselekszi. Isten akarata az Igében van, de ahhoz, hogy megcselekedje és gyümölcsöt teremjen az életünkben, nekünk kell valamit tenni. Hittel kell megtölteni. A hit szavát kell szólnunk.
Így lesz az én Igém, amely számból kimegy, nem tér hozzám üresen, hanem megcselekszi, amit akarok, és áldott lesz ott, ahová küldöttem.
– Ésaiás 55:11

A hit beszéde soha nem vall kudarcot. Isten megcselekszi azt, amit eltervezett számodra.

forrás: gyozteselet.blogspot.hu

 


Soha ne add fel!!

Soha ne add fel

Az Úr jót tervezett felőlünk. Minden áldás, amire szükségünk van, el van készítve. Lehet, hogy még nem látjuk, de ismerjük Isten Igéjét és tudjuk, hogy mi az amit Ő megígért számunkra. Mindegyikőnkkel terve és célja van és személyre szólóan készítette el áldásait
Az Úr soha nem változik és amit Ő ígért, azt be is teljesíti. Nem mi várunk Istenre, hanem Ő vár ránk, mikor leszünk készek az áldás elfogadására.
Soha nem szabad feladni, még akkor sem,ha a látható dolgok most épp az ellenkezőjét mutatják.

Mi nem a láthatókra nézünk, hanem a láthatatlanokra, mert a láthatók ideig valók, a láthatatlanok pedig örökkévalók.(II. Kor. 4/18)

Lehet, hogy amiben hiszel még a legközelebbi családtagok sem hiszik el, hogy az megvalósul az életedben. Ne engedd, hogy lebeszéljenek az álmaidról, vágyaidról. Ne engedd, hogy a kételkedés az áldás útjába álljon. Legyen az gyógyulás, anyagi áldás, szolgálat, vagy bármi más.....

Ámen

http://gyozteselet.blogspot.hu/2013/

 


Áldás előtt támadás
Február 27.

Kolosse 2/15
Lefegyverezvén a fejedelemségeket és a hatalmasságokat, őket bátran mutogatta, diadalt vévén rajtok abban.

Amikor az Úr valami nagyszerű áldást készít a számodra, előtte az ellenség bepróbálkozik. Tudjuk, hogy az ördög terve az, hogy te ne juss hozzá azokhoz az áldásokhoz, amit az Úr ad neked. Az ő terve, hogy elfordítson a hittől és az Igébe vetett bizodalmadtól. Az takarja elérni, hogy a tekinteted, a gondolataid csak a problémákra szegeződjenek. Mindent megtesz annak érdekében, hogy megakadályozza a áldás átvételét.

Drága Testvérem! ha most épp valami nagy "hegyet" tolt eléd az ellenség, akkor hidd el, hogy az Úr már elkészítette az áldást a számodra. Ezért ne a problémára fókuszálj, hanem Istenre. Az ellenség minden támadását az Úr áldása követi.
Ne tekints úgy a problémára, mint egy legyőzhetetlen valamire, hanem lásd meg benne az ellenség fondorlatosságát, sunyiságát.
Egy újabb trükkjét, amivel el akarja terelni a figyelmed az Úr ígéreteiről.
Sok esetben mielőtt pl. valaki a teljes gyógyulását átveszi, még az ördög előtte rúg egy nagyot. tudja, hogy neki vége. Ezért van olykor az, hogy miután imádkoztál, vagy imádkoztak érted, még jobban erősödnek a tünetek. Ebben az esetben ne legyen benned kétely és félelem, hanem állj meg a hitben, mert tudod, hogy ez az ördög erőlködése csak.
Előfordul, hogy anyagi áldásért imádkoztál és az áldás helyett egy nagy összegű csekket kaptál?
Ez is csak egy csapdája az ördögnek, hogy levetesse a tekinteted az Úrról.
Biztatlak drága Testvérem, ha most éppilyen, vagy hasonló helyzetben vagy, tudd meg, hogy az Úr valami nagyszerű dolgot készített a számodra.
A problémákat tekintsd egy legyőzött akadálynak, ami azért lett állítva, hogy ne érj be a célba, ne vedd át, ami nem a tied.
Te győztes vagy, mert az Úr megszerezte számodra a győzelmet.

Ámen

Forrás: gyozteselet.blogspot.hu


Január 26., péntek - A tanuló ne leckéztesse mesterét

Lk 6:40 „A tanítvány nem feljebb való mesterénél; de aki teljesen felkészült, az mind olyan lesz, mint a mestere.”

Lehetnek olyan tanulók, akik túlszárnyalják mesterüket, de csak azért, mert a mesterük nem tökéletes. A mi Mesterünk azonban tökéletes, lehetetlen túlszárnyalni, de nem is kell, viszont tökéletesen elég lesz, ha kiábrázolódik bennünk a Krisztus (Gal 4:19).

Nagy esztelenség az, amikor valaki a saját hibáit és bűneit a mások ítélgetésével akarja álcázni. Ez üres járat. Általában az ilyen lelkületű ember kettős mértéket használ: minden botlása felett szemet hunyva, hamis mértékkel felmenti magát, de másokat képmutató módon, nagyon szigorú mértékkel, egy semmiségért is megítél és kárhoztat.

Teljesen felesleges és célszerűtlen ez a viselkedés, hiszen akadályozza a magunk és mások fejlődését, és még a „verembe” esés veszélyét is kilátásba helyezi, az Isten igazságos ítélete által. Bölcsen cselekszünk, ha inkább a gerendával foglalkozunk, hogy minél jobban hasonlítsunk tökéletes mesterünkre, Jézusra.

Ha téged azzal a mértékkel mérnének, amivel te mérsz másokat, mi lenne az eredmény?

forrás: http://www.rmbgysz.ro - Dézsi István


Január 25., csütörtök - A szeretet Jézus szerint

Lk 6:35 „Ti azonban szeressétek ellenségeiteket, tegyetek jót, és adjatok kölcsön, semmit sem várva érte: nagy lesz akkor a jutalmatok, és a Magasságos fiai lesztek, mert ő jóságos a hálátlanok és gonoszok iránt.”

Logikátlannak és hatástalannak tűnik az embereknek az a szeretet, amit olyan személy felé kell kimutatni, aki ellenséges magatartást tanúsít. Az igazság az, hogy semmilyen más módon nem lehet a konfliktusokat megállítani, vagy a megromlott kapcsolatokat helyrehozni, csak az Úr Jézus szerinti szeretet gyakorlása által.

Igeszakaszunkban három motiváló erővel rendelkező támpontot találunk e szeretet gyakorlását illetően. Az első: igyekezzünk képmutatás nélkül kimutatni szeretetünket azok felé, akiktől azt várjuk, hogy befejezzék az ellenségeskedést és szeressenek minket. A második: ne a kéz kezet mos elvet alkalmazzuk, hanem a valódi megjutalmazás ígéretét tartsuk szem előtt. A harmadik: csak így lehetünk a magasságos Istennek fiai, akiknek megjelenését sóvárogva várja a világ.

Talán megvalósíthatatlannak tűnik a Jézus szerinti szeretet, de Ő éppen azért áldozta fel önmagát szeretetből az ellenségeiért, hogy ez megvalósulhasson életünkben.

Milyen a te szereteted? Hogyan reagálsz az ellenséges magatartásra?

forrás: http://www.rmbgysz.ro - Dézsi István


Január 24., szerda - A veszély Jézus szerint

Lk 6:25 „Jaj nektek, akik most jóllaktatok, mert éhezni fogtok! Jaj, akik most nevettek, mert gyászolni és sírni fogtok!”

A legtöbb ember a háborúkban, természeti csapásokban, járványokban, gyógyíthatatlan betegségekben és hasonlókban látja a legnagyobb veszélyt, mert mindezek halállal fenyegetnek. Ha a keresztyénségre gondolunk úgy általában, a legtöbb vallásos ember a veszélyt az ördög személyéhez, a bűnhöz, a kísértésekhez köti.

A felsoroltak közül egyik sem jelent valódi veszélyt az ember számára. Akinek a lelke meg van váltva, bármilyen körülmények érhetik, nem jelent veszélyt. Az ördöggel, bűnökkel és kísértésekkel pedig az a helyzet, hogy a megváltás művével, kegyelemből van rá megoldás, tehát ezek sem jelentenek igazi veszélyt. Bármilyen furán hangzik, az igazi veszélyt éppen Isten és az Ő igazságos ítélete jelenti minden ember számára. Ne féljetek azoktól, akik megölik a testet, de a lelket meg nem ölhetik. Inkább attól féljetek, aki a lelket is, meg a testet is el tudja pusztítani a gyehennában (Mt 10:28).

Szabad vagy a halálfélelemtől? Igazi istenfélő vagy?

forrás: http://www.rmbgysz.ro - Dézsi István

 


Január 23., kedd - A boldogság Jézus szerint

Lk 6:21 „Boldogok vagytok, akik most éheztek, mert majd megelégíttettek. Boldogok vagytok, akik most sírtok, mert nevetni fogtok.”

Boldogság nélkül nem érdemes élni! Ezért minden ember korosztálytól, műveltségtől, társadalmi vagy vallásos helyzetétől függetlenül ezt keresi. Sajnos a legtöbb ember, nem is tudja igazán, hogy mi a boldogság! A jó hír az, hogy létezik igazi boldogság, ami nem függ az anyagi helyzettől, a körülményektől, sem az egészségi állapottól, hanem csak Istentől függ. Isten nélkül nincs boldogság, mert Ő a boldog Isten (1Tim 1:11), aki Jézus Krisztusban emberré lett, hogy a benne való hit által, elérhetővé tegye az igazi boldogságot (Jn 20:29).

Aki Istennel személyes kapcsolatba kerül, számíthat a minden vigasztalás Istenére, amikor sírnia kell. Betölti minden szükségét, mind a fizikait, mind a lelkit, mert megadja a mindennapi kenyeret és igazságával megelégíti az arra éhező és szomjazó lelket (Mt 5: 6). Amikor pedig Krisztusba vetett hitéért és bizonyságtételéért meggyűlölik, szidalmazzák és üldözik, örömmel gondolhat arra, hogy a mennyben van polgárjoga (Fil 3:20), ahol Isten letöröl szemükről minden könnyet (Jel 7:16-17). Jézus szerint ez a boldogság!

Szerinted, neked mi a boldogság? Boldog vagy igazán? Boldogan szenvedsz ebben a világban?

Forrás: Dézsi István (http://www.rmbgysz.ro)


Január 22., hétfő - Maradj az Úr útján!

6. Legyetek azért igen erősek, hogy megőrizzétek és megtartsátok mindazt, ami meg van írva Mózes törvényének könyvében! Ne térjetek el attól se jobbra, se balra! 7. Ne keveredjetek össze ezekkel a népekkel, amelyek itt maradtak köztetek. Isteneiknek a nevét ne említsétek, ne esküdjetek rájuk, ne tiszteljétek őket, és ne boruljatok le előttük! 8. Ragaszkodjatok viszont Istenetekhez, az ÚRhoz, ahogyan a mai napig tettétek! 9. Nagy és erős népeket űzött ki előletek az ÚR. Előttetek azonban senki sem állhatott meg mindmáig. 10. Egy közületek elűz ezret, mert Istenetek, az ÚR harcol értetek, ahogyan megígérte nektek. 11. Azért nagyon vigyázzatok magatokra, és szeressétek Isteneteket, az URat!
Józsué 23:6-11

Az idős Józsué jó tanácsokkal látja el Izráel népét. Mintegy a receptjét adja annak, hogyan szilárdíthatják meg helyzetüket azáltal, hogy megmaradnak az Úr útján. Milyen feltételei vannak ennek?

Őrizzétek és tartsátok meg mindazt, ami írva van. Emlékezzetek és emlékeztessétek fiaitokat mindarra, amit az Írás mond. A rendszeres igetanulmányozás szükséges feltétele annak, hogy megmaradj az Úr útján.

Ne keveredj az istentelen környezeteddel. Nem arról van szó, hogy fizikailag ne érintkezz velük, hiszen akkor kitől hallanák az üdvözítő hírt, hogy van Szabadító, és így szabadulás a bűnből? De modern isteneik imádásában ne vegyél részt!

Ragaszkodj az Úrhoz. Ahogy egy gyermek fogja apja kezét közlekedés közben, és együtt lép vele, úgy járj az Úrral lépésről lépésre!

Járj alázatban. Nem a gyermek vezeti a felnőttet, hanem éppen fordítva. „Istenetek, az Úr harcol értetek”. Nem rád van szüksége az Úrnak, hanem neked van szükséged Őreá!

Maradj meg az Ő útján, hogy az Ő dicsőségére lehess!

Forrás: Lisztes Tibor (http://www.rmbgysz.ro)

 


Január 12., péntek - Betegek gyógyítója

Lk 4:40 „Napnyugtakor mindenki hozzávitte a különféle bajokban szenvedő betegét; ő pedig mindegyikükre rátette a kezét, és meggyógyította őket.”

Az egyház történetében újra és újra fellángol a vágy arra, hogy a hívek személyesen találkozzanak Isten természetfeletti erejével. Legújabban a 20. század elején kapott lendületet az ún. „isteni gyógyítás igéje”. Különböző összejöveteleken történtek már olyan események vagy éppen gyógyulások, melyek emberi ésszel megmagyarázhatatlanok. Ugyanakkor visszaélésekről és hiszékeny emberek becsapásáról is lehet hallani, amikor egyenesen elszedik a gyógyulni vágyók pénzét. Évekkel ezelőtt egy mélyen tisztelt gyógyító evangélista olyan embert tett gyógyító alkalmai reklámarcává, aki tökéletesen egészséges volt, és éppen az evangélista kevéssé ellenőrzött gyógyításait igyekezett leleplezni, amikor egy alkalommal felállt a tolószékből.

Jézus Krisztus nem hirdetett meg gyógyító alkalmakat. Nem adott fel hirdetéseket és nem reklámozta magát – a démonok tisztátalan bizonyságtételét pedig határozottan elutasította és tiltotta. Egyszerűen csak hozzá vitték a betegeket, és Ő meggyógyította őket. Messiási voltának egyik jele volt ez.

Tapasztaltad-e már életedben, környezetedben Jézus Krisztus gyógyító hatalmát? Van-e beteg családtagod, ismerősöd, akit imában hozhatsz az Úr elé?

Forrás www.rmbgysz.ro Horváth Ferenc


 

Január 11., csütörtök - Imádkozz bátor igehirdetésért!

ApCsel 4:29-31 "Most pedig, Urunk, tekints az ő fenyegetéseikre, és add meg szolgáidnak, hogy teljes bátorsággal hirdessék igédet; te pedig nyújtsd ki a kezedet gyógyításra, hogy jelek és csodák történjenek a te szent Szolgád, Jézus neve által." Amint könyörögtek, megrendült az a hely, ahol együtt voltak, megteltek mindnyájan Szentlélekkel, és bátran hirdették az Isten igéjét."

Isten Igéje után néhány este az igehirdetésről olvasunk. Az Úr Jézus is a prédikálást tartotta fő feladatának (pl. Mk 1:38). Péter és János bátran prédikált a pünkösd utáni napokban (ApCsel 2-3-4). A Jézus Krisztusról szóló történet továbbadása kívánta a legnagyobb bátorságot. Haláláról és feltámadásáról életveszélyes volt szólni, ám ők mégis ezt tették. „Úrrá és Krisztussá tette őt Isten, azt a Jézust, akit ti keresztre feszítettetek.” Bátorságukon csodálkoztak a nép vezetői, és keresték a módját elhallgattatásuknak. Nem sikerült. Hogyan is sikerülhetett volna? Ők nem bátraknak születtek, hanem bátrak lettek, miután a Szentlélek eljött reájuk, és Krisztus tanúivá lettek (ApCsel 1:8). Aztán ott volt mögöttük egy imádkozó gyülekezet; testvérek, akik további kitartást, bátorságot kértek számukra az Úrtól.

Bátor igehirdetés bátor igehirdetők ajkáról hangzik. Imádkozz többet lelkipásztorodért; kérd számára a Szentlélek segítségét, erejét, hogy bátran hirdesse a Krisztusról szóló evangéliumot!

 

Forrás www.rmbgysz.ro Herjeczki Géza

 


Január 10., szerda - Akitől rettegnek az ördögök

Lk 4:34 „Ah! Mi közünk hozzád, názáreti Jézus? Azért jöttél, hogy elpusztíts minket? Tudom, ki vagy, az Isten Szentje!”

Jézus Krisztus Kapernaumban végzett szolgálata az emberek álmélkodását váltotta ki, mivel „szavának hatalma volt”(31.v.). Názáret elhagyása után ez a város lett Jézus állandó lakóhelyévé (vö. Mt 4:13). A szolgálat színhelye ismét a zsinagóga volt, itt tanított Jézus szombaton, de tanítását itt már nem részletezi Lukács evangélista.

Lukács megszokott sorrendjében (eltérően Máté evangélistától) az igehirdetést Jézus messiási cselekvése követte: a zsinagógában jelenlevő megszállott meggyógyítása. A démoni lélek hiába próbálkozott meg Jézussal szemben a leleplezés eszközével, a döntő tény az maradt, hogy Urára akadt benne, és meg kellett hátrálnia. Az eset tanúi megdöbbenve keresgélték a történtek magyarázatát: magyarázatot ugyan nem tudtak adni, de a messiási jel híre elterjedt az egész környéken.

Tapasztaltad-e már valamilyen formában Jézus hatalmát a tisztátalan lelkek fölött? Van-e a környezetedben valaki, akit Jézus megszabadíthatna a démoni megszállottságból?

Forrás www.rmbgysz.ro Horváth Ferenc

 


Január 9., kedd - Az Ige megkülönböztet a világban

Jn 17:14-16   "Én nekik adtam igédet, és a világ gyűlölte őket, mert nem a világból valók, mint ahogy én sem vagyok a világból való. Nem azt kérem, hogy vedd ki őket a világból, hanem hogy őrizd meg őket a gonosztól. Nem a világból valók, mint ahogy én sem vagyok a világból való."

Krisztus követői nem a világból valók, aminthogy Ő sem e világból való. Ám tulajdonképpen nem könnyű másnak lenni, kilógni a sorból. Ez nem új keletű jelenség. Amikor királyt kért Izráel Sámueltől, indokuk az volt, hogy olyanok akarnak lenni, mint mindenki más a környezetükben (1Sám 8:20). Ez az azonosulási vágy azóta is, minket is kísért.

Ma esti kérdésünk az lehetne, hogy vajon mi hogyan hordozzuk – ha hordozzuk – megkülönböztetettségünket? Nehezünkre esik? Szeretnénk szabadulni tőle? Vagy elfogadtuk, belenyugodva, hogy furcsán néz ránk e világ, talán még gyűlöl is? Lehetne éppenséggel örömmel is vállalni, hogy megkülönböztetettek vagyunk; Bibliás emberek, hiszen az Úr Jézus nekünk adta Isten Igéjét (14). Ahogy az Ószövetségben az Ige a választott népre volt bízva (Róm 3:2), úgy most Krisztus tanítványaié, a miénk ez a tisztesség.

Az Ige megkülönböztet a világban. A világ fiait nem érdekli az Ige, meg sem érthetik azt (1Kor 2:14). Mi azonban értjük és szeretjük a Bibliánkat. Tőle kaptuk!

Forrás www.rmbgysz.ro  Herjeczki Géza

 


Január 8., hétfő - A Lélek erejével szolgálni

Lk 4:14 „Jézus a Lélek erejével visszatért Galileába, és elterjedt a híre az egész környéken.”

A ma reggel olvasott két rövid igevers összefoglalja Jézus galileai működését. Jézus Krisztus mindenben Isten Lelkének a vezetése szerint járt, és szolgálatát is a Lélek erejével végezte. Attól kezdve, hogy bemerítkezésekor leszállt rá a Szentlélek galambhoz hasonló testi alakban, Megváltónk teljesen a Lélek irányítása alatt végezte szolgálatát. Még a kísértés helyére is a Lélek indítására ment. A Jordán vizénél történő kinyilatkoztatásban a galambnak azért van fontos szerepe, mert rádöbbenhetünk egy nagyon fontos különbségre. Az özönvíz után Nóé galambja nem talált helyet a lábának, hogy leszállhasson a megáradt vizek fölött, viszont Isten Fia a megfelelő „nyugvóhely” Isten Lelke számára.

Bárcsak az jellemezne bennünket is, hogy Jézushoz hasonlóan, oda megyünk, ahova a Lélek indít, és sehova nem megyünk, ahova Ő nem akarja, hogy elmenjünk. Szolgálatunk is legyen minden egyes alkalommal a Lélek ereje által végzett szolgálat.

Ha megvizsgálod lelki szolgálatodat, kijelentheted-e, hogy igyekeztél mindig a Lélek erejével szolgálni? Ha nem, kész vagy-e ráhagyatkozni a Lélekre?

Forrás www.rmbgysz.ro Horváth Ferenc

 


Január 6. szombat - Odaszánás a megújulásra

Igehely: Róm 12:1-2 „Kérlek azért titeket, testvéreim, az Isten irgalmasságára, hogy okos istentiszteletként szánjátok oda magatokat élő, szent, Istennek tetsző áldozatul, és ne igazodjatok e világhoz, hanem változzatok meg értelmetek megújulásával, hogy megítélhessétek, mi az Isten akarata, mi az, ami jó, ami neki tetsző és tökéletes.”

Az Istennek irgalma Jézusban kötelez minket a teljes odaszánásra. Jézus Krisztus maradéktalanul odaszánta magát értünk. Semmit sem tartott meg magának, mindent odaadott értünk ott a kereszten. Drága véren megvásárolt, és nem a magunkéi vagyunk. Ezért kell magunkat (nemcsak lelkünket, testünket is) élő áldozatként egészen odaszánnunk.

Az legyen, amit ő akar. Előtte mindig meghajlani, parancsának mindig engedni, bármit kér megtenni, az odaszánás ezt jelenti.

Mi ennek az akadálya? A világ mintája. Ahogy a szabó a minta szerint kivágja az anyagot, úgy akar minket is a világ a saját sablonjára szabni. A mi régi természetünk olyan, mint az autó, amelynek kormánya/kereke félre húz, mindig a világ útja, divatja után menne. Ezért a hívő élet soha nem megy lazán. Nagyon kell fogjuk, és az Úr Jézus uralma alá hozzuk életünket. De az odaszánáshoz az akarás nem elég. Változás kell, hogy az értelmünk megújuljon. Ez a megtéréskor kezdődik, de folytatódik, amint a Szentlélek az ige által formálja értelmünket és megvilágosítja lelkünket, hogy eldönthessük mi az, ami jó, ami Istennek tetsző és tökéletes. Szánd oda magad az igeolvasásra és imádkozásra!

Forrás:  www.rmbgysz.ro  Kelemen Sándor

 


Január 5., péntek - Lényegre mutató, alázatos szolgálat

Igehely: Lk 3:15-20; Kulcsige: Lk 3:16 „János így válaszolt mindenkinek: Én vízzel keresztellek titeket, de eljön az, aki erősebb nálam, és én arra sem vagyok méltó, hogy saruja szíját megoldjam: Ő majd Szentlélekkel és tűzzel keresztel titeket.”

Bemerítő János igehirdetése hatalmas prófétai szó volt a régóta próféciára szomjazó nép körében. Érthető tehát, ha a megígért Messiást keresték a hallgatók Jánosban. Ő azonban minden félreértést eloszlatott, amikor önmagának az Eljövendőhöz való viszonyáról nyilatkozott. Az ő feladata csak az útkészítés volt, a teljességet Jézus Krisztus hozza el. A Krisztus eljövetele teremt tiszta helyzetet népe körében és az egész embervilágban, amikor az alázatosokat beviszi országába, a magukban bízókon pedig végrehajtja a megsemmisítő ítéletet.

János hűségesen hajtotta végre megbízatását, amikor az örömüzenetet meghirdette a népnek. De igazi próféta volt abban is, hogy felemelte tiltakozó szavát Heródes vérfertőző és kegyetlen életmódja ellen. Ezért az ószövetségi próféták sorsa lett az övé, amikor Heródes börtönbe vettette az Isten igazságát képviselő, bátor prófétát.

Amikor szolgálatodat végzed, kire hívod fel a figyelmet: Krisztusra vagy magadra? Kész vagy megalkuvás nélkül bűnnek nevezni a bűnt?

forrás:
Horváth Ferenc
www.rmbgysz.ro

 


Január 04, Dicsérd Istent gondviseléséért!

1. Dávidé. Áldjad, lelkem, az URat, és egész bensőm az ő szent nevét! 2. Áldjad, lelkem, az URat, és ne feledd el, mennyi jót tett veled! 3. Ő megbocsátja minden bűnödet, meggyógyítja minden betegségedet, 4. megváltja életedet a sírtól, szeretettel és irgalommal koronáz meg. 5. Betölti javaival életedet, megújul ifjúságod, mint a sasé.
Zsolt 103:1-5

Minden embernek számtalan oka volna arra, hogy szívből dicsérje az Urat. De különösen azoknak, akiknek bűnük megbocsáttatott és vétkük elfedeztetett. Nem maradt egy bűn sem bocsánat nélkül. Itt kezdődik az igazi dicséret. Bűnrendezés nélkül nemcsak, hogy erőltetett a dicséret az ember részéről, hanem elfogadhatatlan Isten számára.

Dicséret a sok gyógyulásért is, amit átéltünk. De vajon a most beteg hívők is áldhatják az Urat? Igen, mert ígéretünk van arra nézve, hogy minden betegségünkből meggyógyít most, vagy majd ott nála fönn.

Lehet, tudomásunk van arról is, hogy halál közeli állapotban voltunk, de tudtunkon kívül is még sokszor megszabadított a haláltól (gondolj csak az autóval való közlekedésre). Hála érte! De ha az örök haláltól is megszabadultunk, örök dicséret érte. Szeretete, irgalma megkoronáz, javaival megtölti életünk, erőnket megújítja. Ezt most vegyük mind számba - kell ennél még több?

forrás:
Kelemen Sándor
www.rmbgysz.ro



 

2017. december 29. péntek - Csendes percek

Ezt mondja az ÚR: Majd ha eltelik a babiloni hetven esztendő, akkor gondom lesz rátok, és valóra váltom azt a jó szót, hogy visszahozlak benneteket erre a helyre. Mert csak én tudom, mi a tervem veletek - így szól az ÚR -: békességet és nem romlást tervezek, és reményteljes jövőt adok nektek. Ha segítségül hívtok, és állhatatosan imádkoztok hozzám, akkor meghallgatlak benneteket. Megtaláltok engem, ha kerestek és teljes szívvel folyamodtok hozzám. Megtaláltok engem - így szól az ÚR -, jóra fordítom sorsotokat, összegyűjtlek benneteket minden nép közül és minden helyről, ahová szétszórtalak - így szól az ÚR -, és visszahozlak erre a helyre, ahonnan fogságba vitettelek benneteket.

Jer 29,10-14.

VÁLTOZATLAN SZERETET

Mert csak én tudom, mi a tervem veletek - így szól az Úr -: jólétet és nem romlást tervezek, és reményteljes jövő az, amelyet nektek szánok. (Jer 29,11)

"Mert csak én tudom, mi a tervem veletek...

Az életem egyik legboldogabb napjának kellett volna lennie, végül az egyik legmagányosabb lett. Nyolc nappal a lelkészképzőm diplomaosztója előtt a feleségem úgy döntött, nem akar tovább házasságban élni velem. Reménytelennek éreztem magam. Amikor a diplomaosztó előtti napon találkoztam szüleimmel, anyám adott egy kártyát, amelyen a fenti idézet szerepelt.
Jeremiás ezt a babiloni fogságban lévő zsidóknak írta, hogy reménykedjenek, Isten nem felejtette el őket. A saját fogságomban, magányom és kétségbeesésem idején ez az igevers emlékeztetett, hogy Isten gyermeke vagyok. Isten még mindig szeret, és nem feledkezett meg rólam.
A válás után visszavonultam a munkámból, és hazaköltöztem a szüleimhez. Isten hű volt, még a legnehezebb pillanatokban is. Két év múlva találtam munkát egy gyülekezetben, és újra megházasodtam. Néha, amikor az élet nem úgy megy, ahogy terveztük, azt érezhetjük, hogy Isten elfelejtett bennünket. De Jeremiás szavai emlékeztetnek, hogy amikor saját fogságunkban vergődünk - fájdalomban, magányban, félelemben -, Isten változatlanul szeret minket és törődik velünk.

Imádság: Istenünk, köszönjük, hogy szeretsz minket, és a legjobbat akarod nekünk. Segíts bízni benned, még akkor is, ha az élet sivárnak tűnik! Ámen.

 


2017. december 26. kedd - Csendes percek

Áldom az URat, mert tanácsot ad nekem, még éjszaka is figyelmeztet bensőm.
Az ÚRra tekintek szüntelen, nem tántorodom meg, mert a jobbomon van.
Ezért örül a szívem, és ujjong a lelkem, testem is biztonságban van.
Mert nem hagysz engem a holtak hazájában, nem engeded, hogy híved leszálljon a sírba.
Megismerteted velem az élet útját, teljes öröm van tenálad, örökké tart a gyönyörűség jobbodon.

Zsolt 16,7-11.

BŐVEN VAN MIT MEGÉLNI

Rájöttem, hogy nincs jobb dolog, mint ha örül az ember, és a maga javára törekszik egész életében. (Préd 3,12)

Egyesek szerint az a boldogság, amit mi azzá teszünk. Minél több időt töltök egyik barátommal, annál inkább meg vagyok győződve, hogy ez igaz. A barátom sikeres üzletember volt. Aztán egyik alkalmazottja egy pisztollyal jelent meg, hogy minél több embert megöljön. Miközben a barátom megpróbálta lefegyverezni, elveszítette egyik karját és egyik szemét. Hetekkel később, mire kiengedték a kórházból, a megtakarításai elvesztek, és hajléktalanszállóba költözött. Mindemellett Parkinson-kórja és halálos bőrrákja is van. Gondot jelent számára, hogy egyedül járjon vagy fölálljon egy székből, mégis ő az legvidámabb és legpozitívabb ember, akivel valaha találkoztam.
Mára egy kis lakásba költözött, ahol kevés nyugdíjából él. Függetlenül attól, hogy mit csinál, és az mennyire nehéz, a barátom célja, hogy senkit ne hagyjon mosoly nélkül. Megtanulja mások neveit, és emlékszik rájuk, mikor legközelebb látja őket. Alkalmat talál az emberek bátorítására, és nagylelkűen bánik a bókokkal. Sokan megkeserednének vagy Istent hibáztatnák az ő helyzetében, de a barátom nem teszi. "Úgy nem lehet élni, nekem pedig még mindig bőven van mit megélnem" - mondta. A mai olvasmány emlékeztet, hogy az Úr megismerteti velünk az élet útját, és teljes örömmel tölt el bennünket.

Imádság: Urunk, köszönjük barátainkat és az idegeneket, akik megmutatják, hogyan éljük meg a te örömödet. Ámen.

 


2017. december 24. vasárnap - Csendes percek

Ti vagytok a világ világossága. Nem rejthető el a hegyen épült város. A lámpást sem azért gyújtják meg, hogy a véka alá, hanem hogy a lámpatartóra tegyék, és akkor világít mindenkinek a házban. Úgy ragyogjon a ti világosságotok az emberek előtt, hogy lássák jó cselekedeteiteket, és dicsőítsék a ti mennyei Atyátokat.

Mt 5,14-16.

SZENTESTE

Ha pedig a világosságban járunk, ahogyan ő maga a világosságban van, akkor közösségünk van egymással, és Jézusnak, az ő Fiának vére megtisztít minket minden bűntől. (1Jn 1,7)

A karácsony esti istentisztelet végén mindenki a mellette ülő gyertyáját gyújtja meg, jelképesen megosztva Krisztus világosságát. Megindító látvány, ahogy a résztvevők egy-egy pislákoló gyertyát tartanak az elsötétített templomban. Az elmúlt szentestén, miközben a továbbhaladó fényt néztem, a gyertyámat majdnem kioltotta a megolvadt viasz, amely a kanóc körül gyűlt össze. Ahogy észrevettem, megdöntöttem a gyertyát, az olvadt viasz a tartóra folyt, és a láng újra fényesen égett.
Eszembe jutott, hogy az összegyűlő viasz azt a viselkedést jelképezi, amely nem engedi, hogy Krisztus világosságát tükrözzük mások felé. Később gondolatban egy listát készítettem, mik akadályozhatják a fényt: hálátlanság, aggodalmaskodás, negatív gondolatok, a megbocsátás hiánya, ítélkezés, az anyagi javakra való törekvés, és mások véleményének túlzott jelentősége. Mi az orvosság? Talán, hogy Isten szeretetét helyezzük a középpontba, nem a világ dolgait vagy véleményét. Hálásak lehetünk érte, és bízhatunk benne; adhatunk és elfogadhatunk megbocsátást, és feltétel nélkül szerethetünk másokat. Így szabadulhatunk meg a túl sok "viasztól", és engedhetjük, hogy Krisztus világossága ragyogja be életünket.

Imádság: Atyánk, köszönjük, hogy megmutatod, hogyan fogadjuk el és tükrözzük vissza Krisztus világosságát. Ámen.

 


2017. december 23. szombat - Csendes percek

Ezt mondja az ÚR: A kegyelem idején meghallgatlak, a szabadulás napján megsegítlek. Megőrizlek és megajándékozom általad szövetségemmel népemet, hogy te állítsd helyre az országot, és oszd szét az elpusztult örökséget.
Mondd a foglyoknak: Jöjjetek ki! - a sötétségben levőknek: Jöjjetek a napvilágra! Útközben lesz élelmük, még a kopár hegyeken is lesz legelőjük.
Nem éheznek és nem szomjaznak majd, nem bántja őket a nap heve, mert az terelgeti őket, aki könyörült rajtuk, az vezeti őket forrásvizekhez.
Minden hegyen utat készítek, kimagaslanak az országutak.
Ezek itt messze földről jönnek, azok észak és nyugat felől, amazok meg Színím földjéről!
Ujjongjatok, egek, vigadozz, föld, törjetek ki ujjongásba, hegyek! Mert megszánta népét az ÚR, és könyörül a nyomorultakon.
De Sion ezt mondta: Elhagyott engem az ÚR, megfeledkezett rólam az én Uram!
Megfeledkezik-e csecsemőjéről az anya, nem könyörül-e méhe gyermekén? Ha mások megfeledkeznének is, én nem feledkezem meg rólad!
Íme, tenyerembe véstelek be, szüntelen előttem vannak falaid.

Ézs 49,8-16.

FELEDÉKENYSÉG

Megfeledkezik-e csecsemőjéről az anya, nem könyörül-e méhe gyermekén? De ha ő meg is feledkezne, én akkor sem feledkezem meg rólad! Íme, tenyerembe véstelek be. (Ézs 49,15-16)

Miközben kilencéves fiammal a vasárnapi iskolába tartottunk, találkoztunk egy asszonnyal. Ráköszönt a kisfiamra: "Jó reggelt, Houston!" Gyermekemet bátorítottam: "Köszönj Allison néninek!" A hölgy meg sem várva ezt, így szólt: "Tudod, Allison egy szép név, és szeretem, de általában a másik nevemre, a Sarah-ra hallgatok, amit anyukámtól kaptam."
Ahogy idősödünk, egyre nehezebben jut eszünkbe családtagjaink vagy régi barátaink neve. Megfeledkezünk a születésnapokról, évfordulókról és más különleges alkalmakról. Átmegyünk egyik szobából a másikba, és már arra sem emlékszünk, minek mentünk oda. Egy idő után már nemcsak azt felejtjük el, hová tettük az autó kulcsát, hanem azt is, hol hagytuk az autót.
A Bibliában sok feledékeny ember van. A tanítványok elfelejtik, hogy Jézus néhány kenyérrel és hallal jóllakatott egy sokaságot (Mk 8,18-19). Izrael megfeledkezik, hogy Isten szabadította meg őket, és bálványokat kezdenek imádni (Zsolt 106,21). Péter elfelejti Jézus szavait, és háromszor tagadja meg őt (Mk 14,72). Néha mi is megfeledkezünk Isten ígéreteiről és az életünkben tett hatalmas dolgairól. Jó hír, hogy Isten soha nem feledkezik meg rólunk és soha el nem hagy (5Móz 31,6).

Imádság: Urunk, köszönjük, hogy soha nem hagysz magunkra, akkor sem, ha mi elfeledkezünk hűségedről. Ámen.

 


2017. december 22. péntek - Csendes percek

Ez pedig az az üzenet, amelyet tőle hallottunk, és hirdetünk nektek, hogy az Isten világosság, és nincs benne semmi sötétség. Ha azt mondjuk, hogy közösségünk van vele, és a sötétségben járunk, akkor hazudunk, és nem cselekesszük az igazságot. Ha pedig a világosságban járunk, ahogyan ő maga a világosságban van, akkor közösségünk van egymással, és Jézusnak, az ő Fiának vére megtisztít minket minden bűntől. Ha azt mondjuk, hogy nincsen bűnünk, önmagunkat csaljuk meg, és nincs meg bennünk az igazság. Ha megvalljuk bűneinket, hű és igaz ő: megbocsátja bűneinket, és megtisztít minket minden gonoszságtól.

1Jn 1,5-9.

VILÁGÍTÓ KÖZÖSSÉG

Az Ige volt az igazi világosság, amely megvilágosít minden embert: ő jött el a világba. (Jn 1,9)

Advent negyedik vasárnapján hallottuk, ahogy a szél fütyül a templom épülete körül. A gyülekezet felállt, hogy a meghitt csendben meggyújtsa a gyertyákat. Csendesen sorba rendeződtünk, kiléptünk az épületből, és elindultunk az ifjúsági csoportunk által készített betlehemi jászol felé. A fiatalok jelmezben álltak a hidegben már egy órája. Mindannyian a jászolban fekvő kisgyermekre néztek, hogy az arra járó emberek figyelmét felhívják a gyermek Krisztus közelségére. Gyertyalángjainknak nem volt esélyük az odakint dühöngő széllel szemben. Minden lépésnél elaludt egy-egy gyertya. Megálltunk, és egymás gyertyáját újra lángra gyújtottuk, míg oda nem értünk. Gyertyáink meg-megrebbentek a sötétben, miközben karácsonyi énekeket énekelve ünnepeltük Immánuel születését.
Hívő emberként mindig ezt tesszük! Közösséget alkotunk, ahol a kis fényünket továbbadjuk azoknak, akik veszteséget, szükséget, szomorúságot, betegséget vagy fájdalmat élnek át. Ezzel emlékeztetjük egymást arra, hogy nem számít, milyen nehezek a jelen körülményei, a gyermek Jézus mindig közel van, fényt hozva a világba.

Imádság: Istenünk, köszönjük, hogy Jézust elküldted a világba, hogy életünk sötét pontjait megvilágítsa. Segíts a mai napon szeretetedet megosztani másokkal! Ámen.


2017. december 21. csütörtök - Csendes percek

Felelt Jób, és ezt mondta az ÚRnak:
Tudom, hogy mindent megtehetsz, és nincs olyan szándékod, amelyet meg ne valósíthatnál.
Ki merné elhomályosítani az örök rendet tudatlanul? Azért mondottam, hogy nem értem. Csodálatosabbak ezek, semhogy felfoghatnám.
Hallgass meg, hadd beszéljek! Én kérdezlek, te pedig oktass engem! (Jób 42,1-4.)

FELFOGHATATLAN EZ NEKEM!

Ki akarja eltakarni örök rendemet tudatlanul? - kérded. Valóban olyasmiről szóltam, amit nem érthetek: csodálatosabbak, semhogy felfoghatnám. (Jób 42,3)

Jób egyike a Biblia legigazabb embereinek, ám, amikor súlyos próbatételekkel nézett szembe, megátkozta születése napját, és arra kérte Istent, hadd haljon meg. Isten egy sor kérdéssel válaszolt. Azt firtatta, vajon Jób ismeri-e az Úr roppant hatalmát. Jób megalázva magát, megértette, milyen elhamarkodottan beszélt olyanokról, amik csodálatosabbak, semhogy felfoghatná.
Életem első "Jób élménye" akkor történt, amikor elkezdtem a főiskolát. Azelőtt úgy tűnt, hogy életem biztos alapokon áll. Családom hitét és tanácsát követtem. A főiskolán viszont találkoztam a szabadsággal. Ezzel a bizonytalanság érzése is együtt járt: "Mi a következő lépés? Mi történik, ha rosszul választok?" Egy nap felhívtam édesanyámat, és engedélyét kértem egy év halasztásra, hogy mindent átgondolhassak. Nyugtalanított, hogy tanulmányaimat a jövő felőli bizonytalansággal folytassam. Úgy tűnt, Isten nem hallgat meg, ezért elveszettnek éreztem magam.
Jób könyvét olvasva megtaláltam utamat. Jób hasonló helyzetben volt: válaszokat várt Istentől. Jóbbal együtt olyan dolgokról kérdeztük Istent, amelyek csodálatosabbak voltak, semhogy felfoghattuk volna. Tanulgatom, hogy bizonytalanságom beleillik egy olyan tervbe, amit nem érthetek. De tudom, hogy Isten akarata jó nekem, és napról napra tanulom, hogy ez elég.

Imádság: Urunk, emlékeztess, hogy hallgatásod nem jelenti azt, hogy elhagysz minket. Segíts mindig bízni benned. Ámen.


2017. december 20. szerda -  Csendes percek

Dávid bizonyságtétele. Tarts meg engem, Istenem, mert hozzád menekültem!
Ezt mondom az ÚRnak: Te vagy az én Uram, rajtad kívül nincs, ami jó nekem.
A szentekben, akik a földön élnek, és a dicsőségesekben telik minden kedvem.
Sok fájdalmuk lesz azoknak, akik máshoz csatlakoznak. Nem mutatok be nekik vérrel kevert italáldozatot, még nevüket sem veszem ajkamra.
URam, te vagy osztályrészem és poharam, te tartod kezedben sorsomat.
Osztályrészem kies helyre esett, örökségem nagyon tetszik nekem.
Áldom az URat, mert tanácsot ad nekem, még éjszaka is figyelmeztet bensőm.
Az ÚRra tekintek szüntelen, nem tántorodom meg, mert a jobbomon van.
Ezért örül a szívem, és ujjong a lelkem, testem is biztonságban van.
Mert nem hagysz engem a holtak hazájában, nem engeded, hogy híved leszálljon a sírba.
Megismerteted velem az élet útját, teljes öröm van tenálad, örökké tart a gyönyörűség jobbodon.

Zsolt 16.

VÁLTOZTASS HOZZÁÁLLÁSODON

Megismerteted velem az élet útját, teljes öröm van tenálad. (Zsolt 16,11)

Mozgáskorlátozott vagyok, ezért a nap folyamán sok akadállyal kell szembenéznem. Olykor kemény harcot vívok önmagammal, hogy ne engedjek a kedvetlenségnek, türelmetlenségnek, hanem elfogadva helyzetemet, maradjak Isten jelenlétében.
Egyik reggel kimentem az udvarra, és meglátva a sok tennivalót, megterhelődve tértem vissza a szobámba. Vigasztalást keresve vettem fel a Csendes Percek-et, s már a címe így szólt hozzám: Változtass hozzáállásodon! Rögtön világosság támadt bennem, és rájöttem, hogy a saját természetem elégedetlenkedik megint. Elszégyelltem magam, és az Úr bocsánatát kértem, hiszen oly sok szeretetet és törődést kapok tőle mindennap. Rajtam nyugvó jó kegyelme, - hiszem és vallom -, hogy az élet minden gondjára, bajára elég. Hálát adtam, hogy helyreállította lelki egyensúlyomat, megtisztította látásomat, és újra az ő megelégedett békessége töltötte be szívemet.

Imádság: Édes Atyám, köszönöm, hogy szereteted felemel. Kegyelmeddel fedezed be bajokkal küszködő életemet, és új öröm és áldott békesség lehet megint a részem. Segíts Jézusban maradni minden élethelyzetemben. Ámen.


2017. december 19. kedd - Csendes percek

Ne tévelyegjetek: Istent nem lehet megcsúfolni. Hiszen amit vet az ember, azt fogja aratni is: mert aki a testének vet, az a testből arat majd pusztulást; aki pedig a Léleknek vet, a Lélekből fog aratni örök életet. A jó cselekvésében pedig ne fáradjunk el, mert a maga idejében aratunk majd, ha meg nem lankadunk. Ezért tehát, míg időnk van, tegyünk jót mindenkivel, leginkább pedig azokkal, akik testvéreink a hitben. /Galata 6,7-10./

TÜRELMES BIZALOM

Legyetek tehát türelemmel, testvéreim, az Úr eljöveteléig. Íme, a földművelő várja a föld drága gyümölcsét, és türelmesen várja, amíg az korai és késői esőt kap. (Jak 5,7)

A Lk 10,2-ben Jézus az evangélium terjesztését a földműveléshez hasonlítja. Azt mondja a tanítványoknak: "Az aratnivaló sok, de a munkás kevés".
Ez az összehasonlítás segít, hogy jól lássam a hitem továbbadására tett erőfeszítéseimet. A magvető elveti a magot, és várja az eredményt. Ha a föld puszta marad, mi tartja vissza a földművest az elkeseredéstől? A türelem. Tudja, hogy várnia kell, míg a mag kikel. Ha meglátja a növényt kibújni, tovább vár a növekedésre. A növekedés minden szakasza türelmet kíván.
Évekkel ezelőtt rendszeresen imádkoztam szeretteimért, s próbáltam nekik megmutatni Isten szeretetét. Lapokat küldtem és telefonáltam. Ha találkoztunk, bátorítottam őket. Mégis, az eredmény, amit láttam, kicsi volt a befektetett munkához képest. Mikor emiatt imádkoztam, Isten emlékeztetett, hogy a farmer sem láthatja a mag föld alatti növekedését, így én sem láthatom, amit Isten elvégez a szeretteim életében.
Bízhatunk és türelemmel várhatunk a növekedésre. Mint a földművesek, mi is dolgozhatunk és reménykedhetünk az aratásban, s türelmünk meghozza gyümölcsét.

A jó cselekvésében pedig ne fáradjunk el... 

Imádság: Drága Urunk, segíts bízni benned, hogy te munkálkodsz, míg mi várjuk az aratást. Ámen.

 


2017. december 18. hétfő - Csendes percek

Szeretteim, szeressük egymást; mert a szeretet Istentől van, és aki szeret, az Istentől született, és ismeri Istent; aki pedig nem szeret, az nem ismerte meg az Istent; mert Isten szeretet. Abban nyilvánul meg Isten hozzánk való szeretete, hogy egyszülött Fiát küldte el Isten a világba, hogy éljünk őáltala. Ez a szeretet, és nem az, ahogy mi szeretjük Istent, hanem az, hogy ő szeretett minket, és elküldte a Fiát engesztelő áldozatul bűneinkért. Szeretteim, ha így szeretett minket Isten, akkor mi is tartozunk azzal, hogy szeressük egymást. Istent soha senki sem látta: ha szeretjük egymást, Isten lakik bennünk, és az ő szeretete lett teljessé bennünk.  /1János 4,7-12./

FÉNY A SÖTÉTSÉGBEN

Nekifeszülve futok egyenest a cél felé, Isten mennyei elhívásának Krisztus Jézusban adott jutalmáért. (Fil 3,14)

Kezdő gimnazistaként gyakran elborítanak a feladatok. Gyorsan gyűlnek a megoldásra váró tesztek, projektek, dolgozatok, házi feladatok. Régen eldöntöttem, hogy nem halogatom a dolgokat, így késő éjszakáig dolgozom, hogy mindent elvégezzek a következő napra, sőt előre is. Így nem halmozódnak fel az iskolai dolgok. Figyelmemet sok minden próbálja elvonni, különösen a telefonom, de ha a célra nézek, hogy a választott egyetemre tudjak menni, képes vagyok túlélni az éjszakákat és a nappalokat a számítógép előtt. Végül megérte az erőfeszítés, mert ebben az évben értem el a legjobb tanulmányi eredményt.
Ha a célra nézek, hogy egyetemre mehessek, az segít könnyebben elvégezni az iskolai munkámat; ha Krisztusra nézek, bízhatok abban, hogy egy napon a mennyben vele lehetek. Minden, amit Istenért teszek, megerősíti az iránta érzett szeretetemet, és vágyat ébreszt bennem, hogy vele akarjak élni az örökkévalóságban. Krisztus karácsonyi eljövetele beragyogta a világot. Halála és feltámadása ösvényt nyitott a mennybe, biztosítva, hogy ez a fény sose halványuljon.

 

Imádság: Drága Urunk, vigasztalj minket, mikor bizonytalanok vagyunk a jövő felől! Áraszd utunkra örök fényedet, hogy dicsőíthessünk téged! Ámen.

 

 


2017. december 17. vasárnap - Csendes percek

Anna prófétanő

Volt ott egy prófétanő is, Anna, Fánuel leánya, Áser törzséből. Nagyon előrehaladott korú volt; csak hét évig élt férjével hajadonkora után, és már nyolcvannégy éve özvegyasszony volt. Nem távozott el a templomból, mert böjtöléssel és imádkozással szolgált éjjel és nappal. Abban az órában ő is odaállt, hálát adott az Istennek, és beszélt róla mindazoknak, akik várták Jeruzsálem megváltását.

Lk 2,36-38.

ADVENT HARMADIK VASÁRNAPJA

Anna abban az órában is megjelent, hálát adott Istennek, és beszélt róla mindazoknak, akik várták Jeruzsálem megváltását. (Lk 2,38)

Anna próféta az egyik karácsonyi hősöm. Nem őrzött éjjel nyájat és nem volt a jászolnál. Mégis a karácsony részévé vált születése után 40 nappal ünnepelve a Megváltót Jeruzsálemben. Csodálom Annát, mert egész életében nyitott volt Isten tervére. Kora ellenére bízott benne, hogy Isten feladatot ad neki. Imádkozva és böjtölve Isten közelében volt, várakozással és cselekvésre készen. Amint meglátta Simeont a babával, tudta, hogy ez a gyermek a Krisztus. Azonnal dicsőítette Istent. A jó hír hírnöke lett: Örülj világ, az Úr eljött! Öröme szétterjedt az egész templomban.
Örülök, hogy Anna is része a karácsonyi történetnek. Várakozó hite bátorít. Az angyalokkal és a pásztorokkal együtt hirdette Isten kibontakozó tervét. Hasonlóképpen a mi életünk is része lehet Isten üdvtervének, akár meglepő módon is. Csak ébernek kell lennünk, és válaszolni, ha Isten hív.

Imádság: Örökkévaló Istenünk, dicsérünk téged! Köszönjük, hogy minket is bevonsz egyre bővülő üdvtervedbe. Ámen.

 


2017. december 16. szombat - Csendes percek

Ne féljetek, mert íme, hirdetek nektek nagy örömet,

Történt pedig azokban a napokban, hogy Augustus császár rendeletet adott ki: írják össze az egész földet. Ez az első összeírás akkor történt, amikor Szíriában Cirénius volt a helytartó. Elment tehát mindenki a maga városába, hogy összeírják. Felment József is a galileai Názáretből Júdeába, a Dávid városába, amelyet Betlehemnek neveznek, mert Dávid házából és nemzetségéből való volt, hogy összeírják jegyesével, Máriával együtt, aki áldott állapotban volt. És történt, hogy amíg ott voltak, eljött szülésének ideje, és megszülte elsőszülött fiát. Bepólyálta, és a jászolba fektette, mivel a szálláson nem volt számukra hely. Pásztorok tanyáztak azon a vidéken a szabad ég alatt, és őrködtek éjszaka a nyájuk mellett. És az Úr angyala megjelent nekik, körülragyogta őket az Úr dicsősége, és nagy félelem vett erőt rajtuk. Az angyal pedig ezt mondta nekik: "Ne féljetek, mert íme, hirdetek nektek nagy örömet, amely az egész nép öröme lesz."

Lk 2,1-10.

ADVENTI ÉRZÉSEK

A pásztorok pedig visszatértek, dicsőítve és magasztalva Istent mindazért, amit hallottak és láttak, úgy, ahogyan ő megüzente nekik. (Lk 2,20)

Advent idején azért imádkozom, hogy a karácsonyi történetet olvasva mélyebben megismerhessem az Urat. Idén megérintett az érzelmek sokfélesége, mely az első karácsonyt kísérte. Meglepetés: Mária megkérdezi az angyalt: "Hogyan lehetséges ez?" (Lk 1,34) - mikor megmondta neki, hogy szűzként fog teherbe esni. Elutasítás: nem volt hely a születendő Megváltó számára (Lk 2,7). Félelem: az angyalok gyakran kezdik így mondandójukat: "Ne féljetek!" (Lk 2,10). Öröm: az angyalok nagy örömet hirdettek a pásztoroknak (Lk 2,10). Bizonytalanság: "Mária mindezeket szívében forgatta" (Lk 2,19), nem tudva, milyen következményei lesznek.
Mindezek az érzések ott vannak Jézusban, aki Immanuel, "Velünk az Isten". Mivel Jézus emberi alakot öltött, átélte minden gondolatunkat és érzésünket. Azután befedte azokat a szeretetével, bocsánatot és megváltást ajánlva. Krisztus teljesen emberré lett, s megtapasztalta az összes érzést, hogy igazán megismerhessük Isten szeretetét.

Imádság: Jézusunk, köszönjük, hogy eljöttél a földre, hogy velünk élj, és hogy ma és mindörökké velünk légy. Ámen.

 


2017. december 15. péntek - Csendes percek

Az ilyen gazdagság elveszhet valamilyen rossz számítás miatt, és ha fia születik, annak semmi sem marad. Ahogyan világra jött anyja méhéből, mezítelenül, úgy megy el ismét, ahogy jött; semmit sem kap fáradozásáért, amit magával vihetne. Ez is fájdalmasan rossz dolog, hogy ahogyan jött, ugyanúgy kell elmennie. Mi haszna van céltalan fáradozásából? Hiszen egész életében sötétben eszik, és sok bosszúság, betegség és háborgatás éri! Rájöttem tehát, hogy az a jó és szép, ha az ember eszik, iszik, és élvezi a jót minden fáradozása nyomán, amivel fárad a nap alatt egész életén keresztül, amelyet Isten adott neki, mert ez jutott neki. Ha pedig Isten valakinek gazdagságot és kincseket is adott, és megengedte neki, hogy azt élvezze, kivegye belőle a részét, és örüljön fáradozása eredményének: ez Isten ajándéka. Az ilyen nem sokat gondol élete múlásával, mert Isten megengedi, hogy szívből örvendezzen.

Préd 5,13-20.

ÖRÖM AZ ÚTON

Jézus az előtte levő öröm helyett - a gyalázattal nem törődve - vállalta a keresztet, és Isten trónjának a jobbjára ült. (Zsid 12,2)

Amikor Kelet-Kansasban éltem, gyakran utaztam át az állam nyugati részére. A vidék olyan volt, mint egy óriási biliárdasztal. Csak ritkán törte meg a préri lapos horizontját egy-egy fa. Sok ember úgy tekint erre a több órás útra, mint amit el kell viselni. Mások csodálják a préri szépségét. Néhány út után már vártam az utazást, amikor keresztülszelem az államot, mert a korábbi fárasztó kötelesség lehetőséggé változott számomra, hiszen időt tölthetek azokkal, akik számítanak nekem.
Keresztényként igyekszem az életet ugyanígy nézni. Bár a mennyország "boldog reménységére" (Tit 2,13) kell összpontosítanunk, földi életünk nem olyan, amit pusztán el kell viselni. Igen, nehéz tud lenni a munka; fárasztóak tudnak lenni az emberek; és felmerülhetnek egészségügyi, pénzügyi és egyéb gondok is. Ha ezekre koncentrálunk, és a nem kívánt dolgokra panaszkodunk, akkor egy valóban hosszú utazásunk lesz. De ehelyett a körülöttünk lévő világban és a többi emberben is értékelhetjük a szépséget. A Zsid 12,2 azt mondja, hogy Jézus elfogadta az élet csapásait, mert előre látta az Isten által kínált örömöt. Tehát nemcsak elviselni kell az életet; élvezzük azt minden Isten által adott szépségével együtt!

Imádság: Istenünk! Segíts, hogy a gondolataink megteljenek a jelenléted gondolataival és ígéreteivel! Ámen.


 

2017 december 14 csütörtök - Csendes percek

Mert nézzétek csak a ti elhivatásotokat, testvéreim; nem sokan vannak köztetek, akik emberi megítélés szerint bölcsek, hatalmasok vagy előkelők. Sőt azokat választotta ki az Isten, akik a világ szemében bolondok, hogy megszégyenítse a bölcseket, és azokat választotta ki az Isten, akik a világ szemében erőtlenek, hogy megszégyenítse az erőseket: és azokat választotta ki az Isten, akik a világ szemében nem előkelők, sőt lenézettek; és a semmiket, hogy semmikké tegye a valamiket; hogy egyetlen ember se dicsekedjék az Isten színe előtt.

1Kor 1,26-29.

KÜLÖNLEGES?

Mindenre van erőm Krisztusban, aki megerősít engem. (Fil 4,13)

Állandóan az alkalmatlanság érzése és az alacsony önbecsülés ellen harcoltam. Most, hogy kerekesszékbe kényszerültem, az önértékelésem tovább romlott. A betegségem miatt elvesztettem néhány korábban meglévő képességemet, és néha nehéz elfogadni, hogy Isten számára már használhatatlan vagyok.
Végül elkezdtem gondolkodni a Biblia sok olyan példáján, ahol Isten hétköznapi embereket használt. Még Jézus is egy szerény istállóban született egy fiatal, tapasztalatlan pár gyermekeként. Az egyszerű pásztoroknak fontos szerepe volt a születés történetben. A tanítványok dolgos emberek voltak: halászok, egy vámszedő, különféle kereskedők. Mégis, nézzük meg, mindegyiküknek része volt abban, hogy a megváltás története elterjedjen!
Isten csodálatosan teremtett mindnyájunkat saját egyéni adottságokkal. (Zsolt 139,14) Isten megérti korlátainkat és hiányosságainkat, és használni tud, ha rendelkezésére állunk.
Nem kell "különlegesnek" lennem. Mindannyian értékesek vagyunk Teremtőnk szemében, és Isten használni tud mindnyájunkat az ő országa építésében.

Imádság: Urunk! Segíts, hogy magabiztos tanúid legyünk. Köszönjük, hogy úgy szeretsz, ahogy vagyunk. Ámen.

 


2017. december 13. szerda - Csendes percek

Jézus ezután nyomban kényszerítette tanítványait, hogy szálljanak hajóba, és menjenek át előtte a túlsó partra, amíg ő elbocsátja a sokaságot. De miután elbocsátotta a sokaságot, felment a hegyre magánosan imádkozni. Amikor beesteledett, egyedül volt ott. A hajó pedig már messze eltávolodott a parttól, és a hullámok között hányódott, mert ellenszél volt. A negyedik éjszakai őrváltáskor odament hozzájuk Jézus a tengeren járva. Amikor a tanítványok meglátták, hogy a tengeren jár, megrettentek, azt mondták, hogy kísértet, és ijedtükben felkiáltottak. De Jézus azonnal megszólította őket, és ezt mondta: "Bízzatok, én vagyok, ne féljetek!" Péter ekkor így szólt hozzá: "Uram, ha te vagy, parancsold meg, hogy menjek oda hozzád a vizen." Mire ő így szólt: "Jöjj!" Péter erre kiszállt a hajóból, elindult a vizen, és Jézus felé ment. Amikor azonban az erős szélre figyelt, megijedt, és amint süllyedni kezdett, felkiáltott: "URam, ments meg!" Jézus azonnal kinyújtotta a kezét, megragadta őt, és ezt mondta neki: "Kicsinyhitű, miért kételkedtél?" És amint beszálltak a hajóba, elült a szél. A hajóban levők pedig leborultak előtte, és ezt mondták: "Valóban Isten Fia vagy!"

Mt 14,22-33.

MINT TAMÁS

Azután így szólt Tamáshoz: Nyújtsd ide az ujjadat, és nézd meg a kezeimet, nyújtsd ide a kezedet, és tedd az oldalamra, és ne légy hitetlen, hanem hívő! (Jn 20,27)

Kereszténnyé válásom útja nem volt könnyű. Nem volt damaszkuszi úti megtapasztalás és dicsőséges megjelenésélmény. Én sokkal jobban hasonlítottam Tamásra, a kételkedőre.
Hinni akartam, ezért kétségeim ellenére azt tettem, amit a keresztények tesznek. Templomba jártam, önkéntesként segítettem a gyülekezeti alkalmakon, olvastam a Bibliát, és segítségért imádkoztam, hogy hitre találjak, és ne lepleződjek le, mint egy kételkedő. De mindig úgy éreztem magam, hogy a kétségeim felszínre kerülhetnek a keresztények egy csoportjában, és lelepleződhetek.
Ahogy telt az idő, felfedeztem, hogy a hitért való harcommal egész jó társaságba keveredtem. Mózes kételkedett a képességében, és megkérdőjelezte Isten döntését, hogy ő vezesse Izráelt (2Móz 4,1-17). Számos katona a kereszt lábánál elutasította Krisztus istenségét, mindaddig, amíg nem voltak szemtanúi a keresztúton történteknek (Mt 27,38-54).
Ezek a történetek arra tanítanak, hogy a kételkedés kérdéseket ébreszthet, amelyek a hit egy mélyebb megértése felé vezethetnek.

Imádság: Drága Urunk! Segíts, hogy jobban megismerjünk és teljesebben szeressünk! Használd a kétségeinket hitünk erősítéséhez! Ámen.


 

December 12. kedd - Csendes percek

Mert én, az ÚR, szeretem az igazságot, gyűlölöm a rablást és az álnokságot. Megadom munkájuk megérdemelt jutalmát, és örök szövetséget kötök velük.
Híresek lesznek utódaik a nemzetek közt, és ivadékaik a népek között. Bárki látja őket, fölismeri, hogy ezt a népet megáldotta az ÚR.
Nagy örömöm telik az ÚRban, víg örömre indít Istenem, mert az üdvösség ruhájába öltöztetett, az igazság palástját terítette rám, mint vőlegényre, ki fölteszi fejdíszét, mint menyasszonyra, ki fölrakja ékszereit.
Mert ahogyan a föld növényeket hajt, és a kert veteményeket sarjaszt, úgy sarjaszt majd igazságot az én Uram, az ÚR is, és öröméneket minden nép hallatára.

Ézs 61,8-11.

NÉZŐPONTOK
Isten az üdvösség ruhájába öltöztetett, az igazság palástját terítette rám. (Ézs 61,10)

Ahogy a héttagú családom összegyűlt az étterem parkolójában, hírtelen abbahagytuk a beszélgetést. Csikorgó fékeket és kerékcsúszást hallva szemtanúi voltunk egy balesetnek, ami mint egy lassított felvétel történt a közeli útkereszteződésben. Más sofőrök megálltak, szemtanúk hívták a 911-et, és a rendőrség megérkezett. Később, ahogy beszélgettünk vacsora közben a történtekről, meglepőnek találtuk, hogy ugyan első kézből figyelhettük meg az eseményeket, mégis mindannyian máshogy emlékezünk rá.
A hívők évszázadokon át megtapasztalták és szemtanúi voltak Isten üdvösségének, megbocsátásának és végtelen kegyelmének. És ahogy a vacsora alatti beszélgetésen, a keresztények különféleképpen látják Isten megtartó megváltását és szabadítását. Fontos felismernünk, hogy Istenről alkotott szemléletünk különböző, és az odaadás és hálaadás kifejezését Isten által adott egyediségünk fejlesztette ki. Ahogy kereszténységemben növekedtem, megtanultam felismerni és elfogadni annak a fontosságát, hogy különböző nézőpontok léteznek Krisztus testén belül. Elköteleződésünk módszerei - ahogy hívjuk Krisztust, egyéntől és gyülekezettől függően - eltérőek, de mindannyian Krisztus testének részei vagyunk.


December 11 - Csendes percek


Arról is mondott nekik példázatot, hogy mindenkor imádkozniuk kell, és nem szabad belefáradniuk. Ezt mondta: "Az egyik városban volt egy bíró, aki az Istent nem félte, az embereket pedig nem becsülte. Élt abban a városban egy özvegyasszony is, aki gyakran elment hozzá, és azt kérte tőle: Szolgáltass nekem igazságot ellenfelemmel szemben. Az egy ideig nem volt rá hajlandó, de azután azt mondta magában: Ha nem is félem az Istent, és az embereket sem becsülöm, mégis, mivel terhemre van ez az özvegyasszony, igazságot szolgáltatok neki, hogy ne járjon ide, és ne zaklasson engem vég nélkül." Azután így szólt az Úr: "Halljátok, mit mond a hamis bíró! Vajon az Isten nem szolgáltat-e igazságot választottainak, akik éjjel-nappal kiáltanak hozzá? És várakoztatja-e őket? Mondom nektek, hogy igazságot szolgáltat nekik hamarosan. De amikor eljön az Emberfia, vajon talál-e hitet a földön?"

Lk 18,1-8.

EGY ÖZVEGYASSZONY ÉS EGY FEHÉRHASÚ LEGYEZŐFAROK

Jézus arról is mondott nekik példázatot, hogy mindenkor imádkozniuk kell, és nem szabad belefáradniuk. (Lk 18,1)

Az ebédszünetben gyakran elmegyek sétálni a Swan folyóhoz. Késő tavasz idején egyik alkalommal valamin megakadt a szemem. Fent egy közeli fán egy fehérhasú legyezőfarok (kisméretű, Ausztráliában őshonos madár) zaklatott egy meglehetősen nagy fekete varjút. Azt feltételeztem, hogy a fehérhasú legyezőfarok a fészke biztonsága miatt aggódott és a lehető legagresszívabb módon védte a területét. Ezzel szemben úgy tűnt, hogy a sokkal nagyobb méretű varjú meglehetősen meghökkent a nagy felbolydulásban. Végül a varjú kezdett elfáradni a zaklatásban, és átrepült a szomszédos fához, de a fehérhasú legyezőfarok hevesen üldözte.
Egy kis gondolkodás után arra jöttem rá, hogy épp szemtanúja voltam a látszólag teljesen esélytelen küzdelemben való kitartás egy példájának. Arra is rájöttem, hogy mint a fehérhasú legyezőfarok, mi is szembesülhetünk olyan helyzetekkel, amelyek megoldhatatlannak tűnnek. A mai olvasmányban Jézus a kitartó özvegyasszony példáját használja, hogy emlékeztessen minket arra, forduljunk kéréseinkkel Istenhez. Mennyei Atyánk készen áll arra, hogy kéréseinkre válaszolva segítsen.

Imádság: Urunk, segíts, hogy kitartóak legyünk az imádságban akkor is, ha a helyzet reménytelennek tűnik! Ámen.

 


 

December 10 - Csendes percek

 

Kezdetben volt az Ige, és az Ige Istennél volt, és Isten volt az Ige. Ő kezdetben az Istennél volt. Minden általa lett, és nélküle semmi sem lett, ami létrejött. Benne élet volt, és az élet volt az emberek világossága. A világosság a sötétségben fénylik, de a sötétség nem fogadta be. Megjelent egy ember, akit Isten küldött, akinek a neve János. Ő tanúként jött, hogy bizonyságot tegyen a világosságról, és hogy mindenki higgyen általa. Nem ő volt a világosság, de a világosságról kellett bizonyságot tennie. Az Ige volt az igazi világosság, amely megvilágosít minden embert: ő jött el a világba. A világban volt, és a világ általa lett, de a világ nem ismerte meg őt: saját világába jött, és az övéi nem fogadták be őt. Akik pedig befogadták, azokat felhatalmazta arra, hogy Isten gyermekeivé legyenek; mindazokat, akik hisznek az ő nevében, akik nem vérből, sem a test, sem a férfi akaratából, hanem Istentől születtek. Az Ige testté lett, közöttünk lakott, és láttuk az ő dicsőségét, mint az Atya egyszülöttjének dicsőségét, telve kegyelemmel és igazsággal.

Jn 1,1-14.

ADVENT MÁSODIK VASÁRNAPJA

Az Ige testté lett, közöttünk lakott... (Jn 1,14)

Minden decemberben már előre várom a gyülekezeti, karácsonyi zenei műsorunkat. A szavak és a dallamok megtöltik lelkemet, gyülekezetünk számára pedig ajándékot jelentenek. A templomot gyönyörűen feldíszítjük. Régen ezt gondoltam: "A zene nélkül nem lehet karácsony!" Az idén azonban beteg lettem, és az ünnepi zenei műsorok idején is otthon kellett maradnom. Nem merülhettem el a hangokban, a dekoráció látványában, és a dicséretekben a program végén.
Először sajnáltam magam. Aztán ráébredtem, hogy bármennyire felemelőek és inspirálóak a karácsony külső örömei, nem ez a szent ünnep lényege. A karácsony ereje, hogy Isten elküldte Jézust közénk, hogy meghaljon értünk, és feltámadjon a halálból. A karácsony valódi ajándéka az a bizonyosság, hogy Krisztus újra el fog jönni. Ha le is kell mondanunk ünnepünk néhány, megszokott eleméről, tudjuk, hogy valójában csak Jézus Krisztusra van szükségünk. Ő a szívünkben él a hit által, és ez mindennél több.

Imádság: Istenünk, segíts nekünk, hogy örvendjünk a karácsonynak, és emlékezzünk, hogy Jézus Krisztus személyét, Megmentőnket ünnepeljük. "Mi Atyánk, aki a mennyekben vagy, szenteltessék meg a te neved, jöjjön el a te országod, legyen meg a te akaratod, amint a mennyben, úgy a földön is; mindennapi kenyerünket add meg nekünk ma, és bocsásd meg vétkeinket..." Ámen. (Mt 6,9-13)

 


December 9 - Csendes percek

"Ezért mondom nektek: ne aggódjatok életetekért, hogy mit egyetek, és mit igyatok, se testetekért, hogy mivel ruházkodjatok. Nem több-e az élet a tápláléknál, és a test a ruházatnál? Nézzétek meg az égi madarakat: nem vetnek, nem is aratnak, csűrbe sem takarnak, és mennyei Atyátok eltartja őket. Nem vagytok-e ti sokkal értékesebbek náluk? Aggódásával pedig ki tudná közületek meghosszabbítani életét csak egy arasznyival is? Mit aggódtok a ruházatért is? Figyeljétek meg a mezei liliomokat, hogyan növekednek: nem fáradoznak, és nem fonnak, de mondom nektek, hogy Salamon teljes dicsőségében sem öltözködött úgy, mint ezek közül akár csak egy is. Ha pedig a mező füvét, amely ma van, és holnap a kemencébe vetik, így öltözteti az Isten, nem sokkal inkább titeket, kicsinyhitűek?" "Ne aggódjatok tehát, és ne mondjátok: Mit együnk? - vagy: Mit igyunk? - vagy: Mit öltsünk magunkra? Mindezt a pogányok kérdezgetik; a ti mennyei Atyátok pedig tudja, hogy szükségetek van minderre. De keressétek először az ő országát és igazságát, és ezek is mind ráadásul megadatnak nektek. Ne aggódjatok tehát a holnapért, mert a holnap majd aggódik magáért: elég minden napnak a maga baja."

Mt 6,25-34.

REMÉNY A ZŰRZAVARBAN

Azt pedig tudjuk, hogy akik Istent szeretik, azoknak minden javukra szolgál, azoknak, akiket örök elhatározása szerint elhívott. (Róm 8,28)

Nemrégiben, amikor férjem kórházban volt, kinéztem a kórházi szoba ablakán, és azt láttam, hogy a járdán és az úttest egy részén is szemét van. Azt gondoltam, minden zűrzavarosnak és rendetlennek látszik.
Azonban észrevettem valami mást is. Madarak csipegették az ételdarabokat a járdán, és körös-körül dús növényzet zöldellt. Amit én szemétnek véltem, az a madaraknak hasznos volt. Így gondolnom kellett arra, hogy még a legnagyobb káosz közepén is reményt nyújt Isten. Noha a szemetelés sohasem helyes dolog, megtanultam, hogy megtapasztalt harcaink közepette Isten mindig gondoskodik rólunk és támogat bennünket.
Férjem betegsége alatt áldás volt megtapasztalnunk, ahogy testvéreink hitüket gyakorolva bátorító szavakkal hívtak fel, vagy ételt hoztak a kórházba, sőt, bejöttek a férjem mellé, hogy hazamehessek egy kicsit pihenni és a gyerekekkel törődni. A mi káoszunk közepette Krisztus közössége ölelt körül bennünket, reményt és gyógyulást hozva számunkra.

Imádság: Szerető Istenünk, adjon Szentlelked erőt és békességet népednek a nehéz időkben! Ámen.

 


December 08. Drágának tartalak

"...drágának tartalak, és becsesnek, mivel szeretlek, ...

 drágának tartalak

Ne hallgass az emberek veled szembeni negatív véleményére. Isten szeret téged <3. Drágának tart és becsesnek. És higgy benne, mert drága vagy és becses


 

December 7 - Csendes percek

Áldott a mi Urunk Jézus Krisztus Istene és Atyja, aki megáldott minket mennyei világának minden lelki áldásával a Krisztusban. Mert őbenne kiválasztott minket magának már a világ teremtése előtt, hogy szentek és feddhetetlenek legyünk előtte szeretetben. Előre el is határozta, hogy fiaivá fogad minket Jézus Krisztus által, akarata és tetszése szerint, hogy magasztaljuk dicsőséges kegyelmét, amellyel megajándékozott minket szeretett Fiában. Őbenne van - az ő vére által - a mi megváltásunk, bűneink bocsánata is; kegyelme gazdagságából.

Ef 1,3-7.

 AZ IGAZ KEGYELEM

Őbenne van - az ő vére által - a mi megváltásunk, bűneink bocsánata is; kegyelmének gazdagsága szerint. (Ef 1,7)

Közeledik a karácsony, és én újra a kegyelem jelentésével vívódok. Évek óta törekszem arra, hogy tisztán értsem a kegyelem fogalmát. Szeretem a hangzását - vágyódom a kegyelemre - de küszködöm a teljes megértésével. A kegyelem azt jelenti, nem csak bizonyos szabályok alapján kell élnünk, hanem az Úr Jézus Krisztus szeretetével és megbocsátásával is. Krisztus vére kiontatott értünk, és ha elfogadjuk Jézust Urunknak, akkor olyan, mintha sosem vétkeztünk volna. Ez túl jónak tűnik ahhoz, hogy igaz legyen.
Amikor keresztény lettem, azt reméltem, Istennek megfelelve tökéletes asszony leszek, mire elérem mostani koromat. Ehelyett azonban inkább gyengeségeim érzem, és jobban rászorulok Isten kegyelmére, mint valaha. Azon töprengek, vajon félreértelmeztem-e Isten keresztény életemmel kapcsolatos elvárását. Isten nem várja tőlem, hogy tökéletes legyek. Isten csak azt akarja, hogy teljes mértékben fogadjam be Krisztus szeretetét, és találjak benne megnyugvást.
Végül megbékélek a hiányosságaimmal. Rájöttem, senkinek sem sikerül mindig minden. Egyszerűen elég, ha emlékeztetjük magunkat, hogy őhozzá tartozunk, aki egyedül tökéletes. Ez az igazi kegyelem, ami karácsonykor született. 

Imádság: Köszönjük, Atyánk, hogy megváltásod által felszabadítottál minket a veled való gazdag életre. Ámen.


 

December 6 - Csendes percek


Jézus imádsága: "Nem azt kérem, hogy vedd ki őket a világból, hanem hogy őrizd meg őket a gonosztól. Nem a világból valók, mint ahogy én sem vagyok a világból való. Szenteld meg őket az igazsággal: a te igéd igazság. Ahogyan engem elküldtél a világba, én is elküldtem őket a világba: én őértük odaszentelem magamat, hogy ők is megszentelődjenek az igazsággal."

Jn 17,15-19.

GYAKORLÁS, GYAKORLÁS

Inkább növekedjetek a kegyelemben és a mi Urunk, üdvözítő Jézus Krisztusunk ismeretében. (2Pt 3,18)

Az egyik szerettem nem keresztény. Gyakorta elmondja, hogy a kereszténységtől való idegenkedése abból a személyes megfigyeléséből fakad, hogy túl sok keresztény életében lát képmutatást. Én is észrevettem másokat, amint rámutatnak a keresztények hibáira, és azt mondják: "Ha ilyenek a keresztények, akkor én nem szeretnék részese lenni a kereszténységnek."
Számomra érett kereszténnyé válni hasonlatos a tenisz tanulásához. Mondhatjuk ezt: "Borzalmasan teniszezem, de szeretek játszani. Kimegyek a pályára és ütögetem a labdát. Noha hibázom is, tudom, ha kitartok, fejlődni fogok. Jól vagy rosszul teniszezem, de mégiscsak teniszjátékos vagyok."
Éppúgy, ahogy a teniszezéstől még nem lesz valaki tenisz-sztár, a kereszténnyé válás sem teszi az embert bűntelenné vagy olyanná, aki nem tud hibázni. Mindkét dolognál a gyakorlással magabiztosabb lesz az ember, a képességei fejlődnek. Ettől lesz az ember tanítvány. Egy teniszezőnek a gyakorlás azt jelenti, hogy kimegy a pályára, és üti a labdát. Egy keresztény számára a gyakorlás az, amikor az imádság és a bibliaolvasás közben időt tölt Istennel, és minden nappal egy kicsivel hasonlatosabb lesz Krisztushoz.

Imádság: Úr Jézus, töltsd be az életünket úgy, hogy szerető gondoskodásod másokat is vonzzon! Ámen.

 


December 5 - Csendes percek


A nép, amely sötétségben jár, nagy világosságot lát. A halál árnyékának földjén lakókra világosság ragyog.
Te megszaporítod a népet, nagy örömöt szerzel neki. Úgy örülnek színed előtt, mint aratáskor szoktak örülni; ahogyan vigadnak, ha zsákmányt osztanak.
Mert terhes igáját, a hátát verő botot, sanyargatójának vesszejét összetöröd, mint Midján napján.
Mert minden dübörögve menetelő csizma és véráztatta köpönyeg elég, és tűz martaléka lesz.
Mert egy gyermek születik nekünk, fiú adatik nekünk. Az uralom az ő vállán lesz, és így fogják nevezni: Csodálatos Tanácsos, Erős Isten, Örökkévaló Atya, Békesség Fejedelme!
Uralma növekedésének és a békének nem lesz vége a Dávid trónján és országában, mert megerősíti és megszilárdítja törvénnyel és igazsággal mostantól fogva mindörökké. A Seregek URának féltő szeretete viszi véghez ezt!

Ézs 9,1-6.

VALÓSÁGOS KARÁCSONY

Mert egy gyermek születik nekünk, fiú adatik nekünk. Az uralom az ő vállán lesz. (Ézs 9,5)

A karácsony, amikor Jézus születését ünnepeljük, mindig is Isten szeretetére emlékeztetett. De amikor első gyermekünk, Peter megszületett, a karácsony is mélyebb értelmet nyert számomra. A feleségem, Rosie, két héttel túlhordta a babát, ezért 1993. december 3-án be kellett feküdnie a kórházba. Miután az orvosok többször is hiába próbálták megindítani a szülést, a császármetszés mellett döntöttek. December 5-én, vasárnap este, végre megszületett a kisfiunk.
Peter első karácsonyát háromhetesen élte át. Karácsony első napján elvittük az istentiszteletre, és miközben a karomban tartottam, és néztem a kis arcát, folyt a könnyem, és arra gondoltam, hogy Jézus is ilyen piciny gyermekként született a világra. Amikor a fiamra néztem, arra gondoltam, mit tett értünk Isten: a világ Megváltója ugyanolyan gyámoltalan és a felnőttekre szoruló kisgyermekként jött el a világba, mint a mi kis Peterünk. A kisbabánk, akit a karjaimban tartottam, a karácsony jelentését egy egészen új megvilágításba helyezte.

Imádság: Drága Istenünk, köszönjük, hogy kisgyermekként elküldted a világba a te Fiadat, hogy közöttünk éljen, és üdvösséget szerezzen számunkra. Ámen.


December 04. Változzatok meg

Változzatok meg...

Róma 12:1-2
Az Isten irgalmára kérlek tehát titeket, testvéreim, hogy okos istentiszteletként szánjátok oda testeteket élő és szent áldozatul, amely tetszik az Istennek; és ne igazodjatok e világhoz, hanem változzatok meg értelmetek megújulásával, hogy megítélhessétek: mi az Isten akarata, mi az, ami jó, ami neki tetsző és tökéletes.

Változzatok meg, ez a kérés. De miért változzunk meg, hogyan tegyük?
Ez a gondolat fogalmazódott meg bennem már rég, amikor éreztem és felismertem, hogy helytelen az ami cselekszem. Akartam a változást, de gyenge voltam hozzá, erőtlen és nem volt kitartásom hozzá.

Úgy éltem ahogyan a világi emberek. Amit megtérésem előtt még nem ismertem fel, ragaszkodtam a bűnös élet örömöket kínáló dolgaihoz, mert örömöt, élvezetet okoztak. Mondhatnám azt is, hogy szerettem a bűnt, de gyűlöltem a bűnöst, akit annak kiáltottak ki az emberek.
Magamban ritkán ismeretem fel, hogy én is bűnös vagyok, jó embernek tartottam magam, és még a felismert bűneimre is voltak magyarázataim.

Majd elérkezett az az időszak amikor megismertem Istent és Ő akaratát. Találkozhattam szeretetével amellyel magához ölelt, engem, a bűnöst. Magához ölelt, mert Isten a bűnt gyűlöli, de a bűnöst szereti. Megmutatja a szabadulásnak azon útját amelyre lépve közel kerülhetünk kegyelméhez.

Az efézusi levélben részletesen le van írva, hogy Isten milyen változást kíván tőlünk. Ez a változás nem lehetetlen, teljesíthető.

Efézus 4:22-32
22. Vessétek le a régi élet szerint való óembert, aki csalárd és gonosz kívánságok miatt megromlott; 23. újuljatok meg lelketekben és elmétekben, 24. öltsétek fel az új embert, aki Isten tetszése szerint valóságos igazságban és szentségben teremtetett. 25. Ezért tehát vessétek le a hazugságot, és mondjatok igazat, mindenki a felebarátjának, mivelhogy tagjai vagyunk egymásnak. 26. "Ha haragusztok is, ne vétkezzetek": a nap ne menjen le a ti haragotokkal, 27. helyet se adjatok az ördögnek. 28. Aki lopni szokott, többé ne lopjon, hanem inkább dolgozzék, és saját keze munkájával szerezze meg a javakat, hogy legyen mit adnia a szűkölködőknek. 29. Semmiféle bomlasztó beszéd ne jöjjön ki a szátokon, hanem csak akkor szóljatok, ha az jó a szükséges építésre, hogy áldást hozzon azokra, akik hallják. 30. És ne szomorítsátok meg az Isten Szentlelkét, aki által el vagytok pecsételve a megváltás napjára. 31. Minden keserűség, indulat, harag, kiabálás és istenkáromlás legyen távol tőletek minden gonoszsággal együtt. 32. Viszont legyetek egymáshoz jóságosak, irgalmasak, bocsássatok meg egymásnak, ahogyan Isten is megbocsátott nektek a Krisztusban.

Kérdés, hogy ezt miképpen tudjuk megtenni. Gyengének érezzük magunkat olykor. De ha Isten útjára lépünk, befogadjuk Jézust az életünkbe, akkor már nem leszünk gyengék, mert Jézus velünk van.

Filippi 4:13,
Mindenre van erőm a Krisztusban, aki megerősít engem.

Igen, Krisztusban van erőm aki bennem él!

Galata 2:20,
Krisztussal együtt keresztre vagyok feszítve: többé tehát nem én élek, hanem Krisztus él bennem; azt az életet pedig, amit most testben élek, az Isten Fiában való hitben élem, aki szeretett engem, és önmagát adta értem.

Krisztusra figyelve értelmünk, gondolatunk megváltozik. Többé már nem a világi életet akarjuk követni, hanem, mint Isten gyermekei az Úr akaratát fogjuk teljesíteni.
Az Úr akarata pedig az, hogy szeressük Őt és embertársainkat.

Lukács 10
"Mester, melyik a legfőbb parancsolat a törvényben?"
Jézus így válaszolt: "Szeresd az Urat, a te Istenedet, teljes szívedből, teljes lelkedből és teljes elmédből. Ez az első és legnagyobb parancsolat. A második hasonló ehhez: Szeresd felebarátodat, mint magadat. E két parancsolattól függ az egész törvény és a próféták."

Amikor mindezeket már megtudjuk tenni akkor tudjuk, hogy Istennek tetsző módon élünk. Szavainkkal, tetteinket dicsítjük Istent amelyre felfigyel a világ.
Hirdetjük az evangéliumot, a jó hírt, hogy még tart a kegyelem esztendeje. És egyre többen lesznek akik felismerik, az élet célja nem a földi boldogság, amely egyszer úgy eltűnik ahogyan a port fújja el a szél, hanem Isten országában az örök élet.

A sátán rendszeresen megkísért minket, gondolataink, figyelmünk eltérítésével. arra törekszik, hogy hitünk gyengüljön és elforduljunk Istentől. Belénk ülteti azt a gondolatot, hogy Isten számára már nem vagyunk fontosak, és estleges vétkeink, bűneink miatt elfordult tőlünk. De ne fogadjuk el ezeket a gondolatokat.
Sátán a világot személyesíti meg, a bűnt, zűrzavart, káoszt, megosztottságot.
Isten pedig a szeretetet képviseli.

Ismét leírom: A világ a bűnt szereti, de a bűnöst gyűlöli.
Ezzel szemben Isten a bűnt gyűlöli és a bűnöst szereti.

Maradjunk meg Isten szeretetében, bízzunk benne és ha meggyengülünk is, forduljuk hozzá, hittel, reménnyel és bizalommal!

El kell engedni a régi hozzáállásainkat, gondolkodási szokásainkat, régi elképzeléseinket, melyekkel együtt éltünk, ahhoz, hogy feltudjuk ölteni új ruhánkat, melyet Isten tartogat számunkra, hogy megváltozott értelmünk által megújuljunk.

/B.István/

 


N O V E M B E R

„Az ősz az az évszak, amikor úgy tűnik, a természet megáll a növekedésben, és elkezd tündökölni.” (William Arthur Ward)

November

 


November 28.

Mert meg van írva: „Élek én, így szól az Úr, bizony előttem fog meghajolni minden térd, és minden nyelv megvallja majd, hogy én vagyok az Isten.” (Róma 14:11)

Mert meg van írva: „Élek én, így szól az Úr, bizony előttem fog meghajolni minden térd, és minden nyelv megvallja majd, hogy én vagyok az Isten.” (Róma 14:11)

 


November 27.

A szeretet hosszútűrő, kegyes; a szeretet nem irigykedik,
a szeretet nem kérkedik, nem fuvalkodik fel. Nem cselekszik
éktelenül, nem keresi a maga hasznát, nem gerjed haragra,
nem rójja fel a gonoszt,
1 KORINTUSI levél 13:4-5

A szeretet hosszútűrő, kegyes; a szeretet nem irigykedik,  a szeretet nem kérkedik, nem fuvalkodik fel. Nem cselekszik  éktelenül, nem keresi a maga hasznát, nem gerjed haragra,  nem rójja fel a gonoszt, 1 KORINTUSI 13:4-5

 


November 26. Lehetőség Istentől

Ezért Isten újra ad egy lehetőséget, és ezt így nevezi: „ma”. Erről a napról sok idő múltán maga Isten mondta Dávid által azt, amit már az előbb is idéztünk: „Ma, ha meghalljátok Isten hangját, ne makacskodjatok!” (Zsidók 4:7,)

Ezért Isten újra ad egy lehetőséget, és ezt így nevezi: „ma”. Erről a napról sok idő múltán maga Isten mondta Dávid által azt, amit már az előbb is idéztünk: „Ma, ha meghalljátok Isten hangját, ne makacskodjatok!” (Zsidók 4:7,)

 


November 25.

"...szánjátok oda magatokat az Istennek, mint akik a halálból életre keltetek, és a ti tagjaitokat igazságnak fegyvereiül az Istennek." (Róma 6.13)

"...szánjátok oda magatokat az Istennek, mint akik a halálból életre keltetek, és a ti tagjaitokat igazságnak fegyvereiül az Istennek." (Róma 6.13)

 


November 24.  Egy csodálatos ígéret

És eljegyezlek téged magamnak örökre, és pedig igazsággal és ítélettel, kegyelemmel és irgalommal jegyezlek el. Bizony, hittel jegyezlek el téged magamnak, és megismered az Urat. (Hós 2. 18 -19)

Eljegyezlek téged

Az Úr jegyesének lenni: micsoda tisztesség és öröm ez! Testvérem, valóban tiéd Krisztus úgy, hogy kegyelmével téged is eljegyzett? Ha igen, vésd a szívedbe, hogy ez örök érvényû eljegyzés volt. Ő soha nem bontja fel a jegyességet azzal, akit egyszer ezzel a kötelékkel magához kötött.

Az Úr háromszor ismétli: „Eljegyezlek", és súlyos szavakkal erősíti meg ezt az eljegyzést. „Igazsággal", tehát ez a szövetség teljesen jogos, törvényes, senki sem teheti érvénytelenné. „Itélettel", tehát bírói végzés szentesíti ezt a szövetséget: senki nem tekintheti elhamarkodott lépésnek, vagy tévedésnek. „Szeretettel", tehát a szövetség alapja a szeretet, mert anélkül az eljegyzés rabszolgaságot jelentene, nem boldogságot. „Irgalommal", amely megsokszorozódik, és beragyogja ezt a drága, szent kapcsolatot.

Végül a „hit ajándékával", hűséggel, ami ezt az eljegyzést egyáltalán lehetővé teszi. A Szent Szellem mondja minderre az „ámen"-t, amikor megígéri, hogy megtanítja az eljegyzettet a magasztos elhíváshoz szükséges szent ismeretre. Milyen drága ígéret ez!

/C.H. Spurgeon: Isten ígéreteinek tárháza

 


November 23.  Isten dicsősége

"Az egek beszélik Isten dicsőségét, és kezeinek munkáját hirdeti az égboltozat... "  Zsolt 19:2,

Isten dicsősége

Isten mindenhol jelen van, hiszen a teremtés az Ő műve. Mégis mennyi magyarázat van amely ősrobbanással akarja igazolni a teremtést, elferdítve Isten dicsőségét.

 


November 22.  Az Úr szegénnyé tesz...

"Az Úr szegénnyé tesz, és gazdagít, megaláz, s fel is magasztal" 1Sámuel 2:7,

"Az Úr szegénnyé tesz, és gazdagít, megaláz, s fel is magasztal" 1Sámuel 2:7,

 


November 21. Élek pedig többé, de nem én...

"Krisztussal együtt megfeszíttettem. Élek pedig többé nem én, hanem él bennem a Krisztus; a mely életet pedig most testben élek, az Isten Fiában való hitben élem, aki szeretett engem és önmagát adta érettem." (Galata 2:20,)

"Krisztussal együtt megfeszíttettem. Élek pedig többé nem én, hanem él bennem a Krisztus; a mely életet pedig most testben élek, az Isten Fiában való hitben élem, aki szeretett engem és önmagát adta érettem." (Galata 2:20,)


November 20. Szánjátok oda magatokat az Istennek...

"...szánjátok oda magatokat az Istennek, mint akik a halálból életre keltetek, és a ti tagjaitokat igazságnak fegyvereiül az Istennek." (Róma 6.13)

"...szánjátok oda magatokat az Istennek, mint akik a halálból életre keltetek, és a ti tagjaitokat igazságnak fegyvereiül az Istennek." (Róma 6.13)


November 19. Éneklésnek ideje

"Virágok láttatnak a földön, az éneklésnek ideje eljött, és a gerlicének szava hallatik a mi földünkön." (Énekek éneke 2:12,)

"Virágok láttatnak a földön, az éneklésnek ideje eljött, és a gerlicének szava hallatik a mi földünkön." (Énekek éneke 2:12,)


November 18. Vigasztalás

„Ahogyan az anya vigasztalja fiát, úgy vigasztallak én titeket…” (Ézsaiás 66:13)

„Ahogyan az anya vigasztalja fiát, úgy vigasztallak én titeket…” (Ézsaiás 66:13)

 


November 17. Kételkedés nélkül

"Az Istennek ígéretében sem kételkedett hitetlenséggel, hanem erős volt a hitben, dicsőséget adván az Istennek, és teljesen elhitte, hogy amit ő ígért, meg is cselekedheti." Róma 4:20-21,

"Az Istennek ígéretében sem kételkedett hitetlenséggel, hanem erős volt a hitben, dicsőséget adván az Istennek, és teljesen elhitte, hogy amit ő ígért, meg is cselekedheti." Róma 4:20-21,


November 16.  Becsüljétek meg elöljáróitokat

"Kérünk továbbá titeket atyámfiai, hogy becsüljétek azokat, akik fáradoznak közöttetek, és előljáróitok az Úrban, és intenek titeket..." (1 Thess. 5.12)

"Kérünk továbbá titeket atyámfiai, hogy becsüljétek azokat, akik fáradoznak közöttetek, és előljáróitok az Úrban, és intenek titeket..." (1 Thess. 5.12)

 


November 15. Tisztíts meg!

"Tisztíts meg engem izsóppal, és tiszta leszek; moss meg engemet, és fehérebb leszek a hónál."

"Tisztíts meg engem izsóppal, és tiszta leszek; moss meg engemet, és fehérebb leszek a hónál." Zsolt 51:9,

A világban élünk és a világ ráhatása bennünket is elér. Ezért olykor a legjobb akaratunk ellenére is vétkezhetünk, bűnt követhetünk el. De aki figyel Isten hangjára, azt a Szent Lélek figyelmezteti és lehetősége van bűneit felismerni, megvallani és azoktól elfordulni.

