Ige

Online bibliák, ima, megvallás. Napi igék és áhítatok, igemorzsák felnőtteknek és gyerekeknek.

Mai Ige 2018 1 negyedévMai Ige 2018 2 negyedév

Mai Ige III. n.év

 

 Mai IGE 2018.

január - február - március - április - május - június - július -augusztus

http://www.maiige.hu/maiige

 

 

 

A tudomány bizonyítja, hogy a Biblia igaz (1)

augusztus 6. hétfő

„Kezdetben teremtette Isten az eget és a földet.” (1Mózes 1:1)

Nem igaz, hogy a tudomány és a Biblia ellentmondanak egymásnak. Ha csak egy az egymillióhoz lenne is az esélye annak, hogy létezik Isten, menny és pokol, nem szeretnéd biztosan tudni? Végül is egy napon te is meg fogsz halni. Mi lesz akkor? Továbbá, mivel gyermekeink és unokáink ki vannak téve a világi oktatásnak, nem örülnél, ha tudnál nekik válaszolni, és a helyes irányba tudnád terelni őket, amikor az iskolából hazaérkezve tele vannak kérdéssel? Tudod mit? A tudomány igazolja a Bibliát! A következő néhány napban beszélgessünk erről:

1) A Biblia elmondja, hogy a Föld a világűrben lebeg. Volt idő, amikor az emberek úgy gondolták, hogy a Föld egy hatalmas állat hátán van, vagy éppen egy óriás tartja. Ám Krisztus előtt ezerötszáz évvel Jób pátriárka ezt mondta: „Ő [Isten]… függesztette ki a földet a semmiség fölött” (Jób 26:7). Gondolj csak bele, még a kabátodat sem akaszthatod fel a semmire! A tudomány viszont csak 1650-ben fedezte fel, hogy a Föld „a semmiben” van felfüggesztve.

2) A Biblia elmondja, hogy a látható világ atomokból áll. „Hit által értjük meg, hogy a világokat Isten szava alkotta, úgyhogy a nem láthatókból állt elő a látható” (Zsidók 11:3). A tudomány csak nemrég fedezte fel, hogy minden, amit látunk, olyan dolgokból áll össze, amit szabad szemmel nem láthatunk: nevezetesen az atomokból. De a Bibliának egy könyve, ami kb. kétezer évvel ezelőtt íródott, ezt már akkor megmondta. Nos, a Bibliának nincs szüksége tudományos bizonyítékra – történetesen mégis ez a helyzet: a tudomány igazolja a Biblia igazságát.

 http://www.maiige.hu/assets/media/2018/Mai%20Ige%2020180806.mp3


Isten stresszkezelési módszere

augusztus 5. vasárnap

„Minden gondotokat őreá vessétek, mert neki gondja van rátok.” (1Péter 5:7)

Stresszes az életed? Gondolataidat aggodalmak ostromolják? Ha igen, akkor Isten meg akar szabadítani a stressztől. Olvasd el a következő szentírási idézeteket imádságos szívvel: „… nálad keres oltalmat a lelkem! Szárnyaid árnyékában keresek oltalmat, míg elvonul a veszedelem.” (Zsoltárok 57:2). „Mert erős vára vagy a nincstelennek, erős vára a szegénynek a nyomorúságban, oltalom a zivatarban, árnyék a hőségben” (Ézsaiás 25:4). „Mert én veled vagyok, megőrizlek téged, akárhova mégy… nem hagylak el, amíg nem teljesítem, amit megígértem neked” (1Mózes 28:15). „Az örök Isten a te menedéked, örökkévaló karjai tartanak” (5Mózes 33:27). „Ne félj, mert én veled vagyok, ne csüggedj, mert én vagyok Istened! Megerősítelek, meg is segítelek, sőt győzelmes jobbommal támogatlak” (Ézsaiás 41:10). „Vénségetekig ugyanaz maradok, ősz korotokig én hordozlak! Én alkottalak, én viszlek, én hordozlak, én mentelek meg” (Ézsaiás 46:4). Ez tehát Isten stresszoldó receptje:

1) Hidd el, hogy Istennek tényleg „gondja van rád”.

2) Határozd el, hogy minden gondodat „ráveted”, átadod neki. Ha túlterhelt vagy, kérj Istentől bölcsességet az időbeosztásod megváltoztatásához. Ha túl nagy problémával állsz szemben: add át neki – és ne vedd vissza! Engedd, hogy ő gondolkodjon benned, engedd, hogy az ő békessége, ereje és türelme vegye át az irányítást elmédben. Gyakorold ezt minden reggel, és nap közben is annyiszor, ahányszor szükséged van rá. Ez Isten receptje a stressz ellen!

http://www.maiige.hu/assets/media/2018/Mai%20Ige%2020180805.mp3


Vigyázz, kiben bízol meg!

augusztus 4. szombat

„A rágalmazó titkokat tár fel, de a hűséges lélek leplezi a dolgot.” (Példabeszédek 11:13)

A rágalmazó titkokat tár fel, de a hűséges lélek leplezi a dolgot. (Példab.11:13,)

Ha segítségre van szükséged egy személyes problémádban, vagy a családodat, a karrieredet illetően, akkor a következő dolgokat tartsd szem előtt:

1) A rossz hírre általában tovább emlékeznek, mint a jó hírre. Még jóval azután is, hogy megoldottad a gondodat, és továbbléptél az életedben, ha rosszul választod meg a bizalmasaidat, akkor azok továbbra is a problémádra fognak összpontosítani, és arról fognak beszélni. Ezért figyelmeztet Isten Igéje: „A megbízható ember nem él vissza a bizalommal” (Példabeszédek 11:13 NLT).

2) Vigyázz, kitől fogadsz el tanácsot! „Az igazak gondolatai helyesek, a bűnösök szándékai csalárdak” (Példabeszédek 12:5). Ügyelj rá, hogy a megfelelő emberhez fordulj tanácsért. Ezen a világon sokféle forrásból kínálnak bölcsességet, de „a felülről való bölcsesség először is tiszta, azután békeszerető, méltányos, engedékeny, irgalommal és jó gyümölcsökkel teljes, nem részrehajló és nem képmutató” (Jakab 3:17). Figyeld meg „a felülről való bölcsesség” szavakat! Csak olyan embert avass a bizalmadba, és olyantól fogadj el tanácsot, aki Isten Igéjének alapelvei szerint él.

3) Járj utána, hogy vajon az, akiben bízol, nem avat-e be másokat is, olyanokat, akikben te nem bíznál. Madarat tolláról, embert barátjáról… ez nagyon igaz! A Biblia azt mondja: „Boldog ember az, aki nem jár a bűnösök tanácsa szerint, nem áll a vétkesek útjára, és nem ül a csúfolódók székére” (Zsoltárok 1:1).

4) Ha csak a problémádról beszéltek, akkor az áldozat szerepében ragadsz, ahelyett, hogy győztes lennél. Senki nem támogat szívesen egy vesztest. Amikor Jób mindenét elveszítette, szinte mindenki kerülte őt. Csak akkor tértek vissza hozzá, és hoztak neki ajándékokat, miután Isten kétszeresen is megáldotta Jóbot. Mindig bölcs dolog fékezni a nyelvedet, irányításod alatt tartani a gondolataidat, és a megfelelő dologra összpontosítani. Ne feledd: a hallgatást nem lehet később rosszul idézni.

http://www.maiige.hu/assets/media/2018/Mai%20Ige%2020180804.mp3

 


Szégyenérzet (2)

augusztus 3. péntek

„Legyetek az igének cselekvői, ne csupán hallgatói, hogy be ne csapjátok magatokat.” (Jakab 1:22)

A szégyen a sötétségben növekszik, de ha egyszer Isten Igéjének világossága rávetül, akkor többé nem tud markában tartani. Az érzések változékonyak. Gyakran mindennapos dolgok indítják be őket, például egy ismerős dal, vagy az, ha megemlítenek valakit, aki fájdalmat okozott, egy évforduló, egy születésnap vagy egy ünnep, például a karácsony. Ezért mondja Jakab: „Legyetek az igének cselekvői, ne csupán hallgatói.” Egy lelkigondozó írja: „A szégyen képes visszatartani minket, folyton a cipőnk orrát nézzük miatta. Sok embert és rendszert irányít, és azt akarja, hogy mi is kapcsolódjunk be a játszmájába… Kényszercselekvések, szexuális függőség, táplálkozási zavarok, kábítószer-fogyasztás és a szerencsejáték-függőség mind szégyenérzeten alapuló viselkedések… Mindaz, amit átéltünk, esetleg múltbeli agymosással társítva, a szégyen terhét rakja ránk. »Ne gondolkodj… ne érezz… ne növekedj, ne változz… ne élj… szégyelld magad!« Számoljunk le a szégyennel! Támadjuk meg! Üzenjünk hadat! Tanuljuk meg felismerni, és kerüljük, mint a pestist!” A Biblia azt mondja: „Ki vádolná Isten választottait?” (Róma 8:33). Akár te követted el a vétket, akár ellened követték el, „Jézusnak, az ő Fiának vére megtisztít minket minden bűntől” (1János 1:7). Figyeld meg a „minden” szót! Ne arról beszélj, amit érzel, kezdj el arról beszélni, amit tudsz! Isten Igéjéből tudod meg, hogy mi a véleménye rólad, és ez a legnagyobb gyógyhatású szer a világon. Olvasd hát, hidd el, mondd ki, állj rá! Ha ezt teszed, elkezdesz felülemelkedni a szégyenérzeten alapuló gondolkodásmódon.

http://www.maiige.hu/assets/media/2018/Mai%20Ige%2020180803.mp3

 


Szégyenérzet (1)

augusztus 2. csütörtök

„Változzatok meg értelmetek megújulásával, hogy megítélhessétek, mi az Isten akarata…” (Róma 12:2)

Ha életed során valamikor bántalmaztak, szexuálisan kihasználtak vagy lelki terrort éltél át, az aláássa az önértékelésedet. Azt gondolod magadban: „Ha valaki ezt tette velem, akkor biztosan velem van valami baj.” Úgy érzed, mintha a lelked szennyes lenne, mintha sérült áru lennél. Pedig nem vagy az! Isten most két igével szeretne a szívedhez szólni: „Örök szeretettel szerettelek, azért vontalak magamhoz hűségesen. Fölépítelek még téged, és fölépülsz…” (Jeremiás 31:3–4). „Ne a régi dolgokat emlegessétek, ne a múlton tűnődjetek! Mert én újat cselekszem, most kezd kibontakozni – talán nem tudjátok? Már készítem az utat a pusztában, a sivatagban folyókat fakasztok.” (Ézsaiás 43:18–19). Ami veled történt, szörnyű dolog volt, de te nem vagy szörnyeteg! Isten ma azt mondja neked: „Ne félj, mert megváltottalak, neveden szólítottalak, enyém vagy! Ha vízen kelsz át, én veled vagyok, és ha folyókon, azok nem sodornak el. Ha tűzben jársz, nem perzselődsz meg, a láng nem éget meg téged. Mert én, az Úr vagyok a te Istened, Izráel Szentje, a te szabadítód!” (Ézsaiás 43:1–3). A szégyen és a depresszió kéz a kézben járnak. És bár az orvosok tudnak gyógyszert felírni depresszió ellen, a szégyenre nincs orvosság – az egyetlen gyógymód rá Isten Igéje. Ezért ahelyett, hogy saját gondolataidnak és érzéseidnek hinnél, állj rá Isten Igéjére, bárhogy is érzed magad. A szégyen olyan, mintha folyamatosan büntetnéd magad. Mi a megoldás? Engedd, hogy Isten megváltoztassa a gondolkodásmódodat!

http://www.maiige.hu/assets/media/2018/Mai%20Ige%2020180802.mp3

 


Indulat, időzítés, teljes kép

augusztus 1. szerda

„Vigyázzatok, hogy senki se fizessen a rosszért rosszal, hanem törekedjetek mindenkor a jóra egymás és mindenki iránt.” (1Thesszalonika 5:15)

Valaki egyszer azt mondta, hogy ha csak kalapácsunk van, akkor hajlamosak vagyunk minden problémát szögnek látni. Nézzünk szembe vele: néhányunk erős személyisége hajlamos a kalapács használatára, amikor pedig egy szelídebb módszer célravezetőbb lenne. Ha neked is ez a gondod, akkor emlékezz három dologra:

1) Indulat. Amikor ideges vagy, hajlamos vagy minden apróságból nagy ügyet csinálni. Ezért a reakciódra és a hangerődre vonatkozóan jegyezd meg a következő szabályt: ha a reakció rosszabb, mint az, ami kiváltotta, akkor a probléma általában növekedni fog. De ha a reakció kisebb, mint a kiváltó ok, akkor a probléma általában enyhülni fog.

2) Időzítés. Ha egy sérültet nem szállítanak idejében kórházba, az az életébe kerülhet. Hasonlóképp, ha nem kérsz bocsánatot, amikor rosszat tettél valakivel, akkor ez a kapcsolatotokba kerülhet. Tudni, hogy mikor kell cselekedni – és mikor nem –, éppen annyira fontos, mint a megfelelő cselekvést választani. Lady Dorothy Nevill mondta: „A beszélgetés igazi művészete nemcsak annyi, hogy a megfelelő dolgokat mondjuk a megfelelő helyen, hanem, hogy ne mondjuk ki a rossz dolgokat a kísértő pillanatban.”

3) Teljes kép. Egyszer egy ember bement egy étterembe, és azt kérdezte a pincértől, hogy tudna-e adni valamit csuklás ellen. A pincér erre lekevert neki egy nagy pofont. „Hé! Mit képzel?!” – háborodott fel a férfi. A pincér elmosolyodott: „Elmúlt a csuklása, vagy nem?” Mire az ember így felelt: „Én nem is csuklottam. A feleségemnek szerettem volna valami gyógymódot. Ő kint ül az autóban!” Hajlamos vagy elhamarkodott következtetésekre jutni? Lassíts le, akkor valószínűbb, hogy a megfelelő módon fogsz reagálni.

http://www.maiige.hu/assets/media/2018/Mai%20Ige%2020180801.mp3


Nem vesz ki, hanem átvisz

július 31. kedd

„Ha tűzben jársz, nem perzselődsz meg, a láng nem éget meg téged.” (Ézsaiás 43:2)

Mielőtt Isten megváltoztatná a körülményeinket, gyakran arra használja fel azokat, hogy minket megváltoztasson. Igen, megígérte, hogy megszabadít minket a bajoktól, de nem feltétlenül a mi időzítésünk vagy a mi elképzelésünk szerint. Isten többet szeretne annál, hogy csupán megszabadít. Azt szeretné, hogy fejlődjünk, hogy Fiához hasonlóvá váljunk, hogy teljes mértékben kihasználjuk az Istentől kapott, bennünk rejlő lehetőségeket. Figyeld meg, hányszor fordul elő az „át” szó a Szentírásban! Ahhoz, hogy eljussanak az ígéret földjére, Izráel népének át kellett kelnie a Vörös-tengeren, át kellett menniük a pusztán, és át kellett kelniük a Jordán folyón. Most gondolkodj el a következő két igeversen: „Ha a Siralom völgyén mennek is át, források völgyévé teszik azt, az őszi eső is elárasztja áldásával. Újult erővel haladnak…” (Zsoltárok 84:7–8). „Ha vízen kelsz át, én veled vagyok, és ha folyókon, azok nem sodornak el. Ha tűzben jársz, nem perzselődsz meg, a láng nem éget meg téged.” (Ézsaiás 43:2). Isten nem percek, órák vagy napok alatt végzi munkáját, ő hosszabb időszakokban gondolkozik. Az ötvös pontosan tudja, meddig kell az ércnek a tűzben maradnia ahhoz, hogy minden salak kiégjen, és csak a tiszta arany maradjon meg. A fazekas tudja, meddig kell az agyagnak a korongon lennie ahhoz, hogy valami értékes, szép és hasznos válhasson belőle. Bízz Istenben, ő tudja, mit csinál. Légy türelmes, miközben Isten érted dolgozik, benned is munkálkodik. Amikor majd túljutsz ezen a tapasztalaton, visszatekintve hálát fogsz adni mindazért, amit ez által tanított meg neked.

http://www.maiige.hu/assets/media/2018/Mai%20Ige%2020180731.mp3

 


Megosztani valakivel az életünket

július 30. hétfő

„Aki házas… azzal törődik, hogyan legyen tetszésére a feleségének.” (1Korinthus 7:33 NLT)

Amikor a négyéves Sarah életében először látott esküvőt, tele volt kérdésekkel. A vacsoránál az édesanyja elmagyarázta, hogy két torta van: a vőlegény tortája és a menyasszony tortája. „Miért van külön tortájuk, anya? – csodálkozott a kislány. – Még nem tanultak meg megosztozni?” Komolyra fordítva a szót, a Biblia azt mondja: „aki házas… azzal törődik, hogyan legyen tetszésére a feleségének… a férjes asszony… azzal törődik, hogyan legyen tetszésére a férjének” (1Korinthus 7:33–34 NLT). Ha több időt áldozol a karrieredre, mint a kapcsolatotokra, akkor nagy a valószínűsége, hogy az nem fog sokáig tartani. Ezért végződik a házasságok fele válással. Értsd meg, ha összeházasodsz valakivel, akkor házasságot kötsz mindazzal, aki, és mindennel, amin keresztülment életében. Ez egy sajátos árukapcsolás. Ha Istent kéred, ő ad bölcsességet és kegyelmet, ami mindkettőtök számára lehetővé teszi, hogy „növekedjetek a kegyelemben” (2Péter 3:18). Lehet, hogy ez nem történik meg azonnal. Ahogy Shakespeare mondta: „Egyszerre nem, csak lassan gyógyul a seb.” A legkisebb sérülés gyógyulásához is idő kell. De ha engeded, Isten megadja neked az együttérzés olaját és a szeretet borát, hogy azzal kitisztíthasd házastársad sebeit. Soha ne légy annyira mindig bevethető a munkahelyeden, hogy elérhetetlen légy otthon. Elsődleges hivatásod a családod. Fontossági sorrended első helyén kell lennie, hivatásod és minden más törekvésed csak utána jöhet. Pál tulajdonképpen azt mondja az 1Korinthus 7:32–35-ben, hogy a házas emberektől nem vár el olyan mértékű odaszenteltséget, mint az egyedülállóktól, hogy legyen idejük a kapcsolatuk építésére. Azt mondod, hogy szükséged van az Istennel töltött időre? Igen, arra kaptál elhívást, hogy szeresd Istent – és a házastársadat!


http://www.maiige.hu/assets/media/2018/Mai%20Ige%2020180730.mp3


Csak Jézus tudja oltani lelkünk szomjúságát

július 29. vasárnap

„Aki abból a vízből iszik, amelyet én adok neki, soha többé meg nem szomjazik.” (János 4:14)

Egy régi sláger szerint „Mindenütt kerestem a szeretetet, de mindig rossz helyen.” Ez igaz volt arra az asszonyra is, akivel Jézus találkozott a samáriai kútnál. Mit tudunk meg a történetéből?

1) Próbálkozott a vallásossággal, de az nem elégítette ki. Azt mondta Jézusnak: „A mi atyáink ezen a hegyen imádták Istent, ti pedig azt mondjátok, hogy Jeruzsálemben van az a hely, ahol Istent imádni kell” (20. vers). Volt vallásos ismerete, de ez nem elégítette ki a szíve vágyát. Neked is van hasonló tapasztalatod?

2) Próbálkozott emberi kapcsolatokkal, de mindig cserben hagyták. Jézus azt mondta neki: „öt férjed volt, és akivel most élsz, nem férjed” (18. vers). Veled is történt ilyen? Az a kapcsolat, amire legnagyobb szükséged van, a Jézussal való kapcsolat.

3) Kipróbálta azt is, amit Jézus kínált, és az megelégítette lelkét. Amikor Jézus ezt mondta neki: „aki abból a vízből iszik, amelyet én adok neki, soha többé meg nem szomjazik, mert örök életre buzgó víz forrásává lesz benne” (14. vers), az asszony így felelt: „Uram, add nekem azt a vizet, hogy ne szomjazzam meg” (15. vers). Az Istennel való személyes kapcsolat nélkül a vallás nem elégít ki. Olyan, mintha sós tengervizet innál: minél többet iszol, annál szomjasabb leszel. Krisztussal való kapcsolat nélkül a vallás olyan, mint a cumi, amit bármennyire erősen szív is a csecsemő, nem tud táplálkozni belőle. Talán csalódást okoztak neked a keresztyének, vagy fájdalmat okozott az egyház. Ha így van, a mai ige számodra ez: ne mondj le a vallásról, amíg nem próbáltad Jézust, mert egyedül ő tudja oltani lelked szomjúságát.


http://www.maiige.hu/assets/media/2018/Mai%20Ige%2020180729.mp3


Isten hívott el

július 28. szombat

„… ismertelek… megszenteltelek… rendeltelek…” (Jeremiás 1:5 Károli)

Isten azt mondta Jeremiásnak: „Mielőtt megformáltalak az anyaméhben, már ismertelek, és mielőtt a világra jöttél, megszenteltelek [elkülönítettelek], népek prófétájává rendeltelek” (Jeremiás 1:5 NKJV). Figyeld meg:

1) Isten ismert téged. Nem csupán tudott rólad, hanem közelről ismert, bizalmas viszonyban volt veled. Amikor apró ujjacskáid még csupán úszóhártyáknak tűntek, amikor szívdobbanásodat még nem érzékelte a monitor, amikor az orvos még nem tudta megmondani nemedet, Isten már mindent tudott rólad. „Alaktalan testemet már látták szemeid; könyvedben minden meg volt írva, a napok is, amelyeket nekem szántál, bár még egy sem volt meg belőlük” (Zsoltárok 139:16). Isten tudta, hogy mire fogsz születni, és gondoskodott mindenről, ami életcélod betöltéséhez kell

2) Isten megszentelt. Ez azt jelenti, hogy elkülönített egy meghatározott feladatra, hogy ne tudj beleilleni máshová; úgy tervezett, hogy ne érezd jól magad olyan helyen, ahol ő nem akar látni. Azt akarta, hogy elveszettnek érezd magad, amíg rá nem találsz. Ezért érzed magad kényelmetlenül bizonyos helyeken és bizonyos emberek társaságában. Bármennyire is próbálkozol, nem fogsz oda illeni, mert Isten téged a maga számára különített el.

3) Isten rendelt el a feladatodra. Lehet, hogy emberek végzik a felszentelést vagy a beiktatást, de ezt Isten rendelése előzte meg. Ne aggódj amiatt, hogy ki ismeri fel, vagy ki nem ismeri el ajándékodat. Isten, a Teremtő mindenkit személyre szabottan formált meg. Mindannyiunknak különleges, egyedi elhívása van… hogy önmaga legyen, és ne más emberek másolata. Isten azt mondta Jeremiásnak: „… menj, ahova csak küldelek, és hirdesd, amit csak parancsolok! Ne félj tőlük, mert én veled leszek…” (Jeremiás 1:7–8). A mai ige tehát ez számodra: Isten elhívott.

http://www.maiige.hu/assets/media/2018/Mai%20Ige%2020180728.mp3



Te is megváltozhatsz

július 27. péntek

„Tágas helyet keress a sátradnak, feszítsd ki sátorlapjaidat, ahogy csak lehet! Húzd meg jól a köteleidet, erősen verd le cövekeidet!” (Ézsaiás 54:2)

A változásra vágyás a növekedés titka az élet minden területén. A legtöbben vágyunk a fejlődésre, ám ugyanakkor ellenállunk a változásnak. Pedig az egyik nem megy a másik nélkül! A változás csak akkor lehetséges, ha tényleg akarod. Ahogy Fred Smith, a FedEx csomagküldő szolgálat alapítója megjegyezte: „Azért vagy olyan, amilyen vagy, mert olyan akarsz lenni. Ha tényleg más szeretnél lenni, akkor már a változás folyamatában volnál.” A változás sohasem könnyű. Sok idő kell hozzá, hatalmas erőfeszítés, kitartás és – természetesen – vágy. De a változásra való vágyat át kell fordítani a változás mellett való döntéssé. Ezt a döntést pedig naponta meg kell hoznod. Egyszer egy baseballedző annyira elkeseredett egy bírói döntés miatt, hogy a kispadról felpattanva odarohant a bíróhoz, és rákiabált: „Ennyire képes, vagy lesz ennél jobb is?” Ha változni akarsz, neked is ezt kell kérdezned magadtól. Kész vagy kitartóan dolgozni és törekedni a változásra, vagy csak ennyi telik tőled? A Biblia ezt így fogalmazza meg: „Tágas helyet keress a sátradnak, feszítsd ki sátorlapjaidat, ahogy csak lehet! Húzd meg jól a köteleidet, erősen verd le cövekeidet! Mert jobbra is, balra is terjeszkedni fogsz…” (Ézsaiás 54:2–3). Figyeld meg jól ezeket a szavakat: feszítsd ki, húzd meg jól, erősen verd le! Mi a közös bennük? Hogy erőfeszítést, elkötelezettséget és kitartást igényelnek. Ez kell ahhoz, hogy változást érhess el az életedben. A jó hír az, hogy Isten segítségével képes lehetsz rá – már ma!

http://www.maiige.hu/assets/media/2018/Mai%20Ige%2020180727.mp3

 


Amikor Isten elhív

július 26. csütörtök

„Én, én mondtam meg, aztán el is hívtam; vezetem őt, hogy útján sikerrel járjon.” (Ézsaiás 48:15)

Isten azt mondta Jeremiásnak: „Mielőtt megformáltalak az anyaméhben, már ismertelek, és mielőtt a világra jöttél, megszenteltelek, népek prófétájává tettelek” (Jeremiás 1:5). Amikor Isten úgy dönt, hogy használni fog, öt dolog történik. Első az elhívás. Isten megszólít átlagembereket, hogy rendkívüli dolgok véghezvitelére hívja őket, mint Pétert arra, hogy a csónakból kilépve a vízen járjon. Második a félelem. Amikor Isten elhívta Mózest, hogy a fáraó elé álljon, ő így felelt: „Kérlek, Uram, nem vagyok én a szavak embere… Küldj mást, akit küldeni tudsz!” (2Mózes 4:10,13). A harmadik a megerősítés. Józsué bizonyára minden porcikájában érezte a feladat súlyát, amikor Mózes örökébe kellett lépnie, ezért Isten azt mondta neki: „Veled leszek, ahogyan Mózessel is vele voltam” (Józsué 1:5). A negyedik a döntés. Néha igent mondunk Isten hívására, máskor meg nemet. Ha igent mondunk, örömteli lesz az életünk, ha nemet mondunk, megfosztjuk magunkat ettől az örömtől. De mindig a mi döntésünkön múlik. Az ötödik a megváltozott élet. Azok, akik igent mondtak Isten hívására, nem fognak tökéletesen élni, távolról sem. De mivel igent mondtak, megtanulnak növekedni, épülni még a kudarcaikból is. Sőt, gyakran éppen a kudarcaik teszik majd képessé őket arra, hogy másoknak segítsenek. Azok is megváltoznak, akik nemet mondtak Isten hívására: ők egyre inkább megkeményednek, egyre inkább ellenállnak hívásának, és legközelebb nagyobb valószínűséggel mondanak újra nemet. Téged is hív Isten? Hívása talán a munkádra vonatkozik, talán a kapcsolataidat illeti, esetleg a pénzedet kéri, vagy azt, hogy nézz szembe legnagyobb félelmeddel. Isten hívása mindig lényed leglényegéhez szól. Életed legjobb döntése az, ha igent mondasz neki.

http://www.maiige.hu/assets/media/2018/Mai%20Ige%2020180726.mp3

 


Dávid életének tanulságai (5)

július 25. szerda

„Ezek voltak Dávid utolsó szavai…” (2Sámuel 23:1)

Egy napon mindannyian meg fogunk halni, és egy haldokló utolsó szavait gyakran tartják fontosnak. A kérdés az: úgy éltél-e, hogy a tőled telhető legjobbat nyújtottad, és betöltötted-e Isten életedre vonatkozó tervét? A Bibliában ezt olvassuk: „Ezek voltak Dávid utolsó szavai…” Vajon mit fogunk hallani? Dávid élete olyan volt, mint egy sakktábla: volt benne jó és rossz, nyereség és veszteség, győzelem és vereség. Dávid megérte, hogy egyik fia megerőszakolta az egyik lányát, az egyik fia megölte egy másik fiát, a felesége elhagyta, a barátai elárulták és elragadták királyságát, a mentora megpróbálta megölni, a családja elutasította, és hosszú időt töltött barlangokban bujkálva. Most, életében utoljára, megszólal. Vajon Góliátról fog beszélni? Vagy Saulról? Vagy Betsabéról? Nem. „Így szól Dávid, Isai fia, így szól a magasra emelt férfi, Jákób Istenének felkentje, Izráel énekeinek kedveltje: Az Úr lelke beszélt általam, az ő szava volt nyelvemen. Izráel Istene ezt mondta, Izráel kősziklája így szólt hozzám: Az emberek igaz uralkodója, az istenfélő uralkodó olyan, mint a fölkelő nap reggeli fénye, mint a felhőtlen reggel, melynek sugarától eső után kisarjad a fű a földön. Nem ilyen-e házam Isten színe előtt? Örök szövetségre lépett énvelem, benne elrendezett és biztosított mindent. Minden javam, minden örömöm őtőle származik.” (2Sámuel 23:1–5). Miért vannak ezek a szavak feljegyezve a Szentírásban? A mi érdekünkben, akik Dávidhoz hasonlítunk: nem vagyunk ugyan tökéletesek, de szívünk hűségesen követi Istent.

http://www.maiige.hu/assets/media/2018/Mai%20Ige%2020180725.mp3

 


Dávid életének tanulságai (4)

július 24. kedd

„Erre a három vitéz áttört a filiszteus táboron…” (2Sámuel 23:16)

Dávid tudta, hogyan neveljen ki vezetőket. Ő nem „használta” az embereit, hogy elérje, amit akar, hanem felismerte tehetségüket, lehetőségeket biztosított nekik a szolgálatra, amiért azután megjutalmazta és megbecsülte őket. Ezért aztán készek voltak akár az életüket is áldozni érte. A 2Sámuel 23:15–16-ban ezt olvassuk: „Dávid eltikkadt, és ezt mondta: Ó, bárcsak valaki vizet hozna nekem a betlehemi kútból, onnan a kapu mellől! Erre a három vitéz áttört a filiszteus táboron, vizet merített Betlehemben a kapu melletti kútból, elhozták, és odavitték Dávidnak.” Nem lehet mások vezetését megtanulni úgy, hogy nem vezetünk. Végtére is a vezetés cselekvés. Vezetőkként hajlamosak vagyunk feladatokat kiosztani másoknak, ahelyett, hogy vezetői teendőket bíznánk rájuk. De ha a vezetési feladatokból nem ruházunk át másokra – felhatalmazással és elszámoltathatósággal együtt –, akkor az embereink soha nem szerzik meg azt a tapasztalatot, amire szükségük lenne ahhoz, hogy jó vezetővé váljanak. Ha vezető vagy, válaszolj őszintén erre a kérdésre: biztosítasz beosztottaidnak vezetési tapasztalatokat? Azt kérdezed, mi lesz, ha elrontják? Számíts rá, hogy el fogják rontani! De ha olyan embereket választottál, akikben valóban ott rejlik a vezetésre való képesség, akkor tanulni fognak belőle. Dr. John Maxwell írja: „Ahogy egyre idősebb lettem, elkezdtem úgy tekinteni magamra, mint a tető eltávolítójára. Ez a legfőbb feladatom a csapat vezetőjeként. Ha le tudom venni a tetőt, hogy a csapatom tagjai kibontakoztathassák mindazt, ami bennük rejlik, akkor jól végzem a dolgom. Minél több akadályt el tudok távolítani az embereim útjából, annál nagyobb valószínűséggel fognak felnőni lehetőségeikhez.” Dávid olyan vezetőket képzett ki, akiket aztán vitézekként ismertek. A te feladatod is az, hogy segíts másoknak fejlődni.

http://www.maiige.hu/assets/media/2018/Mai%20Ige%2020180724.mp3

 


Dávid életének tanulságai (3)

július 23. hétfő

„… fölvonultak a filiszteusok mind…” (2Sámuel 5:17)

Pál azt írja: „Harcold meg a hit nemes harcát” (1Timóteus 6:12). Isten ígéretei között vannak olyanok, melyeknek a megvalósulásáért küzdeni kell. A jebúsziak, akik Jeruzsálemet birtokolták, azt mondták Dávidnak: „Ide ugyan nem jössz be!” (2Sámuel 5:6). Számíts te is ellenállásra, főleg olyankor, amikor semmilyen bizonyíték nem igazolja látásodat. Tovább nehezítette a helyzetet, hogy Jeruzsálem városa egy körülbelül 700 m magas fennsíkon helyezkedett el, és az egyetlen út a vízvezeték hálózaton át vezetett felfelé. „Dávid azonban elfoglalta Sion sziklavárát” (2Sámuel 5:7). Értsd meg ezt: ha kell, Isten a csatornán át fog eljuttatni a trónra. Figyeld meg az azonban szót! Ha nyakig érnek a problémák, és az ellenség azt mondja, hogy nem fog sikerülni, te állj rá Isten ígéreteire, és jelentsd ki: „Azonban!” Állj fel hittel, és mondd ki, hogy igényt tartasz arra, amit Isten megígért neked. „Azok, akik ragaszkodnak Istenükhöz, bátor tetteket visznek véghez” (Dániel 11:32). Isten meg tudja mutatni, hogyan használhatod fel a körülményeket a javadra és az ő dicsőségére. De ne várd, hogy mindenki segítőkész lesz. „Amikor meghallották a filiszteusok, hogy Dávidot fölkenték Izráel királyává, minden haderejüket mozgósították, hogy elfogják őt” (2Sámuel 5:17 NLT). Küzdened kell azért, hogy elérj célodba, és küzdened kell azért is, hogy meg tudd tartani azt. Minden új csatánál Istenhez kell fordulnod utasításért. „Akkor megkérdezte Dávid az Urat: Fölvonuljak-e a filiszteusok ellen? Kezembe adod-e őket? Az Úr ezt felelte Dávidnak: Vonulj föl, mert kezedbe adom a filiszteusokat!” (2Sámuel 5:19). Ma indulj el abban a tudatban, hogy Isten veled van!

http://www.maiige.hu/assets/media/2018/Mai%20Ige%2020180723.mp3

 


Dávid életének tanulságai (2)

július 22. vasárnap

„Kövessétek azokat, akik hit és türelem által öröklik az ígéreteket.” (Zsidók 6:12)

Három további tanulság Dávid életéből:

1) Isten választ. Amikor Sámuel próféta megérkezett Dávid családjához, hogy kiválassza Izráel következő királyát, Dávidot számításba sem vették. Isten mégis őt választotta – ahogyan például Debórát is kiválasztotta, hogy a nép vezetője legyen egy férfiuralmú társadalomban. Hagyj fel azzal, hogy próbálod kiszámítani Istent! És ne hasonlítgasd magad másokhoz! Mi sok olyan embert elutasítanánk, akiket Isten felhasznált – ez is mutatja, milyen keveset tudunk.

2) Isten tervez. „Meg vagyok győződve arról, hogy aki elkezdte bennetek a jó munkát, elvégzi Krisztus Jézus napjára” (Filippi 1:6). Ki készíti a tervet? Isten. Ki hajtja végre? Isten. Kiben kellene bíznunk? Istenben. Dávid életére vonatkozó tervében benne voltak azok az évek is, amikor ki kellett térnie Saul lándzsája elől, amikor száműzöttként kellett élnie egy barlangban, és együttműködni hatszáz kitaszítottal. Isten az átélt nehézségek által készít fel arra, hogy majd meg tudj birkózni a megbízatással, amit neked szán.

3) Isten időzít. „Kövessétek azokat, akik hit és türelem által öröklik az ígéreteket.” A türelem azt jelenti, hogy nyomás alatt is szilárdan kitartunk. A díjat az nyeri el, aki hosszú távra kötelezi el magát. Dávid tizenéves volt, amikor királlyá kenték, de a trónt csak harmincéves korában foglalta el. Légy hát türelmes! Isten azért végzi a felkészítést életedben, hogy készen állj, amikor majd eljön az idő. Igen, várakozni nehéz. De ha a startpisztoly eldördülése előtt kezdesz futni, akkor kizárnak a versenyből. Csak összpontosíts a célra, és ne add fel!

http://www.maiige.hu/assets/media/2018/Mai%20Ige%2020180722.mp3

 


Dávid életének tanulságai (1)

július 21. szombat

„Akik Istent szeretik, azoknak minden javukra szolgál.” (Róma 8:28)

Isten ezt mondta: „Megtaláltam Dávidot, Isai fiát, a szívem szerint való férfit, aki teljesíti minden akaratomat” (ApCsel 13:22). Amikor Isten valakiről ilyet mond, akkor érdemes megfigyelni annak az embernek az életét. Dávid pásztorfiúként kezdte, és király lett belőle. Erre 0% volt az esély. A pásztorok annyira a társadalmi ranglétra legalján voltak, hogy nem is tanúskodhattak a bíróságon, mert nem tartották szavahihetőnek őket. Mégis mind a mai napig széles körben olvassák a Dávid által írt zsoltárokat. Értsd meg ezt: ha behívod Istent az életedbe, ő eltörli a múltad adósságait, és újraírja a jövődet. De neked kell döntened amellett, amit Isten számodra választott! Érdekes különbség van Pál és Dávid között. Pál azelőtt élte az engedetlenség fejezeteit, mielőtt Krisztussal találkozott, utána viszont példás élete volt. Dávid harmincéves korára király lett, és negyvenévi uralkodása alatt megsemmisítő kudarcai voltak, beleértve a házasságtörést és a gyilkosságot is. Két fontos tanulság van ebben.

1) Ne siess az ítélkezéssel! Nincs vége, amíg Isten azt nem mondja, hogy vége! Dávid élete figyelmeztetés a vétkesnek, feddés az önigazultnak, igazolása Isten igazságosságának, mely nem engedi, hogy mentesüljünk bűneink következményei alól, és bizonysága annak, hogy Isten szeretete sohasem mond le rólad.

2) Isten jót tud kihozni a rossznak tűnő helyzetből is. Fel tud használni mindent, amin keresztülmentél, és valami jót tud kihozni belőle – vagy a te javadra vagy mások javára. Összegzésül: „tudjuk, hogy akik Istent szeretik, azoknak minden javukra szolgál.”

http://www.maiige.hu/assets/media/2018/Mai%20Ige%2020180721.mp3

 


Tedd szívvel-lélekkel!

július 20. péntek

„Tedd meg mindazt, ami a kezed ügyébe esik, és amihez erőd van…” (Prédikátor 9:10)

Salamon lényegében ezt írja: „Ragadd meg az élet adta lehetőségeket… minden nap Isten ajándéka… Ragadd meg a kínálkozó alkalmakat… fogj hozzá és tedd szívvel-lélekkel!” (ld. Példabeszédek 9:7–10). Howard Hendricks professzor írta: „Nemrégiben elvesztettem egy jóbarátomat, egy nyolcvanhat éves asszonyt. Ő volt az általam ismert egyik leglelkesítőbb prédikátor. Amikor utoljára találkoztam vele itt, a földön, az egy afféle »keresztyén partin« volt, amikor mindannyian úgy viselkedtünk, mintha hímes tojásokon járnánk, és igyekeztünk nagyon kegyesnek kinézni. Akkor belépett ő, rám nézett, és így szólt: »Nos, Hendricks, rég nem láttalak! Mondd csak, melyik az öt legjobb könyv, amit az elmúlt évben olvastál?« (Ez rögtön megváltoztatta a hangulatot.) Az volt az életfelfogása, hogy »Ne untassuk egymást… kezdjünk beszélgetésbe! Ha nem találunk beszédtémát, akkor kezdjünk vitatkozni.« Nyolcvanhárom éves korában még egyszer elutazott a Szentföldre. Egy amerikaifutball-csapattal utazott együtt. Az egyik legélénkebb emlékem róla, ahogy ott áll előttük, és így kiabál: »Gyerünk, fiúk! Haladjunk már!« Nemrég halt meg, álmában, a lánya otthonában. A lánya elmondta nekem, hogy nem sokkal halála előtt még összeírta a következő tíz évre vonatkozó céljait!” Akár tizenkilenc, akár kilencvenkilenc éves vagy tehát, a mai ige számodra ez: „Tedd meg mindazt, ami a kezed ügyébe esik, és amihez erőd van…” Másként fogalmazva: csináld szívvel-lélekkel!

http://www.maiige.hu/assets/media/2018/Mai%20Ige%2020180720.mp3

 

 


Újat kezdhetsz

július 4. szerda

„Megrepedt nádszálat nem tör el, és füstölgő mécsest nem olt ki.” (Máté 12:20)

Ugye, milyen jó, hogy Isten inkább megjavít ahelyett, hogy eldobna? Vele nem kell, hogy az összetört élet legyen a történet vége. Gyakran nevezik őt „a második esélyek” Istenének. Ez nagyon rövidlátó gondolkodás! Ha csupán két esélyünk lenne az életben, kétségbeejtően, nyomorúságosan elveszettek lennénk. Isten a „hetvenszer hét” (ld. Máté 18:22) esély Istene! Az ógörögben a hét a tökéletesség száma, a hetvenszer hét a végtelent jelenti. Isten tehát a határtalan kegyelem Istene. Amíg alázatosan beismerjük kudarcainkat, és őszintén vágyunk arra, hogy újrakezdhessük, ő segíteni fog. A mai igeversben szereplő nádszál az, amiből a pásztor furulyát készít, de ha kiszárad és megreped, már nem lehet használni. A füstölgő mécses már nem ad fényt, hasznavehetetlennek tekintik. Mindkettő olyan embereket jelképez, akiket mások sérült áruként félredobtak. Jézus azonban elkötelezte magát arra, hogy ne eltörje vagy kioltsa, hanem megjavítsa és meggyógyítsa azokat, akik kudarcot vallottak. Arra vágyik, hogy bukásaink ellenére új kezdetet adhasson nekünk. Hiszen az igazság az, hogy mindnyájan elbukunk! Ádám leszármazottaiként teljesen természetesen, különösebb erőfeszítés nélkül el tudjuk szúrni a dolgokat. Ábrahám hazudott, és ezzel Sárát veszélybe sodorta. Jákób csaló, sőt, valóságos szélhámos volt. Mózes elhatározta, hogy a kezébe veszi a dolgokat, emiatt száműzetésbe kellett mennie. Dávid házasságtörést követett el, majd fondorlatos módon megölette hűséges barátját. Péter megtagadta Krisztust. Isten mégis mindegyikőjüket felhasználta akarata véghezvitelére. Sőt, téged is használni fog, mert „ahol megnövekedett a bűn, ott még bőségesebben kiáradt a kegyelem” (Róma 5:20). Így te is újat kezdhetsz.

http://www.maiige.hu/assets/media/2018/Mai%20Ige%2020180704.mp3

 


Kerüld a viszályt!

július 3. kedd

„Mert ahol irigység van és viszálykodás, ott zűrzavar van és mindenféle gonosz tett.” (Jakab 3:16)

Pál apostol azt írja: „… ugyanaz a szeretet legyen bennetek, egyet akarva ugyanarra törekedjetek. Semmit ne tegyetek önzésből, se hiú dicsőségvágyból, hanem alázattal különbnek tartsátok egymást magatoknál; és senki se a maga hasznát nézze, hanem mindenki a másokét is.” (Filippi 2:2–4). A viszály feldúlja a kapcsolatokat. Gyakran táplálkozik felfuvalkodottságból, és versengéshez, egymáshoz hasonlítgatáshoz és ítélkezéshez vezet. Jakab rámutat: „ahol irigység van és viszálykodás, ott zűrzavar van és mindenféle gonosz tett.” Légy tehát viszályt elcsendesítő! Abban a pillanatban, amikor felüti ronda fejét – irtsd ki gyökerestül! „Ügyeljetek arra, hogy senki se hajoljon el Isten kegyelmétől, hogy a keserűség gyökere felnövekedve kárt ne okozzon, és sokakat meg ne fertőzzön” (Zsidók 12:15). Ha szeretnél Isten áldásaiban járni, próbálj összhangban élni másokkal. Könnyű lesz? Nem, de minél hamarabb megtanulod, annál jobban fognak alakulni a dolgok számodra. Amikor Isten arra késztet, hogy tartsd oda a másik orcádat is, vagy arra, hogy a rövidebbet húzd, meríts kegyelméből, és tedd meg. Imádkozz így: „Uram, add a te bölcsességedet ennek a helyzetnek a kezeléséhez.” Ő meg fogja adni. „A felülről való bölcsesség először is tiszta, azután békeszerető, méltányos, engedékeny, irgalommal és jó gyümölcsökkel teljes, nem részrehajló és nem képmutató. Akik békességet teremtenek, békességben vetnek, hogy az igazság gyümölcsét arassák.” (Jakab 3:17–18). Összegzésül: ha szeretnéd Isten áldásait, kerüld a viszálykodást!

http://www.maiige.hu/assets/media/2018/Mai%20Ige%2020180703.mp3

 


Ne hagyd, hogy a félelem megállítson!

július 2. hétfő

„Éleszd fel magadban Isten kegyelmi ajándékának tüzét.” (2Timóteus 1:6)

Ne hagyd, hogy a félelem rávegyen tehetséged és képességeid elrejtésére! Rick Warren írja*: „Isten elvárja tőlünk, hogy a legtöbbet hozzuk ki abból, amit tőle kaptunk (…) ne hagyjuk kialudni szívünkben a tüzet, fejlődjön jellemünk és személyiségünk, szerezzünk tapasztalatokat és legyünk egyre hatékonyabbak. Pál azt mondta a filippi keresztyéneknek: »imádkozom azért, hogy a szeretet egyre inkább gazdagodjék bennetek ismerettel és igazi megértéssel« (Filippi 1:9). Timóteusnak pedig azt mondta. »Ne hanyagold el a benned levő kegyelmi ajándékot…« (1Timóteus 4:14–15). »Éleszd fel magadban Isten kegyelmi ajándékának tüzét« (2Timóteus 1:6). Ha nem használjuk izmainkat, akkor elgyengülnek és elsorvadnak, ha nem használjuk az Istentől kapott ajándékainkat, velük is ugyanez történik. Jézus példázatában ezt mondta a talentumát félelmében elásó szolgára: »Vegyétek el tőle a talentumot, és adjátok annak, akinek tíz talentuma van!« (Máté 25:28). Ne félj! Állítsd munkába tehetségedet és képességeidet, mert a használat által fognak fejlődni. Senki sem éri el azonnal a legnagyobb fejlettségi szintet. De tanulással, visszajelzésekkel és gyakorlással a tanító jobb tanítóvá válhat, sőt, idővel nagyszerű tanítóvá nőhet. Törekedj többre, erőltesd meg magad! Tanulj meg mindent, amit csak tudsz. »Igyekezz kipróbált emberként megállni Isten előtt, mint aki nem vall szégyent a munkájával, hanem helyesen fejtegeti az igazság igéjét« (2Timóteus 2:15). Használj ki minden lehetőséget a képességeid fejlesztésére és csiszolgatására. Ne feledd, a mennyben örökké Istent fogjuk szolgálni, és erre a szolgálatra itt e földön készülünk fel a gyakorlással. Ahogyan a sportolók az olimpiára készülnek, mi is a nagy napra edzünk.”

* Rick Warren: The Purpose Driven Life c. könyve magyarul Céltudatos élet címmel jelent meg a Keresztyén Ismeretterjesztő Alapítvány gondozásában. Jelen kiadványunkban azonban nem a KIA magyar fordításnak szövegét használtuk.

http://www.maiige.hu/assets/media/2018/Mai%20Ige%2020180702.mp3

 


Különleges megbízatás

július 1. vasárnap

„Az egész test egybeilleszkedik és összekapcsolódik a különféle ízületek segítségével úgy, hogy minden egyes tagja erejéhez mérten közösen munkálja a test növekedését…” (Efezus 4:16)

Pál apostol azt írja: „az egész test egybeilleszkedik és összekapcsolódik a különféle ízületek segítségével úgy, hogy minden egyes tagja erejéhez mérten közösen munkálja a test növekedését, hogy épüljön szeretetben” (Efezus 4:16). Kétféle együttélési fajta létezik: szimbiotikus és parazita. A szimbiózis két vagy több faj egyedeinek kölcsönösen előnyös együttélése. A parazita esetében viszont az élősködő a gazdatestből táplálkozik, de cserébe nem ad semmit (legfeljebb betegséget). Ezért, ha úgy jössz ki a templomból, hogy: „ma nem kaptam semmit az istentiszteleten” – lehet, hogy parazita életmódot folytatsz. Az élősködő életformát ilyen kifejezések jellemzik: „imádkozz értem, prédikálj nekem, adj tanácsot, segíts rajtam, de ne várj tőlem semmit.” A szimbiotikus együttélést viszont ilyen szavak jellemzik: „Igen, vannak szükségeim, de kész vagyok adni is, hogy mindenki nyerjen.” Testünk szervrendszerekből épül fel, van benne idegrendszer, keringési rendszer, izomrendszer, nyirokrendszer, csontrendszer, immunrendszer stb. Ezek a rendszerek egymásra vannak utalva, kölcsönösen függnek egymástól. Ha az egyik megbetegszik, az a test többi részére is negatív hatással van. Ahelyett, hogy azt mondanád: „elmegyek a gyülekezetbe”, emlékeztesd magadat: „a gyülekezet tagja vagyok.” Pál azt írja: „Mert ahogyan a test egy, bár sok tagja van, de a test valamennyi tagja, noha sokan vannak, mégis egy test, ugyanúgy a Krisztus is… Márpedig Isten rendezte el a tagokat a testben, egyenként mindegyiket, ahogyan akarta.” (1Korinthus 12:12,18). Isten azt akarja, hogy egyházának teljes értékűen működő tagja légy. Ha nem tudod, melyik „testrész” vagy, kérd őt, hogy mutassa meg neked.

http://www.maiige.hu/assets/media/2018/Mai%20Ige%2020180701.mp3

 


Amikor Jézus imádkozott (5)

június 30. szombat

„Így imádkozott: Atyám… ne az én akaratom legyen meg, hanem a tied.” (Lukács 22:41–42)

Jézus imádkozott, mielőtt élete legnagyobb krízisével kellett szembenéznie. A Bibliában azt olvassuk, hogy Jézus „Ezután eltávozott onnan, és szokása szerint az Olajfák hegyére ment. Követték a tanítványai is. Mikor pedig odaért, így szólt hozzájuk: Imádkozzatok, hogy kísértésbe ne essetek! Azután eltávolodott tőlük mintegy kőhajításnyira, és térdre borulva így imádkozott: Atyám, ha akarod, vedd el tőlem ezt a poharat; mindazáltal ne az én akaratom legyen meg, hanem a tied. Ekkor angyal jelent meg neki a mennyből, hogy erősítse őt.” (Lukács 22:39–43). Jézus nem várt addig, amíg eljön élete nagy krízise, ő már előre imádkozott. Földi szolgálatának három és fél évében imára épült az élete. Mielőtt Lázárt feltámasztotta a halálból, azt olvassuk, hogy Jézus: „felemelte a tekintetét, és ezt mondta: Atyám, hálát adok neked, hogy meghallgattál. Én tudtam, hogy mindig meghallgatsz, csak a körülálló sokaság miatt mondtam, hogy elhiggyék, hogy te küldtél engem.” (János 11:41–42). Jézus olyan bensőséges kapcsolatban volt Atyjával, hogy a nagy nyomást jelentő és nagy fájdalmat okozó pillanatokban bizalommal fordulhatott Istenhez, tudva, hogy megkapja az ő megtartó kegyelmét. Te tudsz így bízni? Amíg nem, addig sebezhető leszel emberekkel és helyzetekkel szemben, melyek nem állnak irányításod alatt. Gondold végig ezt a kérdést: Mit gondolsz, Jézus azért imádkozott olyan sokat, mert akart, vagy azért, mert úgy gondolta, hogy így kellene tennie? A válasz: azért, mert akart! Ha az ő példáját akarod követni, és élvezni szeretnéd Isten gazdag áldásait, akkor túl kell lépned a „kellene” kategóriából az „akarok” kategóriába. Íme, egy igazság, amit az imádkozó emberek jól ismernek: minél kevesebbet imádkozol, annál kevesebbet akarsz imádkozni. Minél többet imádkozol, annál többet akarsz imádkozni. Krisztus csodálatos sikere mögött a titok az imádság ereje. Kötelezd el magad a mindennapos imádságra, és kezdd el már ma!

http://www.maiige.hu/assets/media/2018/Mai%20Ige%2020180630.mp3

 


Amikor Jézus imádkozott (4)

június 29. péntek

„A Sátán kikért titeket, hogy megrostáljon, mint a búzát, de én könyörögtem érted.” (Lukács 22:31–32)

Jézus imádkozott, amikor aggódott valakiért, akit szeretett. Péternek azt mondta: „Simon, Simon, íme, a Sátán kikért titeket, hogy megrostáljon, mint a búzát, de én könyörögtem érted, hogy el ne fogyatkozzék a hited: azért, ha majd megtérsz, erősítsd a testvéreidet!” Péter később valóban megtért. A tanítvány, aki egy gyenge pillanatában megtagadta Urát, végül több ezer fős tömeg előtt hirdette az evangéliumot, és háromezer embert nyert meg Krisztusnak. Jézus nemcsak tanította tanítványait, hanem a veszélyre is figyelmeztette őket. De tudta, hogy végső soron a legtöbb, amit tehet, ha imádkozik értük. Sajnos erre az igazságra mi sokára szoktunk rájönni. Ígéretet teszünk, segítségére sietünk, fenyegetünk, de csak akkor imádkozunk, amikor minden más erőfeszítésünk kudarcot vallott. Nem szabadna az imádságot utolsó szalmaszálnak tekintenünk, inkább első reakciónk legyen! Az imádság kiveszi a helyzetet a mi kezünkből, és Isten kezébe teszi. Emlékszel a négy emberre, akik beteg barátjukat a tetőn át engedték le Jézus elé (ld. Márk 2:3–5)? Ezt teszed te is, amikor imádkozol valakiért, Jézus elé viszed őt. Nem könnyű cipelni a másik ember súlyát, és nap mint nap Isten elé vinni imádságban. De ez a leghatékonyabb dolog, amit tehetsz érte. Nagyszüleink mondása volt: „Az imádság megmozdítja a kezet, mely megmozdítja a világot.” Milyen igazuk volt! Amikor egy szeretted csalódást okoz vagy megbánt, dühkitörés helyett emeld fel őt imában. Hívd be Istent a helyzetbe, aztán lépj hátra, és engedd őt dolgozni!

http://www.maiige.hu/assets/media/2018/Mai%20Ige%2020180629.mp3

 


 Ismerd fel a sátán munkáját!

július 6. péntek

„… varázslásával már jó ideje ámulatban tartotta őket.” (Apostolok cselekedetei 8:11)

Ahogy az apostolok bámulatos csodákat tettek Isten erejével, Simon mágus is képes volt elképesztő dolgokra az ördög hatalmával. Hogyan kezelték az apostolok ezt a helyzetet? Kitértek előle? Megpróbálkoztak a békés egymás mellett éléssel? Azt mondták rá, hogy „ez nem nagy ügy”? Nem. Péter egyenesen megmondta Simonnak: „Térj meg tehát e gonoszságodból, és könyörögj az Úrhoz, hátha megbocsátja neked szíved szándékát” (ApCsel 8:22). A gonoszság erői ma is valóságosak, és tudnod kell, hogyan bánj velük. Jézus azt mondta: „Íme, hatalmat adtam nektek… az ellenség minden erején” (Lukács 10:19). A Biblia két fontos dolgot mond el nekünk arról a gadarai megszállottról, akit Krisztus meggyógyított:

1) A benne lakó gonosz erők így mutatkoztak be: „Légió a nevem, mert sokan vagyunk” (Márk 5:9). A római légió jól kiképzett, jól felszerelt katonai egység volt, akik a császár parancsát teljesítették.

2) Könyörögtek Jézusnak, „hogy ne űzze el őket arról a vidékről” (Márk 5:10), mivel már kiépítettek maguknak egy erődöt abban az emberben. Értsd meg: a szellemi harcot nem lehet testi fegyverekkel megnyerni. Igaz, hogy nem bújhatunk ki a felelősség alól azzal, ha minden bajunkért a sátánt hibáztatjuk, de ha nem vesszük észre a munkáját, azzal mindig előnyt adunk neki. Bölcsnek kell lenned, hogy tudd, mikor mivel állsz szemben, és aszerint tudd kezelni a természetes, emberi, pszichológiai problémákat. De azt is fel kell ismerned, amikor azokkal az erőkkel és hatalmakkal találkozol, melyek „a sötétség világának urai és a gonoszság lelkei” (Efezus 6:12). Hogyan győzheted le őket? Úgy, ha felveszed Isten fegyverzetét, hogy megállhass az ördög mesterkedéseivel szemben… hogy ellenállhass a gonosz napon (ld. Efezus 6:11,13).


Meghallgatás: http://www.maiige.hu/assets/media/2018/Mai%20Ige%2020180706.mp3


 

Istennek még mindig terve van veled

július 5. csütörtök

„Mert csak én tudom, mi a tervem veletek – így szól az Úr.” (Jeremiás 29:11)

Izráel népét fogságba hurcolták Babilonba, mert nem engedelmeskedtek Istennek, hanem a saját fejük után mentek. Ezért nagy árat kellett fizetniük. Elvesztették otthonukat, munkájukat, szabadságukat és önbecsülésüket. Veled is ez történt? Nos, van egy jó hírem. Isten azt mondja: „Mert csak én tudom, mi a tervem veletek – így szól az Úr –: jólétet és nem romlást tervezek, és reményteljes jövő az, amelyet nektek szánok. Ha segítségül hívtok, és állhatatosan imádkoztok hozzám, akkor meghallgatlak benneteket. Ha kerestek majd, megtaláltok engem, ha teljes szívből kutattok utánam… jóra fordítom sorsotokat…” (Jeremiás 29:11–14). Ez azt jelenti, hogy Istennek még mindig terve van az életeddel. Ha „teljes szívből” keresed őt, meg fogja mutatni neked. Azt kérdezed, honnan tudom, hogy Istennek még mindig terve van veled? Onnan, hogy még lélegzel! Neki mindenkivel terve van, akit megteremtett, és ennek a tervnek soha nem jár le a szavatossága. Ez nem olyan, mint a tej a boltban, Isten terveire az van ráírva: minőségét megőrzi örökre. Még ha rossz útra tévedsz is, és évekig kihagyod a lehetőségeket, melyeket neked készített, terve akkor is azonnal működésbe lép, amint hozzá fordulsz, és életedet összhangba hozod az ő akaratával. Lehet, hogy ez egy módosított terv lesz ahhoz képest, amilyen húsz évvel ezelőtt lett volna, ha odafigyelsz rá, de ez nem akadályozza Istent. Ő mindent fel tud használni és be tud illeszteni tervébe bárki életére vonatkozóan, beleértve a tiédet is.

Az üzenet meghallgatása: http://www.maiige.hu/assets/media/2018/Mai%20Ige%2020180705.mp3


Amikor Jézus imádkozott (3)

június 28. csütörtök

„Felment a hegyre imádkozni.” (Márk 6:46)

Nézzünk meg még egy helyzetet, amikor Jézus imádkozott: amikor a nagy nyomás és mások elvárásai azzal fenyegettek, hogy eltérítik Isten életére vonatkozó tervétől. A Bibliában ezt olvassuk: „Nagyon korán, amikor még sötét volt, felkelt, és félrevonult egy lakatlan helyre, és ott imádkozott. Simon és a vele levők azonban utánasiettek, és amikor megtalálták, így szóltak hozzá: Mindenki téged keres. Ő pedig ezt mondta nekik: Menjünk máshova, a szomszédos helységekbe, hogy ott is hirdessem az igét, mert ezért jöttem. És elment Galilea-szerte a zsinagógáikba, hirdette az igét, és kiűzte az ördögöket.” (Márk 1:35–39). A tanulság ez: ha nem kéred el Isten tervét, és nem ragaszkodsz ahhoz, akkor mások próbálják majd megtervezni az életedet. Amekkora sikere volt Jézusnak minden városban, ahová ellátogatott, sok lelkész úgy gondolta volna a helyében, hogy ott marad, épít egy templomot, és élvezi az elismertséget és szolgálatának jutalmát. Jézus nem így tett, ő továbbment, mert neki más szabott ütemet. Ha visszatekintesz múltbeli hibáidra, akkor olyan döntéseket fogsz találni, melyeket a nyomás hatására hoztál ahelyett, hogy imádságban kerested volna az utat. Amikor nem imádkozol, figyelmetlen leszel. Istennek terve és ehhez szabott menetrendje van az életedre. Ahhoz, hogy mindkettővel összhangban tudj maradni, rendszeresen imádkoznod kell. Jézus felismerte, hogy ideje csak arra elég, hogy Atyja akaratát végrehajtsa, ez a tudat tette képessé arra, hogy nemet tudjon mondani más dolgokra. Arra kaptál elhívást, hogy szeresd az embereket, de egyedül Istennek akarj tetszeni. Akkor tudsz bizalommal imádkozni, ha tudod, hogy Isten akaratával összhangban élsz (ld. 1János 3:21–22).

Meghallgatás: http://www.maiige.hu/assets/media/2018/Mai%20Ige%2020180628.mp3


Amikor Jézus imádkozott (2)

június 27. szerda

„Félrevonult egy lakatlan helyre, és ott imádkozott.” (Márk 1:35)

Ha nem imádkozol, kiteszed magad a kudarcnak. Jézus azért nem vallott soha kudarcot, mert soha nem hanyagolta el az imádságot. Figyeld meg, mikor imádkozott: amikor nehéz volt a szíve. Földi szolgálata idején unokatestvérét, Keresztelő Jánost letartóztatták, és lefejezték azért, mert a királynak szemébe mondta a bűnét. „Amikor meghallotta ezt Jézus, eltávozott onnan hajón egy lakatlan helyre egyedül” (Máté 14:13). Csalódás, cserbenhagyás, válás és halál bele fogják írni fejezeteiket életünk könyvébe. Hála Istennek az orvosokért és lelkigondozókért, de végeredményben senki nem tud meggyógyítani egy összetört szívet úgy, mint Isten. „Meggyógyítja a megtört szívűeket, és bekötözi sebeiket. Megszabja a csillagok számát, nevet ad mindegyiknek. Nagy a mi Urunk, és igen erős, bölcsessége határtalan.” (Zsoltárok 147:3–5). Akár csillagok teremtése, akár sebek begyógyítása, nincs olyan helyzet, ami túl nagy vagy túl kicsi lenne ahhoz, hogy a szerető Isten figyelmét arra fordítsa. Ahhoz, hogy megértsd, Isten mennyire szakértő a gyógyításban, nézd meg Jób életét. Senkit sem ért annyi veszteség az egész világtörténelemben, mint Jóbot – de Isten átsegítette rajta. Jób könyve 11. részében ezt olvassuk: „Elfelejted a nyomorúságot, úgy gondolsz rá, mint levonult vizekre. Fényesebb lesz életed a déli verőfénynél, a sötétség is olyan lesz, mintha reggel volna. Bizakodás tölt el, mert lesz reménységed, körülnézel, és nyugodtan lefekszel. Ha leheveredsz, senki sem riaszt föl, sőt sokan hízelegnek neked.” (Jób 11:16–19). Szomorú vagy ma, és nehéz a szíved? Tedd, amit Jézus tett! Szánj időt az imádságra!

Meghallgatás: http://www.maiige.hu/assets/media/2018/Mai%20Ige%2020180626.mp3


Amikor Jézus imádkozott (1)

június 26. kedd

„Visszavonult a pusztába, és imádkozott.” (Lukács 5:16)

Ha többet szeretnél tudni az imádságról, nézd meg Jézus imaéletét:

1) Imádkozott, amikor nőtt a nyomás az életében. „… a híre annál jobban terjedt, és nagy sokaság gyűlt össze, hogy hallgassák, és meggyógyítsa őket betegségeikből. Ő azonban visszavonult a pusztába, és imádkozott” (Lukács 5:15–16). Amikor úgy gondolod, hogy nincs időd imádkozni, akkor kell a legtöbbet imádkoznod. Az Istentől kapott erőhöz a kulcs az Istennel töltött idő.

2) Imádkozott, amikor fontos döntést kellett hoznia. Mielőtt kiválasztotta legközelebbi barátait, Jézus Atyja tanácsát kérte. „Történt azokban a napokban, hogy kiment a hegyre imádkozni, és Istenhez imádkozva virrasztotta át az éjszakát. Amikor megvirradt, odahívta tanítványait, és kiválasztott közülük tizenkettőt.” (Lukács 6:12–13). Ha jól belegondolsz, az igazság szinte fejbe kólint! Egy esküvő előkészületei egy évet is igénybe vesznek, nem is beszélve a kisebb vagyonról, amit ráköltünk. Döbbenetes, hogy mégsem keressük Isten vezetését, amikor egész hátralévő életünkre párt választunk magunknak. Isten nem csupán a világmindenség teremtője, ő a vezérigazgatója is, aki irányítja. Bele tudsz gondolni, mennyi mindent tud a sikeres üzletvezetésről? Az önéletrajzában ez áll: „Én, az Úr vagyok a te Istened, arra tanítalak, ami javadra válik, azon az úton vezetlek, amelyen járnod kell” (Ézsaiás 48:17). Mielőtt felveszel egy alkalmazottat, társulsz valakivel az üzletben, kidolgozol egy tervet, vagy egy fillért is befektetsz, Isten arra hív, hogy beszéld ezt meg vele, és kérd ki a tanácsát. „Minden utadon gondolj rá, és ő egyengetni fogja ösvényeidet” (Példabeszédek 3:6).

Meghallgatás: http://www.maiige.hu/assets/media/2018/Mai%20Ige%2020180626.mp3


Miről fognak emlékezni rád?

június 25. hétfő

„Az értelmesek fényleni fognak, mint a fénylő égbolt, és akik sokakat igazságra vezettek, mint a csillagok, mindörökké.” (Dániel 12:3)

Dr. James Kennedy írta: „Gondoljunk csak a gízai nagy piramisra, a világ egyik legmasszívabb épületére. Valaki azért építtette, hogy emléke fennmaradjon… Hufu fáraó – nem éppen ismerős név! Indiában Dzsahán sah felesége emlékének tiszteletére építtette a Tádzs Mahalt, de munkája hiábavaló volt, végül is ki ismeri Ardzsumand nevét? És mi a helyzet a kínai nagy fallal? Még az űrből is lehet látni, de senki sem emlékszik arra, hogy Csin Si Huang-ti volt, aki elindította azt a munkát, melynek eredménye a világ legnagyobb építménye lett. Bár ezek az emberek mind feledésbe merültek, te nyomot hagyhatsz magad után a világban. Hogyan? Úgy, hogy Krisztushoz vezetsz másokat!” A Bibliában azt olvassuk: „Az értelmesek fényleni fognak, mint a fénylő égbolt, és akik sokakat igazságra vezettek, mint a csillagok, mindörökké.” Louis Pasteur, az immunológia úttörője olyan korban élt, amikor minden évben ezrek haltak meg a veszettség következtében. Évekig dolgozott a vakcina előállításán, és már éppen ott tartott, hogy magán próbálja ki, amikor egy Joseph Meister nevű kilencéves kisfiút megharapott egy veszett kutya. A fiú édesanyja könyörgött Pasteurnek, hogy a fiún próbálja ki a vakcinát. Ezért Pasteur tíz napon át injekciózta a fiút – és a gyerek életben maradt. Évtizedekkel később Pasteur sokféle sírfeliratot választhatott volna, de ő azt kérte, hogy sírkövére ezt véssék: JOSEPH MEISTER ÉLETBEN MARADT! A legnagyobb örökség, amit hagyhatsz, azok az emberek, akik örök életet nyertek, mert beszéltél nekik Krisztusról. Jézus azt mondta: „azok a beszédek, amelyeket én mondtam nektek: Lélek és élet” (János 6:33). Mi indítja meg a szíveket? Mi változtat életeket? Jézus szavai!

Meghallgatás: http://www.maiige.hu/assets/media/2018/Mai%20Ige%2020180625.mp3


Rázd meg a ládát!

június 24. vasárnap p „Erőt ad a megfáradtnak, és az erőtlent nagyon erőssé teszi.” (Ézsaiás 40:29)

Egy kisfiú lebénult, és az orvosok azt mondták, semmit sem tehetnek érte. Ezért az édesanyja fogott egy gyümölcsösládát, beletette a gyermeket, egy kötelet kötött a ládára, és a kötél másik végét a derekára kötötte, így húzgálta magával mindenhová a fiát. Egy idő után a kisfiú felvett egy olyan szokást, amit az anyja nem szeretett: elkezdte rázni a ládát. Néha olyan erősen rázta, hogy a láda felborult, és ő kiesett belőle. Akárhányszor tette is vissza az édesanyja, mindig újrakezdte. Végül addig rázta a ládát, amíg kijuthatott belőle. Aztán mindenki csodálkozására megtanult járni, és nagyszerű élete lett. Ez a kisfiú elért valamit, amiről az orvosok nem gondolták, de még az édesanyja sem hitte, hogy lehetséges. Nem volt hajlandó leélni az életét egy ládában, amibe valaki belerakta. Téged is beskatulyáztak? Ha igen, akkor rázd a ládát, amíg ki nem szabadulsz! Vannak emberek, akik önjelölt szakértők abban, hogy megmondják nekünk, mire vagyunk képesek, és mire nem. Nem mindig örülnek annak, ha valaki a megszokottól eltérően gondolkodik. A Biblia egyik legnagyszerűbb ígérete az, hogy Isten „erőt ad a megfáradtnak, és az erőtlent nagyon erőssé teszi.” Kezdd el olvasni a Szentírást, keress „ládarázó” szakaszokat! Íme, egy: „Engem azonban betölt az Úr lelke erővel, igazsággal és hatalommal” (Mikeás 3:8). Vagy egy másik: „Embereknek ez lehetetlen, de Istennek minden lehetséges” (Máté 19:26). Ma jelentsd ki: „Uram, te megígérted, én elhiszem, és ez elég!”

Meghallgatás: http://www.maiige.hu/assets/media/2018/Mai%20Ige%2020180624.mp3


Törj ki a skatulyából!

június 23. szombat

„Bevisz bennünket arra a földre, és nekünk adja azt a tejjel és mézzel folyó földet.” (4Mózes 14:8)

Amikor mások az Ígéret földjén élő óriásokat látva vissza akartak térni Egyiptomba, Káléb azt mondta: „Ha az Úr kedvel bennünket, akkor bevisz bennünket arra a földre, és nekünk adja azt a tejjel és mézzel folyó földet.” Ekkor két dolog történt:

a) „… az egész közösség azt mondta, hogy meg kell kövezni őket” (4Mózes 14:10a).

b) „Akkor megjelent az Úr dicsősége a kijelentés sátra fölött egész Izráelnek” (4Mózes 14:10b). Amikor az emberek Káléb körül nemet mondtak, Isten igent mondott – és csak az ő hozzájárulására van szükség! Ha ezt megkaptad, akkor figyelmen kívül hagyhatsz minden ellenkezőt és kétkedőt, és bátran elindulhatsz. Ha arra vársz, hogy mindenki jóváhagyja, mindenki egyetértsen veled, és helyeseljen, akkor sehová sem fogsz jutni. Volt idő, amikor az emberek azt gondolták, hogy a Föld lapos, és hogy ember soha nem léphet a Holdra. 1899-ben az Egyesült Államok Szabadalmi Hivatala majdnem bezárt, mert Charles H. Duell, a hivatal akkori vezetője azt mondta: „Amit fel lehet találni, azt már mind feltalálták.” Innen nézve ez a kijelentés nevetségesnek tűnik, de vannak, akik hasonlóan gondolkodnak. Abbahagyjuk a tanulást, mert azt hisszük, túl idősek vagyunk hozzá. Félünk pályát módosítani, nehogy elveszítsük a nyugdíjunkat. Nem törekszünk álmaink megvalósítására, nehogy kudarcot valljunk és nevetségessé váljunk. Annyira hozzászoktunk a saját magunk felállította korlátokhoz, és az efféle mondásokhoz: „én erre nem vagyok képes”, hogy azt hisszük, semmire nem vagyunk képesek. Lényegében építettünk magunknak egy skatulyát, belebújtunk, és most keresünk valamit vagy valakit, akit hibáztathatunk hitetlenségünkért. Nem Isten skatulyázott be, te tetted ezt saját magaddal, és neked kell megragadnod a kezdeményezést, hogy kitörj belőle! Ma határozd el, hogy megteszed – és Isten meg fogja áldani az erőfeszítésedet!

Meghallgatás: http://www.maiige.hu/assets/media/2018/Mai%20Ige%2020180623.mp3


Isten soha ki nem apadó forrás

június 22. péntek

„Egy idő múlva azonban kiszáradt a patak.” (1Királyok 17:7)

A zsoltárokban azt olvassuk: „Boldog az, akinek Jákób Istene a segítsége, és Istenében, az Úrban van a reménysége” (Zsoltárok 146:5). Valaki azt írta: „Néha, amikor nincs elég pénzünk a megélhetésre, az emberek azt mondják, hogy osszuk be a pénzünket, ilyenkor felnevetünk. A helyzetet látva azt mondjuk: képtelenség. Ilyenkor kell Istenben bíznunk. A lehetőségeidet nem korlátozzák a múltbeli vagy a jelen körülmények. Ha nincs miből kifizetni a jogos kiadásokat, akkor tedd meg a tőled telhetőt, a többit pedig engedd el. Bízz Istenben, hogy betölti szükségeidet, és nézz túl a pénztárcádon! Nézz a forrásodra! Igényelj az isteni, korlátlan ellátmányból. Tedd meg a te részedet! Töreked anyagi felelősségre gondolatban és tettekben. Kérj bölcsességet, és hallgass Isten vezetésére! Aztán engedd el a félelmeidet és az irányítani akarásodat. Mindannyian tudjuk, hogy az élethez pénzre van szükség – Isten is tudja.” F. B. Meyer mondta: „Hitbeli oktatásunk nem fejeződött be, amíg meg nem tanultunk bízni Isten gondviselésében a veszteségeken át… Nagy szolgálatot tesznek nekünk a kudarcok és veszteségek. A csörgedező patak, mely mellett Illés ült, életünket példázza! »Egy idő múlva azonban kiszáradt a patak« (1Királyok 17:7). Ez múltunk történelme és a jövőnkre vonatkozó prófécia. Meg kell tanulnunk, hogy különbség van aközött, hogy az ajándékban vagy az ajándékozóban bízunk. Az ajándék talán kitart egy ideig, de az ajándékozó örökkévaló. Ha az Úr Illést egyenesen a sareptai özvegyhez vezette volna, akkor nem tanult volna meg valamit, ami segített neki jobb emberré válni: ez pedig a hit általi élet. Amikor földi forrásaink kiapadnak, az mindig azért történik, hogy megtanuljuk: reményünk és egészségünk Istenben van.”

Meghallgatás: http://www.maiige.hu/assets/media/2018/Mai%20Ige%2020180622.mp3

Ismerd fel hivatásodat! (2)

június 21. csütörtök

„Aki hisz énbennem, azokat a cselekedeteket, amelyeket én teszek, szintén megteszi.” (János 14:12)

Bizony, bizony mondom nektek, aki hisz énbennem... János 14:12,

Elhivatásod mindig kapcsolódni fog valamilyen betöltetlen szükséghez, egy olyan lehetőséghez, amikor jót tehetsz. Mózes akkor ismerte fel elhivatását, amikor meghallgatta rabságban lévő népének kiáltását. Így volt ezzel William Wilberforce is, aki arra szentelte az életét, hogy Nagy-Britanniában elérje a rabszolgaság eltörlését. Nelson Mandela ügyvéd volt, kereshetett volna sok pénzt. De ő másik utat választott – olyat, ami sok év börtönhöz vezetett. Amikor végre kiszabadult, nem akar bosszút állni, hanem népének keresett igazságot és egyenlőséget, és megváltoztatta az országát. Ezékiel azt írja: „Így kerültem Tél-Ábíbba, a fogságban élőkhöz, akik a Kebár-folyó mellett laktak. Letelepedtem ott, ahol ők laktak, és ott ültem közöttük hét napig összetörve. Hét nap múlva ez történt: Így szólt hozzám az Úr igéje” (Ezékiel 3:15–16). Ha fel akarod fedezni hivatásodat, kezdj el imádkozni azért a helyzetért, ami mélyen felzaklat. Általában próbáljuk kerülni a kényelmetlenséget, de ha azt érzed, hogy a szegények segítésére kaptál elhívást, akkor tölts időt a szegények között! Engedd, hogy szíved meginduljon; legyen belső meggyőződésed, hogy a dolgoknak változniuk kell, és imádkozz kitartóan: „Uram, tégy a változás eszközévé!” Amikor Jézus elhívta tanítványait, különböző háttérből származó embereket választott: egy tudóst, egy kormányhivatalnokot és egy csapat halászt. Lényegében azt mondta nekik: „Hiszek bennetek. Megtanítok nektek mindent, amit tudok.” Aztán megígérte nekik, hogy „aki hisz énbennem, azokat a cselekedeteket, amelyeket én teszek, szintén megteszi.” Összegezve: Jézus felkészítette követőit arra, hogy elinduljanak, és úgy éljenek, ahogy ő élt. Ma téged is erre hív.


Meghallgatás: http://www.maiige.hu/assets/media/2018/Mai%20Ige%2020180621.mp3


Ismerd fel hivatásodat! (1)

június 20. szerda

„Mi van a kezedben?” (2Mózes 4:2)

Amikor Isten elhívta Mózest, az egyik első kérdés, amit feltett neki, ez volt: „Mi van a kezedben?” Mózes a pásztorbotját tartotta kezében – amit minden nap használt arra, hogy terelgesse és megvédje juhait. Istennek azonban új terve volt ezzel a bottal – egy sokkal nagyszerűbb terve! Arra használta, hogy kettéválassza a Vörös-tengert, és Izráel népét elvezesse az Ígéret földjére. Amikor Isten azt kérdezi tőled, mi van a kezedben, azt akarja, hogy gondolj képességeidre, tapasztalataidra, kapcsolataidra, képzettségedre, forrásaidra, elmédre és vérmérsékletedre. Dr. Martin Seligman ezeket „jellegzetes erősségeknek” nevezi, és hat kategóriába sorolja.

1) Bölcsesség és ismeret. Ebbe beletartozik a kíváncsiság, a tudásvágy, a józan ítélőképesség és a kapcsolatépítési készség.

2) Bátorság. Ez magában foglalja a kitartást és a becsületességet is.

3) Humánum. A jóság és az irgalom gyakorlásának képessége.

4) Igazságérzet. Az igazságosság és vezetés képessége.

5) Józanság. Az önuralom, megfontoltság és alázat képessége.

6) Transzcendencia. A szépség értékelése, a hála kifejezése, a remény és az örömre való képesség. Ezek a képességek mindannyiunkban megvannak bizonyos mértékben, de azok a „jellegzetes erősségeink”, melyek lényünk legmélyében pendítenek meg valamit. Ha felismered ezeket, akkor tudod megérteni elhivatásodat. De vigyázz, az ellenség meg akar majd győzni arról, hogy Isten nem tud használni gyengeségeid miatt – pedig ennek éppen az ellenkezője igaz! Ki tudna jobban beszélgetni a gyászolókkal, mint aki maga is átélt már veszteséget? Chuck Colson volt a Fehér Ház vezető jogásza a Watergate botrány kitöréséig. De csak miután elítélt lett, tudta megkezdeni börtönmissziós szolgálatát. Tehát ismerd fel hivatásodat!

Meghallgatás: http://www.maiige.hu/assets/media/2018/Mai%20Ige%2020180620.mp3


Megfelelő hozzáállás

június 19. kedd

„Az az indulat legyen bennetek, amely Krisztus Jézusban is megvolt.” (Filippi 2:5)

Hányan veszítik el naponta az állásukat a rossz hozzáállás miatt? Hányan maradnak le az előléptetésről a munkához és a munkatársaikhoz való viszonyulásuk miatt? Hány házasság megy tönkre? Lehetetlen kiszámolni. Pedig soha senkinek nem kellene elvesztenie az állását, nem kellene lemaradnia az előléptetésekről, nem kellene tönkretennie egy házasságot a rossz hozzáállás miatt. Miért? Mert az ember hozzáállása nem kőbe vésett, lehet rajta változtatni! Chuck Swindoll írja: „Számomra fontosabb a hozzáállás, mint a képzettség, fontosabb, mint a pénz, a körülmények, a kudarcok, a siker, vagy mások véleménye, mások viselkedése. Fontosabb, mint a megjelenés, a tehetség vagy a szakértelem. A hozzáállás dönt egy vállalat… egy gyülekezet… egy család sorsáról. A rendkívüli ebben az, hogy minden nap magunk választhatjuk meg a hozzáállásunkat. Nem változtathatjuk meg a múltat… nem változtathatunk azon, hogy az emberek egy bizonyos módon viselkednek. Nem változtathatjuk meg az elkerülhetetlent. Az egyetlen dolog, ami kezünkben van, az a hozzáállásunk… Meg vagyok győződve arról, hogy az élet csak 10 százalékban szól arról, ami velünk történik, 90 százalékban arról, hogyan reagálunk ezekre a történésekre. Ez rád is igaz… Mi vagyunk a felelősek a saját hozzáállásunkért.” Pál azt írja: „Az az indulat legyen bennetek, amely Krisztus Jézusban is megvolt!” Ő mindig szeretettel, kegyelemmel és elfogadással közeledett az emberekhez, olyan szívvel, mely inkább szolgálni akart, mint hogy őt szolgálják. Tehát ha a hozzáállásod nem olyan jó, mint lehetne, akkor kezdd azzal, hogy így imádkozol: „Atyám, adj nekem krisztusi hozzáállást mindenki felé, akivel ma találkozom!”

Meghallgatás: http://www.maiige.hu/assets/media/2018/Mai%20Ige%2020180619.mp3


Édesapa, áldd meg a gyermekeidet!

június 18. hétfő

„Fiam, megbocsáttattak a te bűneid.” (Márk 2:5)

Az Ószövetségben az apák a gyermekeik fejére tették a kezüket, és kimondtak felettük bizonyos ígéreteket, mert hitték, hogy Isten áldása egyik nemzedékről a másikra átadható. Ezért hívatta Izsák Jákóbot, és megáldotta (ld. 1Mózes 28:1). Ezért nem halhatott meg Jákób addig, amíg unokáit meg nem áldotta (ld. 1Mózes 48:1–14). Azok a gyermekek, akiknek nincs gondoskodó és idejét rájuk szánó apjuk, gyakran egész életükben bizonytalanok identitásukban és önértékelésükben. Egyre több gyermek van, aki ezt lázadó kortárs csoportban, bandákban, kábítószerben vagy a közösségi médiában keresi az interneten. Az eredményt láthatjuk magunk körül. Ahelyett, hogy betöltenék Istentől kapott rendeltetésüket, ezekből a gyermekekből lesznek a szökevények, az elítéltek, a bajkeverők és a függőségben szenvedők. Tupac Shakur az erőszakos szövegű dalairól ismert rapénekes, akit 1996-ban lelőttek, egyszer azt mondta: „Nem ismertem az igazi apámat. Biztosan tudom, hogy ha lett volna apám, fegyelmezettebb lettem volna, és több önbizalmam lett volna. Egy édesanya meg tud nyugtatni, tud biztatni, meg tudja mutatni, hol van a férfiasságod. De csak egy férfi tudja megtanítani, hogyan legyél férfi.” Amikor egy embert Jézushoz hoztak, hogy meggyógyítsa, Jézus megbocsátott neki, meggyógyította, és így szólította: „fiam”. Nem azt mondta neki, hogy: „ideje rendbe hoznod a dolgaidat” vagy azt, hogy: „az én módszereimet kell alkalmaznod”. Nem, ő kapcsolatot épített azzal az emberrel, kimutatta szeretetét és elfogadását. Apaként neked is ezt kell tenned. Szeresd és fogadd el gyermekeidet olyannak, amilyenek, feltételek és kárhoztatás nélkül – ez a legnagyobb ajándék, amit nekik adhatsz.

Meghallgatás: http://www.maiige.hu/assets/media/2018/Mai%20Ige%2020180618.mp3


Mi hátráltat?

június 17. vasárnap

„Tegyünk le minden ránk nehezedő terhet!” (Zsidók 12:1)

A Biblia ezt mondja: „tegyünk le minden ránk nehezedő terhet és a bennünket megkörnyékező bűnt, és állhatatossággal fussuk meg az előttünk levő pályát” (Zsidók 12:1). Mi az, ami hátráltat, mi az, ami akadályoz? Az élet versenyén csak egyszer indulhatsz, hát úgy fuss, hogy győzni tudj. Ha nem akarsz megbotlani vagy kiesni a versenyből, ne nézz hátra! A múltat nem tudod megváltoztatni, de tanulhatsz belőle. Ne aggódj a következő kör miatt, csak a következő lépésre összpontosíts! Ha nem arra figyelsz, akkor úgy eleshetsz, hogy nem is tudsz felkelni többé. Csak tarts ki, és egyszer csak azt veszed majd észre, hogy már több kör van mögötted, mint amennyi előtted. Mindet úgy fusd végig, hogy számítson! Sokan cipeljük magunkkal az aggodalom terhét, de az idősebb és tapasztaltabb emberek már megértették, hogy ezeknek a terheknek nincs igazi jelentőségük. Erőnket olyan tüzek kioltására pazaroljuk, amelyek maguktól is kialudtak volna, ha békén hagyjuk őket. Az idő a legértékesebb erőforrásod. Bánj vele takarékosan, hogy növelhesd vagyonodat és csökkenthesd tartozásodat. Kevés poggyásszal utazz! Dobd el az ártalmas szokások és értelmetlen félelmek csomagjait! Éppen elég fájdalmas megpróbáltatás van az életben, minek cipeled azokat is, amelyeket letehetnél? Amikor a vak Bartimeus meghallotta, hogy Jézus elérhető közelségben van, ledobta a felsőruháját, hogy az ne akadályozza a mozgásban, és odafutott Jézushoz. Hite meghozta jutalmát, „azonnal visszanyerte látását, és követte Jézust” (Márk 10:52 NKJV). Nem tudhatod, mekkora sikert érhetnél el, amíg meg nem szabadulsz azoktól a dolgoktól, melyek hátráltatnak.

Meghallgatás: http://www.maiige.hu/assets/media/2018/Mai%20Ige%2020180617.mp3


Shalom

június 16. szombat

„Megnyugtat téged, ha az orcám megy veletek?” (2Mózes 33:14)

A Jézustól kapott békesség abból ered, hogy tudod, Isten gyermeke vagy, ő szeret téged és a javadat akarja.

A békesség héber szava a shalom. Isten nélkül ez mindig csak vágyálom, filozófiai fantázia marad, valami, ami mindig kisiklik a kezünk közül, mint egy ficánkoló halacska. Házasságok mennek tönkre azért, mert egy gyarló embertől várjuk, hogy megadja nekünk a tökéletes békét, amit keresünk – és rájövünk, hogy erre nem képes. Egy anekdota szerint egy hölgy egy koktélpartin mindent elkövetett, hogy boldognak lássák. Egy vendég észrevette a kezén csillogó, hatalmas gyémántos gyűrűt, és felkiáltott: „Hűha, milyen gyönyörű drágakő!” A hölgy így felelt: „Köszönöm. Ez a Callahan gyémánt.” A követ szemlélő felsóhajtott: „Bárcsak nekem is lenne ilyen!” Az asszony erre azt mondta: „Ne kívánja ezt!” „Miért?” – kérdezte az előbbi. „Mert a Callahan gyémánttal együtt jár a Callahan átok” – válaszolta a nő. „Mi az a Callahan átok?” – érdeklődött tovább a vendég. Az asszony sóhajtva így felelt: „Mr. Callahan az.” Tökéletes békességet csak a tökéletes békességadótól kaphatunk, és az egyetlen, aki megfelel ennek a minősítésnek, az Isten. A békesség nem a problémák hiánya, hanem Isten jelenléte a problémáink között is. A békességet senki nem találja meg úgy, hogy keresi. A békesség nem olyasmi, amire rá lehet találni, pont fordítva: a békesség talál rád, ha átadod az életedet annak, Aki ezt mondta: „Megnyugtat téged, ha az orcám megy veletek?” Isten ezzel a jelenlétét ígérte. Egyedül Isten jelenléte tud békességet adni. Stresszes életünket az nyugtatja meg, ha biztosak vagyunk Isten szeretetében, segítségében és jelenlétében. Ma békére vágysz? Ha átadod életedet Krisztusnak, olyan békességet fogsz tapasztalni, „mely minden értelmet meghalad” (Filippi 4:7).

Meghallgatás: http://www.maiige.hu/assets/media/2018/Mai%20Ige%2020180616.mp3


Bízz Isten Jóságában!

június 15. péntek

„Jó az Úr!” (Náhum 1:7)

A Bibliában azt olvassuk: „Amikor azt látta a nép, hogy Mózes késlekedik, és nem jön le a hegyről, Áron köré sereglett a nép, és azt mondták neki: Jöjj, és készíts nekünk istent, hogy előttünk járjon! Mert nem tudjuk, hogy mi történt ezzel a Mózessel, aki felhozott bennünket Egyiptomból.” (2Mózes 32:1). Miért készített Izráel népe aranyborjót? Mert olyan Istent akartak, amit láthatnak. Egy láthatatlan Istennel nehéz kapcsolatban lenni, ráadásul a képviselője, Mózes olyan sokáig maradt a Sínai-hegyen, hogy úgy érezték elhagyta őket, és magukra maradtak. Ezért azt tették, amit mi szoktunk, amikor félünk: az ismerős biztonságához folyamodtak. Mark D. Roberts írja: „Milyen gyakran találjuk magunkat az izraelitákhoz hasonló helyzetben! Halljuk, hogy Isten valami újra hív, és bátran elindulunk hittel. De amikor nem érezzük Isten jelenlétét, és úgy tűnik, imáink csak a plafonig jutnak el, elhagyottnak és tehetetlennek érezzük magunkat, és félünk. Akkor a megszokottba kapaszkodunk.” A Biblia azt mondja: „Jó az Úr! Oltalom a nyomorúság idején, gondja van arra, aki hozzá menekül.” (Náhum 1:7). Nancy Ortberg mondja: „A változások nehéz részében találom meg legtöbbször Istent… mindazt, amiről olyan sokat beszéltem, a változásban meg kell élnem… a legtöbben sikoltozunk és rúgkapálunk ahelyett, hogy bátran elindulnánk abban a biztos tudatban, hogy Isten ott vár a túloldalon, sőt, ott van Isten személyének mindazon oldala, amit ezidáig nem értettünk. Legyen a változás akár egy szerettünk halála, akár egy munkahely elvesztése, akár az, hogy az ország másik végébe kell költöznünk, akár az, hogy kirepülnek a gyermekeink a családi fészekből – ha minden erőnket beleadva átmegyünk a nehéz szakaszon, rá fogunk jönni, hogy Isten ott van… és hogy ő egészen, csodálatosan, ámulatba ejtően jó.” Amikor Isten becsuk egy ajtót, kinyit egy másikat – de nekünk kell belépnünk rajta.

Meghallgatás:  http://www.maiige.hu/assets/media/2018/Mai%20Ige%2020180615.mp3


Bocsáss meg, és szabaddá leszel!

június 14. csütörtök

„Legyetek egymáshoz jóságosak, irgalmasak, bocsássatok meg egymásnak” (Efezus 4:32)

Néhány évvel a náci koncentrációs tábor rettenetes eseményei után Corrie ten Boom egy gyülekezetben prédikált, és az istentisztelet után szembetalálkozott egy férfival, aki az egyik legkegyetlenebb őr volt a táborban. Ez az ember számtalanszor megalázta Corrie-t és nővérét, gúnyolta és szemmel „megerőszakolta” őket, amikor a fertőtlenítő zuhanyzás közben bámulta őket. Most ott állt előtte, felé nyújtotta kezét, és azt kérdezte: „Meg tud nekem bocsátani?” Corrie így emlékszik vissza: „Ott álltam, hideg szorongatta a szívemet, de tudtam, hogy az akaraterő akkor is tud működni, ha a szívem fagyos. »Jézus, segíts!« – imádkoztam. Faarccal, gépiesen megragadtam a felém nyújtott kezet, és akkor hihetetlen dolgot éltem át. Meleg hullám indult el a vállamból, végigfutott a karomon, bele egymás kezét fogó kezünkbe. Aztán úgy tűnt, ez a meleg megbékélés szétárad egész lényemben, és könnyeket csal a szemebe. »Megbocsátok neked, testvérem« – kiáltottam teljes szívemből. Hosszú pillanatig szorítottuk egymás kezét, a volt őr és a volt fogoly. Sohasem éltem át olyan intenzíven Isten szeretetét, mint abban a percben.” A Biblia azt mondja: „legyetek egymáshoz jóságosak, irgalmasak, bocsássatok meg egymásnak, ahogyan Isten is megbocsátott nektek Krisztusban” (Efezus 4:32). Kinek esik nehezedre megbocsátani? Emelkedj felül az érzéseiden, és bocsáss meg! Ha megteszed, felszabadítod önmagadat, és képes leszel az Úr békéjében és örömében járni.

Meghallgatás:  http://www.maiige.hu/assets/media/2018/Mai%20Ige%2020180614.mp3


Isten veled van

június 13. szerda

„Látásukat azonban mintha valami akadályozta volna, hogy ne ismerjék fel őt.” (Lukács 24:16)

Emmausi tanitványok

Amikor válságos helyzetben vagyunk, könnyen beszűkül a látásunk. Ez történt Krisztus két tanítványával is az emmausi úton. Elcsüggedtek Jézus halála miatt, és „és beszélgettek egymással mindarról, ami történt. Miközben egymással beszélgettek és vitáztak, maga Jézus is melléjük szegődött, és együtt ment velük. Látásukat azonban mintha valami akadályozta volna, hogy ne ismerjék fel őt.” (Lukács 24 14–16). Ha elfordítod tekintetedet Jézusról, akkor kezded tehetetlennek érezni magad a helyzetedben. Dr. Michael Youssef mondta: „Nagy krízissel szembenézve hajlamos vagyok olyan emberré válni, akinek a látása elhomályosult. Az érzékelésem kikapcsol. Szemléletmódom egyoldalúvá válik. Gyakran éppen azokat az embereket zárom ki, akik segíteni tudnának, mint ahogy az a két tanítvány is tette… Csak homályosan látták azt, aki velük ment, aki beszélgetett velük. Akinek a halálát gyászolták, élt… de ők nem vették észre, mert másra összpontosítottak.” Ám minden megváltozott abban a percben, amikor felismerték Jézust. „Még abban az órában útra keltek, és visszatértek Jeruzsálembe, ahol egybegyűlve találták a tizenegyet és a velük levőket. Ők elmondták, hogy valóban feltámadt az Úr, és megjelent Simonnak. Erre ők is elbeszélték, ami az úton történt, és hogy miként ismerték fel őt a kenyér megtöréséről.” (Lukács 24:33–35). Figyeld meg ezeket a szavakat: „még abban az órában”! Félelmük azonnal bátorsággá változott, fájdalmuk örömmé, kétségbeesésük reménnyé. Pál azt írta, imádkozik, hogy Isten „világosítsa meg lelki szemeteket” (Efezus 1:18). Akkor lesz tökéletesen éles látásod, ha többé nem a problémára összpontosítasz, hanem Jézusra figyelsz, és megtelsz reménységgel.

Meghallgatás: http://www.maiige.hu/assets/media/2018/Mai%20Ige%2020180613.mp3


Drága véren

június 12. kedd

„… drága véren, a hibátlan és szeplőtelen Báránynak, Krisztusnak a vérén.” (1Péter 1:19)


drága véren

A Bibliában azt olvassuk: „nem veszendő dolgokon, ezüstön vagy aranyon váltattatok meg atyáitoktól örökölt hiábavaló életetekből, hanem drága véren, a hibátlan és szeplőtelen Báránynak, Krisztusnak a vérén” (1Péter 1:18–19). El kell jutnod odáig életedben, ahol biztonságban vagy „Krisztusban”, ahol nem engeded, hogy önértékelésed mások véleményén és tettein alapuljon. Hagyj fel azzal, hogy önértékelésedet a kinézetedben vagy a munkádban keresed, vagy abban, ahogy mások bánnak veled. Isten szemében mérhetetlenül értékes vagy, mert Jézus a vérét ontotta érted. A drága vér tett értékessé. Igen, vannak hibáid. Igen, vannak dolgok, melyekben változnod kell, de Isten dolgozik rajtad, ahogy mindenki másban is munkálkodik. Ne engedd, hogy mások rajtad töltsék ki saját problémájuk miatti dühüket. Te Isten véren megvásárolt gyermeke vagy! Ne érezd magad értéktelennek vagy haszontalannak azért, mert mások nem tudják, hogyan bánjanak jól veled, vagy nem szeretnek annyira, mint amennyire megérdemelnéd, hogy szeressenek. Ne pazarold az életedet arra, hogy megpróbálod elnyerni elismerésüket vagy elfogadásukat. Téged Isten már elismert és elfogadott, ezért vigyázz, hogy önértékelésedet és önbecsülésedet csakis őrá alapozd. Te meg vagy váltva Krisztus vérén, téged befedezett Krisztus vére, ezért Isten elfogadott Krisztus vére által. Márpedig mivel Krisztus vére drága, ezért te is értékes vagy! A Sátán, akinek a neve az, hogy „vádló”, szeretné ezt elfeledtetni veled, és próbálja elérni, hogy csak hibáid és kudarcaid fényében lásd magadat. Ne hagyd neki! Inkább minden reggel, amikor felkelsz, nézz a tükörbe, és jelentsd ki: „Értékes vagyok, mert Jézus drága vérén lettem megváltva!”

Meghallgatás:

http://www.maiige.hu/assets/media/2018/Mai%20Ige%2020180612.mp3


A hósen szépsége (3)

június 11. hétfő

„Nektek, a hívőknek drága kincs…” (1Péter 2:7)

Az Izráel főpapja által viselt melltábla tanításából a következőket tudtuk meg eddig:

a) Isten szemében értékesek vagyunk;

b) közel vagyunk a szívéhez;

c) sohasem fog hátat fordítani nekünk.

Azt kérded, ha Isten sohasem fordít hátat nekünk, akkor ez azt jelenti, hogy élhetünk akárhogy, ahogy nekünk tetszik? Nem, mert Isten megváltott gyermekeiként nemcsak mi vagyunk értékesek az ő szemében, hanem ő is értékes a mi szemünkben. Ezért mindennél fontosabbnak tartjuk, és minden fenyegetéssel szemben megvédjük a vele való kapcsolatunkat. Kérdés: Ha megértetted, milyen értékes és drága vagy Isten szemében, akkor ez arra ösztönöz, hogy további bűnöket kövess el? Persze hogy nem! Éppen ellenkezőleg, ilyeneket fogsz gondolni: „egy hívő, aki Isten számára oly drága, nem viselkedhet így.” Egy értékes gyémánt nem való a sárba, a mocsokba, a bűn szennyébe. Jogos helye ott van Isten szívéhez közel, ahol szikrázóan csilloghat. Ha tudatában vagy igazi identitásodnak Krisztusban, hogy Isten igaznak és értékesnek tekint, ez felülemel azokon a vágyakon, melyek miatt megadnád magad a bűnnek. Arra késztet, hogy a Király gyermekeként élj. A szent élet annak a következménye, ha olyannak látod magad, amilyennek Isten is lát: Krisztusban lévőnek. Ahelyett, hogy megadnád magad a kísértésnek, kérdezd meg magadtól: „Mit tenne Jézus ebben a helyzetben?” Aztán meríts az ő erejéből, és tedd meg a helyes dolgot. Ha igazán megértjük Isten kegyelmét, az nem akadályozza, hanem megtermi a szentséget.

Meghallgatás: http://www.maiige.hu/assets/media/2018/Mai%20Ige%2020180611.mp3

 


A hósen szépsége (2)

június 10. vasárnap

„Nagy főpapunk van, aki áthatolt az egeken, Jézus, az Isten Fia.” (Zsidók 4:14)

Figyelj meg még két dolgot a főpapi melltáblával kapcsolatban:

1) Közel volt a szívéhez. Évente egyszer, az engesztelés napján Izráel főpapja bement a szentek szentjébe, ahol Isten jelenléte volt, hogy engesztelő áldozatot mutasson be a nép bűneiért. Ilyenkor teljes főpapi díszben volt, és ruházatának minden része különböző dolgokat jelképezett. De a sok főpapi ék közül a hósen volt legközelebb a szívéhez. Ez elárulja, mennyire szeret és értékel Isten, és arra vágyik, hogy közel lehessen hozzád. Ma azt mondja neked: „nem maradok el tőled, sem el nem hagylak téged” (Zsidók 13:5). Milyen csodálatos ígéret!

2) A törzsek nevei nem csupán rá voltak írva a hósen köveire, hanem bele voltak vésve (ld. 2Mózes 39:14). Ami írva van, azt ki lehet radírozni, vagy véletlenül is kitörlődhet – de ez nem történik meg azzal, ami bele van vésve egy drágakőbe. Kétféleképpen követhetünk el bűnt: ha szándékosan vétkezünk, vagy ha gyengeségeink miatt elbotlunk. Isten megfedd és fegyelmez, hogy visszatérítsen a helyes útra, de soha nem fog hátat fordítani neked, soha nem fog eldobni. Túl értékes vagy számára ehhez. Emlékszik rá, mekkora árat fizetett érted, és azt mondja: „nevét nem törlöm ki az élet könyvéből” (Jelenések 3:5). Ha Krisztusban bízol, biztos lehetsz abban, hogy Isten szeret és elfogad.

Meghallgatás: http://www.maiige.hu/assets/media/2018/Mai%20Ige%2020180610.mp3

 


A hósen szépsége (1)

június 9. szombat

„A köveken Izráel fiainak a nevei voltak: tizenkét kő a neveknek megfelelően.” (2Mózes 39:14)

Ha megnézed a hósent, a főpapi öltözék e díszes darabját, akkor láthatod, hogy Isten megváltott gyermekeként milyen értékes vagy az ő szemében. A Bibliában részletes leírást olvashatunk arról, hogy milyen volt Izráel főpapjának viselete, és Isten Igéjében semmilyen részlet nem felesleges. Ha megvizsgáljuk ezt a melltáblát, akkor valami csodálatosat tudhatunk meg arról, hogyan tekint ránk az Úr. Tizenkét drágakő volt rajta, mindegyiken Izráel egy-egy törzsének neve. Mivel Jézus a mi főpapunk, nézzük meg közelebbről ezt a főpapi díszt, hogy lássuk, mit tanulhatunk belőle. Drágakövek voltak rajta. Isten nem valami átlagos kavicsokat használt, amilyet bőven találni bárhol Izráelben – ő a legdrágább, legritkább, legértékesebb drágaköveket választotta ki, hogy minket jelképezzenek: zafírt, topázt, smaragdot, ametisztet, gyémántot, ónixot és jáspist. Figyeld meg a drága szót! A Biblia azt mondja, hogy Isten drágának tart minket (ld. Ézsaiás 43:4). Azt is mondja, hogy drága véren lettünk megváltva, Krisztusnak a vérén (ld. 1Péter 1:19). Hogyan állapítjuk meg valaminek az értékét? Az dönti el, hogy valaki mennyit hajlandó fizetni érte. Tudatában kell lenned ennek, amikor elszúrsz valamit, és a Sátán kárhoztat bűneid és gyengeségeid miatt. Isten teljesen tudatában van bűneidnek – a múltban elkövetett, a jelenbeli és a jövőbeli bűneidnek – mégis annyira szeret, hogy elküldte a Fiát, hogy az ő drága vére árán megmentsen. Ha bizalmadat Krisztusba veted, akkor Isten szemében sosem csökken az értéked. Miért tart Isten annyira értékesnek? Mert ő mindig „Krisztusban” lát téged.

Meghallgatás: http://www.maiige.hu/assets/media/2018/Mai%20Ige%2020180609.mp3


Figyelj oda az összetételre!

június 8. péntek

„De nekik nem használt a hirdetett ige, mivel nem párosult hittel azokban, akik hallgatták.” (Zsidók 4:2)

„A hit pedig a remélt dolgokban való bizalom, és a nem látható dolgok létéről való meggyőződés.” (Zsidók 11:1)

Ahhoz, hogy a cementből beton legyen, hozzá kell adni homokot és vizet. Ha nem megfelelő a keverék aránya, akkor a cement sohasem fog megkötni. Ahogy a testednek minden nap szüksége van megfelelő táplálékra, úgy lelkedet is táplálnod kell Isten Igéjével. De ez még nem elég. Cselekedned is kell azt, amiről hallottál, amit olvastál. A hit azt jelenti, hogy Isten szavát igaznak tartva cselekszünk! Ha nem vagyunk Isten Igéjének cselekvői, akkor az semmit sem használ nekünk. „Nekik nem használt a hirdetett ige, mivel nem párosult hittel [azzal a teljesen Istenre hagyatkozó bizalommal, mely meg van győződve Isten hatalmáról, bölcsességéről és jóságáról] azokban, akik hallgatták” (Zsidók 4:2). Ahhoz, hogy megkapjuk azt a végeredményt, amit Isten Igéjében megígért, oda kell figyelnünk arra, hogy mit kell hozzáadnunk: azt a teljesen Istenre hagyatkozó bizalmat, mely meg van győződve Isten hatalmáról, bölcsességéről és jóságáról. Miért járunk templomba és ülünk be a padba? Mert biztosak vagyunk abban, hogy a pad megtart, és nem dől össze alattunk. Ez fordítva is igaz. Lehet, hogy azt mondod, hiszed, hogy a pad megtart, de ha sosem ülsz rá, akkor nem gyakorlod a hitedet – mert nem cselekszel aszerint, amiről azt mondod, hogy hiszed. Mit jelent a hit szerint cselekedni?

1) Egyetérteni Isten Igéjével, és nem mondani semmi olyat, ami annak ellentmondana.

2) Türelmesen várni, engedni, hogy Isten az ő módján és az ő időzítése szerint teljesítse be Igéjét. „A hit pedig a remélt dolgokban való bizalom, és a nem látható dolgok létéről való meggyőződés” (Zsidók 11:1). Hitünknek biztos alapja az, amiről meggyőződtünk: Isten Igéjének kipróbált, bizonyított, megingathatatlan igazsága.

Meghallgatás: 
http://www.maiige.hu/assets/media/2018/Mai Ige 20180608.mp3


Légy őszinte önmagadhoz!

június 7. csütörtök

„A hazug nyelvvel szerzett kincs tovaszálló pára és halálos csapda.” (Példabeszédek 21:6)

A becsületet könnyebb megőrizni, mint visszaszerezni. Lehet, hogy áldozatot kell hoznod azért, hogy a jó dolgot tehesd, de sokkal nagyobb ára van annak, ha feladod az elveidet. „Aki törvénytelenül gyűjt gazdagságot, olyan, mint a madár, amely idegen tojásokon ül. Élete derekán itt kell hagynia, és a végén bolondnak tartják.” (Jeremiás 17:11). Davis Love golfjátékos az 1994-es Western Open második körében büntetőütést kért maga ellen. Elvette a jelzőjét, hogy ne legyen útban egy másik játékosnak, és később nem emlékezett, hogy vajon elmozdította-e labdáját az eredeti helyéről. Mivel nem volt biztos a dologban, újabb ütést kért, és ezzel a plusz egy ütéssel túllépte a megengedett ütésszámot, és kiesett a versenyből. Az év végére Love-nak 590 dollárnyi nyereménye hiányzott ahhoz, hogy automatikusan minősítsék a Mesterek Tornájára, ezért meg kellett nyernie még egy versenyt, hogy bejusson abba a versenybe, amely minden golfozó legnagyobb álma. Szerencsére a történet jól végződik. Egy héttel a nagy sportesemény előtt megkapta a minősítést azzal, hogy megnyert egy versenyt New Orleans-ban, végül pedig 237 600 dollárt nyert, amikor az 1995-ös Mesterek Tornáján második helyen végzett. Amikor később megkérdezték tőle, hogy érezte volna magát, ha nem juthatott volna be a Mesterek Tornájára azért, mert büntetőt kért magának, így válaszolt: „Az igazi kérdés az, hogy éreztem volna magam, ha nyertem volna, és aztán egész életemben azon töprengtem volna, vajon csaltam-e.” Shakespeare szavaival: „Légy hű magadhoz: így, mint napra éj, / Következik, hogy ál máshoz se léssz.”*

*Shakespeare: Hamlet (Polonius monológja) – Arany János fordítása

Meghallgatás: 
http://www.maiige.hu/assets/media/2018/Mai%20Ige%2020180607.mp3


Engedd el a múltat!

június 6. szerda

„Ne a régi dolgokat emlegessétek, ne a múlton tűnődjetek! Mert én újat cselekszem, most kezd kibontakozni…” (Ézsaiás 43:18–19)

Jerry Lewis humorista mondta, hogy a kedvenc nászajándéka az esküvőjéről készült film – mert amikor a házasságában rosszul mennek a dolgok, csak bevonul a szobájába, lejátssza a filmet visszafelé, és szabad emberként távozik! Nevetünk ezen, de ugyanúgy nem tehetjük meg, hogy visszamenjünk az időben és átírjuk a történteket, mint ahogy nem tudunk összeforrasztani egy széttört tojást. Ha a múltban ragadsz, az mindig a jövőd kárára lesz, de ha tanulsz a múltból, az segíthet a jövődet jobbá formálni. Ha bármikor azon kapod magad, hogy azt mondod: „Ha akkor tudtam volna, amit most tudok”, jusson eszedbe, hogy ha nem növekszel, akkor tíz vagy húsz év múlva is ezt fogod mondani. Lehet, hogy arra gondolsz: „Bárcsak meg tudtam volna bocsátani a páromnak, ahelyett, hogy csak büntettem őt, akkor talán nem ment volna tönkre a házasságunk, hanem nagyszerű kapcsolatot építhettünk volna.” Talán egy abortusz emléke kínoz, és azon tűnődsz, ki lehetett volna a gyermekedből, és milyen örömet hozott volna az életedbe. Talán egy rendes ember vagy, aki valami rosszat tett, és így bekerült a bűnügyi nyilvántartásba, és most azt mondod: „Bárcsak…” Nos, hallgasd meg, mit mond Isten:

1) Jézus nevében megbocsáttattak bűneid (ld. 1János 2:12).

2) „Én, én vagyok az, aki eltörlöm mégis álnokságodat önmagamért, és vétkeidre többé nem emlékezem.” (Ézsaiás 43:25)

3) „Ne a régi dolgokat emlegessétek, ne a múlton tűnődjetek! Mert én újat cselekszem, most kezd kibontakozni – talán nem tudjátok? Már készítem az utat a pusztában, a sivatagban folyókat fakasztok.” (Ézsaiás 43:18–19). A mai üzenet számodra ez: engedd el a múltat!

Meghallgatás: http://www.maiige.hu/assets/media/2018/Mai%20Ige%2020180606.mp3


Uralkodj magadon! (5) 
június 5. kedd

„A rágalmazó titkokat tár fel, de a hűséges lélek leplezi a dolgot.” (Példabeszédek 11:13)

A rágalmazó titkokat tár fel, de a hűséges lélek leplezi a dolgot. Példabeszédek 11:13,

Ha kordában akarod tartani indulataidat, a következő két dologra ügyelj:

1) Ne teregesd ki a szennyest mások előtt! Amikor valami fájdalmat okoz, és haragosak vagyunk, természetes késztetésünk, hogy pletykákat terjesszünk a megbántó félről. Ne tedd ezt! A Biblia azt mondja: „A rágalmazó titkokat tár fel, de a hűséges lélek leplezi a dolgot.” Általában kétféleképpen szoktuk kiteregetni a szennyest.

a) Nyílt megszégyenítéssel: olyankor mondjuk, amikor tudjuk, hogy a másik meghallja.

b) Körmönfontan: gúnyolódunk az illető megjelenésén, családján, barátain, gyengeségein és szokásain. Ezzel csak azt érjük el, hogy a másik ember megszégyenül, a szakadék mélyül kettőnk között, és a kibékülés szinte lehetetlenné válik. A Biblia így tanít: „minden hűtlenséget eltakar a szeretet” (Példabeszédek 10:12).

2) Ne viselkedj keresztyénhez nem illő módon! Ne mondj ilyeneket: „Magának köszönheti, tegye túl magát rajta!” Lehet, hogy ez igaz, de Krisztus követőjeként nem teheted meg, hogy csak úgy elsétálsz, és hagyod elfertőződni a sebet. „Bocsássatok meg egymásnak, ahogyan Isten is megbocsátott nektek Krisztusban” (Efezus 4:32). Hogyan bocsátott meg Isten? Azután, hogy elismerted, megvallottad, megbántad bűneidet, és kiérdemelted kegyelmét? Nem! „Akkor, mikor ellenségei voltunk, megbékéltettünk Istennel Fia halála által” (Róma 5:10). Isten volt a kezdeményező fél, és ő arra hív, hogy mi is kegyelemmel forduljunk a másik emberhez, még mielőtt bocsánatot kérne. Sőt, akkor is meg kell bocsátanunk, ha a másik úgy dönt, hogy az ellenségünk marad. Csak akkor lehet békességünk, akkor gyógyulnak be a sebeink, akkor tudjuk magunk mögött hagyni az egészet, ha megbocsátunk.

Meghallgatás: http://www.maiige.hu/assets/media/2018/Mai Ige 20180605.mp3


Uralkodj magadon! (4)

június 4. hétfő

„Semmiféle bomlasztó beszéd ne hagyja el a szátokat” (Efezus 4:29)

Semmiféle bomlasztó beszéd ne jöjjön ki a szátokon, hanem csak akkor szóljatok, ha az jó a szükséges építésre, hogy áldást hozzon azokra, akik hallják. Ef.4:29,

„Semmiféle bomlasztó beszéd ne hagyja el a szátokat, hanem csak akkor szóljatok, ha az jó a szükséges építésre, hogy áldást hozzon azokra, akik hallják. És ne szomorítsátok meg Isten Szentlelkét…” (Efezus 4:29–30). Amikor haragodban kirobbansz, nemcsak a másik embert bántod meg, de megszomorítod a Szentlelket is. Belegondoltál már ebbe? Krisztus arra hív, hogy megértsük a másik ember szükségeit. Ne hozzunk fel régebbi vétkeket, melyekért az illető már bocsánatot kért, ne rángassunk bele más embereket a dologba, és ne tegyünk megjegyzéseket valakinek a testsúlyára, a bőrszínére, értelmi vagy érzelmi korlátaira. Ne hozz fel olyan dolgokat, melyek elhomályosítják a valódi kérdést, és akadályozzák, hogy megoldást találj! Ne használd a hangerőt megfélemlítésre vagy manipulálásra! Isten azért teremtette a haragra való képességet, mert a harag megfelelő módon kezelve akár gyógyszer is lehet, sőt, energiát adhat ahhoz, hogy pozitív változást érjünk el. Tehát:

1) Megoldásra törekedj, ne „győzelemre”! Csak ront a helyzeten az, ha a másikra neveket aggatunk, vagy „diagnosztizáljuk” őt. Ne arra összpontosíts, hogy mit tett a másik, hanem arra, hogy mit tehettek együtt azért, hogy megoldjátok a gondot.

2) Ismerd el a hibáidat, és kérj bocsánatot! Ezzel megkönnyíted a másik félnek, hogy ő is elismerje hibáit.

3) Amikor rámutatsz egy nehézségre, mindig keress valami olyat is a másikban, amit őszintén meg tudsz dicsérni! Bírálat helyett próbáld ezt mondani: „Biztos vagyok benne, hogy ezt nem esett jól hallani. Köszönöm, hogy türelmesen végighallgattál.” Ha a másik  hibáztatása helyett a megoldáskeresésre összpontosítasz, akkor olyan célt mutatsz neki, amihez igyekezni fog felnőni.

Üzenet meghallgatása: Mai Ige: Uralkodj magadon 4. rész/mp3


Uralkodj magadon! (3) 
június 3. vasárnap

„Amivel csordultig van a szív, azt szólja a száj.” (Lukács 6:45)

„A jó ember szíve jó kincséből hozza elő a jót, és a gonosz ember a gonoszból hozza elő a gonoszt. Mert amivel csordultig van a szív, azt szólja a száj.” (Lukács 6:45)

A számítógépben tárolt adatok egyetlen gombnyomással előhívhatók. Jézus azt mondta: „A jó ember szíve jó kincséből hozza elő a jót, a gonosz ember pedig a gonoszból hozza elő a gonoszt. Mert amivel csordultig van a szív, azt szólja a száj.” Ha régi neheztelésekkel vagy tele, akkor egyre keserűbb leszel. Ezért a haragot mindig azonnal kell kezelni. Ne hagyd, hogy sokáig fortyogjon benned. Ne várakozz azt remélve, hogy a másik majd észhez tér, és bocsánatot kér tőled. Mi van, ha ezt sosem teszi meg? Jézus azt mondta: „Ha pedig vétkezik ellened a testvéred, menj el hozzá, fedd meg négyszemközt: ha hallgat rád, megnyerted a testvéredet” (Máté 18:15). Mi fontosabb számodra: a saját nézőpontod vagy a kettőtök kapcsolata? Amikor elfojtjuk a haragot, és nem vagyunk hajlandók egészséges módon kezelni azt, azzal csak halmozódik a probléma az életünkben. Az orvosok szerint a neheztelés gyomorfekélyt okoz, megtámadja az immunrendszert, hajlamossá tesz a szívbetegségekre és a rákra, mindenféle testi-lelki és kapcsolati tünetet okoz. És ez még nem minden! Lefoglalja a gondolatainkat, elszívja energiánkat, megbénítja kreativitásunkat. Eltorzítja az Istennel, a családunkkal, a barátainkkal való kapcsolatunkat, és a sértő féltől is megtagadja annak a lehetőségét, hogy bocsánatot kérhessen és helyrehozza a dolgokat Istennel és velünk. Amíg nem kezeled a helyzetet, addig magaddal fogod hurcolni, mint egy bokádra láncolt vasgolyót. Ne akarj így élni! Kérj Istentől alázatot és bátorságot, hogy kezelni tudd a helyzetet – még ma!

Üzenet meghallgatása: Mai Ige: Uralkodj magadon 3.rész/mp3


Uralkodj magadon! (2)

június 2. szombat

„Vigad a bensőm, ha ajkad őszintén szól.” (Példabeszédek 23:16)

Indulataink kezeléséhez a Biblia két fontos alapelvet tanít:

1) Ne hibáztass másokat! Csak azért mutogatunk a másikra, hogy magunkról elhárítsuk a felelősséget. „Ha időben ideértél volna, nem kellene nyaggatnom téged.” Vagy: „Ha nem nyaggatnál folyton, akkor talán elkezdenék jobban odafigyelni az időre.” Az ilyen szavak nem segítenek, csak ellenségessé teszik a másik személyt, fenntartják a haragot, nem a kívánt eredményt hozzák.

2) Ne használd a szavakat fegyverként, vagy eszközként mások leuralására. Fékezd indulataidat, csak egészséges módon fejezd ki érzéseidet! Ne feledd, a célod az, hogy megoldd a problémát, és erősítsd a kapcsolatot, nem az, hogy hagyd elfertőződni a sebet. Könnyen fog menni? Nem. Éppen ezért van szükséged Isten segítségére. A Biblia azt mondja, hogy a szavak összezúzhatják a másik ember lelkét (ld. Példabeszédek 18:14), összetörhetik a szívét (ld. Példabeszédek 15:4), és tönkretehetik a kapcsolatokat (ld. Példabeszédek 18:21). Salamon azt mondta, hogy a bántó szavak zsigerig hatolnak (ld. Példabeszédek 26:22). Amit kimondunk, az talán egész életében végigkíséri a másik személyt, egészen a sírig. Ezt akarod? Biztos nem! Másrészt, a helyesen kezelt harag miatt nem kell, hogy bűntudat kínozzon. Tanulj meg különbséget tenni a harag között, amit érzel, és a szavak között, amiket kimondasz. A harag feltárhatja, hogy min kell változtatni egy kapcsolatban. Ezért kérd Istent, mutassa meg, hol van szükség változásra – először benned, és csak aztán a másikban!

