Havanna csoport

Útkövetés

Véletlenszerű képek

BIZONYSÁG ÉS HÁLAADÁS

ARCHIVÁLT CIKKEK

ÚJ BEJEGYZÉSEK

LÁTOGATÓ STATISZTIKA

Oldalmegnyitások számláló indult: 2008.febr.

 

 

Mystat számláló indult: 2013.03.15.

ÜZENET küldése

99 után melyik szám következik?
Email:
Tárgy:
Üzenet:

BEJELENTKEZÉS

Jelentkezzen be, vagy regisztráljon új fiókot

Online felhasználók

Oldalainkat 158 vendég és 0 tag böngészi

Blog

Azonos témakörökhöz tartozó keresztény írások gyüjtemény, tárhelye, folyamatos frissítéssel.

William MacDonald: Ösvényem világossága

 

 

 

 

http://Osvenyem_vilagossaga

 William MacDonald: Ösvényem világossága

 

 

 

 

 

01.22 Felöltözve Isten igazságosságába

"Nem vett észre Jákóbban hamisságot, nem látott gonoszságot Izráelben." 4Mózes 23,21

 

Bálám, a megvásárolt próféta, hatalmas igazságot mondott ki, amikor azt mondta, hogy a mindent látó Isten nem lát bűnt Izráel népében. Ami akkor Izráelre nézve érvényes volt, az csodálatosképpen érvényes a mai hívő ember számára is. Amikor Isten rátekint, egyetlenegy bűnt sem fedez föl benne, ami miatt örök halállal kellene büntetnie őt. A hívő ember „Krisztusban" van. Ez azt jelenti, hogy Krisztus teljes érdemében és tökéletességében áll Isten előtt. Isten pontosan úgy fogadja, mint egyetlen szeretett Fiát. Ez különleges jóindulat és kedvezés helyzete, amelyen nem lehet javítgatni, és ami sohasem ér véget. Isten, egyetlen bűnt sem talál abban, aki a Krisztusban van!

Hadd illusztráljuk ezt azzal, amit egy angol a Rolls-Royce-ával kapcsolatban átélt. Szabadságon volt Franciaországban, amikor a hátsó tengely eltört. A helybeli műhelyben nem tudták pótolni a tengelyt, ezért telefonáltak Angliába. A vállalat pedig nemcsak új hátsó tengelyt küldött, hanem két szerelőt is, akik gondoskodtak a tengely gondos és szakszerű beépítéséről. Az angol férfi folytatta szabadságos körútját, azután visszatért Angliába. Várta a cég számláját, de hónapok teltek el, és nem küldtek semmit. Végül írt a vállalatnak, pontosan leírta az egész esetet, és kérte, hogy küldjék el a számlát. Hamarosan megkapta a választ a Rolls-Royce-tól a következő tartalommal: „Gondosan átvizsgáltuk irattárunkat, és sehol egyetlen utalást nem találtunk arra, hogy egy Rolls-Royce-nak valaha is eltört volna a hátsó tengelye." (Ti. ennek az autónak örökös garanciája van.)

Isten is gondosan átvizsgálhatja irattárát, és a hívőknél egyetlen olyan bűn említését sem találja, amely miatt az ítéletre kellene küldenie őket. A hívő ember elfogadhatóvá vált Isten számára „ama Szeretettben". Tökéletes lett a Krisztusban! Felöltözött Isten igazságosságába, az abszolút tökéletes Isten előtt.


01.21 Megengedő akarat


„Saultól viszont eltávozott az Úr Szelleme, és rossz szellem kezdte gyötörni, amelyet az Úr küldött.'' 1Sámuel 16,14

 Saultól viszont eltávozott az Úr lelke, és rossz szellem kezdte gyötörni, amelyet az Úr küldött.

Vannak olyan versek a Bibliában, amelyek látszólag rossz cselekedeteket tulajdonítanak Istennek. Mikor például Abimelek három évig uralkodott Izráelben, akkor „Isten egy gonosz szellemet küldött Abimelek és Sikem polgárai közé" (Bír 9,23). Aháb király idejében Mika így szólt az istentelen királyhoz: „Íme, így adott az Úr hazug szellemet valamennyi prófétád szájába" (1Kir 22,23). Jób pedig az Úrnak tulajdonította valamennyi veszteségét, amikor ezt mondta: „Ha a jót elfogadtuk Istentől, a rosszat is el kell fogadnunk" (Jób 2,10). És az Úr maga is így szól az Ézsaiás 45,7-ben: „...én szerzek békességet, én teremtek bajt."

Másfelől tudjuk, hogy Isten, éppen mert szent, nem cselekedhet gonoszt, és nem is hagyhatja büntetlenül azt. Semmiféle bűn, betegség, szenvedés vagy halál nem az Úrtól származik. Ő világosság, és nincs benne semmi sötétség (1Jn 1,5). Elképzelhetetlen, hogy olyasminek az okozója legyen, ami ellentmond tökéletességének.