Ezért bátran forduljunk a kegyelem trónusához, ahol kérésünk meghallgatásra talál és bűneinkre megbocsátást kaphatunk!

 


November 13. Isten előtt - Kecskék az örök kárhozatra

Bal oldalra a kecskék kerülnek, az örök kárhozatra.

Máté 25:41-45
41. "Akkor szól a bal keze felől állókhoz is: Menjetek előlem, átkozottak, az ördögnek és angyalainak elkészített örök tűzre. 42. Mert éheztem, és nem adtatok ennem, szomjaztam, és nem adtatok innom, 43. jövevény voltam, és nem fogadtatok be, mezítelen voltam, és nem ruháztatok fel, beteg voltam, börtönben voltam, és nem látogattatok meg. 44. Akkor ezek is így válaszolnak neki: Uram, mikor láttunk téged éhezni vagy szomjazni, jövevénynek vagy mezítelennek, betegen vagy börtönben, amikor nem szolgáltunk neked? 45. Akkor így felel nekik: Bizony, mondom néktek, amikor nem tettétek meg ezeket eggyel a legkisebbek közül, velem nem tettétek meg.


A jobb oldal a mennyet jelenti Jézussal, míg bal oldal a poklot, mint az örök kárhozat helyét jelöli meg.

Jézus soha nem úgy beszél a pokolról, mint az Őbenne megjelent Isteni kegyelemről semmit nem tudók végső állapotáról, hanem mint olyan lehetőségről, amibe csak az az ember kerülhet, aki találkozott Jézussal, de a felkínált kegyelemre nemet mondott, akár a szavaival, akár csak a cselekedetetivel!
Tehát: sohasem az Isten ítél valakit kárhozatra, pokolra, hanem mi magunkat ítéljük arra!

Jézus és tanítványai mindig figyelmeztetőleg beszéltek a pokolról. Ez pedig figyelmeztetett Jézus által fölkínált kegyelem halálos komolyságára.

Jobb oldalra az Őt szeretők kerülnek, akik vele, Krisztussal lesznek.
Az örök élet nem örökkétartó semmittevés, hanem az Istennek való szolgálat kiteljesedése.

" Van út, amely egyenesnek látszik az ember előtt, de végül a halálba vezet."
Példabeszédek 14, 12

Van olyan út, ami helyesnek tűnik, mégis halálba vezet. Ez az Isten nélküli út. Járhatok percre pontosan a gyülekezetbe, és adhatok adományt, de ha Isten nélkül teszem, vagyis nincs élő kapcsolatom Vele, akkor az út végén nem vár más, mint a halál.

Ezért gondoljuk át életünket, döntéseinket, hogy a világi élet vagy pedig Isten útján szándékozunk járni, Mindkét út vezet valahová. Az egyik az Örök éltre, a másik az örök kárhozatba.

Ezért jó ha tudjuk, hogy hová tartunk!

B.I.M.

 


November 12. Isten előtt - bárányok az örök életre

Elérkezik majd az az idő amikor Isten ítélőszéke előtt fogunk megjelenni: Kivétel nélkül, mindnyájan.

A jó pásztor elvégzi a válogatást, mert Ő ismeri juhait.

Ezékiel 34:15-22
15. Én legeltetem juhaimat, és én keresek nekik pihenőhelyet - így szól az én Uram, az ÚR. 16. Az elveszettet megkeresem, az eltévedtet visszaterelem, a sérültet bekötözöm, a gyengét erősítem, a kövérre és az erősre vigyázok; úgy legeltetem őket, ahogy kell. 17. De köztetek is igazságot teszek, juhaim - így szól az én Uram, az ÚR -, bárány és bárány között, kosok és bakok között 18. Nem elég nektek, hogy a legjobb legelőn legeltek? Miért tapossátok össze lábatokkal a többi legelőt? Tiszta vizet isztok. Miért zavarjátok föl lábatokkal, amit ott hagytok? 19. Azt legeljék az én juhaim, amit a ti lábatok összetaposott, és azt igyák, amit a ti lábatok fölzavart? 20. Ezért így szól az én Uram, az ÚR: Majd én igazságot teszek kövér bárány és sovány bárány között. 21. Oldalatokkal és vállatokkal taszigáljátok, és szarvaitokkal öklelitek félre a gyöngéket, míg csak ki nem szorítjátok őket. 22. De én megszabadítom juhaimat, és nem esnek többé zsákmányul, mert igazságot teszek bárány és bárány között!


Isten előtt ismert minden gondolatunk, és cselekedetük. Annak alapján kerül kiválasztásra, hogy ki kerül jobb oldalra és ki kerül balra.Jobb oldalra a juhok kerülnek, örök életre.

Máté 25:34-40
34. "Akkor így szól a király a jobb keze felől állókhoz: Jöjjetek, Atyám áldottai, örököljétek a világ kezdete óta számotokra elkészített országot. 35. Mert éheztem, és ennem adtatok, szomjaztam, és innom adtatok, jövevény voltam, és befogadtatok, 36. mezítelen voltam, és felruháztatok, beteg voltam, és meglátogattatok, börtönben voltam, és eljöttetek hozzám. 37. Akkor így válaszolnak neki az igazak: Uram, mikor láttunk téged éhezni, hogy enned adtunk volna, vagy szomjazni, hogy innod adtunk volna? 38. Mikor láttunk jövevénynek, hogy befogadtunk volna, vagy mezítelennek, hogy felruháztunk volna? 39. Mikor láttunk betegen vagy börtönben, hogy elmentünk volna hozzád? 40. A király így felel majd nekik: Bizony, mondom néktek, amikor megtettétek ezeket akárcsak eggyel is a legkisebb atyámfiai közül, velem tettétek meg." 

B.I.M.

 


November 11.

"Virágok láttatnak a földön, az éneklésnek ideje eljött, és a gerlicének szava hallatik a mi földünkön." (Énekek éneke 2:12,)

"Virágok láttatnak a földön, az éneklésnek ideje eljött, és a gerlicének szava hallatik a mi földünkön." (Énekek éneke 2:12,)

 

November 10.

November 09. Becsüljétek meg elöljáróitokat!

"Kérünk továbbá titeket atyámfiai, hogy becsüljétek azokat, akik fáradoznak közöttetek, és előljáróitok az Úrban, és intenek titeket..." (1 Thess. 5.12)

"Kérünk továbbá titeket atyámfiai, hogy becsüljétek azokat, akik fáradoznak közöttetek, és előljáróitok az Úrban, és intenek titeket..." (1 Thess. 5.12)

 


November 08.  Istennek nincs lehetetlen

"Ami az embereknek lehetetlen, Istennek lehetséges." Lukács 18:27,

Ami az embereknek lehetetlen, Istennek lehetséges. Lukács 18:27,

 

 


November 07. Áldjuk az Urat!

134 Zsoltár
Zarándokének. Áldjátok az URat mindnyájan ti, akik az ÚR szolgái vagytok, akik az ÚR házában álltok éjjelente!
Emeljétek föl kezeteket a szentély felé, és áldjátok az URat!
Áldjon meg téged a Sionról az ÚR, aki az eget és a földet alkotta!

Áldjuk az Urat, de ne csak felemelt kézzel, hanem cselekedeteinkkel is. Ígéreteink megtartásával. Igenjeink el nem mismásolásával. Az Úr ekkor tud gyönyörködni bennünk, látva, hogy imádatunk nem külsőségekben nyilvánul meg. Mert ilyenkor érzékeli, hogy megtartjuk rendelkezéseit és parancsolatait. Örömmel győződhet meg arról, hogy megbízható és hű szolgák vagyunk.

B.I.M.


 

November 06. Legyünk megbízhatóak!

csak a kő marad, a kő marad…

Prédikátor könyve 5, 4-6
Mikor Istennek fogadást téssz, ne halogasd annak megadását; mert nem gyönyörködik a bolondokban. Amit fogadsz, megteljesítsd! Jobb hogy ne fogadj, hogynem mint fogadj és ne teljesítsd be. Ne engedd a te szádnak, hogy bűnre kötelezze testedet, és ne mondd az angyal előtt, hogy tévedésből esett ez; hogy az Isten a te beszéded miatt fel ne háborodjék, és el ne veszesse a te kezeidnek munkáját.

Legyen hiteles az életünk. Ne tegyünk felelőtlen ígéreteket, mert azzal csak a bizalmatlanságot építjük.

 


November 05. Boldog ember...

"Boldog ember az, aki nem jár a bűnösök tanácsa szerint, nem áll a vétkesek útjára, és nem ül a csúfolódók székére "
Zsolt 1, 1

Boldog ember az, aki reggel felébredve hálát ad Istenének és megköszöni amiért kapott még egy napot amit a kegyelmében eltölthet. Mert akár tetszik, akár nem életünk sorsa az Ő kezében van.
Lehet átkozni, lehet dicsérni, hallgathatunk rá, vagy akár befoghatjuk füleinket is, hogy ne halljuk hangját amellyel vezetni kiván bennünket.
A bűn zsoldja a halál, olvashatjuk a Bibliában. Igaz sokan vannak akik nem olvassák, de ők is tudják, hogy a bűn elkövetéséért büntetés jár. A törvénykönyvek szerint a pararafusokban leirt itéletvárható, bosszú alapján a visszavágás. Bár sokan reménykednek, hogy soha nem derül ki, de ez igy nem igaz. Egyszer meg kell állnunk Isten szine előtt és ott szembesülni fogunk minden bűnünkkel.
Nem a mérleg nyelve fog számitani, sem az, hogy merre billen. Nem az lesz a döntő, hogy mennyi jót cselekedtem az életemben.
Egyededül Jézus Krisztus megváltó kegyelmére számíthatunk. De csak akkor, ha még életünk folyamán találkoztunk vele és felismert bűneinket neki átadva,és azoktól elfordulva behívtuk Őt az életünkbe.

B.I.M.


November 04. Helyes önvédelem

"De még nagyobb kegyelmet is ad, ezért mondja: "Isten a kevélyeknek ellenáll, az alázatosoknak pedig kegyelmét adja". Engedelmeskedjetek azért az Istennek, de álljatok ellen az ördögnek, és elfut tőletek. Közeledjetek az Istenhez, és ő közeledni fog hozzátok. Tisztítsátok meg a kezeteket, ti bűnösök, és szenteljétek meg a szíveteket, ti kétlelkűek."
(Jakab levele 4:6-8)

Az önvédelem bibliai formáit találjuk ebben a szövegben. Mi emberek kitaláltunk már mindent, ami helyettesíti az igazit és hosszútávon kiderül, hogy nem használható, ezért megalkottuk az önvédelem helytelen formáit. Ez pedig a világgal való barátság és a kevélység.

Az ellenségeskedést, amit a bűneset után Isten ajándékozott az embernek - és nem megátkozta vele, hanem megajándékozta vele - fel lehet oldani, legalábbis a szabad akarat engedélyt ad rá. Mégpedig egyetlen módon, ha békét kötünk az ellenséggel. Ha megszűnt az ellenségeskedés, akkor valószínű, hogy békét kötöttünk az ellenféllel. Másként nem fog menni, de ez nem ajánlatos út. Isten igényes azzal, hogy mi ne legyünk a világ barátai. Ő azt akarja, hogy az Övéi legyünk.

Az önvédelem másik helytelen formája a kevélység. Milyen a kevély ember? A hegedűtanárom mindig azt mondta, hogy nem szereti az olyan embereket, akik annyira fennhordják az orrukat, hogy beleesik az eső. A kevély ember nem tud veszíteni típus.

Tévedés, hogy a kereszténynek győztes csatákkal kell rendelkeznie. Igen, győznie kell, de nem mindig. Frusztrációt okoz ez a görcsösség, ha elhitetik veled, hogy nem lehetnek hibáid, ha keresztény vagy. Ha ezt elhiszed, még több hibát ejtesz, mintha belátnánk, hogy lehetetlen tökéletesnek lenni.

Sajnos veszíteni muszáj. Mivel mindannyian bűnösnek születünk, nem fog másként menni a dolog. Ha nem veszítesz, azt jelenti, nem tettél semmit. A példázatban szereplő egytálentumos szolgának (Máté 25) egy bűne volt: nem mert veszíteni. Veszíteni szabad, de azonnal vissza kell futni a kegyelmes Istenhez.

A kevélység arról szól, hogy nem hiszem el, hogy Isten megbocsátja a rontott lépéseimet, ezért majd én mindent jól teszek. A kevély nem tud lelki kapaszkodó nélkül élni. Nem hisz a bűnöket megbocsátó Istenben.

Az önvédelemnek egyetlen helyes formája létezik: közeledni Istenhez. Ez azt jelenti, hogy leteszünk minden kapaszkodót. Nem úgy, mint a farizeus, hogy odaáll Isten elé és megvédi magát. Hanem úgy, mint Jósua, aki odaáll Isten elé és Isten megvédi őt a Sátánnal szemben (Zakariás 3:1-5).

Az önvédelem egyetlen helyes formája. Istenhez menjünk védelemért. Ha ezt a lépést megtesszük, Isten mindent megtehet értünk.

forrás: http://reggelidicseret.blogspot.com/


November 03. Istenhez közeledni

„Közeledjetek az Istenhez, és Ő közeledni fog hozzátok" (Jak 4,8).

Minél jobban közeledünk Istenhez, Ő annál kegyelmesebben jelenti ki Önmagát nekünk. Mikor a tékozló fiú hazafelé közeledik, apja elébe fut. Mikor a kibocsátott galamb visszatér a bárkához, Nóé kinyújtja a kezét, hogy beemelje. Amikor a szerető hitves közeledik férjéhez, az a szeretet szárnyain repül hozzá.

Jöjj, drága barátom, közeledjünk Istenhez, aki olyan kegyelmesen vár ránk, sőt elénkbe jön!


November 02.  Küzdelem a szabadságért 2.

Eszter 4:1-17
1. Amikor Mordokaj megtudta mindazt, ami történt, megszaggatta a ruháját, zsákruhába öltözött, hamut szórt a fejére, kiment a városba, és hangosan, keservesen jajveszékelt. 2. Így ment egészen a király kapujáig, de a király kapuján nem volt szabad belépnie zsákba öltözve. 3. Minden egyes tartományban és helységben, ahova eljutott a király törvényes parancsa, nagy gyász szakadt a zsidókra. Böjtöltek, sírtak, a mellüket verték, és sokan voltak, akik zsákruhában és hamuban hevertek. 4. Ekkor bementek Eszterhez a szolgálói és háremőrei, és jelentették ezt neki. A királyné nagyon megrendült, és ruhát küldött, hogy öltöztessék fel Mordokajt, a zsákruhát pedig vegyék le róla; de ő nem fogadta el. 5. Ezért Eszter hívatta Hatákot, a szolgálatára álló királyi háremőrt, és megparancsolta, hogy tudja meg Mordokajtól, mi ez, és miért tesz ilyet. 6. Kiment tehát Haták Mordokajhoz a város terére, amely a királyi palota kapuja előtt volt. 7. Akkor Mordokaj elmondta neki mindazt, ami történt, és hogy mit ígért Hámán, mennyi ezüstöt mér ki a királyi kincstárnak, ha elpusztíthatja a zsidókat. 8. Odaadta neki a törvény írott szövegét is, amelyet Súsánban adtak ki a kiirtásuk céljából, hogy mutassa meg Eszternek, magyarázza meg, és parancsolja meg neki, hogy menjen be a királyhoz, kérjen tőle kegyelmet, és esdekeljen előtte népéért. 9. Haták bement Eszterhez, és elmondta Mordokaj üzenetét. 10. Eszter azonban ezt a választ küldte Hatákkal Mordokajnak: 11. A király összes udvari embere és a királyi tartományok népe is tudja, hogy minden férfira és nőre egyforma törvény vonatkozik: aki hívatlanul be mer menni a királyhoz a belső udvarba, azt kivégzik! Csak az marad életben, aki felé a király kinyújtja aranypálcáját. Engem azonban már harminc napja nem hívtak be a királyhoz! 12. Mordokajnak átadták Eszter üzenetét. 13. Akkor Mordokaj ezt üzente vissza Eszternek: Ne képzeld, hogy te a királyi palotában megmenekülhetsz a többi zsidó közül! 14. Mert ha te most néma tudsz maradni, a zsidók kaphatnak módot máshonnan a szabadulásra és menekvésre, te azonban családoddal együtt elpusztulsz. Ki tudja, nem éppen a mostani idő miatt jutottál-e királynői méltóságra? 15. Eszter ezt üzente vissza Mordokajnak: 16. Menj, és gyűjts össze minden zsidót, aki csak Súsánban található, és böjtöljetek értem! Ne egyetek, és ne igyatok három napig se éjjel, se nappal! Én is ugyanígy böjtölök szolgálóimmal, aztán bemegyek a királyhoz a törvény ellenére is. Ha elveszek, hát vesszek el! 17. Mordokaj elment, és mindenben úgy járt el, ahogyan Eszter parancsolta neki.

3. Márdokeus elment a király kapuja elé (2.v.)
a./ Előbb a mennyei Király kapuja előtt állt, a földi királyhoz csak azután megy! Nem ül egyhelyben, tétlenül várva a szabadulást, hanem elindul feléje!

Isten úgy adja a szabadulást, hogy nekünk is részt ad a szabadulás munkájában: az üdvösség furcsa ellentmondása: az 100%ban Isten és 100%ban az ember munkája!

4. A királyhoz mindenképpen be kell menni, de a királyhoz senki nem mehet hívatlanul.
A törvény szerint halál vár mindenkire a Király előtt! Mert ugyan ki állhatna meg előtte jogosan?!

Eszternek mindent fel kell áldoznia. Eszternek rá kell tennie a királynéságát a királyságra: a földi rámehet a mennyeire, de mi lesz, ha a mennyei megy rá a földire?!
c./ „E mostani időért jutottál királyságra!” (14.v.) – Isten gyermekeinek mindene a mennyei királyságért van!

5. „Bemegyek...”

Eszter maga ellen döntött – a szabadulás mindig a magunk elleni döntésben van!

„...de imádkozzatok értem!” – mert egyedül még ehhez is gyenge vagyok. De ha a sok gyenge együtt böjtöl és könyörög, meg fogja tapasztalni az Isten erejét és szabadítását!


November 01.  Küzdelem a szabadságért 1.


Eszter 4:1-17
1. Amikor Mordokaj megtudta mindazt, ami történt, megszaggatta a ruháját, zsákruhába öltözött, hamut szórt a fejére, kiment a városba, és hangosan, keservesen jajveszékelt. 2. Így ment egészen a király kapujáig, de a király kapuján nem volt szabad belépnie zsákba öltözve. 3. Minden egyes tartományban és helységben, ahova eljutott a király törvényes parancsa, nagy gyász szakadt a zsidókra. Böjtöltek, sírtak, a mellüket verték, és sokan voltak, akik zsákruhában és hamuban hevertek. 4. Ekkor bementek Eszterhez a szolgálói és háremőrei, és jelentették ezt neki. A királyné nagyon megrendült, és ruhát küldött, hogy öltöztessék fel Mordokajt, a zsákruhát pedig vegyék le róla; de ő nem fogadta el. 5. Ezért Eszter hívatta Hatákot, a szolgálatára álló királyi háremőrt, és megparancsolta, hogy tudja meg Mordokajtól, mi ez, és miért tesz ilyet. 6. Kiment tehát Haták Mordokajhoz a város terére, amely a királyi palota kapuja előtt volt. 7. Akkor Mordokaj elmondta neki mindazt, ami történt, és hogy mit ígért Hámán, mennyi ezüstöt mér ki a királyi kincstárnak, ha elpusztíthatja a zsidókat. 8. Odaadta neki a törvény írott szövegét is, amelyet Súsánban adtak ki a kiirtásuk céljából, hogy mutassa meg Eszternek, magyarázza meg, és parancsolja meg neki, hogy menjen be a királyhoz, kérjen tőle kegyelmet, és esdekeljen előtte népéért. 9. Haták bement Eszterhez, és elmondta Mordokaj üzenetét. 10. Eszter azonban ezt a választ küldte Hatákkal Mordokajnak: 11. A király összes udvari embere és a királyi tartományok népe is tudja, hogy minden férfira és nőre egyforma törvény vonatkozik: aki hívatlanul be mer menni a királyhoz a belső udvarba, azt kivégzik! Csak az marad életben, aki felé a király kinyújtja aranypálcáját. Engem azonban már harminc napja nem hívtak be a királyhoz! 12. Mordokajnak átadták Eszter üzenetét. 13. Akkor Mordokaj ezt üzente vissza Eszternek: Ne képzeld, hogy te a királyi palotában megmenekülhetsz a többi zsidó közül! 14. Mert ha te most néma tudsz maradni, a zsidók kaphatnak módot máshonnan a szabadulásra és menekvésre, te azonban családoddal együtt elpusztulsz. Ki tudja, nem éppen a mostani idő miatt jutottál-e királynői méltóságra? 15. Eszter ezt üzente vissza Mordokajnak: 16. Menj, és gyűjts össze minden zsidót, aki csak Súsánban található, és böjtöljetek értem! Ne egyetek, és ne igyatok három napig se éjjel, se nappal! Én is ugyanígy böjtölök szolgálóimmal, aztán bemegyek a királyhoz a törvény ellenére is. Ha elveszek, hát vesszek el! 17. Mordokaj elment, és mindenben úgy járt el, ahogyan Eszter parancsolta neki.

Amíg nem találkozunk az Úrral addig mindnyájan rabságban élünk. A bűn rabságában. A sátán megkörnyékezte Ádámot és Évát, akik elkövették a bűnt, megszegték a tilalmat, ezért Isten ellen lázadtak. Elkészült az ember halálos ítélete.

A zsidók halálos ítéletét a király aláírta és megpecsételte. Titokban készült de nyilvánvalóvá lett.
De a mi ítéletünk is meg van pecsételve: a bűn zsoldja a halál?
Van-e szabadulás?
Igen, és a kettő nagyon hasonló!
1. Márdokeus megtudta mindazt, ami történt. (1.v.)
Nem tudni, hogyan, de valahogy megtudta Márdokeus az ítéletet. Aki nem tud a támadásról, védekezni is képtelen!

Nekünk is meg kell tudnunk az ítéletet. És ennek a „levélnek” a másolata a Szentírás!

2. Mit tehetünk, hogy szadadulásért?
A legelső dolog, amit Márdokeus tett, hogy zsákruhába öltözött és kiáltott keserves sírással.

Ma is addig, amíg valaki nem veszi halálosan komolyan az ellene szóló levél üzenetét, és nem alázkodik meg előtte teljesen, nem szabadulhat!

Márdokeus és Izráel egész népe böjtölt és az ég felé kiáltott. Márdokeus nem Hámán bűnét emlegette, hanem a magáét! A kegyelem feltétele a bűnvallás, a teljes alázat Isten előtt!


O K T Ó B E R

„Az ősz az az évszak, amikor úgy tűnik, a természet megáll a növekedésben, és elkezd tündökölni.”
(William Arthur Ward)

OKTÓBER

 

 


Október 30-31. Felismerés

Arról gondolkodtam, hogy amikor egy ember meghallja Isten hívását, és követni akarja Jézust, beengedi a szívébe, akkor ez az első érintés Istentől származik.

De most így szól az ÚR, a te teremtőd, Jákób, a te formálód, Izráel: Ne félj, mert megváltottalak, neveden szólítottalak, enyém vagy!
Ézsaiás 43:1,

Bekerül egy közösségbe ahol kap egy alapot. Abban az alapban napjainkban benne van Isten is és a világ is. A közösség szellemi beállítottságától függ, hogy milyen mértékben. Okosodik, megújul az értelme, épül, hiszen nagyszerű tanítókkal van körülvéve, akik Isten felkent emberei.(Legtöbben ezt vallják magukról). Olvassa a keresztény kiadású könyveket, melyeket neves prédikátorok, evangélisták, gyülekezet vezetők írtak, hallgat különböző igehirdetéseket, majd megdöbbenve ismeri fel, hogy összezavarodott szívében és lelkében egyaránt.
Ellentmondóak olykor ezek a tanítások, igehirdetések.
Végső elkeseredésében kinyitja saját Bibliáját és megdöbbenve veszi észre, hogy az abban leirtak sokszor nem egyeznek a hallottakkal.
Két lehetősége van. Vagy marad a korábbi gyakorlatában, és kiválaszt magának valakit, akit követni akar, vagy beengedi a Biblia tanítását a szívébe kérve az Urat, hogy Szent Lelke segítsen, hogy az abban olvasottak mélységei is megnyíljanak előtte.
Ha ezt megteszi, Isten segít, és felismeri a hamis és tévtanitásokat. Vissza tért a gyökerekhez, Isten szent és hamisítatlan Igéjéhez, amelyet nem emberek magyaráznak meg neki, hanem Isten Szent Lelke vezeti az Igazságra.

 B.I.M.


Október 29.  Jézus az ajtó előtt áll...

"...az ajtó előtt állok, és zörgetek..."(Jel 3,20)

 

 Az ajtó előtt állok, és zörgetek

 

Jézus többször is zörget szívünk ajtaján. Halljuk, de a világi ígéretek és örömök, társaság jobban csábítanak. Nem foglalkozunk ezzel a zörgetéssel mindaddig míg egyedül nem maradunk reménytelenül és kiégve. Ekkor ha felfigyelünk a zörgetésre és megnyitjuk szívünk bejáratát Jézus belép az életünkbe.
Csak rajtunk múlik, hogy beengedjük, vagy kizárjuk Őt.
Vele békesség tölti be az életünket, bármilyen megpróbáltatás vár is ránk, mert az Ő szeretete oltalmazza életünket. Ígérete, hogy a mennyben elkészítette a helyünket ahol boldogságban élhetünk Vele valósággá válik.
Arról nem akarok írni, hogy mi történik azzal aki kizárja Őt az életéből, mivel mindenki tudja: az egyik út a mennybe a másik a pokolba vezet.
Döntse el mindenki, hogy melyiken akar járni.

 B.I.M.

Október 28. Isten Egyháza

Pál apostol az alábbiakat mondta az efézusi gyülekezet véneinek: 

"Viseljetek gondot tehát magatokra és az egész nyájra, amelynek őrizőivé tett titeket a Szentlélek, hogy legeltessétek az Isten egyházát, amelyet tulajdon vérével szerzett."
Apostolok Cselekedetei 20,28

 Isten egyházának tekinti azt, amely mindvégig hű marad Jézus Krisztushoz, ahhoz az alaphoz, amit lefektetett. Az őrzők azok, akik nem engedik azt meghamisítani és mindvégig Jézus által kapott igazságot hirdetik.

 Jézus által felépített egyházat semmilyen erő nem rombolhatja szét.

 "Én pedig ezt mondom neked: Te Péter vagy, és én ezen a kősziklán építem fel egyházamat, és a pokol kapui sem fognak diadalmaskodni rajta.   Máté 16,18

 Ennek egyszerű oka van, mégpedig az, hogy Isten egyházának az alapköve maga Isten Fia, Jézus Krisztus.

"Mert ráépültetek az apostolok és a próféták alapjára, a sarokkő pedig maga Krisztus Jézus,"
Efézus 2,20  

B.I.M.


Október 27 - Harc a bűn ellen

Mert gyönyörködöm az Isten törvényében a belső ember szerint, de tagjaimban egy másik törvényt látok, amely harcol az értelmem törvénye ellen, és foglyul ejt a bűn tagjaimban lévő törvényével.
Én nyomorult ember! Ki szabadít meg ebből a halálra ítélt testből?
Hála az Istennek, a mi Urunk Jézus Krisztus! Én magam tehát értelmemmel az Isten törvényének szolgálok ugyan, testemmel azonban a bűn törvényének.
Római levél 7, 22-25

Igen, küzdök a bűn ellen, mert időnként foglyul ejt. Ha másként nem is, de a gondolataimban megjelenik. Én és gyarló ember hová lennék Jézus Krisztus kegyelme nélkül?
Szolgálok, mert erre hívott el Jézus. Vétek hibákat, de Jézus megigazít. Letörlöm a könnycseppet a síró szeméről, átölelem és biztosítom őt Jézus szeretetéről.
Beviszem a börtönbe a lélek szabadságát, felöltöztetem a fázót, kenyeret adok az éhezőnek. Közben megzabolázom testi vágyaimat és törekvéseimet és az Úr öröme tölt be.

 B.I.M.


Október 26 - Hagyd az ÚRra utadat

Gyönyörködj az ÚRban, és megadja szíved kéréseit!  Hagyd az ÚRra utadat, bízzál benne, mert ő munkálkodik: világossá teszi igazságodat, jogodra fényt derít.
Zsolt 37:4-6,

Hagyd az Úrra utadat...

 

Az jutott az eszembe, hogy sokszor nem értjük, hogy miért kerülünk nehéz helyzetekbe. Keressük a kimenetelt az helyett, hogy Istenre figyelnénk és elfogadnánk az Ő vezetését. Gyakran foggal és körömmel harcolunk igazságunk elismeréséért, pedig ha hiszünk az Úr ígéreteiben akkor tudjuk, hogy Ő igazságunkra fényt fog keríteni. 

 B.I.M.


Október 25. Ki szabadít meg?

"Óh én nyomorult ember! Kicsoda szabadít meg engem e halálnak testéből?"
(Róma 7:24,)

 "Óh én nyomorult ember! Kicsoda szabadít meg engem e halálnak testéből?" (Róma 7:24,)

Gyakran elcsüggedünk. Jönnek a nehézségek, problémák amelyek legyőzik az ellenük folytatott elszántságunkat. Érkezik egy kísértés amelyben elbukunk és szégyelljük gyengeségünket. Pedig hűségesek akarunk maradni elveinkhez, Istenhez és lám mégsem tudtunk ellenállni. Padlóra kerülünk. De tudni kell, ilyenkor még van lehetőség a felállásra.
Jézushoz kell kiáltani.
Szeretetével felemel. Új lehetőséget kapunk, amelyet elfogadva nem visszafelé, hanem előre, az általa mutatott úton nem testi, hanem lelki emberként haladhatunk tovább az élet útján.

 B.I.M.


Október 24. Még tart a kegyelem esztendeje 

Szép napot kívánok mindenkinek aki olvassa soraimat.

Tegnap egész nap esett, szomorú, könnyes volt az időjárás.
Nemzeti ünnepünk volt. 1956 október 23-ról én az iskolában úgy tanultam, hogy az ellenforradalom kezdete volt. Rendszerváltás után után forradalom lett. Ilyen a történelem, mindig az uralkodó osztály magyarázza meg az eseteket saját szemszögük alapján megítélve.

Jézus tevékenységét, áldozatát is sokféleképp magyarázták és magyarázzák napjainkban is. Nemzetek, vallások, felekezetek, hívők és hitetlenek. Támadják, gúnyolják, szeretik, követik...

Ma napsütés van. Isten egyaránt adja világosságát hívőre és hitetlenre. Nem személyválogató. Mi emberek sajnos azok vagyunk. Szeretünk, közönyösek vagyunk vagy gyűlölünk. Van még mit tanulnunk és cselekednünk. Amíg nem késő. Míg tart a kegyelem esztendeje.

Ézsaiás 61:1-2
1. Uramnak, az ÚRnak lelke nyugszik rajtam, mert felkent engem az ÚR. Elküldött, hogy örömhírt vigyek az alázatosaknak, bekötözzem a megtört szíveket, szabadulást hirdessek a foglyoknak, és szabadon bocsátást a megkötözötteknek. 2. Hirdetem az ÚR kegyelmének esztendejét...

B.I.M.


Október 23. A bizalom

Zsolt 125:1
"Zarándokének. Akik az ÚRban bíznak, olyanok, mint a Sion hegye, amely nem inog, hanem örökre megáll. "

Saul üldözte a keresztényeket. Biztos volt abban a tudatában, hogy helyesen cselekszik. Mégis amikor Jézussal találkozott és bár sötétség borult szemeire, mégis akkor világosodott meg.
Saul kérdésekkel fordult Jézushoz
„Ki vagy, Uram?” – Saul végre felismerte, hogy egyáltalán nem ismeri Izráel Istenét. A lélek élete most kezdődik: amikor az ember megszólítja Istent és vágyik arra, hogy megismerje Őt
„Mit akarsz, hogy cselekedjek?” – Az újjászülető ember immár alárendeli magát Isten
akaratának. Többé nem az számít, amit én akarok, hanem amit az Úr akar
Amikor Saul megszólítja Krisztust és útmutatást kér attól, akit addig üldözött, már arról tesz bizonyságot, hogy bizalommal van iránta, hogy az életét rábízza, hogy ezentúl Őt akarja követni.

Boldog ember az, aki lelki vakságát beismeri, aki Isten vezetését kéri, aki oda tud omolni a Mindenható lába elé töredelmesen és kész újat kezdeni immáron Jézus Krisztussal! Sokan tapogatóznak vakon a világban, nem találják az éltető forrást.

„És megnyitá az Úr az ő szemeit” – mert ahol van hit, bizalom Isten felé, ott megnyílnak a szemek. És amint Hágár meglátta a forrást, Saul meglátta Jézust, pedig az ott volt eddig is, csak keserűségében nem látta. – És, de sokan nem látják az örök életre buzgó forrást sem, pedig ott ülnek mellette!

A Sátán mindig az Isten iránti bizalom megingatására törekszik. Ha az ember hitelt ad a gonosznak, menthetetlenül elbukik. Épp ezért van akadályoztatva Isten megismerése a világ csábításai miatt. Mit akar elérni az ellenség? Hogy elfordítson az Isten iránti bizalomtól. A Krisztusba vetett hittől. Az egymás iránti szeretettől.
Az emberiség nagy része kétségkívül megcsalja önmagát, azzal, hogy van boldogság Isten nélkül is
Hamis próféták és hamis tanítók is a sátán szolgái. Félrevezetik az embereket hamis üdvösség látszatával.
Egyházak, felekezetek üres, Jézus nélküli vallásosságban való bizalommal csábítják az embereket.

De van ez másképp is!

Róma 10:11
Az Írás is így szól: "Aki hisz őbenne, nem szégyenül meg.

Ugyanakkor ez az egyetlen járható út a mennyek országa felé: a feltétel nélküli, teljes bizalom Abban, aki oda elvezethet!
Készen kell lenni az Úr iránti bizalomra. Aki ezt teszi az hittel fordul Istenhez. Nem kételkedik, mert tudja, hogy számíthat segitségre, vezetésre.

Zsoltárok 31:3-6
Légy erős kősziklám, erős váram, segíts rajtam! 4. Mert te vagy az én sziklaváram; vezess, és terelgess engem nevedért! 5. Szabadíts ki a hálóból, amelyet titkon vetettek nekem, mert te vagy az erősségem. 6. Kezedre bízom lelkemet, te váltasz meg engem, URam, igaz Isten!

2. Jeremiás 17:7
Áldott az a férfi, aki bízik az Úrban

Érdekes, hogy az ige kapcsán nem férfi, hanem egy hölgy jutott az eszembe. Az ő bizalma még a veszély idején sem ingott meg amikor meglátogatta az angyal és elmondta, hogy ő lesz az az áldott asszony aki világra hozza a Megváltót. Mária Istenbe vetett hittel és bizalommal énekelt – bár a Megváltó még nem született meg! De Mária számára az ígéret és annak teljesedése egyet jelentett – Istenbe vetett teljes bizalmat.. Őszinte szívvel mondja Mária: "Magasztalja lelkem az Urat,” – Lukács 1:46,

A bizalom erősíti Isten iránti hűségünket és szeretetünket. Ezért soha ne kételkedjünk az Úr igéreteiben, bízzunk benne, mert Istenben bízni – a legegyszerűbb dolog. Bízni Istenben – a leghasznosabb dolog. Bízni Istenben – a legbölcsebb dolog. Bízni Istenben – a legtöbbet ígérő dolog.
Bízzunk Isten Igazságában, Isten kegyelmében és Isten szeretetében. Mert "Akik az ÚRban bíznak, olyanok, mint a Sion hegye, amely nem inog, hanem örökre megáll."

B.I.M.


Október 22 - Ki a te pásztorod? (5)

6. Bizony, jóságod és szereteted kísér életem minden napján, és az ÚR házában lakom egész életemben.

Sokan vannak akik szeretnének ilyen kiváltság részesei lenni.

Zsoltárok 27 , 4
Egy dolgot kérek az ÚRtól, azért esedezem: hogy az ÚR házában lakhassam egész életemben; láthassam, milyen jóságos az ÚR, és gyönyörködhessem templomában.

Aki újjászületett és visszatért az Úrhoz annak örök helye van az Úrnál.

Viszont jó ha tudjuk, azért, hogy ez bekövetkezhessen, volt valaki aki hatalmas árat fizetett érte.
Azt mondta Jézus Krisztus a tanitványainak:

János 10,11
"Én vagyok a jó pásztor. A jó pásztor életét adja a juhokért.

Jézusról tudjuk, hogy nem a beszédek, hanem a tettek embere volt. Ő, aki az Úr fiaként született e földre nem csak mondta, hogy milyennek kell lennie a jó pásztornak. Ő valóban életétét adta a rábízottakért
Jézus haláláért a mai napig Izrael népét vádolják. Pedig olvashatjuk János evangéliumában amit Jézus mondott az életéről:

János 10,18
Senki sem veheti el tőlem: én magamtól adom oda. Hatalmam van arra, hogy odaadjam, hatalmam van arra is, hogy ismét visszavegyem: ezt a küldetést kaptam az én Atyámtól."

Jézus hűségesen teljesítette az Úr akaratát. Nehézségek és szenvedések árán is véghez vitte. Hűséges maradt a rábízottakra, a bárányaira. Ő volt és van a mai napon is a mi pásztorunk.
Ezért ha megkérdezik tőlünk, hogy ki a mi pásztorunk, akkor ne a gyülekezeti elöljárónkat nevezzük meg, hanem bátran és büszkén hirdessük:Az Úr az én pásztorom!


Október 21 - Ki a te pásztorod? (4)

5. Asztalt terítesz nekem ellenségeim szeme láttára. Megkened fejemet olajjal, csordultig van poharam.

Asztalt terítesz nékem az én ellenségeim elõtt;

A szoronó ideges embernek nincs étvágya. Legyen az étel bármilyen inycsiklandozó is, az az ember akinek a gyomrát összeszorítja a félelem az nem tud enni. De az Úr békessége amely körül vesz vesz feloldja a félelmet. Az Úr aki velünk van, asztalt terít, hozzánk ül, egy különleges kenetet és légkört biztosít.
Az elbukásunkra váró szemek nem nyernek kielégülést.

Kedves testvérem, ha úgy érzed, hogy a te életed is nyomorúságokon megy keresztül gondolj arra, hogy te is az Úr gyermeke vagy és a szabadítása terád is vonatkozik. Ha engedelmesen követed őt és kerge birka módjára nem rohansz a vesztedbe akkor rád is vonatkozik ami Jób könyvében olvasható.

Jób 36,16
Téged is kivezetne a nyomorúság torkából tágas helyre, ahol nincs szorultság, és bőven kerülne asztalodra zsíros étel.

Dávid a zsoltár utolsó sorában az Urat méltatja és azt a jó hirt adja közre, hogy örökre szóló helye van az Úr házában. Milyen csodálatos ez az ígéret, ez a kijelentés.


Október 20 - Ki a te pásztorod? (3)

Az igazság ösvényén járok és a törvénynek az útjain. (Példabeszédek 8, 20)

ösvény

Olykor félelmetes felhők tornyosulnak népe feje fölé, amelyek pusztítással fenyegetnek, olykor eltakarják a napot és a reményt is el akarja venni tőlük, de akik az Úrban bíznak azok tudják, hogy bármilyen baj is adódik, Isten kimenti azokból.
Ha figyelmetlenség, vagy meggondolatlanság sodor bajba, Isten meghosszabbított keze, a pásztorbot visszahúz, vagy pedig egy figyelmeztető suhintás eltérít a felelőtlen, meggondolatlan vagy hibásan megítélt szándéktól. Vannak viszont olyanok is akiket nem érdekel ez a figyelmeztetés és kerge birkák módjára mennek a fejük után. Sajnos ők a vesztükbe rohannak, de aki idejekorán megérti a figyelmeztetést az megmenekül és megvigasztalódik.

4. Ha a halál árnyéka völgyében járok is, nem félek semmi bajtól, mert te velem vagy: vessződ és botod megvigasztal engem.

Nem valószínű, hogy Isten népe kihívások és támadások nélkül marad. A világ nem nyugszik és mindent beakar kebelezni. Ezért időnként védekezni kell és harcba is kell bocsátkozni.
A rettegés és félem nem uralkodhat el Izrael gyermekein, mert tudniuk kell, hogy nincsenek egyedül. Bármennyire is félelmetes az ellenség ereje, ha az Úr velünk, akkor ki lehet ellenünk!

Ha háborúba vonulsz ellenséged ellen, és látsz lovakat, harci kocsikat és nálad nagyobb sereget, ne félj tőlük, mert veled lesz Istened, az ÚR, aki felhozott téged Egyiptomból.  (5 Mózes 20,1)

Szégyenbe kerülnek a támadók, mert az Úrral béke vesz körül, akik a vesztedre törnek megrettennek a nyugalom láttán.

 


Október 19 - Ki a te pásztorod? (2)

Zsolt 95,7
7. Mert ő a mi Istenünk, mi pedig legelőjének népe, kezében levő nyáj vagyunk 

Abban az időben a környező népeknek sok istenük volt. De Dávid biztos volt abban, hogy akit ő követ, és aki gondoskodik róla az nem csak az ő Istene, hanem egész népének az Istene, aki pásztorolja őket.
Azt tudjuk, hogy Dávid és Izrael népe az Urat választotta Istenének. Vajon az Úr hogyan viszonyul ehhez a választáshoz?
Rögtön megtudjuk, ha elolvassuk Ezékiel alábbi sorait:

Ezékiel 34, 11-14
[11] Mert így szól az én Uram, az ÚR: Majd én magam keresem meg juhaimat, és én viselem gondjukat. [12] Ahogyan a pásztor gondját viseli a nyájnak, amikor ott áll juhai között, amelyek szét voltak szóródva, úgy viselem gondját juhaimnak. Kiszabadítom őket mindenünnen, ahová csak szétszóródtak egy felhős, borús napon. [13] Kivezetem őket a népek közül, és összegyűjtöm az országokból, azután beviszem őket a saját földjükre. Legeltetni fogom őket Izráel hegyein, a völgyekben és az ország minden lakóhelyén Jó legelőn legeltetem majd őket, és Izráel magas hegyein fognak tanyázni. Jó tanyájuk lesz, ott heverésznek, és kövér legelőn legelésznek Izráel hegyein.

Irzaelt sújtották nehéz időszakok, amikor az üldöztetések miatt a nyáj nem maradhatott együtt, bújtak és menekültek és szétszóródtak vagy rabságba estek. Viszont nem maradtak elveszettek, elfeledtek, az Úr rabságukból kiszabadította őket, saját földet és otthont biztosított számukra.
A békesség és biztonság szabadságot biztosít mindazoknak akik az ő útján járnak.

3. Lelkemet felüdíti, igaz ösvényen vezet az ő nevéért.

Az Úr útja, az igazság útja. Tudjuk jól, hogy az Úrban nincs hamisság. Az Ő igazsága örök és megváltoztathatatlan.
Az Ő törvénye az élet. Nem az emberek ellen vannak ezek a törvények, hanem védelmük érdekében.


Október 18 - Ki a te pásztorod? (1)

Ki a te pásztorod? – szegezik sokszor nekünk a kérdést , és megpróbálunk a kérdésre valamilyen választ adni rá. Többnyire az a felelet, hogy az én pásztorom ennek és ennek a gyülekezetnek a vezetője, esetleg elmondjuk a nevét is és néhány jellemzőt róla.
Az viszont sokszor eszünkbe sem jut, hogy olyan választ adjuk, amit Dávid.
Igen, az a Dávid, aki maga is pásztorlegény volt, majd később felkenetett Izrael királyává, és bár igen küzdelmes volt az útja mire a trónra került, a küzdelmek és megpróbáltatások során megedződött és megerősödött.
Tőle származik az egyik legszebb zsoltár, amelyet így hangzik:

Zsoltárok könyve 23
1. Dávid zsoltára. Az ÚR az én pásztorom, nem szűkölködöm. 2. Füves legelőkön terelget, csendes vizekhez vezet engem. 3. Lelkemet felüdíti, igaz ösvényen vezet az ő nevéért. 4. Ha a halál árnyéka völgyében járok is, nem félek semmi bajtól, mert te velem vagy: vessződ és botod megvigasztal engem. 5. Asztalt terítesz nekem ellenségeim szeme láttára. Megkened fejemet olajjal, csordultig van poharam. 6. Bizony, jóságod és szereteted kísér életem minden napján, és az ÚR házában lakom egész életemben.

Az első kijelentése és pásztorának meghatározása Dávid számára nem ember volt, hanem Isten. Az Úr az ő pásztora, aki mellett igen jó a sora, megkap tőle mindent amire testének, lelkének szüksége van.

1. Dávid zsoltára. Az ÚR az én pásztorom, nem szűkölködöm. 2. Füves legelőkön terelget, csendes vizekhez vezet engem.

Pásztora gazdagon tartja, nem rejt el előle semmit, fejedelmi a kiszolgálása. Biztonságban van vele és mellette, semmi sem zavarja meg a nyugalmát. Ez úgy éri el, hogy követi az ő pásztorát, nem tér el az útjáról. Tudja, hogy az Úr az ő pásztora. 

 


Október 17 - Viharban

Máté 8:23-27
23. Amikor beszállt a hajóba, követték őt a tanítványai. 24. És íme, nagy vihar támadt a tengeren, úgyhogy a hajót elborították a hullámok. Ő pedig aludt. 25. Tanítványai odamentek hozzá, felébresztették, és ezt mondták: "Uram, ments meg minket, elveszünk!" 26. De ő így szólt hozzájuk: "Mit féltek, ti kicsinyhitűek?" Majd felkelt, ráparancsolt a szelekre és a tengerre, és nagy csend lett. 27. Az emberek pedig elcsodálkoztak, és ezt mondták: "Ki ez, hogy a szelek is, a tenger is engedelmeskednek neki?"

Viharban

A hívő és hitetlen emberek életében is támadnak viharos mozzanatok. Ezek lehetnek cselekedetek következményei által okozott viharok, vagy anyagi, érzelmi, kapcsolati, betegségek általi események.
Ezeknek a történéseknek a hullámai félelmetesek, feldúlják békességünket, gondolatainkat.
Vannak akiken félelem és rettegés vesz erőt, vagy pedig tettekre sarkallja őket, és és maguk próbálkoznak a viharból kikerülni. Ezekben a viharokban való viselkedésünk sok esetben megmutatja valódi személyiségünket is. Passzívakká vagy aktívakká válhatunk, közösségi kapcsolatain megerősíthetnek vagy elveszíthetnek.

Van vihar amely bűneink, engedetlenségeink következménye. Ezt nagyon jól illusztrálja Jónás története.

Jónás 1, 1-4
1. Így szólt az ÚR igéje Jónáshoz, Amittaj fiához: 2. Indulj, menj Ninivébe, a nagy városba, és prédikálj ott, mert feljutott hozzám gonoszságának híre! 3. El is indult Jónás, de azért, hogy Tarsísba meneküljön az ÚR elől. Elment Jáfóba, talált ott egy hajót, amely Tarsísba készült. Kifizette az útiköltséget, és hajóra szállt, hogy a rajta levőkkel Tarsísba menjen az ÚR elől. 4. Az ÚR azonban nagy szelet bocsátott a tengerre. Nagy vihar támadt a tengeren, és már azt hitték, hogy hajótörést szenvednek.

Kérdés, hogy ilyenkor mit is teszünk?

Közömbösek maradhatunk úgy, hogy nem veszünk róla tudomást. Jónás például aludt a hajóban mindaddig, míg fel nem keltették. Ő végül bevallotta, hogy miatta tört ki a vihar és fel is ajánlotta a megoldást: "Fogjatok meg, és dobjatok a tengerbe, akkor lecsendesedik körülöttetek a tenger! Mert tudom, hogy énmiattam támadt ez a nagy vihar rátok." Jónás 1:1-12,

Vannak akik saját maguk keresik a megoldást, mert bíznak képességeikben, és a megmenekülést saját erejüktől várják. Pál írta amikor fogolyként Róma felé utaztak és a hajójuk viharba került.

ApCsel 27:18-20
18. A vihar hevesen dobált bennünket, azért másnap kidobálták a hajóterhet, 19. harmadnap pedig a hajó felszerelését dobálták ki saját kezükkel. 20. Mivel pedig sem a nap, sem a csillagok nem látszottak több napon át, és erős vihar tombolt, végül elveszett megmenekülésünk minden reménye.

Az emberek többsége, amikor már mindent elborít az ár, és úgy tűnik, nincs menekülés, csak akkor kiáltanak Jézusért.

Pál Isten által megkapta a menekülés útját, amit át is adott a hajón lévőknek. Mivel engedelmesek voltak, Isten kegyelmében részesültek mindnyájan.

Ha visszagondolunk Jónás esetére emlékezhetünk, hogy a cethal gyomrában bánta meg cselekedetét és akkor kiáltott Istenhez. Isten kegyelméből kikerült a hal gyomrából és küldetését is teljesíteni tudta.

Vajon mi magunk, mit teszünk? Gyakran hasonlóan a többi emberekhez, saját magunk keressük a megoldásokat. Betegség esetén gyógyszerekhez, orvosokhoz, természetgyógyászhoz, kuruzslókhoz fordulunk.
Anyagi problémák esetén bankokhoz, emberekhez rohanunk, és összeomlunk amikor a tartozásokat nem tudjuk kiegyenlíteni.
Lelki gondjainkkal esetleg egy barátot vagy pszichológust keresünk, kapkodjuk a hangulatjavító gyógyszereket, de ezek nem biztos, hogy megmentenek bennünket a depressziótól.

Amikor minden lehetőség elfogyott akkor jut eszünkbe végső mentsvárként Jézushoz fohászkodni.

Jézus tanitványai is csak akkor ébesztették fel Jézust amikor a félelem és rettegés eluralkodott rajtuk. Akkor mentek oda Őhozzá és kérték, hogy mentse meg őket.

Jézus pedig le tudta csendesíteni a vihart. Mert Ő Úr mindenek felett. Parancsolt a viharnak és az elcsendesedett.

Olyan gyakran hangoztatjuk, hogy Jézus a szívünkben él. És akiben él a Krisztus, az is le tudja csendesíteni életének viharait.

Galata 2:20.
Krisztussal együtt keresztre vagyok feszítve: többé tehát nem én élek, hanem Krisztus él bennem; azt az életet pedig, amit most testben élek, az Isten Fiában való hitben élem, aki szeretett engem, és önmagát adta értem.

A vihar megszűnik és csendesség, békesség lép a nyomába. Miért? Mert amikor hittel és bizalommal fordulunk Hozzá akkor Isten nem fordul el tőlünk, szeretete a mi igaz és biztos mentőövünk.

Zsidók 11:1,
A hit pedig a remélt dolgokban való bizalom, és a nem látható dolgok létéről való meggyőződés.

Biztos vagyok benne, hogy mindnyájuk életében voltak olyan viharok amikor azt gondoltuk itt a vég. De Isten figyelemmel kísér minket és gyermekeit nem hagyja elveszni.

Amikor saját magunk hibás cselekedetinek következménye a vihar az életünkben akkor jusson eszünkbe:

Zsidó 4:15-16
15. Mert nem olyan főpapunk van, aki ne tudna megindulni erőtlenségeinken, hanem olyan, aki hozzánk hasonlóan kísértést szenvedett mindenben, kivéve a bűnt. 16. Járuljunk tehát bizalommal a kegyelem trónusához, hogy irgalmat nyerjünk, és kegyelmet találjunk, amikor segítségre van szükségünk.

Ne félj a vihartól! Tudod, hogy mit kell tenned! És ha megteszed a vihart felváltja a békesség csendje.

2Thessz. 3:16.
Maga a békesség Ura adjon nektek mindig, minden körülmények között békességet. Az Úr legyen mindnyájatokkal!

 936-1017


Október 15. Szeretet 

."Amit tehát szeretnétek, hogy az emberek veletek cselekedjenek, ti is ugyanazt cselekedjétek velük, mert ez a törvény, és ezt tanítják a próféták."
Máté 7:12,

Amit tehát szeretnétek...

 

Szeretném ha szeretnének. Szeretnék segíteni az embereken. Gyakran az ellenkezőjét kapom vissza annak amit én adok, pedig szeretettel teszem. Időnként mégis elrontom, vagy többet teszek bele vagy kevesebbet. Vajon miért? Talán ez az idézet választ ad rá:

„A létező lényegének tartom a szeretetet. Ami ezen kívül van, az káprázat, mondhatnám: abszolút lényegtelen. Mindegyikünket legbelül az mozgat, hogy végre odaadjuk magunkat valakinek. Én csak egyetlen birtokviszonyt létesíthetek az egész létezésben, hogy odaadom magamat. Az egyetlen valós birtokviszony, hogy a Tied vagyok.

 

Amikor úgy döntöttem, hogy odaajándákozom magam és áradok, abban a pillanatban kiszolgáltatottá válok, mert az elvárásaimból épült védelmi falam azonnal megszűnik.

Kiszolgáltatottá válok, mert a másik szabad, így nem éntőlem függ, hogy ő elfogadja-e ajándék mivoltomat. Én egyirányú utca vagyok. Minden önátadásom és cselekvésem egyirányú utca, mely nem az én szándékomtól válik kétirányúvá, hanem a másik szabad döntése révén. Minden szeretetaktus, szeretetcselekvés egy halálugrás, és nem tudod ki van-e feszítve a háló. Én csak egyet tehetek: önként odaajándékozom magamat. Semmi mást.

A szeretet lényegének tartom önmagam ajándék mivoltát, amely ugyanúgy ahogy egy almafa, napfény, eső, nem lehet személyválogató. Minden ember csoda, kivétel nélkül. Amikor én személyválogató vagyok, akkor gyakorlatilag önmagamat teszem szegényebbé. Mi azt szoktuk mondani, hogy a szeretet ellentéte a gyűlölet. Szó sincs róla. A szeretet ellentéte a félelem. A félelem az, ami meggátol engem az önmagam áradásában, amely zárttá tesz, védekező alapállásúvá, s nem elárasztóvá.
Ezért a szeretet ellentéte a félelem és nem a gyűlölet. Lehet bennem tomboló ellenszenv, gyűlölhetek valakit érzelmileg, de ez nem akadályozhatja meg elfogadásomat…" Biegelbauer Pál

 

 

 


Október 9. Intsétek, bátorítsátok, gyámolítsátok, türelmesek legyetek

"Kérünk továbbá titeket, atyámfiai, intsétek a rendetleneket, bátorítsátok a félelmes szívűeket, gyámolítsátok az erőtleneket, türelmesek legyetek mindenki iránt."
1 Thesszalonika 5:14,

"Kérünk továbbá titeket, atyámfiai, intsétek a rendetleneket, vátorítsátok a félelmes szívűeket, gyámolítsátok az erőtleneket, türelmesek legyetek mindenki iránt." 1 Thesszalonika 5:14,

Nagyszerű és nem könnyű feladat. Mert mindezt szeretetben kell tenni. Az intés ne vádlásként hangozzon el, hanem segítő, jó szándékkal.

Csüggedők és félénkek felkarolása, bátorítása feloldja a félelmeket, hitet és biztonságot ad.

Betegségek és csüggedések, rossz megélhetési körülmények, függőségben élők gyámolítása adjon erőt az erőtleneknek.

A türelem, mint a Lélek gyümölcse adjon kitartást Isten ígéretei beteljesedésének kivárására, testvéri és felebaráti jó kapcsolataink megőrzésére.

 


Október 8. Empátia

"Örüljetek az örülőkkel, és sírjatok a sírókkal" Róma 12:15,

"Örüljetek az örülőkkel, és sírjatok a sírókkal" Róma 12:15,

 

Empátia. Másokkal szembeni nagy fokú együtt érzés. Ezt pedig csak szeretetben lehet megtenni. Boldognak lenni amikor valaki örül, együtt nevetni vele, és nem arra törekedni, hogy elvegyük az örömét.
Amikor bánatos valaki, tudjuk mellé állni, átérezni a fájdalmát, letörölni a könnycseppet a szeméről, átölelni kedvességgel, szeretettel. 


 

Október 7. Szabadság

"Minden szabad nekem, de nem minden használ. Minden szabad nekem, de ne váljak semminek a rabjává."  1Korintus 6:12, 

"Sohasem hittem, hogy az ember akkor szabad, ha azt teheti amit akar: Inkább akkor, ha soha sem kell megtennie amit nem akar." J.J. Rousseau

 

A fenti igevers elgondolkodtat. Az ember sokszor belebukik a nagy szabadságba, és figyelmen kívül hagyja, hogy azt el is veszítheti. Szabadon pazarolja az idejét, erejét és egészségét. Majd észreveszi, hogy amit eddig szabadon tett, az már fogságba is ejtette és nem tud tőle szabadulni. Függővé lesz, és megkeseríti az életét, sőt tönkre is teszi.

Van egy függőség azonban amely hasznunkra válik. Ez nem más, mint Jézus Krisztus akit ha behívunk az életünkbe minden megváltozik. Ő megvéd és irányít minket, hogy semmilyen ártalmas dolog vagy tevékenység ne tegyen minket rabbá, megkötözötté. És segít abban is, ha van az életünkben olyasmi ami fogva tart bennünket,  feloldja azt a köteléket.

"Ha tehát a Fiú megszabadít titeket, valóban szabadok lesztek." János 8:36.


Október 6. Sokszor úgy érzem összeroskadok 

"De nemcsak ezzel, hanem még szenvedéseinkkel is dicsekszünk, mert tudjuk, hogy a szenvedésből türelem fakad, a türelemből kipróbált erény, a kipróbált erényből reménység." Róma 5:3-4,

Előfordul hívők és hitetlenek életében is, hogy az élet nehézségei olyan erővel nehezednek az emberre, hogy úgy érzi nem bírja már tovább.
Isten nélkül élő ember keresi a kiutat, kapkod fűhöz, fához, emberekhez fordul segítségért, és ha nem talál megoldást problémájára elveszíti a reményt. Megbetegszik, depressziós lesz és olykor felmerül utolsó megoldásnak az öngyilkosság gondolata is.

A hívő embert is érik nehézségek. Nem könnyű elviselni azokat, mégis van egy nagyon fontos kapaszkodó a a hívő ember életében. Jézus a segítség akihez bátran lehet fordulni, akiben meg lehet bízni. Mert a remény nem hal meg, Istenre mindig számíthatunk.


Október 5. Rögös úton

„Én megyek előtted, és az egyenetleneket megegyenesítem, az ércajtókat összetöröm, és leütöm a vaszárakat.”  (Ézsaiás könyve 45,2) 

A rögös úton is tapasztaljuk meg, hogy érdemes Istenben bízni


Én megyek előtted azt mondja az Úr. Sokszor úgy gondoljuk, úgy érezzük, mint ha Isten lelassult volna. Olyan régóta imádkozom ezért és ezért. Olyan régóta várok már erre és erre, de még mindig nem történt semmi.

Ismerős?

Azt gondoljuk, hogy talán Isten nem hallotta meg. Ilyenkor hajlamosak vagyunk arra, hogy a gázra taposunk és megelőzzük az Urat. No majd én tudom! Majd én megoldom, kigondolom, hogy és mint legyen a dolog. Elkezdünk mi saját magunk megoldásokat kiokoskodni és el is indulunk a saját fejünk után. Ilyenkor aztán könnyen előfordul, hogy megbotlunk. Sőt! El is esünk.

Nem kell sietnünk, nem kell kapkodnunk. Tudjuk, hogy az Úr meghallgatott bennünket és meg is válaszolja imáinkat. Tudjuk, hogy Ő gondoskodik rólunk, betölti szükségeinket. Tudjuk, hogy gondja van a családtagjainkra... Mi még az előttünk levő percünket sem tudjuk, de Isten igen. Ő már ott van a holnapi napunkban, a holnaputániban és az azutániban is.... 

forrás: www.gyozteselet.blogspot.hu

 

Október 04. Ne dobd el a bizodalmad

Hit nélkül...

Olyan könnyű beleesni abba a csapdába, hogy elkeseredünk azért, mert még nem jött válasz az imáinkra. Az ördög csapdája. Hozza a gondolatokat: Hiába imádkoztál, hiábavaló volt az a te nagy hited. Látod? Még mindig nincs semmi változás! Még mindig nincs munkád, még mindig nincsenek a csekkjeid kifizetve! Még mindig goromba a társad, még mindig csúnyán beszél a gyermeked veled. Nem kaptál semmit az Úrtól, mert nem vagy jó, mert nem szeret téged. Látod? Tegnap is mit tettél? Pletykálkodtál, megbántottad a szomszédot......... Ezek az ördög szavai. Ő mindent megtesz annak érdekében, hogy elfordítson a hittől. Ne higgy neki! Ne hallgass rá! Nem szabad bedőlni ezeknek a gondolatoknak, melyek a mélységbe taszítanak. Mit mond az Úr!

Egyszerű fordítás - (Zsidó levél 11,6)
„Hit nélkül ugyanis nem lehet Isten tetszését elnyerni. Aki Istenhez közeledni akar, annak hinnie kell, hogy Isten létezik, és abban is, hogy Isten megjutalmazza az őt keresőket.”

Hit nélkül nem tudsz Istennek tetszeni! Hinned kell, hogy amikor Őhozzá fordulsz, Ő megjutalmaz. Nem azért mert mi annyira jók vagyunk. Nem azért mert mi tökéletesek vagyunk és soha semmit nem rontunk el. Akkor miért? Mert Ő szeret és örömét leli abban, amikor jót cselekedhet a gyermekeivel. Hidd, hogy a te jutalmad az Úrtól nem fog elmaradni. Az imáidnak meglesz a gyümölcse, megjön rá a válasz. Hogy milyen formában és mikor, azt csak bízd az Úrra. Ő tudja mindennek az idejét és a módját. Te csak állj meg hitben és ne dobd el az Úrban való bizodalmad.

forrás: https://gyozteselet.blogspot.hu

Október 2-3 Az Úr félelme

A Biblia szerint kétféle félelemről van szó. Az egyik áldással és jótékony hatással jár, míg a másik ártalmas, leépüléssel és rettegéssel fenyeget.

Az áldással járó félelem az Istenfélelem, az úr félelme. Ami nem jár rettegéssel, mert Isten nem arra vár, hogy megbüntesse és megbosszulja a bűn elkövetőjét.

Az áldással járó Istenfélelmünk abból áll, hogy nagyra becsüljük Istent hatalmáért és dicsőségéért, de tisztelettel hajtunk fejet a haragja előtt.

Fontos tudni és felismerni, hogy az Úr félelme életet, békességet, nyugalmat és megelégedést szül
Példabeszédek 19:23
"Az ÚR félelme életet jelent: az ember elégedetten alszik, nem éri veszedelem."

Az Úr félelme az élet forrása
Példabeszédek 14:27,
"Az ÚRnak félelme az élet forrása a halál csapdáinak kikerülésére."

Az Úr félelme a bölcsesség kezdete, és feltétele annak, hogy megértsük a világ dolgait
Zsolt. 111:10
"A bölcsesség kezdete az ÚR félelme. A józan eszűek mind eszerint élnek. Az ő dicsérete örökre megmarad."

 

Október 1. Ne félj!

Ézs 41:10
"Ne félj, mert én veled vagyok, ne csüggedj, mert én vagyok Istened! Megerősítlek, meg is segítlek, sőt győzelmes jobbommal támogatlak."

Ne féljünk attól, hogy egyedül maradunk – de ne félj, én veled vagyok!
Ne féljünk, hogy elveszíthetünk sokmindent – de ne csüggedj, én vagyok a te Istened! – elveszíthetsz mindent, de a Mindenhatót soha!
Ne féljünk a gyengeségtől – de ne félj, én megerősítelek!
Ne féljünk, hogy segítség nélkül maradunk – de ne félj, mert én megsegítelek!
Ne féljünk a bűneink következményétől – de ne félj, mert igazságom jobbja támogat: A golgotai megváltás az őszinte megbánást irgalmassággal jutalmazza.

 

 

S Z E P T E M B E R 

 

Szeptember 29-30

"Tudjuk pedig, hogy azoknak, a kik Istent szeretik, minden javokra van, mint akik az ő végzése szerint hivatalosak."  Róma 8:28

"Tudjuk pedig, hogy azoknak, a kik Istent szeretik, minden javokra van, mint a kik az ő végzése szerint hivatalosak."  Róma 8:28,

Sokszor vagyok úgy, hogy van egy elképzelésem, és örülnék ha teljesítené azt Isten. Imádkozom érte, reménykedve és felkészülten várom annak beteljesülését, ami olykor késik vagy elmarad.

Ilyenkor fel kell ismernem, hogy Isten terve és elképzelése nem egyezik az enyémmel. Van amikor csalódás és keserűség fog el miatta, de előbb-utóbb beletörődöm. Ilyenkor kell felismerni az ige igazságát: a jó és a rossz is a javamra válik.

 


Szeptember 27-28. Jézus az ajtód előtt

"...az ajtó előtt állok, és zörgetek..."(Jel 3,20) 

..az ajtó előtt állok, és zörgetek... (Jel 3,20)


Jézus többször is zörget szívünk ajtaján. Halljuk, de a világi ígéretek és örömök, a világi társaság jobban csábítanak. Nem foglalkozunk ezzel a zörgetéssel mindaddig míg egyedül nem maradunk reménytelenül és kiégve. Ekkor ha felfigyelünk a zörgetésre és megnyitjuk szívünk bejáratát Jézus belép az életünkbe. 
Csak rajtunk múlik, hogy beengedjük, vagy kizárjuk Őt. 
Vele békesség tölti be az életünket, bármilyen megpróbáltatás vár is ránk, mert az Ő szeretete oltalmazza életünket. Ígérete, hogy a mennyben elkészítette a helyünket ahol boldogságban élhetünk Vele valósággá válik. 
Arról nem akarok írni, hogy mi történik azzal aki kizárja Őt az életéből, mivel mindenki tudja: az egyik út a mennybe a másik a pokolba vezet. 
Döntse el mindenki, hogy melyiken akar járni.
 

 

Szeptember 26. Árnyék

"Napjaim olyan, mint a megnyúlt árnyék;
magam pedig, mint a fű, megszáradtam."
Zsolt 102:12,

Amikor elfordítjuk tekintetünket Istenről, és nem közeledünk felé, hanem egyre jobban távolodunk akkor nyúlik meg az árnyék. Az árnyék csak akkor látható ha háttal állunk a fénynek. Isten fénye vezet. Isten világossága mindig megmutatja a helyes utat. Isten fénye az élet. Isten fénye éltet. Éppen ezért soha ne fordítsunk hátat, Nem a fény fog kiszárítani minket, hanem a fénytelenség, és az árnyak sötétsége. a magány, a félelem, és Isten hiánya. Csak rajtunk múlik, hogy a fényt vagy az árnyékot követjük.

 árnyék

 

Szeptember 25.  A rágalmazó

A rágalmazó titkokat fed fel, azért a fecsegővel ne barátkozz! (Példabeszédek 20:19)

rágalmazó


Amiről két ember tud, az már nem titok - tartja a mondás. Vannak azonban olyan emberek, akik jó titoktartónak tűnnek, de sokszor a látszat csal. Ugyanis az ilyenek örülnek a - "Tudsz titkot tartani?" - kérdésnek, lelkükben azonban olykor még a szándék sincs meg a titoktartásra.

Tapasztaltam, és meglepődtem azon, hogy akiben annyira bíznak, és időt szánnak rá, akár több órás telefonon történő csacsogásra is kap lehetőséget, kiderült, hogy mindazt amit bizalmasan beszélnek, kibeszéli az illető háta mögött, és illetéktelen személyek is hozzájutottak fontos információkhoz.

Felettébb lehangoló, ha valakiben nem áll meg a szó.

Az ilyen fecsegőkre mondja az Ige: ne barátkozz velük! Ha rád bíztak egy titkot, őrizd meg, és gondolj arra, hogy az Úr mindent lát.
Ne légy se rágalmazó, se fecsegő!

 

Szeptember 24.  Soha nem hagy magunkra

"Nem mondanak többé elhagyottnak..."
(Ézs 62,4)

"Elhagyott" - milyen vigasztalan szó. Úgy hangzik, mint a lélekharang. Mély fájdalmat és nagy bánatot takar. A nyomorúság feneketlen mélysége tátong az "elhagyott" szóban. Elhagyott valaki, aki becsületszavát adta, hogy kitart mellettünk. Elhagyott egy igaz barát, akiben oly sokáig bíztunk. Elhagyott szeretett rokonunk, apánk, anyánk, mindenki!! Ez valóban rettenetes fájdalom, és mégis el tudjuk viselni, ha az Úr vigasztal meg bennünket.

De milyen lehet az, ha valaki Istentől elhagyottnak érzi magát? Gondoljunk csak a világ legfájdalmasabb kiáltására: "Én Istenem, én Istenem, miért hagytál el engem?" (Mt 27,46). Megéreztünk-e már valaha valamit ennek az elhagyatottságnak a keserűségéből? Ha igen, kérjük az Urat, mentsen meg bennünket ennek a kimondhatatlan fájdalomnak a megismétlődésétől, hogy soha ne térjen vissza az a sötétség. Rosszakaratú emberek mondhatják a hívőről, hogy "elhagyta az Isten, intézzük el mi is". Ez azonban soha nem igaz így. Az Úr szerető kegyelme csakhamar rákényszeríti ellenségeinket, hogy visszavonják azt, amit mondtak, vagy legalábbis elhallgassanak.

Mindennek ellenkezőjéről szól Isten ígérete a vers végén: "Gyönyörködik majd benned az Úr". Ez a vigasztalás örömmé változtatja a sírást. Ti, akik úgy érzitek, hogy elhagyottak vagytok, halljátok meg az Úr szavát: "Nem maradok el tőled, sem el nem hagylak téged" (Zsid 13,5).

forrás: Spurgeon

 

Szeptember 23. Nikodémusz

Abban az időben: Nikodémus éjnek idején felkereste Jézust, aki így szólt hozzá: ,,Ne csodálkozzál, hogy azt mondtam neked: újjá kell születnetek! A szél ott fúj, ahol akar: hallod ugyan a zúgását, de nem tudod, honnan jön, és hová megy. Így van ez mindenkivel, aki a Lélekből született." Erre Nikodémus megkérdezte: ,,Hogyan lehetséges ez?" Jézus így válaszolt neki:
,,Te Izrael népének tanítója vagy, és nem érted ezeket? Bizony, bizony, mondom neked, hogy arról beszélünk, amit tudunk; és arról tanúskodunk, amit látunk. De a mi tanúságtételünket nem fogadjátok el. Ha földi dolgokról beszélek nektek és azt sem hiszitek el, hogyan fogjátok elhinni, ha mennyei dolgokról beszélek majd nektek? Senki sem ment föl a mennybe, csak az, aki a mennyből alászállott: az Emberfia. És amint Mózes felemelte a kígyót a pusztában, úgy fogják felmagasztalni az Emberfiát is, hogy mindaz, aki hisz benne, el ne vesszen, hanem örökké éljen."
János 3,7-15

Elmélkedés:

A Nikodémussal folytatott párbeszéd második részét olvassuk a mai evangéliumban, amelyben a lelki újjászületés módjáról érdeklődik Jézus beszélgetőtársa. Ekkor Jézus egy megdöbbentő kijelentést, illetve kérdést tesz fel Nikodémusnak: ,,Te Izrael népének tanítója vagy, és nem érted ezeket?" (Jn 3,10). Nem megsérteni akarja őt, hiszen elismeri tanítói tehetségét, hanem szembesíteni önmagával. Az önmagunkkal való kritikus és őszinte szembenézés nélkül nincs lelki újjászületés. Ennek során be kell látnunk, hogy a széleskörű vallási ismeretek még nem jelentenek igaz hitet és nem feltétlenül ösztönöznek jócselekedetekre. A vallási kérdésekben való jártasság vagy a hitigazságok ismerete nem elegendő. Nikodémus számára sem volt elég és számomra sem elegendő. Nekem is szükségem van az újjászületésre, a kegyelemben való megújulásra, a Szentlélekben való újjászületésre. Isten újra és újra lehetőséget ad erre, mégpedig a bűnbocsánat szentsége által. A keresztség és a bérmálás szintén a lelki újjászületés szentségei, de ezekben csak egyetlen alkalommal részesedhetünk. A bűnbocsánat kapuja viszont ismételten nyitva áll előttünk, amely által szembenézhetünk múltunkkal, bűneinkkel és találkozhatunk az irgalmas Istennel, aki a lelki megújulás ajándékozója. Elfogadom-e Isten kegyelmét, amely által újjászülethetek?

Horváth István Sándor

Szeptember 22. Kenyérszaporítás

A kenyérszaporítás utáni napon Jézus így szólt a sokasághoz: ,,Senki sem jöhet hozzám, ha nem vonzza az Atya, aki küldött engem. Én feltámasztom őt az utolsó napon. A prófétáknál ezt olvassuk: ,,Mindnyájan Isten tanítványai lesznek." Mindaz, aki hallgat az Atyára, és tanul tőle, hozzám jön. Nem mintha az Atyát látta volna valaki. Csak aki Istentől való, az látta az Atyát. Bizony, bizony, mondom nektek: Aki hisz bennem, annak örök élete van. Én vagyok az élet kenyere. Atyáitok mannát ettek a pusztában, és mégis meghaltak. Itt a mennyből alászállott kenyér, hogy aki eszik belőle, meg ne haljon. Én vagyok a mennyből alászállott élő kenyér. Aki e kenyérből eszik, örökké él. A kenyér, amelyet adni fogok, az én testem a világ életéért."  János 6,44-51

Elmélkedés:

Az élő kenyérről szóló beszédében Jézus új tartalmú kijelentést tesz, amikor az örök élet kenyeréről beszél. Pontosan megnevezi, hogy az ő teste az, amit táplálékként ad az embereknek. Ismét felidézi az ószövetségi manna-csodát, amely a zsidó nép számára meghatározó élmény volt. Az Egyiptomból való szabadulást követően, amikor a pusztában vándoroltak,
rendkívüli gondot jelentett számukra a mindennapi étel biztosítása.
Létkérdés volt számukra az élelem. Gondjuk mértékét jelezte éhséglázadásuk. Fellázadtak vezetőjük, Mózes ellen, illetve Isten ellen, akinek az Egyiptomból való szabadulást köszönhették. Ebben a helyzetben adta nekik Isten naponta a mannát, így gondoskodva róluk, s így mentve meg őket az éhhaláltól.
Ha mi nem is kerülünk ennyire nehéz helyzetbe, jól tudjuk, hogy a kenyér a legalapvetőbb étel számunkra, ami az életben maradáshoz szükséges. Ugyanakkor új jelentősége nyílik meg a kenyérnek attól kezdve, hogy a mi Urunk ezt a táplálékot választotta arra, hogy benne önmagát adja nekünk.
Akinek a kenyeret, s a kenyér által az életet köszönhetjük, annak hálával tartozunk. Ugyanígy hálával tartozunk Jézusnak, aki önmagát adja nekünk! Legyünk hálásak Istennek, hogy az örök élet kenyerét naponta magunkhoz vehetjük a szentáldozásban!

Horváth István Sándor

Szeptember 21. A szeretet mélysége alapján ítél

"Mert itt az ideje, hogy elkezdődjék az ítélet az Isten házán" (1Pt 4,17).


Isten munkatársa sohase feledje el, hogy a megváltás nem ember, hanem Isten gondolata; ezért megmérhetetlen a mélysége. A megváltás Isten nagy terve, nem pedig megtapasztalás. A tapasztalat csak kapu, amin át a megváltás bejön tudatos életünkbe. Ne hirdesd a tapasztalatot; hirdesd Isten nagy gondolatát. Amikor az Igét hirdetjük, nem arról kell beszélnünk, hogyan szabadulhat meg az ember a pokoltól és hogyan lehet erkölcsös és tiszta; hanem átadjuk az Istentől vett jó híreket.

Jézus Krisztus a tanításában mindig kiemelte az ítéletet; ez Isten szeretetének a jele. Ne rokonszenvezz azzal a lélekkel, aki nehéznek találja, hogy Istenhez jusson. Nem Isten felelős ezért. Nekünk nem az okát kell kitalálnunk, hogy miért nehéz, hanem úgy kell bemutatnunk Isten hűségét, hogy Isten Szelleme felfedhesse, mi a baj. Az igehirdetés valódi próbája az, hogy mindenkit ítélet elé állít. Isten Szelleme mindenkit szembe fordít önmagával.

Ha Jézus valaha olyan parancsot adott volna, aminek a betöltésére nem tudna minket képessé tenni, akkor hazug volna. Ha pedig mi állítunk korlátot engedelmességünk elé erőtlenségünk hangoztatásával, ez annyi, mintha azt mondanánk Istennek, hogy valamit kifelejtett a számításából. Isten ereje meg kell, hogy ölje minden önbizalmunkat. A teljes erőtlenség és függés ad alkalmat Isten Szent Szellemének arra, hogy megbizonyítsa hatalmát bennünk.

--------------------------------------------------------------------------------

forrás: Oswald Chambers "Krisztus mindenekfelett" c. könyvéből

 

Szeptember 19-20  Eljött az Isten Fia

"Tudjuk, hogy aki Istentől született, nem vétkezik, sőt aki Istentől született, az vigyáz magára, és a gonosz meg sem érinti. Tudjuk, hogy Istentől vagyunk, és az egész világ a gonosz hatalmában van. De tudjuk, hogy eljött az Isten Fia, és képességet adott nekünk arra, hogy felismerjük az Igazat; és ezért vagyunk az Igazban, az ő Fiában, a Jézus Krisztusban. Ő az igaz Isten és az örök élet. Gyermekeim, őrizkedjetek a bálványoktól!" (1János 5,18-21)

Jézus Krisztus eljövetelére vár a keresztyén ember, aki Istennel megbékült. Ez a második eljövetele lesz. Előbb azért jött, hogy lehetőséget teremtsen az emberiségnek a megbékélésre az Atyával. Eljött, hogy a bűn rabságából a szabadulás útját megnyissa és felkínálja, hogy azon járjunk. Olyan világban élünk, amelyben látható a gonosz hatalma, de hálásak lehetünk a szabadulásért Jézus Krisztusban. Eljött, hogy a gonosz hatalma alól kiszabadítson bennünket, és újból el fog jönni, hogy majd az örök hazába vigye övéit, akik az igazságot fölismerve elfogadták az Igazat. "Én vagyok az út, az igazság és az élet; senki sem mehet az Atyához, csakis énáltalam." (Jn 14,6) Csak az várja őt vissza, aki már megbékült Istennel, aki megismerte az Igazságot. "Megismeritek az igazságot, és az igazság megszabadít titeket." (Jn 8,32) Mondj ma hálát Istennek, mert elküldte Jézus Krisztust, aki eljött erre a világra, hogy megszabadítson a bűn rabságából! Mondj hálát, mert ő vállalta, hogy eljöjjön, hogy szenvedjen és meghaljon értünk, így a szabadság ma a miénk lehet! 

Forrás: Canadahun

Szeptember 18. Ajándék

Ajándékot kapni jó!  Milyen ajándék az aminek igazán örülhetünk?
Az, amit szeretettel adnak – mert van amit csak kötelességből adnak és  közömbösen ...

Az a jó ajándék ami maradandó – amit sokáig használhatunk.

Nem csak kapni, hanem ajándékot adni is jó! Örömöt szerezni másoknak. Jobb adni, mint kapni.

Van azonban még jobb ajándék is. Isten ajándéka! Mert Isten az ajándékát a legnagyobb szeretettel adta.

János 3:16
Mert úgy szerette Isten a világot, hogy egyszülött Fiát adta, hogy aki hisz őbenne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen.

Ez az egyszülött fiú, Jézus Krisztus.

Jézus Krisztus által egy maradandó ajándék tulajdonosai lehetünk. Ez nem más, mint az örök élet örökkévaló ajándéka! Tudjuk, hogy az ember élete véges. Ez a bűnbeesés következménye.

Róma 6:23.
Mert a bűn zsoldja a halál, az Isten kegyelmi ajándéka pedig az örök élet Krisztus Jézusban, a mi Urunkban.

Jézus az életünk formálója: vezetőnk, segítőnk, megtanít élni, szeretni. Az Ő ajándékot el kell fogadni! Csak így lesz a tiéd!

Ez minden ember számára fel van ajánlva, mégis sokan vannak akik értéktelennek tartják, nem érdekli őket, megfeledkeznek róla, visszautasítják.

Ez az ajándék a kegyelem. Isten kegyelmi ajándéka. Nem vásárolható meg semmilyen pénzen sem.

Efézus 2:8-9
"Mert kegyelemből tartattatok meg, hit által, és ez nem tőletek van: Isten ajándéka ez.. Nem cselekedetekből, hogy senki ne kérkedjék"

Rajtunk múlik, hogy vajon igénybe vesszük-e ezt a kegyelmet, amely hasznos, értékes, maradandó és őszinte szeretetből kapjuk.

Valóban ez a legnagyobb ajándék. Becsüljük meg az ajándékot és az ajándékozót!

bacsipista

 

Szeptember 17. Áldjuk az Urat!

Áldjuk az Urat, de ne csak felemelt kézzel, hanem cselekedeteinkkel is.

  • Ígéreteink megtartásával.
  • Igenjeink el nem mismásolásával.

Az Úr  ekkor tud gyönyörködni bennünk, látva, hogy imádatunk nem  külsőségekben nyilvánul meg. Örömmel  győződhet meg arról, hogy megbízható és hű szolgák vagyunk.

Zsoltárok könyvében található:

134 Zsoltár
Zarándokének. Áldjátok az URat mindnyájan ti, akik az ÚR szolgái  vagytok, akik az ÚR házában álltok éjjelente!
Emeljétek föl kezeteket a szentély felé, és áldjátok az URat!
Áldjon meg téged a Sionról az ÚR, aki az eget és a földet alkotta!

 

Útjaidat Uram, ismertesd meg velem...

Útjaidat, Uram, ismertesd meg velem…

Bácsi István

 

Szeptember 16.

"Legyetek józanok, vigyázzatok, mert ellenségetek, az ördög mint ordító oroszlán jár szerte, keresve, kit nyeljen el:"  1Péter 5:8,

"Legyetek józanok, vigyázzatok, mert ellenségetek, az ördög mint ordító oroszlán jár szerte, keresve, kit nyeljen el:"

Több alkalommal is figyelmeztet minket az Ìge: "Vigyázzatok, legyetek éberek, imádkozzatok, legyetek józanok.... és így tovább.

Mire kell vigyáznunk, és mire szól a figyelmeztetés: legyetek józanok?

Egyik probléma a szunyókálás. Amikor alszunk, nem figyelünk Istenre, passzívak vagyunk, és ez nem kedves Isten előtt. Nem halljuk Isten Ígéjét személyes üzenetként, valahogy csak nézőként szemléljük.

Egy kis lazítás itt, egy kicsi pihenés ott, és a langymeleg állapot eluralkodik rajtunk. Ezt pedig a Sátán azonnal észreveszi és különböző kísértésekbe vezethet amelykben könnyen el lehet bukni. Éppen ezért legyen rendszeres és folyamatos a kapcsolatunk az Úrral, ne hagyjuk el a Biblia tanulmányozását, az imádkozást és a rendszeres hálaadás. Ha Vele vagyunk Ő megvéd minden támadástól.

 bacsipista

sorválasztó

Szeptember 15.

„Ezért tehát, míg időnk van, tegyünk jót mindenkivel…” (Galata 6:10).

„Ezért tehát, míg időnk van, tegyünk jót mindenkivel…” (Galata 6:10).

 

A jó cselekvésére mindig kell lenni időnknek. Nem mehetünk el a rászoruló mellett közönyösen, tudomást sem véve róla. Az is igaz, hogy mindenkinek nem tudunk segíteni, de imádkozni, egy-egy kedves, vigasztaló vagy bátorító szót tudunk adni. Ne feledkezzünk meg az imáról sem, ami nagyon fontos segítségnyújtás. De ha megtehetjük, adjunk élelmet az éhezőnek, ruhát a fázónak. Hajoljunk le az elesettekhez.

sorválasztó

Szeptember 14.  Képmutatás

Hívők között is az egyik legelterjedtebb konkoly, a képmutatás.

Nehéz felismerni a képmutatót. Igaznak látszik a hite, de valódi céljában nem Isten követése szerepel. Megtévesztik az embereket.

„Sokan mondják majd nekem ama napon: Uram, Uram, nem a te nevedben prófétáltunk-e, nem a te nevedben űztünk-e ki ördögöket, és nem a te nevedben tettünk-e sok csodát? És akkor kijelentem nekik: Sohasem ismertelek titeket, távozzatok tőlem, ti gonosztevők!” (Mt 7,22-23).

Az embereket be lehet csapni, de Istent nem.

Ezek az Igék megdöbbentően hangzanak. Szinte érthetetlen, hogy lesznek majd ama napon olyanok, akik ezt mondják
magukról: a Te erőddel és hatalmaddal prófétáltunk, űztünk ördögöket, és sok más csodát tettünk. Jézus széttárja karját, és ezt mondja: soha nem is ismertelek benneteket. 

A szeretet ne legyen képmutató. Iszonyodjatok a gonosztól, ragaszkodjatok a jóhoz, a testvérszeretetben legyetek egymás iránt gyengédek, a tiszteletadásban egymást megelőzők" RÓMAIAKHOZ 12:9-10

 bacsipista

sorválasztó

Szeptember 13. Légy állhatatos!

„Teljes örömnek tartsátok, testvéreim, amikor különféle kísértésekbe estek, tudván, hogy hitetek próbája állhatatosságot eredményez. Az állhatatosság pedig tegye tökéletessé a cselekedetet, hogy tökéletesek és hibátlanok legyetek, minden fogyatkozás nélkül.” (Jak 1,2–4)

A Google keresőbe beírva az állhatatos szóra az alábbi meghatározásokat kaptam: kitartó, hűséges, elszánt, makacs
Ha közös kifejezést keresek ezekre a szavakra egy gondolatom van: NEM ADOM FEL!

Mindegy mi történik, mindegy milyen nehézségek adódnak, hűségünket, melyet Istennel kötöttünk nem adjuk fel.
Életünk folyamán különböző megpróbáltatások, kísértések adódhatnak, amelyek próbára teszik hitünket.
Ha bizalmunk van Istenben, akkor tudjuk, hogy csak olyan dolgok történhetnek az életünkben, melyekről Isten tud, Ő enged meg, és ezeket felhasználhat jellemünk formálásához.

„Ne veszítsétek el tehát bizalmatokat, amelynek nagy jutalma van. Mert állhatatosságra van szükségetek, hogy az Isten akaratát cselekedjétek, és így beteljesüljön rajtatok az ígéret. Mert még egy igen-igen kevés idő, és aki eljövendő, eljön és nem késik. Az én igaz emberem pedig hitből fog élni, és ha meghátrál, nem gyönyörködik benne a lelkem."  (Zsid 10,35-38)

bacsipista

Szeptember 12. Ki lehet boldog ember?

"Boldog ember az, aki nem jár a bűnösök tanácsa szerint, nem áll a vétkesek útjára, és nem ül a csúfolódók székére "  Zsolt 1:1,

Boldog ember az, aki reggel felébredve hálát ad Istenének és megköszöni amiért kapott még egy napot amit a kegyelmében eltölthet. Mert akár tetszik, akár nem életünk sorsa az Ő kezében van.
Lehet átkozni vagy dicsérni, hallgathatunk rá, de befoghatjuk füleinket is, hogy ne halljuk hangját amellyel vezetni kíván bennünket.

A bűn zsoldja a halál, olvashatjuk a Bibliában. Igaz sokan vannak akik nem olvassák, de ők is tudják, hogy a bűn elkövetéséért büntetés jár. A törvénykönyvek szerint paragrafusokban leírt ítélet várható. Bár sokan reménykednek, hogy soha nem derül ki bűnük, de ez nem igaz. Egyszer meg kell állnunk Isten színe előtt és ott szembesülni fogunk minden bűnünkkel.
Akkor nem a mérleg nyelve fog számítani, sem, hogy az merre billen. Nem az lesz a döntő, hogy mennyi jót cselekedtem az életemben arra számítva, hogy azok kompenzálják bűneinket.

Egyededül Jézus Krisztus megváltó kegyelmére számíthatunk. De csak akkor, ha még életünk folyamán találkoztunk vele és felismert bűneinket neki átadva, és azoktól elfordulva behívtuk Őt az életünkbe.

bacsipista

Szeptember 11. hétfő  - Az ajándékozó bővelkedik, és aki mást felüdít, maga is felüdül.

"Van, aki bőven osztogat, mégis gyarapszik, más meg szűken méri a járandóságot, mégis ínségbe jut. Az ajándékozó bővelkedik, és aki mást felüdít, maga is felüdül." Példabeszédek 11:24

Az ajándékozó bővelkedik, és aki mást felüdít, maga is felüdül.

 

Ajándékot kapni és adni is jó. Tapasztaltuk, hogy öröm és boldogság érzése járja át lelkünket mindegyik esetben. Ki tud ajándékozni? - kérdezhetnénk, mert nem mindenki olyan tehetős, hogy gond nélkül megteheti.

Ez igaz, nem mindenki tehetős. De ajándékozni nem csak anyagi, fizikai dolgokat lehet. Gondoljunk az időre, amivel megajándékozzuk egymást, amikor meghallgatunk valakit, segítünk neki, tanácsoljuk, vagy egyszerűen csak együttérzünk vele, rámosolygunk, megöleljük. Az ajándékozásnak rengeteg módja van, ezért a legszegényebb ember is képes ajándékozni.

Gondoljunk Jézusra és arra amit ajándékozott. Saját magát adta nekünk, szeretetét, vérét, bűneink bocsánatát, életünk megváltását. Ezért érezzük magunkat, gazdagnak és bővelkedőnek, és amit Istentől kaptunk mi is szeretnénk azt másokkal megosztani.

"minden jó adomány és minden tökéletes ajándék onnan felülről, a világosság Atyjától száll alá, akiben nincs változás, sem fénynek és árnyéknak váltakozása." Jakab 1:17.

Az Úr Jézus követőit, tanítványait, barátait erről, a másokat megajándékozó, önzetlen szeretetről lehet felismerni

Ha valaki azt mondja: „Szeretem Istent”, a testvérét viszont gyűlöli, az hazug, mert aki nem szereti a testvérét, akit lát, nem szeretheti Istent, akit nem lát. Azt a parancsolatot is kaptuk tőle, hogy aki szereti Istent, szeresse a testvérét is. 1 János levél 4:20–21

Ez a cselekvő szeretet bizonyítja, hogy Jézus tanítványai vagyunk. És hálás szívvel kell Istenhez fordulni, mert mindent tőle kapunk.

Gondoljuk meg, hogy bár Isten semmivel nem tartozik nekünk, mégis mennyi jóval megajándékozott és elhalmozott: egészséggel, családdal, otthonnal ... egészen addig, hogy Szent Fiát is értünk odaadta! Bűneink bocsánatával és örökkévaló gazdagsággal ajándékozott meg!

Elsőként figyeljünk arra, hogy az Igét, és Isten áldását adjuk tovább, lelki, hitbeli felüdülés legyen bövölködő ajándékunk célja és eredménye. Isten szeretetét azzal tudjuk kifejezni, hogy továbbadjuk az evangéliumot az azt nem ismerőknek. Bizonyságainkkal, amelyekben elmondjuk, hogy Isten mit cselekedett az életünkben bátorítjuk és vigasztaljuk a csüggedőket. Segítséget nyújtunk azoknak akik erre rá vannak szorulva, legyen az fizikai vagy lelki támogatás.
Imádkozva közbenjárunk az Úrnál. Ezek a dolgok mind adakozás és Istennek tetsző feladat.

"Mert éheztem, és ennem adtatok, szomjaztam és innom adtatok, jövevény voltam és befogadtatok engem, mezítelen voltam, és felruháztatok, beteg voltam és meglátogattatok, fogoly voltam és eljöttetek hozzám." Máté evangéliuma 25,35-36.

Ezek a cselekedetek kedvesek Isten előtt, mert a tőle kapott áldásokat osztjuk meg, reményt adunk az embereknek.
Igazzá lesz az ige is, mert amit Isten szeretetével adunk tovább abban „Az ajándékozó bővelkedik, és aki mást felüdít, maga is felüdül."

bacsipista

Szeptember 10. vasárnap  - Békesség Istennel

Fontosnak tartom, hogy az Úrral legyen békességünk. A legfontosabbnak, mert amíg nem térünk meg, hajlamosak vagyunk a nehézségeket Isten büntetéseként elkönyvelni. Ez miatt vádoljuk és nem értjük meg a történteket.

"Mivel tehát megigazultunk hit által, békességünk van Istennel a mi Urunk Jézus Krisztus által."
Róma 5:1,

Istentől kapjuk a hitet. Hitünk által ismerjük meg az Urat, Jézust és a Szentlelket. És ha megismertük akkor megkapjuk a tőle jövő békességet is mert tudjuk:

„Azt pedig tudjuk, hogy akik Istent szeretik, azoknak minden javukra szolgál, azoknak, akiket elhatározása elhívott. Mert akiket eleve kiválasztott, azokról eleve el is rendelte, hogy hasonlókká legyenek Fia képéhez, hogy ő legyen az elsőszülött sok testvér között. Mit mondjunk tehát erre? Ha Isten velünk, ki lehet ellenünk?”   (Róma 8.28-29,31)

"Azt pedig tudjuk, hogy akik Istent szeretik, azoknak minden javukra szolgál, azoknak, akiket elhatározása szerint elhívott." (Róma 8.28)

 

A békesség alapfeltétele az, hogy ne aggódjunk. Aggódásainkat, félelmeinket le kell tenni az Úr előtt, és őszintén elé térdelni, és elmondani neki szívünk vágyát.