Az üzenetet az alábbi linken tudod meghallgatni:

Mai Ige: Uralkodj magadon 2. rész/mp3

 


Uralkodj magadon! (1)

június 1. péntek

„Haragudhattok, de ne vétkezzetek: a nap ne menjen le haragotokkal.” (Efezus 4:26)

Íme, a Biblia terve fejlődésünkre, amiben benne van a harag megfelelő kezelése is: „Újuljatok meg lelketekben és elmétekben, öltsétek fel az új embert, aki Isten tetszése szerint valóságos igazságban és szentségben teremtetett. Ezért tehát vessétek le a hazugságot, és mondjatok igazat, mindenki a felebarátjának, mivelhogy tagjai vagyunk egymásnak. Haragudhattok, de ne vétkezzetek: a nap ne menjen le haragotokkal, helyet se adjatok az ördögnek… Semmiféle bomlasztó beszéd ne hagyja el a szátokat, hanem csak akkor szóljatok, ha az jó a szükséges építésre, hogy áldást hozzon azokra, akik hallják… Minden keserűség, indulat, harag, kiabálás és istenkáromlás legyen távol tőletek minden gonoszsággal együtt. Viszont legyetek egymáshoz jóságosak, irgalmasak, bocsássatok meg egymásnak, ahogyan Isten is megbocsátott nektek Krisztusban.” (Efezus 4:23–32). Isten mindenféle érzelmet adott nekünk, beleértve a haragot is. De azt akarja, hogy megtanuljuk megfelelő módon kezelni. Figyeld meg ezt: „vessétek le a hazugságot, és mondjatok igazat.” Amikor dühös vagy, ahelyett, hogy letagadnád haragodat, használd arra, hogy pozitív változást érj el. Például ha ezt mondod: „Haragszom, mert értékesnek tartom a kapcsolatunkat, és szeretnék beszélni róla” – ez elősegíti a gyógyulást, a megoldásra találást. Ha úgy teszel, mintha nem is haragudnál, az lényegében hazugság. Ugyanígy a túlzások is. „Te soha nem hallgatsz meg… te mindig figyelmen kívül hagyod a kívánságaimat… itt senki sem tesz semmit, csak én.” Az ilyen általánosítások nem igazak, és nem használnak semmit, csak kiélezik a helyzetet, és elfedik a valódi problémát, így az megoldatlan marad. Isten akarata számodra az, hogy uralkodj az indulataidon ahelyett, hogy hagynád, hogy az indulataid uralkodjanak rajtad.

Az üzenetet az alábbi linken tudod meghallgatni:

Mai Ige: Uralkodj magadon/mp3


Arra összpontosíts, ami igazán számít!

május 31. csütörtök

„Ha bőségben él is valaki, életét akkor sem a vagyona tartja meg.” (Lukács 12:15)

csakhogy elvégezhessem futásomat

Egyszer egy ember egy angyallal beszélgetett. Az angyal megkérdezte: „Mit tehetek érted?” Az ember azt mondta: „Mutasd meg nekem a Wall Street Journal mához egy évre megjelenő számát. Így tudni fogom, hogy mibe fektessem a pénzemet, és milliárdos leszek.” Az angyal csettintett az ujjával, és íme, ott volt a Wall Street Journal egy évvel későbbi száma. A férfi átlapozta az újságot tanulmányozva a részvények állását. De nagy öröme közben egyszer csak könnyek kezdtek csorogni az arcán. Miért? Mert meglátta a gyászjelentések rovatban a saját fényképét. Isten nem ellenzi, hogy megszerezz vagy elérj dolgokat az életben. De azt akarja, hogy tudd, amit ez az élet kínál, az véges, és ha nem élsz minden napot az örökkévalóság fényében, akkor rossz dolgokra fogod elpazarolni az idődet. Nem baj az, hogy élvezünk mulandó dolgokat, ha közben mindig az örökkévalókra összpontosítunk. Pál azt mondta: „én mindezekkel nem gondolok, sőt még az életem sem drága, csakhogy elvégezhessem futásomat és azt a szolgálatot, amelyet az Úr Jézustól azért kaptam, hogy bizonyságot tegyek az Isten kegyelmének evangéliumáról” (ApCsel 20:24). Hazánkban, ha valaki betölti a 100. életévét, akkor gratuláló levelet kap a miniszterelnöktől. De ez még csak nem is hasonlítható ahhoz, amikor majd Isten – jutalmul azért, hogy elvégezted az e földön rád bízott feladatot –, azt mondja: „Jól van, jó és hű szolgám.”

Az üzenetet az alábbi linken tudod meghallgatni:

Mai Ige: Arra összpontosíts, ami igazán számít! /mp3


Istené vagy

május 30. szerda

„Ne félj, mert megváltottalak, neveden szólítottalak, enyém vagy!” (Ézsaiás 43:1)

Ne félj, mert megváltottalak, neveden szólítottalak, enyém vagy!” (Ézsaiás 43:1)

Amikor Isten megvált, akkor birtokba vesz – és ő megvédi azt, ami az övé! Ezt jól szemlélteti Bélsaccar története. A Bibliában azt olvassuk: „Bélsaccar király nagy lakomát rendezett ezer főrangú emberének, és az ezer emberrel együtt itta a bort. A bor hatására megparancsolta Bélsaccar, hogy hozzák elő azokat az arany- és ezüstedényeket, amelyeket apja, Nebukadneccar hozott el a jeruzsálemi templomból. Azokból akart inni a király főrangú embereivel, feleségeivel és ágyasaival együtt.” (Dániel 5:1–2). Nos, ha csak valami értéktelen öreg kupákat használt volna nem megfelelő módon, akkor az talán nem számított volna, de Isten ezeket a szent edényeket sokkal jobban értékelte annál, hogy hagyta volna, hogy ily méltatlan módon bánjanak velük. Ezért aznap éjjel Isten ujja ráírta Bélsaccar végzetét palotája falára. „Még azon az éjszakán megölték Bélsaccart, a káldeusok királyát. A méd Dárius pedig elfoglalta az országot…” (Dániel 5:30–6:1). Isten megváltott gyermekeként bátran ráállhatsz erre a változhatatlan alapelvre: „Senkinek sem engedte elnyomni őket, sőt királyokat is megintett miattuk: Ne nyúljatok fölkentjeimhez, prófétáimat se bántsátok!” (1Krónikák 16:21–22). Lehet, hogy egy idegen országban harcolsz, vagy nehéz helyzetben dolgozol otthon, vagy a hited miatt ér megpróbáltatás, de egy dologban biztos lehetsz: Isten túl sokat fektetett beléd ahhoz, hogy hagyná, hogy elpusztítsanak. Bármikor is próbálkozik a Sátán, Isten félbeszakítja a lakomát, és így szól: „Ehhez az edényhez nem nyúlhatsz! Sokáig tartott nekem, míg megtanítottam ezt az asszonyt imádkozni… Sok évet fektettem abba, hogy megtanítsam ezt a férfit győzelmes életet élni… Sokat szenvedtek már az én nevemért ahhoz, hogy hagyjam, hogy árts nekik. Vedd le róluk a kezedet, ők az enyémek!”

Az üzenet az alábbi linken tudod meghallgatni:

Mai Ige: Istené vagy/mp3


Tűzz ki célokat!

május 29. kedd

„Írd le ezt a kijelentést, vésd táblákra, hogy könnyen el lehessen olvasni!” (Habakuk 2:2)

Csak akkor tudod lemérni fejlődésedet, ha világosan megfogalmazod magadnak a célkitűzéseidet. Íme, nyolc kipróbált alapelv, ami segít megfelelő célokat kitűzni:

1) Kezdd imádsággal; különben megtörténhet, hogy a létra, amin felfelé mászol, rossz falhoz van támasztva. „Sokféle szándék van az ember szívében, de csak az Úr tervei valósulnak meg” (Példabeszédek 19:21).

2) Írd le! Isten azt mondta Habakuknak: „Írd le ezt a kijelentést, vésd táblákra, hogy könnyen el lehessen olvasni!” Ha felírod magadnak céljaidat, az egyfajta állandóságérzetet ad, és energiával tölt fel.

3) Tűzz ki határidőket! „Ez a kijelentés meghatározott időre vonatkozik” (Habakuk 2:3 ÚF). Határozott kezdet és vég nélkül könnyen a halogatás csapdájába esünk, és sehová sem jutunk.

4) Írd össze a célod eléréséhez szükséges lépéseket! Aztán tartsd szem előtt ezt a listát, ez megmutatja, milyen úton járj.

5) Állítsd fel a lépések fontossági sorrendjét! Mit kell először tenned? Mit az, amit később is megtehetsz? Egy részletesen kidolgozott terv jobb, mint azzal próbálkozni, hogy mindent fejben tarts.

6) Fogj hozzá – most! „Jól vigyázzatok tehát, hogyan éltek; ne esztelenül, hanem bölcsen, kihasználva az alkalmas időt, mert az idők gonoszak” (Efezus 5:15–16). Egy középszerű terv, amit megvalósítottak, mindig többet ér, mint egy zseniális terv, amit nem hajtottak végre.

7) Minden nap tegyél valamit, ami előrevisz. Például valamilyen rendszert követve olvasd ki egy év alatt a Bibliát… Minden héten hívj fel egy bizonyos számú ügyfelet… Minden nap mozogj eleget.

8) Olyan céljaid legyenek, melyekre kész vagy rááldozni az életedet. A zsoltáros azt mondta: „Taníts úgy számlálni napjainkat, hogy bölcs szívhez jussunk!” (Zsoltárok 90:12).

Az üzenet az alábbi linken tudod meghallgatni:

Mai Ige: Tűzz ki célokat/ mp3


 

Írd le – aztán tépd össze!

május 28. hétfő

„Ami mögöttem van, azt elfelejtve, ami pedig előttem van, annak nekifeszülve futok egyenest a cél felé…” (Filippi 3:14)

„Ami mögöttem van, azt elfelejtve, ami pedig előttem van, annak nekifeszülve futok egyenest a cél felé.” (Filippi 3:13)

Mindig lesznek olyan emberek, akik rosszat mondanak rólad. „Sohasem viszi semmire… a szülei senkik voltak, a nagyszülei senkik voltak, belőle sem lesz soha semmi!” A kérdés az, kinek hiszel, Istennek vagy a bírálóidnak? A Szentírásban az áll: „ha valaki Krisztusban van, új teremtés az: a régi elmúlt, és íme: új jött létre” (2Korinthus 5:17). Isten azt mondja, hogy kegyelme által be fogod tudni bizonyítani, hogy kritikusaid tévednek, ezért ne hallgass sötét jövőt festő jóslataikra. Ne higgy azoknak a családtagoknak, tanároknak, munkáltatóknak és állítólagos „barátoknak”, akik el akarnak csüggeszteni. Legyen süket a füled a rasszizmusra és a szexizmusra. Jézus azt mondta: „megismeritek az igazságot, és az igazság megszabadít titeket” (János 8:32). Minden nap újítsd meg gondolkodásodat Isten Igéjének igazságával (ld. Róma 12:1–2). Lehet, hogy rosszul bántak veled, bántalmaztak, kihasználtak, elutasítottak és elhanyagoltak, de itt az ideje, hogy ezeket a dolgokat elfelejtsd, hátrahagyd, és elindulj előre, a cél felé. Amikor Isten kimondja igéjét az életedre, akkor részéről ez már „befejezett ügy”, olyan, mintha már meg is valósult volna. A te dolgod az, hogy elhidd, kimondd, és minden nap aszerint járj. Amikor valaki olyasmit mond, amivel megsebzi a szívedet vagy a gondolataidat, tedd ezt:

1) Írd le egy darab papírra.

2) Kérd Isten segítségét, hogy meg tudj bocsátani az illetőnek, és kérd, hogy gyógyítsa be a sebet.

3) Tépd össze a papírt, dobd a szemetesbe, és ami előtted van, annak nekifeszülve fuss egyenest a cél felé, Isten mennyei elhívásának Krisztus Jézusban adott jutalmáért (ld. Filippi 3:14).

A Mai Ige üzenetét meghallgathatod az alábbi linkre kattintva:

Mai IGE: Ird le - aztán tépd össze /mp3


Keresztyén emberhez illő szavak

május 27. vasárnap

„Az igaz ember ajka kedvesen tud szólni.” (Példabeszédek 10:32)

Amikor George H. W. Bush 1988-ban elnökjelölt volt, nem helyénvaló megjegyzést tett élő adásban Dan Rather televíziós riporternek. Bush nyomdafestéket nem tűrő jelzőt használt Ratherre és a CBS tévétársaságra Isten nevét is belekeverve. Amikor ezt számon kérték rajta, így nyilatkozott: „Ha tudtam volna, hogy a mikrofon még be van kapcsolva, akkor nem vettem volna számra hiába az Úr nevét, ezért bocsánatot kérek.” A helyzet az, hogy nem kellett volna ilyet tennie, akár be volt kapcsolva a felvevőgép, akár nem. Ne feledd, Isten felvevője mindig működik! „Hiszen az Úr látja az ember útjait, és figyeli minden lépését” (Példabeszédek 5:21). Évszázadokkal ezelőtt Jézus kijelentette: „Nincsen olyan rejtett dolog, amely le ne lepleződnék, és olyan titok, amely ki ne tudódnék. Ezért tehát amit a sötétségben mondtatok, azt napvilágnál fogják hallani, és amit fülbe súgva mondtatok a belső szobában, azt a háztetőkről fogják hirdetni.” (Lukács 12:2–3). Szánj rá egy percet, és gondold át a következő két igét: „Az igaz megfontolja szívében, hogy mit mondjon, a bűnösök szájából pedig árad a rossz” (Példabeszédek 15:28). „Az igaz ember ajka kedvesen tud szólni, a bűnösök szája pedig csak álnokul” (Példabeszédek 10:32). Az első ige arra tanít, hogy a bölcs ember meggondolja, mit mondjon, mert tudja, hogy minden szónak következménye van. A második ige arról beszél, hogy az igaz ember automatikusan tudja, hogy mi elfogadható, és szem előtt tartja, hogy Isten minden szót hall.


Ne adj teret az irigységnek!

május 26. szombat

„Uram, te vagy osztályrészem és poharam, te tartod kezedben sorsomat.” (Zsoltárok 16:5)

„Mert csak én tudom, mi a tervem veletek - így szól az Úr -: békességet és nem romlást tervezek, és reményteljes jövőt adok nektek." (Jeremiás 29:11)

Hagytad, hogy az irigység megvesse a lábát az életedben? Azt veszed észre magadon, hogy bizonyos embereket kerülsz, vagy neheztelsz rájuk a sikerük miatt? A Biblia azt mondja: „A szelíd szív a testnek élete; az irígység pedig a csontoknak rothadása” (Példabeszédek 14:30 Károli). Ma talán úgy mondhatnánk: az irigység és a féltékenység olyan, mint a csontrák. Ha azon kapod magad, hogy folyton kritizálsz valakit, vagy arra áhítozol, amije neki van, olvasd el a következő szavakat, és gondold végig alaposan és imádságos szívvel: „Mert csak én tudom, mi a tervem veletek – így szól az Úr –: jólétet és nem romlást tervezek, és reményteljes jövő az, amelyet nektek szánok. Ha segítségül hívtok, és állhatatosan imádkoztok hozzám, akkor meghallgatlak benneteket.” (Jeremiás 29:11–12). Az irigység lényegében azt mondja Istennek: „Hibáztál, amikor olyannak teremtettél, amilyen vagyok. Olyan akarok lenni, mint az a másik ember, és azt akarom, ami neki van!” Nem, Isten egyedi hivatást, csakis terád szabott különleges rendeltetést szánt neked. Ezért ahelyett, hogy teret adnál az irigységnek, inkább használd ösztönző erőként arra, hogy a lehető legjobb önmagaddá válj, azzá az emberré, akinek Isten tervezett. Ha úgy érzed, vesztésre állsz az irigységgel vívott csatában, íme, Isten receptje számodra, melyet Igéjéből be kell venned minden nap: „Uram, te vagy osztályrészem és poharam, te tartod kezedben sorsomat. Osztályrészem kies helyre esett, örökségem nagyon tetszik nekem. Áldom az Urat, mert tanácsot ad nekem, még éjszaka is figyelmeztet bensőm. Az Úrra tekintek szüntelen, nem tántorodom meg, mert a jobbomon van. Ezért örül a szívem, és ujjong a lelkem, testem is biztonságban van.” (Zsoltárok 16:5–9).


Kiáltsd a háztetőkről!

május 25. péntek

„Így szóljanak az Úr megváltottai…” (Zsoltárok 107:2)

Nem számít, milyen csúfos kudarcot vallottál, Isten ad neked második lehetőséget. Jónás engedetlensége miatt három napot töltött egy cethal gyomrában, míg az fel nem öklendezte magából a partra. Mindezek után a Bibliában ezt olvassuk: „Az Úr igéje másodszor is szólt Jónáshoz” (Jónás 3:1). Dávid király bűne a pletykalapok címlapjára illő híranyag. Isten mégis megbocsátott neki, és helyreállította őt. Ezért ír így: „Kiemelt a pusztulás verméből, a sárból és az iszapból. Sziklára állította lábamat, biztossá tette lépteimet. Új éneket adott a számba, Istenünknek dicséretét. Sokan látják ezt, félik az Urat, és bíznak benne.” (Zsoltárok 40:3–4). Amikor Isten helyreállít, nem számít, ki támad rád. Ha Isten felemel, senki sem tud mélybe dönteni. Ha Isten megszabadított, akkor ezt mondd is el! Senki más nem tudja elmondani a te történetedet. Senki más nem tudja, hogy mit tett érted Isten. Senki más nem tudja, hogy milyen messzire jutottál. Senki más nem tudja, hogy min mentél keresztül. De te tudod – te tudod, hogy egyedül Isten kegyelméből élted túl. Ne engedd hát az ördögnek, hogy ellopja bizonyságtételedet. Lehet, hogy neked tovább tartott, mint másoknak, de Isten győzelmet adott. Az ördög szeretne elhallgattatni. Miért? Mert ha elmondod az embereknek, hogy mit tett érted Isten, akkor valaki más is megszabadul. A Bibliában azt olvassuk: „Így beszéljenek, akiket megváltott az Úr, akiket kiszabadított az ellenség kezéből.” (Zsoltárok 107:2 katolikus). Ezért a mai ige számodra ez: kiáltsd a háztetőkről!


Tölts időt kettesben Istennel!

május 24. csütörtök

„Csendesedjetek el, és tudjátok meg, hogy én vagyok az Isten!” (Zsoltárok 46:11)

Csendesedjetek el

Isten bármikor, bárhol, bárki által tud szólni hozzád, eszedbe juttatva egy gondolatot (ld. 1Korinthus 2:16). De mivel a sokféle elfoglaltság elnyomhatja azt a gondolatot, azért mondja ezt: „Csendesedjetek el, és tudjátok meg, hogy én vagyok az Isten!” A csendben tisztábban hallhatod Isten hangját. Jézus sokszor példázatokban mondta el a népnek üzenetét, „… úgy, amint megérthették. Példázat nélkül nem is szólt hozzájuk, maguk között azonban tanítványainak megmagyarázott mindent” (Márk 4:33–34). Gail MacDonald írja High Call, High Privilege [Mennyei elhívás, nagy kiváltság] című könyvében: „Az ókori sivatagi atyák a következő fegyelmi szabályzatra kötelezték el magukat: csend, magány és belső béke. Csak elegendő ideig tartó hallgatás után tartották késznek magukat arra, hogy szóljanak… Manapság furcsa logikával azt gondoljuk, hogy a lelki erőforrás és a lelki megújulás abban található, ha folyton új hangokat keresünk, még több találkozón veszünk részt… félig átgondolt dolgokról véleményt cserélünk… Beleesünk abba a csapdába, hogy azt hisszük, akkor járunk Isten kedvében, ha rengeteg információt szerzünk be, ha rengeteg mindent zsúfolunk naptárunkba, kapcsolatainkba. A világtól való visszavonulás azt jelenti, hogy csendben vagyunk Isten előtt… ilyenkor olyan mennyei párbeszéd folyik, melyben többet hallgatunk, mint amennyit beszélünk. A csendhez pedig egyedüllét kell.” Amikor csendben vagyunk Isten előtt, lelki hallásunk megtanulja felismerni az ő hangját. Sylvia Gunter írja: „Értem, miért parancsolja Dávid a lelkének, hogy csendesedjen el… Csendben lenni nehéz… néhányunk számára csaknem lehetetlen. De rájöttem, hogy a lelkem és szellemem már régóta éhezik a nyugalomra, és most, hogy ízelítőt adtam a lelkemnek a csendből, nem fog megelégedni, ha napi rendszerességgel meg nem kapja azt.”


Hogyan történik a változás? (5)

május 23. szerda

„… és sántított csípőjére.” (1Mózes 32:32)

A Bibliában azt olvassuk Jákóbról: „Már sütött a nap, amikor átkelt Penúélnál, és sántított csípőjére.” Ahhoz, hogy felhívja Jákób figyelmét, Isten azon a ponton érintette meg őt, ahol erős volt. Amikor így kezdünk gondolkodni: „Ebben igazán jó vagyok, ezen a téren igazán erős vagyok” – Isten talán pont azt a részt érinti meg, hogy felhívja a figyelmünket. Jákóbot a sántítása egész életén át emlékeztette arra, hogy többé ne a saját erejében, hanem Isten erejében bízzon. Többé nem a saját erejéből élt, hanem Isten erejéből. Így lett sokkal erősebbé, mint volt. Gondolj bele, azelőtt minden alkalommal, amikor Jákób valami zűrbe keveredett, az első reakciója a menekülés volt. Ismerősen hangzik? Te is így szoktad csinálni? Végül Isten azt mondta: „Tudom, hogy oldjam meg ezt – sántítva nem fog tudni futni.” Élete hátralévő részében Jákóbnak meg kellett állnia, és szembe kellett néznie problémáival, nem a saját erejéből, hanem Isten erejével. Mi a helyzet veled? Mi az, amit legjobban szeretnél megváltoztatni életedben? Szeretnéd kérni hozzá Isten segítségét? Ő segíteni fog – az ő módszereivel. Fel fogja használni a kríziseket, az elkötelezettségedet, a bűnvallásodat és az együttműködésedet. Az a változás, amit Isten idéz elő, tartós lesz. Ha együttműködsz Istennel, nem kell azon aggódnod, hogy lesz-e elég akaraterőd vagy kitartásod; nyugodt lehetsz, ha egyedül benne bízol.


Hogyan történik a változás? (4)

május 22. kedd

„Jákób Penúélnak nevezte el azt a helyet, és ezt mondta: Bár láttam Istent színről színre, mégis életben maradtam.” (1Mózes 32:31)

győzelemhez együttműködés kell

A változáshoz együttműködés kell. Isten abban a pillanatban elkezdte megváltoztatni Jákóbot, amikor az elismerte, hogy kicsoda, és elkezdett együttműködni Isten tervével. Jákób az a helyet, ahol az angyallal küzdött, Penúélnak nevezte el, ami azt jelenti: „Isten arca”. Előbb vagy utóbb mindannyiunknak szembe kell néznünk Istennel, és ha ezt megtesszük, akkor tud Isten megváltoztatni. Isten lényegében ezt mondta Jákóbnak: „Most már rátérhetünk a dologra. Bízz bennem, és működj együtt velem! Előidézem a változást, amit szeretnél, és megáldalak.” Figyeld meg, Isten nem azt mondta: „Igyekezz minden akaraterődet felhasználva tökéletessé válni.” Ez nem működne, és Isten jól tudja ezt. Az akaraterő önmagában nem hoz tartós változást életünkbe, csak a külső tüneteket kezeli. Tartós változást csak a belső motiváció hoz, és Isten ezen dolgozik. Jákóbnak azt mondta: „Nem Jákób lesz ezután a neved, hanem Izráel” (1Mózes 32:29). Jákób többé már nem lehetett ugyanaz. Ha átéljük a személyes találkozást az élő Istennel, az megváltoztat minket. Isten Jákóbot csalóból fejedelemmé változtatta. Látta a benne rejlő lehetőséget, túllátott a kemény és agyafúrt fickónak mutatkozó külsőn. Isten látta Jákób gyengeségeit, de belátott a felszín alá is: „Jákób, ez nem a te igazi valód, igazából te Izráel vagy – egy fejedelem.” Ugyanez igaz ránk is: „Maga a Lélek tesz bizonyságot a mi lelkünkkel együtt arról, hogy Isten gyermekei vagyunk. Ha pedig gyermekek, akkor örökösök is: örökösei Istennek és örököstársai Krisztusnak, ha vele együtt szenvedünk, hogy vele együtt meg is dicsőüljünk.” (Róma 8:16–17). Pál szavaival: „Éppen ezért meg vagyok győződve arról, hogy aki elkezdte bennetek a jó munkát, elvégzi Krisztus Jézus napjára” (Filippi 1:6).


Hogyan történik a változás? (3)

május 21. hétfő

„Ekkor megkérdezte tőle: Mi a neved? Ő így felelt: Jákób.” (1Mózes 32:28)

Jákob

A változáshoz bűnvallás kell. Amikor Jákób megmondta a nevét, ami azt jelenti: csaló, azzal elismerte jellemhibáit. Ez fontos része annak a folyamatnak, mely által Isten megváltoztat minket, mert nem fogunk megváltozni addig, amíg őszintén szembe nem nézünk hibáinkkal, bűneinkkel, gyengeségeinkkel, tévedéseinkkel, és el nem ismerjük azokat. Ki kell mondanunk: „Uram, baj van. Nagy zűrben vagyok, és elismerem, hogy én okoztam azt magamnak.” Ekkor tud Isten munkához látni. Észrevetted már, milyen könnyű kifogásokat keresni? Szakértők vagyunk abban, hogy másokat hibáztassunk, és ilyeneket mondjunk: „Tudod, ez nem az én hibám. Ilyen környezetben nőttem fel – a szüleim tehetnek róla.” Vagy: „A főnököm az oka annak a helyzetnek, amiben a munkahelyemen vagyok.” Miért viselkedünk így, miért beszélünk így? Mert nehéz elismerni saját hibáinkat és kudarcainkat, és félelmetes lehet segítséget kérni. Miért kell megvallanunk vétkeinket Istennek? Hogy tudtára adjuk, mi történik? Nem, hiszen ő már úgyis tudja! Isten nem lepődik meg, amikor elmondjuk neki, hogy vétkeztünk, ő végig tudott a problémáinkról. Azért valljuk meg neki a bűneinket, mert azt akarja, hogy kimondjuk: „Igazad van, Istenem, bajban vagyok, elszúrtam.” Megalázó elismerni hibáinkat, de ha megtesszük, Isten erőt ad az ő erejéből, hogy segítsen jobbá válnunk. Akkor elkezdünk azzá az emberré formálódni, aki mindig is szerettünk volna lenni. Az igazság ez: Isten szeret úgy, ahogy vagy – de túlságosan szeret ahhoz, hogy meghagyjon olyannak, amilyen vagy.


Hogyan történik a változás? (2)

május 20. vasárnap

„Nem bocsátlak el, amíg meg nem áldasz.” (1Mózes 32:27)

Nem bocsátalak el amíg meg nem áldasz.

A változáshoz elköteleződés kell. Amikor Jákób rájött, hogy az Úr angyalával küzd, azt mondta: „Nem bocsátlak el, amíg meg nem áldasz.” Ez kell hozzá: eltökéltség. Jákób eltökélt és kitartó volt; megvetette lábát, amíg el nem érte, amit akart. Neki sem tetszett jobban adott helyzete, mint neked az, amiben most te vagy. Frusztráló volt, és padlóra küldte őt. De eltökélte, hogy kitart, amíg Isten javára nem fordítja a dolgokat. Amikor Isten felhívja magára a figyelmünket egy krízis által, akkor nem mindig oldja meg azonnal a helyzetet, néha vár, hogy lássa, tényleg komolyan gondoljuk-e a dolgot. Annyira hozzá vagyunk szokva az azonnali megoldásokhoz: instant kávé, gyors leves, gyors internet hozzáférés, azonnali siker – hogy amikor nem kapunk rögtön választ imáinkra, vagy nem jön rögtön változás, azt mondjuk: „Felejtsd el, Uram!” Az igazság az, hogy nem egyik napról a másikra kerültél ebbe a zűrbe, és nem is egyik napról a másikra fogsz kijutni belőle. Néha Istennek rétegről rétegre kell lefejtenie rólunk gyengeségeinket. A szakértők azt mondják, hogy hat hétig kell minden nap ugyanazt a dolgot tennünk ahhoz, hogy szokássá váljon. Gondolj erre, amikor szokásoddá akarod tenni a mindennapi imádságot és bibliaolvasást, vagy újra akarod tanulni, hogyan szeresd házastársadat. Hat hét… negyvenkét nap… több mint ezer óra… és a Sátán folyamatosan támadni fog. Mit tehetsz hát? Tölts időt Istennel! „De akik az Úrban bíznak, erejük megújul, szárnyra kelnek, mint a sasok, futnak, és nem lankadnak meg, járnak, és nem fáradnak el.” (Ézsaiás 40:31).


Hogyan történik a változás? (1)

május 19. szombat

„Mindnyájan, ugyanarra a képre formálódunk át az Úr Lelke által dicsőségről dicsőségre.” (2Korinthus 3:18)

Fedetlen arccal

A változáshoz válság kell. Isten megváltoztatta Jákób nevét, ami csalót jelentett, Izráelre, ami azt jelenti: Isten hőse. Ezt a változást krízisen át érte el. Jákób kétségbeesett, amikor rádöbbent, hogy haza kell mennie, és szembe kell néznie bátyjával, Ézsauval, akit becsapott. Azon az éjszakán birokra kelt az Úr angyalával. A változás az életében nem jött gyorsan vagy könnyen, hiszen azt olvassuk, hogy egészen hajnalhasadtáig küzdött. Akkor Jákób felismerte, hogy Istennel birkózik, és ezt a harcot nem nyerheti meg. Isten ugyanígy neked is hagyja, hogy küszködj egy olyan helyzettel, amit nem tudsz megoldani, hogy ezáltal hívja fel magára figyelmedet. Olyan helyzetbe fog hozni, ahol el kell ismerned, hogy: „Nem tudom kezelni ezt a szituációt. Ez túl nagy nekem. Istenre van szükségem!” Ha most is ilyen helyzetben vagy, akkor az áttörés küszöbén állsz. Ha arra kéred Istent, hogy kényelmes helyzetet teremtsen abban a zűrzavarban, amiben vagy – felejtsd el, ez nem fog megtörténni! „Ahogy a sas kirebbenti fészkét… úgy vezette őt az Úr egymaga” (5Mózes 32:11–12 NKJV). Az anyamadár nem ad enni a fiókáinak, ezzel késztetve őket, hogy elhagyják a fészek biztonságát, és megtanuljanak repülni. El tudod képzelni, mit gondolhatnak a fiókák? „A saját anyám teszi ezt velem!” Isten is ezt teszi veled. Megengedi a krízist, hogy felkeltse a figyelmedet. Tudja, hogy nem fogsz változni, amíg a fájdalom, amit éppen átélsz, nagyobb nem lesz, mint a változástól való félelmed. Így formál Isten – aki a Lélek – egyre inkább hozzá hasonlóvá.


A lelki vezető jellemzői

május 18. péntek

„A vezetésben bevált presbiterek kétszeres megbecsülést érdemelnek.” (1Timóteus 5:17)

Ahhoz, hogy olyan lelki vezető légy, akit érdemes követni:

1) Elszámoltathatónak kell lenned. Szükséged van valakire, aki elég jól ismer ahhoz, hogy együtt imádkozzon veled, erősítsen sebezhető pontjaidon, és tanácsot adjon fontos döntésekben. A hatalom elszámoltathatóság nélkül katasztrófához vezet.

2) Helyes fontossági sorrendet kell felállítanod. A fontossági sorrend hajlamos felborulni. Túl sokak életében van nagy ára a sikernek: összetört család vagy tönkrement egészség. Miért? Mert engedjük, hogy fontossági sorrendünk felboruljon.

3) Következetesnek kell lenned az Istennel járásban. Dávid azt mondta: „Szívembe zártam beszédedet, hogy ne vétkezzem ellened” (Zsoltárok 119:11). A bűn ellen a legjobb védelem, ha minden nap állhatatosan Istennel járunk. Vigyázz, ha idődet Isten helyett olyan dolgokra fordítod, melyek nála fontosabbá váltak számodra! Figyeld meg, a zsoltáros azt mondta, hogy kincsként őrzi szívében Isten igéjét. Ez azt jelenti, hogy értékesnek tartja, és nem engedi, hogy bármi is fenyegesse azt. Szánj időt minden nap imádságra és bibliaolvasásra – és védd meg ezt az időt az életed árán is. Add Istennek az elmédet minden reggel, amikor még friss vagy. Lelkészként nem az az elsődleges hivatásod, hogy terveket dolgozz ki, hogy bizottsági ülést tarts, vagy költségvetést készíts, hanem az, hogy legeltesd a bárányokat (ld. János 21:15–16). Ha a szombat úgy ér, hogy az interneten keresgélsz prédikációkat, akkor sürgősen változtass valamin! A másodlagos feladatokat ruházd át másokra, és az elsődleges dolgok legyenek első helyen! „Válasszatok ki magatok közül, testvérek, hét férfit, akikről jó bizonyságot tesznek, akik telve vannak Lélekkel és bölcsességgel, és őket állítsuk be ebbe a munkába, mi pedig megmaradunk az imádkozás és az ige szolgálata mellett.” (ApCsel 6:3–4).

„Szívembe zártam beszédedet, hogy ne vétkezzem ellened. Áldott vagy te, Uram! Taníts meg rendelkezéseidre!” (Zsoltárok 119: 11-12)


A panaszkodás nem segít

május 17. csütörtök

„Mindenben hálákat adjatok” (1Thesszalonika 5:18 Károli)

Ne adj helyet a keserűségnek

A Biblia lényegében egyetlen dolgot mond a panaszkodásról: ne tedd! „Ha neked is olyan problémáid lennének, mint nekem, te is panaszkodnál” – mondod. Ha így érzel, olvass tovább: „Zúgolódás és vonakodás nélkül tegyetek mindent” (Filippi 2:14). Miért?

1) Mert a panaszkodás általában csak ront a helyzeten. Így megy ez: van valamilyen problémád, panaszkodsz miatta, és nem jutsz sehová. Rosszul érzed magad, ezért még többet panaszkodsz, ezzel csak azt éred el, hogy feszültebb leszel, de megoldást nem találsz.

2) Mert a panaszkodás nem juttat el oda, ahová el kellene jutnod. Ahelyett, hogy átadnád a helyzetet Istennek, kétségbe vonod bölcsességét és gondoskodását. Több ezer izraelita halt meg a pusztában azért, mert ezt tették. Pál azt írja: „De ne is zúgolódjatok, mint ahogyan közülük némelyek zúgolódtak, és elveszítette őket a pusztító angyal. Mindez pedig példaképpen történt velük, és figyelmeztetésül íratott meg nekünk…” (1Korinthus 10:10–11). Ha nem veszed észre életedben az áldásokat, és csak a problémáiddal foglalkozol, elveszíted az örömödet.

3) Mert a panaszkodás stressz okozta betegségekhez vezet. „A nyugodt kedély élteti a testet…” (Példabeszédek 14:30 katolikus). Most őszintén: hány nyugodt kedélyű panaszkodót ismersz? Panaszkodás helyett kezdd el számba venni áldásaidat! Barbara Johnson írónő példáját használhatjuk hozzáállásunk ellenőrzésére: „Egy kézzel írt hirdetés volt a telefonpóznára szögezve: »ELVESZETT… három lábú kutya, fél szemére vak, az egyik füle hiányzik, nemrég kasztrálták… Szerencsés névre hallgat.«” Isten megváltott gyermekeként nem a szerencsére kell számítanod, te áldott vagy! Így a mai üzenet számodra ez: „Mindenben [nem feltétlenül mindenért, de mindenben] hálákat adjatok, mert ez az Isten akarata Jézus Krisztus által a ti javatokra.” (1Thesszalonika 5:18 NKJV).


Hogyan őrizhetjük meg a békességet?

május 16. szerda

„Törekedj békességre, és kövesd azt!” (Zsoltárok 34:15)

Törekedjetek a békességre...

Megőrizheted lelki nyugalmadat, bárhová mégy és bármit teszel. Azt kérded, hogyan? A Biblia azt mondja: „Törekedj békességre, és kövesd azt!” Ahhoz, hogy nyugodt életet élhessünk, először fel kell ismernünk, mi rabolja el a békességünket. A Sátán sokszor ugyanazt a taktikát használja mindenkinél, de mindegyikünknek van valami egyedi problémája. Például valakit zavar az, ha két-három dolgot kell egyszerre csinálnia, míg másokat kifejezetten energiával tölt fel, ha több dologgal foglalkoznak egyszerre. Különbözők vagyunk, meg kell ismernünk önmagunkat. A Sátán alaposan tanulmányoz minket, és tudja, mikor melyik gombot nyomja meg. Egy bibliatanító ezt írja: „Sokkal jobban elviselem a dolgokat, amikor nem vagyok fáradt… ezért a Sátán vár a támadással, amíg kimerülök. A békességre törekedve megtanultam, amit a Sátán már tudott rólam, most vigyázok arra, hogy ne fárasszam ki magam túlságosan, mert tudom, hogy azzal ajtót nyitnék neki. Gyakorlatilag lehetetlen nyugodt életet élni, ha nem tanulmányozod önmagadat, és nem tudod, hogy a saját életedben mik a »békerablók«. Írj listát mindarról, ami felzaklat. Kérdezd meg magadtól, hogy mi okozta a problémát, és írd le a választ. Légy őszinte magaddal, különben sohasem szabadulsz meg.” Az élet viharaiban Isten békessége lehet a horgonyunk. De ez nem pottyan az ölünkbe, nekünk is meg kell tennünk a magunk részét. Keresnünk kell a békességet, törekednünk kell rá, és követnünk kell azt. Ezért, ha ma elveszítetted a békességedet – indulj, keresd meg, és szerezd vissza!


Ma beszélj valakinek a hitedről!

május 15. kedd

„Egy samáriai asszony jött vizet meríteni.” (János 4:7)

 Jézus és a szamáriai asszony

Egy napon Jézus találkozott egy asszonnyal, aki a kúthoz jött vizet meríteni. Öt tönkrement házasság után ez az asszony a férfiak felé nulla bizalommal volt – az önértékelése pedig nulla alatt, mínuszban volt! De miután találkozott Krisztussal, gyökeresen megváltozva ment el a kúttól. Három fontos dolgot tanulhatunk meg történetéből a hitünkről való tanúságtételt illetően:

1) Jézus mindenkiben a legjobbat látja. „A farizeusok és az írástudók pedig így zúgolódtak: Ez bűnösöket fogad magához” (Lukács15:2). A samáriai asszonnyal kapcsolatban talán igazuk is volt. Ez a nő öt váláson volt túl, és az egész város a szájára vette, mert most egy újabb férfival élt együtt. Mégis ő volt az első, akinek Jézus megmondta magáról, hogy ő a Messiás. Miért nem mutatkozott be így, amikor elhívta tanítványait? Vagy amikor első csodáját tette? Vagy amikor Nikodémussal beszélgetett? Mert Jézus nem a múltad vagy a származásod alapján ítél, hanem a benned rejlő lehetőség alapján.

2) Jézus megváltoztat – aztán felhasznál arra, hogy másokat is megváltoztasson. Ez az asszony mondta el először az evangéliumot Samáriában, és „a samáriaiak közül sokan hittek benne [Jézusban] az asszony szava miatt” (János 4:39). Összetörtségünket Isten használni tudja arra, hogy másokat meggyógyítson.

3) Jézusnak nincs szüksége arra, hogy magyarázkodj vele kapcsolatban másoknak, csak mutasd be! Ő magáért beszél. A Bibliában azt olvassuk: „Az ő szavának sokkal többen hittek, az asszonynak pedig meg is mondták: Már nem a te beszédedért hiszünk, hanem mert magunk hallottuk és tudjuk, hogy valóban ő a világ üdvözítője.” (János 4:41–42). Ma beszélj a hitedről valakinek!


Kövesd a használati utasítást! 

május 14. hétfő

„Ne veszítsétek el tehát bizalmatokat, amelynek nagy jutalma van.” (Zsidók 10:35)

Ne veszitsétek el tehát bizalmatokat

Mennyi ideig kell imádkozni valamiért, és hinni, hogy Isten válaszolni fog? Amíg ő mást nem mond. Másként fogalmazva: kövesd a használati utasítást! „Ne veszítsétek el tehát bizalmatokat, amelynek nagy jutalma van. Mert állhatatosságra van szükségetek, hogy Isten akaratát cselekedjétek, és így beteljesüljön rajtatok az ígéret.” (Zsidók 10:35–36). Isten ígéretei közül soknak meghatározott menetrendje van, ezért hosszú távú hitre van szükség ahhoz, hogy elnyerhesd őket. Az állhatatosság szó egy futót vetít elénk, aki eltökélte, hogy beér a célba. Azt mondod, nem vagy biztos abban, hogy mi Isten akarata? Akaratát Igéjében jelenti ki, ezért abban kell hinned, és azt kell kimondanod a helyzetedre. Ha mást állítasz, azzal ellentmondasz Istennek. Ábrahám ráállt Isten ígéretére, és elhitte, hogy sok nép atyja lesz, amikor ezt még a legapróbb bizonyíték sem támasztotta alá. Húsz éven át nézett fel úgy az éjszakai égboltra, hogy hitte: „Uram, te azt mondtad, hogy annyi gyermekem lesz, ahány csillag az égen. Nem tudom, hogy fogod ezt véghezvinni, mikor én csaknem százéves vagyok, a feleségem, Sára pedig kilencven. De ennek ellenére hiszek neked.” Ha így imádkozol, azt kockáztatod, hogy mások bolondnak néznek. De ahhoz, hogy valami csodálatosat átéljünk, néha nevetségesnek kell tűnnünk, mint amikor Jézus azt mondta a szolgáknak, hogy a vizesedényekből töltsék fel a boroskancsókat, vagy mint amikor sarat kent egy vak ember szemére. A kánai menyegző vendégei mégis a legjobb bort itták, és a vak ember látóként ment haza. Miért? Mert engedelmeskedtek Jézus szavának. Ezért a mai ige számodra ez: kövesd a használati utasítást!


Az igazság a házasságról (3)

május 13. vasárnap

„Mert amilyen mértékkel ti mértek, olyan mértékkel mérnek viszonzásul nektek.” (Lukács 6:38)

A házasság olyan, mint egy üres kosár: azt veheted ki belőle, amit beletettél.

A kosár. Egy hölgy semmit sem dobott a templomi perselybe. Hazafelé aztán arról panaszkodott, milyen gyenge volt a prédikáció, mire a kisfia megjegyezte: „Ez is bizonyítja, hogy ki milyen mértékkel mér, olyannal kap.” A házasság olyan, mint egy üres kosár: azt veheted ki belőle, amit beletettél. Vannak, akik azt hiszik, hogy a házasság kosarát úgy kapják, hogy az tele van romantikával és szexuális élvezettel, ráadásul mindez olyan módon tálalva, amilyenhez hozzá vannak szokva. Azt hiszik, hogy egy kifogyhatatlan forrásból mindent kivehetnek, amit csak akarnak, és azonnali, kevés erőfeszítést igénylő kielégülés garantált! Aztán egy napon, amikor a kosárba nyúlnak, kiderül, hogy az üres. Döbbenten, csalódottan, haragosan, kétségbeesetten és reménytelenül megállapítják, hogy a társuk cserben hagyta, átverte vagy elhagyta őket. Mi másért lenne üres a kosár? Akkor aztán elindulnak új kosarat keresni. Valójában a te felelősséged, hogy minden nap tegyél a kosárba eleget ahhoz, hogy garantáltan legyen belőle mit kivenni egy jó kapcsolathoz. Jézus azt mondta: „amilyen mértékkel ti mértek, olyan mértékkel mérnek viszonzásul nektek.” Mit szeretnél találni a kosárban, és mennyit? Tegyél bele eleget ahhoz, hogy azt a mennyiséget eredményezze. J. Allan Petersen mondta: „A házasságban nincs szerelem, a szerelem az emberekben van, és ők teszik azt bele a házasságba. A házasságban nincs romantika, azt az embereknek kell beletölteni. A házaspárnak ki kell alakítania az adakozás, szeretet, szolgálat, dicséret szokását, hogy kosaruk mindig tele legyen.”


Az igazság a házasságról (2)

május 12. szombat

„Ha valaki háza minden kincsét kínálná is a szerelemért, csak megvetnék érte.” (Énekek éneke 8:7)

„Ha valaki háza minden kincsét kínálná is a szerelemért, csak megvetnék érte.” (Énekek éneke 8:7)

Tökéletes Úr és Tökéletes Asszony: Sokan, akik kiválóan teljesítenek hivatásukban, kínosan érzik magukat társaságban. Ez segítette elő az internetes társkeresés 21. századi jelenségének gyors elterjedését. Manapság a nyugati világban öt házasságból kettő így kezdődik. Általánosságban szólva a társkereső oldalak kialakítják az emberek profilját koruk, kinézetük, értékrendjük, ízlésük, törekvéseik és érdeklődési körük alapján, és segítenek nekik találkozni. Nos, tudod mit? A válási arány éppen olyan magas az internet segítségével összeismerkedett párok között, mint azoknál, akik hagyományos módon találkoztak. Hogy lehet ez? Úgy, hogy a szerelmet nem lehet megvásárolni, nem árulják a piacon. „Ha valaki háza minden kincsét kínálná is a szerelemért, csak megvetnék érte.” Amikor a szappanbuborék kipukkan, három dolog történik:

1) Sírunk, manipulálni próbáljuk a másikat, vagy nyomást igyekszünk gyakorolni rá. Amikor ez nem működik, őt hibáztatjuk, hogy megváltozott, és tönkreteszi az életünket. „Nem az, akinek hittem.” Lehet, hogy nem az, akinek hitted, de az, akivel összeházasodtál, és – néhány kivételtől eltekintve – nem egyedül ő a hibás.

2) Megállapítjuk, hogy Tökéletes Úr vagy Tökéletes Asszony valójában Rossz Úr vagy Rossz Asszony. Ezért elkezdünk keresni valaki mást, aki megfelel, vagy teljesen lemondunk az ellenkező nemről, mert csalárdnak, hűtlennek és csapodárnak tartjuk.

3) Megértjük, hogy a tartós boldogságot csak egyetlen személyben találhatjuk meg: Istenben. Ezért elhatározzuk, hogy ahelyett, hogy a megfelelő személyt keresnénk, mi magunk válunk megfelelő személlyé – azzá, akinek Isten teremtett, aki nagylelkűen engedi a másiknak, hogy valódi, korlátozott, változékony emberi lény legyen. Így boldogságunkat Istentől várjuk.

 

Az igazság a házasságról (1)

május 11. péntek

„Megismeritek az igazságot, és az igazság megszabadít titeket.” (János 8:32)

A „tökéletes házasság” elképzelése félrevezető és kiábrándító, emiatt akarunk lelépni, amikor a képzelet összeütközésbe kerül a valósággal. Márpedig ez az összeütközés mindig bekövetkezik. Csak akkor találunk tartós boldogságot a házasságban, ha elfogadjuk az igazságot a gyenge, esendő, frusztráló emberekről – amilyenek mi is vagyunk. Ezért a következő néhány napban vizsgáljuk meg a legelterjedtebb tévhiteket a házassággal kapcsolatban.

A szerelemvírus. Azt képzeljük, hogy ha a megfelelő időben, a megfelelő helyen vagyunk a megfelelő személlyel, akkor egyszerűen „elkapjuk” a szerelmet, és elindulunk egy életen át tartó boldogságba. A gond csak az, hogy amikor kimerülünk a gyermekeinkről való gondoskodás, a munka és a törlesztőrészletek miatt, a szerelemvírus eltűnik. A mindennapok darálójában, a mosogatnivaló, a pelenkák és a robotmunka között valamit fel kell adni. Így a romantika távozik a színpadról, és a realitás veszi át a helyét. Ám mivel a romantikát összetévesztjük az igazi szeretettel, tévesen azt gondoljuk, hogy a szerelem elköltözött, és nekünk követnünk kell. Valójában azonban a szerelem nem hal meg, amikor a romantika fejet hajt a valóság előtt. Ha két ember, aki szerelembe esett, kész egymás mellé állni szeretetben az élet kihívásai közepette is, a romantika újból virágzásnak indul, erősebb és ellenállóbb lesz, mint valaha. Lehet, hogy a romantikus szerelem hoz össze minket, de az önzetlen szeretet tart együtt. A Biblia azt mondja: „A szeretet türelmes, jóságos; a szeretet nem irigykedik, a szeretet nem kérkedik, nem fuvalkodik fel. Nem viselkedik bántóan, nem keresi a maga hasznát, nem gerjed haragra, nem rója fel a rosszat. Nem örül a hamisságnak, de együtt örül az igazsággal. Mindent elfedez, mindent hisz, mindent remél, mindent eltűr. A szeretet soha el nem múlik.” (1Korinthus 13:4–8).

Idézet a szeretethimnuszból


Változtass a gondolkodásmódodon, változtass az életeden!

május 10. csütörtök

„Ne igazodjatok e világhoz, hanem változzatok meg értelmetek megújulásával.” (Róma 12:2)

Ne igazodjatok e világhoz, hanem változzatok meg értelmetek megújulásával. Róma 12:2,

Néha megpróbálunk kifogásokat keresni negativitásunkra azt mondva: „Ez csak egy kósza gondolat volt, nem jelent semmit!” Dehogynem! Ha hagyjuk, hogy egy rossz gondolat járjon a fejünkben, akkor az gyökeret ereszt, megnő, és az lesz, amit a Biblia így nevez: „erődítmény” (ld. 2Korinthus 10:4). Amikor egy gondolat ilyen erőssé válik, elkezdi irányítani a szemléletmódunkat, viselkedésünket, tetteinket. Ezért mondja a Biblia: „változzatok meg értelmetek megújulásával” (Róma 12:2). Ne feledd, oda megyünk, ahová gondolataink vezetnek! Mindannyian szembesülünk kihívásokkal és nehézségekkel az életben. Talán megengeded magadnak, hogy ilyeneket gondolj: „nem bírok már többet elviselni”, vagy: „ha még valami történik, nekem végem”, vagy „ha nem változnak meg gyorsan a dolgok, én feladom.” Az ilyen gondolatok előkészítik a bukást, mielőtt még egyáltalán szembetalálkoznál a problémával. Az efféle „végem van”, „feladom” gondolkodásmódban nincs semmi erőt adó, győzelmes, küzdelemre képessé tevő. Ezek vesztes hozzáállások, nem győzelmet hozók. Inkább így kellene gondolkodnod: „Ha nagy a támadás, az utána következő áldás még nagyobb lesz.” Vagy így: „Ha a Sátán ilyen elszántan támad, akkor Isten biztosan valami jót tartogat számomra!” Légy olyan ember, aki lelkileg, érzelmileg és értelmileg felkészült mindenféle kihívásra, ami útjába kerülhet, ne engedj a csüggedésnek, ne hagyd, hogy könnyedén legyőzzenek. Ezt úgy tudod elérni, ha megújítod értelmedet Isten Igéjével.


Alázd meg magad!

május 9. szerda

„Föltekintettem az égre, és értelmem visszatért.” (Dániel 4:31)

Isten mindig szeretettel viszonyul az alázatos szívhez, míg a gőgös szívet mindig elutasítja. Egyik pillanatban Nebukadneccar király még büszkén dicsekedett azzal, hogy ő építette fel a világ legfejlettebb civilizációját – a másik pillanatban elveszítette értelmét, négykézláb mászott, és füvet evett, mint az állatok. De amikor megbánta kevélységét, Isten visszaadta neki trónját. Ő pedig így szólt: „Én, Nebukadneccar, föltekintettem az égre, és értelmem visszatért… Most azért én, Nebukadneccar, dicsérem, magasztalom és dicsőítem a mennyei Királyt, mert minden tette helyes, eljárása igazságos, és meg tudja alázni azokat, akik kevélyen élnek.” (Dániel 4:31,34). Elég nagy baj, ha elbukunk; de sokkal nagyobb baj, ha nem kiáltunk segítségért, amikor elbuktunk, vagy nem vagyunk hajlandók megbánni bűneinket. Ez rosszabb, mint maga a bukás. Talán szégyelled magad, és nem akarod, hogy bárki is megtudja, hogy elbuktál. Annyira fontos, hogy mit tartanak rólad, hogy kész vagy megmaradni ebben a szánalmas állapotban? Ámítod magad, és nem vagy hajlandó elismerni, hogy Istenre van szükséged? Ne légy már ennyire büszke! Hiszen pont a büszkeséged okozta a bukásodat! A büszkeség veszélyes, mert arra kényszerít, hogy szükségtelenül ebben a tehetetlen állapotban maradj napokig – néha akár évekig. Az igazság az, hogy ha hamarabb segítséget kértél volna, akkor már rég talpra tudtál volna állni, és tovább tudtál volna lépni az életben. A jó hír azonban az, hogy nincs túl késő bűnbánatot tartani, és elismerni, hogy Istenre van szükséged. Amikor Nebukadneccar ezt megtette, visszatért értelme, és visszakapta királyságát. Ugyanez megtörténhet veled is.


Tedd félre a mérőpálcát!

május 8. kedd

„Ha a bűnöket számon tartod, Uram, Uram, ki marad meg akkor?” (Zsoltárok 130:3)

Teljesítményorientált társadalomban élünk, ahol az iskolában, a sportban és a munkahelyen is az elért eredményeket jutalmazzák. Isten azonban nem így gondolkodik. Az ő gondolatai és útjai messze felülmúlják a mieinket (ld. Ézsaiás 55:8–9). Őt nem hatják meg az üres szertartások, ő engedelmességet vár. „Bizony, többet ér az engedelmesség az áldozatnál, és a szófogadás a kosok kövérjénél!” (1Sámuel 15:22). Az érzések és érzelmek nagy erővel bírnak, de ritkán tárgyilagosak. Ha azt, hogy mennyit érsz keresztyénként, gyarló emberi teljesítményedre alapozod, az ellenség máris megnyerte a csatát. A Sátán neve az, hogy „testvéreink vádlója” (Jelenések 12:10), ő akarja, hogy listát vezess kudarcaidról és tévedéseidről. Így kínozhat azzal, hogy emlékeztet azokra az időkre, amikor elragadott az indulat, amikor kritizáltál valakit, amikor nem szólaltál fel az igazság érdekében, vagy nem tisztáztál egy félreértést, mert így jobb színben tűntél fel. Dávid azt mondta, hogy ha Isten számon tartaná a bűnöket, akkor ugyan ki állhatna meg előtte? Még a legfegyelmezettebb hívő életében is vannak olyan területek, ahol valamivel küszködik, vagy éppen elbukott. Ezért van szükségünk Isten kegyelmére és bocsánatára a hét minden napján, a nap 24 órájában. Tudja, hogy gyengék vagyunk, „hiszen tudja, hogyan formált, emlékszik rá, hogy porból lettünk” (Zsoltárok 103:14), ezért nem lepődik meg azon, hogy legjobb szándékunk ellenére is kudarcot vallunk. Reimar Schultze mondta: „Isten nem a teljesítményünk alapján mér minket, hanem a Jézus iránti szeretetünk alapján. Sőt, Isten országában a Jézus iránti szeretetünk számít teljesítménynek. Minden egyéb másodlagos. Mesterünk azt szeretné, ha arra vágynánk, hogy vele legyünk, a közelében maradjunk, kapcsolatban legyünk vele.” Tedd hát félre a mérőpálcát, és örülj, hogy Isten nem a te teljesítményed alapján osztályoz, hanem az alapján, amit Krisztus elvégzett.


Isten helyre tud állítani

május 7. hétfő

„Olyanok vagytok a kezemben… mint az agyag a fazekas kezében.” (Jeremiás 18:6)

Jeremiás próféta azt írja: „Elmentem tehát a fazekas házába, aki éppen a korongon dolgozott. De rosszul sikerült az edény, amelyet a fazekas agyagból készített a kezével. Ekkor egy másik edényt készített belőle a fazekas, ahogyan azt jónak látta. Ekkor így szólt hozzám az Úr igéje: Vajon nem bánhatok-e én is úgy veled, Izráel háza, mint ez a fazekas? – így szól az Úr. Hiszen olyanok vagytok a kezemben, Izráel háza, mint az agyag a fazekas kezében.” (Jeremiás 18:3–6). Három fontos tanulság van ebben a történetben:

1) Amíg formálható vagy, és együttműködsz Istennel, ő nem fog eldobni. Inkább valami olyanná alakít, amit használni tud.

2) Míg mások lenyomnak, Isten felemel. A fazekas nem nyomja le a korongon forgó agyagot, hanem folyamatosan felfelé húzza, így formálja azt. Isten is ezt teszi veled. Dávid azt mondta: „Kiemelt a pusztulás verméből, a sárból és az iszapból. Sziklára állította lábamat, biztossá tette lépteimet.” (Zsoltárok 40:3).

3) Figyeld meg, kinek a lába forgatja a korongot. Ha tehetné, a Sátán már régen ledobott volna a korongról – de ezt nem teheti meg. Nézz csak le, és meglátod, kinek a lába forgatja a korongot: a Fazekasé! Semmi sem választhat el Isten szeretetétől (ld. Róma 8:39). A mai üzenet számodra ez: „olyanok vagytok a kezemben, mint az agyag a fazekas kezében.”


Imádkozó édesanya

május 6. vasárnap

„Mária pedig mindezeket a beszédeket megjegyezte, és szívében forgatta.” (Lukács 2:19)

Max Lucado írja: „Vannak dolgok, amire csak egy édesanya képes… például egyik kézzel behintőporozni a baba popsiját, miközben a másik kézzel a telefont tartja… Egész napot orrtörölgetéssel, zoknimosással, csekkbefizetéssel tölteni – és mégis komolyan gondolni, amikor hálát ad Istennek gyermekeiért. Vannak dolgok, amiket csak egy édesanya tud megjavítani… például a konyhaszekrény ajtaját, amit a férje nem tudott megcsinálni, és meggyógyítani a férj sebzett egóját, amikor rájön, hogy a felesége csinálta meg. Csak egy anya tud helyrehozni elszakadt cipőfűzőket… összetört szíveket… és a kedveseddel való szakítást. Vannak dolgok, amiket csak egy édesanya tud… például, hogy mennyi időbe telik elérni a zongoraóráról a fociedzésre… hogy hány pizzát kell rendelni, ha a barátok itt alszanak… hogy hány nap van még hátra a félévből. Mi többiek csak tűnődünk rajta… »Anya, milyen volt, amikor a csecsemősírás először betöltötte a szobát? Milyen volt, amikor először vitted iskolába, puszit nyomtál az arcára, és integettél, amikor bement – a háromkerekűje pedig ott maradt az udvaron mozdulatlanul és némán? Hogy érezted magad? Sírtál? Mosolyogtál? Olyan voltál, mint Mária, aki csendben őrizte mindezeket kincsként a szívében?«” A gyermekét szerető és gyermekéért imádkozó anya olyan erő, amit számításba kell venni. Egyszer egy lelkész megállt egy ház előtt, és az édesanyával akart beszélni, ám az asszony kisfia azt mondta neki: „Most nem beszélhet vele, éppen imádkozik.” Ugyanis Susanna Wesley minden nap egy órát töltött azzal, hogy egyenként mind a tizenhét gyermekéért imádkozzon. Végül közülük kettő, John és Charles Isten szolgálatába állt, és elindították azt az ébredést Nagy-Britanniában és Amerikában, ami létrehozta a Metodista Egyházat. Ilyen hatása van egy imádkozó édesanyának.


Tartozol ezzel a gyermekednek (3)

május 5. szombat

„Fegyelmezd fiadat, akkor nyugodt lehetsz felőle, sőt örömöt találsz benne.” (Példabeszédek 29:17)

A harmadik dolog, amivel tartozol gyermekednek: a helyreigazítás. Sok szülő elköveti azt a hibát, hogy mindig megfeddi a gyermekét, ha valamiben hibázott, ahelyett, hogy emellett arra is rászánná az időt, hogy elmondja, hogyan hozhatja helyre a dolgot, hogyan maradhat a helyes úton. A biblikus intésben a feddés és a helyreigazítás egyaránt jelen van. A Biblián kívüli első számú boldogmondás szülők számára: „Boldogok a kiegyensúlyozottak.” Ha folyton megrendszabályozod gyermekeidet, de soha nem játszol velük, akkor nem vagy egyensúlyban. Figyeld meg, mit írt Salamon: „Fegyelmezd fiadat, akkor nyugodt lehetsz felőle, sőt örömöt találsz benne.” A fegyelmezésben benne van a büntetés, a feddés, a helyes útra visszatérítés. Sose feledd, hogy a fegyelmezés olyan, mint egy kétélű kard. Nemcsak arra jó, hogy megdorgáld a gyermeket, ha rosszat tesz, hanem arra is, hogy a helyes útra irányítsd. A pozitív megerősítéssel jobb eredményt érsz el, mint a negatív megjegyzésekkel. Értsd meg ezt: nem az a dolgod, hogy a gyermekedet boldoggá tedd, az a dolgod, hogy érett személyiséggé neveld. Ha ezt teszed, a boldogsága garantált! Hagyj fel azzal, hogy elnyerd gyermeked szemében a népszerűségi versenyt. Gyermekeid mindig szeretni fognak, de lesznek olyan idők, amikor cseppet sem fognak kedvelni! Ez ne csüggesszen el. Ez is el fog múlni. Csak továbbra is add nekik megfelelő dózisban a gondoskodás és fegyelmezés keverékét, és végül újra kedvelni fognak. Ami még fontosabb, amikor majd felnőnek, házasságot kötnek, és gyermekeik lesznek, lesz előttük követendő példa és terv a sikerhez.


Tartozol ezzel a gyermekednek (2)

május 4. péntek

„A gyermek szívéhez hozzátartozik az ostobaság, de a fenyítő bot kiűzi belőle.” (Példabeszédek 22:15)

Ha szereted a gyermekedet, megtanítod neki, hogy az élet szabályokra épül.

A második dolog, amivel tartozol gyermekednek: az útmutatás. A Biblia azt mondja: „A gyermek szívéhez hozzátartozik az ostobaság, de a fenyítő bot kiűzi belőle.” Nos, itt nem arról van szó, amikor gyermeked játszik, vagy esetleg hibát követ el – ez természetes velejárója a tanulás folyamatának gyermekkorban. A Biblia itt az „ostobaság” szót használja, aminek többféle jelentése van, például: érettség hiánya, bölcsesség hiánya, hajlam a szabályok áthágására. Ha szereted a gyermekedet, megtanítod, hogy az élet szabályokra épül – ha betartjuk azokat, sikert érünk el, ha nem tartjuk be, azt megszenvedjük. Például, ha gyermekedet gyorshajtáson kapják, a rendőr nem fogja engedni, hogy megússza. Vagy ha nem fizeti a jelzáloghitel törlesztését, akkor a bank ki fogja lakoltatni. A Biblia azt mondja, hogy a tévhiteket ki kell űznünk gyermekünk szívéből. Ahogy az autónak is azért van kormánya, hogy a helyes irányban tudjuk tartani, és ne engedjük lesodródni az útról, úgy a gyermekünknek is szüksége van helyreigazításra. Salamon azt mondja: „a bot és a fenyítés bölccsé tesz, de a kényeztetett gyermek szégyent hoz anyjára” (Példabeszédek 29:15). Mit jelent ez? Ha hagyják, hogy egy gyermek a saját feje után menjen, akkor meghagyják abban az állapotban, amelyben született. Márpedig ennek az állapotnak a neve: „ostobaság”. Éppen ezért a gyermeket meg kell tanítani arra, hogy tisztelje a tekintélyt, és tartsa be a szabályokat; meg kell tanulnia, hogy tetteinek következményei vannak. Tartozol azzal gyermekednek, hogy ezt elmagyarázd neki.


Tartozol ezzel a gyermekednek (1)

május 3. csütörtök

„Aki kíméli botját, gyűlöli a fiát, de aki szereti, idejében megfenyíti.” (Példabeszédek 13:24)

Szülőként három dologgal tartozol gyermekednek. Az első a szeretet. A Biblia azt mondja, hogy ha szereted gyermekeidet, akkor fegyelmezed őket. Méghozzá szeretettel, nem haraggal. Ne dőlj be annak a gondolkodásmódnak, hogy a jó szülő nem fegyelmezi a gyermekét, mert „túlságosan is szereti ahhoz, hogy fegyelmezze.” Az igazság az, hogy ha nem fegyelmezed a gyermekeidet, az nem azért van, mert őket túlságosan szereted, hanem azért, mert magadat túlságosan szereted. Egy Gallup közvéleménykutatásból kiderült, hogy az érettségizők 90%-a azt kívánja, bárcsak szüleik és tanáraik szerették volna őket eléggé ahhoz, hogy jobban fegyelmezzék őket, és többet várjanak el tőlük. Olyanok vagyunk, mint a víz, a legkisebb ellenállás útját követjük. Sokkal könnyebb elsiklani dolgok felett, kerülni a konfrontációt, homokba dugni a fejünket, és remélni, hogy a dolgok majd maguktól rendbe jönnek, mint elszenvedni egy szeretett gyermek fegyelmezésének fájdalmát. Komolyan beszélek, a Biblia azt mondja: „akit szeret az Úr, azt megdorgálja, de mint apa a fiát, akit kedvel” (Példabeszédek 3:12). Szívd magadba, és engedd leülepedni ezt! A legjobb és legbölcsebb apa Isten. Ő nem csupán szeret, ő maga a szeretet. Mégis azt olvassuk itt, hogy Isten fegyelmez, megdorgál. Minden szülő, aki nem hajlandó fegyelmezni a gyermekét, azt mondja ezzel, hogy jobb szülőnek tartja magát Istennél. A szeretet mindig a másik ember javát keresi – és vannak helyzetek, amikor a szeretet megköveteli, hogy fegyelmezzünk és neveljünk.


Lelki nyugalom

május 2. szerda

„Akinek szilárd a jelleme, azt megőrzöd teljes békében, mert benned bízik.” (Ézsaiás 26:3)

Kiben bízunk, hogy megoldja problémáinkat, Istenben vagy magunkban? Mielőtt válaszolnál, olvasd el ezt: „Akinek szilárd a jelleme, azt megőrzöd teljes békében, mert benned bízik… Az igaz ember ösvénye egyenes, te egyengeted az igaz ember útját.” (Ézsaiás 26:3,7). Milyen nagyszerű ígéret! Ha szeretnél belső békét és lelki nyugalmat, élj e szerint az alapelv szerint: „Tedd meg a tőled telhető legtöbbet, a többit pedig bízd Istenre.” Néhányan azzal a felfogással nőttünk fel, hogy nem helyes jól érezni magunkat, amikor problémáink vannak. Arra neveltek minket, hogy ha úgy gondoljuk, már semmi mást nem tehetünk, akkor legalább aggódjunk és érezzük magunkat nyomorúságosan. Pál viszont így fogalmaz: „azt halljam rólatok, hogy… semmiképpen meg nem rémültök az ellenfelektől. Ez nekik a kárhozat, nektek pedig az üdvösség jele lesz: mégpedig Istentől.” (Filippi 1:27–28). A Sátán nem tudja, mihez kezdjen, ha nem tud minket felzaklatni; ha megőrizzük a nyugalmunkat, akkor a legnagyobb fegyverét ütöttük ki a kezéből. Ha teljesen Istenben bízunk, akkor nem vagyunk többé kiszolgáltatva a körülmények kénye kedvének, más embereknek, saját érzelmeinknek vagy korlátainknak. Paul Harvey műsorvezető egyszer megjegyezte: „Az ilyen időkben hasznos emlékezni arra, hogy mindig voltak ilyen idők!” A kérdés nem az, hogy be fog-e következni valamilyen baj, hanem az: hogyan kezeljük azt? A Biblia azt mondja: „mi, akik hiszünk, bemegyünk abba a nyugalomba” (Zsidók 4:3). Amikor a dolgok rosszra fordulnak, ne fordulj velük te is! Kövesd Isten útmutatását, állj rá Igéjére, nyugodj meg, pihenj meg benne, és bízz abban, hogy ő cselekszik az érdekedben.


Tégy meg mindent a megoldás érdekében!

május 1. kedd „Menj el, békülj ki előbb testvéreddel… Békülj meg ellenfeleddel idejében…” (Máté 5:24–25)

Nem ismerik vagy nem fogadják el a tehetségedet? Rendelkezel egy bizonyos adottsággal, de úgy tűnik, Isten nem áldja meg azt sikerrel? A titok nyitja talán ez: „Amikor tehát áldozati ajándékodat az oltárhoz viszed, és ott eszedbe jut, hogy testvérednek valami panasza van ellened, hagyd ott ajándékodat az oltár előtt, menj el, békülj ki előbb testvéreddel, és akkor térj vissza, és vidd fel ajándékodat! Békülj meg ellenfeleddel idejében…” (Máté 5:23–25). Ne engedd, hogy sértett egód vezessen, Isten Igéjét kövesd! Azt kérded, mi van akkor, ha az az ember, akivel gondod volt, már nem él, de még mindig felkavar a dolog? Olvasd el a következő két igehelyet:

1) „Valljátok meg azért egymásnak bűneiteket, és imádkozzatok egymásért, hogy meggyógyuljatok. Nagy az ereje az igaz ember buzgó könyörgésének.” (Jakab 5:16).

2) „Akiknek megbocsátjátok a bűneit, azok bocsánatot nyernek, akikéit pedig megtartjátok, azoknak a bűnei megmaradnak” (János 20:23). Mondd el az érzéseidet egy megbízható személynek. Imádkozz vele, nyíltan megvallva a rosszat, amit tettél, és a bűntudatot, amit érzel. Az imádság és egy támogató barát jelenléte megadhatja azt a lelki nyugalmat, amire vágysz. Dávid meggyilkoltatta Úriást, szeretőjének a férjét; később a bűntudat annyira elborította, hogy Isten bocsánatáért könyörgött. De Úriás már nem hallgathatta meg bocsánatkérését, már csaknem egy éve halott volt. Ezért Dávid Nátán prófétának öntötte ki a szívét: „Vétkeztem az Úr ellen! Nátán így felelt Dávidnak: Az Úr is elengedte vétkedet, nem halsz meg.” (2Sámuel 12:13). Kövesd Dávid példáját – aztán hagyd magad mögött a dolgot, és lépj tovább!


 

Meg tudsz változni

április 30. hétfő

„Vessétek le a régi élet szerint való óembert, aki csalárd és gonosz kívánságok miatt megromlott; újuljatok meg lelketekben és elmétekben.” (Efezus 4:22–23)

A mentalitásunk olyan megszokott gondolkodásminta, ami automatikusan egy bizonyos módon működik. Ez azt jelenti, hogy boldogtalanságra állítod be magad, ha ugyanazokra az emberekre és körülményekre mindig ugyanolyan módon reagálsz, de közben más eredményt vársz. Talán azt mondod: „Azt hittem ennyi év után megváltozik… Bármennyire is próbálkozom, a családom egyszerűen nem értékel… Hogy lehet, hogy csak én teszek erőfeszítéseket annak érdekében, hogy kapcsolatban maradjunk?” Könnyű másokat hibáztatni a problémáinkért: „Látod, mit csinál? Látod, milyen sokáig vártam! Miért nem hív már?” Azt hisszük, az a megoldás, ha elérjük, hogy a másik ember azt tegye, amit mi akarunk, de ez a gondolkodásmód ellenünk dolgozik, mert a másik személynek adja át az irányítást. A boldogságodat nem más emberek határozzák meg, bármennyire is meggyőzted erről magad. Egy tapasztalt lelkigondozó írja: „Ha nem akarod újra ugyanazokat az eredményeket… próbálj másik gombot megnyomni. Vizsgáld meg a kapcsolatotokat! Van olyan helyzet, ami minden erőfeszítésed ellenére csak romlik? Arra vársz, hogy valami megváltozzon ahelyett, hogy te tennél valamit másként? Hagyj fel azzal, hogy mindig ugyanazt a gombot nyomod, és kérj Istentől tisztánlátást, hogy őszintén meg tudd ítélni a helyzetet, hogy bölcsen és felelősségteljesen tudj cselekedni.” Nem vagy a körülmények áldozata, nem kell csapdába ragadva élned, vagy folyton ugyanazokat a köröket rónod. Pál azt mondja: „Vessétek le a régi élet szerint való óembert… újuljatok meg lelketekben és elmétekben.” A mai ige számodra ez: meg tudsz változni!


A bizalomhoz igazmondás kell

április 29. vasárnap

„Ne hazudjatok egymásnak.” (Kolossé 3:9)

A megcsalás lerombolja a bizalmat és a tiszteletet egy kapcsolatban. Egyetlen hazugság vagy hűtlenség olyan sebet okozhat, melynek gyógyulásához évek kellenek, sőt, vannak sebek, melyek sohasem gyógyulnak be. Az, aki titkol valamit, lényegében önző, csak a saját érdekeit védi, nem sokat törődik a másik érzéseivel. Nincs lélektelenebb dolog az üres szavaknál és hazug közhelyeknél, melyek nem hordoznak valódi jelentést. Vannak emberek, akik szexuális kapcsolatra kényszerítik a másikat azt állítva, hogy szeretik őt. Ezen a szinten az elcsábítás érzelmi megerőszakolás! Rettenetes érzés az, ha valaki kihasznál. A megcsaló talán folyamatosan azt ígéri, hogy el fogja hagyni házastársát, és az áldozat ebbe a reménybe kapaszkodik. De úgy tűnik, ez sohasem valósul meg. A csaló mindenféle kifogást talál, hogy a másikat kihasználhassa. Az áldozat – sebezhetősége miatt – vakon követi őt, míg a kapcsolat odáig nem jut, hogy az áldozat csapdába esve érzi magát. Bűnösként talán találsz kifogást az efféle viselkedésre, de ezt nem teheted meg Isten megváltott gyermekeként. „Ne hazudjatok egymásnak!” (Kolossé 3:9). Ha valaki megajándékoz a bizalmával, azzal egy felbecsülhetetlen értékű ajándékot kapsz, ne élj vissza vele! Ha pedig elárulták bizalmadat, szembesítsd ezzel az illetőt. Bármennyire szereted is azt az embert, lépj vissza addig, amíg a megbánás és a jóvátételre való készség egyértelmű jeleit nem mutatja. És ne add fel a reményt! Néha jó emberek is hoznak rossz döntéseket. Helyre lehet állítani a megingott bizalmat, ha megdolgoztok érte, és Isten segítségét kéritek. Sőt, akár még jobbá is válhat kapcsolatotok, mint amilyen azelőtt volt.


Harag

április 19. csütörtök

„Nem tudják, mit cselekszenek!” (Lukács 23:34)

Max Lucado írja: „Apró cseppel kezdődik… Valaki elfoglalja a parkolóhelyedet, valaki eléd vág az úton, a pincérnő túl lassú, mikor te nagyon sietsz, odaég a pirítós… ha sok összegyűlik a látszólag ártatlan haragcseppekből, máris egy vödörnyi düh fortyog bennünk… Senkiben sem bízunk… vicsorítunk arra, aki közel merészkedik… két lábon járó időzített bombává válunk, amely bármikor robbanhat, ha a feszültség és a félelem eléri a kritikus határt… Nem tagadhatjuk, a harag létezik. Hogyan fékezhetjük meg? Jézus azt mondta az őt keresztre feszítő tömegről: »Atyám, bocsáss meg nekik, mert nem tudják, mit cselekszenek!« (Lukács 23:34). Ezt a vérszomjas, halálát kívánó tömeget nem gyilkosoknak, hanem áldozatoknak látta… Arcukon nem gyűlöletet, hanem zavart látott… Nem harcias csőcseléknek látta őket, hanem pásztor nélküli juhoknak (ld. Márk 6:34). »Nem tudják, mit cselekszenek!« Gondolj bele: halvány fogalmuk sem volt róla… Egy feltüzelt tömeg voltak, haragudtak valamire, amit nem láttak, ezért töltötték ki haragjukat pont Istenen. Nem tudták, mit tesznek, és legtöbbször mi sem tudjuk. Bármennyire nehezünkre is esik elismerni: pásztor nélküli juhok vagyunk… az örökkévalóság egyik pontján megszülettünk, és félelmetesen közel vagyunk a másik pontjához… Nem tudjuk megválaszolni a szeretetre és szenvedésre vonatkozó kérdéseinket… nem tudjuk megfejteni az öregedés rejtélyét… nem tudjuk meggyógyítani saját testünket, nem tudunk kijönni társainkkal… A lényeg ez: a fékezhetetlen harag nem fogja jobbá tenni világunkat, arra csak az együttérző megértés képes. Ha cselekedeteink nem a harag, hanem az együttérzés alapállásából indulnak ki… akkor megértjük, hogy kialudt a lámpa, és sok ember botorkál a sötétben… tehát gyertyát gyújtunk.”


Az irigység problémája

április 18. szerda

„Amilyen lelki ajándékot kaptatok, úgy szolgáljatok azzal egymásnak.” (1Péter 4:10)

Amilyen lelki ajándékot kaptatok...

Egy lelkigondozó írja: „Ha felülünk az irigység mérleghintájára, rögtön lesüllyedünk, miközben az elégedetlenségünk célpontja fölénk emelkedik. Ebben az egyenlőtlen összehasonlításban mindig hiányállapotban érezzük magunkat. Az irigység önsajnálathoz és hálátlansághoz vezet… annyira leköt minket az elégedetlenségünk, hogy képtelenek vagyunk élvezni azt, amink van, és azt, amit éppen csinálunk. Az irigység keserűséghez, nehezteléshez és ellenségességhez vezet. Az angol envy [irigység] szó a latin invidere kifejezésből ered, ami azt jelenti: irigy szemmel nézni… Te különleges, egyedi teremtmény vagy, sajátos képességekkel, időzítéssel és rendeltetéssel… semmi értelme másokhoz hasonlítgatni magadat. Ha hálás szívvel, őszintén megvizsgálod Istentől kapott értékeidet, az segít, hogy elégedett légy azzal, amid van, és aki vagy.” Ne engedd, hogy az irigység egyetlen további másodpercet is elraboljon a boldogságodból. Amikor az irigység arra késztet, hogy másokhoz hasonlítsd magad, akkor mindig rosszul kerülsz ki az összehasonlításból. Ez cinikussá tesz. Folyton elégedetlen leszel. Az irigység miatt gyanakvással tekintesz mások motivációira, még ha ők őszinte szeretettel vannak is feléd. Nem tudod elhinni, hogy barátságuk valódi, ezért eltávolodsz tőlük, végül alig marad barátod. Mi a megoldás? A megelégedés és a hála az irigység mérgének ellenszere. Azt jelenti ez, hogy elfogadjuk, hogy Isten kezében van az irányítás, és megtanulunk hálásnak lenni a minket körülvevő ezerféle áldásért. Ne feledd, Istentől mindenki különleges, személyre szabott tehetséget, képességet kapott, hogy azzal szolgáljunk egymásnak (ld. 1Péter 4:10).


Légy egyesítő, ne megosztó!

április 12. csütörtök

„Ó, mily szép és mily gyönyörűséges, ha a testvérek egyetértésben élnek!” (Zsoltárok 133:1)

Dávid azt mondta: „Ó, mily szép és mily gyönyörűséges, ha a testvérek egyetértésben élnek! … Csak oda küld az Úr áldást és életet mindenkor!” (Zsoltárok 133:1,3). Ha arra törekszünk, hogy különbségeink ellenére is együttműködjünk, akkor Isten áldását adja erőfeszítéseinkre. A Sátán tudja ezt, ezért az „oszd meg és uralkodj” a legfőbb stratégiája. Tudja, milyen erő és áldás van az összhangban, ezért tesz meg mindent azért, hogy megosztást keltsen. Amikor a dolgok kezdenek repedezni és szétesni, vedd észre az ördög mesterkedésit! A Példabeszédek könyvének hatodik része hét dolgot sorol fel, amit az Úr gyűlöl, köztük van „a testvérek közt viszályt szító ember” (19. vers) is. Pál azt mondja: „igyekezzetek megtartani a Lélek egységét a békesség kötelékével” (Efezus 4:3). Tudja, hogy ez nem megy magától, igyekeznünk kell rajta, néha nagy erőfeszítésünkbe kerül. Nem engedhetjük meg magunknak, hogy ne tudjuk: a Sátán taktikáit azért dolgozta ki, hogy feszültséget, neheztelést keltsen köztünk. Eléri, hogy sértésnek vegyünk egy ártatlan megjegyzést, hogy többet gondoljunk bele egy mondatba, mint amennyit a szónok beleértett, hogy valakinek a viselkedése mögött tisztátalan motivációt feltételezzünk, vagy elhiggyünk egy hazugságot. De ha imádkozol, és Istent keresed, ő megmutatja, mi az igazság az adott helyzetben. „Mert ő a mi békességünk” (Efezus 2:14), és ha elfogadjuk, ő elvezet minket problémáink békességes megoldásához. Sőt, konfliktusaink lépcsőfokok lehetnek egy erősebb kapcsolat kialakításához, ha elkötelezzük magunkat arra, hogy megértjük egymást, és távol tartjuk magunkat mindentől, ami megosztást kelt. Ezért írja Pál: „A mi Urunk Jézus Krisztus nevére kérlek titeket, testvéreim, hogy mindnyájan egyféleképpen szóljatok, és ne legyenek közöttetek szakadások, hanem gondolkodásotokban és meggyőződésetekben jussatok egyetértésre!” (1Korinthus 1:10).


Ne engedd belopódzni a panaszkodást! (2)

április 10. kedd

„… az Úr… meghallotta, hogy zúgolódtok az Úr ellen.” (2Mózes 16:7)

Tudjuk, hogy akik Istent szeretik...

Isten személyes sértésnek veszi a panaszkodást, mivel ez azt mutatja, hogy nem hiszed el, amit Igéje állít: „tudjuk, hogy akik Istent szeretik, azoknak minden javukra szolgál…” (Róma 8:28). A Bibliában ezt olvassuk: „Amikor a fáraó elbocsátotta a népet, Isten nem a filiszteusok országa felé vezette őket, bár arra közelebb lett volna. Isten ugyanis azt gondolta: Nehogy megbánja a nép a dolgot, ha harcot lát, és visszatérjen Egyiptomba! Ezért kerülő úton vezette Isten a népet, a Vörös-tenger felé a pusztán át.” (2Mózes 13:17–18). Isten már a kezdeteknél látja a véget is, és előfordul, hogy kerülőúton vezet. Ha ezt elfogadod, akkor abbahagyhatod a panaszkodást. Amikor Izráel zúgolódott, „fölgyulladt ellenük az Úr tüze, és belekapott a tábor szélébe” (4Mózes 11:1). Dr. Dale A. Robbins írja: „Nem bíztak abban, hogy Isten gondoskodik rólunk, megvédi őket, és irányt mutat életüknek… A keresztyénség lényege, hogy Jézus lesz a „főnök” minden körülmények között. Az ő kezében vagyunk. Ha a hívők panaszkodnak, azzal azt az Urat vádolják, akire rábízták az életüket, és ő hallja, ha ellene zúgolódunk (ld. 2Mózes 16:8).” Amikor nehéz időkön mégy át, ne a panaszkodásban keresd a megoldást. Dicsőítsd Istent, bármi is történik. „Mindenben hálákat adjatok” (1Thesszalonika 5:18 Károli). A hálaadás a panaszkodás ellenkezője, kifejezi, hogy értékeljük mindazt, amit Isten tett értünk, és amit ígér, hogy tenni fog, és azt mutatja, hogy bízunk abban, hogy ő kézben tartja a dolgokat. A zsoltáros ezt mondta: „Hálaadásodat áldozd az Istennek, és teljesítsd a Felségesnek tett fogadalmaidat! Hívj segítségül engem a nyomorúság idején! Én megszabadítlak, és te dicsőítesz engem.” (Zsoltárok 50:14–15). A hála – nem a zúgolódás – készteti Istent arra, hogy cselekedjen az érdekedben.


Tartsd életben a tüzet!

március 31. szombat

„Nem hevült-e a szívünk, amikor beszélt hozzánk…?” (Lukács 24:32)

Feltámadása után Jézus találkozott két tanítványával, akik látták keresztre feszítését, de nem tudták, hogy feltámadt a halálból. Később, amikor együtt vacsorázott velük otthonukban, érdekes dolog történt: „megnyílt a szemük, és felismerték, ő azonban eltűnt előlük. Ekkor így szóltak egymáshoz: Nem hevült-e a szívünk, amikor beszélt hozzánk az úton, amikor feltárta előttünk az Írásokat?” (Lukács 24:31–32 RÚF). Ez a történet sok mindent megtanít arról, hogyan tartsuk életben a Krisztus iránti szeretet és odaadás tüzét szívünkben. Ha Jézussal jársz, és időt töltesz jelenlétében, ő szól hozzád, és kijelenti magát a Szentírás által. Mind tudjuk, hogy a tűz életben tartásához az kell, hogy tápláljuk, időnként megkotorjuk, és folyamatosan őrizzük. Miért van az, hogy egyesek magasabbra jutnak el, és nagyobb mélységeket élnek meg az Istennel járásban, míg mások, úgy tűnik, csak köröket rónak, és nem jutnak sehová? Mert az első csoport elkötelezte magát arra, hogy addig keresi Istent, amíg jelenléte mindennapi valóság nem lesz életükben, míg a másik csoport ezt nem teszi. Ilyen egyszerű. Kérdés, hogy te melyik csoportba tartozol? Ha langyos a hozzáállásod és csak fél szívvel követed Uradat, akkor ma ezt mondja neked: „Térjetek meg hozzám… és én is hozzátok térek!” (Zakariás 1:3). Vagy hétköznapibb nyelven fogalmazva: „Fordulj meg, és gyere vissza! Itt fogsz találni, ahol hagytál.” A mai üzenet tehát számodra ez: tartsd életben a lángot!


A Golgota Isten tervének része volt

március 30. péntek

„Az Úr akarata volt…” (Ézsaiás 53:10)

Ő adott nekünk élő reménységet - 1Péter 1:3,

A zsoltáros ezt írta: „Én Istenem, én Istenem, miért hagytál el? … gyaláznak az emberek, és megvet a nép… Gúnyolódnak rajtam mind, akik látnak, ajkukat biggyesztik, fejüket csóválják: Az Úrra bízta magát, mentse hát meg őt… Szétfolytam, mint a víz, kificamodtak a csontjaim… nyelvem az ínyemhez tapadt… átlyukasztották kezemet, lábamat… Megosztoznak ruháimon, köntösömre sorsot vetnek.” (Zsoltárok 22:2–19). Gondolj bele, mintha Dávid a keresztre feszítést írná le teljes részletességgel. Pedig még fel sem találták ezt a kivégzési formát, amikor ő ezt a zsoltárt írta. Évszázadokkal később a föníciaiak voltak az elsők, majd tőlük vették át a rómaiak. Dr. Charles Augustus Briggs rámutat: „Ha fogod ezt a zsoltárt és odateszed az Újszövetségnek a keresztre feszítésről szóló beszámolója mellé… láthatod, mennyire összeillenek. Döbbenetes, hogy valaki ilyen részletességgel és ilyen átéléssel le tudott írni valamit ezer évvel azelőtt, hogy megtörtént volna.” A Golgota nem a véletlen következménye volt. Jóval azelőtt, hogy Jézus színre lépett volna, Isten már eltervezte, hogy megbékéltet minket önmagával Krisztus által (ld. 2Korinthus 5:18). Paul L. Maier történész mondja: „Az Ézsaiás 53-ban mintha nagypéntek eseményeinek folyamatos beszámolóját olvasnánk… matematikai lehetetlenség, hogy Jézuson kívül bárki más így beteljesíthette volna ezt az ószövetségi próféciát.” Igen, Isten akarata volt az, hogy Jézus feláldozza magát jóvátételül bűneinkért. Ez pedig azt jelenti, hogy Isten már jóval húsvét előtt gondolt rád!


Jézus nem ítél el, ő megtisztít

március 29. csütörtök

„Menj el, és mostantól fogva többé ne vétkezz!” (János 8:11)

A Bibliában ezt olvassuk: „Odavezettek az írástudók és a farizeusok egy asszonyt, akit házasságtörésen értek… és így szóltak Jézushoz: »Mester… Mózes azt parancsolta nekünk a törvényben, hogy kövezzük meg az ilyeneket. Hát te mit mondasz?« … [Jézus] ezt mondta nekik: »Aki bűntelen közületek, az vessen rá először követ.« … Azok pedig ezt hallva, egymás után kimentek… Jézus felegyenesedett, és senkit sem látott az asszonyon kívül, így szólt hozzá: »Hol vannak a vádlóid? Senki sem ítélt el téged?« Ő így felelt: »Senki, Uram.« Jézus pedig ezt mondta neki: »Én sem ítéllek el téged, menj el, és mostantól fogva többé ne vétkezz!«” (János 8:3–11). Figyelj meg két dolgot:

1) Azok ítélkeznek feletted, akiknek legkevésbé van joguk hozzá. Jézus ismerte a farizeusok szívét. Szokásuk volt magukat felmagasztalni, másokat pedig lealázni. Azért rángatták oda azt a nőt, hogy Jézust csapdába csalják. Tartsd magad távol napjaink farizeusaitól! Keress barátokat azok között, akik kegyelmet nyertek, és tudják, hogyan adják tovább ezt a kegyelmet.

2) Az Egyetlen, akinek joga lenne elítélni, nem fog. Maradj a közelében! Ha ezt teszed, rá fogsz jönni, hogy az ő közelében sokkal hamarabb begyógyulnak a sebeid. Krisztus eljön érted életed legsötétebb zugába, és meggyógyítja múltad sebeit, mert az ő kegyelme sokkal nagyobb, mint a te szégyened. Amikor sok a bűn – még több a kegyelem! Nincs olyan nagy szégyen, amiből ő ki ne tudna hozni, mert kegyelmének nincs határa. Ma, ha úgy érzed, hogy bűneid és szégyenteljes múltad súlya lehúz, jöjj Jézushoz! Ő kész arra, hogy megbocsásson és megszabadítson, de meghívását neked kell elfogadnod.


Jónak lenni azt jelenti: istenfélőnek lenni

március 28. szerda

„Hogy megmutassa… kegyelmének mérhetetlen gazdagságát irántunk való jóságából Krisztus Jézusban.” (Efezus 2:7)

A Bibliában azt olvassuk, hogy Isten „minket is, akik halottak voltunk a vétkek miatt, életre keltett Krisztussal együtt… és a mennyei világba ültetett Krisztus Jézusban, hogy megmutassa az eljövendő világban kegyelmének mérhetetlen gazdagságát irántunk való jóságából Krisztus Jézusban” (Efezus 2:5–7 RÚF). Isten elküldte Jézust a mennyből a földre, hogy egy napon mi a földet elhagyva a mennybe mehessünk. Ez Isten jóságának bizonyítéka még azok számára is, akik még nem hisznek. Ráadásul az, hogy Krisztus társaságát élvezhetjük a mennyben, egy egész örökkévalóságon át emlékeztet minket Isten nagy jóságára. Isten jósága olyan nagy ajándék, hogy azt akarja, soha ne felejtsük el. Tehát, ha Istennek tetsző életet akarsz élni, akkor törekedned kell a jóságra. Néha a keresztyének annyira csak a tantételeikkel foglalkoznak, hogy keménynek, kíméletlennek tűnnek, és elijesztik az embereket. Vigyázz, attól, hogy a helyes dogmákat vallod, még lehet rossz a lelkületed! Isten kegyelme vonzza az embereket, nem pedig taszítja őket. Ezopusz Az oroszlán és az egér című meséjének tanulsága, hogy a legkisebb jótett is jól jöhet egyszer. A durva bánásmódnak meg kell fizetnünk az árát, de a jóság kifizetődik. Ezért ragadj meg ma minden lehetőséget arra, hogy jó légy másokhoz. Ahogy Ralph Waldo Emerson mondta: „Mindig tedd meg gyorsan a jót, mert nem tudhatod, mennyi időd van rá, mikor lenne már túl késő megtenni.” Pál apostol ezt így fogalmazta meg: „a testvérszeretetben legyetek egymás iránt gyengédek, a tiszteletadásban egymást megelőzők” (Róma 12:10). Ma ne feledd, hogy istenfélőnek lenni azt jelenti: jónak lenni.


Hogyan hatunk másokra?

március 27. kedd

„… hogy együtt bátorodjunk meg közöttetek egymás hite által, a tietek és az enyém által.” (Róma 1:12)

Hajlamosak vagyunk felvenni a hozzánk közelállók szokásait, viselkedését. Ezért írja Pál, hogy hitünkkel hatunk egymásra. Az igazság az, hogy a kételkedők azt kapják, amire számítanak – a hívők pedig azt, amire ők számítanak! Ha minden helyzetben azt keressük, mi ebben Isten szándéka, az nemcsak biblikus, de segít abban is, hogy felismerjünk olyan lehetőségeket, melyeket másként észre sem vettünk volna. Ha Isten szemén át nézzük az embereket, akkor ők is közeledni fognak hozzánk, és nyitottan reagálnak. Fontos ez? Nagyon is! Miért? Mert a hozzáállásunk hamarabb megérinti őket, mint az üzenetünk. Fred Smith vezetési szakértő rámutat, hogy minden szervezetben kétféle embertípus van: a szennyezők és a megtisztítók. A szennyezők olyanok, mint a gyárkémények, állandóan ontják magukból a mocskos füstöt. Utálják a tiszta eget, és bármilyen jól alakulnak is a dolgok, ők módot találnak arra, hogy borús hangulatot keltsenek. Ha a környezetükben lévő emberek belélegzik ezeket a mérgező kigőzölgéseket, egyre betegebbek lesznek tőle. A megtisztítók viszont mindent jobbá tesznek. Nem számít, milyen szennyezett légkörrel találkoznak. Ők is megkapják a szennyezők mérgező szavait, mint bárki más, de ők megszűrik azokat, mielőtt továbbadnák. Ami borúlátásként és komor hangulatként bemegy, az tiszta, friss levegőként jön ki. A kérdés az: te hogyan hatsz környezetedre? Azok, akik időt töltenek veled, jobban vagy rosszabbul érzik magukat utána? Megtisztítod a levegőt biztatással és új látásmóddal, vagy elcsüggednek miattad és levertség lesz úrrá a környezetedben lévőkön? Figyeld meg, milyen reakciót váltasz ki az emberekből, és tudni fogod, melyik csoportba tartozol.


Örülj minden életszakasznak!

március 26. hétfő

„Idejében megtermi gyümölcsét.” (Zsoltárok 1:3)

Életünknek különböző életszakaszai vannak, és ahhoz, hogy gyümölcsözők lehessünk, fel kell ismernünk, melyik szakaszban vagyunk éppen, és abból kell kihoznunk a lehető legtöbbet. Azt kérded, honnan ismerheted fel, hogy egy fejezet véget ért? Mert eltűnik az a könnyedség, mely korábban hozzá társult, és azt, ami valaha hálás feladat volt, most kezded fárasztó kötelességnek érezni. A Biblia azt mondja, hogy a sikeres ember olyan, „mint a folyóvíz mellé ültetett fa, amely idejében megtermi gyümölcsét.” Gyümölcsöt teremni csak annak rendelt idejében lehet! Ilyenkor jönnek az áldások, ilyenkor érsz el sikert. Nem tudod elérni bármikor, amikor kedved van hozzá; csak a megfelelő időben történik meg. Amikor a megfelelő évszak eljön, a fa erőlködés nélkül megtermi, amit addig belsejében raktározott. Benned is ott van elrejtve valamilyen gyümölcs, amit meg tudsz teremni, ha felismered, hogy éppen melyik életszakaszban vagy. Minden évszaknak megvan a maga törvénye, nézzük meg most ezeket. Tavasz – ez a fegyelmezett tanulás ideje. Ilyenkor kezded meglátni Isten életedre vonatkozó céljait, és felkészülsz rájuk. Nyár – ilyenkor érlelődik az, ami tavasszal rügyet bontott. Az elvetett mag növekszik és megsokszorozódik. Ősz – ilyenkor nincs már meg benned a fiatalság szenvedélye, de ott van a harcedzett veterán rendületlen nyugalma. Bölcsen teszed, ha ilyenkor inkább az eszedet használod a munkához a fizikai erő helyett. Eljött az ideje az átalakulásnak és a közeledő télre való felkészülésnek. Tél – amikor felméred mindazt, amit az életben elértél, élvezed annak jutalmát, továbbadod tanácsaidat, és meghajolsz szépen, amikor lemegy a függöny. A nemes harcot megharcoltad, a hitet megtartottad, a pályát megfutottad (ld. 2Timóteus 4:7). Ha jól csinálod, minden életszakasz életed legjobb időszaka lehet!


Kényelmetlen helyzetben is nyugodtan

március 25. vasárnap

„Megvigasztal minket minden nyomorúságunkban.” (2Korinthus 1:4)

Nem tévedhetsz el...

Isten meg tud vigasztalni a legnehezebb helyzetekben is. Át tud vinni azon, amiről azt gondolod, nem éled túl, túl tud juttatni olyan helyzeten, amiről azt hitted, örökre beleragadtál. Békességet tud adni akkor is, ha nagy a nyomás rajtad. Az életben veszteségeket fogsz átélni, de bizonyos esetekben éppen a veszteség segít abban, hogy értékelni tudd mindazt, amivel rendelkezel. A kudarc keserű érzésétől lesz olyan édes a siker íze. Nem tudjuk, mit hoz a holnap, de tudjuk, hogy Isten már minden holnapot eltervezett. A jövőd nem a főnököd, a bankod, a házastársad vagy bárki más kezében van. Még csak nem is a te kezedben. Minden holnapod Isten kezében van. Ha nem érted az utat, melyen járnod kell, az még nem jelenti azt, hogy ő nem vezet. Isten azt ígérte: „Vezetem majd a vakokat olyan úton, amelyet nem ismertek, ismeretlen ösvényeken viszem őket. A sötétséget világossággá változtatom előttük, a rögös utat simává. Ezeket a dolgokat  véghezviszem, nem mulasztom el.” (Ézsaiás 42:16). Igyekezz hát megismerni Istent, mert szükséged lesz rá. Ő pedig ott lesz számodra, amikor mindenki más cserben hagy. Ott lesz számodra a sötét időkben. A zsoltáros azt írta: „este szállást vesz a sírás, reggelre itt az ujjongás” (Zsoltárok 30:6). Bármilyen hosszú is az éjszaka, a reggel el fog jönni – és vele az öröm is. Visszatekintve majd felismered, hogy Isten kegyelme védett, gondoskodott rólad, megnyugtatott, megvigasztalt és átsegített mindezen. Az idők és az életszakaszok változnak – de az Úr nem változik. Ő „tegnap, ma és mindörökké ugyanaz” (Zsidók 13:8).


Hogyan tanítsuk gyermekeinket türelemre? (3)

március 24. szombat

„Mert állhatatosságra van szükségetek, hogy az Isten akaratát cselekedjétek, és így beteljesüljön rajtatok az ígéret.” (Zsidók 10:36)

Ügyelj a következő három dologra:

1) Ne légy a gyors megoldások nagymestere! Gyermekednek meg kell tanulnia, hogy a nehéz helyzetekre a megfelelő módon reagáljon. Ez azt jelenti, hogy meg kell birkóznia a frusztrációval, nem szabad kimenekíteni belőle. A széltől is óvás csak az alkalmatlanság és a tehetetlenség érzetét szüli bennük. Ha mindent gyorsan megoldasz helyettük, gyermekeid nem tanulják meg, hogyan birkózzanak meg az élettel. Elvárják majd, hogy minden bajból mások mentsék ki őket, ez pedig túl nagy mértékű másoktól függést jelent. A Biblia azt mondja: „a megpróbáltatás munkálja ki az állhatatosságot” (Róma 5:3). Hagyd, hogy a gyermekeid koruknak megfelelő kihívásokkal szembesüljenek, később meg fogják köszönni az erőt és a megküzdési technikákat, melyeket ez által fejlesztettek ki magukban.

2) Készítsd fel őket a várakozásra! Ha előre tudod, hogy gyermekednek majd várnia kell (például az orvosi rendelőben vagy a buszmegállóban), segíts nekik felkészülni rá. Használjátok ki jól az időt (ld. Efezus 5:16). Vigyetek magatokkal olyan dolgokat, amivel gyermeked szívesen foglalkozik. Ha ő választhatja ki ezeket a tárgyakat, akkor érezni fogja, hogy maga is szerves résztvevője a folyamatnak.

3) Őrizd meg a pozitív hozzáállást! Ha állandóan panaszkodsz, amikor forgalmi dugóba kerülsz, vagy ha valaki késik, akkor a gyermekeid is ezt fogják tenni. Inkább próbáld azt mondani: „Így most van időnk elmondani egymásnak, hogy telt a napunk.” Vagy: „Még ha kellemetlen is számunkra a várakozás, Isten időzítése mindig tökéletes.” Tanítsd meg nekik, hogy Istennek mi a véleménye a türelemről: „Legyetek tehát türelemmel, testvéreim, az Úr eljöveteléig. Íme, a földművelő várja a föld drága gyümölcsét, és türelmesen várja, amíg az korai és késői esőt kap. Legyetek tehát ti is türelemmel, és erősítsétek meg a szíveteket…” (Jakab 5:7–8).


Hogyan tanítsuk gyermekeinket türelemre? (2)

március 23. péntek

„… termést hoznak állhatatossággal.” (Lukács 8:15)

További öt hasznos ötlet:

1) Taníts tapasztalatszerzéssel. Az óvodás-kisiskolás gyermekek már megértik, hogy idő kell egy növény növekedéséhez. Ültessetek el együtt egy magot, és figyeljétek növekedését! Magyarázd el, hogy az életben minden változáshoz és fejlődéshez idő kell. Tanítsd meg nekik, mit jelent az, hogy „mindennek megszabott ideje van, megvan az ideje minden dolognak az ég alatt” (Prédikátor 3:1)

2) Szemléltess! A kisgyermekeknek különösen szükségük van arra, hogy valamilyen képhez kössék a várakozást. Ha most fél öt van, és a vacsora ötkor lesz, akkor azt mutasd meg az órán, vagy használj konyhai időzítőt. Ha egy családi ünnepig még három hét van, adj nekik egy naptárt, amin bejelölhetik az idő múlását. Sokszor csak az a bajuk a várakozással, hogy nem tudják, mikor lesz vége.

3) Ne szakítsd félbe őket, és ne tolerálj semmilyen félbeszakítást! A gyerekek – a kicsik és a tizenévesek is – mindig a szavadba vágnak! A felnőttek ugyanígy. A közbeszólás általában a türelmetlenség udvariatlan és frusztráló megnyilvánulása. Hacsak nem vészhelyzetről van szó, világosan add értésükre: a gyermekeknek – és felnőtteknek – várniuk kell, míg rájuk kerül a sor a beszélgetésben. Ez több, mint jó modor, ez Isten Igéjének való engedelmesség: „Mindennek megszabott ideje van… Megvan az ideje a hallgatásnak, és megvan az ideje a beszédnek.” (Prédikátor 3:1,7).

4) Játsszatok társasjátékokat! A legtöbb társasjátékban körök vannak, ami azt jelenti, hogy minden játékosnak várnia kell, míg rá kerül a sor. Ezzel gyermekeid észrevétlenül is a türelmet gyakorolják.

5) Jutalmazd a türelmüket! Ha gyermeked megvárja, míg kistestvérét megeteted, és csak aztán töltesz neki innivalót, akkor köszönd meg, hogy ilyen szép türelmesen várt. Ha tizenéves gyermeked új telefonra gyűjt, dicsérd meg, és biztatásul esetleg add hozzá az utolsó néhány ezrest.


Hogyan tanítsuk gyermekeinket türelemre? (1)

március 22. csütörtök

„Ha pedig azt reméljük, amit nem látunk, akkor állhatatossággal várjuk.” (Róma 8:25)

A türelmes várakozásra szükség van az életben, szükség van rá a siker eléréséhez, és Isten is megkívánja. Még ha mindent jól csináltunk is, van, hogy várnunk kell Isten válaszára. „Mert állhatatosságra van szükségetek, hogy az Isten akaratát cselekedjétek, és így beteljesüljön rajtatok az ígéret” (Zsidók 10:36). Hogyan segíthetünk gyermekeinknek e fontos készség elsajátításában? Tammy Darling író és édesanya ezt tanácsolja:

1) Jelölj ki világos határokat! Például mondd azt: „Megkaphatod, ha látom, hogy tudsz türelmesen várni.” Ne engedj hamarabb, bármennyire követelőznek is!

2) Irányítsd figyelmüket másra! A bolti sorban állás könnyen türelmetlenséget szül. Kezdj el valamilyen találós kérdéses játékot a kisebbekkel, a nagyobbakkal pedig megbeszélheted mondjuk a szünidőre vonatkozó terveket.

3) Légy jó példa! Útközben folyton előzgetsz? Hirtelen ötlettől vezérelve megvásárolsz valamit hitelre ahelyett, hogy megvárnád, amíg elég pénzed lesz rá? Akár három, akár tizenhárom évesek, a gyermekeid figyelnek, és a példádból tanulnak.

4) Kerüld a sürgetést! A két-három éves kisgyermekekre különösen jellemző a lassúság, a piszmogás. Még nincs kialakult időfogalmuk, nem veszik észre, milyen sokáig tart, míg elkészülnek. Ezért ahelyett, hogy folyton sürgetnéd őket, segíts nekik megtanulni a készülődés folyamatát és lépéseit. „Ideje elpakolni a játékaidat… ideje felvenni a zoknidat és a cipődet… ideje felvenni a kabátodat.” Ahelyett, hogy parancsolgatással frusztrálnád őket, vond be őket a feladatba, hogy megértsék, mivel kell boldogulniuk. Így tanulják meg gyakorlati módon a helyes időbeosztást.


Légy jó azokhoz, akik nem jók!

március 21. szerda

„Áldjátok azokat, akik átkoznak, és imádkozzatok azokért, akik bántalmaznak titeket.” (Lukács 6:28)

A hegyi beszédben Jézus így tanított: „szeressétek ellenségeiteket, tegyetek jót azokkal, akik gyűlölnek titeket; áldjátok azokat, akik átkoznak, és imádkozzatok azokért, akik bántalmaznak titeket” (Lukács 6:27–28). Majd később hozzátette: „nagy lesz akkor a jutalmatok” (Lukács 6:35). Isten látja, feljegyzi és megjutalmazza minden szeretetteljes cselekedetedet. Könnyű kedvesnek lenni azokkal, akik kedvesek velünk, de növekedned kell a kegyelemben, hogy azokhoz is jó tudj lenni, akik rosszul bánnak veled. Egy képregényben a következő párbeszéd zajlott le két szereplő, Nancy és Sluggo között: „Láttad az új gyereket az osztályban? Micsoda hájfejű alak!” – mondta Sluggo, mire Nancy így figyelmeztette: „Nem szabad csúfolni az embereket. Én soha nem szoktam senkire ilyet mondani.” Sluggo erre megjegyezte: „Nos, én is csak akkor húztam fel magam, amikor azt mondta rád, hogy hülyén nézel ki.” Erre Nancy így kiáltott fel: „És mit mondott még az a hájfejű?” A jóságra könnyű jósággal reagálni. Az igazi kihívás az, hogy jósággal válaszoljunk azoknak, akikből hiányzik a jóság. Mark DeMossnak elege lett azokból a rosszindulatú támadásokból, amikkel a politikusok egymásnak estek, és abból, hogy a média vezető szereplői az embereket tudatlannak, ostobának és bolondnak bélyegezték, mert nem álltak politikai nézeteik mellé, ezért 2009-ben elindított egy mozgalmat, amelyet Civility Projectnek [Udvariassági terv] nevezett el. A fogadalma így hangzik: „Beszédem és viselkedésem udvarias lesz. Tisztelettel fogok viszonyulni másokhoz, akár egyetértek velük, akár nem. Felemelem a szavam a durvaság ellen, bárhol is találkozom vele.” Ez nagyon hasznos irányelv, amit mi is magunkévá tehetünk! Mindannyiunknak van egy „kedvesség-készlete”, amit mindenhová magunkkal viszünk, bármerre is megyünk. Más néven nyelvnek hívják. Egyetlen kedves szó csodákat tehet, soha ne becsüld alá erejét!


Az ítélet napja nagyszerű nap lesz számodra

nárcius 20. kedd

„Mert ahogyan ő van, úgy vagyunk mi is ebben a világban.” (1János 4:17)

Azért jutsz a mennybe, mert te méltó vagy rá? Nem, csakis Jézus érdeméért jutsz oda, ha benne bízol, aki egyedül méltó! „Abban lett teljessé a szeretet közöttünk, hogy bizalommal tekinthetünk az ítélet napja felé, mert ahogyan ő van, úgy vagyunk mi is ebben a világban. A szeretetben nincs félelem, sőt a teljes szeretet kiűzi a félelmet; mert a félelem gyötrelemmel jár, aki pedig fél, nem lett tökéletessé a szeretetben.” (1János 4:17–18). Az ítélet napján földi gazdagság nem fog számítani. A szépséget nem veszik tekintetbe. A hírnév feledésbe merül. Lehet, hogy éppen Napóleon vagy Julius Caesar mellett fogsz állni, de nem kérdezed őket Waterlooról vagy Brutusról. Minden szem Jézusra néz majd. Azok, akik életükben elutasították őt, ezt hallják majd: „Távozzatok tőlem!” (Máté 25:41 Károli). De azoknak nem kell félniük, akik elfogadták őt Uruknak és Megváltójuknak. Bizalommal nézhetünk szembe vele, mert Krisztushoz hasonlóan éltünk e világban. Gondolj csak bele! Isten olyannak lát, amilyennek Krisztust látja: méltónak és elfogadottnak. És mivel te Krisztusban vagy, ugyanúgy tekinthetsz az ítélet napja felé, ahogyan ő: bizalommal. Krisztus fél az ítélettől? Nem, hiszen egy bűntelen léleknek nem kell félnie. Fél a haláltól? Nem, hiszen miért félne az élet adója. Nekünk, akik Krisztusban vagyunk, kellene-e félnünk az ítélettől vagy a haláltól? Egyáltalán nem, hiszen Isten szemében olyanok vagyunk, mint Krisztus.


A keserűség legyőzése

március 19. hétfő

„Bizony, javamra vált a nagy keserűség. Hiszen megmentettél az enyészet vermétől.” (Ézsaiás 38:17)

Jenny még kilencvenkét éves korában is felemlegette, hogy a nővére nem volt hajlandó venni neki egy pár cipőt ötven évvel azelőtt! Ennyi éven át pácolódott a keserűség mérgében (ld. ApCsel 8:23). Anne Peterson monja: „Valamilyen sértés marcangolja a szívünket. Újra meg újra lepörgetjük magunk előtt a történteket, mély árkokat vágva ezzel, melyeket később nehéz betemetni. Támogatókat toborzunk, és még jobban belemélyedünk a neheztelésbe. Úgy értelmezzük, hogy a sértés szándékos volt, az elkövetője pedig tele van rosszindulattal. Okokat keresünk, valósakat vagy képzelteket arra, hogy utálhassuk az illetőt… így a keserűségnek újabb rétege alakul ki. Aztán úgy viselkedik, mint a strandlabda, amit szeretnénk a víz alá nyomni, mégis újra felbukkan, és mindenkit összefröcsköl.” A Biblia azt mondja: „Ügyeljetek arra, hogy… a keserűség gyökere felnövekedve kárt ne okozzon, és sokakat meg ne fertőzzön” (Zsidók 12:15 RÚF). Ezért ne feledd:

1) A megbocsátás nem szabadon választható, hanem kötelező. „Ha lehetséges, amennyire tőletek telik, éljetek minden emberrel békességben” (Róma 12:18). Előfordulhat, hogy nem lehet mindenkivel összhangban élni, de Isten akkor is azt kívánja tőlünk, hogy bocsássunk meg azoknak, akik megbántottak.

2) Ha megbocsátasz, te is bocsánatot nyersz. A Biblia azt mondja, hogy ha tele vagyunk keserűséggel, akkor a bűn foglyai vagyunk (ld. ApCsel 8:23). Ne feledd, hogy Jézus nemcsak érted halt meg, hanem azért az emberért is, aki megbántott. Megérdemli a bocsánatot? Nem. De te sem érdemelted.

3) Imádkozz az ellenségeidért! Kérd Istent, hogy juttassa eszedbe azokat az embereket, akiknek meg kell bocsátanod, és olvassza fel szívedben a keserűséget, melyet az illető irányában érzel. Lehetetlen keserűséget táplálni valaki iránt, akiért imádkozol. Igen, néha nehéz megbocsátani, de mindenre van erőd Krisztusban, aki megerősít (ld. Filippi 4:13).


Értékeld a barátaidat!

március 18. vasárnap

„Jól teszed, leányom, ha az ő szolgálóival jársz, akkor nem bántanak más mezőn.” (Ruth 2:22)

Kristin Armstrong írta: „Ha vannak istenfélő barátnőid, szeresd és ápold ezeket a kapcsolatokat, mintha az életed múlna rajta – mert valóban ezen múlik. A megfelelő társaságban minden jobb. Az élet biztonságosabb, hitelesebb, tovább tart, és sokkal több vidámság is van benne. Isten úgy teremtette a nőket, hogy egymásra támaszkodjanak. Áldásnak tekintem, hogy vannak barátnőim, akik felemelnek, amikor padlón vagyok, visszahúznak, amikor túlságosan elszállnék, és naponta Isten arcát mutatják nekem együttérzésükkel, humorukkal, erejükkel és feltétel nélküli szeretetükkel. Kívánom, hogy te is hasonló társaságnak örvendhess.” Persze nemcsak a nőknek van szükségük barátokra, hanem a férfiaknak is. A Bibliában az egyik első dolog, amit Isten mondott, ez volt: „nem jó az embernek egyedül lenni” (1Mózes 2:18). Salamon azt írja: „mindig szeret a barát, de testvérré a nyomorúságban válik” (Példabeszédek 17:17). William Carlos Williams írta: „Amikor bajok támadnak, és próbára teszik lelkedet, a szerető barát melletted áll. Lehet, hogy semmit sem tud tenni, mert egyedül kell megbirkóznod a dologgal, egyedül kell végigjárnod ezt az utat. Vannak idők, amikor a szeretet nem tudja könnyebbé tenni az utat, sem a barátság magára venni a nehéz terhet. De az a tudat, hogy van egy barátod, aki végig ott van készenlétben, akinek az együttérzése mindvégig kitart, akinek meleg kézszorítása mindig a tiéd – ez segít túlélni, még ha semmi mást nem is tehet érted. Ezért buzgó szívvel kiáltsd: Isten áldja a barátot, aki egyszerűen csak »ott van« számodra.”


Nem vagy hajlandó pihenni?

március 17. szombat

„Jöjjetek velem csak ti magatok egy lakatlan helyre, és pihenjetek meg egy kissé.” (Márk 6:31)

Ha Jézust követed, annak energiával kellene feltöltenie, nem pedig teljes kiégéshez vezetnie. Jézus olyan embereknek prédikált, akik olyan vallásos szabályok szerint éltek, melyek nem hagyták, hogy elengedjék magukat, és megtapasztalják Isten szeretetét és kegyelmét. Ezért mondta nekik Jézus: „Jöjjetek énhozzám mindnyájan, akik megfáradtatok, és meg vagytok terhelve, és én megnyugvást adok nektek. Vegyétek magatokra az én igámat, és tanuljátok meg tőlem, hogy szelíd vagyok, és alázatos szívű, és megnyugvást találtok lelketeknek. Mert az én igám boldogító, és az én terhem könnyű.” (Máté 11:28–30). Jézusnak sokkal több dolga volt, mint bármelyikünknek valaha is, ez mégsem ártott soha Atyjával való életadó kapcsolatának, és soha nem tartotta vissza attól, hogy szeretettel forduljon valaki felé, akinek arra szüksége volt. Rendszeresen visszavonult a mindennapok versenyfutásától azért, hogy imádkozzon. Amikor tanítványai szolgálatuk sikerétől fellelkesülve tértek vissza, akkor is azt mondta nekik: „jöjjetek velem… és pihenjetek meg egy kissé”, mert, ahogy Márk feljegyzi: „olyan sokan voltak, akik odaérkeztek, és akik elindultak, hogy még enni sem volt idejük” (Márk 6:31). A folyamatos rohanás annak a jele, hogy felborult a fontossági sorrend életedben. Isten nemcsak azt parancsolta, hogy minden hetedik napon pihenjünk, hanem azt is megparancsolta a zsidó földműveseknek, hogy minden hetedik évben a földet is hagyják pihenni, hogy aztán jobb termést hozhasson. Az a baj, hogy mi instant érettséget szeretnénk… a bölcsességet lecseréljük információra, a mélységet szélességre – de ez nem működik. A mélységet lassan lehet elérni. Jézus követése nem rövidtávfutás, nem rohanhatsz gyorsabban, mint ahogy Mestered vezet.


A jó gondolkodásmód

március 16. péntek

„Bennünk pedig Krisztus értelme van.” (1Korinthus 2:16)

Dr. John Maxwell Thinking for a Change [Változást hozó gondolkodásmód] című könyvében tizenegy különféle gondolkodásmódot mutat be. Most mindegyik mellé példának egy igét is írtunk.

1) A teljes képet néző gondolkodás. Az a képesség, hogy túl tudsz látni önmagadon, kell ahhoz, hogy az új ötleteket a hit szemszögéből vizsgáld (ld. Efezus 3:20).

2) Fókuszált gondolkodás. Az a képesség, hogy egy dologra összpontosítunk, minden figyelemelterelő tényezőt kiiktatva (ld. Filippi 3:14).

3) Kreatív gondolkodás. Az a képesség, hogy meglássuk a megszokottól eltérő, új megoldásokat, felfedezünk új ötleteket és lehetőségeket az áttörés érdekében (ld. Ézsaiás 54:2–3).

4) Reális gondolkodás. Az a képesség, hogy szilárdan a tényekre alapozunk, a bizonyosságra törekszünk (ld. Lukács 14:28).

5) Stratégiai gondolkodás. Terveket készítünk és hajtunk végre, ez utat mutat a jelenben, és növeli teljesítőképességünket a jövőben (ld. Példabeszédek 19:21).

6) A lehetőségeket felfedező gondolkodás. Ez a képesség felszabadítja lelkesedésedet és reménységedet, és még a lehetetlennek tűnő helyzetekben is talál megoldást (ld. Máté 19:26).

7) Visszatekintő, elemző gondolkodás. Az a képesség, amivel kiértékeljük a múltat, hogy tanuljunk belőle (ld. Zsoltárok 1:1–3).

8) Megkérdőjelező gondolkodás. Amikor nem vagyunk hajlandók sodródni az árral, hanem megkérdőjelezzük a népszerű, az általánosan elterjedt gondolkodásmódot, és így rendkívüli eredményt érünk el (ld. Ézsaiás 55:8–9).

9) Közös gondolkodás. Az a képesség, hogy másokat is bevonjunk az együtt gondolkodásba, és így jobb eredményt érjünk el (ld. Zsoltárok 133:1–3).

10) Önzetlen gondolkodás. Amikor másokat és az ő általuk bejárt utat is tekintetbe vesszük, és együttműködésre törekszünk (ld. Róma 12:10).

11) Összegző gondolkodás. Amely a végeredményre összpontosít, hogy a lehető legjobbat hozza ki a dolgokból (ld. Máté 25:14–30). Tegyük még hozzá: Lelki gondolkodás, mert „bennünk Krisztus értelme van.” Egyetlen Istentől kapott gondolat képes megváltoztatni az egész életedet!


Vigyázz a büszkeséggel!

március 15. csütörtök

„Az összeomlást gőg előzi meg, a bukást pedig felfuvalkodottság.” (Példabeszédek 16:18)

Gondold végig, mire szoktunk büszkék lenni: az otthonunkra, az autónkra, a bekeretezett diplománkra, a társaságra, melyben forgunk, vagy a tisztségre, amit betöltünk. Ha keményen megdolgoztál azért, hogy eljuss oda, ahol vagy, akkor vigyázz a büszkeséggel! Pál azt kérdezi: „Mert ki tesz téged különbbé? Mid van, amit nem kaptál? Ha pedig kaptad, mit dicsekszel, mintha nem kaptad volna?” (1Korinthus 4:7). Nos, akkor mit kellene tenned?

1) Vizsgáld meg, mit tartasz magadról, arról, amid van, és arról, amit megtehetsz. Jézus azt mondta: „nélkülem semmit sem tudtok cselekedni” (János 15:5). Emlékeztesd magad arra: „Én csak a kesztyű vagyok Isten kezén. Nem én cselekszem, hanem ő.” Ez segít megőrizni a megfelelő nézőpontot.

2) Ne csak magadra összpontosíts, figyelj oda másokra! Aki csak magával van elfoglalva, annak nagyon beszűkült az élete. „Senki se a maga hasznát nézze, hanem mindenki a másokét is” (Filippi 2:4).

3) Tisztelj és értékelj mindenkit, akivel találkozol, a társadalmi helyzetétől, nemzetiségétől, nemétől vagy más megkülönböztető tényezőktől függetlenül. Ha alázatban jársz, az emberek tisztelni fognak, elfogadják véleményedet, és nem gyanakodnak mögötte önző szándékra. A Biblia azt mondja: „Hat dolgot gyűlöl az Úr, sőt hét dolog utálatos előtte: A nagyravágyó szemek, a hazug nyelv, az ártatlan vért ontó kezek, a gonosz terveket koholó szív, a rosszra sietve futó lábak, a hazugságot beszélő hamis tanú és a testvérek közt viszályt szító ember.” (Példabeszédek 6:16–19). Ma óvakodj a büszkeségtől!


