Baracskán voltunk (2014.09.04)

 

Elérkezett a rendszeres baracskai szolgálatunk időpontja. Zsuzsi jelezte, hogy csak öten leszünk, és most nem az Agapé Gyülekezetben, hanem a Népligetnél találkozunk.

A megszokott időben indultam itthonról, busszal, metróval, és a Népliget egyik buszmegállójánál szálltunk be Emil testvérünk kocsijába. Ott tudtam meg, hogy Debóra gyengélkedik ezért nem tud velünk tartani. Igy egyenes uton haladva, egy kis kalandozás után Budán felvettük Jutkát is és reggel 9 órára érkeztünk meg Baracskára. A belépésünk minden nehézség nélkül megtörtént. Jó érzés volt azt tapasztalni, hogy a beléptető kapunál szolgáló is már ismerősként tekintett ránk.

Vezetőnk Tibor nem tudott velünk jönni, ezért a szolgálat levezetését teljességgel az Úr kezébe helyeztük. A Jobb lator kápolna már nyitva volt mire megérkeztünk és néhányan már vártak is ránk. 

Ezen az alkalmon nem voltunk most sokan, éppen ezért családiasabb volt az egész összejövetel. Dicsőitőnk nem volt, ezért megkérdeztük, hogy magára vállalná-e valaki a gitározást és vezetné az Úr dicsőitését néhány dalban.

Volt egy elitélt, aki előre jött, és most kivételes eseményként megkérdezte a többieket, hogy mely dalokat énekeljék. Általában két dicsőités szokott elhangozni alkalmainkon, de most négy következett egymás után, és a jelenlévők egy szivvel vettek részt benne, és csodálatos volt hallani azt a kórust, amely dicsőitette az Urat, és a dicsőitéseken keresztül megvallották Isten szeretetét, kegyelmét, és segitségül hivták Őt.

Ezek után igei üzeneteink átadására került sor, és mind a négyen elmondtuk amit az Úr a szivünkre helyezett. Ezekbe beleszőttük saját bizonyságainkat is, mintegy igazolva azt, hogy az igék alapján miképpen érvényesült életetünkben az Úr szeretete és kegyelme.

Két megtérő is volt, akik úgy döntöttek, hogy szükségük van Jézus Krisztus megváltására. Számomra öröm volt látni azt az embert a döntéshozók között, aki az augusztusi alkalmunk idején a megtérés ellen állt ki. Most ő is megnyitotta a szivét, és behivta az URat az életébe.

Az alkalom végeztével a többen elmentek, mert akkor már éppen az ebédeltetés ideje volt, de ott maradtak még néhányan akik bizonyságot tettek az Úrról, vagy imát kértek magukért.  

Ilyen még nem nagyon fordult elő, a rabok küzül négyen, egy csapatként,  imádkoztak értünk, és börtönmissziós szolgálatunkért.

Áldott alkalom volt ez a baracskai szolgálat, Isten kegyelméből.

 

(bacsipista - 2014.09.09.)