"Semmiért se aggódjatok, hanem imádságban és könyörgésben mindenkor hálaadással tárjátok fel kéréseiteket Isten előtt;
és Isten békessége, mely minden értelmet meghalad, meg fogja őrizni szíveteket és gondolataitokat a Krisztus Jézusban".  Filippi 4:6-7

bacsipista

 

Szeptember 09. szombat

"Mert éheztem, és ennem adtatok, szomjaztam és innom adtatok, jövevény voltam és befogadtatok engem,
mezítelen, és felruháztatok, beteg voltam és meglátogattatok, fogoly voltam és eljöttetek hozzám."
Máté evangéliuma 25,35-36.

…, mert éhes voltam és ennem adtatok,… idegen voltam és befogadtatok, nem volt ruhám és felruháztatok…

Mert éheztem , és ennem adtatok - mondhatják nem csak azok akik fizikai éhséget éreznek, hanem azok az emberek akik vágyódnak az Úr minden igéje után. Kötelességünk hirdetni az evangéliumot, és ilyenkor nem csak a jó hírt osztjuk meg, hanem az Úr szavát, igéjét is. Az ige pedig megnyitja a szíveket, megvizsgál, megtisztít és megújít. Nem lehet eleget adni belőle, mert az éhes szív mégtöbbet vár. Szomjaznak az Úr szent Lelkére, és felismerve, hogy eddigi életüket jövevényként élték a világban, de immáron az Úr országához akarnak tartozni. Jézus Krisztus szeretettel befogadja őket, a bűnöktől mezítelen lelkekre fehér ruhát ad, mintegy gyógyítva és bekötözve a sebeiket, rabság helyett szabadon.

Emlékezzünk rá, hogy az utolsó napon Jézus minek az alapján fog megítélni bennünket! Így szól majd a jobbján állókhoz: „Gyertek, Atyám áldottai…, mert éhes voltam és ennem adtatok,… idegen voltam és befogadtatok, nem volt ruhám és felruháztatok…”
Ahhoz, hogy az el nem múló életben részesítsen bennünket, kizárólag azt fogja nézni, hogy szerettük-e a felebarátainkat, s úgy veszi majd, hogy neki tettük mindazt, amit testvéreinknek tettünk.

bacsipista

 

Szeptember 08. péntek - Ki vádolhatja Isten választottait?

Isten választottait a Kolossé levélben leirtakról ismerhetjük fel.

"és mi ismerjük és hisszük azt a szeretetet, amellyel Isten szeret minket. Isten szeretet, és aki a szeretetben marad, az Istenben marad, és Isten is őbenne." 1János 4:16,

12 Öltsetek tehát magatokra - mint Isten választottai, szentek és szeretettek - könyörületes szívet, jóságot, alázatot, szelídséget, türelmet. 13 Viseljétek el egymást, és bocsássatok meg egymásnak, ha valakinek panasza volna valaki ellen: ahogyan az Úr is megbocsátott nektek, úgy tegyetek ti is. 14 Mindezek fölé pedig öltsétek fel a szeretetet, mert az tökéletesen összefog mindent. 15 És a Krisztus békessége uralkodjék a szívetekben, hiszen erre vagytok elhíva az egy testben. És legyetek háládatosak. 16 A Krisztus beszéde lakjék bennetek gazdagon úgy, hogy tanítsátok egymást teljes bölcsességgel, és intsétek egymást zsoltárokkal, dícséretekkel, lelki énekekkel; hálaadással énekeljetek szívetekben az Istennek. 17 Amit pedig szóltok vagy cselekesztek, mind az Úr Jézus nevében tegyétek, hálát adva az Atya Istennek őáltala.
Kol 3,12-17.

Ebből is felismerhetjük, hogy Isten választottai Istent követik, úgy élnek ahogyan Isten Szent Lelke vezeti őket. Isten választottait Isten Lelke nem vezeti félre, ezért semmi olyat nem cselekednek amely miatt vádolhatók lennének.

Ja igen, mondhatják egyesek, Isten adott a népének törvényeket, és ha azokat megszegik akkor bűnt követnek el.
Tudjuk azonban, hogy a törvények azért vannak, hogy felismerjük a helyest a helytelentől, a tilosat a szabadtól, különbséget tudjunk tenni a szabad és a bűnös cselekedet között.

Sátán a fő vádlónk, amely megkeresi az alkalmat, hogy ártson nekünk és azt is, hogy cselekedeteink, még ha jó szándékról tanúskodnak is bűnnek legyen feltüntetve.

A mózesi kőtáblán adott parancs értelmében a szombatot teljes egészében Istennek kellett szentelni, munkát nem végezhettek azon a napon. De ezt a parancsot felírta a szeretet parancsa, ha életet kellett menteni az volt bűn, ha nem segítettek hanem tétlenül szemlélték a történteket.

Vádolhat bennünket még a szívünk is. De a szívünk is csak akkor vádol, ha nincs meg a bizalmunk Isten felé.

„És erről ismerjük meg, hogy mi az igazságból vagyunk, és így tesszük bátorságosakká őelőtte a mi szívünket, hogyha vádol minket a szív, mivelhogy nagyobb az Isten a mi szívünknél, és mindent tud. Szeretteim, ha szívünk nem vádol minket , bizodalmunk van az Istenhez: És akármit kérjünk, megnyerjük tőle, mert megtartjuk az ő parancsolatait, és azokat cselekesszük, amik kedvesek előtte”
1.János 3,19-22

 bacsipista


Szeptember 07. csütörtök - Mindent el kell tűrni szeretetben?

Isten szeretetétől semmi sem választhat el

Mindent el kell tűrni szeretetben - gondolat elve sántít ha a Bibliát nézem és veszem alapul. Első gondolatként Jézus jutott az eszembe amikor Jeruzsálembe érkezett és meglátta a templom megszentségtelenítését.
Ha a fenti alapelv igazságát kellene elfogadni, akkor Jézus elment volna a látvány mellett szó nélkül és maximum csak imádkozott volna az atyához. De tudjuk nem azt tette. Kezébe vette a korbácsot és kiűzte onnan a kufárokat.

13. Közel volt a zsidók húsvétja, Jézus is felment Jeruzsálembe. 14. A templomban találta az ökrök, juhok és galambok árusait, és az ott ülő pénzváltókat. 15. Ekkor kötélből korbácsot csinált, és kiűzte őket, valamint az ökröket és a juhokat is a templomból. A pénzváltók pénzét pedig kiszórta, az asztalokat felborította, 16. és a galambárusoknak ezt mondta: "Vigyétek ezeket innen: ne tegyétek az én Atyám házát kalmárkodás házává!" 17. Ekkor tanítványainak eszébe jutott, hogy meg van írva: "A te házad iránt érzett féltő szeretet emészt engem."
János 2, 13-17

Ne feledjük el, hogy a szenvedés nem csak fizikai szenvedést jelent. A lelki szenvedés elviselése sokszor nehezebb, mint a fizikai gyötrelem. A fenti idézetben olvasható, hogy "A te házad iránt érzett féltő szeretet emészt engem."
Jézusnak fájdalmat, kínt és gyötrelmet okozott az a látvány az a tudat, hogy nem tisztelik az Atyát az emberek.

A másik gondolatom arra a téveszmére vonatkozik, hogy a hívő embert nem érhetik támadások, nem lehet beteg és nem élhet szegénységben.
Ezt csak a jólétet hirdető evangéliumok-evangélisták állítják, akik saját maguk állították össze a megosztható és csábító örömhírt, az emberek becsapása alapján történő megtérésre.
Aki a világban él, az nem zárhatja ki magát a világ hatásai alól. Mivel az Úr szabad akaratot adott, hibás döntéseink, tetteink következménye lehet a szegénység, a betegség, a boldogtalanság. Továbbá a vezetők jellembeli gyengeségei, felfuvalkodottságuk, szociális érzéktelenségeik kihatással vannak minden emberre, kivétel nélkül.
Viszont a hívő és Isten útján járó embernek meg van a hite abban, hogy nem a testi életünk, hanem szellemi életünk a döntő és csak az kapcsol össze az Úrral. Az akiben Krisztus él, az tudja, hogy az Úr szeretetétől semmi sem választhatja el.

35. Ki választana el minket a Krisztus szeretetétől? Nyomorúság, vagy szorongattatás, vagy üldözés, vagy éhezés, vagy mezítelenség, vagy veszedelem, vagy fegyver? 36. Hiszen meg van írva: "Teérted gyilkolnak minket nap mint nap, annyira becsülnek, mint vágójuhokat." 37. De mindezekkel szemben diadalmaskodunk az által, aki szeret minket. 38. Mert meg vagyok győződve, hogy sem halál, sem élet, sem angyalok, sem fejedelmek, sem jelenvalók, sem eljövendők, sem hatalmak, 39. sem magasság, sem mélység, sem semmiféle más teremtmény nem választhat el minket az Isten szeretetétől, amely megjelent Jézus Krisztusban, a mi Urunkban.
Róma 8, 35-39

bacsipista

Szeptember 06. szerda - Természetfeletti?

Zsolt. 33, 4-5
" Mert az Úr szava igaz, és minden cselekedete hűséges. Szereti az igazságot és törvényt; az Úr kegyelmével telve a föld."

Jézus Krisztust a nem keresztények csak egy prófétának tekintik. Olyan személynek aki természetfeletti csodákra volt képes. Mi tudjuk, hogy mindez azért történhetett meg, mert Ő több, mint próféta, Ő Isten fia. Azt tette amit az Úr tett és cselekedett volna. Isten azt várja el tőlünk, hogy mi is tegyük azt, amit Jézus tenne. Jézus elküldte segítőnknek a Szent Lelket. Az Úr rajta keresztül vezet minket, erősít, bátorít. A Szent Lélek ajándékai mások szemében természetfelettinek tűnnek, hiszen mi akkor is tudunk szeretni amikor mások gyűlölködnek, akkor is béketűrők (hosszantűrők) vagyunk amikor mások már a hajukat tépik. Hittel maradunk az Úrban bármi is történik körülöttünk, míg hasonló helyzetben az emberek többsége az életét is feladná és öngyilkosság gondolatával foglalkozik
Tudjuk, és hisszük, hogy az Úr nem másítja meg szavait.

Ézsaiás 43, 1-3
"És most, oh Jákób, így szól az Úr, a te Teremtőd, és a te alkotód, Izrael: Ne félj, mert megváltottalak, neveden hívtalak téged, enyém vagy! Mikor vizen mégy át, én veled vagyok, és ha folyókon, azok el nem borítnak, ha tűzben jársz, nem égsz meg, és a láng meg nem perzsel téged. Mert én vagyok az Úr, a te Istened, Izraelnek Szentje, a te megtartód..."

Ez a hit tesz minket természetfeletti emberekké. És az a tudat, hogy üdvösségünk ajándéka az örök élet lesz a mennyben.

Van remény

János 14, 1-3,
"Ne nyugtalankodjék a ti szívetek: higgyetek Istenben, és higgyetek énbennem. Az én Atyám házában sok hajlék van; ha nem így volna, vajon mondtam volna-e nektek, hogy elmegyek helyet készíteni a számotokra?  És ha majd elmentem, és helyet készítettem nektek, ismét eljövök, és magam mellé veszlek titeket, hogy ahol én vagyok, ott legyetek ti is."

bacsipista

Szeptember 5. kedd - A bolond helyesnek tartja a maga útját...

"A bolond helyesnek tartja a maga útját, a bölcs pedig hallgat a tanácsra"
Példabeszédek 12:15,

 

Az emberek többsége elfogadhatónak tartja világunkban a pénz utáni hajszát, az italozást, a különböző szexuális megnyilvánulásokat, a homoszexuális párok házasságát, a drogozást és még sok olyan más dolgot, amelyek Isten szemében bűnnek számítanak. Ilyen az okkult tudományok és tanítások elfogadása, akár törvényi szintre való emelése is. Nem veszik észre, hogy az irány, amely felé tartanak nem életre, hanem a halál felé vezet.
Ugyanilyen helytelen és halálra vezető út az is aki azt gondolja, hogy ő már megtért és őt semmi sem választhatja el az üdvözüléstől. Arról viszont elfeledkezik, hogy esetleg már nem az Urat szolgálja, hanem saját maga imázsát építi.

Ne menjünk messzire. Egy énekes, vagy hangszeres a dicsőítő zenekarban. Ismertségre tesz szert. Hangfelvételeket készítenek vele. Lemezeket, cd-ket árusítanak, melyek jogdíjainak egy része őt illeti, és lassan Isten kiszorul az életéből, mert bár Istenről énekel, de már nem Istennek vagy Istenhez szól a dal, sőt akkor ez már nem is dicsőítés.

Van egy sikeres evangélista. Könyvet ír, jó pénzért eladja, majd a sikeren felbuzdulva új könyveket ír, pénz és a siker megtartása kerül élete központjába. Isten egyre inkább háttérbe szorul, már nem is hallja meg hangját, nem követi tanításait.

Gyülekezet pásztora, aki testőrökkel védeti magát, a közelébe nem lehet férkőzni, szolgák lesik minden mozdulatát, a közösség pénzéből él, utazik körbe a világban, luxus szállodákban él, amikor elfogad egy vendégpásztori meghívást….

Nem akarom tovább folyatni. Ők azok, akik azt mondják, hogy mindezt az Úrért teszem, és bár jól élek azért gondom van időnként a rászorulókra is. Ők azok, akik nem veszik észre tévedésüket, és azt hiszik, hogy az örök élet felé vezető úton járnak.
De sajnos ez nem így van. Majd valamikor rádöbben, hogy rossz úton jár és meghallja:

Sokan mondják majd nékem ama napon: Uram! Uram! nem a te nevedben prófétáltunk-é, és nem a te nevedben űztünk-é ördögöket, és nem cselekedtünk-é sok hatalmas dolgot a te nevedben? És akkor vallást teszek majd nékik: Sohasem ismertelek titeket; távozzatok tőlem, ti gonosztevők.

Máté 7:22-23

bacsipista

Szeptember 4. hétfő  Bukás és felállás

Zsolt 37:23-24.
Az Úr irányítja annak az embernek a lépteit, akinek az útja tetszik neki. Ha elesik is, nem marad fekve, mert az Úr kézen fogja

A Vetés és aratás folyóiratban olvastam egy történetet.

„Egy fiatal lelkész azt a feladatot kapta, hogy a börtönben prédikáljon. Amikor belépett a terembe, és a foglyok elutasító pillantásai mellett végighaladt a székek között, világossá lett előtte, hogy itt nincs helye kenetteljes beszédnek, vallásos szólamoknak.
Dobogó szívvel fontolgatta, hogy mit is mondjon ezeknek az embereknek. Amikor felfelé ment a szószék lépcsőin, és közben imádkozott Istenhez, hogy vezesse őt, megbotlott és elesett. A terem megtelt gúnyos nevetéssel.
A fiatalember azonban sugárzó arccal felegyenesedett, felment a szószékre, és így szólt:
- Emberek, éppen ezért jöttem ide. Azért jöttem, hogy megmondjam nektek: ha egy ember elesik, ismét felkelhet! Van valaki, aki segít neki felállni. Őróla szeretnék most szólni."

Igen van valaki, akire mindig számíthatunk. A Szentírás róla szól, legismertebb nevén Jézus Krisztusról.

"Ne félj, mert én veled vagyok, ne csüggedj, mert én vagyok Istened! Megerősítelek, sőt megsegítlek, és igazságom jobbjával támogatlak." Ézsaiás 41:10,

Ne félj, mert én veled vagyok, ne csügged, mert én vagyok Istened! Megerősítlek, meg is segítlek, sőt győzelmes jobbommal támogatlak." Ézsa 41:10,

Mindannyian ismerjük ezt az igét és tudhatjuk, hogy ez így igaz.
Eleshetünk figyelmetlenségünk miatt véletlenül, mások szándékos támadása által, vagy a gonosz kísértése következtében.
Ilyenkor az számít, hogy mit teszünk. Megadjuk magunkat, vagy felemeljük fejünket és Istenhez kiáltunk. Bármi is történik az életünkben, hívjuk segítségül az Urat, vele minden könnyebb lesz.

Zsolt. 50:15
"Hívj segítségül engem a nyomorúság idején! Én megszabadítlak, és te dicsőítesz engem."

Isten dicsőítjük ragaszkodásunkkal, bizalmunkkal, szavainkkal, dalainkkal, tetteinkkel és a róla elmondott bizonyságainkkal.

bacsipista

Szeptember 3. vasárnap - Vigasztalás

„Ahogyan az anya vigasztalja fiát, úgy vigasztallak én titeket…” (Ézsaiás 66:13)

„Ahogyan az anya vigasztalja fiát, úgy vigasztallak én titeket…” (Ézsaiás 66:13)

Számtalanszor megesik az életünkben, hogy szomorúság fog el bennünket, talán mert megbántottak, vagy nem sikerült amit szerettünk volna. Ilyenkor az ember félrehúzódik, kerüli az embereket, úgy érzi, hogy megszakad a szíve a fájdalomtól. Isten a szívünk vizsgálója, Ő észreveszi fájdalmunkat, könnyeinket. Nem hagy bennünket szenvedni, szeretetével enyhíti fájdalmunkat, lágyan átölel és szomorúságunkat örömre fordítja.

Számíthatunk Rá, mert Ő az: "Aki megvígasztal minket minden nyomorúságunkban, hogy mi is megvígasztalhassunk bármely nyomorúságba esteket azzal a vígasztalással, a mellyel Isten vígasztal minket." 2Korintus 1:4.

bacsipista

Szeptember 2. szombat Bűneink megvallása

1János 1:9, "Ha megvalljuk bűneinket, hű és igaz, hogy megbocsássa bűneinket és megtisztítson minket minden hamisságtól."

"Ha megvalljuk bűneinket, hű és igaz..." 1János 1:9,

Ha megvalljuk bűneinket, olvashatjuk az Igében. Nem könnyű ez a megvallás, hajlamosak vagyunk egyes bűneiket igazolni, hogy miért is tettük meg, vagy követtük el. Bűneink takargatása a másik megszokott cselekedet, eszünkbe sem jutva, hogy Isten mindenről tud. Előtte hiába takargatjuk vagy magyarázzuk meg, értelmetlen. Előbb-utóbb minden bűn napvilágra kerül, az emberek előtt is ismertté válik. 
A bűn követi életünket, félelemben és rettegésben tart. Ha tisztaságot szeretnénk, Isten elé kell állni és megvallani minden hamisságunkat, bűnünket. Nem elég beismerni, akarni kell azokat letenni és azoktól elfordulni.  Isten a szívek vizsgálója. Ha látja őszinteségünket és szándékunkat, hogy elakarunk bűneinktől fordulni, akkor megbocsát nekünk és tisztává teszi életünket. 

bacsipista

Szeptember 1. péntek - Emberi bolondság?

Példabeszédek 19:3,  "Az embert a saját bolondsága vezeti félre, mégis az ÚR ellen zúgolódik a szíve."

Példabeszédek 19:3,  "Az embert a saját bolondsága vezeti félre, mégis az ÚR ellen zúgolódik a szíve."

Megszületik egy gondolat, egy terv a fejünkben és úgy érezzük, hogy megérkezett a nagy lehetőség. Ez biztos siker, mindent kidolgoztunk, csalódás nem érhet bennünket, ezt meg kell tenni! Minden tökéletesnek látszik, mégis érkeznek kellemetlen meglepetések, nem várt akadályok és történések, és amit elképzeltünk felborul, egy idő után sikertelenné válik. Ilyenkor jön a kérdés, hogy Isten miért nem segít, miért nem áldotta meg terveinket? 
Eszünkbe jut ilyenkor, hogy amit eddig tettünk abban benne volt Isten? Kértünk tőle tanácsot vagy vezetést? Mert ha Őt kihagytuk akkor miért várjuk az áldást tőle? 
Fontos tanulság, hogy bármit is akarunk tenni, abban keressük és kérjük Isten segítségét. Mert amiben Isten vezetése benne van, azt soha nem érheti kudarc.

bacsipista



 

 

 

 

William MacDonald: Ösvényem világossága 

 

http://velunkazisten.hu/osvenyem/Osvenyem_vilagossaga

 

William Mc. Donald: Ösvényem világossága

 

 


December 26. Mindennél fontosabb

„Sodoma királya azt mondta Abrámnak: Add nekem az embereket, a jószágot pedig tartsd meg magadnak!" 1Mózes 14,21

 

Idegenek törtek be Sodomába, és foglyul ejtették Lótot családjával együtt, azonkívül magukkal vittek igen sok zsákmányt. Amikor ezt Abrám meghallotta, fölfegyverezte szolgáit, és utána eredt a betolakodóknak. Damaszkusz közelében érte utol őket, kiszabadította a foglyokat és visszavette a zsákmányt. Ezután Sodoma királya Abrám elé járult, mikor az visszatért, és azt mondta neki: „Add nekem az embereket, a jószágot pedig tartsd meg magadnak!" Abrám erre azt felelte, hogy még egy saruszíjat sem fogad el a királytól, nehogy az azt mondhassa: ő tette gazdaggá Abrámot.

Bizonyos értelemben Sodoma királya itt a Sátán képe, aki mindig azt akarja, hogy a hívők anyagi dolgok iránt érdeklődjenek, és közben elfelejtkezzenek a körülöttük élő emberekről. Abrám ellenállt ennek a kísértésnek. Sokaknak nem sikerül ez hasonló helyzetekben.

Az emberek mindig fontosak; a dolgok nem. Egy fiatal keresztyén egyszer bement a nappali szobájukba, ahol anyja éppen varrt, és nagy közvetlenséggel kijelentette: „Anyám, én olyan boldog vagyok, hogy Isten nekem nagyobb szeretetet ajándékozott az emberek iránt, mint a dolgok iránt." És anyja éppoly boldog volt emiatt.

Nem tűnik illőnek, ha azért sírunk, mert valaki eltörte a drága kínai teáscsészénket, de nem ejtünk könnyeket azért sem, hogy emberek milliói Isten nélkül pusztulnak el. Észreveszem magamon, hogy értékítéletem kibillent az egyensúlyából, ha egy karambolnál kocsimon esett kár. Jobban felbosszant, mint a másik kocsijának a károsodása. Könnyen felbosszankodunk, ha kedvenc időtöltésünkben megzavarnak, holott ez a félbeszakítás talán olyan okból történik, amely sokkal fontosabb, mint az, amivel éppen foglalatoskodunk.

Sokszor jobban érdekel minket az arany és az ezüst, mint az emberek. A. T. Pierson mondotta; „Az az arany, ezüst és haszontalan ékszerholmi, amit keresztyén házak rejtegetnek, elegendő volna ahhoz, hogy az értük kapott pénzen egy 50 000 hajóból álló flottát fölszereljenek, Bibliákkal feltöltsék, és misszionáriusokkal kiküldjék. Így néhány éven belül minden élő embert el lehetne érni az evangéliummal."

Gyakran kérdezem önmagamtól, hogy mikor hagyjuk végre abba mi, keresztyének, az anyagi javak hajszolását, és mikor összpontosítjuk fáradozásunkat az emberek szellemi jóléte érdekében. Egyetlen emberi lélek értékesebb, mint a világ minden gazdagsága.

 


December 14 Tékozlás és elhívás

"...mindenkit, akit nevemről neveznek, akit dicsőségemre teremtettem, formáltam és alkottam." Ézsaiás 43,7

Életünk egyik nagy tragédiája, amikor látnunk kell, hogy emberek miként tékozolják el életüket. Végül is az embert Isten a maga képére, önmagához hasonlónak teremtette. Isten képviselőjének kellene lennie, s nem a bűn rabszolgájának. Arra a kérdésre, hogy: „Mi az ember tulajdonképpeni célja?", a válasznak így kell hangzania: „Az ember tulajdonképpeni célja, hogy Istent dicsőítse és Őt mindörökké megörvendeztesse." Ha ezt a célt eltévesztjük, mindent eltévesztünk.

J. H. Jowett sírt, amikor rádöbbent, hogy oly sok embernek az életútja „nem annyira emberi életút, inkább az amőba vegetálása". És szomorúan olvasta, hogy egy ember sírkövére az volt felírva: „megszületett mint ember, és meghalt mint élelmiszer-kereskedő".

Mikor Watchman Nee még fiatal volt, nagyon elszomorodott azon, hogy látnia kellett, „miként tékozolja el a legtöbb ember kreatív erőit egy-egy kapzsi munkaadó szolgálatában... Az óváros egyik kicsiny boltjában, az utcán, a lakkozott áruk kereskedői között egy névtelen kézműves immár hat esztendeje dolgozott egy négyrészes keményfa falvédő három részének megmunkálásán. Virágmintákat metszett a fába, amelyek a feketére lakkozott felületben fehéren emelkedtek ki. Ezért a munkáért kapott naponta 80 centet, ennyiért dolgozott esőben, napsütésben, hétköznap és ünnepnap, még a forradalom ideje alatt is - ahogy az üzlettulajdonos mondta. Ezenfelül megkapta a napi eledelét, és egy priccset, amelyen alhatott. Miután elsajátította a munkához szükséges szaktudást, egész életén át legföljebb két ilyen falvédőt tudott elkészíteni, mielőtt idegei és szemei úgy tönkrementek, hogy élete hátralévő részét az utcán, koldusként töltötte el."

Az élet tragédiája az, hogy az emberek már egyáltalán nem ismerik fel magasrendű hivatásukat. Úgy járják végig életük útját, hogy beérik alantas, középszerű dolgokkal. Másznak, amikor szárnyalhatnának is. John Bunyan (A zarándok útja szerzője) azt mondta, hogy az emberek szemétdombon kotorásznak, és közben nem veszik észre, hogy angyal lebeg fölöttük, aki jutalom koszorút kínál nekik. Eltöltik életüket azzal, hogy megkeresik kenyerüket, ahelyett, hogy igazi életet építenének fel maguknak.

Sokan aggódnak napjainkban azért, hogy az emberiség eltékozolja az élet természetes forrásait, és beszennyezi környezetét, közben azonban egyáltalán nem gondolnak arra a sokkal nagyobb veszteségre, hogy az ember nem használja ki segélyforrásait. Sokan indítanak akciókat veszélyeztetett szárazföldi állat-, madár- és halfajok megmentésére, de fordíthatnák figyelmüket olyan emberek felé is, akik életüket eltékozolják, és semmire sem lehet őket rábírni. Egy idős asszony mondta: „Hetvenéves vagyok, de egész életemmel tulajdonképpen semmit sem kezdtem." Mi lehet ennél rosszabb?

 


November 27. Bármikor

„Bizony, hamar eljövök." Jelenések 22,20

Minél közelebb jutunk az idők végéhez, annál többen adják fel a reménységet arra nézve, hogy az Úr Jézus Krisztus bármely pillanatban visszajöhet. Pedig az igazság független attól, hogy mit mondanak róla az emberek.

Tény az, hogy az Úr Jézus bármikor visszajöhet. Nem tudjuk sem a napját, sem az óráját annak, hogy mikor jön el a Vőlegény, hogy menyasszonyát magához vegye; ez pedig azt jelenti, hogy akár a mai napon is visszajöhet. Már nincsen több prófécia, amelynek be kellene teljesednie, mielőtt meghalljuk a riadó hangját, a főangyal szavát és Isten harsonáját. Igaz, még nehéz idők várnak a Gyülekezetre itt e földön, de a „nagy nyomorúság" idején bekövetkező borzalmakban már nem lesz része. Ha a Gyülekezetnek át kell mennie ezen a nyomorúságon, akkor ez egyúttal azt is jelentené, hogy az Úr legalább hét éven belül nem jöhetne el, mivel természetesen most még nem élünk ebben a nyomorúságban; s ha majd eljön, akkor az hét évig fog tartani.

A Bibliában bőségesen vannak igehelyek, amelyek arra tanítanak bennünket, hogy mindig készen kell lennünk az Úr visszajövetelére. Olvassuk csak el a következő Igéket:

„Hiszen most közelebb van hozzánk az üdvösség, mint amikor hívőkké lettünk" (Róm 13,11).
„Az éjszaka múlik, a nappal pedig már egészen közel van" (Róm 13,12).
„Az Úr közel!" (Fil 4,5).
„Mert még egy igen-igen kevés idő, és aki eljövendő, eljön és nem késik" (Zsid 10,37).
„Az Úr eljövetele közel van" (Jak 5,8). „Íme, a Bíró az ajtó előtt áll" (Jak 5,9).
"Mindennek a vége pedig már közel van" (1Pt 4,7).

Mindezek az Igék azért írattak meg, hogy tudatosítsák bennünk, hogy az Úr eljövetele közvetlenül közel van. Olyan esemény ez, amelyre számíthatunk, és amelyet várnunk kell! Ugyanakkor buzgólkodjunk Isten szolgálatában, és végezzük hűen a munkánkat, mint az Ő sáfárai!

R. A. Torrey mondotta egyszer: „Az Úrnak közvetlenül küszöbön álló visszajövetele a Biblia nagy érvelése az önzetlen, odaadó, e világtól elforduló és az Érette való aktív élet és szolgálat mellett. Számos prédikációban szólítjuk fel az embereket, hogy szent életet éljenek, szorgalmasan dolgozzanak, mert oly gyorsan meglep bennünket a halál; a Biblia azonban így sohasem érvel. Mindig csak azt mondja: Krisztus visszajön; legyetek készen, amikor Ő jön."

Felelősségünk világos. Derekaink legyenek felövezve, lámpásaink meggyújtva, és olyanok legyünk, mint a szolgák, akik Urukat várják (lásd Lk 12,35-36). Ne higgyünk azoknak, akik azt tanítják, hogy nincs jogunk minden pillanatban várni Jézus Krisztust. Higgyünk az Úr Jézus megígért közeli visszajövetelében, beszéljünk róla nagy örömmel, és ragyogtassuk fel életünkben ezt az igazságot!

 


November 26. Ismerni Istent

„Ha nincs kijelentés, elvadul a nép, de boldog lesz, ha megfogadja a tanítást." Példabeszédek 29,18

Ennek a versnek az első felét gyakran így adják vissza: „Mikor nincs mennyei látás, a nép elvadul" (Károli is). És általában úgy értik ezt, hogy egy népnek cél kell, amely felé igyekszik. Az emberek előtt bizonyos programoknak kell lenniük, az eredményekre vonatkozó világos elképzelésekkel, és tudniuk kell azt is, milyen lépések vezetnek odáig.

Csakhogy a mennyei látás Istentől való kijelentést jelent. Az alapgondolat tehát az, hogy ahol nem ismerik Isten Igéjét és nem figyelnek rá, ott az emberek elvadulnak.

Ennek ellentétét mutatja be a vers második fele: „...de boldog lesz, ha megfogadja a tanítást". Más szavakkal: az áldás abban rejlik, hogy engedelmeskedünk Isten akaratának, ahogyan Igéjében megtaláljuk.

Gondoljuk végig most először az első felét. Ahol az emberek semmit sem akarnak tudni Istenről, ott magatartásuk féktelenné válik. Tegyük fel, hogy egy egész állam elfordul Istentől, és mindent a fejlődéselmélet alapján magyaráz. Azt vélik tehát, hogy az ember tisztán természetes folyamat eredménye, és nem Isten teremtménye. Márpedig ha ez így van, akkor nincs semmiféle erkölcsi törvénynek alapja. Egész magatartásunk bizonyos természetes okoknak a szükségszerű következménye. Lunn és Lean „Az új erkölcs" c. könyvükben rámutatnak a következőkre: „Ha az első élő sejt evolúció, tehát tisztán természetes folyamat útján fejlődött ki az élettelen bolygón, ha az emberi agy éppúgy materiális és természeti erők terméke, mint egy vulkán, akkor teljesen értelmetlen dolog vádolni a dél-afrikai kormányt az apartheidpolitikájáért, mint ahogyan értelmetlen dolog elítélni a vulkánt azért, mert lávát okád."

Ha Isten Igéjét elvetik, nem léteznek többé biztos alapelvek a jó és a rossz számára. Mert akkor az erkölcsi fölismerések már csak egyes emberektől vagy csoportoktól függenek, akik azt képviselik. Az ember lesz saját magatartásának bírája. Filozófiája így hangzik: „Ha jól érzed magad, csak csináld nyugodtan". És ha elmondhatjuk: „Hiszen mindenki ezt teszi", ezzel már igazoltuk is magunkat.

Ily módon pedig elvadulnak az emberek. Az eredmény: féktelen erkölcstelenség, házasságtörés és erőszak. Ijesztő mértékben nő a bűnözés. A gazdasági és politikai életben eluralkodik a megvesztegetés. A hazugság és a csalás elismert magatartásformák lesznek. És az anyag, amelyből a társadalom áll, lassan szétmállik.

„De boldog lesz, ha megfogadja a tanítást." Miközben a világ kitombolja magát, a hívő ember megtalálhatja a jó életet abban, hogy hisz Isten Igéjének, és engedelmeskedik neki. Ez az egyetlen út, amelyen járnunk kell.


November 25. Hála

„És legyetek háládatosak." Kolossé 3,15

 Áldjad lelkem az Urat, és ne feledd el, mennyi jót tett veled. Zsolt 103:2,

A hálás szív megvilágosítja egész életünket. Amikor vége az ebédnek, az egyik gyermek azt mondja: „Milyen jó volt ez az ebéd, mama!" Ez a mondat örömmel tölti el az amúgy is boldog családot.

Gyakran elfelejtjük kifejezni a hálánkat. Az Úr Jézus egyszer meggyógyított tíz leprást, de közülük csak egy tért vissza, hogy Neki köszönetet mondjon, és az is samaritánus volt (lásd Lk 17,17). Ebből két dolgot tanulhatunk. A hála ritka madár a bukott emberiség világában. És ha előfordul, akkor is gyakran onnan kapjuk, ahonnan a legkevésbé vártuk volna.

Könnyen megsértődünk, ha másokkal szívességet teszünk, azok pedig még azt sem mondják: „köszönöm". Ebből azt is megtanulhatjuk, hogyan esik másoknak, ha adósak maradunk a köszönettel, amikor azok szívességet tettek nekünk.

A Biblia olvasása megmutatja, milyen sok intés és példa van azzal kapcsolatban, hogy mennyire fontos hálaadásunk az Istennek. Oly sok mindenért Neki kell hálásnak lennünk; szinte lehetetlen mindent felsorolnunk. Tulajdonképpen egész életünknek hálaadó zsoltárnak kellene lennie:

Ó, bárcsak ezer nyelvem volna,
s angyalokéval érne föl,
mindegyik versenyezve szólna
teljes szívemnek mélyiből
dicséretedre, Istenem,
Aki oly sok jót adsz nekem!

És gyakoroljuk azt is, hogy egymásnak köszönetet mondjunk. Egy szívélyes kézszorítás, egy telefon vagy egy levél - milyen ösztönzést adhatnak! Egy idős orvos egyszer egyik páciensétől a számla kiegyenlítése mellett köszönő levelet is kapott. Az orvos ezt legdrágább kincsei között őrizte, mert ez volt az első, amit hosszú életén át küldtek neki.

Azonnal meg kell köszönnünk minden ajándékot, a vendéglátást, a kölcsönadott szerszámot, a munkánkban való segítséget, a kedvesség és szolgálat minden formáját, amiben részesültünk.

A baj az, hogy az ilyen dolgokat gyakran maguktól értetődőnek tartjuk. Vagy lusták vagyunk arra, hogy leüljünk és levelet írjunk. Ha ez az eset, akkor rá kell nevelnünk magunkat, hogy rendszeresen köszönetet mondjunk, és ki kell fejlesztenünk magunkban az érzéket arra, hogy tudjuk: miért kell hálásnak lennünk. És hogy elismerésünket mindjárt kifejezzük. Mert a gyors köszönet kétszer olyan értékes.

November 23. Mindig van következmény

„De a hűtlenek útja saját romlásukat okozza." Példabeszédek 13,15b

Ha még szükség volna annak bizonyítására, hogy a hűtlenek útja nehéz és saját romlásukat okozza, akkor csak fognunk kell egy napilapot, s ott bőven találunk erre példákat. Egyszer kipróbáltam ezt, és a következőt találtam:

Egy náci háborús bűnös, aki 35 éven át rejtőzött Dél-Amerikában, és nem fogták el, most öngyilkosságot követett el. Az elítéltetésétől és az esetleges kivégzéstől való félelem elviselhetetlenné tette számára az életet.

Három fegyveres férfi elrabolt egy 74 éves férfit, és a fiától később 90 000 dollár váltságdíjat követeltek. A fia ismert kábítószer-kereskedő, aki állandó menekülésben volt a rendőrség és a kábítószer ellen küzdő specialisták elől.

Az amerikai képviselőház egyik tagját fölmentették tisztségéből, mert vesztegetési pénzt fogadott el annak fejében, hogy valakinek politikai szívességet ígért.

Egy rendőr százados hamis bejelentést tett, hogy ellopták az autóját, abban a reményben, hogy megkapja a biztosítási összeget. Mindeddig rendkívül jó hivatalnoknak számított, és valószínű volt, hogy egy napon rendőrfőnök lesz. Most azonban elbocsátották a rendőrségtől, és a bírósági tárgyalást várja.

Olykor ugyanaz a kísértésünk, mint a zsoltárosé: hogy irigyeljük a gonoszokat. Úgy tűnik, mintha gondtalanul meggazdagodhatnának a világban, és hogy minden sikerül nekik. Közben azonban elfeledkezünk arról, hogy mindezért bűnösséget, szégyent és a leleplezéstől való félelmet aratnak. Gyakran zsarolók áldozatai is lesznek. Aggódnak a maguk és családjuk életéért. Bonyolult és költséges védekező rendszereket kell kiépíteniük. Szüntelenül számolniuk kell letartóztatással, bírói eljárással, súlyos pénzbüntetéssel és börtönnel. Életük lidércnyomásos álommá lesz, s nem azzá az álommá, amit reméltek.

Valaki, aki jól megtanulta ezt a leckét, azt mondta egyszer mély meggyőződéssel Sam Jones prédikátornak: „Ismerek egy verset a Bibliából, és tudom, hogy ez igaz: »A hűtlenek útja saját romlásukat okozza.«" Ő tapasztalatból tudta, hogy a bűn következményei kikerülhetetlenek és rendkívül kellemetlenek.

 


November 22  Elfogadni és adni

„Ha emberek vagy angyalok nyelvén szólok is, szeretet pedig nincs bennem..." 1Korintus 13,1

Amikor a fiatal szoprán énekesnő első ízben szerepelt az opera színpadán, egyik kritikusa azt írta róla, hogy kiváló hangja még jobb lett volna, ha egyszer már szerelmes lett volna. Fölfedezte, hogy hiányzott belőle a szeretet. Éneke nyilvánvalóan technikailag tökéletes volt, de hiányzott belőle a melegség.

Mi is végigjárhatjuk az életet, és megtarthatunk minden szabályt. Lehetünk becsületesek, megbízhatóak, igazságosak, nagyvonalúak, energikusak és alázatosak. Mindezek azonban nem pótolhatják a szeretet hiányát.

Sokunknak nehezére esik kitalálni, hogy miként adjanak vagy fogadjanak el szeretetet. Nemrég olvastam egy híres emberről, „aki valóban mindent tudott, csak egyet nem: kifejezni szeretetét az iránt, akit igazán szeretett".

John White írja „Imádkozó emberek" c. könyvében: „Sok éven át féltem attól, hogy szeretni fognak. Az nem jelentett gondot számomra, hogy mások iránt szeretetet tanúsítsak (vagy legalábbis azt, amit szeretetnek tartottam), de nagyon nem jól éreztem magam, amikor bárki, legyen az férfi, nő vagy gyermek, túl sok kedvességet mutatott irántam. Családunkban sohasem tanultuk meg, hogyan kell a szeretettel bánni. Nem volt gyakorlatunk abban, hogy kimutassuk vagy elfogadjuk a szeretetet. Ezen nem azt értem, hogy nem szerettük egymást, vagy hogy egyáltalán nem találtunk alkalmat arra, hogy ezt megmutassuk. Csak éppen túlságosan merevek voltunk ezen a téren. Aztán amikor 19 évesen bevonultam, és indultam a frontra, apám valami egészen váratlan dolgot cselekedett. Átölelt és megcsókolt. Mintha villám csapott volna belém. Nem tudtam, hogy most mit mondjak vagy tegyek. Számomra ez nagyon kínos volt, míg apámnak nagyon szomorú dolog lehetett."

Egy napon azután John White-nak volt egy gondolata: Krisztus állt előtte, és feléje nyújtotta átszegezett kezét. Először tehetetlen volt, és nem tudta, hogyan fogadja el azt. De azután így imádkozott: „Ó, Uram, szeretném megragadni kezedet. De nem tudom."

„A csendben, ami ezt követte, eltöltött az a bizonyosság, hogy az a védőfal, amelyet magam körül építettem, lassanként leomlik, és megtanulhatom én is, milyen az, amikor Jézus Krisztus szeretete átölel és eltölt."

Ha mi is ilyen védőfalat emeltünk magunk köré, amely megakadályozza, hogy felénk és tőlünk szeretet áradjon, akkor engednünk kell, hogy az Úr lerontsa ezt a falat, és megszabadítson attól a félelemtől, amely hideg keresztyénekké tett bennünket.

 


November 21. Kész vagy-e megadni Neki a tiszteletet?

    „Hogy Jézus Krisztus nevére minden térd meghajoljon, mennyeieké, földieké és föld alattiaké, és minden nyelv vallja, hogy Jézus Krisztus Úr az Atya Isten dicsőségére." Filippi 2,10-11

Micsoda nagyszerű pillanat lesz! Az egész világon minden térd meghajlik majd Jézus Krisztus szent nevére. És minden nyelv vallja majd, hogy Ő az Úr! Isten így döntött, és bizonyos, hogy így is lesz!

De jól jegyezzük meg: ez nem egyetemes megváltást jelent. Pál ezzel nem arra utal, hogy végül majd minden teremtett lény elismeri Krisztust élő, szerető Urának. Végső soron minden teremtmény kénytelen lesz elismerni majd a Jézus Krisztusról szóló igazságot.

John Stott az egyik "Jézus az Úr" című előadásában a következőket mondta: „A királynőnek a westminsteri apátságban tartott koronázási szertartása során az egyik legmeghatóbb pillanat az volt, amikor a canterbury érsek, az ország legelső polgára, röviddel a tulajdonképpeni koronázás előtt a négy égtáj, észak, dél, kelet és nyugat felé fordulva négyszer kiáltotta: »Uraim, bemutatom önöknek az ország kétségbevonhatatlan királynőjét. Készek-e önök megadni neki a tiszteletet?« S csak miután négyszeri hangos beleegyező kiáltás hangzott el a templomban, akkor helyezte a koronát a királynő fejére." És ezután így folytatta John Stott: „És ma este, hölgyeim és uraim, azt kérdezem önöktől: bemutatom Önöknek Jézus Krisztust, mint kétségbevonhatatlan Urukat. Készek-e önök megadni Neki a tiszteletet?"

Ez a nyomatékos kérdés hangzik a földön századok óta. Sokak szájából jön az igenlő kiáltás: „Igen, Jézus Krisztus a mi Urunk!" Mások viszont megvetően válaszolják: „Nem akarjuk, hogy ez az ember uralkodjék fölöttünk." Az ökölbe szorított kezet azonban egyszer majd erőnek erejével kinyitják, és a térd, amely idáig nem volt hajlandó meghajolni, meghajol majd Az előtt, akinek a Neve minden név fölött való. A tragikus csak az, hogy akkor már késő lesz. Isten kegyelmi idejének egyszer vége szakad. Az alkalmak, amikor az emberek rábízhatják magukat a bűnösök Megváltójára, végleg elmúlnak. Az Egyetlen, Akinek uralmát lábbal taposta az ember, Ő lesz a Bíró, aki a nagy fehér királyi széken ül.

Ha még ma nem a te Urad, akkor most fogadd el Őt, és tégy vallást Róla! Légy készen, hogy hódolj előtte!

 


November 20  Kilúgozva

„Vigyázzatok, hogy rabul ne ejtsen valaki titeket olyan bölcselkedéssel és üres megtévesztéssel, amely az emberek hagyományához, a világ elemeihez és nem Krisztushoz alkalmazkodik." Kolossé 2,8

A„filozófia" (bölcselkedés) szón alapjában véve a bölcsesség szeretetét értik, van azonban egy tágabb jelentése is, mégpedig a valóságnak és az élet értelmének a kutatása.

A legtöbb emberi filozófiát rendkívül bonyolult, elméleti nyelven fogalmazták meg. Az egyszerű, köznapi ember nem is érti. Olyanokhoz szól, akik minden szellemi erejüket latba vetik annak érdekében, hogy az emberi gondolatmenetet nehezen érthető szavakkal fejezzék ki. Őszintén szólva minden emberi filozófia helytelen. Igénk „üres megtévesztés"-eknek nevezi őket. Az embernek a dolgok természetéről való elképzelésén alapulnak, és Krisztust teljesen figyelmen kívül hagyják. (A híres filozófusról, Bertrand Russelról, mondják, hogy élete vége felé állítólag azt mondta: „Időközben rájöttem, hogy a filozófia teljesen ki van lúgozva.")

A bölcs keresztyén ember nem engedi rabul ejteni magát a filozófia fellengzős értelmetlenségétől. Nem hajlandó térdet hajtani az emberi bölcsesség oltára előtt. Fölismeri, hogy a bölcsességnek és tudásnak minden kincse Jézus Krisztuson alapul. Minden emberi filozófiát Isten Igéjének világosságánál vizsgál meg, és elvet mindent, ami ellentmond a Szentírásnak.

Nem érez kisebbrendűséget azért, mert nem tudja követni a filozófusoknak bonyolult gondolatmenetét. Sőt, nem is bízik bennük, hiszen ők képtelenek mondanivalójukat egyszerűen kifejezni. De örül annak, hogy az evangélium olyan világos, hogy a legegyszerűbb és legtudatlanabb emberek is megérthetik.

Leleplezi a filozófiát, amely az ősi kígyó csábításához hasonlóan azt mondja: „Olyanok lesztek, mint az Isten" (1Móz 3,5). Itt az ember megkísértetik, hogy saját értelmét Isten gondolatai fölé emelje. A bölcs keresztyén ember azonban ellenáll a sátáni hazugságnak. Elvet „minden okoskodást és minden magaslatot, amelyet az Isten ismeretével szemben emeltek" (2Kor 10,5).


November 19  Tökéletesen ismer

„Tudok nyomorúságodról és szegénységedről." Jelenések 2,9

A Jelenések könyve elején a kis-ázsiai gyülekezetekhez intézett leveleiben az Úr Jézus gyakran mondja ezt a szót, hogy „tudok", mégpedig általában jó értelemben: „Tudok cselekedeteidről, fáradozásodról és állhatatosságodról..., nyomorúságodról és szegénységedről... szeretetedről és hitedről... stb." Ezekben a szavakban végtelenül nagy vigasztalás, együttérzés és bátorítás rejlik Isten népe számára.

Ebben az összefüggésben Lehman Strauss rámutat a következőkre: „Jézus itt az eredeti szövegben nem a »gnoszkó« szót használja, amely a tanulás, odafigyelés útján szerzett ismeretet jelenti, hanem az »oida« szót, amely azt jelenti, hogy valakit vagy valamit teljességgel tökéletesen ismer, nem csupán megfigyelés, hanem tapasztalat alapján is. Noha ez a világ nem ismeri igazán a szenvedő szenteket, az Úr mégis ismeri és szereti őket, Jézus Krisztus saját tapasztalatából ismeri az üldöztetést és a szegénységet. Azt is jól tudja, hogyan tekint a világ a keresztyénekre. Így aztán nem egy kísértésektől gyötört és megszomorított szentet erősített és bátorított ez a szó: »Tudok...«. Üdvözítőnk szájából elhangzó szó Isten mosolyával érinti nyomorúságunkat, és meggyőz arról, »hogy a jelen szenvedései nem hasonlíthatók ahhoz a dicsőséghez, amely láthatóvá lesz rajtunk«" (lásd Róm 8,18).

Ez az együttérzés szava. Nagy Főpapunk tudja, mi mindenen kell átmennünk, mert ő maga is átment mindezeken. Ő a Fájdalmak Férfia, aki jól ismeri a gondokat és szomorúságot. Hiszen ő is szenvedett és megkísértett.

Ez a részvét szava. Mint a test Feje, az Úr Jézus osztozik az ő tagjaival azok kísértéseiben és üldöztetéseiben. A szívünkre mért minden csapásban részt vesz a Fájdalmak Férfia. Nemcsak elméletileg tudja, mit kell átélnünk; úgy ismeri azt, mintha ebben a pillanatban mindezt ő maga is újra átélné. Együtt érez velünk.

És ez a megígért segítség szava. Mint Vigasztalónk, mellénk áll, hogy velünk együtt hordozza terheinket és letörölje könnyeinket, hogy sebeinket bekötözze, és ellenségeinket elkergesse.

És végül ez a megígért jutalom szava. Az Úr mindarról tud, amit teszünk és szenvedünk, mivel egyek vagyunk Ővele. Gondosan följegyzi a szeretet, az engedelmesség és türelem minden cselekedetét. És egy napon, talán már nem is sokára, gazdagon megjutalmaz mindezért.

Ha most éppen a gondok és szenvedések völgyén kell is átmennünk, halljuk, amint Üdvözítőnk mondja nekünk: „Tudok minderről". Nem vagyunk egyedül. Velünk van ebben a völgyben, végig kísér bennünket, és biztosan elvisz rendeltetésünk vágyva várt helyére.

 


November 18 Tapintat

"Legyetek tehát okosak, mint a kígyók, és szelídek, mint a galambok." Máté 10,16.

A bölcsesség egyik fontos eleme a tapintatosság. A keresztyén embernek meg kell tanulnia a tapintatot. Azaz: értelmesen és finom érzékkel igyekezzék megállapítani, mit tegyen vagy mondjon, hogy elkerülje a megbántást, és jó kapcsolatokat létesítsen. A tapintatos ember bele tudja élni magát a másik helyzetébe, és fel tudja tenni magának a kérdést: „Mit szeretnék, hogy mondjanak nekem, vagy tegyenek velem?" Megpróbál diplomatikus, figyelmes, jóságos és belátó lenni.

Sajnos, a keresztyén hitnek egész sor tapintatlan követője van. Klasszikus példa erre egy keresztyén borbély esete. Mikor szerencsétlen vendége egy napon belépett az üzletébe és borotválást kért, leültette a székbe, nyakába kötötte a szokásos fehér kendőt, és hátradöntötte a széket. A vendég ekkor nagy betűs feliratot olvashatott a mennyezeten: „Hol töltöd majd az örökkévalóságot?" Ezután a borbély beszappanozta az arcát, és miközben a borotvát fente a szíjon, bizonyságtételét e szavakkal kezdte: „Nos, készen áll uraságod Istennel találkozni?" A vendég erre felugrott a székről, és kirohant az üzletből.

Ehhez hasonló annak a túlbuzgó egyetemi hallgatónak az esete, aki egy este kiment az utcára, hogy személyes evangelizációt végezzen. Sötét utcán ment végig, és meglátott maga előtt egy fiatal hölgyet az árnyékban. Mikor megpróbálta utolérni, az meggyorsította lépteit. A fiatalember azonban nem hagyta magát, és sietni kezdett utána. Amikor a hölgy növelte a tempót, ő is ugyanezt tette. Végül a hölgy befutott egy ház kapualjába, és lázas sietséggel kereste táskájában a kapukulcsot. A fiú beérte, és a nő, most már a félelemtől szinte bénán, még sikoltani sem tudott. A fiatalember azonban mosolyogva átnyújtott neki egy traktátust, és boldogan elment, hogy ismét elért az evangéliummal egy bűnöst.

Nagy tapintatra van szükségünk a beteglátogatásnál is. Nem sokat segítünk azzal, ha azt mondjuk: „Jaj, de rosszul nézel ki!" Vagy: „Ismertem valakit, akinek ugyanez a baja volt, mint neked, és belehalt!" Hogyan lehetne ily módon vigasztalni?

Isten áldja meg azokat az okos és szelíd hívőket, akik látható módon mindig tudják, hogy adott esetben milyen helyes és jóságos szavakat kell alkalmazni. És adja Isten, hogy mi mindnyájan tudjunk tapintatosak lenni, ahelyett, hogy tapintatlanul és otrombán viselkednénk.


November 17  A legjobbat

„Mert vak állatot hoztok áldozatul, és nem tartjátok rossznak. Sántát vagy bénát hoztok, és nem tartjátok rossznak. De vidd csak azt a helytartónak: kegyes lesz-e hozzád, és szívesen fogad-e? - mondja a seregek Ura." Malakiás 1,8

Isten népe számára nem volt kérdés, hogy milyen áldozati állatokat kíván tőle az Úr. Ezeknek hibátlanoknak kellett lenniük. Isten elvárta Izráeltől, hogy nyájainak legkiválóbb állatait áldozza föl. Isten mindig a legjobbat kívánja tőlünk.

De mit tettek az izraeliták? Vak, béna és beteg állatokat áldoztak Istennek. Hiszen a válogatott jószágokat igen magas áron lehetett értékesíteni a piacon, és szaporítás szempontjából is azok voltak a legjobbak. Ezért azután Istennek a selejtet kínálták fel, ezzel kifejezve: „Az Úrnak ez is elég jó."

Mielőtt azonban felháborodva és megvetően néznénk ezekre az izraelitákra, gondoljuk csak végig, hogy mi, a 20. század keresztyényei vajon nem szégyenítjük-e meg ugyanúgy Istent akkor, amikor a legjobbat visszatartjuk Tőle?!

Egész életünket azzal töltjük, hogy vagyont halmozunk fel, nevet szerzünk magunknak, hogy örvendezhessünk az élet szép dolgainak, és Istennek mi marad: egy kiégett élet nyomorúságos vége. Legjobb képességeinket üzleti és hivatásbeli életünkben használjuk fel, és az Úrnak esetleg csak szabad estéinket és hétvégéinket adjuk.

Gyermekeinket ennek a világnak neveljük, arra biztatjuk őket, hogy sok pénzt keressenek, „Jó partit csináljanak". De nem tárjuk szemük elé az Úrért való munkát, mint olyan utat, amiért érdemes küzdeni. A missziói munka jó dolog, de mindig mások gyermekei, és nem a mieink számára.

Drága ruhákat hordunk, és el vagyunk magunktól ragadtatva, ha levetett holminkat valamiféle jó célra odaajándékozzuk.

Mindezzel azt fejezzük ki, hogy végső soron az Úr számára minden elég jó, de a legjobbat magunknak tartjuk meg. És az Úr erre azt mondja: „Menj csak, és ajánld fel ezt a köztársasági elnöködnek. És majd meglátod, örül-e majd." Miért cselekszünk úgy Vele, ahogy soha nem tennénk a köztársasági elnökkel?

Isten a legjobbat kívánja tőlünk abból, amink csak van. Hogy a legjobbat adjuk Neki. Teljes becsületességgel el kell határoznunk, hogy ezentúl mindig a legjobbat kapja tőlünk.

 


November 16. Kiforgatás

„...melyeket a tanulatlanok és állhatatlanok kiforgatnak, mint más írásokat is a maguk vesztére." 2Péter 3,16b

Dr. P. J. Van Gorder gyakran emlegetett egy cégtáblát, amit egy asztalosműhely fölött látott, és amelyen ez állt: „Mindenféle esztergályozást és csiszolást vállalok." Nos, nemcsak az asztalosok kiválóak ebben a műfajban; számos keresztyén is kiesztergályozza és lecsiszolja az igehelyeket, amíg azok kedvükre valók nem lesznek. És vannak, akik a maguk vesztére forgatják ki őket, ahogyan mai Igénk is mondja.

Mindannyian szakemberei vagyunk a racionalizálásnak, azaz kiválóan tudjuk mentegetni engedetlenségünket, hihető magyarázatokat adunk rá, vagy becsületes indokkal támasztjuk alá cselekedetünket. És gyakran megkísérelünk Igéket átértelmezni, hogy megfeleljenek a viselkedésünknek. Értelmes, de valótlan okokat hozunk fel magatartásunk kimagyarázására. Lássunk erre néhány példát:

A keresztyén ember nagyon is jól tudja, hogy Isten akarata ellen van, ha egy másik hívőt bíróság elé visz (lásd 1Kor 6,1-8). De ha megteszi, és ezt felróják neki, akkor azt mondja: „Igen, tudom, de annak a másiknak nyilvánvalóan nincs igaza, és az Úr nem akarja, hogy csak úgy egyszerűen megússza a dolgot."

Anna elhatározta, hogy férjhez megy Péterhez, noha tudta, hogy választottja nem hívő. Amikor keresztyén barátnője emlékezteti, hogy ez a 2Korintus 6,14 szerint tilos, azt felelte: „Igen, tudom, de az Úr azt mondja nekem, menjek férjhez hozzá, hogy így Jézushoz vezethessem."

János és Mária keresztyénnek vallják magukat, mégis együtt élnek anélkül, hogy összeházasodtak volna. Amikor Jánost figyelmezteti egyik barátja, hogy ez paráznaság, és hogy a paráznák nem öröklik Isten országát (lásd 1Kor 6,9-10), így felel: „Így látod ezt te. Mi azonban nagyon szeretjük egymást, és ezért Isten szemében már régen házasok vagyunk." Vagy lássuk azt a keresztyén családot, amely fényben és pompában él Pál intése ellenére, hogy éljünk egyszerűen: ha van élelmünk és ruházatunk, érjük be vele (1Tim 6,8). Ezek az emberek azonban azzal a könnyelmű válasszal igazolják életmódjukat, hogy „Isten népe számára csak a legjobb elég jó."

Vagy nézzük a pénzsóvár üzletembert, aki mohón összegyűjt magának mindent, ami csak megszerezhető. Életfilozófiája a következő: „A pénzben önmagában nincs semmi rossz. Csak a pénz szerelme az, ami minden rossznak a gyökere." És álmában sem gondol arra, hogy a pénznek ez a szeretete talán a saját bűne lehet.

Az emberek mindig megkísérlik bűneiket kedvezőbb színben feltüntetni, mint ahogyan a Szentírás megengedi. És ha elhatározták, hogy engedetlenek lesznek Isten Igéjével szemben, akkor számukra az egyik mentség épp olyan jó (vagy olyan rossz), mint a másik.

 


November 15. Előre és felfelé

"Ami mögöttem van, azt elfelejtve..." Filippi 3,14

Amikor ezeket a szavakat olvassuk, általában azt gondoljuk, hogy Pál itt korábbi bűneiről beszél. Tudta, hogy ezek a bűnök immár meg vannak bocsátva. Isten a háta mögé vetette őket, és soha többé meg nem emlékezik róluk. Ezért határozta el Pál is, hogy elfelejti őket, és annak, ami előtte van, nekifeszülve fut „egyenest a cél felé, Isten mennyei elhívásának a Krisztus Jézusban adott jutalmáért" (Fil 3,14).

Pál azonban ebben a fejezetben tulajdonképpen nem a bűneiről beszél. Inkább azokra a dolgokra gondol, amelyekkel tulajdonképpen dicsekedhetne: származására, vallásos buzgóságára, becsületességére. Most azonban mindezek a dolgok már semmit sem jelentenek számára. Szilárdan elhatározza, hogy mindezt elfelejti.

John Sungra, a hűséges kínai evangélistára kell gondolnom, aki az USA-ban tanult. Amikor hazafelé útban volt Kína felé, sajátos dolog történt. „Egy napon, amikor a hajó már útjának vége felé közeledett, John Sung lement a kabinjába, összeszedte valamennyi oklevelét, bizonyítványát, kitüntetését, klubjelvényét és a tengerbe dobta őket, kivéve a doktori diplomáját, amellyel meg akarta örvendeztetni apját. Később erről csak annyit mondott: »Az efféle dolgok értelmetlenek. Számomra nem jelentenek semmit.«

»Nagy lemondásokra van szükség a nagy keresztyén pályafutásokhoz.« - írta dr. Denney, és eközben lehet, hogy dr. Sungra gondolt. Dr. Sung pályafutásának valószínűleg az a titka, hogy eljött egy nap, amikor tudatosan lemondott mindarról, amit ez a világ oly nagy becsben tart."

Uram, itt vagyok Előtted,
magam Neked szentelem:
használj föl, amire akarsz,
eszközödként bánj velem!
Bár nincs bennem semmi érték,
csak az, amit adsz nekem,
add, hogy a szemeddel nézzek
s értékeljek szüntelen:
amit Te nem veszel észre, én se bánjam,
de amit Te értékelsz, azt nagynak lássam!

Az emberektől nyert kitüntetések mulandó, üres dolgok. Egy ideig talán nagyon kívánjuk őket, de azután már csak porosodnak. A kereszt az egyetlen, amivel dicsekedhetünk. Ne legyen más becsvágyunk, mint hogy Jézus Krisztusnak kedvesek legyünk, Aki értünk meghalt és feltámadott. Egyedüli célunk legyen, hogy Ő azt mondja nekünk: "Jól van!", és hogy magatartásunkkal elnyerjük Isten tetszését. Legyünk készek mindenről lemondani, hogy ezt elnyerhessük!


November 14. Nagyság

„Aki naggyá akar lenni közöttetek, az legyen a szolgátok, és aki közöttetek első akar lenni, az legyen a rabszolgátok." Máté 20,26-27

Az Újszövetség kétféle nagyságról beszél, és jó, ha ezt a kettőt megkülönböztetjük egymástól. Az egyik nagyság az ember helyzetével kapcsolatos, a másik pedig személyes jellembeli ismertetőjegyeivel.

Amikor az Úr Jézus egyszer Keresztelő Jánosról beszélt, azt mondta, hogy nincsen nála nagyobb próféta (lásd Lk 7,28). Itt az Üdvözítő arról a nagyságról beszélt, amely János helyzetében rejlett. Egyetlen más próféta sem volt a Messiás közvetlen előfutára! Ez azonban nem jelenti azt, hogy János jelleme különb lett volna bármelyik ószövetségi prófétánál, hanem csak azt, hogy övé volt az a páratlan feladat, hogy bemutassa Isten Bárányát, aki elveszi a világ bűnét.

A János 14,28-ban azt mondja az Úr Jézus a tanítványainak: „Az Atya nagyobb nálam." Azt mondta volna ezzel, hogy az Atyja nagyszerűbb személyiség volt? Nem, mert az Istenség mindhárom személye egy. Inkább azt akarta mondani, hogy az Atya a mennyei dicsőségben trónolt, miközben őt magát az emberek a földön megvetették és elutasították. A tanítványoknak tehát tulajdonképpen örülniük kellett volna, amikor megtudták, hogy az Úr Jézus vissza akar menni az Atyjához, hiszen ott ugyanabban a dicsőséges helyzetben volna, mint Atyja.

Minden hívő embernek csodálatos helyzete van Isten előtt, mivel Isten Jézus Krisztusban látja őket. Ők Isten gyermekei, Isten örökösei és Jézus Krisztus örököstársai.

Beszél azonban az Újszövetség a személyes nagyságról is. Azt mondja pl. Máté 20,26-27-ben: „Aki naggyá akar lenni közöttetek, az legyen a szolgátok, és aki közöttetek első akar lenni, az legyen a rabszolgátok." Itt a személyes jellem nagyságáról van szó, amely éppen a másokért való szolgáló életben mutatkozik meg.

A legtöbb ember ebben a világban csak olyan nagyság iránt érdeklődik, amely a külső helyzetben fejeződik ki. Erre gondolt az Úr Jézus, amikor ezt mondta: „A királyok uralkodnak népeinken, és akik hatalmuk alá hajtják őket, jótevőknek hívatják magukat" (Lk 22,25). De ami jellemüket illeti, lehet, hogy hiányzik náluk minden nagyság.

A keresztyén ember fölismeri, hogy a magas társadalmi helyzet a jellem igazi nagysága nélkül értéktelen. A Szent Szellem gyümölcse fontosabb, mint egy magasabb hely a karrier létráján. Sokkal jobb, ha a hithősök listájában szerepelünk, mint a világ elismert emberei között.

 


November 13 - Nem kértük- nem kaptuk

„Nem kapjátok meg azért, mert nem kéritek." Jakab 4,2

Ez az igevers érdekes kérdést vet föl: ha nem kaptunk meg valamit azért, mert nem kértük, melyek azok a nagy dolgok, amelyek hiányoznak az életünkből csak azért, mert nem kértük azokat?

Ehhez hasonló kérdés merül fel akkor, ha elolvassuk a Jakab 5,16-ot: „Nagy az ereje az igaz ember buzgó könyörgésének." Ha ez az igaz nem könyörög buzgón, akkor nem az következik belőle, hogy csak nagyon kevés hatása van?

Legtöbbünknél a nehézség az, hogy nem eleget imádkozunk, vagy amikor imádkozunk, keveset kérünk. Úgy vagyunk ezzel, ahogyan C. T. Studd mondta egyszer: „Csak a lehetségeseket rágcsáljuk, ahelyett, hogy két kézzel nyúlnánk a lehetetlen után." Imádságaink szerények és fantáziátlanok éppen akkor, amikor merészeknek és vakmerőknek kellene lenniük.

Tiszteljük Istent azzal, hogy nagy dolgokat kérünk. John Newton mondotta:

Jöjj a nagy, szent Király elébe!
Szíved kérése, óhaja,
sosem túl sok, hisz kegyelmének
és hatalmának nincs határa!

Ha ezt tesszük, ezzel nemcsak Istennek adunk dicsőséget; hanem magunkat is gazdaggá tesszük szellemileg. Ő megnyitja előttünk a menny kincseskamráját, és ezt az imádságainkra adott válaszként teszi meg.

Úgy tűnik előttem, hogy ez a vers egy másik kérdésre is választ ad: valóban arra indítja Istent az imádság, hogy olyan dolgokat tegyen meg, amiket különben nem tenne, vagy pedig csupán összhangba hoz minket azzal, amit így is, úgy is megtenne? A válasz világosnak látszik: imádságainkra feleletül Isten olyasmit is megtesz, amit különben nem tenne.

Ha ennek a ténynek következményeit mérlegeljük, elképzelésünk két irányban is elindulhat. Először is végiggondolhatjuk azokat a hatalmas eseményeket, amelyek az imádság nyomán történtek. A Zsidók 11,33-34 szavaival emlékezhetünk azokra, akik „hit által országokat győztek le, igazságot szolgáltattak, ígéreteket nyertek el, oroszlánok száját tömték be, tűz erejét oltották ki, kard élétől menekültek meg, betegségből épültek fel, háborúban lettek hősökké, idegenek seregeit futamították meg".

De azon is elgondolkodhatunk, hogy mi mindent érhettünk volna már el mi magunk, ha imádkoztunk volna érte. Gondoljunk csak Istennek azokra a nagyszerű és drága ígéreteire, amelyeket még idáig nem vettünk igénybe. Gyöngék voltunk, pedig erősek lehettünk volna. Mindössze néhány emberrel ismertettük meg Istent, holott ez idő alatt sokakat érhettünk volna el. Szellemi éhezők maradtunk, holott dúsgazdagok lehettünk volna. Nem kaptunk, mert nem kértük.


November 12 - Őszinteség

"Igaznak látszik az, aki először szól a perben, de sorra kerül ellenfele is, és megcáfolja." Példabeszédek 18,17

Az igevers első mondata olyan gyengeségre mutat, amely legtöbbünknél megtalálható: a tényeket mindig úgy állítjuk be, hogy mi magunk a lehető legjobb színben tűnjünk fel. Elhallgatjuk például azt, amivel árthatunk magunknak, és csak a jó oldalainkra összpontosítunk. Összehasonlítjuk magunkat másokkal, akiknek hibái sokkal világosabban láthatók. Másokra hárítjuk a felelősséget saját tetteinkért. Nyilvánvalóan rossz cselekedeteinkre kegyesen hangzó indokokat hozunk fel. Úgy kiforgatjuk és eltorzítjuk a tényeket, hogy azok már alig-alig hasonlítanak a valósághoz.

Már Ádám is Évára hárította bűnét: „Az asszony, akit mellém adtál, Ő adott nekem a fáról, és úgy ettem" (1Móz 3,12). Éva viszont a maga részéről az ördögöt hibáztatta: „A kígyó szedett rá, azért ettem" (1Móz 3,13).

Amikor Saul megkímélte az amálekiták juhait és marháit, engedetlenségét így magyarázta: „A nép azonban elvette a zsákmányból a kiirtásra szánt juhok és marhák javát, hogy feláldozza Istenednek, az Úrnak Gilgálban" (1Sám 15,21). Ezzel azt is értésére akarta adni Sámuelnek, hogyha egyáltalán bűnről lehet szó, azt a nép követte el, nem ő.

Mikor Dávid fegyverhez akart jutni, hazudott Ahimeleknek: „Mert nem hoztam magammal sem a kardomat, sem a fegyveremet, olyan sürgős volt a király parancsa" (1Sám 21,9). Valójában Dávid éppen menekülőben volt Saul király elől.

A szamaritánus asszony is elhallgatta az igazságot a kútnál. Azt mondta: „Nincs férjem" (Jn 4,17). Pedig az igazság az volt, hogy már öt férje volt, és abban az időben is együtt élt egy férfival, akivel nem házasodott össze.

És még sorolhatnánk a példákat. Ádámtól örökölt bukott természetünk miatt oly nehezünkre esik a teljes tárgyilagosság, ha saját ügyünkről van szó. Mindig hajlunk arra, hogy magunkat a lehető legkedvezőbb színben tüntessük fel. Saját bűneinkkel szemben nagyon elnézőek tudunk lenni, míg ugyanezeket a bűnöket másoknál könyörtelenül elítélnénk.

Igénk azt mondja: ha ellenfelünk is megkapja a lehetőséget, hogy tanúvallomást tegyen, akkor leleplez bennünket minden rejtett kísérletünkkel, hogy önmagunkat tisztára mossuk és igazoljuk. Beszámol a tényekről torzítás nélkül.

Végső soron Isten a mi „ellenfelünk", aki a homályban rejtőző dolgokat napvilágra hozza, leleplezi a szív gondolatait és kívánságait. Ő Világosság, és Őbenne nincsen semmi sötétség. Ha zavartalan közösségben kívánunk Vele élni, akkor őszintének kell lennünk mindabban, amit mondunk, még ha ezzel saját vétkes cselekedeteinket tárjuk is fel.


 November 11 - Körültekintő döntéshozatal

„Aki arra felel, amit meg sem hallgatott, azt bolondnak tartják és megpirongatják." Példabeszédek 18,13

Ezt az igeverset manapság így is meg lehetne fogalmazni: „Milyen ostoba dolog valami fölött dönteni, mielőtt a tényállást egyáltalán ismernénk!" Fontos tanítás ez számunkra is. Nem juthatunk értelmes döntéshez, mielőtt minden tényt meg nem vizsgáltunk. Sajnos, sok keresztyén nem várja meg, míg egy bizonyos dolog mindkét oldalát megismeri. Véleményt formál - gyakran tévesen - már egy történet alapján, amit valakitől hallott.

Gary Brooks egy USA-beli evangéliumi gyülekezet egyik vezetője volt. Igen széles körben ismert és szeretett férfi. Rendkívül kedves és nyílt modorú. Ha belépett a hallgatósággal zsúfolt terembe, mintha minden kivilágosodott volna. Minden testvérnek szívesen szolgált. Kiváltképpen figyelmes volt a gyülekezet idősebb tagjaival szemben. Felesége és fiai ugyancsak aktívan szolgáltak a gyülekezetben. A Brooks család példaképül szolgált mindenkinek.

Ezért bombaként robbant, amikor elterjedt a hír, hogy a gyülekezet vénei Gary Brooksot fegyelmi okokból leállították a gyülekezeti szolgálatból, és felkérték, hogy tartózkodjék az úrvacsorai közösségtől. Barátai felháborodottan fogtak össze védelmére, és felhívták a gyülekezet tagjait is, hogy tiltakozzanak a vének határozata ellen. A vének pedig nem akarták széles körben nyilvánosságra hozni azt, amit megtudtak. Kénytelenek voltak végighallgatni, ahogy dicsérték Garry Brooks erényeit, noha tudták, hogy az érem másik oldala ellenkező képet mutat. És még azt is el kellett tűrniük, hogy az ügy kapcsán hevesen elmarasztalták őket.

Mit tudtak meg tulajdonképpen a vének? Hogy Brooks házassága megingott, mert már hosszabb idő óta viszonya volt titkárnőjével. Azt is tudták, hogy költekező életmódja fedezésére jogtalanul eltulajdonított a gyülekezet pénzéből. Azt is tudták, hogy kétes ügyleteket kötött, és az üzleti világban nagyon rossz híre volt. És azt is tudták, hogy amikor eléje tárták a bizonyítékokat, akkor hazudott nekik.

Gary Brooks, ahelyett, hogy bűnbánatot tartott volna, megszervezte barátai nyílt ellenállását, vállalva azt a kockázatot is, hogy kettészakítja a gyülekezetet. Végül azonban hívei közül néhányan beszéltek az egyik vénnel, és így megtudták a szomorú tényeket. De most már szégyellték tévedésüket bevallani, és tovább harcoltak Brooksért.

Mindebből három dolgot tanulhatunk. Először: ne próbáljunk addig véleményt alkotni, amíg nem ismerünk minden tényt. Másodszor: ha nincs módunkban mindent megismerni, tartózkodjunk a véleménynyilvánítástól. Harmadszor: a barátság köteléke sohasem késztethet bennünket arra, hogy igazságtalanságot védelmezzünk.


 November 10 Szellemben buzgó

"...a szellemben buzgók..." Róma 12,11

A fizika egyik törvénye az, hogy a testek hajlamosak a mozgási energia elveszítésére, a leállásra, a kiégésre. Természetesen ez így nem tudományos meghatározás, de a mindennapi életben ezt tapasztaljuk.

Tudjuk például, hogy a Nap elképzelhetetlen gyorsasággal ég, és ha még sokáig képes is erre, ez az időszak egyszer véget ér.

Az élő testek megöregszenek, elhalnak, és ismét porrá lesznek. A kezünkkel mozgásba hozott inga egyre lassabban leng, és végül megáll. A forró víz a szoba hőmérsékletére hűl le. A fémek elveszítik fényüket, és homályosak lesznek. A színek kifakulnak. Semmi sem marad meg vég nélkül a maga állapotában, és nem létezik „perpetuum mobile" (örökmozgó). Változás és pusztulás ér minden dolgot.

Maga a világ is elöregszik. Mikor a Biblia az égről és a földről beszél, azt mondja: „Azok elpusztulnak, de Te megmaradsz, és azok mind elavulnak, mint a ruha, és összegöngyölíted őket, mint egy palástot, és mint a ruha, elváltoznak; Te pedig ugyanaz maradsz, és esztendeid nem fogynak el" (Zsid 1,11-12).

Sajnos, úgy látszik, mintha a szellemi világban hasonló törvény léteznék. Ez egyaránt érvényes egyes emberekre, gyülekezetekre, mozgalmakra és intézményekre.

Ha valaki jól kezdi keresztyén életét, mindig fennáll a veszély, hogy buzgósága alábbhagy, ereje csökken, és szellemi látóköre fokozatosan elhalványul. Elgyöngülünk, önteltté válunk, kihűlünk és megöregszünk.

Ugyanezt lehet elmondani gyülekezetekről. Sok gyülekezet keletkezett már a Szent Szellem által. Tüzük éveken át fényesen égett. De azután elkezdődött a hanyatlás. A gyülekezetben nincs már meg az első szeretet (lásd Jel 2,4). Az igehirdetés izzó buzgalmának helyét a rutinszerű szolgálatok foglalták el. A tanítás tisztaságát feláldozták talán valamilyen semmit érő egységért, és végül egy üres ház tanúskodik némán arról, hogy odalett minden dicsőség.

A mozgalmak és intézmények alá vannak vetve a romlásnak. Talán benső közösséggel kezdődtek, de azután áttértek a szociális területre, és elhanyagolták az evangéliumot. Vagy a Szent Szellem tüzével kezdődtek, de azután visszaestek a szertartásosságba és formalizmusba. Óvakodnunk kell a szellemi hanyatlástól azáltal, hogy megmaradunk „szellemben buzgók"-nak.

 


November 09 A hit meglátszik

„Testvérem, mit használ, ha valaki azt mondja, hagy van hite, de cselekedetei nincsenek?" Jakab 2,14

Jakab nem mondja, hogy akiről ebben a versben beszél, annak van hite, hanem csak azt állítja! Ha valóban üdvözítő hite lenne, az föltétlenül megmutatkoznék cselekedeteiben. Hite csak szavakban nyilvánul meg, és ez senkit sem üdvözít. A szavak halottak cselekedetek nélkül.

Az üdvösség nyilván nem jó cselekedetek által történik. Nem is hit és cselekedetek által! Az üdvösség olyan hit által jön létre, amely szükségszerűen jó cselekedetekhez vezet.

Akkor miért mondja Jakab a 2,24. versben, hogy „cselekedetekből igazul meg az ember"? Nem áll ez szöges ellentétben Pál apostol ama tanításával, hogy az ember kizárólag hit által igazul meg? Valójában ebben nincs semmiféle ellentmondás. Mindkettő igaz. Az Újszövetségben a megigazulásnak hat különböző nézőpontját találjuk:

Isten igazít meg (lásd Róm 8,33). Ő nyilvánított bennünket igaznak.

Isten kegyelme által ingyen igazulunk meg (lásd Róm 3,24). Isten meg nem érdemelt, ingyen való ajándékképpen adja nekünk a megigazulást.

Hit által igazultunk meg (lásd Róm 5,1). Akkor kapjuk meg ezt az ajándékot, ha hiszünk az Úr Jézus Krisztusban..

A vér által! (lásd Róm 5,9). Jézus Krisztus drága vére az ára annak, amit Isten a mi megigazulásunkért fizetett

Isten ereje által! (lásd Róm 4,25). Az erő, amely a mi Urunk Jézus Krisztust feltámasztotta, ugyanaz, amely a mi megigazulásunkat lehetővé tette.

Végül cselekedetekből igazultunk meg (lásd Jak 2,24). A jó cselekedetek azok, amelyek látható módon bizonyítják, hogy valóban megigazultunk.

Az emberek nem láthatják hitünket. De láthatják jó cselekedeteinket amelyek az üdvözítő hit gyümölcsei. És minden okuk megvan erre, hogy kételkedjenek hitünkben, amíg nem látnak cselekedeteket.

Ábrahám jó cselekedete az a készség volt, hogy feláldozza fiát Istennek (lásd Jak 2,21). Ráháb jó cselekedete abból állt, hogy elrejtette a kémeket (lásd 25. v.). És azért voltak ezek „jó" cselekedetek, mert ezeknek az embereknek az Istenbe vetett hitéről tanúskodtak. Más összefüggésben rossz cselekedetek lettek volna, nevezetesen gyilkossági kísérlet és hazaárulás.

A test halott, ha elválik a szellemtől. Éppen ez a halál, a test és szellem szétválása. Ugyanígy halott a hit cselekedetek nélkül. Élettelen, erőtlen és mozdulatlan.

Az élő test azonban világosan mutatja, hogy láthatatlan szellem él benne. Ugyanígy a jó cselekedetek a látható jelei annak, hogy üdvözítő hit él ebben az emberben, még ha ez a hit láthatatlan is.


November 08.  Maradj elhívásodban

„Mindenki maradjon abban a hivatásban, amelyben elhívatott." 1Korintus 7,20

Ha valaki keresztyénné lett, talán azt gondolja, hogy most már gyökeresen szakítania kell mindazzal, ami addigi életéhez tartozott. Hogy az efféle gondolkodást helyreigazítsa, az apostol kijelenti, hogy az ember maradjon meg ugyanabban a helyzetében, amelyben megtérése pillanatában volt. Vizsgáljuk meg most közelebbről ezt, és lássuk meg, mit jelent, és mit nem jelent.

A szöveg összefüggéseiből kiderül, hogy itt a házassággal kapcsolatos sajátos problémáról van szó, mégpedig arról az esetről, amikor az egyik házastárs hitre jut, a másik nem. Mit csináljon ilyenkor a hívő férj? Váljék el a feleségétől? Nem - mondja Pál -, maradjon meg a házasság kötelékében, abban a reménységben, hogy a felesége is megtér majd az ő bizonyságtétele nyomán.

Általánosságban Pál azt fejezi ki, hogy a megtérésnek nem kell magával hoznia minden addigi kapcsolat erőszakos megszakítását, hacsak azok nincsenek szöges ellentétben a Szentírással. (A hívő férfinak nem szükséges bármiféle testi változásnak - mint amilyen a körülmetélkedés - alávetni magát, hogy megkülönböztesse magát a pogányoktól. Mert nem a külső, testi ismertetőjelen múlik a dolog. Amit Isten látni akar nálunk, az az Igéje iránti engedelmesség.)

Aki újonnan születésekor rabszolga volt - mondja Pál -, most ne lázadozzon ura és gazdája ellen, és ne vonjon ily módon nehézségeket és büntetést magára. Lehet egyszerre jó keresztyén és jó rabszolga. Isten előtt nem számít a társadalmi helyzet és az osztálykülönbség. De ha a rabszolga törvényes eszközökkel felszabadulhat, éljen ezzel a lehetőséggel!

Nyilvánvaló azonban, hogy vannak fontos kivételek. Nem jelenti például azt, hogy az ember tovább folytathatja hivatását, ha az Isten parancsolataiba ütközik. Ha például valaki éjszakai mulatónak vagy nyilvános háznak a tulajdonosa, vagy játékkaszinót üzemeltet, akkor tudni fogja, hogy itt alapvető változásnak kell végbemennie.

Egy másik kivétel a vallási közösség. Az újonnan megtért ember nem maradhat meg semmiféle olyan rendszerben, amelyben a keresztyén hit legfontosabb alapelveit tagadják. El kell fordulnia minden olyan gyülekezettől, amelyben nem adnak dicsőséget és tiszteletet a Megváltónak. És nem lehet a továbbiakban tagja azoknak a társadalmi egyesületeknek, amelyekben Jézus Krisztus nevét megvetik, vagy legalábbis nem látják szívesen. Az Isten Fia iránti hűség megkívánja, hogy a hívő ember mindezektől a köröktől tartsa távol magát.

Tehát: az újonnan megtért ember maradjon meg abban a helyzetében, amelyben elhívatott, hacsak ez a helyzet nem bűnös, és nem hoz szégyent az Úrra!


November  07   Menj haza a tieidhez!

"Menj haza a tieidhez, és vidd hírül nekik, milyen nagy dolgot tett az Úr veled, és hogyan könyörült meg rajtad." Márk 5,19

Akik frissen éltük át Isten megváltó kegyelmét, úgy véljük, a hit oly egyszerű és csodálatos, hogy mindenki hihet az Üdvözítőben, ha elmondjuk neki, mi történt velünk. Ehelyett azonban meg kell állapítanunk, hogy sértődötten, bizalmatlanul, néha ellenségesen reagálnak. Mintha becsaptuk volna őket. És ilyenkor gyakran úgy viselkedünk, hogy mi magunk leszünk akadályok az Úr Jézushoz vezető úton. Olykor heves vitába keveredünk velük, vagy elkülönítjük magunkat tőlük. Vagy bíráljuk őket életmódjuk miatt, s közben elfelejtjük, egyszerűen nincs meg bennük az az isteni erő, ami szükséges ahhoz, hogy meg tudjanak felelni a keresztyén élet mércéjének. Könnyen előfordul, hogy az lesz rólunk az emberek benyomása, hogy mi magunkat náluk jobbnak tartjuk. S ezt szemünkre is vetik. Kerülnünk kell, hogy ezekre a vádakra még okot is szolgáltassunk.

Egy másik hiba, amit gyakran elkövetünk, hogy erőnek erejével rájuk erőltetjük az evangéliumot. Csupa szeretetből és buzgóságból még jobban elidegenítjük lelküket a hevesen támadó kísérleteinkkel.

És egyik hiba szüli a másikat. Felhagyunk a szülői tekintély iránti szeretetteljes tisztelettel, mintha hitünk felmentene minket az alól, hogy engedelmeskedjünk apánknak és anyánknak. Egyre többet vagyunk távol hazulról, és időnket az istentiszteleteken, valamint más keresztyénekkel töltjük el. Pedig ezzel csak még ellenszenvesebbé tesszük családunk számára a gyülekezetet és a keresztyéneket.

Amikor az Úr Jézus meggyógyította a démonoktól megszállt gadarénust, azt mondta neki, menjen, és mondja el családjának, milyen nagy dolgot cselekedett vele az Úr. Ez az első, amit nekünk is tennünk kell: egyszerű, alázatos és szeretetteljes bizonyságot megtérésünkről.

Ehhez kell járulnia megváltozott életünk tanúságtételének. Ragyogtassuk világosságunkat" az emberek előtt, hogy lássák a mi jó cselekedeteinket, és dicsőítsék a mi mennyei Atyánkat (lásd Mt 5,16).

Ez pedig azt jelenti, hogy megújult tisztelettel, engedelmességgel, szeretettel és figyelmességgel vagyunk szüleink iránt, és elfogadjuk tanácsaikat mindaddig, amíg azok ellent nem mondanak a Szentírásnak. Többet kell segítenünk az otthoni munkában, mint eddig, gondosabban kell takarítanunk szobánkat, segítenünk a mosogatásnál, a szemetes vödör kiürítésénél, és mindezt önként.

Ahelyett, hogy családunktól elszakadnánk, egyre több időt kell töltenünk velük, és azon fáradoznunk, hogy egymással való kapcsolatunk erősödjék. Így a „mieink" előbb-utóbb vágyat éreznek arra, hogy ők is Jézus Krisztus tanítványai legyenek!

 


November  06 A szentek bevonulása

„Így fognak visszatérni az Úr megváltottai is, és ujjongva érkeznek meg a Sionra. Öröm koszorúzza fejüket örökre, boldog örömben lesz részük, a gyötrelmes sóhajtozás pedig elmúlik." Ézsaiás 51,11

A szövegösszefüggésben Ézsaiás próféciája felvillantja azt a nagy örömöt, amivel Isten választott népe visszatér majd hazájába a hetvenéves babiloni fogság után.

De értelmezhetjük ezt a későbbi jövőre is. Izráel helyreállítására, amikor a Messiás őket a világ minden részéből visszavezeti az országba. Ez is nagy öröm ideje lesz!

De tágabb értelemben jogosan vonatkoztathatjuk ezt az Igét az Úr Jézus Gyülekezetének az elragadtatására is. Ekkor majd minden kor hívőinek teste feltámad, felébreszti őket Uruk hívása, az arkangyal szava és Isten harsonái. Az akkor élő hívők pedig egyik pillanatról a másikra elváltoznak és csatlakoznak a feltámadottakhoz, amikor azok felvitetnek, hogy találkozzanak az Úrral a levegőégben. És akkor kezdődik a nagy ünnepi bevonulás az atyai házba.

Lehetséges, hogy az útvonalat angyali seregek szegélyezik majd. A menet élén maga a Megváltó halad, a halál és a sír fölött aratott dicsőséges győzelme sugárzik belőle. Azután jön a megváltottak serege, minden népből és nyelvből, nemzetből és törzsből. Számuk tízezerszer tízezer és ezerszer ezer lesz, és mindnyájan tökéletes összhangban éneklik: „Méltó a megöletett Bárány, hogy övé legyen az erő és a gazdagság, a bölcsesség és a hatalom, a tisztesség, a dicsőség és az áldás" (Jel 5,12).

A sereg minden egyes tagja Isten csodálatos kegyelmének győzelmi jele. Mindegyikük megváltatott a bűnből és szégyenből, és új teremtménnyé lett Jézus Krisztusban. Lesznek köztük, akik súlyosan megszenvedtek hitükért, lesznek, akik áldozatul adták életüket Megváltójukért! De akkor a sebek és csonkolások jelei eltűnnek, és a szentek mind halhatatlan, megdicsőült testet kapnak!

Ott lesznek az Úr szeretett tanítványai, Péter, Jakab, János és Pál. Ott vonul Luther, John Wesley, John Knox és Kálvin. De ők sem lesznek feltűnőbbek, mint Istennek azok a rejtett emberei, akiket itt a földön nem ismertek, de a mennyben jól ismernek.

És bevonulnak a szentek a királyi palotába. A gondok és a sóhajtások mindörökre elmúltak, és örökös öröm vár rájuk. A hit látássá lett, és a reménység elnyerte a rég vágyott beteljesedést. A hívő emberek boldogan köszöntik egymást. Túláradó öröm uralkodik mindenütt És mindnyájan félő tisztelettel álmélkodnak azon a kegyelmen, amely a bűn mélységéből a dicsőség ily nagy magaslataira emelte őket.

 


November 05  Lelkiismeret

„Tartsd meg a hitet és a jó lelkiismeretet." 1Timóteus 1,19

A lelkiismeret belső ellenőrzés, amit Isten az emberbe helyezett, hogy a helyes magatartást jóváhagyja, és ami rossz, az ellen tiltakozzék. Mikor Ádám és Éva vétkezett, a lelkiismeretük elítélte őket, és hirtelen észrevették, hogy mezítelenek.

Ahogyan az ember természetének többi területét, a lelkiismeretét is érintette a bűnnek az életbe való belépése, úgyhogy az nem mindig reagál megbízhatóan. Az a régi mondás: „Engedd magadat a lelkiismereted által vezetni", nem olyan szabály, amelyben föltétel nélkül bízhatunk. Mégis, a legromlottabb emberben is olykor jelt ad a lelkiismeret.

Amikor az ember megtér, lelkiismerete megtisztul Jézus Krisztus vére által (Zsid 9,14). Ez azt jelenti, hogy: „Szíve megtisztul a gonosz lelkiismerettől" (lásd Zsid 10,22), mert tudja, hogy bűneinek kérdése egyszer s mindenkorra el van rendezve Krisztus váltságműve által. Lelkiismerete nem kárhoztatja többé.

Attól kezdve a hívő arra törekszik, hogy lelkiismerete mind Isten, mind emberek előtt tiszta és jó legyen (lásd Csel 26,16; 1Tim 1,5.19; Zsid 13,18; 1Pt 3,16). Tiszta lelkiismeretet kíván magának (lásd 1Tim 3,9).

A hívő ember lelkiismeretét a Szent Szellemnek kell érintenie Isten Igéjének a segítségével. Ily módon az emberben egyre növekvő érzékenység fejlődik ki a keresztyén magatartás bizonytalan területeivel kapcsolatban is.

Azoknak a hívőknek, akik rendkívül pontosak és aggályoskodók olyan dolgokban, amelyek önmagukban sem nem jók, sem nem rosszak, gyönge a lelkiismeretük. Ha ennek ellenére olyasmit tesznek, amit ők maguk rossznak tartanak, ezzel bűnt követnek el (lásd Róm 14,23), és beszennyezik a lelkiismeretüket (lásd 1Kor 8,7).

A lelkiismeret olyan, mint a gumiszalag. Minél jobban kihúzzák, annál többet veszít rugalmasságából. Így aztán a lelkiismeretet érzéketlenné is lehet tenni. Az ember a saját helytelen magatartását képes oly sok jó érvvel alátámasztani, hogy végül a lelkiismerete azt mondja, amit ő hallani akar.

A hitetleneknek lehet megbélyegzett a lelkiismeretük is (lásd 1Tim 4,2), azaz olyan, mintha tüzes vassal kiégették volna. Ha újra meg újra elnémítják lelkiismeretük szavát, végül olyan állapothoz érkeznek el, amelyben már teljesen érzéketlenné váltak. Teljesen eltompultak, és már nem fáj nekik, ha vétkeztek (lásd Ef 4,19).

Pedig Isten felelőssé teszi az embert azért, amit a lelkiismeretével cselekszik. Istentől kapott képességeinkkel nem élhetünk vissza büntetlenül!


November 04  Hasonlítunk

"Erről ismerhetők meg az Isten gyermekei és az ördög gyermekei: aki nem cselekszi az igazságot, nem az Istentől van, és az sem, aki nem szereti testvérét!" 1János 3,10

Régebben a legtöbb polgári családban a nappali szoba asztalán volt a nagy, díszes családi fényképalbum vattával bélelt bőrbe kötve, dúsan aranyozva. Lapjai aranyszegélyes, virágmintás, fényes keménypapírból készültek. És minden oldalán több bemélyedés volt található, amelyekbe fényképet lehetett tenni.

Ha a vendégek az albumot nézegették, gyakran így szóltak: „Ó, Henrik éppen olyan, mint a nagyapja." Vagy: "Zsófián meglátszik, hogy a családhoz tartozik."

János első levele ilyen családi albumra emlékeztet engem, mert azokat írja le, akik Isten családjának a tagjai, és akik ennek megfelelően hasonlítanak is a család tagjaihoz. Itt természetesen nem testalkat vagy arcvonások szerinti hasonlóságról van szó, hanem szellemiről és erkölcsiről.

A hívő keresztyének is sok szempontból hasonlítanak egymáshoz. Mindannyian vallják, hogy az Úr Jézus a Krisztus (azaz a Messiás, Felkent - lásd még: 1Jn 4,2; 5,1). Amikor azt mondják - Jézus Krisztus, akkor erről tesznek bizonyságot!

Minden keresztyén szereti Istent (5,2). Ha szeretetük talán sokszor gyönge és ingadozó is, még sincs egyetlen olyan pillanat, amikor a hívő ne tudna föltekinteni Isten orcájára, és ne tudná azt mondani: „Te tudod, hogy én szeretlek Téged."

Minden keresztyén szereti a testvéreit (2,10; 3,10.14; 4,7.12). Ismertetőjele ez mindazoknak, akik átmentek a halálból az életre. Mivel szeretik Istent, szeretik azokat is, akik Istentől születtek!

Azokra, akik az Istent szeretik, jellemző az is, hogy megtartják parancsolatait (3,24). Engedelmességük nem a büntetéstől való félelemből fakad, hanem az Isten iránti szeretetből, aki az Ő Egyetlenét értük odaadta.