Tévhitek a sikerrel kapcsolatban (2)

március 14. szerda

„Hallgat rá a bölcs, és gyarapítja tudását, az értelmes útmutatást nyer.” (Példabeszédek 1:5)

További három tévhit a sikerrel kapcsolatban:

1) Azt hisszük, hogy a siker a jó összeköttetésektől függ, ezért igyekszünk ilyen kapcsolatokat építeni. Azok az emberek, akik egyetértenek ezzel a gondolkodásmóddal, azt hiszik, hogy ők is sikert érhettek volna el, ha a megfelelő családba születnek, vagy találkoznak a megfelelő emberrel. Van annak haszna, ha ismerünk jó embereket, de önmagában az összeköttetések nem fognak előrejuttatni az életben, ha rossz úton haladunk. A bölcs ember nem kapcsolatoktól vár sikert, hanem gyarapítja tudását, és figyel az útmutatásra.

2) Azt hisszük, hogy a siker eléréséhez befolyásra, hatalomra kell szert tennünk. Ezt az elgondolást erősítik az olyan iparmágnások, mint például Andrew Carnegie, aki ezt mondta: „A siker az, hogy hatalmunkban áll kielégíteni minden igényünket az életben.” Aztán még egy lépéssel tovább megyünk, és azt feltételezzük, hogy minden sikeres ember kihasznált másokat, hogy elérhessen oda, ahol most tart; ezért mi is manipulálni próbálunk másokat. A könyökölés, a másokon taposás nem segít sikert elérni – sőt, ez a módszer rendszerint visszafelé sül el.

3) Az hisszük, hogy a siker a lehetőség eredménye, ezért arra várunk. Azok az emberek, akik keményen dolgoznak, mégis úgy tűnik, hogy sehová sem jutnak, néha azt hiszik, hogy csupán „áttörésre” van szükségük. Mottójuk a „bárcsak”. „Bárcsak ne követelne tőlem annyit a főnököm; bárcsak a templom a város kedvezőbb helyén lenne; bárcsak lenne indulótőkém; bárcsak valaki mással házasodtam volna össze!” A lehetőség ajtaja előtt nem ácsorogni kell, hanem be kell nyitni! Az igazság az, hogy azok az emberek, akik nem csinálnak semmit, csak várnak a sikerre, azok nem fogják meglátni – és nem tudják megragadni – a lehetőséget, amikor eljön.


Tévhitek a sikerrel kapcsolatban (1)

március 13. kedd

„Ezekkel törődj, ezekkel foglalkozz, hogy előrehaladásod nyilvánvaló legyen mindenki előtt.” (1Timóteus 4:15)

Íme, néhány tévhit a sikerrel kapcsolatban:

1) Azt hisszük, hogy lehetetlen sikert elérni, ezért kritizáljuk. Szeretnénk hinni, hogy az életnek könnyűnek kellene lennie, ezért azt feltételezzük, hogy ami nehéz, az bizonyára lehetetlen is. Amikor a siker elkerül, bedobjuk a törölközőt, és azt mondjuk: „Kinek kell egyáltalán?!” Ha pedig olyan valaki ér el sikert, akit magunknál kevésbé tartunk méltónak erre, az kifejezetten felháborít minket.

2) Azt hisszük, hogy a siker valami misztikus dolog, ezért próbálunk rátalálni a titkára. Seth Godin mondta: „Ne várjunk villámcsapást vagy isteni szikrát! Olimpiai aranyérmet nem lehet nyerni néhány heti intenzív edzéssel. Egyetlen operát sem lehet sikerrel színpadra vinni próbák nélkül. Nagyszerű vállalatok [és nagyszerű gyülekezetek] nem születnek egyik napról a másikra. Minden nagyszerű dolog pontosan ugyanúgy épült fel: apránként, lépésről lépésre.” Nincsenek rövidebb utak, egyszerűbb megoldások, a siker árát meg kell fizetni.

3) Azt hisszük, hogy a siker a véletlennek köszönhető, ezért reménykedünk benne. Azt mondjuk: „Ó, ő csak jókor volt jó helyen!” Ennek az esélye körülbelül ugyanannyi, mint a lottó ötösé: 45 millió az egyhez. Ha komolyan gondolod, hogy sikert akarsz elérni, akkor egyetértesz annak a kisvállalkozásnak a tulajdonosával, aki ezt írta ki boltjában: „A siker 57 szabálya: Első szabály: Szállítsd le az árut! Második szabály: A többi 56 szabály nem számít!” Pál a siker receptjét így fogalmazta meg Timóteusnak: „szorgalmasan gyakorold, add bele magad teljesen, akkor mindenki látni fogja előrehaladásodat” (1Timóteus 4:15 NIV). Ez a recept ma is működik az élet minden területén.


Adj szeretetet!

március 12. hétfő

„Szeretteim, szeressük egymást; mert a szeretet Istentől van.” (1János 4:7)

Egy este, mielőtt Mary Martin, a Broadway ünnepelt sztárja színpadra lépett volna a South Pacific musical előadására, egy kis cédulát nyomtak a kezébe. Az üzenet Oscar Hammersteintől, a darab szövegírójától érkezett. A halálos ágyán írta: „Kedves Mary! Egy csengő nem csengő, amíg nem csengetsz vele. Egy dal nem dal, amíg el nem énekeled. A szeretet nem azért van a szívedben, hogy ott őrizgesd. A szeretet nem szeretet addig, amíg oda nem adod.” Az előadás után sokan rohantak hátra az öltözőkhöz, és így kiáltoztak: „Mary, mi történt veled ma este a színpadon? Még sosem láttunk ilyen előadást! Olyan átható erővel énekeltél, mint még soha!” Mary könnyeit nyelve felolvasta nekik Hammerstein üzenetét, majd hozzátette: „Ma odaadtam a szeretetemet!” A világ legszegényebb emberének is van mit adnia, ha szeretet van a szívében. A szeretet ajándéka sokféle formát ölthet: lehet egy mosoly, egy ölelés, egy ajándék, egy köszönőlevél, egy segítő kéz, vagy egyszerűen csak annyi, hogy ott vagy a másik ember számára a nehéz időkben. A szeretet olyan ajándék, ami mindig odaillő, mindig helyénvaló, sosem megy ki a divatból. Jézus azt mondta: „arról fogja megtudni mindenki, hogy az én tanítványaim vagytok, ha szeretitek egymást” (János 13:35). Pál azt írta: „titeket pedig az Úr gyarapítson és gazdagítson a szeretetben egymás iránt és mindenki iránt” (1Thesszalonika 3:12). János azt írta: „szeretteim, szeressük egymást; mert a szeretet Istentől van, és aki szeret, az Istentől született, és ismeri Istent.” Ezért a mai ige számodra ez: adj szeretetet!


Légy kész megfizetni az árat!

március 11. vasárnap

„Nagy munkát kell végeznem, ezért nem tudok elmenni.” (Nehémiás 6:3)

A siker rendszerint a küzdelem után jön; ha túl könnyen jönne, mindenki megtapasztalná. A sikerhez nincsenek rövidebb utak, árengedmények vagy „különleges akciók”. Mindennek az határozza meg az értékét, hogy mekkora árat vagy hajlandó fizetni érte. Ha igazán értékesnek tartasz valamit, akkor nem fogod könnyen veszélynek kitenni, mert tudod, hogy mennyibe került neked. Mitől félsz ma? Kudarctól? Inkább az ellenkezőjétől tarts: azt sajnáld, hogy meg sem próbáltad. Félsz, hogy bírálat ér? Nézz szembe vele: ahogy előrejutsz az életben, bizonyos embereknek mindig rosszul esik majd a sikered, függetlenül attól, hogy öntelten viselkedsz-e miatta vagy sem. Mind azt szeretnénk, hogy az emberek kedveljenek, de egy ponton meg kell kérdeznünk magunktól: „Mennyit vagyok hajlandó feláldozni azért, hogy szeressenek és elfogadjanak?” Nehémiás, Jeruzsálem falainak építtetője mondta: „Nagy munkát kell végeznem, ezért nem tudok elmenni.” Minden alkalommal, amikor Isten akarata helyett emberek véleményére hallgatsz, az „elmenés”. Maradj ott a falon! Csak rakd tovább a köveket – vagy tégy bármi mást, amire Isten elhívott. Az előrejutással gyakran együtt jár az elszigeteltség és a kritikusok, de Isten talán éppen most készít elő új szintű áldásokra azzal, hogy kitesz ezeknek. Meg tudsz birkózni vele? Nem mindenki képes rá. De ha olyan ember vagy, aki nem tud nyugodtan üldögélni a pálya szélén, és csak nézni, ahogy mások játszanak – akkor rajta, fogj hozzá! Isten minden hitben megtett lépést és minden áldozatot jutalmazni fog.


Hogyan állj talpra?

március 10. szombat

„Megszánta őket.” (Máté 9:36)

Az egyik legjobb mód a talpra állásra gyász és veszteség után, ha emlékeidet ösztönző erővé formálod, és szeretettel fordulsz más szenvedők felé. „De olyan elfoglalt vagyok” – mondod. Jézus soha nem volt túl elfoglalt ahhoz, hogy együtt érezzen a szenvedő emberekkel. Miután Ray és Judy Williamson fia, David belehalt egy zuhanásba, Ray ezt mondta: „Régen mindig azon tűnődtem, hogy elmenjek-e a gyászszertartásra, amikor valakit tragédia sújtott, mert mindig annyira kellemetlenül éreztem magam, és nem tudtam, mit mondjak. De soha többé nem fogom ezt kérdezni. Mindig elmegyek. Nem az számít, hogy mit mondasz, hanem, hogy ott vagy.” Amikor két tizenéves meghalt egy autóbalesetben, szüleik úgy döntöttek, hogy közös virrasztást tartanak nekik. Csaknem ezer ember vett részt a virrasztáson, sokan három órát is sorban álltak, hogy vigasztalhassák a gyászoló családokat. Amikor egy ember, aki egyedül állt a sorban, végre odaért a szülőkhöz, ezt mondta: „Nem ismertem a gyermekeiteket, és veletek sem találkoztam még soha. De eljöttem ma este, mert nekem is volt egy fiam, aki két éve meghalt. Tudom, milyen érzés. A következő napokban minden elképzelhető érzelmet át fogtok élni. Csak azt akarom, hogy tudjátok: ha bármikor beszélgetni szeretnétek valakivel, én itt vagyok.” Aztán a szülők kezébe nyomta a névjegykártyáját, és továbblépett. Gondolj bele! Egy idegen három órát szánt az idejéből olyan emberekre, akiket nem is ismert, mert segíteni akart nekik életük legtragikusabb helyzetében. Értsd meg ezt: ha szeretettel fordulunk másokhoz, akkor:

a) egyre hasonlóbbá válunk Jézushoz; 

b) közben mi magunk is gyógyulunk.


Kapcsolatok (2)

március 9. péntek

„Az emberből kivett oldalbordát asszonnyá formálta az Úristen, és odavitte az emberhez.” (1Mózes 2:22)

Ádám tökéletes környezetben élt, és a lehető legjobb munkája volt – amit Isten adott neki. Ennél jobbat el sem lehet képzelni. Mégis magányos volt, valami hiányzott az életéből. A Biblia azt mondja, hogy Ádám nem talált magához illő segítőtársat, ezért teremtette az Úristen az asszonyt (ld. 1Mózes 2:20–22). Isten látta, hogy Ádámnak társra van szüksége, és betöltötte ezt a szükséget. Ezen a ponton azonban néhányan a magányosság, frusztráció vagy rossz tanácsok miatt előrerohanunk, és leelőzzük Istent. Nem véletlenül sorolja a Biblia a Lélek ajándékai közé a lelkek megkülönböztetésének képességét (ld. 1Korinthus 12:10). Amikor valaki belép az életedbe, akkor nemcsak a kinézetét, tehetségét és anyagi eszközeit hozza, hanem a lelkületét is. Ha valaha éltél olyan ember közelében, akiben uralkodásra vágyó, bosszúálló, neheztelő vagy örökké borúlátó lélek volt, akkor tudod, hogy mennyire fontos a lelkek felismerésének ajándéka. Légy hát szigorú, nehezen meggyőzhető ítélőbíró, aki kézzelfogható bizonyítékokat követel, mielőtt meghozná döntését. Ne feledd, jobb hosszasan töprengeni, és alaposan átgondolt, jó döntést hozni, mint elhamarkodott következtetésre jutni, és összetört szívvel végezni. Talán nem érzed magad elég bölcsnek és tapasztaltnak ilyen döntések meghozásához, de figyelj csak: nem az segít jó döntést hozni, hogy mennyit tudsz, hanem az, hogy mennyit kérdezel. Az első, akit kérdezned kell: Isten; és a megfelelő idő a kérdezésre: még mielőtt belépsz egy kapcsolatba, nem pedig utána.


Kapcsolatok (1)

március 8. csütörtök

„Alkotok hozzáillő segítőtársat.” (1Mózes 2:18)

Nem jó az embernek egyedül lenni

Ádám tökéletes világban élt, mégis hiányzott valami az életéből. Ezért Isten „hozzáillő segítőtársat” teremtett. Mivel téged is Isten teremtett úgy, hogy társra vágysz, neked is ő tudja bemutatni a megfelelő személyt. De hajlandónak kell lenned arra, hogy tőle kérj tanácsot, kövesd útmutatását, és várj az ő időzítésére. Ez nem mindig könnyű. Vannak, akik inkább a boldogtalanságot választják, mint az egyedüllétet. Ha beteljesületlen vágyaink vezetnek, elhamarkodott döntéseket hozunk, melyek végül fájdalmat okoznak. Lehetetlen jó döntést hozni, ha az indítékunk az egyedülléttől vagy elutasítottságtól való félelem. Semmi rossz nincs abban, ha arra vágyunk, hogy valakinek szüksége legyen ránk, vagy megoszthassuk életünket valakivel. Ne hagyd, hogy bárki is meggyőzzön arról, hogy gyengeség az, ha arra vágysz, hogy szeressenek és te is szerethess valakit. Isten arra teremtette az embert, hogy szaporodjon és sokasodjon, és ennek a parancsnak a betöltéséhez két ember kell. Egymás nélkül csonkák vagyunk. Egy nagyra becsült tanácsadó írja: „Késznek kell lennünk arra, hogy megnyíljunk és engedjük szeretni magunkat… engednünk kell magunknak, hogy szükségeink legyenek. Manapság divatosabb úgy viselkedni, mintha nem lenne szükségünk senkire. De Isten azt mondja, hogy szükségünk van egy másik emberre. Mivel az egész Szentírásban mindenütt ő mutatta be az embereket egymásnak, ez feljogosít arra, hogy te is imádkozz ezért, és higgy benne, hogy ugyanezt meg fogja tenni veled is.” Imádkozz tehát, és hidd el, hogy Istennél van valaki „hozzád illő”, valaki, aki pontosan illik hozzád és az előtted álló életúthoz. Ha megtalálod azt a személyt, akit Isten számodra tervezett, olyan erőt és olyan tehetséget fogsz felfedezni magadban, amiről eddig nem is tudtad, hogy létezik.


Növeld a lelkészed hatékonyságát! (2)

március 4. vasárnap

„Hirdesd az igét, állj elő vele, akár alkalmas, akár alkalmatlan az idő, feddj, ints, biztass teljes türelemmel és tanítással.” (2Timóteus 4:2)

További módok, melyekkel segítheted lelkipásztorod hatékonyságát:

Értsd meg: a lelkészednek nem az a feladata, hogy szórakoztasson, hanem az, hogy neveljen. A biztatásnak örülünk, de a helyreigazítást és feddést is meg kell tanulnunk elfogadni. „Mert akit szeret az Úr, azt megfenyíti” (Zsidók 12:6). A lelkipásztor Isten eszköze arra, hogy segítse lelki növekedésedet. Talán azért nem tetszik a prédikáció, mert érzékeny pontodon érint. Ne neheztelj a hírnökre, inkább vizsgáld meg alaposan az üzenetet Isten Igéjének fényében. Igyekezz követni a béreai keresztyéneket, akik „napról napra kutatták az Írásokat” (ApCsel 17:11), hogy leellenőrizzék, valóban úgy vannak-e a dolgok, ahogy Pál mondta.

2) Beszélgess a lelkipásztoroddal – és ne róla! Ha valamilyen problémád van, először az Úrral beszélj róla, majd személyesen a pásztoroddal – és mindig szeretetteljesen és kegyelmesen (ld. Máté 18:15; Efezus 4:15). Ne feledd, a lelkipásztor éppúgy ember, mint te: elfelejt dolgokat, előfordul, hogy nehéz napja van, és néha érzéketlen. Egy jó lelkipásztor elfogadja az igazságot, ha szeretettel mondják neki. Fontolóra fogja venni aggodalmaidat, elismeri, ha hibázott, és igyekszik tanulni belőle. Ellenben viszályt kelthet a gyülekezetben, ha a lelkipásztorról beszélsz. A bomlasztó beszéd olyan, mint amikor „egy kicsiny kovász az egész tésztát megkeleszti” (1Korinthus 5:6).

„Ne nyúljatok fölkentjeimhez, prófétáimat se bántsátok” (1Krónikák 16:22) azzal, hogy a hátuk mögött beszéltek róluk, és ne adjatok hitelt azoknak, akik ezt teszik!


Növeld a lelkészed hatékonyságát! (1)

március 3. szombat

„A vezetésben bevált presbiterek kétszeres megbecsülést érdemelnek: elsősorban azok, akik az igehirdetésben és a tanításban fáradoznak.” (1Timóteus 5:17)

A hozzáállásod és a tetteid kihatnak a lelkipásztorodra és a gyülekezetedre. Ha áldás vagy a lelkipásztorod számára, akkor áldás vagy a gyülekezet számára is, ha akadályozod a lelkipásztort, azzal a gyülekezetet is hátráltatod. Mivel növelheted lelkipásztorod hatékonyságát? Adj neki rendes fizetést! Isten mind az Ószövetségben, mind az Újszövetségben ránk bízza, hogy nagylelkűen gondoskodjunk lelkipásztorunkról. A régi mondás, hogy „Uram, gondoskodj róla, hogy alázatos legyen, mi pedig gondoskodunk róla, hogy szegény maradjon” egyáltalán nem vicces, sőt teljesen ellentmond a Szentírás tanításának! Sok lelkész életét nehezíti a szűkös jövedelem, ettől stresszes az életük, és aggódnak családjuk anyagi szükségletei miatt. Isten törvényben szabta meg, mit kell fizetnünk azoknak – legyenek akár ökrök, akár lelkészek –, akik gondoskodnak testi vagy lelki szükségeinkről. Ahhoz, hogy egy ökörnek legyen ereje hatékonyan végezni munkáját, ennie kell a gabonából, amit csépeltetnek vele. „Vajon az ökörről gondoskodik-e így az Isten? Nem teljes egészében értünk mondja ezt? Bizony, értünk íratott meg, hogy aki szánt, reménységgel kell szántania, és aki csépel, azzal a reménységgel csépeljen, hogy részesedik a termésből.” (1Korinthus 9:9–10). Ugyanez az alapelv vonatkozik a gyülekezeti szolgálatot végzők fizetésére is. „A vezetésben bevált presbiterek kétszeres megbecsülést érdemelnek: elsősorban azok, akik az igehirdetésben és a tanításban fáradoznak. Mert azt mondja az Írás: »Nyomtató ökörnek ne kösd be a száját«, és »Méltó a munkás a maga bérére.«” (1Timóteus 5:17–18). Szabadítsd meg lelkipásztorodat az anyagiak miatti aggodalomtól. Hadd összpontosíthasson a gyülekezetben és benned rejlő lehetőségek fejlesztésére, hogy Isten országa épülhessen.


Isten tartja a szavát

március 2. péntek

„Alig szóltam, máris elhozom, kigondoltam, máris megteszem.” (Ézsaiás 46:11)

Barátaid talán nem tartják meg, amit ígértek, de Isten nem ilyen. Hírneve függ attól, hogy megtegyen mindent, amit kimondott. „Mindennél magasztosabbá tetted nevedet és beszédedet” (Zsoltárok 138:2). Ha Isten megígérte, akkor meg is teszi! De van egy kikötés: ha feltételt szabott meg, akkor azt teljesítened kell ahhoz, hogy megkaphasd, amit megígért. Miután Illés legyőzte a Baal prófétáit a Karmel hegyén, azt mondta Aháb királynak: „menj föl, egyél, és igyál, mert eső zúgása hallatszik” (1Királyok 18:41). Aháb evett és ivott, Illés pedig a Karmel tetején arcra borult imádkozni. Három és fél éve nem esett eső, de Illés teljesítette Isten feltételeit, és az eső, melyre olyan kétségbeejtően szükségük volt, megérkezett. Gyakran követeljük Isten ígéreteit anélkül, hogy megnéznénk a feltételeket. Pedig a feltételek szerves részei Isten sok ígéretének, és elvárja tőlünk, hogy teljesítsük azokat. Isten tartja magát adott szavához, ha követed azokat az egyszerű lépéseket, melyeket Illés is gyakorolt:

1) Higgy Isten ígéretének!

2) Teljesítsd a feltételt!

3) Imádkozz kitartóan, hittel bízva, hogy Isten megteszi, amit Igéjében megígért.

4) Légy türelmes! Illés hétszer küldte fel a szolgáját a hegy tetejére körülnézni, de egyszer sem kételkedett Isten ígéretében. A hetedik alkalommal eleredt az eső. Kérdés: engedelmesen teljesíted az ígérethez tartozó feltételeket? Tedd meg, ami rajtad áll, miközben várod, hogy Isten beteljesítse, amire szavát adta, mert ő azt mondta: „Megvalósul tervem, mindent megteszek, ami nekem tetszik… Alig szóltam, máris elhozom, kigondoltam, máris megteszem.” (Ézsaiás 46:10–11).


Mondd el küzdelmeidet!

március 1. csütörtök

„Valljátok meg azért egymásnak bűneiteket” (Jakab 5:16)

A szenvedélybetegek általában csak akkor készek elkezdeni a felépüléshez vezető tizenkét lépéses programot, amikor már eljutottak a függőségük okozta legnagyobb mélységbe. Ilyenkor rendelik alá magukat egy „szponzor” vezetésének, aki segít nekik azzal, hogy elszámoltatja őket. Honnan ered a tizenkét lépéses program? A Szentírásból! A Biblia azt mondja: „Valljátok meg azért egymásnak bűneiteket, és imádkozzatok egymásért, hogy meggyógyuljatok.” Azok az évek, melyek során rejtegetted problémádat, csak még rosszabbá tették a helyzetet? Ha igen, akkor nagyon fontos lépés a szabadulás felé, ha van olyan ember az életedben, aki megért, aki szeretne szabadnak látni, aki melletted áll, azonosul küzdelmeiddel, és nem él vissza a bizalmaddal. Olyan személynek kell lennie, akiben megbízol és akit tisztelsz, különben nem fogod őt komolyan venni. Meg kell egyeznetek abban, hogy együtt fogtok működni a tartós változás elérése érdekében. Ez azt jelenti, hogy olyan valakit kell találnod, akit nem sokkol a problémád, és aki nem fog megszégyeníteni, bármi is történik. A megtört emberekből lesznek a gyógyítás mesterei, ezért keress olyan valakit, aki már megnyerte azt a csatát, melyet te most vívsz. Ügyelj arra, hogy azonos legyen a hitvilágotok és az értékrendetek. Miért kell beszélned küzdelmeidről másnak? Mert csak annyira vagyunk betegek, amennyire a titkaink azok! Jézus azt mondta: „Bizony, mondom néktek azt is, hogy ha közületek ketten egyetértenek a földön mindabban, amit kérnek, azt mind megadja nekik az én mennyei Atyám. Mert ahol ketten vagy hárman összegyűlnek az én nevemben: ott vagyok közöttük.” (Máté 18:19–20). Azzal, hogy megnyílsz egy másik ember előtt, és a segítségét kéred, hatalmas lépést tettél egy jobb élet felé.


Próbálj türelmesebb lenni!

február 28. szerda

„Legyetek türelmesek mindenkihez.” (1Thesszalonika 5:14)

Bizonyára hallottad már a viccet a hölgyről, aki így imádkozott: „Uram, adj nekem türelmet, de most rögtön!” Nem annyira vicces azonban, ha ez jellemzi a te életedet is. Ha bosszant az, ha bármire is várnod kell, akkor a türelmetlenségeddel önmagadnak árthatsz. Isten az egyetlen személy, aki el tudja intézni, hogy a dolgok úgy történjenek, ahogyan ő akarja. De még ő is nagylelkű, kegyelmes, tiszteletben tartja akaratunkat, és megvárja, míg összhangba kerülünk az ő akaratával. Mivel pedig te nem vagy Isten, gondolj bele, milyen ostobaság haragudni a pénztárosra vagy az előtted csigalassan haladó autó sofőrére. Jézus azt mondta. „állhatatosságotokkal nyeritek meg majd a lelketeket” (Lukács 21:19). A lélek szó itt az emberi pszichére utal, akaratunkra és érzelmeinkre. Jézus lényegében azt mondja: „Legyetek türelmesek, uralkodjatok érzéseiteken, és viselkedjetek krisztusi módon.” Örömöd és békességed mélységét az határozza meg, mennyire vagy képes kezelni a késedelmet, a csalódottságot és a kitérőket. Ha rájössz, hogy nem tudod irányítani azt, ami körülötted történik, határozd el, hogy irányítani fogod azt, ami benned zajlik. A türelmetlenség legyőzéséhez három dolog kell:

1) Ismerd el a problémát! Nem fogsz növekedni, amíg megmagyarázod vagy igazolni próbálod a dolgot.

2) Kötelezd el magad, hogy engeded a Szentléleknek, hogy megteremje benned a türelmet! A türelem nem az újévi fogadalmakból születik, vagy abból, hogy elszámolsz tízig. A türelem a Lélek gyümölcse, ami a te együttműködéseddel növekszik (ld. Galata 5:22).

3) Határozd el, hogy mindig az adott pillanatot fogod megélni, és nem azzal foglalkozol, minek kellene következnie!


Ma igyekezz kedves lenni!

február 27. kedd

„A higgadt válasz elhárítja az indulatot, de a bántó beszéd haragot támaszt.” (Példabeszédek 15:1)

Szelíden

Ha rendhez szokott, jó időbeosztású, céltudatos ember vagy, aki szereti elintézni a dolgokat, akkor előfordulhat, hogy felbosszant mások hozzá nem értése és alacsony teljesítőképessége. Ilyenkor aztán olyat mondasz, amivel megbántod őket, és nem segíted elő a remélt eredményt. A Példabeszédek könyve 31. fejezetében egy nagyszerű asszonyról olvasunk, akinek „szája bölcsességre nyílik, és nyelve szeretetre tanít” (26. vers). Ennek az asszonynak egyik alapelve volt, hogy kedvesen beszéljen másokhoz és másokról. Ha belegondolsz, igazából soha semmi nem jogosít fel arra, hogy beszéded bántó vagy durva legyen. Főleg nem akkor, ha keresztyén vagy! Vajon veled nem volt-e kegyelmes Isten? Nem igaz, hogy a szavak nem okoznak fájdalmat. A bántó szavak egy ember egész életére kihathatnak. A társadalom számkivetettjei közül sokan bántó szavak áldozatai voltak valamikor életük során. Szenvedést okoztak nekik szüleik, tanáraik vagy féltékeny házastársuk és mások, akik a saját érzelmi problémáikkal vívták harcaikat. Ha hajlamos vagy arra, hogy durván beszélj az emberekkel, imádságban kérd Isten segítségét! Bármibe is kerül, igyekezz leküzdeni; ha kell, kérj segítséget egy lelkésztől vagy lelkigondozótól. A Biblia azt mondja, hogy „többet ér a türelmes ember a hősnél, és az indulatán uralkodó annál, aki várost hódít” (Példabeszédek 16:32). Határozd el ma, hogy önuralmat gyakorolsz, és életed vezérelvévé teszed a kedvességet!


Anyósok imája

február 26. hétfő

„Egymással egyetértésben legyetek, ne legyetek nagyratörők, hanem az alázatosakhoz tartsátok magatokat.” (Róma 12:16)

Egy asszony, akinek a fia házasság előtt állt, írt Abigail Van Burennek, aki egy magazin levelező rovatát vezette: „A fiam ezen a nyáron elveszi a barátnőjét feleségül. Aranyos lány… máris szeretett családtagnak számít. Emlékszem, korábban megjelentettek egy imádságot, melyben egy asszony készül fel az anyósság állapotára.” Íme, az imádság: „Uram, hadd örüljek annak, hogy a fiam társat választ! Ha olyan lányt hoz haza, akinek két feje van, akkor hadd szeressem mindkettőt egyformán. Amikor a fiam azt mondja: »Anya, meg akarok nősülni«, ne engedd, hogy azt kérdezzem: »Hány hónapos terhes a lány?« Segíts a »másik oldallal« való civakodás nélkül intézni az esküvői előkészületeket. Űzd el a fejemből azt a gondolatot, hogy ha a fiam tovább várt volna, jobbat is találhatott volna. Amikor majd nagymama leszek, emlékeztess rá, hogy a gyermekeim nem kérnek az én gyermeknevelési tanácsaimból, ahogy én sem kértem annak idején. Ha segítesz nekem mindebben, akkor talán a gyermekeim majd örömöt találnak abban, ha a közelükben vagyok, és nem kell majd levélben panaszkodnom amiatt, hogy elhanyagolnak.” Egy lelkész megjegyezte: „Az, hogy valaki nem úgy csinálja a dolgokat, ahogy én szoktam, még nem jelenti azt, hogy téved. Egyszerűen különbözőek vagyunk. Érettség kell ahhoz, hogy kijöjjünk valakivel, aki másmilyen, és türelem, hogy ne kezdjünk vitát, ne sértődjünk meg. Bármilyen nagyszerű ember is valaki, ha elég hosszú ideig vagy a közelében, akkor lesz lehetőséged arra, hogy megbántódj.” Pál azt mondja: „Egymással egyetértésben legyetek, ne legyetek nagyratörők, hanem az alázatosakhoz tartsátok magatokat. Ne legyetek bölcsek önmagatok szerint.” Alázat kell ahhoz, hogy megtartsd magadnak a véleményedet, és felnőtt gyermekeidet ne bombázd kéretlen tanácsokkal.


Menj az imádkozás hegyére!

február 25. vasárnap

„De miután elbúcsúzott tőlük, felment a hegyre imádkozni.” (Márk 6:46)

Mielőtt Jézus a Genezáret-tó vizén járt volna, előtte felment egy hegyre egyedül, hogy imádságban együtt lehessen Atyjával. Otthagyta a tömeg követeléseit napnyugtakor, egészen hajnalig imádkozott, majd Isten Lelkének erejével lejött a hegyről, és lecsendesített egy vihart. (Nem lenne csodálatos tudni, hogyan imádkozott egész éjjel?) Az imádság olyan, mint egy hegy: meg kell mászni. „Péter és János felment a templomba, a délutáni imádkozás idejére” (ApCsel 3:1). Ha arra vársz, hogy kedved legyen hozzá, akkor nem fogsz állhatatosan imádkozni. Ehhez fegyelem kell. Aztán minél többet imádkozol, annál jobban akarsz majd imádkozni, és annál jobban érzed majd, hogy érdemes imádkozni. Először azonban hátat kell fordítanod a tömegnek. Mivel Jézus tudta, hogyan hagyja ott az élet követeléseit és figyelemeltereléseit, ezért tudta lecsendesíteni a vihart, amitől tanítványai megrémültek. Tehát még mielőtt magával ragadna a mindennapi hajsza, menj fel a hegyre imádkozni! Ez biztos pont a bizonytalan világban; olyan hely, ahol semmi nem akadályozza a kilátást, és az élet őrült rohanása hátramarad. Itt kitágul a látóhatár. Itt Krisztus emlékeztet arra, hogy bármivel is kell szembenézned ma, ő azzal már egyszer szembenézett, és kegyelméből megadja, hogy te is képes legyél rá. Könnyű felismerni azokat az embereket, akik fent voltak az imádkozás hegyén. A küzdelmeik nem különböznek a mieinktől – sőt, néhányuk még nagyobb kihívást is jelent. De van egy belső békességük, ami felülemelkedik a családi problémákon, betegségeken, anyagi nehézségeken stb. Képes leszel a nehéz időket méltósággal viselni, ha tudod, hogy a csúcs csupán egy imádságnyi távolságra van!


Világosságban járni

február 24. szombat

„Ha pedig a világosságban járunk… Jézus vére megtisztít minket minden bűntől.” (1János 1:7 KJV)

A Szentírásban Isten kétszer szólt bele sötétségünkbe. Mózes első könyve első fejezetében azt mondta: „Legyen világosság!” (1Mózes 1:3). János evangéliuma harmadik fejezetében pedig Jézus kijelentette, hogy „a világosság eljött a világba” (János 3:19). Ha Istennel akarsz járni, el kell utasítanod a sötétség módszereit, és világosságban kell járnod. A gomba legjobban a sötétben nő, de ha fényt gyújtasz, elfonnyad és elpusztul. Több ez egy költői képnél – ez a lelki életünkre vonatkozó tény! Jézus azt mondta: „az emberek jobban szerették a sötétséget, mint a világosságot, mert a cselekedeteik gonoszak” (János 3:19). Ahogy Ester Nicholson mondja: „A titkolózás beteggé tesz. Állandóan szégyenben és bizonytalanságban élünk.” A titkolózás ideális táptalaj a bűn növekedésére, míg végül foglyul ejtenek gondolataid, tetteid és szokásaid. A sötétségben maradás csak felerősíti a titkolózás ördögi körét és a bűn rabszolgaságát. „Ha azt mondjuk, hogy közösségünk van vele, és a sötétségben járunk, akkor hazudunk, és nem cselekedjük az igazságot” (1János 1:6 RÚF). Ha egyszer kilépsz a fényre, minden megváltozik! Valld hát meg titkos bűneidet Istennek, és ha szükséges, egy megbízható barátnak vagy lelkigondozónak, aki együtt tud imádkozni veled. Aztán Isten erejével nyerd vissza erődet, hogy legyőzhesd a bűnt, és győzelmes életet élhess. Amint fényt gyújtasz, a gomba fonnyadni kezd, szorítása enged, a szabadság hajnala felvirrad. Minden alkalommal, amikor a bűn kopog az ajtódon, azonnal hozd a világosságra. Ha ezt teszed, megtisztulsz, és közösségben lehetsz Istennel. A Biblia azt mondja: „ha pedig a világosságban járunk, ahogyan ő maga a világosságban van, akkor közösségünk van egymással, és Jézusnak, az ő Fiának vére megtisztít minket minden bűntől.”


Amit le kell győznöd (3)

február 23. péntek

„Szerezz bölcsességet, és minden szerzeményeden szerezz értelmet!” (Példabeszédek 4:7)

A harmadik dolog, amit le kell küzdened a siker érdekében, a tudatlanság. Ahogy Don Wood író megjegyezte: „A hülyeség örökké tart, a tudatlanságon lehet segíteni.” Túl sokszor nem gondolkodunk reálisan, nem járunk utána az információnak, vagy nem sajátítjuk el a szakértelmet, amire szükségünk van. Edison sokszor vallott kudarcot, de végső sikerét nem a szerencsének köszönhette, hanem a felkészültségnek. Sokan alulértékelik a tudást. Például mivel a számítógépek lehetővé teszik, hogy sokszor próbálkozzunk, ezért nem szánjuk rá az időt, hogy elolvassuk a használati utasítást. Mivel annyira kapkodunk, nem vagyunk hajlandók megállni, és kideríteni, amit valóban tudnunk kell. A fiatalokra nagy nyomás nehezedik, hogy munkahelyet találjanak, ezért gyakran nem értékelik befektetésként a továbbtanulásra fordított időt. Jack Nicklaus golfbajnok mondta: „Tanuld meg a játék alapelemeit, és ragaszkodj azokhoz! A gyorstalpaló megoldások sosem tartósak.” Lehet, hogy elég szerencsés vagy ahhoz, hogy képességeid feletti szintre előléptessenek. De ha a tudásod nem ér fel a pozíciódig, akkor kudarcra vagy ítélve. Íme, néhány szentírási tanács, mely szerint érdemes élni: „Boldog az az ember, aki megtalálta a bölcsességet, és az az ember, aki értelmet kap. Mert több haszna van ennek, mint az ezüstnek, és nagyobb jövedelme, mint a színaranynak. Drágább ez a gyöngynél, és semmi sem fogható hozzá, amiben kedved leled. Hosszú élet van a jobbjában, baljában pedig gazdagság és dicsőség. Útjai kedves utak, és minden ösvénye békesség. Élet fája ez azoknak, akik megragadják, és akik rá támaszkodnak, boldogok.” (Példabeszédek 3:13–18).


Amit le kell győznöd (2)

február 22. csütörtök

„Megsanyargatom és szolgává teszem a testemet.” (1Korinthus 9:27)

A második dolog, amit le kell küzdened: az érzelmeid. Bár az érzelmek jó mérőműszerként megmutathatják, hogyan érzel, és súghatnak, hogy miben kell változtatnod életeden, soha ne engedd, hogy az érzelmeid határozzák meg döntéseidet! Kérdezz meg bárkit, akinek kiválóan kell teljesítenie szakterületén, és rá fogsz jönni, hogy ideje nagy részét arra fordítja, hogy uralkodjon érzésein. Ugyanakkor hasznos lehet, ha odafigyelsz az érzéseidre azért, hogy mélyére hatolj annak, mi is a bajod lényegében. Vegyük példának a következő két állítást:

1) Ma nincs kedvem dolgozni. Miért nincs? Túl sokáig maradtál ébren tegnap? Talán változtatnod kellene az időbeosztásodon. Egészségesen étkezel? Talán változtatnod kellene az étrendeden. Motiválatlan vagy? Beszélj Istennel, olvasd Igéjét, tölts időt lelkesítő barátokkal, stb. Ne csak ülj ölbe tett kézzel, csinálj valamit!

2) Olyan lehangolt vagyok mostanában. Pihensz eleget? Tartottál mostanában szünetet? A hangulatunk általában javul a testmozgástól, szóval kezdj el tornázni, hozd formába magad! Nem engedheted meg magadnak, hogy az érzelmeidre alapozd az életedet. Vissza fognak tartani, megállítanak vagy kerülőutakra visznek. Azt mondod, valamilyen ösztönzésre vársz? Ahogy Jack London regényíró mondta: „Nem várhatsz az inspirációra, neked kell érte menned.” Kövesd Pál példáját: „én tehát úgy futok, mint aki előtt nem bizonytalan a cél, úgy öklözök, mint aki nem a levegőbe vág, hanem megsanyargatom és szolgává teszem a testemet, hogy amíg másoknak prédikálok, magam ne legyek alkalmatlanná a küzdelemre” (1Korinthus 9:26–27).


Amit le kell győznöd (1)

február 21. szerda

„Ne térj el tőle se jobbra, se balra, hogy boldogulj mindenütt, amerre csak jársz.” (Józsué 1:7)

Peter McWilliams mondta: „Talán a legnagyobb hiba, amit elkövethetünk, hogy kerüljük az olyan helyzeteket, melyekben esetleg hibáznánk.” A következő néhány napban vizsgáljunk meg néhány dolgot, amit le kell győznünk ahhoz, hogy sikert érhessünk el az életben. Helyzetek. Úgy érzed, hogy zsákutcába jutottál? Talán szeretnél továbbtanulni, de nincs hozzá megfelelő anyagi háttered. Vagy munkahelyet szeretnél váltani, de nem mersz lemondani a biztos fizetésről, vagy félsz, hogy elveszítenéd a nyugdíjadat. Talán egy fogyatékosság vagy betegség csapdájában érzed magad. A győzelem titka, hogy a körülményeidet két csoportba osztod: olyan helyzetekre, melyeken tudsz változtatni, és olyanokra, melyeken nem tudsz. Az életben szinte mindenen lehet változtatni, vagy más módon megközelíteni azt. De nem mindig lehet ezt azonnal megtenni. Írd össze, hogy mi az, amin tudsz változtatni. Sokszor azért vallunk kudarcot újra meg újra, mert mindenáron azon akarunk változtatni, amin nem lehet. Ne rohanj fejjel a falnak, gyakorold a reális gondolkodást! Értsd meg a különbséget hit és ábrándozás között! Phil Cooke mondta: „A világon minden problémára vagy van megoldás, vagy nincs. Ha létezik megoldás, rajta, keresd meg! Ha nincs, ne is törődj vele!” Isten bizonyos talentumokkal ajándékozott meg. Ha felfedezed, fejleszted és használod őket, akkor Isten sikert fog adni még lehetetlennek tűnő akadályokkal szembenézve is. Ne foglalkozz azzal, amin nem tudsz változtatni, összpontosíts arra, amin tudsz, és a lehetőségek maguktól fognak kínálkozni. Ahogy Hannibál mondta híres mondatát, amikor átkelt az Alpokon: „Vagy találunk utat, vagy csinálunk egyet.” Neked is ilyen hozzáállásra van szükséged!


Engedd el a bosszút!

február 19. hétfő

„Ne fizessetek a gonoszért gonosszal!” (1Péter 3:9)

ne álljatok bosszút önmagatokért...

Azt mondják, hogy a fájdalom mélysége meghatározza a reakció nagyságát. Ezért valószínű, hogy ha valaki megbántott, akkor ösztönösen egyenlíteni akarsz. De bármilyen pillanatnyi elégtétel-érzetet később elkerülhetetlenül követ a megbánás tartós érzése. Miért? Mert tudod, hogy a bosszúállással ellenszegültél Istennek. Kétféle módon szoktunk bosszút állni: 1) A „szemet szemért” elv alapján. Ám mielőtt a megbántó félnek te is fájdalmat okoznál, alaposan fontold meg a következő szavakat: „Ne fizessetek senkinek rosszal a rosszért. A tisztességre legyen gondotok minden ember előtt. Ha lehetséges, amennyire tőletek telik, éljetek minden emberrel békességben. Ne álljatok bosszút önmagatokért, szeretteim, hanem adjatok helyet az ő haragjának, mert meg van írva: »Enyém a bosszúállás, én megfizetek« – így szól az Úr.” (Róma 12:17–19 RÚF). 2) Mások bevonásával. Nemcsak ahhoz nincs jogod, hogy visszavágj, de ahhoz sincs jogod, hogy mások előtt megalázd azt, aki téged megbántott. József nem csupán nem büntette meg bátyjait árulásukért, de arra sem volt hajlandó, hogy az udvartartása előtt kiteregesse a részleteket. Miért? Mert látta Isten kezét munkálkodni, és felismerte, hogy amit bátyjai kezétől elszenvedett, az tette őt azzá, amivé vált. Péter ezt írja: „ne fizessetek a gonoszért gonosszal, vagy a gyalázkodásért gyalázkodással, hanem ellenkezőleg: mondjatok áldást, hiszen arra hívattatok el, hogy áldást örököljetek” (1Péter 3:9). Tehát, ha Isten áldásait akarod élvezni, engedd el a bosszút!


Milyen keresztyén vagy? (2)

február 17. szombat

„Én azért jöttem, hogy életük legyen, sőt bőségben éljenek.” (János 10:10)

„Én azért jöttem, hogy életük legyen, sőt bőségben éljenek”János 10:10,

Néhány kérdést rendszeresen fel kellene tenned magadnak:

1) Megközelíthető vagyok? A farizeusokról mondta Jézus: „a lakomákon az asztalfőn és a zsinagógákban a főhelyeken szeretnek ülni; szeretik, ha köszöntik őket a tereken, és ha mesternek szólítják őket” (Máté 23:6–7). Jézus korában egyes rabbik úgy gondolták, hogy az igazi spiritualitás megkívánja, hogy távolságot tartsanak a többi embertől. Döbbenetes, hogy az egyetlen rabbi, akit a kivetettek is megérinthettek, maga Isten volt. Jézus volt a valaha élt legmegközelíthetőbb személy. 

2) Nagylelkű vagyok? John Ortberg írja: „Amikor elkezdünk az erényes életre törekedni, rögtön elkezdünk azon töprengeni, hogy vajon mások miért nem olyan erényesek, mint mi vagyunk? Ez olyan, mint amikor a Simpson család című rajzfilmben Homer Simpson megkérdezi szomszédjait, hogy hol voltak, és ők azt felelik: »Egy keresztyén táborban voltunk, ahol arról tanultunk, hogyan lehetünk ítélkezőbbek.« Voltál már te is ilyen táborban? Egy kis hang folyton kategorizálja benned az embereket? »Ez állandóan kéreget és rám akaszkodik – jobb, ha távol maradok. Ez kedves és még sok hasznom lehet belőle – próbáljak kapcsolatba kerülni vele.« Miért rangsoroljuk folyton az embereket, mint valamiféle versenyen?”

3) Valódi vagyok? A vasárnapi iskolában egy kisfiú már megszokta, hogy általában mi a helyes válasz, ezért amikor az új tanító megkérdezte tőlük, hogy mi az, aminek vörösesbarna szőre és lompos farka van, makkot és mogyorót gyűjtöget, a kisfiú így válaszolt: „Azt hiszem, a helyes válasz Jézus – bár nagyon úgy hangzik, mintha egy mókusról lenne szó.” Gyakran megpróbálunk lelkinek hangzani, hogy ezzel jó benyomást tegyünk az emberekre – pedig fogalmunk sincs, miről beszélünk. Legyünk hát őszinték


Milyen keresztyén vagy? (1)

február 16. péntek

„Fel is ismerték őket, hogy Jézussal voltak.” (Apostolok cselekedetei 4:13)

A farizeusok önjelölt szakértők voltak az étkezési törvények, öltözködési szabályok és más hasonlók kérdéskörében. Ezek a szokások tették lehetővé számukra, hogy bírót játszhassanak, eldöntve, ki van „bent” és ki van „kint”. Sőt, ami még rosszabb, ezek a bennfentesek ítélkezőkké váltak a kívülállókkal szemben. Dallas Willard írja: „Hányan undorodnak a szívtelen, rideg, megközelíthetetlen, unalmasan élettelen és örökké elégedetlen keresztyénektől? Mégis mindenütt vannak ilyen keresztyének.” Az igazság az, hogy ha az életünket nem az őszinte öröm és a Krisztus iránti odaszántság fémjelzi, akkor felszínes dolgokban fogjuk keresni azt, amivel kitűnhetünk a többi ember közül, akiket „világinak” nevezünk. Jézus nem viselkedett így! Amikor megkérdezték tőle, mi a törvény lényege, ő egyszerűen így felelt: „Szeresd Istent és szeresd az embert!” (ld. Márk 12:28–31). Pál azt írja: „ha emberek vagy angyalok nyelvén szólok is, szeretet pedig nincs bennem, olyanná lettem, mint a zengő érc vagy a pengő cimbalom” (1Korinthus 13:1). Megtörténhet, hogy azt hiszed magadról, hogy egyre lelkibb ember vagy, miközben azzá váltál, akit Mark Twain így jellemez: „egy jó ember a szó legrosszabb értelmében.” Az egyik legnagyobb dicséret, amit az apostolok kaptak az, hogy az emberek felismerték, hogy ők Jézussal voltak (ld. ApCsel 4:13). A keresztyénség mellett a legnagyobb érv azok a keresztyének, akik Krisztusból merítik életüket. A legnagyobb érv a keresztyénség ellen azok a keresztyének, akik beképzeltek, ítélkezők és önelégültek. Nos, te milyen keresztyén vagy?


Kinek mire van szüksége

február 15. csütörtök

„Mindenki egyenként úgy szeresse a feleségét, mint önmagát, az asszony pedig tisztelje a férjét.” (Efezus 5:33)

„Mindenki egyenként úgy szeresse a feleségét, mint önmagát, az asszony pedig tisztelje a férjét.” (Efezus 5:33)

A Bibliában azt olvassuk, hogy Isten az embert „férfinak és nőnek teremtette” (1Mózes 1:27). Isten a nőt nem csupán a férfi módosított változatának teremtette. Ádám teljes mértékben férfi volt, Éva pedig minden porcikájában nő – különböztek egymástól, mint nappal az éjszakától. Másként gondolkodtak, másként éreztek, másként beszéltek, másként viselkedtek. Fontossági sorrendjük is más volt. Különböző dolgokra volt szükségük egymástól. Amennyire nekik fontos volt, hogy jól kijöjjenek egymással, ez nekünk ma ugyanolyan fontos. Ehhez pedig megértés, türelem, önzetlenség, közös erőfeszítés és nagylelkűség kell. A boldog házassághoz alapvető fontosságú Pál filozófiáját követni: a férjnek meg kell értenie, hogy feleségének szeretetre van szüksége, a feleségnek meg kell értenie, hogy férjének tiszteletre van szüksége. Dr. Emerson Eggerichs emlékeztet minket, hogy a férfiak és a nők kapcsolati nyelve különböző, hiszen eltérő szükségeiken alapul. Igen, mindkettőjüknek szüksége van szeretetre és tiszteletre, de egy férj akkor érzi szeretve magát, ha felesége feltétel nélkül tiszteli őt, míg egy feleség akkor érzi, hogy tisztelik, ha férjétől feltétel nélküli szeretetet kap. Figyeld meg, Pál nem csupán bölcs tanácsot ad, hanem felszólító módot használ, isteni parancsot ír le, aminek engedelmeskednünk kell. A férj „szeresse a feleségét, mint önmagát, az asszony pedig tisztelje a férjét!” Isten nem várja el a férjtől, hogy kiérdemelje a felesége tiszteletét, sem a feleségtől, hogy megszolgálja férje szeretetét. Példaképünk, Jézus feltétel nélkül tisztelt és szeretett mindenkit, még az élete árán is. Ő arra hív minket, hogy mi is ugyanezt tegyük egymásért. Isten, a házasság szerzője tudja, hogy mi működik jól, ezért családodban kövesd az ő tanácsát!


Ne hagyd, hogy a félelem megállítson! (2)

február 14. szerda

„Félelmemben elmentem tehát, és elástam a talentumodat a földbe.” (Máté 25:25)

"...sem magasság, sem mélység nem választhat el minket Isten szeretetétől..."

Egy birtok gazdája minden szolgájának adott egy bizonyos összeget befektetésre. Egyikük öt talentumot kapott, másikuk kettőt, a harmadik pedig egyet. A két- és öttalentumos szolgák dicséretre méltó hasznot szereztek, de a harmadik ezt mondta urának: „félelmemben elástam talentumodat a földbe.” Mi ebből a tanulság? Egyszerűen ez: a félelem terméketlenné tesz. Egy idős lelkész írja: „A félelem megakadályozza, hogy énekelj a kórusban… hogy tanúságot tégy… hogy jó kedvvel adakozz… hogy szeretetben élj házastársaddal… Minden probléma mögött az attól való félelem húzódik meg, hogy Isten nem fogja megtenni, amit mondott. De hívőkként annyira telve kell lennünk az igével, hogy a félelemnek ne maradjon egy talpalatnyi hely sem. Jézus azt mondta: »ne aggódjatok életetekért« (Máté 6:25). Másként fogalmazva: Egyáltalán miért is gondolnál félelmetes dolgokra, mikor én megmondtam, hogy soha nem hagylak el… hogy megvédelek… hogy megadok mindent, amire szükséged van ennek a feladatnak a végrehajtásához. Összegezve: Isten veled van akkor is, amikor nem érzed vagy nem látod őt, akkor is, amikor mások azt sugalmazzák, hogy elhagyott téged.” A félelem sokféle álarcot hord: a saját fejünk után akarunk menni, vagy éppen azt mondjuk, hogy nem érdekel a dolog, vagy hogy nem ez a megfelelő idő. Pedig nem zárt ajtóba ütközünk, hanem elfojtott félelembe. Ha azon tűnődsz, miért nem tudsz fejlődni bizonyos területen, vizsgáld meg, hogy nem egy lappangó félelem tart-e vissza? Ha ez a helyzet, kérd Isten segítségét megszabadulni a félelmektől, és kezdj el bízni abban, amit Isten mond!

 


Ne hagyd, hogy a félelem megállítson! (1)

február 13. kedd

„Világosságom és segítségem az Úr, kitől félnék? Életemnek ereje az Úr, kitől rettegnék?” (Zsoltárok 27:1)

„Világosságom és segítségem az Úr, kitől félnék? Életemnek ereje az Úr, kitől rettegnék?” (Zsoltárok 27:1)

Az élet tele van félelemkeltő helyzetekkel: félünk a betegségtől, munkanélküliségtől, elutasítástól, más emberek véleményétől. Ha nem vigyázunk, a félelem elrabolja belső békénket. Dávid ezt a két kérdést szegezte a kopogtató félelemnek a bejárati ajtónál: „Kitől félnék? Kitől rettegnék?” Aztán be is csapta az ajtót a félelem orra előtt ezzel: „Ha egy egész tábor jön is ellenem, nem fél a szívem. Ha háború tör is rám, én akkor is bizakodom.” (3. vers). Aztán visszament a házba, és emlékeztette magát arra, hogyan védekezhet a félelem támadásaival szemben. Imádsággal: „Egy dolgot kérek az Úrtól, azért esedezem” (4. vers). Lelki látással: „láthassam, milyen jóságos az Úr, és gyönyörködhessem templomában.” Isten Igéjével: „hogy az Úr házában lakhassam egész életemben… és gyönyörködhessem templomában.” (4. vers). Az isteni védelem tudatában: „Megóv engem sátrában a veszedelem napján.” (5. vers). Dicsőítéssel: „éneket zengek az Úrnak.” (6. vers). Nyugalommal: „Várjad az Urat” (14. vers Károli). Eltökéltséggel: „légy erős és bátor szívű” (14. vers). A bátorság nem korlátozódik a harcmezőre. Valódi próbája szélesebb skálájú, mélyebb, csendesebb. Például hűségesnek maradni, amikor senki sem figyel, elviselni a fájdalmat az üres szobában, vagy meg nem értettként egyedül lenni. Lehet olyan egyszerű, mint nemet mondani valamire, olyan hétköznapi, mint egy hegynyi szennyessel szembenézni, olyan csendes, mint választani jó és rossz között. Isten bátorság érdemrendjének kitüntetettjei titokban készülnek, a legbátrabb tetteket nem a nyilvánosság tapsvihara előtt hajtják végre. Amikor a félelem a sarkadban liheg, Isten azt mondja: „Megparancsoltam neked, hogy légy erős és bátor. Ne félj, és ne rettegj, mert veled van Istened, az Úr, mindenütt, amerre csak jársz.” (Józsué 1:9). Isten nem ad ki olyan parancsot, amit ne tudnánk teljesíteni. Önellentmondásba kerülünk, ha azt mondjuk: „van elég bátorságom, de nincs erőm”, vagy azt: „tele vagyok energiával, de félek.” Az erőt is és a bátorságot is Istentől kapjuk.


Add oda magadat!

február 12. hétfő

„Önmagukat adták az Úrnak, és aztán nekünk.” (2Korinthus 8:5)

Önmagukat adták az Úrnak...

Mi az, amit az emberek többre értékelnek a pénznél? Téged! Gondolj bele! Mihez kell nagyobb erőfeszítés: egy csekk kitöltéséhez, vagy ahhoz, hogy odaáldozd az idődet és az erődet? Melyik jelez nagyobb mértékű elkötelezettséget? Szánj rá egy percet, és gondolj vissza azokra az emberekre, akik a legnagyobb hatással voltak rád: egy tanár, aki segített ráébredni, hogy tudsz te gondolkodni, tanulni és eredményt elérni; szüleid, akik szerettek, áldozatot hoztak érted, akiktől az önértékelés ajándékát kaptad; egy mentor, aki jövőképet festett eléd, majd felkészített rá, és kihívásként eléd állította, hogy törekedj elérni azt. Az üdvösséged mellett mi lehet ennél nagyobb dolog? Töprengj el ezeken a szavakon: „Ha visszatekintesz mindarra, amit életedben tettél, nagyobb elégedettséget találsz abban, amikor örömet hoztál mások életébe, mint abban, amikor túlszárnyaltad és legyőzted őket.” Túl sokan gondolják úgy, hogy az adakozás nem csupán a szeretet kifejezése, hanem egy tranzakció: adok, hogy adj! Sir Wilfred T. Grenfell mondta: „Nyilvánvaló, hogy az ember csak vándor ebben az életben. E világon a célja nem az, hogy birtokoljon, hanem, hogy szeressen és szolgáljon.” Könnyű csak magunkért élni. Sőt, ez az egyik legalapvetőbb ösztönünk – amit minden nap le kell győznünk. De választhatunk más utat: hogy bőkezűen adjuk szeretetünket és időnket. Az igazi nagylelkűség az, amikor ezeket ajándékozod másoknak!


Magasabb szintű adakozás!

február 11. vasárnap

„Ő… mindazt beledobta, amije csak volt, az egész vagyonát.” (Márk 12:44)

"Egyenlőségre törekedjetek… most a ti adományotok pótolja, ami a testvéreiteknek hiányzik. Máskor meg éppen fordítva…” (2Korinthus 8:14 EFO)

Isten nem akarja, hogy adakozásodat félelem korlátozza. Vagy bízol benne az anyagiak tekintetében, és átéled annak örömét, hogy részt vehetsz céljai beteljesítésében itt a földön – vagy saját keresőképességedben bízol, és aggodalmaskodva élsz. Ha nem lépsz az adakozás magasabb szintjére, azzal azt kockáztatod, hogy lemaradsz valami nagyszerűről, amit Isten érted és általad akar véghez vinni. Számíts rá, hogy egy ponton kihívás elé fog állítani, hogy többet adj, mint eddig bármikor. Abban a pillanatban hited igent akar mondani, félelmed pedig megpróbál rávenni, hogy figyelmen kívül hagyd az egészet, mint nem gyakorlatias dolgot. Ez döntő pont életedben, mert Isten hívására adott válaszod fogja meghatározni a jövődet. Az adakozás egy bizonyos szinten könnyen megy, míg máskor kifejezetten kényelmetlenül érint. Előbb vagy utóbb mind beleütközünk a félelem falába, és ha nem ismerjük fel, sohasem fogunk tudni áttörni rajta. Ilyenkor nem éljük meg mindazt a jót, amit Isten számunkra tervezett. Mi a megoldás? Változtass a tulajdonjogra vonatkozó elképzeléseden! Nincs olyan, hogy bizonyos összeg a miénk, a többi pénz pedig Istené. Minden az övé. Minden értéket ő teremtett, ő adja nekünk, ő bízza ránk, hogy szolgálatában használjuk. Ha hiszel ebben, akkor semmilyen indokod nincs arra, hogy ne adakozz. Ugyanakkor Istent bevonni a pénzügyeinkbe azt jelenti, hogy a pénzünk feletti irányítást teljesen átadjuk neki. Ez elég félelmetes lehet. Jézus a bőkezűséget egy özvegyasszony példáján mutatta be, aki az utolsó fillérjeit adta oda úgy, hogy semmilyen biztonsági tartaléka nem volt, csak Isten ígérete, hogy gondoskodni fog róla. Amikor eljutsz erre a pontra, a csodák küszöbén állsz.


Az örömteli élet titka (3)

február 10. szombat

„Teljes öröm van tenálad.” (Zsoltárok 16:11)

Te tanítasz engem az élet ösvényére, teljes öröm van tenálad; a te jobbodon gyönyörűségek vannak örökké. Zsolt 16:11,

Az emberek sokszor azt gondolják, hogy az öröm véletlen szerencse kérdése, a megfelelő körülményektől függ. Ez azt sugallja, hogy akkor tudunk örülni, ha a dolgok úgy történnek, ahogy mi akarjuk; és ha nem úgy alakulnak, ahogy nekünk tetszik, akkor boldogtalanok vagyunk. Az ilyen boldogság azonban változékony, mulandó, míg az igazi öröm tartós, állandó. Vannak keresztyének, akik annyira komolyak és kimértek, hogy elhitetik veled, hogy Isten nem szívlelheti a nevetést és utál mindent, ami derűs, vidám. A zsoltáros viszont azt írta: „teljes öröm van tenálad.” C. S. Lewis szerint: „A mennyben nagyon komolyan veszik az örömöt.” Igazság szerint a Biblia a legörömtelibb könyv, amit valaha írtak. Az öröm szó és különböző összetételei, illetve ragozott formái több mint 220-szor fordulnak elő benne. Az örvend és annak különböző formái csaknem százszor. Ha minden örömmel, örvendezéssel, ujjongással kapcsolatos szót összeadunk, majdnem 400 előfordulás található! Ez azt jelenti, hogy az öröm nem egy érzés, hanem egy hozzáállás. Az érzéseknek nem lehet parancsolni, senki sem parancsolhatja, hogy érezd boldognak magad, ha nem vagy az. De az örömöt bármilyen körülmények között lehet választani. Az öröm nem is árucikk, hogy meg lehetne vásárolni. Sok ember túl későn jön rá, hogy pénzen nem lehet boldogságot vásárolni, valódi örömöt még kevésbé. Azt mondják, hogy a szegények jobb helyzetben vannak, mint a gazdagok, mert a szegények még azt gondolják, hogy pénzért lehet boldogságot venni, a gazdagok viszont már tudják, hogy nem. Ha anyagi javakkal próbálsz boldogságot vásárolni, az olyan, mintha sós vizet innál: minél többet iszol, annál szomjasabb leszel. A tartós öröm titka az, hogy felismered: Isten feltétel nélkül szeret, értékel és elfogad.


Az örömteli élet titka (2)

február 9. péntek

„A vidám szív a legjobb orvosság.” (Példabeszédek 17:22)

A Bibliában azt olvassuk: „A vidám szív a legjobb orvosság, a bánatos lélek pedig a csontokat is kiszárítja.” Tudtad, hogy a nevetés valóban olyan jó gyógyszer, ami enyhíti a stresszt, gyógyítja a fejfájást, segít leküzdeni a fertőzéseket és csökkenti a magas vérnyomást? Egyes orvosok szerint a nevetés hasonló fizikai előnyökkel jár, mint egy erőteljes edzés. Ha hátradöntött fejjel, hangosan nevetünk, hasizmunk, mellkasi, váll- és más izmaink összehúzódnak, pulzusszámunk és vérnyomásunk megemelkedik. Egyetlen kitörő nevetés hatására a pulzusszámunk megduplázódhat, 60-ról 120-ra, miközben a szisztolés vérnyomás a normális 120-ról 200-ig ugorhat. Aztán, amint abbahagyjuk a nevetést, pulzusszámunk és vérnyomásunk lecsökken a normális alá, ez jelzi a stressz csökkenését. Isten azért teremtette a nevetést, mert tudta, hogy az jót tesz az egészségünknek. Ám ne keverd össze a boldogságot a vidámsággal! Az igazi öröm forrása nem a vidámság, ezt nagyon fontos megértened a lelki egészséged fenntartásához. Vannak idők, amikor nem tudunk vidámak lenni, vagy épp nem is kell vidámnak lennünk: amikor embereket fájdalom ér, tragédiákat élnek át, elveszítik a munkájukat vagy szeretteiket. Igazságtalanságot látva nem helyénvaló, sőt talán nem is lehet vidámnak lennünk. A boldogság viszont abból ered, hogy tudjuk, Isten feltétel nélkül szeret és elfogad minket, ez teszi lehetővé, hogy örömtelik tudjunk maradni. Mivel

1) a vidámság külső dolog, az öröm belső.

2) A vidámság a külső körülményektől függ, az öröm a jellemtől.

3) A vidámság azon múlik, mi történik velünk, az öröm azon, ki él bennünk.

4) A vidámság véletlenszerű, az öröm döntés kérdése. Ezért ma válaszd az örömöt!


Az örömteli élet titka (1)

február 8. csütörtök

„… hogy az én örömöm legyen bennetek…” (János 15:11)

Jézus azt mondta: „Ezeket azért mondom nektek, hogy az én örömöm legyen bennetek, és örömötök teljessé legyen.” Ez az öröm, amiről Jézus beszél, különleges: „az én örömöm”. Ez olyan beteljesedést nyújt, amilyet a világ örömei nem tudnak megadni: „hogy… örömötök teljessé legyen.” Krisztus tanításainak hűséges követése olyan belső örömet ad, ami valóságos és ellenálló bármilyen is a gazdasági helyzet, bármekkora is a kamatláb, sőt, még a betegséggel és a halállal szemben is. Az ember nem lehet vidám, ha nem örömteli a szíve, de lehet örömteli akkor is, ha épp nem vidám. Hogy lehetséges ez? Jézus ezt megelőzően arról beszélt tanítványainak, hogy olyan szeretetben lehet részünk, amely messze felülmúl minden mást: mennyei Atyánk szeretetében, melyet feltétel nélkül kínál, és melyet, ha egyszer elfogadunk, örökké átélhetjük. Semmi sem hasonlítható Isten szeretetéhez. Az ő szeretete nem kinézeten, személyiségen, gazdagságon alapul, sőt, még erkölcsi jóságon sem. Mindenféle előfeltétel nélkül kínálja. Ez a szeretet nem változik, nem fogy el. Semmit nem tehetsz azért, hogy Isten jobban szeressen, de semmi olyat sem tehetsz, amitől kevésbé szeretne. Sőt, az isteni szeretet nem csupán egy „meleg érzés”. Ez folyamatosan benned munkálkodó erő, ami bölcs döntések felé irányít, megvéd a rossz döntésektől, és helyreigazít, amikor netán mégis rosszul döntesz. Isten szeretete garantálja, hogy ő elfogad, amikor mindenki más elutasít, megbocsát, amikor mindenki más elítél, kegyelmes, amikor mindenki más kárhoztat. Ha Isten szeretetét élvezed, akkor az öröm felbuzog a szívedben. A világ nem képes megadni ezt az örömöt – de nem is tudja elvenni!


Te hogy állsz hozzá?

február 7. szerda

„Józsefet minden fiánál jobban szerette… tarka ruhát csináltatott neki.” (1Mózes 37:3)

Isten szándéka...

Isten álomban megmutatta Józsefnek nagyszerű jövőjét – amelyben bátyjai majd fejet fognak hajtani neki. De amikor elmondta álmát, testvérei megegyeztek, hogy megölik őt. Ráadásul apjuk „Józsefet minden fiánál jobban szerette, mert öregkorában született fia volt, s ezért tarka ruhát csináltatott neki.” Próbáld most a történetet József bátyjainak szemszögéből nézni: „Miért jár neki különleges bánásmód? Mi a baj velünk?” Fontos tanulság van ebben:

1) Vigyázz, hogy viselkedsz másokkal; a lelkesedésedet esetleg önteltségnek értelmezik.

2) Isten mindig azért áld meg, hogy másoknak hasznára légy. Egy napon József királyi palástot viselhet és a fáraó kocsiján utazhat, de ez csak apróság. Az igazi hivatása az volt, hogy fenntartsa nemzetségét, hogy életben maradjon családjának az az ága, melyből majd a világ Megváltója származik.

3) Nagylelkűnek kell lenned azokkal, akik kevesebbel rendelkeznek, mint te. József testvérei keményen dolgoztak, és ők is megérdemelték apjuk szeretetét. A díszes köntös, amit József kapott, nem azt jelentette, hogy jobb, mint testvérei; egyszerűen azt jelezte, hogy rá más sors vár.

4) Az apja kedvenceként kapott köntös nem mentesítette Józsefet a nehézségek alól. Sőt, többet szenvedett, mint a testvérei együttvéve. Miért? Mert a megbízatásod mértéke meghatározza a Sátán támadásainak mértékét.

5) József jelleme – nem a díszes köntöse – tartotta meg őt az évek során árulás, kísértések, hamis vádak és börtön közepette is. Honnan tudjuk ezt? Mert visszatekintve meg tudta látni Isten kezét mindabban, ami vele történt: „Ti rosszat terveztetek ellenem, de Isten terve jóra fordította azt, hogy úgy cselekedjék, ahogyan az ma van, és sok nép életét megtartsa” (1Mózes 50:20).


Önuralom

február 6. kedd

„Minden igyekezetetekkel törekedjetek arra, hogy a hitetekben mutassátok meg az igaz emberséget, az igaz emberségben ismeretet, az ismeretben önuralmat, az önuralomban állhatatosságot…” (2Péter 1:5–6)

„Maga a békesség Istene szenteljen meg titeket teljesen, és őrizze meg a ti lelketeket, elméteket és testeteket teljes épségben…” (1Thesszalonika 5:23)

Ha hiszel Krisztusban, akkor abban a pillanatban, amikor imádságban kéred, már tiéd az üdvösség. Az önuralommal azonban ez nem így működik. Igen, imádkoznunk kell érte, de ahogyan Péter írja: „minden igyekezetetekkel törekedjetek arra, hogy a hitetekben mutassátok meg az… önuralmat…” Ez csak akkor valósul meg, ha „minden igyekezettel” naponta gyakorolod. Az élet három területen fog próbára tenni:

1) Az indulataidban. A körülményeid nem kifogások a robbanékony természetre. A Bibliában azt olvassuk, hogy „többet ér a türelmes ember a hősnél, és az indulatán uralkodó annál, aki várost hódít” (Példabeszédek 16:32). Ha nem tudsz uralkodni indulataidon, akkor az emberek nem fognak tisztelni és nem fognak bízni benned.

2) Az idődben. Az élet időből áll, és az elpazarolt idő valójában elpazarolt élet. Idő kell a kapcsolatok építéséhez, a készségek elsajátításához, jelentőségteljes tettek elvégzéséhez, célok eléréséhez és tervek véghezviteléhez. Ha rosszul gazdálkodunk az életünkkel, az legtöbbször annak az eredménye, hogy rosszul gazdálkodtunk az időnkkel.

3) A beszédedben. A Biblia azt mondja: „Beszédetek legyen mindenkor kedves…” (Kolossé 4:6). Minden nap új lehetőséget biztosít arra, hogy önuralmat gyakorolj a nyelved fölött – bölcsen teszed, ha kihasználod ezt a lehetőséget! Ha mindenképpen meg kell szólalnod, engedd, hogy ez a szentírási alapelv irányítsa mondandódat: „Beszédetek legyen mindenkor kedves, sóval fűszerezett, hogy így mindenkinek helyesen tudjatok felelni”(Kolossé 4:6). Akkor élhetsz jó lelkiismerettel, ha azt teszed, ami helyes, nem azt, amihez kedved van. A mai ige számodra ez: „minden igyekezeteddel” uralkodj indulataidon, idődön és beszédeden!


A szeretet alapja a bizalom

február 5. hétfő

„Titeket pedig az Úr gyarapítson és gazdagítson a szeretetben egymás iránt…” (1Thesszalonika 3:12)

Titeket pedig az Úr gyarapítson...

Egy kapcsolatban a bizalom igazi próbája az, hogy meg tudjuk-e osztani egymással titkainkat és küzdelmeinket, legbelsőbb félelmeinket és kudarcainkat. A bensőséges kapcsolat őszinteségre épül. Bátorság kell ahhoz, hogy őszinték legyünk Istennel, és még több bátorság kell ahhoz, hogy őszinték legyünk egymással. Az Ádám és Éva közötti kapcsolatot ez a néhány szó írja le: „még mindketten mezítelenek voltak: az ember és a felesége; de nem szégyellték magukat” (1Mózes 2:25). Nyíltak és őszinték voltak egymással, mert nem volt semmi takargatni- vagy szégyellnivalójuk. Talán olyan mély sebeket hordozol egy kapcsolatból, hogy azt mondod: „Soha többé nem fogok senkiben megbízni.” Ez azért van, mert még nem gyógyultál meg. Ha soha nem bízunk senkiben az olyan, mintha egy toronyban élnénk. Biztonságban vagyunk az élet fenyegető szorításától, de olyan távol a valódi élettől, hogy nem is vagyunk tudatában az embereknek, helyeknek, időpontoknak, eseményeknek. Azért beszélsz folyton csak a múltról, mert már évek óta nem élsz. Jó hírem van számodra! Isten „meggyógyítja a megtört szívűeket, és bekötözi sebeiket” (Zsoltárok 147:)3. Isten gyógyítása felszabadít arra, hogy újra élj, újra bízni tudj, hogy félelem nélkül élhess. Ne szigetelődj el, ünnepeld az életet! Akár házasságod ment tönkre, akár egy közeli barátot veszítettél el, te még mindig élsz! Kész vagy arra, hogy éld az életedet, vagy továbbra is felemlegeted azt, amit sem te, sem senki más nem tud megváltoztatni: a múltadat? Vannak, akik különös kegyelemként kapták az egyedülállóságot, és teljesnek érzik magukat. Ha te is közéjük tartozol, boldog és beteljesedett életed lehet. De ha nem, akkor bízz Istenben, hogy el fogja hozni neked a megfelelő embert a megfelelő időben.


Mindig mondj igazat!

február 4. vasárnap

„Tisztátalanok pedig nem jutnak be oda, sem olyanok, akik utálatosságot vagy hazugságot cselekszenek…” (Jelenések 21:27)

Íme, két történet az igazmondásról:

1) Egy reggel egy édesanya vásárolni indult, és a bevásárlóközpontban a saját fiába botlott. Megdöbbentette és feldühítette, hogy a fia lóg az iskolából, és magyarázatot követelt. Türelmesen végighallgatta a gyerek magyarázatát, majd így válaszolt: „Nem vádollak hazugsággal, de még soha életemben nem hallottam, hogy az iskola jó magaviseletért elengedett volna valakit.”

2) Egy fogorvos, injekciós tűvel a kezében ezt mondja a fogorvosi székben ülő páciensnek: „Egy kis szúrást fog érezni. De az is lehet, hogy olyan érzés lesz, mintha állon rúgta volna egy ló.” Mosolygunk, de mindkét sztori tanulsága világos. Néha az igazság fáj – de sosem annyira, mintha hazudnának nekünk. Ha valakinek azért nem mondod meg az igazat, mert nem akarod megbántani az érzéseit, azzal azt kockáztatod, hogy még jobban megbántod. Az igazság olyan, mint egy tükör, lehetővé teszi, hogy azok, akiket szeretsz, olyannak lássák magukat, amilyenek valójában, és elvégezhessék a szükséges változtatásokat, igazításokat. Ha pedig magadról nem mondasz igazat, akkor hiteltelenné válsz. Ha a hitelességedet elveszíted, sok időbe telik azt visszaszerezni, ha egyáltalán lehetséges valaha. Ezért mondja a Biblia: „valljátok meg azért egymásnak bűneiteket, és imádkozzatok egymásért, hogy meggyógyuljatok” (Jakab 5:16). Ha nyíltan és őszintén beszélsz küzdelmeidről, akkor beszélgetőtársad is szabadnak fogja érezni magát arra, hogy ezt megtegye. Közben pedig mindkét fél gyógyul. Ezért a mai ige számodra ez: mindig mondj igazat!


Ne bíráló légy, hanem biztató! (2)

február 3. szombat

„Aki aggódik szívében, az levertté lesz, a jó szó viszont felvidítja.” (Példabeszédek 12:25)

... jó szó felvidítja

Miért jön könnyebben a szánkra a bírálat, mint a biztatás?

1) Saját fontosságunk tudata miatt. Ha elértünk egy bizonyos szintű sikert, úgy gondoljuk, hogy mi jobban tudjuk a dolgokat. Néha azonban előfordul, hogy amit tanítani akarunk, annak a meghallására az emberek nem állnak készen. Ilyenkor választás előtt állunk: vagy hátralépünk, teret adva Istennek, hogy ő végezze munkáját rajtuk, vagy megpróbáljuk lenyomni a torkukon a véleményünket. Ilyenkor jó, ha eszünkbe jut, hogy akit erővel próbálnak meggyőzni, még jobban ragaszkodni fog a véleményéhez. Lehet, hogy a te életedben is volt olyan időszak, amikor nem voltál tanítható, imádkozz hát azért az emberért, és hagyd, hogy Isten dolgozzon az ő időzítése szerint.

2) Tehetségünk miatt. Nem gondolunk bele, hogy talentumaink és tapasztalataink Isten kegyelmének köszönhetően olyan különlegesek (ld. Róma 12:6). Ezért elvárjuk másoktól, hogy érjenek fel a mi szintünkre, ha pedig nem ütik meg a mércét, akkor leszóljuk őket. Ne feledd: „ha az Úr nem építi a házat, hiába fáradoznak az építők. Ha az Úr nem őrzi a várost, hiába vigyáznak rá az őrök” (Zsoltárok 127:1). Lépj hátra, és engedd, hogy Isten végezze munkáját rajtuk!

3) Gyermekkori tapasztalataink miatt. Mindannyiunkat formál a neveltetésünk. A családi hátterünkből tanuljuk el azokat a megküzdési stratégiákat, melyeket használunk, legyenek azok jók vagy rosszak. Sőt, vannak köztünk olyanok, akiknek a szülei azt hitték, hogy a dicséret árt a gyermeknek, a bírálat viszont segíti. Ezért változtatnunk kell gondolkodásmódunkon, és mondandónkat összhangba kell hoznunk Isten Igéjével. Mert „aki aggódik szívében, az levertté lesz, a jó szó viszont felvidítja.”


Ne bíráló légy, hanem biztató! (1)

február 2. péntek

„Ne ítéljetek, hogy ne ítéltessetek!” (Máté 7:1)

 Ne ítéljetek...

Kedves szülő! Gyermeked lelkét összetörheted azzal, ha azt hangsúlyozod, mit csinál rosszul ahelyett, hogy arról beszélnél, amit jól csinál.

Kedves gyülekezeti tag! Lelkipásztorodat elcsüggesztheted bírálgatással, vagy bátoríthatod, amíg kiteljesedik abban a szolgálatban, amire Isten elhívta.

Miért választjuk inkább a kritikát a biztatás helyett? Mert könnyebb rámutatni mások hibáira, mint elbánni a saját hibáinkkal! Amíg az ő gyarlóságaikkal foglalkozunk, magunkat jobbnak érezzük. Jézus azonban nem engedi, hogy ilyen könnyen megússzuk: „hogyan mondhatod akkor atyádfiának: Hadd vegyem ki szemedből a szálkát! – mikor a magad szemében ott a gerenda. Képmutató, vedd ki előbb saját szemedből a gerendát, és akkor majd jól fogsz látni ahhoz, hogy kivehesd atyádfia szeméből a szálkát.” (Máté 7:4–5).

Gondolj most arra a személyre, csoportra vagy szervezetre, akiket legtöbbször szoktál bírálni, és arra, ki előtt kritizálod őket. Próbálsz nagyobbnak tűnni mások szemében? Régi, be nem gyógyult sebeket és megoldatlan gondokat hordozol, és ezek miatti haragodat kiárasztod bárkire, aki az utadba kerül? Jézus azt mondta: „Mert amivel csordultig van a szív, azt szólja a száj. A jó ember jó kincséből hoz elő jót, a gonosz ember gonosz kincséből hoz elő gonoszt. De mondom nektek, hogy minden haszontalan szóról, amelyet kimondanak az emberek, számot fognak adni az ítélet napján: mert szavaid alapján mentenek fel, és szavaid alapján marasztalnak el téged.” (Máté 12:34–37).

Mi a megoldás? Imádkozz így: „Fogadd kedvesen számnak mondásait és szívem gondolatait, Uram, kősziklám és megváltóm!” (Zsoltárok 19:15).


Krisztusra hasonlítani
február 1. csütörtök

„Hasonlóvá leszünk hozzá.” (1János 3:2)

Minden szülőnek ki kellene ezt írnia a gyerekszoba falára. Azok, akik fizikai vagy lelki betegséggel küzdenek, ezzel az ígérettel aludjanak el: „Hasonlóvá leszünk hozzá.” Mindannyian tanuljuk meg kívülről ezt az ígéretet: „Hasonlóvá leszünk hozzá.” El fogunk jutni az életnek ebből a formájából a Krisztushoz hasonló állapothoz. Lelki testünk lesz. Jelenlegi állapotodban az újjá nem teremtett tested harcol újjáteremtett lelked ellen. Szemed oda néz, ahová nem kellene. Ízlelőbimbóid nem helyénvaló élvezetekre vágynak. A szíved tudja, hogy nem kellene aggodalmaskodnod, de az agyad mégis csak aggódik. Valószínűleg Pálhoz hasonlóan te is így érzel: „gyönyörködöm az Isten törvényében a belső ember szerint, de tagjaimban egy másik törvényt látok, amely harcol az értelmem törvénye ellen, és foglyul ejt a bűn tagjaimban lévő törvényével” (Róma 7:22–23). A mennyben „tagjaid” már nem fognak lázadni. Új tested lelki test lesz, amelyben minden testrész együttműködik a cél érdekében. Joni Eareckson Tada, aki 17 éves kora óta kerekesszékben él, azt mondja: „Alig várom, hogy igazságba öltözhessek, bűn nélküli új testbe. Igen, csodálatos lesz állni, nyújtózkodni, kinyújtani karomat az ég felé, de sokkal csodálatosabb lesz, hogy tiszta dicsőítést ajánlhatok fel. Nem nyomorít többé semmilyen figyelemelterelés, nem bénít őszintétlenség, nem korlátoz a félszívűség lagymatagsága. Szívem csatlakozik a többiekhez, és buzog belőle az imádat. Végre teljes közösségben lehetünk majd az Atyával és a Fiúval. Számomra ez lesz a legjobb a mennyben.” A mai ige számodra tehát ez: „hasonlóvá leszünk hozzá.”


Imádkoztál már érte?
január 31. szerda

„Semmiért se aggódjatok, hanem imádságban és könyörgésben mindenkor hálaadással tárjátok fel kéréseiteket Isten előtt” (Filippi 4:6)

Képzeld el, hogy besétálsz egy étterembe, és megkérdezed, hogy készen van-e már a rendelésed? „Mikor rendelte meg?” – kérdezi a pincér. „Ó, én nem rendeltem – feleled –, csak azt hittem, talán van maguknál valami, ami az én nevemre szól.” Legalább ennyire nevetséges azt elvárni, hogy Isten válaszol olyan imákra, amiket nem mondtunk el – vagy nem hittel mondtunk. A Biblia azt mondja: „kívántok valamit, és nem kapjátok meg… azért, mert nem kéritek” (Jakab 4:2). Megad Isten mindent, amit kérsz tőle? Nem. „Vagy ha kéritek is, nem kapjátok meg, mert rosszul kéritek: csupán élvezeteitekre akarjátok azt eltékozolni” (Jakab 4:3). Kérésednek összhangban kell lennie Isten akaratával: „ha valamit az ő akarata szerint kérünk, meghallgat minket” (1János 5:14). Jeremiás azt mondta: „jó az Úr a benne reménykedőkhöz, a hozzá folyamodókhoz” (Jeremiás siralmai 3:25). A várakozásteli ima azt mutatja, hogy bízunk Isten jóságában. Tehát ahelyett, hogy magadban tépelődnél, vagy mindenki másnak beszélnél róla Istenen kívül, vagy saját kezedbe vennéd az ügyet, mondd ezt: „Uram, bízni fogok benned, bármi legyen is a végeredmény”, és ő meg fogja jutalmazni hitedet. Pál azt írja: „Semmiért se aggódjatok, hanem imádságban és könyörgésben mindenkor hálaadással tárjátok fel kéréseiteket Isten előtt.” Állást keresel? Segítségre van szükséged egy probléma leküzdéséhez? Szeretnéd, ha egy szeretted üdvösséget nyerne? Szeretnél mélyebb lelki életet élni? Testi vagy lelki gyógyulásra vágysz? Vezetésre, iránymutatásra? Jézus azt mondta: „Atyátoknak nagy örömöt okoz, hogy nektek adja országának javait” (Lukács 12:32 NLT). Isten jó akar lenni hozzád, ezért mondd el neki „szíved kéréseit” (ld. Zsoltárok 37:4). Aztán adj hálát neki, és hidd, hogy a válasz meg fog érkezni – az ő időzítése szerint!


Anyagi biztonság

január 30. kedd

„Megadja és megsokasítja vetőmagotokat, és megszaporítja igazságotok gyümölcsét.” (2Korinthus 9:10 RÚF)

„Megadja és megsokasítja vetőmagotokat, és megszaporítja igazságotok gyümölcsét.” (2Korinthus 9:10 RÚF)

Vannak, akik azt gondolják, hogy Isten ellenzi azt, hogy pénzünk legyen, vagy nem akarja, hogy valakinek túl sok legyen belőle. A Biblia azonban azt mondja, hogy Isten „megadja és megsokasítja vetőmagotokat, és megszaporítja igazságotok gyümölcsét. Így mindenben meggazdagodtok a teljes tisztaszívűségre…” (2Korinthus 9:10–11). Szeretnél egy jó tanácsot? Vond be Istent a pénzügyeidbe, és engedd, hogy benne is maradjon! Ez olyan terület, ahol interaktív kapcsolatod lehet vele, de neked kell őt behívnod. Gondolj bele, hallottál már valaha valakit így imádkozni? „Uram, sok éven át visszatartottam tőled, ami megilletett volna, és a saját fejem után mentem. Végül teljes anyagi csődbe jutottam. De még mindig úgy gondolom, hogy az én tervem működhet. Majd egyedül megoldom a dolgokat, te pedig nyugodtan segíthetsz addig másoknak.” Nem, amikor anyagilag összeomlunk, akkor igenis szeretnénk Istent bevonni pénzügyeinkbe, és arra összpontosítunk, hogy meggyőzzük őt, jöjjön a segítségünkre. Ilyenkor imádságunk S.O.S. jellegű. „Segíts, Uram! Csinálj valamit! Bármit!” Eljutottunk arra a pontra, amikor végre hajlandóak vagyunk elismerni, hogy mindent Isten irányít. Többé nem szégyelljük kérni, hogy tegye meg, amiről mindig is tudtuk, hogy képes rá: küldjön pénzt, vagy enyhítsen az anyagi nyomáson. Akkor mi akadályoz abban, hogy most vond be Istent – mielőtt még a csőd beütne? Nem lenne észszerűbb, ha olyan helyzetben lennél, hogy isteni közbeavatkozása gyorsan és gyakran megtörténhessen?


Az intimitástól való félelem legyőzése (2)

január 29. hétfő

„Pál nyakába borultak, és csókolgatták őt.” (Apostolok cselekedetei 20:37)

Az érzelmi intimitás az egyik legnagyobb ajándék, amit egy másik embernek adhatunk. Ez feltölti a másik lelkét, sőt, a sajátodat is. Elűzi a magányosságot. Igen, a Biblia még a mai macsó társadalomban is érzelmi intimitást javasol a férfiaknak. Az efezusi gyülekezet vénei, amikor rájöttek, hogy soha többé nem fogják Pált látni, „nagy sírásra fakadtak, Pál nyakába borultak, és csókolgatták őt. Különösen azon a szaván szomorodtak el, hogy többé nem fogják őt viszontlátni.” Bill Russel, a híres sportoló mondja: „A legtöbb embernek nehezebben megy, hogy engedje magát szeretni, mint az, hogy találjon valakit, aki szereti.” Mit tehetsz tehát?

1) Ismerd fel félelmed forrását! Mi történt, ami miatt kerülöd azt, hogy valaki jobban megismerjen?

2) Fogadd el magad teljesen! Minden porcikáddal, minden gyengeségeddel együtt Isten mesterműve vagy, így nem kell többé azon aggódnod, hogy valaki elutasít azért, mert nem vagy tökéletes.

3) Teszteld a pályát! Kezdd fokozatosan, először csak néhány baráttal, kezdj el nyíltan beszélni szükségeidről és arról, hogy valójában hogyan érzel. Valld be, ha problémáid vannak a súlyoddal, az önértékeléseddel, szokásaiddal vagy bármi mással. Ahelyett, hogy másvalakinek tettetnéd magad, kérj segítséget! Találj örömöt az őszinteségben.

4) Gyakorold kimondani a számodra fontos embereknek azt, hogy „szeretlek”, akkor is, ha ez szokatlanul hat. Ne félj! A „szeretlek” nem azt jelenti, hogy „a rabszolgád akarok lenni”, sem azt, hogy „eltűrök mindent a kapcsolatunk kedvéért.” Egyszerűen azt jelenti: „Elköteleztem magam erre a kapcsolatra, és hiszem, hogy Isten segítségével meg tudjuk oldani a problémákat.”


Az intimitástól való félelem legyőzése (1)

január 28. vasárnap

„Még mindketten mezítelenek voltak: az ember és a felesége; de nem szégyellték magukat.” (1Mózes 2:25)

Ádámnak és Évának nem voltak titkaik egymás előtt. „Még mindketten mezítelenek voltak: az ember és a felesége; de nem szégyellték magukat.” Isten az első emberpárnak adta a föld kormányzásának hatalmát. Ekkor lépett a Sátán a képbe. Mit támadott meg? A bizalmas kapcsolatukat, az intimitásukat! „Ekkor megnyílt mindkettőjük szeme, és észrevették, hogy mezítelenek. Ezért fügefaleveleket fűztek össze, és ágyékkötőket készítettek maguknak.” (1Mózes 3:7). Az intimitás nyíltságot, őszinteséget és bizalmat jelent. Amikor Ádám és Éva ezt elvesztették, elrejtőztek Isten elől – és egymás elől is. Azóta mindannyian rejtőzködünk. Az érzelmi intimitás az alapja minden jelentőségteljes kapcsolatnak. Enélkül a kapcsolatok sekélyessé válnak, nem nyújtanak beteljesedést. Félünk feltárni a másiknak félelmeinket, szükségeinket, bizonytalanságainkat, titkainkat, reményeinket, álmainkat, furcsa véleményünket és nemkívánatos részeinket. Ez a félelem a magánytól való félelemben gyökerezik. „Ha igazán ismernél, biztosan elhagynál.” Vagy az elégtelenségtől való félelemben: „Lehet, hogy csalódott leszel, mert nem tudom teljesíteni az elvárásaidat.” Vagy az irányítás elvesztésének félelmében: „Most, hogy már tudod, hogyan érzek, ezt arra fogod használni, hogy uralkodj rajtam.” A nők „nehezen elérhetőt” játszanak, a férfiak pedig „kemény fickót”, akinek nincs szüksége senkire. Mi a megoldás? Tanuljatok meg együtt imádkozni! Legőszintébb pillanataink azok, amikor Isten előtt állunk, aki már úgyis mindent tud rólunk. Amikor ezeket a perceket együtt töltjük, a gátak leomlanak, szívünk meglágyul egymás felé, és közelebb kerülünk egymáshoz.


Apa-fia beszélgetés (2)

január 27. szombat

„Sok beszéddel rá is vette, hízelgő szóval elcsábította.” (Példabeszédek 7:21)

Henry Brandt pszichológus beszél arról, hogy fia mennyire felhúzta magát azon, hogy nem adta neki oda az autót estére, hogy egy lánnyal lemenjen a tópartra sötétedés után. „Mi bajod, apa? – követelőzött a fiú. – Nem bízol bennem?” Brandt így válaszolt: „Egy autóban éjszaka egyedül egy tóparton egy gyönyörű nővel? Még magamban sem bíznék!” Salamon részt vett gyermekei életében, idejében és határozottan tanította őket Istennek a szexre vonatkozó nézetéről. A Példabeszédek három leghosszabb szakasza, az ötödiktől a hetedik részig végig ezzel a témával foglalkozik. Az 5. és 6. részben a házasság előtti szexet, a paráznaságot tárgyalja, majd csaknem az egész 7. részben a házasságon kívüli szexet, a házasságtörést. A kettő között arról is őszintén és egyenesen beszél, hogy milyen az Isten akarata szerinti szex. A lelkészek és a szülők túl sokáig dugták a homokba a fejüket, remélve, hogy ez a téma csak úgy eltűnik. De ezt a témát nem lehet kikerülni. George Gallup közvélemény-kutató állítja: „Kétségtelen, hogy a szexszel kapcsolatos kérdések lesznek a legfontosabb ügyek, amivel minden egyháznak szembe kell néznie a közeljövőben. Abortusz, AIDS, házasság előtti szex, homoszexualitás – ezek mind ott lesznek a forgatagban.” Salamon így figyelmeztette fiát: „Sok beszéddel rá is vette, hízelgő szóval elcsábította.” Tehát akár apa, anya, egyedülálló szülő vagy akár nagyszülő vagy, gyermeked nem fogja megtenni a rossz lépést, ha nincs rosszkor, rossz helyen, rossz társaságban. Ezért tanítsd őt így: „Ha nem akarod megégetni magad, ne játssz a tűzzel!”


Apa-fia beszélgetés (1)
január 26. péntek

„Hallgass, fiam, apád intésére” (Példabeszédek 1:8)

„Hallgass, fiam, apád intésére” (Példabeszédek 1:8)

A Példabeszédek könyvében huszonháromszor olvassuk a fiam megszólítást, az apa szó pedig tizenkilencszer fordul elő. Olyan ez a könyv, mint egy apa levele a fiához. Ugyanakkor levél egy apától más apáknak arról, hogy milyen a jó apa. Nemcsak arra tanítja az apákat, hogyan vezessék gyermekeiket, hanem arra is, hogyan éljenek példaadóan. Érdekes, hogy ez a levél sok figyelmeztetést tartalmaz a szexualitás helytelen megélésével kapcsolatban, és elmondja, hogy ez milyen sok szívfájdalmat hozhat. Mindannyian hallottuk már a történetet a tizenkét éves fiúról, akinek az apja ezt mondta: „Fiam, talán ideje lenne elbeszélgetnünk a szexről.” A kissrác így felelt: „Persze, apa. Mire vagy kíváncsi?” Szomorú igazság, hogy manapság gyermekeink a szexualitással kapcsolatos ismereteiket az iskolában, a barátoktól, az internetről és kísérletezésből szerzik – nem pedig otthon kapják meg. Salamon azt írja: „Miért mámorosodnál meg, fiam, a más asszonyától, miért ölelnéd idegen asszony keblét?” (Példabeszédek 5:20). A szexuális felvilágosítás jó megoldás – ha jó tanár tanítja, a megfelelő környezetben és a megfelelő tanterv szerint. A megfelelő tanár pedig te vagy, kedves édesapa, a tanterem az otthonod, és a megfelelő tanterv a Biblia. Egy tízezer diák körében végzett felmérés kimutatta, hogy a szilárd szülői értékrendnek és felügyeletnek van legjelentősebb hatása egy tizenéves szexuális aktivitására. Azok a szülők, akiknek szoros kapcsolatuk van leánygyermekükkel, és felügyelik tanulását és szabadidős tevékenységét, 42 százalékkal csökkentik leányuknál a házasságon kívüli terhesség valószínűségét. Tehát kedves édesapák – és édesanyák – ne hallgassatok! Legyetek részesei gyermeketek életének! Nem engedhetitek meg magatoknak, hogy kimaradjatok belőle!

 


Ha szeretnéd megkapni, add oda!
január 25. csütörtök

„Adjatok, és adatik nektek: jó, megnyomott, megrázott, megtetézett mértékkel adnak öletekbe. Mert amilyen mértékkel ti mértek, olyan mértékkel mérnek viszonzásul nektek.” (Lukács 6:38)

"...adni kell, adni, mindent odaadni..."

Egy este egy férfi jött Teréz anyához, és egy nyolctagú családról számolt be neki, akik már egy hete nem ettek. Amikor Teréz anya elment a házhoz, az alultáplált kisgyermekeket látva egy zsák rizst adott nekik. A gyermekek anyja ekkor valami érdekes dolgot tett. Megtartotta a zsák rizs felét, de a másik felével elindult valahová. Amikor visszatért, Teréz anya megkérdezte tőle, hogy hová ment? „A szomszédaimhoz – válaszolta az asszony –, ők is éhesek.” Teréz anya így összegzi visszaemlékezését: „Nem azon csodálkoztam, hogy adott, a szegények általában igazán nagylelkűek. Azon lepődtem meg, hogy tudta róluk, hogy éhesek. Szinte törvényszerű, hogy amikor szenvedünk, nincs időnk másokra.” A Biblia azt tanítja, hogy amikor mások szükségeire összpontosítunk, Isten gondoskodik arról, hogy a mi szükségeink be legyenek töltve (ld. Efezus 6:6–8). Szóval, ha szeretnéd megkapni, add oda! Megmondom, miért:

1) Az adakozás a kulcs az áldásokhoz. Jézus azt mondta: „Adjatok, és adatik nektek: jó, megnyomott, megrázott, megtetézett mértékkel adnak öletekbe.”

2) Az a mag, amit most elvetsz, meghatározza jövőbeli aratásod mértékét. Nincs olyan túl kicsi mag, ami ne tudna sokszoros termést hozni, ha hajlandó vagy elvetni. Ha találsz egy ügyet, ami nagyobb az önérdekednél, és abba beleadod magad, akkor két dolgot fogsz felfedezni. Először is, hogy nem baj, ha elismered korlátaidat, amíg nem azokra alapozod az életedet. Másodszor, hogy Isten áldásai akkor áradnak ki, ha odaadod, amid van, ahelyett, hogy csak beszélnél arról, amid nincs. Tehát, ha szeretnél valamit kapni, add oda!

 


A viszonzás törvénye
január 24. szerda

„Imádságaid és alamizsnáid emlékeztetőül feljutottak az Isten elé.” (Apostolok cselekedetei 10:4)

Nagylelkűséged azok felé, akik szükségben vannak, meg fogja határozni Isten bőkezűségét irántad

Eddig az evangéliumot kizárólag a zsidóknak hirdették. De ez hamarosan megváltozik. Egy Kornéliusz nevű férfi „az egyik délután három óra tájban látomásban tisztán látta, hogy az Isten angyala bemegy hozzá, és megszólítja: Kornéliusz! … Imádságaid és alamizsnáid feljutottak az Isten elé, és ő emlékezik azokra. Most azért küldj embereket Joppéba, és hívasd magadhoz azt a Simont, akit Péternek is hívnak.” (ApCsel 10:3–5 RÚF). Imádságainak és nagylelkűségének köszönhetően Kornéliusz lett az első pogány, aki hallotta az evangéliumot és üdvösséget nyert. Micsoda viszonzás! Isten hallja a kedves szavakat, melyeket szenvedő embereknek mondasz. Látja, amikor áldozatot hozol és adakozol, miközben magad is szűkösen élsz. Azzal, hogy azt teszed, amit teszel, Istennek készíted az utat, hogy segíthessen neked. Ő elraktározza mindezeket, hogy amikor majd neked lesz szükséged rá, akkor bőségesen legyen a számládon és felvehess belőle. Egy hölgy kutyakozmetikus vállalkozást akart indítani, és ezért imádkozott, de nem volt pénze reklámra. Elment tehát a helyi állatmenhelyre, és felajánlotta, hogy kicsinosítja az ott lévő állatokat, hogy így nagyobb eséllyel találjanak gazdára. Érdekes módon, minél többet dolgozott a menhelyen, saját vállalkozása annál inkább fellendült, mert híre szájról szájra járt, míg végül már annyi kliense lett, amennyit egyedül el sem bírt látni. Azt kérded: „Azt jelenti ez, hogy ha nem segítek másoknak, Isten sem fog segíteni nekem?” Hála Istennek, az ő szeretete feltétel nélküli. De ha nemet mondasz az adakozásra, amikor lehetőséged nyílna rá, azzal annak lehetőségét is elmulasztod, hogy kaphass valamit. A viszonzás törvénye egyszerű: Isten azt ígéri, hogy ha nagylelkű vagy másokkal, ő is bőkezűen fog bánni veled (ld. 2Korinthus 9:6–8).

 


Ne feltételezz!
január 23. kedd

„Aki lustán dolgozik, elszegényedik, de a szorgalmas munka meggazdagít.” (Példabeszédek 10:4)

„Aki lustán dolgozik, elszegényedik, de a szorgalmas munka meggazdagít.” (Példabeszédek 10:4)

Ne gondold, hogy utasításaidat mindenki világosan megérti, és pontosan végrehajtja. A Biblia azt mondja: „a szorgalmas munka meggazdagít”, és a szorgalmas szó azt is jelenti, hogy gondosan odafigyel valaki a részletekre. Amikor utasítást adsz valakinek, ellenőrizd, hogy készített-e feljegyzést róla. Ha nem, az aggodalomra adhat okot. A tapasztalatlanok és a nem kellő elkötelezettséggel hozzáállók hajlamosak az emlékezetükre bízni mindent, pedig a legrövidebb ceruza is jobb, mint a leghosszabb memória. Amikor valaki nem tekinti elég fontosnak, amit mondtál ahhoz, hogy leírja, azzal jelez valamit – és ez a jel vörösen villogó vészjelzés. Még ha jó szándékú is az illető, elfoglaltsága vagy túlzott magabiztossága miatt könnyen elfelejtheti utasításaidat. Azok, akik megbízhatóan végzik a rájuk bízott feladatot, mindig kérdéseket tesznek fel a kapott utasítással kapcsolatban. Például, ha arra kéred őket, hogy hívjanak fel valakit egy bizonyos ügyben, akkor automatikusan vissza kellene kérdezniük:

a) Van ennek valamilyen határideje?

b) Mikorra kérsz visszajelzést a hívás eredményéről?

c) Van még valami, amit tudnom kell ezzel kapcsolatban? Ha ilyen jellegű kérdések nem vetődnek fel, akkor a megbízott személy nagy valószínűséggel nem veszi eléggé komolyan feladatát. Ha valaki azt mondja: „megpróbálom elintézni”, ez megint csak vészjelzés, mert az esetek többségében nem fogja megtenni. A próbálom szó gyakran az ímmel-ámmal végzett munkát jelzi. Utasításaidat egy bizonyos embernek add ki – ne kettőnek! Jegyezd fel a dátumot, amikor az utasítást kiadtad, és azt az időpontot is, amikorra a visszajelzést kéred. Másként fogalmazva: csak olyannak adj ki utasítást, aki képes fogadni és végrehajtani azt.

 


Honnan tudod, hogy igazán megbocsátottál valakinek?
január 22. hétfő

„Még a füst szaga sem járta át őket.” (Dániel 3:27)

Az az ember, aki igazán Istennel jár, irgalmas és megbocsátó

Amikor Nebukadneccar király Sadrakot, Mésakot és Abédnegót a tüzes kemencébe dobatta, Isten sértetlenül hozta ki őket onnan, úgy, hogy „még a füst szaga sem járta át őket.” Mindannyian találkoztunk már „füstszagú” emberekkel. A viselkedésük ezt mondja: „Nehéz időszakon mentem keresztül, és emiatt még mindig zaklatott vagyok.”
Mi a helyzet veled? Az átélt dolgok megkeményítették vagy meglágyították a szívedet? Beszédednek pozitív vagy negatív csengése van? Megkötöznek a múltad emlékei? Mindenkinek, aki csak meghallgat, a fájdalmadról beszélsz? Nem látod, hogy ezzel a múlthoz láncolod magad? Amikor a cirkuszi elefántok még kicsik, és nincsenek tudatában erejüknek, egy lánccal egy karóhoz kötik őket, hogy így korlátozzák mozgásukat. Később, a felnőtt, kifejlett egyedeknek már van erejük elszakítani a láncot, mégis megkötözve maradnak. Miért? Mert elfogadták, hogy a korlátozottság végleges! Nem a lánc kötözi őket, hanem az emlék! Ha te is fájdalmas és elerőtlenítő emlékekhez vagy kötve, a mai ige számodra ez: „Urunk, Istenünk, más urak voltak a gazdáink, nem te, de csak a te nevedet dicsérjük. A halottak nem kelnek életre, az árnyak nem támadnak föl. Ezért mikor megbüntetted és kiirtottad őket, még az emlékezetüket is eltörölted!” (Ézsaiás 26:13–14 RÚF).
Bármi is kísért emlékeidben, ki kell mondanod, hogy megszabadultál kötelékeitől. Állj rá Isten igéjére, hadd lépjen működésbe szabadító ereje!

 


Sareptába küld Isten?
január 21. vasárnap

„Kelj föl, és menj el a Szidónhoz tartozó Sareptába, és lakj ott!” (1Királyok 17:9)

Engedelmeskedj Istennek...

Kiszáradt a patak, melyből Illés ivott, és a hollók, melyek korábban minden nap hoztak élelmet, nem jöttek többé. Amikor ilyen történik, Isten próbálja felhívni a figyelmedet! Fel akar készíteni az indulásra. Ezután Isten Illést egy szegény özvegyhez küldte Sareptába, és biztosította arról, hogy az özvegyasszony majd ellátja élelemmel. Ez bizonyára nehéz volt egy vezető számára, aki ahhoz volt szokva, hogy ő szolgál mások felé. Illés rátalált az éhínségtől sújtott városban az asszonyra, aki éppen az utolsó étkezést készítette elő magának és a fiának. Ennek ellenére felszólította őt, hogy engedelmeskedjen Istennek megígérve, hogy: „a lisztesfazék nem ürül ki, és az olajoskorsó nem fogy ki, míg az Úr esőt nem ad a földre” (1Királyok 17:14). Honnan volt Illésnek ekkora hite, hogy ilyet mondjon? Onnan, hogy a saját életében már bizonyítva látta Isten hűségét! Akkor tudsz a hitedről beszélni, ha hitben jársz, ha hit által élsz. A hit azzal is épül, ha hitben járó emberek társaságát keresed, mert a hit ragályos. Ez történt ezzel az özveggyel is. Lehet, hogy ő és a fia nem ettek ötfogásos vacsorát minden este, de Isten gondoskodott arról, hogy minden szükségessel rendelkezzenek, amíg az éhínség tart. Ezért ha pillanatnyilag nincs meg mindened, amire vágysz, engedelmeskedj Istennek azzal, amit már kaptál tőle, és bízz benne, hogy amikor eljön az ideje, ő többet is fog küldeni. Figyeld meg azt is, hogy itt az asszony és a próféta hite egyaránt próbára volt téve. Tehát akár kezdő, akár sokat próbált, viharedzett hívő vagy, hitpróbák mindig érni fognak. Isten ma épp a te saját Sareptádba küld? Ne vitatkozz! Indulj el azonnal, mert Isten áldásai az engedelmességeden múlnak.

 


A jó házasság tízparancsolata
január 20. szombat

„Legyen megbecsült a házasság mindenki előtt!” (Zsidók 13:4)

legyen megbecsült a házasság

Íme a jó házasság tízparancsolata:

1) Isten azt mondta, hogy „legyen megbecsült a házasság”, tehát maradjatok hűségesek egymáshoz. Mindenki másról lemondva házastársad legyen az első helyen – nem az édesanyád, nem az édesapád, nem a fiad vagy a lányod. A házastársad az életre szóló társad.

2) Ne feledjétek, hogy „ti Isten temploma vagytok, és az Isten Lelke bennetek lakik” (1Korinthus 3:16). Ne tegyétek tönkre az egészségeteket mértéktelen evéssel, dohányzással, alkohollal, kábítószer-fogyasztással, így remélhetőleg hosszú, egészséges életetek lehet szeretteitek körében.

3) Soha ne engedjétek, hogy munkátok vagy hobbitok elidegenítsen a családotoktól. „Bizony, az Úr ajándéka a gyermek, az anyaméh gyümölcse jutalom” (Zsoltárok 127:3), és a legértékesebb ajándék, amit te nekik adhatsz, az időd.

4) Ne felejtsétek el, hogy a tisztaság erény.

5) Készségesen osszátok meg földi javaitokat egymással! Ne kényszerítsétek egymást alamizsnáért könyörgő koldus szerepébe.

6) Ne felejtsétek egymásnak mondani: „Szeretlek!” Ha tudjátok is egymásról, hogy szerelmetek állhatatos, akkor is jólesik újra és újra hallani ezt a szót.

7) Ne felejtsétek, hogy a házastárs elismerése többet ér, mint száz idegen csodáló pillantása.

8) Őrizzétek otthonotok békéjét és rendjét, mert így boldog időskorotok lehet.

9) Mindig bocsássatok meg nagylelkűen, hiszen közülünk kinek ne lenne szüksége bocsánatra? „Legyetek egymáshoz jóságosak, irgalmasak, bocsássatok meg egymásnak, ahogyan Isten is megbocsátott nektek a Krisztusban” (Efezus 4:32).

10) Tiszteljétek Istent, így a gyermekeitek sokkal nagyobb valószínűséggel fognak titeket tisztelni, ha felnőnek (ld. Példabeszédek 22:6).

 


Ne érd be vele!
január 19. péntek

„Táré fogta fiát, Abrámot… és elindult velük Úr-Kaszdimból, hogy Kánaán földjére menjen. Eljutottak Háránig, és ott letelepedtek.” (1Mózes 11:31)

…de egyet teszek: ami mögöttem van, azt elfelejtve, ami pedig előttem van, annak nekifeszülve futok egyenest a cél felé… (Filippi 3,14 )

Futsz nekifeszülve „egyenest a cél felé, Isten mennyei elhívásának a Krisztus Jézusban adott jutalmáért” (ld. Filippi 3:14), vagy megelégszel azzal is, amit útközben találsz? Isten szövetséget kötött Ábrahámmal – olyat, melynek mind a mai napig kihatása van. Kevésbé ismert tény, hogy sok évvel korábban Ábrahám apja, Táré is elindult Kánaán bővölködő földjére, ahová Isten később Ábrahámot is hívta. Csakhogy Táré nem ért oda. Amikor családjával eljutott Háránig, ott letelepedett. Nem kérdés, hogy nem volt könnyű sok száz mérföldet utazni nehéz terepen, állatokkal, gyermekekkel és szolgákkal. El tudod képzelni, micsoda szervezést igényelt mindez? Ne feledd, akkor még nem voltak költöztető cégek, akik felpakolnak helyetted! Végül Táré úgy döntött, hogy nem tud már tovább menni, letelepedett tehát ott, ahol kényelmesen érezte magát. Joel Osteen megjegyzi: „Azon tűnődöm, vajon hányszor tesszük mi is ugyanezt. Van egy nagy álmunk… szeretnénk kiválóak lenni a hivatásunkban… szülőként… és az Istennel járásban. Elindulunk, de a dolgok egyre nehezednek, és a célunkat nem sikerül olyan gyorsan elérni, mint ahogy reméltük. Talán Ábrahám apjához hasonlóan ezt mondjuk: »Telepedjünk le itt. Elégedjünk meg ezzel. Nem igazán ezt akartuk, de ez is elég jó.« Ne ess ebbe a csapdába! Az »elég jónál« többre vagy teremtve. Ne elégedj meg egy kis szeretettel és örömmel, egy cseppnyi békességgel és nyugalommal, egy aprócska segítséggel, boldogsággal… Szedd a sátorfádat, pakold össze a holmidat, és indulj tovább! Nézz a nagyobb célra! Talán késedelmet szenvedtél, de újrakezdheted az utat!”

 


Isten az utóvéded
január 18. csütörtök

 

„Az Úr jár előttetek, Izráel Istene lesz mögöttetek is.” (Ézsaiás 52:12)

Légy türelmes és higgy! Bízz Istenben, mert ő mindig a javadat munkálja.

 

Isten nemcsak előtted jár, de a Biblia azt mondja, hogy a hátadat is fedezi! Robert H. Schuller írta: „Amikor az izraeliták hadba vonultak a pusztai vándorlás és az Ígéret földjének elfoglalása idején, a seregnek mindig volt előőrse és utóvédje is. Az előőrs felderítőket küldött ki, és az így megszerzett értesülések alapján javaslatot tett az előrehaladásra. Az utóvéd amellett, hogy védett a hátbatámadástól, helyreállította a károkat, és összeszedte az elhagyott értékeket is. Isten az én hátvédem. Én folyamatosan előrenyomulok – mint ahogy te is –, néha túlságosan is rohanó életet élek, és befejezetlenül hagyok dolgokat. Isten azonban ott van a hátam mögött, és befejezi, amit én félbehagytam… Ha hátranéznél, mennyi befejezetlen munkát látnál, amit egy sürgető új feladat miatt hagytál félbe? Ha te megtetted a tőled telhetőt, Isten meg fogja tenni a többit. Beszélgettem szülőkkel tizenéves gyermekeikről. Gyakran mondták, hogy bárcsak ezt vagy azt tettek vagy nem tettek volna. Én kedvesen emlékeztettem őket arra, hogy megtették a tőlük telhetőt. Ezután már bízniuk kell Istenben, hogy utóvédként befejezi a munkát, összeszedegeti a széttört darabkákat, és valami csodálatosan szépet hoz létre belőle.” Feladatot bízott rád Isten? Összpontosíts arra, ami most van előtted, nem arra, ami majd fél év vagy egy év múlva vár rád. Ne hagyd, hogy bármi is eltérítsen (ld. Példabeszédek 4:27)! Ez különösen is nagy kihívást jelent napjainkban, amikor annyi minden akarja megragadni a figyelmünket. Ne feledd: a küldő ereje sokkal fontosabb, mint annak az ereje, aki kapja az üzenetet. A mai Ige számodra ez: Ne félj, Isten az utóvéded!

 


Hűséges és sikeres
január 17. szerda

„Ura így szólt hozzá: Jól van, jó és hű szolgám.” (Máté 25:23)

Jól van, jó és hűséges szolgám...

Isten azt akarja, hogy sikert érj el az életben (ld. Józsué 1:8). Ő meg is fogja adni a siker eléréséhez szükséges eszközöket, stratégiákat és kapcsolatokat. Dávid egyszerű pásztorfiú volt, de Isten Izráel királyává tette. A Bibliában az áll: „Dávid minden útján sikerrel járt, mert vele volt az Úr” (1Sámuel 18:14). Isten szerint azonban a siker egész mást jelent, mint a világ szerint. Mark Hatfield, az USA volt szenátora beszámol arról, amikor Teréz anyával bejárta Kalkuttát. Meglátogatták a „Haldoklók házát”, ahol beteg gyermekekről gondoskodnak utolsó napjaikban, és elmentek a rendelőintézetbe is, ahol a szegények százával álltak sorba orvosi ellátásért. Látva Teréz anya szolgálatát, ahogy eteti és ápolja azokat, akiket mások csak otthagytak meghalni, Hatfieldet mélyen megrendítette a rengeteg szenvedés, mellyel Teréz anya és munkatársai naponta találkoznak. „Hogyan képes ekkora terhet úgy hordozni, hogy nem roskad össze alatta?” – kérdezte. Teréz anya így válaszolt: „Kedves szenátor úr, én nem arra kaptam elhívást, hogy sikeres legyek, hanem arra, hogy hűséges legyek.” Vannak, akiket Isten arra hívott, hogy a reflektorfényben szolgáljanak, míg másokra árnyékban végzett szolgálatot bízott. Néhányaknak abban a kiváltságban van részük, hogy megkapják a világ elismerését és kitüntetéseit, de legtöbbünk nem kap ilyet. El kellene csüggednünk emiatt? Egy pillanatra sem! Istennél a hűség sikernek számít. Egy napon, amikor majd ott fogsz állni Isten előtt, ezeket a szavakat fogod hallani: „Jól van, jó és hű szolgám, a kevésen hű voltál, sokat bízok rád ezután, jöjj, és osztozz urad örömében!” (Máté 25:23 RÚF).

 


Ne csak imádkozz – higgy!
január 16. kedd

„Higgyétek, hogy mindazt, amiért imádkoztok, és amit kértek, megkapjátok, és meg is adatik nektek.” (Márk 11:24)

Higgyétek...

Imádságaink egyik hibája, hogy nem számítunk Isten válaszára. A Bibliában azt olvassuk: „hit nélkül pedig senki sem lehet kedves Isten előtt, mert aki az Istent keresi, annak hinnie kell, hogy ő van; és megjutalmazza azokat, akik őt keresik” (Zsidók 11:6). Isten csakis a hit valutáját fogadja el, a hit pedig „hallásból van, a hallás pedig a Krisztus beszéde által” (Róma 10:17). Ahogy egyre jobban belemerülsz a Szentírásba, a hit gyökeret ver benned és növekedni kezd. Az imáid pedig a hit által lesznek hatékonyak. De mi van akkor, ha hited összhangban van Isten Igéjével, mégis késik imádságodra a válasz? Csak imádkozz tovább és higgy tovább! „Ne veszítsétek el tehát bizalmatokat, amelynek nagy jutalma van. Mert állhatatosságra van szükségetek, hogy az Isten akaratát cselekedjétek, és így beteljesüljön rajtatok az ígéret.” (Zsidók 10:35–36). Amikor egy vidéket súlyos aszály sújtott, a helyi gyülekezet meghirdetett egy imaalkalmat. A kisvárosnak szinte az egész lakossága összegyűlt (érdekes, hogy a gondok sikeresen ráirányítják figyelmünket Istenre). Ahogy a lelkész végignézett a dugig tömött templomon, észrevett egy tizenegy éves kislányt az első sorban, aki ragyogott a lelkesedéstől. Mellette a padon egy piros esernyő volt használatra készen. A gyermeki ártatlanság és szépség láttán a lelkész elmosolyodott, miközben a kislány hitét összehasonlította a többiekével. A gyülekezetére nézve így szólt: „A többiek azért jöttek, hogy esőért imádkozzanak, de ő arra is számított, hogy Isten válaszolni fog!” Tehát ne csak imádkozz – higgy!


Ő mindig egy lépéssel előtted jár (3)
január 15. hétfő

„Nem érhet téged baj, sátradhoz közel sem férhet csapás.” (Zsoltárok 91:10)

 Nem érhet baj

A kilencéves Keith Pulles számára a családi úszómedence téliesítése jelentette a nyár végét. Visszaemlékezésében így ír: „Komor hangulatban néztem az ablakból, ahogy apa kinyitott egy edényt, és vegyszert kezdett szórni a medencébe. Aztán egy másik dobozt nyitott ki, és annak tartalmát is beleöntötte. »Jó sok cucc ez egyetlen medencéhez« – gondoltam. Abban a pillanatban megcsörrent a telefon, én pedig odaszaladtam, hogy megnézzem, ki hív. »Ismeretlen hívószám.« Anya és apa figyelmeztettek, hogy ne beszéljek idegenekkel, de aznap egy belső hang azt mondta: »Vedd fel!« A késztetés annyira erős volt, hogy felvettem a telefont, és beleszóltam. »Steve Pullest keresem« – mondta az ismeretlen hang. Bizonyára valamilyen ügynök lehet, gondoltam, de valamiért mégis azt mondtam: »Várjon, mindjárt hívom.« Kezemmel a telefonnal kimentem, és kiáltottam apának, hogy telefonja van. Apám előrejött a hátsó kertből, és átvette a telefont. »Halló, tessék! Ki az?« – kérdezte. Néhány másodperc múlva elvette a telefont a fülétől és kikapcsolta. »Nem volt benne senki« – mondta. Hirtelen hatalmas durranást hallottunk a hátsó kert felől. »A medence!« – kiáltott apám. Kiderült, hogy két olyan vegyszert kevert össze, amit nem lett volna szabad. A vegyület felrobbant, és mérgező gázok szabadultak fel… ha abban a pillanatban apa ott lett volna, belehalt volna. Ismeretlen hívó? Nem hinném. A hívó fél a mi számunkat hívta, és apámat kérte a telefonhoz.” A zsoltáros azt mondta: „nem érhet téged baj, sátradhoz közel sem férhet csapás.” Isten ma is vigyáz rád és szeretteidre.

 


Ő mindig egy lépéssel előtted jár (2)
január 14. vasárnap

„Pajzs és páncél a hűsége.” (Zsoltárok 91:4)

Tollaival betakar...

Mavis Gustafson Pigford egy vásáron ajándékba kapott egy Bibliát. Betette a táskájába, és el is feledkezett róla. Később, ahogy az utcán ment, egy autó melléhúzódott, a sofőr fegyvert fogott rá, és kényszerítette, hogy szálljon be. Az asszony így emlékszik vissza: „Tettem, amit mondott. Értem nyúlt, és le akart nyomni az ülésre. Dulakodtunk… végül rám parancsolt, hogy szálljak ki az autóból. Mielőtt a lábam letehettem volna, lövést hallottam, és éles fájdalmat éreztem az oldalamban. Összeestem. A férfi odajött, elvette a pénztárcámat, a táskámat a fejemhez vágta, majd belelőtt. Éreztem a félelmetes becsapódást. Még mindig eszméletemnél voltam, amikor hallottam, hogy az autó elhajt, én pedig bebotorkáltam egy közeli házba. A háziasszony segítséget hívott… engem a kórházba szállítottak, a rendőrség pedig elfogta a támadómat, akinek kábítószerre kellett az elrabolt pénz. Mielőtt elkezdődött a műtét, melynek során eltávolították az oldalamból a lövedéket, a nővérem odajött hozzám: »Tudod, mi mentette meg az életedet?« – kérdezte. Átnyújtotta a Bibliát, ami a táskámban volt. A golyó megakadt benne, a hegye éppen a Zsoltárok 37:14–15-nél állt meg: »Kardot rántanak a bűnösök, kifeszítik íjukat, hogy elejtsék a nyomorultat és a szegényt, levágják az egyenes úton járókat. De kardjuk saját szívüket járja át, és íjaik összetörnek.«” Újabb példa arra, hogy Isten mindig egy lépéssel előrébb jár: „Mert ő ment meg téged a madarász csapdájától, a pusztító dögvésztől. Tollaival betakar téged, szárnyai alatt oltalmat találsz, pajzs és páncél a hűsége… megparancsolja angyalainak, hogy vigyázzanak rád minden utadon… Mivel ragaszkodik hozzám, megmentem őt, oltalmazom, mert ismeri nevemet.” (Zsoltárok 91:3–4,11,14).

 


Ő mindig egy lépéssel előtted jár (1)
január 13. szombat

„Mielőtt kiáltanak, én már válaszolok, még beszélnek, én már meghallgatom.” (Ézsaiás 65:24)

Mielőtt kiáltanak, én már válaszolok, még beszélnek, én már meghallgatom.

