Blog

Azonos témakörökhöz tartozó keresztény írások gyüjtemény, tárhelye, folyamatos frissítéssel.

Sámson
Szinkronizált film

A film bibliai történetet dolgoz fel. Sámson, a fiatal filiszteus herceg, egy különleges zsidó, akit az Isten természet feletti erővel áldott meg. Sámson megvédi népét, miközben mindent kockára tesz....

Sámson 2018

Sámson
Szinkronizált film

A film bibliai történetet dolgoz fel. Sámson, a fiatal filiszteus herceg, egy különleges zsidó, akit az Isten természet feletti erővel áldott meg. Sámson megvédi népét, miközben mindent kockára tesz....

Elégedettség minden körülmények között

Hála - Mindenkor örüljetek...

 

„Megtanultam, hogy azokban, amelyekben vagyok, megelégedett legyek.”
Filippi 4:11,

Fontos, hogy amiben vagyok azzal elégedett legyek. Vagyis minden körülmények között tudjak az Úrnak hálát adni. Ez gyakran nem könnyű feladat, mert érzelmeink közbeszólnak, és ha hitünk helyett azokra figyelünk, téves következtetésékre juthatunk. A sátán persze igyekszik gondolatainkat Istenről hamis irányokba terelni.

Nagyon fontos az, hogy meggyőződésünk legyen arról, hogy Isten gondviselése minden körülmények között velünk van. Bizonyossá kell válnia előttünk annak, hogy az Úr a számunkra adott ígéreteit megtartja.

„Hű az Isten, aki nem hagy titeket feljebb megpróbáltatni, mint elszenvedhetitek, és a megpróbáltatással együtt a kimenekedést is megadja...”
1 Korinthus 10:13,

Igen, kellenek a megpróbáltatások, hogy megerősödjünk azok által. Sokszor reménytelennek tűnik a helyzetünk, de az Úr tudja, hogy mikor kell közbelépnie és megmutatnia a kimenekülő és győztes utat.

Ha Isten vezetése alatt vagyunk akkor tudjuk, hogy életünk biztonságban van. Ekkor számunkra is igaz amit olvashatunk Dávid Zsoltárában:

Zsolt. 112,1-10,
Boldog [Zsolt. 1,1-3.] az ember, a ki féli az Urat, és az ő parancsolataiban igen gyönyörködik.
Hős lesz annak magva a földön; a hívek nemzedéke megáldatik.
Gazdagság és bőség lesz annak házában, s igazsága mindvégig megmarad.
Az igazakra világosság fénylik a sötétben: attól a ki irgalmas, kegyelmes és igaz.
Jó annak az embernek, a ki könyörül és kölcsön ad; dolgait pedig igazán végezi.
Mivelhogy soha sem ingadoz: örök emlékezetben lesz az igaz.
Semmi rossz hírtől nem fél; szíve erős, az Úrban bizakodó.
Rendületlen az ő szíve; nem fél, míglen ellenségeire lenéz.
Osztogat, [2 Kor. 9,8. 9.] adakozik a szegényeknek; igazsága megmarad mindvégig; az ő szarva felemeltetik dicsőséggel.
Látja ezt a gonosz és dühöng; fogait csikorgatja és eleped; a gonoszok kivánsága semmivé lesz.

Szeretjük az Urat, nem akarjuk Őt megbántani. Mondhatnám féljük Őt megbántani, ez az istenfélelmünk alapja, nem akarjuk megszomorítani.

Felismertük, hogy Istennek célja van az életünkkel. Mégpedig az, hogy az Ő szeretetét megosszuk az emberekkel. Sokszor nehéz szeretni az embereket viselkedésük miatt, de lehet Istentől szeretetet kérni az emberek iránt. És ekkor

„Isten szeretete kitöltetik a szívünkbe.”
Róma 5:5,

Nem félünk a jövőtől, mert követjük az Urat, a keskeny úton járunk és a békesség emberei vagyunk.

„Ügyelj a feddhetetlenre, nézd a becsületest, mert a jövendő a béke emberéé.”
Zsoltárok 37:37,

Elégedettek vagyunk mert tudjuk, hogy az Úr megtart minket szeretetében és kegyelmében. Ezért az előttünk álló új élet nem hoz félelmet számunkra, mert Jézusban megújult életünk van.

"Ezért ha valaki Krisztusban van, új teremtés az: a régi elmúlt, és íme: új jött létre."
2Korintus 5:17

B.I.

Légy ott ahová Isten vezet

 

Az ápolónő odakísérte a fáradt, aggódó katonát az ágyhoz.

– Itt van a fia – mondta az idős embernek, ám szavait többször is meg kellett ismételnie, mielőtt a beteg kinyitotta a szemét. Erős nyugtatókat kapott a szívroham okozta fájdalmakra, ezért csak homályosan látta az ifjú egyenruhást, ahogy az oxigénpalack mellett áll. Az idős páciens kinyújtotta felé erőtlen kezét, a tengerészgyalogos pedig a szeretet és a bátorítás jeleként megszorította erős ujjaival. A nővér széket hozott, hogy a fiatalember helyet foglalhasson az ágy mellett.

A fiatal katona egész éjjel ott ült a félhomályban. Mindvégig fogta az idős beteg kezét, miközben szeretetteli szavakkal erőt öntött belé. Az ápolónő néha azt javasolta, pihenjen egy kicsit, térjen ő is nyugovóra, a fiatalember azonban elutasította. Valahányszor csak belépett a nővér a kórterembe, észrevette, hogy a katona a kórház minden éjszakai zajára odafigyel – az oxigénpalack hangjára, az éjszakai műszakosok beszélgetéseire, a betegek panaszos jajgatására…Az ápolónő hallotta, ahogy a fiatalember néha vigasztaló szavakat mond a betegnek. A haldokló semmit sem szólt, csak szorosan fogta a fia kezét.

Hajnaltájban a beteg meghalt. A tengerészgyalogos elengedte az ernyedt kezet, szólt a személyzetnek, és várt, amíg az ápolónő megtette a szükséges intézkedéseket. Miután visszament, részvétet nyilvánított a tengerészgyalogosnak, a fiatalember azonban félbeszakította:

- Ki volt ez az ember? – kérdezte.
A nővér meglepetten válaszolt: – A maga apja.
- Nem, ő nem az apám. Soha életemben nem láttam.
- Akkor miért nem szólt, amikor odakísértem az ágyához?
- Természetesen tudtam, hogy tévedésről van szó, de azt is felismertem, hogy szüksége lenne a fiára, aki azonban nem volt itt. Amikor észrevettem, hogy már milyen súlyos az állapota, úgy gondoltam, nem közlöm vele, hogy nem én vagyok a fia, hiszen szüksége volt rám, így maradtam. Valójában Mr. William Grey-hez jöttem, hogy közöljem vele, a fia tegnap gyilkosság áldozata lett Irakban. Engem küldtek, hogy értesítsem őt. Hogy hívták egyébként ezt az idős urat?

A nővér könnyes szemmel mondta meg a választ:
- Mr. William Grey.