A keresztyének nem cselekszenek bűnt (3,6.9; 5,18). Igaz ugyan, olykor ők is vétkeznek, de a bűnnek nincs meghatározó hatalma rajtuk.

Isten családjának tagjai igazságot gyakorolnak (2,29; 3,7) Tehát nemcsak nem vétkeznek rendszeresen (ez puszta negatív és passzív magatartás lenne), hanem odafordulnak más emberekhez, és az igazság cselekedeteit cselekszik. Ez pozitív és aktív dolog!

Isten családtagjainak ismertetőjele az is, hogy nem szeretik a világot (2,15). Fölismerték, hogy a világ olyan rendszer, amit az Istennek ellenszegülő ember épített fel, és hogy aki ennek a világnak a barátja, az automatikusan Isten ellenségévé válik.

Végül a keresztyének hitük által legyőzik a világot (5,4). A mulandó dolgok látszatvilágán túllátnak azokra a dolgokra, amelyek örökkévalók!

1Jn 4. 2 Erről ismeritek meg az Isten Lelkét: amelyik lélek Jézust testben megjelent Krisztusnak vallja, az Istentől van;
1Jn 5. 1 Mindaz, aki hiszi, hogy Jézus a Krisztus, Istentől született, és mindaz, aki szereti a szülőt, azt is szereti, aki tőle született.
1Jn 5. 2 Abból ismerjük meg, hogy szeretjük Isten gyermekeit, ha szeretjük Istent, és megtartjuk az ő parancsolatait.
1Jn 5. 4 Mert minden, ami Istentől született, legyőzi a világot, és az a győzelem, amely legyőzte a világot, a mi hitünk. 


November 03  Az ÚR ismeri az övéit

"Az Isten által vetett szilárd alap azonban megáll, amelynek pecsétje ez: »Ismeri az Úr az övéit, és hagyja el a gonoszt mindenki, aki az Úr nevét vallja!«" 2Timóteus 2,19

Már az apostol idejében sok volt a zűrzavar a hitélet területén. Két férfi például annak idején azt a sajátos tant terjesztette, hogy már megtörtént a hívők feltámadása! Számunkra az ilyen vélekedés képtelenségnek látszik. Akkor azonban olyan komolyan vették, hogy ezzel nem egy ember hitét összezavarták. És itt természetesen fölmerül a kérdés: „Egyáltalában keresztyén volt ez a két férfi?"

Ugyanezzel a kérdéssel kell ma is gyakran szembenéznünk. Egy ismert lelkész például tagadja a szűztől születést. Egy teológiai professzor azt állítja, hogy a Bibliában nyilvánvaló tévedések találhatók. Vagy egy egyetemi hallgató állítja, hogy kegyelemből hit által váltatott meg, de azért szigorúan ragaszkodik a szombat megszenteléséhez, és azt mondja, hogy az szükséges az üdvösséghez. Vagy egy üzletember meggyőzően tudja elmondani megtérése történetét, mégis benne marad egy közösségben, ahol bálványokat imádnak, és azt tanítják, hogy az üdvösség elnyerésének feltétele bizonyos cselekedetek megtétele, és hogy a közösség vezetője mind hitbeli, mind erkölcsi kérdésekben tévedhetetlen. Valóban igazi keresztyének az ilyen emberek?

Egészen őszintén: vannak esetek, amikor nem tudhatjuk teljes bizonyossággal, hogy egy ember hite valódi-e, vagy csak képmutatás. Az igazi és a hamis között, a fehér és a fekete között szürke határsáv van. Mi nem lehetünk teljesen biztosak, csak Isten tud bizonyosat!

De amiben teljesen bizonyosak lehetünk még ebben a bizonytalanságokkal teli világban is, az az Isten alapja. Amit Ő épít, az erős és szilárd. Sőt, ezen az alapon pecsét is van, és ezen a pecséten két feliratot látunk. Az egyik az isteni oldalt ábrázolja ki, a másik az emberi oldalt. Az egyik felvilágosítás, a másik követelés.

Az isteni oldal az, hogy ismeri az Úr az övéit! Tudja, kik azok, akik igazán az övéi, még ha magatartásuk nem is mindig olyan, amilyennek lennie kellene. Másfelől viszont átlát a képmutatókon, akik ugyan sokat beszélnek kifelé a hitről, de nincs bennük igazi tartalom. Lehet, hogy mi nem tudjuk megkülönböztetni a juhokat a bakoktól, de Isten megkülönbözteti őket egymástól.

Az emberi oldal az, hogy aki az Úr nevét vallja, az hagyja el a gonoszt! Vallástételének hitelességét ilyen módon tudja az ember bizonyítani. Aki azonban megmarad a bűnben, az elveszti hitelét, amikor azt állítja, hogy ő keresztyén.

Az Úr ismeri az övéit. És mindazok, akik azt állítják, hogy ők az Úréi, ezt azzal bizonyíthatják mások előtt, hogy határozottan szakítanak a bűnnel.


November 02  Csüggedés ellen

"Ezért, szeretett testvéreim, legyetek szilárdak, rendíthetetlenek, buzgólkodjatok mindenkor az Úr munkájában, hiszen tudjátok hogy fáradozásotok nem hiábavaló az Úrban." 1Korintus 15,58

Biztos találkoztunk már olyan emberrel, aki az Úrért való szolgálatában annyira elcsüggedt, hogy mindent föl akart adni. Fölteszem, hogy közülünk is a legtöbben álltak már ilyen kísértés előtt. Ezért ma szeretnék bemutatni négy bibliai szakaszt, amelyek egy időben számomra nagy biztatásul szolgáltak, és megőriztek attól, hogy mindent föladjak.

Az első: „Én azonban azt mondtam: hasztalan fáradoztam semmiért, hiába pazaroltam erőmet. De az Úrnál van az én ügyem, és munkám jutalma Istenemnél" (Ézs 49,4). - Vannak az életben pillanatok, amikor úgy látjuk, hogy az Úrért való sokévi szolgálat, minden munkánk hiábavaló volt. Pedig nem így van! Igeversünk biztosít minket arról, hogy Isten igazságossága gondoskodik majd megjutalmazásunkról. Mert amit valaha is az Úrért tettünk, az nem volt hiábavaló.

A második igeszakasz Ézsaiás 55,10-11: „Mert ahogyan az eső és a hó lehull az égből, és nem tér oda vissza, hanem megöntözi a földet, termővé és gyümölcsözővé teszi, magot ad a magvetőnek és kenyeret az éhezőnek, ilyen lesz az én Igém is, amely számból kijön: nem tér vissza hozzám üresen, hanem véghezviszi, amit akarok, eléri célját, amiért küldtem." - Ezzel biztosítja Isten azokat, akiknek feladata, hogy Isten élő Igéjét hirdetik, hogy munkájuknak meglesz a maga eredménye. Isten garantálja azt. Nincs abszolút kudarc, Igéje ellenállhatatlan! Ahogy a földi hadseregek tehetetlenek az esővel és a hóval szemben, ugyanúgy a démonok vagy emberek minden serege sem tudja feltartóztatni Isten Igéjét abban, hogy eláradjon és drámai változást hozzon az emberek életébe. Mi a győztes oldalán állunk!

Az Újszövetségben is vannak bátorító Igék: „Aki titeket befogad, az engem fogad be, és aki engem fogad be, az azt fogadja be, aki elküldött engem" (Mt 10,40). - Rád förmedtek-e már azért, mert magadat keresztyénnek vallottad? Vagy megvetettek, kicsúfoltak és bántalmaztak ezért? Becsapták-e már az ajtót az orrod előtt? Nos, ne vedd mindezt személyed ellen irányulónak. Ha az emberek elutasítanak téged, akkor valójában az Urat utasították el maguktól. Ahogy az emberek veled bánnak, ugyanúgy bánnak az Úrral. Milyen csodálatos ily szorosan összekötve lenni Isten Fiával!

Végül pedig természetesen itt van a mai igeversünk. Közvetlenül előtte Pál a feltámadás valóságáról beszélt. A síron túl vár az örök dicsőség. Ekkor jutalmat nyerünk majd mindazért, amit itt az Úr nevében tettünk. És kiderül, hogy egyetlen szeretetteljes szolgálat sem volt gyümölcstelen vagy hiábavaló.


November 01 Alkalmas és alkalmatlan időben

„Reggel fogj a magvetéshez, és ne pihentesd a kezed este sem, mert nem tudod, melyik sikerül: ez vagy amaz, vagy mind a kettő egyaránt jó lesz." Prédikátor 11,6

Sohasem tudhatjuk, Isten hogyan és mikor használja fel szolgálatunkat. Használjunk fel fáradhatatlanul minden kínálkozó alkalmat. Az Úr gyakran éppen olyankor munkálkodik, amikor mi nem is várjuk. Ő végtelen sok úton és módon tudja hatását kifejteni.

Egy hívő keresztyén tengerész például, aki a haditengerészet egyik repülőbázisán szolgált, egyszer barátjával egy hangár sarkánál beszélgetett, és bizonyságot tett neki hitéről. Egy harmadik tengerész, aki a sarok mögött állt, s akit a másik kettő nem vett észre, véletlenül meghallotta az evangéliumot, egy csapásra fölismerte bűnös voltát, és teljes őszinteséggel megtért Istenhez.

Egy prédikátor, aki tulajdonképpen az új terem akusztikáját akarta csak kipróbálni, erős hangon elmondta a János 1,29-ből: „Íme, az Isten Báránya, aki hordozza a világ bűnét." Akkor azt hitte, ezt nem hallja senki. Ezért még egyszer elismételte ezeket a minden időkben érvényes szavakat, amelyeket Keresztelő János Jézus megpillantásakor mondott. Lent a terem teljesen üres volt, de egy munkást, aki éppen a karzaton dolgozott, szíven talált az Ige, és imádságban odafordult Isten Bárányához, akitől bűnbocsánatot és új életet kapott.

Egy amerikai bibliaiskolai tanár egy párizsi pályaudvaron beszélgetett egy amerikai turistával. (Mindketten az USA ugyanabból a városából valók voltak, úgyszólván egymás szomszédságában laktak.) A fiatal turista bosszankodott, hogy ilyen közvetlenül szólították meg őt, és ezt mondta: „Azt gondolja talán, hogy itt, Párizsban, a vasútállomáson megmentheti a lelkemet?" A bibliaiskolai tanár azt felelte: „Nem, én magát egyáltalában nem tudom megmenteni. Az viszont nem véletlen, hogy mi itt találkoztunk. Úgy gondolom, hogy Isten beszélni akar magával, maga pedig jól teszi, ha hallgat rá." A következő napokban ezt a fiatalembert egy másik amerikai hívő keresztyén autóján elvitte Bécsig. Útközben ez a férfi is bizonyságot tett a hitéről. Amikor a fiatalember ismét visszatért az USA-ba, ugyanaz a férfi meghívta őt egy keresztyén táborba, Colorado államba. Látogatásának utolsó napján a fiatalember elgondolkozva állt az úszómedence szélén. Hamarosan csatlakozott hozzá egy másik vendég, aki beszélni kezdett neki az Úrról, és végül nagy örömmel tapasztalta, hogy a fiatalembert az Úrhoz tudta vezetni. Sok év elteltével a bibliaiskolai tanárnak bemutattak egy komoly fiatal keresztyént. A férfi neve ismerősnek tűnt előtte: ő volt az a turista, akivel annak idején a párizsi pályaudvaron beszélgetésbe elegyedett.

Mindebből levonhatjuk a magunk számára azt a tanítást, hogy reggeltől estig kell buzgón dolgoznunk Krisztusért, alkalmas és alkalmatlan időben.

 


Október 31 Gyermek nevelés

"A bölcs fiú örömöt szerez apjának, az ostoba fiú azonban szomorúsága anyjának." Példabeszédek 10,1

Tulajdonképpen mitől is függ az, hogy egy fiú bölcs vagy ostoba lesz? Milyen tényezők befolyásolják azt, hogy János vagy Júdás lesz belőle?

Nyilván fontos az, hogyan nevelik őt a szülők. Ehhez tartozik a Szentírás alapos megismertetése. Nem lehet eléggé hangsúlyozni, milyen tisztító hatása van Isten Igéjének.

Ide tartozik az imádság által megerősített szülői ház is. Egy híres evangélista édesanyja abban látta fia megőriztetését minden erkölcsi és tanbeli gonosztól, hogy „sebesre horzsolta térdét" az érte mondott imádságban.

Ide tartozik a szigorú fegyelem, amely által a gyermek megtanul engedelmeskedni. Igaz ugyan, hogy ma hangos tiltakozásokat hallunk a szigorú büntetésekkel szemben, de a túlzott engedékenység miatt több ember élete futott már zátonyra, mint a vessző használata következtében (lásd Péld 13,24; 23,13-14).

Szükséges azonban a gyermeknek megadni a biztonságot, hogy szeretik őt! Még a büntetésnek is szeretetből kell fakadnia, nem pedig dühből.

A jó neveléshez tartozik továbbá, hogy a szülők élő példái legyenek annak, amit vallanak. (A képmutatás nagyon gyakran lett már botránykő a keresztyén szülők gyermekeinek életében.)

Ezenkívül szerepe van a gyermek akaratának is. Ha már elhagyta a szülői házat, szabaddá lesz, és maga hozhatja meg a döntéseit. És gyakran megtörténik, hogy gyermekek, akik ugyanabban a családban, ugyanolyan föltételek között nőttek fel, egészen különböző irányban fejlődnek.

Tudomásul kell vennünk, hogy a legtöbb ember maga akar ízelítőt venni a világból, és hogy a legtöbb ember jobban szeret a maga tapasztalataiból tanulni - még ha ez sokszor szennyes is -, ahelyett, hogy mások tanácsára hallgatna.

Bölcs szülők nem kényszerítik gyermeküket a Krisztusról szóló bizonyságtételre. Ha a gyermekek szívesen, saját akaratukból jönnek az Úrhoz, akkor bátorítják őket. De ha olyan sokáig beszélik rá őket, hogy végül nem őszinte bizonyságtétel hangzik el tőlük, akkor később sokkal nehezebb igazán megnyerni őket Jézus Krisztus számára.

De mi történik akkor, ha a keresztyén szülők mindent megtettek annak érdekében, hogy gyermeküket az Úr félelmében neveljék, és mégis azt kell látniuk, hogy gyermekük később hit dolgában hajótörést szenved? Ilyenkor elsősorban arra kell gondolniuk, hogy az utolsó fejezet még nincs megírva! Sokan imádkoztak komolyan tovább, és minden ajtót nyitva tartottak, s még megérhették, hogy a „tékozló fiú hazatért". Más esetekben a szülők imádsága csak akkor nyert meghallgatást, mikor Ők már hazatértek az Úrhoz.

Október 30. Igazságban járás

„Nincs nagyobb örömöm annál, mint amikor hallom, hogy az én gyermekeim az igazságban járnak," 3János 1,4

János apostol nyilván ismerte azt az örömöt, amit akkor érzünk, ha személyesen megnyertünk valakit Isten számára. Végtelen boldogságot jelent, ha valakit az Úr Jézushoz vezethetünk. János számára azonban még ennél is nagyobb öröm volt az, amikor látta, hogy hitben gyermekei növekedtek, és állhatatosan megmaradtak az Úr mellett.

Dr. M. R. DeHaan írta: „Szolgálatomban volt egy olyan időszak, amikor gyakran mondogattam: »A keresztyén ember legnagyobb öröme, ha valakit Jézus Krisztushoz vezethet.« Az évek során azonban megváltozott ezzel kapcsolatos véleményem... Hiszen oly sokan voltak, akik fölött először örültünk, amikor bizonyságot tettek, akik azonban hamarosan elbuktak, és fekve maradtak az útszélen. Akkor örömünket mély szomorúság és gond váltotta fel. De ha évekkel később visszatérek valamelyik helyre, és látom, hogy az egykor megtértek hogyan növekedtek a kegyelemben és jutottak előbbre az igazságban - nos, ez a legnagyobb öröm."

Mikor LeRoy Eimset megkérdezték, mi okozza az életben a legnagyobb örömöt, azt felelte: „Az, ha az az ember, akit Jézus Krisztushoz vezettünk, belsőleg növekszik, és az Úrnak odaadó, gyümölcstermő, érett tanítványává fejlődik, aki másokat is Krisztushoz vezet, és segíti is őket a hitélet útján."

Nincsen abban semmi csodálatos, hogy ez adja a legnagyobb örömöt. Mert a szelleminek éppenséggel megvannak a párhuzamai a természetes életben. Nagy öröm, ha gyermek születik, de belsőleg nyugtalanít a kérdés: „Mi lesz ebből a gyermekből?" Milyen boldogok azután a szülők, ha gyermekük felnövekszik és kiváló jellemű, rendkívül tehetséges felnőtté lesz. Ezt olvassuk már a Példabeszédek 23,15-16-ban is: „Fiam, ha bölcs a szíved, örül az én szívem is. Vigad a bensőm, ha ajkad őszintén szól."

Mindebből azt a gyakorlati tanítást vonhatjuk le, hogy sohase érjük be a felszínes szolgálattal. Ha olyan hitbeli gyermekeket szeretnénk, akik az igazságban élnek, akkor nekünk is készségesen oda kell áldoznunk értük életünk egy részét, és ez megkívánja tőlünk, hogy imádkozzunk értük, tanítsuk, bátorítsuk, tanácsoljuk és intsük őket.

 


Október 29  Bezárod a szíved?

"Aki pedig világi javakkal rendelkezik, de elnézi, hogy a testvére szükséget szenved, és bezárja előtte szívét, abban hogyan lehetne az Isten szeretete?" 1János 3,17

Orvosi körökben elképzelhetetlen, hogy valaki feltalálná a rák gyógyszerét, és ne közölné ezt a világ valamennyi rákos betegével. Ha ezt a tudást megtartaná magának, az embertelenség lenne!

János apostol hasonló képet tár elénk a szellemi élet területéről. Itt van egy ember, bizonyságtevő keresztyén, aki tekintélyes vagyont gyűjtött össze magának. Luxusban és nagy kényelemben él. Körülötte ott van a világ, tele óriási szellemi és anyagi nyomorúsággal. Emberek milliói még sohasem hallották az evangéliumot. Sötétségben, babonákban és reménytelenségben élnek. Közülük sokan éheznek, háborúk és természeti katasztrófák sújtják őket. A gazdag ember egyszerűen keresztülnéz ezeken a szükségeken. Képes elereszteni a füle mellett a szenvedő emberiség jajgatását és sóhajtozását. Tudna segíteni, ha akarna, de inkább megtartja a pénzét.

János apostol nyíltan megkérdezi: az ilyen emberben „hogyan lehetne az Isten szeretete"? Természetes: nem lakik benne Isten szeretete. És akkor kételkedünk abban, hogy az ilyen ember hívő-e?

Ez nagyon komoly dolog. Általában a mai gyülekezetek ünneplik a gazdag embert, meghívják a gyülekezet véneinek körébe, bemutatják őt a látogatóknak. Az az általános alapelv uralkodik: "Jó dolog gazdag keresztyéneket látni." János azonban megkérdi: „Ha ő valóban keresztyén, hogyan képes ragaszkodni fölösleges gazdagságához, amikor oly sokan kiáltanak kenyér után, és halnak éhen?"

Szerintem ez a mai igeversünk arra kényszerít bennünket, hogy válasszunk a két út között. Vagy visszautasítjuk János egyenes, világos szavait, elnémítjuk a lelkiismeretünk hangját, és elítéljük azt, aki ilyen üzenetet merészel hirdetni nekünk, vagy pedig alázatosan elfogadjuk az Igét, és gazdagságunkat arra használjuk, hogy azzal szükségbe jutott testvéreinken segítsünk, és így tiszta lesz a lelkiismeretünk. Az a hívő ember, aki beéri szerény életmóddal, úgyhogy mindazt, ami e fölött van, az Úr munkájára fordítja, békességben élhet Istennel és ínségben levő testvéreivel.

 


Október 28 Örömbetét

„Van, aki bőven osztogat, mégis gyarapszik, más meg szűken méri a járandóságot, mégis ínségbe jut." Példabeszédek 11,24

A Szent Szellem itt egy drága titkot közöl velünk. Ellenkezik ez mindazzal, amit elvárnánk, és mégis újra meg újra igaznak bizonyul. Ez a titok a következő: minél többet adsz, annál többed van! Minél többet halmozol fel, annál kevesebbed lesz. A nagylelkűség megsokszorozódik. A szűkmarkúság viszont szegénységet hoz. Mifelénk van egy közmondás: „Amit kiadtam, az enyém volt, amit magamnak megtartottam, azt elvesztettem, amit elajándékoztam, az az enyém."

 Ez természetesen nem jelenti azt, hogy ugyanabban a „pénznemben" aratunk, amelyben vetettünk, sem azt, hogy a hűséges sáfár anyagi értelemben gazdagszik meg. Az azonban meglehet, hogy pénzt vet, és megtért lelkeket arat. Vagy kedvességet vet, és barátokat arat. Vagy együttérzést vet, és szeretetet arat.

 A nagylelkű ember olyan jutalmat nyer, amilyent mások nem ismerhetnek. Kinyitja például az éppen most érkezett levelét, és megtudja belőle, hogy a pénzadomány, amit elküldött, éppen a kellő időpontban, és pontosan megfelelő összeggel segített valamilyen nyomasztó szükségben. Megtudja, hogy a könyv, amit egy fiatal hívő számára vásárolt, egy ember életének irányát gyökeresen megváltoztatta. Megtudja, hogy a szívesség, az Úr Jézus nevében, egyik szeme lett az események egész láncolatának, amelyek végül egy ember megmentéséhez vezettek. És ezért kimondhatatlanul boldog. Sohasem cserélne olyasvalakivel, akinek látszólag többje van, mint neki.

 Ennek az igazságnak a másik oldala az, hogy a felhalmozás mindig szegénységhez vezet. Sohasem lelhetjük igazi örömünket abban a pénzben, amely a bankban pihen. Lehet, hogy hamis biztonságérzetre csábít bennünket, de nem adhat igazi és maradandó örömet. Az a kamat, amit az ilyen pénz hozhat, semmi ahhoz a nagy örömhöz képest, amit érez az ember, ha pénzét Jézus Krisztus céljaira fordítja, és megtudja, hogy embertársai áldására lett. Aki többet tart meg magának, mint amennyi szükséges, annak lehet, hogy nagy összegű bankbetétje van, de csak egy kicsi örömbetéte ebben az életben, és még ennél is kevesebb java a „mennyei bankban".

 Mai igeversünk célja, hogy isteni kihívás elé állítson bennünket. Az Úr ezt mondja nekünk: „Próbáld ki te magad is! Bocsásd rendelkezésemre kenyereidet és halaidat. Jól tudom, hogy azokat voltaképpen saját ebédedre szántad. De ha átadod nekem, akkor bőségesen elég lesz neked is, és még rajtad kívül más emberek ezreinek. És gondolj csak arra, amit akkor érzel, amikor tudod, hogy én a te ebédedet használtam fel egy tömeg táplálására."

 Atyám, dicsőítelek isteni bölcsességedért, amellyel nemcsak meglátod vétkeimet, hanem Krisztusban engesztelést szereztél minden bűnömre, hogy megszabadíts mardosásuktól, és ezt már akkor megtetted értem, mielőtt én egyáltalában bűneim tudatára ébredtem volna.


Október 27 Egyenlőek Isten előtt

„Krisztusban tehát nincs zsidó, sem görög, nincs szolga, sem szabad, nincs férfi, sem nő, mert ti mindnyájan egyek vagytok a Krisztus Jézusban." Galata 3,28

A vers kulcsszavai: „Krisztus Jézusban". Ez leírja helyzetünket, azaz, hogy mik vagyunk Isten szemében. Itt nem a mindennapi életünkről van szó, tehát nem arról, hogy mik vagyunk önmagunkban, vagy abban a társadalomban, amelyben élünk.

Ez a vers tehát azt mondja, hogy Isten előtt nincsen sem zsidó, sem görög. Mind a hívő zsidó, mind a hívő pogány Krisztus Jézusban van, és ezért Isten színe előtt mindketten a teljes kegyelem helyzetében állnak. Egyiknek sincs kiváltsága a másikkal szemben. Ez azonban nem jelenti azt, hogy a testi vagy a vérmérsékleti különbségek egyszerűen megszűnnek.

Krisztusban nincsen sem rabszolga, sem szabad. A rabszolgát Jézus Krisztus személye és váltságműve által éppúgy elfogadja Isten, mint a szabad embert. Ugyanakkor a mindennapi életben megmaradnak a társadalmi különbségek.

Krisztus Jézusban ugyanígy nincs sem férfi, sem nő. A hívő nő éppolyan tökéletes Krisztus szemében, megigazultan ingyen kegyelemből - mint a hívő férfi. És mindkettőjüknek egyformán szabad a menetelük Isten színe elé.

Ezt az Igét nem szabad a mindennapi életre erőszakolni. Megmarad a nemi különbség - vannak férfiak és vannak nők. És az ebből adódó szerepek megmaradnak - az apáé és az anyáé. Az Isten által rendelt különböző tekintély és alárendeltség is megmarad - a férfi megmarad a család fejének, az asszony pedig a maga alárendeltségében férjével szemben. Az Újszövetség különbséget tesz a férfi és nő gyülekezeti szolgálatában is (lásd 1Tim 2,8-12; 1Kor 14,34-35). Akik úgy érvelnek, hogy a gyülekezetben nem lehet különbség a férfiak és nők között, azok a most említett igehelyeket átértelmezik; vagy kétségbe vonják a Szent Szellemtől ihletett voltát.

Itt a következőket kell megértenünk: ami az Isten előtti helyzetet illeti, megszűntek a faji, társadalmi és nemi különbözőségek. A mindennapi életben azonban mindezek fennállnak. Azt is be kell látnunk, hogy ezeknek a megkülönböztetéseknek semmi közük nincs a kisebbrendűséghez. A pogány, a rabszolga, a nő semmivel sem ér kevesebbet, mint a zsidó, a szabad vagy a férfi. Sok tekintetben még fölül is múlhatják őket. Ezért ahelyett, hogy Isten teremtésének és gondviselésének rendjét megkísérelnénk átírni, inkább fogadjuk el hálával ezt a rendet.

Október 26. Jövevények

„Szeretteim, kérlek titeket, mint jövevényeket és idegeneket: tartózkodjatok a testi vágyaktól, amelyek a lélek ellen harcolnak." 1Péter 2,11

Péter apostol emlékezteti olvasóit arra, hogy itt a földön tulajdonképpen idegenek, nincs polgárjoguk! Olyan emlékeztetés ez, amelyre ma nagyobb szükségünk van, mint valaha. (Jövevények vagy zarándokok azok, akik átutazóban vannak egyik országból a másikba. Az az ország, amelyen éppen átmennek, nem a sajátjuk: külföldiek. Csak az az igazi hazájuk, amely felé tartanak.)

A jövevény ismertetőjele sokszor a sátor. Ha arról olvasunk, hogy Ábrahám, Izsák és Jákób sátrakban lakott, akkor ezen azt kell értenünk, hogy Kánaánt még idegen országnak tekintette (noha Isten nekik ígérte). Ábrahám „szükséglakásban" élt, mert „várta azt a várost, amelynek szilárd alapja van, amelynek tervezője és alkotója az Isten" (Zsid 11,10). A zarándok sehol sem telepszik meg otthonosan. Mindig úton van.

S mert az útja hosszan tart, kevés útipoggyászt visz magával. Nem engedheti, hogy sok terhe legyen. Mindent el kell vetnie magától, ami mozgási szabadságát gátolja.

A zarándok további ismertetőjele, hogy különbözik az ország lakóitól. Nem alkalmazkodik azok életstílusához, szokásaihoz. A keresztyén zarándok számára ez azt jelenti, hogy komolyan veszi Péter intését, és tartózkodik „a testi vágyaktól, amelyek a lélek ellen harcolnak". Nem engedi, hogy a környezete befolyásolja és alakítsa jellemét. Noha a világban él, de nem ebből a világból való. Idegen országon vonul keresztül anélkül, hogy átvenné annak erkölcseit és értékítéleteit.

Amikor a zarándok ellenséges vidéken halad át, gondosan ügyel arra, hogy össze ne barátkozzék az ellenséggel.

A keresztyén zarándok ellenséges országon megy át. Ez a világ nem adott a mi Urunknak mást, csak egy keresztet és egy sírhelyet. Aki ilyen világgal barátkozik, ezzel elárulja a mi Urunkat, Jézust. Krisztus keresztje elszakította mindazokat a kötelékeket, amelyek valaha is ehhez a világhoz kötöttek. Nem vágyakozunk e világ tetszésére, de nem félünk az ítéletétől sem.

Az úton levő zarándokot erősíti az a tudat, hogy a mindennap megtett útszakasz közelebb viszi hazájához. Tudja, hogy egyszer majd célhoz ér, és akkor nagyon gyorsan elfelejt minden földi fáradságot és veszélyt.


Október 25 Hű barátunk

„Van olyan barát, aki ragaszkodóbb a testvérnél." Példabeszédek 18,24b

Az Úr Jézus barátsága olyan téma, amely meleg visszhangra talál mindenütt Isten gyermekei között. Amikor a földön élt, kinevették mint a „vámszedők és bűnösök barátját" (Mt 11,19), a keresztyének azonban vállalták ezt a gúnynevet, és megtisztelő címmé változtatták.

Mielőtt Urunk a keresztre ment volna, tanítványait „barátai"-nak nevezte. Azt mondta: „Ti barátaim vagytok, ha azt teszitek, amit én parancsolok nektek. Többé nem mondalak titeket szolgáknak, mert a szolga nem tudja, mit tesz az ura. Titeket azonban barátaimnak mondalak, mert mindazt, amit hallottam az én Atyámtól, tudtul adtam nektek" (Jn 15,14-15).

Egyik legkedvesebb énekünk is így szól: „Ó, mily hű barátunk Jézus."

Miért kelt bennünk az Úr Jézus felkínált barátsága oly sajátos visszhangot? Talán elsősorban azért, mert sok ember magányos. Lehet, hogy sokan veszik körül, de azok nem barátai. Sokszor ez a helyzet sok idős embernél, akik túlélték legtöbb barátjukat.

A magány pedig borzalmas. Károsan hat az ember szellemi, lelki és testi egészségére is. Felőrli ellenálló erejét, megfosztja az életkedvtől. Gyakran közönyössé, sőt kétségbeesetté teszi az embert, úgyhogy végül kész belemenni valamilyen bűnbe, vagy értelmetlen kalandba. Az ilyen emberek számára az Úr Jézus barátsága olyan, mint a gyógyító balzsam.

A másik oka annak, hogy az Úr Jézus barátságát oly nagyra értékeljük, az a tény, hogy Ő sohasem hagy cserben bennünket. Földi barátainkban gyakran csalódunk, vagy lassan eltűnnek az életünkből, Ő azonban hűségesnek és állhatatosnak bizonyul.

Ha barátaim mind el is hagynának,
s gyűlöletté válnék szeretetük, 
Uram, Te akkor is mellettem maradsz, 
a Tieidnek Te vagy mindenük!

Az Úr Jézus az a Barát, aki közelebb áll hozzánk, mint vér szerinti testvérünk. Olyan barát, aki mindenkor szeret (Péld 17,17).

Az a tény, hogy az Úr test szerint nincs jelen közöttünk, nem jelent akadályt barátsága megnyilvánításán. Igéje által szól hozzánk, mi pedig imádságban beszélünk Ővele. Egész gyakorlati módon mellettünk van, mint olyan barát, akire szükségünk van. És így hallgatja meg imádságunkat is:

Uram, Jézus nyisd meg a szemem, 
engedd jobban látnom, 
hogy Te vagy nekem a Valóság 
ezen a világon! 
Te mindenütt jelenvaló, 
hadd nézzelek hittel Téged 
mindenkinél jobban! 
Te légy hozzám legközelebb, 
számomra a legkedvesebb, 
szívem Érted dobban!

 


Október 24 - Tűz tava

„Ha valakit nem találtak beírva az élet könyvébe, azt a tűz tavába vetették." Jelenések 20,15

A pokol, mint téma, mindig nagy ellenállást kelt az ember szívében. Ez többnyire ebben a kérdésben jut kifejezésre: „Hogyan engedheti meg a szeretet Istene az örök kárhozatot?'

Ha erre a kérdésre Pál apostol felelt volna, valószínűleg először ezt mondta volna: „Ki vagy te egyáltalában, hogy Istennel vitatkozni merészelsz?" Vagy: „Isten igaz, még ha minden ember hazug is." Ez azt jelenti: a teremtménynek valóban nincs joga arra, hogy a Teremtőnek kérdéseket tegyen föl. Ha Isten megengedi, hogy legyen örök kárhozat, erre nyilván oka van! Nekünk viszont nincs jogunk arra, hogy megkérdőjelezzük akár a szeretetét, akár az igazságosságát. De éppen elég információt találunk a Bibliában, amelyek erre vonatkoznak.

Először is az örök tűz nem az ember, hanem az ördög és angyalai számára készült (lásd Mt 25,41).

Azután azt is tudjuk, hogy Isten nem akarja, hogy bárki is elvesszen, hanem hogy mindenki megtérjen (lásd 2Pt 3,9). Ha valaki a pokolra jut, az fájdalmat jelent Isten számára.

Mindezeket a problémákat az ember bűne okozza. Isten szentsége és igazságossága megköveteli, hogy a bűn elnyerje büntetését. Isten rendelése így szól: „Annak a léleknek kell meghalnia, aki vétkezik" (Ezék 18,4). Ez az isteni magatartás a bűnnel szemben!

Isten ezzel elintézettnek is tekinthetné az ügyet: az ember vétkezett, tehát meg kell halnia.

De itt lép közbe Isten szeretete: hogy az ember ne vesszen el mindörökké, elment a legvégsőkig, hogy utat készítsen az üdvösséghez. Elküldte egyszülött Fiát a földre, hogy a bűnös ember helyett meghaljon, és így Ő fizessen az ember bűnéért.

És most Isten ingyen ajándékaképpen örök életet ad mindazoknak, akik bűneiket megbánják, és az Úr Jézus Krisztusban hisznek. De senkit sem üdvözít saját akarata ellenére. Mindenkinek magának kell döntenie életének útja felől.

Isten nem tehetett többet! Ha viszont az ember elutasítja a felkínált ingyen kegyelmet, akkor nincs számára más lehetőség. A kárhozat azok tudatos döntése, akik nem akarnak a mennybe jutni!

Ha tehát Istent vádoljuk azért, hogy örök kárhozatot enged meg, akkor igazságtalanok vagyunk. Akkor nem vesszük figyelembe azt, hogy Isten a legkedvesebbjét, egyszülött Fiát küldte le a mennyből, hogy az ember sohase legyen kénytelen elszenvedni a tüzes tó örök gyötrelmét.

Mt.25.41 „Akkor szól a bal keze felől állókhoz is: Menjetek előlem, átkozottak, az ördögnek és angyalainak elkészített örök tűzre.


 

Október 23 - Csak Jézus


„(A Szent Szellem) nem önmagától szól, hanem azokat mondja, amiket hall, és az eljövendő dolgokat is kijelenti nektek. Ő engem fog dicsőíteni, mert az enyémből merít, és azt jelenti ki nektek." János 16,13b-14

Amikor az Úr Jézus azt mondta, hogy a Szent Szellem nem önmagától szól, ezzel nem azt akarta mondani, hogy Ő soha semmit nem említ majd önmagáról, inkább azt, hogy a Szellem nem saját tekintélye alapján, és az Atya Istentől függetlenül szól. Ezt a következő szavak még jobban kifejtik: „...azokat mondja, amiket hall". Azaz: nem saját kezdeményezése alapján beszél.

A Szent Szellem egyik legfőbb feladata ugyanis, hogy Krisztust dicsőítse! Az Úr Jézus ezt mondja: „Ő engem fog dicsőíteni, mert az enyémből merít, és azt jelenti ki nektek."

Azaz: amikor olyan szavakat hallunk, amelyek az Úr Jézus dicsőségét hirdetik, akkor bizonyosak lehetünk benne, hogy ezeket a Szent Szellem ihlette. Másfelől viszont: ha olyan beszédet hallunk, amelyben az előadók inkább magukat állítják a középpontba, mint az Urat, akkor bizonyosak lehetünk afelől, hogy ezek megszomorítják a Szent Szellemet. Mert Ő nem lehet egyszerre Jézus, és a szónok nagyságának a tanúja.

C. H. Mackintosh mondotta: „A valóban mély szellemi tanítást mindig az jellemzi, hogy Jézus Krisztust ábrázolja ki. Ő lesz az ilyen tanítás vörös fonala, tartalma. A Szent Szellem témája az Úr Jézus. Őróla örömmel beszél Isten Szelleme. Ha tehát valaki a Szent Szellem ereje által szolgál, akkor beszéde sokkal inkább Jézusról szól, mint bárki vagy bármi másról... a Szent Szellem egyetlen célja... hogy Jézus Krisztust állítsa az előtérbe."

Ebben az összefüggésben kell felülbírálnia az evangéliumi világnak azt a gyakorlatot, hogy ha vendég evangélistát hívnak, mindig szinte túlzó tisztelettel sorolják fel annak tisztségeit és címeit. Képtelenség valakit agyondicsérni, és azután elvárni tőle, hogy a Szent Szellem ereje által hirdesse az Igét!

A keresztyén irodalomnak is fontos próbaköve, hogy az Úr Jézust dicsőítik-e a könyvek. Olvastam egyszer egy könyvet a Szent Szellem személyéről és munkájáról. Először nagyon különösnek találtam, hogy a szerző láthatóan nagyobb teret szentelt annak, hogy Krisztus erkölcsi kiválóságait írja le, mint ahogy a Szent Szellemről beszéljen. De azután beláttam, hogy a szerző pontosan így adott helyes látást a Szent Szellem személyéről és munkájáról.

Jim Elliot írta naplójában: „Ha az emberek teljesek volnának Szent Szellemmel, akkor nem írnának könyveket erről a témáról, hanem csak arról a személyről, akinek kijelentésére a Szent Szellem eljött. Isten témája a Krisztussal való foglalkozás, nem pedig a Szellemmel való teljesség."

 

 


Október 22 -  Add tovább!

"Józsué, Nun fia pedig megtelt bölcs szellemmel, mert Mózes reá helyezte kezét. Izráel fiai hallgattak is rá, és úgy cselekedtek, ahogy az Úr megparancsolta Mózesnek." 5Mózes 34,9

Ebből az Igéből az egyik legfontosabb tanulni való az, hogy Mózes már előre kijelölte Józsuét utódjául, mert tudta, hogy az ő szolgálatának hamarosan vége szakad. Ezzel Mózes jó példát adott mindazoknak, akik olyan helyen állnak, ahol szellemileg vezetőknek kell lenniük. Egyesek talán azt gondolják, hogy ez magától értetődő, sajnos azonban az a helyzet, hogy sokan elmulasztják azt, hogy maguk helyett utódot tanítsanak be, és a munkájukat fokozatosan annak adják át. Valamilyen természetes ellenállás ez azzal szemben, hogy mindnyájan pótolhatóak vagyunk!

Olykor probléma ez egy gyülekezeti elöljáró számára. Talán már hosszú évek óta hűségesen szolgál, de közeleg a nap, amikor már nem tud tovább gondot viselni a nyájra. És mégis nehezére esik egy fiatalabbat fölkészíteni arra, hogy egyszer majd átvegye az ő helyét. Vagy a fiatalok tapasztalatlanságát összehasonlítja saját érett voltával, és arra a következtetésre jut, hogy mindnyájan alkalmatlanok. De elfelejti, hogy egykor ő maga is tapasztalatlan volt.

Ugyanilyen nehézségek támadhatnak a missziói mezőkön is. A misszionárius jól tudja, hogy ki kellene képeznie bennszülötteket is arra, hogy vezetők legyenek. De megmagyarázza magának, hogy azok nem tudják olyan jól csinálni, mint ő. És oly sokszor hibáznak... És majd nem jön el annyi ember az összejövetelekre, ha nem ő tartja azt. És egyáltalán, fogalmuk sincs arról, hogyan kell vezetni. Nos, mindezekre az érvekre csak az lehet a válasz, hogy az ilyen misszionáriusnak meg kell tanulnia: ő sem nélkülözhetetlen! Föltétlenül ki kell képeznie bennszülötteket arra, hogy lépésről lépésre átadja nekik a szolgálatát, amíg ő maga teljesen visszavonulhat a munkaterületről. Mindig talál máshol még meg nem munkált szántóföldet. Ezért ő maga nem marad szükségszerűen munka nélkül.

Amikor Józsué Mózes helyébe lépett, az átmenet egészen sima volt. Izráelben nem támadt légüres tér, nem volt „üresjárat" a vezetés terén. Isten ügye nem szenvedett kárt. Ennek mindig így kellene lennie!

Isten minden szolgájának örülnie kellene, ha találnak fiatalabbakat, akik vezetők lehetnek. És a maguk számára kiváltságnak kellene tartaniuk, hogy a fiatalokkal megosszák tudásukat és tapasztalataikat, azután pedig átadják a munkát nekik, még mielőtt saját haláluk kényszerítené erre őket. Ugyanolyan önzetlen magatartást kellene tanúsítaniuk, mint Mózesnek, aki egy másik alkalommal így szólt: „Bárcsak az Úr egész népe próféta volna" (4Móz 11,29).


Október 21 -  Az igazi út

"Menjetek be a szoros kapun! Mert tágas az a kapu, és széles az az út, amely a kárhozatba visz, és sokan vannak, akik azon járnak. Mert szoros az a kapu, és keskeny az az út, amely az életre visz, és kevesen vannak, akik azt megtalálják." Máté 7,13-14

Napjainkban zavarba ejtően sok úttal, felekezettel és kultusszal találkozunk. És mégis: alapjában véve csak kétféle út létezik, és ezekről szól mai Igénk. Az egyik oldalon van a tágas kapu és a széles út, amelyen sokan járnak, és amely a pusztulásba visz. A másik oldalon viszont ott a szoros kapu és a keskeny út, amelyen csak kevesen járnak, amely azonban az életre visz. Valamennyi utat be lehet sorolni vagy az egyik, vagy a másik oldalra. Az ismertetőjel, amely a kettőt megkülönbözteti, csak annyi: az egyik út megmondja az embernek, mit kell tennie, hogy kiérdemelje az üdvösséget, a másik viszont elmondja neki, mit tett Isten, hogy az ember üdvösségét munkálja!

Az igazi keresztyén hit páratlan, mivel felszólítja az embert: fogadja el az örök életet, mint ingyen ajándékot! Minden más vallás azt mondja az embereknek, hogy az üdvösséget bizonyos cselekedetekkel ki kell érdemelnie.

Az evangéliumok elmondják, hogyan végezte el az Úr Jézus Krisztus a művet, amely a megváltásunkhoz szükséges volt. A vallásos rendszerek elmondják az embereknek, mit tegyenek, hogy megváltsák magukat. Olyan cselekedetekről van szó, amiket az embereknek kellene végrehajtaniuk - az evangélium egyetlen tettről ír, amely már megtörtént, ami érvényes mindenkire, aki hittel elfogadja!

Az általános elképzelés az, hogy a jó emberek a mennybe jutnak, a rosszak pedig a pokolba. A Biblia azonban megmutatja nekünk, hogy jó emberek tulajdonképpen egyáltalán nincsenek, és hogy azok, akik a mennybe jutnak, szintén bűnösök, azzal a különbséggel, hogy ők Isten kegyelme által megváltattak! A Jézus Krisztusról szóló evangélium lehetetlenné teszi, hogy büszkélkedjünk. Világosan megmondja, hogy semmit nem tehetünk, amellyel elnyerhetnénk Isten jótetszését, mivel az ember halott bűneiben és vétkeiben. Minden más vallás ezzel szemben az emberi büszkeséget táplálja, mert elhiteti vele, hogy ő maga is tud tenni valamit annak érdekében, hogy önmagát megmentse, vagy legalább valamit ő is „besegíthet" a megváltásába.

Minden hamis vallás olyan „út, amely egyenesnek látszik az ember előtt, de végül a halálba vezet" (Péld 14,12). Az az üdvösség viszont, amit úgy nyerünk el, hogy hiszünk az Úr Jézus Krisztusban, „túl könnyű"-nek tűnik az ember előtt, pedig egyedül ez az az út, amely az életre visz. A valódi keresztyén hitben Jézus Krisztus minden!

Más vallásokban nincs valóságos üdvbizonyosság, mert az ember sohasem lehet biztos abban, hogy elég jót cselekedett-e. Aki azonban Krisztusban hisz, az tudhatja, hogy üdvössége van, mivel nem tulajdon cselekedeteivel szerezte, hanem Krisztus végzett el érte mindent.


Október 20 - Ki megy el?

„Dávid eltikkadt, és azt mondta: Ki hoz nekem vizet a betlehemi kútból, amely a kapunál van?" 1Krónika 11,17

Betlehem Dávid szülővárosa volt. Ismerte annak minden utcáját, a piacteret és a kutat. Csakhogy most a filiszteusok tartották megszállva Betlehemet, Dávid pedig kénytelen volt Adullám barlangjában rejtőzködni. Mikor emberei közül hárman meghallották, hogy megszomjazott egy korty vízre Betlehem kútjából, áttörtek az ellenség őrszemein, és elhozták neki az áhított vizet. A szeretet és hűség e bátor tettétől Dávid annyira meghatódott, hogy nem akarta a vizet meginni, hanem kitöltötte az Úr elé italáldozatul.

Dávid itt az Úr Jézust ábrázolja ki számunkra. Ahogyan Betlehem Dávid városa volt, úgy „az Úré az egész föld, és mindaz, ami benne van". Dávidnak tulajdonképpen a királyi trónon kellett volna ülnie, ehelyett egy barlangban rejtőzött. Urunk az Ő népe megmentéséért jött, ők azonban elutasították és megvetették Őt. Dávidnak a betlehemi kút vize utáni sóvárgását összehasonlíthatjuk Urunk vágyakozásával az emberek után: Ő is szeretne felüdülni az üdvösségre jutott teremtményei láttán, akiket megszabadított a bűnből, saját énjüktől és a világtól.

Dávid három bátor harcosa pedig Krisztus rettenthetetlen katonáihoz hasonlítható, akik kényelmüket, jólétüket és személyes biztonságukat is feláldozzák, hogy fővezérük vágyát kielégítsék. Szerte viszik a jó hírt az egész világon, és azután a megtérteket - jelképesen szólva - a szeretet és odaadás áldozataként ajánlják fel az Úrnak. Dávid meghatottságának az Üdvözítő afeletti öröme felel meg, amikor látja, hogy minden népből és nemzetből hozzá özönlenek a juhai. „Lelki gyötrelmeitől megszabadulva látja őket, és megelégedett lesz" (Ézs 53,11).

Dávidnak nem kellett parancsot adnia katonáinak, nem kellett győzködnie őket, sem hízelegnie nekik. Csak egy kis utalást hallottak, de ez elég volt nekik, hogy cselekedjenek.

És mit tegyünk mi, akik ismerjük, mennyire vágyakozik Krisztus mindazok után, akiket drága vérével megváltott? Missziói iratokat terjesszünk tömegével, és szólítsuk fel az embereket az adakozásra? Nem elég, ha halljuk a kérdést: „Kit küldjek el, és ki megy el nekünk"? Vagy mondjuk ki őszintén, hogy nem vagyunk készek Urunkért megtenni azt, amit Dávid emberei készséggel megtettek vezérükért? De mondhatjuk azt is Jézus Krisztusnak: „Ha intesz, máris parancsnak veszem, Uram"


Október 19 - Neked adom magam

"Mit fizessek az Úrnak a sok jóért, amelyet velem tett? A szabadulásért fölemelem a poharat, és az Úr nevét hirdetem." Zsoltár 116,12-13

Ami lelkünk üdvösségét illeti, semmit nem tehetünk annak érdekében, hogy kiérdemeljük! Isten sohasem fog tartozni nekünk, mi pedig semmiképpen sem viszonozhatunk őneki semmit, mivel az üdvösség a kegyelem ajándéka.

Isten megajándékoz minket az örök élettel, mi pedig az üdvösséget hittel elfogadjuk. Azután hirdetjük az Úr nevét, azaz hálát adunk Neki, és dicsérjük őt kimondhatatlan ajándékáért!

Szabadulásunk után sem tehetünk semmit, amivel viszonozhatnánk az Úrnak mindazt a jót, amit velünk tett. Még ha az egész világ a mienk volna is, és azt felajánlanánk Neki, az még mindig kevés lenne! Van azonban valami, amit tehetünk: az ámulatra méltó isteni szeretet viszonzásul kéri szívünket, életünket, mindazt, akik vagyunk!

Ha az Úr Jézus testét adta értünk, akkor a legkevesebb, amit tehetünk, hogy önmagunkat mindenestül az Ő rendelkezésére bocsátjuk.

Pilkington, egy ugandai férfi mondta egyszer „Ha Isten király, akkor joga van mindenhez."

C. T. Studd így vallotta: „Mikor rádöbbentem, hogy Jézus Krisztus meghalt értem, utána már nem esett nehezemre érte mindenemet odaadnom."

Borden von Yale így imádkozott: „Uram Jézus, elveszem kezemet mindarról, ami életemre vonatkozik. Foglald el szívem trónusát!"

Betty Scott Stam írta: „Egészen a Te kezedbe adom magamat, életemet, mindazt, ami vagyok, és mindörökre a Tied akarok maradni."

Charles Haddon Spurgeon mondta egyszer: „Azon a napon, amelyen átadtam magam Üdvözítőmnek, Neki adtam testemet, lelkemet, szellememet; Neki ajándékoztam mindazt, amim csak volt, és amim csak valaha lesz az időben és az örökkévalóságban. Neki adtam képességeimet, erőmet, adottságaimat, szememet, fülemet, lelkiismeretemet, tagjaimat, érzéseimet, ítélő erőmet, egész emberi mivoltomat és mindazt, ami még abban rejlik, minden új képességet vagy lehetőséget, amit később még ajándékba kapok."

Végül emlékeztet bennünket Isaac Watts egy énekversben: „A szomorúság könnyeivel sem fizethetném ki sohasem mindazt, amivel Neked tartozom." És hozzáteszi: „Uram, magamat Neked adom, egyedül ezt tehetem meg."

Az Úr Jézus szenvedéseire, sebeire és könnyeire egyetlen megfelelő válasz van: hogy Neki ajándékozzuk egész életünket.


Október 18 - Mert intelmeiden elmélkedem

„Minden tanítómnál okosabb lettem, mert intelmeiden elmélkedem. Értelmesebb vagyok a véneknél," Zsoltár 119,99-100

Amikor ezt az Igét olvassuk, úgy tűnik, mintha egy hencegő, felfuvalkodott ember szavai lennének. Talán meg is lepődtünk, hogy ilyen mondatokat találunk a Bibliában.

Ha azonban figyelmesen olvassuk ezeket, megtaláljuk a kulcsszót. A Zsoltárosnak megvan a jó oka erre a kimagasló értelemre. Azt mondja: „Mert intelmeiden elmélkedem". Más szavakkal: több bölcsessége van neki, mint a tanítóinak, akik nem ismerik a Szentírást. Több mindent ért meg, mint az öregek, akiknek a bölcsessége csak világi természetű. Önmagát tehát nem a többi hívőhöz hasonlítja, hanem e világ embereihez.

És így természetesen már igaza van! A legegyszerűbb hívő is többet láthat térdre borulva, mint a legtudósabb hitetlen, még ha lábujjhegyen ágaskodik is. Hadd világítsuk ezt meg néhány példával:

Egy ország vezető politikusa rádióbeszédében biztosítja népét afelől, hogy békesség lesz a világon, ha egy bizonyos utat követnek, és ha ezt meg ezt cselekszik. Egy távoli falucskában egy hívő keresztyén parasztember hallgatja ezt a beszédet a rádióján. Ő azonban tudja, hogy ezen a világon nem lesz békesség mindaddig, amíg el nem jön a Békesség Fejedelme, és meg nem alapítja a földön az Ő királyságát. Csak akkor kovácsolnak majd az emberek ekét a kardból, és akkor szűnnek meg hadat viselni. Lám, itt a paraszt okosabb, mint a diplomata.

Vagy lássuk a híres természettudóst, aki azt a tant hirdeti, hogy ez a világ, úgy, ahogyan ismerjük, minden isteni közbeavatkozás nélkül állt elő. Egyik hallgatója egy fiatalember, aki nemrég tért meg Jézus Krisztushoz. Ő a hite által megérti, „hogy a világot Isten szava alkotta úgy, hogy a nem láthatóból állt elő a látható" (Zsid 11,3). Ennek a hallgatónak olyan ismerete van, amilyen a professzornak nincsen.

Vagy gondoljunk a pszichológusra, aki megkísérli megmagyarázni az emberi viselkedést, de nem hajlandó elismerni az ember bűnös természetének tényét. A hívő ember, aki ismeri Isten Igéjét, jól tudja, hogy minden ember már romlott természetet örökölt, és amíg valaki ezt be nem látja, addig csak látszatmegoldásokra juthat el az ember problémáival kapcsolatban.

A Zsoltáros tehát nem volt nagyképű, amikor azt mondta, hogy „minden tanítómnál okosabb lettem". Akik hitben járnak, jobban látnak, mint azok, akik csupán testi szemeikre hagyatkoznak. Akik Isten intelmein elmélkednek, olyan igazságokat látnak meg, amelyek el vannak rejtve e világ bölcsei és értelmesei elől.


Október 17 - Ne add el az igazságot!

„Vedd meg, és ne add el az igazságot." Példabeszédek 23,23

Gyakran áldozatot kell hoznunk Isten igazságáért, és késznek kell lennünk megfizetni érte az árat, akármi legyen is az. És ha egyszer megkaptuk az igazságot, akkor soha többé nem szabad elszakadnunk tőle.

Nos, ezt az igeverset nem úgy kell értelmeznünk, hogy annyi Bibliát és keresztyén irodalmat vásároljunk össze, amennyit csak bírunk, és azokat semmi körülmények között nem szabad ismét eladnunk. „Megvenni az igazságot" azt jelenti, hogy áldozatot vállalni annak érdekében, hogy Istent és az Ő akaratát egyre jobban megismerjük, és aszerint éljünk. Ez magával hozhatja a családtagok ellenséges magatartását, munkahelyünk elvesztését, korábbi kapcsolatok megszakadását, anyagi veszteségeket.

Az igazságot „eladni" pedig annyit jelent, megalkuvó kompromisszumot kötni, vagy az igazságot egészen föladni. Erre sohase legyünk hajlandók.

Arnot írja „A gyülekezet otthon" c. könyvében: „Az emberi természet általános szabálya az, hogy ami könnyen jön, az könnyen el is megy. Amit azonban kemény küzdelemben szerzünk meg, ahhoz szívósan ragaszkodunk, legyen az a vagyonunk vagy a hitünk. Azok, akik különösebb gond és fáradság nélkül jutottak nagy gazdagsághoz, többnyire eltékozolják azt. Ritkán esik meg viszont, hogy akik erőfeszítések árán szerezték meg vagyonukat, azt egyszerűen eltékozolnák. Ez a helyzet a keresztyén emberrel, aki kiküzdötte a hithez vezető útját. Ha tűzön és vízen kellett keresztülmennie, hogy megtalálja, akkor ezt a drága örökséget nem adja fel könnyelműen."

Minden korban voltak hű emberek, akik elfordultak családjuktól, hírnevüktől és vagyonuktól, hogy bemenjenek a szoros kapun, és elinduljanak a keskeny ösvényen. Az ilyenek Pál apostolhoz hasonlóan minden mást értéktelen szemétnek tartottak Jézus Krisztus megismerésének dicsőségéhez képest. Mint Ráháb, lemondtak a pogány világ bálványairól, elismerték az Urat mint egyetlen igaz Istent, még ha úgy is látszott, mintha ezzel tulajdon népük árulóivá lettek volna. Vagy mint ahogy a három zsidó ifjú nem volt hajlandó eladni az igazságot, még ha ez azt is jelentette számukra, hogy a tüzes kemencébe vettetnek, amely oly forró volt, hogy még a vasat is megolvasztotta volna.

Ma olyan időket élünk, amikor az emberek inkább feladnák hitüket, semhogy szenvednének érte. A próféták szava nem hallatszik többé. Aki szilárdan ragaszkodik a hitéhez, azt dogmatizmussal vádolják. S hogy a nagy egység képét ne zavarják, készek az emberek még az alapvető tanításokat is feladni. Eladják az igazságot.

Istennek azonban mindig is lesz néhány választott embere, akik az igazság elrejtett kincsét oly nagyra értékelik, hogy készek mindenüket eladni, csakhogy azt megtarthassák.


Október 16 - Számonkéri

„Isten ugyanis haragját nyilatkoztatja ki a mennyből az emberek minden hitetlensége és gonoszsága ellen." Róma 1,18

A történelem különleges időiben Isten hirtelen számadást tartott az emberek fölött, hogy megmutassa nekik ítéletét az általuk elkövetett bűnök miatt. Nyilvánvaló, hogy Isten nem üti azonnal agyon az embereket a bűn elkövetése után. De bizonyos alkalmakkor világosan tudomására hozta az embernek, hogy istentelensége és igazságtalansága nem marad büntetés nélkül!

Amikor Isten látta, hogy az emberiség gyökerében romlott, és megtelt a föld erőszakossággal, özönvizet bocsátott a földre, és elpusztította az egész élővilágot (1Móz 6,13). Mindössze nyolc ember menekült meg.

Később Sodoma és Gomora a homoszexualitás központjaivá lettek (1Móz 19,1-13). Sodoma azonfelül „bár fenségben, kenyérbőségben és zavartalan békességben volt része,... de a nyomorultat és szegényt mégsem támogatta" (Ez 16,49). És Isten mindkét várossal éreztette haragját a mennyből, amikor kénköves tűzesővel őket mindörökre megsemmisítette.

„Nádáb és Abihu meghalt az Úr színe előtt, amikor idegen tűzzel járultak az Úr színe elé a Sínai-pusztában" (4Móz 3,4). A tüzet az oltárról kellett volna venniük, ahogyan az elő volt írva (lásd 5Móz 16,12), ők azonban elhatározták, hogy másként járulnak az Úr elé. Isten azonnali halállal sújtotta őket, ezzel óvta a következő nemzedékeket is: sohase próbáljanak másként közeledni Istenhez, mint ahogyan azt Ő meghatározta.

Nebukadneccár, Babilónia királya nem volt hajlandó elismerni, hogy a Magasságos irányítja a népek történelmét. A saját érdemének tulajdonította Babilon virágzását. Isten őrültséggel büntette. A királyt kivetették az emberi társadalomból. „Füvet evett, mint az ökrök, és az ég harmata áztatta testét, míg olyan hosszúra nem nőtt a szőre, mint a sas tolla, és olyan karmai nem lettek, mint a madaraknak" (Dán 4,30).

Anániás és Szafira azt állították, hogy minden vagyonukat az Úrnak áldozták, holott titokban félretették a maguk számára egy részét (Csel 5,1-11). Mindketten ott a helyszínen meghaltak. Komoly figyelmeztetés volt ez a gyülekezetben.

Nem sokkal ezután Heródes király elfogadta, hogy a nép Istenként tisztelje őt, ahelyett, hogy egyedül Istennek adta volna a dicsőséget. Férgek emésztették meg, s így pusztult el (lásd Csel 12,22-23).

Mi, bűnös emberek, ne nyugtassuk meg magunkat azzal, hogy Isten látszólag hallgat, és nem tesz semmit. Ha Isten nem büntet meg azonnal bűneinkért, ez nem jelenti azt, hogy sohasem von felelősségre értük. Isten bizonyos helyzetekben az évszázadok folyamán többször kimondta az ítéletét, és kijelentette a bűnt követő büntetést.


Október 15 - Előre és felfelé

Ami mögöttem van, azt elfelejtve..." Filippi 3,14

De én mindezekkel nem gondolok...

Amikor ezeket a szavakat olvassuk, általában azt gondoljuk, hogy Pál itt korábbi bűneiről beszél. Tudta, hogy ezek a bűnök immár meg vannak bocsátva. Isten a háta mögé vetette őket, és soha többé meg nem emlékezik róluk. Ezért határozta el Pál is, hogy elfelejti őket, és annak, ami előtte van, nekifeszülve fut „egyenest a cél felé, Isten mennyei elhívásának a Krisztus Jézusban adott jutalmáért" (Fil 3,14).

Pál azonban ebben a fejezetben tulajdonképpen nem a bűneiről beszél. Inkább azokra a dolgokra gondol, amelyekkel tulajdonképpen dicsekedhetne: származására, vallásos buzgóságára, becsületességére. Most azonban mindezek a dolgok már semmit sem jelentenek számára. Szilárdan elhatározza, hogy mindezt elfelejti.

John Sungra, a hűséges kínai evangélistára kell gondolnom, aki az USA-ban tanult. Amikor hazafelé útban volt Kína felé, sajátos dolog történt. „Egy napon, amikor a hajó már útjának vége felé közeledett, John Sung lement a kabinjába, összeszedte valamennyi oklevelét, bizonyítványát, kitüntetését, klubjelvényét és a tengerbe dobta őket, kivéve a doktori diplomáját, amellyel meg akarta örvendeztetni apját. Később erről csak annyit mondott: »Az efféle dolgok értelmetlenek. Számomra nem jelentenek semmit.«

»Nagy lemondásokra van szükség a nagy keresztyén pályafutásokhoz.« - írta dr. Denney, és eközben lehet, hogy dr. Sungra gondolt. Dr. Sung pályafutásának valószínűleg az a titka, hogy eljött egy nap, amikor tudatosan lemondott mindarról, amit ez a világ oly nagy becsben tart."

Uram, itt vagyok Előtted,
magam Neked szentelem:
használj föl, amire akarsz,
eszközödként bánj velem!
Bár nincs bennem semmi érték,
csak az, amit adsz nekem,
add, hogy a szemeddel nézzek
s értékeljek szüntelen:
amit Te nem veszel észre, én se bánjam,
de amit Te értékelsz, azt nagynak lássam!

Az emberektől nyert kitüntetések mulandó, üres dolgok. Egy ideig talán nagyon kívánjuk őket, de azután már csak porosodnak. A kereszt az egyetlen, amivel dicsekedhetünk. Ne legyen más becsvágyunk, mint hogy Jézus Krisztusnak kedvesek legyünk, Aki értünk meghalt és feltámadott. Egyedüli célunk legyen, hogy Ő azt mondja nekünk: "Jól van!", és hogy magatartásunkkal elnyerjük Isten tetszését. Legyünk készek mindenről lemondani, hogy ezt elnyerhessük!.

 


Október 14 - Szabadítás

„Megismeritek az igazságot, és az igazság megszabadít titeket." János 8,32

Megismeritek az igazságot...

Gyakran idézzük ezt a verset anélkül, hogy arra gondolnánk, ez egy ígéretnek része, amelynek beteljesülése feltételekhez van kötve. Az előző versben ugyanis ezt olvassuk: „Így szólt akkor Jézus azokhoz a zsidókhoz, akik hittek benne: Ha megtartjátok az én Igémet, valóban tanítványaim vagytok." És csak ezután következik az ígéret: „megismeritek az igazságot, és az igazság megszabadít titeket". Más szavakkal: az igazság szabadító hatalma attól függ, hogy megtartjuk-e az Úr Igéjét.

Nem elég az igazságot csak abban az értelemben megismerni, hogy értelmünkkel felfogjuk. Engedelmeskednünk is kell, és cselekedetekre kell váltanunk. Ha a Biblia előírásai szerint élünk, számtalan rossz szokástól szabadok leszünk.

Mihelyt követjük az evangélium hívását, megbánjuk bűneinket, és elnyerjük Isten gyermekeinek szabadságát.

Ekkor lehullanak a bűn láncai, nem tartanak többé fogva bennünket, szabadok leszünk a jóra.

Szabadok leszünk a törvénytől is. Ez persze nem azt jelenti, hogy törvényszegők leszünk, hanem azt, hogy ezentúl Krisztus törvénye alatt élünk. Megszentelt életre törekszünk, nem azért, mert félünk a büntetéstől, hanem azért, mert szeretjük Üdvözítőnket.

Örvendezhetünk, mivel nem kell félnünk többé, mert a teljes szeretet kiűzi a félelmet. Isten szerető mennyei Atyánk, s nem szigorú ítélőbíró.

Szabadok vagyunk a Sátán kötelékeitől. Nem parancsolgathat többé tetszése szerint nekünk.

Megszabadultunk attól a romlástól, amely a kívánság által jött be e világba.

Szabadok vagyunk a tévtanítástól. Isten Igéje az igazság, és a Szent Szellem elvezérli népét minden igazságra, és megtanítja különbséget tenni igazság és tévedés között Akik megtartják az Úr Jézus Igéjét, azok megszabadulnak a babonától, és az emberen nem uralkodnak többé a démoni hatalmasságok!

Megszabadultunk a halálfélelemtől is. A halál többé már nem a könyörtelen kaszás, hanem a lelket az Úrhoz vezeti. „A meghalás nyereség."

Végül megszabadulunk a rossz szokásoktól, amelyek fogva akarnak tartani minket, megszabadulunk a pénz szerelmétől, a reménytelenségtől és a kétségbeeséstől. Boldogan mondja ezért szívünk:

Lábaidnál ülve, Uram,
ott a legjobb helyem,
szavaid az igazságról
ott győznek meg engem.
Ott szabadítsz meg magamtól,
önzésem láncától,
örömre válik életem,
mindaz, ami gátol, eltűnik „magától".



Október 13 - Követ adsz?

„Ugyan, ki az közületek, aki, ha kenyeret kér a fia, követ ad neki?" Máté 7,9

Erre a kérdésre természetesen az a válasz: senki. Normális körülmények között nincs apa, aki követ adna fiának kenyér helyett.

A szomorú csak az, hogy mi olykor mégis köveket kínálunk embertársainknak. Mély szellemi-lelki nyomorúságban lévő emberek fordulnak hozzánk. Talán észre sem vesszük, mi a szomorúságuk valódi oka. Vagy felszínes közhellyel elbocsátjuk őket, ahelyett, hogy az Úr Jézusról beszélnénk nekik.

E. Stanley Jones mond el egy ilyen történetet, amit ő maga élt át (nagy embernek kell lennie annak, aki nyilvánosságra tudja hozni személyes csődjét). „Amikor az indiai kongresszus tagjai újonnan szerzett hatalmukban befolyásukat oly gyakran a maguk hasznára fordították, és nem az ország javára, ez felülhaladta azt a mértéket, amit Javaharlal Nehru el tudott viselni. Azt fontolgatta magában, hogy lemond miniszterelnöki tisztéről, és elvonul valahová messzire, hogy belső egyensúlyát visszanyerje. Ez idő tájt meglátogattam, és a beszélgetésünk végén adtam neki egy üvegcsét tele tablettákkal, amelyek gabonából készültek, és minden elképzelhető vitamint tartalmaztak. Köszönettel vette át az üvegcsét, de azt tette hozzá: »Problémáim nem testi jellegűek.« Ezzel azt akarta mondani, hogy szellemi nehézségei vannak. Isten kegyelméről kellett volna neki szólnom, de én csak tablettákat kínáltam. Kenyeret kért, én pedig követ adtam... Tudtam, hogy ismerem a választ, de nem tudtam, hogyan közöljem vele. Féltem, hogy így túlságosan is közel kerülök ehhez a nagy emberhez. Pedig emlékeznem kellett volna a Sat Tal Ashram falára írt mondásra. »Nincs a világnak olyan pontja, ahol Jézus Krisztus ne lenne a helyén.« De én nem mondtam semmit. Sok minden volt, ami meggondolásra késztetett, és a bizonytalanság győzött.

Vitamintablettákat adtam neki, pedig tulajdonképpen Isten kegyelmére lett volna szüksége - a kegyelemre és erőre, amely meggyógyította volna szívét. És akkor elmondhatta volna: »Szívem meggyógyult. És most már bátran szembenézek a világ megoldhatatlannak látszó problémáival. Kész vagyok rá.«"

Attól tartok, közülünk többeknek nagyon is ismerős dr. Jonesnak ez az élménye. Mi is találkozunk olyan emberekkel, akik mély belső nyomorúságban vergődnek. Elejtenek néhány szót, amelyek kitárják előttünk az ajtót úgy, hogy Jézus Krisztussal szolgálhatnánk nekik. Csakhogy mi gyakran nem élünk az alkalommal. Gyorsan valamilyen tapaszt teszünk lelki-szellemi sebükre, vagy gyorsan témát váltunk, és valami jelentéktelen dologról kezdünk beszélni.

- Uram, segíts nekem, hogy minden alkalmat megragadjak, amikor Rólad bizonyságot tehetek, add, hogy minden kinyílt ajtót felhasználjak! Segíts, hogy legyőzzem bizonytalanságomat, és a kegyelem kenyerét osztogassam akkor, amikor lehet.

 


10.12 Kérd az Ő vezetését!

„De mindnyájan, akik tüzet szítotok, gyújtónyilakat gyártotok, saját tüzetek lángjába kerültök, nyilaitok tüzébe, amelyeket gyújtottatok! Az én kezem teszi ezt veletek, kínok közé kell jutnotok!" Ézsaiás 50,11

Mindent lehet éppúgy jól, mint rosszul csinálni, és ez különösképpen vonatkozik arra, amikor Isten vezetését keressük. A mai igeversünk a rossz utat írja le. Olyan emberről szól, aki tűzifát halmoz fel, s azután ezt a tüzet és égő nyilakat arra használja fel, hogy megvilágítsa az útját.

Szó sincs itt arról, hogy ez az ember megkérdezné az Urat. Viszont végtelen önbizalomról tanúskodik, hogy ő majd magától megtalálja a legjobb utat. És vakmerő függetlenségében teljesen a maga értelmére támaszkodik. Henley szavaival: „ő sorsának mestere, ura és saját életének kapitánya".

Csakhogy a következmények borzalmasak: „Az én kezem teszi azt veletek, kínok közé kell jutnotok!" Az ilyen ember, aki maga barkácsolja össze saját életét, szerencsétlenségbe rohan. Minden makacs és öntelt ember így jár. Tapasztalatból kell megtanulnia, hogy Isten útja a legjobb.

A 10. vers viszont leírja számunkra azt a módot, ahogyan megtapasztalhatjuk a helyes vezetést. Itt ezt olvassuk:

„Aki köztetek féli az Urat, hallgasson szolgája szavára! Aki sötétségben jár, és nem ragyog rá fény, bízzék az Úr nevében, és támaszkodjék Istenére!"

Az ilyen embernek három ismertetőjele van. Először is féli az Urat, nehogy olyat tegyen, ami Istennek nem kedves, vagy hogy a Vele való kapcsolat megromoljon. Másodszor: hallgat Isten szolgájának, vagyis az Úr Jézusnak szavára, és engedelmeskedik. Harmadszor kész beismerni, ha homályban tapogatózik maga körül, és nincs világossága! Készséggel elismeri: nem tudja, melyik úton járjon.

Mit tegyen az ilyen ember? Bíznia kell az Úr nevében, és Istenére kell hagyatkoznia! Más szavakkal: be kell vallania saját tudatlanságát, és kérnie kell az Urat, hogy vezesse. Teljesen rá kell hagyatkoznia az isteni vezetésre.

A mi Istenünk a végtelen bölcsesség és szeretet Istene. Tudja, hogy számunkra mi a legjobb, és csak azt engedi történni, ami számunkra jó.

Ismeri az Úr az övéit, számon tartja őket -
bárhol élnek a világban - a Benne hívőket!
Nem hagyja, hogy elvesszenek, útjaikat őrzi,
így életük s majd haláluk Istent dicsőíti.

 


10.11 Fel kell állnod az elesés után

„Ha gyalogosokkal futva is kifáradsz, hogyan fogsz lovakkal versenyezni, ha csak nyugodt földön érzed biztonságban magadat, mit csinálsz a Jordán sűrűjében?" Jeremiás 12,5

Nagyon alkalmas ez az igevers arra, hogy elgondolkoztasson, ha engedünk a kísértésnek és gyorsan, könnyen feladjuk a harcot, már a kis nehézségekkel sem birkózunk meg, hogyan várhatjuk el, hogy a nagyokban megálljuk a helyünket? Ha az élet könnyű ütései alatt is összeroskadunk, hogyan viseljük majd el a súlyos pörölycsapásokat?

Tudunk keresztyénekről, akik duzzogva félreállnak, ha valaki megsértette őket. Mások rezignáltan elfordulnak, mivel valaki bírálta őket. És ismét mások mélységesen megsértődve visszavonulnak, ha a gyülekezet az ő tanácsaira javaslataikat nem fogadta el.

Vannak, akik időleges, csekély testi szenvedés közepette úgy jajveszékelnek, mintha vége volna a világnak. Ilyenkor megkérdezhetjük, mit tennének, ha valóban súlyos betegség érné őket. Ha egy üzletember a mindennapos problémákkal sem boldogul, nem valószínű, hogy a nagy nehézségeket kibírja.

Mindnyájunknak szüksége van bizonyos mértékű szívósságra. Ezzel nem azt akarom mondani, hogy legyünk kemények vagy érzéketlenek, hanem legyünk képesek a csapások alatt meghajolni. Rugalmasoknak kell lennünk, hogy ismét felálljunk, és továbbmenjünk.

Talán még ma hirtelen egy válság elé kerülünk. Ebben a pillanatban az óriásinak és legyőzhetetlennek látszik. Hajlandók lennénk mindent odavágni. És mégis, mához egy évre az egész dolog nem látszik olyan fontosnak. Ilyen pillanatunkban mondjuk el a Zsoltárossal: „Veled a rablóknak is nekirontok, ha Isten segít, a falon is átugrom" (Zsolt 18,30).

A Zsidókhoz írt levél szerzője érdekes dolgot mond el azok számára, akiket kitartásra szólít fel: „A bűn ellen való harcban még nem álltatok ellen egészen a vérig" (Zsid 12,4). Más szavakkal: a legnagyobb árat, ti. a mártíromságot még nem fizettétek meg. S ha a keresztyén ember már attól is összeomlik, ha egy tányér összetörik, a kiscica nem jön haza, vagy egy baráti kapcsolata csalódással végződik, mit fog tenni, ha majd arról lesz szó, hogy meg kell halnia az Úrért?

Közülünk a legtöbben már régen feladtuk volna, ha mindig az érzéseinkre hallgattunk volna. Csakhogy a hit harcát nem lehet egyszerűen feladni. Újra meg újra talpra kell állnunk, le kell vernünk a port magunkról, és mennünk kell tovább, szembeszállva a konfliktusokkal. S ha kicsiny dolgokban győzni tudunk, akkor a nagyobb harcokat is megnyerjük.


10.10 Rossz propaganda

„Minden keserűség, indulat, harag, kiabálás és istenkáromlás legyen távol tőletek, minden gonoszsággal együtt." Efézus 4,31

Életünk tele van provokáló helyzetekkel, amelyek valóban odáig vihetnek bennünket, hogy kijövünk a béketűrésből. A következő esetekben talán magunkra ismerhetünk: a pincér leönti forró kávéval a karunkat, vagy pedig sokáig megvárat a kiszolgálással. Hazatérünk legújabb szerzeményünkkel, és otthon azonnal megállapítjuk, hogy a csodaszép valaminek hibája van. S ha megpróbáljuk visszaadni és a pénzünket visszakövetelni, a kereskedő arcunkba nevet. Vagy téves menetrendi felvilágosítást kapunk, és lekéssük a repülőgépet. Alig egy hete vagyunk egy új autó tulajdonosai, amikor egy vigyázatlan autós behorpasztja az ajtaját. Az áruház pénztárosa kárunkra téved, és amikor ezért szólunk, durván elutasít. A szomszéd a gyermekek közti civódásért a mi gyerekünket teszi felelőssé, holott tudjuk, hogy az ő gyereke a hibás. Egy másik szomszéd kihoz a sodrunkból hangos sztereozenéjével. Egyik munkatárs szüntelenül bosszant, valószínűleg azért, mert tudja, hogy hívő keresztyén vagyok. A számítógép a havi fizetés kiszámításánál téved: többször is tiltakozunk telefonon, de a tévedés hónapról hónapra megismétlődik.

Teljes lehetetlenség, hogy a fenti dühítő helyzetek közül legalább néhány be ne következzék életünkben. De a hívő embernél döntő az, hogy miként reagál az ilyen helyzetekre. A természetes emberi reakció az, hogy hasonló helyzetekben kikel magából, és szidalmazó szavakat vág a másik fejéhez. Csakhogy: ha a hívő keresztyén elveszíti türelmét, ezzel elveszíti a bizonyságtétel lehetőségét is. Pontosan úgy viselkedik, mint e világ embere. Ilyenkor már nem tanú többé a Szentírás mellett.

Az egészben a legtragikusabb az, hogy annak, aki őt megsértette, valószínűleg igen nagy szüksége van az evangéliumra. Talán azért is viselkedik olyan visszataszítóan, mert életének súlyos válságát éli át. Ha szeretetet és megértést tapasztalna, talán meg lehetne nyerni a Megváltó számára.

Sokszor megtörtént már, hogy a haragvó emberek szégyent hoztak az Úr nevére. A dühöngő keresztyén mindenesetre rossz propaganda a hit számára.

 


10.09 A te javadra

„Tartsd meg az Úr parancsolatait és rendelkezéseit, amelyeket ma parancsol neked a te javadra!" 5Mózes 10,13

Kiváltképpen figyelnünk kell mai Igénk három utolsó szavára: „...a te javadra". Az Úr valamennyi parancsolatát a mi javunkra adta. Sok ember nem látja be ezt. Istent szigorú bírónak képzelik el, aki szabályokat és parancsolatokat ad nekünk, amelyek elrontják életünkben a legkisebb örömöt is. Pedig ez nem így van! Isten azt akarja, hogy jól menjen dolgunk, hogy örüljünk az életünknek, és ebből a célból adta minden parancsolatát.

Lássunk például néhányat a Tízparancsolatból. Miért mondja Isten, hogy ne imádjunk idegen isteneket? Azért, mert tudja, hogy az ember mindig ahhoz válik hasonlóvá, akit imád, és hogy a hamis istenek csak romlásba visznek.

Miért mondja, hogy ne csináljunk magunknak faragott képeket? Azért, mert a bálványimádás szoros kapcsolatban áll a démonizmussal, „...amit a pogányok áldoznak, azt ördögöknek (démonoknak) áldozzák, és nem Istennek" (1Kor 10,20). Az ördögök szándéka pedig mindig az emberek megrontása volt.

Miért rendel Isten a hét napjai közül egyet a nyugalom napjának? Azért, mert Ő teremtette az embert, és tudja, hogy az ember egész lényének a munka után szüksége van a nyugalomra. Azok az országok, amelyek bevezették a tíznapos munkahetet, hamarosan megállapíthatták, hogy az emberek teljesítőképessége lecsökkent, és föl kellett hagyniuk a kísérlettel.

Miért parancsolja Isten a gyermekeknek, hogy tiszteljék szüleiket? Azért, mert ez megkíméli a gyermekek életét a lázadástól és kíméletlenségtől, és így a korai haláltól.

Miért tiltja Isten a házasságtörést? Azért, mert tudja, hogy a házasságtörés tönkreteszi a családot és minden érintett boldogságát.

Miért ítéli el Isten az önző kívánságainkat? Azért, mert a bűn már a gondolatainkban elkezdődik. Ha már ott engedünk neki, akkor cselekedetekre is váltjuk. Csak ha ellenőrzés alatt tartjuk a forrást, tudunk uralkodni a folyó fölött.

És így van ez más bűnökkel is. Isten nevének hiábavaló emlegetésével, a lopással, a hamis tanúbizonysággal és így tovább. A bűn szellemünkön, lelkünkön és testünkön egyaránt behajtja az adóját. Minden bűnünk fájdalmas érzelmi reakciót vált ki bennünk, megfoszt a békességünktől, örömünktől és megelégedettségünktől. Mindig azt aratjuk, amit vetettünk. Egyszer minden ránk hullik vissza.

Sok évvel ezelőtt valaki írt egy könyvet ilyen címmel: „Isten jóságos törvényei". A törvények valóban jóságosak, mert javunkra adattak


10.07 A cél előtt

"Testvéreim, én nem gondalom magamról, hogy már elértem." Filippi 3,13

 

Pál apostol nem gondolta önmagáról, hogy már a célnál lenne, és ezt mi se gondoljuk önmagunkról. Mindannyiunknak szükségünk van arra, hogy önmagunkon is munkálkodjunk. Liu Sha-csi mondta: „Az emberek tekintsék önmagukat mindig olyan lényeknek, mint akiknek szükségük van a megváltozásra, és mint akik képesek is a változásra. Sohase tartsák magukat változhatatlannak, tökéletesnek vagy megjavíthatatlannak... Különben teljesen képtelenek a megváltozásra."

A nehézséget az okozza, hogy többnyire tiltakozunk a magunk megváltozása ellen. Mindig azon fáradozunk, hogy mások változzanak meg. Egyes tulajdonságaik bosszantanak bennünket, és azt kívánjuk, bárcsak végre megváltoznának. Közben elfelejtkezünk arról, hogy nekünk magunknak is vannak kellemetlen tulajdonságaink, sőt, talán még büszkék is vagyunk ezekre. Ki akarjuk szedni felebarátaink szeméből a szálkát, ugyanakkor csodáljuk a magunk szemében a gerendát. Mások hibáit és gyöngeségeit undorítónak tartjuk, a magunkéit viszont egyenesen szeretetre méltónak gondoljuk.

De miből tudjuk meg egyáltalán, hogy milyen változások szükségesek nálunk? Ha Isten Igéjét mint tükröt tartjuk magunk elé! Olvassuk az Igét, és közben elgondolkozunk rajta, akkor meglátjuk, tulajdonképpen milyeneknek is kellene lennünk, és azt is, hogy milyen messze vagyunk ettől a mértéktől. Ha tehát a Biblia megítéli azt a magatartást, amelyben vétkesek vagyunk, nézzünk bátran szembe ezzel a ténnyel, és határozzuk el, hogy teszünk valamit ellene.

Egy másik út annak megtudására, hogy miben nem olyan a magatartásunk, amilyennek az Úr Jézus szeretné, ha figyelmesen odahallgatunk arra, amit rokonaink és barátaink mondanak. Olykor csak igen rejtett utalásokkal, mintegy virágnyelven közlik véleményüket, máskor viszont kereken kimondják, úgyszólván fejünkhöz vágják az igazságot. De akár leplezve, akár nyíltan mondják meg nekünk, mindenképpen figyelnünk kell megjegyzéseik tartalmára, és hálásan meg kell szívlelnünk.

Nagyon jó gyakorlat szerető, pozitív kritikát mondani barátoknak, mert igazi barát egyrészt elfogadja a kritikát, másrészt helyreigazítás által segít.

Szomorú tény, hogy vannak, akik egész életen át súlyos csapást jelentenek mások számára a gyülekezetben, otthon és a társadalomban, csak azért, mert senki nem vállalkozott arra, hogy ezt szeretettel megmondja nekik, vagy pedig azért, mert ők sohasem voltak készek megváltozni.

Ha nem sajnáljuk az időt és fáradságot, hogy elgondolkozzunk mindazon, amivel másokat bántunk, és ha utána megtesszük a pozitív lépéseket annak érdekében, hogy az ilyen magatartást elkerüljük, akkor biztos, hogy olyan emberré válunk, akivel kellemesebb az együttélés.

 


10.06 Csordultig tele

„Rajta minden oly kívánatos. Ilyen a szerelmesem, ilyen a kedvesem, Jeruzsálem leányai!" Énekek éneke 5,16

 

Szulamit odaadó, hűséges, megrendíthetetlen szerelme az ő szerelmese iránt annak a szeretetnek a képe, amit nekünk kellene tanúsítanunk lelkünk örök Szerelmese iránt. Ennél a következő dolgokat kell figyelembe vennünk.

Először is Szulamit mindent szeretett kedvesén. Megénekelte arcának, fejének, hajának, szemének, orcájának és ajkának, kezének, testének, törzsének, lábának, tartásának szépségét (lásd Én 5,10-16). Természetesen nálunk nem az Úr Jézus külső ismertető jeleiről van szó!

Éjjel-nappal csak őreá gondolt. Akár a szőlőhegyen dolgozott, akár alváshoz készülődött, sőt, még mikor álmodott is, ő volt az egyetlen, aki fantáziájának szárnyakat adott, és gondolatait foglalkoztatta. Számunkra is jó, ha oly nagy a szeretetünk az Úr Jézus iránt, hogy betölti szívünket reggeltől estig.

Csak az ő látására volt szeme. Lehet, hogy mások megkísérelték elvenni figyelmét, és megpróbálták megnyerni szerelmét, ő azonban ezeket a dicsérő szavakat egyáltalában nem önmagára, hanem szerelmesére vonatkoztatta. Ezért, ha csábít ez a világ, mondjuk mi is: „Széjjel jártam a világban, s nagynak, szépnek láttam azt, ah, de engem minden vágyam tőle mégis elszakaszt. Ó, van béke, tiszta, áldott, melyben lelked megpihen. Ott, a Golgotán találod, Jézus drága vériben."

Készséggel beszélt róla. Amivel szíve tele volt, azt szája kimondta. Nyelve gyors volt, mint az írnok tolla (Zsolt 45,2). - Tulajdonképpen nekünk is készségesebben és ékesebben kellene szólnunk az Úrról, mint bármely más témáról. Sajnos azonban ez nincs mindig így.

Elevenen érezte saját méltatlanságát. Mentegetőzött ápolatlan külseje, egyszerű volta miatt és amiatt, hogy nem reagált azonnal szerelmese szavára. Ha bűnös voltunkra gondolunk, hajlamunkra, hogy elfussunk Istentől, engedetlenségünkre, akkor még több okunk van az álmélkodásra, hogy Krisztus egyáltalán érdeklődik irántunk.

Szulamit legnagyobb gyönyörűsége az volt, hogy Szerelmesével együtt lehetett. Várta a pillanatot, amikor majd eljön, és őt mint menyasszonyát magához veszi. Mennyivel nagyobb sóvárgással kell nekünk mennyei Vőlegényünk visszajövetelére várnunk, és előre örvendeznünk annak, hogy akkor majd mindörökre együtt leszünk Vele!

Szulamit megvallotta, hogy szinte betege a szerelemnek. Szinte el sem tudja már viselni a várakozást. Mi is törekedjünk arra, hogy szívünket egészen rabul ejtse az Úr Jézus, és legyen tele csordultig az iránta érzett szeretettel.


10.05  Megragadni az ígéretet

"Nektek adok minden helyet, ahová léptek, ahogyan megígértem Mózesnek." Józsué 1,3

 

Isten Kánaán földjét adta Izráel népének. Övé lett Isten ígérete szerint. Az izraelitáknak azonban először el kellett foglalniuk saját földjüket. A birtokbavétel szabálya így szólt: „Minden helyet, ahová léptek - nektek adok."

Isten nekünk is számos drága és nagyszerű ígéretet adott. A Biblia tele van velük. Csakhogy nekünk is hit által igénybe kell vennünk azokat a magunk számára. Csak így lesznek igazán a mieink.

Vegyük például az üdvösségre vonatkozó ígéreteket. Isten megígéri, hogy örök életet ad azoknak, akik megbánják bűneiket, és elfogadják Jézus Krisztust Uruknak és Üdvözítőjüknek. De semmi értéke nincs számunkra ennek az ígéretnek, amíg nem vesszük igénybe, és nem bízunk teljes szívből a bűnösök Megváltójában.

De menjünk egy lépéssel tovább! Hihet valaki őszinte szívvel az Úr Jézus Krisztusban, és mégsem örvendezhet az üdvbizonyosságnak, ha az a véleménye, hogy túlzott elbizakodottság lenne részéről azt állítani, hogy meg van váltva! Ezért továbbra is a kételyek között és homályban él. Pedig Isten Igéje elmondja nekünk, hogy, akik hisznek az Isten Fia nevében, azoknak örök életük van (1Jn 5,13), csakhogy ezt először hitben el kell fogadnunk a magunk személyére nézve, és csak azután örvendezhetünk neki.

Isten örül annak, ha bízunk Benne, ha szaván fogjuk. Istent tiszteljük azzal, ha a leghihetetlenebb ígéreteit szó szerint vesszük, és számítunk rá, hogy Ő beteljesíti.

Egy napon, amikor Napóleon seregszemlét tartott, megbokrosodott a lova, és majdnem levetette hátáról a császárt. Egy ott álló egyszerű katona odafutott, megragadta a gyeplőt, és megnyugtatta a lovat.

Napóleon tisztában volt azzal, hogy aki segített rajta, az rendfokozat nélküli közlegény volt, mégis ezt mondta neki: „Köszönöm, kapitány úr!"

És a katona azonnal szaván fogta őt, és ezt kérdezte: „Melyik ezredben, felség?"

Később, amikor ez az ember elmesélte az esetet barátainak, azok jót mulattak rajta, hogyan is számolhat azzal, hogy kinevezték kapitánynak. Pedig valóban így történt! A császár kimondta, és a katona azonnal szaván fogta, és igénybe vette a maga számára az előléptetést.

Ehhez hasonló a hívő keresztyén helyzete. Rajta múlik, „kinevezik-e kapitánynak, vagy megmarad közlegénynek". Örülhet mindannak a gazdagságnak, ami Jézus Krisztus által az övé, vagy pedig tovább él szellemi szegénységben. „Kánaán" kincsei és áldásai készen állnak számára, és világos, hogy a keresztyén ember csak önmagát hibáztathatja, ha beéri a maga szegényes kis adagjával Isten kimondhatatlan gazdagságából.

 

10.03 Tisztelet és élet

„Gyermekek! Engedelmeskedjetek szüleiteknek az Úrban, mert ez a helyes. »Tiszteld apádat és anyádat«: ez az első parancsolat, amelyhez ígéret fűződik, mégpedig ez: »hogy jó dolgod legyen, és hosszú életű légy a földön.«" Efézus 6,1-3

Tiszteld apádat és anyádat...

A szülő-gyermeki kapcsolat életünk legnehezebb területei közé tartozik.

A bukott emberi természet egyik sajátos torzulása folytán mintha azokat szeretnénk a legkevésbé, akik hozzánk a legközelebb állnak. Számos hívő leány folytat állandó küzdelmet önmagával az ellenséges indulat miatt, amit anyjával szemben érez. És sok fiú többnyire egyáltalán nem viselkedik apjával szemben úgy, ahogy kellene.

Senki sem vitatja a nemzedékek közötti szakadék létezését. A fiatalok azért panaszkodnak, mert a szülők nem értik meg, elnyomják őket, nem haladnak a korral, a régi rendhez tartoznak.

Mindennek ellenére azonban a fiatalok közül sokan bűntudatot és szégyent éreznek amiatt, hogy e magatartásukból nem tudnak kinőni, és családjukkal szemben nem tudnak keresztyén módra viselkedni. Világosan látják, milyen nagy vereséget jelent, hogy míg kortársaikkal, sőt, más felnőttekkel szemben oly barátságosak és kedvesek tudnak lenni, addig otthon hidegek, sőt ridegek. Gyűlölik önmagukat, mert titokban szüleik halálát kívánták. De mindezt beismerni nagyon keserű pirulát jelent. Amikor Isten a Tízparancsolatot adta Izráel népének, nem volt véletlen, hogy közülük az egyik éppen ez: „Tiszteld apádat és anyádat, hogy hosszú ideig élhess azon a földön, amelyet Istened, az Úr ad neked" (2Móz 20,12). Az Újszövetségben Pál veszi elő újra ezt a parancsolatot.

Tisztelni a szülőket és nekik engedelmeskedni nemcsak azt jelenti, hogy tenni, amit mondanak, hanem azt is, hogy felnézni rájuk, szeretetre méltóan viselkedni velük szemben, és gondoskodni róluk, ha arra van szükség. Pál ennek négy okát is adja: ez a helyes, ez válik a fiatalok javára, ez biblikus és teljes életet munkál.

De nagyon sok fiatal úgy véli, hogy ha másoknál ez lehetséges is, náluk semmiképpen sem. Mert az ő szüleik olyan zsarnokok, olyan szűklátókörűek!

Ami itt hiányzik, az összetörettetés. Ez azt jelenti, hogy a fiatal odamegy apjához vagy anyjához, vagy mindkettőhöz, és ezt mondja: „Ide figyeljetek, nagyon sajnálom, hogy mindig vitatkoztam veletek. Sohasem köszöntem meg, amit értem tettetek, de most szeretném megtenni. Kérem, bocsássatok meg, hogy szüntelenül az ellenállás falát építettem ellenetek. Isten segítségével remélem, hogy ezentúl minden másként lesz."

Semmi nem változtatja meg annyira az ellenséges magatartást, mint az effajta bocsánatkérés. És ha legközelebb a fiatal ismét kísértésbe kerül, hogy szeretetlen magatartást tanúsítson szüleivel szemben, akkor eszébe jut az összetörettetés égető szégyene, és ez visszariasztja majd a helytelen viselkedéstől.

 


10.02 Az okkult nem játék!

Ne legyen köztetek... varázslást űző, se jelmagyarázó, kuruzsló vagy igéző! Ne legyen átokmondó, se szellemidéző, se jövendőmondó, se halottaktól tudakozódó. 5Mózes 18,10-11

Ne legyen köztetek... varázslást űző,  se jelmagyarázó, kuruzsló vagy igéző!  Ne legyen átokmondó, se szellemidéző,  se jövendőmondó, se halottaktól tudakozódó.  Mert utálatos az ÚR előtt mindaz,  aki ilyet cselekszik.  5Mózes 18,10-12

Isten óvta népét, Izráelt attól, hogy okkultizmussal, a rejtett, titkos, érzékfölötti dolgokkal foglalkozzék. Mindazok a cselekedetek, amiket ezek az igeversek felsorolnak, valamiképpen a démonizmussal vannak kapcsolatban. Ez a figyelmeztetés éppúgy szól a ma élő hívőkhöz, mint egykor Isten ószövetségi népéhez.