Amikor Wilda Lahmann férje felébredt a kora hajnali órákban levegőért kapkodva és a mellkasát markolászva, nem volt idő a mentőre várni. A felesége betámogatta az autóba, ő pedig nekidőlt az ajtónak. Az asszony így ír beszámolójában: „A kórház 25 km-re van… nem fogunk időben odaérni. Kérlek, küldj segítséget, Uram! Úgy két kilométert haladtam, amikor megláttam valamit az úton. Talán csalnak a szemeim? Egy mentő állt az út mellett. Talán ránk várt? Ki hívhatta ki? A fékre tapostam, és segítségért kiáltva feléjük rohantam. Ők azonnal elkezdték a kezelést, és Randyvel a kórházba siettek. A következő három nap kritikus volt. Egy percre sem távoztam az ágya mellől, imádkoztam, hogy térjen magához. Amikor felébredt, megkérdezte, hogy mi történt. »Súlyos szívrohamod volt. Egy-két perccel később ki tudja, mi történt volna.« »Te hívtad ki a mentőket?« – kérdezte Randy. »Nem – feleltem. – Egy balesethez jöttek abba a kereszteződésbe. Be is szóltak a központba, hogy megkérdezzék, biztosan jó címre érkeztek-e. Abban a másodpercben értünk mi oda.« Huszonöt kilométer egy elhagyott úton az éjszaka közepén; Randy szívrohama halálos lehetett volna, ha nincs ott az a mentő. Szerintem a legjobb helyen voltak.” Gyakran előfordul, hogy válságos helyzetben nincs idő felhívni a lelkipásztort vagy az imatársadat. Ilyenkor jó tudni, hogy Isten azt mondta: „Mielőtt kiáltanak, én már válaszolok, még beszélnek, én már meghallgatom.” Ő a hét minden napján, a nap huszonnégy órájában munkában van, „megváltja életedet a sírtól” (Zsoltárok 103:4), jóval azelőtt, hogy egyáltalán tudatában lennél a veszélynek!

 


Ne menj tovább, ha nincs békességed!
január 12. péntek

„A test törekvése halál, a Lélek törekvése pedig élet és békesség,” (Róma 8:6)

Amikor tudod, hogy mi az Istentől kapott célod, akkor meglesz az erőd, hogy felülkerekedj minden akadályon.

Ha gondolataid, tetteid és terveid Isten szerint valók, ő meg fogja erősíteni azokat egy belső tudással (ld. 1János 2:20). A Bibliában azt olvassuk: „Krisztus békessége uralkodjék a szívetekben, hiszen erre vagytok elhívva” (Kolossé 3:15). Ha Isten vezet, akkor belső békességet fogsz tapasztalni a legnehezebb körülmények között is. Az ő békéje olyan, mint a bíró egy teniszmeccsen, aki eldönti, hogy kint volt-e a labda vagy sem. De vigyázz a hamis biztonságérzettel! Néha annyira szeretnél megtenni egy bizonyos dolgot, hogy ez az erős kívánság egy hamis békességet teremt, ami valójában az ötlet iránti lelkesedésedből származik. Az idő múltával ez a hamis békesség eltűnik, és kiderül Isten igazi akarata. Várj erre! Hasznos szabály, hogy fontos döntést soha ne hozz meg túl gyorsan. A Biblia azt mondja, hogy a Lélek törekvése élet és békesség. Tehát ne menj tovább, ha nincs belső békességed azt illetően, amit gondolsz vagy hallasz. Nem kell megmagyaráznod másoknak, miért nem érzel békességet, sőt, néha magad sem fogod tudni, hogy miért. Csak mondd azt: „úgy érzem, nem lenne bölcs dolog, ha ezt most megtenném, mert nincs benne békességem.” A békességben erő van. Még valami: ha valamiről egyértelműen tudod, hogy Istentől kapott feladat, akkor mindent tegyél meg annak érdekében, hogy megőrizd békességedet, és ne kezdj aggodalmaskodni!


Légy tanítható!
január 11. csütörtök

„Mondja meg nekünk Istened, az Úr, hogy milyen úton kell járnunk, és mit kell tennünk.” (Jeremiás 42:3)

Istenem, olyan sok tervem van...

Egy befőttesüvegbe tizenkét méhet tettek, és az edényt egy sötét szobában helyezték el. Az üveg alján fény villant fel, miközben az üveg tetejét levették. A méhek ösztönösen a fény felé repültek, és nem tudtak kijutni. Ottpusztultak, miközben zümmögve próbáltak az üveg alján kijutni. A következő esetben a kutatók tizenkét közönséges házilegyet tettek az üvegbe, és megismételték a kísérletet. Néhány másodpercen belül a legyek megtalálták a kiutat. Nos, a méhek sokkal intelligensebbek, mint a legyek, és túlélési ösztöneik is jobbak. Mégis éppen ezek az ösztönök okozták a méhek vesztét. Van ebben egy tanulság. Lehet, hogy nagyon intelligens vagy, de az előfeltételezéseid könnyen kudarcra ítélhetnek az életben. Feltételezések, rugalmatlanság és a szokás hatalma miatt újra és újra ugyanazt tesszük, ami nem működik és nincs semmi értelme. Dr. James Dobson így emlékezik: „1992-ig írtam a könyveimet ceruzával jegyzetfüzetekbe. Évekkel azután is, hogy már kaphatók voltak szövegszerkesztő gépek. A huszadik század már majdnem véget ért, mire úgy döntöttem, hogy csatlakozom.” Félsz feladni egy régi hitrendszert, félsz elsajátítani egy új készséget vagy belevágni egy új feladatba? Ha felhagysz a tanulással, véged van! Azok a korlátok határolnak be igazán, melyeket mi magunk húzunk meg azzal, hogy nem vagyunk hajlandók tanulni. „Adj a bölcsnek, és még bölcsebb lesz, tanítsd az igazat, és ő gyarapítja tudását!” (Példabeszédek 9:9). „Az értelmes ember szíve ismeretet szerez, és a bölcsek füle ismeretre törekszik” (Példabeszédek 18:15). Ne hagyd, hogy félelmeid vagy előfeltételezéseid visszatartsanak a növekedéstől, légy tanítható!

 

 


Készítsd fel őket a serdülőkorra!
január 10. szerda

„Már egy gyermek tetteiből is fel lehet ismerni, hogy tiszta és helyes-e, amit tesz!” (Példabeszédek 20:11)

Amikor a serdülőkor jeleit látod gyermekeden, ideje elbeszélgetni vele. Kistizenéves gyermek szülőjeként a feladatod hasonló egy fociedzőéhez, aki nyár végén és ősz elején foglalkozik a csapatával. Hamarosan lesz az első meccs, amikor felkészítésre, edzésre közvetlenül már nem lesz lehetőség. Ezért az edző összegyűjti a játékosokat az öltözőben, és elmond még egy utolsó beszédet, mielőtt pályára lépnének. Emlékezteti őket a játék alapjaira, és biztató szavakat mond a győzelemről. Hasonlóképp egy kistizenéves szülőjeként már megtanítottad neki óvodás és kisiskolás korában, hogy mi a jó és mi a rossz, miben higgyen és hogyan viselkedjen. Most hamarosan elkezdődik a serdülőkornak nevezett nagy megmérettetés, és a csapatod kilép a pályára. Attól kezdve nagyon kevés lehetőséged lesz a szülői tanácsadásra. Egy keresztyén pszichológus azt javasolja a szülőknek, hogy tizenegy-tizenkét éves gyermeküket vigyék el „serdülőkorra felkészítő” kirándulásra, amikor az erkölcsi értékeket és családi alapelveket átismételik és hangsúlyozzák; felvilágosítják őket a szexualitásról és a serdülőkor testi változásairól, a társadalmi nyomásra való viszonyulásról, és más alapvető fontosságú dolgokról, amiket meg kell beszélni. Ha ezt megtetted, már csak két dolgod maradt:

1) Biztosítsd őket szeretetedről, arról, hogy mindig ott leszel számukra, és hogy ez sohasem fog változni.

2) Imádkozz értük minden nap. Sőt, ne csak imádkozz, hanem bízz is az ima erejében: „Nagy az ereje az igaz ember buzgó könyörgésének” (Jakab 5:16).

„nagy az ereje az igaz ember buzgó könyörgésének” (Jakab 5:16).


Elbánni az ördöggel (4)
január 9. kedd

„Majd magával vitte az ördög egy igen magas hegyre…” (Máté 4:8)

A Bibliában azt olvassuk: „Majd magával vitte az ördög egy igen magas hegyre, megmutatta neki a világ minden országát és azok dicsőségét, és ezt mondta neki: »Mindezt neked adom, ha leborulva imádsz engem.« Ekkor így szólt hozzá Jézus: »Távozz tőlem, Sátán, mert meg van írva: Az Urat, a te Istenedet imádd, és csak neki szolgálj!«” (Máté 4:8–10). A Sátán lényegében azt mondta Jézusnak: „Ha engem szolgálsz, segítek a csúcsra jutni.” Ha a legfontosabb célod, hogy Istent megdicsőítsd, akkor Isten vezet; de ha a végső célod az, hogy magadnak dicsőséget szerezz, akkor a Sátán irányít. Ő a büszkeségedre apellál, mert a büszkeség az ő lényének legfontosabb jellemzője. Mielőtt lezuhant volna a mennyben betöltött második helyéről, ilyen gőgös törekvései voltak: „Fölmegyek az égbe, Isten csillagai fölé emelem trónomat, odaülök az istenek hegyére a messze északon. Fölmegyek a felhők csúcsára, hasonló leszek a Felségeshez!” (Ézsaiás 14:13–14). A Sátán el akarja foglalni Isten helyét, de Isten nem mozdul. A Sátán Isten trónjára áhítozik, de Isten nem mond le a trónjáról. A Sátán át akar állítani az ő oldalára, de Isten soha nem fog elengedni. Az igazság az, hogy a saját erődből nem tudod legyőzni a Sátánt, de nem is kell saját erődből küszködnöd. A Biblia azt mondja: „Járuljunk tehát bizalommal a kegyelem trónusához, hogy irgalmat nyerjünk, és kegyelmet találjunk, amikor segítségre van szükségünk” (Zsidók 4:16).

 


Elbánni az ördöggel (3)
január 8. hétfő

„Ha Isten Fia vagy, vesd le magadat…” (Máté 4:6)

A Bibliában azt olvassuk: „Ezután magával vitte őt az ördög a szent városba, a templom párkányára állította, és így szólt hozzá: »Ha Isten Fia vagy, vesd le magadat, mert meg van írva: Angyalainak parancsot ad, és azok tenyerükön hordoznak téged, hogy meg ne üsd lábadat a kőbe.« Jézus ezt mondta neki: »Viszont meg van írva: Ne kísértsd az Urat, a te Istenedet!«” (Máté 4:5–7). Figyeld meg, hogy a Sátán hibásan idézi a Szentírást. Ezért, amikor ellene harcolsz, neked is tudnod kell azt mondani, amit Jézus mondott: „viszont meg van írva…” Jézus azzal győzte le a Sátánt, hogy helyesen idézte a Szentírást – persze a Sátán reméli, hogy erre a titokra soha nem jössz rá. Tehát vértezd fel magad Isten Igéjével! Töltsd meg a fegyveredet Igékkel, és tartsd az ujjadat a ravaszon. Figyeld meg, hol történt ez a kísértés: a templomban! „Ha Isten Fia vagy, ugorj le!” A Sátán leginkább a gyülekezetben fog arra kísérteni, hogy trükkökkel próbálkozz, hogy másokra jó benyomást akarj tenni szolgálatoddal, hogy hitedből látványosságot csinálj, hogy felhívd a figyelmet jó cselekedeteidre, és manipulációval kiemelkedő helyet szerezz magadnak. Isten szolgálatra hívott, nem sztárságra. Ne páváskodj, térdelj! „Isten a gőgösöknek ellenáll, az alázatosaknak pedig kegyelmet ad. Alázzátok meg tehát magatokat Isten hatalmas keze alatt, hogy felmagasztaljon titeket annak idején.” (1Péter 5:5–6). Amikor a Sátán azt mondta Jézusnak, hogy ugorjon Isten karjaiba, Jézus erre nem volt hajlandó. Nem azért, mintha Isten nem kapta volna el, hanem azért, mert nem kellett senkinek semmit bizonyítania, legkevésbé az ördögnek. Neked sem kell semmit bizonyítanod.


 Elbánni az ördöggel (2)

Január 7. vasárnap
„Legyetek józanok, vigyázzatok, mert ellenségetek, az ördög mint ordító oroszlán jár szerte, keresve, kit nyeljen el.” (1Péter 5:8)

Amikor Jézus a pusztában megküzdött az ördöggel, a Sátán egyetlen ütése sem talált be. Háromszor mondta neki Jézus: „meg van írva” (Máté 4:4,7,10). Ezek olyan jól célzott jobbhorgok voltak, hogy a Sátán padlóra került, és nem tudott felállni. Nézzük meg egyenként ezt a három kísértést. „Ha Isten Fia vagy, mondd, hogy ezek a kövek változzanak kenyérré” (Máté 4:3). Figyeld meg a Sátán kettős támadását. 1) „Ha Isten Fia vagy…” A Sátán rávesz arra, hogy kételkedj üdvösségedben, Megváltódban és abban, hogy megigazultan állhatsz Isten előtt (ld. 2Korinthus 5:21). Eszedbe juttatja minden hibádat és kudarcodat. Azt fogja mondani: „A keresztyén élet túl nehéz, add fel!” Ez hazugság, ne higgy neki! Igen, a Szentlélek rámutat jellemhibáidra, hogy le tudd küzdeni őket. De a megváltást nem a jóságoddal érdemelted ki. „Hiszen kegyelemből van üdvösségetek a hit által, és ez nem tőletek van: Isten ajándéka ez” (Efezus 2:8). 2) „Mondd, hogy ezek a kövek változzanak kenyérré.” Negyvennapi böjt után Jézus megéhezett. A gyomra üres volt, ezért kezdte a Sátán azzal, hogy felhozta a kenyér témáját. A te életedben hol van űr? Figyelemre éhezel, sikerre sóvárogsz vagy intimitásra vágysz? Tisztában kell lenned a gyenge pontjaiddal, és Isten kezébe kell tenned őket, mielőtt a Sátán felhozná őket, és azt mondaná: „Töltsd be magadnak a szükségeidet! Vedd a kezedbe az ügyet! Hagyd ki Istent a képből!” Ne hallgass rá! Ha a keresztyén életet meg lehetne élni Isten nélkül, akkor nem lenne rá szükségünk! A teljesen Istenre hagyatkozó élet mindig legyőzi a Sátán taktikáit.

 


Elbánni az ördöggel (1)
január 6. szombat

„… hogy rá ne szedjen minket a Sátán. Az ő szándékai ugyanis nem ismeretlenek előttünk.” (2Korinthus 2:10–11)

Az ördögnek semmi sem tetszik annyira, mint napjaink szkepticizmusa, melyen át rá tekintenek. Minél inkább kételkedünk létezésében, minél inkább eljelentéktelenítjük, annál szabadabban garázdálkodhat. Jézus sohasem kételkedett az ördög valóságában. A Biblia azt mondja: „elvitte Jézust a Lélek a pusztába, hogy megkísértse az ördög” (Máté 4:1). Jézus azonban győzedelmeskedett. Bebizonyította, hogy Isten a Sátán cselszövéseit arra használja, hogy megerősítsen minket. A kísértések és megpróbáltatások valójában lelki edzésül szolgálnak. „Teljes örömnek tartsátok, testvéreim, amikor különféle kísértésekbe estek, tudván hogy hitetek próbája állhatatosságot eredményez. Az állhatatosság pedig tegye tökéletessé a cselekedetet, hogy tökéletesek és hibátlanok legyetek, minden fogyatkozás nélkül.” (Jakab 1:2–4). Isten túlságosan szeret ahhoz, hogy hagyná, hogy fejletlen, éretlen maradj. „»Fiam, ne vesd meg az Úr fenyítését, és ne csüggedj el, ha megfedd téged, mert akit szeret az Úr, azt megfenyíti, és megostoroz mindenkit, akit fiává fogad.« Szenvedjétek el a fenyítést, hiszen úgy bánik veletek az Isten, mint fiaival. Hát milyen fiú az, akit nem fenyít az apja? Ha pedig fenyítés nélkül maradtok, amelyben mindenki részesül, fattyak vagytok, nem pedig fiak.” (Zsidók 12:5–8). Isten azért tanít minket, hogy tisztában legyünk a Sátán fondorlataival. Amikor a második világháborúban Patton tábornok megtámadta Rommelt, állítólag csata közben ezt kiáltozta: „Olvastam a könyvedet, Rommel! Olvastam a könyvedet!” Patton tanulmányozta Rommel Gyalogság előre! című könyvét. Tudta, milyen stratégiára számíthat a némettől, és eszerint tervezte meg saját hadmozdulatait. Ha ismered a Sátán taktikáit, te is meg tudod állítani az előrenyomulását.

 


Ebben az évben engedd, hogy Isten Isten legyen!
január 5. péntek

„Ezekkel rombolunk le minden okoskodást…” (2Korinthus 10:5)

aggodalom

Hogyan gondoskodik rólunk Isten? Napról napra. Emlékszel az izraelitákra a pusztában? Isten hűségesen táplálta őket minden nap mannát küldve a mennyből. De voltak, akik be akarták biztosítani magukat, ezért a szükségesnél többet gyűjtöttek, elárulva ezzel, hogy nem bíznak Istenben. Isten azonban mindig csak aznapra elegendőt engedett, ha valaki többet szedett, a felesleg megromlott. Ha a jövő miatt aggódsz, vagy olyan dolgok miatt, melyek felett nincs hatalmad, az olyan, mintha mannát akarnál elraktározni. Észre sem veszed, máris megromlik. Isten azt akarja, hogy add át neki a jövőt illető aggodalmaidat, hiszen azok úgyis túl nagyok számodra. Mindig csak egy napra elegendő kegyelmet kapsz, ezért élj a jelenben! Sokszor kínoz a „Mi lesz, ha…?” Mi lesz, ha fájdalom ér vagy beteg leszek? Mi lesz, ha elveszítem az állásomat? Mi lesz, ha az emberek nem fognak kedvelni, nem fognak elfogadni? Mi lesz, ha nem találok senkit, aki szeretne, és egyedül kell leélnem az egész életemet? Mi lesz, ha nem hallom meg Isten hangját, és hatalmas hibát követek el? A Biblia ezt „okoskodásnak” nevezi, ilyenkor igazából csak elképzeled a lehető legrosszabb eshetőséget. Pál azt mondja, hogy romboljunk le minden ilyesmit, mert ha nem, akkor állandó rettegésben fogunk élni, olyan dolgok miatt aggódva, melyek még meg sem történtek – és valószínűleg soha nem is fognak. Mi van akkor, ha kiokoskodsz valamit, aztán Isten meglepetést készít, és valami egészen mást, valami sokkal jobbat tesz? Kárba veszett idő, amit az okoskodásra fordítottál. Nem pazaroltál már így is túl sok időt az aggodalomra? Csak nyugodj meg, és engedd, hogy Isten Isten legyen az életedben.

 

 


Ebben az évben ismerd fel hivatásodat!
január 4. csütörtök

„Mert Isten az, aki munkálja bennetek mind az akarást, mind a cselekvést az ő tetszésének megfelelően.” (Filippi 2:13)

Maga Isten az...


Ha felismered és betöltöd Istentől kapott megbízatásodat az életben, akkor megszabadulsz a kudarc érzésétől, és nem fogsz többé amiatt aggódni, hogy mit gondolnak rólad mások. Miért? Mert az önértékelésed többé nem más emberek véleményétől függ, hanem Isten véleményétől! Mindenesetre a következő három dolgot meg kell tenned:

1) Légy őszinte önmagaddal: ismerd fel ajándékaidat és ismerd el korlátaidat! Ne éld le úgy az életedet, hogy ismeretlen vagy önmagad számára. Őszintén mérd fel erősségeidet és korlátaidat; tedd fel a nehéz kérdéseket, és vállald, hogy együtt élsz a válaszokkal, még ha ez azt jelenti is, hogy bizonyos dolgokat el kell engedned. Michael Novak írta: „Isten tudja, mi van bennünk, mert ő tette oda – és azt akarja, hogy kezdjünk vele valamit.” Mindannyiunknak van valamilyen elhívatása az életben, a boldogságot azok élik meg, akik ezt a hivatást felfedezik és betöltik.

2) Engedd, hogy Isten dolgozzon rajtad! Az amatőr fazekasok néha lekorlátozzák az agyagban rejlő lehetőségeket, mert nem látnak benne virágcserépnél többet. De az igazi mester sokkal többet lát – ő tudja, mi mindenné válhat az az agyagkupac. Figyeld meg, nem csupán ráerőltet egy formát, hanem kihozza belőle azt, ami eredetileg is benne volt. Ezt teszi Isten is velünk.

3) Ismerd fel a forrásodat! Az élethivatásod betöltése azzal kezdődik, hogy felismered azokat a vágyakat, melyeket Isten ültetett el benned. „Mert Isten az, aki munkálja bennetek mind az akarást, mind a cselekvést az ő tetszésének megfelelően.” Ki munkálkodik benned? Isten. Honnan vannak a vágyaid? Istentől. Honnan vannak a képességeid? Istentől. Ebben az évben az legyen számodra elsődleges fontosságú, hogy megismerd Istent, és vele összhangban éld az életedet!

 


Ebben az évben bízz Istenben és légy nyugodt!
január 3. szerda

„Boldog ember az, a kit te megfeddesz Uram, és a kit megtanítasz a te törvényedre; hogy nyugalmat adj annak a veszedelem napján, míg megásták a vermet a hitetlennek!” (Zsoltárok 94:12–13 Károli)

Ebben az évben az legyen számodra a legfontosabb, hogy megismerd Istent, és vele összhangban éld az életedet!

Vannak dolgok, amiket Isten tesz meg értünk, és vannak dolgok, amiket tőlünk vár el, hogy megtegyük magunkért. Egy másik fordítás szerint: „Áldott ember az, akit te fegyelmezel és tanítasz, ó Uram, és akit megtanítasz a te törvényedre… akinek erőt adsz, hogy nyugodt maradjon a veszedelem napján…” (Zsoltárok 94:12–13 AMP). Szeretnéd, ha nyugodt tudnál maradni bármilyen körülmények között? Szeretnél higgadt lenni, bármekkora is a feszültség körülötted? Szeretnél a béke eszköze lenni, bármerre mégy? Szeretnél felülemelkedni a körülményeken ahelyett, hogy hagynád, hogy lenyomjanak? Isten ma lényegében ezt mondja neked: „Élj az én igém szerint életed minden területén. Tanulj meg érzékenynek lenni a hangomra, engedelmeskedj gyorsan és készségesen. Az én igám boldogító és az én terhem könnyű. Soha nem bízok rád olyat, amivel ne boldogulnál, vagy ami elhordozhatatlanul nehéz teher lenne számodra. Add át nekem az aggodalmaidat – egyenként, amikor támadnak. Örülj, mert biztos lehetsz szeretetemben, gondoskodásomban és védelmemben, és abban, hogy megadom neked szíved vágyait. Mivel az ördög »a vádló«, ezért folyton rá fog mutatni gyengeségeidre és hibáidra, és azt fogja mondani, hogy érdemtelen vagy. Ne hallgass rá, ő a hazugság atyja! Én kegyelmemből megmentettelek, most már Krisztusban vagy. Az ő megváltó vérén át tekintek rád, ezért az én szememben mindig elfogadott vagy. Add át nekem minden aggodalmadat és gondodat! Kezdj el a jelenben élni, ne a múltban vagy a jövőben! Keresd az én áldásomat, és megtalálod. Élj teljes életet, mert ez az én tervem számodra ebben az évben.”

 


Ebben az évben hallgass Istenre!
január 2. kedd

„Az Úr vezet majd szüntelen…” (Ézsaiás 58:11)

Az Úr vezet majd szüntelen...

Hogyan állíthatjuk, hogy személyes kapcsolatunk van Istennel, ha sosem beszél hozzánk? A Szentlélek vezetésére való nyitottság és fogékonyság nem szabadon választható része a keresztyén életnek, hanem fontos velejárója. Mindannyian meg tudjuk tanulni, hogyan legyünk nyitottak a Lélek késztetéseire. Ez nem csupán a „fontos emberek” számára van fenntartva, vagy azoknak, akik „lelkibbek”, mint te. Isten hozzád is szólni fog, ha rászánod az időt arra, hogy figyelj rá. John Ortberg írja: „A keresztyén élet sok kalandjához az kell, hogy reagálni tudjunk a Szentlélek vezetésére. Ez a vezetés nem korlátozódik a nagy jelentőségű döntésekre. Úgy lehet megtanulni a felismerését, ha folyamatosan gyakoroljuk.” Ezért imádkozott így Dávid: „Utaidat, Uram, ismertesd meg velem, ösvényeidre taníts meg engem! Vezess hűségesen, és taníts engem, mert te vagy szabadító Istenem, mindig benned reménykedem.” (Zsoltárok 25:4–5). Richard Foster írja: „Napjainkban a menny és föld feszülten várja, hogy megjelenjenek a Lélek által vezetett… a Lélekből erőt merítő emberek… Megtörtént ez már korábban is, így újra megtörténhet. Ilyen emberek nem jelennek meg addig, amíg nem tapasztaljuk meg mélyebben, áthatóbban a Lélek jelenlétét, az Immánuelt, hogy Isten velünk van; azt a tudatot, hogy a Lélek ereje által maga Jézus jön, hogy vezesse népét, akinek vezetése éppen olyan világos, egyértelmű és sürgető, mint az a felhő és tűzoszlop volt, mely Izráelt vezette a pusztában.” Ezt megtapasztalhatod te is, ha hiszel az ígéretben: „Az Úr vezet majd szüntelen.” Ez az ígéret neked is szól. Tanuld meg, tedd magadévá, élj eszerint, és figyeld, hová juttat el az előttünk álló évben.

 


2018 Január 01. hétfő

Az új év (2)

Mennyei Atyám, ebben az évben

„Istennél minden lehetséges.” (Máté 19:26)

Jon Gordon a következő gyakorlatias újévi fogadalmakat ajánlja:

„1) Maradj pozitív. Vagy a cinikusokra hallgatsz, és elhiszed, hogy a siker lehetetlen, vagy abban hiszel, hogy »Istennél minden lehetséges.«

2) Minden nap ébredéskor egészítsd ki ezt a kijelentést: »A célom az, hogy…«

3) Reggelenként egy séta közben gondold végig, mi mindenért lehetsz hálás. Ez elmédet a sikerre hangolja. Az ember nem tud egyszerre hálás és stresszes is lenni. A hála mozgással kombinálva kettős energialökettel és természetes antidepresszánssal ajándékoz meg.

4) Ne csüggesszen el, ahol tartasz, inkább gondolj derűlátón arra, ahová el fogsz jutni.

5) Étkezz a régi alapelv szerint: reggel, mint egy király, délben, mint egy polgár, és este, mint egy kollégista, akinek már egy fillérje sincs.

6) Hidd el, hogy minden okkal történik, és jó dolgok származnak majd a nehéz helyzetekből.

7) Ne pazarold az energiádat pletykára, múltbeli ügyekre, negatív gondolatokra és olyasmire, amit úgysem tudsz irányítani. Fektess be a jelen pozitív pillanataiba.

8) Keress magadnak egy mentort, és te is légy mentora valakinek.

9) Három fontos dolog: erő, lelkesedés és együttérzés.

10) Ne feledd, a kemény munkát nem lehet semmivel kiváltani.

11) Összpontosíts! Kérdezd meg magadtól: »Mi a három legfontosabb dolog, amit ma meg kell tennem?«

12) Gyakorold a »semmi panaszkodás« szabályt! A panaszkodás olyan, mint a hányás, te ugyan jobban érzed magad utána, de az emberek körülötted rosszul lesznek!

13) Olvass több könyvet, mint tavaly!

14) Pihenj többet! Az alvást nem lehet dupla kávéval pótolni!

15) Lefekvés előtt egészítsd ki ezeket a mondatokat: »Hálás vagyok …-ért.« »Ma elvégeztem …-t.«

16) Képzeld el, hogy elméd egy kert. Ha egy napig kigazolod a negatív gondolatokat, és táplálod a pozitív gondolatokat, az nem sokat számít – de ha minden nap megteszed, pompás kerted lesz.”

 

Igei gondolatok

2 0 1 8 - J A N U Á R - F E B R U Á R - M Á R C I U S
Á P R I L I S - M Á J U S - JÚNIUS

IGEI GONDOLATOK

 

 

 

 Az Út

„Van oly út, mely igaz az ember szeme előtt, de vége a halálnak útja.” Példabeszédek könyve 16:25.

van olyan út...

Amikor minden lehetőség megvan Isten akaratának megismerésére, a tudatlanság nem mentség a tévedésre és a bűnre. Az az utas, aki útkereszteződéshez érve figyelmen kívül hagyja a jelzőtáblát, és a szerinte helyes utat választja, bármilyen jószándékú, minden valószínűség szerint a rossz úton fogja találni magát.
Isten azért adta nekünk Igéjét, hogy megismerjük tanításait. Azt akarja, hogy mi magunk keressük, mit kíván tőlünk. Amikor a törvénytudó ezzel a kéréssel fordult Jézushoz: „Mit cselekedjem, hogy az örök életet vehessem?” – a Megváltó a Szentírásra hivatkozva ezt mondta: „A törvényben mi van megírva? Mint olvasod?” A tudatlanság nem mentség; ez nem menti fel az Isten törvényének áthágásáért járó büntetés alól sem az ifjút, sem az öreget, hiszen kezükben van a törvény elveinek és kívánalmainak hiteles ismertetése. Nem elég a jó szándék. Nem elég azt tenni, amit az ember helyesnek vél, vagy a lelkész helyesnek mond. Üdvösségünk forog kockán. Minden embernek személyesen kell kutatnia a Szentírást. Bármilyen erős is a meggyőződése, bármennyire is bízik abban, hogy a lelkész tudja, mi az igazság, nem építhet rá. Van egy térképe, amelyen fel van tüntetve a haza felé vezető út minden jelzése. Nem kell találgatnia.
Isten dicsősége elválaszthatatlan igazságától. Nem lehet Bibliával a kézben hamis nézetekkel dicsőséget adni Istennek. Sokan állítják, hogy nem számít, mit hiszünk, csak éljünk becsületesen! De az életet a hit alakítja. Ha a világosság és az igazság hozzáférhető számunkra, de mi nem igyekszünk meglátni és meghallani, tulajdonképpen elutasítjuk, és a sötétséget választjuk. – A NAGY KÜZDELEM, A Szentírás védőbástya


Ha megérintem akár csak a ruháját is, meggyógyulok.

"Ha megérintem akár csak a ruháját is, meggyógyulok."

És azonnal elapadt a vérzés forrása, és érezte testében, hogy kigyógyul a bajából. (Márk 5:28-29)
 
Ha megérintem akár csak a ruháját is, meggyógyulok

Biztosan sokszor hallottad már a következő frázist: ,,Hiszem, ha látom!" Általában így gondolkodik a világ. A világi gondolkodásmód azt mondja: ,,Ha nem érzem, és nem látom, akkor nem hiszek a csodában." Isten viszont azt mondja: ,,Ha hiszed, mielőtt éreznéd és látnád, akkor a csoda meg fog történni."

A hit a remélt dolgok felől való bizalom, és a nem látható dolgok létéről való meggyőződés (Zsidók 11:1). A hit olyan, mint a szikra, Jézus pedig a dinamit. A vérfolyásos asszony történetében láthatjuk, hogy sokan megérintették Jézust, hiszen ott tolongtak körülötte (Márk 5:31), de mégsem történt velük semmi. Nem hittel érintették Őt meg. Azonban, amikor a tizenkét éve vérfolyástól szenvedő asszony érintette Őt meg, Jézus érezte, hogy erő távozik a testéből (Márk 5:30), és a szikra belobbant, gyógyulást hozva az asszony testében!

Az asszony hallotta, hogy Jézus milyen jóindulatú, kedves és szeretetteljes, és ez lángra lobbantotta a hitét. Hitte, hogy Jézus meg tudja, és meg is akarja őt gyógyítani. Olyannyira meg volt győződve efelől (annak ellenére, hogy a testében a betegség még tejesen nyilvánvaló volt), hogy így szólt: ,,Ha megérintem akár csak a ruháját is, meggyógyulok." Megtapasztalta a gyógyulást mielőtt hitt volna? Nem, először hitt Jézus jóságában és erejében, majd a hite alapján cselekedett, végül pedig megtapasztalta a gyógyulást a testében.

Ugyanígy, Isten azt akarja, hogy higgy az irántad való jóságában és szeretetében. Azt akarja, tudd, hogy Ő nagyon is hajlandó az érdekedben cselekedni, hogy megáldjon, és Krisztussal együtt hogyne ajándékozna neked mindent (Róma 8:32). Azt akarja, hogy hit által kijelentsd, hogy Ő helyreállít, és legyen várakozásod is efelől. Nem számít, milyen régóta áll fenn a probléma, vagy mit mondanak a szakértők, a szikra lángra lobban és megtörténik a gyógyulás, a helyreállás: meg fogod látni, amit hiszel!

Joseph Prince

Barátok összefogása beteg társukért

Márk 2:1-5
1. Néhány nap múlva ismét elment Kapernaumba, és elterjedt a híre, hogy otthon van. 2. Erre olyan sokan gyűltek össze, hogy még az ajtó előtt sem volt hely; ő pedig hirdette nekik az igét. 3. Oda akartak hozzá menni egy bénával, akit négyen vittek. 4. Mivel a sokaság miatt nem fértek a közelébe, megbontották annak a háznak a tetejét, ahol ő volt, és nyílást vágva leeresztették az ágyat, amelyen a béna feküdt. 5. Jézus pedig látva a hitüket, így szólt a bénához: "Fiam, megbocsáttattak a bűneid."
 
Barátok Jézushoz viszik beteg társukat

Volt 5 ember akik közül az egyik megbetegedett, teljesen elgyengülve ágynak dőlt, és küzdött az életéért. 
Ennek a beteg embernek volt 4 barátja, akik látták beteg barátjuk egyre romló állapotát és felismerték annak várható következményeit. Tudták ha nem kerül orvoshoz, elveszítik barátjukat. Hallották hogy Jézus Kapernaumba érkezik. Eljutott a hír hozzájuk, hogy Jézus meggyógyítja a betegeket, ezért arra az elhatározásra jutottak, hogy barátjukat hordágyra téve Jézushoz viszik, reménykedve abban, hogy meggyógyítja barátjukat.
Ők beszéd helyett cselekedetükkel bizonyították szeretetüket. A házhoz érve látva a tömeget tudták ha nem tesznek valamit barátjuk nem juthat Jézus elé. Tudták, hogy egyedül csak Jézus segíthet béna barátjukon, akit szerettek és tiszteltek. Nem adták fel és nem fordultak vissza, hanem a ház mögött felmásztak a tetőre, barátjukat oda felemelve és megbontották a tetőt, akkora rést nyitva rajta, hogy a hordágyat leereszthessék. Készek voltak arra is, hogy számon kérhetik rajtuk az okozott kárt, büntetést is kaphatnak, de ezzel nem törődtek, számukra az volt a legfontosabb, hogy Jézus, akiben hittek, gyógyítsa meg barátjukat.
Jézus hitüket látva szólt a bénához, Fiam, megbocsáttattak a bűneid."

Jézus, nem csak a betegséget gyógyította meg, hanem bocsánatot, kegyelmet adott a beteg bűneire.

Isten ma is keresi azokat az embereket akik felismerik a bűn halálos betegségét és annak következményeit amit a halál beállta után már nem lehet orvosolni. Ezért keres és választ ki Isten olyan embereket akik készek cselekedni azért, hogy minél több haldoklót vigyenek Jézus elé, megmentve azok életét. 

Jézus elhívott minket is erre az életmentő feladatra. Utasítása amit tanítványainak adott nekünk is szól:

Márk 16:15-18,
15. Ezután így szólt hozzájuk: "Menjetek el szerte az egész világba, hirdessétek az evangéliumot minden teremtménynek. 16. Aki hisz, és megkeresztelkedik, üdvözül, aki pedig nem hisz, elkárhozik. 17. Azokat pedig, akik hisznek, ezek a jelek követik: az én nevemben ördögöket űznek ki, új nyelveken szólnak, 18. kígyókat vesznek kezükbe, és ha valami halálosat isznak, nem árt nekik, betegre teszik rá a kezüket, és azok meggyógyulnak."

Az apostolok akik elindultak a világba ezt tették, és mi saját maguk is ezt tesszük amikor bizonyságot teszünk szavainkkal az evangéliumot hirdetve, vagy elmondva amit Jézus cselekedett az életünkben, és ezt tesszük amikor cselekedeteink és életünk hirdetik, bizonyítják Istenbe vetett hitünket.

Apcs 13:47 
.Mert így parancsolta nekünk az Úr: Rendeltelek téged világosságul a pogányoknak, hogy légy üdvösségükre a földnek széléig.

Nem csak az újszövetségben találkozunk ezzel az elhívással. Már Ézsaiás prófétán keresztül is üzent az Úr.

Ézsaiás 49:6 
Így szól: Kevés az, hogy nekem szolgám légy, a Jákób nemzetséginek megépítésére és Izrael megszabadultjainak visszahozására: sőt a népeknek is világosságul adtalak, hogy üdvöm a föld végéig terjedjen!

Szolgáljunk hűségesen, mentsük meg az embereket, vigyük őket szabadulásra, gyógyulásra, kegyelemre Jézus elé. 

Hiszem, hogy az Úr cselekedeteinket látva gazdagon megjutalmazza hűséges szolgáit itt a földön és mennyben egyaránt.

Máté 24:46-47
Boldog az a szolga, akit az ő ura, mikor haza jő, ily munkában talál.
Bizony mondom nektek, hogy minden jószága fölött gondviselővé teszi őt.

/Bácsi István/

 

 


A kérés pillanatában legyen ott a szívedben a hit, hogy megkapod

Márk 11/24
Ezért mondom nektek: amikor imádságban kértek valamit, higgyétek, hogy az már a tiétek, és akkor valóban meg is fogjátok kapni!

Így lesz az én igém...

Ezek Jézus szavai. A kérés pillanatában ott kell legyen a hit a szívünkben, hogy megkapjuk. Nem látjuk még, de tudjuk, hogy meglesz, mert Jézus azt mondta. Amit látunk, ahhoz már nincs szükség hitre. Ezt a hitet viszont letudjuk rombolni, megtudjuk semmisíteni és mi saját magunk állítjuk meg az áldás megérkezését. Mivel? A kételkedéssel. A hittel ellentétes beszédünkkel. Hiszed, hogy Isten betölti minden szükséged? Hogy reagálsz, amikor egy olyan csekk érkezik, aminek az összege akkor még nincs meg?? Úrrá lesz rajtad a félelem, hogy hát én ezt nem tudom kifizetni, nincs rá pénzem. Jaj Istenem mi lesz velem. Ennyit nem tudok befizetni......
Vagy megfogod a csekket és hittel a szívedben azt mondod. Köszönöm Atyám, a Te drága Szent Fiad, Jézus nevében, hogy Te gondot viselsz rólam és betöltöd minden szükségemet a Filippi 4/19 Igevers szerint... "Istenem pedig be fogja tölteni minden szükségeteket dicsőséges gazdagsága szerint, ha a Krisztus Jézusban éltek"
Én bízom benned Uram.....

Isten ideadta az Igét. Az Ige élővé válik, ha hittel töltjük meg. A hittel megtöltött Ige visszatér Istenhez és Ő megcselekszi. Isten akarata az Igében van, de ahhoz, hogy megcselekedje és gyümölcsöt teremjen az életünkben, nekünk kell valamit tenni. Hittel kell megtölteni. A hit szavát kell szólnunk.
Így lesz az én Igém, amely számból kimegy, nem tér hozzám üresen, hanem megcselekszi, amit akarok, és áldott lesz ott, ahová küldöttem.
– Ésaiás 55:11

A hit beszéde soha nem vall kudarcot. Isten megcselekszi azt, amit eltervezett számodra.

forrás: gyozteselet.blogspot.hu

 


Soha ne add fel!!

Soha ne add fel

Az Úr jót tervezett felőlünk. Minden áldás, amire szükségünk van, el van készítve. Lehet, hogy még nem látjuk, de ismerjük Isten Igéjét és tudjuk, hogy mi az amit Ő megígért számunkra. Mindegyikőnkkel terve és célja van és személyre szólóan készítette el áldásait
Az Úr soha nem változik és amit Ő ígért, azt be is teljesíti. Nem mi várunk Istenre, hanem Ő vár ránk, mikor leszünk készek az áldás elfogadására.
Soha nem szabad feladni, még akkor sem,ha a látható dolgok most épp az ellenkezőjét mutatják.

Mi nem a láthatókra nézünk, hanem a láthatatlanokra, mert a láthatók ideig valók, a láthatatlanok pedig örökkévalók.(II. Kor. 4/18)

Lehet, hogy amiben hiszel még a legközelebbi családtagok sem hiszik el, hogy az megvalósul az életedben. Ne engedd, hogy lebeszéljenek az álmaidról, vágyaidról. Ne engedd, hogy a kételkedés az áldás útjába álljon. Legyen az gyógyulás, anyagi áldás, szolgálat, vagy bármi más.....

Ámen

http://gyozteselet.blogspot.hu/2013/

 


Áldás előtt támadás
Február 27.

Kolosse 2/15
Lefegyverezvén a fejedelemségeket és a hatalmasságokat, őket bátran mutogatta, diadalt vévén rajtok abban.

Amikor az Úr valami nagyszerű áldást készít a számodra, előtte az ellenség bepróbálkozik. Tudjuk, hogy az ördög terve az, hogy te ne juss hozzá azokhoz az áldásokhoz, amit az Úr ad neked. Az ő terve, hogy elfordítson a hittől és az Igébe vetett bizodalmadtól. Az takarja elérni, hogy a tekinteted, a gondolataid csak a problémákra szegeződjenek. Mindent megtesz annak érdekében, hogy megakadályozza a áldás átvételét.

Drága Testvérem! ha most épp valami nagy "hegyet" tolt eléd az ellenség, akkor hidd el, hogy az Úr már elkészítette az áldást a számodra. Ezért ne a problémára fókuszálj, hanem Istenre. Az ellenség minden támadását az Úr áldása követi.
Ne tekints úgy a problémára, mint egy legyőzhetetlen valamire, hanem lásd meg benne az ellenség fondorlatosságát, sunyiságát.
Egy újabb trükkjét, amivel el akarja terelni a figyelmed az Úr ígéreteiről.
Sok esetben mielőtt pl. valaki a teljes gyógyulását átveszi, még az ördög előtte rúg egy nagyot. tudja, hogy neki vége. Ezért van olykor az, hogy miután imádkoztál, vagy imádkoztak érted, még jobban erősödnek a tünetek. Ebben az esetben ne legyen benned kétely és félelem, hanem állj meg a hitben, mert tudod, hogy ez az ördög erőlködése csak.
Előfordul, hogy anyagi áldásért imádkoztál és az áldás helyett egy nagy összegű csekket kaptál?
Ez is csak egy csapdája az ördögnek, hogy levetesse a tekinteted az Úrról.
Biztatlak drága Testvérem, ha most éppilyen, vagy hasonló helyzetben vagy, tudd meg, hogy az Úr valami nagyszerű dolgot készített a számodra.
A problémákat tekintsd egy legyőzött akadálynak, ami azért lett állítva, hogy ne érj be a célba, ne vedd át, ami nem a tied.
Te győztes vagy, mert az Úr megszerezte számodra a győzelmet.

Ámen

Forrás: gyozteselet.blogspot.hu


Január 26., péntek - A tanuló ne leckéztesse mesterét

Lk 6:40 „A tanítvány nem feljebb való mesterénél; de aki teljesen felkészült, az mind olyan lesz, mint a mestere.”

Lehetnek olyan tanulók, akik túlszárnyalják mesterüket, de csak azért, mert a mesterük nem tökéletes. A mi Mesterünk azonban tökéletes, lehetetlen túlszárnyalni, de nem is kell, viszont tökéletesen elég lesz, ha kiábrázolódik bennünk a Krisztus (Gal 4:19).

Nagy esztelenség az, amikor valaki a saját hibáit és bűneit a mások ítélgetésével akarja álcázni. Ez üres járat. Általában az ilyen lelkületű ember kettős mértéket használ: minden botlása felett szemet hunyva, hamis mértékkel felmenti magát, de másokat képmutató módon, nagyon szigorú mértékkel, egy semmiségért is megítél és kárhoztat.

Teljesen felesleges és célszerűtlen ez a viselkedés, hiszen akadályozza a magunk és mások fejlődését, és még a „verembe” esés veszélyét is kilátásba helyezi, az Isten igazságos ítélete által. Bölcsen cselekszünk, ha inkább a gerendával foglalkozunk, hogy minél jobban hasonlítsunk tökéletes mesterünkre, Jézusra.

Ha téged azzal a mértékkel mérnének, amivel te mérsz másokat, mi lenne az eredmény?

forrás: http://www.rmbgysz.ro - Dézsi István


Január 25., csütörtök - A szeretet Jézus szerint

Lk 6:35 „Ti azonban szeressétek ellenségeiteket, tegyetek jót, és adjatok kölcsön, semmit sem várva érte: nagy lesz akkor a jutalmatok, és a Magasságos fiai lesztek, mert ő jóságos a hálátlanok és gonoszok iránt.”

Logikátlannak és hatástalannak tűnik az embereknek az a szeretet, amit olyan személy felé kell kimutatni, aki ellenséges magatartást tanúsít. Az igazság az, hogy semmilyen más módon nem lehet a konfliktusokat megállítani, vagy a megromlott kapcsolatokat helyrehozni, csak az Úr Jézus szerinti szeretet gyakorlása által.

Igeszakaszunkban három motiváló erővel rendelkező támpontot találunk e szeretet gyakorlását illetően. Az első: igyekezzünk képmutatás nélkül kimutatni szeretetünket azok felé, akiktől azt várjuk, hogy befejezzék az ellenségeskedést és szeressenek minket. A második: ne a kéz kezet mos elvet alkalmazzuk, hanem a valódi megjutalmazás ígéretét tartsuk szem előtt. A harmadik: csak így lehetünk a magasságos Istennek fiai, akiknek megjelenését sóvárogva várja a világ.

Talán megvalósíthatatlannak tűnik a Jézus szerinti szeretet, de Ő éppen azért áldozta fel önmagát szeretetből az ellenségeiért, hogy ez megvalósulhasson életünkben.

Milyen a te szereteted? Hogyan reagálsz az ellenséges magatartásra?

forrás: http://www.rmbgysz.ro - Dézsi István


Január 24., szerda - A veszély Jézus szerint

Lk 6:25 „Jaj nektek, akik most jóllaktatok, mert éhezni fogtok! Jaj, akik most nevettek, mert gyászolni és sírni fogtok!”

A legtöbb ember a háborúkban, természeti csapásokban, járványokban, gyógyíthatatlan betegségekben és hasonlókban látja a legnagyobb veszélyt, mert mindezek halállal fenyegetnek. Ha a keresztyénségre gondolunk úgy általában, a legtöbb vallásos ember a veszélyt az ördög személyéhez, a bűnhöz, a kísértésekhez köti.

A felsoroltak közül egyik sem jelent valódi veszélyt az ember számára. Akinek a lelke meg van váltva, bármilyen körülmények érhetik, nem jelent veszélyt. Az ördöggel, bűnökkel és kísértésekkel pedig az a helyzet, hogy a megváltás művével, kegyelemből van rá megoldás, tehát ezek sem jelentenek igazi veszélyt. Bármilyen furán hangzik, az igazi veszélyt éppen Isten és az Ő igazságos ítélete jelenti minden ember számára. Ne féljetek azoktól, akik megölik a testet, de a lelket meg nem ölhetik. Inkább attól féljetek, aki a lelket is, meg a testet is el tudja pusztítani a gyehennában (Mt 10:28).

Szabad vagy a halálfélelemtől? Igazi istenfélő vagy?

forrás: http://www.rmbgysz.ro - Dézsi István

 


Január 23., kedd - A boldogság Jézus szerint

Lk 6:21 „Boldogok vagytok, akik most éheztek, mert majd megelégíttettek. Boldogok vagytok, akik most sírtok, mert nevetni fogtok.”

Boldogság nélkül nem érdemes élni! Ezért minden ember korosztálytól, műveltségtől, társadalmi vagy vallásos helyzetétől függetlenül ezt keresi. Sajnos a legtöbb ember, nem is tudja igazán, hogy mi a boldogság! A jó hír az, hogy létezik igazi boldogság, ami nem függ az anyagi helyzettől, a körülményektől, sem az egészségi állapottól, hanem csak Istentől függ. Isten nélkül nincs boldogság, mert Ő a boldog Isten (1Tim 1:11), aki Jézus Krisztusban emberré lett, hogy a benne való hit által, elérhetővé tegye az igazi boldogságot (Jn 20:29).

Aki Istennel személyes kapcsolatba kerül, számíthat a minden vigasztalás Istenére, amikor sírnia kell. Betölti minden szükségét, mind a fizikait, mind a lelkit, mert megadja a mindennapi kenyeret és igazságával megelégíti az arra éhező és szomjazó lelket (Mt 5: 6). Amikor pedig Krisztusba vetett hitéért és bizonyságtételéért meggyűlölik, szidalmazzák és üldözik, örömmel gondolhat arra, hogy a mennyben van polgárjoga (Fil 3:20), ahol Isten letöröl szemükről minden könnyet (Jel 7:16-17). Jézus szerint ez a boldogság!

Szerinted, neked mi a boldogság? Boldog vagy igazán? Boldogan szenvedsz ebben a világban?

Forrás: Dézsi István (http://www.rmbgysz.ro)


Január 22., hétfő - Maradj az Úr útján!

6. Legyetek azért igen erősek, hogy megőrizzétek és megtartsátok mindazt, ami meg van írva Mózes törvényének könyvében! Ne térjetek el attól se jobbra, se balra! 7. Ne keveredjetek össze ezekkel a népekkel, amelyek itt maradtak köztetek. Isteneiknek a nevét ne említsétek, ne esküdjetek rájuk, ne tiszteljétek őket, és ne boruljatok le előttük! 8. Ragaszkodjatok viszont Istenetekhez, az ÚRhoz, ahogyan a mai napig tettétek! 9. Nagy és erős népeket űzött ki előletek az ÚR. Előttetek azonban senki sem állhatott meg mindmáig. 10. Egy közületek elűz ezret, mert Istenetek, az ÚR harcol értetek, ahogyan megígérte nektek. 11. Azért nagyon vigyázzatok magatokra, és szeressétek Isteneteket, az URat!
Józsué 23:6-11

Az idős Józsué jó tanácsokkal látja el Izráel népét. Mintegy a receptjét adja annak, hogyan szilárdíthatják meg helyzetüket azáltal, hogy megmaradnak az Úr útján. Milyen feltételei vannak ennek?

Őrizzétek és tartsátok meg mindazt, ami írva van. Emlékezzetek és emlékeztessétek fiaitokat mindarra, amit az Írás mond. A rendszeres igetanulmányozás szükséges feltétele annak, hogy megmaradj az Úr útján.

Ne keveredj az istentelen környezeteddel. Nem arról van szó, hogy fizikailag ne érintkezz velük, hiszen akkor kitől hallanák az üdvözítő hírt, hogy van Szabadító, és így szabadulás a bűnből? De modern isteneik imádásában ne vegyél részt!

Ragaszkodj az Úrhoz. Ahogy egy gyermek fogja apja kezét közlekedés közben, és együtt lép vele, úgy járj az Úrral lépésről lépésre!

Járj alázatban. Nem a gyermek vezeti a felnőttet, hanem éppen fordítva. „Istenetek, az Úr harcol értetek”. Nem rád van szüksége az Úrnak, hanem neked van szükséged Őreá!

Maradj meg az Ő útján, hogy az Ő dicsőségére lehess!

Forrás: Lisztes Tibor (http://www.rmbgysz.ro)

 


Január 12., péntek - Betegek gyógyítója

Lk 4:40 „Napnyugtakor mindenki hozzávitte a különféle bajokban szenvedő betegét; ő pedig mindegyikükre rátette a kezét, és meggyógyította őket.”

Az egyház történetében újra és újra fellángol a vágy arra, hogy a hívek személyesen találkozzanak Isten természetfeletti erejével. Legújabban a 20. század elején kapott lendületet az ún. „isteni gyógyítás igéje”. Különböző összejöveteleken történtek már olyan események vagy éppen gyógyulások, melyek emberi ésszel megmagyarázhatatlanok. Ugyanakkor visszaélésekről és hiszékeny emberek becsapásáról is lehet hallani, amikor egyenesen elszedik a gyógyulni vágyók pénzét. Évekkel ezelőtt egy mélyen tisztelt gyógyító evangélista olyan embert tett gyógyító alkalmai reklámarcává, aki tökéletesen egészséges volt, és éppen az evangélista kevéssé ellenőrzött gyógyításait igyekezett leleplezni, amikor egy alkalommal felállt a tolószékből.

Jézus Krisztus nem hirdetett meg gyógyító alkalmakat. Nem adott fel hirdetéseket és nem reklámozta magát – a démonok tisztátalan bizonyságtételét pedig határozottan elutasította és tiltotta. Egyszerűen csak hozzá vitték a betegeket, és Ő meggyógyította őket. Messiási voltának egyik jele volt ez.

Tapasztaltad-e már életedben, környezetedben Jézus Krisztus gyógyító hatalmát? Van-e beteg családtagod, ismerősöd, akit imában hozhatsz az Úr elé?

Forrás www.rmbgysz.ro Horváth Ferenc


 

Január 11., csütörtök - Imádkozz bátor igehirdetésért!

ApCsel 4:29-31 "Most pedig, Urunk, tekints az ő fenyegetéseikre, és add meg szolgáidnak, hogy teljes bátorsággal hirdessék igédet; te pedig nyújtsd ki a kezedet gyógyításra, hogy jelek és csodák történjenek a te szent Szolgád, Jézus neve által." Amint könyörögtek, megrendült az a hely, ahol együtt voltak, megteltek mindnyájan Szentlélekkel, és bátran hirdették az Isten igéjét."

Isten Igéje után néhány este az igehirdetésről olvasunk. Az Úr Jézus is a prédikálást tartotta fő feladatának (pl. Mk 1:38). Péter és János bátran prédikált a pünkösd utáni napokban (ApCsel 2-3-4). A Jézus Krisztusról szóló történet továbbadása kívánta a legnagyobb bátorságot. Haláláról és feltámadásáról életveszélyes volt szólni, ám ők mégis ezt tették. „Úrrá és Krisztussá tette őt Isten, azt a Jézust, akit ti keresztre feszítettetek.” Bátorságukon csodálkoztak a nép vezetői, és keresték a módját elhallgattatásuknak. Nem sikerült. Hogyan is sikerülhetett volna? Ők nem bátraknak születtek, hanem bátrak lettek, miután a Szentlélek eljött reájuk, és Krisztus tanúivá lettek (ApCsel 1:8). Aztán ott volt mögöttük egy imádkozó gyülekezet; testvérek, akik további kitartást, bátorságot kértek számukra az Úrtól.

Bátor igehirdetés bátor igehirdetők ajkáról hangzik. Imádkozz többet lelkipásztorodért; kérd számára a Szentlélek segítségét, erejét, hogy bátran hirdesse a Krisztusról szóló evangéliumot!

 

Forrás www.rmbgysz.ro Herjeczki Géza

 


Január 10., szerda - Akitől rettegnek az ördögök

Lk 4:34 „Ah! Mi közünk hozzád, názáreti Jézus? Azért jöttél, hogy elpusztíts minket? Tudom, ki vagy, az Isten Szentje!”

Jézus Krisztus Kapernaumban végzett szolgálata az emberek álmélkodását váltotta ki, mivel „szavának hatalma volt”(31.v.). Názáret elhagyása után ez a város lett Jézus állandó lakóhelyévé (vö. Mt 4:13). A szolgálat színhelye ismét a zsinagóga volt, itt tanított Jézus szombaton, de tanítását itt már nem részletezi Lukács evangélista.

Lukács megszokott sorrendjében (eltérően Máté evangélistától) az igehirdetést Jézus messiási cselekvése követte: a zsinagógában jelenlevő megszállott meggyógyítása. A démoni lélek hiába próbálkozott meg Jézussal szemben a leleplezés eszközével, a döntő tény az maradt, hogy Urára akadt benne, és meg kellett hátrálnia. Az eset tanúi megdöbbenve keresgélték a történtek magyarázatát: magyarázatot ugyan nem tudtak adni, de a messiási jel híre elterjedt az egész környéken.

Tapasztaltad-e már valamilyen formában Jézus hatalmát a tisztátalan lelkek fölött? Van-e a környezetedben valaki, akit Jézus megszabadíthatna a démoni megszállottságból?

Forrás www.rmbgysz.ro Horváth Ferenc

 


Január 9., kedd - Az Ige megkülönböztet a világban

Jn 17:14-16   "Én nekik adtam igédet, és a világ gyűlölte őket, mert nem a világból valók, mint ahogy én sem vagyok a világból való. Nem azt kérem, hogy vedd ki őket a világból, hanem hogy őrizd meg őket a gonosztól. Nem a világból valók, mint ahogy én sem vagyok a világból való."

Krisztus követői nem a világból valók, aminthogy Ő sem e világból való. Ám tulajdonképpen nem könnyű másnak lenni, kilógni a sorból. Ez nem új keletű jelenség. Amikor királyt kért Izráel Sámueltől, indokuk az volt, hogy olyanok akarnak lenni, mint mindenki más a környezetükben (1Sám 8:20). Ez az azonosulási vágy azóta is, minket is kísért.

Ma esti kérdésünk az lehetne, hogy vajon mi hogyan hordozzuk – ha hordozzuk – megkülönböztetettségünket? Nehezünkre esik? Szeretnénk szabadulni tőle? Vagy elfogadtuk, belenyugodva, hogy furcsán néz ránk e világ, talán még gyűlöl is? Lehetne éppenséggel örömmel is vállalni, hogy megkülönböztetettek vagyunk; Bibliás emberek, hiszen az Úr Jézus nekünk adta Isten Igéjét (14). Ahogy az Ószövetségben az Ige a választott népre volt bízva (Róm 3:2), úgy most Krisztus tanítványaié, a miénk ez a tisztesség.

Az Ige megkülönböztet a világban. A világ fiait nem érdekli az Ige, meg sem érthetik azt (1Kor 2:14). Mi azonban értjük és szeretjük a Bibliánkat. Tőle kaptuk!

Forrás www.rmbgysz.ro  Herjeczki Géza

 


Január 8., hétfő - A Lélek erejével szolgálni

Lk 4:14 „Jézus a Lélek erejével visszatért Galileába, és elterjedt a híre az egész környéken.”

A ma reggel olvasott két rövid igevers összefoglalja Jézus galileai működését. Jézus Krisztus mindenben Isten Lelkének a vezetése szerint járt, és szolgálatát is a Lélek erejével végezte. Attól kezdve, hogy bemerítkezésekor leszállt rá a Szentlélek galambhoz hasonló testi alakban, Megváltónk teljesen a Lélek irányítása alatt végezte szolgálatát. Még a kísértés helyére is a Lélek indítására ment. A Jordán vizénél történő kinyilatkoztatásban a galambnak azért van fontos szerepe, mert rádöbbenhetünk egy nagyon fontos különbségre. Az özönvíz után Nóé galambja nem talált helyet a lábának, hogy leszállhasson a megáradt vizek fölött, viszont Isten Fia a megfelelő „nyugvóhely” Isten Lelke számára.

Bárcsak az jellemezne bennünket is, hogy Jézushoz hasonlóan, oda megyünk, ahova a Lélek indít, és sehova nem megyünk, ahova Ő nem akarja, hogy elmenjünk. Szolgálatunk is legyen minden egyes alkalommal a Lélek ereje által végzett szolgálat.

Ha megvizsgálod lelki szolgálatodat, kijelentheted-e, hogy igyekeztél mindig a Lélek erejével szolgálni? Ha nem, kész vagy-e ráhagyatkozni a Lélekre?

Forrás www.rmbgysz.ro Horváth Ferenc

 


Január 6. szombat - Odaszánás a megújulásra

Igehely: Róm 12:1-2 „Kérlek azért titeket, testvéreim, az Isten irgalmasságára, hogy okos istentiszteletként szánjátok oda magatokat élő, szent, Istennek tetsző áldozatul, és ne igazodjatok e világhoz, hanem változzatok meg értelmetek megújulásával, hogy megítélhessétek, mi az Isten akarata, mi az, ami jó, ami neki tetsző és tökéletes.”

Az Istennek irgalma Jézusban kötelez minket a teljes odaszánásra. Jézus Krisztus maradéktalanul odaszánta magát értünk. Semmit sem tartott meg magának, mindent odaadott értünk ott a kereszten. Drága véren megvásárolt, és nem a magunkéi vagyunk. Ezért kell magunkat (nemcsak lelkünket, testünket is) élő áldozatként egészen odaszánnunk.

Az legyen, amit ő akar. Előtte mindig meghajlani, parancsának mindig engedni, bármit kér megtenni, az odaszánás ezt jelenti.

Mi ennek az akadálya? A világ mintája. Ahogy a szabó a minta szerint kivágja az anyagot, úgy akar minket is a világ a saját sablonjára szabni. A mi régi természetünk olyan, mint az autó, amelynek kormánya/kereke félre húz, mindig a világ útja, divatja után menne. Ezért a hívő élet soha nem megy lazán. Nagyon kell fogjuk, és az Úr Jézus uralma alá hozzuk életünket. De az odaszánáshoz az akarás nem elég. Változás kell, hogy az értelmünk megújuljon. Ez a megtéréskor kezdődik, de folytatódik, amint a Szentlélek az ige által formálja értelmünket és megvilágosítja lelkünket, hogy eldönthessük mi az, ami jó, ami Istennek tetsző és tökéletes. Szánd oda magad az igeolvasásra és imádkozásra!

Forrás:  www.rmbgysz.ro  Kelemen Sándor

 


Január 5., péntek - Lényegre mutató, alázatos szolgálat

Igehely: Lk 3:15-20; Kulcsige: Lk 3:16 „János így válaszolt mindenkinek: Én vízzel keresztellek titeket, de eljön az, aki erősebb nálam, és én arra sem vagyok méltó, hogy saruja szíját megoldjam: Ő majd Szentlélekkel és tűzzel keresztel titeket.”

Bemerítő János igehirdetése hatalmas prófétai szó volt a régóta próféciára szomjazó nép körében. Érthető tehát, ha a megígért Messiást keresték a hallgatók Jánosban. Ő azonban minden félreértést eloszlatott, amikor önmagának az Eljövendőhöz való viszonyáról nyilatkozott. Az ő feladata csak az útkészítés volt, a teljességet Jézus Krisztus hozza el. A Krisztus eljövetele teremt tiszta helyzetet népe körében és az egész embervilágban, amikor az alázatosokat beviszi országába, a magukban bízókon pedig végrehajtja a megsemmisítő ítéletet.

János hűségesen hajtotta végre megbízatását, amikor az örömüzenetet meghirdette a népnek. De igazi próféta volt abban is, hogy felemelte tiltakozó szavát Heródes vérfertőző és kegyetlen életmódja ellen. Ezért az ószövetségi próféták sorsa lett az övé, amikor Heródes börtönbe vettette az Isten igazságát képviselő, bátor prófétát.

Amikor szolgálatodat végzed, kire hívod fel a figyelmet: Krisztusra vagy magadra? Kész vagy megalkuvás nélkül bűnnek nevezni a bűnt?

forrás:
Horváth Ferenc
www.rmbgysz.ro

 


Január 04, Dicsérd Istent gondviseléséért!

1. Dávidé. Áldjad, lelkem, az URat, és egész bensőm az ő szent nevét! 2. Áldjad, lelkem, az URat, és ne feledd el, mennyi jót tett veled! 3. Ő megbocsátja minden bűnödet, meggyógyítja minden betegségedet, 4. megváltja életedet a sírtól, szeretettel és irgalommal koronáz meg. 5. Betölti javaival életedet, megújul ifjúságod, mint a sasé.
Zsolt 103:1-5

Minden embernek számtalan oka volna arra, hogy szívből dicsérje az Urat. De különösen azoknak, akiknek bűnük megbocsáttatott és vétkük elfedeztetett. Nem maradt egy bűn sem bocsánat nélkül. Itt kezdődik az igazi dicséret. Bűnrendezés nélkül nemcsak, hogy erőltetett a dicséret az ember részéről, hanem elfogadhatatlan Isten számára.

Dicséret a sok gyógyulásért is, amit átéltünk. De vajon a most beteg hívők is áldhatják az Urat? Igen, mert ígéretünk van arra nézve, hogy minden betegségünkből meggyógyít most, vagy majd ott nála fönn.

Lehet, tudomásunk van arról is, hogy halál közeli állapotban voltunk, de tudtunkon kívül is még sokszor megszabadított a haláltól (gondolj csak az autóval való közlekedésre). Hála érte! De ha az örök haláltól is megszabadultunk, örök dicséret érte. Szeretete, irgalma megkoronáz, javaival megtölti életünk, erőnket megújítja. Ezt most vegyük mind számba - kell ennél még több?

forrás:
Kelemen Sándor
www.rmbgysz.ro



 

2017. december 29. péntek - Csendes percek

Ezt mondja az ÚR: Majd ha eltelik a babiloni hetven esztendő, akkor gondom lesz rátok, és valóra váltom azt a jó szót, hogy visszahozlak benneteket erre a helyre. Mert csak én tudom, mi a tervem veletek - így szól az ÚR -: békességet és nem romlást tervezek, és reményteljes jövőt adok nektek. Ha segítségül hívtok, és állhatatosan imádkoztok hozzám, akkor meghallgatlak benneteket. Megtaláltok engem, ha kerestek és teljes szívvel folyamodtok hozzám. Megtaláltok engem - így szól az ÚR -, jóra fordítom sorsotokat, összegyűjtlek benneteket minden nép közül és minden helyről, ahová szétszórtalak - így szól az ÚR -, és visszahozlak erre a helyre, ahonnan fogságba vitettelek benneteket.

Jer 29,10-14.

VÁLTOZATLAN SZERETET

Mert csak én tudom, mi a tervem veletek - így szól az Úr -: jólétet és nem romlást tervezek, és reményteljes jövő az, amelyet nektek szánok. (Jer 29,11)

"Mert csak én tudom, mi a tervem veletek...

Az életem egyik legboldogabb napjának kellett volna lennie, végül az egyik legmagányosabb lett. Nyolc nappal a lelkészképzőm diplomaosztója előtt a feleségem úgy döntött, nem akar tovább házasságban élni velem. Reménytelennek éreztem magam. Amikor a diplomaosztó előtti napon találkoztam szüleimmel, anyám adott egy kártyát, amelyen a fenti idézet szerepelt.
Jeremiás ezt a babiloni fogságban lévő zsidóknak írta, hogy reménykedjenek, Isten nem felejtette el őket. A saját fogságomban, magányom és kétségbeesésem idején ez az igevers emlékeztetett, hogy Isten gyermeke vagyok. Isten még mindig szeret, és nem feledkezett meg rólam.
A válás után visszavonultam a munkámból, és hazaköltöztem a szüleimhez. Isten hű volt, még a legnehezebb pillanatokban is. Két év múlva találtam munkát egy gyülekezetben, és újra megházasodtam. Néha, amikor az élet nem úgy megy, ahogy terveztük, azt érezhetjük, hogy Isten elfelejtett bennünket. De Jeremiás szavai emlékeztetnek, hogy amikor saját fogságunkban vergődünk - fájdalomban, magányban, félelemben -, Isten változatlanul szeret minket és törődik velünk.

Imádság: Istenünk, köszönjük, hogy szeretsz minket, és a legjobbat akarod nekünk. Segíts bízni benned, még akkor is, ha az élet sivárnak tűnik! Ámen.

 


2017. december 26. kedd - Csendes percek

Áldom az URat, mert tanácsot ad nekem, még éjszaka is figyelmeztet bensőm.
Az ÚRra tekintek szüntelen, nem tántorodom meg, mert a jobbomon van.
Ezért örül a szívem, és ujjong a lelkem, testem is biztonságban van.
Mert nem hagysz engem a holtak hazájában, nem engeded, hogy híved leszálljon a sírba.
Megismerteted velem az élet útját, teljes öröm van tenálad, örökké tart a gyönyörűség jobbodon.

Zsolt 16,7-11.

BŐVEN VAN MIT MEGÉLNI

Rájöttem, hogy nincs jobb dolog, mint ha örül az ember, és a maga javára törekszik egész életében. (Préd 3,12)

Egyesek szerint az a boldogság, amit mi azzá teszünk. Minél több időt töltök egyik barátommal, annál inkább meg vagyok győződve, hogy ez igaz. A barátom sikeres üzletember volt. Aztán egyik alkalmazottja egy pisztollyal jelent meg, hogy minél több embert megöljön. Miközben a barátom megpróbálta lefegyverezni, elveszítette egyik karját és egyik szemét. Hetekkel később, mire kiengedték a kórházból, a megtakarításai elvesztek, és hajléktalanszállóba költözött. Mindemellett Parkinson-kórja és halálos bőrrákja is van. Gondot jelent számára, hogy egyedül járjon vagy fölálljon egy székből, mégis ő az legvidámabb és legpozitívabb ember, akivel valaha találkoztam.
Mára egy kis lakásba költözött, ahol kevés nyugdíjából él. Függetlenül attól, hogy mit csinál, és az mennyire nehéz, a barátom célja, hogy senkit ne hagyjon mosoly nélkül. Megtanulja mások neveit, és emlékszik rájuk, mikor legközelebb látja őket. Alkalmat talál az emberek bátorítására, és nagylelkűen bánik a bókokkal. Sokan megkeserednének vagy Istent hibáztatnák az ő helyzetében, de a barátom nem teszi. "Úgy nem lehet élni, nekem pedig még mindig bőven van mit megélnem" - mondta. A mai olvasmány emlékeztet, hogy az Úr megismerteti velünk az élet útját, és teljes örömmel tölt el bennünket.

Imádság: Urunk, köszönjük barátainkat és az idegeneket, akik megmutatják, hogyan éljük meg a te örömödet. Ámen.

 


2017. december 24. vasárnap - Csendes percek

Ti vagytok a világ világossága. Nem rejthető el a hegyen épült város. A lámpást sem azért gyújtják meg, hogy a véka alá, hanem hogy a lámpatartóra tegyék, és akkor világít mindenkinek a házban. Úgy ragyogjon a ti világosságotok az emberek előtt, hogy lássák jó cselekedeteiteket, és dicsőítsék a ti mennyei Atyátokat.

Mt 5,14-16.

SZENTESTE

Ha pedig a világosságban járunk, ahogyan ő maga a világosságban van, akkor közösségünk van egymással, és Jézusnak, az ő Fiának vére megtisztít minket minden bűntől. (1Jn 1,7)

A karácsony esti istentisztelet végén mindenki a mellette ülő gyertyáját gyújtja meg, jelképesen megosztva Krisztus világosságát. Megindító látvány, ahogy a résztvevők egy-egy pislákoló gyertyát tartanak az elsötétített templomban. Az elmúlt szentestén, miközben a továbbhaladó fényt néztem, a gyertyámat majdnem kioltotta a megolvadt viasz, amely a kanóc körül gyűlt össze. Ahogy észrevettem, megdöntöttem a gyertyát, az olvadt viasz a tartóra folyt, és a láng újra fényesen égett.
Eszembe jutott, hogy az összegyűlő viasz azt a viselkedést jelképezi, amely nem engedi, hogy Krisztus világosságát tükrözzük mások felé. Később gondolatban egy listát készítettem, mik akadályozhatják a fényt: hálátlanság, aggodalmaskodás, negatív gondolatok, a megbocsátás hiánya, ítélkezés, az anyagi javakra való törekvés, és mások véleményének túlzott jelentősége. Mi az orvosság? Talán, hogy Isten szeretetét helyezzük a középpontba, nem a világ dolgait vagy véleményét. Hálásak lehetünk érte, és bízhatunk benne; adhatunk és elfogadhatunk megbocsátást, és feltétel nélkül szerethetünk másokat. Így szabadulhatunk meg a túl sok "viasztól", és engedhetjük, hogy Krisztus világossága ragyogja be életünket.

Imádság: Atyánk, köszönjük, hogy megmutatod, hogyan fogadjuk el és tükrözzük vissza Krisztus világosságát. Ámen.

 


2017. december 23. szombat - Csendes percek

Ezt mondja az ÚR: A kegyelem idején meghallgatlak, a szabadulás napján megsegítlek. Megőrizlek és megajándékozom általad szövetségemmel népemet, hogy te állítsd helyre az országot, és oszd szét az elpusztult örökséget.
Mondd a foglyoknak: Jöjjetek ki! - a sötétségben levőknek: Jöjjetek a napvilágra! Útközben lesz élelmük, még a kopár hegyeken is lesz legelőjük.
Nem éheznek és nem szomjaznak majd, nem bántja őket a nap heve, mert az terelgeti őket, aki könyörült rajtuk, az vezeti őket forrásvizekhez.
Minden hegyen utat készítek, kimagaslanak az országutak.
Ezek itt messze földről jönnek, azok észak és nyugat felől, amazok meg Színím földjéről!
Ujjongjatok, egek, vigadozz, föld, törjetek ki ujjongásba, hegyek! Mert megszánta népét az ÚR, és könyörül a nyomorultakon.
De Sion ezt mondta: Elhagyott engem az ÚR, megfeledkezett rólam az én Uram!
Megfeledkezik-e csecsemőjéről az anya, nem könyörül-e méhe gyermekén? Ha mások megfeledkeznének is, én nem feledkezem meg rólad!
Íme, tenyerembe véstelek be, szüntelen előttem vannak falaid.

Ézs 49,8-16.

FELEDÉKENYSÉG

Megfeledkezik-e csecsemőjéről az anya, nem könyörül-e méhe gyermekén? De ha ő meg is feledkezne, én akkor sem feledkezem meg rólad! Íme, tenyerembe véstelek be. (Ézs 49,15-16)

Miközben kilencéves fiammal a vasárnapi iskolába tartottunk, találkoztunk egy asszonnyal. Ráköszönt a kisfiamra: "Jó reggelt, Houston!" Gyermekemet bátorítottam: "Köszönj Allison néninek!" A hölgy meg sem várva ezt, így szólt: "Tudod, Allison egy szép név, és szeretem, de általában a másik nevemre, a Sarah-ra hallgatok, amit anyukámtól kaptam."
Ahogy idősödünk, egyre nehezebben jut eszünkbe családtagjaink vagy régi barátaink neve. Megfeledkezünk a születésnapokról, évfordulókról és más különleges alkalmakról. Átmegyünk egyik szobából a másikba, és már arra sem emlékszünk, minek mentünk oda. Egy idő után már nemcsak azt felejtjük el, hová tettük az autó kulcsát, hanem azt is, hol hagytuk az autót.
A Bibliában sok feledékeny ember van. A tanítványok elfelejtik, hogy Jézus néhány kenyérrel és hallal jóllakatott egy sokaságot (Mk 8,18-19). Izrael megfeledkezik, hogy Isten szabadította meg őket, és bálványokat kezdenek imádni (Zsolt 106,21). Péter elfelejti Jézus szavait, és háromszor tagadja meg őt (Mk 14,72). Néha mi is megfeledkezünk Isten ígéreteiről és az életünkben tett hatalmas dolgairól. Jó hír, hogy Isten soha nem feledkezik meg rólunk és soha el nem hagy (5Móz 31,6).

Imádság: Urunk, köszönjük, hogy soha nem hagysz magunkra, akkor sem, ha mi elfeledkezünk hűségedről. Ámen.

 


2017. december 22. péntek - Csendes percek

Ez pedig az az üzenet, amelyet tőle hallottunk, és hirdetünk nektek, hogy az Isten világosság, és nincs benne semmi sötétség. Ha azt mondjuk, hogy közösségünk van vele, és a sötétségben járunk, akkor hazudunk, és nem cselekesszük az igazságot. Ha pedig a világosságban járunk, ahogyan ő maga a világosságban van, akkor közösségünk van egymással, és Jézusnak, az ő Fiának vére megtisztít minket minden bűntől. Ha azt mondjuk, hogy nincsen bűnünk, önmagunkat csaljuk meg, és nincs meg bennünk az igazság. Ha megvalljuk bűneinket, hű és igaz ő: megbocsátja bűneinket, és megtisztít minket minden gonoszságtól.

1Jn 1,5-9.

VILÁGÍTÓ KÖZÖSSÉG

Az Ige volt az igazi világosság, amely megvilágosít minden embert: ő jött el a világba. (Jn 1,9)

Advent negyedik vasárnapján hallottuk, ahogy a szél fütyül a templom épülete körül. A gyülekezet felállt, hogy a meghitt csendben meggyújtsa a gyertyákat. Csendesen sorba rendeződtünk, kiléptünk az épületből, és elindultunk az ifjúsági csoportunk által készített betlehemi jászol felé. A fiatalok jelmezben álltak a hidegben már egy órája. Mindannyian a jászolban fekvő kisgyermekre néztek, hogy az arra járó emberek figyelmét felhívják a gyermek Krisztus közelségére. Gyertyalángjainknak nem volt esélyük az odakint dühöngő széllel szemben. Minden lépésnél elaludt egy-egy gyertya. Megálltunk, és egymás gyertyáját újra lángra gyújtottuk, míg oda nem értünk. Gyertyáink meg-megrebbentek a sötétben, miközben karácsonyi énekeket énekelve ünnepeltük Immánuel születését.
Hívő emberként mindig ezt tesszük! Közösséget alkotunk, ahol a kis fényünket továbbadjuk azoknak, akik veszteséget, szükséget, szomorúságot, betegséget vagy fájdalmat élnek át. Ezzel emlékeztetjük egymást arra, hogy nem számít, milyen nehezek a jelen körülményei, a gyermek Jézus mindig közel van, fényt hozva a világba.

Imádság: Istenünk, köszönjük, hogy Jézust elküldted a világba, hogy életünk sötét pontjait megvilágítsa. Segíts a mai napon szeretetedet megosztani másokkal! Ámen.


2017. december 21. csütörtök - Csendes percek

Felelt Jób, és ezt mondta az ÚRnak:
Tudom, hogy mindent megtehetsz, és nincs olyan szándékod, amelyet meg ne valósíthatnál.
Ki merné elhomályosítani az örök rendet tudatlanul? Azért mondottam, hogy nem értem. Csodálatosabbak ezek, semhogy felfoghatnám.
Hallgass meg, hadd beszéljek! Én kérdezlek, te pedig oktass engem! (Jób 42,1-4.)

FELFOGHATATLAN EZ NEKEM!

Ki akarja eltakarni örök rendemet tudatlanul? - kérded. Valóban olyasmiről szóltam, amit nem érthetek: csodálatosabbak, semhogy felfoghatnám. (Jób 42,3)

Jób egyike a Biblia legigazabb embereinek, ám, amikor súlyos próbatételekkel nézett szembe, megátkozta születése napját, és arra kérte Istent, hadd haljon meg. Isten egy sor kérdéssel válaszolt. Azt firtatta, vajon Jób ismeri-e az Úr roppant hatalmát. Jób megalázva magát, megértette, milyen elhamarkodottan beszélt olyanokról, amik csodálatosabbak, semhogy felfoghatná.
Életem első "Jób élménye" akkor történt, amikor elkezdtem a főiskolát. Azelőtt úgy tűnt, hogy életem biztos alapokon áll. Családom hitét és tanácsát követtem. A főiskolán viszont találkoztam a szabadsággal. Ezzel a bizonytalanság érzése is együtt járt: "Mi a következő lépés? Mi történik, ha rosszul választok?" Egy nap felhívtam édesanyámat, és engedélyét kértem egy év halasztásra, hogy mindent átgondolhassak. Nyugtalanított, hogy tanulmányaimat a jövő felőli bizonytalansággal folytassam. Úgy tűnt, Isten nem hallgat meg, ezért elveszettnek éreztem magam.
Jób könyvét olvasva megtaláltam utamat. Jób hasonló helyzetben volt: válaszokat várt Istentől. Jóbbal együtt olyan dolgokról kérdeztük Istent, amelyek csodálatosabbak voltak, semhogy felfoghattuk volna. Tanulgatom, hogy bizonytalanságom beleillik egy olyan tervbe, amit nem érthetek. De tudom, hogy Isten akarata jó nekem, és napról napra tanulom, hogy ez elég.

Imádság: Urunk, emlékeztess, hogy hallgatásod nem jelenti azt, hogy elhagysz minket. Segíts mindig bízni benned. Ámen.


2017. december 20. szerda -  Csendes percek

Dávid bizonyságtétele. Tarts meg engem, Istenem, mert hozzád menekültem!
Ezt mondom az ÚRnak: Te vagy az én Uram, rajtad kívül nincs, ami jó nekem.
A szentekben, akik a földön élnek, és a dicsőségesekben telik minden kedvem.
Sok fájdalmuk lesz azoknak, akik máshoz csatlakoznak. Nem mutatok be nekik vérrel kevert italáldozatot, még nevüket sem veszem ajkamra.
URam, te vagy osztályrészem és poharam, te tartod kezedben sorsomat.
Osztályrészem kies helyre esett, örökségem nagyon tetszik nekem.
Áldom az URat, mert tanácsot ad nekem, még éjszaka is figyelmeztet bensőm.
Az ÚRra tekintek szüntelen, nem tántorodom meg, mert a jobbomon van.
Ezért örül a szívem, és ujjong a lelkem, testem is biztonságban van.
Mert nem hagysz engem a holtak hazájában, nem engeded, hogy híved leszálljon a sírba.
Megismerteted velem az élet útját, teljes öröm van tenálad, örökké tart a gyönyörűség jobbodon.

Zsolt 16.

VÁLTOZTASS HOZZÁÁLLÁSODON

Megismerteted velem az élet útját, teljes öröm van tenálad. (Zsolt 16,11)

Mozgáskorlátozott vagyok, ezért a nap folyamán sok akadállyal kell szembenéznem. Olykor kemény harcot vívok önmagammal, hogy ne engedjek a kedvetlenségnek, türelmetlenségnek, hanem elfogadva helyzetemet, maradjak Isten jelenlétében.
Egyik reggel kimentem az udvarra, és meglátva a sok tennivalót, megterhelődve tértem vissza a szobámba. Vigasztalást keresve vettem fel a Csendes Percek-et, s már a címe így szólt hozzám: Változtass hozzáállásodon! Rögtön világosság támadt bennem, és rájöttem, hogy a saját természetem elégedetlenkedik megint. Elszégyelltem magam, és az Úr bocsánatát kértem, hiszen oly sok szeretetet és törődést kapok tőle mindennap. Rajtam nyugvó jó kegyelme, - hiszem és vallom -, hogy az élet minden gondjára, bajára elég. Hálát adtam, hogy helyreállította lelki egyensúlyomat, megtisztította látásomat, és újra az ő megelégedett békessége töltötte be szívemet.

Imádság: Édes Atyám, köszönöm, hogy szereteted felemel. Kegyelmeddel fedezed be bajokkal küszködő életemet, és új öröm és áldott békesség lehet megint a részem. Segíts Jézusban maradni minden élethelyzetemben. Ámen.


2017. december 19. kedd - Csendes percek

Ne tévelyegjetek: Istent nem lehet megcsúfolni. Hiszen amit vet az ember, azt fogja aratni is: mert aki a testének vet, az a testből arat majd pusztulást; aki pedig a Léleknek vet, a Lélekből fog aratni örök életet. A jó cselekvésében pedig ne fáradjunk el, mert a maga idejében aratunk majd, ha meg nem lankadunk. Ezért tehát, míg időnk van, tegyünk jót mindenkivel, leginkább pedig azokkal, akik testvéreink a hitben. /Galata 6,7-10./

TÜRELMES BIZALOM

Legyetek tehát türelemmel, testvéreim, az Úr eljöveteléig. Íme, a földművelő várja a föld drága gyümölcsét, és türelmesen várja, amíg az korai és késői esőt kap. (Jak 5,7)

A Lk 10,2-ben Jézus az evangélium terjesztését a földműveléshez hasonlítja. Azt mondja a tanítványoknak: "Az aratnivaló sok, de a munkás kevés".
Ez az összehasonlítás segít, hogy jól lássam a hitem továbbadására tett erőfeszítéseimet. A magvető elveti a magot, és várja az eredményt. Ha a föld puszta marad, mi tartja vissza a földművest az elkeseredéstől? A türelem. Tudja, hogy várnia kell, míg a mag kikel. Ha meglátja a növényt kibújni, tovább vár a növekedésre. A növekedés minden szakasza türelmet kíván.
Évekkel ezelőtt rendszeresen imádkoztam szeretteimért, s próbáltam nekik megmutatni Isten szeretetét. Lapokat küldtem és telefonáltam. Ha találkoztunk, bátorítottam őket. Mégis, az eredmény, amit láttam, kicsi volt a befektetett munkához képest. Mikor emiatt imádkoztam, Isten emlékeztetett, hogy a farmer sem láthatja a mag föld alatti növekedését, így én sem láthatom, amit Isten elvégez a szeretteim életében.
Bízhatunk és türelemmel várhatunk a növekedésre. Mint a földművesek, mi is dolgozhatunk és reménykedhetünk az aratásban, s türelmünk meghozza gyümölcsét.

A jó cselekvésében pedig ne fáradjunk el... 

Imádság: Drága Urunk, segíts bízni benned, hogy te munkálkodsz, míg mi várjuk az aratást. Ámen.

 


2017. december 18. hétfő - Csendes percek

Szeretteim, szeressük egymást; mert a szeretet Istentől van, és aki szeret, az Istentől született, és ismeri Istent; aki pedig nem szeret, az nem ismerte meg az Istent; mert Isten szeretet. Abban nyilvánul meg Isten hozzánk való szeretete, hogy egyszülött Fiát küldte el Isten a világba, hogy éljünk őáltala. Ez a szeretet, és nem az, ahogy mi szeretjük Istent, hanem az, hogy ő szeretett minket, és elküldte a Fiát engesztelő áldozatul bűneinkért. Szeretteim, ha így szeretett minket Isten, akkor mi is tartozunk azzal, hogy szeressük egymást. Istent soha senki sem látta: ha szeretjük egymást, Isten lakik bennünk, és az ő szeretete lett teljessé bennünk.  /1János 4,7-12./

FÉNY A SÖTÉTSÉGBEN

Nekifeszülve futok egyenest a cél felé, Isten mennyei elhívásának Krisztus Jézusban adott jutalmáért. (Fil 3,14)

Kezdő gimnazistaként gyakran elborítanak a feladatok. Gyorsan gyűlnek a megoldásra váró tesztek, projektek, dolgozatok, házi feladatok. Régen eldöntöttem, hogy nem halogatom a dolgokat, így késő éjszakáig dolgozom, hogy mindent elvégezzek a következő napra, sőt előre is. Így nem halmozódnak fel az iskolai dolgok. Figyelmemet sok minden próbálja elvonni, különösen a telefonom, de ha a célra nézek, hogy a választott egyetemre tudjak menni, képes vagyok túlélni az éjszakákat és a nappalokat a számítógép előtt. Végül megérte az erőfeszítés, mert ebben az évben értem el a legjobb tanulmányi eredményt.
Ha a célra nézek, hogy egyetemre mehessek, az segít könnyebben elvégezni az iskolai munkámat; ha Krisztusra nézek, bízhatok abban, hogy egy napon a mennyben vele lehetek. Minden, amit Istenért teszek, megerősíti az iránta érzett szeretetemet, és vágyat ébreszt bennem, hogy vele akarjak élni az örökkévalóságban. Krisztus karácsonyi eljövetele beragyogta a világot. Halála és feltámadása ösvényt nyitott a mennybe, biztosítva, hogy ez a fény sose halványuljon.

 

Imádság: Drága Urunk, vigasztalj minket, mikor bizonytalanok vagyunk a jövő felől! Áraszd utunkra örök fényedet, hogy dicsőíthessünk téged! Ámen.

 

 


2017. december 17. vasárnap - Csendes percek

Anna prófétanő

Volt ott egy prófétanő is, Anna, Fánuel leánya, Áser törzséből. Nagyon előrehaladott korú volt; csak hét évig élt férjével hajadonkora után, és már nyolcvannégy éve özvegyasszony volt. Nem távozott el a templomból, mert böjtöléssel és imádkozással szolgált éjjel és nappal. Abban az órában ő is odaállt, hálát adott az Istennek, és beszélt róla mindazoknak, akik várták Jeruzsálem megváltását.

Lk 2,36-38.

ADVENT HARMADIK VASÁRNAPJA

Anna abban az órában is megjelent, hálát adott Istennek, és beszélt róla mindazoknak, akik várták Jeruzsálem megváltását. (Lk 2,38)

Anna próféta az egyik karácsonyi hősöm. Nem őrzött éjjel nyájat és nem volt a jászolnál. Mégis a karácsony részévé vált születése után 40 nappal ünnepelve a Megváltót Jeruzsálemben. Csodálom Annát, mert egész életében nyitott volt Isten tervére. Kora ellenére bízott benne, hogy Isten feladatot ad neki. Imádkozva és böjtölve Isten közelében volt, várakozással és cselekvésre készen. Amint meglátta Simeont a babával, tudta, hogy ez a gyermek a Krisztus. Azonnal dicsőítette Istent. A jó hír hírnöke lett: Örülj világ, az Úr eljött! Öröme szétterjedt az egész templomban.
Örülök, hogy Anna is része a karácsonyi történetnek. Várakozó hite bátorít. Az angyalokkal és a pásztorokkal együtt hirdette Isten kibontakozó tervét. Hasonlóképpen a mi életünk is része lehet Isten üdvtervének, akár meglepő módon is. Csak ébernek kell lennünk, és válaszolni, ha Isten hív.

Imádság: Örökkévaló Istenünk, dicsérünk téged! Köszönjük, hogy minket is bevonsz egyre bővülő üdvtervedbe. Ámen.

 


2017. december 16. szombat - Csendes percek

Ne féljetek, mert íme, hirdetek nektek nagy örömet,

Történt pedig azokban a napokban, hogy Augustus császár rendeletet adott ki: írják össze az egész földet. Ez az első összeírás akkor történt, amikor Szíriában Cirénius volt a helytartó. Elment tehát mindenki a maga városába, hogy összeírják. Felment József is a galileai Názáretből Júdeába, a Dávid városába, amelyet Betlehemnek neveznek, mert Dávid házából és nemzetségéből való volt, hogy összeírják jegyesével, Máriával együtt, aki áldott állapotban volt. És történt, hogy amíg ott voltak, eljött szülésének ideje, és megszülte elsőszülött fiát. Bepólyálta, és a jászolba fektette, mivel a szálláson nem volt számukra hely. Pásztorok tanyáztak azon a vidéken a szabad ég alatt, és őrködtek éjszaka a nyájuk mellett. És az Úr angyala megjelent nekik, körülragyogta őket az Úr dicsősége, és nagy félelem vett erőt rajtuk. Az angyal pedig ezt mondta nekik: "Ne féljetek, mert íme, hirdetek nektek nagy örömet, amely az egész nép öröme lesz."

Lk 2,1-10.

ADVENTI ÉRZÉSEK

A pásztorok pedig visszatértek, dicsőítve és magasztalva Istent mindazért, amit hallottak és láttak, úgy, ahogyan ő megüzente nekik. (Lk 2,20)

Advent idején azért imádkozom, hogy a karácsonyi történetet olvasva mélyebben megismerhessem az Urat. Idén megérintett az érzelmek sokfélesége, mely az első karácsonyt kísérte. Meglepetés: Mária megkérdezi az angyalt: "Hogyan lehetséges ez?" (Lk 1,34) - mikor megmondta neki, hogy szűzként fog teherbe esni. Elutasítás: nem volt hely a születendő Megváltó számára (Lk 2,7). Félelem: az angyalok gyakran kezdik így mondandójukat: "Ne féljetek!" (Lk 2,10). Öröm: az angyalok nagy örömet hirdettek a pásztoroknak (Lk 2,10). Bizonytalanság: "Mária mindezeket szívében forgatta" (Lk 2,19), nem tudva, milyen következményei lesznek.
Mindezek az érzések ott vannak Jézusban, aki Immanuel, "Velünk az Isten". Mivel Jézus emberi alakot öltött, átélte minden gondolatunkat és érzésünket. Azután befedte azokat a szeretetével, bocsánatot és megváltást ajánlva. Krisztus teljesen emberré lett, s megtapasztalta az összes érzést, hogy igazán megismerhessük Isten szeretetét.

Imádság: Jézusunk, köszönjük, hogy eljöttél a földre, hogy velünk élj, és hogy ma és mindörökké velünk légy. Ámen.

 


2017. december 15. péntek - Csendes percek

Az ilyen gazdagság elveszhet valamilyen rossz számítás miatt, és ha fia születik, annak semmi sem marad. Ahogyan világra jött anyja méhéből, mezítelenül, úgy megy el ismét, ahogy jött; semmit sem kap fáradozásáért, amit magával vihetne. Ez is fájdalmasan rossz dolog, hogy ahogyan jött, ugyanúgy kell elmennie. Mi haszna van céltalan fáradozásából? Hiszen egész életében sötétben eszik, és sok bosszúság, betegség és háborgatás éri! Rájöttem tehát, hogy az a jó és szép, ha az ember eszik, iszik, és élvezi a jót minden fáradozása nyomán, amivel fárad a nap alatt egész életén keresztül, amelyet Isten adott neki, mert ez jutott neki. Ha pedig Isten valakinek gazdagságot és kincseket is adott, és megengedte neki, hogy azt élvezze, kivegye belőle a részét, és örüljön fáradozása eredményének: ez Isten ajándéka. Az ilyen nem sokat gondol élete múlásával, mert Isten megengedi, hogy szívből örvendezzen.

Préd 5,13-20.

ÖRÖM AZ ÚTON

Jézus az előtte levő öröm helyett - a gyalázattal nem törődve - vállalta a keresztet, és Isten trónjának a jobbjára ült. (Zsid 12,2)

Amikor Kelet-Kansasban éltem, gyakran utaztam át az állam nyugati részére. A vidék olyan volt, mint egy óriási biliárdasztal. Csak ritkán törte meg a préri lapos horizontját egy-egy fa. Sok ember úgy tekint erre a több órás útra, mint amit el kell viselni. Mások csodálják a préri szépségét. Néhány út után már vártam az utazást, amikor keresztülszelem az államot, mert a korábbi fárasztó kötelesség lehetőséggé változott számomra, hiszen időt tölthetek azokkal, akik számítanak nekem.
Keresztényként igyekszem az életet ugyanígy nézni. Bár a mennyország "boldog reménységére" (Tit 2,13) kell összpontosítanunk, földi életünk nem olyan, amit pusztán el kell viselni. Igen, nehéz tud lenni a munka; fárasztóak tudnak lenni az emberek; és felmerülhetnek egészségügyi, pénzügyi és egyéb gondok is. Ha ezekre koncentrálunk, és a nem kívánt dolgokra panaszkodunk, akkor egy valóban hosszú utazásunk lesz. De ehelyett a körülöttünk lévő világban és a többi emberben is értékelhetjük a szépséget. A Zsid 12,2 azt mondja, hogy Jézus elfogadta az élet csapásait, mert előre látta az Isten által kínált örömöt. Tehát nemcsak elviselni kell az életet; élvezzük azt minden Isten által adott szépségével együtt!

Imádság: Istenünk! Segíts, hogy a gondolataink megteljenek a jelenléted gondolataival és ígéreteivel! Ámen.


 

2017 december 14 csütörtök - Csendes percek

Mert nézzétek csak a ti elhivatásotokat, testvéreim; nem sokan vannak köztetek, akik emberi megítélés szerint bölcsek, hatalmasok vagy előkelők. Sőt azokat választotta ki az Isten, akik a világ szemében bolondok, hogy megszégyenítse a bölcseket, és azokat választotta ki az Isten, akik a világ szemében erőtlenek, hogy megszégyenítse az erőseket: és azokat választotta ki az Isten, akik a világ szemében nem előkelők, sőt lenézettek; és a semmiket, hogy semmikké tegye a valamiket; hogy egyetlen ember se dicsekedjék az Isten színe előtt.

1Kor 1,26-29.

KÜLÖNLEGES?

Mindenre van erőm Krisztusban, aki megerősít engem. (Fil 4,13)

Állandóan az alkalmatlanság érzése és az alacsony önbecsülés ellen harcoltam. Most, hogy kerekesszékbe kényszerültem, az önértékelésem tovább romlott. A betegségem miatt elvesztettem néhány korábban meglévő képességemet, és néha nehéz elfogadni, hogy Isten számára már használhatatlan vagyok.
Végül elkezdtem gondolkodni a Biblia sok olyan példáján, ahol Isten hétköznapi embereket használt. Még Jézus is egy szerény istállóban született egy fiatal, tapasztalatlan pár gyermekeként. Az egyszerű pásztoroknak fontos szerepe volt a születés történetben. A tanítványok dolgos emberek voltak: halászok, egy vámszedő, különféle kereskedők. Mégis, nézzük meg, mindegyiküknek része volt abban, hogy a megváltás története elterjedjen!
Isten csodálatosan teremtett mindnyájunkat saját egyéni adottságokkal. (Zsolt 139,14) Isten megérti korlátainkat és hiányosságainkat, és használni tud, ha rendelkezésére állunk.
Nem kell "különlegesnek" lennem. Mindannyian értékesek vagyunk Teremtőnk szemében, és Isten használni tud mindnyájunkat az ő országa építésében.

Imádság: Urunk! Segíts, hogy magabiztos tanúid legyünk. Köszönjük, hogy úgy szeretsz, ahogy vagyunk. Ámen.

 


2017. december 13. szerda - Csendes percek

Jézus ezután nyomban kényszerítette tanítványait, hogy szálljanak hajóba, és menjenek át előtte a túlsó partra, amíg ő elbocsátja a sokaságot. De miután elbocsátotta a sokaságot, felment a hegyre magánosan imádkozni. Amikor beesteledett, egyedül volt ott. A hajó pedig már messze eltávolodott a parttól, és a hullámok között hányódott, mert ellenszél volt. A negyedik éjszakai őrváltáskor odament hozzájuk Jézus a tengeren járva. Amikor a tanítványok meglátták, hogy a tengeren jár, megrettentek, azt mondták, hogy kísértet, és ijedtükben felkiáltottak. De Jézus azonnal megszólította őket, és ezt mondta: "Bízzatok, én vagyok, ne féljetek!" Péter ekkor így szólt hozzá: "Uram, ha te vagy, parancsold meg, hogy menjek oda hozzád a vizen." Mire ő így szólt: "Jöjj!" Péter erre kiszállt a hajóból, elindult a vizen, és Jézus felé ment. Amikor azonban az erős szélre figyelt, megijedt, és amint süllyedni kezdett, felkiáltott: "URam, ments meg!" Jézus azonnal kinyújtotta a kezét, megragadta őt, és ezt mondta neki: "Kicsinyhitű, miért kételkedtél?" És amint beszálltak a hajóba, elült a szél. A hajóban levők pedig leborultak előtte, és ezt mondták: "Valóban Isten Fia vagy!"

Mt 14,22-33.

MINT TAMÁS

Azután így szólt Tamáshoz: Nyújtsd ide az ujjadat, és nézd meg a kezeimet, nyújtsd ide a kezedet, és tedd az oldalamra, és ne légy hitetlen, hanem hívő! (Jn 20,27)

Kereszténnyé válásom útja nem volt könnyű. Nem volt damaszkuszi úti megtapasztalás és dicsőséges megjelenésélmény. Én sokkal jobban hasonlítottam Tamásra, a kételkedőre.
Hinni akartam, ezért kétségeim ellenére azt tettem, amit a keresztények tesznek. Templomba jártam, önkéntesként segítettem a gyülekezeti alkalmakon, olvastam a Bibliát, és segítségért imádkoztam, hogy hitre találjak, és ne lepleződjek le, mint egy kételkedő. De mindig úgy éreztem magam, hogy a kétségeim felszínre kerülhetnek a keresztények egy csoportjában, és lelepleződhetek.
Ahogy telt az idő, felfedeztem, hogy a hitért való harcommal egész jó társaságba keveredtem. Mózes kételkedett a képességében, és megkérdőjelezte Isten döntését, hogy ő vezesse Izráelt (2Móz 4,1-17). Számos katona a kereszt lábánál elutasította Krisztus istenségét, mindaddig, amíg nem voltak szemtanúi a keresztúton történteknek (Mt 27,38-54).
Ezek a történetek arra tanítanak, hogy a kételkedés kérdéseket ébreszthet, amelyek a hit egy mélyebb megértése felé vezethetnek.

Imádság: Drága Urunk! Segíts, hogy jobban megismerjünk és teljesebben szeressünk! Használd a kétségeinket hitünk erősítéséhez! Ámen.


 

December 12. kedd - Csendes percek

Mert én, az ÚR, szeretem az igazságot, gyűlölöm a rablást és az álnokságot. Megadom munkájuk megérdemelt jutalmát, és örök szövetséget kötök velük.
Híresek lesznek utódaik a nemzetek közt, és ivadékaik a népek között. Bárki látja őket, fölismeri, hogy ezt a népet megáldotta az ÚR.
Nagy örömöm telik az ÚRban, víg örömre indít Istenem, mert az üdvösség ruhájába öltöztetett, az igazság palástját terítette rám, mint vőlegényre, ki fölteszi fejdíszét, mint menyasszonyra, ki fölrakja ékszereit.
Mert ahogyan a föld növényeket hajt, és a kert veteményeket sarjaszt, úgy sarjaszt majd igazságot az én Uram, az ÚR is, és öröméneket minden nép hallatára.

Ézs 61,8-11.

NÉZŐPONTOK
Isten az üdvösség ruhájába öltöztetett, az igazság palástját terítette rám. (Ézs 61,10)

Ahogy a héttagú családom összegyűlt az étterem parkolójában, hírtelen abbahagytuk a beszélgetést. Csikorgó fékeket és kerékcsúszást hallva szemtanúi voltunk egy balesetnek, ami mint egy lassított felvétel történt a közeli útkereszteződésben. Más sofőrök megálltak, szemtanúk hívták a 911-et, és a rendőrség megérkezett. Később, ahogy beszélgettünk vacsora közben a történtekről, meglepőnek találtuk, hogy ugyan első kézből figyelhettük meg az eseményeket, mégis mindannyian máshogy emlékezünk rá.
A hívők évszázadokon át megtapasztalták és szemtanúi voltak Isten üdvösségének, megbocsátásának és végtelen kegyelmének. És ahogy a vacsora alatti beszélgetésen, a keresztények különféleképpen látják Isten megtartó megváltását és szabadítását. Fontos felismernünk, hogy Istenről alkotott szemléletünk különböző, és az odaadás és hálaadás kifejezését Isten által adott egyediségünk fejlesztette ki. Ahogy kereszténységemben növekedtem, megtanultam felismerni és elfogadni annak a fontosságát, hogy különböző nézőpontok léteznek Krisztus testén belül. Elköteleződésünk módszerei - ahogy hívjuk Krisztust, egyéntől és gyülekezettől függően - eltérőek, de mindannyian Krisztus testének részei vagyunk.


December 11 - Csendes percek


Arról is mondott nekik példázatot, hogy mindenkor imádkozniuk kell, és nem szabad belefáradniuk. Ezt mondta: "Az egyik városban volt egy bíró, aki az Istent nem félte, az embereket pedig nem becsülte. Élt abban a városban egy özvegyasszony is, aki gyakran elment hozzá, és azt kérte tőle: Szolgáltass nekem igazságot ellenfelemmel szemben. Az egy ideig nem volt rá hajlandó, de azután azt mondta magában: Ha nem is félem az Istent, és az embereket sem becsülöm, mégis, mivel terhemre van ez az özvegyasszony, igazságot szolgáltatok neki, hogy ne járjon ide, és ne zaklasson engem vég nélkül." Azután így szólt az Úr: "Halljátok, mit mond a hamis bíró! Vajon az Isten nem szolgáltat-e igazságot választottainak, akik éjjel-nappal kiáltanak hozzá? És várakoztatja-e őket? Mondom nektek, hogy igazságot szolgáltat nekik hamarosan. De amikor eljön az Emberfia, vajon talál-e hitet a földön?"

Lk 18,1-8.

EGY ÖZVEGYASSZONY ÉS EGY FEHÉRHASÚ LEGYEZŐFAROK

Jézus arról is mondott nekik példázatot, hogy mindenkor imádkozniuk kell, és nem szabad belefáradniuk. (Lk 18,1)

Az ebédszünetben gyakran elmegyek sétálni a Swan folyóhoz. Késő tavasz idején egyik alkalommal valamin megakadt a szemem. Fent egy közeli fán egy fehérhasú legyezőfarok (kisméretű, Ausztráliában őshonos madár) zaklatott egy meglehetősen nagy fekete varjút. Azt feltételeztem, hogy a fehérhasú legyezőfarok a fészke biztonsága miatt aggódott és a lehető legagresszívabb módon védte a területét. Ezzel szemben úgy tűnt, hogy a sokkal nagyobb méretű varjú meglehetősen meghökkent a nagy felbolydulásban. Végül a varjú kezdett elfáradni a zaklatásban, és átrepült a szomszédos fához, de a fehérhasú legyezőfarok hevesen üldözte.
Egy kis gondolkodás után arra jöttem rá, hogy épp szemtanúja voltam a látszólag teljesen esélytelen küzdelemben való kitartás egy példájának. Arra is rájöttem, hogy mint a fehérhasú legyezőfarok, mi is szembesülhetünk olyan helyzetekkel, amelyek megoldhatatlannak tűnnek. A mai olvasmányban Jézus a kitartó özvegyasszony példáját használja, hogy emlékeztessen minket arra, forduljunk kéréseinkkel Istenhez. Mennyei Atyánk készen áll arra, hogy kéréseinkre válaszolva segítsen.

Imádság: Urunk, segíts, hogy kitartóak legyünk az imádságban akkor is, ha a helyzet reménytelennek tűnik! Ámen.

 


 

December 10 - Csendes percek

 

Kezdetben volt az Ige, és az Ige Istennél volt, és Isten volt az Ige. Ő kezdetben az Istennél volt. Minden általa lett, és nélküle semmi sem lett, ami létrejött. Benne élet volt, és az élet volt az emberek világossága. A világosság a sötétségben fénylik, de a sötétség nem fogadta be. Megjelent egy ember, akit Isten küldött, akinek a neve János. Ő tanúként jött, hogy bizonyságot tegyen a világosságról, és hogy mindenki higgyen általa. Nem ő volt a világosság, de a világosságról kellett bizonyságot tennie. Az Ige volt az igazi világosság, amely megvilágosít minden embert: ő jött el a világba. A világban volt, és a világ általa lett, de a világ nem ismerte meg őt: saját világába jött, és az övéi nem fogadták be őt. Akik pedig befogadták, azokat felhatalmazta arra, hogy Isten gyermekeivé legyenek; mindazokat, akik hisznek az ő nevében, akik nem vérből, sem a test, sem a férfi akaratából, hanem Istentől születtek. Az Ige testté lett, közöttünk lakott, és láttuk az ő dicsőségét, mint az Atya egyszülöttjének dicsőségét, telve kegyelemmel és igazsággal.

Jn 1,1-14.

ADVENT MÁSODIK VASÁRNAPJA

Az Ige testté lett, közöttünk lakott... (Jn 1,14)

Minden decemberben már előre várom a gyülekezeti, karácsonyi zenei műsorunkat. A szavak és a dallamok megtöltik lelkemet, gyülekezetünk számára pedig ajándékot jelentenek. A templomot gyönyörűen feldíszítjük. Régen ezt gondoltam: "A zene nélkül nem lehet karácsony!" Az idén azonban beteg lettem, és az ünnepi zenei műsorok idején is otthon kellett maradnom. Nem merülhettem el a hangokban, a dekoráció látványában, és a dicséretekben a program végén.
Először sajnáltam magam. Aztán ráébredtem, hogy bármennyire felemelőek és inspirálóak a karácsony külső örömei, nem ez a szent ünnep lényege. A karácsony ereje, hogy Isten elküldte Jézust közénk, hogy meghaljon értünk, és feltámadjon a halálból. A karácsony valódi ajándéka az a bizonyosság, hogy Krisztus újra el fog jönni. Ha le is kell mondanunk ünnepünk néhány, megszokott eleméről, tudjuk, hogy valójában csak Jézus Krisztusra van szükségünk. Ő a szívünkben él a hit által, és ez mindennél több.

Imádság: Istenünk, segíts nekünk, hogy örvendjünk a karácsonynak, és emlékezzünk, hogy Jézus Krisztus személyét, Megmentőnket ünnepeljük. "Mi Atyánk, aki a mennyekben vagy, szenteltessék meg a te neved, jöjjön el a te országod, legyen meg a te akaratod, amint a mennyben, úgy a földön is; mindennapi kenyerünket add meg nekünk ma, és bocsásd meg vétkeinket..." Ámen. (Mt 6,9-13)

 


December 9 - Csendes percek

"Ezért mondom nektek: ne aggódjatok életetekért, hogy mit egyetek, és mit igyatok, se testetekért, hogy mivel ruházkodjatok. Nem több-e az élet a tápláléknál, és a test a ruházatnál? Nézzétek meg az égi madarakat: nem vetnek, nem is aratnak, csűrbe sem takarnak, és mennyei Atyátok eltartja őket. Nem vagytok-e ti sokkal értékesebbek náluk? Aggódásával pedig ki tudná közületek meghosszabbítani életét csak egy arasznyival is? Mit aggódtok a ruházatért is? Figyeljétek meg a mezei liliomokat, hogyan növekednek: nem fáradoznak, és nem fonnak, de mondom nektek, hogy Salamon teljes dicsőségében sem öltözködött úgy, mint ezek közül akár csak egy is. Ha pedig a mező füvét, amely ma van, és holnap a kemencébe vetik, így öltözteti az Isten, nem sokkal inkább titeket, kicsinyhitűek?" "Ne aggódjatok tehát, és ne mondjátok: Mit együnk? - vagy: Mit igyunk? - vagy: Mit öltsünk magunkra? Mindezt a pogányok kérdezgetik; a ti mennyei Atyátok pedig tudja, hogy szükségetek van minderre. De keressétek először az ő országát és igazságát, és ezek is mind ráadásul megadatnak nektek. Ne aggódjatok tehát a holnapért, mert a holnap majd aggódik magáért: elég minden napnak a maga baja."

Mt 6,25-34.

REMÉNY A ZŰRZAVARBAN

Azt pedig tudjuk, hogy akik Istent szeretik, azoknak minden javukra szolgál, azoknak, akiket örök elhatározása szerint elhívott. (Róm 8,28)

Nemrégiben, amikor férjem kórházban volt, kinéztem a kórházi szoba ablakán, és azt láttam, hogy a járdán és az úttest egy részén is szemét van. Azt gondoltam, minden zűrzavarosnak és rendetlennek látszik.
Azonban észrevettem valami mást is. Madarak csipegették az ételdarabokat a járdán, és körös-körül dús növényzet zöldellt. Amit én szemétnek véltem, az a madaraknak hasznos volt. Így gondolnom kellett arra, hogy még a legnagyobb káosz közepén is reményt nyújt Isten. Noha a szemetelés sohasem helyes dolog, megtanultam, hogy megtapasztalt harcaink közepette Isten mindig gondoskodik rólunk és támogat bennünket.
Férjem betegsége alatt áldás volt megtapasztalnunk, ahogy testvéreink hitüket gyakorolva bátorító szavakkal hívtak fel, vagy ételt hoztak a kórházba, sőt, bejöttek a férjem mellé, hogy hazamehessek egy kicsit pihenni és a gyerekekkel törődni. A mi káoszunk közepette Krisztus közössége ölelt körül bennünket, reményt és gyógyulást hozva számunkra.

Imádság: Szerető Istenünk, adjon Szentlelked erőt és békességet népednek a nehéz időkben! Ámen.

 


December 08. Drágának tartalak

"...drágának tartalak, és becsesnek, mivel szeretlek, ...

 drágának tartalak

Ne hallgass az emberek veled szembeni negatív véleményére. Isten szeret téged <3. Drágának tart és becsesnek. És higgy benne, mert drága vagy és becses


 

December 7 - Csendes percek

Áldott a mi Urunk Jézus Krisztus Istene és Atyja, aki megáldott minket mennyei világának minden lelki áldásával a Krisztusban. Mert őbenne kiválasztott minket magának már a világ teremtése előtt, hogy szentek és feddhetetlenek legyünk előtte szeretetben. Előre el is határozta, hogy fiaivá fogad minket Jézus Krisztus által, akarata és tetszése szerint, hogy magasztaljuk dicsőséges kegyelmét, amellyel megajándékozott minket szeretett Fiában. Őbenne van - az ő vére által - a mi megváltásunk, bűneink bocsánata is; kegyelme gazdagságából.

Ef 1,3-7.

 AZ IGAZ KEGYELEM

Őbenne van - az ő vére által - a mi megváltásunk, bűneink bocsánata is; kegyelmének gazdagsága szerint. (Ef 1,7)

Közeledik a karácsony, és én újra a kegyelem jelentésével vívódok. Évek óta törekszem arra, hogy tisztán értsem a kegyelem fogalmát. Szeretem a hangzását - vágyódom a kegyelemre - de küszködöm a teljes megértésével. A kegyelem azt jelenti, nem csak bizonyos szabályok alapján kell élnünk, hanem az Úr Jézus Krisztus szeretetével és megbocsátásával is. Krisztus vére kiontatott értünk, és ha elfogadjuk Jézust Urunknak, akkor olyan, mintha sosem vétkeztünk volna. Ez túl jónak tűnik ahhoz, hogy igaz legyen.
Amikor keresztény lettem, azt reméltem, Istennek megfelelve tökéletes asszony leszek, mire elérem mostani koromat. Ehelyett azonban inkább gyengeségeim érzem, és jobban rászorulok Isten kegyelmére, mint valaha. Azon töprengek, vajon félreértelmeztem-e Isten keresztény életemmel kapcsolatos elvárását. Isten nem várja tőlem, hogy tökéletes legyek. Isten csak azt akarja, hogy teljes mértékben fogadjam be Krisztus szeretetét, és találjak benne megnyugvást.
Végül megbékélek a hiányosságaimmal. Rájöttem, senkinek sem sikerül mindig minden. Egyszerűen elég, ha emlékeztetjük magunkat, hogy őhozzá tartozunk, aki egyedül tökéletes. Ez az igazi kegyelem, ami karácsonykor született. 

Imádság: Köszönjük, Atyánk, hogy megváltásod által felszabadítottál minket a veled való gazdag életre. Ámen.


 

December 6 - Csendes percek


Jézus imádsága: "Nem azt kérem, hogy vedd ki őket a világból, hanem hogy őrizd meg őket a gonosztól. Nem a világból valók, mint ahogy én sem vagyok a világból való. Szenteld meg őket az igazsággal: a te igéd igazság. Ahogyan engem elküldtél a világba, én is elküldtem őket a világba: én őértük odaszentelem magamat, hogy ők is megszentelődjenek az igazsággal."

Jn 17,15-19.

GYAKORLÁS, GYAKORLÁS

Inkább növekedjetek a kegyelemben és a mi Urunk, üdvözítő Jézus Krisztusunk ismeretében. (2Pt 3,18)

Az egyik szerettem nem keresztény. Gyakorta elmondja, hogy a kereszténységtől való idegenkedése abból a személyes megfigyeléséből fakad, hogy túl sok keresztény életében lát képmutatást. Én is észrevettem másokat, amint rámutatnak a keresztények hibáira, és azt mondják: "Ha ilyenek a keresztények, akkor én nem szeretnék részese lenni a kereszténységnek."
Számomra érett kereszténnyé válni hasonlatos a tenisz tanulásához. Mondhatjuk ezt: "Borzalmasan teniszezem, de szeretek játszani. Kimegyek a pályára és ütögetem a labdát. Noha hibázom is, tudom, ha kitartok, fejlődni fogok. Jól vagy rosszul teniszezem, de mégiscsak teniszjátékos vagyok."
Éppúgy, ahogy a teniszezéstől még nem lesz valaki tenisz-sztár, a kereszténnyé válás sem teszi az embert bűntelenné vagy olyanná, aki nem tud hibázni. Mindkét dolognál a gyakorlással magabiztosabb lesz az ember, a képességei fejlődnek. Ettől lesz az ember tanítvány. Egy teniszezőnek a gyakorlás azt jelenti, hogy kimegy a pályára, és üti a labdát. Egy keresztény számára a gyakorlás az, amikor az imádság és a bibliaolvasás közben időt tölt Istennel, és minden nappal egy kicsivel hasonlatosabb lesz Krisztushoz.

Imádság: Úr Jézus, töltsd be az életünket úgy, hogy szerető gondoskodásod másokat is vonzzon! Ámen.

 


December 5 - Csendes percek


A nép, amely sötétségben jár, nagy világosságot lát. A halál árnyékának földjén lakókra világosság ragyog.
Te megszaporítod a népet, nagy örömöt szerzel neki. Úgy örülnek színed előtt, mint aratáskor szoktak örülni; ahogyan vigadnak, ha zsákmányt osztanak.
Mert terhes igáját, a hátát verő botot, sanyargatójának vesszejét összetöröd, mint Midján napján.
Mert minden dübörögve menetelő csizma és véráztatta köpönyeg elég, és tűz martaléka lesz.
Mert egy gyermek születik nekünk, fiú adatik nekünk. Az uralom az ő vállán lesz, és így fogják nevezni: Csodálatos Tanácsos, Erős Isten, Örökkévaló Atya, Békesség Fejedelme!
Uralma növekedésének és a békének nem lesz vége a Dávid trónján és országában, mert megerősíti és megszilárdítja törvénnyel és igazsággal mostantól fogva mindörökké. A Seregek URának féltő szeretete viszi véghez ezt!

Ézs 9,1-6.

VALÓSÁGOS KARÁCSONY

Mert egy gyermek születik nekünk, fiú adatik nekünk. Az uralom az ő vállán lesz. (Ézs 9,5)

A karácsony, amikor Jézus születését ünnepeljük, mindig is Isten szeretetére emlékeztetett. De amikor első gyermekünk, Peter megszületett, a karácsony is mélyebb értelmet nyert számomra. A feleségem, Rosie, két héttel túlhordta a babát, ezért 1993. december 3-án be kellett feküdnie a kórházba. Miután az orvosok többször is hiába próbálták megindítani a szülést, a császármetszés mellett döntöttek. December 5-én, vasárnap este, végre megszületett a kisfiunk.
Peter első karácsonyát háromhetesen élte át. Karácsony első napján elvittük az istentiszteletre, és miközben a karomban tartottam, és néztem a kis arcát, folyt a könnyem, és arra gondoltam, hogy Jézus is ilyen piciny gyermekként született a világra. Amikor a fiamra néztem, arra gondoltam, mit tett értünk Isten: a világ Megváltója ugyanolyan gyámoltalan és a felnőttekre szoruló kisgyermekként jött el a világba, mint a mi kis Peterünk. A kisbabánk, akit a karjaimban tartottam, a karácsony jelentését egy egészen új megvilágításba helyezte.

Imádság: Drága Istenünk, köszönjük, hogy kisgyermekként elküldted a világba a te Fiadat, hogy közöttünk éljen, és üdvösséget szerezzen számunkra. Ámen.


December 04. Változzatok meg

Változzatok meg...

Róma 12:1-2
Az Isten irgalmára kérlek tehát titeket, testvéreim, hogy okos istentiszteletként szánjátok oda testeteket élő és szent áldozatul, amely tetszik az Istennek; és ne igazodjatok e világhoz, hanem változzatok meg értelmetek megújulásával, hogy megítélhessétek: mi az Isten akarata, mi az, ami jó, ami neki tetsző és tökéletes.

Változzatok meg, ez a kérés. De miért változzunk meg, hogyan tegyük?
Ez a gondolat fogalmazódott meg bennem már rég, amikor éreztem és felismertem, hogy helytelen az ami cselekszem. Akartam a változást, de gyenge voltam hozzá, erőtlen és nem volt kitartásom hozzá.

Úgy éltem ahogyan a világi emberek. Amit megtérésem előtt még nem ismertem fel, ragaszkodtam a bűnös élet örömöket kínáló dolgaihoz, mert örömöt, élvezetet okoztak. Mondhatnám azt is, hogy szerettem a bűnt, de gyűlöltem a bűnöst, akit annak kiáltottak ki az emberek.
Magamban ritkán ismeretem fel, hogy én is bűnös vagyok, jó embernek tartottam magam, és még a felismert bűneimre is voltak magyarázataim.

Majd elérkezett az az időszak amikor megismertem Istent és Ő akaratát. Találkozhattam szeretetével amellyel magához ölelt, engem, a bűnöst. Magához ölelt, mert Isten a bűnt gyűlöli, de a bűnöst szereti. Megmutatja a szabadulásnak azon útját amelyre lépve közel kerülhetünk kegyelméhez.

Az efézusi levélben részletesen le van írva, hogy Isten milyen változást kíván tőlünk. Ez a változás nem lehetetlen, teljesíthető.

