Elégedettség minden körülmények között

Hála - Mindenkor örüljetek...

 

„Megtanultam, hogy azokban, amelyekben vagyok, megelégedett legyek.”
Filippi 4:11,

Fontos, hogy amiben vagyok azzal elégedett legyek. Vagyis minden körülmények között tudjak az Úrnak hálát adni. Ez gyakran nem könnyű feladat, mert érzelmeink közbeszólnak, és ha hitünk helyett azokra figyelünk, téves következtetésékre juthatunk. A sátán persze igyekszik gondolatainkat Istenről hamis irányokba terelni.

Nagyon fontos az, hogy meggyőződésünk legyen arról, hogy Isten gondviselése minden körülmények között velünk van. Bizonyossá kell válnia előttünk annak, hogy az Úr a számunkra adott ígéreteit megtartja.

„Hű az Isten, aki nem hagy titeket feljebb megpróbáltatni, mint elszenvedhetitek, és a megpróbáltatással együtt a kimenekedést is megadja...”
1 Korinthus 10:13,

Igen, kellenek a megpróbáltatások, hogy megerősödjünk azok által. Sokszor reménytelennek tűnik a helyzetünk, de az Úr tudja, hogy mikor kell közbelépnie és megmutatnia a kimenekülő és győztes utat.

Ha Isten vezetése alatt vagyunk akkor tudjuk, hogy életünk biztonságban van. Ekkor számunkra is igaz amit olvashatunk Dávid Zsoltárában:

Zsolt. 112,1-10,
Boldog [Zsolt. 1,1-3.] az ember, a ki féli az Urat, és az ő parancsolataiban igen gyönyörködik.
Hős lesz annak magva a földön; a hívek nemzedéke megáldatik.
Gazdagság és bőség lesz annak házában, s igazsága mindvégig megmarad.
Az igazakra világosság fénylik a sötétben: attól a ki irgalmas, kegyelmes és igaz.
Jó annak az embernek, a ki könyörül és kölcsön ad; dolgait pedig igazán végezi.
Mivelhogy soha sem ingadoz: örök emlékezetben lesz az igaz.
Semmi rossz hírtől nem fél; szíve erős, az Úrban bizakodó.
Rendületlen az ő szíve; nem fél, míglen ellenségeire lenéz.
Osztogat, [2 Kor. 9,8. 9.] adakozik a szegényeknek; igazsága megmarad mindvégig; az ő szarva felemeltetik dicsőséggel.
Látja ezt a gonosz és dühöng; fogait csikorgatja és eleped; a gonoszok kivánsága semmivé lesz.

Szeretjük az Urat, nem akarjuk Őt megbántani. Mondhatnám féljük Őt megbántani, ez az istenfélelmünk alapja, nem akarjuk megszomorítani.

Felismertük, hogy Istennek célja van az életünkkel. Mégpedig az, hogy az Ő szeretetét megosszuk az emberekkel. Sokszor nehéz szeretni az embereket viselkedésük miatt, de lehet Istentől szeretetet kérni az emberek iránt. És ekkor

„Isten szeretete kitöltetik a szívünkbe.”
Róma 5:5,

Nem félünk a jövőtől, mert követjük az Urat, a keskeny úton járunk és a békesség emberei vagyunk.

„Ügyelj a feddhetetlenre, nézd a becsületest, mert a jövendő a béke emberéé.”
Zsoltárok 37:37,

Elégedettek vagyunk mert tudjuk, hogy az Úr megtart minket szeretetében és kegyelmében. Ezért az előttünk álló új élet nem hoz félelmet számunkra, mert Jézusban megújult életünk van.

"Ezért ha valaki Krisztusban van, új teremtés az: a régi elmúlt, és íme: új jött létre."
2Korintus 5:17

B.I.