A jövendőmondást ma is űzik. Ehhez tartozik a kristálygömbnézés, jövőbe látás, tenyérjóslás, az emberi koponyából való jövendölés, jóslás kávéaljból és más efféle, a jövő megtudására irányuló törekvések.

Ide tartozik az asztrológia is, amely a csillagok állását tanulmányozza, és azt állítja, hogy a csillagok helyzetének befolyása van az ember életére. Az újságokban naponta megjelenő horoszkópok is ezzel foglalkoznak.

A boszorkány a démoni hatalmakkal való kapcsolatát használja fel. Ezek a kapcsolatok mélységesen gonoszak és károsak.

A mágus olyan ember, aki mágikus eszközökkel behatol a spiritizmus területére. Tekinthetjük a boszorkány férfi megfelelőjének.

Átokmondó az, akinek démoni hatalma van arra, hogy átka valóra váljon. (Hívőkre azonban az ilyen átkoknak nincsen hatásuk.)

Szellemidézők olyan emberek, akik médiumként tevékenykednek, és akik képesek a gonosz szellemek világával kapcsolatot létesíteni. Ezek a szellemek gyakran azoknak a meghalt rokonai alakjában lépnek föl, akik a médiumot kérdezik.

Halottaktól tudakozó az olyan ember, aki megidézi a halottak szellemeit, hogy azok megmondják neki a jövendőt, vagy befolyásoljanak bizonyos eseményeket.

A keresztyén embereknek mindezeket a dolgokat kerülniük kell, és a spiritizmus modern formáit is, mint amilyen a jóga, agykontroll, a transzcendens meditáció, Hare Krishna, spiritiszta szeánsz, fekete mágia, fehér mágia, hipnózis, varázsvessző használata, spiritiszta gyógyászat, kártyavetés és halottakhoz való imádság stb.

És tudnia kell azt is, hogy a következő tárgyak is a spiritiszták eszközei: a tudatot kitágító kábítószerek, játékkártyák, tarokk-kártyák, kockák, ingák, érmek, amulettek stb.

 

10.01 Bölcs szív

„Azt sem tudjátok, mit hoz a holnap! Mert a ti életetek olyan, mint a lehelet, amely egy kis ideig látszik, azután eltűnik." Jakab 4,14

 

A Szent Szellem átható szava a Bibliában gyakran figyelmeztet minket, halandó embereket, hogy az életünk rövid. Gyakran ismétlődő képek és hasonlatok által vési az Úr Szelleme belénk, hogy napjaink meg vannak határozva, és gyorsan elmúlnak.

A takács vetélőjéhez hasonlítja életünket (Jób 7,6), a szövőszék kicsiny alkatrészéhez, amely oly gyorsan jár ide-oda a kifeszített fonalak között, hogy szemünkkel alig tudjuk követni.

Arról is beszél Jób, hogy az élet olyan, mint a szellő (7,7), amely egy pillanat alatt már tova is tűnik, és sohasem tér vissza. Ugyanezt a képet használja a zsoltáros, amikor azt írja, hogy az emberek „olyanok, mint a tovatűnő szél, amely nem tér vissza" (Zsolt 78,39).

Bildád figyelmezteti Jóbot arra, hogy napjaink e földön olyanok, mint az árnyak (Jób 8,9), és ugyanezt a képet találjuk a Zsoltár 102,12-ben: „Napjaim olyanok, mint a megnyúlt árnyék." Az árnyékot csak nagyon rövid ideig lehet ugyanazon a helyen találni.

Jób elsodort falevélhez és száraz szalmaszálhoz hasonlítja életét (Jób 13,25). Ézsaiás az Úr együttérzéséért kiált, amikor azt mondja: „Elhervadunk mindnyájan, mint a falevél" (Ézs 64,5).

Dávid írja: „Íme, arasznyivá tetted napjaimat" (Zsolt 39,6).

Mózes, Isten embere úgy ír az életről, mint egy álomról, amely úgy elmúlik, hogy szinte észre sem vesszük (Zsolt 90,5).

Ugyanebben a zsoltárban Mózes az embert, és annak életét a fűhöz hasonlítja: „Mint a növekvő fű: reggel virágzik és növekszik, estére megfonnyad és elszárad" (Zsolt 90,5-6). Századokkal később mulandóságunk érzékeltetésére Dávid ugyanezt a képet használja: „Az ember napjai olyanok, mint a fű, úgy virágzik, mint a mező virága. Ha végigsöpör rajta a szél, vége van, még a helyét sem lehet felismerni" (Zsolt 103,15-16). Spurgeon ezt így fejezte ki: „A füvet elvetik, az kinő, virágzik, aztán lekaszálják és vége van." Íme, röviden ez az életünk!

És végül ehhez csatolja Jakab a maga bizonyságtételét: azt mondja, hogy az emberi élet oly gyorsan elmúlik, mint a pára. Egy rövid pillanatra megjelenik, és máris újra eltűnt.

A hasonlatok és képek halmazának két dolgot kell munkálnia bennünk. A meg nem tért embernek meg kell gondolnia, milyen rövid a földön töltött időnk, és milyen fontos, hogy felkészüljünk az Istennel való találkozásra. Másodszor: figyelmezteti a hívőket: úgy számlálják napjaikat, hogy bölcs szívhez jussanak (lásd Zsolt 90,12). Ez elvezet a Jézus Krisztus iránti, odaadással és félő tisztelettel teljes élethez, ami az örökkévalóságra készít elő.

 

09.30 Az életed legyen bizonyság

„Ő mihelyt találkozott testvérével, Simonnal... Odavitte Jézushoz." János 1,41-42

 

A keresztyén ember számára a személyes bizonyságtétel legjobb módszere az, hogy a mindennapi élet területén tesz bizonyságot az Úrról. Ez ugyan nem jelenti azt, hogy Isten sohasem választ más utat, hogy keresztyén emberek odamehetnek teljesen ismeretlen személyekhez is, és közel vihetik nekik az evangéliumot. Isten ezt is felhasználhatja. De sokkal meggyőzőbb, ha a hívő ember azoknak tesz bizonyságot, akik már ismerik őt, és akik láthatják, hogy Jézus Krisztus átformálta életét. Így tett András is.

Walter Henrichsen beszélt egyszer egy fiatalemberről, aki nagy gondban volt, hogyan lehetne az Úr Jézus bizonyságtevője a főiskolán, ahol tanult. Henrichsen megkérdezte tőle: „Joe, hány hallgatót ismersz voltaképpen személyesen? Olyanokra gondolok, akiket név szerint ismersz." Kiderült, hogy a fiatalember mindössze két vagy három hallgatót ismert személyesen, noha már néhány hónapja a főiskolán volt. „Azt mondtam neki: »Joe, azt szeretném, ha a következő négy hét alatt annyi hallgatót ismernél meg személyesen, ahányat csak lehet. Legyen a számuk mondjuk 50. Nem föltétlenül szükséges, hogy bizonyságot tégy előttük. Még azt se kell elmondanod nekik, hogy hívő keresztyén vagy. Csak ismerkedj meg velük. Beszélgess velük! Járjatok együtt az étkezőbe! Csináld, ahogy akarod, de ismerkedj össze ötven fiatallal, úgyhogy ha mához egy hónapra visszajövök, mindegyiket nevén tudjad szólítani.«"

Amikor Henrichsen egy hónap múlva újra találkozott ezzel a hallgatóval, addigra az már hat fiatalembert Krisztushoz vezetett „Nem arról beszélgettünk, hogy valóban összeismerkedett-e ötven diáktársával. Erre már nem volt szükség. Ő maga rájött, hogy amikor összebarátkozott «a vámszedőkkel és bűnösökkel«, Isten rendelkezése szerint maguktól kínálkoztak az alkalmak, amikor hitéről bizonyságot tehetett."

A mindennapi élet területén az ilyen bizonyságtétellel kapcsolatban még két dolgot kell elmondanunk. Először is: rendkívül fontos, hogy milyen a gyakorlati életvitele annak, aki bizonyságot tesz. Döntő különbséget jelent, hogy szoros közösségben él-e az Úrral, vagy sem. Lehet akármennyire jártas a bizonyságtételben; ha az élete nem szent, akkor ezzel semlegesíti egész prédikációját.

Másodszor a valódi bizonyságtétel nem törekszik azonnali eredményre. Jézus Krisztus a megváltás folyamatát a mag növekedéséhez hasonlítja. Soha nem aratunk aznap, amikor elvetettük a magot. Megtörténhet az is, hogy valaki azonnal megtér, mihelyt az evangéliumot meghallja, általában azonban a megtérést hosszabb idő előzi meg, az ember meghallja az üzenetet, meggyőződik saját bűnös voltáról, és utána még egy ideig védekezik a Szent Szellem hangja ellen.

09.29 Az Úrtól jön

„Az Úrtól jön a szabadulás!" Jónás 2,10

utcai evangelizálás

Mindnyájan ismerünk túlbuzgó „lélekmentőket", akik szüntelenül nyüzsögnek, a gyanútlan pacienseiket kabáthajtókájuknál fogva megragadják, gyorsan végigmennek velük a lélekmentés valamilyen receptjén, és addig szorongatják őket, míg azok végül is vallást tesznek, csakhogy végre megszabaduljanak ezektől a kellemetlen emberektől. Ezt mint megtértet kipipálják, és további áldozatok után néznek. Ez lenne az evangelizáció?

Nem! Ez inkább vallásos zaklatás. S mint minden olyan szolgálat, amely csak a test energiájával működik, több kárt okoz, mint hasznot.

John Stottnak igaza van, amikor ezt írja: Jézus Krisztusnál van a kulcs. Ő nyitja meg az ajtókat. Ezért sohasem szabad erőszakkal betörnünk az ajtót, amely még zárva van. Meg kell várnunk, amíg Ő kinyitja előttünk az ajtókat. Krisztus ügyének mindig árt az érzéketlen vagy erőszakoskodó bizonyságtétel. Kétségkívül helyes azon fáradoznunk, hogy barátainkat és rokonainkat, munkatársainkat Krisztusnak megnyerjük. De olykor türelmetlenebbek vagyunk Istennél. Légy türelmes! Imádkozzál állhatatosan, szeress, és várd meg az alkalmat a bizonyságtételre!

Meglehet, hogy számos dologban nem értünk egyet Dietrich Bonhoefferrel, mégis jó ha megszívleljük a következő szavait: „Az üdvösség Igéjének megvannak a maga határai. Az embernek sem hatalma, sem joga nincs arra, hogy másokra kényszerítse... Emberek után rohangálni, hogy megtérítsük őket, és minden leleményességünket bevetni, hogy rájuk erőltessük az üdvösséget, éppoly semmit érő, mint amilyen veszélyes... Ily módon a megkeményedett és elsötétült lelkek dühével találkozunk, és ez céltalan és káros. Az olcsó kegyelem Igéjével való könnyelmű bánásmódunk már untatja a világot, úgyhogy végül azok ellen fordul, akik rá akarnak kényszeríteni valamit, amit ő nem akar elfogadni."

Az igazi megtérés a Szent Szellem műve. „Nem az ember akaratából" jön, vagyis az ember bármilyen jó szándékú, képtelen saját erőfeszítéssel létrehozni. Akiket Jézus Krisztus melletti vallástételre kényszerítenek anélkül, hogy maguk teljesen igenyelnék, azok csalódottak, elégedetlenek lesznek, sőt, gyakran Krisztus keresztjének ellenségeivé válnak.

Az élet egyik nagyszerű élménye az, ha a Szent Szellem felhasznál bennünket egy másik ember megmentésénél. De visszataszítóan hat, ha megkíséreljük ezt saját erőnkkel véghezvinni.

 


09.28 A gonoszt jóval lehet legyőzni

„Ne győzzön le téged a rossz, hanem te győzd le a rosszat a jóval." Róma 12,21

szeretet

Ha ezt az igeverset ember írta volna, akkor ez a mondat körülbelül így szólna: „Ne engedjétek, hogy az emberek legyőzzenek titeket. Verjétek őket vissza saját fegyvereikkel." Mert ez a világ csak a megtorlás és bosszú kifejezéseivel tud élni.

Jézus Krisztus iskolájában azonban valami egészen mást tanulunk. Ne engedjük, hogy a gonosz legyőzzön minket. Föl kell használnunk a jót, hogy azzal győzzük le a rosszat.

Nagyon jól szemlélteti ezt az igazságot egy Assisi Ferencnek tulajdonított történet. Egy kisfiú játék közben hirtelen fölfedezte a visszhangot. Életében először hallotta vissza azt, amit hangosan kiáltott, és elkezdte kipróbálni. Ezt kiáltotta: „Gyűlöllek!" És lám, azonnal jött a visszhang: „Gyűlöllek!" Erre még hangosabban kiáltotta: „Gyűlöllek!!", és erre még erősebben jött a válasz: „Gyűlöllek!!" Harmadszorra teljes erejéből ordította: „Gyűlöllek!!!", és a szó ugyanazzal az erővel jött vissza: „Gyűlöllek!!!" Ezt már nem tudta elviselni a kisfiú. Hazaszaladt és keservesen zokogott. Anyja, aki az udvaron volt, meghallotta a sírását, és megkérdezte: „Mi bajod, kicsim?" A fiú válaszolta: „Ott kint van egy fiú, aki gyűlöl engem!" Anyja egy pillanatig gondolkodott, aztán azt mondta: „Ide figyelj, én tudom, hogy mit kell most tenned. Menj vissza ugyanoda, ahol voltál, és mondd meg annak a kisfiúnak, hogy szereted."

A kisfiú tehát visszaszaladt, és hangosan kiáltotta: „Szeretlek!" És lám, máris visszatért a szó, világosan és barátságosan: „Szeretlek!" Még egyszer kiáltott, még hangosabban, és ugyanazt a választ kapta vissza. Harmadszor teli torokból kiáltotta: „Szeretlek!!!", és hangosan jött vissza a szó: „Szeretlek!!!"

Miközben ezt itt leírtam, szerte e világon emberek kiáltják egymásnak: „Gyűlöllek!", és közben nem értik, hogy miért nő a feszültség egyre jobban. Népek fejezik ki gyűlöletüket más népek iránt. Vallásos csoportok konfliktusaik által szabályszerűen elbarikádozták magukat. Különböző fajú emberek küzdenek egymás ellen. Szomszédok harcolnak egymással pl. a kerítés miatt. Családokat tép széjjel a viszály és a keserűség. Mindezek az emberek megengedik, hogy a gonosz legyőzze őket, mert a gyűlölet mindig gyűlöletet szül. Ha többször viszonoznák szeretettel a gyűlöletet, akkor legyőzhetnék a jóval a rosszat. Akkor fölfedeznék, hogy a szeretet viszontszeretetet szül.

Gondosan ügyeljünk arra, milyen magot vetünk.

A szeretet csak szeretetet terem, míg a gyűlöletből gyűlölet fakad.

09.26 Istenben bízunk!

„Meghagytam magamnak hétezer férfit, akik nem hajtottak térdet a Baálnak." Róma 11,4

 

Isten sohasem marad tanú nélkül. Még a legsötétebb időkben is felhangzik egy hang, hogy világos bizonyságot tegyen Róla. Gyakran még a legszokatlanabb körülmények között is támaszt egy váratlan bizonyságtevőt, aki bátran kimondja az Ő nevét.

Az özönvíz napjaiban a földön lévő életet erőszak és erkölcstelenség jellemezte. De ott volt Noé, aki bátran kiállt az Úr mellett.

Illésnek úgy tűnt, mintha egész Izráel bálványimádóvá lett volna, pedig Istennek volt még hétezer embere, akik nem hajtottak térdet a Baál előtt.

A szellemi élettelenség és erkölcsi romlás közepette lépett Husz János, Luther Márton és Knox János a történelem színpadára, hogy a Magasságos ügyét védelmezze.

Amikor feltalálták a távírót, az első üzenet, amelyet ily módon közvetítettek, így szólt: „Íme, mit tett Isten!"

Az Apolló 8 űrhajó az első holdutazásról 1968 karácsony estéjén visszatért. A fedélzetén lévő három asztronauta felváltva felolvasta az 1Mózes 1-10. fejezetét, és azzal zárták a felolvasást: „Mi pedig, az Apolló 8 legénysége, azt kívánjuk önöknek, hogy Isten áldja meg mindnyájukat a jó Földön."

A hitetlenek dühös tiltakozása ellenére az Egyesült Államok postája kibocsátott egy Apolló 8-as bélyeget az 1Mózes 1,1 szavával: „Kezdetben...".

Az USA pénzérméin ez a felirat olvasható: „Istenben bízunk." (In God We Trust)

Az ősi „Anno Domini" szavak, amelyeket a dátum megjelölésére használunk, arra emlékeztetnek, hogy az az év a mi Urunk éve.

Még az ateisták is olykor tévedésből az Úrra hivatkoznak. Az 1979-ben Ausztriában tartott csúcstalálkozón így nyilatkozott egy ateista hatalmasság: „Isten sohasem bocsátja meg nekünk, ha most csődöt mondunk."

Létezik a világban bizonyos erkölcsi parancs, hogy Istenünket nyilvánosan el kell ismerni és dicsőíteni. Mikor a tanítványok Jézus Krisztust, mint királyt magasztalták, aki az Úr nevében jött el hozzájuk, akkor a farizeusok azt követelték Krisztustól, hogy utasítsa rendre és hallgattassa el tanítványait. Ő azonban így felelt: „Mondom nektek, ha ezek elhallgatnak, a kövek fognak kiáltani" (Lk 19,40).

Fölösleges aggódnunk amiatt, hogy Isten nevét a jövőben valamikor nem fogják többé dicsérni, vagy Őneki nem adnak többé tiszteletet. Mert valahányszor az emberek halottá nyilvánítják Istent, Ő mindig ébreszt majd tanúkat, kik megszégyenítik az ellenséget, és megvigasztalják Isten barátait.

 


09.25 Állj meg az igazságban!

„Most pedig az ellenségetek lettem, mert az igazat mondom nektek?" Galata 4,16

Amit Pál a galáciabeli keresztyéneknél tapasztalt, emlékeztet arra, hogy gyakran a mi barátaink is hirtelen ellenségeiknek tekintenek minket, ha nyíltan megmondjuk nekik az igazat. Az apostol megismertette ezekkel az emberekkel az Úr Jézust, és segítette hitben való növekedésüket. De később, amikor tévtanítók hatoltak be keresztyén gyülekezetükbe, Pál kénytelen volt figyelmeztetni a hívőket, vigyázzanak, mert az a veszély fenyegeti őket, hogy a törvénykedés kedvéért otthagyják Jézus Krisztust. Ez végül azt eredményezte, hogy hitbeni atyjukkal szemben ellenséges magatartást tanúsítottak.

Ilyesmi megtörtént már az ószövetségi időkben is. Illés mindig őszinte és egyenes volt Aháb királlyal szemben, amikor közölte vele Isten üzenetét. Mégis egy napon ezt mondta neki a király: „Te vagy az Izráel megrontója?" (1Kir 18,17). Valóban ő rontotta meg Izráelt? Nem, hiszen Illés volt Izráel egyik legjobb barátja! De hűségének az lett a jutalma, hogy vészhozónak bélyegezték.

Egy másik félelmet nem ismerő próféta Mikeás volt. Amikor Jósafát, Júda királya azt tudakozta, hogy nincs-e itt az Úrnak prófétája, akit meg lehetne kérdezni, azt felelte neki Izráel királya: „Van még egy férfi, aki által megkérdezhetjük az Urat, de én gyűlölöm őt, mert sohasem prófétál nekem jót, hanem csak a rosszat, Mikeás az, Jimla fia" (1Kir 22,8). A király nem akarta az igazat hallani, és gyűlölte azt az embert, aki neki szemtől szembe megmondta azt.

Az Újszövetségben Keresztelő János volt az, aki megmondta Heródesnek: „Nem szabad együtt élned testvéred feleségével" (Mk 6,18). Ez megfelelt az igazságnak, mégis nagyon hamar odavezetett, hogy Jánost kivégezték.

Az Úr Jézus is kihívta maga ellen a zsidók gyűlöletét. És mi volt az oka? Az, hogy megmondta nekik: „De ti meg akartok engem ölni, olyan valakit, aki az igazságot hirdettem nektek" (Jn 8,40).

Thomas Jefferson írja: „Ha valaki minden gonoszságot ki akar kerülni, legjobb, ha megmarad a mindennapos kötelességteljesítés álmos rutinja mellett. Minden kérdésnek két oldala van, és ha az ember határozottan megáll az egyik oldalon, és sikerrel is dolgozik rajta, akkor mindazok, akik a másik oldal mellett döntöttek, természetszerűen ellenségeivé válnak, annál inkább, minél jobban érzik a másik sikereit."

Az igazság gyakran fájdalmat okoz. Ezért az emberek - ahelyett, hogy fejet hajtanának - inkább átkozzák azt, aki kimondja. Az Úrnak igazi szolgája azonban pontosan tudja, hogy ki kell mondania az igazságot, vagy meghal. Tudja, hogy a barát ütései annak hűségét mutatják, míg az ellenség csókjai csalárdak (lásd Péld 27,6).

 


09.24  Új látás tapasztalat útján

„Megtudtam..." 1Mózes 30,27

Lábán megtudta, hogy az Úr őt Jákobért áldotta meg. Jó dolog volt az, amit ebből megtanult. Mert a tapasztalat általában jó tanítómester.

Mindig mély benyomást tett rám, hogyan segít egyes igehelyek megértésében a tapasztalat. Lehet, hogy az igeverseket már régóta tudjuk könyv nélkül, de ha egy új tapasztalaton megyünk keresztül, akkor a szavak hirtelen megelevenednek. Felragyognak előttünk, mint a fényforrás a sötétségben. És ekkor egészen új értéket tulajdonítunk nekik.

Luther Márton felesége mondotta, hogy sohasem értette volna meg a Zsoltárok könyvének egyes verseit, ha Isten nem vitte volna át őt sok nehéz helyzeten.

Amikor Daniel Smith feleségével együtt Kínában élt misszionáriusként, egy éjjel egy rablóbanda nagy rést ütött házuk oldalán. Míg aludtak, a rablók kifosztották szekrényeiket és ládáikat. Ha a misszionárius házaspár nem aludt volna olyan mélyen, talán meg is ölték volna őket. Amikor Smith később elmondta az esetet, hozzátette: „Eddig a reggelig sohasem tudtam megérteni a Habakuk 3,17-18-at: »Mert a fügefák nem fognak virágzani, a szőlőtőkéken nem lesz gyümölcs. Hiányozni fog az olajfák termése, a kertek sem teremnek ennivalót. Kivész a juh az akolból, és nem lesz marha az istállóban. De én vigadozni fogok az Úr előtt, örvendezek szabadító Istenem előtt.«" Ezzel arra gondolt, hogy az ember sohasem vehet részt egészen Habakuk veszteségei ellenére érzett örömében, ha ő maga nem tapasztalja meg ugyanezt a helyzetet.

Amikor Corrie Ten Boom koncentrációs táborban volt, egyszer meg kellett jelennie a bíró előtt is. „A bíró... kénytelen volt munkáját végezni, és eljött az a nap, amikor olyan iratokat mutatott nekem, amelyek nemcsak számomra jelentettek halálos ítéletet, hanem egész családom és barátaim számára is. »Meg tudná közelebbről magyarázni ezeket az iratokat?« - kérdezte. »Nem, nem tudom« - kellett elismernem. És akkor a bíró hirtelen fogta az egész paksamétát és a kályhába dobta! Ahogy néztem, hogy égtek azok a lapok, amelyek engem vádolhattak volna, tudtam, hogy Isten hatalma védett meg engem, és hirtelen úgy értettem meg, mint soha azelőtt a Kolossé 2,14-et: »Eltörölte a követelésével minket terhelő adóslevelet, amely minket vádolt, eltávolította azt az útból, odaszegezve a keresztfára.«"

Az új igei látások, amelyeket tapasztalataink útján nyerünk, végtelenül értékessé teszik számunkra ezeket az élményeket.


09.23 Maradj távol!

"Közösségükbe ne menj, lelkem." 1Mózes 49,6

Ezeket a szavakat Jákób mondta, amikor fiait megáldotta. Mikor azokra a borzalmas dolgokra gondolt, amiket két fia, Simon és Lévi elkövetett Sikem férfiain, ezt mondta: „Közösségükbe ne menj, lelkem."

Szívesen állítanám ezeket a szavakat tágabb összefüggésbe. Vannak kapcsolatok, amelyeknek a bűnnel van dolguk, és amelyeket jobb, ha soha meg nem ismerünk

A kísértés csábító arcot ölt, és azt mondja: sohasem lehetünk igazán boldogok addig, amíg közösségbe nem kerülünk vele. Izgalmakat, testi gyönyörűséget, érzelmi magasságokat és csalogató ismeretlent ígér.

Sokakat szólítanak meg az ilyen csábítások, olyanokat is, akik addig visszavonult életet éltek. Az az érzésük, hogy eddig fogalmuk se volt az igazi gyönyörűségről. „Hátrányos helyzetben voltak." És azt hiszik, addig nem is lehetnek igazán elégedettek, amíg átfogó tapasztalatot nem nyernek a világról.

A bűn sohasem jön egyedül. Mindig vannak beépített kockázatai és súlyos következményei. Ha csak egyetlen - mindegy, melyik - bűnnel első alkalommal tapasztalatot szerzünk, akkor ezzel a gyötrelemnek és lelkiismeret-furdalásnak egész áradatát hívjuk elő.

Ha engedünk a kísértésnek, meggyengül az általános ellenállóerőnk. Ha már egyszer elkövettünk egy bűnt, könnyebb lesz már többször is elkövetni azt. Hamarosan már szakemberek leszünk a bűn dolgában. Sőt, rabszolgáivá válunk, a megszokás láncai hozzákötöznek.

Abban a pillanatban, amikor engedünk valamilyen kísértésnek, szemünk megnyílik egy olyan bűntudat meglátására, amilyent azelőtt sohasem tapasztaltunk. S ha vidáman meg is szegjük a törvényt, utána már a belső mezítelenség és üresség borzalmas érzése következik. Kétségkívül igaz, hogy a bűnt meg lehet vallani és bocsánatot lehet nyerni érte, de egész életünkön át mindig kínos érzés lesz bűnünk korábbi társaival találkoznunk. Emlékezetünkben fájdalmas sebet jelent, ha újra föl kell keresnünk ostobaságunk helyszíneit. Vannak alkalmatlan pillanatok, amikor az egész szennyes esemény fölmerül - sokszor éppen a legszentebb pillanatainkban - gondolatainkban, és mi felnyögünk.

És ha csodálatos dolog is elnyerni Isten bocsánatát, mégis sokkal jobb, ha nem próbáljuk ki. Ami kezdetben érdekes titok, az később lidércnyomássá válik. A gyönyörből hamarosan borzadály lesz, és a szenvedély egyetlen pillanata gyakran egy szemrehányásokkal teli életet von maga után.

Ezért a kísértés órájában mondjuk el: „Közösségükbe ne menj, lelkem."

 

09.22 Örökké

„Származása visszanyúlik a hajdankorba, a távoli múltba." Mikeás 5,1

Ha már az idő rövidsége is megrendítő igazság, mennyivel inkább az az örökkévalóság végtelen volta. Nyelvünkben kevés szó van, amit oly nehéz megérteni, mint a „végtelen", „örökkévalóság" szavakat. Hogy valami fogalmunk legyen róluk, arra kell gondolnunk, amikor a világ még nem volt megteremtve, amikor még angyalok sem voltak, amikor még senki és semmi nem létezett, egyedül csak Isten. Menj egyre csak vissza, vissza egyre távolabbi múltba, vissza a kezdet nélküli kezdetbe, vissza, vissza és megint csak vissza. Isten mindig volt!

Vándoroljanak azután gondolataink a jövőbe, az eljövendő időbe, amikor majd elmúlik ez a föld. Előre, előre, előre, egyre messzebb, egyre tovább, tovább, a végtelenbe...

És akkor, ha az értelem tiltakozni látszik a számára kiszabott szűk határok ellen, akkor gondoljunk arra, hogy mi magunk is örökké fogunk élni. Mindig és mindig. Végtelen élet. Örökkévalóság!

Rowland Dixon Edwards a következőképpen próbálta leírni az örökkévalóságot: „Egy óceánjáró fedélzetén egy gyűszűre fonalat kötünk, leeresztjük a tengerbe, majd felhúzzuk, tele az óceán sós vízével. Ez lehet a képe annak az időnek, amely az örökkévalóság óceánjából kivétetik."

Az ember csak akkor igazán bölcs, ha számításba veszi azt a lenyűgöző tényt, hogy ez az élet csak egy homokszemecske az örökkévalóság határtalan tengerpartján. Egész pályafutását nézze ebben a világosságban.

A milánói székesegyháznak három egymás melletti ajtaja van. Az első fölött egy rózsakoszorú van bevésve, ezzel a felírással: „Mindez csak egy pillanatra tetszik nekünk." A harmadik ajtó kereszttel van megkoronázva, ezzel a felirattal: „Mindez csak egy pillanatig szomorít meg bennünket." A középső ajtó fölött található az intés: „Csak az a fontos, ami örök."

Mint keresztyéneknek föltétlenül szembe kell néznünk az örökkévalóság tényével. Föltétlenül számot kell vetnünk annak megrendítő valóságával, és életünket aszerint kell berendeznünk. És ha azután előrehaladunk életünk útján, sajátos fény tűnik fel a szemünkben, és sajátos elszántság lesz a szívünkben, mert terveink nem érnek véget az időben.

09.21 Az Ő visszajövetelének fényében élve

„Végezetre eltétetett nekem az igazság koszorúja, amelyet megad nekem az Úr, az igaz bíró ama napon; de nemcsak énnekem, hanem mindazoknak is, akik várva várják az Ő megjelenését." 2Timóteus 4,8

...eltétetett nekem az igazság koszorúja...

„...mindazoknak is, akik várva várják az Ő megjelenését." Sok éven át úgy gondoltam, hogy ezek a szavak azokra a hívőkre vonatkoznak, akik örömteli érzelmekkel várják az Úr visszajövetelét. Ezeket megjutalmazza majd az Úr az igazság koszorújával, mert szívük lángolt, valahányszor az elragadtatásukra gondoltak.

Pedig itt bizonyosan többről van szó. Várva várni az Úr megjelenését, azt is jelenti, hogy az Ő visszajövetelének fényében élni, és úgy viselkedni, mintha már ma visszajönne.

Azt jelenti tehát, hogy erkölcsi tisztaságban élni. Mert János is figyelmeztet bennünket: „Ezért akiben megvan ez a reménység, megtisztítja magát, mint ahogyan Ő is tiszta" (1Jn 3,3).

Azt is jelenti, hogy ne bonyolódjunk bele e világ dolgaiba. Teljes szeretetünkkel és vonzalmunkkal forduljunk a mennyei dolgok felé, s ne azokkal törődjünk, amik e földön fontosak (lásd Kol 3,2).

Azt is jelenti, hogy Isten népét szolgáljuk, és adjuk meg neki „az eledelt a megfelelő időben" (lásd Mt 24,45). Az Úr különleges áldást ígér azoknak, akik ezzel vannak elfoglalva, amikor Ő visszajön.

Röviden: semmi olyat ne tegyünk, aminek cselekvésénél nem szívesen vennénk, ha az Úr meglepne bennünket. Ne menjünk olyan helyekre, ahol a jelenlétünk szégyent hozna ránk az Ő eljövetelekor. Ne mondjunk semmi megbotránkoztatót, mintha már Ő is jelen lenne.

Ha tudnánk, hogy az Úr Jézus egy héten belül visszatér, mivel töltenénk addig napjainkat? Talán felmondanánk munkahelyünket, fölmennénk egy magas hegy tetejére, és ott egész napunkat imádsággal és bibliaolvasással töltenénk? Vagy pedig sebtében „teljes munkaidejű keresztyén szolgálatot" vállalnánk, és éjjel-nappal prédikálnánk és tanítanánk?

Ha már valóban követjük az Urat, és egészen az Ő akarata szerint élünk, akkor legjobb, ha továbbra is azt tesszük, amit eddig tettünk. De ha mind ez ideig csak magunknak éltünk, akkor annak tudása, hogy az Úr rövidesen visszajön, döntő változást kell, hogy előidézzen életünkben.

Nem elég az, hogy néhány kedves gondolatunk legyen az Úr visszajövetelével kapcsolatban. Az igazság koszorúját azoknak tartja fenn az Úr Jézus, akik annyira várják az Ő megjelenését, hogy az igazság az egész életüket átalakítja. Nem elég, ha az Ő visszajövetelének igaz voltát megragadjuk; az kell, hogy ennek igazsága megragadjon minket.

09.20 Mélyre lehajolni

"Ne legyetek nagyratörők, hanem az alázatosokhoz tartsátok magatokat." Róma 12,16

 mélyre lehajolni

Természettől fogva hajlamosak vagyunk arra, hogy szeretnénk barátokat szerezni az ún. "jobb társaság"-ból. Minden ember szíve mélyén ott a kívánság, hogy meghitt barátságban legyen azokkal, akik híresek, tehetősek, előkelőek. Így tehát tulajdonképpeni természetünkkel ellenkezik az a tanács, amit Pál ad a Róma 12,16-ban. Azt mondja; „Ne legyetek büszkék, hanem vállaljatok mindig közösséget az egyszerű és jelentéktelen emberekkel." Isten Gyülekezetében nem ismerik a kasztszellemet. A keresztyének ne törődjenek az osztálykülönbségekkel!

Ezzel kapcsolatban Fred Elliotról jegyeztek fel jellemző esetet. Egy reggel, amikor családjával együtt a reggeliző asztalnál áhítatot tartott, hangos csörömpölés hallatszott a ház kapuja felől. A szemeteskocsi vitte el a szemetet. Elliot letette kinyitott Bibliáját az asztalra, az ablakhoz ment, és hangos, szívélyes köszöntést kiáltott oda a szemetesembernek. Azután visszament az asztalhoz, és folytatta az áhítatot. Éppen olyan szentnek és fontosnak tartotta, hogy a szemetesnek jó reggelt kívánjon, mint azt, hogy a Bibliát olvassa.

Az Úrnak egy másik szolgája, aki az Igét szó szerint vette, Jack Wyrtzen volt. Minden nyáron bibliatanulmányozó tábort vezetett a New York állambeli Schroon Lake-ben. Az egyik, felnőttek számára rendezett konferencián részt vett egy testileg súlyosan fogyatékos férfi is. Mivel arcizmain nem tudott uralkodni, ezért az ételét is csak nagy nehezen tudta elfogyasztani. Az étel egy része mindig kihullott a szájából az újságpapírra, amit elővigyázatosan a mellére és az ölébe terített. Mivel ez a látvány nem volt éppen étvágygerjesztő, ez a férfi rendszerint egyedül ült egy külön asztalnál.

Sok tennivalója miatt Jack Wyrtzen gyakran később jött be az ebédlőbe. Mikor megjelent az ajtóban, a legtöbb asztal mellől intettek neki, hogy üljön oda hozzájuk. De sohasem tette. Mindig ahhoz az asztalhoz ment, amelynél ez a fogyatékos férfi ült. Ő is „az alázatosakhoz tartotta magát".

Ehhez hasonló dolgot mond el egy régi történet: „Egy hívő keresztyén tábornokot egyszer megfigyeltek, ahogy egy nagyon szegény öregasszonnyal társalgott. Később néhány barátja szemrehányóan figyelmeztette: »Gondolnod kellett volna magas állásodra.« A tábornok csak ennyit mondott erre: »Mi lett volna velem, ha az én Uram a saját magas állására gondolt volna?«"

„Mindenek ellenére" c. versében Robert Burns emlékeztet arra, hogy bármilyen alacsony helyzete legyen is valakinek, mégis ember marad. És azt mondja, hogy aki függetlenül gondolkodik, az csak nevet azon a sokféle ékszeren és kövön, amivel az ostobák fölékesítik magukat.

Ha elgondoljuk, milyen mélyre alázta meg magát Üdvözítőnk, hogy velünk élhessen, akkor elképzelhetetlen, hogy ne ugyanazt tegyük mi is.

 

09.19 Méltatlanság és tagság

Jézus mondta

„Mert amikor még erőtelenek voltunk, a rendelt időben halt meg Krisztus értünk, istentelenekért." Róma 5,6

Jézus Krisztus nem azért jött, hogy az igazakat hívja, és nem is a jó emberekért halt meg. Nem az illedelmes, tiszteletre méltó, finom emberekért ment a keresztre.

Isten nézőpontjából természetesen az egész emberiség istentelen. Mindnyájan bűnben születtünk és tele vagyunk igazságtalansággal. Mint elveszett juhok eltévelyedtünk, és mindegyikünk a maga útját járta. Isten szemében romlottak, tisztátalanok és lázadók vagyunk. És legnemesebb törekvéseink sem mások Őelőtte, mint kontár kísérletek.

Csak az a szomorú, hogy a legtöbb ember nem hajlandó beismerni, hogy istentelen. Önmagukat a társadalom bűnöző elemeihez hasonlítják, és ezért úgy vélik, hogy alkalmasak a mennyországra. Olyanok, mint az az idősebb előkelő hölgy, aki nagyon büszke volt nagylelkű adakozására. Amikor az egyik hívő keresztyén szomszédja beszélt neki a hitéről, azt felelte, hogy neki nincs szüksége megváltásra, hiszen jó cselekedetei elegendők az üdvösséghez. Elmondta azt is, hogy egy keresztyén gyülekezet tagja, és hogy ősei is „keresztyének" voltak. A szomszéd erre vett egy darab papírt, és nagy betűkkel felírta rá: „ISTENTELEN", odaadta a hölgynek, és megkérdezte: volna-e kifogása ellene, hogy ezt a papírt a háza falára erősítse? Mikor a hölgy meglátta ezt, égnek állt a haja: „Hogy nincs-e kifogásom ellene?" „Senki ne merje azt mondani rólam, hogy én istentelen vagyok!" Erre a szomszéd elmagyarázta neki, hogy Krisztus üdvözítő tette addig nem érvényes rá, amíg nem hajlandó elismerni saját bűnös, elveszett voltát. Ha nem veszett el, akkor nem is lehet megmenteni. Ha egészségesnek tartja magát, akkor nincs szüksége a nagy Orvosra.

Egyszer ünnepélyt tartottak olyan gyermekek számára, akik valamilyen testi fogyatékosságban szenvedtek. Tolószékben, mankóval vezették a gyermekeket a terembe. Az ünnepély alatt az egyik teremőr kint a lépcsőn egy kisfiút talált, aki hangosan sírt.

„Miért sírsz?' - kérdezte részvéttel.

„Mert engem nem engednek be."

„És miért nem engednek be?"

„Mert túl egészséges vagyok" - zokogta a gyerek.

Éppen így vagyunk az evangélium nagy ünnepével is. Ha minden rendben van velünk, akkor nem mehetünk be. Ha egyáltalában be akarunk jutni, először el kell ismernünk, hogy bűnösök, istentelenek vagyunk. Krisztus ugyanis az istentelenekért halt meg. Ezzel kapcsolatban mondta Roger Mungen „A gyülekezet az egyetlen olyan hely ezen a világon, amelynél a tagság előfeltétele abban áll, hogy a jelölt teljesen méltatlan erre."

 

09.18 Adj hálát!

„Vajon nem tízen tisztultak-e meg? Hol van a többi kilenc?" Lukács 17,17

 

Az Úr Jézus meggyógyított tíz leprás beteget, de csak egy tért vissza közülük, hogy köszönetet mondjon Neki, és ez éppen egy megvetett szamaritánus volt.

Értékes élettapasztalat a számunkra, amikor hálátlansággal találkozunk, mert csak ily módon érzünk meg valami keveset Isten szomorúságából. Ha adakozunk, és semmilyen elismerést nem kapunk érte, akkor felmérhetjük, mit érez Isten, aki az Ő szeretett Fiát adta a hálátlan világért. Amikor odaadjuk magunkat másokért, közösségben vagyunk Istennel, aki rabszolgává lett, hogy a hálátlan emberiségnek szolgáljon.

A hálátlanság a bukott ember egyik legrosszabb tulajdonsága. Pál emlékeztet bennünket arra, hogy a pogány világ bár megismerte Istent, de nem tisztelte, és nem is adott Neki hálát (lásd Róm 1,21). Egy misszionárius fölfedezett Brazíliában két indián törzset, amelyek nem ismerték a „köszönöm" szót. Ha valaki szívességet tett nekik, egyszerűen annyit mondtak: „éppen ezt akartam", vagy „ez nekem hasznos lesz". Egy másik misszionárius Észak-Afrikában megállapította, hogy akikkel jót tett, sohasem fejezték ki köszönetüket, mert úgy vélték, ezzel tulajdonképpen alkalmat adtak a misszionáriusnak, hogy Istennél érdemeket szerezzen. Elvárták, hogy a misszionárius legyen hálás nekik, mivel nekik segítve Isten jóindulatát szerezhette meg.

A hálátlanság áthatja az egész társadalmat. Egy USA-beli rádióprogram, amely magát „Rádiós munkaközvetítő"-nek nevezte, egyszer 2500 embernek szerzett munkát. A rádióbemondó később beszámolt róla, hogy ezek közül mindössze tízen vették maguknak a fáradságot, hogy köszönetet mondjanak.

Egy munkáját nagy odaadással végző tanítónő élete során 50 osztályt tanított. Mikor 80 éves lett, levelet kapott egy korábbi tanítványától, aki megírta, milyen hálás az egykor kapott segítségért. - Ötven éven át tanított, de ez volt az egyetlen köszönőlevél, amit valaha is kapott.

Azt mondottuk, hasznunkra válik, ha hálátlanságot tapasztalunk, mert ez legalábbis halványan visszatükrözi azt, amit Urunk egész idő alatt érez. A hálátlanság azért is értékes tapasztalat, mert azon felmérjük, milyen fontos, hogy mi magunk hálásak legyünk! Igen sokszor jóval nagyobb helyet foglal el imádságainkban a kérés, mint a hálaadás. Isten áldását magától értetődőnek vesszük. És gyakran elfelejtjük hálánkat kifejezni azoknak, akiknek vendégszeretetét élveztük, aki hasznos tanácsot adott, vagy aki elvitt minket autóján, vagy más módon kisegített a bajból. Sőt, inkább elvárjuk az efféle szolgálatokat.

Ezért a tíz leprás története emlékeztessen mindig arra, hogy nagyon sok embernek van oka hálára, de nagyon kevesen vannak, akik elszánják magukat, hogy köszönetet mondjanak. Mi is ezekhez a kevesekhez tartozunk?

 

09.17 Megtagadom-e az igazság elárulását?

„És megadatott neki, hogy mindenkit, kicsiket és nagyokat, gazdagokat és szegényeket, szabadokat és szolgákat jobb kezükön vagy homlokukon bélyeggel jelölhessen meg, és hogy senki se vehessen vagy adhasson, csak az, akin bélyegként rajta van a fenevad neve vagy nevének a száma." Jelenések 13,16-17

A fenevad bélyege! A nagy nyomorúság idején előáll majd egy hatalmas és gonosz uralkodó, aki megparancsolja, hogy minden embert meg kell bélyegezni a homlokán vagy a kezén. Akik ezt nem engedik, azokkal a fenevad éreztetni fogja haragját. Akik pedig engednek neki, azok Isten haragját fogják elszenvedni. Akik ellenállnak, azok Krisztussal együtt uralkodnak majd az ezeréves birodalomban. Akik pedig alkalmazkodnak, azok a kénkővel égő tóba vettetnek, és ott gyötrettetnek a szent angyalok és a Bárány előtt.

Amikor ezeket olvassuk, mindez talán tőlünk távolinak tűnik. Tudjuk, hogy csak valamikor a távoli jövőben történik meg majd, és hisszük, hogy addigra a Gyülekezet már régen elragadtatik a mennybe. És mégis, a fenevad bélyege bizonyos értelemben már ma megtalálható közöttünk. Vannak idők az életünkben, amikor döntenünk kell az Istenhez való hűség, és az Úrral szembeszegülő rendszernek való behódolás között. 

Vannak például olyan idők, amikor sürgősen munkahelyet keresünk, de ott felszólítanak bennünket, hogy fogadjunk el olyan feltételeket, amelyek nyíltan ellenszegülnek az isteni törvényeknek. Az ilyen időkben nem nehéz érvelnünk: ha nincs munkánk, nem tudunk élelmiszereket vásárolni magunknak. És ha nem ehetünk, nem élhetünk. Végül is élnünk kell! Az ilyen hamis mentegetődzésekkel beleegyezünk a feltételekbe, és így valóban megkapjuk a fenevad bélyegét.

Pánikszerűen reagálunk mindarra, ami a megélhetésünket fenyegeti, és ilyenkor abba a kísértésbe esünk, hogy csaknem mindent feláldozzunk, csakhogy ettől a fenyegetettségtől megszabaduljunk. Azok az érvek, amelyekkel egyszer majd a nagy nyomorúság idején az emberek önmagukat igazolni fogják, amiért imádták a fenevad képét, pontosan ugyanazok, mint amelyek ma kínálkoznak, amikor Isten igazsága és saját életünk között kell döntenünk.

Az az elgondolás, hogy minden körülmények között élnünk kell, hamis. Istennek kell sokkal inkább engedelmeskednünk, nem pedig a magunk életét szeretnünk mindhalálig.

F. W. Grant írja: „Azon a pénzdarabon, amelyen eladjuk az igazságot, mindig rajta van az Antikrisztus képe, még ha nehezen felismerhető is." A kérdés tehát nem így hangzik: „Ellen tudnék-e állni, és tiltakozni a fenevad bélyegének felvétele ellen, ha a nagy nyomorúság idején élnék?' - hanem így: „Megtagadom-e már ma az igazság elárulását?"

09.16 Amíg van még remény

Fegyelmezd meg a fiadat, amíg még van remény, de ne engedd, hogy haragod elragadjon, és összetörd! Példabeszédek 19.18

Fegyelmezd

Olyan társadalomban élünk, amely nagyon sok mindent eltűr. Kivált a gyermeknevelés terén hallgatnak az emberek szívesebben a pszichológusok és szociológusok tanácsára, mint a Szentírás tanítására. Sok felnőtt, akiket olyan szülők neveltek, akik bizony nem riadtak vissza a fegyelmezéstől, elhatározzák, hogy gyermekeiknek nagy szabadságot adnak személyiségük akadálytalan kifejlesztésére. És milyen eredménnyel?

Az ilyen gyermekek a belső bizonytalanság érzésével nőnek fel. Csődöt mondanak a társadalomban. Nehezen boldogulnak problémáikkal és gondjaikkal, kábítószerhez vagy alkoholhoz menekülnek. Néhány évi szigorúság egész biztosan egyszerűbbé tette volna életük hátralevő részét.

Nem meglepő, hogy az ilyen fiatalok rendetlen életet folytatnak. Külső megjelenésük, lakásuk, szokásaik mind-mind gondatlan és kaotikus meggyőződésükről vallanak.

Beérik a középszerűvel, vagy még annál is kevesebbel. Semmiféle belső elhatározás nem hajtja őket.

Az ilyen gyermekek könnyen elidegenednek szüleiktől. Pedig azok úgy gondolták, hogy gyermekük osztatlan szeretete lesz a válasz arra, hogy soha nem büntették meg őket. És lám, ehelyett gyűlöletet kapnak magzataiktól.

A szülői tekintély elleni lázadás kiterjed más területekre is: az iskolára, a munkaadóra és a kormányra. Ha a szülők idejekorán féken tartották volna gyermekeik akaratát, akkor könnyebbé tették volna számukra, hogy alárendeljék magukat a normális életkörülményeknek.

Az ellenállás kiterjed azokra az erkölcsi alapelvekre is, amelyeket a Szentírás fektet le. Az ifjú lázadók kigúnyolják a tisztaságra vonatkozó isteni parancsokat, és féktelenül élnek. Mélységes megvetést tanúsítanak mindazzal szemben, ami jó, és szeretik mindazt, ami természetellenes, trágár és undorító.

Végül azok a szülők, akik nem parancsolnak idejekorán álljt gyermekeik akaratának büntetések által, megnehezítik számukra az üdvösségre vezető út megtalálását. Hiszen a megtéréshez szükséges a belső összetörettetés, az akarat feladása, amely Isten uralma ellen lázad. Ezért mondotta Susannah Wesley: „Azok a szülők, akik gyermekeik önakaratát letörni igyekeznek, Isten munkatársai gyermekük lelkének megújításában és megmentésében. Viszont azok a szülők, akik mindent megengednek gyermekeiknek, ezzel az ördög munkáját segítik elő, lehetetlenné teszik a hitben való nevelést, elérhetetlenné teszik a megváltatásukat, és mindent megtesznek azért, hogy gyermekük teste-lelke mindörökre elvesszen."

 

09.15 Reménység=bizonyosság


„A reménység pedig nem szégyenít meg, mert szívünkbe áradt az Isten szeretete, a nekünk adatott Szent Szellem által." Róma 5,5

 Reménység

A keresztyének szóhasználatában bizonyos fogalmaknak olykor más az értelmük, mint a köznapi nyelvben. Ezek egyike a „reménykedni".

Világi értelemben reménykedni többnyire azt jelenti, előre örülni valaminek, ami még nem látható. Ha valakinek például súlyos anyagi gondjai vannak, akkor azt mondhatja: „Remélem, hogy azért minden rendbe jön." De egyáltalán nem bizonyos abban, hogy ez így is lesz. Reménysége talán nem is más, mint vágyálom. Pál mondja a Róma 8,24-ben: „Az a reménység, amelyet már látunk, nem is reménység, hiszen amit lát valaki, azt miért kellene remélnie?" Mindenesetre minden reménységnek a jövővel van dolga.

Ami a keresztyén reménységet minden más reménységtől megkülönbözteti, az, hogy Isten Igéjének ígéretein alapszik, és ezért teljesen bizonyos. „Ez a reménység lelkünknek biztos és erős horgonya" (Zsid 6,19). Woodring mondja: „A reménység olyan hit, amely rábízza magát Isten Igéjére, és abban a biztonságban él, hogy amit Isten megígért vagy előre megmondott, be is következik." John White ezt írja: „Észre fogják venni, hogy a reménységet a »bizonyosság« értelmében használom. A Szentírásban a reménység a jövőbeni eseményekre vonatkozik, amelyek bekövetkeznek, függetlenül attól, hogy mi jön. Nem ábránd, amely ideiglenesen megjavítja kedélyünket, és arra késztet, hogy tovább haladjunk vak és kikerülhetetlen sorsunk beteljesedése felé. A reménység minden keresztyén élet alapja. A végső valóságot ábrázolja ki."

Mivel a hívő ember reménysége Isten ígéretein alapul, ezért sohasem szégyeníthet meg vagy okozhat csalódást. Woodring mondja: „Az a reménység, amely Isten ígéretén alapul, az Ő hűségére támaszkodik, és nem csalódhat."

A keresztyén reménység jó reménység. A mi Urunk Jézus Krisztus és Isten, a mi Atyánk, szeretnek bennünket, és „kegyelméből örök vigasztalással és jó reménységgel ajándékozott meg" bennünket (2Tesz 2,16).

Boldog reménységnek is nevezi a Szentírás, különösen az Úr visszajövetelével kapcsolatosan: „...mivel várjuk a mi boldog reménységünket, a mi nagy Istenünk és Üdvözítőnk, Jézus Krisztus dicsőségének megjelenését" (Tit 2,13).

Végül pedig „élő reménység": „...nagy irgalmából újjászült minket Jézus Krisztusnak a halottak közül való feltámadása által élő reménységre" (1Pt 1,3).

A reménység képessé teszi a keresztyéneket arra, hogy szinte véget érni nem akaró várakozás, fáradozás, üldözés, sőt mártíromság közepette is kitartsanak. Mert a keresztyén ember tudja, hogy az ilyen élmények csak tűszúrások az eljövendő dicsőséghez képest.

 

09.14 Elgörbíted az egyenest?

Elgörbíteni az egyenest

„Az élő Úrra mondom, hogy nem ér téged büntetés emiatt." 1Sámuel 28,10

Uralkodásának első éveiben Saul király elrendelte, hogy mindazokat, akik spiritiszta kultuszt űznek, vagy médiumként tevékenykednek, ki kell űzni az országból. Később azonban hanyatlani kezdett mind személyes életében, mind politikájában. Sámuel halála után a filiszteusok összegyülekeztek Saul serege ellen Gilboánál. S mivel Saul az Úrtól már nem kapott útmutatást, az endori jósnőnél keresett tanácsot. Ez félelemmel telve emlékeztette arra, hogy ő maga parancsolta meg, hogy a varázslókat és jövendőmondókat ki kell űzni az országból. Saul azonban megnyugtatta: „Az élő Úrra mondom, hogy nem ér téged büntetés emiatt."

Amit ebből tanulhatunk, az egészen világos: az emberben megvan a hajlandóság arra, hogy csak addig engedelmeskedjék az Úrnak, amíg ez neki is megfelel. Mihelyt azonban már nem kedvére való, elkezd mindenféle mentségeket kigondolni, hogy végső soron azt tehesse, ami neki jól esik.

Mert mindnyájan hajlamosak vagyunk arra, hogy kivonjuk magunkat a Szentírás kijelentései alól, azokat nekünk megfelelően hajlítgassuk és erőtlenítsük, amikor nem akarunk engedelmeskedni.

Világos utasítást találunk például az asszonyok szerepére a gyülekezetben. Ezek az utasítások azonban nyilvánvalóan ellentmondanak a ma divatos feminista mozgalomnak.

Mit teszünk tehát? Elkezdünk érvelni, hogy ezeket a parancsokat az akkori kultúra hátteréből kell megértenünk, és napjainkban nem kell alkalmaznunk. Ilyen módon természetesen könnyedén megszabadulhatunk mindattól, ami számunkra kellemetlen a Bibliában, ha már egyszer átvettünk egy ilyen alapelvet.

Olykor rábukkanunk az Úr Jézusnak néhány tételére, amelyek súlyosan érintenek minket. De hamar készen vagyunk a válasszal: „Jézus nem úgy értette ezeket, hogy meg is kell tennünk mindezt, hanem úgy, hogy legyünk készek azok megtételére." És meg is győzzük magunkat afelől, hogy meg is tennénk azokat, még ha valójában eszünk ágában sincs ez.

Vagy például szilárdan ragaszkodhatunk ahhoz, hogy a parancsolatok megszegőit a Biblia szigorú követelményei alapján felelősségre kell vonni. De ha kiderül, hogy az illető rokonunk vagy barátunk, akkor hirtelen arra az álláspontra helyezkedünk, hogy az Írás követeléseit lazán kell kezelnünk, vagy éppen mellőznünk kell.

Egy másik mesterfogás abban áll, hogy felosztjuk a Szentírás parancsolatait „fontosakra" és „kevésbé fontosakra". A "jelentéktelenebbeket" nyugodtan figyelmen kívül hagyhatjuk - legalábbis ezt beszéljük be magunknak.

Mindezekkel a hamis meggondolásokkal tulajdonképpen eltorzítjuk a Szentírást, és ezzel önmagunkra hozunk veszedelmet. Isten azt akarja, hogy Igéjének engedelmeskedjünk, akár tetszik, akár nem. Csakis ez az áldás útja.

09.13 Sugárzó arccal

"Azt azonban nem tudta Mózes, hogy arcának bőre sugárzó lett, amikor Istennel beszélt." 2Mózes 32,29

Moses transfiguration

Amikor Mózes lejött a Sinai-hegyről, kezében a két kőtáblával, amelyekre a Tízparancsolat volt felírva, két különös ismertetőjegyet lehetett észrevenni rajta. Először is fénylett az arca. Isten jelenlétében volt, aki a sugárzóan „fényes felhőből, (amit „sekiná"-nak neveztek) jelentette ki magát. Mózes arcának fénye mintegy kölcsönzött sugárzás volt. Az Istennel való beszélgetés után Mózes, a törvényadó, még mindig magán viselt valamennyit a dicsőség fényéből és sugaraiból. A megdicsőülés tapasztalata volt mögötte.

A második ismertetőjel az volt, hogy Mózes maga nem is tudta, hogy arca így világít. Egyáltalán nem volt tudatában különleges külsejének, amit Isten jelenlétében nyert. (F. B. Meyer mondja egyik erről szóló kommentárjában, hogy az egészben a legdicsőségesebb az volt, hogy Mózes erről mit sem tudott.)

Bizonyos tekintetben mi is részesei lehetünk a Mózeséhez hasonló élménynek. Ha bizonyos időt Isten jelenlétében töltünk el, akkor az meglátszik rajtunk. Ez külsőleg is észrevehető lehet az arcunkon, mert szoros kapcsolat van a szellemi és a testi hatás között, bár azért mégsem helyezném a hangsúlyt a külső ismertetőjelre, hiszen kétes hírű vallási közösségek híveinek is igen jóságos lehet az arckifejezésük. A legfontosabb az, hogy az Istennel való kapcsolat megtisztítja az embert erkölcsileg és szellemileg egyaránt. Erről ír Pál apostol a 2Korintus 3,18-ban: „Mi pedig, miközben fedetlen arccal, mintegy tükörben szemléljük az Úr dicsőségét, mindnyájan ugyanarra a képre formálódunk át az Úr Szelleme által, dicsőségről dicsőségre."

De az ilyen megvilágosodásnál a legdicsőségesebb tény az, hogy mi magunk semmit sem tudunk róla. Mások veszik észre. Látják rajtunk, hogy együtt voltunk az Úr Jézussal. Ez a változás azonban saját szemünk elől el van rejtve.

Miért van az, hogy mi nem tudunk róla, hogy „sugárzik az arcunk"? Az ok egyszerű: minél közelebb kerülünk az Úr Jézushoz, annál jobban tudatára ébredünk tulajdon bűnös, méltatlan, romlott mivoltunknak. Az Ő jelenlétének dicsősége nyomán megrettenünk saját magunktól, és mély bűnbánat tölt el bennünket.

Ha tudatában lennénk ennek a sugárzásnak, akkor büszkeség töltene el bennünket, és a vonzás azonnal taszítóvá változna, mert a büszkeség mindig visszataszító.

Ezért nagy áldás, hogy azok, akik az Úr Jézussal együtt voltak a hegyen, és még magukon viselik annak kölcsönzött fényét, egyáltalán nem tudnak arról, „hogy arcuk bőre így sugárzik".

09.12 Térj vissza!

„Mivel azt hitték, hogy az útitársaik körében van, elmentek egy napi járóföldre, és csak akkor kezdték keresni a rokonok és ismerősök között." Lukács 2,44

Egyetlen út

Amikor Jézus 12 éves volt, szülei fölmentek vele Názáretből Jeruzsálembe, a páskaünnepre (húsvét ünnepére). Együtt vándoroltak egy nagy sereg zarándokkal. Közben magától értetődő volt, hogy az ünnepnapok alatt a hasonló korú fiúk összebarátkoztak egymással. Ezért tételezte fel József és Mária a hazatérésnél eleinte, hogy Jézus valahol a zarándokseregben van a többi fiúval együtt. De nem volt ott. Jeruzsálemben maradt. József és Mária pedig egész napon át mentek, és csak azután kezdték őt keresni. Vissza kellett térniük Jeruzsálembe, ahol végre, három nap múlva megtalálták fiukat.

Ebben is van számunkra tanulni való: lehetséges, hogy mi magától értetődőnek vesszük, hogy az Úr Jézus kísér bennünket, pedig egyáltalán nem ez a helyzet. Talán azt hisszük, hogy közösségben élünk Vele, valójában azonban már a bűn behatolt közénk és az Üdvözítő közé. A hittől való elszakadás néha észrevétlenül megy végbe. Ilyenkor nem vagyunk tudatában annak, hogy az idők során az Iránta való szeretetünk kihűlt. Azt gondoljuk, ugyanolyanok vagyunk, mint azelőtt.

Más emberek azonban figyelmeztethetnek erre. Beszédünkről megállapítják, hogy eltávolodtunk az első szeretettől, és hogy életünkben világi érdekek fölébe kerekedtek a szellemieknek. Fölfedezhetik, hogy már régóta Egyiptom húsos fazekaiból táplálkozunk. Észreveszik, hogy bírálgatunk ott, ahol azelőtt kedvesek és szeretetteljesek voltunk. Meghallják, hogy inkább az utca nyelvén beszélünk, mint az Isten gyermekeinek nyelvén. És akár észreveszik, akár nem, nem találjuk többé gyönyörűségünket az éneklésben. Mi magunk is szerencsétlennek és nyomorultnak érezzük magunkat, és hajlunk arra, hogy másokat is boldogtalanná tegyünk. A pénz elfolyik az ujjaink között. És ha megpróbálunk bizonyságot tenni a Megváltóról, annak csak nagyon kevés nyoma marad.

Ilyenkor többnyire valamiféle válságra van szükség, hogy felfigyeljünk rá: Jézus Krisztus immár egyáltalán nincs velünk. Megeshet, hogy hirtelen meghalljuk Isten szavát egy igehirdetésen keresztül. Vagy valamelyik barátunk átöleli a vállunkat, és felhívja figyelmünket nyomorúságos szellemi állapotunkra. Talán betegség, egy szeretett ismerősünk halála, vagy más tragikus esemény az, ami bennünket újra észre térít.

S ha ez megtörténik, azt kell tennünk, amit József és Mária tettek - azaz vissza kell térnünk oda, ahol legutoljára láttuk az Úr Jézust. Vissza kell térnünk oda, ahol valamilyen bűnünk megrontotta a Vele való közösséget. És ha megvalljuk és elhagyjuk bűnünket, akkor mi is bocsánatot nyerünk, és akkor újra kezdjük az utazást, ezúttal azonban már az Úr Jézussal való közösségben.

 


09.11 A legnagyobb kísértés


"De vigyázz, ne feledkezzél el Istenedről, az Úrról., amikor... bővében leszel mindennek." 5Mózes 8,11.13

Elmondhatjuk, hogy Isten népének nem tesz jót az anyagi jólét. Sokkal virágzóbb az élete a súlyos körülmények között. Búcsúénekében Mózes megjövendölte, hogy a nagy jólét szellemileg tönkre fogja tenni Izráelt. „Meghízott Jesurun, kirúgott a hámból - meghíztál, kövér, hájas lettél! - és elvetette Istent, alkotóját, elhagyta szabadító kőszikláját" (5Móz 32,15).

A prófécia Jeremiás idejében teljesedett be, amikor az Úr így panaszkodott: Jól tartottam őket, mégis házasságtörők, és parázna nő házában tolonganak" (Jer 5,7).

A Hóseás 13,6-ban pedig ezt olvassuk: „Ha volt legelőjük, jóllaktak, jóllaktak és fölfuvalkodtak, ezért elfeledtek engem." Miután a nép visszatért a száműzetésből, a léviták megvallották, hogy Izráel fiai felfuvalkodottsággal válaszoltak mindarra a jóra, amit Isten velük cselekedett: „Ettek, jóllaktak és meghíztak. Dúskáltak bőséges ajándékaidban. Ők azonban engedetlenné vállak, és föllázadtak ellened, törvényednek hátat fordítottak, prófétáidat meggyilkolták, mert intették, és hozzád akarták téríteni őket; ilyen gyalázatos dolgot követtek el" (Neh 9,25b.26).

Hajlamosak vagyunk arra, hogy a jólétet tévedhetetlen jelnek tekintsük arra vonatkozóan, hogy az Úr elégedett velünk és azzal, amit teszünk. Ha növekszik üzleti hasznunk, azt mondjuk: „Valóban gazdagon megáldott minket az Úr." Pedig valószínűleg helyesebb lenne, ha a nyereséget kísértésnek és próbatételnek tekintenénk. Az Úr vár, látni akarja, hogy mit kezdünk vele. A magunk hasznára és javára fordítjuk-e a pénzt? Vagy pedig hűséges sáfár módjára arra használjuk fel, hogy a jó hírt a föld végső határáig elvinni segítsen? Gyűjtögetjük a pénzt, hogy minél nagyobb vagyont halmozzunk fel, vagy pedig kiadjuk Krisztusért és az Ő ügyéért?

F. B. Meyer mondotta: „Ha azon folyik a vita, hogy a napfény vagy vihar, siker vagy nyomorúság a legnagyobb kísértés a jellemünk számára, akkor az emberi természet éles szemű megfigyelője nyilván azt feleli majd, hogy semmi sem mutatja ki jobban, milyen anyagból vagyunk gyúrva, mint a jólét, amely minden kísértés között a legveszedelmesebb."

József azt mondta: „Megszaporított engem Isten nyomorúságom földjén" (1Móz 41,52). Nyomorúságban és ellenségeskedésben többet tanult, mint a gazdagságában és jólétében, noha életének minden helyzetében példaszerűen viselkedett.

 

09.10 Ima az üldözőkért

„Imádkozzatok azokért, akik üldöznek titeket;" Máté 5,44

 

Olykor egy esemény a legjobb kommentár egy-egy bibliai vershez.

Mitsuo Fuchida volt az a japán pilóta, aki a Pearl Harbor elleni légitámadást vezette 1941. december 7-én. Főhadiszállására ezt a jelzést küldte: „Tora, tora, tora", ami azt jelentette, hogy megbízatását sikeresen végrehajtotta. De ezzel még nem volt vége a második világháborúnak, mert végül az Egyesült Államok győzött.

A háború alatt a japánok meggyilkoltak egy idősebb misszionárius házaspárt a Fülöp-szigeteken. Amikor lányuk az USA-ban megkapta haláluk hírét, elhatározta, hogy japán hadifoglyokat fog látogatni, és hirdetni fogja nekik az evangélium örömhírét.

Amikor a foglyok megkérdezték, hogy tulajdonképpen miért oly kedves velük, azt felelte: „Azért, amit szüleim imádkoztak, mielőtt megölték őket." Ennél többet sohasem mondott.

A háború után Mitsuo Fuchida annyira megkeseredett, hogy elhatározta: bevádolja az Egyesült Államokat egy nemzetközi bíróság előtt azokért a borzalmakért, amelyeket a háború során elkövettek. A bizonyítékok összegyűjtése során kikérdezett japán hadifoglyokat is. Mikor azok vallomását összegyűjtötte, akik az USA-ban voltak, nem talált köztük egyet sem, amely kegyetlenkedésről szólt volna, sőt, áradoztak a különleges kedvesség miatt, amit egy keresztyén nő részéről tapasztaltak, akinek szüleit a Fülöp-szigeteken meggyilkolták. Elmondták a foglyok, hogy ez a nő gondoskodott számukra egy könyvről, ő Újszövetségnek nevezte, és beszélt arról az ismeretlen imádságról, amit szülei mondottak kivégeztetésük előtt. Nos, ez éppen nem az volt, amit Fuchida hallani akart, de mindenesetre megjegyezte magának.

Miután többször is hallotta ezt a történetet, elment és vásárolt magának egy Újszövetséget. És ahogy a Máté evangéliumát olvasta, feltámadt benne az érdeklődés. Végigolvasta Márk evangéliumát is, és az érdeklődése még nagyobb lett. És amikor a Lukács 23,34-hez érkezett, egyszerre világosság támadt lelkében: „Atyám, bocsáss meg nekik, mert nem tudják, hogy mit cselekszenek." Megérezte, hogy ez lehetett az az imádság, amit az idős misszionárius házaspár halála előtt elmondott.

És most már nem gondolt sem az amerikai nőre, sem a japán hadifoglyokra, hanem csak önmagára, aki Jézus Krisztus elszánt ellensége volt, és arra, hogy Isten mégis kész megbocsátani neki is. Amikor elolvasta a megfeszített Megváltó imádságát, abban a pillanatban bűnbocsánatot keresett és talált, és örök életet a Jézus Krisztusba vetett hite által.

Mitsuo Fuchida életének hátralevő részét azzal töltötte, hogy beutazott sok országot, és mindenütt hirdette Jézus Krisztus véghetetlen irgalmát és szeretetét.

 


09.09 A legjobb örökség

"A jó ember örökséget hagy még unokáinak is." Példabeszédek 13,22

 

Amikor ezt az igeverset olvassuk, ne vonjuk le mindjárt belőle azt a következtetést, hogy itt anyagi örökségről van szó. Sokkal valószínűbb, hogy Isten itt szellemi örökségre gondol. Valakit fölnevelhetnek olyan szülők, akik ugyan szegények, de istenfélő emberek voltak. Ez az ember talán mindörökké hálásan gondol vissza anyjára és apjára, akik naponta olvasták a Bibliát, és együtt imádkoztak, és őt az Úr félelmében és intése szerint nevelték - még akkor is, ha haláluk idején egyetlen fillért sem hagytak rá. A szellemi örökség a legértékesebb örökség!

A fiakat és leányokat tönkreteheti szellemileg a nagy összegű örökség. A hirtelen gazdagságnak gyakran egyenesen mérgező hatása van. Kevesen képesek arra, hogy bölcsen bánjanak vele, és utána továbbra is Istennek tetsző életet éljenek.

Azt is meg kell gondolnunk, hogy a családot gyakran irigység és viszálykodás veszíti össze, ha a vagyon megosztására kerül a sor. Igaz az, hogy: "Ahol végrendelet van, ott sok rokon is van." Ugyanannak a családnak a tagjai, akik hosszú évek óta egymással békességben éltek, hirtelen ellenségekké válnak néhány ékszer, porcelánkészlet vagy bútordarab miatt.

Gyakran megesik, hogy hívő szülők a vagyonukat hitetlen gyermekeikre vagy olyan rokonokra hagyják, akik valamilyen tévtanítást vallanak, vagy nagyon hálátlan gyermekekre, holott fordíthatták volna a pénzt az evangélium ügyének előmozdítására is.

Az a kívánság, hogy gyermekeire pénzt hagyjon valaki, gyakran leplezett önzésből fakad. Valójában a szülők azok, akik vagyonukat maguknak akarják megtartani, ameddig csak lehet. Jól tudják, hogy a halál egyszer majd úgyis kivesz a kezükből mindent, ezért követik a hagyományt, hogy legalább a gyermekeikre hagyják vagyonukat.

Csakhogy nincs a világon olyan végrendelet, amit legális sakkhúzásokkal ne lehetne megtörni vagy aláásni. Az apa sohasem lehet biztos benne, hogy kívánságait végre is fogják hajtani, ha ő már nem lesz az élők sorában.

Ezért a legjobb eljárás az, ha az ember még életében nagylelkűen adakozik az Úr ügyére. Van egy közmondás, amely így szól: „Adakozzál, amíg élsz; akkor tudod, hogy mi lesz belőle."

A legjobb fajta végrendelet pedig valahogyan így szól:

„Szellemi képességeim teljes birtokában minden pénzemet Isten országa érdekében használtam fel, amíg életben voltam. Gyermekeimnek pedig otthonunk keresztyén hátterét hagyom, azét az otthonét, amelyben Krisztust tiszteltük és Isten Igéjét követtük. Ajánlom gyermekeimet Istennek és az Ő kegyelmes Igéjének. Az Úr fölépítheti őket, és örökséget adhat nekik a mennyben minden szentekkel együtt"

 


09.08 Teljesítsd, amit megfogadtál!

„Ha fogadalmat teszel Istennek, ne halogasd tejesítését, mert nem telik neki kedve az ostobákban. Teljesítsd, amit megfogadtál!" Prédikátor 5,3

 

Mindnyájan hallottunk már olyan emberekről, akik Istennek szentül megfogadnak valamit - amikor pácban vannak. Hogy ezentúl mindig csak Benne bíznak, Őt szeretik és Neki szolgálnak, csak szabadítsa meg őket ebből a bajból! De amikor elmúlik a válságos helyzet, elfelejtik ígéretüket, és élnek tovább, ahogy azelőtt.

Milyen helyet foglal el a fogadalom a keresztyén ember életében, és milyen irányvonalakat ad erre nézve Isten Igéje?

Először is, egyáltalán semmi szükség arra, hogy ünnepélyes fogadalmat tegyünk! Ez nem követelmény; ezek általában önkéntes ígéretek, hogy azokkal kimutassuk az Úr jósága iránti hálánkat. Például az 5Mózes 23,23-ban ezt olvassuk: „Ha nem teszel fogadalmat, azzal nem vétkezel."

Másodszor, óvakodjunk attól, hogy elsietett ígéreteket tegyünk, vagyis olyan ígéreteket, amelyeket egyáltalán nem tudunk megtartani, vagy amit később megbánunk. Salamon figyelmeztet minket: „Ne beszélj elhamarkodottan, ne hirtelenkedd el az Isten előtt kimondott szavadat, mert Isten a mennyben van, te pedig a földön, ezért kevés beszédű légy!" (Préd 5,1).

De ha fogadalmat teszünk, azt be kell tartanunk. „Ha férfi tesz fogadalmat az Úrnak, vagy esküt tesz arra, hogy megtartóztatja magát, ne szegje meg a szavát, hanem tegyen meg mindent úgy, ahogyan kimondta" (4Móz 30,3). „Ha fogadalmat teszel Istenednek, az Úrnak, ne halogasd annak teljesítését, mert úgyis számon kéri tőled Istened, az Úr, és vétek fog terhelni" (5Móz 23,22).

Jobb, ha semmit nem ígérünk, mint hogy valamit ígérjünk, és azután ne tartsuk meg: „Jobb, ha nem teszel fogadalmat, mint ha fogadalmat teszel, és nem teljesíted" (Préd 5,4).

Vannak azonban kivételes esetek, amikor jobb, ha megszegjük a fogadalmat, mint ha továbbra is megtartjuk. Megtörténhet pl., hogy az ember még megtérése előtt ünnepélyes fogadalmat tesz egy hamis vallásban, vagy valamilyen titkos közösségben. Ha ez ellentétes Isten Igéjével, akkor az Igének kell engedelmeskednie, még akkor is, hogyha ezzel meg is szegi az esküjét. De ha olyan ígéretről van szó, hogy bizonyos titkokat nem fecseg ki, akkor élete hátralevő részében hallgatnia kell arról, még ha szakított is azzal a társasággal.

Ma valószínűleg legtöbbször a házassági hűségre tett fogadalmat szegik meg az emberek. Az Isten színe előtt tett ünnepélyes fogadalmat olybá veszik, mintha nem jelentene semmit. Pedig Isten ítélete megáll ilyen esetben is: „Mert úgyis számon kéri tőled Istened, az Úr, és vétek fog terhelni" (5Móz 23,22).

 


09.07 Válj külön!

"Ezért tehát menjetek ki közülük, és váljatok külön tőlük, így szól az Úr: tisztátalant ne érintsetek, és én magamhoz fogadlak titeket. Atyátokká leszek, ti pedig fiaimmá és leányaimmá lesztek, így szól a mindenható Úr." 2Korintus 6,17-18.

 Jobb egyedül járni a helyes úton, mint tömeggel a rossz irányba

Mit csináljon az a hívő keresztyén, aki megállapítja, hogy gyülekezete egyre liberálisabbá válik? Pedig alapítói egykor nyilván olyan emberek voltak, akik hittek a Biblia tévedhetetlenségében és a hit alapvető tanításaiban. A gyülekezet története is híres talán misszionáriusi vállalkozásairól, az evangélium iránti buzgóságáról. Vezetői közül sokan lehettek ismert tudósok, és az Ige hűséges hirdetői. Csakhogy most a teológiákat egy új nemzedék foglalta el, és az onnét kikerült lelkészek egészen más, ún. szociális evangéliumot hirdetnek. Még a bibliai szóhasználattal élnek, csakhogy a kifejezéseken valami egészen mást értenek. Aláássák a Biblia legfontosabb tanításait, természetes magyarázatokat adnak a csodáknak, és gúnyolódnak a biblikus erkölcs fölött. Viszont első vonalban állnak, amikor radikális politikáról és tervekről van szó. Megvetően beszélnek a fundamentalistákról.

Mit tegyen ilyenkor a keresztyén ember? Családja talán nemzedékek óta él ebben a gyülekezetben. Vagy ő az évek folyamán nagy összegű pénzzel is támogatta. Legjobb barátai is itt találhatók. Megkérdi önmagától, mi lesz azokból a fiatalokból, akiknek az ifjúsági órákat tartja, ha ő elmenne. Maradjon meg, ameddig csak lehet a gyülekezetben, és emelje fel hangját Isten mellett?

Érvei meggyőzőeknek hatnak önmaga számára. És mégis „gyötri igaz lelkét", amikor látja, hogy akik hétről hétre "kenyérért" jönnek ebbe a templomba, helyette "követ" kapnak. Nagyra értékeli mindazt, ami ehhez a gyülekezethez köti, ugyanakkor megszomorítja az, hogy Üdvözítőjét megvetik, és hogy Isten dicsérete és dicsősége kárt szenved.

Nincs kétsége afelől, mit kellene tennie. El kellene hagynia ezt a gyülekezetet. Erre világos parancs van Isten Igéjében. Ha nem húzza többé velük együtt a közös igát, akkor Isten majd gondoskodik minden következményről. Isten maga veszi át a felelősséget a fiatalokért. Új barátokat ad a régiek helyett. Isten megígérte, hogy Atyja lesz, és olyan közelséget és meghittséget kínál, amit csak akkor tapasztalhat meg, ha feltétel nélkül engedelmeskedik az Úrnak!

 

09.06 Áldott a munka

„És fogta az Úristen az embert, elhelyezte az Éden kertjében, hogy azt művelje és őrizze." 1Mózes 2,15

 Édenkertben

A munka nem átok; inkább áldás. Még mielőtt a bűn bejött volna a világba, Isten megbízta Ádámot, hogy gondozza az Éden kertjét. Isten csak azután átkozta meg a földet - és nem a munkát -, miután az ember vétkezett. Úgy rendelte, hogy az embernek gondok, csalódások és arcának verítéke árán kell megküzdenie mindennapi kenyeréért (lásd 1Móz 31,7-19).

Egy régi, jó közmondás szerint: „Áldott munka! Ha te Isten átka vagy, milyen lehet akkor az áldása?" Csakhogy a munka nem Isten átka. Az ember ősi lényegéhez tartozik. Része a teremtői tevékenységre és önértékelésre irányuló szükségletünknek. Abban a pillanatban, amelyben engedünk a restségnek, megnő a vétkezés veszélye. És ha hirtelen visszavonul az ember az aktív élettől, gyakran összeomlik.

Ne feledjük, Isten az Ő népének is megparancsolta, hogy „hat napon át dolgozz" (2Móz 20,9). Az ember gyakran hajlamos arra, hogy ettől eltekintsen, és csak a mondat második felét hangsúlyozza, amelyik megparancsolja neki, hogy a hetedik napon megpihenjen.
Az Újszövetség a lusta embert „rendetlen"-nek, „engedetlen"-nek nevezi, és kijelenti, hogy aki nem akar dolgozni, az ne is egyék (Lásd 2Tesz 3,6-10).
Az Úr Jézus a nehéz munkát végző ember legfőbb példaképe. „Feszített napjai voltak! És az éjszakái, amelyeket imádsággal töltött!”
Vannak, akiknek munkahelyük meglehetősen barátságtalan. Ezeknek meg kell gondolniuk, hogy egyetlen hivatás vagy munkahely sincs, amely minden tekintetben eszményi lenne. Minden foglalkozásnak megvan az árnyoldala. A keresztyén ember azonban képes arra, hogy munkáját Isten dicsőségére végezze, „nemcsak ímmel-ámmal, hanem diadalmasan".
A hívő ember nemcsak azért dolgozik keményen, hogy a maga szükségletére valót előteremtse, hanem azért is, hogy másokon segítsen, akik szükségben vannak (lásd Ef 4,28). Ez ráadásul a munkának egyfajta önzetlen ösztönzést is ad.
Még az örökkévalóságban is fogunk munkát végezni, hiszen meg van írva: „Szolgái imádják Őt" (Jel 22,3).
Addig pedig kövessük Spurgeon tanácsát: „Dolgozzatok halálotokig, és imádkozzatok, hogy helyesen éljetek."

 


09.05 Fogadd be Őt!

"A világban volt, és a világ általa lett, de a világ nem ismerte meg Őt. Saját világába jött, és az övéi nem fogadták be Őt. Akik pedig befogadták, azokat felhatalmazta arra, hogy Isten gyermekeivé legyenek; mindazokat, akik hisznek az Ő nevében." János 1,10-12

„A világban volt." Hihetetlen kegyelem, hogy az élet és dicsőség Ura erre a csöppnyi bolygóra jött, és itt akart élni. Említésre méltó sem lenne, ha bárki másról ezt mondanánk: „A világban volt." Ez olyasmi, amit az ember nem tud befolyásolni. Isten Fia részéről azonban ez tudatos döntés következménye volt, csodálatos együttérzésből fakadó cselekedet.

„…és a világ általa lett." A csoda még nagyobb! Az Egy és Egyedülálló, Aki a világban volt, Aki a világot teremtette. Ő, Aki betölti az egész világmindenséget, önmagát egészen kicsinnyé tette, gyermekké, ifjúvá majd férfivá lett, és az Ő testében lakott az Istenség egész teljessége.

„…de a világ nem ismerte meg Őt." A teremtményeknek tulajdonképpen föl kellett volna ismerniük Teremtőjüket. Szavaiból és cselekedeteiből föl kellett volna ismerniük, hogy Ő több mint ember!

„Saját világába jött." A világon minden az Övé. Mint Teremtőnek, vitathatatlan joga van rá. Tehát nem valaki másnak a tulajdona után nyúlt.

„...és az Övéi nem fogadták be Őt." A legsúlyosabb sértés. A zsidó nép visszautasította. Megvoltak Őbenne mindazok az előfeltételek és jellemvonások, amelyek Őt, mint Messiást igazolták, de a zsidók nem akarták, hogy uralkodjék felettük.

„Akik pedig befogadták..." E meghívása válogatás nélkül mindenkinek szól (zsidóknak és pogányoknak egyaránt). Egyetlen előfeltétele az, hogy az emberek Őt befogadják.

„...azokat felhatalmazta arra, hogy Isten gyermekeivé legyenek." Micsoda meg nem érdemelt tisztesség - a lázadó bűnösök Isten gyermekeivé lehetnek a szeretet és kegyelem csodája által!

„...mindazokat, akik hisznek az Ő nevében." Nem is lehetne ezt egyszerűbben kifejezni. A jogot, hogy valaki Isten gyermekévé legyen, megkapják mindazok, akik az Úr Jézus Krisztust a hit tudatos cselekedete által Uruknak és Üdvözítőjüknek fogadják el.

Van tehát ezekben az igeversekben egy rossz és egy jó hír. Először a szomorú: „A világ nem ismerte meg Őt" és „az övéi nem fogadták be Őt". De azután a jó hír: „Akik pedig befogadták, azokat felhatalmazta arra, hogy Isten gyermekeivé legyenek, mindazokat, akik hisznek az Ő nevében." - Indítson ez arra téged, hogy fogadd be Őt életedbe!

 


09.04 Nagyobb dicsőség, gazdagabb áldás

"Azt kell visszaadnom, amit nem raboltam." Zsoltár 69,5

A 69. zsoltárban az Úr Jézus szól. Az 5. versben elmondja, hogy a megváltás dicsőséges műve által jóvátételt kínál fel Istennek mindazokért a veszteségekért, amik az ember bűne által keletkeztek. Kétségkívül úgy tekint önmagára, mint igazi vétekáldozatra.

Ha egy zsidó egy másik zsidótól valamit ellopott, a törvény megkövetelte, hogy mutasson be vétekáldozatot, fizesse vissza a megkárosított embernek az elvett értéket, és tegye hozzá még az érték egyötödét.

Márpedig az ember meglopta Istent a bűn által. Elrabolta az Istennek járó imádatot, az engedelmességet és a tiszteletet. Az ember Isten szolgálata helyett a Sátánt szolgálta. Isten imádata helyett az ember maga készítette bálványképek előtt hajolt meg. Az ember elutasította Isten uralmát és a Neki járó tiszteletet.

De eljött az Úr Jézus, hogy visszaadja, amit nem Ő rabolt el.

Levette isteni pompáját,
emberként jött közénk, le a földre.
Ő adta vissza szeretetéből
Istennek, amit mi raboltunk el Tőle!

De nemcsak azt adta vissza Istennek, amit az ember bűne ellopott, hanem Krisztus elvégzett váltságműve által nagyobb tiszteletet nyert, mint amennyit Ádám bűne miatt elveszített. „A bűn által elveszítette teremtményeit, a kegyelem által fiakat nyert".

Talán ebben rejlik a válasz arra a kérdésre: „Miért engedte meg Isten, hogy a bűn bejöjjön a világba?" Jól tudjuk, hogy Isten olyannak is teremthette volna az embert, hogy nem adja meg neki a szabad erkölcsi döntés hatalmát. De úgy tetszett Neki, hogy az embert olyan teremtménnyé tegye, aki szabad akarati döntése alapján szeretheti és imádhatja Őt. Ez azt jelenti, hogy megvan az a képessége is, hogy Tőle elforduljon, iránta engedetlen legyen. Az ember az engedetlenség mellett döntött, és így behozta a bűn katasztrófáját a világba. Isten azonban nem szenved vereséget teremtményének bűne által! Az Úr Jézus Krisztus halála, feltámadása és mennybemenetele által diadalmaskodott a bűn, a pokol és a Sátán fölött. Váltságműve által Isten nagyobb dicsőséghez jutott, és a megváltott ember sokkal gazdagabb áldást nyert, mintha a bűn sohasem jött volna be a világunkba.

 


09.03 Bőségesebben

"De nem igaz az, hogy amilyen a vétek, olyan a kegyelmi ajándék is. Mert ha annak az egynek a vétke miatt sokan haltak meg, az Isten kegyelme és ajándéka még bőségesebben kiáradt egy ember által, a Jézus Krisztus kegyelme által sokakra." Róma 5,15

A Róma 5,15-21-ben Pál szembeállítja egymással a történelem, ill. üdvtörténet két első személyét Ádámot és Krisztust. Ádám az első teremtésnél az első volt: Krisztus az új teremtésnél az első, a fő. Ádám a természeti ember volt, Krisztus a szellemi. Ebben az igeszakaszban Pál apostol háromszor is használja a „bőségesebben" szót, hogy ezzel is hangsúlyozza: az áldás, amely Krisztus cselekedetéből fakad, végtelenül nagyobb, mint a veszteség, amit Ádám bűne okozott. Ezzel azt mondja, hogy Ádám gyermekei Krisztusban több áldást nyernek, mint amennyit atyjuk eljátszott. A hívőknek Krisztusban többjük van, mint lett volna Ádámban, ha nem vétkezik.

Tegyük fel egy pillanatra, mi lenne, ha Ádám nem vétkezett volna, ha feleségével együtt elhatározták volna, hogy Istennek engedelmeskednek, és nem esznek a tiltott gyümölcsből. Milyen következménye lett volna ennek életükre nézve? Amennyire tudjuk, korlátlan ideig éltek volna az Éden kertjében. Jutalmuk hosszú élet lett volna a földön, és ugyanez állt volna utódaikra is.

Ők is meghatározatlan ideig élhettek volna Édenben, amíg bűntelenek maradnak. Nem haltak volna meg.

Az ártatlanságnak ebben az állapotában azonban semmi eshetőségük nem lett volna arra, hogy valaha is a mennybe jutnak. Nem kapták volna meg az ígéretet, hogy a Szent Szellem bennük fog lakozni, és el fognak pecsételtetni általa. Sohasem lettek volna Isten örökösei, és Jézus Krisztus örököstársai. Sohasem lett volna meg az a reménységük, hogy Isten Fiának képére átformálódnak. És szüntelenül fennállt volna az a lehetőség, hogy egyszer mégiscsak vétkeznek, és ezzel eljátsszák azokat a földi áldásokat, amelyeket az Éden kertjében élveztek.

Gondoljuk most végig mindezzel szemben azt a helyzetet, amit Jézus Krisztus megváltó műve által számunkra szerzett. Általa megáldattunk minden szellemi áldással. A szerető Isten elfogadott minket, mint akik Krisztusban tökéletesek, megváltottak, kiengeszteltek, bűnbocsánattal megajándékozottak, megigazultak, megszenteltettek, megdicsőültek vagyunk, és Krisztus Testének tagjaivá lettünk. A Szent Szellem lakik bennünk, elpecsételt minket, és Ő a mi örökségünk záloga. Mindörökre el vagyunk rejtve Krisztusban. Isten gyermekei vagyunk, örökösei, és Jézus Krisztus örököstársai. Oly közel vagyunk Istenhez, és oly kedvesek vagyunk előtte, mint tulajdon szeretett Fia. Ez természetesen emberi gondolat, amely azt ismerte föl, hogy Isten bűnbocsátó kegyelme minden értelmet felülhalad, és az emberi engedetlenséget ő tette jóvá!

 


09.02 Teljes odaadás

„Követlek, akárhová mégy (Uram).'' Lukács 9,57

Olykor úgy gondolom, hogy könnyelműen beszélünk és énekelünk Krisztus malmáról, a Neki való odaadásról, és önmagunk teljes kiszolgáltatásáról. Gondtalanul mondunk ki szép mondatokat, mint amilyen: „Ha Ő nem Úr minden fölött, akkor egyáltalán nem Úr." Vagy „Mindent szívesen átadok Neked, Úr Jézus". Ugyanakkor úgy élünk, mintha ez a teljes önátadás nem állna másból, mint a vasárnap délelőtti istentiszteletek látogatásából.

Ez nem azt jelenti, mintha nem volnánk őszinték. Egyszerűen arról van szó, hogy nem ismerjük fel igazán, mi mindent jelent ez az önátadás. Ha elismerjük Jézus Krisztus uralmát, készek vagyunk Őt követni a szegénységbe, a megvettetésbe, a szenvedésbe, sőt még a halálba is

Vannak, akik elájulnak, ha vért látnak. Egy napon egy lelkes fiatalember fordult az Úr Jézushoz, szívében a létező legszebb szándékkal: „Uram - mondta - követlek téged, akárhová mégy." Ennél semmi sem lehetett volna szebb. Az Urat azonban nem hatotta meg. Nagyon jól tudta, hogy ez a fiatalember még nem értette meg igazán, mi minden jár ezzel az ígérettel. Ezért azt felelte neki, hogy Ő, Jézus hazátlanabb, mint a rókák, és olykor vacsora nélkül kell valahol a sziklák között a csupasz földön eltöltenie az éjszakát. Igaz, vágyakozott a jó után, de annak ára sokkal magasabb volt, semhogy hajlandó lett volna megfizetni. Túl gyakori ez az eset ma is. Egyesek nem állnak harcban, de nem azért, mintha Krisztus hívása nem talált volna visszhangra szívükben, hanem azért, mert attól félnek, néhány csepp vért nekik is kell áldozniuk. Ezért így panaszkodnak: „Ha nem volnának ezek az utálatos fegyverek, én is katona lennék." Jim Elliot ezeket a szavakat írta naplójába: „Ha menteni akarnám az életem vérét - tehát nem volnék hajlandó áldozatul kiontani, noha Uram ezt a példát adta elém -, akkor megtudnám, mit jelent az, hogy Isten megkeményíti szívét a szándékommal szemben. Atyám, vedd el életemet, véremet, ha akarod, és égess el tüzedben! Nem kívánom megtartani, mert nem az enyém, hogy megtarthatnám. Vedd el, Uram, vedd el egészen! Töltsd ki életemet, mint italáldozatot a világért! A vérnek csak annyiban van értéke, amennyiben a Te oltárodon ömlik ki."

Ha ilyen szavakat olvasunk, és arra gondolunk, hogy Jim Elliot valóban vérét ontotta, mint mártír Ecuadorban, akkor közülünk néhányan bizonyára fölismerjük majd, milyen keveset tudunk még a teljes odaadásról.


09.01 Ötvenedik év - az Úr közel

„Szenteljétek meg az ötvenedik esztendőt, és hirdessetek fölszabadulást az ország minden lakosának. Legyen az nektek örömünnep, hadd jusson hozzá újra mindenki a birtokához, és hadd térjen vissza mindenki a nemzetségéhez." 3Mózes 25,10

Izráel naptárában minden ötvenedik esztendőt úgy ismertek, mint az „örömünnep évé"-t. A szántóföldeket ugaron kellett hagyni. Minden földbirtok visszakerült eredeti tulajdonosához. A rabszolgákat fölszabadították. A szabadság, a kegyelem, a megváltás és a nyugalom örömideje volt ez.

Ha valaki földet vásárolt, a vételár attól függött, milyen messze volt az „örömünnep éve". Pl. ha a legközelebbi ilyen évig még 45 év volt hátra, akkor a föld értékesebb volt. De ha már csupán egyetlen évről volt szó, akkor aligha volt érdemes megvenni azt a földet, hiszen a vevő mindössze egyévi termést takaríthatott be rajta.

Van azonban ennek az igehelynek egy másik értelmezése is, amely szerint a hívő keresztyének számára az Úr visszajövetele lesz „az örömünnep éve". Akkor mennek majd be az atyai ház örök nyugalmába. Megszabadulnak a halandóság bilincseitől, és új, dicsőséges szellemi testet kapnak. És mindazok az anyagi természetű dolgok, amelyeknek idáig sáfáraik voltak, visszakerülnek eredeti tulajdonosukhoz.

Mindezt végig kell gondolnunk, ha anyagi javainkat számba vesszük. Talán milliókat mondhatunk magunkénak földbirtokban, háztulajdonban, bankbetétben. De ha az Úr ma visszajönne, mindennek már semmi értéke nem lenne számunkra. És minél jobban közeledik visszatérésének ideje, annál jobban csökken ezeknek a javaknak valóságos értéke. De azt is jelenti, hogy ezeket ma még föl kell használnunk Krisztus ügyének előmenetelére, és az emberi nyomorúság enyhítésére.