Efézus 4:22-32
22. Vessétek le a régi élet szerint való óembert, aki csalárd és gonosz kívánságok miatt megromlott; 23. újuljatok meg lelketekben és elmétekben, 24. öltsétek fel az új embert, aki Isten tetszése szerint valóságos igazságban és szentségben teremtetett. 25. Ezért tehát vessétek le a hazugságot, és mondjatok igazat, mindenki a felebarátjának, mivelhogy tagjai vagyunk egymásnak. 26. "Ha haragusztok is, ne vétkezzetek": a nap ne menjen le a ti haragotokkal, 27. helyet se adjatok az ördögnek. 28. Aki lopni szokott, többé ne lopjon, hanem inkább dolgozzék, és saját keze munkájával szerezze meg a javakat, hogy legyen mit adnia a szűkölködőknek. 29. Semmiféle bomlasztó beszéd ne jöjjön ki a szátokon, hanem csak akkor szóljatok, ha az jó a szükséges építésre, hogy áldást hozzon azokra, akik hallják. 30. És ne szomorítsátok meg az Isten Szentlelkét, aki által el vagytok pecsételve a megváltás napjára. 31. Minden keserűség, indulat, harag, kiabálás és istenkáromlás legyen távol tőletek minden gonoszsággal együtt. 32. Viszont legyetek egymáshoz jóságosak, irgalmasak, bocsássatok meg egymásnak, ahogyan Isten is megbocsátott nektek a Krisztusban.

Kérdés, hogy ezt miképpen tudjuk megtenni. Gyengének érezzük magunkat olykor. De ha Isten útjára lépünk, befogadjuk Jézust az életünkbe, akkor már nem leszünk gyengék, mert Jézus velünk van.

Filippi 4:13,
Mindenre van erőm a Krisztusban, aki megerősít engem.

Igen, Krisztusban van erőm aki bennem él!

Galata 2:20,
Krisztussal együtt keresztre vagyok feszítve: többé tehát nem én élek, hanem Krisztus él bennem; azt az életet pedig, amit most testben élek, az Isten Fiában való hitben élem, aki szeretett engem, és önmagát adta értem.

Krisztusra figyelve értelmünk, gondolatunk megváltozik. Többé már nem a világi életet akarjuk követni, hanem, mint Isten gyermekei az Úr akaratát fogjuk teljesíteni.
Az Úr akarata pedig az, hogy szeressük Őt és embertársainkat.

Lukács 10
"Mester, melyik a legfőbb parancsolat a törvényben?"
Jézus így válaszolt: "Szeresd az Urat, a te Istenedet, teljes szívedből, teljes lelkedből és teljes elmédből. Ez az első és legnagyobb parancsolat. A második hasonló ehhez: Szeresd felebarátodat, mint magadat. E két parancsolattól függ az egész törvény és a próféták."

Amikor mindezeket már megtudjuk tenni akkor tudjuk, hogy Istennek tetsző módon élünk. Szavainkkal, tetteinket dicsítjük Istent amelyre felfigyel a világ.
Hirdetjük az evangéliumot, a jó hírt, hogy még tart a kegyelem esztendeje. És egyre többen lesznek akik felismerik, az élet célja nem a földi boldogság, amely egyszer úgy eltűnik ahogyan a port fújja el a szél, hanem Isten országában az örök élet.

A sátán rendszeresen megkísért minket, gondolataink, figyelmünk eltérítésével. arra törekszik, hogy hitünk gyengüljön és elforduljunk Istentől. Belénk ülteti azt a gondolatot, hogy Isten számára már nem vagyunk fontosak, és estleges vétkeink, bűneink miatt elfordult tőlünk. De ne fogadjuk el ezeket a gondolatokat.
Sátán a világot személyesíti meg, a bűnt, zűrzavart, káoszt, megosztottságot.
Isten pedig a szeretetet képviseli.

Ismét leírom: A világ a bűnt szereti, de a bűnöst gyűlöli.
Ezzel szemben Isten a bűnt gyűlöli és a bűnöst szereti.

Maradjunk meg Isten szeretetében, bízzunk benne és ha meggyengülünk is, forduljuk hozzá, hittel, reménnyel és bizalommal!

El kell engedni a régi hozzáállásainkat, gondolkodási szokásainkat, régi elképzeléseinket, melyekkel együtt éltünk, ahhoz, hogy feltudjuk ölteni új ruhánkat, melyet Isten tartogat számunkra, hogy megváltozott értelmünk által megújuljunk.

/B.István/

 


N O V E M B E R

„Az ősz az az évszak, amikor úgy tűnik, a természet megáll a növekedésben, és elkezd tündökölni.” (William Arthur Ward)

November

 


November 28.

Mert meg van írva: „Élek én, így szól az Úr, bizony előttem fog meghajolni minden térd, és minden nyelv megvallja majd, hogy én vagyok az Isten.” (Róma 14:11)

Mert meg van írva: „Élek én, így szól az Úr, bizony előttem fog meghajolni minden térd, és minden nyelv megvallja majd, hogy én vagyok az Isten.” (Róma 14:11)

 


November 27.

A szeretet hosszútűrő, kegyes; a szeretet nem irigykedik,
a szeretet nem kérkedik, nem fuvalkodik fel. Nem cselekszik
éktelenül, nem keresi a maga hasznát, nem gerjed haragra,
nem rójja fel a gonoszt,
1 KORINTUSI levél 13:4-5

A szeretet hosszútűrő, kegyes; a szeretet nem irigykedik,  a szeretet nem kérkedik, nem fuvalkodik fel. Nem cselekszik  éktelenül, nem keresi a maga hasznát, nem gerjed haragra,  nem rójja fel a gonoszt, 1 KORINTUSI 13:4-5

 


November 26. Lehetőség Istentől

Ezért Isten újra ad egy lehetőséget, és ezt így nevezi: „ma”. Erről a napról sok idő múltán maga Isten mondta Dávid által azt, amit már az előbb is idéztünk: „Ma, ha meghalljátok Isten hangját, ne makacskodjatok!” (Zsidók 4:7,)

Ezért Isten újra ad egy lehetőséget, és ezt így nevezi: „ma”. Erről a napról sok idő múltán maga Isten mondta Dávid által azt, amit már az előbb is idéztünk: „Ma, ha meghalljátok Isten hangját, ne makacskodjatok!” (Zsidók 4:7,)

 


November 25.

"...szánjátok oda magatokat az Istennek, mint akik a halálból életre keltetek, és a ti tagjaitokat igazságnak fegyvereiül az Istennek." (Róma 6.13)

"...szánjátok oda magatokat az Istennek, mint akik a halálból életre keltetek, és a ti tagjaitokat igazságnak fegyvereiül az Istennek." (Róma 6.13)

 


November 24.  Egy csodálatos ígéret

És eljegyezlek téged magamnak örökre, és pedig igazsággal és ítélettel, kegyelemmel és irgalommal jegyezlek el. Bizony, hittel jegyezlek el téged magamnak, és megismered az Urat. (Hós 2. 18 -19)

Eljegyezlek téged

Az Úr jegyesének lenni: micsoda tisztesség és öröm ez! Testvérem, valóban tiéd Krisztus úgy, hogy kegyelmével téged is eljegyzett? Ha igen, vésd a szívedbe, hogy ez örök érvényû eljegyzés volt. Ő soha nem bontja fel a jegyességet azzal, akit egyszer ezzel a kötelékkel magához kötött.

Az Úr háromszor ismétli: „Eljegyezlek", és súlyos szavakkal erősíti meg ezt az eljegyzést. „Igazsággal", tehát ez a szövetség teljesen jogos, törvényes, senki sem teheti érvénytelenné. „Itélettel", tehát bírói végzés szentesíti ezt a szövetséget: senki nem tekintheti elhamarkodott lépésnek, vagy tévedésnek. „Szeretettel", tehát a szövetség alapja a szeretet, mert anélkül az eljegyzés rabszolgaságot jelentene, nem boldogságot. „Irgalommal", amely megsokszorozódik, és beragyogja ezt a drága, szent kapcsolatot.

Végül a „hit ajándékával", hűséggel, ami ezt az eljegyzést egyáltalán lehetővé teszi. A Szent Szellem mondja minderre az „ámen"-t, amikor megígéri, hogy megtanítja az eljegyzettet a magasztos elhíváshoz szükséges szent ismeretre. Milyen drága ígéret ez!

/C.H. Spurgeon: Isten ígéreteinek tárháza

 


November 23.  Isten dicsősége

"Az egek beszélik Isten dicsőségét, és kezeinek munkáját hirdeti az égboltozat... "  Zsolt 19:2,

Isten dicsősége

Isten mindenhol jelen van, hiszen a teremtés az Ő műve. Mégis mennyi magyarázat van amely ősrobbanással akarja igazolni a teremtést, elferdítve Isten dicsőségét.

 


November 22.  Az Úr szegénnyé tesz...

"Az Úr szegénnyé tesz, és gazdagít, megaláz, s fel is magasztal" 1Sámuel 2:7,

"Az Úr szegénnyé tesz, és gazdagít, megaláz, s fel is magasztal" 1Sámuel 2:7,

 


November 21. Élek pedig többé, de nem én...

"Krisztussal együtt megfeszíttettem. Élek pedig többé nem én, hanem él bennem a Krisztus; a mely életet pedig most testben élek, az Isten Fiában való hitben élem, aki szeretett engem és önmagát adta érettem." (Galata 2:20,)

"Krisztussal együtt megfeszíttettem. Élek pedig többé nem én, hanem él bennem a Krisztus; a mely életet pedig most testben élek, az Isten Fiában való hitben élem, aki szeretett engem és önmagát adta érettem." (Galata 2:20,)


November 20. Szánjátok oda magatokat az Istennek...

"...szánjátok oda magatokat az Istennek, mint akik a halálból életre keltetek, és a ti tagjaitokat igazságnak fegyvereiül az Istennek." (Róma 6.13)

"...szánjátok oda magatokat az Istennek, mint akik a halálból életre keltetek, és a ti tagjaitokat igazságnak fegyvereiül az Istennek." (Róma 6.13)


November 19. Éneklésnek ideje

"Virágok láttatnak a földön, az éneklésnek ideje eljött, és a gerlicének szava hallatik a mi földünkön." (Énekek éneke 2:12,)

"Virágok láttatnak a földön, az éneklésnek ideje eljött, és a gerlicének szava hallatik a mi földünkön." (Énekek éneke 2:12,)


November 18. Vigasztalás

„Ahogyan az anya vigasztalja fiát, úgy vigasztallak én titeket…” (Ézsaiás 66:13)

„Ahogyan az anya vigasztalja fiát, úgy vigasztallak én titeket…” (Ézsaiás 66:13)

 


November 17. Kételkedés nélkül

"Az Istennek ígéretében sem kételkedett hitetlenséggel, hanem erős volt a hitben, dicsőséget adván az Istennek, és teljesen elhitte, hogy amit ő ígért, meg is cselekedheti." Róma 4:20-21,

"Az Istennek ígéretében sem kételkedett hitetlenséggel, hanem erős volt a hitben, dicsőséget adván az Istennek, és teljesen elhitte, hogy amit ő ígért, meg is cselekedheti." Róma 4:20-21,


November 16.  Becsüljétek meg elöljáróitokat

"Kérünk továbbá titeket atyámfiai, hogy becsüljétek azokat, akik fáradoznak közöttetek, és előljáróitok az Úrban, és intenek titeket..." (1 Thess. 5.12)

"Kérünk továbbá titeket atyámfiai, hogy becsüljétek azokat, akik fáradoznak közöttetek, és előljáróitok az Úrban, és intenek titeket..." (1 Thess. 5.12)

 


November 15. Tisztíts meg!

"Tisztíts meg engem izsóppal, és tiszta leszek; moss meg engemet, és fehérebb leszek a hónál."

"Tisztíts meg engem izsóppal, és tiszta leszek; moss meg engemet, és fehérebb leszek a hónál." Zsolt 51:9,

A világban élünk és a világ ráhatása bennünket is elér. Ezért olykor a legjobb akaratunk ellenére is vétkezhetünk, bűnt követhetünk el. De aki figyel Isten hangjára, azt a Szent Lélek figyelmezteti és lehetősége van bűneit felismerni, megvallani és azoktól elfordulni.

Ezért bátran forduljunk a kegyelem trónusához, ahol kérésünk meghallgatásra talál és bűneinkre megbocsátást kaphatunk!

 


November 13. Isten előtt - Kecskék az örök kárhozatra

Bal oldalra a kecskék kerülnek, az örök kárhozatra.

Máté 25:41-45
41. "Akkor szól a bal keze felől állókhoz is: Menjetek előlem, átkozottak, az ördögnek és angyalainak elkészített örök tűzre. 42. Mert éheztem, és nem adtatok ennem, szomjaztam, és nem adtatok innom, 43. jövevény voltam, és nem fogadtatok be, mezítelen voltam, és nem ruháztatok fel, beteg voltam, börtönben voltam, és nem látogattatok meg. 44. Akkor ezek is így válaszolnak neki: Uram, mikor láttunk téged éhezni vagy szomjazni, jövevénynek vagy mezítelennek, betegen vagy börtönben, amikor nem szolgáltunk neked? 45. Akkor így felel nekik: Bizony, mondom néktek, amikor nem tettétek meg ezeket eggyel a legkisebbek közül, velem nem tettétek meg.


A jobb oldal a mennyet jelenti Jézussal, míg bal oldal a poklot, mint az örök kárhozat helyét jelöli meg.

Jézus soha nem úgy beszél a pokolról, mint az Őbenne megjelent Isteni kegyelemről semmit nem tudók végső állapotáról, hanem mint olyan lehetőségről, amibe csak az az ember kerülhet, aki találkozott Jézussal, de a felkínált kegyelemre nemet mondott, akár a szavaival, akár csak a cselekedetetivel!
Tehát: sohasem az Isten ítél valakit kárhozatra, pokolra, hanem mi magunkat ítéljük arra!

Jézus és tanítványai mindig figyelmeztetőleg beszéltek a pokolról. Ez pedig figyelmeztetett Jézus által fölkínált kegyelem halálos komolyságára.

Jobb oldalra az Őt szeretők kerülnek, akik vele, Krisztussal lesznek.
Az örök élet nem örökkétartó semmittevés, hanem az Istennek való szolgálat kiteljesedése.

" Van út, amely egyenesnek látszik az ember előtt, de végül a halálba vezet."
Példabeszédek 14, 12

Van olyan út, ami helyesnek tűnik, mégis halálba vezet. Ez az Isten nélküli út. Járhatok percre pontosan a gyülekezetbe, és adhatok adományt, de ha Isten nélkül teszem, vagyis nincs élő kapcsolatom Vele, akkor az út végén nem vár más, mint a halál.

Ezért gondoljuk át életünket, döntéseinket, hogy a világi élet vagy pedig Isten útján szándékozunk járni, Mindkét út vezet valahová. Az egyik az Örök éltre, a másik az örök kárhozatba.

Ezért jó ha tudjuk, hogy hová tartunk!

B.I.M.

 


November 12. Isten előtt - bárányok az örök életre

Elérkezik majd az az idő amikor Isten ítélőszéke előtt fogunk megjelenni: Kivétel nélkül, mindnyájan.

A jó pásztor elvégzi a válogatást, mert Ő ismeri juhait.

Ezékiel 34:15-22
15. Én legeltetem juhaimat, és én keresek nekik pihenőhelyet - így szól az én Uram, az ÚR. 16. Az elveszettet megkeresem, az eltévedtet visszaterelem, a sérültet bekötözöm, a gyengét erősítem, a kövérre és az erősre vigyázok; úgy legeltetem őket, ahogy kell. 17. De köztetek is igazságot teszek, juhaim - így szól az én Uram, az ÚR -, bárány és bárány között, kosok és bakok között 18. Nem elég nektek, hogy a legjobb legelőn legeltek? Miért tapossátok össze lábatokkal a többi legelőt? Tiszta vizet isztok. Miért zavarjátok föl lábatokkal, amit ott hagytok? 19. Azt legeljék az én juhaim, amit a ti lábatok összetaposott, és azt igyák, amit a ti lábatok fölzavart? 20. Ezért így szól az én Uram, az ÚR: Majd én igazságot teszek kövér bárány és sovány bárány között. 21. Oldalatokkal és vállatokkal taszigáljátok, és szarvaitokkal öklelitek félre a gyöngéket, míg csak ki nem szorítjátok őket. 22. De én megszabadítom juhaimat, és nem esnek többé zsákmányul, mert igazságot teszek bárány és bárány között!


Isten előtt ismert minden gondolatunk, és cselekedetük. Annak alapján kerül kiválasztásra, hogy ki kerül jobb oldalra és ki kerül balra.Jobb oldalra a juhok kerülnek, örök életre.

Máté 25:34-40
34. "Akkor így szól a király a jobb keze felől állókhoz: Jöjjetek, Atyám áldottai, örököljétek a világ kezdete óta számotokra elkészített országot. 35. Mert éheztem, és ennem adtatok, szomjaztam, és innom adtatok, jövevény voltam, és befogadtatok, 36. mezítelen voltam, és felruháztatok, beteg voltam, és meglátogattatok, börtönben voltam, és eljöttetek hozzám. 37. Akkor így válaszolnak neki az igazak: Uram, mikor láttunk téged éhezni, hogy enned adtunk volna, vagy szomjazni, hogy innod adtunk volna? 38. Mikor láttunk jövevénynek, hogy befogadtunk volna, vagy mezítelennek, hogy felruháztunk volna? 39. Mikor láttunk betegen vagy börtönben, hogy elmentünk volna hozzád? 40. A király így felel majd nekik: Bizony, mondom néktek, amikor megtettétek ezeket akárcsak eggyel is a legkisebb atyámfiai közül, velem tettétek meg." 

B.I.M.

 


November 11.

"Virágok láttatnak a földön, az éneklésnek ideje eljött, és a gerlicének szava hallatik a mi földünkön." (Énekek éneke 2:12,)

"Virágok láttatnak a földön, az éneklésnek ideje eljött, és a gerlicének szava hallatik a mi földünkön." (Énekek éneke 2:12,)

 

November 10.

November 09. Becsüljétek meg elöljáróitokat!

"Kérünk továbbá titeket atyámfiai, hogy becsüljétek azokat, akik fáradoznak közöttetek, és előljáróitok az Úrban, és intenek titeket..." (1 Thess. 5.12)

"Kérünk továbbá titeket atyámfiai, hogy becsüljétek azokat, akik fáradoznak közöttetek, és előljáróitok az Úrban, és intenek titeket..." (1 Thess. 5.12)

 


November 08.  Istennek nincs lehetetlen

"Ami az embereknek lehetetlen, Istennek lehetséges." Lukács 18:27,

Ami az embereknek lehetetlen, Istennek lehetséges. Lukács 18:27,

 

 


November 07. Áldjuk az Urat!

134 Zsoltár
Zarándokének. Áldjátok az URat mindnyájan ti, akik az ÚR szolgái vagytok, akik az ÚR házában álltok éjjelente!
Emeljétek föl kezeteket a szentély felé, és áldjátok az URat!
Áldjon meg téged a Sionról az ÚR, aki az eget és a földet alkotta!

Áldjuk az Urat, de ne csak felemelt kézzel, hanem cselekedeteinkkel is. Ígéreteink megtartásával. Igenjeink el nem mismásolásával. Az Úr ekkor tud gyönyörködni bennünk, látva, hogy imádatunk nem külsőségekben nyilvánul meg. Mert ilyenkor érzékeli, hogy megtartjuk rendelkezéseit és parancsolatait. Örömmel győződhet meg arról, hogy megbízható és hű szolgák vagyunk.

B.I.M.


 

November 06. Legyünk megbízhatóak!

csak a kő marad, a kő marad…

Prédikátor könyve 5, 4-6
Mikor Istennek fogadást téssz, ne halogasd annak megadását; mert nem gyönyörködik a bolondokban. Amit fogadsz, megteljesítsd! Jobb hogy ne fogadj, hogynem mint fogadj és ne teljesítsd be. Ne engedd a te szádnak, hogy bűnre kötelezze testedet, és ne mondd az angyal előtt, hogy tévedésből esett ez; hogy az Isten a te beszéded miatt fel ne háborodjék, és el ne veszesse a te kezeidnek munkáját.

Legyen hiteles az életünk. Ne tegyünk felelőtlen ígéreteket, mert azzal csak a bizalmatlanságot építjük.

 


November 05. Boldog ember...

"Boldog ember az, aki nem jár a bűnösök tanácsa szerint, nem áll a vétkesek útjára, és nem ül a csúfolódók székére "
Zsolt 1, 1

Boldog ember az, aki reggel felébredve hálát ad Istenének és megköszöni amiért kapott még egy napot amit a kegyelmében eltölthet. Mert akár tetszik, akár nem életünk sorsa az Ő kezében van.
Lehet átkozni, lehet dicsérni, hallgathatunk rá, vagy akár befoghatjuk füleinket is, hogy ne halljuk hangját amellyel vezetni kiván bennünket.
A bűn zsoldja a halál, olvashatjuk a Bibliában. Igaz sokan vannak akik nem olvassák, de ők is tudják, hogy a bűn elkövetéséért büntetés jár. A törvénykönyvek szerint a pararafusokban leirt itéletvárható, bosszú alapján a visszavágás. Bár sokan reménykednek, hogy soha nem derül ki, de ez igy nem igaz. Egyszer meg kell állnunk Isten szine előtt és ott szembesülni fogunk minden bűnünkkel.
Nem a mérleg nyelve fog számitani, sem az, hogy merre billen. Nem az lesz a döntő, hogy mennyi jót cselekedtem az életemben.
Egyededül Jézus Krisztus megváltó kegyelmére számíthatunk. De csak akkor, ha még életünk folyamán találkoztunk vele és felismert bűneinket neki átadva,és azoktól elfordulva behívtuk Őt az életünkbe.

B.I.M.


November 04. Helyes önvédelem

"De még nagyobb kegyelmet is ad, ezért mondja: "Isten a kevélyeknek ellenáll, az alázatosoknak pedig kegyelmét adja". Engedelmeskedjetek azért az Istennek, de álljatok ellen az ördögnek, és elfut tőletek. Közeledjetek az Istenhez, és ő közeledni fog hozzátok. Tisztítsátok meg a kezeteket, ti bűnösök, és szenteljétek meg a szíveteket, ti kétlelkűek."
(Jakab levele 4:6-8)

Az önvédelem bibliai formáit találjuk ebben a szövegben. Mi emberek kitaláltunk már mindent, ami helyettesíti az igazit és hosszútávon kiderül, hogy nem használható, ezért megalkottuk az önvédelem helytelen formáit. Ez pedig a világgal való barátság és a kevélység.

Az ellenségeskedést, amit a bűneset után Isten ajándékozott az embernek - és nem megátkozta vele, hanem megajándékozta vele - fel lehet oldani, legalábbis a szabad akarat engedélyt ad rá. Mégpedig egyetlen módon, ha békét kötünk az ellenséggel. Ha megszűnt az ellenségeskedés, akkor valószínű, hogy békét kötöttünk az ellenféllel. Másként nem fog menni, de ez nem ajánlatos út. Isten igényes azzal, hogy mi ne legyünk a világ barátai. Ő azt akarja, hogy az Övéi legyünk.

Az önvédelem másik helytelen formája a kevélység. Milyen a kevély ember? A hegedűtanárom mindig azt mondta, hogy nem szereti az olyan embereket, akik annyira fennhordják az orrukat, hogy beleesik az eső. A kevély ember nem tud veszíteni típus.

Tévedés, hogy a kereszténynek győztes csatákkal kell rendelkeznie. Igen, győznie kell, de nem mindig. Frusztrációt okoz ez a görcsösség, ha elhitetik veled, hogy nem lehetnek hibáid, ha keresztény vagy. Ha ezt elhiszed, még több hibát ejtesz, mintha belátnánk, hogy lehetetlen tökéletesnek lenni.

Sajnos veszíteni muszáj. Mivel mindannyian bűnösnek születünk, nem fog másként menni a dolog. Ha nem veszítesz, azt jelenti, nem tettél semmit. A példázatban szereplő egytálentumos szolgának (Máté 25) egy bűne volt: nem mert veszíteni. Veszíteni szabad, de azonnal vissza kell futni a kegyelmes Istenhez.

A kevélység arról szól, hogy nem hiszem el, hogy Isten megbocsátja a rontott lépéseimet, ezért majd én mindent jól teszek. A kevély nem tud lelki kapaszkodó nélkül élni. Nem hisz a bűnöket megbocsátó Istenben.

Az önvédelemnek egyetlen helyes formája létezik: közeledni Istenhez. Ez azt jelenti, hogy leteszünk minden kapaszkodót. Nem úgy, mint a farizeus, hogy odaáll Isten elé és megvédi magát. Hanem úgy, mint Jósua, aki odaáll Isten elé és Isten megvédi őt a Sátánnal szemben (Zakariás 3:1-5).

Az önvédelem egyetlen helyes formája. Istenhez menjünk védelemért. Ha ezt a lépést megtesszük, Isten mindent megtehet értünk.

forrás: http://reggelidicseret.blogspot.com/


November 03. Istenhez közeledni

„Közeledjetek az Istenhez, és Ő közeledni fog hozzátok" (Jak 4,8).

Minél jobban közeledünk Istenhez, Ő annál kegyelmesebben jelenti ki Önmagát nekünk. Mikor a tékozló fiú hazafelé közeledik, apja elébe fut. Mikor a kibocsátott galamb visszatér a bárkához, Nóé kinyújtja a kezét, hogy beemelje. Amikor a szerető hitves közeledik férjéhez, az a szeretet szárnyain repül hozzá.

Jöjj, drága barátom, közeledjünk Istenhez, aki olyan kegyelmesen vár ránk, sőt elénkbe jön!


November 02.  Küzdelem a szabadságért 2.

Eszter 4:1-17
1. Amikor Mordokaj megtudta mindazt, ami történt, megszaggatta a ruháját, zsákruhába öltözött, hamut szórt a fejére, kiment a városba, és hangosan, keservesen jajveszékelt. 2. Így ment egészen a király kapujáig, de a király kapuján nem volt szabad belépnie zsákba öltözve. 3. Minden egyes tartományban és helységben, ahova eljutott a király törvényes parancsa, nagy gyász szakadt a zsidókra. Böjtöltek, sírtak, a mellüket verték, és sokan voltak, akik zsákruhában és hamuban hevertek. 4. Ekkor bementek Eszterhez a szolgálói és háremőrei, és jelentették ezt neki. A királyné nagyon megrendült, és ruhát küldött, hogy öltöztessék fel Mordokajt, a zsákruhát pedig vegyék le róla; de ő nem fogadta el. 5. Ezért Eszter hívatta Hatákot, a szolgálatára álló királyi háremőrt, és megparancsolta, hogy tudja meg Mordokajtól, mi ez, és miért tesz ilyet. 6. Kiment tehát Haták Mordokajhoz a város terére, amely a királyi palota kapuja előtt volt. 7. Akkor Mordokaj elmondta neki mindazt, ami történt, és hogy mit ígért Hámán, mennyi ezüstöt mér ki a királyi kincstárnak, ha elpusztíthatja a zsidókat. 8. Odaadta neki a törvény írott szövegét is, amelyet Súsánban adtak ki a kiirtásuk céljából, hogy mutassa meg Eszternek, magyarázza meg, és parancsolja meg neki, hogy menjen be a királyhoz, kérjen tőle kegyelmet, és esdekeljen előtte népéért. 9. Haták bement Eszterhez, és elmondta Mordokaj üzenetét. 10. Eszter azonban ezt a választ küldte Hatákkal Mordokajnak: 11. A király összes udvari embere és a királyi tartományok népe is tudja, hogy minden férfira és nőre egyforma törvény vonatkozik: aki hívatlanul be mer menni a királyhoz a belső udvarba, azt kivégzik! Csak az marad életben, aki felé a király kinyújtja aranypálcáját. Engem azonban már harminc napja nem hívtak be a királyhoz! 12. Mordokajnak átadták Eszter üzenetét. 13. Akkor Mordokaj ezt üzente vissza Eszternek: Ne képzeld, hogy te a királyi palotában megmenekülhetsz a többi zsidó közül! 14. Mert ha te most néma tudsz maradni, a zsidók kaphatnak módot máshonnan a szabadulásra és menekvésre, te azonban családoddal együtt elpusztulsz. Ki tudja, nem éppen a mostani idő miatt jutottál-e királynői méltóságra? 15. Eszter ezt üzente vissza Mordokajnak: 16. Menj, és gyűjts össze minden zsidót, aki csak Súsánban található, és böjtöljetek értem! Ne egyetek, és ne igyatok három napig se éjjel, se nappal! Én is ugyanígy böjtölök szolgálóimmal, aztán bemegyek a királyhoz a törvény ellenére is. Ha elveszek, hát vesszek el! 17. Mordokaj elment, és mindenben úgy járt el, ahogyan Eszter parancsolta neki.

3. Márdokeus elment a király kapuja elé (2.v.)
a./ Előbb a mennyei Király kapuja előtt állt, a földi királyhoz csak azután megy! Nem ül egyhelyben, tétlenül várva a szabadulást, hanem elindul feléje!

Isten úgy adja a szabadulást, hogy nekünk is részt ad a szabadulás munkájában: az üdvösség furcsa ellentmondása: az 100%ban Isten és 100%ban az ember munkája!

4. A királyhoz mindenképpen be kell menni, de a királyhoz senki nem mehet hívatlanul.
A törvény szerint halál vár mindenkire a Király előtt! Mert ugyan ki állhatna meg előtte jogosan?!

Eszternek mindent fel kell áldoznia. Eszternek rá kell tennie a királynéságát a királyságra: a földi rámehet a mennyeire, de mi lesz, ha a mennyei megy rá a földire?!
c./ „E mostani időért jutottál királyságra!” (14.v.) – Isten gyermekeinek mindene a mennyei királyságért van!

5. „Bemegyek...”

Eszter maga ellen döntött – a szabadulás mindig a magunk elleni döntésben van!

„...de imádkozzatok értem!” – mert egyedül még ehhez is gyenge vagyok. De ha a sok gyenge együtt böjtöl és könyörög, meg fogja tapasztalni az Isten erejét és szabadítását!


November 01.  Küzdelem a szabadságért 1.


Eszter 4:1-17
1. Amikor Mordokaj megtudta mindazt, ami történt, megszaggatta a ruháját, zsákruhába öltözött, hamut szórt a fejére, kiment a városba, és hangosan, keservesen jajveszékelt. 2. Így ment egészen a király kapujáig, de a király kapuján nem volt szabad belépnie zsákba öltözve. 3. Minden egyes tartományban és helységben, ahova eljutott a király törvényes parancsa, nagy gyász szakadt a zsidókra. Böjtöltek, sírtak, a mellüket verték, és sokan voltak, akik zsákruhában és hamuban hevertek. 4. Ekkor bementek Eszterhez a szolgálói és háremőrei, és jelentették ezt neki. A királyné nagyon megrendült, és ruhát küldött, hogy öltöztessék fel Mordokajt, a zsákruhát pedig vegyék le róla; de ő nem fogadta el. 5. Ezért Eszter hívatta Hatákot, a szolgálatára álló királyi háremőrt, és megparancsolta, hogy tudja meg Mordokajtól, mi ez, és miért tesz ilyet. 6. Kiment tehát Haták Mordokajhoz a város terére, amely a királyi palota kapuja előtt volt. 7. Akkor Mordokaj elmondta neki mindazt, ami történt, és hogy mit ígért Hámán, mennyi ezüstöt mér ki a királyi kincstárnak, ha elpusztíthatja a zsidókat. 8. Odaadta neki a törvény írott szövegét is, amelyet Súsánban adtak ki a kiirtásuk céljából, hogy mutassa meg Eszternek, magyarázza meg, és parancsolja meg neki, hogy menjen be a királyhoz, kérjen tőle kegyelmet, és esdekeljen előtte népéért. 9. Haták bement Eszterhez, és elmondta Mordokaj üzenetét. 10. Eszter azonban ezt a választ küldte Hatákkal Mordokajnak: 11. A király összes udvari embere és a királyi tartományok népe is tudja, hogy minden férfira és nőre egyforma törvény vonatkozik: aki hívatlanul be mer menni a királyhoz a belső udvarba, azt kivégzik! Csak az marad életben, aki felé a király kinyújtja aranypálcáját. Engem azonban már harminc napja nem hívtak be a királyhoz! 12. Mordokajnak átadták Eszter üzenetét. 13. Akkor Mordokaj ezt üzente vissza Eszternek: Ne képzeld, hogy te a királyi palotában megmenekülhetsz a többi zsidó közül! 14. Mert ha te most néma tudsz maradni, a zsidók kaphatnak módot máshonnan a szabadulásra és menekvésre, te azonban családoddal együtt elpusztulsz. Ki tudja, nem éppen a mostani idő miatt jutottál-e királynői méltóságra? 15. Eszter ezt üzente vissza Mordokajnak: 16. Menj, és gyűjts össze minden zsidót, aki csak Súsánban található, és böjtöljetek értem! Ne egyetek, és ne igyatok három napig se éjjel, se nappal! Én is ugyanígy böjtölök szolgálóimmal, aztán bemegyek a királyhoz a törvény ellenére is. Ha elveszek, hát vesszek el! 17. Mordokaj elment, és mindenben úgy járt el, ahogyan Eszter parancsolta neki.

Amíg nem találkozunk az Úrral addig mindnyájan rabságban élünk. A bűn rabságában. A sátán megkörnyékezte Ádámot és Évát, akik elkövették a bűnt, megszegték a tilalmat, ezért Isten ellen lázadtak. Elkészült az ember halálos ítélete.

A zsidók halálos ítéletét a király aláírta és megpecsételte. Titokban készült de nyilvánvalóvá lett.
De a mi ítéletünk is meg van pecsételve: a bűn zsoldja a halál?
Van-e szabadulás?
Igen, és a kettő nagyon hasonló!
1. Márdokeus megtudta mindazt, ami történt. (1.v.)
Nem tudni, hogyan, de valahogy megtudta Márdokeus az ítéletet. Aki nem tud a támadásról, védekezni is képtelen!

Nekünk is meg kell tudnunk az ítéletet. És ennek a „levélnek” a másolata a Szentírás!

2. Mit tehetünk, hogy szadadulásért?
A legelső dolog, amit Márdokeus tett, hogy zsákruhába öltözött és kiáltott keserves sírással.

Ma is addig, amíg valaki nem veszi halálosan komolyan az ellene szóló levél üzenetét, és nem alázkodik meg előtte teljesen, nem szabadulhat!

Márdokeus és Izráel egész népe böjtölt és az ég felé kiáltott. Márdokeus nem Hámán bűnét emlegette, hanem a magáét! A kegyelem feltétele a bűnvallás, a teljes alázat Isten előtt!


O K T Ó B E R

„Az ősz az az évszak, amikor úgy tűnik, a természet megáll a növekedésben, és elkezd tündökölni.”
(William Arthur Ward)

OKTÓBER

 

 


Október 30-31. Felismerés

Arról gondolkodtam, hogy amikor egy ember meghallja Isten hívását, és követni akarja Jézust, beengedi a szívébe, akkor ez az első érintés Istentől származik.

De most így szól az ÚR, a te teremtőd, Jákób, a te formálód, Izráel: Ne félj, mert megváltottalak, neveden szólítottalak, enyém vagy!
Ézsaiás 43:1,

Bekerül egy közösségbe ahol kap egy alapot. Abban az alapban napjainkban benne van Isten is és a világ is. A közösség szellemi beállítottságától függ, hogy milyen mértékben. Okosodik, megújul az értelme, épül, hiszen nagyszerű tanítókkal van körülvéve, akik Isten felkent emberei.(Legtöbben ezt vallják magukról). Olvassa a keresztény kiadású könyveket, melyeket neves prédikátorok, evangélisták, gyülekezet vezetők írtak, hallgat különböző igehirdetéseket, majd megdöbbenve ismeri fel, hogy összezavarodott szívében és lelkében egyaránt.
Ellentmondóak olykor ezek a tanítások, igehirdetések.
Végső elkeseredésében kinyitja saját Bibliáját és megdöbbenve veszi észre, hogy az abban leirtak sokszor nem egyeznek a hallottakkal.
Két lehetősége van. Vagy marad a korábbi gyakorlatában, és kiválaszt magának valakit, akit követni akar, vagy beengedi a Biblia tanítását a szívébe kérve az Urat, hogy Szent Lelke segítsen, hogy az abban olvasottak mélységei is megnyíljanak előtte.
Ha ezt megteszi, Isten segít, és felismeri a hamis és tévtanitásokat. Vissza tért a gyökerekhez, Isten szent és hamisítatlan Igéjéhez, amelyet nem emberek magyaráznak meg neki, hanem Isten Szent Lelke vezeti az Igazságra.

 B.I.M.


Október 29.  Jézus az ajtó előtt áll...

"...az ajtó előtt állok, és zörgetek..."(Jel 3,20)

 

 Az ajtó előtt állok, és zörgetek

 

Jézus többször is zörget szívünk ajtaján. Halljuk, de a világi ígéretek és örömök, társaság jobban csábítanak. Nem foglalkozunk ezzel a zörgetéssel mindaddig míg egyedül nem maradunk reménytelenül és kiégve. Ekkor ha felfigyelünk a zörgetésre és megnyitjuk szívünk bejáratát Jézus belép az életünkbe.
Csak rajtunk múlik, hogy beengedjük, vagy kizárjuk Őt.
Vele békesség tölti be az életünket, bármilyen megpróbáltatás vár is ránk, mert az Ő szeretete oltalmazza életünket. Ígérete, hogy a mennyben elkészítette a helyünket ahol boldogságban élhetünk Vele valósággá válik.
Arról nem akarok írni, hogy mi történik azzal aki kizárja Őt az életéből, mivel mindenki tudja: az egyik út a mennybe a másik a pokolba vezet.
Döntse el mindenki, hogy melyiken akar járni.

 B.I.M.

Október 28. Isten Egyháza

Pál apostol az alábbiakat mondta az efézusi gyülekezet véneinek: 

"Viseljetek gondot tehát magatokra és az egész nyájra, amelynek őrizőivé tett titeket a Szentlélek, hogy legeltessétek az Isten egyházát, amelyet tulajdon vérével szerzett."
Apostolok Cselekedetei 20,28

 Isten egyházának tekinti azt, amely mindvégig hű marad Jézus Krisztushoz, ahhoz az alaphoz, amit lefektetett. Az őrzők azok, akik nem engedik azt meghamisítani és mindvégig Jézus által kapott igazságot hirdetik.

 Jézus által felépített egyházat semmilyen erő nem rombolhatja szét.

 "Én pedig ezt mondom neked: Te Péter vagy, és én ezen a kősziklán építem fel egyházamat, és a pokol kapui sem fognak diadalmaskodni rajta.   Máté 16,18

 Ennek egyszerű oka van, mégpedig az, hogy Isten egyházának az alapköve maga Isten Fia, Jézus Krisztus.

"Mert ráépültetek az apostolok és a próféták alapjára, a sarokkő pedig maga Krisztus Jézus,"
Efézus 2,20  

B.I.M.


Október 27 - Harc a bűn ellen

Mert gyönyörködöm az Isten törvényében a belső ember szerint, de tagjaimban egy másik törvényt látok, amely harcol az értelmem törvénye ellen, és foglyul ejt a bűn tagjaimban lévő törvényével.
Én nyomorult ember! Ki szabadít meg ebből a halálra ítélt testből?
Hála az Istennek, a mi Urunk Jézus Krisztus! Én magam tehát értelmemmel az Isten törvényének szolgálok ugyan, testemmel azonban a bűn törvényének.
Római levél 7, 22-25

Igen, küzdök a bűn ellen, mert időnként foglyul ejt. Ha másként nem is, de a gondolataimban megjelenik. Én és gyarló ember hová lennék Jézus Krisztus kegyelme nélkül?
Szolgálok, mert erre hívott el Jézus. Vétek hibákat, de Jézus megigazít. Letörlöm a könnycseppet a síró szeméről, átölelem és biztosítom őt Jézus szeretetéről.
Beviszem a börtönbe a lélek szabadságát, felöltöztetem a fázót, kenyeret adok az éhezőnek. Közben megzabolázom testi vágyaimat és törekvéseimet és az Úr öröme tölt be.

 B.I.M.


Október 26 - Hagyd az ÚRra utadat

Gyönyörködj az ÚRban, és megadja szíved kéréseit!  Hagyd az ÚRra utadat, bízzál benne, mert ő munkálkodik: világossá teszi igazságodat, jogodra fényt derít.
Zsolt 37:4-6,

Hagyd az Úrra utadat...

 

Az jutott az eszembe, hogy sokszor nem értjük, hogy miért kerülünk nehéz helyzetekbe. Keressük a kimenetelt az helyett, hogy Istenre figyelnénk és elfogadnánk az Ő vezetését. Gyakran foggal és körömmel harcolunk igazságunk elismeréséért, pedig ha hiszünk az Úr ígéreteiben akkor tudjuk, hogy Ő igazságunkra fényt fog keríteni. 

 B.I.M.


Október 25. Ki szabadít meg?

"Óh én nyomorult ember! Kicsoda szabadít meg engem e halálnak testéből?"
(Róma 7:24,)

 "Óh én nyomorult ember! Kicsoda szabadít meg engem e halálnak testéből?" (Róma 7:24,)

Gyakran elcsüggedünk. Jönnek a nehézségek, problémák amelyek legyőzik az ellenük folytatott elszántságunkat. Érkezik egy kísértés amelyben elbukunk és szégyelljük gyengeségünket. Pedig hűségesek akarunk maradni elveinkhez, Istenhez és lám mégsem tudtunk ellenállni. Padlóra kerülünk. De tudni kell, ilyenkor még van lehetőség a felállásra.
Jézushoz kell kiáltani.
Szeretetével felemel. Új lehetőséget kapunk, amelyet elfogadva nem visszafelé, hanem előre, az általa mutatott úton nem testi, hanem lelki emberként haladhatunk tovább az élet útján.

 B.I.M.


Október 24. Még tart a kegyelem esztendeje 

Szép napot kívánok mindenkinek aki olvassa soraimat.

Tegnap egész nap esett, szomorú, könnyes volt az időjárás.
Nemzeti ünnepünk volt. 1956 október 23-ról én az iskolában úgy tanultam, hogy az ellenforradalom kezdete volt. Rendszerváltás után után forradalom lett. Ilyen a történelem, mindig az uralkodó osztály magyarázza meg az eseteket saját szemszögük alapján megítélve.

Jézus tevékenységét, áldozatát is sokféleképp magyarázták és magyarázzák napjainkban is. Nemzetek, vallások, felekezetek, hívők és hitetlenek. Támadják, gúnyolják, szeretik, követik...

Ma napsütés van. Isten egyaránt adja világosságát hívőre és hitetlenre. Nem személyválogató. Mi emberek sajnos azok vagyunk. Szeretünk, közönyösek vagyunk vagy gyűlölünk. Van még mit tanulnunk és cselekednünk. Amíg nem késő. Míg tart a kegyelem esztendeje.

Ézsaiás 61:1-2
1. Uramnak, az ÚRnak lelke nyugszik rajtam, mert felkent engem az ÚR. Elküldött, hogy örömhírt vigyek az alázatosaknak, bekötözzem a megtört szíveket, szabadulást hirdessek a foglyoknak, és szabadon bocsátást a megkötözötteknek. 2. Hirdetem az ÚR kegyelmének esztendejét...

B.I.M.


Október 23. A bizalom

Zsolt 125:1
"Zarándokének. Akik az ÚRban bíznak, olyanok, mint a Sion hegye, amely nem inog, hanem örökre megáll. "

Saul üldözte a keresztényeket. Biztos volt abban a tudatában, hogy helyesen cselekszik. Mégis amikor Jézussal találkozott és bár sötétség borult szemeire, mégis akkor világosodott meg.
Saul kérdésekkel fordult Jézushoz
„Ki vagy, Uram?” – Saul végre felismerte, hogy egyáltalán nem ismeri Izráel Istenét. A lélek élete most kezdődik: amikor az ember megszólítja Istent és vágyik arra, hogy megismerje Őt
„Mit akarsz, hogy cselekedjek?” – Az újjászülető ember immár alárendeli magát Isten
akaratának. Többé nem az számít, amit én akarok, hanem amit az Úr akar
Amikor Saul megszólítja Krisztust és útmutatást kér attól, akit addig üldözött, már arról tesz bizonyságot, hogy bizalommal van iránta, hogy az életét rábízza, hogy ezentúl Őt akarja követni.

Boldog ember az, aki lelki vakságát beismeri, aki Isten vezetését kéri, aki oda tud omolni a Mindenható lába elé töredelmesen és kész újat kezdeni immáron Jézus Krisztussal! Sokan tapogatóznak vakon a világban, nem találják az éltető forrást.

„És megnyitá az Úr az ő szemeit” – mert ahol van hit, bizalom Isten felé, ott megnyílnak a szemek. És amint Hágár meglátta a forrást, Saul meglátta Jézust, pedig az ott volt eddig is, csak keserűségében nem látta. – És, de sokan nem látják az örök életre buzgó forrást sem, pedig ott ülnek mellette!

A Sátán mindig az Isten iránti bizalom megingatására törekszik. Ha az ember hitelt ad a gonosznak, menthetetlenül elbukik. Épp ezért van akadályoztatva Isten megismerése a világ csábításai miatt. Mit akar elérni az ellenség? Hogy elfordítson az Isten iránti bizalomtól. A Krisztusba vetett hittől. Az egymás iránti szeretettől.
Az emberiség nagy része kétségkívül megcsalja önmagát, azzal, hogy van boldogság Isten nélkül is
Hamis próféták és hamis tanítók is a sátán szolgái. Félrevezetik az embereket hamis üdvösség látszatával.
Egyházak, felekezetek üres, Jézus nélküli vallásosságban való bizalommal csábítják az embereket.

De van ez másképp is!

Róma 10:11
Az Írás is így szól: "Aki hisz őbenne, nem szégyenül meg.

Ugyanakkor ez az egyetlen járható út a mennyek országa felé: a feltétel nélküli, teljes bizalom Abban, aki oda elvezethet!
Készen kell lenni az Úr iránti bizalomra. Aki ezt teszi az hittel fordul Istenhez. Nem kételkedik, mert tudja, hogy számíthat segitségre, vezetésre.

Zsoltárok 31:3-6
Légy erős kősziklám, erős váram, segíts rajtam! 4. Mert te vagy az én sziklaváram; vezess, és terelgess engem nevedért! 5. Szabadíts ki a hálóból, amelyet titkon vetettek nekem, mert te vagy az erősségem. 6. Kezedre bízom lelkemet, te váltasz meg engem, URam, igaz Isten!

2. Jeremiás 17:7
Áldott az a férfi, aki bízik az Úrban

Érdekes, hogy az ige kapcsán nem férfi, hanem egy hölgy jutott az eszembe. Az ő bizalma még a veszély idején sem ingott meg amikor meglátogatta az angyal és elmondta, hogy ő lesz az az áldott asszony aki világra hozza a Megváltót. Mária Istenbe vetett hittel és bizalommal énekelt – bár a Megváltó még nem született meg! De Mária számára az ígéret és annak teljesedése egyet jelentett – Istenbe vetett teljes bizalmat.. Őszinte szívvel mondja Mária: "Magasztalja lelkem az Urat,” – Lukács 1:46,

A bizalom erősíti Isten iránti hűségünket és szeretetünket. Ezért soha ne kételkedjünk az Úr igéreteiben, bízzunk benne, mert Istenben bízni – a legegyszerűbb dolog. Bízni Istenben – a leghasznosabb dolog. Bízni Istenben – a legbölcsebb dolog. Bízni Istenben – a legtöbbet ígérő dolog.
Bízzunk Isten Igazságában, Isten kegyelmében és Isten szeretetében. Mert "Akik az ÚRban bíznak, olyanok, mint a Sion hegye, amely nem inog, hanem örökre megáll."

B.I.M.


Október 22 - Ki a te pásztorod? (5)

6. Bizony, jóságod és szereteted kísér életem minden napján, és az ÚR házában lakom egész életemben.

Sokan vannak akik szeretnének ilyen kiváltság részesei lenni.

Zsoltárok 27 , 4
Egy dolgot kérek az ÚRtól, azért esedezem: hogy az ÚR házában lakhassam egész életemben; láthassam, milyen jóságos az ÚR, és gyönyörködhessem templomában.

Aki újjászületett és visszatért az Úrhoz annak örök helye van az Úrnál.

Viszont jó ha tudjuk, azért, hogy ez bekövetkezhessen, volt valaki aki hatalmas árat fizetett érte.
Azt mondta Jézus Krisztus a tanitványainak:

János 10,11
"Én vagyok a jó pásztor. A jó pásztor életét adja a juhokért.

Jézusról tudjuk, hogy nem a beszédek, hanem a tettek embere volt. Ő, aki az Úr fiaként született e földre nem csak mondta, hogy milyennek kell lennie a jó pásztornak. Ő valóban életétét adta a rábízottakért
Jézus haláláért a mai napig Izrael népét vádolják. Pedig olvashatjuk János evangéliumában amit Jézus mondott az életéről:

János 10,18
Senki sem veheti el tőlem: én magamtól adom oda. Hatalmam van arra, hogy odaadjam, hatalmam van arra is, hogy ismét visszavegyem: ezt a küldetést kaptam az én Atyámtól."

Jézus hűségesen teljesítette az Úr akaratát. Nehézségek és szenvedések árán is véghez vitte. Hűséges maradt a rábízottakra, a bárányaira. Ő volt és van a mai napon is a mi pásztorunk.
Ezért ha megkérdezik tőlünk, hogy ki a mi pásztorunk, akkor ne a gyülekezeti elöljárónkat nevezzük meg, hanem bátran és büszkén hirdessük:Az Úr az én pásztorom!


Október 21 - Ki a te pásztorod? (4)

5. Asztalt terítesz nekem ellenségeim szeme láttára. Megkened fejemet olajjal, csordultig van poharam.

Asztalt terítesz nékem az én ellenségeim elõtt;

A szoronó ideges embernek nincs étvágya. Legyen az étel bármilyen inycsiklandozó is, az az ember akinek a gyomrát összeszorítja a félelem az nem tud enni. De az Úr békessége amely körül vesz vesz feloldja a félelmet. Az Úr aki velünk van, asztalt terít, hozzánk ül, egy különleges kenetet és légkört biztosít.
Az elbukásunkra váró szemek nem nyernek kielégülést.

Kedves testvérem, ha úgy érzed, hogy a te életed is nyomorúságokon megy keresztül gondolj arra, hogy te is az Úr gyermeke vagy és a szabadítása terád is vonatkozik. Ha engedelmesen követed őt és kerge birka módjára nem rohansz a vesztedbe akkor rád is vonatkozik ami Jób könyvében olvasható.

Jób 36,16
Téged is kivezetne a nyomorúság torkából tágas helyre, ahol nincs szorultság, és bőven kerülne asztalodra zsíros étel.

Dávid a zsoltár utolsó sorában az Urat méltatja és azt a jó hirt adja közre, hogy örökre szóló helye van az Úr házában. Milyen csodálatos ez az ígéret, ez a kijelentés.


Október 20 - Ki a te pásztorod? (3)

Az igazság ösvényén járok és a törvénynek az útjain. (Példabeszédek 8, 20)

ösvény

Olykor félelmetes felhők tornyosulnak népe feje fölé, amelyek pusztítással fenyegetnek, olykor eltakarják a napot és a reményt is el akarja venni tőlük, de akik az Úrban bíznak azok tudják, hogy bármilyen baj is adódik, Isten kimenti azokból.
Ha figyelmetlenség, vagy meggondolatlanság sodor bajba, Isten meghosszabbított keze, a pásztorbot visszahúz, vagy pedig egy figyelmeztető suhintás eltérít a felelőtlen, meggondolatlan vagy hibásan megítélt szándéktól. Vannak viszont olyanok is akiket nem érdekel ez a figyelmeztetés és kerge birkák módjára mennek a fejük után. Sajnos ők a vesztükbe rohannak, de aki idejekorán megérti a figyelmeztetést az megmenekül és megvigasztalódik.

4. Ha a halál árnyéka völgyében járok is, nem félek semmi bajtól, mert te velem vagy: vessződ és botod megvigasztal engem.

Nem valószínű, hogy Isten népe kihívások és támadások nélkül marad. A világ nem nyugszik és mindent beakar kebelezni. Ezért időnként védekezni kell és harcba is kell bocsátkozni.
A rettegés és félem nem uralkodhat el Izrael gyermekein, mert tudniuk kell, hogy nincsenek egyedül. Bármennyire is félelmetes az ellenség ereje, ha az Úr velünk, akkor ki lehet ellenünk!

Ha háborúba vonulsz ellenséged ellen, és látsz lovakat, harci kocsikat és nálad nagyobb sereget, ne félj tőlük, mert veled lesz Istened, az ÚR, aki felhozott téged Egyiptomból.  (5 Mózes 20,1)

Szégyenbe kerülnek a támadók, mert az Úrral béke vesz körül, akik a vesztedre törnek megrettennek a nyugalom láttán.

 


Október 19 - Ki a te pásztorod? (2)

Zsolt 95,7
7. Mert ő a mi Istenünk, mi pedig legelőjének népe, kezében levő nyáj vagyunk 

Abban az időben a környező népeknek sok istenük volt. De Dávid biztos volt abban, hogy akit ő követ, és aki gondoskodik róla az nem csak az ő Istene, hanem egész népének az Istene, aki pásztorolja őket.
Azt tudjuk, hogy Dávid és Izrael népe az Urat választotta Istenének. Vajon az Úr hogyan viszonyul ehhez a választáshoz?
Rögtön megtudjuk, ha elolvassuk Ezékiel alábbi sorait:

Ezékiel 34, 11-14
[11] Mert így szól az én Uram, az ÚR: Majd én magam keresem meg juhaimat, és én viselem gondjukat. [12] Ahogyan a pásztor gondját viseli a nyájnak, amikor ott áll juhai között, amelyek szét voltak szóródva, úgy viselem gondját juhaimnak. Kiszabadítom őket mindenünnen, ahová csak szétszóródtak egy felhős, borús napon. [13] Kivezetem őket a népek közül, és összegyűjtöm az országokból, azután beviszem őket a saját földjükre. Legeltetni fogom őket Izráel hegyein, a völgyekben és az ország minden lakóhelyén Jó legelőn legeltetem majd őket, és Izráel magas hegyein fognak tanyázni. Jó tanyájuk lesz, ott heverésznek, és kövér legelőn legelésznek Izráel hegyein.

Irzaelt sújtották nehéz időszakok, amikor az üldöztetések miatt a nyáj nem maradhatott együtt, bújtak és menekültek és szétszóródtak vagy rabságba estek. Viszont nem maradtak elveszettek, elfeledtek, az Úr rabságukból kiszabadította őket, saját földet és otthont biztosított számukra.
A békesség és biztonság szabadságot biztosít mindazoknak akik az ő útján járnak.

3. Lelkemet felüdíti, igaz ösvényen vezet az ő nevéért.

Az Úr útja, az igazság útja. Tudjuk jól, hogy az Úrban nincs hamisság. Az Ő igazsága örök és megváltoztathatatlan.
Az Ő törvénye az élet. Nem az emberek ellen vannak ezek a törvények, hanem védelmük érdekében.


Október 18 - Ki a te pásztorod? (1)

Ki a te pásztorod? – szegezik sokszor nekünk a kérdést , és megpróbálunk a kérdésre valamilyen választ adni rá. Többnyire az a felelet, hogy az én pásztorom ennek és ennek a gyülekezetnek a vezetője, esetleg elmondjuk a nevét is és néhány jellemzőt róla.
Az viszont sokszor eszünkbe sem jut, hogy olyan választ adjuk, amit Dávid.
Igen, az a Dávid, aki maga is pásztorlegény volt, majd később felkenetett Izrael királyává, és bár igen küzdelmes volt az útja mire a trónra került, a küzdelmek és megpróbáltatások során megedződött és megerősödött.
Tőle származik az egyik legszebb zsoltár, amelyet így hangzik:

Zsoltárok könyve 23
1. Dávid zsoltára. Az ÚR az én pásztorom, nem szűkölködöm. 2. Füves legelőkön terelget, csendes vizekhez vezet engem. 3. Lelkemet felüdíti, igaz ösvényen vezet az ő nevéért. 4. Ha a halál árnyéka völgyében járok is, nem félek semmi bajtól, mert te velem vagy: vessződ és botod megvigasztal engem. 5. Asztalt terítesz nekem ellenségeim szeme láttára. Megkened fejemet olajjal, csordultig van poharam. 6. Bizony, jóságod és szereteted kísér életem minden napján, és az ÚR házában lakom egész életemben.

Az első kijelentése és pásztorának meghatározása Dávid számára nem ember volt, hanem Isten. Az Úr az ő pásztora, aki mellett igen jó a sora, megkap tőle mindent amire testének, lelkének szüksége van.

1. Dávid zsoltára. Az ÚR az én pásztorom, nem szűkölködöm. 2. Füves legelőkön terelget, csendes vizekhez vezet engem.

Pásztora gazdagon tartja, nem rejt el előle semmit, fejedelmi a kiszolgálása. Biztonságban van vele és mellette, semmi sem zavarja meg a nyugalmát. Ez úgy éri el, hogy követi az ő pásztorát, nem tér el az útjáról. Tudja, hogy az Úr az ő pásztora. 

 


Október 17 - Viharban

Máté 8:23-27
23. Amikor beszállt a hajóba, követték őt a tanítványai. 24. És íme, nagy vihar támadt a tengeren, úgyhogy a hajót elborították a hullámok. Ő pedig aludt. 25. Tanítványai odamentek hozzá, felébresztették, és ezt mondták: "Uram, ments meg minket, elveszünk!" 26. De ő így szólt hozzájuk: "Mit féltek, ti kicsinyhitűek?" Majd felkelt, ráparancsolt a szelekre és a tengerre, és nagy csend lett. 27. Az emberek pedig elcsodálkoztak, és ezt mondták: "Ki ez, hogy a szelek is, a tenger is engedelmeskednek neki?"

Viharban

A hívő és hitetlen emberek életében is támadnak viharos mozzanatok. Ezek lehetnek cselekedetek következményei által okozott viharok, vagy anyagi, érzelmi, kapcsolati, betegségek általi események.
Ezeknek a történéseknek a hullámai félelmetesek, feldúlják békességünket, gondolatainkat.
Vannak akiken félelem és rettegés vesz erőt, vagy pedig tettekre sarkallja őket, és és maguk próbálkoznak a viharból kikerülni. Ezekben a viharokban való viselkedésünk sok esetben megmutatja valódi személyiségünket is. Passzívakká vagy aktívakká válhatunk, közösségi kapcsolatain megerősíthetnek vagy elveszíthetnek.

Van vihar amely bűneink, engedetlenségeink következménye. Ezt nagyon jól illusztrálja Jónás története.

Jónás 1, 1-4
1. Így szólt az ÚR igéje Jónáshoz, Amittaj fiához: 2. Indulj, menj Ninivébe, a nagy városba, és prédikálj ott, mert feljutott hozzám gonoszságának híre! 3. El is indult Jónás, de azért, hogy Tarsísba meneküljön az ÚR elől. Elment Jáfóba, talált ott egy hajót, amely Tarsísba készült. Kifizette az útiköltséget, és hajóra szállt, hogy a rajta levőkkel Tarsísba menjen az ÚR elől. 4. Az ÚR azonban nagy szelet bocsátott a tengerre. Nagy vihar támadt a tengeren, és már azt hitték, hogy hajótörést szenvednek.

Kérdés, hogy ilyenkor mit is teszünk?

Közömbösek maradhatunk úgy, hogy nem veszünk róla tudomást. Jónás például aludt a hajóban mindaddig, míg fel nem keltették. Ő végül bevallotta, hogy miatta tört ki a vihar és fel is ajánlotta a megoldást: "Fogjatok meg, és dobjatok a tengerbe, akkor lecsendesedik körülöttetek a tenger! Mert tudom, hogy énmiattam támadt ez a nagy vihar rátok." Jónás 1:1-12,

Vannak akik saját maguk keresik a megoldást, mert bíznak képességeikben, és a megmenekülést saját erejüktől várják. Pál írta amikor fogolyként Róma felé utaztak és a hajójuk viharba került.

ApCsel 27:18-20
18. A vihar hevesen dobált bennünket, azért másnap kidobálták a hajóterhet, 19. harmadnap pedig a hajó felszerelését dobálták ki saját kezükkel. 20. Mivel pedig sem a nap, sem a csillagok nem látszottak több napon át, és erős vihar tombolt, végül elveszett megmenekülésünk minden reménye.

Az emberek többsége, amikor már mindent elborít az ár, és úgy tűnik, nincs menekülés, csak akkor kiáltanak Jézusért.

Pál Isten által megkapta a menekülés útját, amit át is adott a hajón lévőknek. Mivel engedelmesek voltak, Isten kegyelmében részesültek mindnyájan.

Ha visszagondolunk Jónás esetére emlékezhetünk, hogy a cethal gyomrában bánta meg cselekedetét és akkor kiáltott Istenhez. Isten kegyelméből kikerült a hal gyomrából és küldetését is teljesíteni tudta.

Vajon mi magunk, mit teszünk? Gyakran hasonlóan a többi emberekhez, saját magunk keressük a megoldásokat. Betegség esetén gyógyszerekhez, orvosokhoz, természetgyógyászhoz, kuruzslókhoz fordulunk.
Anyagi problémák esetén bankokhoz, emberekhez rohanunk, és összeomlunk amikor a tartozásokat nem tudjuk kiegyenlíteni.
Lelki gondjainkkal esetleg egy barátot vagy pszichológust keresünk, kapkodjuk a hangulatjavító gyógyszereket, de ezek nem biztos, hogy megmentenek bennünket a depressziótól.

Amikor minden lehetőség elfogyott akkor jut eszünkbe végső mentsvárként Jézushoz fohászkodni.

Jézus tanitványai is csak akkor ébesztették fel Jézust amikor a félelem és rettegés eluralkodott rajtuk. Akkor mentek oda Őhozzá és kérték, hogy mentse meg őket.

Jézus pedig le tudta csendesíteni a vihart. Mert Ő Úr mindenek felett. Parancsolt a viharnak és az elcsendesedett.

Olyan gyakran hangoztatjuk, hogy Jézus a szívünkben él. És akiben él a Krisztus, az is le tudja csendesíteni életének viharait.

Galata 2:20.
Krisztussal együtt keresztre vagyok feszítve: többé tehát nem én élek, hanem Krisztus él bennem; azt az életet pedig, amit most testben élek, az Isten Fiában való hitben élem, aki szeretett engem, és önmagát adta értem.

A vihar megszűnik és csendesség, békesség lép a nyomába. Miért? Mert amikor hittel és bizalommal fordulunk Hozzá akkor Isten nem fordul el tőlünk, szeretete a mi igaz és biztos mentőövünk.

Zsidók 11:1,
A hit pedig a remélt dolgokban való bizalom, és a nem látható dolgok létéről való meggyőződés.

Biztos vagyok benne, hogy mindnyájuk életében voltak olyan viharok amikor azt gondoltuk itt a vég. De Isten figyelemmel kísér minket és gyermekeit nem hagyja elveszni.

Amikor saját magunk hibás cselekedetinek következménye a vihar az életünkben akkor jusson eszünkbe:

Zsidó 4:15-16
15. Mert nem olyan főpapunk van, aki ne tudna megindulni erőtlenségeinken, hanem olyan, aki hozzánk hasonlóan kísértést szenvedett mindenben, kivéve a bűnt. 16. Járuljunk tehát bizalommal a kegyelem trónusához, hogy irgalmat nyerjünk, és kegyelmet találjunk, amikor segítségre van szükségünk.

Ne félj a vihartól! Tudod, hogy mit kell tenned! És ha megteszed a vihart felváltja a békesség csendje.

2Thessz. 3:16.
Maga a békesség Ura adjon nektek mindig, minden körülmények között békességet. Az Úr legyen mindnyájatokkal!

 936-1017


Október 15. Szeretet 

."Amit tehát szeretnétek, hogy az emberek veletek cselekedjenek, ti is ugyanazt cselekedjétek velük, mert ez a törvény, és ezt tanítják a próféták."
Máté 7:12,

Amit tehát szeretnétek...

 

Szeretném ha szeretnének. Szeretnék segíteni az embereken. Gyakran az ellenkezőjét kapom vissza annak amit én adok, pedig szeretettel teszem. Időnként mégis elrontom, vagy többet teszek bele vagy kevesebbet. Vajon miért? Talán ez az idézet választ ad rá:

„A létező lényegének tartom a szeretetet. Ami ezen kívül van, az káprázat, mondhatnám: abszolút lényegtelen. Mindegyikünket legbelül az mozgat, hogy végre odaadjuk magunkat valakinek. Én csak egyetlen birtokviszonyt létesíthetek az egész létezésben, hogy odaadom magamat. Az egyetlen valós birtokviszony, hogy a Tied vagyok.

 

Amikor úgy döntöttem, hogy odaajándákozom magam és áradok, abban a pillanatban kiszolgáltatottá válok, mert az elvárásaimból épült védelmi falam azonnal megszűnik.

Kiszolgáltatottá válok, mert a másik szabad, így nem éntőlem függ, hogy ő elfogadja-e ajándék mivoltomat. Én egyirányú utca vagyok. Minden önátadásom és cselekvésem egyirányú utca, mely nem az én szándékomtól válik kétirányúvá, hanem a másik szabad döntése révén. Minden szeretetaktus, szeretetcselekvés egy halálugrás, és nem tudod ki van-e feszítve a háló. Én csak egyet tehetek: önként odaajándékozom magamat. Semmi mást.

A szeretet lényegének tartom önmagam ajándék mivoltát, amely ugyanúgy ahogy egy almafa, napfény, eső, nem lehet személyválogató. Minden ember csoda, kivétel nélkül. Amikor én személyválogató vagyok, akkor gyakorlatilag önmagamat teszem szegényebbé. Mi azt szoktuk mondani, hogy a szeretet ellentéte a gyűlölet. Szó sincs róla. A szeretet ellentéte a félelem. A félelem az, ami meggátol engem az önmagam áradásában, amely zárttá tesz, védekező alapállásúvá, s nem elárasztóvá.
Ezért a szeretet ellentéte a félelem és nem a gyűlölet. Lehet bennem tomboló ellenszenv, gyűlölhetek valakit érzelmileg, de ez nem akadályozhatja meg elfogadásomat…" Biegelbauer Pál

 

 

 


Október 9. Intsétek, bátorítsátok, gyámolítsátok, türelmesek legyetek

"Kérünk továbbá titeket, atyámfiai, intsétek a rendetleneket, bátorítsátok a félelmes szívűeket, gyámolítsátok az erőtleneket, türelmesek legyetek mindenki iránt."
1 Thesszalonika 5:14,

"Kérünk továbbá titeket, atyámfiai, intsétek a rendetleneket, vátorítsátok a félelmes szívűeket, gyámolítsátok az erőtleneket, türelmesek legyetek mindenki iránt." 1 Thesszalonika 5:14,

Nagyszerű és nem könnyű feladat. Mert mindezt szeretetben kell tenni. Az intés ne vádlásként hangozzon el, hanem segítő, jó szándékkal.

Csüggedők és félénkek felkarolása, bátorítása feloldja a félelmeket, hitet és biztonságot ad.

Betegségek és csüggedések, rossz megélhetési körülmények, függőségben élők gyámolítása adjon erőt az erőtleneknek.

A türelem, mint a Lélek gyümölcse adjon kitartást Isten ígéretei beteljesedésének kivárására, testvéri és felebaráti jó kapcsolataink megőrzésére.

 


Október 8. Empátia

"Örüljetek az örülőkkel, és sírjatok a sírókkal" Róma 12:15,

"Örüljetek az örülőkkel, és sírjatok a sírókkal" Róma 12:15,

 

Empátia. Másokkal szembeni nagy fokú együtt érzés. Ezt pedig csak szeretetben lehet megtenni. Boldognak lenni amikor valaki örül, együtt nevetni vele, és nem arra törekedni, hogy elvegyük az örömét.
Amikor bánatos valaki, tudjuk mellé állni, átérezni a fájdalmát, letörölni a könnycseppet a szeméről, átölelni kedvességgel, szeretettel. 


 

Október 7. Szabadság

"Minden szabad nekem, de nem minden használ. Minden szabad nekem, de ne váljak semminek a rabjává."  1Korintus 6:12, 

"Sohasem hittem, hogy az ember akkor szabad, ha azt teheti amit akar: Inkább akkor, ha soha sem kell megtennie amit nem akar." J.J. Rousseau

 

A fenti igevers elgondolkodtat. Az ember sokszor belebukik a nagy szabadságba, és figyelmen kívül hagyja, hogy azt el is veszítheti. Szabadon pazarolja az idejét, erejét és egészségét. Majd észreveszi, hogy amit eddig szabadon tett, az már fogságba is ejtette és nem tud tőle szabadulni. Függővé lesz, és megkeseríti az életét, sőt tönkre is teszi.

Van egy függőség azonban amely hasznunkra válik. Ez nem más, mint Jézus Krisztus akit ha behívunk az életünkbe minden megváltozik. Ő megvéd és irányít minket, hogy semmilyen ártalmas dolog vagy tevékenység ne tegyen minket rabbá, megkötözötté. És segít abban is, ha van az életünkben olyasmi ami fogva tart bennünket,  feloldja azt a köteléket.

"Ha tehát a Fiú megszabadít titeket, valóban szabadok lesztek." János 8:36.


Október 6. Sokszor úgy érzem összeroskadok 

"De nemcsak ezzel, hanem még szenvedéseinkkel is dicsekszünk, mert tudjuk, hogy a szenvedésből türelem fakad, a türelemből kipróbált erény, a kipróbált erényből reménység." Róma 5:3-4,

Előfordul hívők és hitetlenek életében is, hogy az élet nehézségei olyan erővel nehezednek az emberre, hogy úgy érzi nem bírja már tovább.
Isten nélkül élő ember keresi a kiutat, kapkod fűhöz, fához, emberekhez fordul segítségért, és ha nem talál megoldást problémájára elveszíti a reményt. Megbetegszik, depressziós lesz és olykor felmerül utolsó megoldásnak az öngyilkosság gondolata is.

A hívő embert is érik nehézségek. Nem könnyű elviselni azokat, mégis van egy nagyon fontos kapaszkodó a a hívő ember életében. Jézus a segítség akihez bátran lehet fordulni, akiben meg lehet bízni. Mert a remény nem hal meg, Istenre mindig számíthatunk.


Október 5. Rögös úton

„Én megyek előtted, és az egyenetleneket megegyenesítem, az ércajtókat összetöröm, és leütöm a vaszárakat.”  (Ézsaiás könyve 45,2) 

A rögös úton is tapasztaljuk meg, hogy érdemes Istenben bízni


Én megyek előtted azt mondja az Úr. Sokszor úgy gondoljuk, úgy érezzük, mint ha Isten lelassult volna. Olyan régóta imádkozom ezért és ezért. Olyan régóta várok már erre és erre, de még mindig nem történt semmi.

Ismerős?

Azt gondoljuk, hogy talán Isten nem hallotta meg. Ilyenkor hajlamosak vagyunk arra, hogy a gázra taposunk és megelőzzük az Urat. No majd én tudom! Majd én megoldom, kigondolom, hogy és mint legyen a dolog. Elkezdünk mi saját magunk megoldásokat kiokoskodni és el is indulunk a saját fejünk után. Ilyenkor aztán könnyen előfordul, hogy megbotlunk. Sőt! El is esünk.

Nem kell sietnünk, nem kell kapkodnunk. Tudjuk, hogy az Úr meghallgatott bennünket és meg is válaszolja imáinkat. Tudjuk, hogy Ő gondoskodik rólunk, betölti szükségeinket. Tudjuk, hogy gondja van a családtagjainkra... Mi még az előttünk levő percünket sem tudjuk, de Isten igen. Ő már ott van a holnapi napunkban, a holnaputániban és az azutániban is.... 

forrás: www.gyozteselet.blogspot.hu

 

Október 04. Ne dobd el a bizodalmad

Hit nélkül...

Olyan könnyű beleesni abba a csapdába, hogy elkeseredünk azért, mert még nem jött válasz az imáinkra. Az ördög csapdája. Hozza a gondolatokat: Hiába imádkoztál, hiábavaló volt az a te nagy hited. Látod? Még mindig nincs semmi változás! Még mindig nincs munkád, még mindig nincsenek a csekkjeid kifizetve! Még mindig goromba a társad, még mindig csúnyán beszél a gyermeked veled. Nem kaptál semmit az Úrtól, mert nem vagy jó, mert nem szeret téged. Látod? Tegnap is mit tettél? Pletykálkodtál, megbántottad a szomszédot......... Ezek az ördög szavai. Ő mindent megtesz annak érdekében, hogy elfordítson a hittől. Ne higgy neki! Ne hallgass rá! Nem szabad bedőlni ezeknek a gondolatoknak, melyek a mélységbe taszítanak. Mit mond az Úr!

Egyszerű fordítás - (Zsidó levél 11,6)
„Hit nélkül ugyanis nem lehet Isten tetszését elnyerni. Aki Istenhez közeledni akar, annak hinnie kell, hogy Isten létezik, és abban is, hogy Isten megjutalmazza az őt keresőket.”

Hit nélkül nem tudsz Istennek tetszeni! Hinned kell, hogy amikor Őhozzá fordulsz, Ő megjutalmaz. Nem azért mert mi annyira jók vagyunk. Nem azért mert mi tökéletesek vagyunk és soha semmit nem rontunk el. Akkor miért? Mert Ő szeret és örömét leli abban, amikor jót cselekedhet a gyermekeivel. Hidd, hogy a te jutalmad az Úrtól nem fog elmaradni. Az imáidnak meglesz a gyümölcse, megjön rá a válasz. Hogy milyen formában és mikor, azt csak bízd az Úrra. Ő tudja mindennek az idejét és a módját. Te csak állj meg hitben és ne dobd el az Úrban való bizodalmad.

forrás: https://gyozteselet.blogspot.hu

Október 2-3 Az Úr félelme

A Biblia szerint kétféle félelemről van szó. Az egyik áldással és jótékony hatással jár, míg a másik ártalmas, leépüléssel és rettegéssel fenyeget.

Az áldással járó félelem az Istenfélelem, az úr félelme. Ami nem jár rettegéssel, mert Isten nem arra vár, hogy megbüntesse és megbosszulja a bűn elkövetőjét.

Az áldással járó Istenfélelmünk abból áll, hogy nagyra becsüljük Istent hatalmáért és dicsőségéért, de tisztelettel hajtunk fejet a haragja előtt.

Fontos tudni és felismerni, hogy az Úr félelme életet, békességet, nyugalmat és megelégedést szül
Példabeszédek 19:23
"Az ÚR félelme életet jelent: az ember elégedetten alszik, nem éri veszedelem."

Az Úr félelme az élet forrása
Példabeszédek 14:27,
"Az ÚRnak félelme az élet forrása a halál csapdáinak kikerülésére."

Az Úr félelme a bölcsesség kezdete, és feltétele annak, hogy megértsük a világ dolgait
Zsolt. 111:10
"A bölcsesség kezdete az ÚR félelme. A józan eszűek mind eszerint élnek. Az ő dicsérete örökre megmarad."

 

Október 1. Ne félj!

Ézs 41:10
"Ne félj, mert én veled vagyok, ne csüggedj, mert én vagyok Istened! Megerősítlek, meg is segítlek, sőt győzelmes jobbommal támogatlak."

Ne féljünk attól, hogy egyedül maradunk – de ne félj, én veled vagyok!
Ne féljünk, hogy elveszíthetünk sokmindent – de ne csüggedj, én vagyok a te Istened! – elveszíthetsz mindent, de a Mindenhatót soha!
Ne féljünk a gyengeségtől – de ne félj, én megerősítelek!
Ne féljünk, hogy segítség nélkül maradunk – de ne félj, mert én megsegítelek!
Ne féljünk a bűneink következményétől – de ne félj, mert igazságom jobbja támogat: A golgotai megváltás az őszinte megbánást irgalmassággal jutalmazza.

 

 

S Z E P T E M B E R 

 

Szeptember 29-30

"Tudjuk pedig, hogy azoknak, a kik Istent szeretik, minden javokra van, mint akik az ő végzése szerint hivatalosak."  Róma 8:28

"Tudjuk pedig, hogy azoknak, a kik Istent szeretik, minden javokra van, mint a kik az ő végzése szerint hivatalosak."  Róma 8:28,

Sokszor vagyok úgy, hogy van egy elképzelésem, és örülnék ha teljesítené azt Isten. Imádkozom érte, reménykedve és felkészülten várom annak beteljesülését, ami olykor késik vagy elmarad.

Ilyenkor fel kell ismernem, hogy Isten terve és elképzelése nem egyezik az enyémmel. Van amikor csalódás és keserűség fog el miatta, de előbb-utóbb beletörődöm. Ilyenkor kell felismerni az ige igazságát: a jó és a rossz is a javamra válik.

 


Szeptember 27-28. Jézus az ajtód előtt

"...az ajtó előtt állok, és zörgetek..."(Jel 3,20) 

..az ajtó előtt állok, és zörgetek... (Jel 3,20)


Jézus többször is zörget szívünk ajtaján. Halljuk, de a világi ígéretek és örömök, a világi társaság jobban csábítanak. Nem foglalkozunk ezzel a zörgetéssel mindaddig míg egyedül nem maradunk reménytelenül és kiégve. Ekkor ha felfigyelünk a zörgetésre és megnyitjuk szívünk bejáratát Jézus belép az életünkbe. 
Csak rajtunk múlik, hogy beengedjük, vagy kizárjuk Őt. 
Vele békesség tölti be az életünket, bármilyen megpróbáltatás vár is ránk, mert az Ő szeretete oltalmazza életünket. Ígérete, hogy a mennyben elkészítette a helyünket ahol boldogságban élhetünk Vele valósággá válik. 
Arról nem akarok írni, hogy mi történik azzal aki kizárja Őt az életéből, mivel mindenki tudja: az egyik út a mennybe a másik a pokolba vezet. 
Döntse el mindenki, hogy melyiken akar járni.
 

 

Szeptember 26. Árnyék

"Napjaim olyan, mint a megnyúlt árnyék;
magam pedig, mint a fű, megszáradtam."
Zsolt 102:12,

Amikor elfordítjuk tekintetünket Istenről, és nem közeledünk felé, hanem egyre jobban távolodunk akkor nyúlik meg az árnyék. Az árnyék csak akkor látható ha háttal állunk a fénynek. Isten fénye vezet. Isten világossága mindig megmutatja a helyes utat. Isten fénye az élet. Isten fénye éltet. Éppen ezért soha ne fordítsunk hátat, Nem a fény fog kiszárítani minket, hanem a fénytelenség, és az árnyak sötétsége. a magány, a félelem, és Isten hiánya. Csak rajtunk múlik, hogy a fényt vagy az árnyékot követjük.

 árnyék

 

Szeptember 25.  A rágalmazó

A rágalmazó titkokat fed fel, azért a fecsegővel ne barátkozz! (Példabeszédek 20:19)

rágalmazó


Amiről két ember tud, az már nem titok - tartja a mondás. Vannak azonban olyan emberek, akik jó titoktartónak tűnnek, de sokszor a látszat csal. Ugyanis az ilyenek örülnek a - "Tudsz titkot tartani?" - kérdésnek, lelkükben azonban olykor még a szándék sincs meg a titoktartásra.

Tapasztaltam, és meglepődtem azon, hogy akiben annyira bíznak, és időt szánnak rá, akár több órás telefonon történő csacsogásra is kap lehetőséget, kiderült, hogy mindazt amit bizalmasan beszélnek, kibeszéli az illető háta mögött, és illetéktelen személyek is hozzájutottak fontos információkhoz.

Felettébb lehangoló, ha valakiben nem áll meg a szó.

Az ilyen fecsegőkre mondja az Ige: ne barátkozz velük! Ha rád bíztak egy titkot, őrizd meg, és gondolj arra, hogy az Úr mindent lát.
Ne légy se rágalmazó, se fecsegő!

 

Szeptember 24.  Soha nem hagy magunkra

"Nem mondanak többé elhagyottnak..."
(Ézs 62,4)

"Elhagyott" - milyen vigasztalan szó. Úgy hangzik, mint a lélekharang. Mély fájdalmat és nagy bánatot takar. A nyomorúság feneketlen mélysége tátong az "elhagyott" szóban. Elhagyott valaki, aki becsületszavát adta, hogy kitart mellettünk. Elhagyott egy igaz barát, akiben oly sokáig bíztunk. Elhagyott szeretett rokonunk, apánk, anyánk, mindenki!! Ez valóban rettenetes fájdalom, és mégis el tudjuk viselni, ha az Úr vigasztal meg bennünket.

De milyen lehet az, ha valaki Istentől elhagyottnak érzi magát? Gondoljunk csak a világ legfájdalmasabb kiáltására: "Én Istenem, én Istenem, miért hagytál el engem?" (Mt 27,46). Megéreztünk-e már valaha valamit ennek az elhagyatottságnak a keserűségéből? Ha igen, kérjük az Urat, mentsen meg bennünket ennek a kimondhatatlan fájdalomnak a megismétlődésétől, hogy soha ne térjen vissza az a sötétség. Rosszakaratú emberek mondhatják a hívőről, hogy "elhagyta az Isten, intézzük el mi is". Ez azonban soha nem igaz így. Az Úr szerető kegyelme csakhamar rákényszeríti ellenségeinket, hogy visszavonják azt, amit mondtak, vagy legalábbis elhallgassanak.

Mindennek ellenkezőjéről szól Isten ígérete a vers végén: "Gyönyörködik majd benned az Úr". Ez a vigasztalás örömmé változtatja a sírást. Ti, akik úgy érzitek, hogy elhagyottak vagytok, halljátok meg az Úr szavát: "Nem maradok el tőled, sem el nem hagylak téged" (Zsid 13,5).

forrás: Spurgeon

 

Szeptember 23. Nikodémusz

Abban az időben: Nikodémus éjnek idején felkereste Jézust, aki így szólt hozzá: ,,Ne csodálkozzál, hogy azt mondtam neked: újjá kell születnetek! A szél ott fúj, ahol akar: hallod ugyan a zúgását, de nem tudod, honnan jön, és hová megy. Így van ez mindenkivel, aki a Lélekből született." Erre Nikodémus megkérdezte: ,,Hogyan lehetséges ez?" Jézus így válaszolt neki:
,,Te Izrael népének tanítója vagy, és nem érted ezeket? Bizony, bizony, mondom neked, hogy arról beszélünk, amit tudunk; és arról tanúskodunk, amit látunk. De a mi tanúságtételünket nem fogadjátok el. Ha földi dolgokról beszélek nektek és azt sem hiszitek el, hogyan fogjátok elhinni, ha mennyei dolgokról beszélek majd nektek? Senki sem ment föl a mennybe, csak az, aki a mennyből alászállott: az Emberfia. És amint Mózes felemelte a kígyót a pusztában, úgy fogják felmagasztalni az Emberfiát is, hogy mindaz, aki hisz benne, el ne vesszen, hanem örökké éljen."
János 3,7-15

Elmélkedés:

A Nikodémussal folytatott párbeszéd második részét olvassuk a mai evangéliumban, amelyben a lelki újjászületés módjáról érdeklődik Jézus beszélgetőtársa. Ekkor Jézus egy megdöbbentő kijelentést, illetve kérdést tesz fel Nikodémusnak: ,,Te Izrael népének tanítója vagy, és nem érted ezeket?" (Jn 3,10). Nem megsérteni akarja őt, hiszen elismeri tanítói tehetségét, hanem szembesíteni önmagával. Az önmagunkkal való kritikus és őszinte szembenézés nélkül nincs lelki újjászületés. Ennek során be kell látnunk, hogy a széleskörű vallási ismeretek még nem jelentenek igaz hitet és nem feltétlenül ösztönöznek jócselekedetekre. A vallási kérdésekben való jártasság vagy a hitigazságok ismerete nem elegendő. Nikodémus számára sem volt elég és számomra sem elegendő. Nekem is szükségem van az újjászületésre, a kegyelemben való megújulásra, a Szentlélekben való újjászületésre. Isten újra és újra lehetőséget ad erre, mégpedig a bűnbocsánat szentsége által. A keresztség és a bérmálás szintén a lelki újjászületés szentségei, de ezekben csak egyetlen alkalommal részesedhetünk. A bűnbocsánat kapuja viszont ismételten nyitva áll előttünk, amely által szembenézhetünk múltunkkal, bűneinkkel és találkozhatunk az irgalmas Istennel, aki a lelki megújulás ajándékozója. Elfogadom-e Isten kegyelmét, amely által újjászülethetek?

Horváth István Sándor

Szeptember 22. Kenyérszaporítás

A kenyérszaporítás utáni napon Jézus így szólt a sokasághoz: ,,Senki sem jöhet hozzám, ha nem vonzza az Atya, aki küldött engem. Én feltámasztom őt az utolsó napon. A prófétáknál ezt olvassuk: ,,Mindnyájan Isten tanítványai lesznek." Mindaz, aki hallgat az Atyára, és tanul tőle, hozzám jön. Nem mintha az Atyát látta volna valaki. Csak aki Istentől való, az látta az Atyát. Bizony, bizony, mondom nektek: Aki hisz bennem, annak örök élete van. Én vagyok az élet kenyere. Atyáitok mannát ettek a pusztában, és mégis meghaltak. Itt a mennyből alászállott kenyér, hogy aki eszik belőle, meg ne haljon. Én vagyok a mennyből alászállott élő kenyér. Aki e kenyérből eszik, örökké él. A kenyér, amelyet adni fogok, az én testem a világ életéért."  János 6,44-51

Elmélkedés:

Az élő kenyérről szóló beszédében Jézus új tartalmú kijelentést tesz, amikor az örök élet kenyeréről beszél. Pontosan megnevezi, hogy az ő teste az, amit táplálékként ad az embereknek. Ismét felidézi az ószövetségi manna-csodát, amely a zsidó nép számára meghatározó élmény volt. Az Egyiptomból való szabadulást követően, amikor a pusztában vándoroltak,
rendkívüli gondot jelentett számukra a mindennapi étel biztosítása.
Létkérdés volt számukra az élelem. Gondjuk mértékét jelezte éhséglázadásuk. Fellázadtak vezetőjük, Mózes ellen, illetve Isten ellen, akinek az Egyiptomból való szabadulást köszönhették. Ebben a helyzetben adta nekik Isten naponta a mannát, így gondoskodva róluk, s így mentve meg őket az éhhaláltól.
Ha mi nem is kerülünk ennyire nehéz helyzetbe, jól tudjuk, hogy a kenyér a legalapvetőbb étel számunkra, ami az életben maradáshoz szükséges. Ugyanakkor új jelentősége nyílik meg a kenyérnek attól kezdve, hogy a mi Urunk ezt a táplálékot választotta arra, hogy benne önmagát adja nekünk.
Akinek a kenyeret, s a kenyér által az életet köszönhetjük, annak hálával tartozunk. Ugyanígy hálával tartozunk Jézusnak, aki önmagát adja nekünk! Legyünk hálásak Istennek, hogy az örök élet kenyerét naponta magunkhoz vehetjük a szentáldozásban!

Horváth István Sándor

Szeptember 21. A szeretet mélysége alapján ítél

"Mert itt az ideje, hogy elkezdődjék az ítélet az Isten házán" (1Pt 4,17).


Isten munkatársa sohase feledje el, hogy a megváltás nem ember, hanem Isten gondolata; ezért megmérhetetlen a mélysége. A megváltás Isten nagy terve, nem pedig megtapasztalás. A tapasztalat csak kapu, amin át a megváltás bejön tudatos életünkbe. Ne hirdesd a tapasztalatot; hirdesd Isten nagy gondolatát. Amikor az Igét hirdetjük, nem arról kell beszélnünk, hogyan szabadulhat meg az ember a pokoltól és hogyan lehet erkölcsös és tiszta; hanem átadjuk az Istentől vett jó híreket.

Jézus Krisztus a tanításában mindig kiemelte az ítéletet; ez Isten szeretetének a jele. Ne rokonszenvezz azzal a lélekkel, aki nehéznek találja, hogy Istenhez jusson. Nem Isten felelős ezért. Nekünk nem az okát kell kitalálnunk, hogy miért nehéz, hanem úgy kell bemutatnunk Isten hűségét, hogy Isten Szelleme felfedhesse, mi a baj. Az igehirdetés valódi próbája az, hogy mindenkit ítélet elé állít. Isten Szelleme mindenkit szembe fordít önmagával.

Ha Jézus valaha olyan parancsot adott volna, aminek a betöltésére nem tudna minket képessé tenni, akkor hazug volna. Ha pedig mi állítunk korlátot engedelmességünk elé erőtlenségünk hangoztatásával, ez annyi, mintha azt mondanánk Istennek, hogy valamit kifelejtett a számításából. Isten ereje meg kell, hogy ölje minden önbizalmunkat. A teljes erőtlenség és függés ad alkalmat Isten Szent Szellemének arra, hogy megbizonyítsa hatalmát bennünk.

--------------------------------------------------------------------------------

forrás: Oswald Chambers "Krisztus mindenekfelett" c. könyvéből

 

Szeptember 19-20  Eljött az Isten Fia

"Tudjuk, hogy aki Istentől született, nem vétkezik, sőt aki Istentől született, az vigyáz magára, és a gonosz meg sem érinti. Tudjuk, hogy Istentől vagyunk, és az egész világ a gonosz hatalmában van. De tudjuk, hogy eljött az Isten Fia, és képességet adott nekünk arra, hogy felismerjük az Igazat; és ezért vagyunk az Igazban, az ő Fiában, a Jézus Krisztusban. Ő az igaz Isten és az örök élet. Gyermekeim, őrizkedjetek a bálványoktól!" (1János 5,18-21)

Jézus Krisztus eljövetelére vár a keresztyén ember, aki Istennel megbékült. Ez a második eljövetele lesz. Előbb azért jött, hogy lehetőséget teremtsen az emberiségnek a megbékélésre az Atyával. Eljött, hogy a bűn rabságából a szabadulás útját megnyissa és felkínálja, hogy azon járjunk. Olyan világban élünk, amelyben látható a gonosz hatalma, de hálásak lehetünk a szabadulásért Jézus Krisztusban. Eljött, hogy a gonosz hatalma alól kiszabadítson bennünket, és újból el fog jönni, hogy majd az örök hazába vigye övéit, akik az igazságot fölismerve elfogadták az Igazat. "Én vagyok az út, az igazság és az élet; senki sem mehet az Atyához, csakis énáltalam." (Jn 14,6) Csak az várja őt vissza, aki már megbékült Istennel, aki megismerte az Igazságot. "Megismeritek az igazságot, és az igazság megszabadít titeket." (Jn 8,32) Mondj ma hálát Istennek, mert elküldte Jézus Krisztust, aki eljött erre a világra, hogy megszabadítson a bűn rabságából! Mondj hálát, mert ő vállalta, hogy eljöjjön, hogy szenvedjen és meghaljon értünk, így a szabadság ma a miénk lehet! 

Forrás: Canadahun

Szeptember 18. Ajándék

Ajándékot kapni jó!  Milyen ajándék az aminek igazán örülhetünk?
Az, amit szeretettel adnak – mert van amit csak kötelességből adnak és  közömbösen ...

Az a jó ajándék ami maradandó – amit sokáig használhatunk.

Nem csak kapni, hanem ajándékot adni is jó! Örömöt szerezni másoknak. Jobb adni, mint kapni.

Van azonban még jobb ajándék is. Isten ajándéka! Mert Isten az ajándékát a legnagyobb szeretettel adta.

János 3:16
Mert úgy szerette Isten a világot, hogy egyszülött Fiát adta, hogy aki hisz őbenne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen.

Ez az egyszülött fiú, Jézus Krisztus.

Jézus Krisztus által egy maradandó ajándék tulajdonosai lehetünk. Ez nem más, mint az örök élet örökkévaló ajándéka! Tudjuk, hogy az ember élete véges. Ez a bűnbeesés következménye.

Róma 6:23.
Mert a bűn zsoldja a halál, az Isten kegyelmi ajándéka pedig az örök élet Krisztus Jézusban, a mi Urunkban.

Jézus az életünk formálója: vezetőnk, segítőnk, megtanít élni, szeretni. Az Ő ajándékot el kell fogadni! Csak így lesz a tiéd!

Ez minden ember számára fel van ajánlva, mégis sokan vannak akik értéktelennek tartják, nem érdekli őket, megfeledkeznek róla, visszautasítják.

Ez az ajándék a kegyelem. Isten kegyelmi ajándéka. Nem vásárolható meg semmilyen pénzen sem.

Efézus 2:8-9
"Mert kegyelemből tartattatok meg, hit által, és ez nem tőletek van: Isten ajándéka ez.. Nem cselekedetekből, hogy senki ne kérkedjék"

Rajtunk múlik, hogy vajon igénybe vesszük-e ezt a kegyelmet, amely hasznos, értékes, maradandó és őszinte szeretetből kapjuk.

Valóban ez a legnagyobb ajándék. Becsüljük meg az ajándékot és az ajándékozót!

bacsipista

 

Szeptember 17. Áldjuk az Urat!

Áldjuk az Urat, de ne csak felemelt kézzel, hanem cselekedeteinkkel is.

  • Ígéreteink megtartásával.
  • Igenjeink el nem mismásolásával.

Az Úr  ekkor tud gyönyörködni bennünk, látva, hogy imádatunk nem  külsőségekben nyilvánul meg. Örömmel  győződhet meg arról, hogy megbízható és hű szolgák vagyunk.

Zsoltárok könyvében található:

134 Zsoltár
Zarándokének. Áldjátok az URat mindnyájan ti, akik az ÚR szolgái  vagytok, akik az ÚR házában álltok éjjelente!
Emeljétek föl kezeteket a szentély felé, és áldjátok az URat!
Áldjon meg téged a Sionról az ÚR, aki az eget és a földet alkotta!

 

Útjaidat Uram, ismertesd meg velem...

Útjaidat, Uram, ismertesd meg velem…

Bácsi István

 

Szeptember 16.

"Legyetek józanok, vigyázzatok, mert ellenségetek, az ördög mint ordító oroszlán jár szerte, keresve, kit nyeljen el:"  1Péter 5:8,

"Legyetek józanok, vigyázzatok, mert ellenségetek, az ördög mint ordító oroszlán jár szerte, keresve, kit nyeljen el:"

Több alkalommal is figyelmeztet minket az Ìge: "Vigyázzatok, legyetek éberek, imádkozzatok, legyetek józanok.... és így tovább.

Mire kell vigyáznunk, és mire szól a figyelmeztetés: legyetek józanok?

Egyik probléma a szunyókálás. Amikor alszunk, nem figyelünk Istenre, passzívak vagyunk, és ez nem kedves Isten előtt. Nem halljuk Isten Ígéjét személyes üzenetként, valahogy csak nézőként szemléljük.

Egy kis lazítás itt, egy kicsi pihenés ott, és a langymeleg állapot eluralkodik rajtunk. Ezt pedig a Sátán azonnal észreveszi és különböző kísértésekbe vezethet amelykben könnyen el lehet bukni. Éppen ezért legyen rendszeres és folyamatos a kapcsolatunk az Úrral, ne hagyjuk el a Biblia tanulmányozását, az imádkozást és a rendszeres hálaadás. Ha Vele vagyunk Ő megvéd minden támadástól.

 bacsipista

sorválasztó

Szeptember 15.

„Ezért tehát, míg időnk van, tegyünk jót mindenkivel…” (Galata 6:10).

„Ezért tehát, míg időnk van, tegyünk jót mindenkivel…” (Galata 6:10).

 

A jó cselekvésére mindig kell lenni időnknek. Nem mehetünk el a rászoruló mellett közönyösen, tudomást sem véve róla. Az is igaz, hogy mindenkinek nem tudunk segíteni, de imádkozni, egy-egy kedves, vigasztaló vagy bátorító szót tudunk adni. Ne feledkezzünk meg az imáról sem, ami nagyon fontos segítségnyújtás. De ha megtehetjük, adjunk élelmet az éhezőnek, ruhát a fázónak. Hajoljunk le az elesettekhez.

sorválasztó

Szeptember 14.  Képmutatás

Hívők között is az egyik legelterjedtebb konkoly, a képmutatás.

Nehéz felismerni a képmutatót. Igaznak látszik a hite, de valódi céljában nem Isten követése szerepel. Megtévesztik az embereket.

„Sokan mondják majd nekem ama napon: Uram, Uram, nem a te nevedben prófétáltunk-e, nem a te nevedben űztünk-e ki ördögöket, és nem a te nevedben tettünk-e sok csodát? És akkor kijelentem nekik: Sohasem ismertelek titeket, távozzatok tőlem, ti gonosztevők!” (Mt 7,22-23).

Az embereket be lehet csapni, de Istent nem.

Ezek az Igék megdöbbentően hangzanak. Szinte érthetetlen, hogy lesznek majd ama napon olyanok, akik ezt mondják
magukról: a Te erőddel és hatalmaddal prófétáltunk, űztünk ördögöket, és sok más csodát tettünk. Jézus széttárja karját, és ezt mondja: soha nem is ismertelek benneteket. 

A szeretet ne legyen képmutató. Iszonyodjatok a gonosztól, ragaszkodjatok a jóhoz, a testvérszeretetben legyetek egymás iránt gyengédek, a tiszteletadásban egymást megelőzők" RÓMAIAKHOZ 12:9-10

 bacsipista

sorválasztó

Szeptember 13. Légy állhatatos!

„Teljes örömnek tartsátok, testvéreim, amikor különféle kísértésekbe estek, tudván, hogy hitetek próbája állhatatosságot eredményez. Az állhatatosság pedig tegye tökéletessé a cselekedetet, hogy tökéletesek és hibátlanok legyetek, minden fogyatkozás nélkül.” (Jak 1,2–4)

A Google keresőbe beírva az állhatatos szóra az alábbi meghatározásokat kaptam: kitartó, hűséges, elszánt, makacs
Ha közös kifejezést keresek ezekre a szavakra egy gondolatom van: NEM ADOM FEL!

Mindegy mi történik, mindegy milyen nehézségek adódnak, hűségünket, melyet Istennel kötöttünk nem adjuk fel.
Életünk folyamán különböző megpróbáltatások, kísértések adódhatnak, amelyek próbára teszik hitünket.
Ha bizalmunk van Istenben, akkor tudjuk, hogy csak olyan dolgok történhetnek az életünkben, melyekről Isten tud, Ő enged meg, és ezeket felhasználhat jellemünk formálásához.

„Ne veszítsétek el tehát bizalmatokat, amelynek nagy jutalma van. Mert állhatatosságra van szükségetek, hogy az Isten akaratát cselekedjétek, és így beteljesüljön rajtatok az ígéret. Mert még egy igen-igen kevés idő, és aki eljövendő, eljön és nem késik. Az én igaz emberem pedig hitből fog élni, és ha meghátrál, nem gyönyörködik benne a lelkem."  (Zsid 10,35-38)

bacsipista

Szeptember 12. Ki lehet boldog ember?

"Boldog ember az, aki nem jár a bűnösök tanácsa szerint, nem áll a vétkesek útjára, és nem ül a csúfolódók székére "  Zsolt 1:1,

Boldog ember az, aki reggel felébredve hálát ad Istenének és megköszöni amiért kapott még egy napot amit a kegyelmében eltölthet. Mert akár tetszik, akár nem életünk sorsa az Ő kezében van.
Lehet átkozni vagy dicsérni, hallgathatunk rá, de befoghatjuk füleinket is, hogy ne halljuk hangját amellyel vezetni kíván bennünket.

A bűn zsoldja a halál, olvashatjuk a Bibliában. Igaz sokan vannak akik nem olvassák, de ők is tudják, hogy a bűn elkövetéséért büntetés jár. A törvénykönyvek szerint paragrafusokban leírt ítélet várható. Bár sokan reménykednek, hogy soha nem derül ki bűnük, de ez nem igaz. Egyszer meg kell állnunk Isten színe előtt és ott szembesülni fogunk minden bűnünkkel.
Akkor nem a mérleg nyelve fog számítani, sem, hogy az merre billen. Nem az lesz a döntő, hogy mennyi jót cselekedtem az életemben arra számítva, hogy azok kompenzálják bűneinket.

Egyededül Jézus Krisztus megváltó kegyelmére számíthatunk. De csak akkor, ha még életünk folyamán találkoztunk vele és felismert bűneinket neki átadva, és azoktól elfordulva behívtuk Őt az életünkbe.

bacsipista

Szeptember 11. hétfő  - Az ajándékozó bővelkedik, és aki mást felüdít, maga is felüdül.

"Van, aki bőven osztogat, mégis gyarapszik, más meg szűken méri a járandóságot, mégis ínségbe jut. Az ajándékozó bővelkedik, és aki mást felüdít, maga is felüdül." Példabeszédek 11:24

Az ajándékozó bővelkedik, és aki mást felüdít, maga is felüdül.

 

Ajándékot kapni és adni is jó. Tapasztaltuk, hogy öröm és boldogság érzése járja át lelkünket mindegyik esetben. Ki tud ajándékozni? - kérdezhetnénk, mert nem mindenki olyan tehetős, hogy gond nélkül megteheti.

Ez igaz, nem mindenki tehetős. De ajándékozni nem csak anyagi, fizikai dolgokat lehet. Gondoljunk az időre, amivel megajándékozzuk egymást, amikor meghallgatunk valakit, segítünk neki, tanácsoljuk, vagy egyszerűen csak együttérzünk vele, rámosolygunk, megöleljük. Az ajándékozásnak rengeteg módja van, ezért a legszegényebb ember is képes ajándékozni.

Gondoljunk Jézusra és arra amit ajándékozott. Saját magát adta nekünk, szeretetét, vérét, bűneink bocsánatát, életünk megváltását. Ezért érezzük magunkat, gazdagnak és bővelkedőnek, és amit Istentől kaptunk mi is szeretnénk azt másokkal megosztani.

"minden jó adomány és minden tökéletes ajándék onnan felülről, a világosság Atyjától száll alá, akiben nincs változás, sem fénynek és árnyéknak váltakozása." Jakab 1:17.

Az Úr Jézus követőit, tanítványait, barátait erről, a másokat megajándékozó, önzetlen szeretetről lehet felismerni

Ha valaki azt mondja: „Szeretem Istent”, a testvérét viszont gyűlöli, az hazug, mert aki nem szereti a testvérét, akit lát, nem szeretheti Istent, akit nem lát. Azt a parancsolatot is kaptuk tőle, hogy aki szereti Istent, szeresse a testvérét is. 1 János levél 4:20–21

Ez a cselekvő szeretet bizonyítja, hogy Jézus tanítványai vagyunk. És hálás szívvel kell Istenhez fordulni, mert mindent tőle kapunk.

Gondoljuk meg, hogy bár Isten semmivel nem tartozik nekünk, mégis mennyi jóval megajándékozott és elhalmozott: egészséggel, családdal, otthonnal ... egészen addig, hogy Szent Fiát is értünk odaadta! Bűneink bocsánatával és örökkévaló gazdagsággal ajándékozott meg!

Elsőként figyeljünk arra, hogy az Igét, és Isten áldását adjuk tovább, lelki, hitbeli felüdülés legyen bövölködő ajándékunk célja és eredménye. Isten szeretetét azzal tudjuk kifejezni, hogy továbbadjuk az evangéliumot az azt nem ismerőknek. Bizonyságainkkal, amelyekben elmondjuk, hogy Isten mit cselekedett az életünkben bátorítjuk és vigasztaljuk a csüggedőket. Segítséget nyújtunk azoknak akik erre rá vannak szorulva, legyen az fizikai vagy lelki támogatás.
Imádkozva közbenjárunk az Úrnál. Ezek a dolgok mind adakozás és Istennek tetsző feladat.

"Mert éheztem, és ennem adtatok, szomjaztam és innom adtatok, jövevény voltam és befogadtatok engem, mezítelen voltam, és felruháztatok, beteg voltam és meglátogattatok, fogoly voltam és eljöttetek hozzám." Máté evangéliuma 25,35-36.

Ezek a cselekedetek kedvesek Isten előtt, mert a tőle kapott áldásokat osztjuk meg, reményt adunk az embereknek.
Igazzá lesz az ige is, mert amit Isten szeretetével adunk tovább abban „Az ajándékozó bővelkedik, és aki mást felüdít, maga is felüdül."

bacsipista

Szeptember 10. vasárnap  - Békesség Istennel

Fontosnak tartom, hogy az Úrral legyen békességünk. A legfontosabbnak, mert amíg nem térünk meg, hajlamosak vagyunk a nehézségeket Isten büntetéseként elkönyvelni. Ez miatt vádoljuk és nem értjük meg a történteket.

"Mivel tehát megigazultunk hit által, békességünk van Istennel a mi Urunk Jézus Krisztus által."
Róma 5:1,

Istentől kapjuk a hitet. Hitünk által ismerjük meg az Urat, Jézust és a Szentlelket. És ha megismertük akkor megkapjuk a tőle jövő békességet is mert tudjuk:

„Azt pedig tudjuk, hogy akik Istent szeretik, azoknak minden javukra szolgál, azoknak, akiket elhatározása elhívott. Mert akiket eleve kiválasztott, azokról eleve el is rendelte, hogy hasonlókká legyenek Fia képéhez, hogy ő legyen az elsőszülött sok testvér között. Mit mondjunk tehát erre? Ha Isten velünk, ki lehet ellenünk?”   (Róma 8.28-29,31)

"Azt pedig tudjuk, hogy akik Istent szeretik, azoknak minden javukra szolgál, azoknak, akiket elhatározása szerint elhívott." (Róma 8.28)

 

A békesség alapfeltétele az, hogy ne aggódjunk. Aggódásainkat, félelmeinket le kell tenni az Úr előtt, és őszintén elé térdelni, és elmondani neki szívünk vágyát.

"Semmiért se aggódjatok, hanem imádságban és könyörgésben mindenkor hálaadással tárjátok fel kéréseiteket Isten előtt;
és Isten békessége, mely minden értelmet meghalad, meg fogja őrizni szíveteket és gondolataitokat a Krisztus Jézusban".  Filippi 4:6-7

bacsipista

 

Szeptember 09. szombat

"Mert éheztem, és ennem adtatok, szomjaztam és innom adtatok, jövevény voltam és befogadtatok engem,
mezítelen, és felruháztatok, beteg voltam és meglátogattatok, fogoly voltam és eljöttetek hozzám."
Máté evangéliuma 25,35-36.

…, mert éhes voltam és ennem adtatok,… idegen voltam és befogadtatok, nem volt ruhám és felruháztatok…

Mert éheztem , és ennem adtatok - mondhatják nem csak azok akik fizikai éhséget éreznek, hanem azok az emberek akik vágyódnak az Úr minden igéje után. Kötelességünk hirdetni az evangéliumot, és ilyenkor nem csak a jó hírt osztjuk meg, hanem az Úr szavát, igéjét is. Az ige pedig megnyitja a szíveket, megvizsgál, megtisztít és megújít. Nem lehet eleget adni belőle, mert az éhes szív mégtöbbet vár. Szomjaznak az Úr szent Lelkére, és felismerve, hogy eddigi életüket jövevényként élték a világban, de immáron az Úr országához akarnak tartozni. Jézus Krisztus szeretettel befogadja őket, a bűnöktől mezítelen lelkekre fehér ruhát ad, mintegy gyógyítva és bekötözve a sebeiket, rabság helyett szabadon.

Emlékezzünk rá, hogy az utolsó napon Jézus minek az alapján fog megítélni bennünket! Így szól majd a jobbján állókhoz: „Gyertek, Atyám áldottai…, mert éhes voltam és ennem adtatok,… idegen voltam és befogadtatok, nem volt ruhám és felruháztatok…”
Ahhoz, hogy az el nem múló életben részesítsen bennünket, kizárólag azt fogja nézni, hogy szerettük-e a felebarátainkat, s úgy veszi majd, hogy neki tettük mindazt, amit testvéreinknek tettünk.

bacsipista

 

Szeptember 08. péntek - Ki vádolhatja Isten választottait?

Isten választottait a Kolossé levélben leirtakról ismerhetjük fel.

"és mi ismerjük és hisszük azt a szeretetet, amellyel Isten szeret minket. Isten szeretet, és aki a szeretetben marad, az Istenben marad, és Isten is őbenne." 1János 4:16,

12 Öltsetek tehát magatokra - mint Isten választottai, szentek és szeretettek - könyörületes szívet, jóságot, alázatot, szelídséget, türelmet. 13 Viseljétek el egymást, és bocsássatok meg egymásnak, ha valakinek panasza volna valaki ellen: ahogyan az Úr is megbocsátott nektek, úgy tegyetek ti is. 14 Mindezek fölé pedig öltsétek fel a szeretetet, mert az tökéletesen összefog mindent. 15 És a Krisztus békessége uralkodjék a szívetekben, hiszen erre vagytok elhíva az egy testben. És legyetek háládatosak. 16 A Krisztus beszéde lakjék bennetek gazdagon úgy, hogy tanítsátok egymást teljes bölcsességgel, és intsétek egymást zsoltárokkal, dícséretekkel, lelki énekekkel; hálaadással énekeljetek szívetekben az Istennek. 17 Amit pedig szóltok vagy cselekesztek, mind az Úr Jézus nevében tegyétek, hálát adva az Atya Istennek őáltala.
Kol 3,12-17.

Ebből is felismerhetjük, hogy Isten választottai Istent követik, úgy élnek ahogyan Isten Szent Lelke vezeti őket. Isten választottait Isten Lelke nem vezeti félre, ezért semmi olyat nem cselekednek amely miatt vádolhatók lennének.

Ja igen, mondhatják egyesek, Isten adott a népének törvényeket, és ha azokat megszegik akkor bűnt követnek el.
Tudjuk azonban, hogy a törvények azért vannak, hogy felismerjük a helyest a helytelentől, a tilosat a szabadtól, különbséget tudjunk tenni a szabad és a bűnös cselekedet között.

Sátán a fő vádlónk, amely megkeresi az alkalmat, hogy ártson nekünk és azt is, hogy cselekedeteink, még ha jó szándékról tanúskodnak is bűnnek legyen feltüntetve.

A mózesi kőtáblán adott parancs értelmében a szombatot teljes egészében Istennek kellett szentelni, munkát nem végezhettek azon a napon. De ezt a parancsot felírta a szeretet parancsa, ha életet kellett menteni az volt bűn, ha nem segítettek hanem tétlenül szemlélték a történteket.

Vádolhat bennünket még a szívünk is. De a szívünk is csak akkor vádol, ha nincs meg a bizalmunk Isten felé.

„És erről ismerjük meg, hogy mi az igazságból vagyunk, és így tesszük bátorságosakká őelőtte a mi szívünket, hogyha vádol minket a szív, mivelhogy nagyobb az Isten a mi szívünknél, és mindent tud. Szeretteim, ha szívünk nem vádol minket , bizodalmunk van az Istenhez: És akármit kérjünk, megnyerjük tőle, mert megtartjuk az ő parancsolatait, és azokat cselekesszük, amik kedvesek előtte”
1.János 3,19-22

 bacsipista


Szeptember 07. csütörtök - Mindent el kell tűrni szeretetben?

Isten szeretetétől semmi sem választhat el

Mindent el kell tűrni szeretetben - gondolat elve sántít ha a Bibliát nézem és veszem alapul. Első gondolatként Jézus jutott az eszembe amikor Jeruzsálembe érkezett és meglátta a templom megszentségtelenítését.
Ha a fenti alapelv igazságát kellene elfogadni, akkor Jézus elment volna a látvány mellett szó nélkül és maximum csak imádkozott volna az atyához. De tudjuk nem azt tette. Kezébe vette a korbácsot és kiűzte onnan a kufárokat.

13. Közel volt a zsidók húsvétja, Jézus is felment Jeruzsálembe. 14. A templomban találta az ökrök, juhok és galambok árusait, és az ott ülő pénzváltókat. 15. Ekkor kötélből korbácsot csinált, és kiűzte őket, valamint az ökröket és a juhokat is a templomból. A pénzváltók pénzét pedig kiszórta, az asztalokat felborította, 16. és a galambárusoknak ezt mondta: "Vigyétek ezeket innen: ne tegyétek az én Atyám házát kalmárkodás házává!" 17. Ekkor tanítványainak eszébe jutott, hogy meg van írva: "A te házad iránt érzett féltő szeretet emészt engem."
János 2, 13-17

Ne feledjük el, hogy a szenvedés nem csak fizikai szenvedést jelent. A lelki szenvedés elviselése sokszor nehezebb, mint a fizikai gyötrelem. A fenti idézetben olvasható, hogy "A te házad iránt érzett féltő szeretet emészt engem."
Jézusnak fájdalmat, kínt és gyötrelmet okozott az a látvány az a tudat, hogy nem tisztelik az Atyát az emberek.

A másik gondolatom arra a téveszmére vonatkozik, hogy a hívő embert nem érhetik támadások, nem lehet beteg és nem élhet szegénységben.
Ezt csak a jólétet hirdető evangéliumok-evangélisták állítják, akik saját maguk állították össze a megosztható és csábító örömhírt, az emberek becsapása alapján történő megtérésre.
Aki a világban él, az nem zárhatja ki magát a világ hatásai alól. Mivel az Úr szabad akaratot adott, hibás döntéseink, tetteink következménye lehet a szegénység, a betegség, a boldogtalanság. Továbbá a vezetők jellembeli gyengeségei, felfuvalkodottságuk, szociális érzéktelenségeik kihatással vannak minden emberre, kivétel nélkül.
Viszont a hívő és Isten útján járó embernek meg van a hite abban, hogy nem a testi életünk, hanem szellemi életünk a döntő és csak az kapcsol össze az Úrral. Az akiben Krisztus él, az tudja, hogy az Úr szeretetétől semmi sem választhatja el.

35. Ki választana el minket a Krisztus szeretetétől? Nyomorúság, vagy szorongattatás, vagy üldözés, vagy éhezés, vagy mezítelenség, vagy veszedelem, vagy fegyver? 36. Hiszen meg van írva: "Teérted gyilkolnak minket nap mint nap, annyira becsülnek, mint vágójuhokat." 37. De mindezekkel szemben diadalmaskodunk az által, aki szeret minket. 38. Mert meg vagyok győződve, hogy sem halál, sem élet, sem angyalok, sem fejedelmek, sem jelenvalók, sem eljövendők, sem hatalmak, 39. sem magasság, sem mélység, sem semmiféle más teremtmény nem választhat el minket az Isten szeretetétől, amely megjelent Jézus Krisztusban, a mi Urunkban.
Róma 8, 35-39

bacsipista

Szeptember 06. szerda - Természetfeletti?

Zsolt. 33, 4-5
" Mert az Úr szava igaz, és minden cselekedete hűséges. Szereti az igazságot és törvényt; az Úr kegyelmével telve a föld."

Jézus Krisztust a nem keresztények csak egy prófétának tekintik. Olyan személynek aki természetfeletti csodákra volt képes. Mi tudjuk, hogy mindez azért történhetett meg, mert Ő több, mint próféta, Ő Isten fia. Azt tette amit az Úr tett és cselekedett volna. Isten azt várja el tőlünk, hogy mi is tegyük azt, amit Jézus tenne. Jézus elküldte segítőnknek a Szent Lelket. Az Úr rajta keresztül vezet minket, erősít, bátorít. A Szent Lélek ajándékai mások szemében természetfelettinek tűnnek, hiszen mi akkor is tudunk szeretni amikor mások gyűlölködnek, akkor is béketűrők (hosszantűrők) vagyunk amikor mások már a hajukat tépik. Hittel maradunk az Úrban bármi is történik körülöttünk, míg hasonló helyzetben az emberek többsége az életét is feladná és öngyilkosság gondolatával foglalkozik
Tudjuk, és hisszük, hogy az Úr nem másítja meg szavait.

Ézsaiás 43, 1-3
"És most, oh Jákób, így szól az Úr, a te Teremtőd, és a te alkotód, Izrael: Ne félj, mert megváltottalak, neveden hívtalak téged, enyém vagy! Mikor vizen mégy át, én veled vagyok, és ha folyókon, azok el nem borítnak, ha tűzben jársz, nem égsz meg, és a láng meg nem perzsel téged. Mert én vagyok az Úr, a te Istened, Izraelnek Szentje, a te megtartód..."

Ez a hit tesz minket természetfeletti emberekké. És az a tudat, hogy üdvösségünk ajándéka az örök élet lesz a mennyben.

Van remény

János 14, 1-3,
"Ne nyugtalankodjék a ti szívetek: higgyetek Istenben, és higgyetek énbennem. Az én Atyám házában sok hajlék van; ha nem így volna, vajon mondtam volna-e nektek, hogy elmegyek helyet készíteni a számotokra?  És ha majd elmentem, és helyet készítettem nektek, ismét eljövök, és magam mellé veszlek titeket, hogy ahol én vagyok, ott legyetek ti is."

bacsipista

Szeptember 5. kedd - A bolond helyesnek tartja a maga útját...

"A bolond helyesnek tartja a maga útját, a bölcs pedig hallgat a tanácsra"
Példabeszédek 12:15,

 

Az emberek többsége elfogadhatónak tartja világunkban a pénz utáni hajszát, az italozást, a különböző szexuális megnyilvánulásokat, a homoszexuális párok házasságát, a drogozást és még sok olyan más dolgot, amelyek Isten szemében bűnnek számítanak. Ilyen az okkult tudományok és tanítások elfogadása, akár törvényi szintre való emelése is. Nem veszik észre, hogy az irány, amely felé tartanak nem életre, hanem a halál felé vezet.
Ugyanilyen helytelen és halálra vezető út az is aki azt gondolja, hogy ő már megtért és őt semmi sem választhatja el az üdvözüléstől. Arról viszont elfeledkezik, hogy esetleg már nem az Urat szolgálja, hanem saját maga imázsát építi.

Ne menjünk messzire. Egy énekes, vagy hangszeres a dicsőítő zenekarban. Ismertségre tesz szert. Hangfelvételeket készítenek vele. Lemezeket, cd-ket árusítanak, melyek jogdíjainak egy része őt illeti, és lassan Isten kiszorul az életéből, mert bár Istenről énekel, de már nem Istennek vagy Istenhez szól a dal, sőt akkor ez már nem is dicsőítés.

Van egy sikeres evangélista. Könyvet ír, jó pénzért eladja, majd a sikeren felbuzdulva új könyveket ír, pénz és a siker megtartása kerül élete központjába. Isten egyre inkább háttérbe szorul, már nem is hallja meg hangját, nem követi tanításait.

Gyülekezet pásztora, aki testőrökkel védeti magát, a közelébe nem lehet férkőzni, szolgák lesik minden mozdulatát, a közösség pénzéből él, utazik körbe a világban, luxus szállodákban él, amikor elfogad egy vendégpásztori meghívást….

Nem akarom tovább folyatni. Ők azok, akik azt mondják, hogy mindezt az Úrért teszem, és bár jól élek azért gondom van időnként a rászorulókra is. Ők azok, akik nem veszik észre tévedésüket, és azt hiszik, hogy az örök élet felé vezető úton járnak.
De sajnos ez nem így van. Majd valamikor rádöbben, hogy rossz úton jár és meghallja:

Sokan mondják majd nékem ama napon: Uram! Uram! nem a te nevedben prófétáltunk-é, és nem a te nevedben űztünk-é ördögöket, és nem cselekedtünk-é sok hatalmas dolgot a te nevedben? És akkor vallást teszek majd nékik: Sohasem ismertelek titeket; távozzatok tőlem, ti gonosztevők.

Máté 7:22-23

bacsipista

Szeptember 4. hétfő  Bukás és felállás

Zsolt 37:23-24.
Az Úr irányítja annak az embernek a lépteit, akinek az útja tetszik neki. Ha elesik is, nem marad fekve, mert az Úr kézen fogja

A Vetés és aratás folyóiratban olvastam egy történetet.

„Egy fiatal lelkész azt a feladatot kapta, hogy a börtönben prédikáljon. Amikor belépett a terembe, és a foglyok elutasító pillantásai mellett végighaladt a székek között, világossá lett előtte, hogy itt nincs helye kenetteljes beszédnek, vallásos szólamoknak.
Dobogó szívvel fontolgatta, hogy mit is mondjon ezeknek az embereknek. Amikor felfelé ment a szószék lépcsőin, és közben imádkozott Istenhez, hogy vezesse őt, megbotlott és elesett. A terem megtelt gúnyos nevetéssel.
A fiatalember azonban sugárzó arccal felegyenesedett, felment a szószékre, és így szólt:
- Emberek, éppen ezért jöttem ide. Azért jöttem, hogy megmondjam nektek: ha egy ember elesik, ismét felkelhet! Van valaki, aki segít neki felállni. Őróla szeretnék most szólni."

Igen van valaki, akire mindig számíthatunk. A Szentírás róla szól, legismertebb nevén Jézus Krisztusról.

"Ne félj, mert én veled vagyok, ne csüggedj, mert én vagyok Istened! Megerősítelek, sőt megsegítlek, és igazságom jobbjával támogatlak." Ézsaiás 41:10,

Ne félj, mert én veled vagyok, ne csügged, mert én vagyok Istened! Megerősítlek, meg is segítlek, sőt győzelmes jobbommal támogatlak." Ézsa 41:10,

Mindannyian ismerjük ezt az igét és tudhatjuk, hogy ez így igaz.
Eleshetünk figyelmetlenségünk miatt véletlenül, mások szándékos támadása által, vagy a gonosz kísértése következtében.
Ilyenkor az számít, hogy mit teszünk. Megadjuk magunkat, vagy felemeljük fejünket és Istenhez kiáltunk. Bármi is történik az életünkben, hívjuk segítségül az Urat, vele minden könnyebb lesz.

Zsolt. 50:15
"Hívj segítségül engem a nyomorúság idején! Én megszabadítlak, és te dicsőítesz engem."

Isten dicsőítjük ragaszkodásunkkal, bizalmunkkal, szavainkkal, dalainkkal, tetteinkkel és a róla elmondott bizonyságainkkal.

bacsipista

Szeptember 3. vasárnap - Vigasztalás

„Ahogyan az anya vigasztalja fiát, úgy vigasztallak én titeket…” (Ézsaiás 66:13)

„Ahogyan az anya vigasztalja fiát, úgy vigasztallak én titeket…” (Ézsaiás 66:13)

Számtalanszor megesik az életünkben, hogy szomorúság fog el bennünket, talán mert megbántottak, vagy nem sikerült amit szerettünk volna. Ilyenkor az ember félrehúzódik, kerüli az embereket, úgy érzi, hogy megszakad a szíve a fájdalomtól. Isten a szívünk vizsgálója, Ő észreveszi fájdalmunkat, könnyeinket. Nem hagy bennünket szenvedni, szeretetével enyhíti fájdalmunkat, lágyan átölel és szomorúságunkat örömre fordítja.

Számíthatunk Rá, mert Ő az: "Aki megvígasztal minket minden nyomorúságunkban, hogy mi is megvígasztalhassunk bármely nyomorúságba esteket azzal a vígasztalással, a mellyel Isten vígasztal minket." 2Korintus 1:4.

bacsipista

Szeptember 2. szombat Bűneink megvallása

1János 1:9, "Ha megvalljuk bűneinket, hű és igaz, hogy megbocsássa bűneinket és megtisztítson minket minden hamisságtól."

"Ha megvalljuk bűneinket, hű és igaz..." 1János 1:9,

Ha megvalljuk bűneinket, olvashatjuk az Igében. Nem könnyű ez a megvallás, hajlamosak vagyunk egyes bűneiket igazolni, hogy miért is tettük meg, vagy követtük el. Bűneink takargatása a másik megszokott cselekedet, eszünkbe sem jutva, hogy Isten mindenről tud. Előtte hiába takargatjuk vagy magyarázzuk meg, értelmetlen. Előbb-utóbb minden bűn napvilágra kerül, az emberek előtt is ismertté válik. 
A bűn követi életünket, félelemben és rettegésben tart. Ha tisztaságot szeretnénk, Isten elé kell állni és megvallani minden hamisságunkat, bűnünket. Nem elég beismerni, akarni kell azokat letenni és azoktól elfordulni.  Isten a szívek vizsgálója. Ha látja őszinteségünket és szándékunkat, hogy elakarunk bűneinktől fordulni, akkor megbocsát nekünk és tisztává teszi életünket. 

bacsipista

Szeptember 1. péntek - Emberi bolondság?

Példabeszédek 19:3,  "Az embert a saját bolondsága vezeti félre, mégis az ÚR ellen zúgolódik a szíve."

Példabeszédek 19:3,  "Az embert a saját bolondsága vezeti félre, mégis az ÚR ellen zúgolódik a szíve."

Megszületik egy gondolat, egy terv a fejünkben és úgy érezzük, hogy megérkezett a nagy lehetőség. Ez biztos siker, mindent kidolgoztunk, csalódás nem érhet bennünket, ezt meg kell tenni! Minden tökéletesnek látszik, mégis érkeznek kellemetlen meglepetések, nem várt akadályok és történések, és amit elképzeltünk felborul, egy idő után sikertelenné válik. Ilyenkor jön a kérdés, hogy Isten miért nem segít, miért nem áldotta meg terveinket? 
Eszünkbe jut ilyenkor, hogy amit eddig tettünk abban benne volt Isten? Kértünk tőle tanácsot vagy vezetést? Mert ha Őt kihagytuk akkor miért várjuk az áldást tőle? 
Fontos tanulság, hogy bármit is akarunk tenni, abban keressük és kérjük Isten segítségét. Mert amiben Isten vezetése benne van, azt soha nem érheti kudarc.

bacsipista



 

 

 

 

William MacDonald: Ösvényem világossága 

 

http://velunkazisten.hu/osvenyem/Osvenyem_vilagossaga

 

William Mc. Donald: Ösvényem világossága

 

 


December 26. Mindennél fontosabb

„Sodoma királya azt mondta Abrámnak: Add nekem az embereket, a jószágot pedig tartsd meg magadnak!" 1Mózes 14,21

 

Idegenek törtek be Sodomába, és foglyul ejtették Lótot családjával együtt, azonkívül magukkal vittek igen sok zsákmányt. Amikor ezt Abrám meghallotta, fölfegyverezte szolgáit, és utána eredt a betolakodóknak. Damaszkusz közelében érte utol őket, kiszabadította a foglyokat és visszavette a zsákmányt. Ezután Sodoma királya Abrám elé járult, mikor az visszatért, és azt mondta neki: „Add nekem az embereket, a jószágot pedig tartsd meg magadnak!" Abrám erre azt felelte, hogy még egy saruszíjat sem fogad el a királytól, nehogy az azt mondhassa: ő tette gazdaggá Abrámot.

Bizonyos értelemben Sodoma királya itt a Sátán képe, aki mindig azt akarja, hogy a hívők anyagi dolgok iránt érdeklődjenek, és közben elfelejtkezzenek a körülöttük élő emberekről. Abrám ellenállt ennek a kísértésnek. Sokaknak nem sikerül ez hasonló helyzetekben.

Az emberek mindig fontosak; a dolgok nem. Egy fiatal keresztyén egyszer bement a nappali szobájukba, ahol anyja éppen varrt, és nagy közvetlenséggel kijelentette: „Anyám, én olyan boldog vagyok, hogy Isten nekem nagyobb szeretetet ajándékozott az emberek iránt, mint a dolgok iránt." És anyja éppoly boldog volt emiatt.

Nem tűnik illőnek, ha azért sírunk, mert valaki eltörte a drága kínai teáscsészénket, de nem ejtünk könnyeket azért sem, hogy emberek milliói Isten nélkül pusztulnak el. Észreveszem magamon, hogy értékítéletem kibillent az egyensúlyából, ha egy karambolnál kocsimon esett kár. Jobban felbosszant, mint a másik kocsijának a károsodása. Könnyen felbosszankodunk, ha kedvenc időtöltésünkben megzavarnak, holott ez a félbeszakítás talán olyan okból történik, amely sokkal fontosabb, mint az, amivel éppen foglalatoskodunk.

Sokszor jobban érdekel minket az arany és az ezüst, mint az emberek. A. T. Pierson mondotta; „Az az arany, ezüst és haszontalan ékszerholmi, amit keresztyén házak rejtegetnek, elegendő volna ahhoz, hogy az értük kapott pénzen egy 50 000 hajóból álló flottát fölszereljenek, Bibliákkal feltöltsék, és misszionáriusokkal kiküldjék. Így néhány éven belül minden élő embert el lehetne érni az evangéliummal."

Gyakran kérdezem önmagamtól, hogy mikor hagyjuk végre abba mi, keresztyének, az anyagi javak hajszolását, és mikor összpontosítjuk fáradozásunkat az emberek szellemi jóléte érdekében. Egyetlen emberi lélek értékesebb, mint a világ minden gazdagsága.

 


December 14 Tékozlás és elhívás

"...mindenkit, akit nevemről neveznek, akit dicsőségemre teremtettem, formáltam és alkottam." Ézsaiás 43,7

Életünk egyik nagy tragédiája, amikor látnunk kell, hogy emberek miként tékozolják el életüket. Végül is az embert Isten a maga képére, önmagához hasonlónak teremtette. Isten képviselőjének kellene lennie, s nem a bűn rabszolgájának. Arra a kérdésre, hogy: „Mi az ember tulajdonképpeni célja?", a válasznak így kell hangzania: „Az ember tulajdonképpeni célja, hogy Istent dicsőítse és Őt mindörökké megörvendeztesse." Ha ezt a célt eltévesztjük, mindent eltévesztünk.

J. H. Jowett sírt, amikor rádöbbent, hogy oly sok embernek az életútja „nem annyira emberi életút, inkább az amőba vegetálása". És szomorúan olvasta, hogy egy ember sírkövére az volt felírva: „megszületett mint ember, és meghalt mint élelmiszer-kereskedő".

Mikor Watchman Nee még fiatal volt, nagyon elszomorodott azon, hogy látnia kellett, „miként tékozolja el a legtöbb ember kreatív erőit egy-egy kapzsi munkaadó szolgálatában... Az óváros egyik kicsiny boltjában, az utcán, a lakkozott áruk kereskedői között egy névtelen kézműves immár hat esztendeje dolgozott egy négyrészes keményfa falvédő három részének megmunkálásán. Virágmintákat metszett a fába, amelyek a feketére lakkozott felületben fehéren emelkedtek ki. Ezért a munkáért kapott naponta 80 centet, ennyiért dolgozott esőben, napsütésben, hétköznap és ünnepnap, még a forradalom ideje alatt is - ahogy az üzlettulajdonos mondta. Ezenfelül megkapta a napi eledelét, és egy priccset, amelyen alhatott. Miután elsajátította a munkához szükséges szaktudást, egész életén át legföljebb két ilyen falvédőt tudott elkészíteni, mielőtt idegei és szemei úgy tönkrementek, hogy élete hátralévő részét az utcán, koldusként töltötte el."

Az élet tragédiája az, hogy az emberek már egyáltalán nem ismerik fel magasrendű hivatásukat. Úgy járják végig életük útját, hogy beérik alantas, középszerű dolgokkal. Másznak, amikor szárnyalhatnának is. John Bunyan (A zarándok útja szerzője) azt mondta, hogy az emberek szemétdombon kotorásznak, és közben nem veszik észre, hogy angyal lebeg fölöttük, aki jutalom koszorút kínál nekik. Eltöltik életüket azzal, hogy megkeresik kenyerüket, ahelyett, hogy igazi életet építenének fel maguknak.

Sokan aggódnak napjainkban azért, hogy az emberiség eltékozolja az élet természetes forrásait, és beszennyezi környezetét, közben azonban egyáltalán nem gondolnak arra a sokkal nagyobb veszteségre, hogy az ember nem használja ki segélyforrásait. Sokan indítanak akciókat veszélyeztetett szárazföldi állat-, madár- és halfajok megmentésére, de fordíthatnák figyelmüket olyan emberek felé is, akik életüket eltékozolják, és semmire sem lehet őket rábírni. Egy idős asszony mondta: „Hetvenéves vagyok, de egész életemmel tulajdonképpen semmit sem kezdtem." Mi lehet ennél rosszabb?

 


November 27. Bármikor

„Bizony, hamar eljövök." Jelenések 22,20

Minél közelebb jutunk az idők végéhez, annál többen adják fel a reménységet arra nézve, hogy az Úr Jézus Krisztus bármely pillanatban visszajöhet. Pedig az igazság független attól, hogy mit mondanak róla az emberek.

Tény az, hogy az Úr Jézus bármikor visszajöhet. Nem tudjuk sem a napját, sem az óráját annak, hogy mikor jön el a Vőlegény, hogy menyasszonyát magához vegye; ez pedig azt jelenti, hogy akár a mai napon is visszajöhet. Már nincsen több prófécia, amelynek be kellene teljesednie, mielőtt meghalljuk a riadó hangját, a főangyal szavát és Isten harsonáját. Igaz, még nehéz idők várnak a Gyülekezetre itt e földön, de a „nagy nyomorúság" idején bekövetkező borzalmakban már nem lesz része. Ha a Gyülekezetnek át kell mennie ezen a nyomorúságon, akkor ez egyúttal azt is jelentené, hogy az Úr legalább hét éven belül nem jöhetne el, mivel természetesen most még nem élünk ebben a nyomorúságban; s ha majd eljön, akkor az hét évig fog tartani.

A Bibliában bőségesen vannak igehelyek, amelyek arra tanítanak bennünket, hogy mindig készen kell lennünk az Úr visszajövetelére. Olvassuk csak el a következő Igéket:

„Hiszen most közelebb van hozzánk az üdvösség, mint amikor hívőkké lettünk" (Róm 13,11).
„Az éjszaka múlik, a nappal pedig már egészen közel van" (Róm 13,12).
„Az Úr közel!" (Fil 4,5).
„Mert még egy igen-igen kevés idő, és aki eljövendő, eljön és nem késik" (Zsid 10,37).
„Az Úr eljövetele közel van" (Jak 5,8). „Íme, a Bíró az ajtó előtt áll" (Jak 5,9).
"Mindennek a vége pedig már közel van" (1Pt 4,7).

Mindezek az Igék azért írattak meg, hogy tudatosítsák bennünk, hogy az Úr eljövetele közvetlenül közel van. Olyan esemény ez, amelyre számíthatunk, és amelyet várnunk kell! Ugyanakkor buzgólkodjunk Isten szolgálatában, és végezzük hűen a munkánkat, mint az Ő sáfárai!

R. A. Torrey mondotta egyszer: „Az Úrnak közvetlenül küszöbön álló visszajövetele a Biblia nagy érvelése az önzetlen, odaadó, e világtól elforduló és az Érette való aktív élet és szolgálat mellett. Számos prédikációban szólítjuk fel az embereket, hogy szent életet éljenek, szorgalmasan dolgozzanak, mert oly gyorsan meglep bennünket a halál; a Biblia azonban így sohasem érvel. Mindig csak azt mondja: Krisztus visszajön; legyetek készen, amikor Ő jön."

Felelősségünk világos. Derekaink legyenek felövezve, lámpásaink meggyújtva, és olyanok legyünk, mint a szolgák, akik Urukat várják (lásd Lk 12,35-36). Ne higgyünk azoknak, akik azt tanítják, hogy nincs jogunk minden pillanatban várni Jézus Krisztust. Higgyünk az Úr Jézus megígért közeli visszajövetelében, beszéljünk róla nagy örömmel, és ragyogtassuk fel életünkben ezt az igazságot!

 


November 26. Ismerni Istent

„Ha nincs kijelentés, elvadul a nép, de boldog lesz, ha megfogadja a tanítást." Példabeszédek 29,18

Ennek a versnek az első felét gyakran így adják vissza: „Mikor nincs mennyei látás, a nép elvadul" (Károli is). És általában úgy értik ezt, hogy egy népnek cél kell, amely felé igyekszik. Az emberek előtt bizonyos programoknak kell lenniük, az eredményekre vonatkozó világos elképzelésekkel, és tudniuk kell azt is, milyen lépések vezetnek odáig.

Csakhogy a mennyei látás Istentől való kijelentést jelent. Az alapgondolat tehát az, hogy ahol nem ismerik Isten Igéjét és nem figyelnek rá, ott az emberek elvadulnak.

Ennek ellentétét mutatja be a vers második fele: „...de boldog lesz, ha megfogadja a tanítást". Más szavakkal: az áldás abban rejlik, hogy engedelmeskedünk Isten akaratának, ahogyan Igéjében megtaláljuk.

Gondoljuk végig most először az első felét. Ahol az emberek semmit sem akarnak tudni Istenről, ott magatartásuk féktelenné válik. Tegyük fel, hogy egy egész állam elfordul Istentől, és mindent a fejlődéselmélet alapján magyaráz. Azt vélik tehát, hogy az ember tisztán természetes folyamat eredménye, és nem Isten teremtménye. Márpedig ha ez így van, akkor nincs semmiféle erkölcsi törvénynek alapja. Egész magatartásunk bizonyos természetes okoknak a szükségszerű következménye. Lunn és Lean „Az új erkölcs" c. könyvükben rámutatnak a következőkre: „Ha az első élő sejt evolúció, tehát tisztán természetes folyamat útján fejlődött ki az élettelen bolygón, ha az emberi agy éppúgy materiális és természeti erők terméke, mint egy vulkán, akkor teljesen értelmetlen dolog vádolni a dél-afrikai kormányt az apartheidpolitikájáért, mint ahogyan értelmetlen dolog elítélni a vulkánt azért, mert lávát okád."

Ha Isten Igéjét elvetik, nem léteznek többé biztos alapelvek a jó és a rossz számára. Mert akkor az erkölcsi fölismerések már csak egyes emberektől vagy csoportoktól függenek, akik azt képviselik. Az ember lesz saját magatartásának bírája. Filozófiája így hangzik: „Ha jól érzed magad, csak csináld nyugodtan". És ha elmondhatjuk: „Hiszen mindenki ezt teszi", ezzel már igazoltuk is magunkat.

Ily módon pedig elvadulnak az emberek. Az eredmény: féktelen erkölcstelenség, házasságtörés és erőszak. Ijesztő mértékben nő a bűnözés. A gazdasági és politikai életben eluralkodik a megvesztegetés. A hazugság és a csalás elismert magatartásformák lesznek. És az anyag, amelyből a társadalom áll, lassan szétmállik.

„De boldog lesz, ha megfogadja a tanítást." Miközben a világ kitombolja magát, a hívő ember megtalálhatja a jó életet abban, hogy hisz Isten Igéjének, és engedelmeskedik neki. Ez az egyetlen út, amelyen járnunk kell.


November 25. Hála

„És legyetek háládatosak." Kolossé 3,15

 Áldjad lelkem az Urat, és ne feledd el, mennyi jót tett veled. Zsolt 103:2,

A hálás szív megvilágosítja egész életünket. Amikor vége az ebédnek, az egyik gyermek azt mondja: „Milyen jó volt ez az ebéd, mama!" Ez a mondat örömmel tölti el az amúgy is boldog családot.

Gyakran elfelejtjük kifejezni a hálánkat. Az Úr Jézus egyszer meggyógyított tíz leprást, de közülük csak egy tért vissza, hogy Neki köszönetet mondjon, és az is samaritánus volt (lásd Lk 17,17). Ebből két dolgot tanulhatunk. A hála ritka madár a bukott emberiség világában. És ha előfordul, akkor is gyakran onnan kapjuk, ahonnan a legkevésbé vártuk volna.

Könnyen megsértődünk, ha másokkal szívességet teszünk, azok pedig még azt sem mondják: „köszönöm". Ebből azt is megtanulhatjuk, hogyan esik másoknak, ha adósak maradunk a köszönettel, amikor azok szívességet tettek nekünk.

A Biblia olvasása megmutatja, milyen sok intés és példa van azzal kapcsolatban, hogy mennyire fontos hálaadásunk az Istennek. Oly sok mindenért Neki kell hálásnak lennünk; szinte lehetetlen mindent felsorolnunk. Tulajdonképpen egész életünknek hálaadó zsoltárnak kellene lennie:

Ó, bárcsak ezer nyelvem volna,
s angyalokéval érne föl,
mindegyik versenyezve szólna
teljes szívemnek mélyiből
dicséretedre, Istenem,
Aki oly sok jót adsz nekem!

És gyakoroljuk azt is, hogy egymásnak köszönetet mondjunk. Egy szívélyes kézszorítás, egy telefon vagy egy levél - milyen ösztönzést adhatnak! Egy idős orvos egyszer egyik páciensétől a számla kiegyenlítése mellett köszönő levelet is kapott. Az orvos ezt legdrágább kincsei között őrizte, mert ez volt az első, amit hosszú életén át küldtek neki.

Azonnal meg kell köszönnünk minden ajándékot, a vendéglátást, a kölcsönadott szerszámot, a munkánkban való segítséget, a kedvesség és szolgálat minden formáját, amiben részesültünk.

A baj az, hogy az ilyen dolgokat gyakran maguktól értetődőnek tartjuk. Vagy lusták vagyunk arra, hogy leüljünk és levelet írjunk. Ha ez az eset, akkor rá kell nevelnünk magunkat, hogy rendszeresen köszönetet mondjunk, és ki kell fejlesztenünk magunkban az érzéket arra, hogy tudjuk: miért kell hálásnak lennünk. És hogy elismerésünket mindjárt kifejezzük. Mert a gyors köszönet kétszer olyan értékes.

November 23. Mindig van következmény

„De a hűtlenek útja saját romlásukat okozza." Példabeszédek 13,15b

Ha még szükség volna annak bizonyítására, hogy a hűtlenek útja nehéz és saját romlásukat okozza, akkor csak fognunk kell egy napilapot, s ott bőven találunk erre példákat. Egyszer kipróbáltam ezt, és a következőt találtam:

Egy náci háborús bűnös, aki 35 éven át rejtőzött Dél-Amerikában, és nem fogták el, most öngyilkosságot követett el. Az elítéltetésétől és az esetleges kivégzéstől való félelem elviselhetetlenné tette számára az életet.

Három fegyveres férfi elrabolt egy 74 éves férfit, és a fiától később 90 000 dollár váltságdíjat követeltek. A fia ismert kábítószer-kereskedő, aki állandó menekülésben volt a rendőrség és a kábítószer ellen küzdő specialisták elől.

Az amerikai képviselőház egyik tagját fölmentették tisztségéből, mert vesztegetési pénzt fogadott el annak fejében, hogy valakinek politikai szívességet ígért.

Egy rendőr százados hamis bejelentést tett, hogy ellopták az autóját, abban a reményben, hogy megkapja a biztosítási összeget. Mindeddig rendkívül jó hivatalnoknak számított, és valószínű volt, hogy egy napon rendőrfőnök lesz. Most azonban elbocsátották a rendőrségtől, és a bírósági tárgyalást várja.

Olykor ugyanaz a kísértésünk, mint a zsoltárosé: hogy irigyeljük a gonoszokat. Úgy tűnik, mintha gondtalanul meggazdagodhatnának a világban, és hogy minden sikerül nekik. Közben azonban elfeledkezünk arról, hogy mindezért bűnösséget, szégyent és a leleplezéstől való félelmet aratnak. Gyakran zsarolók áldozatai is lesznek. Aggódnak a maguk és családjuk életéért. Bonyolult és költséges védekező rendszereket kell kiépíteniük. Szüntelenül számolniuk kell letartóztatással, bírói eljárással, súlyos pénzbüntetéssel és börtönnel. Életük lidércnyomásos álommá lesz, s nem azzá az álommá, amit reméltek.

Valaki, aki jól megtanulta ezt a leckét, azt mondta egyszer mély meggyőződéssel Sam Jones prédikátornak: „Ismerek egy verset a Bibliából, és tudom, hogy ez igaz: »A hűtlenek útja saját romlásukat okozza.«" Ő tapasztalatból tudta, hogy a bűn következményei kikerülhetetlenek és rendkívül kellemetlenek.

 


November 22  Elfogadni és adni

„Ha emberek vagy angyalok nyelvén szólok is, szeretet pedig nincs bennem..." 1Korintus 13,1

Amikor a fiatal szoprán énekesnő első ízben szerepelt az opera színpadán, egyik kritikusa azt írta róla, hogy kiváló hangja még jobb lett volna, ha egyszer már szerelmes lett volna. Fölfedezte, hogy hiányzott belőle a szeretet. Éneke nyilvánvalóan technikailag tökéletes volt, de hiányzott belőle a melegség.

Mi is végigjárhatjuk az életet, és megtarthatunk minden szabályt. Lehetünk becsületesek, megbízhatóak, igazságosak, nagyvonalúak, energikusak és alázatosak. Mindezek azonban nem pótolhatják a szeretet hiányát.

Sokunknak nehezére esik kitalálni, hogy miként adjanak vagy fogadjanak el szeretetet. Nemrég olvastam egy híres emberről, „aki valóban mindent tudott, csak egyet nem: kifejezni szeretetét az iránt, akit igazán szeretett".

John White írja „Imádkozó emberek" c. könyvében: „Sok éven át féltem attól, hogy szeretni fognak. Az nem jelentett gondot számomra, hogy mások iránt szeretetet tanúsítsak (vagy legalábbis azt, amit szeretetnek tartottam), de nagyon nem jól éreztem magam, amikor bárki, legyen az férfi, nő vagy gyermek, túl sok kedvességet mutatott irántam. Családunkban sohasem tanultuk meg, hogyan kell a szeretettel bánni. Nem volt gyakorlatunk abban, hogy kimutassuk vagy elfogadjuk a szeretetet. Ezen nem azt értem, hogy nem szerettük egymást, vagy hogy egyáltalán nem találtunk alkalmat arra, hogy ezt megmutassuk. Csak éppen túlságosan merevek voltunk ezen a téren. Aztán amikor 19 évesen bevonultam, és indultam a frontra, apám valami egészen váratlan dolgot cselekedett. Átölelt és megcsókolt. Mintha villám csapott volna belém. Nem tudtam, hogy most mit mondjak vagy tegyek. Számomra ez nagyon kínos volt, míg apámnak nagyon szomorú dolog lehetett."

Egy napon azután John White-nak volt egy gondolata: Krisztus állt előtte, és feléje nyújtotta átszegezett kezét. Először tehetetlen volt, és nem tudta, hogyan fogadja el azt. De azután így imádkozott: „Ó, Uram, szeretném megragadni kezedet. De nem tudom."

„A csendben, ami ezt követte, eltöltött az a bizonyosság, hogy az a védőfal, amelyet magam körül építettem, lassanként leomlik, és megtanulhatom én is, milyen az, amikor Jézus Krisztus szeretete átölel és eltölt."

Ha mi is ilyen védőfalat emeltünk magunk köré, amely megakadályozza, hogy felénk és tőlünk szeretet áradjon, akkor engednünk kell, hogy az Úr lerontsa ezt a falat, és megszabadítson attól a félelemtől, amely hideg keresztyénekké tett bennünket.

 


November 21. Kész vagy-e megadni Neki a tiszteletet?

    „Hogy Jézus Krisztus nevére minden térd meghajoljon, mennyeieké, földieké és föld alattiaké, és minden nyelv vallja, hogy Jézus Krisztus Úr az Atya Isten dicsőségére." Filippi 2,10-11

Micsoda nagyszerű pillanat lesz! Az egész világon minden térd meghajlik majd Jézus Krisztus szent nevére. És minden nyelv vallja majd, hogy Ő az Úr! Isten így döntött, és bizonyos, hogy így is lesz!

De jól jegyezzük meg: ez nem egyetemes megváltást jelent. Pál ezzel nem arra utal, hogy végül majd minden teremtett lény elismeri Krisztust élő, szerető Urának. Végső soron minden teremtmény kénytelen lesz elismerni majd a Jézus Krisztusról szóló igazságot.

John Stott az egyik "Jézus az Úr" című előadásában a következőket mondta: „A királynőnek a westminsteri apátságban tartott koronázási szertartása során az egyik legmeghatóbb pillanat az volt, amikor a canterbury érsek, az ország legelső polgára, röviddel a tulajdonképpeni koronázás előtt a négy égtáj, észak, dél, kelet és nyugat felé fordulva négyszer kiáltotta: »Uraim, bemutatom önöknek az ország kétségbevonhatatlan királynőjét. Készek-e önök megadni neki a tiszteletet?« S csak miután négyszeri hangos beleegyező kiáltás hangzott el a templomban, akkor helyezte a koronát a királynő fejére." És ezután így folytatta John Stott: „És ma este, hölgyeim és uraim, azt kérdezem önöktől: bemutatom Önöknek Jézus Krisztust, mint kétségbevonhatatlan Urukat. Készek-e önök megadni Neki a tiszteletet?"

Ez a nyomatékos kérdés hangzik a földön századok óta. Sokak szájából jön az igenlő kiáltás: „Igen, Jézus Krisztus a mi Urunk!" Mások viszont megvetően válaszolják: „Nem akarjuk, hogy ez az ember uralkodjék fölöttünk." Az ökölbe szorított kezet azonban egyszer majd erőnek erejével kinyitják, és a térd, amely idáig nem volt hajlandó meghajolni, meghajol majd Az előtt, akinek a Neve minden név fölött való. A tragikus csak az, hogy akkor már késő lesz. Isten kegyelmi idejének egyszer vége szakad. Az alkalmak, amikor az emberek rábízhatják magukat a bűnösök Megváltójára, végleg elmúlnak. Az Egyetlen, Akinek uralmát lábbal taposta az ember, Ő lesz a Bíró, aki a nagy fehér királyi széken ül.

Ha még ma nem a te Urad, akkor most fogadd el Őt, és tégy vallást Róla! Légy készen, hogy hódolj előtte!

 


November 20  Kilúgozva

„Vigyázzatok, hogy rabul ne ejtsen valaki titeket olyan bölcselkedéssel és üres megtévesztéssel, amely az emberek hagyományához, a világ elemeihez és nem Krisztushoz alkalmazkodik." Kolossé 2,8

A„filozófia" (bölcselkedés) szón alapjában véve a bölcsesség szeretetét értik, van azonban egy tágabb jelentése is, mégpedig a valóságnak és az élet értelmének a kutatása.

A legtöbb emberi filozófiát rendkívül bonyolult, elméleti nyelven fogalmazták meg. Az egyszerű, köznapi ember nem is érti. Olyanokhoz szól, akik minden szellemi erejüket latba vetik annak érdekében, hogy az emberi gondolatmenetet nehezen érthető szavakkal fejezzék ki. Őszintén szólva minden emberi filozófia helytelen. Igénk „üres megtévesztés"-eknek nevezi őket. Az embernek a dolgok természetéről való elképzelésén alapulnak, és Krisztust teljesen figyelmen kívül hagyják. (A híres filozófusról, Bertrand Russelról, mondják, hogy élete vége felé állítólag azt mondta: „Időközben rájöttem, hogy a filozófia teljesen ki van lúgozva.")

A bölcs keresztyén ember nem engedi rabul ejteni magát a filozófia fellengzős értelmetlenségétől. Nem hajlandó térdet hajtani az emberi bölcsesség oltára előtt. Fölismeri, hogy a bölcsességnek és tudásnak minden kincse Jézus Krisztuson alapul. Minden emberi filozófiát Isten Igéjének világosságánál vizsgál meg, és elvet mindent, ami ellentmond a Szentírásnak.

Nem érez kisebbrendűséget azért, mert nem tudja követni a filozófusoknak bonyolult gondolatmenetét. Sőt, nem is bízik bennük, hiszen ők képtelenek mondanivalójukat egyszerűen kifejezni. De örül annak, hogy az evangélium olyan világos, hogy a legegyszerűbb és legtudatlanabb emberek is megérthetik.

Leleplezi a filozófiát, amely az ősi kígyó csábításához hasonlóan azt mondja: „Olyanok lesztek, mint az Isten" (1Móz 3,5). Itt az ember megkísértetik, hogy saját értelmét Isten gondolatai fölé emelje. A bölcs keresztyén ember azonban ellenáll a sátáni hazugságnak. Elvet „minden okoskodást és minden magaslatot, amelyet az Isten ismeretével szemben emeltek" (2Kor 10,5).


November 19  Tökéletesen ismer

„Tudok nyomorúságodról és szegénységedről." Jelenések 2,9

A Jelenések könyve elején a kis-ázsiai gyülekezetekhez intézett leveleiben az Úr Jézus gyakran mondja ezt a szót, hogy „tudok", mégpedig általában jó értelemben: „Tudok cselekedeteidről, fáradozásodról és állhatatosságodról..., nyomorúságodról és szegénységedről... szeretetedről és hitedről... stb." Ezekben a szavakban végtelenül nagy vigasztalás, együttérzés és bátorítás rejlik Isten népe számára.

Ebben az összefüggésben Lehman Strauss rámutat a következőkre: „Jézus itt az eredeti szövegben nem a »gnoszkó« szót használja, amely a tanulás, odafigyelés útján szerzett ismeretet jelenti, hanem az »oida« szót, amely azt jelenti, hogy valakit vagy valamit teljességgel tökéletesen ismer, nem csupán megfigyelés, hanem tapasztalat alapján is. Noha ez a világ nem ismeri igazán a szenvedő szenteket, az Úr mégis ismeri és szereti őket, Jézus Krisztus saját tapasztalatából ismeri az üldöztetést és a szegénységet. Azt is jól tudja, hogyan tekint a világ a keresztyénekre. Így aztán nem egy kísértésektől gyötört és megszomorított szentet erősített és bátorított ez a szó: »Tudok...«. Üdvözítőnk szájából elhangzó szó Isten mosolyával érinti nyomorúságunkat, és meggyőz arról, »hogy a jelen szenvedései nem hasonlíthatók ahhoz a dicsőséghez, amely láthatóvá lesz rajtunk«" (lásd Róm 8,18).

Ez az együttérzés szava. Nagy Főpapunk tudja, mi mindenen kell átmennünk, mert ő maga is átment mindezeken. Ő a Fájdalmak Férfia, aki jól ismeri a gondokat és szomorúságot. Hiszen ő is szenvedett és megkísértett.

Ez a részvét szava. Mint a test Feje, az Úr Jézus osztozik az ő tagjaival azok kísértéseiben és üldöztetéseiben. A szívünkre mért minden csapásban részt vesz a Fájdalmak Férfia. Nemcsak elméletileg tudja, mit kell átélnünk; úgy ismeri azt, mintha ebben a pillanatban mindezt ő maga is újra átélné. Együtt érez velünk.

És ez a megígért segítség szava. Mint Vigasztalónk, mellénk áll, hogy velünk együtt hordozza terheinket és letörölje könnyeinket, hogy sebeinket bekötözze, és ellenségeinket elkergesse.

És végül ez a megígért jutalom szava. Az Úr mindarról tud, amit teszünk és szenvedünk, mivel egyek vagyunk Ővele. Gondosan följegyzi a szeretet, az engedelmesség és türelem minden cselekedetét. És egy napon, talán már nem is sokára, gazdagon megjutalmaz mindezért.

Ha most éppen a gondok és szenvedések völgyén kell is átmennünk, halljuk, amint Üdvözítőnk mondja nekünk: „Tudok minderről". Nem vagyunk egyedül. Velünk van ebben a völgyben, végig kísér bennünket, és biztosan elvisz rendeltetésünk vágyva várt helyére.

 


November 18 Tapintat

"Legyetek tehát okosak, mint a kígyók, és szelídek, mint a galambok." Máté 10,16.

A bölcsesség egyik fontos eleme a tapintatosság. A keresztyén embernek meg kell tanulnia a tapintatot. Azaz: értelmesen és finom érzékkel igyekezzék megállapítani, mit tegyen vagy mondjon, hogy elkerülje a megbántást, és jó kapcsolatokat létesítsen. A tapintatos ember bele tudja élni magát a másik helyzetébe, és fel tudja tenni magának a kérdést: „Mit szeretnék, hogy mondjanak nekem, vagy tegyenek velem?" Megpróbál diplomatikus, figyelmes, jóságos és belátó lenni.

Sajnos, a keresztyén hitnek egész sor tapintatlan követője van. Klasszikus példa erre egy keresztyén borbély esete. Mikor szerencsétlen vendége egy napon belépett az üzletébe és borotválást kért, leültette a székbe, nyakába kötötte a szokásos fehér kendőt, és hátradöntötte a széket. A vendég ekkor nagy betűs feliratot olvashatott a mennyezeten: „Hol töltöd majd az örökkévalóságot?" Ezután a borbély beszappanozta az arcát, és miközben a borotvát fente a szíjon, bizonyságtételét e szavakkal kezdte: „Nos, készen áll uraságod Istennel találkozni?" A vendég erre felugrott a székről, és kirohant az üzletből.

Ehhez hasonló annak a túlbuzgó egyetemi hallgatónak az esete, aki egy este kiment az utcára, hogy személyes evangelizációt végezzen. Sötét utcán ment végig, és meglátott maga előtt egy fiatal hölgyet az árnyékban. Mikor megpróbálta utolérni, az meggyorsította lépteit. A fiatalember azonban nem hagyta magát, és sietni kezdett utána. Amikor a hölgy növelte a tempót, ő is ugyanezt tette. Végül a hölgy befutott egy ház kapualjába, és lázas sietséggel kereste táskájában a kapukulcsot. A fiú beérte, és a nő, most már a félelemtől szinte bénán, még sikoltani sem tudott. A fiatalember azonban mosolyogva átnyújtott neki egy traktátust, és boldogan elment, hogy ismét elért az evangéliummal egy bűnöst.

Nagy tapintatra van szükségünk a beteglátogatásnál is. Nem sokat segítünk azzal, ha azt mondjuk: „Jaj, de rosszul nézel ki!" Vagy: „Ismertem valakit, akinek ugyanez a baja volt, mint neked, és belehalt!" Hogyan lehetne ily módon vigasztalni?

Isten áldja meg azokat az okos és szelíd hívőket, akik látható módon mindig tudják, hogy adott esetben milyen helyes és jóságos szavakat kell alkalmazni. És adja Isten, hogy mi mindnyájan tudjunk tapintatosak lenni, ahelyett, hogy tapintatlanul és otrombán viselkednénk.


November 17  A legjobbat

„Mert vak állatot hoztok áldozatul, és nem tartjátok rossznak. Sántát vagy bénát hoztok, és nem tartjátok rossznak. De vidd csak azt a helytartónak: kegyes lesz-e hozzád, és szívesen fogad-e? - mondja a seregek Ura." Malakiás 1,8

Isten népe számára nem volt kérdés, hogy milyen áldozati állatokat kíván tőle az Úr. Ezeknek hibátlanoknak kellett lenniük. Isten elvárta Izráeltől, hogy nyájainak legkiválóbb állatait áldozza föl. Isten mindig a legjobbat kívánja tőlünk.

De mit tettek az izraeliták? Vak, béna és beteg állatokat áldoztak Istennek. Hiszen a válogatott jószágokat igen magas áron lehetett értékesíteni a piacon, és szaporítás szempontjából is azok voltak a legjobbak. Ezért azután Istennek a selejtet kínálták fel, ezzel kifejezve: „Az Úrnak ez is elég jó."

Mielőtt azonban felháborodva és megvetően néznénk ezekre az izraelitákra, gondoljuk csak végig, hogy mi, a 20. század keresztyényei vajon nem szégyenítjük-e meg ugyanúgy Istent akkor, amikor a legjobbat visszatartjuk Tőle?!

Egész életünket azzal töltjük, hogy vagyont halmozunk fel, nevet szerzünk magunknak, hogy örvendezhessünk az élet szép dolgainak, és Istennek mi marad: egy kiégett élet nyomorúságos vége. Legjobb képességeinket üzleti és hivatásbeli életünkben használjuk fel, és az Úrnak esetleg csak szabad estéinket és hétvégéinket adjuk.

Gyermekeinket ennek a világnak neveljük, arra biztatjuk őket, hogy sok pénzt keressenek, „Jó partit csináljanak". De nem tárjuk szemük elé az Úrért való munkát, mint olyan utat, amiért érdemes küzdeni. A missziói munka jó dolog, de mindig mások gyermekei, és nem a mieink számára.

Drága ruhákat hordunk, és el vagyunk magunktól ragadtatva, ha levetett holminkat valamiféle jó célra odaajándékozzuk.

Mindezzel azt fejezzük ki, hogy végső soron az Úr számára minden elég jó, de a legjobbat magunknak tartjuk meg. És az Úr erre azt mondja: „Menj csak, és ajánld fel ezt a köztársasági elnöködnek. És majd meglátod, örül-e majd." Miért cselekszünk úgy Vele, ahogy soha nem tennénk a köztársasági elnökkel?

Isten a legjobbat kívánja tőlünk abból, amink csak van. Hogy a legjobbat adjuk Neki. Teljes becsületességgel el kell határoznunk, hogy ezentúl mindig a legjobbat kapja tőlünk.

 


November 16. Kiforgatás

„...melyeket a tanulatlanok és állhatatlanok kiforgatnak, mint más írásokat is a maguk vesztére." 2Péter 3,16b

Dr. P. J. Van Gorder gyakran emlegetett egy cégtáblát, amit egy asztalosműhely fölött látott, és amelyen ez állt: „Mindenféle esztergályozást és csiszolást vállalok." Nos, nemcsak az asztalosok kiválóak ebben a műfajban; számos keresztyén is kiesztergályozza és lecsiszolja az igehelyeket, amíg azok kedvükre valók nem lesznek. És vannak, akik a maguk vesztére forgatják ki őket, ahogyan mai Igénk is mondja.

Mindannyian szakemberei vagyunk a racionalizálásnak, azaz kiválóan tudjuk mentegetni engedetlenségünket, hihető magyarázatokat adunk rá, vagy becsületes indokkal támasztjuk alá cselekedetünket. És gyakran megkísérelünk Igéket átértelmezni, hogy megfeleljenek a viselkedésünknek. Értelmes, de valótlan okokat hozunk fel magatartásunk kimagyarázására. Lássunk erre néhány példát:

A keresztyén ember nagyon is jól tudja, hogy Isten akarata ellen van, ha egy másik hívőt bíróság elé visz (lásd 1Kor 6,1-8). De ha megteszi, és ezt felróják neki, akkor azt mondja: „Igen, tudom, de annak a másiknak nyilvánvalóan nincs igaza, és az Úr nem akarja, hogy csak úgy egyszerűen megússza a dolgot."

Anna elhatározta, hogy férjhez megy Péterhez, noha tudta, hogy választottja nem hívő. Amikor keresztyén barátnője emlékezteti, hogy ez a 2Korintus 6,14 szerint tilos, azt felelte: „Igen, tudom, de az Úr azt mondja nekem, menjek férjhez hozzá, hogy így Jézushoz vezethessem."

János és Mária keresztyénnek vallják magukat, mégis együtt élnek anélkül, hogy összeházasodtak volna. Amikor Jánost figyelmezteti egyik barátja, hogy ez paráznaság, és hogy a paráznák nem öröklik Isten országát (lásd 1Kor 6,9-10), így felel: „Így látod ezt te. Mi azonban nagyon szeretjük egymást, és ezért Isten szemében már régen házasok vagyunk." Vagy lássuk azt a keresztyén családot, amely fényben és pompában él Pál intése ellenére, hogy éljünk egyszerűen: ha van élelmünk és ruházatunk, érjük be vele (1Tim 6,8). Ezek az emberek azonban azzal a könnyelmű válasszal igazolják életmódjukat, hogy „Isten népe számára csak a legjobb elég jó."

Vagy nézzük a pénzsóvár üzletembert, aki mohón összegyűjt magának mindent, ami csak megszerezhető. Életfilozófiája a következő: „A pénzben önmagában nincs semmi rossz. Csak a pénz szerelme az, ami minden rossznak a gyökere." És álmában sem gondol arra, hogy a pénznek ez a szeretete talán a saját bűne lehet.

Az emberek mindig megkísérlik bűneiket kedvezőbb színben feltüntetni, mint ahogyan a Szentírás megengedi. És ha elhatározták, hogy engedetlenek lesznek Isten Igéjével szemben, akkor számukra az egyik mentség épp olyan jó (vagy olyan rossz), mint a másik.

 


November 15. Előre és felfelé

"Ami mögöttem van, azt elfelejtve..." Filippi 3,14

Amikor ezeket a szavakat olvassuk, általában azt gondoljuk, hogy Pál itt korábbi bűneiről beszél. Tudta, hogy ezek a bűnök immár meg vannak bocsátva. Isten a háta mögé vetette őket, és soha többé meg nem emlékezik róluk. Ezért határozta el Pál is, hogy elfelejti őket, és annak, ami előtte van, nekifeszülve fut „egyenest a cél felé, Isten mennyei elhívásának a Krisztus Jézusban adott jutalmáért" (Fil 3,14).

Pál azonban ebben a fejezetben tulajdonképpen nem a bűneiről beszél. Inkább azokra a dolgokra gondol, amelyekkel tulajdonképpen dicsekedhetne: származására, vallásos buzgóságára, becsületességére. Most azonban mindezek a dolgok már semmit sem jelentenek számára. Szilárdan elhatározza, hogy mindezt elfelejti.

John Sungra, a hűséges kínai evangélistára kell gondolnom, aki az USA-ban tanult. Amikor hazafelé útban volt Kína felé, sajátos dolog történt. „Egy napon, amikor a hajó már útjának vége felé közeledett, John Sung lement a kabinjába, összeszedte valamennyi oklevelét, bizonyítványát, kitüntetését, klubjelvényét és a tengerbe dobta őket, kivéve a doktori diplomáját, amellyel meg akarta örvendeztetni apját. Később erről csak annyit mondott: »Az efféle dolgok értelmetlenek. Számomra nem jelentenek semmit.«

»Nagy lemondásokra van szükség a nagy keresztyén pályafutásokhoz.« - írta dr. Denney, és eközben lehet, hogy dr. Sungra gondolt. Dr. Sung pályafutásának valószínűleg az a titka, hogy eljött egy nap, amikor tudatosan lemondott mindarról, amit ez a világ oly nagy becsben tart."

Uram, itt vagyok Előtted,
magam Neked szentelem:
használj föl, amire akarsz,
eszközödként bánj velem!
Bár nincs bennem semmi érték,
csak az, amit adsz nekem,
add, hogy a szemeddel nézzek
s értékeljek szüntelen:
amit Te nem veszel észre, én se bánjam,
de amit Te értékelsz, azt nagynak lássam!

Az emberektől nyert kitüntetések mulandó, üres dolgok. Egy ideig talán nagyon kívánjuk őket, de azután már csak porosodnak. A kereszt az egyetlen, amivel dicsekedhetünk. Ne legyen más becsvágyunk, mint hogy Jézus Krisztusnak kedvesek legyünk, Aki értünk meghalt és feltámadott. Egyedüli célunk legyen, hogy Ő azt mondja nekünk: "Jól van!", és hogy magatartásunkkal elnyerjük Isten tetszését. Legyünk készek mindenről lemondani, hogy ezt elnyerhessük!


November 14. Nagyság

„Aki naggyá akar lenni közöttetek, az legyen a szolgátok, és aki közöttetek első akar lenni, az legyen a rabszolgátok." Máté 20,26-27

Az Újszövetség kétféle nagyságról beszél, és jó, ha ezt a kettőt megkülönböztetjük egymástól. Az egyik nagyság az ember helyzetével kapcsolatos, a másik pedig személyes jellembeli ismertetőjegyeivel.

Amikor az Úr Jézus egyszer Keresztelő Jánosról beszélt, azt mondta, hogy nincsen nála nagyobb próféta (lásd Lk 7,28). Itt az Üdvözítő arról a nagyságról beszélt, amely János helyzetében rejlett. Egyetlen más próféta sem volt a Messiás közvetlen előfutára! Ez azonban nem jelenti azt, hogy János jelleme különb lett volna bármelyik ószövetségi prófétánál, hanem csak azt, hogy övé volt az a páratlan feladat, hogy bemutassa Isten Bárányát, aki elveszi a világ bűnét.

A János 14,28-ban azt mondja az Úr Jézus a tanítványainak: „Az Atya nagyobb nálam." Azt mondta volna ezzel, hogy az Atyja nagyszerűbb személyiség volt? Nem, mert az Istenség mindhárom személye egy. Inkább azt akarta mondani, hogy az Atya a mennyei dicsőségben trónolt, miközben őt magát az emberek a földön megvetették és elutasították. A tanítványoknak tehát tulajdonképpen örülniük kellett volna, amikor megtudták, hogy az Úr Jézus vissza akar menni az Atyjához, hiszen ott ugyanabban a dicsőséges helyzetben volna, mint Atyja.

Minden hívő embernek csodálatos helyzete van Isten előtt, mivel Isten Jézus Krisztusban látja őket. Ők Isten gyermekei, Isten örökösei és Jézus Krisztus örököstársai.

Beszél azonban az Újszövetség a személyes nagyságról is. Azt mondja pl. Máté 20,26-27-ben: „Aki naggyá akar lenni közöttetek, az legyen a szolgátok, és aki közöttetek első akar lenni, az legyen a rabszolgátok." Itt a személyes jellem nagyságáról van szó, amely éppen a másokért való szolgáló életben mutatkozik meg.

A legtöbb ember ebben a világban csak olyan nagyság iránt érdeklődik, amely a külső helyzetben fejeződik ki. Erre gondolt az Úr Jézus, amikor ezt mondta: „A királyok uralkodnak népeinken, és akik hatalmuk alá hajtják őket, jótevőknek hívatják magukat" (Lk 22,25). De ami jellemüket illeti, lehet, hogy hiányzik náluk minden nagyság.

A keresztyén ember fölismeri, hogy a magas társadalmi helyzet a jellem igazi nagysága nélkül értéktelen. A Szent Szellem gyümölcse fontosabb, mint egy magasabb hely a karrier létráján. Sokkal jobb, ha a hithősök listájában szerepelünk, mint a világ elismert emberei között.

 


November 13 - Nem kértük- nem kaptuk

„Nem kapjátok meg azért, mert nem kéritek." Jakab 4,2

Ez az igevers érdekes kérdést vet föl: ha nem kaptunk meg valamit azért, mert nem kértük, melyek azok a nagy dolgok, amelyek hiányoznak az életünkből csak azért, mert nem kértük azokat?

Ehhez hasonló kérdés merül fel akkor, ha elolvassuk a Jakab 5,16-ot: „Nagy az ereje az igaz ember buzgó könyörgésének." Ha ez az igaz nem könyörög buzgón, akkor nem az következik belőle, hogy csak nagyon kevés hatása van?

Legtöbbünknél a nehézség az, hogy nem eleget imádkozunk, vagy amikor imádkozunk, keveset kérünk. Úgy vagyunk ezzel, ahogyan C. T. Studd mondta egyszer: „Csak a lehetségeseket rágcsáljuk, ahelyett, hogy két kézzel nyúlnánk a lehetetlen után." Imádságaink szerények és fantáziátlanok éppen akkor, amikor merészeknek és vakmerőknek kellene lenniük.

Tiszteljük Istent azzal, hogy nagy dolgokat kérünk. John Newton mondotta:

Jöjj a nagy, szent Király elébe!
Szíved kérése, óhaja,
sosem túl sok, hisz kegyelmének
és hatalmának nincs határa!

Ha ezt tesszük, ezzel nemcsak Istennek adunk dicsőséget; hanem magunkat is gazdaggá tesszük szellemileg. Ő megnyitja előttünk a menny kincseskamráját, és ezt az imádságainkra adott válaszként teszi meg.

Úgy tűnik előttem, hogy ez a vers egy másik kérdésre is választ ad: valóban arra indítja Istent az imádság, hogy olyan dolgokat tegyen meg, amiket különben nem tenne, vagy pedig csupán összhangba hoz minket azzal, amit így is, úgy is megtenne? A válasz világosnak látszik: imádságainkra feleletül Isten olyasmit is megtesz, amit különben nem tenne.

Ha ennek a ténynek következményeit mérlegeljük, elképzelésünk két irányban is elindulhat. Először is végiggondolhatjuk azokat a hatalmas eseményeket, amelyek az imádság nyomán történtek. A Zsidók 11,33-34 szavaival emlékezhetünk azokra, akik „hit által országokat győztek le, igazságot szolgáltattak, ígéreteket nyertek el, oroszlánok száját tömték be, tűz erejét oltották ki, kard élétől menekültek meg, betegségből épültek fel, háborúban lettek hősökké, idegenek seregeit futamították meg".

De azon is elgondolkodhatunk, hogy mi mindent érhettünk volna már el mi magunk, ha imádkoztunk volna érte. Gondoljunk csak Istennek azokra a nagyszerű és drága ígéreteire, amelyeket még idáig nem vettünk igénybe. Gyöngék voltunk, pedig erősek lehettünk volna. Mindössze néhány emberrel ismertettük meg Istent, holott ez idő alatt sokakat érhettünk volna el. Szellemi éhezők maradtunk, holott dúsgazdagok lehettünk volna. Nem kaptunk, mert nem kértük.


November 12 - Őszinteség

"Igaznak látszik az, aki először szól a perben, de sorra kerül ellenfele is, és megcáfolja." Példabeszédek 18,17

Az igevers első mondata olyan gyengeségre mutat, amely legtöbbünknél megtalálható: a tényeket mindig úgy állítjuk be, hogy mi magunk a lehető legjobb színben tűnjünk fel. Elhallgatjuk például azt, amivel árthatunk magunknak, és csak a jó oldalainkra összpontosítunk. Összehasonlítjuk magunkat másokkal, akiknek hibái sokkal világosabban láthatók. Másokra hárítjuk a felelősséget saját tetteinkért. Nyilvánvalóan rossz cselekedeteinkre kegyesen hangzó indokokat hozunk fel. Úgy kiforgatjuk és eltorzítjuk a tényeket, hogy azok már alig-alig hasonlítanak a valósághoz.

Már Ádám is Évára hárította bűnét: „Az asszony, akit mellém adtál, Ő adott nekem a fáról, és úgy ettem" (1Móz 3,12). Éva viszont a maga részéről az ördögöt hibáztatta: „A kígyó szedett rá, azért ettem" (1Móz 3,13).

Amikor Saul megkímélte az amálekiták juhait és marháit, engedetlenségét így magyarázta: „A nép azonban elvette a zsákmányból a kiirtásra szánt juhok és marhák javát, hogy feláldozza Istenednek, az Úrnak Gilgálban" (1Sám 15,21). Ezzel azt is értésére akarta adni Sámuelnek, hogyha egyáltalán bűnről lehet szó, azt a nép követte el, nem ő.

Mikor Dávid fegyverhez akart jutni, hazudott Ahimeleknek: „Mert nem hoztam magammal sem a kardomat, sem a fegyveremet, olyan sürgős volt a király parancsa" (1Sám 21,9). Valójában Dávid éppen menekülőben volt Saul király elől.

A szamaritánus asszony is elhallgatta az igazságot a kútnál. Azt mondta: „Nincs férjem" (Jn 4,17). Pedig az igazság az volt, hogy már öt férje volt, és abban az időben is együtt élt egy férfival, akivel nem házasodott össze.

És még sorolhatnánk a példákat. Ádámtól örökölt bukott természetünk miatt oly nehezünkre esik a teljes tárgyilagosság, ha saját ügyünkről van szó. Mindig hajlunk arra, hogy magunkat a lehető legkedvezőbb színben tüntessük fel. Saját bűneinkkel szemben nagyon elnézőek tudunk lenni, míg ugyanezeket a bűnöket másoknál könyörtelenül elítélnénk.

Igénk azt mondja: ha ellenfelünk is megkapja a lehetőséget, hogy tanúvallomást tegyen, akkor leleplez bennünket minden rejtett kísérletünkkel, hogy önmagunkat tisztára mossuk és igazoljuk. Beszámol a tényekről torzítás nélkül.

Végső soron Isten a mi „ellenfelünk", aki a homályban rejtőző dolgokat napvilágra hozza, leleplezi a szív gondolatait és kívánságait. Ő Világosság, és Őbenne nincsen semmi sötétség. Ha zavartalan közösségben kívánunk Vele élni, akkor őszintének kell lennünk mindabban, amit mondunk, még ha ezzel saját vétkes cselekedeteinket tárjuk is fel.


 November 11 - Körültekintő döntéshozatal

„Aki arra felel, amit meg sem hallgatott, azt bolondnak tartják és megpirongatják." Példabeszédek 18,13

Ezt az igeverset manapság így is meg lehetne fogalmazni: „Milyen ostoba dolog valami fölött dönteni, mielőtt a tényállást egyáltalán ismernénk!" Fontos tanítás ez számunkra is. Nem juthatunk értelmes döntéshez, mielőtt minden tényt meg nem vizsgáltunk. Sajnos, sok keresztyén nem várja meg, míg egy bizonyos dolog mindkét oldalát megismeri. Véleményt formál - gyakran tévesen - már egy történet alapján, amit valakitől hallott.

Gary Brooks egy USA-beli evangéliumi gyülekezet egyik vezetője volt. Igen széles körben ismert és szeretett férfi. Rendkívül kedves és nyílt modorú. Ha belépett a hallgatósággal zsúfolt terembe, mintha minden kivilágosodott volna. Minden testvérnek szívesen szolgált. Kiváltképpen figyelmes volt a gyülekezet idősebb tagjaival szemben. Felesége és fiai ugyancsak aktívan szolgáltak a gyülekezetben. A Brooks család példaképül szolgált mindenkinek.

Ezért bombaként robbant, amikor elterjedt a hír, hogy a gyülekezet vénei Gary Brooksot fegyelmi okokból leállították a gyülekezeti szolgálatból, és felkérték, hogy tartózkodjék az úrvacsorai közösségtől. Barátai felháborodottan fogtak össze védelmére, és felhívták a gyülekezet tagjait is, hogy tiltakozzanak a vének határozata ellen. A vének pedig nem akarták széles körben nyilvánosságra hozni azt, amit megtudtak. Kénytelenek voltak végighallgatni, ahogy dicsérték Garry Brooks erényeit, noha tudták, hogy az érem másik oldala ellenkező képet mutat. És még azt is el kellett tűrniük, hogy az ügy kapcsán hevesen elmarasztalták őket.

Mit tudtak meg tulajdonképpen a vének? Hogy Brooks házassága megingott, mert már hosszabb idő óta viszonya volt titkárnőjével. Azt is tudták, hogy költekező életmódja fedezésére jogtalanul eltulajdonított a gyülekezet pénzéből. Azt is tudták, hogy kétes ügyleteket kötött, és az üzleti világban nagyon rossz híre volt. És azt is tudták, hogy amikor eléje tárták a bizonyítékokat, akkor hazudott nekik.

Gary Brooks, ahelyett, hogy bűnbánatot tartott volna, megszervezte barátai nyílt ellenállását, vállalva azt a kockázatot is, hogy kettészakítja a gyülekezetet. Végül azonban hívei közül néhányan beszéltek az egyik vénnel, és így megtudták a szomorú tényeket. De most már szégyellték tévedésüket bevallani, és tovább harcoltak Brooksért.

Mindebből három dolgot tanulhatunk. Először: ne próbáljunk addig véleményt alkotni, amíg nem ismerünk minden tényt. Másodszor: ha nincs módunkban mindent megismerni, tartózkodjunk a véleménynyilvánítástól. Harmadszor: a barátság köteléke sohasem késztethet bennünket arra, hogy igazságtalanságot védelmezzünk.


 November 10 Szellemben buzgó

"...a szellemben buzgók..." Róma 12,11

A fizika egyik törvénye az, hogy a testek hajlamosak a mozgási energia elveszítésére, a leállásra, a kiégésre. Természetesen ez így nem tudományos meghatározás, de a mindennapi életben ezt tapasztaljuk.

Tudjuk például, hogy a Nap elképzelhetetlen gyorsasággal ég, és ha még sokáig képes is erre, ez az időszak egyszer véget ér.

Az élő testek megöregszenek, elhalnak, és ismét porrá lesznek. A kezünkkel mozgásba hozott inga egyre lassabban leng, és végül megáll. A forró víz a szoba hőmérsékletére hűl le. A fémek elveszítik fényüket, és homályosak lesznek. A színek kifakulnak. Semmi sem marad meg vég nélkül a maga állapotában, és nem létezik „perpetuum mobile" (örökmozgó). Változás és pusztulás ér minden dolgot.

Maga a világ is elöregszik. Mikor a Biblia az égről és a földről beszél, azt mondja: „Azok elpusztulnak, de Te megmaradsz, és azok mind elavulnak, mint a ruha, és összegöngyölíted őket, mint egy palástot, és mint a ruha, elváltoznak; Te pedig ugyanaz maradsz, és esztendeid nem fogynak el" (Zsid 1,11-12).

Sajnos, úgy látszik, mintha a szellemi világban hasonló törvény léteznék. Ez egyaránt érvényes egyes emberekre, gyülekezetekre, mozgalmakra és intézményekre.

Ha valaki jól kezdi keresztyén életét, mindig fennáll a veszély, hogy buzgósága alábbhagy, ereje csökken, és szellemi látóköre fokozatosan elhalványul. Elgyöngülünk, önteltté válunk, kihűlünk és megöregszünk.

Ugyanezt lehet elmondani gyülekezetekről. Sok gyülekezet keletkezett már a Szent Szellem által. Tüzük éveken át fényesen égett. De azután elkezdődött a hanyatlás. A gyülekezetben nincs már meg az első szeretet (lásd Jel 2,4). Az igehirdetés izzó buzgalmának helyét a rutinszerű szolgálatok foglalták el. A tanítás tisztaságát feláldozták talán valamilyen semmit érő egységért, és végül egy üres ház tanúskodik némán arról, hogy odalett minden dicsőség.

A mozgalmak és intézmények alá vannak vetve a romlásnak. Talán benső közösséggel kezdődtek, de azután áttértek a szociális területre, és elhanyagolták az evangéliumot. Vagy a Szent Szellem tüzével kezdődtek, de azután visszaestek a szertartásosságba és formalizmusba. Óvakodnunk kell a szellemi hanyatlástól azáltal, hogy megmaradunk „szellemben buzgók"-nak.

 


November 09 A hit meglátszik

„Testvérem, mit használ, ha valaki azt mondja, hagy van hite, de cselekedetei nincsenek?" Jakab 2,14

Jakab nem mondja, hogy akiről ebben a versben beszél, annak van hite, hanem csak azt állítja! Ha valóban üdvözítő hite lenne, az föltétlenül megmutatkoznék cselekedeteiben. Hite csak szavakban nyilvánul meg, és ez senkit sem üdvözít. A szavak halottak cselekedetek nélkül.

Az üdvösség nyilván nem jó cselekedetek által történik. Nem is hit és cselekedetek által! Az üdvösség olyan hit által jön létre, amely szükségszerűen jó cselekedetekhez vezet.

Akkor miért mondja Jakab a 2,24. versben, hogy „cselekedetekből igazul meg az ember"? Nem áll ez szöges ellentétben Pál apostol ama tanításával, hogy az ember kizárólag hit által igazul meg? Valójában ebben nincs semmiféle ellentmondás. Mindkettő igaz. Az Újszövetségben a megigazulásnak hat különböző nézőpontját találjuk:

Isten igazít meg (lásd Róm 8,33). Ő nyilvánított bennünket igaznak.

Isten kegyelme által ingyen igazulunk meg (lásd Róm 3,24). Isten meg nem érdemelt, ingyen való ajándékképpen adja nekünk a megigazulást.

Hit által igazultunk meg (lásd Róm 5,1). Akkor kapjuk meg ezt az ajándékot, ha hiszünk az Úr Jézus Krisztusban..

A vér által! (lásd Róm 5,9). Jézus Krisztus drága vére az ára annak, amit Isten a mi megigazulásunkért fizetett

Isten ereje által! (lásd Róm 4,25). Az erő, amely a mi Urunk Jézus Krisztust feltámasztotta, ugyanaz, amely a mi megigazulásunkat lehetővé tette.

Végül cselekedetekből igazultunk meg (lásd Jak 2,24). A jó cselekedetek azok, amelyek látható módon bizonyítják, hogy valóban megigazultunk.

Az emberek nem láthatják hitünket. De láthatják jó cselekedeteinket amelyek az üdvözítő hit gyümölcsei. És minden okuk megvan erre, hogy kételkedjenek hitünkben, amíg nem látnak cselekedeteket.

Ábrahám jó cselekedete az a készség volt, hogy feláldozza fiát Istennek (lásd Jak 2,21). Ráháb jó cselekedete abból állt, hogy elrejtette a kémeket (lásd 25. v.). És azért voltak ezek „jó" cselekedetek, mert ezeknek az embereknek az Istenbe vetett hitéről tanúskodtak. Más összefüggésben rossz cselekedetek lettek volna, nevezetesen gyilkossági kísérlet és hazaárulás.

A test halott, ha elválik a szellemtől. Éppen ez a halál, a test és szellem szétválása. Ugyanígy halott a hit cselekedetek nélkül. Élettelen, erőtlen és mozdulatlan.

Az élő test azonban világosan mutatja, hogy láthatatlan szellem él benne. Ugyanígy a jó cselekedetek a látható jelei annak, hogy üdvözítő hit él ebben az emberben, még ha ez a hit láthatatlan is.


November 08.  Maradj elhívásodban

„Mindenki maradjon abban a hivatásban, amelyben elhívatott." 1Korintus 7,20

Ha valaki keresztyénné lett, talán azt gondolja, hogy most már gyökeresen szakítania kell mindazzal, ami addigi életéhez tartozott. Hogy az efféle gondolkodást helyreigazítsa, az apostol kijelenti, hogy az ember maradjon meg ugyanabban a helyzetében, amelyben megtérése pillanatában volt. Vizsgáljuk meg most közelebbről ezt, és lássuk meg, mit jelent, és mit nem jelent.

A szöveg összefüggéseiből kiderül, hogy itt a házassággal kapcsolatos sajátos problémáról van szó, mégpedig arról az esetről, amikor az egyik házastárs hitre jut, a másik nem. Mit csináljon ilyenkor a hívő férj? Váljék el a feleségétől? Nem - mondja Pál -, maradjon meg a házasság kötelékében, abban a reménységben, hogy a felesége is megtér majd az ő bizonyságtétele nyomán.

Általánosságban Pál azt fejezi ki, hogy a megtérésnek nem kell magával hoznia minden addigi kapcsolat erőszakos megszakítását, hacsak azok nincsenek szöges ellentétben a Szentírással. (A hívő férfinak nem szükséges bármiféle testi változásnak - mint amilyen a körülmetélkedés - alávetni magát, hogy megkülönböztesse magát a pogányoktól. Mert nem a külső, testi ismertetőjelen múlik a dolog. Amit Isten látni akar nálunk, az az Igéje iránti engedelmesség.)

Aki újonnan születésekor rabszolga volt - mondja Pál -, most ne lázadozzon ura és gazdája ellen, és ne vonjon ily módon nehézségeket és büntetést magára. Lehet egyszerre jó keresztyén és jó rabszolga. Isten előtt nem számít a társadalmi helyzet és az osztálykülönbség. De ha a rabszolga törvényes eszközökkel felszabadulhat, éljen ezzel a lehetőséggel!

Nyilvánvaló azonban, hogy vannak fontos kivételek. Nem jelenti például azt, hogy az ember tovább folytathatja hivatását, ha az Isten parancsolataiba ütközik. Ha például valaki éjszakai mulatónak vagy nyilvános háznak a tulajdonosa, vagy játékkaszinót üzemeltet, akkor tudni fogja, hogy itt alapvető változásnak kell végbemennie.

Egy másik kivétel a vallási közösség. Az újonnan megtért ember nem maradhat meg semmiféle olyan rendszerben, amelyben a keresztyén hit legfontosabb alapelveit tagadják. El kell fordulnia minden olyan gyülekezettől, amelyben nem adnak dicsőséget és tiszteletet a Megváltónak. És nem lehet a továbbiakban tagja azoknak a társadalmi egyesületeknek, amelyekben Jézus Krisztus nevét megvetik, vagy legalábbis nem látják szívesen. Az Isten Fia iránti hűség megkívánja, hogy a hívő ember mindezektől a köröktől tartsa távol magát.

Tehát: az újonnan megtért ember maradjon meg abban a helyzetében, amelyben elhívatott, hacsak ez a helyzet nem bűnös, és nem hoz szégyent az Úrra!


November  07   Menj haza a tieidhez!

"Menj haza a tieidhez, és vidd hírül nekik, milyen nagy dolgot tett az Úr veled, és hogyan könyörült meg rajtad." Márk 5,19

Akik frissen éltük át Isten megváltó kegyelmét, úgy véljük, a hit oly egyszerű és csodálatos, hogy mindenki hihet az Üdvözítőben, ha elmondjuk neki, mi történt velünk. Ehelyett azonban meg kell állapítanunk, hogy sértődötten, bizalmatlanul, néha ellenségesen reagálnak. Mintha becsaptuk volna őket. És ilyenkor gyakran úgy viselkedünk, hogy mi magunk leszünk akadályok az Úr Jézushoz vezető úton. Olykor heves vitába keveredünk velük, vagy elkülönítjük magunkat tőlük. Vagy bíráljuk őket életmódjuk miatt, s közben elfelejtjük, egyszerűen nincs meg bennük az az isteni erő, ami szükséges ahhoz, hogy meg tudjanak felelni a keresztyén élet mércéjének. Könnyen előfordul, hogy az lesz rólunk az emberek benyomása, hogy mi magunkat náluk jobbnak tartjuk. S ezt szemünkre is vetik. Kerülnünk kell, hogy ezekre a vádakra még okot is szolgáltassunk.

Egy másik hiba, amit gyakran elkövetünk, hogy erőnek erejével rájuk erőltetjük az evangéliumot. Csupa szeretetből és buzgóságból még jobban elidegenítjük lelküket a hevesen támadó kísérleteinkkel.

És egyik hiba szüli a másikat. Felhagyunk a szülői tekintély iránti szeretetteljes tisztelettel, mintha hitünk felmentene minket az alól, hogy engedelmeskedjünk apánknak és anyánknak. Egyre többet vagyunk távol hazulról, és időnket az istentiszteleteken, valamint más keresztyénekkel töltjük el. Pedig ezzel csak még ellenszenvesebbé tesszük családunk számára a gyülekezetet és a keresztyéneket.

Amikor az Úr Jézus meggyógyította a démonoktól megszállt gadarénust, azt mondta neki, menjen, és mondja el családjának, milyen nagy dolgot cselekedett vele az Úr. Ez az első, amit nekünk is tennünk kell: egyszerű, alázatos és szeretetteljes bizonyságot megtérésünkről.

Ehhez kell járulnia megváltozott életünk tanúságtételének. Ragyogtassuk világosságunkat" az emberek előtt, hogy lássák a mi jó cselekedeteinket, és dicsőítsék a mi mennyei Atyánkat (lásd Mt 5,16).

Ez pedig azt jelenti, hogy megújult tisztelettel, engedelmességgel, szeretettel és figyelmességgel vagyunk szüleink iránt, és elfogadjuk tanácsaikat mindaddig, amíg azok ellent nem mondanak a Szentírásnak. Többet kell segítenünk az otthoni munkában, mint eddig, gondosabban kell takarítanunk szobánkat, segítenünk a mosogatásnál, a szemetes vödör kiürítésénél, és mindezt önként.

Ahelyett, hogy családunktól elszakadnánk, egyre több időt kell töltenünk velük, és azon fáradoznunk, hogy egymással való kapcsolatunk erősödjék. Így a „mieink" előbb-utóbb vágyat éreznek arra, hogy ők is Jézus Krisztus tanítványai legyenek!

 


November  06 A szentek bevonulása

„Így fognak visszatérni az Úr megváltottai is, és ujjongva érkeznek meg a Sionra. Öröm koszorúzza fejüket örökre, boldog örömben lesz részük, a gyötrelmes sóhajtozás pedig elmúlik." Ézsaiás 51,11

A szövegösszefüggésben Ézsaiás próféciája felvillantja azt a nagy örömöt, amivel Isten választott népe visszatér majd hazájába a hetvenéves babiloni fogság után.

De értelmezhetjük ezt a későbbi jövőre is. Izráel helyreállítására, amikor a Messiás őket a világ minden részéből visszavezeti az országba. Ez is nagy öröm ideje lesz!

De tágabb értelemben jogosan vonatkoztathatjuk ezt az Igét az Úr Jézus Gyülekezetének az elragadtatására is. Ekkor majd minden kor hívőinek teste feltámad, felébreszti őket Uruk hívása, az arkangyal szava és Isten harsonái. Az akkor élő hívők pedig egyik pillanatról a másikra elváltoznak és csatlakoznak a feltámadottakhoz, amikor azok felvitetnek, hogy találkozzanak az Úrral a levegőégben. És akkor kezdődik a nagy ünnepi bevonulás az atyai házba.

Lehetséges, hogy az útvonalat angyali seregek szegélyezik majd. A menet élén maga a Megváltó halad, a halál és a sír fölött aratott dicsőséges győzelme sugárzik belőle. Azután jön a megváltottak serege, minden népből és nyelvből, nemzetből és törzsből. Számuk tízezerszer tízezer és ezerszer ezer lesz, és mindnyájan tökéletes összhangban éneklik: „Méltó a megöletett Bárány, hogy övé legyen az erő és a gazdagság, a bölcsesség és a hatalom, a tisztesség, a dicsőség és az áldás" (Jel 5,12).

A sereg minden egyes tagja Isten csodálatos kegyelmének győzelmi jele. Mindegyikük megváltatott a bűnből és szégyenből, és új teremtménnyé lett Jézus Krisztusban. Lesznek köztük, akik súlyosan megszenvedtek hitükért, lesznek, akik áldozatul adták életüket Megváltójukért! De akkor a sebek és csonkolások jelei eltűnnek, és a szentek mind halhatatlan, megdicsőült testet kapnak!

Ott lesznek az Úr szeretett tanítványai, Péter, Jakab, János és Pál. Ott vonul Luther, John Wesley, John Knox és Kálvin. De ők sem lesznek feltűnőbbek, mint Istennek azok a rejtett emberei, akiket itt a földön nem ismertek, de a mennyben jól ismernek.

És bevonulnak a szentek a királyi palotába. A gondok és a sóhajtások mindörökre elmúltak, és örökös öröm vár rájuk. A hit látássá lett, és a reménység elnyerte a rég vágyott beteljesedést. A hívő emberek boldogan köszöntik egymást. Túláradó öröm uralkodik mindenütt És mindnyájan félő tisztelettel álmélkodnak azon a kegyelmen, amely a bűn mélységéből a dicsőség ily nagy magaslataira emelte őket.

 


November 05  Lelkiismeret

„Tartsd meg a hitet és a jó lelkiismeretet." 1Timóteus 1,19

A lelkiismeret belső ellenőrzés, amit Isten az emberbe helyezett, hogy a helyes magatartást jóváhagyja, és ami rossz, az ellen tiltakozzék. Mikor Ádám és Éva vétkezett, a lelkiismeretük elítélte őket, és hirtelen észrevették, hogy mezítelenek.

Ahogyan az ember természetének többi területét, a lelkiismeretét is érintette a bűnnek az életbe való belépése, úgyhogy az nem mindig reagál megbízhatóan. Az a régi mondás: „Engedd magadat a lelkiismereted által vezetni", nem olyan szabály, amelyben föltétel nélkül bízhatunk. Mégis, a legromlottabb emberben is olykor jelt ad a lelkiismeret.

Amikor az ember megtér, lelkiismerete megtisztul Jézus Krisztus vére által (Zsid 9,14). Ez azt jelenti, hogy: „Szíve megtisztul a gonosz lelkiismerettől" (lásd Zsid 10,22), mert tudja, hogy bűneinek kérdése egyszer s mindenkorra el van rendezve Krisztus váltságműve által. Lelkiismerete nem kárhoztatja többé.

Attól kezdve a hívő arra törekszik, hogy lelkiismerete mind Isten, mind emberek előtt tiszta és jó legyen (lásd Csel 26,16; 1Tim 1,5.19; Zsid 13,18; 1Pt 3,16). Tiszta lelkiismeretet kíván magának (lásd 1Tim 3,9).

A hívő ember lelkiismeretét a Szent Szellemnek kell érintenie Isten Igéjének a segítségével. Ily módon az emberben egyre növekvő érzékenység fejlődik ki a keresztyén magatartás bizonytalan területeivel kapcsolatban is.

Azoknak a hívőknek, akik rendkívül pontosak és aggályoskodók olyan dolgokban, amelyek önmagukban sem nem jók, sem nem rosszak, gyönge a lelkiismeretük. Ha ennek ellenére olyasmit tesznek, amit ők maguk rossznak tartanak, ezzel bűnt követnek el (lásd Róm 14,23), és beszennyezik a lelkiismeretüket (lásd 1Kor 8,7).

A lelkiismeret olyan, mint a gumiszalag. Minél jobban kihúzzák, annál többet veszít rugalmasságából. Így aztán a lelkiismeretet érzéketlenné is lehet tenni. Az ember a saját helytelen magatartását képes oly sok jó érvvel alátámasztani, hogy végül a lelkiismerete azt mondja, amit ő hallani akar.

A hitetleneknek lehet megbélyegzett a lelkiismeretük is (lásd 1Tim 4,2), azaz olyan, mintha tüzes vassal kiégették volna. Ha újra meg újra elnémítják lelkiismeretük szavát, végül olyan állapothoz érkeznek el, amelyben már teljesen érzéketlenné váltak. Teljesen eltompultak, és már nem fáj nekik, ha vétkeztek (lásd Ef 4,19).

Pedig Isten felelőssé teszi az embert azért, amit a lelkiismeretével cselekszik. Istentől kapott képességeinkkel nem élhetünk vissza büntetlenül!


November 04  Hasonlítunk

"Erről ismerhetők meg az Isten gyermekei és az ördög gyermekei: aki nem cselekszi az igazságot, nem az Istentől van, és az sem, aki nem szereti testvérét!" 1János 3,10

Régebben a legtöbb polgári családban a nappali szoba asztalán volt a nagy, díszes családi fényképalbum vattával bélelt bőrbe kötve, dúsan aranyozva. Lapjai aranyszegélyes, virágmintás, fényes keménypapírból készültek. És minden oldalán több bemélyedés volt található, amelyekbe fényképet lehetett tenni.

Ha a vendégek az albumot nézegették, gyakran így szóltak: „Ó, Henrik éppen olyan, mint a nagyapja." Vagy: "Zsófián meglátszik, hogy a családhoz tartozik."

János első levele ilyen családi albumra emlékeztet engem, mert azokat írja le, akik Isten családjának a tagjai, és akik ennek megfelelően hasonlítanak is a család tagjaihoz. Itt természetesen nem testalkat vagy arcvonások szerinti hasonlóságról van szó, hanem szellemiről és erkölcsiről.

A hívő keresztyének is sok szempontból hasonlítanak egymáshoz. Mindannyian vallják, hogy az Úr Jézus a Krisztus (azaz a Messiás, Felkent - lásd még: 1Jn 4,2; 5,1). Amikor azt mondják - Jézus Krisztus, akkor erről tesznek bizonyságot!

Minden keresztyén szereti Istent (5,2). Ha szeretetük talán sokszor gyönge és ingadozó is, még sincs egyetlen olyan pillanat, amikor a hívő ne tudna föltekinteni Isten orcájára, és ne tudná azt mondani: „Te tudod, hogy én szeretlek Téged."

Minden keresztyén szereti a testvéreit (2,10; 3,10.14; 4,7.12). Ismertetőjele ez mindazoknak, akik átmentek a halálból az életre. Mivel szeretik Istent, szeretik azokat is, akik Istentől születtek!

Azokra, akik az Istent szeretik, jellemző az is, hogy megtartják parancsolatait (3,24). Engedelmességük nem a büntetéstől való félelemből fakad, hanem az Isten iránti szeretetből, aki az Ő Egyetlenét értük odaadta.

A keresztyének nem cselekszenek bűnt (3,6.9; 5,18). Igaz ugyan, olykor ők is vétkeznek, de a bűnnek nincs meghatározó hatalma rajtuk.

Isten családjának tagjai igazságot gyakorolnak (2,29; 3,7) Tehát nemcsak nem vétkeznek rendszeresen (ez puszta negatív és passzív magatartás lenne), hanem odafordulnak más emberekhez, és az igazság cselekedeteit cselekszik. Ez pozitív és aktív dolog!

Isten családtagjainak ismertetőjele az is, hogy nem szeretik a világot (2,15). Fölismerték, hogy a világ olyan rendszer, amit az Istennek ellenszegülő ember épített fel, és hogy aki ennek a világnak a barátja, az automatikusan Isten ellenségévé válik.

Végül a keresztyének hitük által legyőzik a világot (5,4). A mulandó dolgok látszatvilágán túllátnak azokra a dolgokra, amelyek örökkévalók!

1Jn 4. 2 Erről ismeritek meg az Isten Lelkét: amelyik lélek Jézust testben megjelent Krisztusnak vallja, az Istentől van;
1Jn 5. 1 Mindaz, aki hiszi, hogy Jézus a Krisztus, Istentől született, és mindaz, aki szereti a szülőt, azt is szereti, aki tőle született.
1Jn 5. 2 Abból ismerjük meg, hogy szeretjük Isten gyermekeit, ha szeretjük Istent, és megtartjuk az ő parancsolatait.
1Jn 5. 4 Mert minden, ami Istentől született, legyőzi a világot, és az a győzelem, amely legyőzte a világot, a mi hitünk. 


November 03  Az ÚR ismeri az övéit

"Az Isten által vetett szilárd alap azonban megáll, amelynek pecsétje ez: »Ismeri az Úr az övéit, és hagyja el a gonoszt mindenki, aki az Úr nevét vallja!«" 2Timóteus 2,19

Már az apostol idejében sok volt a zűrzavar a hitélet területén. Két férfi például annak idején azt a sajátos tant terjesztette, hogy már megtörtént a hívők feltámadása! Számunkra az ilyen vélekedés képtelenségnek látszik. Akkor azonban olyan komolyan vették, hogy ezzel nem egy ember hitét összezavarták. És itt természetesen fölmerül a kérdés: „Egyáltalában keresztyén volt ez a két férfi?"

Ugyanezzel a kérdéssel kell ma is gyakran szembenéznünk. Egy ismert lelkész például tagadja a szűztől születést. Egy teológiai professzor azt állítja, hogy a Bibliában nyilvánvaló tévedések találhatók. Vagy egy egyetemi hallgató állítja, hogy kegyelemből hit által váltatott meg, de azért szigorúan ragaszkodik a szombat megszenteléséhez, és azt mondja, hogy az szükséges az üdvösséghez. Vagy egy üzletember meggyőzően tudja elmondani megtérése történetét, mégis benne marad egy közösségben, ahol bálványokat imádnak, és azt tanítják, hogy az üdvösség elnyerésének feltétele bizonyos cselekedetek megtétele, és hogy a közösség vezetője mind hitbeli, mind erkölcsi kérdésekben tévedhetetlen. Valóban igazi keresztyének az ilyen emberek?

Egészen őszintén: vannak esetek, amikor nem tudhatjuk teljes bizonyossággal, hogy egy ember hite valódi-e, vagy csak képmutatás. Az igazi és a hamis között, a fehér és a fekete között szürke határsáv van. Mi nem lehetünk teljesen biztosak, csak Isten tud bizonyosat!

De amiben teljesen bizonyosak lehetünk még ebben a bizonytalanságokkal teli világban is, az az Isten alapja. Amit Ő épít, az erős és szilárd. Sőt, ezen az alapon pecsét is van, és ezen a pecséten két feliratot látunk. Az egyik az isteni oldalt ábrázolja ki, a másik az emberi oldalt. Az egyik felvilágosítás, a másik követelés.

Az isteni oldal az, hogy ismeri az Úr az övéit! Tudja, kik azok, akik igazán az övéi, még ha magatartásuk nem is mindig olyan, amilyennek lennie kellene. Másfelől viszont átlát a képmutatókon, akik ugyan sokat beszélnek kifelé a hitről, de nincs bennük igazi tartalom. Lehet, hogy mi nem tudjuk megkülönböztetni a juhokat a bakoktól, de Isten megkülönbözteti őket egymástól.

Az emberi oldal az, hogy aki az Úr nevét vallja, az hagyja el a gonoszt! Vallástételének hitelességét ilyen módon tudja az ember bizonyítani. Aki azonban megmarad a bűnben, az elveszti hitelét, amikor azt állítja, hogy ő keresztyén.

Az Úr ismeri az övéit. És mindazok, akik azt állítják, hogy ők az Úréi, ezt azzal bizonyíthatják mások előtt, hogy határozottan szakítanak a bűnnel.


November 02  Csüggedés ellen

"Ezért, szeretett testvéreim, legyetek szilárdak, rendíthetetlenek, buzgólkodjatok mindenkor az Úr munkájában, hiszen tudjátok hogy fáradozásotok nem hiábavaló az Úrban." 1Korintus 15,58

Biztos találkoztunk már olyan emberrel, aki az Úrért való szolgálatában annyira elcsüggedt, hogy mindent föl akart adni. Fölteszem, hogy közülünk is a legtöbben álltak már ilyen kísértés előtt. Ezért ma szeretnék bemutatni négy bibliai szakaszt, amelyek egy időben számomra nagy biztatásul szolgáltak, és megőriztek attól, hogy mindent föladjak.

Az első: „Én azonban azt mondtam: hasztalan fáradoztam semmiért, hiába pazaroltam erőmet. De az Úrnál van az én ügyem, és munkám jutalma Istenemnél" (Ézs 49,4). - Vannak az életben pillanatok, amikor úgy látjuk, hogy az Úrért való sokévi szolgálat, minden munkánk hiábavaló volt. Pedig nem így van! Igeversünk biztosít minket arról, hogy Isten igazságossága gondoskodik majd megjutalmazásunkról. Mert amit valaha is az Úrért tettünk, az nem volt hiábavaló.

A második igeszakasz Ézsaiás 55,10-11: „Mert ahogyan az eső és a hó lehull az égből, és nem tér oda vissza, hanem megöntözi a földet, termővé és gyümölcsözővé teszi, magot ad a magvetőnek és kenyeret az éhezőnek, ilyen lesz az én Igém is, amely számból kijön: nem tér vissza hozzám üresen, hanem véghezviszi, amit akarok, eléri célját, amiért küldtem." - Ezzel biztosítja Isten azokat, akiknek feladata, hogy Isten élő Igéjét hirdetik, hogy munkájuknak meglesz a maga eredménye. Isten garantálja azt. Nincs abszolút kudarc, Igéje ellenállhatatlan! Ahogy a földi hadseregek tehetetlenek az esővel és a hóval szemben, ugyanúgy a démonok vagy emberek minden serege sem tudja feltartóztatni Isten Igéjét abban, hogy eláradjon és drámai változást hozzon az emberek életébe. Mi a győztes oldalán állunk!

Az Újszövetségben is vannak bátorító Igék: „Aki titeket befogad, az engem fogad be, és aki engem fogad be, az azt fogadja be, aki elküldött engem" (Mt 10,40). - Rád förmedtek-e már azért, mert magadat keresztyénnek vallottad? Vagy megvetettek, kicsúfoltak és bántalmaztak ezért? Becsapták-e már az ajtót az orrod előtt? Nos, ne vedd mindezt személyed ellen irányulónak. Ha az emberek elutasítanak téged, akkor valójában az Urat utasították el maguktól. Ahogy az emberek veled bánnak, ugyanúgy bánnak az Úrral. Milyen csodálatos ily szorosan összekötve lenni Isten Fiával!

Végül pedig természetesen itt van a mai igeversünk. Közvetlenül előtte Pál a feltámadás valóságáról beszélt. A síron túl vár az örök dicsőség. Ekkor jutalmat nyerünk majd mindazért, amit itt az Úr nevében tettünk. És kiderül, hogy egyetlen szeretetteljes szolgálat sem volt gyümölcstelen vagy hiábavaló.


November 01 Alkalmas és alkalmatlan időben

„Reggel fogj a magvetéshez, és ne pihentesd a kezed este sem, mert nem tudod, melyik sikerül: ez vagy amaz, vagy mind a kettő egyaránt jó lesz." Prédikátor 11,6

Sohasem tudhatjuk, Isten hogyan és mikor használja fel szolgálatunkat. Használjunk fel fáradhatatlanul minden kínálkozó alkalmat. Az Úr gyakran éppen olyankor munkálkodik, amikor mi nem is várjuk. Ő végtelen sok úton és módon tudja hatását kifejteni.

Egy hívő keresztyén tengerész például, aki a haditengerészet egyik repülőbázisán szolgált, egyszer barátjával egy hangár sarkánál beszélgetett, és bizonyságot tett neki hitéről. Egy harmadik tengerész, aki a sarok mögött állt, s akit a másik kettő nem vett észre, véletlenül meghallotta az evangéliumot, egy csapásra fölismerte bűnös voltát, és teljes őszinteséggel megtért Istenhez.

Egy prédikátor, aki tulajdonképpen az új terem akusztikáját akarta csak kipróbálni, erős hangon elmondta a János 1,29-ből: „Íme, az Isten Báránya, aki hordozza a világ bűnét." Akkor azt hitte, ezt nem hallja senki. Ezért még egyszer elismételte ezeket a minden időkben érvényes szavakat, amelyeket Keresztelő János Jézus megpillantásakor mondott. Lent a terem teljesen üres volt, de egy munkást, aki éppen a karzaton dolgozott, szíven talált az Ige, és imádságban odafordult Isten Bárányához, akitől bűnbocsánatot és új életet kapott.

Egy amerikai bibliaiskolai tanár egy párizsi pályaudvaron beszélgetett egy amerikai turistával. (Mindketten az USA ugyanabból a városából valók voltak, úgyszólván egymás szomszédságában laktak.) A fiatal turista bosszankodott, hogy ilyen közvetlenül szólították meg őt, és ezt mondta: „Azt gondolja talán, hogy itt, Párizsban, a vasútállomáson megmentheti a lelkemet?" A bibliaiskolai tanár azt felelte: „Nem, én magát egyáltalában nem tudom megmenteni. Az viszont nem véletlen, hogy mi itt találkoztunk. Úgy gondolom, hogy Isten beszélni akar magával, maga pedig jól teszi, ha hallgat rá." A következő napokban ezt a fiatalembert egy másik amerikai hívő keresztyén autóján elvitte Bécsig. Útközben ez a férfi is bizonyságot tett a hitéről. Amikor a fiatalember ismét visszatért az USA-ba, ugyanaz a férfi meghívta őt egy keresztyén táborba, Colorado államba. Látogatásának utolsó napján a fiatalember elgondolkozva állt az úszómedence szélén. Hamarosan csatlakozott hozzá egy másik vendég, aki beszélni kezdett neki az Úrról, és végül nagy örömmel tapasztalta, hogy a fiatalembert az Úrhoz tudta vezetni. Sok év elteltével a bibliaiskolai tanárnak bemutattak egy komoly fiatal keresztyént. A férfi neve ismerősnek tűnt előtte: ő volt az a turista, akivel annak idején a párizsi pályaudvaron beszélgetésbe elegyedett.

Mindebből levonhatjuk a magunk számára azt a tanítást, hogy reggeltől estig kell buzgón dolgoznunk Krisztusért, alkalmas és alkalmatlan időben.

 


Október 31 Gyermek nevelés

"A bölcs fiú örömöt szerez apjának, az ostoba fiú azonban szomorúsága anyjának." Példabeszédek 10,1

Tulajdonképpen mitől is függ az, hogy egy fiú bölcs vagy ostoba lesz? Milyen tényezők befolyásolják azt, hogy János vagy Júdás lesz belőle?

Nyilván fontos az, hogyan nevelik őt a szülők. Ehhez tartozik a Szentírás alapos megismertetése. Nem lehet eléggé hangsúlyozni, milyen tisztító hatása van Isten Igéjének.

Ide tartozik az imádság által megerősített szülői ház is. Egy híres evangélista édesanyja abban látta fia megőriztetését minden erkölcsi és tanbeli gonosztól, hogy „sebesre horzsolta térdét" az érte mondott imádságban.

Ide tartozik a szigorú fegyelem, amely által a gyermek megtanul engedelmeskedni. Igaz ugyan, hogy ma hangos tiltakozásokat hallunk a szigorú büntetésekkel szemben, de a túlzott engedékenység miatt több ember élete futott már zátonyra, mint a vessző használata következtében (lásd Péld 13,24; 23,13-14).

Szükséges azonban a gyermeknek megadni a biztonságot, hogy szeretik őt! Még a büntetésnek is szeretetből kell fakadnia, nem pedig dühből.

A jó neveléshez tartozik továbbá, hogy a szülők élő példái legyenek annak, amit vallanak. (A képmutatás nagyon gyakran lett már botránykő a keresztyén szülők gyermekeinek életében.)

Ezenkívül szerepe van a gyermek akaratának is. Ha már elhagyta a szülői házat, szabaddá lesz, és maga hozhatja meg a döntéseit. És gyakran megtörténik, hogy gyermekek, akik ugyanabban a családban, ugyanolyan föltételek között nőttek fel, egészen különböző irányban fejlődnek.

Tudomásul kell vennünk, hogy a legtöbb ember maga akar ízelítőt venni a világból, és hogy a legtöbb ember jobban szeret a maga tapasztalataiból tanulni - még ha ez sokszor szennyes is -, ahelyett, hogy mások tanácsára hallgatna.

Bölcs szülők nem kényszerítik gyermeküket a Krisztusról szóló bizonyságtételre. Ha a gyermekek szívesen, saját akaratukból jönnek az Úrhoz, akkor bátorítják őket. De ha olyan sokáig beszélik rá őket, hogy végül nem őszinte bizonyságtétel hangzik el tőlük, akkor később sokkal nehezebb igazán megnyerni őket Jézus Krisztus számára.

De mi történik akkor, ha a keresztyén szülők mindent megtettek annak érdekében, hogy gyermeküket az Úr félelmében neveljék, és mégis azt kell látniuk, hogy gyermekük később hit dolgában hajótörést szenved? Ilyenkor elsősorban arra kell gondolniuk, hogy az utolsó fejezet még nincs megírva! Sokan imádkoztak komolyan tovább, és minden ajtót nyitva tartottak, s még megérhették, hogy a „tékozló fiú hazatért". Más esetekben a szülők imádsága csak akkor nyert meghallgatást, mikor Ők már hazatértek az Úrhoz.

Október 30. Igazságban járás

„Nincs nagyobb örömöm annál, mint amikor hallom, hogy az én gyermekeim az igazságban járnak," 3János 1,4

János apostol nyilván ismerte azt az örömöt, amit akkor érzünk, ha személyesen megnyertünk valakit Isten számára. Végtelen boldogságot jelent, ha valakit az Úr Jézushoz vezethetünk. János számára azonban még ennél is nagyobb öröm volt az, amikor látta, hogy hitben gyermekei növekedtek, és állhatatosan megmaradtak az Úr mellett.

Dr. M. R. DeHaan írta: „Szolgálatomban volt egy olyan időszak, amikor gyakran mondogattam: »A keresztyén ember legnagyobb öröme, ha valakit Jézus Krisztushoz vezethet.« Az évek során azonban megváltozott ezzel kapcsolatos véleményem... Hiszen oly sokan voltak, akik fölött először örültünk, amikor bizonyságot tettek, akik azonban hamarosan elbuktak, és fekve maradtak az útszélen. Akkor örömünket mély szomorúság és gond váltotta fel. De ha évekkel később visszatérek valamelyik helyre, és látom, hogy az egykor megtértek hogyan növekedtek a kegyelemben és jutottak előbbre az igazságban - nos, ez a legnagyobb öröm."

Mikor LeRoy Eimset megkérdezték, mi okozza az életben a legnagyobb örömöt, azt felelte: „Az, ha az az ember, akit Jézus Krisztushoz vezettünk, belsőleg növekszik, és az Úrnak odaadó, gyümölcstermő, érett tanítványává fejlődik, aki másokat is Krisztushoz vezet, és segíti is őket a hitélet útján."

Nincsen abban semmi csodálatos, hogy ez adja a legnagyobb örömöt. Mert a szelleminek éppenséggel megvannak a párhuzamai a természetes életben. Nagy öröm, ha gyermek születik, de belsőleg nyugtalanít a kérdés: „Mi lesz ebből a gyermekből?" Milyen boldogok azután a szülők, ha gyermekük felnövekszik és kiváló jellemű, rendkívül tehetséges felnőtté lesz. Ezt olvassuk már a Példabeszédek 23,15-16-ban is: „Fiam, ha bölcs a szíved, örül az én szívem is. Vigad a bensőm, ha ajkad őszintén szól."

Mindebből azt a gyakorlati tanítást vonhatjuk le, hogy sohase érjük be a felszínes szolgálattal. Ha olyan hitbeli gyermekeket szeretnénk, akik az igazságban élnek, akkor nekünk is készségesen oda kell áldoznunk értük életünk egy részét, és ez megkívánja tőlünk, hogy imádkozzunk értük, tanítsuk, bátorítsuk, tanácsoljuk és intsük őket.

 


Október 29  Bezárod a szíved?

"Aki pedig világi javakkal rendelkezik, de elnézi, hogy a testvére szükséget szenved, és bezárja előtte szívét, abban hogyan lehetne az Isten szeretete?" 1János 3,17

Orvosi körökben elképzelhetetlen, hogy valaki feltalálná a rák gyógyszerét, és ne közölné ezt a világ valamennyi rákos betegével. Ha ezt a tudást megtartaná magának, az embertelenség lenne!

János apostol hasonló képet tár elénk a szellemi élet területéről. Itt van egy ember, bizonyságtevő keresztyén, aki tekintélyes vagyont gyűjtött össze magának. Luxusban és nagy kényelemben él. Körülötte ott van a világ, tele óriási szellemi és anyagi nyomorúsággal. Emberek milliói még sohasem hallották az evangéliumot. Sötétségben, babonákban és reménytelenségben élnek. Közülük sokan éheznek, háborúk és természeti katasztrófák sújtják őket. A gazdag ember egyszerűen keresztülnéz ezeken a szükségeken. Képes elereszteni a füle mellett a szenvedő emberiség jajgatását és sóhajtozását. Tudna segíteni, ha akarna, de inkább megtartja a pénzét.

János apostol nyíltan megkérdezi: az ilyen emberben „hogyan lehetne az Isten szeretete"? Természetes: nem lakik benne Isten szeretete. És akkor kételkedünk abban, hogy az ilyen ember hívő-e?

Ez nagyon komoly dolog. Általában a mai gyülekezetek ünneplik a gazdag embert, meghívják a gyülekezet véneinek körébe, bemutatják őt a látogatóknak. Az az általános alapelv uralkodik: "Jó dolog gazdag keresztyéneket látni." János azonban megkérdi: „Ha ő valóban keresztyén, hogyan képes ragaszkodni fölösleges gazdagságához, amikor oly sokan kiáltanak kenyér után, és halnak éhen?"

Szerintem ez a mai igeversünk arra kényszerít bennünket, hogy válasszunk a két út között. Vagy visszautasítjuk János egyenes, világos szavait, elnémítjuk a lelkiismeretünk hangját, és elítéljük azt, aki ilyen üzenetet merészel hirdetni nekünk, vagy pedig alázatosan elfogadjuk az Igét, és gazdagságunkat arra használjuk, hogy azzal szükségbe jutott testvéreinken segítsünk, és így tiszta lesz a lelkiismeretünk. Az a hívő ember, aki beéri szerény életmóddal, úgyhogy mindazt, ami e fölött van, az Úr munkájára fordítja, békességben élhet Istennel és ínségben levő testvéreivel.

 


Október 28 Örömbetét

„Van, aki bőven osztogat, mégis gyarapszik, más meg szűken méri a járandóságot, mégis ínségbe jut." Példabeszédek 11,24

A Szent Szellem itt egy drága titkot közöl velünk. Ellenkezik ez mindazzal, amit elvárnánk, és mégis újra meg újra igaznak bizonyul. Ez a titok a következő: minél többet adsz, annál többed van! Minél többet halmozol fel, annál kevesebbed lesz. A nagylelkűség megsokszorozódik. A szűkmarkúság viszont szegénységet hoz. Mifelénk van egy közmondás: „Amit kiadtam, az enyém volt, amit magamnak megtartottam, azt elvesztettem, amit elajándékoztam, az az enyém."

 Ez természetesen nem jelenti azt, hogy ugyanabban a „pénznemben" aratunk, amelyben vetettünk, sem azt, hogy a hűséges sáfár anyagi értelemben gazdagszik meg. Az azonban meglehet, hogy pénzt vet, és megtért lelkeket arat. Vagy kedvességet vet, és barátokat arat. Vagy együttérzést vet, és szeretetet arat.

 A nagylelkű ember olyan jutalmat nyer, amilyent mások nem ismerhetnek. Kinyitja például az éppen most érkezett levelét, és megtudja belőle, hogy a pénzadomány, amit elküldött, éppen a kellő időpontban, és pontosan megfelelő összeggel segített valamilyen nyomasztó szükségben. Megtudja, hogy a könyv, amit egy fiatal hívő számára vásárolt, egy ember életének irányát gyökeresen megváltoztatta. Megtudja, hogy a szívesség, az Úr Jézus nevében, egyik szeme lett az események egész láncolatának, amelyek végül egy ember megmentéséhez vezettek. És ezért kimondhatatlanul boldog. Sohasem cserélne olyasvalakivel, akinek látszólag többje van, mint neki.

 Ennek az igazságnak a másik oldala az, hogy a felhalmozás mindig szegénységhez vezet. Sohasem lelhetjük igazi örömünket abban a pénzben, amely a bankban pihen. Lehet, hogy hamis biztonságérzetre csábít bennünket, de nem adhat igazi és maradandó örömet. Az a kamat, amit az ilyen pénz hozhat, semmi ahhoz a nagy örömhöz képest, amit érez az ember, ha pénzét Jézus Krisztus céljaira fordítja, és megtudja, hogy embertársai áldására lett. Aki többet tart meg magának, mint amennyi szükséges, annak lehet, hogy nagy összegű bankbetétje van, de csak egy kicsi örömbetéte ebben az életben, és még ennél is kevesebb java a „mennyei bankban".

 Mai igeversünk célja, hogy isteni kihívás elé állítson bennünket. Az Úr ezt mondja nekünk: „Próbáld ki te magad is! Bocsásd rendelkezésemre kenyereidet és halaidat. Jól tudom, hogy azokat voltaképpen saját ebédedre szántad. De ha átadod nekem, akkor bőségesen elég lesz neked is, és még rajtad kívül más emberek ezreinek. És gondolj csak arra, amit akkor érzel, amikor tudod, hogy én a te ebédedet használtam fel egy tömeg táplálására."

 Atyám, dicsőítelek isteni bölcsességedért, amellyel nemcsak meglátod vétkeimet, hanem Krisztusban engesztelést szereztél minden bűnömre, hogy megszabadíts mardosásuktól, és ezt már akkor megtetted értem, mielőtt én egyáltalában bűneim tudatára ébredtem volna.


Október 27 Egyenlőek Isten előtt

„Krisztusban tehát nincs zsidó, sem görög, nincs szolga, sem szabad, nincs férfi, sem nő, mert ti mindnyájan egyek vagytok a Krisztus Jézusban." Galata 3,28

A vers kulcsszavai: „Krisztus Jézusban". Ez leírja helyzetünket, azaz, hogy mik vagyunk Isten szemében. Itt nem a mindennapi életünkről van szó, tehát nem arról, hogy mik vagyunk önmagunkban, vagy abban a társadalomban, amelyben élünk.

Ez a vers tehát azt mondja, hogy Isten előtt nincsen sem zsidó, sem görög. Mind a hívő zsidó, mind a hívő pogány Krisztus Jézusban van, és ezért Isten színe előtt mindketten a teljes kegyelem helyzetében állnak. Egyiknek sincs kiváltsága a másikkal szemben. Ez azonban nem jelenti azt, hogy a testi vagy a vérmérsékleti különbségek egyszerűen megszűnnek.

Krisztusban nincsen sem rabszolga, sem szabad. A rabszolgát Jézus Krisztus személye és váltságműve által éppúgy elfogadja Isten, mint a szabad embert. Ugyanakkor a mindennapi életben megmaradnak a társadalmi különbségek.

Krisztus Jézusban ugyanígy nincs sem férfi, sem nő. A hívő nő éppolyan tökéletes Krisztus szemében, megigazultan ingyen kegyelemből - mint a hívő férfi. És mindkettőjüknek egyformán szabad a menetelük Isten színe elé.

Ezt az Igét nem szabad a mindennapi életre erőszakolni. Megmarad a nemi különbség - vannak férfiak és vannak nők. És az ebből adódó szerepek megmaradnak - az apáé és az anyáé. Az Isten által rendelt különböző tekintély és alárendeltség is megmarad - a férfi megmarad a család fejének, az asszony pedig a maga alárendeltségében férjével szemben. Az Újszövetség különbséget tesz a férfi és nő gyülekezeti szolgálatában is (lásd 1Tim 2,8-12; 1Kor 14,34-35). Akik úgy érvelnek, hogy a gyülekezetben nem lehet különbség a férfiak és nők között, azok a most említett igehelyeket átértelmezik; vagy kétségbe vonják a Szent Szellemtől ihletett voltát.

Itt a következőket kell megértenünk: ami az Isten előtti helyzetet illeti, megszűntek a faji, társadalmi és nemi különbözőségek. A mindennapi életben azonban mindezek fennállnak. Azt is be kell látnunk, hogy ezeknek a megkülönböztetéseknek semmi közük nincs a kisebbrendűséghez. A pogány, a rabszolga, a nő semmivel sem ér kevesebbet, mint a zsidó, a szabad vagy a férfi. Sok tekintetben még fölül is múlhatják őket. Ezért ahelyett, hogy Isten teremtésének és gondviselésének rendjét megkísérelnénk átírni, inkább fogadjuk el hálával ezt a rendet.

Október 26. Jövevények

„Szeretteim, kérlek titeket, mint jövevényeket és idegeneket: tartózkodjatok a testi vágyaktól, amelyek a lélek ellen harcolnak." 1Péter 2,11

Péter apostol emlékezteti olvasóit arra, hogy itt a földön tulajdonképpen idegenek, nincs polgárjoguk! Olyan emlékeztetés ez, amelyre ma nagyobb szükségünk van, mint valaha. (Jövevények vagy zarándokok azok, akik átutazóban vannak egyik országból a másikba. Az az ország, amelyen éppen átmennek, nem a sajátjuk: külföldiek. Csak az az igazi hazájuk, amely felé tartanak.)

A jövevény ismertetőjele sokszor a sátor. Ha arról olvasunk, hogy Ábrahám, Izsák és Jákób sátrakban lakott, akkor ezen azt kell értenünk, hogy Kánaánt még idegen országnak tekintette (noha Isten nekik ígérte). Ábrahám „szükséglakásban" élt, mert „várta azt a várost, amelynek szilárd alapja van, amelynek tervezője és alkotója az Isten" (Zsid 11,10). A zarándok sehol sem telepszik meg otthonosan. Mindig úton van.

S mert az útja hosszan tart, kevés útipoggyászt visz magával. Nem engedheti, hogy sok terhe legyen. Mindent el kell vetnie magától, ami mozgási szabadságát gátolja.

A zarándok további ismertetőjele, hogy különbözik az ország lakóitól. Nem alkalmazkodik azok életstílusához, szokásaihoz. A keresztyén zarándok számára ez azt jelenti, hogy komolyan veszi Péter intését, és tartózkodik „a testi vágyaktól, amelyek a lélek ellen harcolnak". Nem engedi, hogy a környezete befolyásolja és alakítsa jellemét. Noha a világban él, de nem ebből a világból való. Idegen országon vonul keresztül anélkül, hogy átvenné annak erkölcseit és értékítéleteit.

Amikor a zarándok ellenséges vidéken halad át, gondosan ügyel arra, hogy össze ne barátkozzék az ellenséggel.

A keresztyén zarándok ellenséges országon megy át. Ez a világ nem adott a mi Urunknak mást, csak egy keresztet és egy sírhelyet. Aki ilyen világgal barátkozik, ezzel elárulja a mi Urunkat, Jézust. Krisztus keresztje elszakította mindazokat a kötelékeket, amelyek valaha is ehhez a világhoz kötöttek. Nem vágyakozunk e világ tetszésére, de nem félünk az ítéletétől sem.

Az úton levő zarándokot erősíti az a tudat, hogy a mindennap megtett útszakasz közelebb viszi hazájához. Tudja, hogy egyszer majd célhoz ér, és akkor nagyon gyorsan elfelejt minden földi fáradságot és veszélyt.


Október 25 Hű barátunk

„Van olyan barát, aki ragaszkodóbb a testvérnél." Példabeszédek 18,24b

Az Úr Jézus barátsága olyan téma, amely meleg visszhangra talál mindenütt Isten gyermekei között. Amikor a földön élt, kinevették mint a „vámszedők és bűnösök barátját" (Mt 11,19), a keresztyének azonban vállalták ezt a gúnynevet, és megtisztelő címmé változtatták.

Mielőtt Urunk a keresztre ment volna, tanítványait „barátai"-nak nevezte. Azt mondta: „Ti barátaim vagytok, ha azt teszitek, amit én parancsolok nektek. Többé nem mondalak titeket szolgáknak, mert a szolga nem tudja, mit tesz az ura. Titeket azonban barátaimnak mondalak, mert mindazt, amit hallottam az én Atyámtól, tudtul adtam nektek" (Jn 15,14-15).

Egyik legkedvesebb énekünk is így szól: „Ó, mily hű barátunk Jézus."

Miért kelt bennünk az Úr Jézus felkínált barátsága oly sajátos visszhangot? Talán elsősorban azért, mert sok ember magányos. Lehet, hogy sokan veszik körül, de azok nem barátai. Sokszor ez a helyzet sok idős embernél, akik túlélték legtöbb barátjukat.

A magány pedig borzalmas. Károsan hat az ember szellemi, lelki és testi egészségére is. Felőrli ellenálló erejét, megfosztja az életkedvtől. Gyakran közönyössé, sőt kétségbeesetté teszi az embert, úgyhogy végül kész belemenni valamilyen bűnbe, vagy értelmetlen kalandba. Az ilyen emberek számára az Úr Jézus barátsága olyan, mint a gyógyító balzsam.

A másik oka annak, hogy az Úr Jézus barátságát oly nagyra értékeljük, az a tény, hogy Ő sohasem hagy cserben bennünket. Földi barátainkban gyakran csalódunk, vagy lassan eltűnnek az életünkből, Ő azonban hűségesnek és állhatatosnak bizonyul.

Ha barátaim mind el is hagynának,
s gyűlöletté válnék szeretetük, 
Uram, Te akkor is mellettem maradsz, 
a Tieidnek Te vagy mindenük!

Az Úr Jézus az a Barát, aki közelebb áll hozzánk, mint vér szerinti testvérünk. Olyan barát, aki mindenkor szeret (Péld 17,17).

Az a tény, hogy az Úr test szerint nincs jelen közöttünk, nem jelent akadályt barátsága megnyilvánításán. Igéje által szól hozzánk, mi pedig imádságban beszélünk Ővele. Egész gyakorlati módon mellettünk van, mint olyan barát, akire szükségünk van. És így hallgatja meg imádságunkat is:

Uram, Jézus nyisd meg a szemem, 
engedd jobban látnom, 
hogy Te vagy nekem a Valóság 
ezen a világon! 
Te mindenütt jelenvaló, 
hadd nézzelek hittel Téged 
mindenkinél jobban! 
Te légy hozzám legközelebb, 
számomra a legkedvesebb, 
szívem Érted dobban!

 


Október 24 - Tűz tava

„Ha valakit nem találtak beírva az élet könyvébe, azt a tűz tavába vetették." Jelenések 20,15

A pokol, mint téma, mindig nagy ellenállást kelt az ember szívében. Ez többnyire ebben a kérdésben jut kifejezésre: „Hogyan engedheti meg a szeretet Istene az örök kárhozatot?'

Ha erre a kérdésre Pál apostol felelt volna, valószínűleg először ezt mondta volna: „Ki vagy te egyáltalában, hogy Istennel vitatkozni merészelsz?" Vagy: „Isten igaz, még ha minden ember hazug is." Ez azt jelenti: a teremtménynek valóban nincs joga arra, hogy a Teremtőnek kérdéseket tegyen föl. Ha Isten megengedi, hogy legyen örök kárhozat, erre nyilván oka van! Nekünk viszont nincs jogunk arra, hogy megkérdőjelezzük akár a szeretetét, akár az igazságosságát. De éppen elég információt találunk a Bibliában, amelyek erre vonatkoznak.

Először is az örök tűz nem az ember, hanem az ördög és angyalai számára készült (lásd Mt 25,41).

Azután azt is tudjuk, hogy Isten nem akarja, hogy bárki is elvesszen, hanem hogy mindenki megtérjen (lásd 2Pt 3,9). Ha valaki a pokolra jut, az fájdalmat jelent Isten számára.

Mindezeket a problémákat az ember bűne okozza. Isten szentsége és igazságossága megköveteli, hogy a bűn elnyerje büntetését. Isten rendelése így szól: „Annak a léleknek kell meghalnia, aki vétkezik" (Ezék 18,4). Ez az isteni magatartás a bűnnel szemben!

Isten ezzel elintézettnek is tekinthetné az ügyet: az ember vétkezett, tehát meg kell halnia.

De itt lép közbe Isten szeretete: hogy az ember ne vesszen el mindörökké, elment a legvégsőkig, hogy utat készítsen az üdvösséghez. Elküldte egyszülött Fiát a földre, hogy a bűnös ember helyett meghaljon, és így Ő fizessen az ember bűnéért.

És most Isten ingyen ajándékaképpen örök életet ad mindazoknak, akik bűneiket megbánják, és az Úr Jézus Krisztusban hisznek. De senkit sem üdvözít saját akarata ellenére. Mindenkinek magának kell döntenie életének útja felől.

Isten nem tehetett többet! Ha viszont az ember elutasítja a felkínált ingyen kegyelmet, akkor nincs számára más lehetőség. A kárhozat azok tudatos döntése, akik nem akarnak a mennybe jutni!

Ha tehát Istent vádoljuk azért, hogy örök kárhozatot enged meg, akkor igazságtalanok vagyunk. Akkor nem vesszük figyelembe azt, hogy Isten a legkedvesebbjét, egyszülött Fiát küldte le a mennyből, hogy az ember sohase legyen kénytelen elszenvedni a tüzes tó örök gyötrelmét.

Mt.25.41 „Akkor szól a bal keze felől állókhoz is: Menjetek előlem, átkozottak, az ördögnek és angyalainak elkészített örök tűzre.


 

Október 23 - Csak Jézus


„(A Szent Szellem) nem önmagától szól, hanem azokat mondja, amiket hall, és az eljövendő dolgokat is kijelenti nektek. Ő engem fog dicsőíteni, mert az enyémből merít, és azt jelenti ki nektek." János 16,13b-14

Amikor az Úr Jézus azt mondta, hogy a Szent Szellem nem önmagától szól, ezzel nem azt akarta mondani, hogy Ő soha semmit nem említ majd önmagáról, inkább azt, hogy a Szellem nem saját tekintélye alapján, és az Atya Istentől függetlenül szól. Ezt a következő szavak még jobban kifejtik: „...azokat mondja, amiket hall". Azaz: nem saját kezdeményezése alapján beszél.

A Szent Szellem egyik legfőbb feladata ugyanis, hogy Krisztust dicsőítse! Az Úr Jézus ezt mondja: „Ő engem fog dicsőíteni, mert az enyémből merít, és azt jelenti ki nektek."

Azaz: amikor olyan szavakat hallunk, amelyek az Úr Jézus dicsőségét hirdetik, akkor bizonyosak lehetünk benne, hogy ezeket a Szent Szellem ihlette. Másfelől viszont: ha olyan beszédet hallunk, amelyben az előadók inkább magukat állítják a középpontba, mint az Urat, akkor bizonyosak lehetünk afelől, hogy ezek megszomorítják a Szent Szellemet. Mert Ő nem lehet egyszerre Jézus, és a szónok nagyságának a tanúja.

C. H. Mackintosh mondotta: „A valóban mély szellemi tanítást mindig az jellemzi, hogy Jézus Krisztust ábrázolja ki. Ő lesz az ilyen tanítás vörös fonala, tartalma. A Szent Szellem témája az Úr Jézus. Őróla örömmel beszél Isten Szelleme. Ha tehát valaki a Szent Szellem ereje által szolgál, akkor beszéde sokkal inkább Jézusról szól, mint bárki vagy bármi másról... a Szent Szellem egyetlen célja... hogy Jézus Krisztust állítsa az előtérbe."

Ebben az összefüggésben kell felülbírálnia az evangéliumi világnak azt a gyakorlatot, hogy ha vendég evangélistát hívnak, mindig szinte túlzó tisztelettel sorolják fel annak tisztségeit és címeit. Képtelenség valakit agyondicsérni, és azután elvárni tőle, hogy a Szent Szellem ereje által hirdesse az Igét!

A keresztyén irodalomnak is fontos próbaköve, hogy az Úr Jézust dicsőítik-e a könyvek. Olvastam egyszer egy könyvet a Szent Szellem személyéről és munkájáról. Először nagyon különösnek találtam, hogy a szerző láthatóan nagyobb teret szentelt annak, hogy Krisztus erkölcsi kiválóságait írja le, mint ahogy a Szent Szellemről beszéljen. De azután beláttam, hogy a szerző pontosan így adott helyes látást a Szent Szellem személyéről és munkájáról.

Jim Elliot írta naplójában: „Ha az emberek teljesek volnának Szent Szellemmel, akkor nem írnának könyveket erről a témáról, hanem csak arról a személyről, akinek kijelentésére a Szent Szellem eljött. Isten témája a Krisztussal való foglalkozás, nem pedig a Szellemmel való teljesség."

 

 


Október 22 -  Add tovább!

"Józsué, Nun fia pedig megtelt bölcs szellemmel, mert Mózes reá helyezte kezét. Izráel fiai hallgattak is rá, és úgy cselekedtek, ahogy az Úr megparancsolta Mózesnek." 5Mózes 34,9

Ebből az Igéből az egyik legfontosabb tanulni való az, hogy Mózes már előre kijelölte Józsuét utódjául, mert tudta, hogy az ő szolgálatának hamarosan vége szakad. Ezzel Mózes jó példát adott mindazoknak, akik olyan helyen állnak, ahol szellemileg vezetőknek kell lenniük. Egyesek talán azt gondolják, hogy ez magától értetődő, sajnos azonban az a helyzet, hogy sokan elmulasztják azt, hogy maguk helyett utódot tanítsanak be, és a munkájukat fokozatosan annak adják át. Valamilyen természetes ellenállás ez azzal szemben, hogy mindnyájan pótolhatóak vagyunk!

Olykor probléma ez egy gyülekezeti elöljáró számára. Talán már hosszú évek óta hűségesen szolgál, de közeleg a nap, amikor már nem tud tovább gondot viselni a nyájra. És mégis nehezére esik egy fiatalabbat fölkészíteni arra, hogy egyszer majd átvegye az ő helyét. Vagy a fiatalok tapasztalatlanságát összehasonlítja saját érett voltával, és arra a következtetésre jut, hogy mindnyájan alkalmatlanok. De elfelejti, hogy egykor ő maga is tapasztalatlan volt.

Ugyanilyen nehézségek támadhatnak a missziói mezőkön is. A misszionárius jól tudja, hogy ki kellene képeznie bennszülötteket is arra, hogy vezetők legyenek. De megmagyarázza magának, hogy azok nem tudják olyan jól csinálni, mint ő. És oly sokszor hibáznak... És majd nem jön el annyi ember az összejövetelekre, ha nem ő tartja azt. És egyáltalán, fogalmuk sincs arról, hogyan kell vezetni. Nos, mindezekre az érvekre csak az lehet a válasz, hogy az ilyen misszionáriusnak meg kell tanulnia: ő sem nélkülözhetetlen! Föltétlenül ki kell képeznie bennszülötteket arra, hogy lépésről lépésre átadja nekik a szolgálatát, amíg ő maga teljesen visszavonulhat a munkaterületről. Mindig talál máshol még meg nem munkált szántóföldet. Ezért ő maga nem marad szükségszerűen munka nélkül.

Amikor Józsué Mózes helyébe lépett, az átmenet egészen sima volt. Izráelben nem támadt légüres tér, nem volt „üresjárat" a vezetés terén. Isten ügye nem szenvedett kárt. Ennek mindig így kellene lennie!

Isten minden szolgájának örülnie kellene, ha találnak fiatalabbakat, akik vezetők lehetnek. És a maguk számára kiváltságnak kellene tartaniuk, hogy a fiatalokkal megosszák tudásukat és tapasztalataikat, azután pedig átadják a munkát nekik, még mielőtt saját haláluk kényszerítené erre őket. Ugyanolyan önzetlen magatartást kellene tanúsítaniuk, mint Mózesnek, aki egy másik alkalommal így szólt: „Bárcsak az Úr egész népe próféta volna" (4Móz 11,29).


Október 21 -  Az igazi út

"Menjetek be a szoros kapun! Mert tágas az a kapu, és széles az az út, amely a kárhozatba visz, és sokan vannak, akik azon járnak. Mert szoros az a kapu, és keskeny az az út, amely az életre visz, és kevesen vannak, akik azt megtalálják." Máté 7,13-14

Napjainkban zavarba ejtően sok úttal, felekezettel és kultusszal találkozunk. És mégis: alapjában véve csak kétféle út létezik, és ezekről szól mai Igénk. Az egyik oldalon van a tágas kapu és a széles út, amelyen sokan járnak, és amely a pusztulásba visz. A másik oldalon viszont ott a szoros kapu és a keskeny út, amelyen csak kevesen járnak, amely azonban az életre visz. Valamennyi utat be lehet sorolni vagy az egyik, vagy a másik oldalra. Az ismertetőjel, amely a kettőt megkülönbözteti, csak annyi: az egyik út megmondja az embernek, mit kell tennie, hogy kiérdemelje az üdvösséget, a másik viszont elmondja neki, mit tett Isten, hogy az ember üdvösségét munkálja!

Az igazi keresztyén hit páratlan, mivel felszólítja az embert: fogadja el az örök életet, mint ingyen ajándékot! Minden más vallás azt mondja az embereknek, hogy az üdvösséget bizonyos cselekedetekkel ki kell érdemelnie.

Az evangéliumok elmondják, hogyan végezte el az Úr Jézus Krisztus a művet, amely a megváltásunkhoz szükséges volt. A vallásos rendszerek elmondják az embereknek, mit tegyenek, hogy megváltsák magukat. Olyan cselekedetekről van szó, amiket az embereknek kellene végrehajtaniuk - az evangélium egyetlen tettről ír, amely már megtörtént, ami érvényes mindenkire, aki hittel elfogadja!

Az általános elképzelés az, hogy a jó emberek a mennybe jutnak, a rosszak pedig a pokolba. A Biblia azonban megmutatja nekünk, hogy jó emberek tulajdonképpen egyáltalán nincsenek, és hogy azok, akik a mennybe jutnak, szintén bűnösök, azzal a különbséggel, hogy ők Isten kegyelme által megváltattak! A Jézus Krisztusról szóló evangélium lehetetlenné teszi, hogy büszkélkedjünk. Világosan megmondja, hogy semmit nem tehetünk, amellyel elnyerhetnénk Isten jótetszését, mivel az ember halott bűneiben és vétkeiben. Minden más vallás ezzel szemben az emberi büszkeséget táplálja, mert elhiteti vele, hogy ő maga is tud tenni valamit annak érdekében, hogy önmagát megmentse, vagy legalább valamit ő is „besegíthet" a megváltásába.