S ahogyan egykor kürtharsogás jelezte az „ünnepi év" beköszöntését, úgy jelzi majd az utolsó harsonaszó az Úr visszajövetelét. C. H. Mackintosh ezt mondja ezzel kapcsolatban: „Ebben szép tanítás rejlik számunkra. Ha szívünk megtanulja értékelni az Úr visszatérésének reménységét, akkor kevésre becsülünk minden földi jót. Lehetetlen a mennyei Úrra való várakozás állapotában lenni úgy, hogy el ne szakadjunk a jelenvaló világtól. Aki Krisztus megjelenésének várásában él, feltétlenül elszakad mindattól, ami az Ő megérkezésekor megítéltetik és megszűnik. Most nem az emberélet rövidségéről és bizonytalanságáról van szó, sem pedig a mulandó dolgok ideiglenes és ki nem elégítő jellegéről, noha mindez kétségkívül így van. Sokkal fontosabb és döntőbb azonban ennél az, hogy az Úr közel van." (C. H. Mackintosh: „Elmélkedések Mózes 3. könyvéről" - Evangéliumi Iratmisszió, 163. old.)

 


Augusztus 31 Igazi érték

„Ellenben, ami nekem nyereség volt, kárnak ítéltem a Krisztusért. Sőt, most is kárnak ítélek mindent Krisztus Jézus, az én Uram ismeretének páratlan gazdagságáért. Őérte kárba veszni hagytam, és szemétnek ítélek mindent, hogy Krisztust megnyerjem." Filippi 3,7-8

kárnak ítélem Krisztusért

Mindig drága dolog,ha a hívő ember sok mindenről lemond az Úr Jézusért. Például ha valaki tehetségével hírt és gazdagságot szerzett, és az Isten hívásának engedve mindezt a Megváltó lába elé helyezi. Vagy ha valaki előtt énektudása megnyitotta a világ nagy hangversenytermeit, de amikor azonban meggyőződött arról, hogy egy másik világ számára kell élnie, feladta karrierjét, hogy Krisztust követhesse. Mert mit jelent minden földi hírnév, gazdagság és földi kitüntetés ahhoz a mérhetetlen nyereséghez képest, ami Krisztusban található meg?!

Ian McPherson kérdi: „Van-e annál megindítóbb kép, mint az a férfi, aki rengeteg adottságát alázatosan és csodálva a Megváltó lábaihoz helyezi. Tulajdonképpen ott van a helyük." (Vagy Isten egy másik emberének szavaival: „A héber, a latin és a görög nagyon jó a maga helyén, de nem ott, ahová Pilátus helyezte azokat, Jézus feje fölött, hanem Jézus lábainál.")

Pál apostol lemondott gazdagságról, kultúráról és vallásos tisztségekről, mindezt kárnak ítélte Krisztusért. Jowett ezt írja ezzel kapcsolatban: „Amíg Pál apostol a maga fejedelmi adottságait nagy nyereségnek tartotta, addig nem látta meg az Urat. Mihelyt azonban az »Úr dicsősége« felragyogott ámuló szeme előtt, mindezek a dolgok árnyékká halványultak, majd semmivé váltak. És nemcsak értéktelennek tűnt az apostol korábbi nyeresége az Úr sugárzó dicsőségének fényében, hanem eltűnt gondolatvilágából, ahol korábban magasztos és szent kincsként őrizte."

Ezért különös, hogy aki mindent elhagy azért, hogy Krisztust követhesse, azt egyesek őrültnek tartják. Vannak, akik megbotránkoznak. Mások sírnak, és különféle lehetőségeket kínálnak fel neki. Ismét mások az egészséges, józan emberi értelemre hivatkoznak. Néhányan egyetértenek, és megindulnak lelkükben. De ha valaki hitben jár, az helyesen tudja értékelni mások vélekedését.

C. T. Studd lemondott vagyonáról, fényes kilátásairól hazájában, hogy életét egészen a misszió szolgálatába állítsa. Ragyogó karriernek fordított hátat John Nelson Darby, és lett a Szent Szellem által Isten evangélistája, tanítója és prófétája. Az ecuadori öt mártír lemondott kényelemszeretetéről, hogy elvihesse az evangéliumot az auka indiánokhoz.

Az ilyesmit az emberek nagy áldozatnak nevezik, pedig ez nem áldozat. Amikor valaki elkezdte Hudson Taylort dicsérni az áldozat miatt, szavába vágott: „Ember, én még életemben sohasem hoztam egyetlen áldozatot sem." Darby pedig azt mondta: „Nem valami nagy áldozat, ha az ember lemond a szemétről."

 

 


Augusztus 30.  Gyakorlati keresztény élet

„Legyen gondod Önmagadra és a tanításra." 1Timóteus 4,16

 Adj bátorságot...

Isten Igéjének egyik ismertetőjele az, hogy soha nem választja el a tanítást a felelősségtől. Nézzük pl. a Filippi 2,1-13-at. Ez az Újszövetség egyik Krisztusról szóló klasszikus tanítása! Benne látjuk az Atya Istennel egyenlő voltát, önmegalázását, testté lételét, szolgai mivoltát, halálát és a rá következő megdicsőülését. Ez nem csupán személyéről szóló tanítás, hanem felhívás is a filippiekhez és hozzánk, hogy a Krisztus indulata legyen bennünk. Ha másokért élünk, ahogyan ő tette, ezzel elejét vesszük sok viszálynak és irigységnek. És ha mi is megalázzuk magunkat, ahogyan Ő tette, akkor Isten minket is felmagasztal a maga idejében. Ez az igeszakasz elejétől végéig a gyakorlati keresztyénséget mutatja be.

Erre kell gondolnom, amikor tanító könyveket olvasok. Ezekben a könyvekben a szerzők megkísérlik a hitünkre vonatkozó valamennyi bibliai kijelentést rendszerbe foglalni, tehát az Istenről, Krisztusról, a Szent Szellemről, az angyalokról, az emberről, a bűnről, a megváltásról stb. szóló tanítást. Mindez önmagában kétségkívül értékes lehet és segíthet minket, mégis általában nagyon hideg, ha nem kíséri istenfélő élet. Lehet valaki értelmileg nagyon járatos a Biblia tanításaiban, ugyanakkor mutatkozhatnak nagy hiányok jellemében.

Ha úgy tanulmányozzuk a Bibliát, ahogy azt Isten nekünk adta, akkor sohasem tapasztalunk ellentmondást tanítás, felelősség, elmélet és gyakorlat között. Mindkettő mindig csodálatosan kiegyensúlyozott és egymással összefonódott.

A mi felelősségünktől talán legjobban elválasztott tanítás a prófécia. Ezt túl gyakran szokták oly módon tálalni, hogy azzal csak a kíváncsiságunkat elégítik ki. Szenzációs spekulációk az Antikrisztus személyéről embertömegeket vonzhatnak, de nem segítik elő a megszentelődést. A próféciának sohasem volt a célja, hogy kíváncsi füleket csiklandozzon, hanem az, hogy keresztyén jellemeket formáljon. (George Peters 65 módját sorolja fel annak, hogy a Krisztus visszajöveteléről szóló tanítás miként befolyásolhatja tanításunkat, felelősségünket és jellemünket, és nem kétlem, hogy ennél még több is van.)

A bibliai tanítást sohasem választhatjuk el a gyakorlati istenfélő élettől. Személyes tanulmányainkban éppúgy, mint mások tanításánál hangsúlyoznunk kell Pál apostolnak Timóteushoz szóló intését: „Legyen gondod önmagadra és a tanításra."


Augusztus 29.  Csak Te!

„Minden és mindenekben Krisztus." Kolossé 3,11

...él bennem a Krisztus

Mi, keresztyének, hajlamosak vagyunk arra, hogy időnk nagy részét olyan szellemi élmények megszerzésére fordítsuk, amelyek valamiképpen tartós győzelmet biztosítanak számunkra a mindennapi élet örömei és bajai közepette. Összejövetelekre, konferenciákra járunk, hogy megtaláljuk azt, ami megoldja életünk problémáit. Gyönyörű kiállítású füzetek biztosítanak minket afelől, hogy dr. XY szenzációs új felfedezést közöl velünk, amelynek nyomán annyira tele leszünk Szent Szellemmel, hogy az „radioaktívvá" tesz bennünket. Vagy egy-egy buzgó szomszédunk valósággal erőnek erejével elvonszol minket a város nagy előadótermébe, ahol bemutatják majd nekünk a bővölködő élethez vezető legújabban fölfedezett rövid utat.

Rengeteg a csábító ajánlat. Itt egy prédikátor reklámozza a kiteljesedéshez vezető királyi utat. Egy másik a győzelem hármas titkáról beszél. Egy prédikátor ígéri, hogy nekünk adja az elmélyült élet kulcsát. Egy gyűlésen valaki beszámol a megszentelődéshez vezető öt egyszerű lépésről. Vagy szinte megszállottjai leszünk a testi gyógyulásnak, mintha az volna az élet legfontosabb dolga: hirtelen áttérünk a keresztyén pszichológiával való foglalkozásra, majd átváltunk az emlékezőképességünk gyógyítására. Átkelünk tengereken és világrészeken a magasan szárnyaló szellemi újdonságok keresése közben.

A felsorolt propagátorok között kétségkívül vannak becsületesek is, és bizonyos dolgoknak, amiket ajánlanak, van némi értékük is. De ha visszatérünk a mindennapi életbe, megállapítjuk, hogy nincs gyorsforgalmú út a megszentelődéshez, hogy a problémáink nem tűntek el, és hogy nap mint nap az Úrtól való függőségben kell élnünk.

Végül meg kell tanulnunk, hogy jobb, ha az Úr Jézussal foglalkozunk, mint a tapasztalatokkal. Aki Hozzá fordul, nem csalódik. Amire szükségünk van, azt mind megkapjuk Tőle. Ő mindenben megelégít.

A. B. Simpson (1844-1919, egy világméretű missziói mozgalomnak a megalapítója) fiatal éveit tapasztalatok keresésével töltötte, de azok nem elégítették ki. Ezután írta meg csodálatosan szép énekét, amelynek címe: „Ő Maga", és amelynek első versszaka és refrénje így hangzik:

Egykor az áldást kerestem,
most csak Őt magát!
Egykor érzésekre vártam,
most csak Igédre vágyom!
Egykor ajándékaidat kerestem,
most az Ajándékozót!
Egykor a megszentelődést kerestem,
- most csak az Urat!
Mostantól fogva mindörökké
Te vagy nekem a legdrágább,
azok helyett, amit adtál!


Augusztus 28., Kijárat nélküli labirintusban

„Tudjátok meg, hogy utolér benneteket vétketek büntetése."
4Mózes 32,23

Mert nincs olyan titok

Ebbe a világba Isten változhatatlan alapelveket épített be, és akármilyen csavaros eszű és rafinált az ember, ezek alól nem tudja kivonni magát. Az alapelv az, hogy senki nem menekülhet meg sértetlenül bűnei következményei elől.

Vannak köztünk, akik már gyermekkorunkban megtapasztaltuk, hogy ha dzsemet vagy más édességet nassoltunk, olyan áruló nyomokat hagytunk magunk után, amelyeket édesanyánk rögtön fölfedezett. Ez az igazság azonban érvényes egész életünkre nézve, életünk minden területén.

Figyelemre méltóan illusztrálja ezt az igazságot az „Eugen Aram álma" c. vers. Abban a hitben, hogy „tökéletes bűntényt" követ el, Aram meggyilkolt egy embert, és holttestét a folyóba dobta, amelynek vize „fekete volt, mint a tinta, és nagyon mély". Másnap lement a folyóhoz, ahol a gaztettet elkövette.

...és fölkereste az átokverte folyót,
vadul nézett rá, már rosszat sejtett,
megpillantotta a mederben a hullát:
a víz kiszáradt; a folyó hűtlen lett.

Ekkor betakarta a testet egy óriási halom falevéllel, de a következő éjjel nagy vihar volt, és a holttest ismét láthatóvá vált.

Lerogyott a partra és sírni kezdett,
megrettent, hogy nincsen titka többet,
nem lett cinkos a víz és a föld sem,
nincs hely, ahol a bűn elrejtőzhet,
tengerben sem talán,
a mélység sem rejti el igazán...

Végül elásta áldozatát egy távoli barlangban, de évekkel később fölfedezték a csontvázat, rábizonyították a gyilkosságot és elítélték. Bűne utolérte őt.

A bűn azonban másféleképpen is utolér minket E. Stanley Jones mondja, hogy az elkövetett bűn „belső torzuláshoz vezet, belső pokolhoz, amelyben elveszítjük önbecsülésünket, arra kényszerít bennünket, hogy egy földalatti, kijárat nélküli labirintusban bolyongjunk".

De még ha ebben az életben nem is lepleződik le a bűnünk, az örök életben bizonyosan utolér. Ha itt és most az Úr Jézus vére nem törli el, akkor az ítélet napján nyilvánvaló lesz bűnünk. Akár cselekedetről, gondolatról, indítékról vagy szándékról van szó, súlyosan terhel majd, és magára vonja az ítéletet, amely természetesen így szól: „Örök halál!"

 

 


Augusztus 27. Bármi áron

„Uram, kicsoda tartózkodhatik sátorodban, kicsoda lakozhatik szent hegyeden? ...aki kárára esküszik, és meg nem változtatja." Zsoltár 15,1.4

Uram, kicsoda tartózkodhatik sátorodban, kicsoda lakozhatik szent hegyeden?

A 15. zsoltárban Dávid olyan személyt ír le, aki közösségben van Istennel. Az ilyen ember egyik jellemvonása az, hogy állja a szavát, még ha nagy árat is kell fizetnie érte. Ha megígér, vagy megfogad valamit, azt mindenáron teljesíti.

Nézzük például azt a keresztyén embert, aki eladja házát. Vevő jelentkezik, aki kész megadni a házért a kért árat, és megegyeznek az eladásban. Mielőtt azonban a szerződést aláírnák, jelentkezik egy másik vevő, aki sokkal többet ígér a házért. Jogilag az eladó talán elállhat az első ajánlattól, hogy így többet nyerjen az üzleten. Erkölcsileg azonban kötve van adott szavához. A bizalomra méltó keresztyén ember tanúságtétele forog kockán.

Más: egy hívő embernek gyulladásba jött a bölcsességfoga. Fogorvosa elküldi egy szájsebészhez, aki antibiotikummal kezeli a begyulladt fogat, és időpontot ad a betegnek a foghúzáshoz. Miután a keresztyén férfi bizonyságot tett a szájsebésznek, eltávozik a rendelőből. Hazafelé útközben találkozik egy ismerősével, aki megad neki egy másik címet, ahol feleannyi pénzért kihúznák a fogát. Természetesen kifizethetné a szájsebésznek az addigi kezelést, és azután elmehetne a másikhoz. De valóban megteheti ezt?

Zsuzsi csak az imént fogadta el egy idősebb házaspár meghívását vacsorára. Ekkor csöng a telefon, és ugyanakkorra kap egy másik meghívást fiatalok vidám összejövetelére. És Zsuzsi nehéz döntés elé kerül. Egyfelől nem akar csalódást okozni az idős házaspárnak, másfelől mindenáron szeretne együtt lenni kortársaival. Vajon hogyan fog dönteni?

A döntés olyankor a legnehezebb, amikor nagy pénzösszegről van szó. De semmiféle pénzösszeg ne csábítson el minket, hogy megszegjük ígéretünket, és ezáltal Krisztusról való bizonyságtételünket megsemmisítsük, és az Úr nevére szégyent hozzunk. Kerül, amibe kerül, meg kell cáfolnunk Voltaire cinikus megjegyzését: „Ha pénzről van szó, minden embernek ugyanolyan vallása van."

Isten embere „mindig megcselekszi azt, amit megígért, függetlenül attól, milyen árat fizet érte"


Augusztus 26. Maradandó értékek

„Kezeink munkáját tedd maradandóvá." Zsoltár 90,17

 Kezeink munkáját...

Olyan Ige ez, amelyen érdemes elgondolkodnunk, és olyan szándék, amelyért érdemes imádkoznunk! Olyan célt tűzzünk magunk elé, ami maradandó.

Ez tükröződik vissza az Újszövetségben, amikor az Úr Jézus azt mondja: „Én választottalak ki, és rendeltelek titeket arra, hogy elmenjetek és gyümölcsöt teremjetek, és gyümölcsötök megmaradjon" (Jn 15,16).

Mindnyájunknak az örökkévalóság számára kell építkeznünk. A mai tevékenységekben annyi mindennek van csupán átmeneti jelentősége és mulandó értéke. Nemrégiben hallottam valakiről, aki egész életét 50 éteri elemnek a Bartleit-Birne-csészében történő vegyi analízisével töltötte. Keresztyén emberek is beleeshetnek ebbe a csapdába, hogy homokvárakat építsenek, szappanbuborékot kergessenek, és bagatell ügyekben szakértők legyenek. Valaki találóan jegyezte meg, hogy eltölthetjük életünket azzal, hogy egy égő házban a falakon függő képeket egyenesre igazítjuk.

Sokféle munka örök jelentőségű, s nekünk az ilyenekre kell összpontosítanunk. Ilyen a keresztyén jellem kiformálása!
Maradandó értéket jelentenek a Krisztus számára megnyert lelkek, akik imádják Isten Bárányát örökkön-örökké.
Akik az igazság Igéjét tanítják, a fiatal hívőket bevezetik a tanítványság gyakorlatába, Krisztus juhait legeltetik, azok olyan tőkét fektetnek be emberi életekbe, amely mindörökké megmarad.
Azok a szülők, akik fiaikat és leányaikat az Isten országának szolgálatára nevelik, bizonyosak lehetnek abban, hogy művük maradandó lesz.
A hű sáfárok, akik pénzüket Krisztus ügyébe fektetik be, olyan szolgálatot segítenek, amely sohasem marad gyümölcstelen.

Aki az imádság szolgálatának szenteli életét, egy napon meglátja majd, hogy Isten minden imádságot meghallgatott a maga idejében és a maga módján.
Aki Isten népének szolgál, az örök értékű munkával foglalkozik. Krisztus legegyszerűbb szolgája tisztábban lát, mint a világ legbölcsebb emberei. Munkája megmarad, míg a tudósoké a legtöbb esetben atomfelhőben oszlik szét.

 

 


Augusztus 25.  Kiben bízol?

„Sőt, mi magunk is elszántuk magunkat a halálra azért, hogy ne önmagunkban bizakodjunk, hanem az Istenben, aki feltámasztja a halottakat;"  2Korintus 1,9

Ázsiában Pál közel volt a halálhoz. Nem tudjuk pontosan, mi történt vele, mindenesetre olyan komoly veszedelemben volt, hogy ha megkérdeztük volna tőle: „élet vagy halál ez számodra?", bizonyára azt felelte volna: „halál".

A legtöbb embernek, akiket Isten felhasznál, életükben legalább egyszer van ehhez hasonló tapasztalata. Isten nagy embereinek az életrajzai gyakran számolnak be csodálatos megmenekülésről súlyos betegségből, balesetből vagy személyes támadásokból.

Olykor Isten ilyen tapasztalatokat használ fel arra, hogy egy embert elgondolkoztasson. Ebben a pillanatban talán gondtalan jólétben él. Minden sikerül, amibe csak belefog. És akkor hirtelen leveri egy betegség. Talán jókora elrákosodott belső részt távolít el belőle a sebész. Ez arra indítja, hogy átgondolja életét, és újra rendezze dolgai fontossági sorrendjét. Amikor világos lesz előtte, milyen rövid és bizonytalan az élet, elhatározza, hogy hátralevő éveit az Úrnak szenteli. Isten helyreállítja őt, és még számos, gyümölcsöző évvel ajándékozza meg.

Pál esete azonban más volt. Ő már réges-rég az Úr rendelkezésére bocsátotta egész életét. De fennállt a veszélye annak, hogy az Urat önerejéből, saját okossága segítségével akarja szolgálni. Ezért juttatta el az Úr egészen a sír széléig, hogy ne önmagában bízzék, hanem a feltámadás Istenében. Viharos életében ezután is számos esetben került olyan nehézségek közé, amelyekből nem látszott emberi kiút. Mivel azonban már megtapasztalta és kipróbálta Isten segítségét, amely a lehetetlent lehetővé teszi, már semmi sem rettenthette meg, és nem csüggeszthette el.

Ilyen találkozások a halállal „álruhás áldások". Megmutatják, milyen törékenyek vagyunk. Emlékeztetnek bennünket arra, hogy e világ értékei milyen üresek és ostobák. Megtanítanak arra, hogy az élet milyen rövid, hamar véget érhet. Ha szembenézünk a halállal, tudatára ébredünk, hogy nekünk annak munkáját kell végeznünk, Aki elküldött minket, mert hamarosan eljön az éjszaka, amikor többé senki nem munkálkodhat. Bizonyos értelemben mindnyájan magunkban hordjuk a halál ítéletét - egy egészséges emlékezést arra, hogy Krisztus ügyét tegyük az első helyre, és hogy teljesen az Ő erejére és bölcsességére hagyatkozzunk.

 


Augusztus 24. Aggódás vagy bizalom

„Ezt mondja az ÚR: hagyd abba a hangos sírást, ne könnyezzenek szemeid! Mert meglesz szenvedésed jutalma - így szól az Úr -, visszatérnek fiaid az ellenség földjéről!" Jeremiás 31,16
 
ne sirj

István egy missziós állomáson nőtt fel. Már kisgyerek korában vallást tett az Úr Jézusba vetett hitérőlés voltak, akiket ő vezetett az Úrhoz. Mikor az Egyesült Államokba került, hogy ott járjon főiskolára, eleinte jó bizonyságot tett hitéről. Később azonban kezdett távolodni az Úrtól. Hideg és közönyös lett. Játszadozott a bűnnel, és hamarosan keleti vallásokkal kezdett foglalkozni.

Amikor szülei szabadságra hazajöttek, majd megszakadt a szívük érte. Könyörögtek és érveltek, de István kemény maradt. Végül meglátogatták otthonában, ahol három más társával együtt lakott. Amit ott tapasztaltak, az megrendítette őket. Hazatértek és keservesen sírtak.

Mikor este lefeküdtek, megpróbáltak elaludni, de hasztalan. Így hajnali négy órakor elhatározták, hogy fölkelnek, és megtartják reggeli csöndességüket. Azon a napon Jeremiás 31 lett volna soron, de a férj azt mondta: „Ne olvassuk most Jeremiást", mert úgy vélte, hogy a síró próféta nem tudja megvigasztalni őket. De azután mégis Jeremiás 31-et olvasták. Amikor a 16. vershez értek, ezt olvasták: „Hagyd abba a hangos sírást, ne könnyezzenek szemeid! Mert meglesz szenvedésed jutalma - így szól az Úr -, visszatérnek fiaid az ellenség földjéről."

Keresztyén szülők ezrei élnek ma megtört szívvel, és gyászolnak lázadó fiaik és leányaik miatt. Mikor imádkoznak, az ég kemény ércnek tűnik előttük. És kérdezgetik maguktól, vajon Isten helyreállítja-e valaha azt, aki visszaesett.

Pedig arra kellene gondolniuk, hogy az Úr számára egyetlen eset sem túl nehéz, és hogy állhatatosaknak kell lenniük az imádságban, vigyázván abban hálaadással. Támaszkodniuk kellene az Úr Igéjének ígéreteire.

Amikor a fent említett édesanya megkérdezte önmagától, van-e joga a Jeremiás 31,16-ban foglalt ígéretet önmagára is vonatkoztatni, ezt olvasta az Ézsaiás 49,25-ben: „Perlőiddel én fogok perelni, fiaidat én szabadítom meg."

 


Augusztus 23.  Soha meg nem szomjazni

„Mert kétszeres rosszat cselekedett népem: engem, a folyóvíz forrását elhagytak, hogy víztartókat vájjanak, repedezett falú víztartókat, amelyek nem tartják a vizet." Jeremiás 2,13

Rosszat csinál az, aki a forrást víztartókra cseréli, főleg, ha repedezett falú a ciszterna. A forráson keresztül a földből hűvös, tiszta, üdítő víz bugyog elő. A ciszterna pedig mesterséges tartály a víz tárolására. A víz meglangyosodhat és megposhad benne. És ha a fala repedezni kezd, a víz elszivárog, és szennyeződések szűrődnek be.

Az Úr élő vizek forrása. Az övéi szüntelenül olthatják szomjukat Nála. A világ pedig víztartó, mégpedig repedezett falú ciszterna. A gyönyörűség és boldogság reményét ébreszti az emberben, de aki abban keresi kielégülését, hamarosan mélyen csalódik.

Marika keresztyén otthonban nőtt fel, ahol rendszeresen olvasták a Bibliát, és kívülről tanulták meg egyes részeit. Ő azonban fellázadt szülei életmódja ellen, és eltávozott hazulról azzal a szilárd elhatározással, hogy kiélvezi az életet. Nagy szenvedélye a tánc volt. Megpróbálta keresztyén neveltetésének minden emlékét elnyomni, egyik táncos összejöveteltől a másikig élt.

Amikor egy este partnerével a táncparketten suhant, hirtelen eszébe jutott a Szentírás egyik verse, amit kislánykorában megtanult: „Mert kétszeres rosszat cselekedett népem: engem, a folyóvíz forrását elhagytak, hogy víztartókat vájjanak, repedezett falú víztartókat, amelyek nem tartják a vizet." Ott, a tánc közben győzte meg őt Isten bűneiről. Tudatára ébredt, mennyire üres az élete, és szívből megtért az Úrhoz. Elnézést kért partnerétől, hogy nem tud tovább táncolni, elhagyta a tánchelyiséget, és soha többé nem tért oda vissza.

Ettől a pillanattól kezdve azonosíthatta magát a költővel, aki így írt:

„Repedezett ciszternákkal kísérleteztem, Uram, de jaj, nem volt bennük víz. Abban a pillanatban, amikor lehajoltam, hogy igyam, eltűnt a víz, és kigúnyolt engem, miközben sírtam. Most már senki más nem elégíthet meg, csak Krisztus. Nem létezik más név az Övén kívül számomra; benned, Úr Jézus, szeretetet, életet, és soha el nem múló örömöt lehet találni."

Marika megtapasztalta Urunk szavainak igazságát: „Aki ebből a vízből iszik, ismét megszomjazik, de aki abból a vízből iszik, amelyet én adok neki, soha többé meg nem szomjazik, mert örök életre buzgó víz forrása lesz benne" (Jn 4,13-14).

"Aki abból a vízből iszik, melyet én adok neki, soha többé meg nem szomjazik..."

 

 


Augusztus 22.  Nagyobb kiváltság

„Ne érints engem, mert még nem mentem fel az Atyához," János 20,17

Az egyik igen kedvelt gyermekdal így hangzik: "Amikor ezt a csodálatos régi történetet olvasom, arra gondolok, hogy amikor az Úr Jézus itt élt az emberek között, kicsiny gyermekeket is elhívott nyájának bárányai közé: bárcsak én is köztük lehettem volna." Nyilván alig akad köztünk olyan, akinek élete egyik vagy másik időpontjában ne lett volna ilyen vágya. Ilyenkor arra gondolunk, milyen szép is lett volna a személyes közösséget élvezni Isten Fiával az Ő földi szolgálata idején.

Csakhogy világosan kell látnunk, hogy sokkal jobb, ha ma úgy ismerjük meg Őt, ahogyan a Szent Szellem által az Ige segítségével nekünk kijelenti magát. Nem szenvedünk hátrányt a tanítványokkal szemben, ellenkezőleg, nagyobb kiváltságaink vannak, mint nekik voltak. Gondoljuk csak végig: Máté, Márk, Lukács és János saját szemével látta az Úr Jézust. Mi azonban mind a négy evangélista szemével láthatjuk Őt. És hogy még egy lépéssel tovább menjünk, nekünk az Újszövetségben tökéletesebb kijelentésünk van az Úr Jézusról, mint amilyen a földön bármelyik tanítványának is osztályrészül jutott.

Más értelemben is kiváltságosabbak vagyunk, mint az Úr Jézus kortársai. Amikor Názáretben tömeg vette Őt körül, szükségszerűen az egyik emberhez közelebb volt, mint a másikhoz. A jeruzsálemi felházban János a keblére hajthatta fejét, míg a többi tanítvány különböző távolságra hevert az asztalnál. Mindez most egészen másként van. A Megváltó egyenlő közelségben van minden hívőhöz. Sőt, nemcsak velünk van, hanem bennünk él.

Amikor Mária találkozott a feltámadott Úrral, úgy akarta Őt megragadni, mint azelőtt. Nem akarta fizikai, testi jelenlétét elveszíteni. Az Úr azonban azt mondta neki: „Ne érints engem, mert még nem mentem fel az Atyához" (Jn 20,17). Ezzel gyakorlatilag azt fejezte ki: „Mária, ne ragaszkodj hozzám földi, fizikai módon. Ha majd fölmentem az Atyához, eljön a földre a Szent Szellem. Az Ő szolgálata által tökéletesebben, világosabban, meghittebben ismersz majd engem, jobban, mint itt e földön valaha is ismertél."

A végkövetkeztetés tehát ez: a kívánság helyett, hogy bárcsak együtt lehettünk volna az Úr Jézussal földi szolgálata idején, inkább vegyük tudomásul nagy örömmel, hogy sokkal jobb most Hozzá tartoznunk, és az Ő jelenlétében élnünk.

 


Augusztus 21 Egyszerűen, világosan, érthetően

„De a gyülekezetben inkább akarok öt szót kimondani értelemmel, hogy másokat is tanítsak, mintsem tízezer szót nyelveken." 1Korintus 14,19

 

A téma itt természetesen a nyelveken szólás gyakorlata, megfelelő magyarázó nélkül a gyülekezeti összejövetelen. Pál elveti ezt a gyakorlatot. Kardoskodik amellett, hogy amit mondanak, annak érthetőnek kell lennie, különben senkit sem épít.

De lehet ezt az igeverset tágabb értelemben is alkalmazni. Ha szólunk, elég hangosan kell beszélnünk, hogy mindenki meghallhassa, különben akár idegen nyelven is beszélhetnénk. Csaknem minden gyülekezeti összejövetelen vannak nagyothallók. Számukra igen kínos, ha az előadó olyan halkan beszél, hogy nem tudják követni gondolatmenetét. Mivel a szeretet másokra gondol, s nem önmagára, az előadó elég nagy hangerővel szóljon, hogy mindnyájan meghallhassák, amit mond.

A szeretet olyan egyszerű szavakat használ, amelyeket az átlagember is megért. Nagyszerű üzenetünk van, a világ leghatalmasabb üzenete. Fontos, hogy az emberek ezt az üzenetet meghallják és megértsék. Ha bonyolult, érthetetlen szakkifejezéseket használunk, ezzel semmivé tesszük saját szándékunk megvalósulását.

Egy igehirdető a Távol-Keletre utazott, hogy ott az embereknek Igével szolgáljon, és természetesen tolmácsot is vitt magával. Üzenetének első mondata így hangzott: „Minden gondolkodást két kategóriára lehet felosztani - egy konkrét és egy absztrakt kategóriára." A tolmács végignézett a közönségen, csupa öreg nagymama és kicsiny gyermek, és a következőképpen fordított: „A messzi Amerikából jöttem hozzátok azért, hogy beszéljek nektek valamit az Úr Jézusról." Úgy mondják, hogy ettől a pillanattól kezdve az igehirdetést kétszeresen fordították (először angolról a hallgatók nyelvére, illetve hogy az igehirdetést az egyszerű hallgatók is megértsék).

(Az egyik keresztyén folyóirat legutóbbi számában ilyen kifejezéseket találtam, mint: „egy transzhisztorikus kategória normatív dátuma", „egy olyan munka, amely nem eklektikus, hanem egzisztenciálisan revelálódik", „vertikális tudatkontinuum", „az affirmáció kánoni nyelve", „a klasszikus kauzalitás, a mérhetőség extrém határain belül".) Sajnálom azokat a szegény embereket, akiktől elvárják, hogy megküzdjenek az ilyen vallásos bikkfanyelvvel! Isten óvjon minket azoktól, akik fellengző módon, véget nem érő mondatokkal - nem mondanak semmit!

Azt mondják, hogy az átlagos rádió- és tévéprogramokat az általános iskolai végzettségű emberekhez igazítják. Ez példaképül szolgálhat azoknak a keresztyéneknek, akik a megmentés üzenetével el akarják érni a világot. Egyszerűvé és világossá kell tennünk a jó hírt: „KRISZTUS BEFOGADJA AZ ELVESZETT BŰNÖSÖKET". Többet ér, ha csak ezt az öt szót érthetően kimondjuk, mintha 10 000 szót mondunk olyan nyelven, amit senki sem ért.

 


Augusztus 20. Isten eszköze az áldásra

„Szenvedjétek el a fenyítést, hiszen úgy bánik veletek az Isten, mint fiaival. Hát milyen fiú az, akit nem fenyít az apja?" Zsidók 12,7

 szenvedjétek el a fenyítést...

A„fenyítés", „fenyíteni", „fenyítő" szavak összesen nyolcszor fordulnak elő a Zsidók 12 első 11 versében. Mindebből a felületesen olvasó téves következtetésre juthat. Olyan haragos apának képzelheti el Istent, aki szüntelenül üti-veri gyermekeit. Ez a hamis elképzelés abból a vélekedésből ered, hogy a fenyítés (fegyelmezés) kizárólag büntetést jelent.

Nagy megkönnyebbülésünkre tudjuk, hogy az Újszövetségben a fenyítés szónak sokkal tágabb jelentése van. A „fenyítés" tulajdonképpen azt jelenti: „gyermeknevelés", és magában foglalja mindazt a szülői tevékenységet, amely a gyermek neveléséhez tartozik. Kittel (Theologisches Wörterbuch zum Neuen Testament - Újszövetségi teológiai szótár) a következőképpen határozza meg: „a gyermekkel való foglalkozás, és a gyermek nevelése annak érési korszakában, beleértve a tanítást, vezetést, oktatást, és bizonyos kényszer alkalmazása, tilalmak, sőt olykor testi fenyíték formájában".

Azok a keresztyének, akiknek a Zsidókhoz írott levél szólt, üldöztetés miatt szenvedtek. A levél írója ezekről az üldöztetésekről úgy beszél, mint amelyek részét képezik az Úrtól való fenyítésnek. Azt jelentené ez, hogy az üldözést Isten küldte? Bizonyos, hogy nem! Őket az evangélium ellenségei üldözték. Vétkeik miatt büntette Isten a keresztyéneket? Nem, hiszen az üldözés valószínűleg éppen azért támadt, mert a keresztyének hűek maradtak Urukhoz. Milyen értelemben mondható tehát, hogy az üldözés az Úr fenyítése volt? Abban az értelemben, hogy az Úr megengedte és felhasználta az üldöztetést arra, hogy általa gyermekeit megtisztítsa, érettebbé tegye, és egyre inkább az Ő Fiának képére alakítsa.

Nem vitás, hogy a fenyítésnek ez a formája a jelenben nem kellemes. A véső keményen munkálja a márványt. Az olvasztókemencében az arany igen nagy hőhatásnak van kitéve. De megéri a szenvedés és a gyötrődés, ha a márványból előtűnik az ember arca, és a kemencéből az arany teljesen megtisztulva kerül elő.

Saját húsunkba vágunk, ha az Úr fenyítését megvetjük, vagy miatta elcsüggedünk. Az egyetlen helyes magatartás az, ha mindig arra gondolunk: Isten eszköze ez, hogy általa a lehető legnagyobb áldás származzék. Erre gondol a szerző, amikor azt mondja: „az igazság békességes gyümölcsét hozza azoknak, akik megedződtek általa" (Zsid 12,11b).

 


Augusztus 19.  Imádkozzunk a feljebbvalókért!


„A bírákat (szó szerint: isteneket) ne szidalmazd, és néped fejedelmét ne átkozd!" 1Mózes 22,27

Amikor Isten a törvényt adta Mózesnek, belevette azt is, hogy tilos negatív módon vagy tiszteletlenül beszélni azokról, akiknek Isten tekintélyt vagy hatalmat adott. Ennek oka világos: ezek az uralkodók és vezető emberek Isten képviselői. „Mert nincs hatalom mástól, mint Istentől, ami hatalom pedig van, az az Istentől rendeltetett" (Róm 13,1). A felsőbbség „Isten szolgája a te javadra" (Róm 13,4). Még ha a felsőbbség illetékese nem is ismeri személyesen az Urat, akkor is hivatalosan Isten rendelte őt fölénk.

Isten és az emberi hatalmasságok között a kapcsolat olyan szoros, hogy az Ige olykor „istenek"-nek nevezi őket. Így a mai Igénk is szó szerint így hangzik: „Az isteneket ne szidalmazd", és itt ez nyilván magasabb tekintélyekre vonatkozik, „bírák"-ra vagy más főtisztviselőkre. A Zsoltár 82.1,6-ban is az Ige „istenek"-nek nevezi a bírákat, ami nem azt jelenti, hogy istenségek, hanem egyszerűen azt, hogy Isten képviseletében cselekszenek.

Annak ellenére, hogy Saul aljasan és ravaszul igyekezett Dávidot elpusztítani, ő nem engedte, hogy emberei a királyra támadjanak, mivel az Isten fölkentje volt (lásd 1Sám 24,6-8)!

Amikor Pál apostol tévedésből megsértette a főpapot, azonnal bocsánatot kért: „Nem tudtam, testvéreim, hogy főpap. Mert meg van írva: »Néped fejedelmét ne átkozd«" (Csel 23,5).

Érvényes a tekintélytisztelet a szellemi világban is. Csak így érthetjük meg, hogy Mihály arkangyal nem mert káromló ítéletet mondani a Sátán fölött, hanem egyszerűen annyit mondott: „Dorgáljon meg téged az Úr!" (Júd 9).

Az utolsó idők tévelygőinek egyik ismertetőjele az lesz, hogy megvetik a tekintélyeket, és nem rettennek vissza, hogy káromolják a hatalmasságokat (2Pt 2,10).

A tanulság számunkra világos. A felsőbbségeket úgy kell tekintenünk, mint Isten hivatalos szolgáit, még akkor is, ha nem értünk egyet politikájukkal vagy jellemükkel. Semmi körülmények között ne mondjuk azt, amit egy keresztyén ember mondott egy politikai kampány hevében: „Az elnök közönséges csirkefogó."

Ezenkívül imádkozzunk „minden emberért, királyokért és minden feljebbvalóért, hogy nyugodt és csendes életet éljünk, teljes istenfélelemben és tisztességben" (1Tim 2,1-2).

 


Augusztus 18. Hogyan végződik? Ez itt a kérdés.

„Aki kardot köt, ne kérkedjék úgy, mintha már lecsatolta volna." 1Királyok 20,11

Noha e szavakat egy istentelen király, Aháb mondta, mégis az igazság szavai voltak. Istentelen emberek is mondanak olykor igazságot.

Arám királya sértő és megalázó követelésekkel fordult Aháb királyhoz, és háborúval fenyegetőzött. A csatában az arám csapatok visszavonulásra kényszerültek, és magának a királynak is menekülnie kellett, hogy életét mentse. Teljesítménye messze elmaradt korábbi hősieskedése mögött.

Gondolhatunk Góliát példájára is. Mikor Dávidot közeledni látta, azt mondta: „Gyere csak ide, hadd adjam testedet az égi madaraknak és a mezei vadaknak" (1Sám 17,44). Dávid azonban minden nehézség nélkül legyőzte őt a parittyájából kilőtt egyetlen kővel. Az óriás túl korán dicsekedett.

Amikor fiatal keresztyének vagyunk, könnyen megesik, hogy túlbecsüljük saját képességeinket. Úgy tetszik, mintha fél kézzel fel tudnánk venni a harcot a világgal, a testtel és az ördöggel. Talán még szemrehányásokat is teszünk idősebb keresztyéneknek, amiért még nem vitték el az evangéliumot az egész világra. „Majd mi megmutatjuk nekik, hogyan kell csinálni!" Csakhogy dicsekvésünk sokszor elsietett. A csata éppen csak elkezdődött, és úgy beszélünk és gondolkodunk, mintha már megnyertük volna.

Hívők egyik kötetlen esti összejövetele egy ragyogó tehetségű ifjú prédikátor körül forgott, aki szintén jelen volt. Nagyon jól érezte magát az érdeklődés középpontjában. A csoportban volt egy idősebb vasárnapi iskolai tanító is, aki nagy hatással volt az ifjú prédikátor életére. Valaki azt mondta ennek a tanítónak: „Tulajdonképpen büszke lehetsz egykori tanítványodra". Mire az így válaszolt: „Igen, ha mindvégig ilyen jól csinálja." Ez a megjegyzés akkor némi keserűséget okozott a prédikátornak ezen az estén. Később azonban, hosszú évek tapasztalatai nyomán világos lett számára, hogy tanítójának tökéletesen igaza volt. Nem az a döntő, hogyan vesszük föl a fegyverzetünket. Minden azon múlik, hogyan végződik a csata.

Valójában az életben a csatának soha nincs vége. Nem is lesz vége mindaddig, amíg ott nem állunk nagy Hadvezérünk előtt a mennyben. Ő majd elmondja, hogyan értékelte szolgálatunkat, és egyedül az Ő értékelése számít. És akárhogy is hangzik az értékelés, semmi alapunk nem lesz a dicsekvésre. Alázatos meggyőződéssel valljuk majd: „Haszontalan szolgák vagyunk, azt tettük, ami a kötelességünk volt" (Lk 17,10).


Augusztus 17.  Hűséged dicsőíti Őt

„Akik engem dicsőítenek, azoknak dicsőséget szerzek." 1Sámuel 2,30

 Tűzszekerek - filmkép

Tűzszekerek - filmkép

Sokféle módon dicsőíthetjük az Urat, pl. azzal is, ha hűségesen megmaradunk az isteni alapelvek mellett, és nem vagyunk hajlandók megalkudni.

Adam Clarke (1762-1832) fiatal éveiben egy selyemkereskedőnél dolgozott. Egy napon a főnöke megmutatta neki, hogyan nyújtsa meg a selymet, amikor leméri a vevőnek. Adam azt felelte: „Uram, a maga selymét meg lehet nyújtani, de az én lelkiismeretemet nem." Ezt a becsületes alkalmazottat évekkel később azzal tisztelte meg Isten, hogy képessé tette a híres nyolckötetes bibliakommentár megírására.

Eric Liddelnek (1902-1945) részt kellett volna vennie az olimpián a 100 méteres síkfutásban. Mikor megtudta, hogy az előfutamok vasárnap lesznek, azt mondta az edzőjének, hogy ő nem indul. Meg volt győződve arról, hogy ha meggyalázza az Úr napját, ezzel az Úrra hoz gyalázatot. Kitört a bírálatok vihara. Szemére vetették, hogy hiányzik belőle a sportember szelleme, hogy elárulja hazáját, és hogy vallási fanatikus. Mindez azonban nem tántorította el elhatározásától. Amikor megtudta, hogy a 200 méteres síkfutás előfutamai hétköznap lesznek, engedélyt kért az edzőjétől, hogy ezeken indulhasson, jóllehet ez nem az ő távja volt. Győzött az első előfutamon, majd a másodikon, végül az elődöntőn is. Mikor a döntőn a rajthelyre indult, valaki egy cédulát nyomott a kezébe. Futó pillantást vetett rá, és ezeket a szavakat olvasta: „Akik engem dicsőítenek, azoknak dicsőséget szerzek." Ezen a napon nemcsak hogy győzött és olimpiai aranyérmet nyert, hanem új világrekordot is állított fel.

Az Úr azután még nagyobb dicsőséggel tisztelte meg, amennyiben szolgálhatott neki Távol-Keleten. A második világháborúban a japánok internálták, és koncentrációs táborban halt meg. Urunk helyett elnyerte a mártírkoszorút.

Adam Clarke és Eric Liddel olyan férfiak sorában állnak, mint József, aki tiszta jellemével dicsőítette meg az Urat, és akinek Isten azt a dicsőséget szerezte, hogy népének megmentőjévé válhatott a nagy éhínség idején; Mózes, hűségét Isten azzal dicsőítette meg, hogy ő lehetett az, aki kivezette Izráelt az egyiptomi fogságból. Dánielt meg nem alkuvó jelleme a Babiloni és a Perzsa Birodalom előkelői közé emelte. És végül - az Úr Jézus, úgy dicsőítette meg Atyját, ahogyan senki más, és aki ezért olyan nevet kapott, amely minden név fölött való.

 


Augusztus 16.   Megelégedettség

„De ha van élelmünk és ruházatunk, elégedjünk meg vele." 1Timóteus 6,8

Jobb a kevés az Úr félelmével, mint a sok kincs, ha nyugtalanság jár vele (Péld 15:16)

Kevés keresztyén ember veszi komolyan ezeket a szavakat, pedig éppúgy valóságosan Isten Igéje, mint a János 3,16. Azt üzeni nekünk, hogy ha van élelmünk és ruházatunk, érjük be ezzel. A „ruházat" magában foglalja a fejünk fölött levő tetőt és a felöltendő ruhát. Más szavakkal: legyünk megelégedettek, ha megvannak a legszükségesebb életfeltételeink, és a többit adjuk az Úr ügyére!

A megelégedett embernek van valamije, ami pénzen meg nem vásárolható. E. Stanley Jones mondotta: „Mindene megvan annak, aki semmi után nem sóvárog. Noha semmije nincs, övé minden az életben, sőt, övé maga az élet is... Mivel kevéssel is beéri, ezért gazdagabb, mintha dúskálna a földi javakban."

Amikor évtizedekkel ezelőtt Rudyard Kipling a McGill Egyetem végzős hallgatói előtt beszédet mondott, óvta a hallgatóit attól, hogy túlságosan törekedjenek anyagi gazdagságra. „Egy napon - mondta - szemtől szembe kerültök majd azzal a Férfiúval, aki számára mindezeknek a dolgoknak semmi jelentősége sincs, és akkor rémülten jöttök rá, hogy milyen szegények vagytok."

„A keresztyén ember legboldogabb állapota a földön az, ha kevés szükséglete van. Ha valakinek Krisztus él a szívében, a menny van a szeme előtt, és éppen annyi földi áldást élvez, amennyire szüksége van ahhoz, hogy keresztülvigye az életen, akkor a szenvedésnek és a gondoknak kicsiny a céltáblája; az ilyen embernek kevés a veszíteni valója" (William C. Burns, 1815-1868, skót kínai misszionárius, az ifjú Hudson Taylor atyai jóbarátja).

Isten számos hősének volt ismertetőjele a megelégedettség. David Livingstone mondotta: „Amim csak van, és minden tulajdonomnak csak annyi legyen az értéke számomra, amennyire Isten országának terjesztését szolgálja". Watchman Nee írja: „Semmit nem kívánok önmagamnak; mindent az Úr számára kívánok". Hudson Taylor pedig: „Élvezem azt a fényűzést, hogy kevés dolog van birtokomban, amiért aggódnom kellene."

Némelyek a megelégedettség gondolatában a szellemi hajtóerő és egészséges becsvágy hiányát látják. Az elégedett embert élősdinek, parazitának tartják. Pedig ez nem az Isten szerint való megelégedettség. Az elégedett keresztyén emberben elég energia van, csakhogy ez a szellemi dolgokra irányul, nem az anyagiakra! Az ilyen ember semmiképpen sem élősdi, keményen dolgozik, hogy adhasson azoknak, akik szükséget látnak. Jim Elliot szavai szerint az az elégedett ember, aki a mohó kéz görcsét Istenért föloldotta.

 


Augusztus 15.  Kapzsiság


„Vigyázzatok, és őrizkedjetek minden kapzsiságtól." Lukács 12,15

 

A kapzsiság a gazdagság és birtoklás utáni túlzott vágyakozás. Olyan szenvedély, amely igézetébe vonja az embert, úgyhogy az egyre többet akar. Láz, amely olyan dolgok utáni vágyra ösztönöz, amelyekre semmi szükség nincs!

A kapzsi üzletember sohasem elégedett. Azt mondja, hogyha egy bizonyos mennyiségű vagyont felhalmozott, akkor abbahagyja, de ha eljut odáig, akkor még többet kíván. Kapzsi a háziasszony, akinek élete szüntelen bevásárlási körút. Vásárolja és összegyűjti a nem szükséges dolgokat is, mígnem zsúfolásig megtelik kamrája, pincéje. Kapzsiságról tanúskodik a karácsonyi és születésnapi ajándékok hagyománya. Fiatalok és öregek aszerint értékelik a karácsonyt, amennyi „zsákmányt" kaptak.

Kapzsiságot látunk az örökségek elosztásánál. Amikor valaki meghal, rokonai és ismerősei látszatkönnyeket ontanak, hogy aztán a keselyű mohóságával vessék magukat az örökségre. Gyakran kisebbfajta családi háború keletkezik belőle. A kapzsiság azonos a bálványimádással (vö. Ef 5,5; Kol 3,5). A saját akaratot Isten akarata helyébe teszi. Elégedetlenségét fejezi ki azzal szemben, amit Isten adott, és elszánt arra, hogy többet szerezzen magának (kerül amibe kerül!).

A kapzsiság hazugság is, mivel azt a benyomást ébreszti az emberben, mintha a boldogság a földi javak birtoklásától függene! Ismerek egy történetet egy emberről, aki mindent megkapott, amit csak kívánt. Kastélyt, szolgákat, mercedest, jachtot. Eleinte mindez nagy örömére volt, de ahogy lassan már nem jutott eszébe több kívánnivaló, elégedetlenné vált. Végül azt mondta: „Szeretnék kikerülni ebből az állapotból. Szeretnék alkotni, szenvedni. Szeretnék inkább a pokolban lenni, mint itt." Mire a szolgája így felelt: „Mit gondol, uram, hol van most?"

A kapzsiság arra indítja az embert, hogy kompromisszumokat kössön, csaljon és vétkezzen, csakhogy megkapjon mindent, amit akar.

A kapzsiság alkalmatlanná teszi a férfit, hogy a gyülekezetben vezető tisztséget viseljen (1Tim 3,3). Ronald Sider kérdi: „Nem lenne biblikusabb, ha olyan embereket, akiket kapzsi szerzési vágyaik »pénzügyi sikerhez« vezettek, gyülekezeti fegyelmezés alá helyeznénk, ahelyett, hogy a gyülekezeti életben szavuk lehetne?"

Ha a kapzsiság hűtlenséghez, harácsoláshoz vagy más nyílt botrányos viselkedéshez vezet, akkor az illetőt ki kell zárni a gyülekezetből (1Kor 5,11). És ha a kapzsi ember nem vallja meg és nem hagyja el ezt a bűnét, akkor Isten ítéletét vonja magára (1Kor 6,10).

 


Augusztus 14. Megtört szív

„Isten előtt a töredelmes szellem a kedves áldozat. A töredelmes és megtört szívet nem veted meg Istenem!"
Zsoltár 51,19

 Isten előtt a töredelmes lélek a kedves áldozat. A töredelmes és megtört szívet nem veted meg, Istenem! Zsolt 51:19,

Isten teremtett szellemi világában nincs szebb jelenség, mint amikor a hívő őszintén és igazán megvallja összetöretettségét. Az ilyen ember Isten számára kedves; Ő ellenáll a büszkéknek és kevélyeknek (lásd Jak 4,6), de nem áll ellen a megtört szívűeknek és alázatosaknak.

Természetes állapotunkban egyikünk sem megtört. Ellene állunk Isten akarata zablájának. Nem vagyunk hajlandók elfogadni, hogy Isten megszelídítsen, hanem csak a magunk akaratát akarjuk érvényesíteni. Amíg össze nem törünk, addig használhatatlanok vagyunk a szolgálatra.

A megtérés mintegy a szelídítési folyamat kezdete. A bűnbánó bűnös elmondhatja: „A legbüszkébb szív, amely valaha is vert, összetört bennem; a legvadabb akaratot, amely fölkelt, hogy megvesse ügyedet, vagy segítse ellenségeidet, összetörted, én Istenem!" A megtéréskor magunkra vesszük Krisztus igáját.

Lehetséges azonban, hogy hitre jutásunk után is fékezhetetlen szamárcsikó módjára viselkedünk. Meg kell tanulnunk életünk gyeplőjét az Úr Jézusnak átadni. Életünkben alá kell vetnünk magunkat az Ő akaratának, anélkül, hogy kitörnénk, toporzékolnánk vagy elfutnánk Tőle. El kell tudnunk mondani:

- Az Ő útja a legjobb, ezért felhagyunk hiábavaló tervezgetéseinkkel, és átengedjük Neki életünk irányítását!

Ne legyünk büszkék, magabiztosak. Ne ragaszkodjunk mindenáron a magunk igazához, és ne védekezzünk, ha igazságtalanul támadnak bennünket. Ne toroljuk meg hasonlóval a sértést, gúnyt és rágalmazást. Az összetört ember azonnal bocsánatot kér, ha valami helytelent tett vagy mondott. Nem hordoz magában neheztelést, és nem raktározza el magában azokat az igazságtalanságokat, amik érték. Másokat önmagánál nagyobbra értékel. Ha késésekkel, zavartatásokkal, szerencsétlenségekkel, menetrendváltozásokkal és csalódásokkal van dolga, nem dühödik fel, nem esik pánikba, nem hisztériázik és „nincs a plafonon". Az életben előforduló válságok közepette Isten megőrzi nyugalmát és állhatatosságát.

Ha egy házaspár igazán összetört, akkor sohasem mennek válóperes bíró elé. A megtört szívű szülők és gyermekek között eltűnnek a nemzedéki ellentétek. Ha a gyülekezet tagjai megtanultak az összetörettetés útján járni, akkor állandó áldásokat tapasztalnak meg.

Ha az Úr asztalához jövünk, és halljuk, amint a Megváltó azt mondja: „Ez az én testem, amely tiérettetek megtöretik", akkor az egyetlen helyes válasz erre: „Az én életemnek, Uram Jézus, éretted meg kell töretnie!"


Augusztus 13. Amikor Ő van a középpontban 

„Mert ahol ketten vagy hárman összegyűlnek az én nevemben, ott vagyok közöttük." Máté 18,20

 

 „Mert ahol ketten vagy hárman összegyűlnek az én nevemben, ott vagyok közöttük." Máté 18,20

Amikor az Úr Jézus ezeket a szavakat mondta, olyan gyülekezeti összejövetelre utalt, amely azért jött létre, hogy egyik bűnben élő, és bűnbánatra nem hajlandó tagjával beszéljen. Minden más kísérlet, amellyel a bűnöst jobb belátásra igyekeztek bírni, csődöt mondott, úgyhogy végül az ügye a gyülekezet elé került. S ha még ezután sem hajlandó bűneit megbánni, akkor ki kell zárni a gyülekezet közösségéből. Az Úr Jézus megígérte, hogy jelen lesz az ilyen összejöveteleken, amelyeken a gyülekezeti fegyelem kérdése kerül szóba.

Ennek az Igének azonban nyilván van tágabb alkalmazása is. Igaz az Úr ígérete mindazokra az esetekre, ahol ketten vagy hárman egybegyűlnek az Ő nevében. Az „Ő nevében összegyülekezni" azt jelenti: keresztyén gyülekezetként összejönni. Az Ő nevében cselekedni. Azt jelenti, hogy Őhozzá, mint az egyetlen vonzási ponthoz az első keresztyének gyakorlatának megfelelően összegyűlni, és részt venni „az apostoli tanításban, a közösségben, a kenyér megtörésében és az imádságban" (lásd Csel 2,42). Azt jelenti: Krisztus a középpont! (lásd Zsolt 50,5; 1Móz 49,10).

Ahol a hívők ily módon összegyülekeznek az Úr Jézus köré, ott ígérete szerint Ő jelen van. De valaki azt kérdezheti: „Hát nincs jelen az Úr Jézus mindenütt?" „Mint mindenütt jelenlevő, Isten nincs egy időben minden helyen jelen?" Nos, erre a válasz természetesen az, hogy „Igen". De Ő azt ígéri, hogy egészen különleges módon van jelen ott, ahol a szentek az Ő nevében összegyülekeznek.

„...ott vagyok közöttük." Önmagában véve ez a legerősebb érv amellett, hogy miért látogassuk hűségesen a helyi gyülekezet összejöveteleit. Az Úr Jézus ott különleges módon van jelen. Gyakran talán nem is vagyunk tudatában az Ő megígért jelenlétének. Ilyenkor ezt a tényt hitben, az Ő ígéretére támaszkodva kell megragadnunk. De vannak más idők, amikor rendkívüli módon kijelenti magát. Amikor a menny szinte érzékelhetően mélyen lehajlik, amikor valamennyi szív az Ige érezhető hatása alatt meghajlik. Amikor az Úrnak dicsősége oly mértékben tölti be a helyet, hogy a résztvevőket, félő tisztelet fogja el, és kicsordul a könnyük, amikor szívünk ég bennünk.

E szent látogatások idejét előre nem tudjuk. Váratlanul jönnek. És ha ilyenkor nem vagyunk jelen, akkor elszalasztjuk őket. Ilyenkor a veszteségünket Tamáséhoz hasonlíthatjuk. Ő nem volt jelen, amikor a feltámadott és megdicsőült Úr Jézus megjelent a tanítványoknak (Jn 20,24). Ez a dicsőség egyetlenszerű pillanata volt.

Ha valóban hisszük, hogy Krisztus jelen van, valahányszor az Ő nevében egybegyülekezünk, akkor még fontosabb a számunkra, hogy egyetlen alkalmat se mulasszunk el! Legföljebb a halál, vagy halálos betegség akadályozná meg jelenlétünket.

 


Augusztus 12. Egy húron játszik

„A szakadást okozó (szektás) ember elől egy vagy két megintés után térj ki, tudván, hogy az ilyen ember kivetkőzött önmagából, bűnben él, és magában hordja ítéletét." Titusz 3,10-11

 szakítás

Ha egy szektásra gondolunk, többnyire olyan tévtanítót képzelünk magunk elé, aki a hit nagy igazságainak ellentmondó nézeteket terjeszt. Olyanokra gondolunk, amilyen Arius, Montanus, Marcion és Pelagius voltak, akik Krisztus után az első századokban éltek.

A szektás ember fenti meghatározását nem akarom elvetni, legföljebb kissé kiszélesíteni. Az Újszövetség szerint szektás az is, aki csökönyösen terjeszt egy tanítást, és ezzel - noha a tanítás másodrendű jelentőségű - szakadást idéz elő a gyülekezetben. Lehet, hogy vallja a hit alapvető tanításait, ugyanakkor mindig egy másik tanítást is hangsúlyoz, amellyel szakadást okoz.

A szektás makacsul elszánt arra, hogy tanításbeli vesszőparipáján lovagoljon, még ha ezzel a gyülekezet meghasonlását idézi is elő. Beszélgetés közben újra meg újra visszatér kedvenc témájához. Akármit is olvas a Bibliájában, mindenütt utalást vél fölfedezni a maga álláspontjának igazolására. Igazi beszűkült látókörű ember. Hegedűjén csak egy húr van, és ezen szüntelenül ugyanazt a hangot játssza.

Magatartása visszás. Félreteszi a Biblia más tanítását, amelyek a szenteket hitben építik, ezek helyett egy vagy két eltérő tanítást hirdet, amelyek csak szakadáshoz vezetnek. Talán a próféciáknak egy bizonyos szempontját hangsúlyozza. Vagy állandóan Isten bizonyos ajándékáról beszél.

Ha a gyülekezet elöljárói intik, ne folytassa ezt az önigaz, makacs hadjáratot, nem hajlandó bűnbánatra. Kitart amellett, hogy hűtlen lenne az Úrhoz, ha nem tanítaná ezeket a dolgokat. És nem engedi elhallgattatni magát. Minden vele szemben felhozott érvre „szuperszellemi" válasza van. Az a tény, hogy ezáltal a gyülekezetben botránkozást kelt és szakadást támaszt, őt nem riasztja vissza. Érzéketlen Isten figyelmeztetésével szemben is: „Ha valaki az Isten templomát megrontja, azt megrontja Isten" (1Kor 3,17).

 

Az írás azt mondja, hogy az ilyen ember kivetkőzött önmagából, bűnben él, és magában hordja ítéletét. Torz a gondolkodásmódja. Bűnös, mert a Biblia elítéli az ilyen magatartást. És ezt ő maga is - minden kegyes erősködése ellenére - jól tudja. Kétszeri figyelmeztetés után a gyülekezetnek ki kell zárnia őt, abban a reménységben, hogy az általános kiközösítés arra indítja, hogy feladja szakadár elveit.

 


Augusztus 11  "Te kinek a bolondja vagy?"

„Ha ugyanis révületbe estünk, Istenért történt" 2Korintus 5,13

Isten hadseregében szokatlan katonák is vannak, és gyakran éppen ezek aratják a legnagyobb győzelmeket. Az Úr követésében sokszor nem mindennapi a magatartásuk. Eredeti megoldásokat alkalmaznak, ahelyett, hogy a hagyományosakhoz tartanák magukat. Mindig éppen azt mondják és teszik, amit a legkevésbé várnánk tőlük. Megszegik a nyelv szabályait, valamint a prédikálásét és a tanításét is, mégis nagy nyereséget jelentenek Isten országa számára. Gyakran felrázzák hallgatóságukat, s ezért nem felejtik el őket.

Ezek az irreguláris harcosok a gyötrelem állandó forrását jelentik a megállapodott hagyománytisztelők számára, akik a kultúra szabályainak megsértésétől elborzadnak. Más keresztyének megpróbálják megváltoztatni, egy kissé „normálisabbá" tenni őket - a tüzet kioltani! De ezek a próbálkozások általában kudarcra vannak ítélve.

Nehéz elképzelnünk, pedig így volt, hogy a mi Urunk is különcnek látszott kortársai előtt. „Olyan odaadással szentelte magát munkájának, hogy gyakran még enni sem volt ideje. Anyja és testvérei haza akarták hívni, mert azt hitték, hogy lassanként elveszti józan értelmét. Azt mondták róla: »Magán kívül van.« Pedig az Úr Jézus volt az egészséges és értelmes, nem pedig fivérei" (W. Mackintosh Mackay).

Nyilvánvaló, hogy egyesek Pálnak is szemére vetették, hogy nem egészen normális. A szemrehányásra ezt felelte: „Ha révületbe estünk, Istenért történt" (2Kor 5,13).

Közülünk néhányan hallottak Istennek arról az „irreguláris" harcosáról, aki szendvicsemberként kettős plakáttal járt-kelt. Az elöl levő plakáton az volt olvasható: „Bolond vagyok, Krisztusért." A hátsón pedig: „Te kinek a bolondja vagy?"

Legtöbbünkkel az a probléma, hogy túlságosan is középszerűek vagyunk ahhoz, hogy a társadalomban valamit is meg tudjunk mozdítani Isten ügyében. Valaki ezt így fejezte ki: „Meghagyjuk magunkban a középszerűséget. Olyanok vagyunk, mint Péter, aki a bíróság épületén kívül állt, ahol Krisztust elítélték, és egyszerűen csak »melegedett«."

Rowland Hill (1744-1833), a nagy londoni prédikátor, eredeti ember volt, éppen így C. T. Studd és Billy Bray (1794-1868, cornwali prédikátor) is. Ugyanígy W. P. Nicholson, az ír evangélista. Vajon másoknak kellett volna lenniük? Nem, mert ha meggondoljuk, hogy Isten jól fel tudta őket használni, akkor inkább azt kívánjuk, hogy mi is hasonlóbbak legyünk hozzájuk. „Ezerszer többet ér az eredetiség, mint a hatástalan megszokottság. Az első szeretet talán olykor sajátosan fejeződik ki, de hála Istennek, áldásosan. És közülünk némelyek - sajnos elveszítették ezt" (Fred Mitchell).

 


Augusztus 10.  Csodák

A sokaság pedig, amely ott állt, és hallotta, azt mondta, hogy mennydörgés volt; mások azonban így szóltak: "Angyal beszélt vele."  János 12:29 

hang a mennyből

Isten az égből szólt világosan érthető nyelven. Egyesek azt mondták erre, hogy mennydörgött. Készen állt a természetes magyarázat arra, ami isteni és természetfölötti volt.

Napjainkban is ilyen lehet a magatartásunk a csodákkal szemben. Megpróbáljuk azokat pusztán természetes jelenségnek feltüntetni.

Vagy egyszerűen azt mondjuk, hogy a csodák ideje lejárt. És elraktározzuk őket egy üdvtörténeti fiókba.

A harmadik magatartás az a szélsőség, amikor azt állítjuk, hogy csoda történt velünk, pedig valójában nem volt az más, mint élénk képzeletünk terméke.

A helyes magatartás az, ha elismerjük, hogy Isten ma is tehet és tesz is csodákat. Mint szuverén Úr, azt teszi, amit jónak lát.

Csoda történik mindannyiszor, amikor valaki újonnan születik. Az isteni hatalom óriási megnyilvánulása az, amely által egy ember megszabadul a sötétség hatalmából, és átvitetik Isten szeretett Fiának országába.

Léteznek gyógyulási csodák, amikor az orvostudomány már csődöt mondott, és minden emberi reménység szertefoszlott. Olykor úgy tetszik Istennek, hogy a hívő imádság nyomán megérinti a beteg testét, és visszaadja egészségét.

Léteznek csodái az isteni gondviselésnek, amikor teljesen üres a pénztárca. És vannak csodái Isten vezetésének, amikor válaszútnál állunk, és nem tudjuk, melyik irányba menjünk.

Lehet csodás az isteni megőrzés, amikor valaki egyetlen karcolás nélkül mászik ki a bádog és üvegcseréphalmaz alól, amely valaha az autója volt.

Igen, Isten ma is tesz csodákat, de az Ő akarata szerint. Sohasem ismételte meg pl. a tíz csapást, amelyekkel egykor Egyiptomot sújtotta. Noha Jézus Krisztus tegnap és ma és mindörökké ugyanaz, ebből nem következik az, hogy módszerei szükségszerűen mindig ugyanazok. Az a tény, hogy amikor a földön volt, halottakat támasztott fel, nem jelenti azt, hogy ma is feltámaszt halottakat.

És még egyet! Nem minden csoda isteni eredetű. Az ördög és szolgái is tudnak csodákat tenni. Valamikor a közeljövőben a Jelenések 13. második fenevada az általa tett csodákkal félrevezeti majd azokat, akik a földön laknak. Ma is meg kell vizsgálnunk minden állítólagos csodát Isten Igéje alapján, és aszerint, hogy milyen irányba vezetik azok az embereket.

 


Augusztus 09 Elhívás és követés

„Az otthagyva mindent, felkelt, és követte Őt." Lukács 5,28

Lévi elhívása

Képzeljük magunk elé Lévit, amint a főút mentén ott ül az asztala mellett, és beszedi az arra menőktől az adót és a vámot. Ha igazi vámszedő volt, akkor tekintélyes összeget csúsztatott a saját zsebébe, ahelyett, hogy továbbadta volna azt a megvetett megszálló római hatalomnak.

Azon a bizonyos napon Jézus arra ment, és ezt mondta: „Kövess engem!" És akkor valami történt Lévi életében. Leplezetlenül feltárultak előtte bűnei. Tudatára ébredt annak, hogy milyen üres az élete. Hallotta az ígéretet a „jobb dolgok" felől. Reakciója közvetlen volt, „otthagyva mindent, felkelt és követte Őt". Amy Carmichael (1867-1951, angol indiai misszionáriusnő és költőnő) megrendítően így fejezi ki ezt:

Hallottam hívását: - Kövess engem! - Ez volt minden!
Az ő szavára értéket vesztett minden kincsem,
fölkeltem és engedelmeskedtem: minden ez volt.
- Ki tenne mást, akinek füle van, hogyha Ő szólt?

De Lévi, vagy ismertebb nevén Máté, azon a napon, amikor követte Krisztus hívását, még nagyon keveset tudott azokból, amik engedelmessége következtében vele történni fognak.

Először is természetesen megtapasztalta az üdvösség kimondhatatlan áldását. Attól kezdve „sarujának inkább az orrát koptatta, mint a sarkát" (azaz többet térdelt Isten előtt, mint egyenesen állt). Attól kezdve még szomorúsága közepette is több öröme volt, mint azelőtt bármikor.

Máté a tizenkét apostol közé került. Az Úr Jézussal együtt élt, hallotta tanításait, tanúja lett feltámadásának, elindult a világba dicsőséges örömhírével, és végül életét adta Megváltójáért.

Máténak jutott az a nagy kiváltság, hogy megírhatta az evangéliumát. Az előbb azt mondtuk, hogy mindent otthagyott, de az Úr megengedte neki, hogy megtarthassa írótollát. Ezt a tollat arra használta, hogy ábrázolja az Úr Jézust, mint a zsidók igazi Királyát.

Igen, Máté mindent elhagyott, de ezáltal többet nyert; megtalálta létének valódi célját.

Bizonyos értelemben az Úr Jézus hívása minden férfihez, minden asszonyhoz, minden fiúhoz és minden leányhoz szól. Vagy hallgatunk rá, vagy elutasítjuk ezt a hívást. Ha igent mondunk, megáld minket úgy, hogy a legmerészebb álmunkat túlszárnyalja. Ha elutasítjuk, talál másokat, akik követik őt. Mi azonban sehol nem találunk jobbat, akit követhetnénk.

 


Augusztus 08. Semmit se várj érte

„Tegyetek jót, és adjatok kölcsönt semmit sem várva érte: nagy lesz akkor a jutalmatok" Lukács 6,35

 Tégy jót...

Urunknak ez a parancsa meghatározza minden emberrel, megtérttel és meg nem térttel szemben magatartásunkat, mi azonban ma elsősorban az egyes keresztyének között előforduló anyagi kérdésekre alkalmazzuk. Szomorú, de igaz, hogy a hívők között legsúlyosabb konfliktusokból nem egyet a pénzügyek okoznak. Nem kellene ennek így lennie, de sajnos még mindig igaza van a régi közmondásnak: „Ahol a pénz belép az ajtón, a szeretet kimenekül az ablakon."

Egyszerű megoldás lenne eltiltani a hívők között mindenféle anyagi ügyletet, de ezt nem tehetjük, mert a Biblia azt mondja: „Mindenkinek, aki kér tőled, adj" és: "Adjatok kölcsön, semmit sem várva érte" (Lk 6,30.35). Ezért magunkévá kell tennünk néhány vezérelvet, amelyek Isten Igéje iránt engedelmessé tesznek minket, és segítenek abban, hogy kikerüljük a barátságok széthullását és a viszálykodást.

Minden valóságos nyomorúság és szükség esetén adnunk kell. Az adománynak minden feltétel nélkülinek kell lennie. Semmire se kötelezze az illetőt - pl. hogy a gyülekezeti vitás kérdésekben mellénk álljon, vagy hogy bennünket támogasson, ha nincs igazunk. Meg se próbáljunk segítségnyújtással „megvásárolni" embereket.

A parancs alól, hogy mindenkinek adjunk, aki tőlünk kér, vannak bizonyos kivételek. Senkinek ne adjunk abból a célból, hogy az illető azt a pénzt italra, kártyára vagy dohányzásra költse! Ne adjunk akkor sem, ha azzal egy ostoba tervet - amely gyors pénzhez jutást ígér - támogatnánk, ami csak az ember pénzvágyát növelné.

Viszont ha olyasvalamire kölcsönzünk pénzt, amire valóban érdemes, akkor azzal a lelkülettel tegyük, hogy esetleg nem is kapjuk vissza azt a pénzt. Akkor a visszafizetés nem terheli a barátságunkat. És ne kérjünk kamatot a kölcsönzött pénzre. Ha már a törvény alatt élő zsidó nem vehetett kamatot a zsidó embertől (3Móz 25,35-37), mennyivel kevésbé kérhet kamatot a kegyelem alatt élő keresztyén a hívő testvérétől.

Ha nem látunk tisztán abban, hogy valóságos szükségről van-e szó, akkor általában jobb eleget tenni a kérésnek. Mert ha csalódunk, akkor még mindig jobb a kegyelem irányában csalódnunk.

S ha adunk, tisztában kell lennünk azzal a ténnyel is, hogy a szeretetadományban részesült ember gyakran keserűséget és haragot érez az adakozóval szemben. Ezt az árat is készséggel meg kell fizetnünk. Mikor Disraeli (Benjamin, 1804-1881, brit államférfi és miniszterelnök) egyszer meghallotta, hogy valaki gyűlöli őt, azt felelte: „El nem tudom képzelni, miért. Az utóbbi időben ugyanis semmi jót nem tettem vele."

 

 


Augusztus 07.  Új élet, új ének

 

„Hamu helyett fejdíszt adok Sion gyászolóinak, gyászfátyol helyett illatos olajat, a csüggedés helyett öröméneket." Ézsaiás 61,3

 mennyben

Ez az Ige azokról a dicsőséges változásokról ír, amiket a Messiás azoknak hoz, akik Őt elfogadják. A gyászt jelképező hamu helyett szépséget ad, bánkódás helyett örömöt, csüggedés helyett reményt.

Elébe visszük a földi gyönyöröktől kiégett élet, az alkoholtól vagy kábítószertől tönkretett test hamuját. Elébe visszük a pusztában eltékozolt éveket, vagy a meghiúsult reménységek és összetört álmok hamvait. És mit kapunk helyette? Szépséget, a menyasszonyi fejdísz tündöklő szépségét. Micsoda változás! „A bűn szegény, nyomorult rabszolgáját az a tisztesség éri, hogy a szent Isten háza népének tagja lehet" (J. H. Jowett). Mária Magdaléna, egykor hét démon megszállottja, nemcsak ezektől szabadult meg, hanem a király leánya lett. A korintusiak nemcsak megmosattak és megtisztultak eltorzult életüktől, hanem megszentelődtek és megigazultak.

A gyász könnyeit visszük az Úr elébe. Ezeket a könnyeket a bűn, a szerencsétlenségek és a kudarcok okozták. Könnyeket, amelyek sorscsapások és veszteség nyomán támadtak. Összetört házasságok és rossz útra tért gyermekek miatt. Tud-e az Úr valamit kezdeni a forró, sós könnyekkel? Igen, le tudja törölni szemünkről, és az öröm illatos olaját ajándékozni helyettük. Megajándékoz minket a bűnbocsánat örömével, az Istentől való elfogadtatás, az ő családjának örömével, annak az örömével, hogy végre megtaláltuk létezésünk alapját. Röviden: a nyomasztó fájdalom helyett megajándékoz a menyegző ujjongásával.

Végül megszabadít minket a csüggedés szellemétől. Mindnyájan ismerjük ezt - a bűn, a lelkiismeret-furdalás, a szégyen és megalázottság terhét. Az elhagyatottság, elvetettség és elárultság szellemét, a szorongást és a gondokat. Mindezt elveszi tőlünk, és ad helyettük öröméneket. Új éneket ad szánkba, a mi Istenünk dicséretét (lásd Zsolt 40,4). A zúgolódó ember megtelik hálával, az istenkáromló Isten imádatával.

Ó mi szép, ó mi jó!
Nyomorúságomat az Úr elvette tőlem,
mert mást én nem tudtam Néki adni.
Ő új embert formált belőlem!


Augusztus 06.  Könny nélküli kereszténység?

„Mindnyájan, akik erre jártok, nézzetek ide, és lássátok: van-e oly fájdalom, mint az én fájdalmam, amelyet nekem okoztak, amellyel megnyomorított az Úr izzó haragja napján?!" Jeremiás Siralmai 1,12

Olykor, amikor az Úr asztalánál ülök, meg kell kérdeznem önmagam: „Mi van velem? Hogyan ülhetek itt és gondolhatok a Megváltó szenvedésére anélkül, hogy könnyekben törnék ki?"

Kő vagyok-e, és nem ember,
hogy csak állok a kereszt alatt,
Krisztusom! Folyik a véred,
és ezt önként vállaltad magad!
...rengett a föld, eltűnt a nap,
és én csak állok részvétlenül...
Kérlek, sújts rá kőszívemre
úgy, ahogy csak Te ütsz egyedül:
hogy meglássam bűnös keménységem,
és sírni tudjak észrevétlenül!

Nagy tiszteletet érzek minden érzékeny lélek iránt, akit a haldokló Megváltó szenvedése annyira megindít, hogy könnyekben tör ki. Gondolok most hívő fodrászomra, Ralph Ruoccóra. Mikor mögöttem állt és a hajamat nyírta, gyakran beszélt azokról a szenvedésekről, amelyeket az Úrnak el kellett viselnie. És gyakran szólt így, miközben könnyei a kendőre hulltak: „Nem is tudom, miért volt hajlandó Ő értem meghalni. Olyan nyomorult alak vagyok. És mégis hordozta a bűneimért járó büntetést a maga testében, a kereszten."

Gondolok arra a bűnös asszonyra, aki könnyeivel áztatta az Úr lábait, és hajával törölte meg, s azután megcsókolta és drága kenettel megkente (lásd Lk 7,38). Bár ez még a Golgota előtt történt, mégis a maga érzéseivel közelebb volt az Úrhoz akkor, mint én most, a magam megfontolt tudásával és minden kiváltságával.

Miért vagyok ilyen jégtömb? Talán azért, mert olyan kultúrában nőttem fel, amelyben a sírást férfiatlan dolognak tartják. Ha így van, akkor ezt a kultúrát bár sohase ismertem volna meg! Nem szégyen a Golgota árnyékában sírni; inkább az a szégyen, ha ott sem tud az ember.

Ezért ezentúl Jeremiás szavaival kell könyörögnöm: „Bárcsak a fejem víznek, és a szemem könnynek forrásává válnék! Éjjel-nappal siratnám..." (Jer 8,23), ti. sírnék a szenvedés és halál miatt, amit bűneim a bűntelen Megváltóra hoztak. És magamévá teszem Isaac Watt halhatatlan szavait:

Jobban tenném, ha piruló arcom
elrejteném keresztje előtt,
és sírni tudnék szívből, igazán
s bűnbánó szívvel látnám újra Őt!
Uram óvj meg engem a könny nélküli kereszténységtől!

 


Augusztus 05.  Önuralom

„Mert az ember haragja nem szolgálja az Isten igazságát." Jakab 1,20

 Mert az ember haragja nem szolgálja Isten igazságát

A jelenet nem szokatlan. Megbeszélést tartanak gyülekezeti ügyekben. Döntést kell hozni. Nem valami hitbeli tanításról van szó, talán csak egy kisebb építkezésről, vagy egy helyiség kifestéséről, esetleg adományok szétosztásáról. Különböző vélemények hangzanak el, egyesekben gyűlik a harag, az indulatok már fékezhetetlenek, és az emberek túlkiabálják egymást. Végül néhány makacs ember hangerejével legyőzi a többit, és azzal az illúzióval megy haza az ülésről, hogy előre vitte Isten ügyét. Pedig akármit vittek is előre, annyi bizonyos, hogy nem Isten ügyét. Nem az Ő akaratát cselekedték! Az ember haragja sohasem szolgálja Isten igazságát.

Emerson egyszer elrohant egy megbeszélésről, amelyen heves viták és szópárbajok voltak. Miközben még forrt a méregtől, úgy tűnt neki, mintha a csillagok megszólították volna: „Mit mérgelődsz, emberke?" Leslie Weathcrhead ehhez hozzáfűzi: „Csodálatosan lecsöndesítik a hallgatag csillagok, a maguk távoli, fenséges szépségükkel a mi kedélyünket, mintha azt mondanák: »Isten elég nagy, hogy törődjék veled.« És: »Ami felbosszantott, nem olyan fontos, mint amilyennek látod.«"

Természetesen tudjuk, hogy van olyan is, amikor helyénvaló a jogos harag. De csak akkor, amikor Isten dicsősége forog kockán. Jakab azonban, amikor az ember haragjáról beszél, arra az emberre gondol, aki minden áron keresztül akarja vinni akaratát és valósággal robban a haragtól, ha akadályok állnak az útjába. Arra a fennhéjázó személyre gondol, aki a maga ítéletét tévedhetetlennek tartja, és ezért nem tud elviselni semmilyen attól eltérő véleményt.

E világ emberei a robbanékony temperamentumot az erő jelének tartják. Lehet ez a vezéregyéniség ismertetőjele, eszköz mások tiszteletének megszerzésére. A világ emberei a szelídséget gyöngeségnek tartják.

A keresztyén ember azonban tudja, hogy ha nem képes uralkodni magán, ezzel elveszíti keresztyén testvéreinek a tiszteletét. Az érzelmi kitörések a test cselekedetei, és nem az új emberéi.

Krisztus ennél jobb útra tanított. Az önuralom útján helyet adunk Isten haragjának, mi pedig mindenkivel szemben szelídek vagyunk. Türelmesen elhordozhatjuk az igazságtalanságot. A keresztyén ember tudja, hogy az indulatos kitörésekkel Isten munkáját hátráltatja, mert ezzel eltöröl minden különbséget önmaga és a meg nem tért emberek között, és a bizonyságtétel szempontjából lepecsételi ajkait.

 


Augusztus 04.  Ne alkudj meg!

„Bizony igaz az Úr, igaz tetteket szeret" Zsoltár 11,7

 Bizony, igaz az Úr...

Az Úr maga igaz, és azt akarja, hogy az övéi igaz tetteket vigyenek véghez. Örül annak, ha az övéi már ösztönösen olyan döntéseket hoznak, amelyek egybecsengnek az isteni és erkölcsi alapelvekkel.

Csakhogy olyan világban, mint amilyen a mienk, ez nem mindig könnyű. Állandó a kísértés, hogy erkölcsi téren megalkudjunk. Egyes kísértések egészen otrombák és nyilvánvalók, mások inkább alattomosak. Ítélőképességre és gerincességre van szükségünk, hogy megmaradjunk az egyenes úton.

Ha megemlítünk néhány példát, az talán segítségül szolgálhat döntéseinkben.

Csúszópénz és megvesztegetés, egy beszerzőnek adott ajándék, amellyel őt megpróbálják befolyásolni, ez mind jogtalan előnyszerzés. Hamis dolog fedezetlen csekket kiállítani (abban a reményben, hogy amikor beváltják, addigra lesz elég pénz a bankszámlán)... Illegális dolog küldeményhez levelet mellékelni, ugyanakkor a többlet postaköltséget meg nem fizetni... Csalás, ha a telefonálónak azt mondjuk: a főnök nincs bent, holott ott ül mellettünk... Minden visszaélés a cég számlájával, mikor azzal olyan kiadásokat fedezünk, amelyeknek a céghez semmi közük nincs... És természetesen csalás az a széles körben elterjedt szokás, hogy hamis adóbevallást tesz az ember, amikor túl alacsony bevételeket mutat ki, vagy hamis számlák segítségével a kiadásokat duzzasztja fel... Helytelen a határidők átlépése és a munka silány minősége... És talán a leggyakrabban fordul elő az a csalás, amikor a munkáltató idejét - engedély nélkül - saját dolgaink elintézésére fordítjuk.

Nem helyes kiállni rokonaink és ismerőseink mellett, amikor azoknak egyértelműen nincs igazuk. Ez félremagyarázott szeretet és hamis szolidaritás. Mi az igazság ügyét szolgáljuk, amikor az igazság érdekében fellépünk a bűn ellen, függetlenül attól, hogy ki a vétkes.

Éppen úgy hamis dolog egy gyülekezetből kizárt személy pártját fogni olyan alapon, hogy szeretetre és megértésre van szüksége. Ez szükségszerűen meghasonlást idéz elő a gyülekezetben, és az illetőt csak még jobban megkeményíti a maga gonoszságában.

Végül sohasem helyes, ha az ember olyasmiért veszi magára a felelősséget, amit nem ő követett el. Vannak békeszerető lelkek, akik készek a felelősséget magukra venni, amikor a valódi bűnös nem hajlandó előállni és bűnét megvallani. De békességet nem lehet úgy elérni, hogy feláldozzuk az igazságot.

Vigyázz, testvérem, meg ne botolj,
még ha éjsötét is az utad,
bízz Istenben alázatosan,
az Ő csillaga jó irányt mutat!


Augusztus 03   Miben gyönyörködik Isten?

"Nem a férfi izmaiban gyönyörködik." Zsoltár 147,10

Az istenfélőkben gyönyörködik az Úr...

Az emberi értékek a Mindenható előtt nem sokat jelentenek!

Gondolhatunk a sportvilágra. A karcsú és gyors versenyfutóra, aki átszakítja a célszalagot, s diadalittasan emeli karját a magasba. A kosárlabda-játékosra, aki ügyesen mozog az ellenfél térfelén, és a kosárba dobja a döntő pontokat hozó labdát. A labdarúgóhősre, aki kijátssza a védőket, és védhetetlenül belövi a győztes gólt. A közönség tombol. Ugrálnak, ujjonganak, fütyülnek. Fanatikusak, akik minden idegszálukkal részt vesznek a mérkőzésben. Azt mondhatjuk róluk, hogy gyönyörködnek a férfi izmaiban - vagy játéktudásában.

Igeversünknek nem az a szándéka, hogy elítélje a sport iránti egészséges érdeklődést. A Biblia is beszél - máshol - a testgyakorlás értékéről. De azzal, hogy Isten nem gyönyörködik a férfi izmaiban, arra figyelmeztet bennünket, hogy mit kell elsőrendű fontosságúnak tartanunk.

A fiatal hívő könnyen elmerülhet valamely sport űzésében úgy, hogy az életének nagy szenvedélye lesz. Minden erőfeszítése arra irányul, hogy a sportban feljusson a csúcsra. Pontosan beosztja idejét, étkezését, alvását. Szüntelenül gyakorol, hogy teljesítménye egyre tökéletesebb legyen. Szigorúan tartja magát az edzésprogramhoz, hogy fizikailag csúcsformában maradjon. Úgy gondolkozik, és úgy beszél a sportjáról, mintha az lenne az élete. És lehet, hogy így is van. De olyankor az ilyen ifjú keresztyén megdöbben, amikor hirtelen világosan meglátja: Isten nem gyönyörködik „a férfi izmaiban". S ha Istennel közösségben akar élni, akkor Isten látásmódját kell követnie.

Miben gyönyörködik hát az Isten? A 147. zsoltár 11. verse megmondja nekünk: „Az istenfélőkben gyönyörködik az Úr, azokban, akik az Ő szeretetében bíznak." Más szavakkal: Istent jobban érdekli a szellemünk, mint a testünk. Pál apostol ugyanezt az értékrendszert tükrözi vissza, amikor ezt mondja: „A test sanyargatásának kevés a haszna" (1Tim 4,8). Amikor a tetszésnyilvánítás rég elhalt, a stadion üresen áll, és az eredmények feledésbe merültek, akkor csak az az egy számít, hogy valaki „először Isten országát és az Ő igazságát" kereste-e.

 


Augusztus 02  Felhők a javunkra

"Nagyon megrémültek, amikor a felhőbe kerültek." Lukács 9,34

 felhő

Péter, Jakab és János együtt voltak az Úr Jézussal a hegyen. Mivel tudták, hogy ez döntő pillanat volt, ezért valamiképpen meg akarták őrizni az Úr dicsőséges, magasztos voltát. Péter azt javasolta, hogy készítsenek három sátrat, egyet Jézusnak, egyet Mózesnek, egyet Illésnek. Természetesen ez az Úr Jézust a két ószövetségi szent szintjére állította volna. Isten meghiúsította szándékukat, és felhőbe burkolta őket. Lukács megírja, hogy „nagyon megrémültek, amikor a felhőbe kerültek".

Pedig nem kellett volna félniük. Ez a dicsőség felhője volt, nem az ítéleté. Átmeneti jelenség volt csupán. Ha láthatatlanul is, de Isten volt a felhőben.

Gyakran jönnek felhők az életünkbe, és miként az apostolok, mi is megijedünk, amikor belekerülünk egy ilyen felhőbe. Ha Isten például valamilyen új szolgálati területre hív el bennünket, akkor félünk az ismeretlentől. A legrosszabbra számítunk, veszélyekre, ellenállásra és kényelmetlenségre. Valójában azonban ilyenkor Isten áldásától félünk. Ha azután a felhő fölemelkedik, megállapítjuk, hogy Isten akarata jó, kedves és tökéletes.

Félünk, ha belépünk a betegség felhőjébe. Gondolataink összezavarodnak. Az orvos minden szavát, minden gesztusát a katasztrófa előjelének tekintjük. Minden tünetet úgy magyarázunk, hogy betegségünk halálos. De amikor a betegség elmúlik, akkor elmondhatjuk a zsoltárossal: „Jó nekem, hogy nyomorúság ért" (Zsolt 119,71). Isten ott volt a felhőben, csak mi nem tudtuk.

Félünk, amikor belépünk a fájdalmak felhőjébe. Ugyan, mi jó támadhat - kérdeztük magunktól - könnyekből, aggodalomból, szívfájdalomból? Látszólag összeomlik az egész világ körülöttünk. Pedig a felhők által tanulunk. Megtanuljuk, hogy másokat vigasztaljunk azzal a vigasztalással, amellyel az Úr minket megvigasztalt. Kezdjük megérteni Urunk könnyeit úgy, ahogyan azt másként sohasem értettük volna meg.

Nem kell tehát félnünk, amikor belépünk az élet felhőibe. Ezek a felhők nevelnek bennünket. És csak átmeneti jelenségek. Nem törnek össze bennünket. Talán eltakarták az Úr arcát, de nem a szeretetét és hatalmát. Ezért kell szívünkre vennünk William Cowpers (1731-1800, angol költő) szavait; amit éneklünk is:

Ne félj tehát kicsiny csapat, ha rád felleg borul,
Kegyelmet rejt, s belőle majd áldás esője hull.
Bízzál az Úrban, rólad Ő meg nem feledkezik,
Sorsod sötétlő árnya közt szent arca rejtezik.

 


Augusztus 01.  Aranyalma ezüsttányéron

„Mint az aranyalma ezüsttányéron, olyan a helyén mondott Ige." Példabeszédek 25,11

Mint az aranyalma ezüsttányéron,...

Aranyalma ezüsttányéron ízléses, és szép a szemnek. A két dolog jól összeillik. Éppen így van ez az „arany" Igével, amelyet a kellő pillanatban mondtunk ki. „Örül az ember, ha válaszolni tud, és milyen jó az idején mondott szó" (Péld 15,23).

Egy volt misszionáriusnő halálán volt a rákbetegek osztályán, még öntudatánál, de már túl gyöngén ahhoz, hogy beszéljen. Egy istenfélő gyülekezeti elöljáró lépett az ágyához, röviddel a látogatási idő vége előtt. Az ágy fölé hajolva idézte az Énekek Éneke 8,5-öt: „Ki ez a lány, aki a pusztából jön, szerelmesére támaszkodva?" A beteg kinyitotta szemét és mosolygott. Ez volt az utolsó kapcsolata ezzel a sóhajtó, szenvedő világgal. Mielőtt az éjszaka eljött, ő már elhagyta ezt a pusztaságot, szeretett Urához ment. Ez pontosan az odaillő Ige volt!

Egy család elvesztette egyik szeretett hozzátartozóját, és kábult volt a fájdalomtól. Sok ismerős látogatta meg őket, és nyilvánította együttérzését, de egyikük sem enyhítette fájdalmukat. Ekkor jön egy levél dr. Ha. A. Ironside-től, benne az idézet a Zsoltár 30,6-ból: „Este szállást vesz a sírás, reggelre itt az ujjongás." Íme, az Úrtól való megfelelő Ige, amely letöri a fájdalom bilincsét.

Egy csoport fiatal keresztyén hosszú úton volt, és egyikük elkezdte hangoztatni a Szentírással kapcsolatos kétségeit, amelyek egy egyetemi előadás alatt támadtak benne. Az egyik csöndes, észrevétlen útitárs egy ideig szótlanul hallgatta, de azután mindenki csodálkozására fejből idézte a Példabeszédek 19,27-et: „Ha nem hallgatsz, fiam, az intésre, tévelyegni fogsz, okos tanítások nélkül!" Íme, egy aranyalma ezüsttányéron!

Azután itt van az ismerős történet Ingersollról (Robert Green, 1833-1899, amerikai politikus és híres-hírhedt ateista szónok), aki nagy hallgatóság előtt felszólította Istent, hogy ha egyáltalán létezik, akkor a következő öt percen belül ölje meg Őt. Ez az öt perc nyomasztó feszültségben telt el. Az a tény, hogy Ingersoll még életben volt, azt kívánta bizonyítani, hogy nincs Isten. A következő percben felállt a hallgatóságból egy egyszerű keresztyén férfi, és megkérdezte: „Ingersoll úr, azt hiszi talán, hogy Isten kegyelmét öt perc alatt ki tudta meríteni?" A szó egyenesen célba talált.

A megfelelő időpontban kimondott odaillő szó valóban Isten ajándéka. Jól tesszük, hogyha kérjük Istentől ezt az adományt, úgyhogy Isten Szelleme minket is felhasználjon arra, hogy a megfelelő időben el tudjuk mondani a vigasztalás, a bátorítás, az intés vagy a rendreutasítás megfelelő szavait.

 


 


Július 31. Befektetés és nyereség

„Senki sincs, aki elhagyta házát vagy testvéreit, anyját vagy apját, gyermekeit vagy szántóföldjét énértem és az evangéliumért, és ne kapna százannyit: most ebben a világban házakat és testvéreket, anyát, gyermeket, és szántóföldeket üldöztetésekkel együtt, a jövendő világban pedig örök életet." Márk 10,29-30

Jelenések 3:8, 

Életünk befektetés az Úr Jézus számára. Minden befektetésnél a döntő kérdés a tőke biztonsága és a várható kamat nagysága. Ha ezen az alapon ítéljük meg a dolgokat, akkor ennek a világnak semmiféle befektetése nem hasonlítható az Istennek odaszánt élethez. A tőke teljes biztonságban van, mert Istennek hatalma van arra, hogy rábízott kincseinket megőrizze (2Tim 1,12). Ami pedig a nyereséget illeti, valósággal szédülünk, ha mérhetetlen nagyságára gondolunk.

Mai Igénkben az Úr Jézus megígéri, hogy mindent százszorosan visszafizet nekünk. Ez 10 000%-os kamatot jelent - ami valóban hallatlanul magas. De ez még nem minden!

Azoknak, akik otthonuk kényelmét elhagyták, hogy az Úr Jézusnak szolgáljanak, sok otthon melegét és kényelmét ígéri, amelyekben Jézus Krisztusért Isten jóságával fogadják őket.