Minden hamis vallás olyan „út, amely egyenesnek látszik az ember előtt, de végül a halálba vezet" (Péld 14,12). Az az üdvösség viszont, amit úgy nyerünk el, hogy hiszünk az Úr Jézus Krisztusban, „túl könnyű"-nek tűnik az ember előtt, pedig egyedül ez az az út, amely az életre visz. A valódi keresztyén hitben Jézus Krisztus minden!

Más vallásokban nincs valóságos üdvbizonyosság, mert az ember sohasem lehet biztos abban, hogy elég jót cselekedett-e. Aki azonban Krisztusban hisz, az tudhatja, hogy üdvössége van, mivel nem tulajdon cselekedeteivel szerezte, hanem Krisztus végzett el érte mindent.


Október 20 - Ki megy el?

„Dávid eltikkadt, és azt mondta: Ki hoz nekem vizet a betlehemi kútból, amely a kapunál van?" 1Krónika 11,17

Betlehem Dávid szülővárosa volt. Ismerte annak minden utcáját, a piacteret és a kutat. Csakhogy most a filiszteusok tartották megszállva Betlehemet, Dávid pedig kénytelen volt Adullám barlangjában rejtőzködni. Mikor emberei közül hárman meghallották, hogy megszomjazott egy korty vízre Betlehem kútjából, áttörtek az ellenség őrszemein, és elhozták neki az áhított vizet. A szeretet és hűség e bátor tettétől Dávid annyira meghatódott, hogy nem akarta a vizet meginni, hanem kitöltötte az Úr elé italáldozatul.

Dávid itt az Úr Jézust ábrázolja ki számunkra. Ahogyan Betlehem Dávid városa volt, úgy „az Úré az egész föld, és mindaz, ami benne van". Dávidnak tulajdonképpen a királyi trónon kellett volna ülnie, ehelyett egy barlangban rejtőzött. Urunk az Ő népe megmentéséért jött, ők azonban elutasították és megvetették Őt. Dávidnak a betlehemi kút vize utáni sóvárgását összehasonlíthatjuk Urunk vágyakozásával az emberek után: Ő is szeretne felüdülni az üdvösségre jutott teremtményei láttán, akiket megszabadított a bűnből, saját énjüktől és a világtól.

Dávid három bátor harcosa pedig Krisztus rettenthetetlen katonáihoz hasonlítható, akik kényelmüket, jólétüket és személyes biztonságukat is feláldozzák, hogy fővezérük vágyát kielégítsék. Szerte viszik a jó hírt az egész világon, és azután a megtérteket - jelképesen szólva - a szeretet és odaadás áldozataként ajánlják fel az Úrnak. Dávid meghatottságának az Üdvözítő afeletti öröme felel meg, amikor látja, hogy minden népből és nemzetből hozzá özönlenek a juhai. „Lelki gyötrelmeitől megszabadulva látja őket, és megelégedett lesz" (Ézs 53,11).

Dávidnak nem kellett parancsot adnia katonáinak, nem kellett győzködnie őket, sem hízelegnie nekik. Csak egy kis utalást hallottak, de ez elég volt nekik, hogy cselekedjenek.

És mit tegyünk mi, akik ismerjük, mennyire vágyakozik Krisztus mindazok után, akiket drága vérével megváltott? Missziói iratokat terjesszünk tömegével, és szólítsuk fel az embereket az adakozásra? Nem elég, ha halljuk a kérdést: „Kit küldjek el, és ki megy el nekünk"? Vagy mondjuk ki őszintén, hogy nem vagyunk készek Urunkért megtenni azt, amit Dávid emberei készséggel megtettek vezérükért? De mondhatjuk azt is Jézus Krisztusnak: „Ha intesz, máris parancsnak veszem, Uram"


Október 19 - Neked adom magam

"Mit fizessek az Úrnak a sok jóért, amelyet velem tett? A szabadulásért fölemelem a poharat, és az Úr nevét hirdetem." Zsoltár 116,12-13

Ami lelkünk üdvösségét illeti, semmit nem tehetünk annak érdekében, hogy kiérdemeljük! Isten sohasem fog tartozni nekünk, mi pedig semmiképpen sem viszonozhatunk őneki semmit, mivel az üdvösség a kegyelem ajándéka.

Isten megajándékoz minket az örök élettel, mi pedig az üdvösséget hittel elfogadjuk. Azután hirdetjük az Úr nevét, azaz hálát adunk Neki, és dicsérjük őt kimondhatatlan ajándékáért!

Szabadulásunk után sem tehetünk semmit, amivel viszonozhatnánk az Úrnak mindazt a jót, amit velünk tett. Még ha az egész világ a mienk volna is, és azt felajánlanánk Neki, az még mindig kevés lenne! Van azonban valami, amit tehetünk: az ámulatra méltó isteni szeretet viszonzásul kéri szívünket, életünket, mindazt, akik vagyunk!

Ha az Úr Jézus testét adta értünk, akkor a legkevesebb, amit tehetünk, hogy önmagunkat mindenestül az Ő rendelkezésére bocsátjuk.

Pilkington, egy ugandai férfi mondta egyszer „Ha Isten király, akkor joga van mindenhez."

C. T. Studd így vallotta: „Mikor rádöbbentem, hogy Jézus Krisztus meghalt értem, utána már nem esett nehezemre érte mindenemet odaadnom."

Borden von Yale így imádkozott: „Uram Jézus, elveszem kezemet mindarról, ami életemre vonatkozik. Foglald el szívem trónusát!"

Betty Scott Stam írta: „Egészen a Te kezedbe adom magamat, életemet, mindazt, ami vagyok, és mindörökre a Tied akarok maradni."

Charles Haddon Spurgeon mondta egyszer: „Azon a napon, amelyen átadtam magam Üdvözítőmnek, Neki adtam testemet, lelkemet, szellememet; Neki ajándékoztam mindazt, amim csak volt, és amim csak valaha lesz az időben és az örökkévalóságban. Neki adtam képességeimet, erőmet, adottságaimat, szememet, fülemet, lelkiismeretemet, tagjaimat, érzéseimet, ítélő erőmet, egész emberi mivoltomat és mindazt, ami még abban rejlik, minden új képességet vagy lehetőséget, amit később még ajándékba kapok."

Végül emlékeztet bennünket Isaac Watts egy énekversben: „A szomorúság könnyeivel sem fizethetném ki sohasem mindazt, amivel Neked tartozom." És hozzáteszi: „Uram, magamat Neked adom, egyedül ezt tehetem meg."

Az Úr Jézus szenvedéseire, sebeire és könnyeire egyetlen megfelelő válasz van: hogy Neki ajándékozzuk egész életünket.


Október 18 - Mert intelmeiden elmélkedem

„Minden tanítómnál okosabb lettem, mert intelmeiden elmélkedem. Értelmesebb vagyok a véneknél," Zsoltár 119,99-100

Amikor ezt az Igét olvassuk, úgy tűnik, mintha egy hencegő, felfuvalkodott ember szavai lennének. Talán meg is lepődtünk, hogy ilyen mondatokat találunk a Bibliában.

Ha azonban figyelmesen olvassuk ezeket, megtaláljuk a kulcsszót. A Zsoltárosnak megvan a jó oka erre a kimagasló értelemre. Azt mondja: „Mert intelmeiden elmélkedem". Más szavakkal: több bölcsessége van neki, mint a tanítóinak, akik nem ismerik a Szentírást. Több mindent ért meg, mint az öregek, akiknek a bölcsessége csak világi természetű. Önmagát tehát nem a többi hívőhöz hasonlítja, hanem e világ embereihez.

És így természetesen már igaza van! A legegyszerűbb hívő is többet láthat térdre borulva, mint a legtudósabb hitetlen, még ha lábujjhegyen ágaskodik is. Hadd világítsuk ezt meg néhány példával:

Egy ország vezető politikusa rádióbeszédében biztosítja népét afelől, hogy békesség lesz a világon, ha egy bizonyos utat követnek, és ha ezt meg ezt cselekszik. Egy távoli falucskában egy hívő keresztyén parasztember hallgatja ezt a beszédet a rádióján. Ő azonban tudja, hogy ezen a világon nem lesz békesség mindaddig, amíg el nem jön a Békesség Fejedelme, és meg nem alapítja a földön az Ő királyságát. Csak akkor kovácsolnak majd az emberek ekét a kardból, és akkor szűnnek meg hadat viselni. Lám, itt a paraszt okosabb, mint a diplomata.

Vagy lássuk a híres természettudóst, aki azt a tant hirdeti, hogy ez a világ, úgy, ahogyan ismerjük, minden isteni közbeavatkozás nélkül állt elő. Egyik hallgatója egy fiatalember, aki nemrég tért meg Jézus Krisztushoz. Ő a hite által megérti, „hogy a világot Isten szava alkotta úgy, hogy a nem láthatóból állt elő a látható" (Zsid 11,3). Ennek a hallgatónak olyan ismerete van, amilyen a professzornak nincsen.

Vagy gondoljunk a pszichológusra, aki megkísérli megmagyarázni az emberi viselkedést, de nem hajlandó elismerni az ember bűnös természetének tényét. A hívő ember, aki ismeri Isten Igéjét, jól tudja, hogy minden ember már romlott természetet örökölt, és amíg valaki ezt be nem látja, addig csak látszatmegoldásokra juthat el az ember problémáival kapcsolatban.

A Zsoltáros tehát nem volt nagyképű, amikor azt mondta, hogy „minden tanítómnál okosabb lettem". Akik hitben járnak, jobban látnak, mint azok, akik csupán testi szemeikre hagyatkoznak. Akik Isten intelmein elmélkednek, olyan igazságokat látnak meg, amelyek el vannak rejtve e világ bölcsei és értelmesei elől.


Október 17 - Ne add el az igazságot!

„Vedd meg, és ne add el az igazságot." Példabeszédek 23,23

Gyakran áldozatot kell hoznunk Isten igazságáért, és késznek kell lennünk megfizetni érte az árat, akármi legyen is az. És ha egyszer megkaptuk az igazságot, akkor soha többé nem szabad elszakadnunk tőle.

Nos, ezt az igeverset nem úgy kell értelmeznünk, hogy annyi Bibliát és keresztyén irodalmat vásároljunk össze, amennyit csak bírunk, és azokat semmi körülmények között nem szabad ismét eladnunk. „Megvenni az igazságot" azt jelenti, hogy áldozatot vállalni annak érdekében, hogy Istent és az Ő akaratát egyre jobban megismerjük, és aszerint éljünk. Ez magával hozhatja a családtagok ellenséges magatartását, munkahelyünk elvesztését, korábbi kapcsolatok megszakadását, anyagi veszteségeket.

Az igazságot „eladni" pedig annyit jelent, megalkuvó kompromisszumot kötni, vagy az igazságot egészen föladni. Erre sohase legyünk hajlandók.

Arnot írja „A gyülekezet otthon" c. könyvében: „Az emberi természet általános szabálya az, hogy ami könnyen jön, az könnyen el is megy. Amit azonban kemény küzdelemben szerzünk meg, ahhoz szívósan ragaszkodunk, legyen az a vagyonunk vagy a hitünk. Azok, akik különösebb gond és fáradság nélkül jutottak nagy gazdagsághoz, többnyire eltékozolják azt. Ritkán esik meg viszont, hogy akik erőfeszítések árán szerezték meg vagyonukat, azt egyszerűen eltékozolnák. Ez a helyzet a keresztyén emberrel, aki kiküzdötte a hithez vezető útját. Ha tűzön és vízen kellett keresztülmennie, hogy megtalálja, akkor ezt a drága örökséget nem adja fel könnyelműen."

Minden korban voltak hű emberek, akik elfordultak családjuktól, hírnevüktől és vagyonuktól, hogy bemenjenek a szoros kapun, és elinduljanak a keskeny ösvényen. Az ilyenek Pál apostolhoz hasonlóan minden mást értéktelen szemétnek tartottak Jézus Krisztus megismerésének dicsőségéhez képest. Mint Ráháb, lemondtak a pogány világ bálványairól, elismerték az Urat mint egyetlen igaz Istent, még ha úgy is látszott, mintha ezzel tulajdon népük árulóivá lettek volna. Vagy mint ahogy a három zsidó ifjú nem volt hajlandó eladni az igazságot, még ha ez azt is jelentette számukra, hogy a tüzes kemencébe vettetnek, amely oly forró volt, hogy még a vasat is megolvasztotta volna.

Ma olyan időket élünk, amikor az emberek inkább feladnák hitüket, semhogy szenvednének érte. A próféták szava nem hallatszik többé. Aki szilárdan ragaszkodik a hitéhez, azt dogmatizmussal vádolják. S hogy a nagy egység képét ne zavarják, készek az emberek még az alapvető tanításokat is feladni. Eladják az igazságot.

Istennek azonban mindig is lesz néhány választott embere, akik az igazság elrejtett kincsét oly nagyra értékelik, hogy készek mindenüket eladni, csakhogy azt megtarthassák.


Október 16 - Számonkéri

„Isten ugyanis haragját nyilatkoztatja ki a mennyből az emberek minden hitetlensége és gonoszsága ellen." Róma 1,18

A történelem különleges időiben Isten hirtelen számadást tartott az emberek fölött, hogy megmutassa nekik ítéletét az általuk elkövetett bűnök miatt. Nyilvánvaló, hogy Isten nem üti azonnal agyon az embereket a bűn elkövetése után. De bizonyos alkalmakkor világosan tudomására hozta az embernek, hogy istentelensége és igazságtalansága nem marad büntetés nélkül!

Amikor Isten látta, hogy az emberiség gyökerében romlott, és megtelt a föld erőszakossággal, özönvizet bocsátott a földre, és elpusztította az egész élővilágot (1Móz 6,13). Mindössze nyolc ember menekült meg.

Később Sodoma és Gomora a homoszexualitás központjaivá lettek (1Móz 19,1-13). Sodoma azonfelül „bár fenségben, kenyérbőségben és zavartalan békességben volt része,... de a nyomorultat és szegényt mégsem támogatta" (Ez 16,49). És Isten mindkét várossal éreztette haragját a mennyből, amikor kénköves tűzesővel őket mindörökre megsemmisítette.

„Nádáb és Abihu meghalt az Úr színe előtt, amikor idegen tűzzel járultak az Úr színe elé a Sínai-pusztában" (4Móz 3,4). A tüzet az oltárról kellett volna venniük, ahogyan az elő volt írva (lásd 5Móz 16,12), ők azonban elhatározták, hogy másként járulnak az Úr elé. Isten azonnali halállal sújtotta őket, ezzel óvta a következő nemzedékeket is: sohase próbáljanak másként közeledni Istenhez, mint ahogyan azt Ő meghatározta.

Nebukadneccár, Babilónia királya nem volt hajlandó elismerni, hogy a Magasságos irányítja a népek történelmét. A saját érdemének tulajdonította Babilon virágzását. Isten őrültséggel büntette. A királyt kivetették az emberi társadalomból. „Füvet evett, mint az ökrök, és az ég harmata áztatta testét, míg olyan hosszúra nem nőtt a szőre, mint a sas tolla, és olyan karmai nem lettek, mint a madaraknak" (Dán 4,30).

Anániás és Szafira azt állították, hogy minden vagyonukat az Úrnak áldozták, holott titokban félretették a maguk számára egy részét (Csel 5,1-11). Mindketten ott a helyszínen meghaltak. Komoly figyelmeztetés volt ez a gyülekezetben.

Nem sokkal ezután Heródes király elfogadta, hogy a nép Istenként tisztelje őt, ahelyett, hogy egyedül Istennek adta volna a dicsőséget. Férgek emésztették meg, s így pusztult el (lásd Csel 12,22-23).

Mi, bűnös emberek, ne nyugtassuk meg magunkat azzal, hogy Isten látszólag hallgat, és nem tesz semmit. Ha Isten nem büntet meg azonnal bűneinkért, ez nem jelenti azt, hogy sohasem von felelősségre értük. Isten bizonyos helyzetekben az évszázadok folyamán többször kimondta az ítéletét, és kijelentette a bűnt követő büntetést.


Október 15 - Előre és felfelé

Ami mögöttem van, azt elfelejtve..." Filippi 3,14

De én mindezekkel nem gondolok...

Amikor ezeket a szavakat olvassuk, általában azt gondoljuk, hogy Pál itt korábbi bűneiről beszél. Tudta, hogy ezek a bűnök immár meg vannak bocsátva. Isten a háta mögé vetette őket, és soha többé meg nem emlékezik róluk. Ezért határozta el Pál is, hogy elfelejti őket, és annak, ami előtte van, nekifeszülve fut „egyenest a cél felé, Isten mennyei elhívásának a Krisztus Jézusban adott jutalmáért" (Fil 3,14).

Pál azonban ebben a fejezetben tulajdonképpen nem a bűneiről beszél. Inkább azokra a dolgokra gondol, amelyekkel tulajdonképpen dicsekedhetne: származására, vallásos buzgóságára, becsületességére. Most azonban mindezek a dolgok már semmit sem jelentenek számára. Szilárdan elhatározza, hogy mindezt elfelejti.

John Sungra, a hűséges kínai evangélistára kell gondolnom, aki az USA-ban tanult. Amikor hazafelé útban volt Kína felé, sajátos dolog történt. „Egy napon, amikor a hajó már útjának vége felé közeledett, John Sung lement a kabinjába, összeszedte valamennyi oklevelét, bizonyítványát, kitüntetését, klubjelvényét és a tengerbe dobta őket, kivéve a doktori diplomáját, amellyel meg akarta örvendeztetni apját. Később erről csak annyit mondott: »Az efféle dolgok értelmetlenek. Számomra nem jelentenek semmit.«

»Nagy lemondásokra van szükség a nagy keresztyén pályafutásokhoz.« - írta dr. Denney, és eközben lehet, hogy dr. Sungra gondolt. Dr. Sung pályafutásának valószínűleg az a titka, hogy eljött egy nap, amikor tudatosan lemondott mindarról, amit ez a világ oly nagy becsben tart."

Uram, itt vagyok Előtted,
magam Neked szentelem:
használj föl, amire akarsz,
eszközödként bánj velem!
Bár nincs bennem semmi érték,
csak az, amit adsz nekem,
add, hogy a szemeddel nézzek
s értékeljek szüntelen:
amit Te nem veszel észre, én se bánjam,
de amit Te értékelsz, azt nagynak lássam!

Az emberektől nyert kitüntetések mulandó, üres dolgok. Egy ideig talán nagyon kívánjuk őket, de azután már csak porosodnak. A kereszt az egyetlen, amivel dicsekedhetünk. Ne legyen más becsvágyunk, mint hogy Jézus Krisztusnak kedvesek legyünk, Aki értünk meghalt és feltámadott. Egyedüli célunk legyen, hogy Ő azt mondja nekünk: "Jól van!", és hogy magatartásunkkal elnyerjük Isten tetszését. Legyünk készek mindenről lemondani, hogy ezt elnyerhessük!.

 


Október 14 - Szabadítás

„Megismeritek az igazságot, és az igazság megszabadít titeket." János 8,32

Megismeritek az igazságot...

Gyakran idézzük ezt a verset anélkül, hogy arra gondolnánk, ez egy ígéretnek része, amelynek beteljesülése feltételekhez van kötve. Az előző versben ugyanis ezt olvassuk: „Így szólt akkor Jézus azokhoz a zsidókhoz, akik hittek benne: Ha megtartjátok az én Igémet, valóban tanítványaim vagytok." És csak ezután következik az ígéret: „megismeritek az igazságot, és az igazság megszabadít titeket". Más szavakkal: az igazság szabadító hatalma attól függ, hogy megtartjuk-e az Úr Igéjét.

Nem elég az igazságot csak abban az értelemben megismerni, hogy értelmünkkel felfogjuk. Engedelmeskednünk is kell, és cselekedetekre kell váltanunk. Ha a Biblia előírásai szerint élünk, számtalan rossz szokástól szabadok leszünk.

Mihelyt követjük az evangélium hívását, megbánjuk bűneinket, és elnyerjük Isten gyermekeinek szabadságát.

Ekkor lehullanak a bűn láncai, nem tartanak többé fogva bennünket, szabadok leszünk a jóra.

Szabadok leszünk a törvénytől is. Ez persze nem azt jelenti, hogy törvényszegők leszünk, hanem azt, hogy ezentúl Krisztus törvénye alatt élünk. Megszentelt életre törekszünk, nem azért, mert félünk a büntetéstől, hanem azért, mert szeretjük Üdvözítőnket.

Örvendezhetünk, mivel nem kell félnünk többé, mert a teljes szeretet kiűzi a félelmet. Isten szerető mennyei Atyánk, s nem szigorú ítélőbíró.

Szabadok vagyunk a Sátán kötelékeitől. Nem parancsolgathat többé tetszése szerint nekünk.

Megszabadultunk attól a romlástól, amely a kívánság által jött be e világba.

Szabadok vagyunk a tévtanítástól. Isten Igéje az igazság, és a Szent Szellem elvezérli népét minden igazságra, és megtanítja különbséget tenni igazság és tévedés között Akik megtartják az Úr Jézus Igéjét, azok megszabadulnak a babonától, és az emberen nem uralkodnak többé a démoni hatalmasságok!

Megszabadultunk a halálfélelemtől is. A halál többé már nem a könyörtelen kaszás, hanem a lelket az Úrhoz vezeti. „A meghalás nyereség."

Végül megszabadulunk a rossz szokásoktól, amelyek fogva akarnak tartani minket, megszabadulunk a pénz szerelmétől, a reménytelenségtől és a kétségbeeséstől. Boldogan mondja ezért szívünk:

Lábaidnál ülve, Uram,
ott a legjobb helyem,
szavaid az igazságról
ott győznek meg engem.
Ott szabadítsz meg magamtól,
önzésem láncától,
örömre válik életem,
mindaz, ami gátol, eltűnik „magától".



Október 13 - Követ adsz?

„Ugyan, ki az közületek, aki, ha kenyeret kér a fia, követ ad neki?" Máté 7,9

Erre a kérdésre természetesen az a válasz: senki. Normális körülmények között nincs apa, aki követ adna fiának kenyér helyett.

A szomorú csak az, hogy mi olykor mégis köveket kínálunk embertársainknak. Mély szellemi-lelki nyomorúságban lévő emberek fordulnak hozzánk. Talán észre sem vesszük, mi a szomorúságuk valódi oka. Vagy felszínes közhellyel elbocsátjuk őket, ahelyett, hogy az Úr Jézusról beszélnénk nekik.

E. Stanley Jones mond el egy ilyen történetet, amit ő maga élt át (nagy embernek kell lennie annak, aki nyilvánosságra tudja hozni személyes csődjét). „Amikor az indiai kongresszus tagjai újonnan szerzett hatalmukban befolyásukat oly gyakran a maguk hasznára fordították, és nem az ország javára, ez felülhaladta azt a mértéket, amit Javaharlal Nehru el tudott viselni. Azt fontolgatta magában, hogy lemond miniszterelnöki tisztéről, és elvonul valahová messzire, hogy belső egyensúlyát visszanyerje. Ez idő tájt meglátogattam, és a beszélgetésünk végén adtam neki egy üvegcsét tele tablettákkal, amelyek gabonából készültek, és minden elképzelhető vitamint tartalmaztak. Köszönettel vette át az üvegcsét, de azt tette hozzá: »Problémáim nem testi jellegűek.« Ezzel azt akarta mondani, hogy szellemi nehézségei vannak. Isten kegyelméről kellett volna neki szólnom, de én csak tablettákat kínáltam. Kenyeret kért, én pedig követ adtam... Tudtam, hogy ismerem a választ, de nem tudtam, hogyan közöljem vele. Féltem, hogy így túlságosan is közel kerülök ehhez a nagy emberhez. Pedig emlékeznem kellett volna a Sat Tal Ashram falára írt mondásra. »Nincs a világnak olyan pontja, ahol Jézus Krisztus ne lenne a helyén.« De én nem mondtam semmit. Sok minden volt, ami meggondolásra késztetett, és a bizonytalanság győzött.

Vitamintablettákat adtam neki, pedig tulajdonképpen Isten kegyelmére lett volna szüksége - a kegyelemre és erőre, amely meggyógyította volna szívét. És akkor elmondhatta volna: »Szívem meggyógyult. És most már bátran szembenézek a világ megoldhatatlannak látszó problémáival. Kész vagyok rá.«"

Attól tartok, közülünk többeknek nagyon is ismerős dr. Jonesnak ez az élménye. Mi is találkozunk olyan emberekkel, akik mély belső nyomorúságban vergődnek. Elejtenek néhány szót, amelyek kitárják előttünk az ajtót úgy, hogy Jézus Krisztussal szolgálhatnánk nekik. Csakhogy mi gyakran nem élünk az alkalommal. Gyorsan valamilyen tapaszt teszünk lelki-szellemi sebükre, vagy gyorsan témát váltunk, és valami jelentéktelen dologról kezdünk beszélni.

- Uram, segíts nekem, hogy minden alkalmat megragadjak, amikor Rólad bizonyságot tehetek, add, hogy minden kinyílt ajtót felhasználjak! Segíts, hogy legyőzzem bizonytalanságomat, és a kegyelem kenyerét osztogassam akkor, amikor lehet.

 


10.12 Kérd az Ő vezetését!

„De mindnyájan, akik tüzet szítotok, gyújtónyilakat gyártotok, saját tüzetek lángjába kerültök, nyilaitok tüzébe, amelyeket gyújtottatok! Az én kezem teszi ezt veletek, kínok közé kell jutnotok!" Ézsaiás 50,11

Mindent lehet éppúgy jól, mint rosszul csinálni, és ez különösképpen vonatkozik arra, amikor Isten vezetését keressük. A mai igeversünk a rossz utat írja le. Olyan emberről szól, aki tűzifát halmoz fel, s azután ezt a tüzet és égő nyilakat arra használja fel, hogy megvilágítsa az útját.

Szó sincs itt arról, hogy ez az ember megkérdezné az Urat. Viszont végtelen önbizalomról tanúskodik, hogy ő majd magától megtalálja a legjobb utat. És vakmerő függetlenségében teljesen a maga értelmére támaszkodik. Henley szavaival: „ő sorsának mestere, ura és saját életének kapitánya".

Csakhogy a következmények borzalmasak: „Az én kezem teszi azt veletek, kínok közé kell jutnotok!" Az ilyen ember, aki maga barkácsolja össze saját életét, szerencsétlenségbe rohan. Minden makacs és öntelt ember így jár. Tapasztalatból kell megtanulnia, hogy Isten útja a legjobb.

A 10. vers viszont leírja számunkra azt a módot, ahogyan megtapasztalhatjuk a helyes vezetést. Itt ezt olvassuk:

„Aki köztetek féli az Urat, hallgasson szolgája szavára! Aki sötétségben jár, és nem ragyog rá fény, bízzék az Úr nevében, és támaszkodjék Istenére!"

Az ilyen embernek három ismertetőjele van. Először is féli az Urat, nehogy olyat tegyen, ami Istennek nem kedves, vagy hogy a Vele való kapcsolat megromoljon. Másodszor: hallgat Isten szolgájának, vagyis az Úr Jézusnak szavára, és engedelmeskedik. Harmadszor kész beismerni, ha homályban tapogatózik maga körül, és nincs világossága! Készséggel elismeri: nem tudja, melyik úton járjon.

Mit tegyen az ilyen ember? Bíznia kell az Úr nevében, és Istenére kell hagyatkoznia! Más szavakkal: be kell vallania saját tudatlanságát, és kérnie kell az Urat, hogy vezesse. Teljesen rá kell hagyatkoznia az isteni vezetésre.

A mi Istenünk a végtelen bölcsesség és szeretet Istene. Tudja, hogy számunkra mi a legjobb, és csak azt engedi történni, ami számunkra jó.

Ismeri az Úr az övéit, számon tartja őket -
bárhol élnek a világban - a Benne hívőket!
Nem hagyja, hogy elvesszenek, útjaikat őrzi,
így életük s majd haláluk Istent dicsőíti.

 


10.11 Fel kell állnod az elesés után

„Ha gyalogosokkal futva is kifáradsz, hogyan fogsz lovakkal versenyezni, ha csak nyugodt földön érzed biztonságban magadat, mit csinálsz a Jordán sűrűjében?" Jeremiás 12,5

Nagyon alkalmas ez az igevers arra, hogy elgondolkoztasson, ha engedünk a kísértésnek és gyorsan, könnyen feladjuk a harcot, már a kis nehézségekkel sem birkózunk meg, hogyan várhatjuk el, hogy a nagyokban megálljuk a helyünket? Ha az élet könnyű ütései alatt is összeroskadunk, hogyan viseljük majd el a súlyos pörölycsapásokat?

Tudunk keresztyénekről, akik duzzogva félreállnak, ha valaki megsértette őket. Mások rezignáltan elfordulnak, mivel valaki bírálta őket. És ismét mások mélységesen megsértődve visszavonulnak, ha a gyülekezet az ő tanácsaira javaslataikat nem fogadta el.

Vannak, akik időleges, csekély testi szenvedés közepette úgy jajveszékelnek, mintha vége volna a világnak. Ilyenkor megkérdezhetjük, mit tennének, ha valóban súlyos betegség érné őket. Ha egy üzletember a mindennapos problémákkal sem boldogul, nem valószínű, hogy a nagy nehézségeket kibírja.

Mindnyájunknak szüksége van bizonyos mértékű szívósságra. Ezzel nem azt akarom mondani, hogy legyünk kemények vagy érzéketlenek, hanem legyünk képesek a csapások alatt meghajolni. Rugalmasoknak kell lennünk, hogy ismét felálljunk, és továbbmenjünk.

Talán még ma hirtelen egy válság elé kerülünk. Ebben a pillanatban az óriásinak és legyőzhetetlennek látszik. Hajlandók lennénk mindent odavágni. És mégis, mához egy évre az egész dolog nem látszik olyan fontosnak. Ilyen pillanatunkban mondjuk el a Zsoltárossal: „Veled a rablóknak is nekirontok, ha Isten segít, a falon is átugrom" (Zsolt 18,30).

A Zsidókhoz írt levél szerzője érdekes dolgot mond el azok számára, akiket kitartásra szólít fel: „A bűn ellen való harcban még nem álltatok ellen egészen a vérig" (Zsid 12,4). Más szavakkal: a legnagyobb árat, ti. a mártíromságot még nem fizettétek meg. S ha a keresztyén ember már attól is összeomlik, ha egy tányér összetörik, a kiscica nem jön haza, vagy egy baráti kapcsolata csalódással végződik, mit fog tenni, ha majd arról lesz szó, hogy meg kell halnia az Úrért?

Közülünk a legtöbben már régen feladtuk volna, ha mindig az érzéseinkre hallgattunk volna. Csakhogy a hit harcát nem lehet egyszerűen feladni. Újra meg újra talpra kell állnunk, le kell vernünk a port magunkról, és mennünk kell tovább, szembeszállva a konfliktusokkal. S ha kicsiny dolgokban győzni tudunk, akkor a nagyobb harcokat is megnyerjük.


10.10 Rossz propaganda

„Minden keserűség, indulat, harag, kiabálás és istenkáromlás legyen távol tőletek, minden gonoszsággal együtt." Efézus 4,31

Életünk tele van provokáló helyzetekkel, amelyek valóban odáig vihetnek bennünket, hogy kijövünk a béketűrésből. A következő esetekben talán magunkra ismerhetünk: a pincér leönti forró kávéval a karunkat, vagy pedig sokáig megvárat a kiszolgálással. Hazatérünk legújabb szerzeményünkkel, és otthon azonnal megállapítjuk, hogy a csodaszép valaminek hibája van. S ha megpróbáljuk visszaadni és a pénzünket visszakövetelni, a kereskedő arcunkba nevet. Vagy téves menetrendi felvilágosítást kapunk, és lekéssük a repülőgépet. Alig egy hete vagyunk egy új autó tulajdonosai, amikor egy vigyázatlan autós behorpasztja az ajtaját. Az áruház pénztárosa kárunkra téved, és amikor ezért szólunk, durván elutasít. A szomszéd a gyermekek közti civódásért a mi gyerekünket teszi felelőssé, holott tudjuk, hogy az ő gyereke a hibás. Egy másik szomszéd kihoz a sodrunkból hangos sztereozenéjével. Egyik munkatárs szüntelenül bosszant, valószínűleg azért, mert tudja, hogy hívő keresztyén vagyok. A számítógép a havi fizetés kiszámításánál téved: többször is tiltakozunk telefonon, de a tévedés hónapról hónapra megismétlődik.

Teljes lehetetlenség, hogy a fenti dühítő helyzetek közül legalább néhány be ne következzék életünkben. De a hívő embernél döntő az, hogy miként reagál az ilyen helyzetekre. A természetes emberi reakció az, hogy hasonló helyzetekben kikel magából, és szidalmazó szavakat vág a másik fejéhez. Csakhogy: ha a hívő keresztyén elveszíti türelmét, ezzel elveszíti a bizonyságtétel lehetőségét is. Pontosan úgy viselkedik, mint e világ embere. Ilyenkor már nem tanú többé a Szentírás mellett.

Az egészben a legtragikusabb az, hogy annak, aki őt megsértette, valószínűleg igen nagy szüksége van az evangéliumra. Talán azért is viselkedik olyan visszataszítóan, mert életének súlyos válságát éli át. Ha szeretetet és megértést tapasztalna, talán meg lehetne nyerni a Megváltó számára.

Sokszor megtörtént már, hogy a haragvó emberek szégyent hoztak az Úr nevére. A dühöngő keresztyén mindenesetre rossz propaganda a hit számára.

 


10.09 A te javadra

„Tartsd meg az Úr parancsolatait és rendelkezéseit, amelyeket ma parancsol neked a te javadra!" 5Mózes 10,13

Kiváltképpen figyelnünk kell mai Igénk három utolsó szavára: „...a te javadra". Az Úr valamennyi parancsolatát a mi javunkra adta. Sok ember nem látja be ezt. Istent szigorú bírónak képzelik el, aki szabályokat és parancsolatokat ad nekünk, amelyek elrontják életünkben a legkisebb örömöt is. Pedig ez nem így van! Isten azt akarja, hogy jól menjen dolgunk, hogy örüljünk az életünknek, és ebből a célból adta minden parancsolatát.

Lássunk például néhányat a Tízparancsolatból. Miért mondja Isten, hogy ne imádjunk idegen isteneket? Azért, mert tudja, hogy az ember mindig ahhoz válik hasonlóvá, akit imád, és hogy a hamis istenek csak romlásba visznek.

Miért mondja, hogy ne csináljunk magunknak faragott képeket? Azért, mert a bálványimádás szoros kapcsolatban áll a démonizmussal, „...amit a pogányok áldoznak, azt ördögöknek (démonoknak) áldozzák, és nem Istennek" (1Kor 10,20). Az ördögök szándéka pedig mindig az emberek megrontása volt.

Miért rendel Isten a hét napjai közül egyet a nyugalom napjának? Azért, mert Ő teremtette az embert, és tudja, hogy az ember egész lényének a munka után szüksége van a nyugalomra. Azok az országok, amelyek bevezették a tíznapos munkahetet, hamarosan megállapíthatták, hogy az emberek teljesítőképessége lecsökkent, és föl kellett hagyniuk a kísérlettel.

Miért parancsolja Isten a gyermekeknek, hogy tiszteljék szüleiket? Azért, mert ez megkíméli a gyermekek életét a lázadástól és kíméletlenségtől, és így a korai haláltól.

Miért tiltja Isten a házasságtörést? Azért, mert tudja, hogy a házasságtörés tönkreteszi a családot és minden érintett boldogságát.

Miért ítéli el Isten az önző kívánságainkat? Azért, mert a bűn már a gondolatainkban elkezdődik. Ha már ott engedünk neki, akkor cselekedetekre is váltjuk. Csak ha ellenőrzés alatt tartjuk a forrást, tudunk uralkodni a folyó fölött.

És így van ez más bűnökkel is. Isten nevének hiábavaló emlegetésével, a lopással, a hamis tanúbizonysággal és így tovább. A bűn szellemünkön, lelkünkön és testünkön egyaránt behajtja az adóját. Minden bűnünk fájdalmas érzelmi reakciót vált ki bennünk, megfoszt a békességünktől, örömünktől és megelégedettségünktől. Mindig azt aratjuk, amit vetettünk. Egyszer minden ránk hullik vissza.

Sok évvel ezelőtt valaki írt egy könyvet ilyen címmel: „Isten jóságos törvényei". A törvények valóban jóságosak, mert javunkra adattak


10.07 A cél előtt

"Testvéreim, én nem gondalom magamról, hogy már elértem." Filippi 3,13

 

Pál apostol nem gondolta önmagáról, hogy már a célnál lenne, és ezt mi se gondoljuk önmagunkról. Mindannyiunknak szükségünk van arra, hogy önmagunkon is munkálkodjunk. Liu Sha-csi mondta: „Az emberek tekintsék önmagukat mindig olyan lényeknek, mint akiknek szükségük van a megváltozásra, és mint akik képesek is a változásra. Sohase tartsák magukat változhatatlannak, tökéletesnek vagy megjavíthatatlannak... Különben teljesen képtelenek a megváltozásra."

A nehézséget az okozza, hogy többnyire tiltakozunk a magunk megváltozása ellen. Mindig azon fáradozunk, hogy mások változzanak meg. Egyes tulajdonságaik bosszantanak bennünket, és azt kívánjuk, bárcsak végre megváltoznának. Közben elfelejtkezünk arról, hogy nekünk magunknak is vannak kellemetlen tulajdonságaink, sőt, talán még büszkék is vagyunk ezekre. Ki akarjuk szedni felebarátaink szeméből a szálkát, ugyanakkor csodáljuk a magunk szemében a gerendát. Mások hibáit és gyöngeségeit undorítónak tartjuk, a magunkéit viszont egyenesen szeretetre méltónak gondoljuk.

De miből tudjuk meg egyáltalán, hogy milyen változások szükségesek nálunk? Ha Isten Igéjét mint tükröt tartjuk magunk elé! Olvassuk az Igét, és közben elgondolkozunk rajta, akkor meglátjuk, tulajdonképpen milyeneknek is kellene lennünk, és azt is, hogy milyen messze vagyunk ettől a mértéktől. Ha tehát a Biblia megítéli azt a magatartást, amelyben vétkesek vagyunk, nézzünk bátran szembe ezzel a ténnyel, és határozzuk el, hogy teszünk valamit ellene.

Egy másik út annak megtudására, hogy miben nem olyan a magatartásunk, amilyennek az Úr Jézus szeretné, ha figyelmesen odahallgatunk arra, amit rokonaink és barátaink mondanak. Olykor csak igen rejtett utalásokkal, mintegy virágnyelven közlik véleményüket, máskor viszont kereken kimondják, úgyszólván fejünkhöz vágják az igazságot. De akár leplezve, akár nyíltan mondják meg nekünk, mindenképpen figyelnünk kell megjegyzéseik tartalmára, és hálásan meg kell szívlelnünk.

Nagyon jó gyakorlat szerető, pozitív kritikát mondani barátoknak, mert igazi barát egyrészt elfogadja a kritikát, másrészt helyreigazítás által segít.

Szomorú tény, hogy vannak, akik egész életen át súlyos csapást jelentenek mások számára a gyülekezetben, otthon és a társadalomban, csak azért, mert senki nem vállalkozott arra, hogy ezt szeretettel megmondja nekik, vagy pedig azért, mert ők sohasem voltak készek megváltozni.

Ha nem sajnáljuk az időt és fáradságot, hogy elgondolkozzunk mindazon, amivel másokat bántunk, és ha utána megtesszük a pozitív lépéseket annak érdekében, hogy az ilyen magatartást elkerüljük, akkor biztos, hogy olyan emberré válunk, akivel kellemesebb az együttélés.

 


10.06 Csordultig tele

„Rajta minden oly kívánatos. Ilyen a szerelmesem, ilyen a kedvesem, Jeruzsálem leányai!" Énekek éneke 5,16

 

Szulamit odaadó, hűséges, megrendíthetetlen szerelme az ő szerelmese iránt annak a szeretetnek a képe, amit nekünk kellene tanúsítanunk lelkünk örök Szerelmese iránt. Ennél a következő dolgokat kell figyelembe vennünk.

Először is Szulamit mindent szeretett kedvesén. Megénekelte arcának, fejének, hajának, szemének, orcájának és ajkának, kezének, testének, törzsének, lábának, tartásának szépségét (lásd Én 5,10-16). Természetesen nálunk nem az Úr Jézus külső ismertető jeleiről van szó!

Éjjel-nappal csak őreá gondolt. Akár a szőlőhegyen dolgozott, akár alváshoz készülődött, sőt, még mikor álmodott is, ő volt az egyetlen, aki fantáziájának szárnyakat adott, és gondolatait foglalkoztatta. Számunkra is jó, ha oly nagy a szeretetünk az Úr Jézus iránt, hogy betölti szívünket reggeltől estig.

Csak az ő látására volt szeme. Lehet, hogy mások megkísérelték elvenni figyelmét, és megpróbálták megnyerni szerelmét, ő azonban ezeket a dicsérő szavakat egyáltalában nem önmagára, hanem szerelmesére vonatkoztatta. Ezért, ha csábít ez a világ, mondjuk mi is: „Széjjel jártam a világban, s nagynak, szépnek láttam azt, ah, de engem minden vágyam tőle mégis elszakaszt. Ó, van béke, tiszta, áldott, melyben lelked megpihen. Ott, a Golgotán találod, Jézus drága vériben."

Készséggel beszélt róla. Amivel szíve tele volt, azt szája kimondta. Nyelve gyors volt, mint az írnok tolla (Zsolt 45,2). - Tulajdonképpen nekünk is készségesebben és ékesebben kellene szólnunk az Úrról, mint bármely más témáról. Sajnos azonban ez nincs mindig így.

Elevenen érezte saját méltatlanságát. Mentegetőzött ápolatlan külseje, egyszerű volta miatt és amiatt, hogy nem reagált azonnal szerelmese szavára. Ha bűnös voltunkra gondolunk, hajlamunkra, hogy elfussunk Istentől, engedetlenségünkre, akkor még több okunk van az álmélkodásra, hogy Krisztus egyáltalán érdeklődik irántunk.

Szulamit legnagyobb gyönyörűsége az volt, hogy Szerelmesével együtt lehetett. Várta a pillanatot, amikor majd eljön, és őt mint menyasszonyát magához veszi. Mennyivel nagyobb sóvárgással kell nekünk mennyei Vőlegényünk visszajövetelére várnunk, és előre örvendeznünk annak, hogy akkor majd mindörökre együtt leszünk Vele!

Szulamit megvallotta, hogy szinte betege a szerelemnek. Szinte el sem tudja már viselni a várakozást. Mi is törekedjünk arra, hogy szívünket egészen rabul ejtse az Úr Jézus, és legyen tele csordultig az iránta érzett szeretettel.


10.05  Megragadni az ígéretet

"Nektek adok minden helyet, ahová léptek, ahogyan megígértem Mózesnek." Józsué 1,3

 

Isten Kánaán földjét adta Izráel népének. Övé lett Isten ígérete szerint. Az izraelitáknak azonban először el kellett foglalniuk saját földjüket. A birtokbavétel szabálya így szólt: „Minden helyet, ahová léptek - nektek adok."

Isten nekünk is számos drága és nagyszerű ígéretet adott. A Biblia tele van velük. Csakhogy nekünk is hit által igénybe kell vennünk azokat a magunk számára. Csak így lesznek igazán a mieink.

Vegyük például az üdvösségre vonatkozó ígéreteket. Isten megígéri, hogy örök életet ad azoknak, akik megbánják bűneiket, és elfogadják Jézus Krisztust Uruknak és Üdvözítőjüknek. De semmi értéke nincs számunkra ennek az ígéretnek, amíg nem vesszük igénybe, és nem bízunk teljes szívből a bűnösök Megváltójában.

De menjünk egy lépéssel tovább! Hihet valaki őszinte szívvel az Úr Jézus Krisztusban, és mégsem örvendezhet az üdvbizonyosságnak, ha az a véleménye, hogy túlzott elbizakodottság lenne részéről azt állítani, hogy meg van váltva! Ezért továbbra is a kételyek között és homályban él. Pedig Isten Igéje elmondja nekünk, hogy, akik hisznek az Isten Fia nevében, azoknak örök életük van (1Jn 5,13), csakhogy ezt először hitben el kell fogadnunk a magunk személyére nézve, és csak azután örvendezhetünk neki.

Isten örül annak, ha bízunk Benne, ha szaván fogjuk. Istent tiszteljük azzal, ha a leghihetetlenebb ígéreteit szó szerint vesszük, és számítunk rá, hogy Ő beteljesíti.

Egy napon, amikor Napóleon seregszemlét tartott, megbokrosodott a lova, és majdnem levetette hátáról a császárt. Egy ott álló egyszerű katona odafutott, megragadta a gyeplőt, és megnyugtatta a lovat.

Napóleon tisztában volt azzal, hogy aki segített rajta, az rendfokozat nélküli közlegény volt, mégis ezt mondta neki: „Köszönöm, kapitány úr!"

És a katona azonnal szaván fogta őt, és ezt kérdezte: „Melyik ezredben, felség?"

Később, amikor ez az ember elmesélte az esetet barátainak, azok jót mulattak rajta, hogyan is számolhat azzal, hogy kinevezték kapitánynak. Pedig valóban így történt! A császár kimondta, és a katona azonnal szaván fogta, és igénybe vette a maga számára az előléptetést.

Ehhez hasonló a hívő keresztyén helyzete. Rajta múlik, „kinevezik-e kapitánynak, vagy megmarad közlegénynek". Örülhet mindannak a gazdagságnak, ami Jézus Krisztus által az övé, vagy pedig tovább él szellemi szegénységben. „Kánaán" kincsei és áldásai készen állnak számára, és világos, hogy a keresztyén ember csak önmagát hibáztathatja, ha beéri a maga szegényes kis adagjával Isten kimondhatatlan gazdagságából.

 

10.03 Tisztelet és élet

„Gyermekek! Engedelmeskedjetek szüleiteknek az Úrban, mert ez a helyes. »Tiszteld apádat és anyádat«: ez az első parancsolat, amelyhez ígéret fűződik, mégpedig ez: »hogy jó dolgod legyen, és hosszú életű légy a földön.«" Efézus 6,1-3

Tiszteld apádat és anyádat...

A szülő-gyermeki kapcsolat életünk legnehezebb területei közé tartozik.

A bukott emberi természet egyik sajátos torzulása folytán mintha azokat szeretnénk a legkevésbé, akik hozzánk a legközelebb állnak. Számos hívő leány folytat állandó küzdelmet önmagával az ellenséges indulat miatt, amit anyjával szemben érez. És sok fiú többnyire egyáltalán nem viselkedik apjával szemben úgy, ahogy kellene.

Senki sem vitatja a nemzedékek közötti szakadék létezését. A fiatalok azért panaszkodnak, mert a szülők nem értik meg, elnyomják őket, nem haladnak a korral, a régi rendhez tartoznak.

Mindennek ellenére azonban a fiatalok közül sokan bűntudatot és szégyent éreznek amiatt, hogy e magatartásukból nem tudnak kinőni, és családjukkal szemben nem tudnak keresztyén módra viselkedni. Világosan látják, milyen nagy vereséget jelent, hogy míg kortársaikkal, sőt, más felnőttekkel szemben oly barátságosak és kedvesek tudnak lenni, addig otthon hidegek, sőt ridegek. Gyűlölik önmagukat, mert titokban szüleik halálát kívánták. De mindezt beismerni nagyon keserű pirulát jelent. Amikor Isten a Tízparancsolatot adta Izráel népének, nem volt véletlen, hogy közülük az egyik éppen ez: „Tiszteld apádat és anyádat, hogy hosszú ideig élhess azon a földön, amelyet Istened, az Úr ad neked" (2Móz 20,12). Az Újszövetségben Pál veszi elő újra ezt a parancsolatot.

Tisztelni a szülőket és nekik engedelmeskedni nemcsak azt jelenti, hogy tenni, amit mondanak, hanem azt is, hogy felnézni rájuk, szeretetre méltóan viselkedni velük szemben, és gondoskodni róluk, ha arra van szükség. Pál ennek négy okát is adja: ez a helyes, ez válik a fiatalok javára, ez biblikus és teljes életet munkál.

De nagyon sok fiatal úgy véli, hogy ha másoknál ez lehetséges is, náluk semmiképpen sem. Mert az ő szüleik olyan zsarnokok, olyan szűklátókörűek!

Ami itt hiányzik, az összetörettetés. Ez azt jelenti, hogy a fiatal odamegy apjához vagy anyjához, vagy mindkettőhöz, és ezt mondja: „Ide figyeljetek, nagyon sajnálom, hogy mindig vitatkoztam veletek. Sohasem köszöntem meg, amit értem tettetek, de most szeretném megtenni. Kérem, bocsássatok meg, hogy szüntelenül az ellenállás falát építettem ellenetek. Isten segítségével remélem, hogy ezentúl minden másként lesz."

Semmi nem változtatja meg annyira az ellenséges magatartást, mint az effajta bocsánatkérés. És ha legközelebb a fiatal ismét kísértésbe kerül, hogy szeretetlen magatartást tanúsítson szüleivel szemben, akkor eszébe jut az összetörettetés égető szégyene, és ez visszariasztja majd a helytelen viselkedéstől.

 


10.02 Az okkult nem játék!

Ne legyen köztetek... varázslást űző, se jelmagyarázó, kuruzsló vagy igéző! Ne legyen átokmondó, se szellemidéző, se jövendőmondó, se halottaktól tudakozódó. 5Mózes 18,10-11

Ne legyen köztetek... varázslást űző,  se jelmagyarázó, kuruzsló vagy igéző!  Ne legyen átokmondó, se szellemidéző,  se jövendőmondó, se halottaktól tudakozódó.  Mert utálatos az ÚR előtt mindaz,  aki ilyet cselekszik.  5Mózes 18,10-12

Isten óvta népét, Izráelt attól, hogy okkultizmussal, a rejtett, titkos, érzékfölötti dolgokkal foglalkozzék. Mindazok a cselekedetek, amiket ezek az igeversek felsorolnak, valamiképpen a démonizmussal vannak kapcsolatban. Ez a figyelmeztetés éppúgy szól a ma élő hívőkhöz, mint egykor Isten ószövetségi népéhez.

A jövendőmondást ma is űzik. Ehhez tartozik a kristálygömbnézés, jövőbe látás, tenyérjóslás, az emberi koponyából való jövendölés, jóslás kávéaljból és más efféle, a jövő megtudására irányuló törekvések.

Ide tartozik az asztrológia is, amely a csillagok állását tanulmányozza, és azt állítja, hogy a csillagok helyzetének befolyása van az ember életére. Az újságokban naponta megjelenő horoszkópok is ezzel foglalkoznak.

A boszorkány a démoni hatalmakkal való kapcsolatát használja fel. Ezek a kapcsolatok mélységesen gonoszak és károsak.

A mágus olyan ember, aki mágikus eszközökkel behatol a spiritizmus területére. Tekinthetjük a boszorkány férfi megfelelőjének.

Átokmondó az, akinek démoni hatalma van arra, hogy átka valóra váljon. (Hívőkre azonban az ilyen átkoknak nincsen hatásuk.)

Szellemidézők olyan emberek, akik médiumként tevékenykednek, és akik képesek a gonosz szellemek világával kapcsolatot létesíteni. Ezek a szellemek gyakran azoknak a meghalt rokonai alakjában lépnek föl, akik a médiumot kérdezik.

Halottaktól tudakozó az olyan ember, aki megidézi a halottak szellemeit, hogy azok megmondják neki a jövendőt, vagy befolyásoljanak bizonyos eseményeket.

A keresztyén embereknek mindezeket a dolgokat kerülniük kell, és a spiritizmus modern formáit is, mint amilyen a jóga, agykontroll, a transzcendens meditáció, Hare Krishna, spiritiszta szeánsz, fekete mágia, fehér mágia, hipnózis, varázsvessző használata, spiritiszta gyógyászat, kártyavetés és halottakhoz való imádság stb.

És tudnia kell azt is, hogy a következő tárgyak is a spiritiszták eszközei: a tudatot kitágító kábítószerek, játékkártyák, tarokk-kártyák, kockák, ingák, érmek, amulettek stb.

 

10.01 Bölcs szív

„Azt sem tudjátok, mit hoz a holnap! Mert a ti életetek olyan, mint a lehelet, amely egy kis ideig látszik, azután eltűnik." Jakab 4,14

 

A Szent Szellem átható szava a Bibliában gyakran figyelmeztet minket, halandó embereket, hogy az életünk rövid. Gyakran ismétlődő képek és hasonlatok által vési az Úr Szelleme belénk, hogy napjaink meg vannak határozva, és gyorsan elmúlnak.

A takács vetélőjéhez hasonlítja életünket (Jób 7,6), a szövőszék kicsiny alkatrészéhez, amely oly gyorsan jár ide-oda a kifeszített fonalak között, hogy szemünkkel alig tudjuk követni.

Arról is beszél Jób, hogy az élet olyan, mint a szellő (7,7), amely egy pillanat alatt már tova is tűnik, és sohasem tér vissza. Ugyanezt a képet használja a zsoltáros, amikor azt írja, hogy az emberek „olyanok, mint a tovatűnő szél, amely nem tér vissza" (Zsolt 78,39).

Bildád figyelmezteti Jóbot arra, hogy napjaink e földön olyanok, mint az árnyak (Jób 8,9), és ugyanezt a képet találjuk a Zsoltár 102,12-ben: „Napjaim olyanok, mint a megnyúlt árnyék." Az árnyékot csak nagyon rövid ideig lehet ugyanazon a helyen találni.

Jób elsodort falevélhez és száraz szalmaszálhoz hasonlítja életét (Jób 13,25). Ézsaiás az Úr együttérzéséért kiált, amikor azt mondja: „Elhervadunk mindnyájan, mint a falevél" (Ézs 64,5).

Dávid írja: „Íme, arasznyivá tetted napjaimat" (Zsolt 39,6).

Mózes, Isten embere úgy ír az életről, mint egy álomról, amely úgy elmúlik, hogy szinte észre sem vesszük (Zsolt 90,5).

Ugyanebben a zsoltárban Mózes az embert, és annak életét a fűhöz hasonlítja: „Mint a növekvő fű: reggel virágzik és növekszik, estére megfonnyad és elszárad" (Zsolt 90,5-6). Századokkal később mulandóságunk érzékeltetésére Dávid ugyanezt a képet használja: „Az ember napjai olyanok, mint a fű, úgy virágzik, mint a mező virága. Ha végigsöpör rajta a szél, vége van, még a helyét sem lehet felismerni" (Zsolt 103,15-16). Spurgeon ezt így fejezte ki: „A füvet elvetik, az kinő, virágzik, aztán lekaszálják és vége van." Íme, röviden ez az életünk!

És végül ehhez csatolja Jakab a maga bizonyságtételét: azt mondja, hogy az emberi élet oly gyorsan elmúlik, mint a pára. Egy rövid pillanatra megjelenik, és máris újra eltűnt.

A hasonlatok és képek halmazának két dolgot kell munkálnia bennünk. A meg nem tért embernek meg kell gondolnia, milyen rövid a földön töltött időnk, és milyen fontos, hogy felkészüljünk az Istennel való találkozásra. Másodszor: figyelmezteti a hívőket: úgy számlálják napjaikat, hogy bölcs szívhez jussanak (lásd Zsolt 90,12). Ez elvezet a Jézus Krisztus iránti, odaadással és félő tisztelettel teljes élethez, ami az örökkévalóságra készít elő.

 

09.30 Az életed legyen bizonyság

„Ő mihelyt találkozott testvérével, Simonnal... Odavitte Jézushoz." János 1,41-42

 

A keresztyén ember számára a személyes bizonyságtétel legjobb módszere az, hogy a mindennapi élet területén tesz bizonyságot az Úrról. Ez ugyan nem jelenti azt, hogy Isten sohasem választ más utat, hogy keresztyén emberek odamehetnek teljesen ismeretlen személyekhez is, és közel vihetik nekik az evangéliumot. Isten ezt is felhasználhatja. De sokkal meggyőzőbb, ha a hívő ember azoknak tesz bizonyságot, akik már ismerik őt, és akik láthatják, hogy Jézus Krisztus átformálta életét. Így tett András is.

Walter Henrichsen beszélt egyszer egy fiatalemberről, aki nagy gondban volt, hogyan lehetne az Úr Jézus bizonyságtevője a főiskolán, ahol tanult. Henrichsen megkérdezte tőle: „Joe, hány hallgatót ismersz voltaképpen személyesen? Olyanokra gondolok, akiket név szerint ismersz." Kiderült, hogy a fiatalember mindössze két vagy három hallgatót ismert személyesen, noha már néhány hónapja a főiskolán volt. „Azt mondtam neki: »Joe, azt szeretném, ha a következő négy hét alatt annyi hallgatót ismernél meg személyesen, ahányat csak lehet. Legyen a számuk mondjuk 50. Nem föltétlenül szükséges, hogy bizonyságot tégy előttük. Még azt se kell elmondanod nekik, hogy hívő keresztyén vagy. Csak ismerkedj meg velük. Beszélgess velük! Járjatok együtt az étkezőbe! Csináld, ahogy akarod, de ismerkedj össze ötven fiatallal, úgyhogy ha mához egy hónapra visszajövök, mindegyiket nevén tudjad szólítani.«"

Amikor Henrichsen egy hónap múlva újra találkozott ezzel a hallgatóval, addigra az már hat fiatalembert Krisztushoz vezetett „Nem arról beszélgettünk, hogy valóban összeismerkedett-e ötven diáktársával. Erre már nem volt szükség. Ő maga rájött, hogy amikor összebarátkozott «a vámszedőkkel és bűnösökkel«, Isten rendelkezése szerint maguktól kínálkoztak az alkalmak, amikor hitéről bizonyságot tehetett."

A mindennapi élet területén az ilyen bizonyságtétellel kapcsolatban még két dolgot kell elmondanunk. Először is: rendkívül fontos, hogy milyen a gyakorlati életvitele annak, aki bizonyságot tesz. Döntő különbséget jelent, hogy szoros közösségben él-e az Úrral, vagy sem. Lehet akármennyire jártas a bizonyságtételben; ha az élete nem szent, akkor ezzel semlegesíti egész prédikációját.

Másodszor a valódi bizonyságtétel nem törekszik azonnali eredményre. Jézus Krisztus a megváltás folyamatát a mag növekedéséhez hasonlítja. Soha nem aratunk aznap, amikor elvetettük a magot. Megtörténhet az is, hogy valaki azonnal megtér, mihelyt az evangéliumot meghallja, általában azonban a megtérést hosszabb idő előzi meg, az ember meghallja az üzenetet, meggyőződik saját bűnös voltáról, és utána még egy ideig védekezik a Szent Szellem hangja ellen.

09.29 Az Úrtól jön

„Az Úrtól jön a szabadulás!" Jónás 2,10

utcai evangelizálás

Mindnyájan ismerünk túlbuzgó „lélekmentőket", akik szüntelenül nyüzsögnek, a gyanútlan pacienseiket kabáthajtókájuknál fogva megragadják, gyorsan végigmennek velük a lélekmentés valamilyen receptjén, és addig szorongatják őket, míg azok végül is vallást tesznek, csakhogy végre megszabaduljanak ezektől a kellemetlen emberektől. Ezt mint megtértet kipipálják, és további áldozatok után néznek. Ez lenne az evangelizáció?

Nem! Ez inkább vallásos zaklatás. S mint minden olyan szolgálat, amely csak a test energiájával működik, több kárt okoz, mint hasznot.

John Stottnak igaza van, amikor ezt írja: Jézus Krisztusnál van a kulcs. Ő nyitja meg az ajtókat. Ezért sohasem szabad erőszakkal betörnünk az ajtót, amely még zárva van. Meg kell várnunk, amíg Ő kinyitja előttünk az ajtókat. Krisztus ügyének mindig árt az érzéketlen vagy erőszakoskodó bizonyságtétel. Kétségkívül helyes azon fáradoznunk, hogy barátainkat és rokonainkat, munkatársainkat Krisztusnak megnyerjük. De olykor türelmetlenebbek vagyunk Istennél. Légy türelmes! Imádkozzál állhatatosan, szeress, és várd meg az alkalmat a bizonyságtételre!

Meglehet, hogy számos dologban nem értünk egyet Dietrich Bonhoefferrel, mégis jó ha megszívleljük a következő szavait: „Az üdvösség Igéjének megvannak a maga határai. Az embernek sem hatalma, sem joga nincs arra, hogy másokra kényszerítse... Emberek után rohangálni, hogy megtérítsük őket, és minden leleményességünket bevetni, hogy rájuk erőltessük az üdvösséget, éppoly semmit érő, mint amilyen veszélyes... Ily módon a megkeményedett és elsötétült lelkek dühével találkozunk, és ez céltalan és káros. Az olcsó kegyelem Igéjével való könnyelmű bánásmódunk már untatja a világot, úgyhogy végül azok ellen fordul, akik rá akarnak kényszeríteni valamit, amit ő nem akar elfogadni."

Az igazi megtérés a Szent Szellem műve. „Nem az ember akaratából" jön, vagyis az ember bármilyen jó szándékú, képtelen saját erőfeszítéssel létrehozni. Akiket Jézus Krisztus melletti vallástételre kényszerítenek anélkül, hogy maguk teljesen igenyelnék, azok csalódottak, elégedetlenek lesznek, sőt, gyakran Krisztus keresztjének ellenségeivé válnak.

Az élet egyik nagyszerű élménye az, ha a Szent Szellem felhasznál bennünket egy másik ember megmentésénél. De visszataszítóan hat, ha megkíséreljük ezt saját erőnkkel véghezvinni.

 


09.28 A gonoszt jóval lehet legyőzni

„Ne győzzön le téged a rossz, hanem te győzd le a rosszat a jóval." Róma 12,21

szeretet

Ha ezt az igeverset ember írta volna, akkor ez a mondat körülbelül így szólna: „Ne engedjétek, hogy az emberek legyőzzenek titeket. Verjétek őket vissza saját fegyvereikkel." Mert ez a világ csak a megtorlás és bosszú kifejezéseivel tud élni.

Jézus Krisztus iskolájában azonban valami egészen mást tanulunk. Ne engedjük, hogy a gonosz legyőzzön minket. Föl kell használnunk a jót, hogy azzal győzzük le a rosszat.

Nagyon jól szemlélteti ezt az igazságot egy Assisi Ferencnek tulajdonított történet. Egy kisfiú játék közben hirtelen fölfedezte a visszhangot. Életében először hallotta vissza azt, amit hangosan kiáltott, és elkezdte kipróbálni. Ezt kiáltotta: „Gyűlöllek!" És lám, azonnal jött a visszhang: „Gyűlöllek!" Erre még hangosabban kiáltotta: „Gyűlöllek!!", és erre még erősebben jött a válasz: „Gyűlöllek!!" Harmadszorra teljes erejéből ordította: „Gyűlöllek!!!", és a szó ugyanazzal az erővel jött vissza: „Gyűlöllek!!!" Ezt már nem tudta elviselni a kisfiú. Hazaszaladt és keservesen zokogott. Anyja, aki az udvaron volt, meghallotta a sírását, és megkérdezte: „Mi bajod, kicsim?" A fiú válaszolta: „Ott kint van egy fiú, aki gyűlöl engem!" Anyja egy pillanatig gondolkodott, aztán azt mondta: „Ide figyelj, én tudom, hogy mit kell most tenned. Menj vissza ugyanoda, ahol voltál, és mondd meg annak a kisfiúnak, hogy szereted."

A kisfiú tehát visszaszaladt, és hangosan kiáltotta: „Szeretlek!" És lám, máris visszatért a szó, világosan és barátságosan: „Szeretlek!" Még egyszer kiáltott, még hangosabban, és ugyanazt a választ kapta vissza. Harmadszor teli torokból kiáltotta: „Szeretlek!!!", és hangosan jött vissza a szó: „Szeretlek!!!"

Miközben ezt itt leírtam, szerte e világon emberek kiáltják egymásnak: „Gyűlöllek!", és közben nem értik, hogy miért nő a feszültség egyre jobban. Népek fejezik ki gyűlöletüket más népek iránt. Vallásos csoportok konfliktusaik által szabályszerűen elbarikádozták magukat. Különböző fajú emberek küzdenek egymás ellen. Szomszédok harcolnak egymással pl. a kerítés miatt. Családokat tép széjjel a viszály és a keserűség. Mindezek az emberek megengedik, hogy a gonosz legyőzze őket, mert a gyűlölet mindig gyűlöletet szül. Ha többször viszonoznák szeretettel a gyűlöletet, akkor legyőzhetnék a jóval a rosszat. Akkor fölfedeznék, hogy a szeretet viszontszeretetet szül.

Gondosan ügyeljünk arra, milyen magot vetünk.

A szeretet csak szeretetet terem, míg a gyűlöletből gyűlölet fakad.

09.26 Istenben bízunk!

„Meghagytam magamnak hétezer férfit, akik nem hajtottak térdet a Baálnak." Róma 11,4

 

Isten sohasem marad tanú nélkül. Még a legsötétebb időkben is felhangzik egy hang, hogy világos bizonyságot tegyen Róla. Gyakran még a legszokatlanabb körülmények között is támaszt egy váratlan bizonyságtevőt, aki bátran kimondja az Ő nevét.

Az özönvíz napjaiban a földön lévő életet erőszak és erkölcstelenség jellemezte. De ott volt Noé, aki bátran kiállt az Úr mellett.

Illésnek úgy tűnt, mintha egész Izráel bálványimádóvá lett volna, pedig Istennek volt még hétezer embere, akik nem hajtottak térdet a Baál előtt.

A szellemi élettelenség és erkölcsi romlás közepette lépett Husz János, Luther Márton és Knox János a történelem színpadára, hogy a Magasságos ügyét védelmezze.

Amikor feltalálták a távírót, az első üzenet, amelyet ily módon közvetítettek, így szólt: „Íme, mit tett Isten!"

Az Apolló 8 űrhajó az első holdutazásról 1968 karácsony estéjén visszatért. A fedélzetén lévő három asztronauta felváltva felolvasta az 1Mózes 1-10. fejezetét, és azzal zárták a felolvasást: „Mi pedig, az Apolló 8 legénysége, azt kívánjuk önöknek, hogy Isten áldja meg mindnyájukat a jó Földön."

A hitetlenek dühös tiltakozása ellenére az Egyesült Államok postája kibocsátott egy Apolló 8-as bélyeget az 1Mózes 1,1 szavával: „Kezdetben...".

Az USA pénzérméin ez a felirat olvasható: „Istenben bízunk." (In God We Trust)

Az ősi „Anno Domini" szavak, amelyeket a dátum megjelölésére használunk, arra emlékeztetnek, hogy az az év a mi Urunk éve.

Még az ateisták is olykor tévedésből az Úrra hivatkoznak. Az 1979-ben Ausztriában tartott csúcstalálkozón így nyilatkozott egy ateista hatalmasság: „Isten sohasem bocsátja meg nekünk, ha most csődöt mondunk."

Létezik a világban bizonyos erkölcsi parancs, hogy Istenünket nyilvánosan el kell ismerni és dicsőíteni. Mikor a tanítványok Jézus Krisztust, mint királyt magasztalták, aki az Úr nevében jött el hozzájuk, akkor a farizeusok azt követelték Krisztustól, hogy utasítsa rendre és hallgattassa el tanítványait. Ő azonban így felelt: „Mondom nektek, ha ezek elhallgatnak, a kövek fognak kiáltani" (Lk 19,40).

Fölösleges aggódnunk amiatt, hogy Isten nevét a jövőben valamikor nem fogják többé dicsérni, vagy Őneki nem adnak többé tiszteletet. Mert valahányszor az emberek halottá nyilvánítják Istent, Ő mindig ébreszt majd tanúkat, kik megszégyenítik az ellenséget, és megvigasztalják Isten barátait.

 


09.25 Állj meg az igazságban!

„Most pedig az ellenségetek lettem, mert az igazat mondom nektek?" Galata 4,16

Amit Pál a galáciabeli keresztyéneknél tapasztalt, emlékeztet arra, hogy gyakran a mi barátaink is hirtelen ellenségeiknek tekintenek minket, ha nyíltan megmondjuk nekik az igazat. Az apostol megismertette ezekkel az emberekkel az Úr Jézust, és segítette hitben való növekedésüket. De később, amikor tévtanítók hatoltak be keresztyén gyülekezetükbe, Pál kénytelen volt figyelmeztetni a hívőket, vigyázzanak, mert az a veszély fenyegeti őket, hogy a törvénykedés kedvéért otthagyják Jézus Krisztust. Ez végül azt eredményezte, hogy hitbeni atyjukkal szemben ellenséges magatartást tanúsítottak.

Ilyesmi megtörtént már az ószövetségi időkben is. Illés mindig őszinte és egyenes volt Aháb királlyal szemben, amikor közölte vele Isten üzenetét. Mégis egy napon ezt mondta neki a király: „Te vagy az Izráel megrontója?" (1Kir 18,17). Valóban ő rontotta meg Izráelt? Nem, hiszen Illés volt Izráel egyik legjobb barátja! De hűségének az lett a jutalma, hogy vészhozónak bélyegezték.

Egy másik félelmet nem ismerő próféta Mikeás volt. Amikor Jósafát, Júda királya azt tudakozta, hogy nincs-e itt az Úrnak prófétája, akit meg lehetne kérdezni, azt felelte neki Izráel királya: „Van még egy férfi, aki által megkérdezhetjük az Urat, de én gyűlölöm őt, mert sohasem prófétál nekem jót, hanem csak a rosszat, Mikeás az, Jimla fia" (1Kir 22,8). A király nem akarta az igazat hallani, és gyűlölte azt az embert, aki neki szemtől szembe megmondta azt.

Az Újszövetségben Keresztelő János volt az, aki megmondta Heródesnek: „Nem szabad együtt élned testvéred feleségével" (Mk 6,18). Ez megfelelt az igazságnak, mégis nagyon hamar odavezetett, hogy Jánost kivégezték.

Az Úr Jézus is kihívta maga ellen a zsidók gyűlöletét. És mi volt az oka? Az, hogy megmondta nekik: „De ti meg akartok engem ölni, olyan valakit, aki az igazságot hirdettem nektek" (Jn 8,40).

Thomas Jefferson írja: „Ha valaki minden gonoszságot ki akar kerülni, legjobb, ha megmarad a mindennapos kötelességteljesítés álmos rutinja mellett. Minden kérdésnek két oldala van, és ha az ember határozottan megáll az egyik oldalon, és sikerrel is dolgozik rajta, akkor mindazok, akik a másik oldal mellett döntöttek, természetszerűen ellenségeivé válnak, annál inkább, minél jobban érzik a másik sikereit."

Az igazság gyakran fájdalmat okoz. Ezért az emberek - ahelyett, hogy fejet hajtanának - inkább átkozzák azt, aki kimondja. Az Úrnak igazi szolgája azonban pontosan tudja, hogy ki kell mondania az igazságot, vagy meghal. Tudja, hogy a barát ütései annak hűségét mutatják, míg az ellenség csókjai csalárdak (lásd Péld 27,6).

 


09.24  Új látás tapasztalat útján

„Megtudtam..." 1Mózes 30,27

Lábán megtudta, hogy az Úr őt Jákobért áldotta meg. Jó dolog volt az, amit ebből megtanult. Mert a tapasztalat általában jó tanítómester.

Mindig mély benyomást tett rám, hogyan segít egyes igehelyek megértésében a tapasztalat. Lehet, hogy az igeverseket már régóta tudjuk könyv nélkül, de ha egy új tapasztalaton megyünk keresztül, akkor a szavak hirtelen megelevenednek. Felragyognak előttünk, mint a fényforrás a sötétségben. És ekkor egészen új értéket tulajdonítunk nekik.

Luther Márton felesége mondotta, hogy sohasem értette volna meg a Zsoltárok könyvének egyes verseit, ha Isten nem vitte volna át őt sok nehéz helyzeten.

Amikor Daniel Smith feleségével együtt Kínában élt misszionáriusként, egy éjjel egy rablóbanda nagy rést ütött házuk oldalán. Míg aludtak, a rablók kifosztották szekrényeiket és ládáikat. Ha a misszionárius házaspár nem aludt volna olyan mélyen, talán meg is ölték volna őket. Amikor Smith később elmondta az esetet, hozzátette: „Eddig a reggelig sohasem tudtam megérteni a Habakuk 3,17-18-at: »Mert a fügefák nem fognak virágzani, a szőlőtőkéken nem lesz gyümölcs. Hiányozni fog az olajfák termése, a kertek sem teremnek ennivalót. Kivész a juh az akolból, és nem lesz marha az istállóban. De én vigadozni fogok az Úr előtt, örvendezek szabadító Istenem előtt.«" Ezzel arra gondolt, hogy az ember sohasem vehet részt egészen Habakuk veszteségei ellenére érzett örömében, ha ő maga nem tapasztalja meg ugyanezt a helyzetet.

Amikor Corrie Ten Boom koncentrációs táborban volt, egyszer meg kellett jelennie a bíró előtt is. „A bíró... kénytelen volt munkáját végezni, és eljött az a nap, amikor olyan iratokat mutatott nekem, amelyek nemcsak számomra jelentettek halálos ítéletet, hanem egész családom és barátaim számára is. »Meg tudná közelebbről magyarázni ezeket az iratokat?« - kérdezte. »Nem, nem tudom« - kellett elismernem. És akkor a bíró hirtelen fogta az egész paksamétát és a kályhába dobta! Ahogy néztem, hogy égtek azok a lapok, amelyek engem vádolhattak volna, tudtam, hogy Isten hatalma védett meg engem, és hirtelen úgy értettem meg, mint soha azelőtt a Kolossé 2,14-et: »Eltörölte a követelésével minket terhelő adóslevelet, amely minket vádolt, eltávolította azt az útból, odaszegezve a keresztfára.«"

Az új igei látások, amelyeket tapasztalataink útján nyerünk, végtelenül értékessé teszik számunkra ezeket az élményeket.


09.23 Maradj távol!

"Közösségükbe ne menj, lelkem." 1Mózes 49,6

Ezeket a szavakat Jákób mondta, amikor fiait megáldotta. Mikor azokra a borzalmas dolgokra gondolt, amiket két fia, Simon és Lévi elkövetett Sikem férfiain, ezt mondta: „Közösségükbe ne menj, lelkem."

Szívesen állítanám ezeket a szavakat tágabb összefüggésbe. Vannak kapcsolatok, amelyeknek a bűnnel van dolguk, és amelyeket jobb, ha soha meg nem ismerünk

A kísértés csábító arcot ölt, és azt mondja: sohasem lehetünk igazán boldogok addig, amíg közösségbe nem kerülünk vele. Izgalmakat, testi gyönyörűséget, érzelmi magasságokat és csalogató ismeretlent ígér.

Sokakat szólítanak meg az ilyen csábítások, olyanokat is, akik addig visszavonult életet éltek. Az az érzésük, hogy eddig fogalmuk se volt az igazi gyönyörűségről. „Hátrányos helyzetben voltak." És azt hiszik, addig nem is lehetnek igazán elégedettek, amíg átfogó tapasztalatot nem nyernek a világról.

A bűn sohasem jön egyedül. Mindig vannak beépített kockázatai és súlyos következményei. Ha csak egyetlen - mindegy, melyik - bűnnel első alkalommal tapasztalatot szerzünk, akkor ezzel a gyötrelemnek és lelkiismeret-furdalásnak egész áradatát hívjuk elő.

Ha engedünk a kísértésnek, meggyengül az általános ellenállóerőnk. Ha már egyszer elkövettünk egy bűnt, könnyebb lesz már többször is elkövetni azt. Hamarosan már szakemberek leszünk a bűn dolgában. Sőt, rabszolgáivá válunk, a megszokás láncai hozzákötöznek.

Abban a pillanatban, amikor engedünk valamilyen kísértésnek, szemünk megnyílik egy olyan bűntudat meglátására, amilyent azelőtt sohasem tapasztaltunk. S ha vidáman meg is szegjük a törvényt, utána már a belső mezítelenség és üresség borzalmas érzése következik. Kétségkívül igaz, hogy a bűnt meg lehet vallani és bocsánatot lehet nyerni érte, de egész életünkön át mindig kínos érzés lesz bűnünk korábbi társaival találkoznunk. Emlékezetünkben fájdalmas sebet jelent, ha újra föl kell keresnünk ostobaságunk helyszíneit. Vannak alkalmatlan pillanatok, amikor az egész szennyes esemény fölmerül - sokszor éppen a legszentebb pillanatainkban - gondolatainkban, és mi felnyögünk.

És ha csodálatos dolog is elnyerni Isten bocsánatát, mégis sokkal jobb, ha nem próbáljuk ki. Ami kezdetben érdekes titok, az később lidércnyomássá válik. A gyönyörből hamarosan borzadály lesz, és a szenvedély egyetlen pillanata gyakran egy szemrehányásokkal teli életet von maga után.

Ezért a kísértés órájában mondjuk el: „Közösségükbe ne menj, lelkem."

 

09.22 Örökké

„Származása visszanyúlik a hajdankorba, a távoli múltba." Mikeás 5,1

Ha már az idő rövidsége is megrendítő igazság, mennyivel inkább az az örökkévalóság végtelen volta. Nyelvünkben kevés szó van, amit oly nehéz megérteni, mint a „végtelen", „örökkévalóság" szavakat. Hogy valami fogalmunk legyen róluk, arra kell gondolnunk, amikor a világ még nem volt megteremtve, amikor még angyalok sem voltak, amikor még senki és semmi nem létezett, egyedül csak Isten. Menj egyre csak vissza, vissza egyre távolabbi múltba, vissza a kezdet nélküli kezdetbe, vissza, vissza és megint csak vissza. Isten mindig volt!

Vándoroljanak azután gondolataink a jövőbe, az eljövendő időbe, amikor majd elmúlik ez a föld. Előre, előre, előre, egyre messzebb, egyre tovább, tovább, a végtelenbe...

És akkor, ha az értelem tiltakozni látszik a számára kiszabott szűk határok ellen, akkor gondoljunk arra, hogy mi magunk is örökké fogunk élni. Mindig és mindig. Végtelen élet. Örökkévalóság!

Rowland Dixon Edwards a következőképpen próbálta leírni az örökkévalóságot: „Egy óceánjáró fedélzetén egy gyűszűre fonalat kötünk, leeresztjük a tengerbe, majd felhúzzuk, tele az óceán sós vízével. Ez lehet a képe annak az időnek, amely az örökkévalóság óceánjából kivétetik."

Az ember csak akkor igazán bölcs, ha számításba veszi azt a lenyűgöző tényt, hogy ez az élet csak egy homokszemecske az örökkévalóság határtalan tengerpartján. Egész pályafutását nézze ebben a világosságban.

A milánói székesegyháznak három egymás melletti ajtaja van. Az első fölött egy rózsakoszorú van bevésve, ezzel a felírással: „Mindez csak egy pillanatra tetszik nekünk." A harmadik ajtó kereszttel van megkoronázva, ezzel a felirattal: „Mindez csak egy pillanatig szomorít meg bennünket." A középső ajtó fölött található az intés: „Csak az a fontos, ami örök."

Mint keresztyéneknek föltétlenül szembe kell néznünk az örökkévalóság tényével. Föltétlenül számot kell vetnünk annak megrendítő valóságával, és életünket aszerint kell berendeznünk. És ha azután előrehaladunk életünk útján, sajátos fény tűnik fel a szemünkben, és sajátos elszántság lesz a szívünkben, mert terveink nem érnek véget az időben.

09.21 Az Ő visszajövetelének fényében élve

„Végezetre eltétetett nekem az igazság koszorúja, amelyet megad nekem az Úr, az igaz bíró ama napon; de nemcsak énnekem, hanem mindazoknak is, akik várva várják az Ő megjelenését." 2Timóteus 4,8

...eltétetett nekem az igazság koszorúja...

„...mindazoknak is, akik várva várják az Ő megjelenését." Sok éven át úgy gondoltam, hogy ezek a szavak azokra a hívőkre vonatkoznak, akik örömteli érzelmekkel várják az Úr visszajövetelét. Ezeket megjutalmazza majd az Úr az igazság koszorújával, mert szívük lángolt, valahányszor az elragadtatásukra gondoltak.

Pedig itt bizonyosan többről van szó. Várva várni az Úr megjelenését, azt is jelenti, hogy az Ő visszajövetelének fényében élni, és úgy viselkedni, mintha már ma visszajönne.

Azt jelenti tehát, hogy erkölcsi tisztaságban élni. Mert János is figyelmeztet bennünket: „Ezért akiben megvan ez a reménység, megtisztítja magát, mint ahogyan Ő is tiszta" (1Jn 3,3).

Azt is jelenti, hogy ne bonyolódjunk bele e világ dolgaiba. Teljes szeretetünkkel és vonzalmunkkal forduljunk a mennyei dolgok felé, s ne azokkal törődjünk, amik e földön fontosak (lásd Kol 3,2).

Azt is jelenti, hogy Isten népét szolgáljuk, és adjuk meg neki „az eledelt a megfelelő időben" (lásd Mt 24,45). Az Úr különleges áldást ígér azoknak, akik ezzel vannak elfoglalva, amikor Ő visszajön.

Röviden: semmi olyat ne tegyünk, aminek cselekvésénél nem szívesen vennénk, ha az Úr meglepne bennünket. Ne menjünk olyan helyekre, ahol a jelenlétünk szégyent hozna ránk az Ő eljövetelekor. Ne mondjunk semmi megbotránkoztatót, mintha már Ő is jelen lenne.

Ha tudnánk, hogy az Úr Jézus egy héten belül visszatér, mivel töltenénk addig napjainkat? Talán felmondanánk munkahelyünket, fölmennénk egy magas hegy tetejére, és ott egész napunkat imádsággal és bibliaolvasással töltenénk? Vagy pedig sebtében „teljes munkaidejű keresztyén szolgálatot" vállalnánk, és éjjel-nappal prédikálnánk és tanítanánk?

Ha már valóban követjük az Urat, és egészen az Ő akarata szerint élünk, akkor legjobb, ha továbbra is azt tesszük, amit eddig tettünk. De ha mind ez ideig csak magunknak éltünk, akkor annak tudása, hogy az Úr rövidesen visszajön, döntő változást kell, hogy előidézzen életünkben.

Nem elég az, hogy néhány kedves gondolatunk legyen az Úr visszajövetelével kapcsolatban. Az igazság koszorúját azoknak tartja fenn az Úr Jézus, akik annyira várják az Ő megjelenését, hogy az igazság az egész életüket átalakítja. Nem elég, ha az Ő visszajövetelének igaz voltát megragadjuk; az kell, hogy ennek igazsága megragadjon minket.

09.20 Mélyre lehajolni

"Ne legyetek nagyratörők, hanem az alázatosokhoz tartsátok magatokat." Róma 12,16

 mélyre lehajolni

Természettől fogva hajlamosak vagyunk arra, hogy szeretnénk barátokat szerezni az ún. "jobb társaság"-ból. Minden ember szíve mélyén ott a kívánság, hogy meghitt barátságban legyen azokkal, akik híresek, tehetősek, előkelőek. Így tehát tulajdonképpeni természetünkkel ellenkezik az a tanács, amit Pál ad a Róma 12,16-ban. Azt mondja; „Ne legyetek büszkék, hanem vállaljatok mindig közösséget az egyszerű és jelentéktelen emberekkel." Isten Gyülekezetében nem ismerik a kasztszellemet. A keresztyének ne törődjenek az osztálykülönbségekkel!

Ezzel kapcsolatban Fred Elliotról jegyeztek fel jellemző esetet. Egy reggel, amikor családjával együtt a reggeliző asztalnál áhítatot tartott, hangos csörömpölés hallatszott a ház kapuja felől. A szemeteskocsi vitte el a szemetet. Elliot letette kinyitott Bibliáját az asztalra, az ablakhoz ment, és hangos, szívélyes köszöntést kiáltott oda a szemetesembernek. Azután visszament az asztalhoz, és folytatta az áhítatot. Éppen olyan szentnek és fontosnak tartotta, hogy a szemetesnek jó reggelt kívánjon, mint azt, hogy a Bibliát olvassa.

Az Úrnak egy másik szolgája, aki az Igét szó szerint vette, Jack Wyrtzen volt. Minden nyáron bibliatanulmányozó tábort vezetett a New York állambeli Schroon Lake-ben. Az egyik, felnőttek számára rendezett konferencián részt vett egy testileg súlyosan fogyatékos férfi is. Mivel arcizmain nem tudott uralkodni, ezért az ételét is csak nagy nehezen tudta elfogyasztani. Az étel egy része mindig kihullott a szájából az újságpapírra, amit elővigyázatosan a mellére és az ölébe terített. Mivel ez a látvány nem volt éppen étvágygerjesztő, ez a férfi rendszerint egyedül ült egy külön asztalnál.

Sok tennivalója miatt Jack Wyrtzen gyakran később jött be az ebédlőbe. Mikor megjelent az ajtóban, a legtöbb asztal mellől intettek neki, hogy üljön oda hozzájuk. De sohasem tette. Mindig ahhoz az asztalhoz ment, amelynél ez a fogyatékos férfi ült. Ő is „az alázatosakhoz tartotta magát".

Ehhez hasonló dolgot mond el egy régi történet: „Egy hívő keresztyén tábornokot egyszer megfigyeltek, ahogy egy nagyon szegény öregasszonnyal társalgott. Később néhány barátja szemrehányóan figyelmeztette: »Gondolnod kellett volna magas állásodra.« A tábornok csak ennyit mondott erre: »Mi lett volna velem, ha az én Uram a saját magas állására gondolt volna?«"

„Mindenek ellenére" c. versében Robert Burns emlékeztet arra, hogy bármilyen alacsony helyzete legyen is valakinek, mégis ember marad. És azt mondja, hogy aki függetlenül gondolkodik, az csak nevet azon a sokféle ékszeren és kövön, amivel az ostobák fölékesítik magukat.

Ha elgondoljuk, milyen mélyre alázta meg magát Üdvözítőnk, hogy velünk élhessen, akkor elképzelhetetlen, hogy ne ugyanazt tegyük mi is.

 

09.19 Méltatlanság és tagság

Jézus mondta

„Mert amikor még erőtelenek voltunk, a rendelt időben halt meg Krisztus értünk, istentelenekért." Róma 5,6

Jézus Krisztus nem azért jött, hogy az igazakat hívja, és nem is a jó emberekért halt meg. Nem az illedelmes, tiszteletre méltó, finom emberekért ment a keresztre.

Isten nézőpontjából természetesen az egész emberiség istentelen. Mindnyájan bűnben születtünk és tele vagyunk igazságtalansággal. Mint elveszett juhok eltévelyedtünk, és mindegyikünk a maga útját járta. Isten szemében romlottak, tisztátalanok és lázadók vagyunk. És legnemesebb törekvéseink sem mások Őelőtte, mint kontár kísérletek.

Csak az a szomorú, hogy a legtöbb ember nem hajlandó beismerni, hogy istentelen. Önmagukat a társadalom bűnöző elemeihez hasonlítják, és ezért úgy vélik, hogy alkalmasak a mennyországra. Olyanok, mint az az idősebb előkelő hölgy, aki nagyon büszke volt nagylelkű adakozására. Amikor az egyik hívő keresztyén szomszédja beszélt neki a hitéről, azt felelte, hogy neki nincs szüksége megváltásra, hiszen jó cselekedetei elegendők az üdvösséghez. Elmondta azt is, hogy egy keresztyén gyülekezet tagja, és hogy ősei is „keresztyének" voltak. A szomszéd erre vett egy darab papírt, és nagy betűkkel felírta rá: „ISTENTELEN", odaadta a hölgynek, és megkérdezte: volna-e kifogása ellene, hogy ezt a papírt a háza falára erősítse? Mikor a hölgy meglátta ezt, égnek állt a haja: „Hogy nincs-e kifogásom ellene?" „Senki ne merje azt mondani rólam, hogy én istentelen vagyok!" Erre a szomszéd elmagyarázta neki, hogy Krisztus üdvözítő tette addig nem érvényes rá, amíg nem hajlandó elismerni saját bűnös, elveszett voltát. Ha nem veszett el, akkor nem is lehet megmenteni. Ha egészségesnek tartja magát, akkor nincs szüksége a nagy Orvosra.

Egyszer ünnepélyt tartottak olyan gyermekek számára, akik valamilyen testi fogyatékosságban szenvedtek. Tolószékben, mankóval vezették a gyermekeket a terembe. Az ünnepély alatt az egyik teremőr kint a lépcsőn egy kisfiút talált, aki hangosan sírt.

„Miért sírsz?' - kérdezte részvéttel.

„Mert engem nem engednek be."

„És miért nem engednek be?"

„Mert túl egészséges vagyok" - zokogta a gyerek.

Éppen így vagyunk az evangélium nagy ünnepével is. Ha minden rendben van velünk, akkor nem mehetünk be. Ha egyáltalában be akarunk jutni, először el kell ismernünk, hogy bűnösök, istentelenek vagyunk. Krisztus ugyanis az istentelenekért halt meg. Ezzel kapcsolatban mondta Roger Mungen „A gyülekezet az egyetlen olyan hely ezen a világon, amelynél a tagság előfeltétele abban áll, hogy a jelölt teljesen méltatlan erre."

 

09.18 Adj hálát!

„Vajon nem tízen tisztultak-e meg? Hol van a többi kilenc?" Lukács 17,17

 

Az Úr Jézus meggyógyított tíz leprás beteget, de csak egy tért vissza közülük, hogy köszönetet mondjon Neki, és ez éppen egy megvetett szamaritánus volt.

Értékes élettapasztalat a számunkra, amikor hálátlansággal találkozunk, mert csak ily módon érzünk meg valami keveset Isten szomorúságából. Ha adakozunk, és semmilyen elismerést nem kapunk érte, akkor felmérhetjük, mit érez Isten, aki az Ő szeretett Fiát adta a hálátlan világért. Amikor odaadjuk magunkat másokért, közösségben vagyunk Istennel, aki rabszolgává lett, hogy a hálátlan emberiségnek szolgáljon.

A hálátlanság a bukott ember egyik legrosszabb tulajdonsága. Pál emlékeztet bennünket arra, hogy a pogány világ bár megismerte Istent, de nem tisztelte, és nem is adott Neki hálát (lásd Róm 1,21). Egy misszionárius fölfedezett Brazíliában két indián törzset, amelyek nem ismerték a „köszönöm" szót. Ha valaki szívességet tett nekik, egyszerűen annyit mondtak: „éppen ezt akartam", vagy „ez nekem hasznos lesz". Egy másik misszionárius Észak-Afrikában megállapította, hogy akikkel jót tett, sohasem fejezték ki köszönetüket, mert úgy vélték, ezzel tulajdonképpen alkalmat adtak a misszionáriusnak, hogy Istennél érdemeket szerezzen. Elvárták, hogy a misszionárius legyen hálás nekik, mivel nekik segítve Isten jóindulatát szerezhette meg.

A hálátlanság áthatja az egész társadalmat. Egy USA-beli rádióprogram, amely magát „Rádiós munkaközvetítő"-nek nevezte, egyszer 2500 embernek szerzett munkát. A rádióbemondó később beszámolt róla, hogy ezek közül mindössze tízen vették maguknak a fáradságot, hogy köszönetet mondjanak.

Egy munkáját nagy odaadással végző tanítónő élete során 50 osztályt tanított. Mikor 80 éves lett, levelet kapott egy korábbi tanítványától, aki megírta, milyen hálás az egykor kapott segítségért. - Ötven éven át tanított, de ez volt az egyetlen köszönőlevél, amit valaha is kapott.

Azt mondottuk, hasznunkra válik, ha hálátlanságot tapasztalunk, mert ez legalábbis halványan visszatükrözi azt, amit Urunk egész idő alatt érez. A hálátlanság azért is értékes tapasztalat, mert azon felmérjük, milyen fontos, hogy mi magunk hálásak legyünk! Igen sokszor jóval nagyobb helyet foglal el imádságainkban a kérés, mint a hálaadás. Isten áldását magától értetődőnek vesszük. És gyakran elfelejtjük hálánkat kifejezni azoknak, akiknek vendégszeretetét élveztük, aki hasznos tanácsot adott, vagy aki elvitt minket autóján, vagy más módon kisegített a bajból. Sőt, inkább elvárjuk az efféle szolgálatokat.

Ezért a tíz leprás története emlékeztessen mindig arra, hogy nagyon sok embernek van oka hálára, de nagyon kevesen vannak, akik elszánják magukat, hogy köszönetet mondjanak. Mi is ezekhez a kevesekhez tartozunk?

 

09.17 Megtagadom-e az igazság elárulását?

„És megadatott neki, hogy mindenkit, kicsiket és nagyokat, gazdagokat és szegényeket, szabadokat és szolgákat jobb kezükön vagy homlokukon bélyeggel jelölhessen meg, és hogy senki se vehessen vagy adhasson, csak az, akin bélyegként rajta van a fenevad neve vagy nevének a száma." Jelenések 13,16-17

A fenevad bélyege! A nagy nyomorúság idején előáll majd egy hatalmas és gonosz uralkodó, aki megparancsolja, hogy minden embert meg kell bélyegezni a homlokán vagy a kezén. Akik ezt nem engedik, azokkal a fenevad éreztetni fogja haragját. Akik pedig engednek neki, azok Isten haragját fogják elszenvedni. Akik ellenállnak, azok Krisztussal együtt uralkodnak majd az ezeréves birodalomban. Akik pedig alkalmazkodnak, azok a kénkővel égő tóba vettetnek, és ott gyötrettetnek a szent angyalok és a Bárány előtt.

Amikor ezeket olvassuk, mindez talán tőlünk távolinak tűnik. Tudjuk, hogy csak valamikor a távoli jövőben történik meg majd, és hisszük, hogy addigra a Gyülekezet már régen elragadtatik a mennybe. És mégis, a fenevad bélyege bizonyos értelemben már ma megtalálható közöttünk. Vannak idők az életünkben, amikor döntenünk kell az Istenhez való hűség, és az Úrral szembeszegülő rendszernek való behódolás között. 

Vannak például olyan idők, amikor sürgősen munkahelyet keresünk, de ott felszólítanak bennünket, hogy fogadjunk el olyan feltételeket, amelyek nyíltan ellenszegülnek az isteni törvényeknek. Az ilyen időkben nem nehéz érvelnünk: ha nincs munkánk, nem tudunk élelmiszereket vásárolni magunknak. És ha nem ehetünk, nem élhetünk. Végül is élnünk kell! Az ilyen hamis mentegetődzésekkel beleegyezünk a feltételekbe, és így valóban megkapjuk a fenevad bélyegét.

Pánikszerűen reagálunk mindarra, ami a megélhetésünket fenyegeti, és ilyenkor abba a kísértésbe esünk, hogy csaknem mindent feláldozzunk, csakhogy ettől a fenyegetettségtől megszabaduljunk. Azok az érvek, amelyekkel egyszer majd a nagy nyomorúság idején az emberek önmagukat igazolni fogják, amiért imádták a fenevad képét, pontosan ugyanazok, mint amelyek ma kínálkoznak, amikor Isten igazsága és saját életünk között kell döntenünk.

Az az elgondolás, hogy minden körülmények között élnünk kell, hamis. Istennek kell sokkal inkább engedelmeskednünk, nem pedig a magunk életét szeretnünk mindhalálig.

F. W. Grant írja: „Azon a pénzdarabon, amelyen eladjuk az igazságot, mindig rajta van az Antikrisztus képe, még ha nehezen felismerhető is." A kérdés tehát nem így hangzik: „Ellen tudnék-e állni, és tiltakozni a fenevad bélyegének felvétele ellen, ha a nagy nyomorúság idején élnék?' - hanem így: „Megtagadom-e már ma az igazság elárulását?"

09.16 Amíg van még remény

Fegyelmezd meg a fiadat, amíg még van remény, de ne engedd, hogy haragod elragadjon, és összetörd! Példabeszédek 19.18

Fegyelmezd

Olyan társadalomban élünk, amely nagyon sok mindent eltűr. Kivált a gyermeknevelés terén hallgatnak az emberek szívesebben a pszichológusok és szociológusok tanácsára, mint a Szentírás tanítására. Sok felnőtt, akiket olyan szülők neveltek, akik bizony nem riadtak vissza a fegyelmezéstől, elhatározzák, hogy gyermekeiknek nagy szabadságot adnak személyiségük akadálytalan kifejlesztésére. És milyen eredménnyel?

Az ilyen gyermekek a belső bizonytalanság érzésével nőnek fel. Csődöt mondanak a társadalomban. Nehezen boldogulnak problémáikkal és gondjaikkal, kábítószerhez vagy alkoholhoz menekülnek. Néhány évi szigorúság egész biztosan egyszerűbbé tette volna életük hátralevő részét.

Nem meglepő, hogy az ilyen fiatalok rendetlen életet folytatnak. Külső megjelenésük, lakásuk, szokásaik mind-mind gondatlan és kaotikus meggyőződésükről vallanak.

Beérik a középszerűvel, vagy még annál is kevesebbel. Semmiféle belső elhatározás nem hajtja őket.

Az ilyen gyermekek könnyen elidegenednek szüleiktől. Pedig azok úgy gondolták, hogy gyermekük osztatlan szeretete lesz a válasz arra, hogy soha nem büntették meg őket. És lám, ehelyett gyűlöletet kapnak magzataiktól.

A szülői tekintély elleni lázadás kiterjed más területekre is: az iskolára, a munkaadóra és a kormányra. Ha a szülők idejekorán féken tartották volna gyermekeik akaratát, akkor könnyebbé tették volna számukra, hogy alárendeljék magukat a normális életkörülményeknek.

Az ellenállás kiterjed azokra az erkölcsi alapelvekre is, amelyeket a Szentírás fektet le. Az ifjú lázadók kigúnyolják a tisztaságra vonatkozó isteni parancsokat, és féktelenül élnek. Mélységes megvetést tanúsítanak mindazzal szemben, ami jó, és szeretik mindazt, ami természetellenes, trágár és undorító.

Végül azok a szülők, akik nem parancsolnak idejekorán álljt gyermekeik akaratának büntetések által, megnehezítik számukra az üdvösségre vezető út megtalálását. Hiszen a megtéréshez szükséges a belső összetörettetés, az akarat feladása, amely Isten uralma ellen lázad. Ezért mondotta Susannah Wesley: „Azok a szülők, akik gyermekeik önakaratát letörni igyekeznek, Isten munkatársai gyermekük lelkének megújításában és megmentésében. Viszont azok a szülők, akik mindent megengednek gyermekeiknek, ezzel az ördög munkáját segítik elő, lehetetlenné teszik a hitben való nevelést, elérhetetlenné teszik a megváltatásukat, és mindent megtesznek azért, hogy gyermekük teste-lelke mindörökre elvesszen."

 

09.15 Reménység=bizonyosság


„A reménység pedig nem szégyenít meg, mert szívünkbe áradt az Isten szeretete, a nekünk adatott Szent Szellem által." Róma 5,5

 Reménység

A keresztyének szóhasználatában bizonyos fogalmaknak olykor más az értelmük, mint a köznapi nyelvben. Ezek egyike a „reménykedni".

Világi értelemben reménykedni többnyire azt jelenti, előre örülni valaminek, ami még nem látható. Ha valakinek például súlyos anyagi gondjai vannak, akkor azt mondhatja: „Remélem, hogy azért minden rendbe jön." De egyáltalán nem bizonyos abban, hogy ez így is lesz. Reménysége talán nem is más, mint vágyálom. Pál mondja a Róma 8,24-ben: „Az a reménység, amelyet már látunk, nem is reménység, hiszen amit lát valaki, azt miért kellene remélnie?" Mindenesetre minden reménységnek a jövővel van dolga.

Ami a keresztyén reménységet minden más reménységtől megkülönbözteti, az, hogy Isten Igéjének ígéretein alapszik, és ezért teljesen bizonyos. „Ez a reménység lelkünknek biztos és erős horgonya" (Zsid 6,19). Woodring mondja: „A reménység olyan hit, amely rábízza magát Isten Igéjére, és abban a biztonságban él, hogy amit Isten megígért vagy előre megmondott, be is következik." John White ezt írja: „Észre fogják venni, hogy a reménységet a »bizonyosság« értelmében használom. A Szentírásban a reménység a jövőbeni eseményekre vonatkozik, amelyek bekövetkeznek, függetlenül attól, hogy mi jön. Nem ábránd, amely ideiglenesen megjavítja kedélyünket, és arra késztet, hogy tovább haladjunk vak és kikerülhetetlen sorsunk beteljesedése felé. A reménység minden keresztyén élet alapja. A végső valóságot ábrázolja ki."

Mivel a hívő ember reménysége Isten ígéretein alapul, ezért sohasem szégyeníthet meg vagy okozhat csalódást. Woodring mondja: „Az a reménység, amely Isten ígéretén alapul, az Ő hűségére támaszkodik, és nem csalódhat."

A keresztyén reménység jó reménység. A mi Urunk Jézus Krisztus és Isten, a mi Atyánk, szeretnek bennünket, és „kegyelméből örök vigasztalással és jó reménységgel ajándékozott meg" bennünket (2Tesz 2,16).

Boldog reménységnek is nevezi a Szentírás, különösen az Úr visszajövetelével kapcsolatosan: „...mivel várjuk a mi boldog reménységünket, a mi nagy Istenünk és Üdvözítőnk, Jézus Krisztus dicsőségének megjelenését" (Tit 2,13).

Végül pedig „élő reménység": „...nagy irgalmából újjászült minket Jézus Krisztusnak a halottak közül való feltámadása által élő reménységre" (1Pt 1,3).

A reménység képessé teszi a keresztyéneket arra, hogy szinte véget érni nem akaró várakozás, fáradozás, üldözés, sőt mártíromság közepette is kitartsanak. Mert a keresztyén ember tudja, hogy az ilyen élmények csak tűszúrások az eljövendő dicsőséghez képest.

 

09.14 Elgörbíted az egyenest?

Elgörbíteni az egyenest

„Az élő Úrra mondom, hogy nem ér téged büntetés emiatt." 1Sámuel 28,10

Uralkodásának első éveiben Saul király elrendelte, hogy mindazokat, akik spiritiszta kultuszt űznek, vagy médiumként tevékenykednek, ki kell űzni az országból. Később azonban hanyatlani kezdett mind személyes életében, mind politikájában. Sámuel halála után a filiszteusok összegyülekeztek Saul serege ellen Gilboánál. S mivel Saul az Úrtól már nem kapott útmutatást, az endori jósnőnél keresett tanácsot. Ez félelemmel telve emlékeztette arra, hogy ő maga parancsolta meg, hogy a varázslókat és jövendőmondókat ki kell űzni az országból. Saul azonban megnyugtatta: „Az élő Úrra mondom, hogy nem ér téged büntetés emiatt."

Amit ebből tanulhatunk, az egészen világos: az emberben megvan a hajlandóság arra, hogy csak addig engedelmeskedjék az Úrnak, amíg ez neki is megfelel. Mihelyt azonban már nem kedvére való, elkezd mindenféle mentségeket kigondolni, hogy végső soron azt tehesse, ami neki jól esik.

Mert mindnyájan hajlamosak vagyunk arra, hogy kivonjuk magunkat a Szentírás kijelentései alól, azokat nekünk megfelelően hajlítgassuk és erőtlenítsük, amikor nem akarunk engedelmeskedni.

Világos utasítást találunk például az asszonyok szerepére a gyülekezetben. Ezek az utasítások azonban nyilvánvalóan ellentmondanak a ma divatos feminista mozgalomnak.

Mit teszünk tehát? Elkezdünk érvelni, hogy ezeket a parancsokat az akkori kultúra hátteréből kell megértenünk, és napjainkban nem kell alkalmaznunk. Ilyen módon természetesen könnyedén megszabadulhatunk mindattól, ami számunkra kellemetlen a Bibliában, ha már egyszer átvettünk egy ilyen alapelvet.

Olykor rábukkanunk az Úr Jézusnak néhány tételére, amelyek súlyosan érintenek minket. De hamar készen vagyunk a válasszal: „Jézus nem úgy értette ezeket, hogy meg is kell tennünk mindezt, hanem úgy, hogy legyünk készek azok megtételére." És meg is győzzük magunkat afelől, hogy meg is tennénk azokat, még ha valójában eszünk ágában sincs ez.

Vagy például szilárdan ragaszkodhatunk ahhoz, hogy a parancsolatok megszegőit a Biblia szigorú követelményei alapján felelősségre kell vonni. De ha kiderül, hogy az illető rokonunk vagy barátunk, akkor hirtelen arra az álláspontra helyezkedünk, hogy az Írás követeléseit lazán kell kezelnünk, vagy éppen mellőznünk kell.

Egy másik mesterfogás abban áll, hogy felosztjuk a Szentírás parancsolatait „fontosakra" és „kevésbé fontosakra". A "jelentéktelenebbeket" nyugodtan figyelmen kívül hagyhatjuk - legalábbis ezt beszéljük be magunknak.

Mindezekkel a hamis meggondolásokkal tulajdonképpen eltorzítjuk a Szentírást, és ezzel önmagunkra hozunk veszedelmet. Isten azt akarja, hogy Igéjének engedelmeskedjünk, akár tetszik, akár nem. Csakis ez az áldás útja.

09.13 Sugárzó arccal

"Azt azonban nem tudta Mózes, hogy arcának bőre sugárzó lett, amikor Istennel beszélt." 2Mózes 32,29

Moses transfiguration

Amikor Mózes lejött a Sinai-hegyről, kezében a két kőtáblával, amelyekre a Tízparancsolat volt felírva, két különös ismertetőjegyet lehetett észrevenni rajta. Először is fénylett az arca. Isten jelenlétében volt, aki a sugárzóan „fényes felhőből, (amit „sekiná"-nak neveztek) jelentette ki magát. Mózes arcának fénye mintegy kölcsönzött sugárzás volt. Az Istennel való beszélgetés után Mózes, a törvényadó, még mindig magán viselt valamennyit a dicsőség fényéből és sugaraiból. A megdicsőülés tapasztalata volt mögötte.

A második ismertetőjel az volt, hogy Mózes maga nem is tudta, hogy arca így világít. Egyáltalán nem volt tudatában különleges külsejének, amit Isten jelenlétében nyert. (F. B. Meyer mondja egyik erről szóló kommentárjában, hogy az egészben a legdicsőségesebb az volt, hogy Mózes erről mit sem tudott.)

Bizonyos tekintetben mi is részesei lehetünk a Mózeséhez hasonló élménynek. Ha bizonyos időt Isten jelenlétében töltünk el, akkor az meglátszik rajtunk. Ez külsőleg is észrevehető lehet az arcunkon, mert szoros kapcsolat van a szellemi és a testi hatás között, bár azért mégsem helyezném a hangsúlyt a külső ismertetőjelre, hiszen kétes hírű vallási közösségek híveinek is igen jóságos lehet az arckifejezésük. A legfontosabb az, hogy az Istennel való kapcsolat megtisztítja az embert erkölcsileg és szellemileg egyaránt. Erről ír Pál apostol a 2Korintus 3,18-ban: „Mi pedig, miközben fedetlen arccal, mintegy tükörben szemléljük az Úr dicsőségét, mindnyájan ugyanarra a képre formálódunk át az Úr Szelleme által, dicsőségről dicsőségre."

De az ilyen megvilágosodásnál a legdicsőségesebb tény az, hogy mi magunk semmit sem tudunk róla. Mások veszik észre. Látják rajtunk, hogy együtt voltunk az Úr Jézussal. Ez a változás azonban saját szemünk elől el van rejtve.

Miért van az, hogy mi nem tudunk róla, hogy „sugárzik az arcunk"? Az ok egyszerű: minél közelebb kerülünk az Úr Jézushoz, annál jobban tudatára ébredünk tulajdon bűnös, méltatlan, romlott mivoltunknak. Az Ő jelenlétének dicsősége nyomán megrettenünk saját magunktól, és mély bűnbánat tölt el bennünket.

Ha tudatában lennénk ennek a sugárzásnak, akkor büszkeség töltene el bennünket, és a vonzás azonnal taszítóvá változna, mert a büszkeség mindig visszataszító.

Ezért nagy áldás, hogy azok, akik az Úr Jézussal együtt voltak a hegyen, és még magukon viselik annak kölcsönzött fényét, egyáltalán nem tudnak arról, „hogy arcuk bőre így sugárzik".

09.12 Térj vissza!

„Mivel azt hitték, hogy az útitársaik körében van, elmentek egy napi járóföldre, és csak akkor kezdték keresni a rokonok és ismerősök között." Lukács 2,44

Egyetlen út

Amikor Jézus 12 éves volt, szülei fölmentek vele Názáretből Jeruzsálembe, a páskaünnepre (húsvét ünnepére). Együtt vándoroltak egy nagy sereg zarándokkal. Közben magától értetődő volt, hogy az ünnepnapok alatt a hasonló korú fiúk összebarátkoztak egymással. Ezért tételezte fel József és Mária a hazatérésnél eleinte, hogy Jézus valahol a zarándokseregben van a többi fiúval együtt. De nem volt ott. Jeruzsálemben maradt. József és Mária pedig egész napon át mentek, és csak azután kezdték őt keresni. Vissza kellett térniük Jeruzsálembe, ahol végre, három nap múlva megtalálták fiukat.

Ebben is van számunkra tanulni való: lehetséges, hogy mi magától értetődőnek vesszük, hogy az Úr Jézus kísér bennünket, pedig egyáltalán nem ez a helyzet. Talán azt hisszük, hogy közösségben élünk Vele, valójában azonban már a bűn behatolt közénk és az Üdvözítő közé. A hittől való elszakadás néha észrevétlenül megy végbe. Ilyenkor nem vagyunk tudatában annak, hogy az idők során az Iránta való szeretetünk kihűlt. Azt gondoljuk, ugyanolyanok vagyunk, mint azelőtt.

Más emberek azonban figyelmeztethetnek erre. Beszédünkről megállapítják, hogy eltávolodtunk az első szeretettől, és hogy életünkben világi érdekek fölébe kerekedtek a szellemieknek. Fölfedezhetik, hogy már régóta Egyiptom húsos fazekaiból táplálkozunk. Észreveszik, hogy bírálgatunk ott, ahol azelőtt kedvesek és szeretetteljesek voltunk. Meghallják, hogy inkább az utca nyelvén beszélünk, mint az Isten gyermekeinek nyelvén. És akár észreveszik, akár nem, nem találjuk többé gyönyörűségünket az éneklésben. Mi magunk is szerencsétlennek és nyomorultnak érezzük magunkat, és hajlunk arra, hogy másokat is boldogtalanná tegyünk. A pénz elfolyik az ujjaink között. És ha megpróbálunk bizonyságot tenni a Megváltóról, annak csak nagyon kevés nyoma marad.

Ilyenkor többnyire valamiféle válságra van szükség, hogy felfigyeljünk rá: Jézus Krisztus immár egyáltalán nincs velünk. Megeshet, hogy hirtelen meghalljuk Isten szavát egy igehirdetésen keresztül. Vagy valamelyik barátunk átöleli a vállunkat, és felhívja figyelmünket nyomorúságos szellemi állapotunkra. Talán betegség, egy szeretett ismerősünk halála, vagy más tragikus esemény az, ami bennünket újra észre térít.

S ha ez megtörténik, azt kell tennünk, amit József és Mária tettek - azaz vissza kell térnünk oda, ahol legutoljára láttuk az Úr Jézust. Vissza kell térnünk oda, ahol valamilyen bűnünk megrontotta a Vele való közösséget. És ha megvalljuk és elhagyjuk bűnünket, akkor mi is bocsánatot nyerünk, és akkor újra kezdjük az utazást, ezúttal azonban már az Úr Jézussal való közösségben.

 


09.11 A legnagyobb kísértés


"De vigyázz, ne feledkezzél el Istenedről, az Úrról., amikor... bővében leszel mindennek." 5Mózes 8,11.13

Elmondhatjuk, hogy Isten népének nem tesz jót az anyagi jólét. Sokkal virágzóbb az élete a súlyos körülmények között. Búcsúénekében Mózes megjövendölte, hogy a nagy jólét szellemileg tönkre fogja tenni Izráelt. „Meghízott Jesurun, kirúgott a hámból - meghíztál, kövér, hájas lettél! - és elvetette Istent, alkotóját, elhagyta szabadító kőszikláját" (5Móz 32,15).

A prófécia Jeremiás idejében teljesedett be, amikor az Úr így panaszkodott: Jól tartottam őket, mégis házasságtörők, és parázna nő házában tolonganak" (Jer 5,7).

A Hóseás 13,6-ban pedig ezt olvassuk: „Ha volt legelőjük, jóllaktak, jóllaktak és fölfuvalkodtak, ezért elfeledtek engem." Miután a nép visszatért a száműzetésből, a léviták megvallották, hogy Izráel fiai felfuvalkodottsággal válaszoltak mindarra a jóra, amit Isten velük cselekedett: „Ettek, jóllaktak és meghíztak. Dúskáltak bőséges ajándékaidban. Ők azonban engedetlenné vállak, és föllázadtak ellened, törvényednek hátat fordítottak, prófétáidat meggyilkolták, mert intették, és hozzád akarták téríteni őket; ilyen gyalázatos dolgot követtek el" (Neh 9,25b.26).

Hajlamosak vagyunk arra, hogy a jólétet tévedhetetlen jelnek tekintsük arra vonatkozóan, hogy az Úr elégedett velünk és azzal, amit teszünk. Ha növekszik üzleti hasznunk, azt mondjuk: „Valóban gazdagon megáldott minket az Úr." Pedig valószínűleg helyesebb lenne, ha a nyereséget kísértésnek és próbatételnek tekintenénk. Az Úr vár, látni akarja, hogy mit kezdünk vele. A magunk hasznára és javára fordítjuk-e a pénzt? Vagy pedig hűséges sáfár módjára arra használjuk fel, hogy a jó hírt a föld végső határáig elvinni segítsen? Gyűjtögetjük a pénzt, hogy minél nagyobb vagyont halmozzunk fel, vagy pedig kiadjuk Krisztusért és az Ő ügyéért?

F. B. Meyer mondotta: „Ha azon folyik a vita, hogy a napfény vagy vihar, siker vagy nyomorúság a legnagyobb kísértés a jellemünk számára, akkor az emberi természet éles szemű megfigyelője nyilván azt feleli majd, hogy semmi sem mutatja ki jobban, milyen anyagból vagyunk gyúrva, mint a jólét, amely minden kísértés között a legveszedelmesebb."

József azt mondta: „Megszaporított engem Isten nyomorúságom földjén" (1Móz 41,52). Nyomorúságban és ellenségeskedésben többet tanult, mint a gazdagságában és jólétében, noha életének minden helyzetében példaszerűen viselkedett.

 

09.10 Ima az üldözőkért

„Imádkozzatok azokért, akik üldöznek titeket;" Máté 5,44

 

Olykor egy esemény a legjobb kommentár egy-egy bibliai vershez.

Mitsuo Fuchida volt az a japán pilóta, aki a Pearl Harbor elleni légitámadást vezette 1941. december 7-én. Főhadiszállására ezt a jelzést küldte: „Tora, tora, tora", ami azt jelentette, hogy megbízatását sikeresen végrehajtotta. De ezzel még nem volt vége a második világháborúnak, mert végül az Egyesült Államok győzött.

A háború alatt a japánok meggyilkoltak egy idősebb misszionárius házaspárt a Fülöp-szigeteken. Amikor lányuk az USA-ban megkapta haláluk hírét, elhatározta, hogy japán hadifoglyokat fog látogatni, és hirdetni fogja nekik az evangélium örömhírét.

Amikor a foglyok megkérdezték, hogy tulajdonképpen miért oly kedves velük, azt felelte: „Azért, amit szüleim imádkoztak, mielőtt megölték őket." Ennél többet sohasem mondott.

A háború után Mitsuo Fuchida annyira megkeseredett, hogy elhatározta: bevádolja az Egyesült Államokat egy nemzetközi bíróság előtt azokért a borzalmakért, amelyeket a háború során elkövettek. A bizonyítékok összegyűjtése során kikérdezett japán hadifoglyokat is. Mikor azok vallomását összegyűjtötte, akik az USA-ban voltak, nem talált köztük egyet sem, amely kegyetlenkedésről szólt volna, sőt, áradoztak a különleges kedvesség miatt, amit egy keresztyén nő részéről tapasztaltak, akinek szüleit a Fülöp-szigeteken meggyilkolták. Elmondták a foglyok, hogy ez a nő gondoskodott számukra egy könyvről, ő Újszövetségnek nevezte, és beszélt arról az ismeretlen imádságról, amit szülei mondottak kivégeztetésük előtt. Nos, ez éppen nem az volt, amit Fuchida hallani akart, de mindenesetre megjegyezte magának.

Miután többször is hallotta ezt a történetet, elment és vásárolt magának egy Újszövetséget. És ahogy a Máté evangéliumát olvasta, feltámadt benne az érdeklődés. Végigolvasta Márk evangéliumát is, és az érdeklődése még nagyobb lett. És amikor a Lukács 23,34-hez érkezett, egyszerre világosság támadt lelkében: „Atyám, bocsáss meg nekik, mert nem tudják, hogy mit cselekszenek." Megérezte, hogy ez lehetett az az imádság, amit az idős misszionárius házaspár halála előtt elmondott.

És most már nem gondolt sem az amerikai nőre, sem a japán hadifoglyokra, hanem csak önmagára, aki Jézus Krisztus elszánt ellensége volt, és arra, hogy Isten mégis kész megbocsátani neki is. Amikor elolvasta a megfeszített Megváltó imádságát, abban a pillanatban bűnbocsánatot keresett és talált, és örök életet a Jézus Krisztusba vetett hite által.

Mitsuo Fuchida életének hátralevő részét azzal töltötte, hogy beutazott sok országot, és mindenütt hirdette Jézus Krisztus véghetetlen irgalmát és szeretetét.

 


09.09 A legjobb örökség

"A jó ember örökséget hagy még unokáinak is." Példabeszédek 13,22

 

Amikor ezt az igeverset olvassuk, ne vonjuk le mindjárt belőle azt a következtetést, hogy itt anyagi örökségről van szó. Sokkal valószínűbb, hogy Isten itt szellemi örökségre gondol. Valakit fölnevelhetnek olyan szülők, akik ugyan szegények, de istenfélő emberek voltak. Ez az ember talán mindörökké hálásan gondol vissza anyjára és apjára, akik naponta olvasták a Bibliát, és együtt imádkoztak, és őt az Úr félelmében és intése szerint nevelték - még akkor is, ha haláluk idején egyetlen fillért sem hagytak rá. A szellemi örökség a legértékesebb örökség!

A fiakat és leányokat tönkreteheti szellemileg a nagy összegű örökség. A hirtelen gazdagságnak gyakran egyenesen mérgező hatása van. Kevesen képesek arra, hogy bölcsen bánjanak vele, és utána továbbra is Istennek tetsző életet éljenek.

Azt is meg kell gondolnunk, hogy a családot gyakran irigység és viszálykodás veszíti össze, ha a vagyon megosztására kerül a sor. Igaz az, hogy: "Ahol végrendelet van, ott sok rokon is van." Ugyanannak a családnak a tagjai, akik hosszú évek óta egymással békességben éltek, hirtelen ellenségekké válnak néhány ékszer, porcelánkészlet vagy bútordarab miatt.

Gyakran megesik, hogy hívő szülők a vagyonukat hitetlen gyermekeikre vagy olyan rokonokra hagyják, akik valamilyen tévtanítást vallanak, vagy nagyon hálátlan gyermekekre, holott fordíthatták volna a pénzt az evangélium ügyének előmozdítására is.

Az a kívánság, hogy gyermekeire pénzt hagyjon valaki, gyakran leplezett önzésből fakad. Valójában a szülők azok, akik vagyonukat maguknak akarják megtartani, ameddig csak lehet. Jól tudják, hogy a halál egyszer majd úgyis kivesz a kezükből mindent, ezért követik a hagyományt, hogy legalább a gyermekeikre hagyják vagyonukat.

Csakhogy nincs a világon olyan végrendelet, amit legális sakkhúzásokkal ne lehetne megtörni vagy aláásni. Az apa sohasem lehet biztos benne, hogy kívánságait végre is fogják hajtani, ha ő már nem lesz az élők sorában.

Ezért a legjobb eljárás az, ha az ember még életében nagylelkűen adakozik az Úr ügyére. Van egy közmondás, amely így szól: „Adakozzál, amíg élsz; akkor tudod, hogy mi lesz belőle."

A legjobb fajta végrendelet pedig valahogyan így szól:

„Szellemi képességeim teljes birtokában minden pénzemet Isten országa érdekében használtam fel, amíg életben voltam. Gyermekeimnek pedig otthonunk keresztyén hátterét hagyom, azét az otthonét, amelyben Krisztust tiszteltük és Isten Igéjét követtük. Ajánlom gyermekeimet Istennek és az Ő kegyelmes Igéjének. Az Úr fölépítheti őket, és örökséget adhat nekik a mennyben minden szentekkel együtt"

 


09.08 Teljesítsd, amit megfogadtál!

„Ha fogadalmat teszel Istennek, ne halogasd tejesítését, mert nem telik neki kedve az ostobákban. Teljesítsd, amit megfogadtál!" Prédikátor 5,3

 

Mindnyájan hallottunk már olyan emberekről, akik Istennek szentül megfogadnak valamit - amikor pácban vannak. Hogy ezentúl mindig csak Benne bíznak, Őt szeretik és Neki szolgálnak, csak szabadítsa meg őket ebből a bajból! De amikor elmúlik a válságos helyzet, elfelejtik ígéretüket, és élnek tovább, ahogy azelőtt.