Azoknak, akik lemondanak a házasság vagy a család nyújtotta örömökről, és más földi kapcsolatokról az evangéliumért, világméretű családot ígér, amelyen belül sokan jobban a szívéhez nőnek, mint a vér szerinti családban.

Azoknak, akik földjeiket elhagyják, földeket ígér. Lemondanak arról a kiváltságról, hogy néhány négyzetméternyi saját tulajdonuk legyen, ugyanakkor megkapják azt a nagyobb kiváltságot, hogy országokat, sőt egész világrészeket az Úr Jézus nevében igénybe vegyenek.

Üldöztetésre is van ígéretük. Első hallásra ennek keserű csengése van az egyébként kellemesen hangzó szimfóniában. De az Úr Jézus az üldöztetéseket is a befektetésünk pozitív hozamai közé számolja. Krisztus gyalázatában osztozni nagyobb gazdagságot jelent Egyiptom minden kincsénél (Zsid 11,26).

És mindezek még csak az osztalékok ebben az életben! Mert az Úr hozzáteszi: „...a jövendő világban pedig örök életet". Ez pillantásunkat az örök életre irányítja, annak teljességében. Noha az örök élet önmagában véve ajándék, amit hit által fogadunk el, különböző mértékben fogjuk élvezni. Akik mindenüket elhagyták, hogy az Úr Jézust kövessék, nagyobb jutalmat kapnak majd a mennyei városban.

Ha végiggondoljuk azt a lenyűgöző nyereséget, amit az Isten számára befektetett élet hoz, akkor különös, hogy ebben nem vesznek részt többen. A befektetők lehetnek nagyon okosak és élelmesek, amikor földi értékpapírokról, részvényekről van szó, de sajátosan nehézfejűek akkor, amikor a lehető legnagyobb szellemi befektetést kínálják nekik.

 


Július 30  Egyformán fontos minden szolgálat

"Amekkora annak a része, aki elment a harcba, akkora legyen annak a része is, aki a felszerelésnél maradt. Egyforma részt kapjanak!" 1Sámuel 30,24

imádkozva

Amikor Dávid Ciklágot visszafoglalta az amálekitáktól, emberei közül némelyek nem akarták megosztani a zsákmányt azzal a 200 férfival, akik visszamaradtak Beszór patakjánál. Dávid azonban úgy rendelkezett, hogy azok is ugyanolyan részt kapjanak belőle, mint akik részt vettek a harcban.

Minden harcban részt vevő katonára több olyan katona jut, akik a front mögött dolgoznak. A második világháborúban az amerikai csapatoknak csak mintegy 30%-a tartozott a harcoló egységekhez. A többiek segítő szolgálatot végeztek, mint hadmérnökök, szálláscsinálók, küldöncök, rádiósok, vegyészek, szállítók és a katonai közigazgatás munkatársai.

Így van ez az Úrért való munkában is. Noha valamennyi keresztyén ember katona, nem mindegyikük harcol a frontvonalban. Nem mindnyájan prédikátorok, evangélisták, pásztorok vagy tanítók. Nem mindnyájan misszionáriusok, akik a világ különböző szellemi hadszínterein bevetésben vannak.

Isten hadseregében is van segítőszemélyzet. Itt vannak az Ő hűséges imaharcosai, akik naponta imádkoznak és könyörögnek mindaddig, amíg a harc jóra nem fordul. Vagy a hűséges sáfárok, akik állandóan áldozatos és lemondó életet élnek, hogy a frontra minél több pénz jusson. Azután azok, akik élelemről és szállásról gondoskodnak azok számára, akik az ellenséggel közelharcot folytatnak. Gondoljunk azokra is, akik kéziratokat gépelnek, amelyek azután az üzenetet távoli országokba viszik. Gondoljunk azokra a kiváló asszonyokra, akik otthon végzik szolgálatukat azzal, hogy fiakat és leányokat nevelnek a Király szolgálatára. Mindenkire, aki harcban áll, többen jutnak olyanok, akik segédszemélyzetként dolgoznak.

És amikor majd a jutalmat osztják, akkor ezek a segítők ugyanazt a részt kapják, mint azok, akiket hős harcosokként ünnepelnek. Akik csöndben és szerényen szolgáltak az arcvonalak mögött, azok ugyanabban a tisztességben részesülnek, mint akik a frontharcokban szereztek nevet maguknak.

Isten pontosan meg tud ítélni mindent. Minden szolgálat jelentőségét pontosan fel tudja mérni. Ezért lesz majd sok meglepetésben részünk. Azt látjuk esetleg, hogy olyanok, akiket mi jelentéktelennek tartottunk, valójában igen fontos szolgálatot végeztek. Nélkülük mi magunk is erőtlenek lettünk volna.

 


Július 29 Maradj elkülönülve!

„A bűnöst kellett segítened, és az Úr gyűlölőit szeretned? Ezért szállt rád az Úr haragja." 2Krónika 19,2

Az Úr haragja

Jósáfát király az istentelen Aháb királlyal szövetkezett a Szíria elleni háborúban. Szentségtelen volt ez a szövetség, amely csaknem a király életébe került. A szírek azt hitték Jósáfátról, hogy ő Aháb, és már csaknem megölték, amikor észrevették tévedésüket.

Noha Jósáfát megmenekült a haláltól, nem kerülte el a szigorú megrovást Jéhu próféta részéről. Isten haragszik, ha az övéi az istentelenekkel működnek együtt, és azokat szeretik, akik Őt gyűlölik.

Mikor történik ilyesmi napjainkban? Például akkor, amikor a hitvalló evangéliumi keresztyének közismert liberálisokkal szövetkeznek nagy vallásos mozgalmakban. Ezek a liberálisok tagadják a keresztyén hit alapvető tanításait. Megpróbálják aláásni a Biblia tekintélyét kételyeikkel és tagadásaikkal. Ezek, noha keresztyénnek mondják magukat, valójában Krisztus keresztjének az ellenségei. Azzal dicsekednek, ami a gyalázatuk, mert földi dolgokkal törődnek (lásd Fil 3,18-19). Támogatásukból semmi haszna nincs Krisztus ügyének, csak kárára lehet annak.

Minél befolyásosabb lesz az ökumenikus mozgalom, annál erősebb nyomás nehezedik a bibliahívő keresztyénekre, hogy csatlakozzanak a keresztyénségben levő istentelen elemekhez. S ha erre nem hajlandók, gúnyolják és támadják őket, és megnyirbálják szabadságukat. A Krisztushoz való hűség azonban azt kívánja tőlük, hogy maradjanak meg az elkülönülés keskeny ösvényén.

Egyik legfájdalmasabb csapás az, amikor valódi keresztyének is megvetik azokat a testvéreiket, akik nem hajlandók az istentelenekkel együtt munkálkodni. Ismeretes, hogy vezető keresztyén személyiségek elismeréssel szólnak a modernistákról, miközben támadják a fundamentalistákat (bibliahívőket). A liberális tudományosságot fontosabbnak tartják a keresztnél, jóakaratúlag idézik a liberális szerzőket, és szeretetteljes megértést hirdetnek a liberális tévtanokkal szemben. Fundamentalista testvéreik számára pedig lesújtó megjegyzéseik maradnak, csak azért, mert azok világosan meg akarják húzni a határvonalat az igazak és istentelenek között.

Isten ellenségeinek a kegyeibe behízelkedni vagy segítségüket keresni, a hűtlenség vonalát jelenti. A Krisztushoz való hűség megkívánja, hogy megalkuvás nélkül kövessük Őt, és szembeszálljunk ellenségeivel.

 


Július 28.  Tékozló fiú

„Hagyja el útját a bűnös, és gondolatait az álnok ember! Térjen az Úrhoz, mert irgalmaz neki, Istenünkhöz, mert kész megbocsátani." Ézsaiás 55,7

 szalagok a fán

A bűnös fél, hogy Isten nem fogadja el őt. Az elbukott, de bűnbánatra kész ember kételkedik abban, hogy Isten valaha is el tudja-e felejteni vétkeit. Igeversünk azonban arra emlékeztet bennünket, hogy akik megtérnek az Úrhoz, azokat Ő teljes irgalommal és bűnbocsánattal fogadja.

Ezt ábrázolja ki egy olyan történet, amelyet újra meg újra hallhatunk az évek során - olyan történet, amelyben a részletek változnak, de a lényeg marad, és él tovább. Egy lázadó fiúról van szó, aki megszökött hazulról, New Yorkba ment, ott bűnben és szégyenben élt, végül a börtönben kötött ki. Négy év múlva kiengedték, és akkor föltétlenül haza akart menni. De gyötörte a félelem, hogy apja nem fogadja vissza. Azt a csalódást, hogy saját családja kiveti, nem tudta volna elviselni.

Végül levelet írt az apjának. Megírta, hogy a következő hét péntekjén vonatra ül hazafelé. Ha a család szívesen fogadja őt, akkor kössenek egy fehér zsebkendőt a házuk mögött álló tölgyfára. Ha a vonat elhalad előttük, és a fán nem lát fehér zsebkendőt, akkor ő egyszerűen tovább utazik.

S eljött a nap, hogy vonatra ült, komoran, magába roskadva, tele a legrosszabb előérzetekkel. „Véletlenül" mellette ülő útitársa hívő keresztyén ember volt. Néhány sikertelen kísérlet után végre rávette, hogy nyissa meg szívét, és mondja el történetét. Még nyolcvan kilométerre voltak a házuktól. A hazatérő tékozló fiú reménység és félelem között hányódott. Már csak hatvan kilométer. Arra a szégyenre gondolt, amit szüleire hozott, és arra, ahogy összetörte szívüket. Negyven kilométer. Elvonulnak előtte eltékozolt évei. Harminc kilométer, húsz kilométer, tíz kilométer.

Végre meglátja a házat. És megrendülve nézi a vonat ablakából: az egész tölgyfa el van borítva fehér vászoncsíkokkal, amelyek vidáman libegnek az szélben. Feláll, fogja bőröndjét, és könnyes szemmel készül a leszállásra.

A fa természetesen a keresztről beszél. Kitárt karokkal, a bűnbocsánat számtalan ígéretével fogadja a bűnbánó bűnöst, hogy hazatérjen. Micsoda fogadtatás az atyai házban!

 


Július 27 Nem elég csak meghallani

„Csak ennyi vagy nekik: pajzán dalok énekese, akinek szép a hangja, és jól pengeti a lantot. Hallgatják a beszédedet, de nem aszerint élnek." Ezékiel 33,32


Iróniaként hat, hogy az Isten Igéje hirdetésénél a hallgatóság gyakran el van ragadtatva a prédikátortól, de nem az üzenettől, amely tőlük cselekvést követel.

Ez érvényes egyfelől a nyilvános igehirdetésekre. Az emberek csodálják a prédikátort. Emlékeznek tréfáira és illusztrációira. Dicsérik szónoki erejét, de amikor az engedelmességről van szó, mintha megbénultak volna. Immunisak minden cselekvésre szóló felhívással szemben. Mintha a kellemes hang narkotizálta volna őket.

Ismert jelenség ez azok előtt is, akik lelkigondozói szolgálatban állnak. Vannak, akiknek a lelkigondozói tanácsadás titkos kielégítést jelent. Kivirágoznak attól, hogy egy rövid órán át ők vannak a figyelem középpontjában. Annyira élvezik a lelkigondozó társaságát, hogy valósággal krónikus lelkigondozói esetté válnak.

Állítólag azért jönnek, hogy tanácsot kérjenek. Valójában azonban semmit nem akarnak. Már elhatározták, hogy mit fognak cselekedni. Tudják, mit akarnak. S ha a lelkigondozó tanácsa egybehangzik saját kívánságaikkal, akkor megerősödnek. De ha nem, akkor fütyülnek a tanácsára, és folytatják elhatározott útjukat.

Heródes király szívesen hallgatta Keresztelő Jánost (Mk 6,20), de megmaradt felszínes embernek, minden komoly szándék nélkül. Esze ágába sem jutott, hogy életén a hallott üzenet nyomán változtasson.

Erwin Lutzer írja: „Megállapítottam, hogy a lelkigondozás egyik bénító problémája az a tény, hogy a legtöbb ember egyszerűen nem akar megváltozni. Természetesen kisebb változásokat hajlandók véghezvinni - különösen akkor, ha magatartásuk miatt mindenféle nehéz helyzetbe kerülnek. De a legtöbben jól érzik magukat bűneikkel mindaddig, amíg azok ellenőrizhetetlenné nem válnak. És azt szeretik a legjobban, ha Isten a minimumra csökkenti az életükbe való beavatkozást."

Egyes lelkigondozók kifejlesztettek egyfajta stratégiát abból a célból, hogy áthidalják a hallgatás és a cselekvés közti szakadékot. A tanácsot kérőnek adnak egy konkrét feladatot, amelyet föltétlenül el kell végeznie, mielőtt legközelebb elmegy hozzá. Ezzel bizonyos mértékig kiszűrik azokat, akik nem gondolják komolyan az egészet. Ez megóvja mindkét felet az időpocsékolástól.

Félelmetes és veszedelmes, ha életünk olyan szakaszához érkezünk, amikor hallgathatjuk Isten Igéjét anélkül, hogy az bármire is indítana. Kérnünk kell az Urat, tegyen minket állandóan érzékennyé az Ő hangja iránt, és késztessen arra, hogy mindazt megtegyük, amit mond.

 


Július 26  Megvetés és gyűlölet - miért?

„Azért jöttem, hogy szembeállítsam az embert apjával, a leányt anyjával, a menyet anyósával, és így az embernek ellensége lesz a háza népe". Máté 10,35-36

 „Azért jöttem, hogy szembeállítsam az embert apjával, a leányt anyjával, a menyet anyósával, és így az embernek ellensége lesz a háza népe". Máté 10,35-36

Az Úr itt nem eljövetelének közvetlen céljáról beszél, hanem annak szinte kikerülhetetlen következményéről. Azt mondja ezzel, hogy akik Őt követik, azok számíthatnak arra, hogy dühös ellenségeskedés veszi körül őket rokonaik és ismerőseik részéről. Ilyen értelemben véve nem azért jött, hogy békességet hozzon, hanem kardot (34. v.).

A történelem beteljesítette ezt a jövendölést. Valahol csak az emberek odafordultak az élő, őket szerető Megváltóhoz, megvetés és ellenségeskedés volt az osztályrészük. Kigúnyolták, örökségüktől megfosztották, a szülői házból kitagadták, munkahelyükön megvetették, sőt olykor meg is ölték őket.

Az ilyen ellenállás teljesen értelmetlen, sőt érthetetlen. Itt van pl. egy apa, akinek a fia kábítószer-élvező volt. Csakhogy a fiú hátat fordított a kábítószereknek, és most Krisztus aktív szolgája. Az ember azt hinné, hogy az apa boldog. De nem! Valósággal dühöng. Nyíltan kijelenti, hogy jobban örülne, ha a fia olyan lenne, mint korábban volt.

Másokat megszabadít Krisztus az alkoholizmustól, bűnözéstől, szexuális perverziótól és okkultizmustól. Az ilyenek a maguk naivitásában azt gondolják, hogy rokonaik ennek láttán nemcsak fellelkesülnek, hanem maguk is hívő keresztyénné akarnak lenni. Sajnos azonban másként áll a dolog. Az Úr Jézus érkezése meghasonlást támaszt a családban.

S ha valaki Krisztusért elhagyja szülei vallását, az olykor a legmélyebb indulatokat szítja fel. Megtörténhet pl. az olyan családokban, amelyek már csak névleg zsidók, hogy ha a család valamely tagja keresztyénné lesz, az heves érzelmi kitöréseket okoz. Az illetőt hitehagyottnak és árulónak bélyegzik, sőt Hitlerrel egyenértékű zsidóellenségnek mondják. A keresztyénné lett családtag minden kérlelése és magyarázkodása süket fülekre talál.

Számos iszlám országban a Krisztushoz való megtérést halállal büntetik. A halálos ítéletet nem az állami szervek hajtják végre, hanem a legközelebbi családtagok. Így pl. a feleség finomra őrölt üveget kever férje ételébe.

És mégis megtörténik, hogy az újonnan megtértek azáltal, hogy a gyűlöletet és az üldözést Krisztushoz hasonló türelemmel viselik, gondolkozásra késztetnek másokat saját életük és vallásuk ürességéről, és akkor ezek is bűnbánattal és hittel fordulnak az Úr Jézus Krisztus felé. Így növekszik az ellenállás közepette Jézus Krisztus serege, és terjed üldöztetés által is.


Július 25 Kiegyenlítődés

"De az Úr látta Lea megvetett voltát, és megnyitotta az ő méhét, Ráhel ellenben meddő maradt." 1Mózes 29,31

Kiegyenlítődés

Életünkben működik a kiegyenlítődés törvénye. E törvény szerint egy bizonyos területen hátrányos helyzetű embereknek más területeken különleges előnyeik vannak. Ha egy asszonyból hiányzik a szépség, kiegyenlítődik pl. nagy gyakorlati bölcsességével. Ha egy férfi ügyetlen a sportban, talán nagy intellektuális képességei vannak. A költőkből gyakran hiányzik a gyakorlati érzék, a művészek pedig gyakran gyámoltalanok a pénzügyekben.

Amikor Isten észrevette, hogy Jákób jobban szereti Ráhelt, mint Leát, termékenyebbé tette Leát. Jóval később ugyanez a törvény érvényesült Anna és Peninná esetében. Elkána jobban szerette Annát, mint Peninnát, de Peninnának voltak gyermekei, Annának pedig nem voltak (1Sám 1,1-6).

Fanny Crosby (1823-1915, amerikai énekszerzőnő) nem látott, viszont rendkívüli adottsága volt evangéliumi énekek szerzésére, amelyek ma is a gyülekezetek nagy kincsét képezik (pl. Jézus ölében bizton..." stb.). Alexander Crudens (1699-1770) súlyos depresszióban szenvedett, mégis volt ereje a róla elnevezett bibliai szókönyvet elkészíteni (amely tulajdonképpen minden modern konkordancia alapja).

Vagy vegyük pl. azt az egyszerű, szerény keresztyén embert, akinek semmiféle képessége nincs arra, hogy mások előtt bizonyságot tegyen, de valóságos „műszaki zseni", aki állandóan menetkész állapotban tudja tartani testvérei autóját. Az igehirdető viszont ilyen dolgokban reménytelenül ügyetlen. Ha valami baj van az autójával, nem tud mást tenni, mint hogy kinyitja a motorházat - és imádkozik.

Ha valakinek az a véleménye, hogy a kiegyenlítődés törvénye nem mindig érvényesül az életben tökéletesen, akkor igazat kell adnunk neki. Léteznek egyenetlenségek és igazságtalanságok. De ez a földi élet nem minden! Az utolsó fejezet még nincs megírva! Ha majd Isten szétnyitja a függönyt, és megláttatja velünk a túlvilágot, akkor világos lesz előttünk sok minden. Meghalljuk pl. azt, amit Ábrahám mondott a gazdagnak: „Fiam, jusson eszedbe, hogy te megkaptad javaidat életedben, éppen úgy, mint Lázár a rosszat. Ő most itt vigasztalódik, te pedig gyötrődsz" (Lk 16,25).

Addig is azonban jó, ha az életről kiegyenlített a látásmódunk. Ahelyett, hogy folyton a hiányosságaink fölött siránkoznánk, inkább arra gondoljunk, hogy kaptunk Istentől olyan tulajdonságokat és képességeket, amelyek másokban - akik kedvezettebbnek látszanak - nincsenek meg. Ez megóv bennünket a kisebbrendűségi érzéstől, irigységtől és keserűségtől.

 


Július 24.  Úr napja

„Ez az egyik napot különbnek tartja a másik napnál, az pedig egyformának tart minden napot: mindegyik legyen bizonyos a maga meggyőződésében." Róma 14,5

 

Az „egyforma" szó tulajdonképpen nem szerepel az eredeti szövegben, ezt a fordítók illesztették oda. Tulajdonképpen így hangoznék a mondat: „az pedig minden napot megtart", vagyis számára minden nap szent.

A törvény alatt élő zsidók számára a hetedik nap, a szombat kiváltképpen szent volt. A törvény megtiltott minden munkát ezen a napon, még az utazást is korlátozta, külön áldozatokat követelt.

A kegyelem alatt élő keresztyének számára sehol nem parancsolja az Ige, hogy tartsák meg a szombatot. Számukra minden nap szent, noha hiszik, hogy Isten Igéjében benne van az alapelv, hogy a hét nap közül az egyik a nyugalom napja. Senki sem ítélheti el őket azért, mert nem tartják meg a szombatot (Kol 2,16).

Különösen kiválik a napok közül a hét első napja, az „Úr napja". Az Úr Jézus ezen a napon támadt fel (Jn 20,1). Feltámadása után két egymást követő vasárnapon találkozott a tanítványaival (Jn 20,19.26). A Szent Szellem pünkösdkor, a hét első napján adatott: a pünkösd a zsengék ünnepe után hét vasárnappal volt (3Móz 23,15-16; Csel 2,1), az pedig Krisztus feltámadásának jelképe (1Kor 15,20.23). A tanítványok összegyűltek a hét első napján, hogy megtörjék a kenyeret (Csel 20,7). Pál elrendelte a korintusiaknak, hogy adományaikat a hét első napján gyűjtsék össze (1Kor 16,1-2). Ez azonban nem a különleges kötelezettségek napja, mint a szombat, inkább a kiváltságok napja. Mivel vasárnap szabadok vagyunk a munka kötelezettsége alól, ezt a napot felhasználhatjuk az Úr imádására és az Ő szolgálatára, úgy, ahogy az a hétköznapokon nem lehetséges.

Bár megvan a szabadságunk arra, hogy minden napot szentnek tartsunk, arra azonban nincs szabadságunk, hogy az Úr napján olyasmit csináljunk, ami másoknak tőrré válhat. Ha a ház javítása, autónk tisztogatása vagy labdarúgás egy testvérünk botlását okozhatja, akkor inkább mondjunk le erről. Ahogy Pál mondja: „Többé tehát ne ítélkezzünk egymás fölött, hanem inkább azt tartsátok jónak, hogy testvéreteknek ne okozzatok megütközést vagy botlást" (Róm 14,13).

A törvény alatt élő zsidók a munkával töltött hét utolsó napján tartották a nyugalom napját. A kegyelem alatt élő keresztyének nyugalom napjával kezdik a hetet, mivel Krisztus a megváltás művét elvégezte.

C. I. Scofield rámutatott arra, hogy az Úr napjának igazi jellegét az adja meg, amivel az Úr töltötte ezt a napot: „Megvigasztalta a síró Máriát; hét mérföldet ment együtt két elbizonytalanodott és szomorú tanítvánnyal, tanítást adva nekik közben a Bibliából; személyes lelkigondozói beszélgetést folytatott a visszaesett Péterrel, és a felső teremben a Szent Szellemet közölte a tanítványokkal."

Kol.2. 16 Senki titeket el ne ítéljen evésért, ivásért vagy ünnep vagy újhold vagy szombat miatt, 17 amelyek csak árnyékai az eljövendőknek, de a valóság Krisztusé.

 


Július 23. Szellemiséged árnyéka

„A betegeket is kivitték az utcákra, ágyakra és fekvőhelyekre tették le őket, hogy ha arra jár Péter, legalább az árnyéka vetődjék rá valamelyikükre." ApCsel 5,15

Árnyék

Az emberek fölismerték, hogy Péter szolgálata erőt hordoz magában. Amerre csak ment, betegek gyógyultak meg. Nem csoda, ha az emberek az árnyékába akartak kerülni! Hatalmas befolyással volt rájuk.

Mindegyikünk vet valamilyen árnyékot. Akár akarjuk, akár nem, befolyásoljuk azoknak az embereknek az életét, akikkel kapcsolatba kerülünk.

Herman Melville ezt írta: „Nem élhetünk csupán önmagunknak. Életünk ezernyi láthatatlan szállal van összefonódva más emberekével, és ezeken a láthatatlan idegpályákon cselekedeteink elfolynak tőlünk mint indítékok, s mint következmények térnek vissza hozzánk."

„Te evangéliumot írsz, üzenetet, mindennap egy fejezetet; a cselekedetek által, amit teszel, szavak által, amelyeket mondasz. Az emberek pedig olvassák, amit írsz, akár becstelenséget, akár igazságot. Mondd csak, milyen a rólad elnevezett evangélium?"

John Wesley mondta egyszer „Anyámtól többet tanultam a keresztyénségről, mint Anglia összes teológusától."

Kijózanító, ha tudomásul vesszük, hogy amikor ránk néz valaki, közben azt gondolja: „Tehát ilyen a keresztyén ember." Ezt mondhatja talán fiunk vagy leányunk, barátunk vagy szomszédunk, tanítónk vagy tanítványunk. Mi vagyunk számára a mintakép, az eszménykép. És gondosabban megfigyel bennünket, mint ahogyan gondoljuk. Életünk a hivatásban, a gyülekezetben, a családban; imaéletünk - mindez mintát jelent más számára, amit utánoz. Azt akarja, hogy az árnyékunk rá essen.

Általában azt gondoljuk, hogy az árnyék teljesen jelentéktelen dolog. De az a szellemi árnyék, amit másokra vetünk, nagyon is valóságos! Ezért fel kell tennünk magunknak a kérdést: Ha egyszer mindazok élete, akikkel érintkezésbe kerültem, az ítélet elé kerül, akkor a velem való érintkezés örömüket vagy szenvedésüket szaporítja?

Robert G. Lee írja: „Amik vagyunk, amit mondunk, és amit teszünk, annak másokra gyakorolt hatását éppúgy nem tudjuk megakadályozni, mint azt, hogy a testünk a napsütésben árnyékot vessen. Amik önmagunkban vagyunk, az torzítás nélkül meglátszik kifelé is. Olyan a másokra gyakorolt befolyásunk, hogy ahhoz képest a puszta beszéd vagy a meggyőző erő gyönge eszközök csupán."

 


július 22., Jóvátétel és dicsőítés

„Uram,... ha valakitől valamit kizsaroltam, a négyszeresét adom vissza neki." Lukács 19,8

jóvátétel

Mihelyt Zákeus megnyitotta szívét az Úr Jézus előtt, az Istentől munkált magatartás azt mondta neki, hogy tegye jóvá a múltban elkövetett vétkeit! Tisztességtelen módon szerzett pénzt, ennek tudatára ébredt, és elhatározta, hogy a dolgot rendbe teszi.

A jóvátétel bibliai tanítás, és jó bibliai gyakorlat. Ha megtértünk, a jogtalanul nálunk levő dolgokat vissza kell adunk jogos tulajdonosaiknak! A megváltás nem ment fel bennünket a felelősség alól, hogy a múltban elkövetett vétkeket jóvá tegyük. Aki a megváltása előtt pénzt lopott, Isten megtapasztalt kegyelme megkívánja tőle, hogy azt a pénzt visszafizesse. A megtérésünk előtt csinált adósságaink sincsenek egyszerűen eltörölve az újonnan születés által.

Évekkel ezelőtt, amikor Belfastban W. P. Nicholson (1876-1959) igehirdetésének hatására emberek százai jutottak hitre, a helyi gyárak kénytelenek voltak új raktárakat építeni, hogy elhelyezhessék azokat a tárgyakat, amelyeket az újonnan megtértek visszavittek.

Amerikában mamutraktárak kellenének ahhoz, hogy csak azokat a holmikat elhelyezzék, amiket a katonák a hadseregtől loptak. Nem is szólva a gyárakból, irodákból és üzletekből ellopott szerszámokról, anyagokról és árukról, amelyek ismeretlen embereknél lapulnak.

Ha a hívő ember ilyen jóvátételt végez, akkor azt az Úr Jézus nevében kell tennie. Például így: „Évekkel ezelőtt, amikor Önnél dolgoztam, ezeket a szerszámokat elloptam, de nemrégiben üdvösséget nyertem, és az Úr Jézus teljesen átalakította az életemet. Ő helyezte szívemre, hogy ezeket a szerszámokat most visszahozzam, és Öntől bocsánatot kérjek." Ily módon az Úr megkapja a dicsőséget, amely megilleti Őt.

Vannak olyan körülmények, amelyekben a lopott pénz megtérítésekor - az Úr Jézusért - kamatot is kell fizetni. Erre példa az ószövetségi jóvátételi áldozat, amely előírta, hogy a megtérített kár mellé oda kell tenni annak ötödrészét.

Adódnak azonban olyan helyzetek is, amikor az eltelt hosszú idő, és megváltozott körülmények miatt a jóvátétel már nem lehetséges. Az Úr tud erről is. Ha valaki megvallja bűnét, akkor a komoly és őszinte jóvátételi vágyat egynek veszi magával a jóvátétellel - de csakis azokban az esetekben, amikor a jóvátétel már nem lehetséges.

 


Július 21. Ki hordja a terhed?

„Minden gondotokat Őreá vessétek, mert neki gondja van rátok."
1Péter 5,7

 Minden gondotokat Ő reá vessétek...

Lehetséges egy hosszú életen át hitben élni úgy, hogy közben sohasem tanuljuk meg gondjainkat az Úrra vetni. Megtanulhatjuk könyv nélkül ezt az igeverset, sőt, prédikálhatunk róla másoknak úgy, hogy eközben nem váltjuk át saját életünkben cselekedetté. Értelmünkkel tudjuk, hogy Isten gondoskodik rólunk, törődik ügyeinkkel, még a legnagyobb nehézségeket is kezébe veheti! Ugyanakkor pedig éjszaka álmatlanul hánykolódunk ágyunkban, gondokat csinálunk magunknak, idegeink felőrlődnek, és a legrosszabbtól tartunk. 

Pedig nem kell ennek így lennie! Van egy barátom, akinek több nehézsége és problémája akad, mint amit mi egyáltalán ismerünk. Ha mindezeket egyedül kellene hordoznia, hamarosan súlyos idegbeteg lenne. Mit tesz hát? Nyomorúságait teljes egészében az Úr elé viszi, és ott is hagyja. Feláll térdeiről, bebújik ágyába, talán elzümmög néhány strófát egy evangéliumi énekből, és azután egy szempillantás alatt elalszik.

Egy Bill nevű testvér mondta egyszer LeRoy Eimsnek: „LeRoy, vigasztalást találtam az 1Péter 5,7-ben. Rájöttem, hogy vagy én hordozom életemben a terheket, vagy az Úr Jézus. Elhatároztam, hogy Őrá vetem őket."

Eims elhatározta, hogy ő is megkísérli ezt. Ezt írta: „Fölmentem a szobámba, és imádkozni kezdtem. Amennyire csak tőlem tellett, megpróbáltam azt tenni, amit Bill mondott. Már hónapok óta valami súlyosan megfeküdte a gyomromat. És most szó szerint éreztem, hogyan oldódik fel bennem az a valami. Megtapasztaltam Isten szabadítását. Nem, a probléma nem tűnt el, mindmáig megvan. De a teher eltűnt. Többé nincsenek álmatlan éjszakáim, és nem sírom álomba magamat. Vidám lélekkel és hálás szívvel tudok becsületesen szembenézni a terhekkel."

 

Isten arra biztat engem,
hogy Reá vessem minden terhem,
s bizalommal tegyem kezébe
nehézséget, s életem!
S én mit teszek?
A váratlan jött bajok láttán
elvesztem mind bizalmamat,
s magam cipelem gondomat!
Pedig a Megváltó nekünk is mondja:
Ne erőlködj a lehetetlenen,
ne cipeld a problémáidat,
tedd hittel mind a kezembe,
és megnyugszol az én igám alatt!

 


Július 20. Barátság

"Az ember, akinek barátai vannak, tanúsítson barátságot." Példabeszédek 18,24

 Nem vagy igazán gazdag addig, amíg nincs olyan dolog a birtokodban, amit pénzzel nem lehet megvenni. /Garth Brooks/

 

Valamennyi mai bibliafordítás másként adja vissza ezt az igeverset („van olyan barát, aki ragaszkodóbb a testvérnél"), de mindegyik tartalmazza azt a drága igazságot, hogy a barátságot ápolni kell. A barátság erősödik, de ha elhanyagoljuk, tönkremegy.

Egy evangéliumi folyóirat egyik cikke mondja: „Barátságok nem keletkeznek csak úgy maguktól, azokat ápolni kell - röviden: munkálkodnunk kell rajtuk. Alapjuk az adás. Nemcsak jó idők számára érvényes, hanem a rosszakra is. Nyomorúságunkat nem titkoljuk az igazi barát előtt, de nemcsak azért ragaszkodunk egy baráthoz, hogy segítsen nekünk, ha kell."

A jó barát érték! Mellénk áll, ha igaztalanul vádolnak minket. Mindig megmondja nekünk, ami bennünk jó, de nyíltan rámutat azokra a pontokra is, amelyek javításra szorulnak. Az évek során állandó kapcsolatban marad velünk, s megosztja örömeinket és szenvedéseinket.

Ez nagyon fontos - kapcsolatban maradni! Akár levelek, telefonhívás, látogatások által. A barátság azonban nem egyirányú út. Ha levelekre sohasem válaszolok, ezzel azt mondom, hogy nem tartom érdemesnek a barátság folytatását. Túlságosan elfoglalt vagyok. Vagy: nem akarom, hogy zavarjanak. Vagy: nem szeretek levelet írni. Csak nagyon kevés barátság képes túlélni a hosszabb elhanyagolást.

Ha nem óhajtjuk valakivel felvenni a kapcsolatot, vagy ápolni, annak oka gyakran az önzés. Önmagunkra gondolunk, az időre, energiára és a költségekre, amiket be kellene fektetni. Az igazi barátság másokra gondol, hogyan tudjuk őket bátorítani, vigasztalni, vagy segíteni nekik; hogyan közvetíthetnénk nekik szellemi táplálékot.

Sokat köszönhetünk azoknak a barátainknak, akik a Szellemtől indítva Igét hoztak számunkra akkor, amikor a legnagyobb szükségünk volt rá! - Volt az életemnek egy korszaka, amikor nagyon nyomorultul éreztem magam, mert az Úr szolgálata során mély csalódásban volt részem. Egy nőtestvér, aki pedig nem is tudhatta, mennyire el vagyok csüggedve, bátorító levelet írt, amelyben az Ézsaiás 49,4-et idézte: „Én azonban ezt mondtam: hasztalan fáradoztam, semmiért hiába pazaroltam erőmet. De az Úrnál van az én ügyem, és munkám jutalma Istenemnél." - Pontosan erre az Igére volt akkor szükségem, hogy fölemeljen, és újra visszavigyen a munkába.

Charles Kingsley írta:

„Elfelejthetjük-e azt a barátot, azt az arcot, amely bátorítóan nézett ránk, és a célra fordította tekintetünket, és biztatott a futásra? Nagyon el vagyunk adósodva ezekkel az istenfélő lelkekkel szemben! Még ha el tudnánk is felejteni őket, akkor sem tehetjük soha."

Legtöbbünknek egész életünk során csupán néhány jó barátja akad. S mert ez így van, ezért minden tőlünk telhetőt meg kell tennünk, hogy ezeket a barátságokat erősnek és egészségesnek megtartsuk.

 


Július 19., Úgy, ahogyan Ő

"Azzal lesz teljessé a szeretet közöttünk, hogy bizodalmunk van az ítélet napjához, mert amint ő van, úgy vagyunk mi is e világban."
1János 4:17,

Isten szeret téged

 

Olyan újszövetségi igazság tárul itt elénk, amely valósággal megdöbbent minket. Mi sohasem mernénk kimondani e szavakat, ha nem találnánk a Bibliában. Pedig ezek csodálatosan igazak, örülhetünk nekik!

Milyen értelemben vagyunk mi ebben a világban, ahogyan Krisztus van? Szinte mindig automatikusan arra gondolunk, miben nem vagyunk éppen olyanok, mint Ő volt. Nem osztozunk Vele isteni tulajdonságaiban, mint amilyen pl. a mindentudás és mindenütt jelenvalóság. Telve vagyunk bűnökkel és hibákkal, míg Ő bűntelen és tökéletes. Nem szeretünk úgy, ahogyan Ő szeretett, nem bocsátunk meg úgy, ahogyan Ő megbocsátott.

Milyen módon vagyunk tehát „úgy, ahogyan Ő"? A vers önmagát magyarázza: „Abban lett teljessé a szeretet közöttünk, hogy bizalommal tekinthetünk az ítélet napja felé, mert ahogyan Ő van, úgy vagyunk mi is ebben a világban." Isten szeretete oly módon munkálkodott az életünkben, hogy nem félünk, ha majd Krisztus ítélőszéke elé kell állnunk. Ennek a bizalomnak az alapja az, ami bennünk Krisztussal közös - az ítélet mögöttünk van. Az ítéletre nézve vagyunk úgy, ahogyan Ő! Ő elhordozta bűneinket a golgotai kereszten, ezzel a bűn kérdését megoldotta. Mivel elhordozta a bűneinkért járó büntetést, nekünk már soha többé nem kell elhordoznunk. Bizakodva énekelhetjük:

„Halál és ítélet már mögöttem vannak, kegyelem és dicsőség tárult fel előttem, minden hullám Jézuson csapott át, és ott elveszítették minden erejüket."

„Nincs már kárhozat, nincs már pokol számomra, a gyötrelmet és tüzet sohasem látják meg szemeim. Nincs már ítélet számomra, és a halálnak sincs számomra fullánkja: mivel az Úr, aki szeret engem, szárnyai alatt megoltalmaz."

Úgy vagyunk, ahogyan Ő - nemcsak az ítélet tekintetében, hanem abban a tekintetben is, hogy Isten elfogad minket. Isten előtt ugyanolyan kedvesek vagyunk, mint az Úr Jézus, mivel Őbenne vagyunk.

„Oly közel vagyok Istenhez az Ő Fiának személyében, mint Ő."

Végül azért vagyunk úgy, mint Krisztus, mert az Atya Isten éppúgy szeret minket, mint Őt. Főpapi imájában azt mondta az Úr Jézus: „Úgy szeretted őket, ahogyan engem szerettél" (Jn 17,23b). Ezért nem túlzás, ha azt mondjuk:

„Szeret engem Istenem, jobban nem is szerethet. Az a szeretet, amellyel Fiát szereti, ugyanaz, amit én is átélek."

Így tehát igaz, hogy amint Krisztus van, úgy vagyunk mi is ebben a világban. Örüljünk hát ennek!

 


Július 18.  Ítélkező szellem

„Ezért nem lett gyermeke Mikálnak, Saul lányának holta napjáig." 2Sámuel 6,23

Ránk ragasztott cimkék 

Dávid túláradó lelkesedéssel vitte a frigyládát Jeruzsálembe, hogy ott elhelyezze azt a külön e célra felállított sátorban. A király érezte, hogy pályafutásának ez az egyik legnagyobb eseménye, és ezért teljes erejéből táncolt a frigyláda előtt. Felesége, Mikál kigúnyolta a szerinte királyhoz méltatlan magatartásért. Kritikájának közvetlen következményeként haláláig nem lehetett gyermeke.

A kritikai szellem terméketlenséghez vezet. Természetesen nem az építő bírálatról van szó. Ha a kritika jogos, hálásan kell fogadnunk, és hasznossá tehetjük. (Kevés olyan barátja akad az embernek egész élete során, aki annyira szereti, hogy segítőkész kritikát gyakoroljon vele szemben.)

A negatív indulatú kritika hatása azonban katasztrofális lehet. Összetörheti az ember életén belül Isten munkáját, és néhány pillanat alatt semmivé teheti az évek óta tartó növekedést. Dávid történetében a frigyláda Krisztus kiábrázolója, a Jeruzsálembe hozott láda pedig arról a Krisztusról beszél, aki elfoglalja trónját az ember szívében. Ha ez megtörténik, akkor a Szent Szellemmel betöltött hívő ember nem is tehet mást, mint hogy kifejezésre juttassa túláradó örömét. Ez gyakran kihívja maga ellen a hitetlenek ellenséges magatartását, sőt, olykor más keresztyén testvérek részéről a megvetést. Az ilyen kritikai magatartás azonban terméketlenséghez vezet.

Nemcsak a személyes életben munkálhatja a kritika a terméketlenséget, hanem a helyi gyülekezet életében is. Vegyük példának azt a gyülekezetet, amelyben a fiatalokra a kritika szüntelen záporesője zuhog. Felelősségre vonják őket ruházatuk, hajviseletük, nyilvános imádságaik és zenéjük miatt. A gyülekezet vezetői - ahelyett, hogy türelmesen vezetnék és tanítanák őket - elvárják tőlük, hogy egyik pillanatról a másikra felnőtté váljanak. Ezek a fiatalok csakhamar elmaradoznak, és más gyülekezetekbe mennek, ahol megértően fogadják őket, az általuk elhagyott gyülekezet pedig elevenen meghal.

Tanuljunk Mikál példájából, hogy az ilyen ítélkező szellem nemcsak az áldozatát sérti meg, hanem azon is megbosszulja magát, aki gyakorolja. A büntetés pedig a szellemi terméketlenség.

 


Július 17.  Áldás és átok

„Megáldom a téged áldókat, s megátkozom a téged gyalázókat." 1Mózes 12,3

 

Amikor Isten elhívta Ábrahámot, hogy választott népének ősatyja legyen, megígérte, hogy ennek a népnek a barátait megáldja, ellenségeit pedig megátkozza. Az azóta eltelt évszázadok során a zsidó nép végtelenül sokat szenvedett az ellenségeskedéstől és elnyomástól, de Istennek az antiszemitizmus fölött kimondott átka sem szűnt meg.

Hámán a zsidó nép kiirtását tervezte Perzsiában. Rávette a királyt, hogy írjon alá egy megváltoztathatatlan törvényt. Eleinte úgy látszott, minden kedvezően megy, ahogy eltervezte, de azután jöttek a bökkenők. Az ősellenséget katasztrófa sújtotta, és végül arra a bitófára akasztották fel, amelyet Ő emelt a zsidó Mardokajnak (Eszter könyve).

Hitler Adolfnak is az lett a végzete. Ördögi programot eszelt ki a zsidók teljes kiirtására koncentrációs táborokban, gázkamrákban, krematóriumokban és tömegmészárlásokban. Úgy látszott, semmi nem akadályozza meg szándéka véghezvitelében. De azután fordult a kocka, és Hitler szégyenletesen és gyáván halt meg bunkerében.

Az antiszemitizmus borzalmas tetőpontját éri el majd a nagy nyomorúság idején. A zsidók kénytelenek lesznek gyötrelmeket és halált elszenvedni; valamennyi nem zsidó nép gyűlöli majd őket. Közülük nagyon sokat meggyilkolnak akkor. A pogromnak azonban véget vet a mi Urunk Jézus Krisztus személyes megérkezése. És akkor népének üldözőit megsemmisíti.

Egyetlen igazán hívő ember sem szennyezheti be lelkét az antiszemitizmussal. Ura, Megváltója zsidó volt. Isten felhasználta a zsidó népet arra, hogy rajta keresztül adja nekünk a Szentírást, és Ők voltak azok is, akik megőrizték. És még ha Isten a zsidó népet átmenetileg „holt vágányra" is tette, mert elvetették a Messiást, ma is szereti Izráelt, az atyákért. Senki, aki a zsidókat gyűlöli, nem várhatja Isten áldását életére és szolgálatára.

„Kívánjatok békét Jeruzsálemnek! Legyenek boldogok, akik téged szeretnek!" (Zsolt 122,6).

 


Június 16 Hűség

„Segíts, Uram, mert elfogytak a kegyesek, eltűntek a hívek az emberek közül."
Zsoltár 12,2


Az emberek egymás iránti hűségét a kihalás veszélye fenyegeti. S ha már Dávid is erről panaszkodott a maga idejében, föl kell tennünk a kérdést: vajon mit szólna a mai helyzethez?

Amikor valakire azt mondjuk: hű ember, akkor nyilván arra gondolunk, hogy megbízható. Amit megígér, azt meg is tartja. Ha feladatot kap, azt elvégzi. Ha megválasztják valamely tisztségre, abban megbízhatóan működik.

A hűtlen ember hivatalos egy megbeszélésre, de nem megy el, vagy elkésik, és nem kér ezért bocsánatot. Elvállalja egy vasárnapi iskolai osztály vezetését, de nem gondoskodik helyetteséről, ha valamilyen ok miatt nem tud ott lenni. Sohasem lehet ráhagyatkozni. Szava semmit sem ér. Nem csoda, ha Salamon azt mondja: „Mint a rossz fog és a tántorgó láb, olyan lesz a hűtlenek bizakodása a nyomorúság idején" (Péld 25,19).

Isten hűséges férfiakat és nőket keres. Olyan sáfárokat kíván, akik jól képviselik az Ő ügyét (1Kor 4,2). Olyan tanítókat, akik a keresztyén hit nagy igazságait híven adják tovább (2Tim 2,2). Keresi a hívőket, akik hűségesek az Úr Jézushoz, akik osztoznak Vele megvetettségében, és magukra veszik keresztjét. Olyan embereket, akik megalkuvás nélkül ragaszkodnak az Igéhez, akik hűségesek a helyi gyülekezethez, és nem vándorolnak gyülekezetről gyülekezetre. Szenteket keres, akik hűségesek a többi hívőhöz, de a hitetlenekhez is.

Mint minden másban, itt is az Úr Jézus a dicsőséges példaképünk. Ő a hű és igaz tanú (Jel 3,14), irgalmas és hű főpap az Isten előtti szolgálatban (Zsid 2,17), hű és igaz, hogy megbocsássa bűneinket, és megtisztítson minket minden gonoszságtól (1Jn 1,9). Szavai igazak, ígéretei bizonyosak, útjai megbízhatók.

Ha az emberek nem is tulajdonítanak valami nagy értéket a hűségnek, Isten azonban igen. Az Úr Jézus ezekkel a szavakkal dicsérte meg tanítványait hűségükért: „Ti vagytok azok, akik megmaradtatok velem kísértéseimben, és én rátok hagyom a királyságot, ahogyan az én Atyám rám hagyta azt" (Lk 22,28-29). A hűség végső és legnagyobb jutalmát azonban akkor nyeri el majd az ember, amikor hallja az ünnepélyes kitüntetést: „Jól van, jó és hű szolgám... menj be Urad ünnepi lakomájára!" (Mt 25,21).

Zsolt.12. 1 Ments meg, Örökkévaló! Elfogytak az istenfélők! Kiveszett a hűség, eltűntek a földről a hűségesek! (ERV)
1Kor.4. 2 A sáfároktól pedig egyébként azt várják el, hogy mindegyik hűségesnek bizonyuljon. 

Hű és igaz Ő

 


Július 15.  Az embert szereti nem a vallást

„Menjetek, és tanuljátok meg, mit jelent ez: Irgalmasságot akarok, és nem áldozatot." Máté 9,13

 „Menjetek, és tanuljátok meg, mit jelent: Irgalmasságot akarok, nem áldozatot.” (Mt 9,13)

Isten sokkal fontosabbnak tartja azt, hogyan bánunk más emberekkel, mint azt, hogy mennyi vallásos szertartáson veszünk részt. Az irgalmasságot fontosabbnak tartja az égőáldozatnál. Az erkölcsöt a rítus fölé helyezi. Talán különösnek tartjuk, hogy Isten nem kívánja az áldozatot, hiszen végül is ő Maga vezette be az áldozatok rendjét. Pedig itt nincs ellentmondás. Miközben helyes, hogy a népnek megparancsolta az áldozatok bemutatását, mégsem volt sohasem az az elgondolása, hogy az áldozatok helyettesítsék az igazságosságot és a jóságot. „Az igaz és törvényes cselekvést többre becsüli az Úr, mint az áldozatot" (Péld 21,3).

Az ószövetségi próféták haraggal fordultak azok ellen, akik minden előírt vallási szertartást elvégeztek, ugyanakkor azonban megcsalták és elnyomták a felebarátaikat. Ézsaiás megmondta nekik, hogy „Isten előtt utálatosak az áldozataik és ünnepléseik mindaddig, amíg közben elnyomják az özvegyeket és árvákat". Megmondta azt is, hogy az Isten gondolatai szerinti böjt abban áll, hogy igazságosan bánnak a szolgáikkal, enni adnak az éhezőknek, és felruházzák a szegényeket (Ézs 58,6-7). Amíg életüket ezen a téren nem rendezik, addig olyanok az áldozataik, mintha kutyafejet vagy disznóvért mutatnának be (Ézs 66,3).

Ámósz azt mondta a népnek, hogy teljesen szüntesse meg vallási ünnepeit, mivel Isten ezeket a szertartásokat mindaddig megveti, amíg a törvény úgy nem árad, mint a víz, és az igazság, mint a bővizű patak (Ám 5,21-24). Mikeás hangsúlyozta, hogy Isten valóságot akar szertartás helyett - a törvény szerinti élet, a szeretet és az alázatosság valóságát és valódiságát (Mik 6,6-8).

Urunk földi napjaiban a farizeusok vallásos képmutatásukkal vonták magukra az Ő haragját, amikor ezek a nagy nyilvánosság előtt hosszan imádkoztak, s közben fölemésztették az özvegyek házait (Mt 23,14). Gondosan ügyeltek arra, hogy a mentából, a kaporból és a köményből megadják Istennek a tizedet, ez azonban sohasem helyettesítheti az igazságosságot és a hitet (Mt 23,23). Fölöslegesen visszük ajándékunkat az oltárra mindaddig, amíg testvérünknek panasza van ellenünk (Mt 5,24); adományunkat csak akkor fogadja el Isten, amikor jóvá tettük, amit vétettünk. A gyülekezet rendszeres látogatása sohasem teheti jóvá vagy takarhatja el a tisztességtelen ügyleteket, amelyeket a hét folyamán kötöttünk. Hiába ajándékozzuk meg édesanyánkat anyák napján egy doboz csokoládéval, ha egyébként egész éven át tiszteletlenül és szeretetlenül bánunk vele.

Istent nem lehet külsőségekkel és szertartásokkal megcsalni. Ő látja szívünket és hétköznapi magatartásunkat.

Ézs.58. 6 Hát nem az-e a böjt, amit kedvelek, hogy megnyitod a gonoszság bilincseit, megoldod az iga köteleit, szabadon bocsátod az elnyomottakat, és minden igát széttörsz? 7 Nem az-e, hogy az éhezőnek megszeged kenyeredet, és beviszed házadba a szegény bujdosókat; ha mezítelent látsz, felruházod, és nem zárkózol el saját testvéred elől.

Ám.5. 21 Gyűlölöm, megvetem ünnepeiteket, nem gyönyörködöm összejöveteleitekben. 22 Még ha égőáldozatokkal áldoztok is nekem, sőt ételáldozataitokkal, nem kedvelem őket; rá sem tekintek a kövérjéből való békeáldozataitokra. 23 Távoztasd el tőlem énekeid zaját, nem akarom hallani hárfáid pengését. 24 Hanem áradjon a törvény, mint a víz, és az igazság, mint a bővizű patak!

Mik.6. 6 Mivel menjek az ÚR elé? Hajlongjak-e a magasságos Isten előtt? Vajon égőáldozatokkal menjek elébe, esztendős borjakkal? 7 Kedvét leli-e az ÚR ezernyi kosban vagy tízezernyi olajpatakban? Vajon elsőszülöttemet adjam-e bűnömért vagy méhem gyümölcsét lelkem vétkéért?! 8 Megmondta neked, ó, ember, hogy mi a jó, és mit kíván tőled az ÚR: csak azt, hogy igazságot cselekedjél, szeresd az irgalmasságot, és alázatosan járj Isteneddel.

Mt.23. 14 Jaj nektek, képmutató írástudók és farizeusok, mert felemésztitek az özvegyek házait, és színből hosszan imádkoztok! Ezért annál súlyosabb lesz ítéletetek.

Mt.23. 23 Jaj nektek, képmutató írástudók és farizeusok, mert tizedet adtok a mentából, a kaporból és a köményből, de elhanyagoljátok azt, ami a törvényben ezeknél fontosabb: az igazságos ítéletet, az irgalmasságot és a hűséget! Pedig ezeket kellene cselekedni és azokat sem elhagyni.

Mt.5. 24 hagyd ott az oltár előtt ajándékodat, eredj el, előbb békülj meg az atyádfiával, és csak azután jöjj, és vidd fel ajándékodat.

 


Július 14 Szekták jellemvonásai

„Elvetjük a szégyenletes titkos bűnöket, nem járunk ravaszságban, nem is hamisítjuk meg az Isten igéjét, hanem az igazság nyílt hirdetésével ajánljuk magunkat minden ember lelkiismeretének az Isten előtt." 2Korintus 4,2

 https://s-media-cache-ak0.pinimg.com/564x/c7/5c/c4/c75cc44958f0bf173d3a096f5ab5665d.jpg

Három területre mutattunk rá, amelyen a szekták ellentmondanak a szentek számára egyszer s mindenkorra adott keresztyén hitnek. A szektáknak vannak más jellemvonásai is, amelyekre nemcsak hogy éber szemmel kell ügyelnünk, de amelyeket saját keresztyén közösségünkben is kerülnünk kell.

Így például a vezetőik személyi kultuszt építenek ki maguk körül. Vezetői képességekkel ellátott emberek sokszor kérlelhetetlen uralmat gyakorolnak a laikusok fölött, vak engedelmességet követelve, és engedetlenség esetére súlyos büntetéseket helyeznek kilátásba.

Gyakran állítják magukat az igazság kizárólagos birtokosainak, büszkélkednek ezek meghatározott ismertetőjegyeivel, és elítélnek minden más csoportot, amelyek nincsenek egy véleményen velük. Egyesek közülük azt állítják, hogy minden más tanításból kivonták a legjobbat, és ezért mindig övék az utolsó szó. Hiszik, hogy senki nem lehet igazán boldog, ha nincs beavatva az ő „misztériumukba".

Megkísérlik elszigetelni követőiket minden más tanítástól, mindazoktól, akik magukat hívőknek vallják, és minden olyan könyvtől, amit nem saját vezetőik írtak.

Gyakran törvényeskedő életmódot írnak elő. A megszentelődést egynek veszik bizonyos szertartások és szokások megtartásával, amiket az emberek a maguk erejéből véghez tudnak vinni, és amelyhez nincs szükségük Istenből való életre.

Ügyes lélektani manipulációrendszer segítségével anyagilag kizsákmányolják az embereiket. Fényűző gazdagságban élnek, míg a követőik a szegénység határán vegetálnak.

Sok szekta „bárányt rabló", amennyiben zsákmányszerző hadjáratot folytatnak más vallási közösségekben, ahelyett, hogy azokat igyekeznének elérni, akik mindenféle egyházi kapcsolaton kívül vannak.

Egy vagy több tanítást túlhangsúlyoznak, ugyanakkor teljesen figyelmen kívül hagyják az isteni kijelentés életfontosságú területeit.

Ellenségeiknek tartják azokat, akik az igazságot tanítják. Pál is föltette a kérdést a törvényeskedő galatáknak: „Most pedig ellenségetek lettem, mert az igazat mondom nektek?" (Gal 4,16).

Félelmetes lenne, ha az efféle magatartások vagy cselekedetek belopódznának egy egészséges keresztyén közösségbe. Amíg a földön élünk, résen kell lennünk velük szemben.

 

 


Július 13. Tévtanítók, szekták mérlegen

„Szeretteim, ne higgyetek minden szellemnek, hanem vizsgáljátok meg a szellemeket, hogy azok Istentől valók-e, mert sok hamis próféta jött el a világba." 1János 4,1


Olyan korban élünk, amelyben hihetetlen gyorsasággal terjednek a szekták. Szorosan véve azonban nincsenek is új szekták. Ezek csupán eretnek csoportok új kiadásban, amelyek léteztek már az Újszövetség napjaiban is. Sokféleségük új, de nem az alapvető tanításuk.

Amikor János azt mondja, hogy vizsgáljuk meg a szellemeket, akkor ezen azt érti, hogy minden tanítót Isten Igéje alapján kell megvizsgálnunk, hogy fölismerjük azokat, akik hamisan tanítanak. Három terület van, amelyben a szekták tévelygőknek bizonyulnak. Nincs egy szekta sem, amely kiállná mindhárom terület próbáját.

A legtöbb szektának végzetes a tévtanítása a Bibliáról. Nem ismerik el a Szentírást Isten tévedhetetlen Igéjének, az emberhez szóló végleges kijelentésének. Számukra ugyanolyan tekintélye van alapítóik és vezetőik írásainak.

Azt állítják, hogy új kijelentéseket vettek Istentől, és „új igazságokkal" dicsekszenek. Saját külön bibliafordításaikat adják ki, s ezek eltorzítják és elferdítik az igazságot. A hagyományokat a Bibliával egyenértékűnek tartják. Isten Igéjét félrevezető módon alkalmazzák.

A legtöbb szekta eretnek módon tanít az Úr Jézusról. Tagadják, hogy Ő Isten, a Szentháromság második személye. Azt talán elismerik, hogy Isten Fia, de ezen valami mást értenek, mint azt, hogy egyenlő Istennel. Gyakran azt is tagadják, hogy Jézus a Krisztus, és azt tanítják, hogy „Krisztus" legföljebb valamiféle isteni befolyásolás, amely az ember Jézusra jött el. Gyakran tagadják az Üdvözítő igaz, bűntelen ember voltát is.

A harmadik terület, amelyen a szekták Isten Igéjének ítélete alatt állnak, az a megváltás útjáról való tanításuk. Tagadják, hogy a megváltás tisztán kegyelemből, az Úr Jézusba vetett hit által történik. Mindegyikük más evangéliumot hirdet, némelyek a jó cselekedetek és az emberi jóság által való megváltást.

Ha e szekták toborzói ajtónkon kopogtatnak, mit tegyünk? János nem hagy kétséget afelől: küldjétek el! Kerüljetek vele mindenféle kapcsolatot. „Ne fogadjátok be házatokba, és ne köszöntsétek, mert aki köszönti, közösséget vállal annak gonosz cselekedeteivel" (2Jn 10).

 


Július 12. Ő harcol értünk!

„...Ne féljetek, és ne rettegjetek ettől a nagy tömegtől, mert nem a ti háborútok ez, hanem Istené. "
2Krónika 20:15, 

 az Úr harca ez

Ha valaki az Úr Jézus katonája, előbb vagy utóbb számíthat arra, hogy támadások érik. Minél bátrabban hirdeti Isten igazságát, minél gondosabban valósítja meg életében ezt az igazságot, annál inkább ki van téve támadásoknak. Egy öreg puritán mondotta: „Aki a vezér közelében harcol, az biztos célpontja az ellenség lövészeinek."

Igazságtalanul megvádolják azzal, amit nem követett el. Rágalmakkal, pletykahadjárattal ártanak neki. Kicsúfolják és nevetségessé teszik. Ilyen bánásmódban részesül a világtól, és sajnos, olykor még keresztyén testvérei részéről is.

Ilyen helyzetben fontos emlékeznünk arra, hogy a harc nem a mienk, hanem Istené. És támaszkodnunk kell a 2Mózes 14,14 ígéretére: „Az Úr harcol értetek; ti pedig maradjatok veszteg." Ez azt jelenti, hogy nem kell sem védekeznünk, sem pedig visszaütnünk. Az Úr igazol bennünket, amikor eljön az ideje.

F. B. Meyer írja: „Milyen sokat veszíthetünk akár egyetlen szóval: légy csöndben, maradj nyugodt; ha arcul ütnek jobb felől, tartsd oda a másik arcodat is! Sohase add vissza a sértést. Ne féltsd se a jó híredet, se jellemedet - mindezek az Ő kezében vannak, és ha magad akarod megőrizni azokat, csak beszennyezed őket."

József világító példája annak, hogy nem kell védekeznünk, ha igazságtalanul vádolnak bennünket. Ő az ügyét Istennek ajánlotta. Isten pedig helyreállította jó hírét, és magas tisztségbe juttatta.

Krisztusnak egyik idős szolgája tanúságot tett arról, hogy az évek során sok igazságtalanságban volt része. Ő azonban Augustinus szavaival imádkozott: „Uram, szabadíts meg attól a belső kényszertől, hogy szüntelen igazolni akarjam magamat." Elmondja, hogy az Úr még mindig igazolta őt, vádolóit pedig leleplezte.

Természetesen itt is az Úr Jézus a legmagasztosabb példánk, „...mikor gyalázták, nem viszonozta a gyalázást; amikor szenvedett, nem fenyegetőzött, hanem rábízta ezt arra, aki igazságosan ítél" (1Pt 2,23).

Ez tehát a mai napra szóló üzenet. Amikor hazug vádak érnek, ne védekezzünk! Az Úré a háború. Ő harcol értünk. Mi maradjunk csöndben!

 


Július 11.  Hirdesd, mégha el is ítél!

„Nem mintha már elértem volna mindezt, vagy már célnál volnék," Filippi 3,12

 ApCsel_20_24

Láttuk, hogy magatartásunknak összhangban kell lennie vallástételünkkel. De hogy ezt a témát átfogóan és több oldalról mutassuk be, még két megjegyzést kell fűznünk hozzá.

Először is be kell látnunk, hogy sohasem fogjuk Isten igazságát tökéletesen és teljesen kiábrázolni, amíg ebben a világban élünk. Még ha mindent meg is teszünk, ami rajtunk áll, akkor is be kell látnunk, hogy „haszontalan szolgák" vagyunk. Csakhogy ezt a tényt sohasem használhatjuk fel csődjeink és középszerűségünk mentegetésére. Kötelesek vagyunk a beszédünk és az életvitelünk közti szakadékot egyre jobban szűkíteni.

A második, amit meg kell gondolnunk, az a következő: az üzenet mindig nagyobb, mint a küldönc, bárki legyen is az. Andrew Murray mondta: „Mint az Úr követei, előbb vagy utóbb kénytelenek leszünk olyan Igéket hirdetni, amelyeket mi magunk nem mindig tudunk megvalósítani a magunk életében.". Harmincöt évvel a „Maradj meg Jézusban" c. könyvének megjelenése után ezt írta: „Szeretném, ha megértenék, hogy egy prédikátor vagy keresztyén szerző gyakran olyan vezetést kaphat, hogy többet mondjon, mint amit ő maga megtapasztalt. Én sem tapasztaltam meg mindazt, amiről akkor írtam. Még most sem mondhatom el, hogy már mindazt megtapasztaltam."

Isten igazsága hatalmas és magasztos. Oly végtelenül magasztos, hogy nekünk (ahogy Guy King írja) „félnünk kellene, nehogy érintésünk által megrontsuk". De hát sohase beszéljünk róla csak azért, mert még mi magunk nem értünk fel a csúcsra? Ellenkezőleg, hirdetjük azt még akkor is, ha ezáltal önmagunkra is ítéletet mondunk.

Még egyszer hangsúlyoznunk kell, hogy mindennek meggondolása sohasem lehet mentség az Úrhoz méltatlan magatartásunkra. De sohasem szabad igazságtalanul elítélnünk Isten emberét, csak azért, mert üzenete néha olyan magaslatokat ostromol, amelyeket ő maga sem ért még fel. És őrizzen ez meg bennünket attól is, hogy Isten teljes tanácsvégzését ne hirdessük csak azért, mert még nem tapasztaltuk meg annak teljes mélységét és magasságát. Isten ismeri szívünket. Tudja, hogy gyarló képmutatók vagyunk-e, vagy igyekszünk egyre magasabbra.


Július 10  Te vagy az üzenet!

„Ha tudjátok ezeket, boldogok lesztek, ha cselekszitek ezeket." János 13,17

 

Aki a keresztyén hitet hirdeti és tanítja, annak cselekedetekre is kell váltania azt, amit tanít. Az igazság élő példaképének kell lennie a világ előtt. Isten akarata, hogy az Ige láthatóvá váljon az övéi életében.

A világra sokkal nagyobb hatást gyakorolnak a tettek, mint a szavak. Edgar Guest így ír: „Inkább szeretnék csak egyetlen egyszer látni egy prédikációt, mint naponta hallani egyet." És ismerjük mindnyájan azt a megjegyzést: „Nem hallom, mit mondasz, mert olyan hangosan beszél az, ami vagy!"

H. A. Ironside mondta: „Semmi se zárja le az ember ajkait annyira, mint a mindennapi élete." Hasonló értelemben ír Henry Drummond (1851-1897, skót író és evangélista, Moody munkatársa): „Az ember maga az üzenet." Carlyle Thomas (1795— 1881, skót szerző) hozzáteszi: „A tények korszakában a szent élet a legjobb érv Isten mellett... Szavaknak csak akkor van súlyuk, ha egy férfi áll mögöttük." E. Stanley Jones mondta: „Az Igének testté kell bennünk lennie, és csak azután lehet rajtunk keresztül ható erővé." „Ha az igazat hirdetem, de nem aszerint élek, akkor valótlanságot mondok Istenről" - mondta Oswald Chambers.

Természetesen tudjuk, hogy az Úr Jézus az egyetlen, aki tökéletesen megtestesítette azt, amit tanított. Üzenete és élete között semmiféle ellentmondás nem volt. Amikor a zsidók megkérdezték: „Ki vagy te?", azt felelte: „Az, akinek eleitől fogva mondom magam" (Jn 8,25.). Életvitele és igehirdetése teljes összhangban volt. Nálunk is így kellene lennie, hogy a kettő egyre jobban közelítsen egymáshoz.

Két testvérnek doktori címe volt, az egyiknek, mint prédikátornak, a másiknak, mint orvosnak. Egy napon egy gondoktól gyötört asszony jött, hogy fölkeresse a prédikátort, de nem volt biztos benne, a két doktor közül melyik lakik ott. Amikor a prédikátor ajtót nyitott, az asszony megkérdezte: „Ön az a doktor, aki prédikál, vagy az, aki gyógyít?" Ez a kérdés újra tudatosította benne annak szükségességét, hogy élő példájává kell lennie annak, amit tanít!

Hiteles élet

 


Július 9 Kiálts, s Ő megment

"Aki segítségül hívja az Úr nevét, üdvözül." Róma 10,13


Még soha senki nem hívta úgy teljes szívéből az Úr nevét segítségül, hogy ne üdvözült volna. A szívből fakadó, kétségbeesett hívás sohasem marad meghallgattatás nélkül. Ha saját lehetőségeink végéhez értünk, ha feladtunk minden emberi reményt arra nézve, hogy magunkat megmentsük, és már sehová sem fordulhatunk segítségért, csak fölfelé: nos, ha ebben a kétségbeejtő helyzetben az Úrhoz küldünk kiáltást, akkor Ő meghall és meghallgat minket.

Indiában egy fiatal szikh elhatározta, hogy öngyilkosságot követ el, ha nem talál békességet. Így imádkozott: „Ó, Isten - ha létezik egyáltalában Isten -, jelentsd ki nekem Magadat ma éjjel." Elhatározta, hogy ha hét órán belül erre a hívásra nem kap választ, akkor a vonat elé veti magát.

Kora hajnalban hangot hallott, amely azt mondta neki hindusztáni nyelven: „Imádkoztál azért, hogy megismerd a helyes utat. Nos, miért nem indulsz el rajta? Én vagyok az út."

Beszaladt apja szobájába, és azt mondta: „Keresztyén vagyok! Nem tudok többé senki mást szolgálni, csak az Úr Jézust. Halálom napjáig övé az életem."

Soha még senkiről nem hallottam, hogy ha teljes komolysággal segítségül hívta az Úr nevét, ne hallgatta volna meg őt. Természetesen vannak olyanok is, akik csak akkor könyörögnek az Úrhoz, amikor nagy bajban vannak. Megígérik, hogy ezentúl Neki élnek, ha megsegíti őket. Gyorsan elfelejtenek azonban mindent, amikor elmúlt a baj. Isten ismeri szívüket; tudja, hogy ők alkalmi emberek, akik csak bajukban fordulnak Hozzá, de még sohasem adták át őszintén és teljesen szívüket Neki.

Az viszont tény, hogy Isten mindig kijelenti magát azoknak, akik kétségbeesetten igyekeznek megtalálni Őt. Azokban az országokban is megvannak útjai és eszközei, amelyekben nem lehet csak úgy egyszerűen Bibliához jutni. Szól a Szentírás egy része, személyes bizonyságtételek, keresztyén irodalom vagy a körülmények csodálatos találkozásán keresztül. Így a legmélyebb értelemben igaz, hogy „aki Istent keresi, az már meg is találta".

Néma  kiáltás

 


 


Július 8 Ne hanyagold el a saját kerted!

 

„...szőlőt őriztették velem; a magam szőlőjét nem őriztem." Énekek éneke 1,6b

Higgy az Úr Jézusban, és üdvözülsz..

Szulamitot fivérei a szőlőjükbe küldték dolgozni. S miközben azok szőlőjét gondozta, a maga szőlőjét (azaz saját személyes megjelenését) elhanyagolta. Bőrét kiszárította a nap, és nyilván haja is összekócolódott.

Mindig fennáll annak a veszélye, hogy saját szőlőnket elhanyagoljuk, miközben buzgón foglalkozunk valaki máséval. Lehet pl., hogy annyira lefoglal bennünket a gyülekezeti szolgálat, hogy elveszítjük saját családunkat. Ha Isten gyermekekkel ajándékoz meg bennünket, akkor számunkra ezek a gyermekek jelentik a legelső missziói mezőt. Ha majd egyszer megállunk az Úr előtt, egyik legnagyobb örömünk lesz, ha elmondhatjuk: „Íme, itt vagyok, én és a gyermekek, akiket az Isten adott nekem" (Zsid 2,13). A hálás hallgatóság tetszésnyilvánítása nem kárpótolhat azért, hogy elveszítettük saját fiainkat és leányainkat.

A Szentírásból világosan kitűnik, hogy a hívő ember felelőssége mindig otthon kezdődik. Miután az Úr Jézus kiűzte a gadarénusból a démonokat, megparancsolta neki: „Menj haza a tieidhez, és vidd hírül nekik, mely nagy dolgot tett az Úr veled, és hogyan könyörült meg rajtad" (Mk 5,19). Sokszor úgy látszik, hogy a legnehezebb szolgálati területünk saját „hátsó udvarunk", pedig éppen ott kell kezdenünk.

Mikor az Úr a missziói parancsot adta tanítványainak, akkor is azt mondta: „...Jeruzsálemben, egész Júdeában és Samáriában, sőt egészen a föld végső határáig" (Csel 1,8). Tehát a szolgálatukat Jeruzsálemben kellett kezdeniük (amely ez idő tájt az otthonuk volt)!

András nem hanyagolta el saját szőlejét. Ezt olvassuk róla: „Ő, mihelyt találkozott testvérével, Simonnal, ezt mondta neki: »Megtaláltuk a Messiást (ami megmagyarázva azt jelenti: Felkent)«" (Jn 1,41).

Kétségkívül vannak esetek, amikor a hívő ember hiába fáradozik azon, hogy hozzátartozóit Krisztusnak megnyerje, mert azok csökönyösen megmaradnak hitetlenségükben. Egyikünk sem kezeskedhetik saját rokonainak és ismerőseinek örök üdvösségéről. Amitől azonban őrizkednünk kell, az annak a veszélye, hogy annyira elfoglaljuk magunkat a másokért való szolgálatban, hogy közben saját családi körünket elhanyagoljuk. Ilyen esetekben a saját szőlőnk a legfontosabb és legsürgősebb feladat.

 


Július 7 Pillanatnyi szevedés - örök dicsőség

 

„Mert azt tartom, hogy a jelen szenvedései nem hasonlíthatók ahhoz a dicsőséghez, amely láthatóvá lesz rajtunk." Róma 8,18

 E mostani idők szenvedései - önmagukban nézve - borzalmasak lehetnek. Gondolok most a keresztyén mártírok gyötrelmeire, vagy arra, amit Isten nem egy gyermekének el kellett szenvednie a koncentrációs táborokban. És mit mondjunk azokról a rettenetes szenvedésekről, amelyek a háborúval kapcsolatosak, vagy a balesetek okozta csonkításokról és bénulásokról? Emberek testének kimondhatatlan fájdalmairól, amiket a rák vagy más betegségek okoznak?

És mégis, a testi szenvedés nem az egyetlen. Olykor úgy tűnik, hogy a testi szenvedést könnyebb elviselni, mint a lelki kínt. Salamon nyilván személyes tapasztalata alapján írta: „Az ember szelleme elviseli a szenvedést, de ha a szellem összetörik, azt el lehet-e hordozni?" (Péld 18,14). Ilyen például az a szenvedés, amit a házastárs hűtlensége okoz, vagy egy szeretett hozzátartozónk halála, esetleg súlyos csalódás. Szívfájdalmat okoz, ha elhagyott és elárult bennünket a hű barát. Olykor csak csodálkozunk azon, hogy mennyi csapást, fájdalmat, szenvedést képes elviselni az ember.

Ezek a szenvedések - magukban nézve - lesújtóak. De ha az eljövendő dicsőséghez mérjük őket, akkor csupán tűszúrások. Pál azt mondja, hogy „nem hasonlíthatók ahhoz a dicsőséghez, amely láthatóvá lesz rajtunk". Ha már a szenvedések is ily nagyok, milyen lenyűgözően nagynak kell lennie majd a dicsőségnek.

Egy másik igehelyen az apostol valóságos örömujjongásban tör ki, amikor így beszél: „Mert a mi pillanatnyi könnyű szenvedésünk minden mértéket meghaladó, nagy, örök dicsőséget szerez nekünk" (2Kor 4,17). Ha mérlegre tesszük őket, kiderül, hogy a szenvedések pehelykönnyűek, míg a dicsőség mérhetetlenül súlyos. Ha naptár szerint nézzük, a szenvedések csak egy pillanatig tartanak, míg a dicsőség örökkévaló.

Ha utunk végén Üdvözítőnkre tekintünk, akkor e jelenlegi idő szenvedései jelentéktelenné halványulnak:

Jutalmunkat majd elnyerjük egyszer,
ha mindig az Úr Jézusra nézünk,
próbatételeink nem nehezek,
ha tudjuk, hogy Ő is ott van vélünk!
Pillantásunk hű tekintetére
bátorítás további küzdésre.

 


Július 6 Ne szomorítsd meg!

"És ne szomorítsátok meg az Isten Szent Szellemét, aki által meg vagytok pecsételve a váltság napjára." Efézus 4,30

 Meg ne szomoritsátok...

Ahogyan a gyülekezeti összejöveteleken lehetséges a Szent Szellem kioltása, ugyanúgy a személyes életünkben is meg tudjuk Őt szomorítani. A „megszomorít" szó bizonyos gyöngédséget tartalmaz. Csak azt szomoríthatjuk meg, aki szeret minket. A szomszéd komisz kölykei nem szomorítanak meg minket, saját neveletlen gyermekeink azonban nagyon is.

A Szent Szellem szeret minket. Elpecsételt a megváltás napjára. Ezért lehetséges az, hogy megszomorítjuk! De mivel tesszük ezt? A bűnnek minden formája megszomorítja. Mindaz, ami szentségtelen, mélységesen megszomorítja Őt. A „ne szomorítsátok meg" intés egy sor bűn közepette jelenik meg, amelyektől óv az Ige. A felsorolás nem teljes, csak példaszerű.

- A hazugság megszomorítja a Szent Szellemet (25. v.) - szükséghazugság, „rossz" és „kevésbé rossz" hazugság, túlzások, féligazságok és egyoldalúan beállított tényállás. Isten nem hazudik, és az övéinek sem adja meg ehhez a jogot.

- A harag, amely gyakran bűnné lesz, szintén megszomorítja a Szellemet (26. v.). Az egyetlen eset, amikor jogos a harag, ha Isten ügyéről van szó. Minden másnemű haraggal csak újabb hídfőállást építünk az ördögnek (27. v.).

- A lopás megszomorítja a Szent Szellemet, akár anyánk pénztárcájáról van szó, vagy munkaadónk idejéről, akár szerszámokról vagy irodai anyagokról (28. v.).

- Bomlasztó (rothadt) beszéd is megszomorítja a Szent Szellemet (29. v.). Akár szennyes, kétértelmű viccről, akár üres, haszontalan fecsegésről van szó. Beszédünk legyen építő, szükséges és áldásos.

- Keserűség, harag, indulat, kiabálás és istenkáromlás egészíti ki a 4. fejezet listáját.

A Szent Szellem egyik főszolgálata az, hogy bennünket az Úr Jézussal való foglalkozásra indít. De ha vétkezünk, kénytelen ezt a szolgálatot abbahagyni, hogy helyreállítsa és rendezze az Úrral való közösségünket. De még így sem vagyunk képesek arra, hogy a Szent Szellemet végleg elkeserítsük. Ő nem hagy el minket soha. Elpecsételt minket a megváltás napjára. Ez azonban sohasem lehet mentség a közönyünkre és gondatlanságunkra, hanem egyik legmélyebb indíték kell, hogy legyen a megszentelődésünkre!

25. Ezért tehát vessétek le a hazugságot, és mondjatok igazat, mindenki a felebarátjának, mivelhogy tagjai vagyunk egymásnak. 26. "Ha haragusztok is, ne vétkezzetek": a nap ne menjen le a ti haragotokkal, 27. helyet se adjatok az ördögnek. 28. Aki lopni szokott, többé ne lopjon, hanem inkább dolgozzék, és saját keze munkájával szerezze meg a javakat, hogy legyen mit adnia a szűkölködőknek. 29. Semmiféle bomlasztó beszéd ne jöjjön ki a szátokon, hanem csak akkor szóljatok, ha az jó a szükséges építésre, hogy áldást hozzon azokra, akik hallják. 30. És ne szomorítsátok meg az Isten Szentlelkét, aki által el vagytok pecsételve a megváltás napjára. 31. Minden keserűség, indulat, harag, kiabálás és istenkáromlás legyen távol tőletek minden gonoszsággal együtt. 32. Viszont legyetek egymáshoz jóságosak, irgalmasak, bocsássatok meg egymásnak, ahogyan Isten is megbocsátott nektek a Krisztusban.

Efézus 4:25-32

 

 


Július 5. Ne oltsd ki!

„A Szellemet ne oltsátok ki, a prófétálást ne vessétek meg." 1Tesszalonika 5,19-20

Szent Szellem tüze 

A kioltásnál általában a tűzre gondolunk. Kioltjuk a tüzet, ha vizet öntünk rá. Ezáltal egészen kialszik, vagy legalábbis nem terjed tovább. A Szentírás azonban a Szent Szellemről beszél. Ha emberek Őáltala vezetni engedik magukat, azok buzgók, lángolnak az Úrért, és örömmel szolgálnak Neki. Viszont kioltják a Szent Szellemet, ha elnyomják kijelentését Isten népének gyülekezeteiben.

Pál ezt mondja: „A Szellemet ne oltsátok ki, a prófétálást ne vessétek meg." Abból, hogy a Szellem kioltását a prófétálás megvetésével köti össze, arra következtethetünk, hogy a kioltás főként a helyi gyülekezet összejöveteleivel kapcsolatos.

Kioltjuk a Szellemet, ha megszégyenítjük azt, aki bizonyságot tett Krisztusról, akár imádságban, akár az Ige szolgálatában. Más dolog az építő kritika, és más, ha valakit kritizálunk pusztán a szavak megválasztása vagy lényegtelen részletek miatt, mivel ekkor az a veszély fenyeget, hogy az illetőt elbátortalanítjuk a további nyilvános szolgálattól.

Kioltjuk a Szellemet akkor is, ha az istentiszteleteinket annyira beszorítjuk egy meghatározott keretbe, hogy ezzel szinte kényszerzubbonyt húzunk rá. Ha bizonyos dolgokat imádsággal és a Szent Szellem vezetésével szabályozunk, akkor senki sem tehet észrevételt ellene. De azok a rendelkezések, amelyek pusztán emberi megfontolás eredményei, a Szent Szellemet a néző szerepére ítélik vezetés helyett.

Isten számos kegyelmi ajándékot adott a gyülekezetnek. Különböző időkben különböző ajándékokat használ fel. Az egyik testvérnek talán intő szava van a gyülekezethez. De ha minden nyilvános szolgálat néhány meghatározott testvér kezében összpontosul, akkor a Szent Szellemnek nincs meg az a szabadsága, hogy a szükséges üzenetet a kellő időben közölje. Ilyen módon is ki lehet oltani a Szellemet.

Végül kioltjuk a Szellemet akkor, ha személyes életünkben ellenszegülünk vezetésének és sürgető parancsának. Talán arra indít minket, hogy bizonyos szolgálatot végezzünk el, mi azonban emberektől való félelmünk miatt visszariadunk tőle. Vagy szívünkre helyezi, hogy nyilvánosan imádkozzunk, de félénkségünk miatt csöndben maradunk. Eszünkbe jut egy ének, amely az alkalomhoz nagyon illő lenne, de nincs bennünk bátorság, hogy ajánljuk.

A végeredmény az, hogy a Szellem tüze kialszik; gyülekezeteink elveszítik közvetlenségüket és erejüket, és Krisztus Teste azon a helyen elszegényedik.

 


Július 4.  Vízre van szükséged!

„Nem akarsz új életet adni nekünk, és örömöt szerezni népednek?" Zsoltár 85,7

vízre van szükséged

A szellemi hanyatlás állapota gyakran olyan, mint a rák: nem is tudunk róla, hogy betegek vagyunk! Lehet szellemileg fokozatosan annyira kihűlni, hogy valójában nem is tudjuk, mennyire testiesek lettünk. Olykor egy szerencsétlenség, válságos élmény vagy prófétai szó kell ahhoz, hogy megláttassa velünk kétségbeejtő nyomorúságunkat. Csak ekkor vehetjük igénybe Isten ígéretét: „Mert vizet árasztok a szomjas földre, patakokat a szárazra" (Ézs 44,3).

Sürgős szükségem van megelevenedésre, ha kiveszett belőlem a buzgóság Isten Igéje iránt, ha imaéletem rutinná vált (vagy egészen megszűnt), ha „elhagytam az első szeretetet".

Istennek újra meg kell érintenie szívemet, ha jobban érdekel az üzletem, mint a gyülekezeti összejövetel, ha a munkába pontosan érkezem, de az összejövetelekre késve, ha hivatásomban megbízható vagyok, de a gyülekezetben csak néha bukkanok fel. Felfrissülök, ha pénzért elvégzek bizonyos dolgokat, amiket az Úrért nem vagyok hajlandó megtenni, ha több pénzt fordítok a magam jólétére, mint az Úr ügyére.

Megújulásra van szükségünk, ha szívünkben irigység, harag és keserűség rejtőzik. Ha ártalmas pletykákat és rágalmakat terjesztünk. Ha már nem vagyunk készek beismerni saját igazságtalanságainkat, vagy megbocsátani másoknak, ha megvallják nekünk botlásukat. Megújulásra van szükségünk, ha az otthoniakkal kutya-macska módjára élünk együtt, a gyülekezetben pedig úgy teszünk, mintha nálunk minden a legnagyobb rendben lenne. Megújulásra van szükségünk, ha beszédünkben, cselekedeteinkben, egész életstílusunkban a világhoz alkalmazkodtunk. (És milyen nagy a nyomorúságunk, ha Sodoma vétkében marasztaltatunk el - fenség, kenyérbőség és zavartalan békesség - de könyörtelenség.)

Amint tudtára ébredtünk hidegségünknek és szegénységünknek, akkor támaszkodhatunk a 2Krónika 7,14 ígéretére:

„...de megalázza magát népem, amelyet az én nevemről neveznek, ha imádkoznak, keresik az én orcámat, és megtérnek gonosz útjaikról, én is meghallgatom őket a mennyből, megbocsátom vétküket, és meggyógyítom országukat".

A bűnvallás a megújulás kezdete.

A bűnbánat s a bűn megvallása
megeleveníti beteg szívemet,
Úr Jézus Krisztus! Kezdd a munkát rajtam,
hiszen Tőled jött ez az üzenet:
áldd meg a kapott új életemet!

 


Július 3.  Vendégszeretet

„A vendégszeretetről meg ne feledkezzetek, mert ezáltal egyesek - tudtukon kívül - angyalokat vendégeltek meg."Zsidók 13,2

Murillo_ Abraham

 

A vendégszeretet nemcsak szent kötelesség („a vendégszeretetről meg ne feledkezzetek"), hanem nagyszerű meglepetések ígérete is („mert ezáltal egyesek - tudtukon kívül - angyalokat vendégeltek meg").

Az a nap is úgy kezdődött Ábrahám számára, mint a többi. És akkor egyszerre csak megjelent előtte három férfi, amikor sátra előtt ült. A patriarcha tipikus keleti módon fogadta Őket - megmosta lábukat, kikereste számukra a leghűvösebb pihenőhelyet egy fa alatt, kiválasztott a csordából egy borjút, megkérte Sárát, hogy süssön lángost, és azután nagyszerű lakomát szolgált fel nekik.

Egyébként ki volt ez a három férfi? Ketten közülük angyalok voltak, a harmadik az Úr angyala volt: mi úgy látjuk, hogy az Úr angyala az Úr Jézus volt, aki emberi alakban jelent meg.

Ábrahám tehát nemcsak angyalokat vendégelt meg, hanem magát az Urat is. Talán egyszer mi is részesülünk ebben a kiváltságban, akármilyen hihetetlenül hangzik is.

Sok keresztyén család tud tanúságot tenni arról, milyen nagy áldást jelentett számukra, mikor istenfélő férfiakat és asszonyokat láttak vendégül házukban. Gyermekeik a vendégek által olyan benyomást kaptak Istenről, hogy annak hatása egész életükben elkísérte őket. Újra fellobogott az Úrért való buzgóság lángja, gyászoló szívek megvigasztalódtak, problémák megoldódtak. Sokat köszönhetünk ezeknek az „angyaloknak", akiknek már puszta jelenléte is áldás volt a házunkra!

De felülmúlhatatlan kiváltságunk az is, hogy az Úr Jézust vendégül láthatjuk. Valahányszor az övéi közül valakit az Ő nevében befogadunk, az ugyanolyan, mintha Őt Magát fogadnánk be (Mt 10,40). Ha valóban hiszünk ebben, akkor szívesen felkínáljuk mindenünket a vendéglátásnak ebben a csodálatos szolgálatában. Akkor vendégszeretőek vagyunk „zúgolódás nélkül" (1Pt 4,9). Minden vendéggel úgy bánunk, ahogy magával Jézus Krisztussal bánnánk. Otthonunk pedig olyan lesz, mint Mária és Márta háza Betániában - ahol az Úr Jézus oly szívesen tartózkodott.

 


Július 2.  Válaszd a jobb részt!

"Márta, Márta, sok mindenért aggódsz és nyugtalankodsz, pedig kevésre van szükség, válójában csak egyre. Mária a jó részt választotta, amelyet nem vehetnek el tőle." Lukács 10,41-42

Márta és Mária

Mária csendesen ült az Úr Jézus lábánál, és hallgatta szavát. Márta zaklatottan és izgatottan sürgölődött szolgálatában, és bosszankodott azon, hogy Mária nem segített neki. Az Úr Jézus nem a szolgálata miatt dorgálta meg Mártát, hanem a közben tanúsított magatartásért. Úgy tűnik, Márta fölcserélte az elsőbbségi sorrendet: fontosabbnak tartotta a szolgálatot az istentiszteletnél.

Sokan vagyunk Mártához hasonlóak. Sikertípusok vagyunk, ezért inkább tevékenykedünk, mintsem tétlenül ülünk. Büszkék vagyunk arra, hogy jól szervezünk, szorgalmasak vagyunk, és nagy a teljesítőképességünk. Annyira foglalkoztat bennünket a munka, hogy reggeli bibliaolvasásunk alatt is ezerféle elintézendő dolog gondolata nyüzsög a fejünkben. Imádságaink is zűrzavarosak, mert gondolataink vándorolnak „Dántól Beérsebáig", hogy megtervezzük napunkat. És könnyen megkeseredünk, ha a többiek nem segítenek. Azt hisszük, mindenkinek úgy kellene tennie, amint mi teszünk.

Azután vannak olyanok, mint Mária. Tele vannak szeretettel mások iránt. Egész életük ezt sugározza. És különösen szeretik az Úr Jézust. Nem lusták és nem kényelmeskedők, noha mi, Márták, gyakran annak látjuk őket. Egyszerűen csak másképpen rangsorolják a dolgokat.

Mi magunk is jobban szeretünk egy melegszívű és szeretettel teljes személyt, mint egy olyant, aki hűvös és fölényes, és akinek csak a munkája jár az eszében. Jobban megragadja szívünket az olyan gyermek, aki átölel és megcsókol minket, mint az olyan, aki túlságosan el van foglalva a játékával ahhoz, hogy minket figyelemre méltasson.

Jól fejezte ki valaki, amikor ezt mondta, hogy Istent jobban érdekli az istentiszteletünk, mint a szolgálatunk; a mennyei Vőlegény azért jön, hogy feleségül vegye menyasszonyát, nem pedig azért, hogy egy szolgát fogadjon fel.

Krisztus nem azt kívánja tőlünk, hogy
belevetve magunk a munkába,
ne maradjon időnk csöndes imára,
és lábainál ülve olykor türelmes várakozásra.

Mária a jó részt választotta, amely nem vétetik el tőle. Bárcsak mindnyájan ugyanezt tennénk!

 


Július 1. Felismerlek

"Mert most tükör által homályosan látunk, akkor pedig színről színre; most töredékes az ismeretem, akkor pedig úgy fogok ismerni, ahogyan engem is megismert az Isten."
1Korintus 13:12,

Megdicsőülés

Természetes és érthető, ha tudni szeretnénk, hogy a mennyben fölismeijük-e majd szeretteinket. Míg konkrét igehely egyetlen sincs, amely ezzel a témával különösképpen foglalkoznék, vannak különböző utalások, amelyek alapján eligazodhatunk ebben a kérdésben.

Először is a tanítványok fölismerték az Úr Jézust megdicsőült feltámadott testében. Külső megjelenése változatlan volt. Minden tévedés ki volt zárva, „maga Jézus" volt az! Ehhez hasonlóan mi is magunkon fogjuk viselni személyes vonásainkat a mennyben, de megdicsőült formában! A Szentírásban nincs utalás arra, hogy a mennyben mindnyájunknak egyforma külsőnk lenne. Ha az 1János 3,2-ben azt olvassuk, hogy hasonlóvá leszünk Őhozzá (Jézushoz), akkor ez azt jelenti: erkölcsi tekintetben hasonlítunk majd hozzá, azaz mindörökre szabadok leszünk a bűntől és következményeitől. De az bizonyos: külsőnkben nem leszünk Hozzá hasonlók olyan értelemben, hogy összetéveszthetőek lennénk Ővele. Soha!

Másodszor semmi okunk azt hinni, hogy a mennyben kevesebbet tudunk majd, mint itt a földön. Itt fölismerjük egymást, miért lenne bármi különleges abban, hogy ott fönt is fölismerjük egymást. Ha ott „úgy fogunk ismerni, ahogyan most megismertetünk", akkor ez egyértelmű.

Pál számított arra, hogy a mennyben majd viszontlátja a tesszalonikabelieket. Azt mondta, hogy ők az ő reménysége, dicsősége, koszorúja és öröme (1Tesz 2,19).

Arra is vannak utalások a Bibliában, hogy az emberek elnyerték és elnyerik majd a képességet arra, hogy fölismerjenek olyan személyeket is, akiket azelőtt még sohasem láttak. Péter, Jakab és János fölismerték Mózest és Illést a megdicsőülés hegyén (Mt 17,4).

A gazdag ember a pokolban fölismerte Ábrahámot (Lk 16,24). Jézus azt mondta a zsidóknak, hogy meg fogják majd látni Ábrahámot, Izsákot, Jákóbot és valamennyi prófétát Isten országában (Lk 13,28).

Hozzá kell azonban fűznünk mindehhez egy figyelmeztetést: szeretteinket föl fogjuk ismerni a mennyben, de nem olyan kapcsolatban, mint amilyenben itt voltunk a földön! Így pl. nem lesz többé férj-feleség kapcsolat. Ez világosan kiderül az Úr szavaiból a Máté 22,30-ban: „Mert a feltámadáskor nem nősülnek, férjhez sem mennek, hanem olyanok lesznek, mint az angyalok a mennyben."


 

 

William MacDonald rendkívül gyakorlatias áhítatos-könyve Isten Igéjének a szeretetét, és az Úr Jézus Krisztus iránti odaadásunkat kívánja felébreszteni és ébren tartani.

A fentiekből adódóan a mindennapokban előforduló nehézségek, bűnök isteni megoldásában kíván útmutatást adni.

forrás: http://velunkazisten.hu/osvenyem/Osvenyem_vilagossaga

 


 

 Ösvényem világossága Január 1 - Június 30

Napi igék 2017. július-augusztus

A U G U S Z T U S 

Augusztus

 

Augusztus 30. kedd,
 
"Egyszer a városbeliek ezt mondták Elizeusnak: Uram, magad is látod, hogy ez a város jó lakóhely, de a vize rossz, és a földje terméketlen. Erre ő így felelt: Hozzatok ide egy új tálat, és tegyetek bele sót! Oda is vitték neki. Ő pedig kiment a víz forrásához, sót dobott bele, és ezt mondta: Így szól az Úr: Meggyógyítom ezt a vizet, nem okoz többé halált és terméketlenséget." 2 Királyok 2:19-21,
 
Elizeus próféta szavára és tettére meggyógyult a forrás, Isten a dicsőségét a próféta által mutatta meg. Így gyógyítja meg a városokat országokat a világot, a terméketlenségből a gyülekezet tevékenységén keresztül. "ÚJ tál - új gyülekezet -  amibe friss só kerül, így dobja bele a világba az Ő népét. Az új megtértek is egy sók, mert a lelkesedésükre szükség van. Az új ötletekre szükség van. 
 
"Beszédetek legyen mindenkor kedves, sóval fűszerezett, hogy így mindenkinek helyesen tudjatok felelni." Kolossé 4:6,
 
"Mert tűzzel sózatik meg mindenki." Márk 9:49,
 
Igen a Szent Szellem tüzével, mert csak avval tudunk hatékonyak lenni. Kérjük és legyen vágyódásunk erre a tüzre. Isten Szelleme az ami előre mozdít dolgokat.

 


Augusztus 29. 

"Jó a só, de ha elveszti az ízét, hogyan tudják azt visszaadni?
Sem a földnek, sem trágyának nem alkalmas: tehát kidobják.
Akinek van füle a hallásra, hallja!"
Lukács 14:34-35,

A só önmagában nem hasznos, az ételben fejti ki pozitív hatását. Ízesítő, tartósító, és tisztító hatású. Vajon ilyenek vagyunk?
Az ige azt magyarázza, hogy nem a tengerből lepárolt tiszta sóról van szó, hanem a bányászott kősóról, amely sokféle más anyagot is tartalmazott. Nedvesség hatására a só kioldódott belőle, és ami megmaradt, az ételízesítés szempontjából már használhatatlan. Mi a nedvesség: a világ és az ördögi tevékenységek hatása. Ne engedjük ezt és maradjon meg az ízünk, amit Jézustól tanulva Krisztus illatúnak mondunk. A beszédünk, a kedvességünk, a tanulni vágyásunk, az imádkozásunk, a megértésünk egymás iránt. De sorolhatnám még azokat a dolgokat vég nélkül amit Krisztus tanít nekünk.

"Megeszik-e az ízetlen ételt sótlanul, vagy van-e íze a nyers tojásnak?
Érintésétől is iszonyodom: olyan az, mint a romlott étel."
Jób 6:6-7,
 


Augusztus 28.  Az evangélizáló gyülekezet

Az a gyülekezet aki evangélizál, olyan mint a jó étel. Ha valaki kedvetlen, nincs ambíciója, arra is azt mondjuk nincs benne só, nincs benne élet. Az a gyerek aki mindig izeg mozog, vagyis élettel teli azt mondjuk rá; be van sózva. Jézus azt mondja az övéiről, ti vagytok a föld sója, mert, hogy só nélkül nem tudnánk élni. A földi élet is hívő emberek és a Szent Szellem nélkül élettelen volna.

"Ti vagytok a föld sója. Ha pedig a só megízetlenül, mivel lehetne ízét vissza adni? Semmire sem jó már, csak arra, hogy kidobják, és eltapossák az emberek."
Máté 5:13,

A só a hívő emberek közössége, a gyülekezet. A világ pedig a fazék, és nekünk benne kell lenni a fazékban, mert csak úgy tudjuk megízesíteni az ételt ami benne van. Ha van benne elegendő só akkor ízletes, és tartós is. Mit is mondott Jézus?

"Nem azt kérem, hogy vedd ki őket a világból, hanem azt, hogy őrizd meg őket a gonosztól."
János 17:15,

A világnak adnunk kell Isten kedves illatát, kívánatos életvitellel, örömmel. Látniuk kell rajtunk, hogy mindig öröm van bennünk. Vigasztalónak, bátorítónak kell lennünk. Sokszor nehéz ez mert a gonosz mindent kitalál annak érdekében. hogy ne így legyen, de Istennel minden lehetséges


Augusztus 27. 

Üzenetünknek mindig Krisztus központúnak kell lennie. Ezt tették az apostolok is.

És Filep lemenvén Samaria városába, prédikálja Krisztust.
ApCsel 8:5,

Saul miután Jézus megszólította és megvakította, majd vakságából újból megnyílt a szeme, szintén ezt tette. Érdekes, hogy nemcsak a szeme világa jött vissza, hanem a szellemi szeme is megnyílt az igazságra.

És azonnal prédikálá a zsinagógákban a Krisztust, hogy ő az Isten Fia.
ApCsel 9:20

Mert a keresztről szóló beszéd bolondság ugyan azoknak, akik elvesznek, de nekünk, akik üdvözülünk, Istennek ereje.
1Korintus 1:18,

Aki nyit és szeretné megismerni a Megváltót, meg is fogja. Megváltozik felfogása, szándéka, gondolkodása. Mutassuk be Jézust úgy, hogy az érdeklődéseket felkeltse.

 


Augusztus 26. Mennyek országa

Térjetek meg, mert elközelgett a mennyek országa.
Máté 4:17,

"Közel jött, karnyújtásnyira van!"
Itt van mi közöttünk, Jézus volt aki közénk hozta, elküldve az ő és az Atya Szellemét. Mibennünk meg a szentek illatát, a sót. Olyan a földi életünk amilyenné tesszük. A lehetőséget kínálja az Úr.

Minekutána pedig János tömlöcbe vettetett, elméne Jézus Galileába, prédikálván az Isten országának evangéliumát. És mondván: Betölt az idő, és elközelített az Istennek országa: térjetek meg, és higgyetek az evangéliumban.
Márk 1:14-15,

Jézus tette a dolgát és prédikált, hirdetve az igét, elmondva, hogy a kairoszi idő most van a cselekvésre, Isten megállapított ideje. A lehetőség ideje. Türelmes és vár. De minden ember életében is van egy kairosz, amíg él! Mert ha hirtelen tör rá a halál angyala, nem lesz ideje megtérni.
Amikor prédikáljuk Isten igazságát, karnyújtásnyira van hozzánk, csak meg kell ragadni.
Szükséges ennek tudatában lenni és teljes meggyőzéssel hinni benne!


Augusztus 25.  HIRDETEM a kegyelmet
 
Hirdetem az Úr kegyelmének esztendejét, Istenünk bosszúállása napját, vigasztalok minden gyászolót.
Ézsaiás 61:2
 
Abban az időben hétévente és az 50. évben fel kellett szabadítani a rabszolgákat, a kölcsönöket el kellett engedni. Mindenki felszabadulhatott az adósság teher alól!
Isten elenged mindent Jézusban, mert a kegyelem ideje van. Az Úr jókedvének van itt az ideje. Ez az idő elmúlik és jön az ítélet, a bosszúállása ideje.
 
Ezt mondja az Úr: A kegyelem idején meghallgatlak, a szabadulás napján megsegítelek.
Ézsaiás 49:8,
 
Csodálatos ígéret, vonatkozik a megtérésünkre is, de az életünkre és a halálunk percére is.
 
Kicsoda olyan Isten, mint te a ki megbocsátja a bűnt és elengedi öröksége maradékának vétkét?! Nem tartja meg haragját örökké, mert gyönyörködik az irgalmasságban.!
Mikeás 7:18,
 
Az Atya szeretetből és jókedvből valósította meg az elengedést Jézus Krisztus által. Az ember felelőssége, hogy megragadja hittel ezt. Jézus betöltötte az Írást, megvalósította, ma nekünk kell betölteni, megcselekedni azt!
Az emberek sajnos nem értik, nem érdekli őket. Szaladnak a mindennapi éltben és a megélhetési gondok meg a mindennapi szórakozás mellett nem jut idejük a lelki táplálék megismerésére. De csodálkoznak azon, hogy kiégnek életuntak, hogy szeretetlenek egymással. Miért? Mert hiányzik életükből a Krisztus szeretete, mert elfut az életük egy lehetőség mellett, amit Isten nyújtani szeretne nekik. Az áldást, a békességet, a szeretetet.
Ne legyünk hitetlenek, hanem legyünk hívők.

Augusztus 24.   Akik Jézus szerint elvesznek
 
Ha pedig nem világos a mi evangéliumunk, csak azok számára nem világos, akik elvesznek. Ezeknek a gondolkozását e világ istene megvakította, mert hitetlenek, és így nem látják meg Krisztus dicsőségéről szóló evangélium világosságát, aki az Isten képmása.
Mert nem önmagunkat hirdetjük, hanem Krisztus Jézust, az Urat, önmagunkat pedig, mint szolgáitokat Jézusért. Isten ugyanis, azt mondta: "Sötétségből világosság ragyogjon fel", ő gyújtott világosságot szívünkben, hogy felragyogjon előttünk Isten dicsőségének ismerete Krisztus arcán.
2 Korintus 4:3-6,
 
Jézus Isten képmása, küldöttje, őt kell hirdetnünk szüntelen. Amikor szóljuk az igét, őt magát szóljuk, hisz ő az ige, aki eljött közénk.
 
Az ige volt az igazi világosság,  amely megvilágosít minden embert: ő jött  el a világba. A világban volt, és a világ általa lett, de a világ nem ismerte meg őt: saját világába jött, és az övéi nem fogadták be őt.
János 1:9-11,
 
Akik befogadják őt vagyis szeretnék megismerni, azoknak a szelleme megvilágosodik, úgy mint amikor meggyújtunk egy égőt, és látunk mellette. "Felragyog nekik Krisztus, felismerik a Messiást".
 
" Bekötözöm a megtört szíveket"
Az ellenség a bűnök, az élet nehézségei, az ördögi lopások, ( anyagi nehézség, kapcsolatok rombolása, csalódások,) amik emésztik az embereket, erős fájdalmat okozva, és keserűvé teszi őket.
Ezt jött Jézus rendbe hozni, meggyógyítani. Senki más nem tudja az ördög munkáját lerontani csak Jézus.
 
Meggyógyítja a megtört szívűeket, és bekötözi sebeiket.
Zsoltárok 147:3,
 
Isten ígérete Krisztusban lett igenné és ámenné. Őbenne cselekszi ezt meg! Hirdessük hát szüntelen az ő nagy tetteit.
 

 
Augusztus 23.  Jézus üzenete
 
Azután bejárta egész Galileát, tanított a zsinagógákban, hirdette a mennyek országának evangéliumát, és gyógyított mindenféle betegséget és erőtlenséget a nép körében. El is terjedt a híre egész Szíriában, és hozzá vitték a sokféle betegségtől és kíntól gyötört szenvedőket, a megszállottakat, holdkórosakat és bénákat, és meggyógyította őket.
Máté 4:23-24,
 
Szinte minden betegséget felsorol a Szentírás. De ír az Írás a szellemi vakságról is, mint béklyóról.
 
"Megvakította a szemüket, és megkeményítette a szívüket, hogy szemükkel ne lássanak és szívükkel ne értsenek, hogy meg ne térjenek, és meg ne gyógyítsam őket."
János 12:40
 
A szellemi vakság és sötétség, az ellenségtől van, megkeményíti, ellenállóvá teszi a szívet, elzárja előlünk a megtérés és a gyógyulás útját és lehetőségét!
Ezt már Ézsaiás is megjövendölte és Jézus is elmondta, mert, hogy sok elöljáró is hitt benne, mégsem álltak melléje. Mert féltek a farizeusoktól, hogy kizárják őket. Most is vannak ilyen emberek, tudják, hogy igazunk van, de büszkeségből nem vallják meg, mert félnek a régi megszokott életvitelük elhagyásától. Ezeket a kötelékeket a gonosz rakja rájuk.
Pedig aki nincs az Úrral, az ellene van, vagyis ki lesz rekesztve amikor eljő az ideje a további élet lehetőségétől.
Sajnos elvesznek, ezt kell nekünk is megakadályozni úgy, ahogy tudjuk.

Augusztus 22.  JÉZUS ÜZENETE
 
 
Jézus egy küldött volt, a menny küldötte. Voltak és vannak is ilyenek, mégpedig az angyalok. De Ő több volt azoknál.
 
"evangéliumot hirdessek a szegényeknek"
"örömhírt vigyek az alázatosaknak"
 
A befogadáshoz pedig kell egy alázatos szív, és egy  lelki szegénység.
 
Boldogok a lelki szegények mert övék a mennyek országa.
Máté 5:3,
 
Bizony mienk a mennyek országa, és a lelki szegénység szívünk állapota mert csak így tudjuk befogadni azt és tovább adni, az evangéliumot.
A szegények, a szükségben lévők,  a segítséget igénylők és elfogadók. De ehhez át kell éreznünk az ő állapotukat, Jézus is ezt tette.
 
"Mert ismeritek a mi Urunk Jézus Krisztus kegyelmét: hogy gazdag létére szegénnyé lett értetek, hogy ti az ő szegénysége által meggazdagodjatok!"
2 Kor 8:9,
 
Ahhoz, hogy segíteni tudjon az embereken szerény, és alázatos formát vett fel, otthagyva a mindent, a királyi trónt. Átérezve elveszettségünket, kihasználtságunkat, igazságot szolgáltatva az elnyomottaknak. Mert a fogva tartó az ördög, tevékenysége, hogy az embereket fogságba vigye, uralmat gyakoroljon felette, kényszerítse dolgokra, amit már nem akar tenni: megkötözi, bekorlátozza, elveszi szabadságát és megkínozza. De Jézusban szabadok vagyunk, általa lett üdvösségünk és szabadságunk.
 
Akkor majd megtudja mindenki, hogy én vagyok az Úr, a te szabadítód, és megváltód, Jákob erős Istene.
Ézsaiás 49,28b
 
Ezt hirdessük szüntelen és bízzunk benne, mindent a kezében tart, és az ő keze a biztonság nekünk.

 


Augusztus 21. Jézus Krisztus üzenete 

Jézus a zsinagógában


Jézus is felkent volt, akin megnyugodott a Szent Szellem az Atya dicsőségére. Kenet volt rajta amikor a bemerítkezése után reá szállt a Szent Szellem. Elkezdte munkáját, hogy az Atya akaratában tegye a dolgát, embereket mentsen meg, lelkeket, hogy el ne vesszenek. Ezt várta el tanítványaitól is és ezt várja el tőlünk is.

"Az Úr Lelke van énrajtam, mivel felkent engem, hogy evangéliumot hirdessek a szegényeknek: azért küldött el, hogy a szabadulást hirdessek a szegényeknek: azért küldött el, hogy a szabadulást hirdessem a foglyoknak, és a vakoknak szemük megnyílását: hogy szabadon bocsássam a megkínzottakat, és hirdessem az Úr kedves esztendejét."
Ekkor összegöngyölítve a könyvtekercset, átadta a szolgának, és leült. A zsinagógában mindenkinek a szeme rajta függött:
Lukács, 4:18-24,

Micsoda felháborodást keltett az Úr az övéi között. Hogyan merészeli Ézsaiás beszédét magára vonatkoztatni az, aki közöttük nőtt fel. Mi is átéljük nap mint nap ezeket, mert a családunk nem fogadja be szavainkat. Talán csak akkor, ha meghalunk egyszer. De akkor is mondanunk kell amit az Úr ránk bízott. És aki ellen áll, vagy a szellemi különbség miatt valami összeférhetetlenség alakul ki közöttünk, akkor el kell egymástól kicsit távolodnunk a békesség reményében. Istenre bízni szeretteinket és hagyni őket az Úrra. Imádkozni értük, áldani őket mást nem tehetünk.
Hisz Jézus ki is jelenti, hogy az igazi rokonai a testvérek a megtértek, akik a barátai és a testvérei.

Még beszélt a sokasághoz, amikor íme, anyja és testvérei megálltak odakint, mert beszélni akartak vele. Valaki szólt neki:" Íme anyád és testvéreid odakint állnak, és beszélni akarnak veled. "Ő azonban így felelt annak, aki szólt neki:
"Ki az én anyám, és kik az én testvéreim?
"Erre kinyújtotta kezét tanítványai felé, és így szólt: " Íme, az én anyám és az én testvéreim!
Mert aki cselekszi az én mennyei Atyám akaratát, az az én fivérem, nővérem és az én anyám."
Máté 12:46-50

 

 


Augusztus 20.

Augusztus 20-a mindig nagy ünnep az országban. Ünnepeljük az alkotmányunkat, az új búzából sült kenyeret, és Szent István ünnepét.
Szent István halála előtt magához hívatta a püspököket, a főbb urakat és együtt eldöntötték, hogy a koronát, a lelküket, az országot, az Anyaszentegyházat, az emberekkel együtt, a Nagyboldog Asszonynak ajánlják fel mint védő szentnek, hogy ő vigyázza és legyen védő szentje az országnak.
A ma embere ebből sokszor, csak a szabadnapnak és a tűzijátéknak örül. Nem is gondolva bele mi is az igazság, hogy örülhetünk-e ezeknek egyáltalán.
Én és még sok hívő társam, jobban örülne ha Szent István inkább Jézus Krisztusnak, a Megváltónknak, a Királynak, az Alfának és Omegának, ajánlotta volna fel inkább ezt a nemes felkérést. Mivelhogy a Szent Bibliában sehol nem olvassuk azt, hogy egy halott asszony tudna rajtunk segíteni. De azt olvashatjuk, hogy Jézus a szabadító, a gyógyító, és akik benne bíznak nem csalatkoznak soha.

Mi lett volna ha Jézus az Úr az ország felett?

Jól tudom, hogy az az Úr győzelmet ad felkentjének, felel neki szent egéből győzelmes jobbjának hőstetteivel.
Zsoltárok 20:7,

A kenet minden Isten szolgájának egy ajándék. Csodálatos és Isten dicsőségére van.

Igazságot szolgáltat az elnyomottaknak, kenyeret ad az éhezőknek, kiszabadítja a foglyokat az Úr. Az Úr megnyítja a vakok szemeit, az Úr fölegyenesiti a görnyedezőket, az Úr szereti az igazakat.
Zsoltárok 146:7-8,

Ez lenne most jó, de nagyon. Erre van az országnak szüksége, imádkozzunk hát az Úrhoz.


Augusztus 19.

 

Isten akarata, hogy hittel és Szent Szellemmel teljes emberként sikeres és áldott életet éljünk! A hit emberei ellen nincs az ellenségnek hatékony fegyvere!

Boldog aki hitt, mert beteljesedett mindaz, amit az Úr mondott neki.

Lukács 1:45, 

A hit nyomán felszabadul a Szent Szellem öröme, és a problémák  reménységgé válnak. Mert mit is mond az ige - A hit pedig a remélt dolgokban való bizalom - Hisszük és bízunk abban, hogy Isten minden körülmények között meg segít.
 
Sőt úgy kell mondani, hogy - meg vagyok győződve arról, hogy az én Atyám és az én Megváltóm kihoz minden bajból-.
 
A Biblia tele van olyan hősökkel akik minden körülmények között hittek az Atyában, a Fiúban. Sokszor rossz döntéseket hoztak, aminek a következményeit viselniük kellett, de minden reménységüket Istenbe vetették. Az Új Szövetségben pedig a Megváltó Jézusba. Legyünk mi is ilyenek, hisz most is bizonyít a mi Istenünk, el nem hagy a mi Megváltónk. És itt van közöttünk a Vigasztaló Szentlélek.

 


Augusztus 18. Jézus ismeri minden gondolatunkat

"Simon, Simon, íme a Sátán kikért titeket, hogy megrostáljon, mint búzát, de én könyörögtem érted, hogy el ne fogyatkozzék a hited: azért, ha majd megtérsz, erősítsd atyádfiait."

Lukács 22:31-32,

Gondoltuk volna, hogy Jézus tanítványainak is meg kellett térnie? Bizony Jézus halálának pillanatában történt meg az igazi megtérés. Mert akkor értették meg, hogy mit is vállalt értük és az emberiségért a Megváltó. Jézus tudta, hogy Péter háromszor tagadja majd meg, mert még nem élte át azt a fájdalmat amit a keresztfán látottak alatt érték őt. A gonosz is tudott mindenről és már előre kikérte őket. Jézus imádkozott értük, a mi Megváltónk sokszor értünk is esedezik.
A hit elfogyása ördögi támadások, próbák, nehézségek idején történhet meg. Csak az imádság tudja ezt megakadályozni.

Gyönyörködj az Úrban, és megadja szíved kérését!
Hagyd az Úrra utadat, bízzál benne, mert ő munkálkodik:
világossá teszi igazságodat, jogodra fényt derít.
Légy csendben és várj az Úrra!
Zsoltárok 37:4-7,

Nincs ennél szebb ígéret higgyünk és legyünk türelmesek.


Augusztus 17. A hit kialakulását gátló tényezők

A gonosz mindent kitalál, hogy ne tudjunk jó keresztények lenni. A félelem, az aggódás, a kétségbeesés, az ami a hitet lerombolja. Sajnos ez futótűzként tud elterjedni. A rossz hír tud igazán elterjedni, szinte csak azt halljuk a médiában is. A jó hír nem igazán izgalmas.
Ha engedünk ezeknek a negatív tényezőknek akkor létre jön a hitetlenség.

"Ne félj csak higgy!" Mondta Jézus.
"Ne nyugtalankodjék a ti szívetek..."

Jeruzsálemben is sokan nem hittek Jézusnak, mert ott nevelkedett.

Nem is tett ott sok csodát a hitetlenségük miatt.
Máté 13:58,

Küzdjetek a hitért, amely egyszer s mindenkorra a szentekre bízatott.
Júdás 1:3

A hit kialakulását támadja az ellenség, és amikor támadás ér bennünket akkor harcolni kell.
A hit nem állandó, hanem változásban van, mindig a körülmények határozzák meg. Akinek problémája van és nem oldódik meg hamar annak a hite hanyatlik. Pedig akkor kéne a legnagyobbnak lenni, mert ha hálát adna, és megköszönné, hogy az Úrhoz tartozva mindenből kijön, akkor lépne a Róma 8:28 életbe. ( Akik Istent szeretik minden a javukra válik) Minden, mondja az ige- a mindenbe a rossz is bele tartozik, de az Isten a rosszból is tud jót csinálni.
Legyünk türelmesek és hívők, mert Isten a legjobbat akarja nekünk.
 


Augusztus 16. A Hit kialakulásának elősegítő tényezői

A hitet a pozitív gondolkodással tudjuk előbbre vinni. Mert a hitet fokozni lehet.
A legtöbb ige ilyen, a gonosz is a Szent Bibliából merít, csak akik nem ismerik az Isten beszédét azokat be tudja csapni. (agykontroll)

Azt pedig tudjuk, hogy akik Istent szeretik, azoknak minden javukra szolgál, azoknak, akiket elhatározása szerint elhívott.
Róma 8.28
(Csia fordítás) "minden összedolgozik a javukra miután Isten terve szerint való kifejlődésre elhívottak!"

Az ige lehet ragaszkodó, szól hozzám és én ragaszkodok, megnyugtató.
Vagy elengedő, "hagyjad a te utaidat az Úrra" bizalmon alapuló.

Emlékeztető,
Ne félj tőlük, hanem emlékezz vissza arra, hogy mit tett Istened, az Úr a fáraóval és egész Egyiptommal, (emlékkövek felállítása,) 5 Mózes 7:18,

Emlékezzetek csodatetteire, amelyeket véghezvitt, csodáira és döntéseire, ti Izrael utódai kik szolgái vagytok, Jákobnak fiai, kiket kiválasztott.
1 Krónika 16:12-13,

Odaszánás és hála: az adakozás, a böjt az ima. Ebben tudunk növekedni. Akkora a hit, mint amilyen mély az Isten ismeret.
A hit Istennel való kapcsolatunk gyümölcseként jön létre, az ismerettel együtt halad. Isten gondoskodik róla, hogy bizonyságaink legyenek, amit nem szabad elrejteni, elfelejteni mert az bűn. Beszéljünk róla és emlékezzünk meg imáinkban hálaadással.


Augusztus 15. Istentől kapott hit

 

Mert a nékem adott kegyelem által mondom mindenkinek közöttetek, hogy senki ne tartsa többre magát, mint kell, hanem józanul gondolkodjék, amint az Isten adta kinek-kinek a hit mértékét.
Róma 12,3.

„Hit: igen, erre van nekem szükségem —mondják sokan. — És imádkozom is, hogy Isten adja meg nekem.”

Ezzel csak az idődet vesztegeted. Nincs több értelme Istenhez imádkoznod hitért, mint annak, hogy az ujjaiddal malmozol, azt a mondókát hajtogatva: „Ragyogj, ragyogj kicsi csillag.”
A hitért való imádkozás reménytelen vállalkozás és elpocsékolt idő, mert minden hívő megkapta az isteni fajta hitnek egy bizonyos mértékét. Nem kell megszerezned. Nem kell imádkoznod érte. Nem kell böjtölnöd érte. Nem kell jó cselekedetekkel és jó magaviselettel kiérdemelned.
Már a tiéd.
Pál nem a bűnösöknek írt, hanem a hívőknek, a Római levélnek ebben a versében. Azt mondta: „…mondom mindenkinek közöttetek [nem a világon mindenkinek], …az Isten adta kinek-kinek a hit mértékét.” Minden hívőnek van hite!
Isten adta nekik!

Megvallás: Isten megadta nekem a hit mértékét. Nekem megvan az isteni fajta hit egy mértéke! Isten ezt már megadta nekem! Már megvan nekem.

Forrás: Kenneth E. Hagin - Hitünk tápláléka napi adagokban (Ősz)

 


Augusztus 14.

Jézus sokszor megkérdőjelezte a tanítványok hitét is.

És hozzá menvén, felkölték őt, mondván: Mester, Mester, elveszünk? Ő pedig felserkenvén, megdorgálá a szelet és a víznek habjait: és megszünének, és lőn csendesség.
És mondá nékik: Hol van a ti hitetek? És félelemmel csodálkoznak vala, mondván egymásnak: Ugyan ki ez, hogy a szeleknek is, a víznek is parancsol, és engedelmesednek neki?
Lukács 8:24-25,

Hajlamosak vagyunk a bajban a félelemnek teret adni. Pedig akik ismerik Jézust azoknak tudniuk kell, hogy nem szabad kétségbe esni, hanem hittel, hálával, reménnyel kell Istenhez fordulni.
Jézus akkor szól hatalommal, ha talál hitet. Látni és hallani akarja a hitünk reakcióját. beszédünk, cselekedeteink, tekintetünk elárulja a szívünk állapotát. Ő tegnap, ma és mindörökké ugyanaz.


Augusztus 13. 
A hit működhet bárkinél , nemcsak hívő embernél. Ez is egy ajándék, de fel kell gerjeszteni. A kapernaumi százados esete még Jézust is meglepte. Hitte, hogy az ő szolgáját nem kell személyesen meglátogatnia a Mesternek, elég ha szól és meggyógyul.
 
 
Mert én is hatalom alatt álló ember vagyok, és nekem is vannak alárendelt katonáim. Mondom az egyiknek: Menj el!- és elmegy, a másiknak: Jöjj ide!- és idejön, vagy szólok a szolgámnak: tedd meg ezt!- és megteszi." Amikor Jézus ezt hallotta, elcsodálkozott, és így szólt kísérőihez: "Bizony mondom néktek, senkiben sem találtam ilyen nagy hitet Izraelben.
Máté 8:9-10,
 
A pogány százados érti a hatalom működését és a kimondott szó erejét. Nekünk is hinni kell a kimondott szó erejében, mert minden negatív szó negatív energiát hordoz, és minden pozitiv szó áldást hordoz. Csak pozitív dolgokat mondjunk, és ha nem tudjuk tenni mert olyan hatás ért minket, akkor vagy hallgassunk, vagy imádkozzunk. Ez Jézus  kérése felénk.

 


Augusztus 12.  A tétova hit

Aki kételkedik, hasonlatos a tenger habjához, amelyet a szél ide s tova hány. Mert ne vélje az ilyen ember, hogy kaphat valamit az Úrtól. A kételkedő, a minden útjában állhatatlan ember.
Jakab 1:6-8

Mi történik akkor, ha hezitálsz, hogy megtegyél-e valamit, amit az Úr mondott neked? Az ördög fogja megtenni az első lépést.

Ha hitből akarsz élni, a hezitálás a létező egyik legveszélyesebb szokás. Határozatlanságból ered. A Biblia szerint az ilyen ember „állhatatlan, megbízhatatlan és bizonytalan mindenben, amit gondol, érez, dönt” (The Amplified Bible – bővített bibliafordítás).

Ha kételkedsz, a döntéseid nem szilárdak. Próbálsz hitben élni, de közben a félelmedet is táplálgatod. Olyan hitkijelentéseket teszel, hogy „hiszem, hogy Isten meggyógyít.” Aztán a félelmed azt súgja: „De nem mondanám, hogy most túl jól vagyok.” Állandóan a hit és félelem között ingadozol, így nem jutsz előre egy lépést sem.

A mai napon rúgd ki a hezitálás szokását! Határozd el szilárdan, hogy megbízol Isten Igéjében, és az alapján cselekszel. Ezt rögzítsd le egyszer és mindenkorra. Tökéld el, hogy soha többé nem fogsz kételkedni. Amikor kétség támad az elmédben, azonnal rontsd le.

Amikor Isten szól, ne vesztegesd az idődet! Azonnal lépj ki hitben! Így az ördög biztosan nem tud az utadba állni!

Jakab, Istennek és az Úr Jézus Krisztusnak szolgája, üdvözletét küldi a szórványban élő tizenkét törzsnek. Teljes örömnek tartsátok, testvéreim, amikor különféle kísértésekbe estek, tudván hogy hitetek próbája állhatatosságot eredményez. Az állhatatosság pedig tegye tökéletessé a cselekedetet, hogy tökéletesek és hibátlanok legyetek, minden fogyatkozás nélkül. Ha pedig valakinek nincsen bölcsessége, kérjen bölcsességet Istentől, aki készségesen és szemrehányás nélkül ad mindenkinek, és meg is kapja. De hittel kérje, semmit sem kételkedve, mert aki kételkedik, az olyan, mint a tenger hulláma, amelyet a szél sodor és ide-oda hajt. Ne gondolja tehát az ilyen, hogy bármit is kaphat az Úrtól, a kétlelkű és minden útján állhatatlan ember.
Jakab 1:1-8

Kenneth Copeland
 

 


Augusztus 11. A menny viszonyulása az emberek hitéhez

Isten keresi a hitet a földön. Ahol talál, ott kiönti áldásait, az emberekre. Isten nem akar cselekedni a hit csatornája nélkül.

Azután így szólt az Úr: "Halljátok , mit mond a hamis bíró! Vajon az Isten nem szolgáltat -e igazságot választottainak, akik éjjel- nappal kiáltanak hozzá? És várakoztatja-e őket? Mondom nektek, hogy igazságot szolgáltat nekik hamarosan. De amikor eljön az Emberfia, vajon talál-e hitet a földön?"
Lukács 18:6-8,

Sokszor elgondolom, hogy a mi mennyei Atyánk, minden ember Atyja, de mindenki másért imádkozik, és vajon kit hallgat meg az Úr. Hát az Igében benne van, a választottait, akik cselekszik az Ő akaratát.
Ebben az igében az özvegy igen erőszakos volt és kitartó, hitte, hogy igaza van és a bírónak igazságot kell szolgáltatnia. Mi se hagyjuk azt, hogy amiben hiszünk a gonosz ellopja tőlünk, mert rögtön nem változnak a dolgok. Legyünk kitartóak és mondogassuk az igazságot, de ne a magunkét, hanem a hitbeli igazságot, amit az Úr ígér nekünk.


Augusztus. 10.

" Közel van hozzád az ige,a te szádban és a te szívedben", mégpedig a hit igéje, amelyet mi hirdetünk. Ha tehát száddal Úrnak vallod Jézust, és szíveddel hiszed, hogy Isten feltámasztotta őt a halálból, akkor üdvözülsz. Mert szívvel hiszünk, hogy megigazuljunk, és szájjal teszünk vallást, hogy üdvözüljünk. Az Írás is így szól: "Aki hisz őbenne, nem szégyenül meg."
Róma 10:8-11,

Az ige azt mondja" szívvel hiszünk, hogy megigazuljunk, vagyis ha hiszünk tiszta szívből akkor tisztává és igazzá válunk. Nem rögtön, hanem egy folyamat ez, kinél hamarabb kinél tovább tart, ez a folyamat. A megigazulás által az ember lelkében végbe megy egy változás, kezdi megutálni a bűnt, és Isten gyermekévé és barátjává lesz. De ez csak Jézus jóvátétele által lehetséges.

Szájjal kell tennünk vallást ahhoz, hogy üdvözüljünk. Kell ezt tenni a szellem világ előtt, embereknek, és bizonyságtétel közben.
Az a hívő aki szégyenli ezt és hallgat nem méltó Isten kegyelmére. Jézus mondta is. Aki megtagad engem azt én is megtagadom Atyám előtt.

"Aki tehát vallást tesz rólam az emberek előtt, arról majd én is vallást teszek mennyei Atyám előtt, aki pedig megtagad engem az emberek előtt, azt majd én is megtagadom mennyei Atyám előtt."
Máté 10:32-33,
 

 


Augusztus. 9. A HIT MŰKÖDÉSI FOLYAMATA

Isten beszédéből nő ki, Isten erején nyugszik. A hallás mint szellemi érzékelés, isteni kijelentés útján. ( "Szólj Uram, mert hallja a te szolgád.")
Ha olvassuk Isten igéjét az is egy hallás, mert tud Isten úgy is szólni, ígérni, tanítani, kijelenteni. Ehhez is kell egy szív állapot, hogy megértsük, hogy ez most nekünk szól. Isten beszéde által felnő a hit, az emberi szívekben és a szellemben.
Meg kell vallani és kimondani a megértett és meghallott igéket, együtt beszélni Istennel.
Meg kell tenni a ránk eső hitbeli lépéseket.


"A hit tehát hallásból van, a hallás pedig a Krisztus beszéde által" Róma 10:17,


kép forrása: http://i265.photobucket.com/albums/ii205/bacsipista/jezus_a_viharban.jpg

Az ige élő és ható. Azok az emberek akik nem hallják az igét és nincs kapcsolatuk az Úrral, nem alakul ki a hit, ezek a vallásos emberek. És bizony nem fogja megmozdítani Isten kezét.
Noé igaz ember volt, vele Isten beszélt és személyes kapcsolatban voltak. Noé hitt Istennek, és 120 évig építette a bárkát.

Veled azonban szövetségre lépek: menj be a bárkába fiaiddal, feleségeddel és fiaid feleségével együtt.
2 Mózes 6:18,

Noé meg is tett mindent, úgy járt el, ahogyan Isten megparancsolta neki.
2 Mózes 6:22,

A hit testvére az engedelmesség. Ábrahám is hitt az Úrnak, de engedetlenségből mégis be akart segíteni és Hágárral hált. Isten tervébe bele szólt, lett is ebből baj, még a mai időkben is látjuk a kárát. Isten sokszor megengedi, hogy a magunk akaratát vigyük végbe, de annak ára van.

Mózes is a hit hősökhöz tartozott, de ő is sokszor engedetlen volt, aminek meg is lett a büntetése. Nem mehetett be az ígéret földjére. A kegyelem, és az üdvösség ingyen van, de a földi életünkben meg kell bűnhődnünk az engedetlenségeinkért, ha az Úr hangjára nem tesszük azt amit nekünk mond. Az ígéretekhez feltételek is vannak. Isten a szavát betartja és nem személyválogató.

 

 


Augusztus 8. A HIT JELLEMZŐI

Vannak aktív és passzív hitéletek..
Istenben sokan hisznek, de a cselekvésük mégsem azt mutatja, hogy a hit emberei.

Te hiszed, hogy egy az Isten. Jól teszed. Az ördögök is hiszik, és rettegnek. Akarod -e hát tudni, te ostoba ember, hogy a hit cselekedetek nélkül meddő?
Jakab 2:19-20,

Sok ismerősöm van aki büszkén mondja én hiszek, én hívő vagyok, de az életükben a cselekedetükben olyan messze vannak Istentől, mint Makó Jeruzsálemtől. Sokszor még mi, akik bemerítkezett hívők vagyunk, akik imádjuk az Urat, akik szolgálunk neki, mi is messze vagyunk néha. Mert a világ gondjai és az élet nehézségei elvisznek az Úrtól sok esetben. De mindig helyre állhatunk.

Ugyanígy a hit is, ha cselekedetei nincsenek, halott önmagában.
Jakab 2:17,

Az Urat kell a legelső helyre tennünk, és hinni, hogy ő ma is mindennek az Úrra. Úr a pénztárcánk felett, Úr a betegségek felett, Úr mindenek felett. És keresni kell az ő orcáját, keresni kell az ő akaratát, hogy a helyünkön álljunk, azon a helyen ahol ő látni akar minket.

 


Augusztus 7. A HIT ÉS A REMÉNY VISZONYA

Most azért megmarad a hit, a remény, a szeretet, e három közül pedig a legnagyobb a szeretet.
1 Korintus 13:13,

 

szeretetA hit mindig a jelenről szól, a remény pedig a jövőről!
Sokszor hiszünk a jövőbeli reménységben, de a jelenben nem. Pl, betegségekben, sok ember bele nyugszik mert fáj, mert érzi a problémát és nincs hite abban, hogy az elmúlhat.

 

"Az én igaz emberem pedig hitből fog élni, és ha meghátrál, nem gyönyörködik benne a lelkem. De mi nem a meghátrálás emberei vagyunk, hogy elvesszünk, hanem a hitéi, hogy életet nyerjünk."
Zsidó 10:38-39,

 

A hit harcában vigyáznunk kell, hogy a problémákban ne engedjük a félelmet a szívünkbe, mert akkor elbukunk. Harcoljunk igékkel, valljuk meg azokat a pozitív ígéreteket amit az Úr leíratott az őt szeretőknek. Jézus egyszerűen és nyomatékkal mondotta ezt a mondatot.

 

"Ne nyugtalankodjék a ti szívetek: higgyetek Istenben, és higgyetek énbennem."
János 14:1,

 

"Ne félj csak higgy..."
Lukács 8,50

 

A hit egy olyan csatorna a föld és a menny között mint egy vezeték, amelyen az áram fut mindenhova ahova vezetjük, vagy a vízvezeték amely a várost behálózza. De a vezeték lehet 1 colos, de lehet félcolos is, esetleg 4 colos. Ugyanígy van a hitünk is. Vannak dolgok amikhez még nem nőt fel a hitünk, kicsi az átmérője. Van kis hit és van nagy hit is.
Fogadjunk meg Jézus tanítását és higgyünk, mert az ő szavában nem kételkedhetünk. Jelentsük ki bátran a szellem világ előtt azokat az igéket ami az igazság, mert úgy megszabadulunk.
Bátran tegyünk bizonyságokat, alátámasztva igékkel, mert a hit hallásból van Isten igéje által.

 

 


Augusztus 6.

Az Ószövetségben a hit az embernek Istennel kapcsolatos magatartása, amelynél a hangsúly az engedelmességen és a bizalmon van. „Abrám hitt az Úrnak, aki ezért igaznak fogadta el őt.”(1Móz 15,6) Aki szembeszegül Isten akaratával, parancsával az hitetlen.

 

A hit fogalmát az Ószövetségben az "áman" ige fejezi ki, ami annyit jelent -stabil alap- szilárd, állandó, megbízható, tartós.
Az ember fő lelki igénye: szeretet, elfogadás, biztonság!
De az Újszövetségben sem jelent mást mint: bizalmat szavahihetőséget, garanciát, bizonyítékot, megbízhatóságot.

Kiálts hozzám, és válaszolok, hatalmas és megfoghatatlan dolgokat jelentek ki neked, amelyekről nem tudhatsz.
Jeremiás 33:3,

Aki bízik Isten beszédében az hozzá fordul bizalommal.

"Atyátokká leszek, ti pedig fiammá és leányommá lesztek, így szól a mindenható Úr."
2 Korinthus 6:18,

Én megyek előtted, a rögös utat elegyengetem, az ércajtókat betöröm, és a vas-zárakat leverem.
Ézsaiás 45:2,

Bár ahogy az előbbiekben írtam, az emberiségbe be van kódolva, hogy valakiben hinni kell, egyedül Isten volt az aki kijelentette magát. Amikor már megjelent a kereszténység, sok más népcsoport csak úgy maguktól illetve a gonosztól hittek sok mindenben, maguk csinálta bálványokban, babonákban.
Gárdonyi Géza könyvéből idézek, A láthatatlan ember című könyvből, hogy az akkori magyar nép ősei idejében a hun nép Attila idejében miben hittek.

"Aztán megint lovasok, megint gyalogosok, megint szekerek. Csaknem valamennyi hozta az isteneit is, kőből, fából, rézből, aranyból való ördögi pofákat: ki díszkíséretben, ki csak rúdon, de mindnyájan tiszteletes bizalommal."

A részletben Attila hadba indul Róma ellen, és a hozzá jövő szövetséges népekről szól a felsorolás. De a regényben Istent is emlegetik. Egy nagy káosz volt abban az időben, és most is az van sajnos. De a ma emberének van kijelentés, mert Isten szól a Szent Biblia alapján. Imádkozzunk azért, hogy legyen kívánatos a tanulmányozása minden embernek.

 

 


Augusztus 5. HITTEL ,VAGY HIT NÉLKÜL

 

Hit nélkül lehetetlen Istennek tetszeni

Hit nélkül az ember szétesik, erkölcsileg, szellemileg, testileg! Valamiben hinni kell, és ha végignézzük a történelmet a népcsoportokat, hittek is valamiben. Sajnos a gonosz kínált bőven, sok mindent.

Hit nélkül, pedig senki sem kedves Isten előtt, mert aki Istent keresi, annak hinnie kell, hogy ő van: és megjutalmazza azokat, akik őt keresik.
Zsidó 11:6,
(Károli) " Hit nélkül, pedig lehetetlen Istennek tetszeni"

A hitetlenség bűn! Jézus kijelenti, hogy a legnagyobb bűn, mert a hitetlen emberen nem tud segíteni, és a hitetlen ember másokat is a bűnre csábítja, a családját, barátait ismerőseit. Hinti a hitetlenség beszédét és szellemét, és az, mint a ragály terjed. Ugyanúgy. mint mi akik Jézusról teszünk bizonyságot hintjük a remény és az áldás szavát amiből kifejlődik a hit.

Mert minden ami nem hitből származik, bűn.
Róma 14:23,

Az Istennel való kapcsolatunkban minden cselekedetünk, amit nem a hit motivál, bűnöket szabadít fel. Ha a kételkedés szellemét beengedjük az életünkbe, akkor semmi értelme a kereszténységünknek. Akkor Jézus hiába vállalta a halált, és a szenvedést.

Az emberi lehetetlen hit által lehetséges lesz!

 


Augusztus 4. A HIT TÖRVÉNYSZERŰSÉGE

A Hit

Az ember szellemének egy képessége, ami összeköti a földet a mennyel, a hit. Az embert Istennel, hogy Jézus Krisztus megváltása által megszerzett mennyei javak át tudjanak jönni az ember életébe.
Vannak testi és lelki érzékeléseink, de ne keverjük össze a hittel.

A hit pedig a remélt dolgokban való BIZALOM, és a nem látható dolgok létéről való MEGGYŐZŐDÉS.
Zsidó 11:1,

Ez a két szó a fontos " bizalom- meggyőződés."
A bizalmunknak rendíthetetlennek kell lennie.
És ha beszélünk emberekkel a jó hírről akkor, úgy kell mondanunk, hogy meg vagyok győződve arról, hogy......
Mert a beszédünknek hitelesnek, erővel hatónak kell lennie.

Tartsd meg a hitet és a jó lelkiismeretet, amelyet egyesek elvetettek, és ezért a hit dolgában hajótörést szenvedtek.
1 Timoteus 1:19,

Isten szellem, ezért vele csak szellemi képességekkel léphetünk kapcsolatba. Ez a szellemi képességünk a hit.

 


Augusztus 03. Fiak vagyunk

 Menjetek el, és hirdessétek...

Menjetek el, és hirdessétek: elközelített a mennyek országa! Gyógyítsatok meg betegeket, támasszatok fel halottakat, tisztítsatok meg leprásokat, űzzetek ki ördögöket. Ingyen kaptátok, ingyen adjátok.
Máté 10:7-8,

Fiúvá váltunk Krisztus megváltása által. Nagy kihívás ez, Jézus természet fölötti erejének felszabadítása.
Isten akarata az, hogy minden ember üdvözüljön.

Üdvösség azt jelenti: gyógyulás, szabadulás, fiúság, helyreállás, örök élet.

Amikor megtértünk ezek a folyamatok mentek végig az életünkben, és az út végén vár az örök élet.
A bíróságon sem fogadják el bizonyíték nélkül a mondottakat. Nekünk is bizonyítani kell. Ha másként nem akkor kérnünk kell a mennyei csodákat, hogy Isten tegye meg. Ki kell szolgáltatnunk az embereknek a bizonyítékokat és hit által kézrátétellel imádkozva a szükségletekért! A Szent Szellem segít ebben, ha van hitünk.

Beszédem és igehirdetésem sem az emberi bölcsesség megejtő szavaival hangzott hozzátok, hanem a Lélek bizonyító erejével: hogy hitetek ne emberek bölcsességén, hanem Isten erején nyugodjék.
1 Kor 2:4-5,

 


Augusztus 02.

 

"Nekem adatott minden hatalom mennyen és földön. Menjetek el tehát, tegyetek tanítvánnyá minden népet, megkeresztelve őket az Atyának, a Fiúnak és a Szentléleknek nevében, tanítva őket, hogy megtartsák mindazt, amit én parancsoltam nektek: és íme, én veletek vagyok minden napon a világ végezetéig."
Máté 28:18-20,

A mi drága Királyunk kijelentette, hogy mennyen és földön Úr Ő. Tehát amit mond azt cselekedjük. Ha azt tesszük ami az igében van, és engedelmesen cselekedjük az ő tanítását velünk lesz és mindenben segít. Áldásai ránk hullanak, úgy a családi életünkben, mint a szolgálatunkban, a növekedésben. Ez egy nagy missziós parancs. A segítsége a Szent Szellem és az angyalok által történik. Pozíciónk és hatalmunk van, mert ő adta és felhatalmazott minket sok mindenre. Fiak vagyunk mindannyian akik elfogadtuk őt. Az ő missziós parancsa több rétegű.

Menjetek,
Hirdessétek,
Gyógyítsatok,
Űzzétek, ( ördögöt,démonokat, gonosz szellemeket)
Támasszatok halottakat.

Az evangélium jó hír, mert meg tudja változtatni az emberek gondolkodását. Tegyük minél gyakrabban.

 

 


Augusztus 01. HITÉPÍTÉS

Amit szem nem látott...

Rettentő fontos a missziós munka, mert az embereket megmentjük a haláltól az ítélettől. Ennek a tevékenységnek az alapja a bizonyságtétel. Mindannyiunk életében van bizonyság, amit tovább kell adni. Akit megérint a bizonyság üzenete az elgondolkodik rajta, és ez egy mag lesz a szívében. Van aki messzire megy, mert úgy hívja el Isten, de van akinek az ismerősei, vagy a rokonság körében kell missziós munkát végezni, leutazni a rokonsághoz és vinni az örömüzenetet. Ebből épül a hit.
 
Mert nem szégyenlem az evangéliumot, hiszen Isten ereje az, minden hívőnek üdvösségére, elsőként zsidóknak, de görögöknek is, mert Isten  a maga igazságát nyilatkoztatja ki benne hitből, hitbe, ahogyan meg van írva: " Az igaz ember pedig hitből fog élni." Róma 1:16-17,
 
Az evangélium Isten ereje, egy dinamisz, ami a megfelelő időben egy isteni szikra hatására robban.

  






J Ú L I U S

Július

 


Július 31. Az evangélizáció alappillérei Válaszolni a kérdésekre.

 

Sok ember hajlandó beszélgetni velünk és kérdéseket tesz fel. Tudnunk kell a válaszokat és szeretettel odaadással beszélgetve válaszolni rájuk. Sok embernek csak a beszélgetés hiányzik, és mikor már ismernek lassan kinyílnak.

Mint Krisztus apostolai élhettünk volna tekintélyünkkel, mégis olyan szelíden léptünk fel közöttetek, mint ahogyan az anya dajkálja gyermekeit. Mivel így vonzódtunk hozzátok, készek voltunk odaadni nektek nemcsak az Isten evangéliumát, hanem a saját lelkünket is, mert annyira megszerettünk titeket.
Thesszalonika 2:7-8,

Az a szeretet legyen bennünk is más emberek iránt ami Krisztusban volt, és van most is. 


Július 30. Az evangélizáció alappillérei - Hiteles életforma

 

Nem elég beszélnünk az evangéliumról, a szolgálatunknak hitelesnek kell lennie az életformánkon keresztül.
A hitelesség nem egyenlő a tökéletességgel. A hitelesség egy őszinteséget jelent ,nem képmutatást.. Egyszerre kell a szolgálati ajándékot és a jellemet építeni. Sokszor hibázunk, de ki javítjuk Isten Szelleme segítségével.

Igyekezz kipróbált emberként megállni az Isten előtt, mint olyan munkás, aki nem vall szégyent, hanem helyesen fejtegeti az igazság igéjét. A szentségtörő üres fecsegők elől pedig térj ki, mert egyre messzebb mennek az istentelenségben, és szavuk úgy terjed, mint a rákos fekély.
2 Timóteus 2:15-17a,


Július 29. Az evangélizáció alappillérei Szenvedés az evangéliumért.

 biblia és töviskoszoru

A konfrontálódást vállalni kell az evangéliumért, de csak bölcsen. Az igazságot nyugodtan higgadtan finoman közölni kell, és nem vitatkozva, hanem szeretettel.
Az emberi lelkesedés tüze kialszik, ha az elhívásunk meg fog próbáltatni, de ha Mennyből táplált tűz van bennünk, akkor az égni fog akkor is, amikor az életünk nehéz időszakon, próbán megy keresztül. 

Az az indulat legyen bennetek, ami Krisztus Jézusban is megvolt: mert ő Isten formájában lévén nem tekintette zsákmánynak, hogy egyenlő Istennel, hanem megüresítette önmagát, szolgai formát vett fel, emberekhez hasonlóvá lett, és magatartásában is embernek bizonyult; megalázta magát, és engedelmeskedett mindhalálig, mégpedig a kereszthalálig. Ezért fel is magasztalta őt Isten mindenek fölé, és azt a nevet adományozta neki, amely minden névnél nagyobb, 1hogy Jézus nevére minden térd meghajoljon, mennyeieké, földieké és földalattiaké; és minden nyelv vallja, hogy Jézus Krisztus Úr az Atya Isten dicsőségére.
Filippi 2:5-11,

1190


Július 28. Az evangélizáció alappillérei - Az evangélium hirdetése

 

Az életünkkel kell bemutatni Jézust. Hittel teljes, hatékony ige hirdetés éri el az eredményt. Ne legyünk erőszakosak de kezdeményezzünk.

Nem szabad figyelni arra hogyan reagálnak, mert van olyan ember akit felkavar az evangélium és zavarodottá válik és rosszul reagálnak rá. Általában akkor a szívéig hatol az ige és felkavarja érzéseit. 

Jól vigyázzatok, hogyan éltek: ne esztelenül hanem bölcsen, kihasználva az alkalmas időt, mert az idők gonoszak. Éppen ezért: ne legyetek meggondolatlanok, hanem értsétek meg, mi az Úr akarata.
Efezus 5:15-17, 

Bizony ki kell használni minden időt, alkalmat, hogy bölcsen mondjuk az elveszetteknek a menekülés drága igéit, még akkor is ha bolondnak néznek, mert a mag ott lesz a szívükben. Isten az aki azt locsolgatja és a megfelelő időben ki is kel. De ehhez imádkozni is kell.

És végül, testvéreim, imádkozzatok értünk, hogy terjedjen az Úr igéje, és hogy megszabaduljunk az elvetemült és gonosz emberektől: mert nem mindenkié a hit. De hűséges az Úr, aki megerősít titeket, és megőriz a gonosztól.
2 Thesz 3:1-3,

Sok ember ellenségének tekint minket, mert a bűnei taszítják a hívőktől. Ez egy szellemi harc. De ne törődjünk ezzel.

 


Július. 27. Az evangélizáció alappillérei


1. Imádkozás
2. Az evangélium hirdetése
3. Szenvedés az evangéliumért
4.Válaszolni a kérdésekre

Imádkozás:

Imádkozás nélkül nem hatékony az evangélium. Ez a fegyverünk a gonosz ellen. Jézus megtanított imádkozni is, egy példát mondott erre, a "mi Atyánk" imádságot. Az Ó szövetségben is minden fontos ütközet vagy fontos dolog előtt imádkoztak, de Jézus is felhívja a figyelmet, hogy minden fontos döntés előtt tárjuk az Atya elé azt amire készülünk. És ha egyezik az Atya akaratával akkor segítségünkre lesz.

Ezért mondom néktek: higgyétek, hogy mindazt, amiért imádkoztok, és amit kértek, megkapjátok, és meg is adatik nektek. És amikor megálltok imádkozni, bocsássatok meg, ha valaki ellen valami panaszotok van, hogy mennyei Atyátok is megbocsássa nektek vétketeket.
Márk 11:24-25,


Július 26. Az evangélista feladata

 

Az evangélista feladatai közé tartozik a gyülekezet felé való szolgálat is. Fontos tudnunk, hogy a gyülekezet azokért van, akik még nincsenek benne.

Sajnos sok egyház eltér ettől a küldetéstől. Ha azonban a gyülekezetek készek újból visszatérni az eredeti küldetéshez, akkor Isten ismét kitölti a Ő Szellemét rájuk és meg fognak újulni.

Az evangélista feladata az, hogy segítsék a gyülekezetet erre az eredeti elhívásra fókuszálni.

Gondoljunk arra, hogy Istennek fáj a szíve amikor látja az embereket elveszni bűneikben. 

"Aki titeket hallgat, engem hallgat, és aki titeket elutasít, engem utasít el, és aki engem elutasít, az azt utasítja el, aki elküldött engem." Lukács 10,16

Mikor a hetvenkét tanítvány visszatért, örömmel jelentette: "Uram, még az ördögök is engedelmeskednek nekünk a te nevedre!"Lukács 10,17

"Aki tehát vallást tesz rólam az emberek előtt, arról majd én is vallást teszek mennyei Atyám előtt, 33aki pedig megtagad engem az emberek előtt, azt majd én is megtagadom mennyei Atyám előtt." Máté 10, 32-33

 


Július  25. Jézus szolgálata

Jézus tanított és cselekedett.
Minden tettével az Atya akaratát tette. Imádkozott és kérte az Atyát, hogy mindenben tudja azt tenni amit ő kért tőle.
Imádkozott az emberiségért, tanítványaiért.
Tanította a tanítványokat egy kicsit másként mint a nagy közösségben összegyűlt embereket, de azokat is tanította.
Gyógyított, ördögöket, démonokat űzött és szabadító szolgálatot végzett. Áradt belőle a szeretet.
Halottakat támasztott fel.

Valójában erre hívott el minket is, kiket mire. Fontos, hogy képzésekben részt vegyünk, fontos hogy fel legyünk hatalmazva rá, ki legyünk rendelve erre a munkára. Bár sok tanfolyamot elvégeznek a keresztények, de mégis azt látom, hogy nem hatalmazzák fel őket bizonyos szolgálatra, így nem merik azt gyakorolni és a végén elsínylik a dolog, feledésbe megy. Hogy miért van ez így?
Vannak erre ötleteim, de inkább bölcsen hallgatok erről, mert nem az én dolgom megítélni. Inkább imádkozzunk azért, hogy az ébredés előtt legyen elég olyan ember aki részt vesz ebben és segíteni tudja az embereket az úton amire rá lépnek.
Az evangélistának a gyülekezet felé is szolgálnia kell.

Hiszen erre hívattatok el, mivel Krisztus is szenvedett értetek, és példát hagyott rátok, hogy az ő nyomdokait kövessétek:
1 Péter 2:21,

Tisztítsátok meg lelketeket az igazság iránti engedelmességgel képmutatás nélküli testvérszeretetre, egymást kitartóan, tiszta szívből szeressétek, mint akik nem romlandó, hanem romolhatatlan magból születtek újjá, Isten élő és maradandó igéje által.
1 Péter 1:22-23,

 


Július. 24. Ajándékok, kincsek

Amikor megszületünk már akkor kiválasztja Isten az övéit, és ott szunnyad bennünk az a talentum amit kaptunk. Az élet, a családi viszonyok és a gonosz sokszor próbálja ezeket elnyomni, de valójában aki törekszik a normális szép életre kibontakozik az igazi énje. Ha pedig érzi, hogy ő Isten jelenlétében szeretne mozogni, akkor segítséget kap arra, hogy megtalálja az utat az Úrhoz. 

Onnantól fogva már Isten Szelleme vezeti, és ha figyel rá akkor sok minden ajándék felszínre kerül. Kinél előbb, kinél később.

Persze olyan is van amikor mellé fog valaki, mert bizony a gonosz a hívőkkel sem úriember. De ki lehet abból is jönni, mert Isten türelmes, megértő, szerető Atya.
Az evangélistákban nagyobb tűz van az emberek felé, több szeretet ezáltal barátságosabbak, közvetlenebbek. Harcosabbak és hamar konfrontálódnak is. Kérni kell a bölcsességet ehhez. Keresik a másik evangélista társaságát, felismerik egymásban az ajándékot.

Vigyázni kell azonban, hogy ott ne harcoljon ahol nem kell, ne nézze le a másikat ha annak nincs annyi gyümölcse mint neki.

Egyébként mindenki éljen úgy, ahogy az Úr adta neki, ahogy az Isten elhívta: Így rendelkezem minden más gyülekezetben is.
1 Korinthus 7:17,

Mindenki abban maradjon meg Isten előtt, testvéreim, amiben elhívatott.
1 Korinthus 7:24,

 


Július 23.   Az evangélista mentalitása.
 
Postás:  Közvetít egy küldeményt aminek feladója Isten.
Feladó helye a menny.
Tartalma jó hír.
Értéke felbecsülhetetlen.
Cimzettje az emberiség.
Szülész: Nem szül, de levezeti a szülést.Ezután a gyermeket, átadja a szüleinek, és a szülők gondoskodnak róla. Az evangélista a szülész, a pásztor a szülő, ez csak együttmüködéssel fog jól működni.  
Halász:  A halász hálóval beviszi, összegyűjti a csónakba (gyülibe) a halakat. 

 

Az evangélista olyan mint a jó samaritánus: Ő kint jár az életben a világban, és szolgál a szükségben levők felé. Nem csak szolgál, hanem elviszi a vendég fogadóba (gyülibe) is a bajba jutottakat. Jó volna minden jó tulajdonsággal rendelkezni, de mi csak emberek vagyunk, egyedül Jézus volt az aki mindennel rendelkezett. De ha csak a felével is rendelkezünk és azt megtesszük, akkor már sokat tettünk.
 
Mert a mi igehirdetésünk  nem tévelygésből ered, nem is tisztátalan szándékból, nem az álnokságból. Hanem mivel az Isten ítélt minket alkalmasnak arra, hogy ránk bízza az evangéliumot, úgy hirdetjük azt, mint akik nem az embereknek akarnak tetszeni, hanem a szívünket vizsgáló Istennek.
1 Thesszalonika 2:3-4,

 


Július 22.  Evangélista
 

Valójában amikor megtérünk és elérkezünk a nagykorúság idejéhez mindannyian evangélistáknak kellene lennünk. Isten erre hívott el minket. Ennek vannak jelei, vajon felismerjük ezeket?
Az evangélium jelentése = (görög szó)  Jó hír, öröm üzenet, örvendetes hír,

az evangélista = ezeket továbbadó személy.
 
Elhívása van az Úrtól.
Olyan álmai, gondolatai vannak, ami mindig ehhez a szolgálathoz kötődik.
A szolgálati ajándékát kulcs fontosságúnak érzi.
Nagyon hamar kialakulnak benne Istentől vett látások, az evangélium hirdetésének a módszerére.
Dinamikus.
Kezdeményező képességű.
Harcos.
Halász mentalitással rendelkezik.
Felismeri a másokban levő ajándékot.
 
Én úgy gondolom, hogy mindannyiunkban megvan  a kilenc ajándékból legalább négy. De olyan testvér is lehet akiben mind megvan. 
Akkor miért nem működik elég hatékonyan? Talán sok csalódás bántás ér minket? Vagy nem vagyunk elég törekvőek? Vagy érdektelenek vagyunk egymás iránt? Nincs elég időnk? 
Sok minden lehet, de az előttünk járó testvéreknek kell bevezetni a fiatalabbakat, vagy a bátortalanokat. Egymást kell bátorítani ebben. Persze ehhez bizonyságok is kellenének, de mikor erre sincs idő. Itt az internet és a fórumokon lehetne bizonyságokat tenni, hogy mások is okuljanak, vagy tanuljanak belőle, esetleg adjanak tanácsot a bizonytalanoknak.

Hanem mivel az Isten ítélt minket alkalmasnak arra, hogy ránk bízza az evangéliumot, úgy hirdetjük azt, mint akik nem az embereknek akarnak tetszeni, hanem a szívünket vizsgáló Istennek. 
1Thesz 2:4

 


Július 21. Mentorálás

A mentor: segít, felkarol, személyre szólóan metszeget, bátorít. Mintha Jézus is ezt tette volna! De Pál is Timóteussal.
Nagyon fontos tanítványozni, ami mindkét fél részéről egy alázatos és kitartó munka. Egymás iránt tiszteletet és megbecsülést igénylő kapcsolat. Fontos lenne az egész gyülekezet bevonása, mert a végeredmény az emberek megmentése. Isten adja a talentumokat kinek-kinek mit. Élni kell vele, és Krisztus teste így tud növekedni.

És ő "adott" némelyeket apostolokul, másokat prófétákul, ismét másokat evangélistákul, vagy pásztorokul és tanítókul,hogy felkészítse a szenteket a szolgálat végzésére, a Krisztus testének építésére, Efézus 4, 11-12

A felkészítés: Felismerni ki lehet tanítvány,
Felszabadítani,
Felszerelni,
Felkészíteni, képezni, tanítványozni,
Kiküldeni,

A gyülekezetekben az életnek jeleinek kell lennie. Amit a Szent Szellem kavar fel, de erre adni kell minden hívőnek magát. Nyilván a vezetőknek is több dolga akad ha érzik a változást. Kérjük Isten Szellemét, hogy hozzon változást és életet, mert csak így van értelme.

 


Július. 20. Csapatmunka

Csak akkor érhetünk el eredményt, ha csapatban dolgozunk, ami egységet is jelent. A gonosz az egységbe nem tud behatolni. A jó csapatmunkás, nem irigykedik a másikra, sőt örül annak eredményében, még ha ő tanította is.
Emlékezzünk Jánosra, aki tudott visszahúzódni amikor Jézus megjelent. " Neki kell növekednie" mondta.
De ugyan így volt Pál és Barnabás esetében is. A kulcsembereket kell megtalálni. Az a vezető aki ezt teszi, biztos lehet abban, hogy előre haladnak és nem hátra. Az Etióp kincstárnok által lett ébredés Etiópiában. a Szent Szellem szólt Fülöphöz és ő engedelmes volt szívében.

 

Az Úr angyala pedig így szólt Fülöphöz: "Kelj fel, és menj Dél felé a Jeruzsálemből Gázába vezető útra, amely néptelen." 27Ő felkelt, és elindult. És íme, egy etióp férfi, a kandakénak, az etiópok királynőjének udvari főembere, aki egész kincstára fölé volt rendelve, és Jeruzsálemben járt az Istent imádni, 28visszatérőben hintóján ülve olvasta Ézsaiás prófétát. 29Ezt mondta a Lélek Fülöpnek: "Menj oda, és csatlakozz ahhoz a hintóhoz." 30Amikor Fülöp odafutott, hallotta, hogy Ézsaiás prófétát olvassa, és megkérdezte tőle: "Érted is, amit olvasol?" 31Erre az így válaszolt: "Hogyan érthetném, míg valaki meg nem magyarázza?" És megkérte Fülöpöt, hogy szálljon fel, és üljön mellé. 32Az Írásnak az a szakasza, amelyet olvasott, ez volt: "Amint a juhot levágni viszik, és amint a bárány néma a nyírója előtt, úgy nem nyitja meg a száját. 33A megaláztatásért elvétetett róla az ítélet, nemzetségét ki sorolhatná fel? Mert élete felvitetik a földről." 34Az udvari főember megkérdezte Fülöptől: "Kérlek, kiről mondja ezt a próféta? Önmagáról vagy valaki másról?" 35Fülöp beszélni kezdett, és az Írásnak ebből a helyéből kiindulva hirdette neki Jézust. 36Amint tovább haladtak az úton, valami vízhez értek, és így szólt az udvari főember: "Íme, itt a víz! Mi akadálya annak, hogy megkeresztelkedjem?" 37(Ezt mondta neki Fülöp: "Ha teljes szívedből hiszel, akkor lehet." Ő pedig így válaszolt: "Hiszem, hogy Jézus Krisztus az Isten Fia.") 38Megparancsolta, hogy álljon meg a hintó, és leszálltak a vízbe mind a ketten, Fülöp és az udvari főember, és megkeresztelte őt. 39Amikor kijöttek a vízből, az Úr Lelke elragadta Fülöpöt, és nem látta őt többé az udvari főember, de örvendezve haladt tovább az útján. 40Fülöp pedig Azótoszba került, és végigjárva valamennyi várost, hirdette az evangéliumot, míg Cézáreába nem ért.
ApCsel 8, 26-40

 

 


Július 19. Az aratás.

Minden népnek, nemzetnek ad Isten egy kegyelmi időt, amikor különös módon meglátogatja őket. Számunkra ez az idő a rendszerváltással kezdődött el.
A mi felelősségünk, hogy Isten elhívásának engedelmeskedjünk. Akik azóta tértünk meg hatalmas kegyelemmel lettünk megáldva.
Magyarországon és a mellettünk levő országokban most az aratás időszaka van. Ezt maximálisan ki kell használnunk.
Ez kemény munka, amire koncentrálni kell. Szükség van a pásztor és az evangélista együttműködésére. Bele kell vezetni a gyülekezetet, bátorítani, kell az embereket.

Fülöp lement Samáriába, és ott hirdette nekik a Krisztust. A sokaság egy szívvel és egy lélekkel figyelt arra, amit Fülöp mondott, mivel hallották és látták azokat a jeleket, amelyeket tett.
ApCsel. 8:5-6,

Kérve kérlek az Isten és a Krisztus Jézus színe előtt, aki ítélni fog élőket és holtakat: az ő eljövetelére és országára kérlek: HIRDESD az igét, állj elő vele, akár alkalmas, akár alkalmatlan az idő, feddj, ints, biztass teljes türelemmel és tanítással.
2 Timóteus. 4:1-2,

alkalmas vagy alkalmatlan időben

Imádkozzunk emberekért, hogy Isten dicsőségével tudjunk bizonyságok lenni, úgy mint Fülöp. Jézus alig várja, hogy csodákat tegyen a (beszédünk) imáink által.


Július 18.   Evangélisták

Küldetés

Jézus a tanítványokat előbb elhívta, tanította, majd kiküldte őket. Valójában a gyülekezetekben is így kellene lennie, még akkor is ha az ajándékok nem mindenkinek ugyanazok. Sokszor az az érzésem, hogy csak azért megyünk gyülekezetbe, hogy jól érezzük magunkat. Amiben semmi kivetni való nincs, hisz a vasárnap az Úr napja és egy pihenő nap. Amikor az Úr jelenlétében örvendezünk és imádkozunk, egymás terheit segítünk vinni és dicsérjük az Urat. Én legalábbis egy ünnepnapnak tekintem, ahol épülhetek és örvendezhetek a hétköznapi problémák elhagyása mellett.

Jézus emberhalászoknak hívta el a tanítványokat. Ez alapján képezte ki őket. A mi elsődleges elhívásunk is ez, amitől nem szabad eltérnünk. Amikor megtérünk, mi kapunk áldást, de ezt tovább kell adnunk.
Ha tovább adjuk az áldást ami bennünk van, akkor egy űr keletkezik bennünk, amit az Úr betölt. És a tűz, a kenet, az áldás ott marad az életünkben.

És ő "adott" némelyeket apostolul, másokat prófétákul, ismét másokat evangélistákul, vagy pásztorokul és tanítókul, hogy felkészítse a szenteket a szolgálat végzésére, a Krisztus testének építésére, míg eljutunk mindnyájan a hitnek és az Isten Fia megismerésének egységére, a felnőttkorra, a Krisztus teljességét elérő nagykorúságra.
Efézus 4:11-13,

Azt olvassuk az Igében "adott" mindenkinek szolgálatot. Semmi olyat nem olvasunk, hogy kijelentette; a többiek meg ücsörögjenek és érezzék jól magukat. Elgondolkodtató!
Az elhívásunk az egy megfontolt és komoly dolog. Az Atya előre eltervezte mindenkinek mi a dolga, célja amire törekednie kell. De honnan tudhatjuk? Hát mindent meg kell tennünk ennek érdekében, és ha nekünk nincs látásunk akkor vannak vezetőink, prófétáink, apostolunk, akik majd meg mondják kinek-kinek mi a dolga. Legyünk felkészültek, engedelmesen alázatosak, mert rövid az idő. Az ébredés a küszöbön van.

 


Július 17.  Az evangélizáció fontossága.

ima



Az imádságban állhatatosak legyetek, vigyázván abban hálaadással: Imádkozván egyszersmind mi érettünk is, hogy az Isten nyissa meg előttünk az ige ajtaját, hogy szólhassuk a Krisztus titkát, a melyért fogoly is vagyok: Hogy nyilvánvalóvá tegyem azt úgy, a mint nékem szólnom kell.
Bölcsen viseljétek el magatokat a kívül valók irányában, a jó alkalmasságot áron is megváltván.
A ti beszédetek mindenkor kellemes legyen, sóval fűszerezett: hogy tudjátok, hogy mimódon kell néktek kinek-kinek megfelelnetek.
Kolose 23:2-6,

Mindannyian Jézus tanítványai vagyunk, tegyük hát amit el vár tőlünk.
Imádkozni rendületlen, ha valami akadály van mélyre ásni mi áll mögötte, mi az az akadály ami ezt meghiúsítja.
Szólni hirdetni, megvallás ereje és öröme.
Mivel egy kihívást intéz az emberekhez, legyünk bátrak és merjünk konfrontálódni.
Hiteles életmódunkkal bölcs magatartásunkkal, legyünk példák.
Mindenki kérdésére tudjuk a választ, készüljünk fel ha nem tudnánk kívülről.

968 


Július 16.  A bizonyságtevés fontossága

 Naaman


Elizeus idejében sok bélpoklos volt Izraelben: de azok közül egy sem tisztult meg, csak a Sziriából való Naámán. Vajon miért? Mert csak neki tettek bizonyságot

Egyszer rabló arám csapatok vonultak ki, és foglyul ejtettek Izráel országából egy kislányt, aki Naamán feleségének a szolgálója lett. Ez így szólt úrnőjéhez : Bárcsak eljuthatna az én uram a samáriai prófétához, az majd meggyógyítaná bélpoklosságából.
2 Királyok 5:2-3,

Naamán engedélyt kért Arám királyától, hogy elmehessen Izrael királyához, az pedig megijedt, hogy ő hogy is tudná meggyógyítani ezt az embert. Amikor meghallotta Elizeus az Isten embere, üzent a királynak, hogy küldje hozzá Naamánt.
Elizeus ezt mondta a betegnek:

Menj és fürödj meg hétszer a Jordánban, akkor újra megtisztul a tested!
2 Királyok 5:10,

Először nem igazán akart engedelmeskedni, de a szolgák unszolására meg tette. Azonnal megtisztult és hirdette:

Most már tudom, hogy nincs máshol Isten az egész földön, csak Izráelben.
2 Királyok 5:15,

Az a kislány, aki által megtudta, hogy Izrael Istenében lehet bízni, egy név nélkül szereplő gyermek a bibliában. Mégis nagyon fontos személy, mert az ő bizonyságán keresztül ismerte meg Istent. A hitét építette a bizonyság. De mit sem ért volna, ha nem engedelmes. Sokszor érthetetlen nekünk mit mond, mire kér az Úr, de ha engedelmesek vagyunk akkor a javunkra szolgál minden tanácsa.

935

 


Július 15.  Jézus látása az evangélium hirdetéséről

Kövessetek engem


És monda nékik: Kövessetek engem, és azt mívelem, hogy embereket halásszatok. Azok pedig azonnal otthagyván a hálókat, követték őt.
Máté 4:19-20,

Azt kell megállapítani mire hívta el őket Jézus: Hirdetés, gyógyítás és szabadítás, ez a minta. Amit mi kaptunk tovább kell adni, meg kell találni a megfelelő helyet, időt és a jó földet, hogy a magból gyümölcs legyen.
Az evangélium hirdetése nem működik a Szent Szellem tüze nélkül. Szükséges átmenni a tűzkeresztségen és újból és újból betöltekezni!
Jézus mindig az emberek szükségét töltötte be először, természetes és természetfölötti módon, és ezáltal jutottak hitre.

Amikor Jézus Péter házába ment, látta, hogy annak anyósa fekszik és lázas. Jézus megérintette a kezét, és elhagyta az asszonyt a láz, az pedig felkelt, és szolgált neki.
Máté 8:14-15,

Amikor négyezer férfit és az asszonyokat és gyermekeket is megetette, hét kenyérrel és egy kevés hallal, és még maradt is. Ez bizony természetfölötti volt. Bár természetes igény állt elő. Ő ma is segíti minden dolgainkat természetes úton és néha természetfölötti módon is. Erre sok bizonyságunk van, mindenki átéli olykor ezeket. Tegyünk bizonyságokat mert a hitet az is erősíti.

 


Július 14. Hogyan lássuk magunkat

Úgy ahogy az Atya lát, Jézus vérén keresztül. Mert Jézus a feltámadása után minden fegyvert kettétört - betegség, fájdalom, depresszió, szegénység, elbizonytalanság,, stb.
Méltóságunk Krisztustól van, és olyan szemüveggel nézzük magunkat amilyennel Jézus néz minket. Ő azt mondta - Megváltottalak, neveden szólítottalak, enyém vagy-.
A helyes szemléletmód nagyon fontos, csak így lehet elfoglalni a helyünket, gondoljunk Kálebra és Józsuéra.
Hogyan látjuk magunkat, sáskának, döglött ebnek, vagy hogyan látjuk az ellenséget, óriásnak.

Eljegyzett pecsétjével, a megígért Szentlélekkel. Örökségünk zálogával, hogy megváltsa tulajdon népét az ő dicsőségének magasztalására.
Efezus 1:13-14,

Eljegyzett minket és az ujjunkra húzta a gyűrűt, amit csak a fiak viselhetnek. Legyünk erre méltóak és viseljük azt.


Július 13. Bizodalom

Hogy fiak lehetünk, bizony nem tőlünk van, ebben igaza van a gonosznak. Krisztus tesz minket alkalmassá, tehát ha a sugdosó sugdos, hogy nem vagy alkalmas, nem érdemled meg stb, akkor mondhatjuk neki: - Krisztus által váltunk alkalmassá, és ezt hit által fogadjuk el!

Ilyen bizodalmunk pedig a Krisztus által van Isten iránt. Nem mintha önmagunktól, mintegy a magunk erejéből volnánk alkalmasak, hogy bármit is megítéljünk: ellenkezőleg, a mi alkalmasságunk Istentől van. Ő tett alkalmassá minket arra, hogy az új szövetség szolgái legyünk, nem betűé, hanem Léleké, mert a betű megöl, a Lélek pedig megelevenít
2 Kor. 3:4-6,

Nem önmagunkra nézünk, hanem a mi Urunkra aki drága árat fizetett értünk. Ne a magunk gondolkodásával ítéljük meg magunkat, beszédünk imánk elárul minket. Parancsoljunk a gonosznak Jézus nevében, mert hercegek és herceg kisasszonyok vagyunk. Testvérünk a Király, akitől a hatalmunk van.

A békesség Istene megrontja a Sátánt a ti lábaitok alatt hamar!
Róma 16:20,

Az ígéretek és a buzdítások nem véletlen írattattak le. A mi erősségünkre és erőnkre.

 


Július 12.  Kik kapják a Szent Szellemet?

Természetesen az örökösök, a fiak. De csak akkor ha engedelmesek az Úrnak. Vannak olyan hívők akik szolgai és béres mentalitású hívők.

A béres mentalitás: szolgák a házban, nem örökös. Tele vannak hamis gondolatokkal: nem tudják használni hatalmi jogkörüket, alkalmatlansági érzetük van.

Akiket pedig Isten Lelke vezérel, azok Isten fiai. Mert nem a szolgaság lelkét kaptátok, hogy ismét féljetek, hanem a fiúság Lelkét kaptátok, aki által kiáltjuk:" Abbá, Atya!"
Maga a Lélek tesz bizonyságot a mi lelkünkkel együtt arról, hogy valóban Isten gyermekei vagyunk. Ha pedig gyermekek, akkor örökösök is: örökösei Istennek és örököstársai Krisztusnak, ha vele együtt szenvedünk, hogy vele együtt meg is dicsőüljüknk.
Róma 8:14-18,

Az Atya elvárja, hogy olyanok legyünk mint a fiai: nem jó szándékú vallásos embereket, akar látni a szolgálatokban.
Akkor is fiak vagyunk ha hibázunk! Bízzunk Istenben és ne hallgassunk a sugdosónak. Figyeljünk a Szent Szellemre, igyekezzünk meghallani mit is mond, bár nagyon érzékeny és halk a hangja, de ha csendben vagyunk és odaszánjuk az időnket, akkor halljuk őt.


Július 11.   A fiúság
 
A győztes mentalitáshoz, tudnunk kell, hogy fiak vagyunk.
Emlékezzünk Jézusra, többször megkísérti a Sátán. Amikor a kereszten van ez az utolsó epizód, a tetőpont, a fordulópont!
A mennyei világ minden lakója a golgotai eseményekre figyel. A kísértő is izgul, vajon meg tudja-e tenni. Vajon mi lesz?
Az ördögi seregek is minden erőt bevetnek, hogy Jézust legyőzzék.
Az ott levő emberek jelentős része is érzékelte az esemény rendkivüliségét, ezért jelen voltak. Voltak akik szerették volna, ha Jézus megmenti magát, voltak akik az ellenség oldalán állva szidták a mi Megváltónkat.
 
3x ismétlődik meg, többféle variációban, " Ha Isten Fia vagy?"
Pedig az ellenség jól tudta kicsoda Jézus. Minket ugyanígy próbál elbizonytalanítani, pedig tudja, hogy Isten szentjei vagyunk.
Jézus is tudta, hogy ő kicsoda, hogy avval, hogy vállalta a halált legyőzte a Sátánt és minket az emberiséget pedig megmentette.
 
De mi is tudjuk kik vagyunk? Tudjuk, hogy fiak vagyunk?
 
Valakik pedig befogadták őt, hatalmat ada azoknak, hogy Isten fiaivá legyenek, azoknak, akik az ő nevében hisznek:
János 1:12,
 
Jézus befogadásával kapjuk meg a fiúságunkat, tehát adoptálva vagyunk és ettől fogva birtokoljuk az ezzel járó hatalmat valamint jogokat és kötelességeket.
Ha ezt nem vesszük komolyan akkor az ellenségnek könnyű dolga lesz.
Legyünk tudatában kik vagyunk, szeretett gyermekek, fiak. Nincs rajtunk hatalma a gonosznak. Van hatalmunk a gonosz felett és ezt gyakoroljuk.
Vannak jogaink is de vannak kötelességeink is. Tegyünk meg mindent annak érdekében, hogy méltók legyünk Isten kegyelmére.
 
Mivel pedig fiak vagytok, Isten elküldte Fiának Lelkét a mi szívünkbe, aki ezt kiálltja: "Abbá, Atya!" ( Atyácska)
Úgyhogy már nem vagy szolga , hanem fiú, ha pedig fiú, akkor Isten akaratából örökös is.
Galata 4,6-7,

 


Július 10.   A győztes mentalitású férfiak.

Dávid nem sértődött meg azért mert bátyjai megszidták, hogy miért jelent meg a csatában. Ő tudta, hogy az ő Ura mellette van és nem hagyja cserben. Ő nem a meghátrálás embere volt, hanem a hité.
Győztes mentalitás: hiszem, hogy az Úrral a kőfalon is átugrom.
Beszélt az Úrral és követte parancsait.

Ekkor Dávid megkérdezte az Urat, ő pedig ezt felelte: Ne szembe fordulj ellenük, hanem kerülj a hátuk mögé, és a szederfák felől vonulj ellenük. Majd ha lépések neszét hallod a szederfák teteje felől, akkor törj rájuk, mert akkor előtted megy az Úr, hogy megverje a filiszteusok táborát.
Dávid úgy tett, ahogyan az Úr parancsolta neki, és vágta a filiszteusokat Gebától egészen a gézeri útig.
2 Sámuel 5:23-25,

Meg kell újítani gondolkodásunkat, és meg kell tanulni figyelni az Úrra. Nézzünk mindig Jézusra, mert ő az aki tanít minket, szüntelen, ne feledjük el azokat.

 


Július 9. Győztes mentalitás

Hogy ne jussunk préda állapotra, mit is kell tennünk. Hát aki nem az Úr gyermeke, térjen meg.
Aki pedig az Úr gyermeke, vegye komolyan, hogy egy győztes Úr áll mögötte. Ne hárítsuk el a felelősséget magunktól, hogy " Majd az Úr,...ha az Úr akarja, stb." Ne utaljuk vissza Istennek amit nekünk adott. Ha benne bízunk és keressük az ő akaratát, minden helyzetből győztesen jöhetünk ki. Legyen győztes mentalitásunk.

Győztes mentalitás:

Ezért hát mi is, akiket a bizonyságtevőknek akkora fellege vesz körül, tegyük le minden ránk nehezedő terhet, és a bennünket megkörnyékező bűnt, és állhatatossággal fussuk meg az előttünk levő pályát.
Nézzünk fel Jézusra, a hit szerzőjére és beteljesítőjére, aki az előtte levő öröm helyett- a gyalázattal nem törődve- vállalta a Keresztet, és az Isten trónjának a jobbjára ült.
Gondoljatok rá, aki ilyen ellene irányuló támadást szenvedett el a bűnösöktől, hogy lelketekben magfáradva el ne csüggedjetek.
Zsidó 12:1-3,

Ha problémánk van mert megbántottak, nem megsértődni kell, mert az egyenes út a vereséghez. Nézzünk fel Jézusra, őt hányszor megbántották, mégis tette a dolgát. Az ellenségünk ha bánt, nézzünk fel Jézusra és imádkozzunk érte.

Ha betegek vagyunk, ne fogadjuk el, mert nem Istentől van a betegség, hanem az ellenségtől. Nézzünk fel Jézusra és olvasgassuk az ígéreteit, mert ő felvitte a keresztfára minden betegségeinket.

Ha szegények is vagyunk, adakozzunk lehetőségeinkhez mérten, és örvendezzünk azért, hogy az Úr visszaadja áldásban, mégpedig bölcsesség, munkahely , egészség és kapcsolatok formájában. Higgyük, hogy az igaz nem fog kenyérkéregető lenni.

Ha meglopnak, vagy kár ér, áldást mondjunk arra aki tette, és adjunk hálát, hogy van aki kihoz belőle. Nézzünk fel Jézusra, aki azt ígérte, hogy az igaznak, aki szereti az Istent minden a javára válik.

Ha szomorúak vagyunk, nézzünk fel Jézusra, aki a Szellemével megvigasztal. Adjuk át neki a terheket ahogy tanított minket.
 


Július 8.  Pokol

A pokol egy olyan hely vagy egy bolygó lesz a világegyetemben, amely örök börtönül szolgál a gonosz emberek és a bűnös angyalok számára. Isten nem fogja engedni, hogy az igazak ilyen dolgokra akár csak emlékezzenek is. A pokol az ördög és az ő angyalai számára volt előkészítve. A megváltatlanok egy undorító társaságot találnak majd ott.

Sokan felébrednek majd: némelyek örök életre, némelyek gyalázatra és örök utálatra.
Dániel 12:2,

Mert eljön az Úr tűzben, harci kocsijai gyorsak, mint a forgószél. Rájuk zúdítja lángoló haragját, és fenyítését lángoló tűzben.
Mert tűzzel ítél az Úr, kardja mindenkit elér, és sokan lesznek, akiket megöl az ÚR.
Ézsaiás 66:15-16,

A pokolban a lelkiismeret férge fogja rágni az embereket. Mert a bűnök amit elkövettek, állandóan vádolni fogják őket. Nincs bocsánat, mert a kegyelmet elutasították. Aki a világosságot elutasítja az egyenest fejest ugrik a sötétségbe.

 


Július 7. 
 
Az Istenfélő Jósiás király lerombolta azt a helyet, így az utálatos bálványimádás megszűnt, és szemétlerakóhely lett belőle. Folyton égett a tűz, hogy megtisztuljon és fertőtlenítve legyen az a bűnös terület.
Ez a tűz kénkővel lobbant lángra, ami még büdösebb volt. Ebből a völgyből mindig elviselhetetlen bűz áradt. Ez jelképezi a gyehennát, de gondoljunk arra, hogy a valóság mindig borzasztóbb.

(Áház uralkodása) Húszéves volt Áház, amikor uralkodni kezdett, és tizenhat évig uralkodott Jeruzsálemben. De nem azt tette, amit őse, Dávid, amit helyesnek lát az Úr, hanem Izráel királyainak az útján járt, sőt istenszobrokat is csináltatott a Baaloknak.       Tömjénezett a Ben-Hinnóm völgyben, és a fiait elégette áldozatul, azoknak a népeknek az utálatos szokása szerint, amelyeket kiűzött az Úr Izráel fiai elől. Áldozott és tömjénezett az áldozóhalmokon, a dombokon és minden bujazöld fa alatt.
2 Krónikák 28:1-4,

Mert régóta készen van a vesztőhely, készen áll a királynak is, mélyre és szélesre készítve, bőven van tűz is, fa is. Az Úr lehelete úgy lobbantja lángra, mint egy kénköves patakot.
Ézsaiás 30:33,

 


Július 6.   A Hinnom völgye.

Amikor Izrael bálvány imádásba esett, és Baált imádták, akkor Jeruzsálem keleti oldalán húzódó völgy bizonyos részét használták, hogy gyermekeiket élve elégessék. Ez a cselekedet a gonosztól volt, szörnyű bűn cselekmény volt.

Mert olyat követtek el a júdaiak, amit rossznak látok - így szól az Úr. Förtelmes bálványaikat abban a házban állították föl, amelyet nevemről neveztek el, és tisztátalanná tették azt.
Fölépítették a Tófet áldozóhalmait a Ben-Hinnóm völgyében, tűzben égették el fiaikat és leányaikat, pedig ezt nem parancsoltam, sőt eszembe sem jutott.
Azért eljön az az idő - így szól az Úr -, amikor nem beszélnek többé a Tófetről és Ben-Hinnóm völgyéről, hanem az öldöklés völgyéről, mert a Tófetben fognak temetkezni más hely híján.
Jeremiás 7:30-32,

Elképzelni sem tudom Isten mit érezhetett amikor ezeket a dolgokat látta. A Sátán minden időben tud valamit kitalálni, amivel az embereket el tudja fordítani az Úrtól. A mai világban a jóslás a médián keresztül, de minden tekintetben viszi az embereket a bűnbe. Szörnyű látni milyen fejetlenség uralkodik most is.

 


Július 5.   A gyehenna

A végső és örök pokol a görög gyehenna szóból ered." Hinnom völgye" Ezt pokolnak értelmezik a következő igerészekben.
Jézus nagyon szigorú bíró, mert ezt mondta:
"...aki pedig azt mondja:   (atyjafiára) Bolond!- méltó a gyehenna tüzére.
Máté 5:.22,
 

"Ne féljetek azoktól, akik megölik a testet, de a lelket meg nem ölhetik. Inkább attól féljetek, aki a lelket is, meg a testet is el tudja pusztítani a gyehennában."
Máté 10:28,
 
Olyan a nyelv tagjaink között, hogy egész testünket beszennyezi, és lángba borítja egész életünket, miközben maga is lángba borul a gyehenna tüzétől.
Jakab 3:6,
 
...de foglyul esett a fenevad és vele együtt a hamis próféta, aki a csodákat tette az ő nevében, amelyekkel megtévesztette azokat, akik a fenevad bélyegét magukra vették,és imádták az ő képmását: élve vettetett mind a kettő a kénnel égő tűz tavába.
Jelenések 19:20,
 
Jézus többet beszélt erről  a pokolról, mint más biblia írók. Jól tesszük, ha rettegéssel gondolunk rá.


Július 4.   A pokol
 
 A pokol minden helye és részlege, az alvilágnak vagy szellem világnak, egy börtön vagy fogda, amely különböző teremtett lényeknek van fenntartva, akik eladták magukat a gonosznak.

A Seol vagy a hádész, az eltávozott lelkek helye, különösen a Krisztus feltámadása óta megváltatlan lelkeké és az Ószövetség ideje alatt meghalt tisztátalan lelkeké.

A bukott angyalok és lelkek börtöne, a Tartarusz. Ez egy sötét hely és ott tartózkodnak és várnak amíg eljön az ideje az angyalok ítéletének, a nagy fehér trón előtt.

Vagy nem tudjátok, hogy angyalok fölött is ítélkezünk majd? Akkor mennyivel inkább ítélkezhetünk a mindennapi élet dolgaiban!
1 Korinthus 6:3,

Mert az Isten nem kímélte meg a bűnbe esett angyalokat sem, hanem az alvilág sötét mélységébe taszította őket, hogy őrizetben maradjanak az ítéletig.
2 Péter 2:4,

Azokat az angyalokat is, akik nem becsülték meg a maguk fejedelemségét, hanem elhagyták saját lakóhelyüket, örökkévaló bilincsekben és sötétségben tartja fogva annak a nagy napnak az ítéletére.
Júdás 6,

Istennek vannak különböző cellái, ahová bezárja a bűnösöket az ítéletig. Az ítélet után megy mindenki a megérdemelt helyre, a szentek a mennybe, a gonoszok pedig a második halálra a gyehennára. de velük mennek a bukott angyalok és a gonosz lelkek is. A tűz tavába.

Kár, hogy ezekről a dolgokról nincs igazán ismeretük az embereknek, sajnos azt kell mondanom még a hívőknek se. Pedig az Ige igen világosan beszél róla. Ha nincs ismeret akkor nincs félelem sem. Jézus azt mondta, ott lesz fogcsikorgatás, ez sem elég ijesztő?  Nem hisznek benne az emberek, sok tévtanítás is van mert úgy gondolják a kegyelembe minden belefér, mert ha hisznek Istenben kegyelemben részesülnek. Bizonyos értelemben ez igaz is, de ha Jézushoz nem térnek meg akkor sajnos nincs kegyelem.

 


Július 3.   A megváltatlanok lakhelye

Ahogyan Istennek van egy örömteli helye a megváltottak számára, azoknak, akik Őt szolgálják, úgy van egy büntető helye a lázadóknak akik az ördögöt szolgálják. Jézus aki telve van könyörülettel, többet beszélt a pokolról, mint más írók a Bibliában, és nem kétséges, hogy ezt azért tette, mert a jövetele célja az volt, hogy megmentse az embert a pokoltól. A Szentírás az alvilág hármas felosztásáról beszél, s mindegyiket a gyehenna, a végső pokol fogja elnyerni.

A SEOL - vagy más néven Hádész, az eltávozott lelkek helye, ez egy láthatatlan állapot. A sírra utalva említik.

Mert nem hagysz el engem a holtak hazájában, nem engeded, hogy híved leszálljon a sírba.
Zsoltárok 16:10,

Te csak bottal vered meg, de lelkét a holtak hazájától mented meg.
Példabeszéd 23:14,

Ha a holtak hazájába hatolnak be onnan is kiragadja őket kezem,
Ámosz 9:2,

Az Ige hazának nevezi azt amit a hitetlenek semminek mondanak. Amikor megkérdezem az embereket akik nem hisznek a Szent Írásnak, hová mész a halálod után, a válasz sehova, a földben elporladok.

Márpedig a haza az egy hely ahol élnek, ahová tartoznak az emberek. Egy állampolgárság színtere. Meg vagyok győződve arról, hogy Isten gyermekei mennyei állampolgárok. A Seol az mélységben, sötétségben van, ahol fájdalom uralkodik.
 

 


Július 2. Új ég...

De új eget és új földet várunk az ő ígérete szerint, amelyben igazság lakik. Ezért tehát, szeretteim, minthogy ezeket várjátok, igyekezzetek, hogy ő tisztának, és feddhetetlennek találjon benneteket békességben. A mi Urunk hosszú tűrését pedig üdvösségnek tartsátok, ahogyan szeretett testvérünk, Pál is megírta nektek - a neki adott bölcsesség szerint-, szinte minden levelében, amikor ezekről szól.
2 Péter 3:13-16,

De új eget és új földet várunk...
 
Ott nem lesz sötétség, gyűlölet, bűn, igazságtalanság, szomorkodás, diszharmónia, vagy halál. csodálatos jutalom és kegyelem ez Istentől.
De mindezek megvannak a pokolban. Mert nincs menny pokol nélkül, ahogy Isten sincs az ördög nélkül. Bár sokan tagadják, mert olyanok mint a struccok, úgy gondolják amiről nem vesznek tudomást az nem létezik. Istennek fontos volt az emberek tudtára adni, hogy rettegjenek és féljenek attól a helytől. Nem az embereknek szánta azt a helyet, hanem a Sátánnak és az ő angyalainak és a démonainak. Az embereknek a mennyországot készítette el. Csak Ádám engedetlensége miatt, az emberek is oda kerülnek ha engedetlenek, hálátlanok és bűnben élnek.
Ez is egy állapot egyenlőre egészen addig míg a második halál el nem éri azt aki ott tartózkodik.

 


Július 1. Hit, remény és szeretet

„Most azért megmarad a hit, a remény, a szeretet, e három; ezek közül pedig a legnagyobb a szeretet.”  1Korintus 13:13,


... legnagyobb a szeretet

 

"Most csak tükör által, homályosan látunk, akkor majd színről színre...Addig megmarad a hit, remény, szeretet, ez a három, de közülük a legnagyobb a szeretet."
1 Korintus 13:12-13,

Ez az igerész hangsúlyozza a szeretet fontosságát és erejét, hiszen a szeretet a legnagyobb, és vele mindent legyőzhetünk.

"Abból ismerjük a szeretetet, hogy ő az életet adta értünk; ezért mi is tartozunk azzal, hogy életünket adjuk testvéreinkért." 1János 3:16.

Isten szépsége a végtelen szeretete. Oda tartunk, és életünk minden szépsége csak ennek az elképzelhetetlen boldogságnak a tükröződése.




 

William MacDonald: Ösvényem világossága

William MacDonald: Ösvényem világossága

 

William MacDonald: Ösvényem világossága by Parti Anikó on Scribd