Milyen helyet foglal el a fogadalom a keresztyén ember életében, és milyen irányvonalakat ad erre nézve Isten Igéje?

Először is, egyáltalán semmi szükség arra, hogy ünnepélyes fogadalmat tegyünk! Ez nem követelmény; ezek általában önkéntes ígéretek, hogy azokkal kimutassuk az Úr jósága iránti hálánkat. Például az 5Mózes 23,23-ban ezt olvassuk: „Ha nem teszel fogadalmat, azzal nem vétkezel."

Másodszor, óvakodjunk attól, hogy elsietett ígéreteket tegyünk, vagyis olyan ígéreteket, amelyeket egyáltalán nem tudunk megtartani, vagy amit később megbánunk. Salamon figyelmeztet minket: „Ne beszélj elhamarkodottan, ne hirtelenkedd el az Isten előtt kimondott szavadat, mert Isten a mennyben van, te pedig a földön, ezért kevés beszédű légy!" (Préd 5,1).

De ha fogadalmat teszünk, azt be kell tartanunk. „Ha férfi tesz fogadalmat az Úrnak, vagy esküt tesz arra, hogy megtartóztatja magát, ne szegje meg a szavát, hanem tegyen meg mindent úgy, ahogyan kimondta" (4Móz 30,3). „Ha fogadalmat teszel Istenednek, az Úrnak, ne halogasd annak teljesítését, mert úgyis számon kéri tőled Istened, az Úr, és vétek fog terhelni" (5Móz 23,22).

Jobb, ha semmit nem ígérünk, mint hogy valamit ígérjünk, és azután ne tartsuk meg: „Jobb, ha nem teszel fogadalmat, mint ha fogadalmat teszel, és nem teljesíted" (Préd 5,4).

Vannak azonban kivételes esetek, amikor jobb, ha megszegjük a fogadalmat, mint ha továbbra is megtartjuk. Megtörténhet pl., hogy az ember még megtérése előtt ünnepélyes fogadalmat tesz egy hamis vallásban, vagy valamilyen titkos közösségben. Ha ez ellentétes Isten Igéjével, akkor az Igének kell engedelmeskednie, még akkor is, hogyha ezzel meg is szegi az esküjét. De ha olyan ígéretről van szó, hogy bizonyos titkokat nem fecseg ki, akkor élete hátralevő részében hallgatnia kell arról, még ha szakított is azzal a társasággal.

Ma valószínűleg legtöbbször a házassági hűségre tett fogadalmat szegik meg az emberek. Az Isten színe előtt tett ünnepélyes fogadalmat olybá veszik, mintha nem jelentene semmit. Pedig Isten ítélete megáll ilyen esetben is: „Mert úgyis számon kéri tőled Istened, az Úr, és vétek fog terhelni" (5Móz 23,22).

 


09.07 Válj külön!

"Ezért tehát menjetek ki közülük, és váljatok külön tőlük, így szól az Úr: tisztátalant ne érintsetek, és én magamhoz fogadlak titeket. Atyátokká leszek, ti pedig fiaimmá és leányaimmá lesztek, így szól a mindenható Úr." 2Korintus 6,17-18.

 Jobb egyedül járni a helyes úton, mint tömeggel a rossz irányba

Mit csináljon az a hívő keresztyén, aki megállapítja, hogy gyülekezete egyre liberálisabbá válik? Pedig alapítói egykor nyilván olyan emberek voltak, akik hittek a Biblia tévedhetetlenségében és a hit alapvető tanításaiban. A gyülekezet története is híres talán misszionáriusi vállalkozásairól, az evangélium iránti buzgóságáról. Vezetői közül sokan lehettek ismert tudósok, és az Ige hűséges hirdetői. Csakhogy most a teológiákat egy új nemzedék foglalta el, és az onnét kikerült lelkészek egészen más, ún. szociális evangéliumot hirdetnek. Még a bibliai szóhasználattal élnek, csakhogy a kifejezéseken valami egészen mást értenek. Aláássák a Biblia legfontosabb tanításait, természetes magyarázatokat adnak a csodáknak, és gúnyolódnak a biblikus erkölcs fölött. Viszont első vonalban állnak, amikor radikális politikáról és tervekről van szó. Megvetően beszélnek a fundamentalistákról.

Mit tegyen ilyenkor a keresztyén ember? Családja talán nemzedékek óta él ebben a gyülekezetben. Vagy ő az évek folyamán nagy összegű pénzzel is támogatta. Legjobb barátai is itt találhatók. Megkérdi önmagától, mi lesz azokból a fiatalokból, akiknek az ifjúsági órákat tartja, ha ő elmenne. Maradjon meg, ameddig csak lehet a gyülekezetben, és emelje fel hangját Isten mellett?

Érvei meggyőzőeknek hatnak önmaga számára. És mégis „gyötri igaz lelkét", amikor látja, hogy akik hétről hétre "kenyérért" jönnek ebbe a templomba, helyette "követ" kapnak. Nagyra értékeli mindazt, ami ehhez a gyülekezethez köti, ugyanakkor megszomorítja az, hogy Üdvözítőjét megvetik, és hogy Isten dicsérete és dicsősége kárt szenved.

Nincs kétsége afelől, mit kellene tennie. El kellene hagynia ezt a gyülekezetet. Erre világos parancs van Isten Igéjében. Ha nem húzza többé velük együtt a közös igát, akkor Isten majd gondoskodik minden következményről. Isten maga veszi át a felelősséget a fiatalokért. Új barátokat ad a régiek helyett. Isten megígérte, hogy Atyja lesz, és olyan közelséget és meghittséget kínál, amit csak akkor tapasztalhat meg, ha feltétel nélkül engedelmeskedik az Úrnak!

 

09.06 Áldott a munka

„És fogta az Úristen az embert, elhelyezte az Éden kertjében, hogy azt művelje és őrizze." 1Mózes 2,15

 Édenkertben

A munka nem átok; inkább áldás. Még mielőtt a bűn bejött volna a világba, Isten megbízta Ádámot, hogy gondozza az Éden kertjét. Isten csak azután átkozta meg a földet - és nem a munkát -, miután az ember vétkezett. Úgy rendelte, hogy az embernek gondok, csalódások és arcának verítéke árán kell megküzdenie mindennapi kenyeréért (lásd 1Móz 31,7-19).

Egy régi, jó közmondás szerint: „Áldott munka! Ha te Isten átka vagy, milyen lehet akkor az áldása?" Csakhogy a munka nem Isten átka. Az ember ősi lényegéhez tartozik. Része a teremtői tevékenységre és önértékelésre irányuló szükségletünknek. Abban a pillanatban, amelyben engedünk a restségnek, megnő a vétkezés veszélye. És ha hirtelen visszavonul az ember az aktív élettől, gyakran összeomlik.

Ne feledjük, Isten az Ő népének is megparancsolta, hogy „hat napon át dolgozz" (2Móz 20,9). Az ember gyakran hajlamos arra, hogy ettől eltekintsen, és csak a mondat második felét hangsúlyozza, amelyik megparancsolja neki, hogy a hetedik napon megpihenjen.
Az Újszövetség a lusta embert „rendetlen"-nek, „engedetlen"-nek nevezi, és kijelenti, hogy aki nem akar dolgozni, az ne is egyék (Lásd 2Tesz 3,6-10).
Az Úr Jézus a nehéz munkát végző ember legfőbb példaképe. „Feszített napjai voltak! És az éjszakái, amelyeket imádsággal töltött!”
Vannak, akiknek munkahelyük meglehetősen barátságtalan. Ezeknek meg kell gondolniuk, hogy egyetlen hivatás vagy munkahely sincs, amely minden tekintetben eszményi lenne. Minden foglalkozásnak megvan az árnyoldala. A keresztyén ember azonban képes arra, hogy munkáját Isten dicsőségére végezze, „nemcsak ímmel-ámmal, hanem diadalmasan".
A hívő ember nemcsak azért dolgozik keményen, hogy a maga szükségletére valót előteremtse, hanem azért is, hogy másokon segítsen, akik szükségben vannak (lásd Ef 4,28). Ez ráadásul a munkának egyfajta önzetlen ösztönzést is ad.
Még az örökkévalóságban is fogunk munkát végezni, hiszen meg van írva: „Szolgái imádják Őt" (Jel 22,3).
Addig pedig kövessük Spurgeon tanácsát: „Dolgozzatok halálotokig, és imádkozzatok, hogy helyesen éljetek."

 


09.05 Fogadd be Őt!

"A világban volt, és a világ általa lett, de a világ nem ismerte meg Őt. Saját világába jött, és az övéi nem fogadták be Őt. Akik pedig befogadták, azokat felhatalmazta arra, hogy Isten gyermekeivé legyenek; mindazokat, akik hisznek az Ő nevében." János 1,10-12

„A világban volt." Hihetetlen kegyelem, hogy az élet és dicsőség Ura erre a csöppnyi bolygóra jött, és itt akart élni. Említésre méltó sem lenne, ha bárki másról ezt mondanánk: „A világban volt." Ez olyasmi, amit az ember nem tud befolyásolni. Isten Fia részéről azonban ez tudatos döntés következménye volt, csodálatos együttérzésből fakadó cselekedet.

„…és a világ általa lett." A csoda még nagyobb! Az Egy és Egyedülálló, Aki a világban volt, Aki a világot teremtette. Ő, Aki betölti az egész világmindenséget, önmagát egészen kicsinnyé tette, gyermekké, ifjúvá majd férfivá lett, és az Ő testében lakott az Istenség egész teljessége.

„…de a világ nem ismerte meg Őt." A teremtményeknek tulajdonképpen föl kellett volna ismerniük Teremtőjüket. Szavaiból és cselekedeteiből föl kellett volna ismerniük, hogy Ő több mint ember!

„Saját világába jött." A világon minden az Övé. Mint Teremtőnek, vitathatatlan joga van rá. Tehát nem valaki másnak a tulajdona után nyúlt.

„...és az Övéi nem fogadták be Őt." A legsúlyosabb sértés. A zsidó nép visszautasította. Megvoltak Őbenne mindazok az előfeltételek és jellemvonások, amelyek Őt, mint Messiást igazolták, de a zsidók nem akarták, hogy uralkodjék felettük.

„Akik pedig befogadták..." E meghívása válogatás nélkül mindenkinek szól (zsidóknak és pogányoknak egyaránt). Egyetlen előfeltétele az, hogy az emberek Őt befogadják.

„...azokat felhatalmazta arra, hogy Isten gyermekeivé legyenek." Micsoda meg nem érdemelt tisztesség - a lázadó bűnösök Isten gyermekeivé lehetnek a szeretet és kegyelem csodája által!

„...mindazokat, akik hisznek az Ő nevében." Nem is lehetne ezt egyszerűbben kifejezni. A jogot, hogy valaki Isten gyermekévé legyen, megkapják mindazok, akik az Úr Jézus Krisztust a hit tudatos cselekedete által Uruknak és Üdvözítőjüknek fogadják el.

Van tehát ezekben az igeversekben egy rossz és egy jó hír. Először a szomorú: „A világ nem ismerte meg Őt" és „az övéi nem fogadták be Őt". De azután a jó hír: „Akik pedig befogadták, azokat felhatalmazta arra, hogy Isten gyermekeivé legyenek, mindazokat, akik hisznek az Ő nevében." - Indítson ez arra téged, hogy fogadd be Őt életedbe!

 


09.04 Nagyobb dicsőség, gazdagabb áldás

"Azt kell visszaadnom, amit nem raboltam." Zsoltár 69,5

A 69. zsoltárban az Úr Jézus szól. Az 5. versben elmondja, hogy a megváltás dicsőséges műve által jóvátételt kínál fel Istennek mindazokért a veszteségekért, amik az ember bűne által keletkeztek. Kétségkívül úgy tekint önmagára, mint igazi vétekáldozatra.

Ha egy zsidó egy másik zsidótól valamit ellopott, a törvény megkövetelte, hogy mutasson be vétekáldozatot, fizesse vissza a megkárosított embernek az elvett értéket, és tegye hozzá még az érték egyötödét.

Márpedig az ember meglopta Istent a bűn által. Elrabolta az Istennek járó imádatot, az engedelmességet és a tiszteletet. Az ember Isten szolgálata helyett a Sátánt szolgálta. Isten imádata helyett az ember maga készítette bálványképek előtt hajolt meg. Az ember elutasította Isten uralmát és a Neki járó tiszteletet.

De eljött az Úr Jézus, hogy visszaadja, amit nem Ő rabolt el.

Levette isteni pompáját,
emberként jött közénk, le a földre.
Ő adta vissza szeretetéből
Istennek, amit mi raboltunk el Tőle!

De nemcsak azt adta vissza Istennek, amit az ember bűne ellopott, hanem Krisztus elvégzett váltságműve által nagyobb tiszteletet nyert, mint amennyit Ádám bűne miatt elveszített. „A bűn által elveszítette teremtményeit, a kegyelem által fiakat nyert".

Talán ebben rejlik a válasz arra a kérdésre: „Miért engedte meg Isten, hogy a bűn bejöjjön a világba?" Jól tudjuk, hogy Isten olyannak is teremthette volna az embert, hogy nem adja meg neki a szabad erkölcsi döntés hatalmát. De úgy tetszett Neki, hogy az embert olyan teremtménnyé tegye, aki szabad akarati döntése alapján szeretheti és imádhatja Őt. Ez azt jelenti, hogy megvan az a képessége is, hogy Tőle elforduljon, iránta engedetlen legyen. Az ember az engedetlenség mellett döntött, és így behozta a bűn katasztrófáját a világba. Isten azonban nem szenved vereséget teremtményének bűne által! Az Úr Jézus Krisztus halála, feltámadása és mennybemenetele által diadalmaskodott a bűn, a pokol és a Sátán fölött. Váltságműve által Isten nagyobb dicsőséghez jutott, és a megváltott ember sokkal gazdagabb áldást nyert, mintha a bűn sohasem jött volna be a világunkba.

 


09.03 Bőségesebben

"De nem igaz az, hogy amilyen a vétek, olyan a kegyelmi ajándék is. Mert ha annak az egynek a vétke miatt sokan haltak meg, az Isten kegyelme és ajándéka még bőségesebben kiáradt egy ember által, a Jézus Krisztus kegyelme által sokakra." Róma 5,15

A Róma 5,15-21-ben Pál szembeállítja egymással a történelem, ill. üdvtörténet két első személyét Ádámot és Krisztust. Ádám az első teremtésnél az első volt: Krisztus az új teremtésnél az első, a fő. Ádám a természeti ember volt, Krisztus a szellemi. Ebben az igeszakaszban Pál apostol háromszor is használja a „bőségesebben" szót, hogy ezzel is hangsúlyozza: az áldás, amely Krisztus cselekedetéből fakad, végtelenül nagyobb, mint a veszteség, amit Ádám bűne okozott. Ezzel azt mondja, hogy Ádám gyermekei Krisztusban több áldást nyernek, mint amennyit atyjuk eljátszott. A hívőknek Krisztusban többjük van, mint lett volna Ádámban, ha nem vétkezik.

Tegyük fel egy pillanatra, mi lenne, ha Ádám nem vétkezett volna, ha feleségével együtt elhatározták volna, hogy Istennek engedelmeskednek, és nem esznek a tiltott gyümölcsből. Milyen következménye lett volna ennek életükre nézve? Amennyire tudjuk, korlátlan ideig éltek volna az Éden kertjében. Jutalmuk hosszú élet lett volna a földön, és ugyanez állt volna utódaikra is.

Ők is meghatározatlan ideig élhettek volna Édenben, amíg bűntelenek maradnak. Nem haltak volna meg.

Az ártatlanságnak ebben az állapotában azonban semmi eshetőségük nem lett volna arra, hogy valaha is a mennybe jutnak. Nem kapták volna meg az ígéretet, hogy a Szent Szellem bennük fog lakozni, és el fognak pecsételtetni általa. Sohasem lettek volna Isten örökösei, és Jézus Krisztus örököstársai. Sohasem lett volna meg az a reménységük, hogy Isten Fiának képére átformálódnak. És szüntelenül fennállt volna az a lehetőség, hogy egyszer mégiscsak vétkeznek, és ezzel eljátsszák azokat a földi áldásokat, amelyeket az Éden kertjében élveztek.

Gondoljuk most végig mindezzel szemben azt a helyzetet, amit Jézus Krisztus megváltó műve által számunkra szerzett. Általa megáldattunk minden szellemi áldással. A szerető Isten elfogadott minket, mint akik Krisztusban tökéletesek, megváltottak, kiengeszteltek, bűnbocsánattal megajándékozottak, megigazultak, megszenteltettek, megdicsőültek vagyunk, és Krisztus Testének tagjaivá lettünk. A Szent Szellem lakik bennünk, elpecsételt minket, és Ő a mi örökségünk záloga. Mindörökre el vagyunk rejtve Krisztusban. Isten gyermekei vagyunk, örökösei, és Jézus Krisztus örököstársai. Oly közel vagyunk Istenhez, és oly kedvesek vagyunk előtte, mint tulajdon szeretett Fia. Ez természetesen emberi gondolat, amely azt ismerte föl, hogy Isten bűnbocsátó kegyelme minden értelmet felülhalad, és az emberi engedetlenséget ő tette jóvá!

 


09.02 Teljes odaadás

„Követlek, akárhová mégy (Uram).'' Lukács 9,57

Olykor úgy gondolom, hogy könnyelműen beszélünk és énekelünk Krisztus malmáról, a Neki való odaadásról, és önmagunk teljes kiszolgáltatásáról. Gondtalanul mondunk ki szép mondatokat, mint amilyen: „Ha Ő nem Úr minden fölött, akkor egyáltalán nem Úr." Vagy „Mindent szívesen átadok Neked, Úr Jézus". Ugyanakkor úgy élünk, mintha ez a teljes önátadás nem állna másból, mint a vasárnap délelőtti istentiszteletek látogatásából.

Ez nem azt jelenti, mintha nem volnánk őszinték. Egyszerűen arról van szó, hogy nem ismerjük fel igazán, mi mindent jelent ez az önátadás. Ha elismerjük Jézus Krisztus uralmát, készek vagyunk Őt követni a szegénységbe, a megvettetésbe, a szenvedésbe, sőt még a halálba is

Vannak, akik elájulnak, ha vért látnak. Egy napon egy lelkes fiatalember fordult az Úr Jézushoz, szívében a létező legszebb szándékkal: „Uram - mondta - követlek téged, akárhová mégy." Ennél semmi sem lehetett volna szebb. Az Urat azonban nem hatotta meg. Nagyon jól tudta, hogy ez a fiatalember még nem értette meg igazán, mi minden jár ezzel az ígérettel. Ezért azt felelte neki, hogy Ő, Jézus hazátlanabb, mint a rókák, és olykor vacsora nélkül kell valahol a sziklák között a csupasz földön eltöltenie az éjszakát. Igaz, vágyakozott a jó után, de annak ára sokkal magasabb volt, semhogy hajlandó lett volna megfizetni. Túl gyakori ez az eset ma is. Egyesek nem állnak harcban, de nem azért, mintha Krisztus hívása nem talált volna visszhangra szívükben, hanem azért, mert attól félnek, néhány csepp vért nekik is kell áldozniuk. Ezért így panaszkodnak: „Ha nem volnának ezek az utálatos fegyverek, én is katona lennék." Jim Elliot ezeket a szavakat írta naplójába: „Ha menteni akarnám az életem vérét - tehát nem volnék hajlandó áldozatul kiontani, noha Uram ezt a példát adta elém -, akkor megtudnám, mit jelent az, hogy Isten megkeményíti szívét a szándékommal szemben. Atyám, vedd el életemet, véremet, ha akarod, és égess el tüzedben! Nem kívánom megtartani, mert nem az enyém, hogy megtarthatnám. Vedd el, Uram, vedd el egészen! Töltsd ki életemet, mint italáldozatot a világért! A vérnek csak annyiban van értéke, amennyiben a Te oltárodon ömlik ki."

Ha ilyen szavakat olvasunk, és arra gondolunk, hogy Jim Elliot valóban vérét ontotta, mint mártír Ecuadorban, akkor közülünk néhányan bizonyára fölismerjük majd, milyen keveset tudunk még a teljes odaadásról.


09.01 Ötvenedik év - az Úr közel

„Szenteljétek meg az ötvenedik esztendőt, és hirdessetek fölszabadulást az ország minden lakosának. Legyen az nektek örömünnep, hadd jusson hozzá újra mindenki a birtokához, és hadd térjen vissza mindenki a nemzetségéhez." 3Mózes 25,10

Izráel naptárában minden ötvenedik esztendőt úgy ismertek, mint az „örömünnep évé"-t. A szántóföldeket ugaron kellett hagyni. Minden földbirtok visszakerült eredeti tulajdonosához. A rabszolgákat fölszabadították. A szabadság, a kegyelem, a megváltás és a nyugalom örömideje volt ez.

Ha valaki földet vásárolt, a vételár attól függött, milyen messze volt az „örömünnep éve". Pl. ha a legközelebbi ilyen évig még 45 év volt hátra, akkor a föld értékesebb volt. De ha már csupán egyetlen évről volt szó, akkor aligha volt érdemes megvenni azt a földet, hiszen a vevő mindössze egyévi termést takaríthatott be rajta.

Van azonban ennek az igehelynek egy másik értelmezése is, amely szerint a hívő keresztyének számára az Úr visszajövetele lesz „az örömünnep éve". Akkor mennek majd be az atyai ház örök nyugalmába. Megszabadulnak a halandóság bilincseitől, és új, dicsőséges szellemi testet kapnak. És mindazok az anyagi természetű dolgok, amelyeknek idáig sáfáraik voltak, visszakerülnek eredeti tulajdonosukhoz.

Mindezt végig kell gondolnunk, ha anyagi javainkat számba vesszük. Talán milliókat mondhatunk magunkénak földbirtokban, háztulajdonban, bankbetétben. De ha az Úr ma visszajönne, mindennek már semmi értéke nem lenne számunkra. És minél jobban közeledik visszatérésének ideje, annál jobban csökken ezeknek a javaknak valóságos értéke. De azt is jelenti, hogy ezeket ma még föl kell használnunk Krisztus ügyének előmenetelére, és az emberi nyomorúság enyhítésére.

S ahogyan egykor kürtharsogás jelezte az „ünnepi év" beköszöntését, úgy jelzi majd az utolsó harsonaszó az Úr visszajövetelét. C. H. Mackintosh ezt mondja ezzel kapcsolatban: „Ebben szép tanítás rejlik számunkra. Ha szívünk megtanulja értékelni az Úr visszatérésének reménységét, akkor kevésre becsülünk minden földi jót. Lehetetlen a mennyei Úrra való várakozás állapotában lenni úgy, hogy el ne szakadjunk a jelenvaló világtól. Aki Krisztus megjelenésének várásában él, feltétlenül elszakad mindattól, ami az Ő megérkezésekor megítéltetik és megszűnik. Most nem az emberélet rövidségéről és bizonytalanságáról van szó, sem pedig a mulandó dolgok ideiglenes és ki nem elégítő jellegéről, noha mindez kétségkívül így van. Sokkal fontosabb és döntőbb azonban ennél az, hogy az Úr közel van." (C. H. Mackintosh: „Elmélkedések Mózes 3. könyvéről" - Evangéliumi Iratmisszió, 163. old.)

 


Augusztus 31 Igazi érték

„Ellenben, ami nekem nyereség volt, kárnak ítéltem a Krisztusért. Sőt, most is kárnak ítélek mindent Krisztus Jézus, az én Uram ismeretének páratlan gazdagságáért. Őérte kárba veszni hagytam, és szemétnek ítélek mindent, hogy Krisztust megnyerjem." Filippi 3,7-8

kárnak ítélem Krisztusért

Mindig drága dolog,ha a hívő ember sok mindenről lemond az Úr Jézusért. Például ha valaki tehetségével hírt és gazdagságot szerzett, és az Isten hívásának engedve mindezt a Megváltó lába elé helyezi. Vagy ha valaki előtt énektudása megnyitotta a világ nagy hangversenytermeit, de amikor azonban meggyőződött arról, hogy egy másik világ számára kell élnie, feladta karrierjét, hogy Krisztust követhesse. Mert mit jelent minden földi hírnév, gazdagság és földi kitüntetés ahhoz a mérhetetlen nyereséghez képest, ami Krisztusban található meg?!

Ian McPherson kérdi: „Van-e annál megindítóbb kép, mint az a férfi, aki rengeteg adottságát alázatosan és csodálva a Megváltó lábaihoz helyezi. Tulajdonképpen ott van a helyük." (Vagy Isten egy másik emberének szavaival: „A héber, a latin és a görög nagyon jó a maga helyén, de nem ott, ahová Pilátus helyezte azokat, Jézus feje fölött, hanem Jézus lábainál.")

Pál apostol lemondott gazdagságról, kultúráról és vallásos tisztségekről, mindezt kárnak ítélte Krisztusért. Jowett ezt írja ezzel kapcsolatban: „Amíg Pál apostol a maga fejedelmi adottságait nagy nyereségnek tartotta, addig nem látta meg az Urat. Mihelyt azonban az »Úr dicsősége« felragyogott ámuló szeme előtt, mindezek a dolgok árnyékká halványultak, majd semmivé váltak. És nemcsak értéktelennek tűnt az apostol korábbi nyeresége az Úr sugárzó dicsőségének fényében, hanem eltűnt gondolatvilágából, ahol korábban magasztos és szent kincsként őrizte."

Ezért különös, hogy aki mindent elhagy azért, hogy Krisztust követhesse, azt egyesek őrültnek tartják. Vannak, akik megbotránkoznak. Mások sírnak, és különféle lehetőségeket kínálnak fel neki. Ismét mások az egészséges, józan emberi értelemre hivatkoznak. Néhányan egyetértenek, és megindulnak lelkükben. De ha valaki hitben jár, az helyesen tudja értékelni mások vélekedését.

C. T. Studd lemondott vagyonáról, fényes kilátásairól hazájában, hogy életét egészen a misszió szolgálatába állítsa. Ragyogó karriernek fordított hátat John Nelson Darby, és lett a Szent Szellem által Isten evangélistája, tanítója és prófétája. Az ecuadori öt mártír lemondott kényelemszeretetéről, hogy elvihesse az evangéliumot az auka indiánokhoz.

Az ilyesmit az emberek nagy áldozatnak nevezik, pedig ez nem áldozat. Amikor valaki elkezdte Hudson Taylort dicsérni az áldozat miatt, szavába vágott: „Ember, én még életemben sohasem hoztam egyetlen áldozatot sem." Darby pedig azt mondta: „Nem valami nagy áldozat, ha az ember lemond a szemétről."

 

 


Augusztus 30.  Gyakorlati keresztény élet

„Legyen gondod Önmagadra és a tanításra." 1Timóteus 4,16

 Adj bátorságot...

Isten Igéjének egyik ismertetőjele az, hogy soha nem választja el a tanítást a felelősségtől. Nézzük pl. a Filippi 2,1-13-at. Ez az Újszövetség egyik Krisztusról szóló klasszikus tanítása! Benne látjuk az Atya Istennel egyenlő voltát, önmegalázását, testté lételét, szolgai mivoltát, halálát és a rá következő megdicsőülését. Ez nem csupán személyéről szóló tanítás, hanem felhívás is a filippiekhez és hozzánk, hogy a Krisztus indulata legyen bennünk. Ha másokért élünk, ahogyan ő tette, ezzel elejét vesszük sok viszálynak és irigységnek. És ha mi is megalázzuk magunkat, ahogyan Ő tette, akkor Isten minket is felmagasztal a maga idejében. Ez az igeszakasz elejétől végéig a gyakorlati keresztyénséget mutatja be.

Erre kell gondolnom, amikor tanító könyveket olvasok. Ezekben a könyvekben a szerzők megkísérlik a hitünkre vonatkozó valamennyi bibliai kijelentést rendszerbe foglalni, tehát az Istenről, Krisztusról, a Szent Szellemről, az angyalokról, az emberről, a bűnről, a megváltásról stb. szóló tanítást. Mindez önmagában kétségkívül értékes lehet és segíthet minket, mégis általában nagyon hideg, ha nem kíséri istenfélő élet. Lehet valaki értelmileg nagyon járatos a Biblia tanításaiban, ugyanakkor mutatkozhatnak nagy hiányok jellemében.

Ha úgy tanulmányozzuk a Bibliát, ahogy azt Isten nekünk adta, akkor sohasem tapasztalunk ellentmondást tanítás, felelősség, elmélet és gyakorlat között. Mindkettő mindig csodálatosan kiegyensúlyozott és egymással összefonódott.

A mi felelősségünktől talán legjobban elválasztott tanítás a prófécia. Ezt túl gyakran szokták oly módon tálalni, hogy azzal csak a kíváncsiságunkat elégítik ki. Szenzációs spekulációk az Antikrisztus személyéről embertömegeket vonzhatnak, de nem segítik elő a megszentelődést. A próféciának sohasem volt a célja, hogy kíváncsi füleket csiklandozzon, hanem az, hogy keresztyén jellemeket formáljon. (George Peters 65 módját sorolja fel annak, hogy a Krisztus visszajöveteléről szóló tanítás miként befolyásolhatja tanításunkat, felelősségünket és jellemünket, és nem kétlem, hogy ennél még több is van.)

A bibliai tanítást sohasem választhatjuk el a gyakorlati istenfélő élettől. Személyes tanulmányainkban éppúgy, mint mások tanításánál hangsúlyoznunk kell Pál apostolnak Timóteushoz szóló intését: „Legyen gondod önmagadra és a tanításra."


Augusztus 29.  Csak Te!

„Minden és mindenekben Krisztus." Kolossé 3,11

...él bennem a Krisztus

Mi, keresztyének, hajlamosak vagyunk arra, hogy időnk nagy részét olyan szellemi élmények megszerzésére fordítsuk, amelyek valamiképpen tartós győzelmet biztosítanak számunkra a mindennapi élet örömei és bajai közepette. Összejövetelekre, konferenciákra járunk, hogy megtaláljuk azt, ami megoldja életünk problémáit. Gyönyörű kiállítású füzetek biztosítanak minket afelől, hogy dr. XY szenzációs új felfedezést közöl velünk, amelynek nyomán annyira tele leszünk Szent Szellemmel, hogy az „radioaktívvá" tesz bennünket. Vagy egy-egy buzgó szomszédunk valósággal erőnek erejével elvonszol minket a város nagy előadótermébe, ahol bemutatják majd nekünk a bővölködő élethez vezető legújabban fölfedezett rövid utat.

Rengeteg a csábító ajánlat. Itt egy prédikátor reklámozza a kiteljesedéshez vezető királyi utat. Egy másik a győzelem hármas titkáról beszél. Egy prédikátor ígéri, hogy nekünk adja az elmélyült élet kulcsát. Egy gyűlésen valaki beszámol a megszentelődéshez vezető öt egyszerű lépésről. Vagy szinte megszállottjai leszünk a testi gyógyulásnak, mintha az volna az élet legfontosabb dolga: hirtelen áttérünk a keresztyén pszichológiával való foglalkozásra, majd átváltunk az emlékezőképességünk gyógyítására. Átkelünk tengereken és világrészeken a magasan szárnyaló szellemi újdonságok keresése közben.

A felsorolt propagátorok között kétségkívül vannak becsületesek is, és bizonyos dolgoknak, amiket ajánlanak, van némi értékük is. De ha visszatérünk a mindennapi életbe, megállapítjuk, hogy nincs gyorsforgalmú út a megszentelődéshez, hogy a problémáink nem tűntek el, és hogy nap mint nap az Úrtól való függőségben kell élnünk.

Végül meg kell tanulnunk, hogy jobb, ha az Úr Jézussal foglalkozunk, mint a tapasztalatokkal. Aki Hozzá fordul, nem csalódik. Amire szükségünk van, azt mind megkapjuk Tőle. Ő mindenben megelégít.

A. B. Simpson (1844-1919, egy világméretű missziói mozgalomnak a megalapítója) fiatal éveit tapasztalatok keresésével töltötte, de azok nem elégítették ki. Ezután írta meg csodálatosan szép énekét, amelynek címe: „Ő Maga", és amelynek első versszaka és refrénje így hangzik:

Egykor az áldást kerestem,
most csak Őt magát!
Egykor érzésekre vártam,
most csak Igédre vágyom!
Egykor ajándékaidat kerestem,
most az Ajándékozót!
Egykor a megszentelődést kerestem,
- most csak az Urat!
Mostantól fogva mindörökké
Te vagy nekem a legdrágább,
azok helyett, amit adtál!


Augusztus 28., Kijárat nélküli labirintusban

„Tudjátok meg, hogy utolér benneteket vétketek büntetése."
4Mózes 32,23

Mert nincs olyan titok

Ebbe a világba Isten változhatatlan alapelveket épített be, és akármilyen csavaros eszű és rafinált az ember, ezek alól nem tudja kivonni magát. Az alapelv az, hogy senki nem menekülhet meg sértetlenül bűnei következményei elől.

Vannak köztünk, akik már gyermekkorunkban megtapasztaltuk, hogy ha dzsemet vagy más édességet nassoltunk, olyan áruló nyomokat hagytunk magunk után, amelyeket édesanyánk rögtön fölfedezett. Ez az igazság azonban érvényes egész életünkre nézve, életünk minden területén.

Figyelemre méltóan illusztrálja ezt az igazságot az „Eugen Aram álma" c. vers. Abban a hitben, hogy „tökéletes bűntényt" követ el, Aram meggyilkolt egy embert, és holttestét a folyóba dobta, amelynek vize „fekete volt, mint a tinta, és nagyon mély". Másnap lement a folyóhoz, ahol a gaztettet elkövette.

...és fölkereste az átokverte folyót,
vadul nézett rá, már rosszat sejtett,
megpillantotta a mederben a hullát:
a víz kiszáradt; a folyó hűtlen lett.

Ekkor betakarta a testet egy óriási halom falevéllel, de a következő éjjel nagy vihar volt, és a holttest ismét láthatóvá vált.

Lerogyott a partra és sírni kezdett,
megrettent, hogy nincsen titka többet,
nem lett cinkos a víz és a föld sem,
nincs hely, ahol a bűn elrejtőzhet,
tengerben sem talán,
a mélység sem rejti el igazán...

Végül elásta áldozatát egy távoli barlangban, de évekkel később fölfedezték a csontvázat, rábizonyították a gyilkosságot és elítélték. Bűne utolérte őt.

A bűn azonban másféleképpen is utolér minket E. Stanley Jones mondja, hogy az elkövetett bűn „belső torzuláshoz vezet, belső pokolhoz, amelyben elveszítjük önbecsülésünket, arra kényszerít bennünket, hogy egy földalatti, kijárat nélküli labirintusban bolyongjunk".

De még ha ebben az életben nem is lepleződik le a bűnünk, az örök életben bizonyosan utolér. Ha itt és most az Úr Jézus vére nem törli el, akkor az ítélet napján nyilvánvaló lesz bűnünk. Akár cselekedetről, gondolatról, indítékról vagy szándékról van szó, súlyosan terhel majd, és magára vonja az ítéletet, amely természetesen így szól: „Örök halál!"

 

 


Augusztus 27. Bármi áron

„Uram, kicsoda tartózkodhatik sátorodban, kicsoda lakozhatik szent hegyeden? ...aki kárára esküszik, és meg nem változtatja." Zsoltár 15,1.4

Uram, kicsoda tartózkodhatik sátorodban, kicsoda lakozhatik szent hegyeden?

A 15. zsoltárban Dávid olyan személyt ír le, aki közösségben van Istennel. Az ilyen ember egyik jellemvonása az, hogy állja a szavát, még ha nagy árat is kell fizetnie érte. Ha megígér, vagy megfogad valamit, azt mindenáron teljesíti.

Nézzük például azt a keresztyén embert, aki eladja házát. Vevő jelentkezik, aki kész megadni a házért a kért árat, és megegyeznek az eladásban. Mielőtt azonban a szerződést aláírnák, jelentkezik egy másik vevő, aki sokkal többet ígér a házért. Jogilag az eladó talán elállhat az első ajánlattól, hogy így többet nyerjen az üzleten. Erkölcsileg azonban kötve van adott szavához. A bizalomra méltó keresztyén ember tanúságtétele forog kockán.

Más: egy hívő embernek gyulladásba jött a bölcsességfoga. Fogorvosa elküldi egy szájsebészhez, aki antibiotikummal kezeli a begyulladt fogat, és időpontot ad a betegnek a foghúzáshoz. Miután a keresztyén férfi bizonyságot tett a szájsebésznek, eltávozik a rendelőből. Hazafelé útközben találkozik egy ismerősével, aki megad neki egy másik címet, ahol feleannyi pénzért kihúznák a fogát. Természetesen kifizethetné a szájsebésznek az addigi kezelést, és azután elmehetne a másikhoz. De valóban megteheti ezt?

Zsuzsi csak az imént fogadta el egy idősebb házaspár meghívását vacsorára. Ekkor csöng a telefon, és ugyanakkorra kap egy másik meghívást fiatalok vidám összejövetelére. És Zsuzsi nehéz döntés elé kerül. Egyfelől nem akar csalódást okozni az idős házaspárnak, másfelől mindenáron szeretne együtt lenni kortársaival. Vajon hogyan fog dönteni?

A döntés olyankor a legnehezebb, amikor nagy pénzösszegről van szó. De semmiféle pénzösszeg ne csábítson el minket, hogy megszegjük ígéretünket, és ezáltal Krisztusról való bizonyságtételünket megsemmisítsük, és az Úr nevére szégyent hozzunk. Kerül, amibe kerül, meg kell cáfolnunk Voltaire cinikus megjegyzését: „Ha pénzről van szó, minden embernek ugyanolyan vallása van."

Isten embere „mindig megcselekszi azt, amit megígért, függetlenül attól, milyen árat fizet érte"


Augusztus 26. Maradandó értékek

„Kezeink munkáját tedd maradandóvá." Zsoltár 90,17

 Kezeink munkáját...

Olyan Ige ez, amelyen érdemes elgondolkodnunk, és olyan szándék, amelyért érdemes imádkoznunk! Olyan célt tűzzünk magunk elé, ami maradandó.

Ez tükröződik vissza az Újszövetségben, amikor az Úr Jézus azt mondja: „Én választottalak ki, és rendeltelek titeket arra, hogy elmenjetek és gyümölcsöt teremjetek, és gyümölcsötök megmaradjon" (Jn 15,16).

Mindnyájunknak az örökkévalóság számára kell építkeznünk. A mai tevékenységekben annyi mindennek van csupán átmeneti jelentősége és mulandó értéke. Nemrégiben hallottam valakiről, aki egész életét 50 éteri elemnek a Bartleit-Birne-csészében történő vegyi analízisével töltötte. Keresztyén emberek is beleeshetnek ebbe a csapdába, hogy homokvárakat építsenek, szappanbuborékot kergessenek, és bagatell ügyekben szakértők legyenek. Valaki találóan jegyezte meg, hogy eltölthetjük életünket azzal, hogy egy égő házban a falakon függő képeket egyenesre igazítjuk.

Sokféle munka örök jelentőségű, s nekünk az ilyenekre kell összpontosítanunk. Ilyen a keresztyén jellem kiformálása!
Maradandó értéket jelentenek a Krisztus számára megnyert lelkek, akik imádják Isten Bárányát örökkön-örökké.
Akik az igazság Igéjét tanítják, a fiatal hívőket bevezetik a tanítványság gyakorlatába, Krisztus juhait legeltetik, azok olyan tőkét fektetnek be emberi életekbe, amely mindörökké megmarad.
Azok a szülők, akik fiaikat és leányaikat az Isten országának szolgálatára nevelik, bizonyosak lehetnek abban, hogy művük maradandó lesz.
A hű sáfárok, akik pénzüket Krisztus ügyébe fektetik be, olyan szolgálatot segítenek, amely sohasem marad gyümölcstelen.

Aki az imádság szolgálatának szenteli életét, egy napon meglátja majd, hogy Isten minden imádságot meghallgatott a maga idejében és a maga módján.
Aki Isten népének szolgál, az örök értékű munkával foglalkozik. Krisztus legegyszerűbb szolgája tisztábban lát, mint a világ legbölcsebb emberei. Munkája megmarad, míg a tudósoké a legtöbb esetben atomfelhőben oszlik szét.

 

 


Augusztus 25.  Kiben bízol?

„Sőt, mi magunk is elszántuk magunkat a halálra azért, hogy ne önmagunkban bizakodjunk, hanem az Istenben, aki feltámasztja a halottakat;"  2Korintus 1,9

Ázsiában Pál közel volt a halálhoz. Nem tudjuk pontosan, mi történt vele, mindenesetre olyan komoly veszedelemben volt, hogy ha megkérdeztük volna tőle: „élet vagy halál ez számodra?", bizonyára azt felelte volna: „halál".

A legtöbb embernek, akiket Isten felhasznál, életükben legalább egyszer van ehhez hasonló tapasztalata. Isten nagy embereinek az életrajzai gyakran számolnak be csodálatos megmenekülésről súlyos betegségből, balesetből vagy személyes támadásokból.

Olykor Isten ilyen tapasztalatokat használ fel arra, hogy egy embert elgondolkoztasson. Ebben a pillanatban talán gondtalan jólétben él. Minden sikerül, amibe csak belefog. És akkor hirtelen leveri egy betegség. Talán jókora elrákosodott belső részt távolít el belőle a sebész. Ez arra indítja, hogy átgondolja életét, és újra rendezze dolgai fontossági sorrendjét. Amikor világos lesz előtte, milyen rövid és bizonytalan az élet, elhatározza, hogy hátralevő éveit az Úrnak szenteli. Isten helyreállítja őt, és még számos, gyümölcsöző évvel ajándékozza meg.

Pál esete azonban más volt. Ő már réges-rég az Úr rendelkezésére bocsátotta egész életét. De fennállt a veszélye annak, hogy az Urat önerejéből, saját okossága segítségével akarja szolgálni. Ezért juttatta el az Úr egészen a sír széléig, hogy ne önmagában bízzék, hanem a feltámadás Istenében. Viharos életében ezután is számos esetben került olyan nehézségek közé, amelyekből nem látszott emberi kiút. Mivel azonban már megtapasztalta és kipróbálta Isten segítségét, amely a lehetetlent lehetővé teszi, már semmi sem rettenthette meg, és nem csüggeszthette el.

Ilyen találkozások a halállal „álruhás áldások". Megmutatják, milyen törékenyek vagyunk. Emlékeztetnek bennünket arra, hogy e világ értékei milyen üresek és ostobák. Megtanítanak arra, hogy az élet milyen rövid, hamar véget érhet. Ha szembenézünk a halállal, tudatára ébredünk, hogy nekünk annak munkáját kell végeznünk, Aki elküldött minket, mert hamarosan eljön az éjszaka, amikor többé senki nem munkálkodhat. Bizonyos értelemben mindnyájan magunkban hordjuk a halál ítéletét - egy egészséges emlékezést arra, hogy Krisztus ügyét tegyük az első helyre, és hogy teljesen az Ő erejére és bölcsességére hagyatkozzunk.

 


Augusztus 24. Aggódás vagy bizalom

„Ezt mondja az ÚR: hagyd abba a hangos sírást, ne könnyezzenek szemeid! Mert meglesz szenvedésed jutalma - így szól az Úr -, visszatérnek fiaid az ellenség földjéről!" Jeremiás 31,16
 
ne sirj

István egy missziós állomáson nőtt fel. Már kisgyerek korában vallást tett az Úr Jézusba vetett hitérőlés voltak, akiket ő vezetett az Úrhoz. Mikor az Egyesült Államokba került, hogy ott járjon főiskolára, eleinte jó bizonyságot tett hitéről. Később azonban kezdett távolodni az Úrtól. Hideg és közönyös lett. Játszadozott a bűnnel, és hamarosan keleti vallásokkal kezdett foglalkozni.

Amikor szülei szabadságra hazajöttek, majd megszakadt a szívük érte. Könyörögtek és érveltek, de István kemény maradt. Végül meglátogatták otthonában, ahol három más társával együtt lakott. Amit ott tapasztaltak, az megrendítette őket. Hazatértek és keservesen sírtak.

Mikor este lefeküdtek, megpróbáltak elaludni, de hasztalan. Így hajnali négy órakor elhatározták, hogy fölkelnek, és megtartják reggeli csöndességüket. Azon a napon Jeremiás 31 lett volna soron, de a férj azt mondta: „Ne olvassuk most Jeremiást", mert úgy vélte, hogy a síró próféta nem tudja megvigasztalni őket. De azután mégis Jeremiás 31-et olvasták. Amikor a 16. vershez értek, ezt olvasták: „Hagyd abba a hangos sírást, ne könnyezzenek szemeid! Mert meglesz szenvedésed jutalma - így szól az Úr -, visszatérnek fiaid az ellenség földjéről."

Keresztyén szülők ezrei élnek ma megtört szívvel, és gyászolnak lázadó fiaik és leányaik miatt. Mikor imádkoznak, az ég kemény ércnek tűnik előttük. És kérdezgetik maguktól, vajon Isten helyreállítja-e valaha azt, aki visszaesett.

Pedig arra kellene gondolniuk, hogy az Úr számára egyetlen eset sem túl nehéz, és hogy állhatatosaknak kell lenniük az imádságban, vigyázván abban hálaadással. Támaszkodniuk kellene az Úr Igéjének ígéreteire.

Amikor a fent említett édesanya megkérdezte önmagától, van-e joga a Jeremiás 31,16-ban foglalt ígéretet önmagára is vonatkoztatni, ezt olvasta az Ézsaiás 49,25-ben: „Perlőiddel én fogok perelni, fiaidat én szabadítom meg."

 


Augusztus 23.  Soha meg nem szomjazni

„Mert kétszeres rosszat cselekedett népem: engem, a folyóvíz forrását elhagytak, hogy víztartókat vájjanak, repedezett falú víztartókat, amelyek nem tartják a vizet." Jeremiás 2,13

Rosszat csinál az, aki a forrást víztartókra cseréli, főleg, ha repedezett falú a ciszterna. A forráson keresztül a földből hűvös, tiszta, üdítő víz bugyog elő. A ciszterna pedig mesterséges tartály a víz tárolására. A víz meglangyosodhat és megposhad benne. És ha a fala repedezni kezd, a víz elszivárog, és szennyeződések szűrődnek be.

Az Úr élő vizek forrása. Az övéi szüntelenül olthatják szomjukat Nála. A világ pedig víztartó, mégpedig repedezett falú ciszterna. A gyönyörűség és boldogság reményét ébreszti az emberben, de aki abban keresi kielégülését, hamarosan mélyen csalódik.

Marika keresztyén otthonban nőtt fel, ahol rendszeresen olvasták a Bibliát, és kívülről tanulták meg egyes részeit. Ő azonban fellázadt szülei életmódja ellen, és eltávozott hazulról azzal a szilárd elhatározással, hogy kiélvezi az életet. Nagy szenvedélye a tánc volt. Megpróbálta keresztyén neveltetésének minden emlékét elnyomni, egyik táncos összejöveteltől a másikig élt.

Amikor egy este partnerével a táncparketten suhant, hirtelen eszébe jutott a Szentírás egyik verse, amit kislánykorában megtanult: „Mert kétszeres rosszat cselekedett népem: engem, a folyóvíz forrását elhagytak, hogy víztartókat vájjanak, repedezett falú víztartókat, amelyek nem tartják a vizet." Ott, a tánc közben győzte meg őt Isten bűneiről. Tudatára ébredt, mennyire üres az élete, és szívből megtért az Úrhoz. Elnézést kért partnerétől, hogy nem tud tovább táncolni, elhagyta a tánchelyiséget, és soha többé nem tért oda vissza.

Ettől a pillanattól kezdve azonosíthatta magát a költővel, aki így írt:

„Repedezett ciszternákkal kísérleteztem, Uram, de jaj, nem volt bennük víz. Abban a pillanatban, amikor lehajoltam, hogy igyam, eltűnt a víz, és kigúnyolt engem, miközben sírtam. Most már senki más nem elégíthet meg, csak Krisztus. Nem létezik más név az Övén kívül számomra; benned, Úr Jézus, szeretetet, életet, és soha el nem múló örömöt lehet találni."

Marika megtapasztalta Urunk szavainak igazságát: „Aki ebből a vízből iszik, ismét megszomjazik, de aki abból a vízből iszik, amelyet én adok neki, soha többé meg nem szomjazik, mert örök életre buzgó víz forrása lesz benne" (Jn 4,13-14).

"Aki abból a vízből iszik, melyet én adok neki, soha többé meg nem szomjazik..."

 

 


Augusztus 22.  Nagyobb kiváltság

„Ne érints engem, mert még nem mentem fel az Atyához," János 20,17

Az egyik igen kedvelt gyermekdal így hangzik: "Amikor ezt a csodálatos régi történetet olvasom, arra gondolok, hogy amikor az Úr Jézus itt élt az emberek között, kicsiny gyermekeket is elhívott nyájának bárányai közé: bárcsak én is köztük lehettem volna." Nyilván alig akad köztünk olyan, akinek élete egyik vagy másik időpontjában ne lett volna ilyen vágya. Ilyenkor arra gondolunk, milyen szép is lett volna a személyes közösséget élvezni Isten Fiával az Ő földi szolgálata idején.

Csakhogy világosan kell látnunk, hogy sokkal jobb, ha ma úgy ismerjük meg Őt, ahogyan a Szent Szellem által az Ige segítségével nekünk kijelenti magát. Nem szenvedünk hátrányt a tanítványokkal szemben, ellenkezőleg, nagyobb kiváltságaink vannak, mint nekik voltak. Gondoljuk csak végig: Máté, Márk, Lukács és János saját szemével látta az Úr Jézust. Mi azonban mind a négy evangélista szemével láthatjuk Őt. És hogy még egy lépéssel tovább menjünk, nekünk az Újszövetségben tökéletesebb kijelentésünk van az Úr Jézusról, mint amilyen a földön bármelyik tanítványának is osztályrészül jutott.

Más értelemben is kiváltságosabbak vagyunk, mint az Úr Jézus kortársai. Amikor Názáretben tömeg vette Őt körül, szükségszerűen az egyik emberhez közelebb volt, mint a másikhoz. A jeruzsálemi felházban János a keblére hajthatta fejét, míg a többi tanítvány különböző távolságra hevert az asztalnál. Mindez most egészen másként van. A Megváltó egyenlő közelségben van minden hívőhöz. Sőt, nemcsak velünk van, hanem bennünk él.

Amikor Mária találkozott a feltámadott Úrral, úgy akarta Őt megragadni, mint azelőtt. Nem akarta fizikai, testi jelenlétét elveszíteni. Az Úr azonban azt mondta neki: „Ne érints engem, mert még nem mentem fel az Atyához" (Jn 20,17). Ezzel gyakorlatilag azt fejezte ki: „Mária, ne ragaszkodj hozzám földi, fizikai módon. Ha majd fölmentem az Atyához, eljön a földre a Szent Szellem. Az Ő szolgálata által tökéletesebben, világosabban, meghittebben ismersz majd engem, jobban, mint itt e földön valaha is ismertél."

A végkövetkeztetés tehát ez: a kívánság helyett, hogy bárcsak együtt lehettünk volna az Úr Jézussal földi szolgálata idején, inkább vegyük tudomásul nagy örömmel, hogy sokkal jobb most Hozzá tartoznunk, és az Ő jelenlétében élnünk.

 


Augusztus 21 Egyszerűen, világosan, érthetően

„De a gyülekezetben inkább akarok öt szót kimondani értelemmel, hogy másokat is tanítsak, mintsem tízezer szót nyelveken." 1Korintus 14,19

 

A téma itt természetesen a nyelveken szólás gyakorlata, megfelelő magyarázó nélkül a gyülekezeti összejövetelen. Pál elveti ezt a gyakorlatot. Kardoskodik amellett, hogy amit mondanak, annak érthetőnek kell lennie, különben senkit sem épít.

De lehet ezt az igeverset tágabb értelemben is alkalmazni. Ha szólunk, elég hangosan kell beszélnünk, hogy mindenki meghallhassa, különben akár idegen nyelven is beszélhetnénk. Csaknem minden gyülekezeti összejövetelen vannak nagyothallók. Számukra igen kínos, ha az előadó olyan halkan beszél, hogy nem tudják követni gondolatmenetét. Mivel a szeretet másokra gondol, s nem önmagára, az előadó elég nagy hangerővel szóljon, hogy mindnyájan meghallhassák, amit mond.

A szeretet olyan egyszerű szavakat használ, amelyeket az átlagember is megért. Nagyszerű üzenetünk van, a világ leghatalmasabb üzenete. Fontos, hogy az emberek ezt az üzenetet meghallják és megértsék. Ha bonyolult, érthetetlen szakkifejezéseket használunk, ezzel semmivé tesszük saját szándékunk megvalósulását.

Egy igehirdető a Távol-Keletre utazott, hogy ott az embereknek Igével szolgáljon, és természetesen tolmácsot is vitt magával. Üzenetének első mondata így hangzott: „Minden gondolkodást két kategóriára lehet felosztani - egy konkrét és egy absztrakt kategóriára." A tolmács végignézett a közönségen, csupa öreg nagymama és kicsiny gyermek, és a következőképpen fordított: „A messzi Amerikából jöttem hozzátok azért, hogy beszéljek nektek valamit az Úr Jézusról." Úgy mondják, hogy ettől a pillanattól kezdve az igehirdetést kétszeresen fordították (először angolról a hallgatók nyelvére, illetve hogy az igehirdetést az egyszerű hallgatók is megértsék).

(Az egyik keresztyén folyóirat legutóbbi számában ilyen kifejezéseket találtam, mint: „egy transzhisztorikus kategória normatív dátuma", „egy olyan munka, amely nem eklektikus, hanem egzisztenciálisan revelálódik", „vertikális tudatkontinuum", „az affirmáció kánoni nyelve", „a klasszikus kauzalitás, a mérhetőség extrém határain belül".) Sajnálom azokat a szegény embereket, akiktől elvárják, hogy megküzdjenek az ilyen vallásos bikkfanyelvvel! Isten óvjon minket azoktól, akik fellengző módon, véget nem érő mondatokkal - nem mondanak semmit!

Azt mondják, hogy az átlagos rádió- és tévéprogramokat az általános iskolai végzettségű emberekhez igazítják. Ez példaképül szolgálhat azoknak a keresztyéneknek, akik a megmentés üzenetével el akarják érni a világot. Egyszerűvé és világossá kell tennünk a jó hírt: „KRISZTUS BEFOGADJA AZ ELVESZETT BŰNÖSÖKET". Többet ér, ha csak ezt az öt szót érthetően kimondjuk, mintha 10 000 szót mondunk olyan nyelven, amit senki sem ért.

 


Augusztus 20. Isten eszköze az áldásra

„Szenvedjétek el a fenyítést, hiszen úgy bánik veletek az Isten, mint fiaival. Hát milyen fiú az, akit nem fenyít az apja?" Zsidók 12,7

 szenvedjétek el a fenyítést...

A„fenyítés", „fenyíteni", „fenyítő" szavak összesen nyolcszor fordulnak elő a Zsidók 12 első 11 versében. Mindebből a felületesen olvasó téves következtetésre juthat. Olyan haragos apának képzelheti el Istent, aki szüntelenül üti-veri gyermekeit. Ez a hamis elképzelés abból a vélekedésből ered, hogy a fenyítés (fegyelmezés) kizárólag büntetést jelent.

Nagy megkönnyebbülésünkre tudjuk, hogy az Újszövetségben a fenyítés szónak sokkal tágabb jelentése van. A „fenyítés" tulajdonképpen azt jelenti: „gyermeknevelés", és magában foglalja mindazt a szülői tevékenységet, amely a gyermek neveléséhez tartozik. Kittel (Theologisches Wörterbuch zum Neuen Testament - Újszövetségi teológiai szótár) a következőképpen határozza meg: „a gyermekkel való foglalkozás, és a gyermek nevelése annak érési korszakában, beleértve a tanítást, vezetést, oktatást, és bizonyos kényszer alkalmazása, tilalmak, sőt olykor testi fenyíték formájában".

Azok a keresztyének, akiknek a Zsidókhoz írott levél szólt, üldöztetés miatt szenvedtek. A levél írója ezekről az üldöztetésekről úgy beszél, mint amelyek részét képezik az Úrtól való fenyítésnek. Azt jelentené ez, hogy az üldözést Isten küldte? Bizonyos, hogy nem! Őket az evangélium ellenségei üldözték. Vétkeik miatt büntette Isten a keresztyéneket? Nem, hiszen az üldözés valószínűleg éppen azért támadt, mert a keresztyének hűek maradtak Urukhoz. Milyen értelemben mondható tehát, hogy az üldözés az Úr fenyítése volt? Abban az értelemben, hogy az Úr megengedte és felhasználta az üldöztetést arra, hogy általa gyermekeit megtisztítsa, érettebbé tegye, és egyre inkább az Ő Fiának képére alakítsa.

Nem vitás, hogy a fenyítésnek ez a formája a jelenben nem kellemes. A véső keményen munkálja a márványt. Az olvasztókemencében az arany igen nagy hőhatásnak van kitéve. De megéri a szenvedés és a gyötrődés, ha a márványból előtűnik az ember arca, és a kemencéből az arany teljesen megtisztulva kerül elő.

Saját húsunkba vágunk, ha az Úr fenyítését megvetjük, vagy miatta elcsüggedünk. Az egyetlen helyes magatartás az, ha mindig arra gondolunk: Isten eszköze ez, hogy általa a lehető legnagyobb áldás származzék. Erre gondol a szerző, amikor azt mondja: „az igazság békességes gyümölcsét hozza azoknak, akik megedződtek általa" (Zsid 12,11b).

 


Augusztus 19.  Imádkozzunk a feljebbvalókért!


„A bírákat (szó szerint: isteneket) ne szidalmazd, és néped fejedelmét ne átkozd!" 1Mózes 22,27

Amikor Isten a törvényt adta Mózesnek, belevette azt is, hogy tilos negatív módon vagy tiszteletlenül beszélni azokról, akiknek Isten tekintélyt vagy hatalmat adott. Ennek oka világos: ezek az uralkodók és vezető emberek Isten képviselői. „Mert nincs hatalom mástól, mint Istentől, ami hatalom pedig van, az az Istentől rendeltetett" (Róm 13,1). A felsőbbség „Isten szolgája a te javadra" (Róm 13,4). Még ha a felsőbbség illetékese nem is ismeri személyesen az Urat, akkor is hivatalosan Isten rendelte őt fölénk.

Isten és az emberi hatalmasságok között a kapcsolat olyan szoros, hogy az Ige olykor „istenek"-nek nevezi őket. Így a mai Igénk is szó szerint így hangzik: „Az isteneket ne szidalmazd", és itt ez nyilván magasabb tekintélyekre vonatkozik, „bírák"-ra vagy más főtisztviselőkre. A Zsoltár 82.1,6-ban is az Ige „istenek"-nek nevezi a bírákat, ami nem azt jelenti, hogy istenségek, hanem egyszerűen azt, hogy Isten képviseletében cselekszenek.

Annak ellenére, hogy Saul aljasan és ravaszul igyekezett Dávidot elpusztítani, ő nem engedte, hogy emberei a királyra támadjanak, mivel az Isten fölkentje volt (lásd 1Sám 24,6-8)!

Amikor Pál apostol tévedésből megsértette a főpapot, azonnal bocsánatot kért: „Nem tudtam, testvéreim, hogy főpap. Mert meg van írva: »Néped fejedelmét ne átkozd«" (Csel 23,5).

Érvényes a tekintélytisztelet a szellemi világban is. Csak így érthetjük meg, hogy Mihály arkangyal nem mert káromló ítéletet mondani a Sátán fölött, hanem egyszerűen annyit mondott: „Dorgáljon meg téged az Úr!" (Júd 9).

Az utolsó idők tévelygőinek egyik ismertetőjele az lesz, hogy megvetik a tekintélyeket, és nem rettennek vissza, hogy káromolják a hatalmasságokat (2Pt 2,10).

A tanulság számunkra világos. A felsőbbségeket úgy kell tekintenünk, mint Isten hivatalos szolgáit, még akkor is, ha nem értünk egyet politikájukkal vagy jellemükkel. Semmi körülmények között ne mondjuk azt, amit egy keresztyén ember mondott egy politikai kampány hevében: „Az elnök közönséges csirkefogó."

Ezenkívül imádkozzunk „minden emberért, királyokért és minden feljebbvalóért, hogy nyugodt és csendes életet éljünk, teljes istenfélelemben és tisztességben" (1Tim 2,1-2).

 


Augusztus 18. Hogyan végződik? Ez itt a kérdés.

„Aki kardot köt, ne kérkedjék úgy, mintha már lecsatolta volna." 1Királyok 20,11

Noha e szavakat egy istentelen király, Aháb mondta, mégis az igazság szavai voltak. Istentelen emberek is mondanak olykor igazságot.

Arám királya sértő és megalázó követelésekkel fordult Aháb királyhoz, és háborúval fenyegetőzött. A csatában az arám csapatok visszavonulásra kényszerültek, és magának a királynak is menekülnie kellett, hogy életét mentse. Teljesítménye messze elmaradt korábbi hősieskedése mögött.

Gondolhatunk Góliát példájára is. Mikor Dávidot közeledni látta, azt mondta: „Gyere csak ide, hadd adjam testedet az égi madaraknak és a mezei vadaknak" (1Sám 17,44). Dávid azonban minden nehézség nélkül legyőzte őt a parittyájából kilőtt egyetlen kővel. Az óriás túl korán dicsekedett.

Amikor fiatal keresztyének vagyunk, könnyen megesik, hogy túlbecsüljük saját képességeinket. Úgy tetszik, mintha fél kézzel fel tudnánk venni a harcot a világgal, a testtel és az ördöggel. Talán még szemrehányásokat is teszünk idősebb keresztyéneknek, amiért még nem vitték el az evangéliumot az egész világra. „Majd mi megmutatjuk nekik, hogyan kell csinálni!" Csakhogy dicsekvésünk sokszor elsietett. A csata éppen csak elkezdődött, és úgy beszélünk és gondolkodunk, mintha már megnyertük volna.

Hívők egyik kötetlen esti összejövetele egy ragyogó tehetségű ifjú prédikátor körül forgott, aki szintén jelen volt. Nagyon jól érezte magát az érdeklődés középpontjában. A csoportban volt egy idősebb vasárnapi iskolai tanító is, aki nagy hatással volt az ifjú prédikátor életére. Valaki azt mondta ennek a tanítónak: „Tulajdonképpen büszke lehetsz egykori tanítványodra". Mire az így válaszolt: „Igen, ha mindvégig ilyen jól csinálja." Ez a megjegyzés akkor némi keserűséget okozott a prédikátornak ezen az estén. Később azonban, hosszú évek tapasztalatai nyomán világos lett számára, hogy tanítójának tökéletesen igaza volt. Nem az a döntő, hogyan vesszük föl a fegyverzetünket. Minden azon múlik, hogyan végződik a csata.

Valójában az életben a csatának soha nincs vége. Nem is lesz vége mindaddig, amíg ott nem állunk nagy Hadvezérünk előtt a mennyben. Ő majd elmondja, hogyan értékelte szolgálatunkat, és egyedül az Ő értékelése számít. És akárhogy is hangzik az értékelés, semmi alapunk nem lesz a dicsekvésre. Alázatos meggyőződéssel valljuk majd: „Haszontalan szolgák vagyunk, azt tettük, ami a kötelességünk volt" (Lk 17,10).


Augusztus 17.  Hűséged dicsőíti Őt

„Akik engem dicsőítenek, azoknak dicsőséget szerzek." 1Sámuel 2,30

 Tűzszekerek - filmkép

Tűzszekerek - filmkép

Sokféle módon dicsőíthetjük az Urat, pl. azzal is, ha hűségesen megmaradunk az isteni alapelvek mellett, és nem vagyunk hajlandók megalkudni.

Adam Clarke (1762-1832) fiatal éveiben egy selyemkereskedőnél dolgozott. Egy napon a főnöke megmutatta neki, hogyan nyújtsa meg a selymet, amikor leméri a vevőnek. Adam azt felelte: „Uram, a maga selymét meg lehet nyújtani, de az én lelkiismeretemet nem." Ezt a becsületes alkalmazottat évekkel később azzal tisztelte meg Isten, hogy képessé tette a híres nyolckötetes bibliakommentár megírására.

Eric Liddelnek (1902-1945) részt kellett volna vennie az olimpián a 100 méteres síkfutásban. Mikor megtudta, hogy az előfutamok vasárnap lesznek, azt mondta az edzőjének, hogy ő nem indul. Meg volt győződve arról, hogy ha meggyalázza az Úr napját, ezzel az Úrra hoz gyalázatot. Kitört a bírálatok vihara. Szemére vetették, hogy hiányzik belőle a sportember szelleme, hogy elárulja hazáját, és hogy vallási fanatikus. Mindez azonban nem tántorította el elhatározásától. Amikor megtudta, hogy a 200 méteres síkfutás előfutamai hétköznap lesznek, engedélyt kért az edzőjétől, hogy ezeken indulhasson, jóllehet ez nem az ő távja volt. Győzött az első előfutamon, majd a másodikon, végül az elődöntőn is. Mikor a döntőn a rajthelyre indult, valaki egy cédulát nyomott a kezébe. Futó pillantást vetett rá, és ezeket a szavakat olvasta: „Akik engem dicsőítenek, azoknak dicsőséget szerzek." Ezen a napon nemcsak hogy győzött és olimpiai aranyérmet nyert, hanem új világrekordot is állított fel.

Az Úr azután még nagyobb dicsőséggel tisztelte meg, amennyiben szolgálhatott neki Távol-Keleten. A második világháborúban a japánok internálták, és koncentrációs táborban halt meg. Urunk helyett elnyerte a mártírkoszorút.

Adam Clarke és Eric Liddel olyan férfiak sorában állnak, mint József, aki tiszta jellemével dicsőítette meg az Urat, és akinek Isten azt a dicsőséget szerezte, hogy népének megmentőjévé válhatott a nagy éhínség idején; Mózes, hűségét Isten azzal dicsőítette meg, hogy ő lehetett az, aki kivezette Izráelt az egyiptomi fogságból. Dánielt meg nem alkuvó jelleme a Babiloni és a Perzsa Birodalom előkelői közé emelte. És végül - az Úr Jézus, úgy dicsőítette meg Atyját, ahogyan senki más, és aki ezért olyan nevet kapott, amely minden név fölött való.

 


Augusztus 16.   Megelégedettség

„De ha van élelmünk és ruházatunk, elégedjünk meg vele." 1Timóteus 6,8

Jobb a kevés az Úr félelmével, mint a sok kincs, ha nyugtalanság jár vele (Péld 15:16)

Kevés keresztyén ember veszi komolyan ezeket a szavakat, pedig éppúgy valóságosan Isten Igéje, mint a János 3,16. Azt üzeni nekünk, hogy ha van élelmünk és ruházatunk, érjük be ezzel. A „ruházat" magában foglalja a fejünk fölött levő tetőt és a felöltendő ruhát. Más szavakkal: legyünk megelégedettek, ha megvannak a legszükségesebb életfeltételeink, és a többit adjuk az Úr ügyére!

A megelégedett embernek van valamije, ami pénzen meg nem vásárolható. E. Stanley Jones mondotta: „Mindene megvan annak, aki semmi után nem sóvárog. Noha semmije nincs, övé minden az életben, sőt, övé maga az élet is... Mivel kevéssel is beéri, ezért gazdagabb, mintha dúskálna a földi javakban."

Amikor évtizedekkel ezelőtt Rudyard Kipling a McGill Egyetem végzős hallgatói előtt beszédet mondott, óvta a hallgatóit attól, hogy túlságosan törekedjenek anyagi gazdagságra. „Egy napon - mondta - szemtől szembe kerültök majd azzal a Férfiúval, aki számára mindezeknek a dolgoknak semmi jelentősége sincs, és akkor rémülten jöttök rá, hogy milyen szegények vagytok."

„A keresztyén ember legboldogabb állapota a földön az, ha kevés szükséglete van. Ha valakinek Krisztus él a szívében, a menny van a szeme előtt, és éppen annyi földi áldást élvez, amennyire szüksége van ahhoz, hogy keresztülvigye az életen, akkor a szenvedésnek és a gondoknak kicsiny a céltáblája; az ilyen embernek kevés a veszíteni valója" (William C. Burns, 1815-1868, skót kínai misszionárius, az ifjú Hudson Taylor atyai jóbarátja).

Isten számos hősének volt ismertetőjele a megelégedettség. David Livingstone mondotta: „Amim csak van, és minden tulajdonomnak csak annyi legyen az értéke számomra, amennyire Isten országának terjesztését szolgálja". Watchman Nee írja: „Semmit nem kívánok önmagamnak; mindent az Úr számára kívánok". Hudson Taylor pedig: „Élvezem azt a fényűzést, hogy kevés dolog van birtokomban, amiért aggódnom kellene."

Némelyek a megelégedettség gondolatában a szellemi hajtóerő és egészséges becsvágy hiányát látják. Az elégedett embert élősdinek, parazitának tartják. Pedig ez nem az Isten szerint való megelégedettség. Az elégedett keresztyén emberben elég energia van, csakhogy ez a szellemi dolgokra irányul, nem az anyagiakra! Az ilyen ember semmiképpen sem élősdi, keményen dolgozik, hogy adhasson azoknak, akik szükséget látnak. Jim Elliot szavai szerint az az elégedett ember, aki a mohó kéz görcsét Istenért föloldotta.

 


Augusztus 15.  Kapzsiság


„Vigyázzatok, és őrizkedjetek minden kapzsiságtól." Lukács 12,15

 

A kapzsiság a gazdagság és birtoklás utáni túlzott vágyakozás. Olyan szenvedély, amely igézetébe vonja az embert, úgyhogy az egyre többet akar. Láz, amely olyan dolgok utáni vágyra ösztönöz, amelyekre semmi szükség nincs!

A kapzsi üzletember sohasem elégedett. Azt mondja, hogyha egy bizonyos mennyiségű vagyont felhalmozott, akkor abbahagyja, de ha eljut odáig, akkor még többet kíván. Kapzsi a háziasszony, akinek élete szüntelen bevásárlási körút. Vásárolja és összegyűjti a nem szükséges dolgokat is, mígnem zsúfolásig megtelik kamrája, pincéje. Kapzsiságról tanúskodik a karácsonyi és születésnapi ajándékok hagyománya. Fiatalok és öregek aszerint értékelik a karácsonyt, amennyi „zsákmányt" kaptak.

Kapzsiságot látunk az örökségek elosztásánál. Amikor valaki meghal, rokonai és ismerősei látszatkönnyeket ontanak, hogy aztán a keselyű mohóságával vessék magukat az örökségre. Gyakran kisebbfajta családi háború keletkezik belőle. A kapzsiság azonos a bálványimádással (vö. Ef 5,5; Kol 3,5). A saját akaratot Isten akarata helyébe teszi. Elégedetlenségét fejezi ki azzal szemben, amit Isten adott, és elszánt arra, hogy többet szerezzen magának (kerül amibe kerül!).

A kapzsiság hazugság is, mivel azt a benyomást ébreszti az emberben, mintha a boldogság a földi javak birtoklásától függene! Ismerek egy történetet egy emberről, aki mindent megkapott, amit csak kívánt. Kastélyt, szolgákat, mercedest, jachtot. Eleinte mindez nagy örömére volt, de ahogy lassan már nem jutott eszébe több kívánnivaló, elégedetlenné vált. Végül azt mondta: „Szeretnék kikerülni ebből az állapotból. Szeretnék alkotni, szenvedni. Szeretnék inkább a pokolban lenni, mint itt." Mire a szolgája így felelt: „Mit gondol, uram, hol van most?"

A kapzsiság arra indítja az embert, hogy kompromisszumokat kössön, csaljon és vétkezzen, csakhogy megkapjon mindent, amit akar.

A kapzsiság alkalmatlanná teszi a férfit, hogy a gyülekezetben vezető tisztséget viseljen (1Tim 3,3). Ronald Sider kérdi: „Nem lenne biblikusabb, ha olyan embereket, akiket kapzsi szerzési vágyaik »pénzügyi sikerhez« vezettek, gyülekezeti fegyelmezés alá helyeznénk, ahelyett, hogy a gyülekezeti életben szavuk lehetne?"

Ha a kapzsiság hűtlenséghez, harácsoláshoz vagy más nyílt botrányos viselkedéshez vezet, akkor az illetőt ki kell zárni a gyülekezetből (1Kor 5,11). És ha a kapzsi ember nem vallja meg és nem hagyja el ezt a bűnét, akkor Isten ítéletét vonja magára (1Kor 6,10).

 


Augusztus 14. Megtört szív

„Isten előtt a töredelmes szellem a kedves áldozat. A töredelmes és megtört szívet nem veted meg Istenem!"
Zsoltár 51,19

 Isten előtt a töredelmes lélek a kedves áldozat. A töredelmes és megtört szívet nem veted meg, Istenem! Zsolt 51:19,

Isten teremtett szellemi világában nincs szebb jelenség, mint amikor a hívő őszintén és igazán megvallja összetöretettségét. Az ilyen ember Isten számára kedves; Ő ellenáll a büszkéknek és kevélyeknek (lásd Jak 4,6), de nem áll ellen a megtört szívűeknek és alázatosaknak.

Természetes állapotunkban egyikünk sem megtört. Ellene állunk Isten akarata zablájának. Nem vagyunk hajlandók elfogadni, hogy Isten megszelídítsen, hanem csak a magunk akaratát akarjuk érvényesíteni. Amíg össze nem törünk, addig használhatatlanok vagyunk a szolgálatra.

A megtérés mintegy a szelídítési folyamat kezdete. A bűnbánó bűnös elmondhatja: „A legbüszkébb szív, amely valaha is vert, összetört bennem; a legvadabb akaratot, amely fölkelt, hogy megvesse ügyedet, vagy segítse ellenségeidet, összetörted, én Istenem!" A megtéréskor magunkra vesszük Krisztus igáját.

Lehetséges azonban, hogy hitre jutásunk után is fékezhetetlen szamárcsikó módjára viselkedünk. Meg kell tanulnunk életünk gyeplőjét az Úr Jézusnak átadni. Életünkben alá kell vetnünk magunkat az Ő akaratának, anélkül, hogy kitörnénk, toporzékolnánk vagy elfutnánk Tőle. El kell tudnunk mondani:

- Az Ő útja a legjobb, ezért felhagyunk hiábavaló tervezgetéseinkkel, és átengedjük Neki életünk irányítását!

Ne legyünk büszkék, magabiztosak. Ne ragaszkodjunk mindenáron a magunk igazához, és ne védekezzünk, ha igazságtalanul támadnak bennünket. Ne toroljuk meg hasonlóval a sértést, gúnyt és rágalmazást. Az összetört ember azonnal bocsánatot kér, ha valami helytelent tett vagy mondott. Nem hordoz magában neheztelést, és nem raktározza el magában azokat az igazságtalanságokat, amik érték. Másokat önmagánál nagyobbra értékel. Ha késésekkel, zavartatásokkal, szerencsétlenségekkel, menetrendváltozásokkal és csalódásokkal van dolga, nem dühödik fel, nem esik pánikba, nem hisztériázik és „nincs a plafonon". Az életben előforduló válságok közepette Isten megőrzi nyugalmát és állhatatosságát.

Ha egy házaspár igazán összetört, akkor sohasem mennek válóperes bíró elé. A megtört szívű szülők és gyermekek között eltűnnek a nemzedéki ellentétek. Ha a gyülekezet tagjai megtanultak az összetörettetés útján járni, akkor állandó áldásokat tapasztalnak meg.

Ha az Úr asztalához jövünk, és halljuk, amint a Megváltó azt mondja: „Ez az én testem, amely tiérettetek megtöretik", akkor az egyetlen helyes válasz erre: „Az én életemnek, Uram Jézus, éretted meg kell töretnie!"


Augusztus 13. Amikor Ő van a középpontban 

„Mert ahol ketten vagy hárman összegyűlnek az én nevemben, ott vagyok közöttük." Máté 18,20

 

 „Mert ahol ketten vagy hárman összegyűlnek az én nevemben, ott vagyok közöttük." Máté 18,20

Amikor az Úr Jézus ezeket a szavakat mondta, olyan gyülekezeti összejövetelre utalt, amely azért jött létre, hogy egyik bűnben élő, és bűnbánatra nem hajlandó tagjával beszéljen. Minden más kísérlet, amellyel a bűnöst jobb belátásra igyekeztek bírni, csődöt mondott, úgyhogy végül az ügye a gyülekezet elé került. S ha még ezután sem hajlandó bűneit megbánni, akkor ki kell zárni a gyülekezet közösségéből. Az Úr Jézus megígérte, hogy jelen lesz az ilyen összejöveteleken, amelyeken a gyülekezeti fegyelem kérdése kerül szóba.

Ennek az Igének azonban nyilván van tágabb alkalmazása is. Igaz az Úr ígérete mindazokra az esetekre, ahol ketten vagy hárman egybegyűlnek az Ő nevében. Az „Ő nevében összegyülekezni" azt jelenti: keresztyén gyülekezetként összejönni. Az Ő nevében cselekedni. Azt jelenti, hogy Őhozzá, mint az egyetlen vonzási ponthoz az első keresztyének gyakorlatának megfelelően összegyűlni, és részt venni „az apostoli tanításban, a közösségben, a kenyér megtörésében és az imádságban" (lásd Csel 2,42). Azt jelenti: Krisztus a középpont! (lásd Zsolt 50,5; 1Móz 49,10).

Ahol a hívők ily módon összegyülekeznek az Úr Jézus köré, ott ígérete szerint Ő jelen van. De valaki azt kérdezheti: „Hát nincs jelen az Úr Jézus mindenütt?" „Mint mindenütt jelenlevő, Isten nincs egy időben minden helyen jelen?" Nos, erre a válasz természetesen az, hogy „Igen". De Ő azt ígéri, hogy egészen különleges módon van jelen ott, ahol a szentek az Ő nevében összegyülekeznek.

„...ott vagyok közöttük." Önmagában véve ez a legerősebb érv amellett, hogy miért látogassuk hűségesen a helyi gyülekezet összejöveteleit. Az Úr Jézus ott különleges módon van jelen. Gyakran talán nem is vagyunk tudatában az Ő megígért jelenlétének. Ilyenkor ezt a tényt hitben, az Ő ígéretére támaszkodva kell megragadnunk. De vannak más idők, amikor rendkívüli módon kijelenti magát. Amikor a menny szinte érzékelhetően mélyen lehajlik, amikor valamennyi szív az Ige érezhető hatása alatt meghajlik. Amikor az Úrnak dicsősége oly mértékben tölti be a helyet, hogy a résztvevőket, félő tisztelet fogja el, és kicsordul a könnyük, amikor szívünk ég bennünk.

E szent látogatások idejét előre nem tudjuk. Váratlanul jönnek. És ha ilyenkor nem vagyunk jelen, akkor elszalasztjuk őket. Ilyenkor a veszteségünket Tamáséhoz hasonlíthatjuk. Ő nem volt jelen, amikor a feltámadott és megdicsőült Úr Jézus megjelent a tanítványoknak (Jn 20,24). Ez a dicsőség egyetlenszerű pillanata volt.

Ha valóban hisszük, hogy Krisztus jelen van, valahányszor az Ő nevében egybegyülekezünk, akkor még fontosabb a számunkra, hogy egyetlen alkalmat se mulasszunk el! Legföljebb a halál, vagy halálos betegség akadályozná meg jelenlétünket.

 


Augusztus 12. Egy húron játszik

„A szakadást okozó (szektás) ember elől egy vagy két megintés után térj ki, tudván, hogy az ilyen ember kivetkőzött önmagából, bűnben él, és magában hordja ítéletét." Titusz 3,10-11

 szakítás

Ha egy szektásra gondolunk, többnyire olyan tévtanítót képzelünk magunk elé, aki a hit nagy igazságainak ellentmondó nézeteket terjeszt. Olyanokra gondolunk, amilyen Arius, Montanus, Marcion és Pelagius voltak, akik Krisztus után az első századokban éltek.

A szektás ember fenti meghatározását nem akarom elvetni, legföljebb kissé kiszélesíteni. Az Újszövetség szerint szektás az is, aki csökönyösen terjeszt egy tanítást, és ezzel - noha a tanítás másodrendű jelentőségű - szakadást idéz elő a gyülekezetben. Lehet, hogy vallja a hit alapvető tanításait, ugyanakkor mindig egy másik tanítást is hangsúlyoz, amellyel szakadást okoz.

A szektás makacsul elszánt arra, hogy tanításbeli vesszőparipáján lovagoljon, még ha ezzel a gyülekezet meghasonlását idézi is elő. Beszélgetés közben újra meg újra visszatér kedvenc témájához. Akármit is olvas a Bibliájában, mindenütt utalást vél fölfedezni a maga álláspontjának igazolására. Igazi beszűkült látókörű ember. Hegedűjén csak egy húr van, és ezen szüntelenül ugyanazt a hangot játssza.

Magatartása visszás. Félreteszi a Biblia más tanítását, amelyek a szenteket hitben építik, ezek helyett egy vagy két eltérő tanítást hirdet, amelyek csak szakadáshoz vezetnek. Talán a próféciáknak egy bizonyos szempontját hangsúlyozza. Vagy állandóan Isten bizonyos ajándékáról beszél.

Ha a gyülekezet elöljárói intik, ne folytassa ezt az önigaz, makacs hadjáratot, nem hajlandó bűnbánatra. Kitart amellett, hogy hűtlen lenne az Úrhoz, ha nem tanítaná ezeket a dolgokat. És nem engedi elhallgattatni magát. Minden vele szemben felhozott érvre „szuperszellemi" válasza van. Az a tény, hogy ezáltal a gyülekezetben botránkozást kelt és szakadást támaszt, őt nem riasztja vissza. Érzéketlen Isten figyelmeztetésével szemben is: „Ha valaki az Isten templomát megrontja, azt megrontja Isten" (1Kor 3,17).

 

Az írás azt mondja, hogy az ilyen ember kivetkőzött önmagából, bűnben él, és magában hordja ítéletét. Torz a gondolkodásmódja. Bűnös, mert a Biblia elítéli az ilyen magatartást. És ezt ő maga is - minden kegyes erősködése ellenére - jól tudja. Kétszeri figyelmeztetés után a gyülekezetnek ki kell zárnia őt, abban a reménységben, hogy az általános kiközösítés arra indítja, hogy feladja szakadár elveit.

 


Augusztus 11  "Te kinek a bolondja vagy?"

„Ha ugyanis révületbe estünk, Istenért történt" 2Korintus 5,13

Isten hadseregében szokatlan katonák is vannak, és gyakran éppen ezek aratják a legnagyobb győzelmeket. Az Úr követésében sokszor nem mindennapi a magatartásuk. Eredeti megoldásokat alkalmaznak, ahelyett, hogy a hagyományosakhoz tartanák magukat. Mindig éppen azt mondják és teszik, amit a legkevésbé várnánk tőlük. Megszegik a nyelv szabályait, valamint a prédikálásét és a tanításét is, mégis nagy nyereséget jelentenek Isten országa számára. Gyakran felrázzák hallgatóságukat, s ezért nem felejtik el őket.

Ezek az irreguláris harcosok a gyötrelem állandó forrását jelentik a megállapodott hagyománytisztelők számára, akik a kultúra szabályainak megsértésétől elborzadnak. Más keresztyének megpróbálják megváltoztatni, egy kissé „normálisabbá" tenni őket - a tüzet kioltani! De ezek a próbálkozások általában kudarcra vannak ítélve.

Nehéz elképzelnünk, pedig így volt, hogy a mi Urunk is különcnek látszott kortársai előtt. „Olyan odaadással szentelte magát munkájának, hogy gyakran még enni sem volt ideje. Anyja és testvérei haza akarták hívni, mert azt hitték, hogy lassanként elveszti józan értelmét. Azt mondták róla: »Magán kívül van.« Pedig az Úr Jézus volt az egészséges és értelmes, nem pedig fivérei" (W. Mackintosh Mackay).

Nyilvánvaló, hogy egyesek Pálnak is szemére vetették, hogy nem egészen normális. A szemrehányásra ezt felelte: „Ha révületbe estünk, Istenért történt" (2Kor 5,13).

Közülünk néhányan hallottak Istennek arról az „irreguláris" harcosáról, aki szendvicsemberként kettős plakáttal járt-kelt. Az elöl levő plakáton az volt olvasható: „Bolond vagyok, Krisztusért." A hátsón pedig: „Te kinek a bolondja vagy?"

Legtöbbünkkel az a probléma, hogy túlságosan is középszerűek vagyunk ahhoz, hogy a társadalomban valamit is meg tudjunk mozdítani Isten ügyében. Valaki ezt így fejezte ki: „Meghagyjuk magunkban a középszerűséget. Olyanok vagyunk, mint Péter, aki a bíróság épületén kívül állt, ahol Krisztust elítélték, és egyszerűen csak »melegedett«."

Rowland Hill (1744-1833), a nagy londoni prédikátor, eredeti ember volt, éppen így C. T. Studd és Billy Bray (1794-1868, cornwali prédikátor) is. Ugyanígy W. P. Nicholson, az ír evangélista. Vajon másoknak kellett volna lenniük? Nem, mert ha meggondoljuk, hogy Isten jól fel tudta őket használni, akkor inkább azt kívánjuk, hogy mi is hasonlóbbak legyünk hozzájuk. „Ezerszer többet ér az eredetiség, mint a hatástalan megszokottság. Az első szeretet talán olykor sajátosan fejeződik ki, de hála Istennek, áldásosan. És közülünk némelyek - sajnos elveszítették ezt" (Fred Mitchell).

 


Augusztus 10.  Csodák

A sokaság pedig, amely ott állt, és hallotta, azt mondta, hogy mennydörgés volt; mások azonban így szóltak: "Angyal beszélt vele."  János 12:29 

hang a mennyből

Isten az égből szólt világosan érthető nyelven. Egyesek azt mondták erre, hogy mennydörgött. Készen állt a természetes magyarázat arra, ami isteni és természetfölötti volt.

Napjainkban is ilyen lehet a magatartásunk a csodákkal szemben. Megpróbáljuk azokat pusztán természetes jelenségnek feltüntetni.

Vagy egyszerűen azt mondjuk, hogy a csodák ideje lejárt. És elraktározzuk őket egy üdvtörténeti fiókba.

A harmadik magatartás az a szélsőség, amikor azt állítjuk, hogy csoda történt velünk, pedig valójában nem volt az más, mint élénk képzeletünk terméke.

A helyes magatartás az, ha elismerjük, hogy Isten ma is tehet és tesz is csodákat. Mint szuverén Úr, azt teszi, amit jónak lát.

Csoda történik mindannyiszor, amikor valaki újonnan születik. Az isteni hatalom óriási megnyilvánulása az, amely által egy ember megszabadul a sötétség hatalmából, és átvitetik Isten szeretett Fiának országába.

Léteznek gyógyulási csodák, amikor az orvostudomány már csődöt mondott, és minden emberi reménység szertefoszlott. Olykor úgy tetszik Istennek, hogy a hívő imádság nyomán megérinti a beteg testét, és visszaadja egészségét.

Léteznek csodái az isteni gondviselésnek, amikor teljesen üres a pénztárca. És vannak csodái Isten vezetésének, amikor válaszútnál állunk, és nem tudjuk, melyik irányba menjünk.

Lehet csodás az isteni megőrzés, amikor valaki egyetlen karcolás nélkül mászik ki a bádog és üvegcseréphalmaz alól, amely valaha az autója volt.

Igen, Isten ma is tesz csodákat, de az Ő akarata szerint. Sohasem ismételte meg pl. a tíz csapást, amelyekkel egykor Egyiptomot sújtotta. Noha Jézus Krisztus tegnap és ma és mindörökké ugyanaz, ebből nem következik az, hogy módszerei szükségszerűen mindig ugyanazok. Az a tény, hogy amikor a földön volt, halottakat támasztott fel, nem jelenti azt, hogy ma is feltámaszt halottakat.

És még egyet! Nem minden csoda isteni eredetű. Az ördög és szolgái is tudnak csodákat tenni. Valamikor a közeljövőben a Jelenések 13. második fenevada az általa tett csodákkal félrevezeti majd azokat, akik a földön laknak. Ma is meg kell vizsgálnunk minden állítólagos csodát Isten Igéje alapján, és aszerint, hogy milyen irányba vezetik azok az embereket.

 


Augusztus 09 Elhívás és követés

„Az otthagyva mindent, felkelt, és követte Őt." Lukács 5,28

Lévi elhívása

Képzeljük magunk elé Lévit, amint a főút mentén ott ül az asztala mellett, és beszedi az arra menőktől az adót és a vámot. Ha igazi vámszedő volt, akkor tekintélyes összeget csúsztatott a saját zsebébe, ahelyett, hogy továbbadta volna azt a megvetett megszálló római hatalomnak.

Azon a bizonyos napon Jézus arra ment, és ezt mondta: „Kövess engem!" És akkor valami történt Lévi életében. Leplezetlenül feltárultak előtte bűnei. Tudatára ébredt annak, hogy milyen üres az élete. Hallotta az ígéretet a „jobb dolgok" felől. Reakciója közvetlen volt, „otthagyva mindent, felkelt és követte Őt". Amy Carmichael (1867-1951, angol indiai misszionáriusnő és költőnő) megrendítően így fejezi ki ezt:

Hallottam hívását: - Kövess engem! - Ez volt minden!
Az ő szavára értéket vesztett minden kincsem,
fölkeltem és engedelmeskedtem: minden ez volt.
- Ki tenne mást, akinek füle van, hogyha Ő szólt?

De Lévi, vagy ismertebb nevén Máté, azon a napon, amikor követte Krisztus hívását, még nagyon keveset tudott azokból, amik engedelmessége következtében vele történni fognak.

Először is természetesen megtapasztalta az üdvösség kimondhatatlan áldását. Attól kezdve „sarujának inkább az orrát koptatta, mint a sarkát" (azaz többet térdelt Isten előtt, mint egyenesen állt). Attól kezdve még szomorúsága közepette is több öröme volt, mint azelőtt bármikor.

Máté a tizenkét apostol közé került. Az Úr Jézussal együtt élt, hallotta tanításait, tanúja lett feltámadásának, elindult a világba dicsőséges örömhírével, és végül életét adta Megváltójáért.

Máténak jutott az a nagy kiváltság, hogy megírhatta az evangéliumát. Az előbb azt mondtuk, hogy mindent otthagyott, de az Úr megengedte neki, hogy megtarthassa írótollát. Ezt a tollat arra használta, hogy ábrázolja az Úr Jézust, mint a zsidók igazi Királyát.

Igen, Máté mindent elhagyott, de ezáltal többet nyert; megtalálta létének valódi célját.

Bizonyos értelemben az Úr Jézus hívása minden férfihez, minden asszonyhoz, minden fiúhoz és minden leányhoz szól. Vagy hallgatunk rá, vagy elutasítjuk ezt a hívást. Ha igent mondunk, megáld minket úgy, hogy a legmerészebb álmunkat túlszárnyalja. Ha elutasítjuk, talál másokat, akik követik őt. Mi azonban sehol nem találunk jobbat, akit követhetnénk.

 


Augusztus 08. Semmit se várj érte

„Tegyetek jót, és adjatok kölcsönt semmit sem várva érte: nagy lesz akkor a jutalmatok" Lukács 6,35

 Tégy jót...

Urunknak ez a parancsa meghatározza minden emberrel, megtérttel és meg nem térttel szemben magatartásunkat, mi azonban ma elsősorban az egyes keresztyének között előforduló anyagi kérdésekre alkalmazzuk. Szomorú, de igaz, hogy a hívők között legsúlyosabb konfliktusokból nem egyet a pénzügyek okoznak. Nem kellene ennek így lennie, de sajnos még mindig igaza van a régi közmondásnak: „Ahol a pénz belép az ajtón, a szeretet kimenekül az ablakon."

Egyszerű megoldás lenne eltiltani a hívők között mindenféle anyagi ügyletet, de ezt nem tehetjük, mert a Biblia azt mondja: „Mindenkinek, aki kér tőled, adj" és: "Adjatok kölcsön, semmit sem várva érte" (Lk 6,30.35). Ezért magunkévá kell tennünk néhány vezérelvet, amelyek Isten Igéje iránt engedelmessé tesznek minket, és segítenek abban, hogy kikerüljük a barátságok széthullását és a viszálykodást.

Minden valóságos nyomorúság és szükség esetén adnunk kell. Az adománynak minden feltétel nélkülinek kell lennie. Semmire se kötelezze az illetőt - pl. hogy a gyülekezeti vitás kérdésekben mellénk álljon, vagy hogy bennünket támogasson, ha nincs igazunk. Meg se próbáljunk segítségnyújtással „megvásárolni" embereket.

A parancs alól, hogy mindenkinek adjunk, aki tőlünk kér, vannak bizonyos kivételek. Senkinek ne adjunk abból a célból, hogy az illető azt a pénzt italra, kártyára vagy dohányzásra költse! Ne adjunk akkor sem, ha azzal egy ostoba tervet - amely gyors pénzhez jutást ígér - támogatnánk, ami csak az ember pénzvágyát növelné.

Viszont ha olyasvalamire kölcsönzünk pénzt, amire valóban érdemes, akkor azzal a lelkülettel tegyük, hogy esetleg nem is kapjuk vissza azt a pénzt. Akkor a visszafizetés nem terheli a barátságunkat. És ne kérjünk kamatot a kölcsönzött pénzre. Ha már a törvény alatt élő zsidó nem vehetett kamatot a zsidó embertől (3Móz 25,35-37), mennyivel kevésbé kérhet kamatot a kegyelem alatt élő keresztyén a hívő testvérétől.

Ha nem látunk tisztán abban, hogy valóságos szükségről van-e szó, akkor általában jobb eleget tenni a kérésnek. Mert ha csalódunk, akkor még mindig jobb a kegyelem irányában csalódnunk.

S ha adunk, tisztában kell lennünk azzal a ténnyel is, hogy a szeretetadományban részesült ember gyakran keserűséget és haragot érez az adakozóval szemben. Ezt az árat is készséggel meg kell fizetnünk. Mikor Disraeli (Benjamin, 1804-1881, brit államférfi és miniszterelnök) egyszer meghallotta, hogy valaki gyűlöli őt, azt felelte: „El nem tudom képzelni, miért. Az utóbbi időben ugyanis semmi jót nem tettem vele."

 

 


Augusztus 07.  Új élet, új ének

 

„Hamu helyett fejdíszt adok Sion gyászolóinak, gyászfátyol helyett illatos olajat, a csüggedés helyett öröméneket." Ézsaiás 61,3

 mennyben

Ez az Ige azokról a dicsőséges változásokról ír, amiket a Messiás azoknak hoz, akik Őt elfogadják. A gyászt jelképező hamu helyett szépséget ad, bánkódás helyett örömöt, csüggedés helyett reményt.

Elébe visszük a földi gyönyöröktől kiégett élet, az alkoholtól vagy kábítószertől tönkretett test hamuját. Elébe visszük a pusztában eltékozolt éveket, vagy a meghiúsult reménységek és összetört álmok hamvait. És mit kapunk helyette? Szépséget, a menyasszonyi fejdísz tündöklő szépségét. Micsoda változás! „A bűn szegény, nyomorult rabszolgáját az a tisztesség éri, hogy a szent Isten háza népének tagja lehet" (J. H. Jowett). Mária Magdaléna, egykor hét démon megszállottja, nemcsak ezektől szabadult meg, hanem a király leánya lett. A korintusiak nemcsak megmosattak és megtisztultak eltorzult életüktől, hanem megszentelődtek és megigazultak.

A gyász könnyeit visszük az Úr elébe. Ezeket a könnyeket a bűn, a szerencsétlenségek és a kudarcok okozták. Könnyeket, amelyek sorscsapások és veszteség nyomán támadtak. Összetört házasságok és rossz útra tért gyermekek miatt. Tud-e az Úr valamit kezdeni a forró, sós könnyekkel? Igen, le tudja törölni szemünkről, és az öröm illatos olaját ajándékozni helyettük. Megajándékoz minket a bűnbocsánat örömével, az Istentől való elfogadtatás, az ő családjának örömével, annak az örömével, hogy végre megtaláltuk létezésünk alapját. Röviden: a nyomasztó fájdalom helyett megajándékoz a menyegző ujjongásával.

Végül megszabadít minket a csüggedés szellemétől. Mindnyájan ismerjük ezt - a bűn, a lelkiismeret-furdalás, a szégyen és megalázottság terhét. Az elhagyatottság, elvetettség és elárultság szellemét, a szorongást és a gondokat. Mindezt elveszi tőlünk, és ad helyettük öröméneket. Új éneket ad szánkba, a mi Istenünk dicséretét (lásd Zsolt 40,4). A zúgolódó ember megtelik hálával, az istenkáromló Isten imádatával.

Ó mi szép, ó mi jó!
Nyomorúságomat az Úr elvette tőlem,
mert mást én nem tudtam Néki adni.
Ő új embert formált belőlem!


Augusztus 06.  Könny nélküli kereszténység?

„Mindnyájan, akik erre jártok, nézzetek ide, és lássátok: van-e oly fájdalom, mint az én fájdalmam, amelyet nekem okoztak, amellyel megnyomorított az Úr izzó haragja napján?!" Jeremiás Siralmai 1,12

Olykor, amikor az Úr asztalánál ülök, meg kell kérdeznem önmagam: „Mi van velem? Hogyan ülhetek itt és gondolhatok a Megváltó szenvedésére anélkül, hogy könnyekben törnék ki?"

Kő vagyok-e, és nem ember,
hogy csak állok a kereszt alatt,
Krisztusom! Folyik a véred,
és ezt önként vállaltad magad!
...rengett a föld, eltűnt a nap,
és én csak állok részvétlenül...
Kérlek, sújts rá kőszívemre
úgy, ahogy csak Te ütsz egyedül:
hogy meglássam bűnös keménységem,
és sírni tudjak észrevétlenül!

Nagy tiszteletet érzek minden érzékeny lélek iránt, akit a haldokló Megváltó szenvedése annyira megindít, hogy könnyekben tör ki. Gondolok most hívő fodrászomra, Ralph Ruoccóra. Mikor mögöttem állt és a hajamat nyírta, gyakran beszélt azokról a szenvedésekről, amelyeket az Úrnak el kellett viselnie. És gyakran szólt így, miközben könnyei a kendőre hulltak: „Nem is tudom, miért volt hajlandó Ő értem meghalni. Olyan nyomorult alak vagyok. És mégis hordozta a bűneimért járó büntetést a maga testében, a kereszten."

Gondolok arra a bűnös asszonyra, aki könnyeivel áztatta az Úr lábait, és hajával törölte meg, s azután megcsókolta és drága kenettel megkente (lásd Lk 7,38). Bár ez még a Golgota előtt történt, mégis a maga érzéseivel közelebb volt az Úrhoz akkor, mint én most, a magam megfontolt tudásával és minden kiváltságával.

Miért vagyok ilyen jégtömb? Talán azért, mert olyan kultúrában nőttem fel, amelyben a sírást férfiatlan dolognak tartják. Ha így van, akkor ezt a kultúrát bár sohase ismertem volna meg! Nem szégyen a Golgota árnyékában sírni; inkább az a szégyen, ha ott sem tud az ember.

Ezért ezentúl Jeremiás szavaival kell könyörögnöm: „Bárcsak a fejem víznek, és a szemem könnynek forrásává válnék! Éjjel-nappal siratnám..." (Jer 8,23), ti. sírnék a szenvedés és halál miatt, amit bűneim a bűntelen Megváltóra hoztak. És magamévá teszem Isaac Watt halhatatlan szavait:

Jobban tenném, ha piruló arcom
elrejteném keresztje előtt,
és sírni tudnék szívből, igazán
s bűnbánó szívvel látnám újra Őt!
Uram óvj meg engem a könny nélküli kereszténységtől!

 


Augusztus 05.  Önuralom

„Mert az ember haragja nem szolgálja az Isten igazságát." Jakab 1,20

 Mert az ember haragja nem szolgálja Isten igazságát

A jelenet nem szokatlan. Megbeszélést tartanak gyülekezeti ügyekben. Döntést kell hozni. Nem valami hitbeli tanításról van szó, talán csak egy kisebb építkezésről, vagy egy helyiség kifestéséről, esetleg adományok szétosztásáról. Különböző vélemények hangzanak el, egyesekben gyűlik a harag, az indulatok már fékezhetetlenek, és az emberek túlkiabálják egymást. Végül néhány makacs ember hangerejével legyőzi a többit, és azzal az illúzióval megy haza az ülésről, hogy előre vitte Isten ügyét. Pedig akármit vittek is előre, annyi bizonyos, hogy nem Isten ügyét. Nem az Ő akaratát cselekedték! Az ember haragja sohasem szolgálja Isten igazságát.

Emerson egyszer elrohant egy megbeszélésről, amelyen heves viták és szópárbajok voltak. Miközben még forrt a méregtől, úgy tűnt neki, mintha a csillagok megszólították volna: „Mit mérgelődsz, emberke?" Leslie Weathcrhead ehhez hozzáfűzi: „Csodálatosan lecsöndesítik a hallgatag csillagok, a maguk távoli, fenséges szépségükkel a mi kedélyünket, mintha azt mondanák: »Isten elég nagy, hogy törődjék veled.« És: »Ami felbosszantott, nem olyan fontos, mint amilyennek látod.«"

Természetesen tudjuk, hogy van olyan is, amikor helyénvaló a jogos harag. De csak akkor, amikor Isten dicsősége forog kockán. Jakab azonban, amikor az ember haragjáról beszél, arra az emberre gondol, aki minden áron keresztül akarja vinni akaratát és valósággal robban a haragtól, ha akadályok állnak az útjába. Arra a fennhéjázó személyre gondol, aki a maga ítéletét tévedhetetlennek tartja, és ezért nem tud elviselni semmilyen attól eltérő véleményt.

E világ emberei a robbanékony temperamentumot az erő jelének tartják. Lehet ez a vezéregyéniség ismertetőjele, eszköz mások tiszteletének megszerzésére. A világ emberei a szelídséget gyöngeségnek tartják.

A keresztyén ember azonban tudja, hogy ha nem képes uralkodni magán, ezzel elveszíti keresztyén testvéreinek a tiszteletét. Az érzelmi kitörések a test cselekedetei, és nem az új emberéi.

Krisztus ennél jobb útra tanított. Az önuralom útján helyet adunk Isten haragjának, mi pedig mindenkivel szemben szelídek vagyunk. Türelmesen elhordozhatjuk az igazságtalanságot. A keresztyén ember tudja, hogy az indulatos kitörésekkel Isten munkáját hátráltatja, mert ezzel eltöröl minden különbséget önmaga és a meg nem tért emberek között, és a bizonyságtétel szempontjából lepecsételi ajkait.

 


Augusztus 04.  Ne alkudj meg!

„Bizony igaz az Úr, igaz tetteket szeret" Zsoltár 11,7

 Bizony, igaz az Úr...

Az Úr maga igaz, és azt akarja, hogy az övéi igaz tetteket vigyenek véghez. Örül annak, ha az övéi már ösztönösen olyan döntéseket hoznak, amelyek egybecsengnek az isteni és erkölcsi alapelvekkel.

Csakhogy olyan világban, mint amilyen a mienk, ez nem mindig könnyű. Állandó a kísértés, hogy erkölcsi téren megalkudjunk. Egyes kísértések egészen otrombák és nyilvánvalók, mások inkább alattomosak. Ítélőképességre és gerincességre van szükségünk, hogy megmaradjunk az egyenes úton.

Ha megemlítünk néhány példát, az talán segítségül szolgálhat döntéseinkben.

Csúszópénz és megvesztegetés, egy beszerzőnek adott ajándék, amellyel őt megpróbálják befolyásolni, ez mind jogtalan előnyszerzés. Hamis dolog fedezetlen csekket kiállítani (abban a reményben, hogy amikor beváltják, addigra lesz elég pénz a bankszámlán)... Illegális dolog küldeményhez levelet mellékelni, ugyanakkor a többlet postaköltséget meg nem fizetni... Csalás, ha a telefonálónak azt mondjuk: a főnök nincs bent, holott ott ül mellettünk... Minden visszaélés a cég számlájával, mikor azzal olyan kiadásokat fedezünk, amelyeknek a céghez semmi közük nincs... És természetesen csalás az a széles körben elterjedt szokás, hogy hamis adóbevallást tesz az ember, amikor túl alacsony bevételeket mutat ki, vagy hamis számlák segítségével a kiadásokat duzzasztja fel... Helytelen a határidők átlépése és a munka silány minősége... És talán a leggyakrabban fordul elő az a csalás, amikor a munkáltató idejét - engedély nélkül - saját dolgaink elintézésére fordítjuk.

Nem helyes kiállni rokonaink és ismerőseink mellett, amikor azoknak egyértelműen nincs igazuk. Ez félremagyarázott szeretet és hamis szolidaritás. Mi az igazság ügyét szolgáljuk, amikor az igazság érdekében fellépünk a bűn ellen, függetlenül attól, hogy ki a vétkes.

Éppen úgy hamis dolog egy gyülekezetből kizárt személy pártját fogni olyan alapon, hogy szeretetre és megértésre van szüksége. Ez szükségszerűen meghasonlást idéz elő a gyülekezetben, és az illetőt csak még jobban megkeményíti a maga gonoszságában.

Végül sohasem helyes, ha az ember olyasmiért veszi magára a felelősséget, amit nem ő követett el. Vannak békeszerető lelkek, akik készek a felelősséget magukra venni, amikor a valódi bűnös nem hajlandó előállni és bűnét megvallani. De békességet nem lehet úgy elérni, hogy feláldozzuk az igazságot.

Vigyázz, testvérem, meg ne botolj,
még ha éjsötét is az utad,
bízz Istenben alázatosan,
az Ő csillaga jó irányt mutat!


Augusztus 03   Miben gyönyörködik Isten?

"Nem a férfi izmaiban gyönyörködik." Zsoltár 147,10

Az istenfélőkben gyönyörködik az Úr...

Az emberi értékek a Mindenható előtt nem sokat jelentenek!

Gondolhatunk a sportvilágra. A karcsú és gyors versenyfutóra, aki átszakítja a célszalagot, s diadalittasan emeli karját a magasba. A kosárlabda-játékosra, aki ügyesen mozog az ellenfél térfelén, és a kosárba dobja a döntő pontokat hozó labdát. A labdarúgóhősre, aki kijátssza a védőket, és védhetetlenül belövi a győztes gólt. A közönség tombol. Ugrálnak, ujjonganak, fütyülnek. Fanatikusak, akik minden idegszálukkal részt vesznek a mérkőzésben. Azt mondhatjuk róluk, hogy gyönyörködnek a férfi izmaiban - vagy játéktudásában.

Igeversünknek nem az a szándéka, hogy elítélje a sport iránti egészséges érdeklődést. A Biblia is beszél - máshol - a testgyakorlás értékéről. De azzal, hogy Isten nem gyönyörködik a férfi izmaiban, arra figyelmeztet bennünket, hogy mit kell elsőrendű fontosságúnak tartanunk.

A fiatal hívő könnyen elmerülhet valamely sport űzésében úgy, hogy az életének nagy szenvedélye lesz. Minden erőfeszítése arra irányul, hogy a sportban feljusson a csúcsra. Pontosan beosztja idejét, étkezését, alvását. Szüntelenül gyakorol, hogy teljesítménye egyre tökéletesebb legyen. Szigorúan tartja magát az edzésprogramhoz, hogy fizikailag csúcsformában maradjon. Úgy gondolkozik, és úgy beszél a sportjáról, mintha az lenne az élete. És lehet, hogy így is van. De olyankor az ilyen ifjú keresztyén megdöbben, amikor hirtelen világosan meglátja: Isten nem gyönyörködik „a férfi izmaiban". S ha Istennel közösségben akar élni, akkor Isten látásmódját kell követnie.

Miben gyönyörködik hát az Isten? A 147. zsoltár 11. verse megmondja nekünk: „Az istenfélőkben gyönyörködik az Úr, azokban, akik az Ő szeretetében bíznak." Más szavakkal: Istent jobban érdekli a szellemünk, mint a testünk. Pál apostol ugyanezt az értékrendszert tükrözi vissza, amikor ezt mondja: „A test sanyargatásának kevés a haszna" (1Tim 4,8). Amikor a tetszésnyilvánítás rég elhalt, a stadion üresen áll, és az eredmények feledésbe merültek, akkor csak az az egy számít, hogy valaki „először Isten országát és az Ő igazságát" kereste-e.

 


Augusztus 02  Felhők a javunkra

"Nagyon megrémültek, amikor a felhőbe kerültek." Lukács 9,34

 felhő

Péter, Jakab és János együtt voltak az Úr Jézussal a hegyen. Mivel tudták, hogy ez döntő pillanat volt, ezért valamiképpen meg akarták őrizni az Úr dicsőséges, magasztos voltát. Péter azt javasolta, hogy készítsenek három sátrat, egyet Jézusnak, egyet Mózesnek, egyet Illésnek. Természetesen ez az Úr Jézust a két ószövetségi szent szintjére állította volna. Isten meghiúsította szándékukat, és felhőbe burkolta őket. Lukács megírja, hogy „nagyon megrémültek, amikor a felhőbe kerültek".

Pedig nem kellett volna félniük. Ez a dicsőség felhője volt, nem az ítéleté. Átmeneti jelenség volt csupán. Ha láthatatlanul is, de Isten volt a felhőben.

Gyakran jönnek felhők az életünkbe, és miként az apostolok, mi is megijedünk, amikor belekerülünk egy ilyen felhőbe. Ha Isten például valamilyen új szolgálati területre hív el bennünket, akkor félünk az ismeretlentől. A legrosszabbra számítunk, veszélyekre, ellenállásra és kényelmetlenségre. Valójában azonban ilyenkor Isten áldásától félünk. Ha azután a felhő fölemelkedik, megállapítjuk, hogy Isten akarata jó, kedves és tökéletes.

Félünk, ha belépünk a betegség felhőjébe. Gondolataink összezavarodnak. Az orvos minden szavát, minden gesztusát a katasztrófa előjelének tekintjük. Minden tünetet úgy magyarázunk, hogy betegségünk halálos. De amikor a betegség elmúlik, akkor elmondhatjuk a zsoltárossal: „Jó nekem, hogy nyomorúság ért" (Zsolt 119,71). Isten ott volt a felhőben, csak mi nem tudtuk.

Félünk, amikor belépünk a fájdalmak felhőjébe. Ugyan, mi jó támadhat - kérdeztük magunktól - könnyekből, aggodalomból, szívfájdalomból? Látszólag összeomlik az egész világ körülöttünk. Pedig a felhők által tanulunk. Megtanuljuk, hogy másokat vigasztaljunk azzal a vigasztalással, amellyel az Úr minket megvigasztalt. Kezdjük megérteni Urunk könnyeit úgy, ahogyan azt másként sohasem értettük volna meg.

Nem kell tehát félnünk, amikor belépünk az élet felhőibe. Ezek a felhők nevelnek bennünket. És csak átmeneti jelenségek. Nem törnek össze bennünket. Talán eltakarták az Úr arcát, de nem a szeretetét és hatalmát. Ezért kell szívünkre vennünk William Cowpers (1731-1800, angol költő) szavait; amit éneklünk is:

Ne félj tehát kicsiny csapat, ha rád felleg borul,
Kegyelmet rejt, s belőle majd áldás esője hull.
Bízzál az Úrban, rólad Ő meg nem feledkezik,
Sorsod sötétlő árnya közt szent arca rejtezik.

 


Augusztus 01.  Aranyalma ezüsttányéron

„Mint az aranyalma ezüsttányéron, olyan a helyén mondott Ige." Példabeszédek 25,11

Mint az aranyalma ezüsttányéron,...

Aranyalma ezüsttányéron ízléses, és szép a szemnek. A két dolog jól összeillik. Éppen így van ez az „arany" Igével, amelyet a kellő pillanatban mondtunk ki. „Örül az ember, ha válaszolni tud, és milyen jó az idején mondott szó" (Péld 15,23).

Egy volt misszionáriusnő halálán volt a rákbetegek osztályán, még öntudatánál, de már túl gyöngén ahhoz, hogy beszéljen. Egy istenfélő gyülekezeti elöljáró lépett az ágyához, röviddel a látogatási idő vége előtt. Az ágy fölé hajolva idézte az Énekek Éneke 8,5-öt: „Ki ez a lány, aki a pusztából jön, szerelmesére támaszkodva?" A beteg kinyitotta szemét és mosolygott. Ez volt az utolsó kapcsolata ezzel a sóhajtó, szenvedő világgal. Mielőtt az éjszaka eljött, ő már elhagyta ezt a pusztaságot, szeretett Urához ment. Ez pontosan az odaillő Ige volt!

Egy család elvesztette egyik szeretett hozzátartozóját, és kábult volt a fájdalomtól. Sok ismerős látogatta meg őket, és nyilvánította együttérzését, de egyikük sem enyhítette fájdalmukat. Ekkor jön egy levél dr. Ha. A. Ironside-től, benne az idézet a Zsoltár 30,6-ból: „Este szállást vesz a sírás, reggelre itt az ujjongás." Íme, az Úrtól való megfelelő Ige, amely letöri a fájdalom bilincsét.

Egy csoport fiatal keresztyén hosszú úton volt, és egyikük elkezdte hangoztatni a Szentírással kapcsolatos kétségeit, amelyek egy egyetemi előadás alatt támadtak benne. Az egyik csöndes, észrevétlen útitárs egy ideig szótlanul hallgatta, de azután mindenki csodálkozására fejből idézte a Példabeszédek 19,27-et: „Ha nem hallgatsz, fiam, az intésre, tévelyegni fogsz, okos tanítások nélkül!" Íme, egy aranyalma ezüsttányéron!

Azután itt van az ismerős történet Ingersollról (Robert Green, 1833-1899, amerikai politikus és híres-hírhedt ateista szónok), aki nagy hallgatóság előtt felszólította Istent, hogy ha egyáltalán létezik, akkor a következő öt percen belül ölje meg Őt. Ez az öt perc nyomasztó feszültségben telt el. Az a tény, hogy Ingersoll még életben volt, azt kívánta bizonyítani, hogy nincs Isten. A következő percben felállt a hallgatóságból egy egyszerű keresztyén férfi, és megkérdezte: „Ingersoll úr, azt hiszi talán, hogy Isten kegyelmét öt perc alatt ki tudta meríteni?" A szó egyenesen célba talált.

A megfelelő időpontban kimondott odaillő szó valóban Isten ajándéka. Jól tesszük, hogyha kérjük Istentől ezt az adományt, úgyhogy Isten Szelleme minket is felhasználjon arra, hogy a megfelelő időben el tudjuk mondani a vigasztalás, a bátorítás, az intés vagy a rendreutasítás megfelelő szavait.

 


 


Július 31. Befektetés és nyereség

„Senki sincs, aki elhagyta házát vagy testvéreit, anyját vagy apját, gyermekeit vagy szántóföldjét énértem és az evangéliumért, és ne kapna százannyit: most ebben a világban házakat és testvéreket, anyát, gyermeket, és szántóföldeket üldöztetésekkel együtt, a jövendő világban pedig örök életet." Márk 10,29-30

Jelenések 3:8, 

Életünk befektetés az Úr Jézus számára. Minden befektetésnél a döntő kérdés a tőke biztonsága és a várható kamat nagysága. Ha ezen az alapon ítéljük meg a dolgokat, akkor ennek a világnak semmiféle befektetése nem hasonlítható az Istennek odaszánt élethez. A tőke teljes biztonságban van, mert Istennek hatalma van arra, hogy rábízott kincseinket megőrizze (2Tim 1,12). Ami pedig a nyereséget illeti, valósággal szédülünk, ha mérhetetlen nagyságára gondolunk.

Mai Igénkben az Úr Jézus megígéri, hogy mindent százszorosan visszafizet nekünk. Ez 10 000%-os kamatot jelent - ami valóban hallatlanul magas. De ez még nem minden!

Azoknak, akik otthonuk kényelmét elhagyták, hogy az Úr Jézusnak szolgáljanak, sok otthon melegét és kényelmét ígéri, amelyekben Jézus Krisztusért Isten jóságával fogadják őket.

Azoknak, akik lemondanak a házasság vagy a család nyújtotta örömökről, és más földi kapcsolatokról az evangéliumért, világméretű családot ígér, amelyen belül sokan jobban a szívéhez nőnek, mint a vér szerinti családban.

Azoknak, akik földjeiket elhagyják, földeket ígér. Lemondanak arról a kiváltságról, hogy néhány négyzetméternyi saját tulajdonuk legyen, ugyanakkor megkapják azt a nagyobb kiváltságot, hogy országokat, sőt egész világrészeket az Úr Jézus nevében igénybe vegyenek.

Üldöztetésre is van ígéretük. Első hallásra ennek keserű csengése van az egyébként kellemesen hangzó szimfóniában. De az Úr Jézus az üldöztetéseket is a befektetésünk pozitív hozamai közé számolja. Krisztus gyalázatában osztozni nagyobb gazdagságot jelent Egyiptom minden kincsénél (Zsid 11,26).

És mindezek még csak az osztalékok ebben az életben! Mert az Úr hozzáteszi: „...a jövendő világban pedig örök életet". Ez pillantásunkat az örök életre irányítja, annak teljességében. Noha az örök élet önmagában véve ajándék, amit hit által fogadunk el, különböző mértékben fogjuk élvezni. Akik mindenüket elhagyták, hogy az Úr Jézust kövessék, nagyobb jutalmat kapnak majd a mennyei városban.

Ha végiggondoljuk azt a lenyűgöző nyereséget, amit az Isten számára befektetett élet hoz, akkor különös, hogy ebben nem vesznek részt többen. A befektetők lehetnek nagyon okosak és élelmesek, amikor földi értékpapírokról, részvényekről van szó, de sajátosan nehézfejűek akkor, amikor a lehető legnagyobb szellemi befektetést kínálják nekik.

 


Július 30  Egyformán fontos minden szolgálat

"Amekkora annak a része, aki elment a harcba, akkora legyen annak a része is, aki a felszerelésnél maradt. Egyforma részt kapjanak!" 1Sámuel 30,24

imádkozva

Amikor Dávid Ciklágot visszafoglalta az amálekitáktól, emberei közül némelyek nem akarták megosztani a zsákmányt azzal a 200 férfival, akik visszamaradtak Beszór patakjánál. Dávid azonban úgy rendelkezett, hogy azok is ugyanolyan részt kapjanak belőle, mint akik részt vettek a harcban.

Minden harcban részt vevő katonára több olyan katona jut, akik a front mögött dolgoznak. A második világháborúban az amerikai csapatoknak csak mintegy 30%-a tartozott a harcoló egységekhez. A többiek segítő szolgálatot végeztek, mint hadmérnökök, szálláscsinálók, küldöncök, rádiósok, vegyészek, szállítók és a katonai közigazgatás munkatársai.

Így van ez az Úrért való munkában is. Noha valamennyi keresztyén ember katona, nem mindegyikük harcol a frontvonalban. Nem mindnyájan prédikátorok, evangélisták, pásztorok vagy tanítók. Nem mindnyájan misszionáriusok, akik a világ különböző szellemi hadszínterein bevetésben vannak.

Isten hadseregében is van segítőszemélyzet. Itt vannak az Ő hűséges imaharcosai, akik naponta imádkoznak és könyörögnek mindaddig, amíg a harc jóra nem fordul. Vagy a hűséges sáfárok, akik állandóan áldozatos és lemondó életet élnek, hogy a frontra minél több pénz jusson. Azután azok, akik élelemről és szállásról gondoskodnak azok számára, akik az ellenséggel közelharcot folytatnak. Gondoljunk azokra is, akik kéziratokat gépelnek, amelyek azután az üzenetet távoli országokba viszik. Gondoljunk azokra a kiváló asszonyokra, akik otthon végzik szolgálatukat azzal, hogy fiakat és leányokat nevelnek a Király szolgálatára. Mindenkire, aki harcban áll, többen jutnak olyanok, akik segédszemélyzetként dolgoznak.

És amikor majd a jutalmat osztják, akkor ezek a segítők ugyanazt a részt kapják, mint azok, akiket hős harcosokként ünnepelnek. Akik csöndben és szerényen szolgáltak az arcvonalak mögött, azok ugyanabban a tisztességben részesülnek, mint akik a frontharcokban szereztek nevet maguknak.

Isten pontosan meg tud ítélni mindent. Minden szolgálat jelentőségét pontosan fel tudja mérni. Ezért lesz majd sok meglepetésben részünk. Azt látjuk esetleg, hogy olyanok, akiket mi jelentéktelennek tartottunk, valójában igen fontos szolgálatot végeztek. Nélkülük mi magunk is erőtlenek lettünk volna.

 


Július 29 Maradj elkülönülve!

„A bűnöst kellett segítened, és az Úr gyűlölőit szeretned? Ezért szállt rád az Úr haragja." 2Krónika 19,2