Egyéb igehelyekből kiderül, hogy a Sátán a betegség, szenvedés, szerencsétlenség és rombolás okozója. Jób veszteségeit és rettenetes fájdalmait a Sátán okozta. Az Úr Jézus mondotta, hogy a meggörnyedt asszonyt tizennyolc éven át a Sátán kötözte meg (Lk 13,16). Pál úgy beszélt a testébe adatott tövisről, mint „a Sátán angyalá"-ról (2Kor 12,7). Az emberiség minden szenvedése mögött a Sátán a mozgató erő.

De hogyan egyeztethetjük össze mindezt azokkal az igeversekkel, amelyek Istenről, mint a gonosz okozójáról beszélnek? A magyarázat egyszerű: a Biblia gyakran Isten cselekedetének mondja azt, amit Isten megtörténni enged. Különbség van Isten „direkt" (cselekvő) és „permissziós" (megengedő) akarata között. Gyakran megengedi, hogy az Övéi olyan tapasztalásokat éljenek át, amelyeket önmagától sohasem rendelt volna számukra. Megengedte, hogy Izráel negyven évig vándoroljon ide-oda a pusztában, holott direktív akarata az volt, hogy - ha engedelmeskednek neki - sokkal hamarabb érkezzenek az ígéret földjére.

De még ha Isten meg is engedi a démonok és emberek munkálkodását, az utolsó szó mégis mindig az övé. Mindent úgy irányít, hogy az az Ő dicsőségére és azoknak áldásul szolgáljon, akiknek azt az eseményt át kell élniük.


01.20 Halászni tilos

          „Bűneikről és gonoszságaikról pedig többé nem emlékezem meg." Zsidók 10,17

Ha megvalljuk bűneinket...

A Szentírás egyik legdrágább és legmegnyugtatóbb igazsága az, hogy a Krisztus vére által befedezett bűnöket Isten elfelejti.

Mérhetetlen csoda, amikor olvassuk: „Amilyen messze van napkelet napnyugattól, olyan messzire veti el vétkeinket" (Zsolt 103,12). Elmondhatjuk Ezékiással: „Hátad mögé dobtad minden vétkemet" (Ézs 38,17). Lélegzetünk is eláll, ahogy halljuk az Urat: „Eltörlöm hűtlenségedet, mint a felleget, vétkeidet, mint a felhőt" (Ézs 44,22). De még ennél is csodálatosabb, amit a Zsidók 10,17-ben olvasunk: „Bűneikről és gonoszságaikról pedig többé nem emlékezem meg."

Ha megvalljuk bűneinket, Isten nemcsak megbocsátja, hanem azonnal el is felejti azokat. Nem túlozzuk el az igazságot, ha azt mondjuk, hogy bűneinket azonnal beleveti az ő feledése tengerének mélyébe. Szolgáljon illusztrációképpen egy hívő ember tapasztalata, aki ide-oda hullámzó küzdelmet folytatott egy szokássá vált bűnével. Egyik gyönge pillanatában újra engedett a kísértésnek. Azonnal az Úr színe elé sietett és kifakadt: „Uram, már megint megtettem azt." És akkor mintha hallotta volna, hogy az Úr ezt mondta: „Mit tettél meg újra?" - Amit a történet ezzel mondani akar, az világos: Isten a bűnvalláskor a másodperc tört része alatt már mindent el is felejtett.

Drága ellentmondás az, hogy a mindentudó Isten tud felejteni. Egyfelől Ő mindent tud. Megszámlálja a csillagokat, és mindegyiket a nevén nevezi. Számon tartja küzdelmeinket és könnycseppjeinket. Számon tart minden verebecskét, fejünk minden hajszálát, és mégis elfelejti azokat a bűnöket, amelyeket megvallunk és elhagyunk. Dávid Seamands mondotta: „Nem tudom, hogyan képes Isten mindentudása felejteni, de azt tudom, hogy bűneimet elfelejti."

És még egy utolsó gondolat! Joggal emlegetik azt a mondást, hogy amikor Isten valamit megbocsát és elfelejt, akkor a tenger partján, amelynek mélyére bűneinket vetette, felállít egy táblát ilyen felirattal: „Halászni tilos!" Nem szabad kihalásznom a magam bűneit, vagy a mások bűneit, amelyeket Isten elfelejtett.


01.19 Megvallás, megbocsátás, megtisztítás

„Ha megvalljuk bűneinket, hű és igaz Ő: megbocsátja bűneinket, és megtisztít minket minden gonoszságtól." 1János 1,9

 

Ennek az Igének a biztatása nélkül lehetetlen volna keresztyén életünkben előrehaladnunk. Minél inkább növekedünk a kegyelemben, annál mélyebb tudatára ébredünk mindenestől bűnös voltunknak. Szükségünk van arra, hogy azonnal megtisztuljunk bűneinktől, különben szüntelen bűntudatra és állandó levertségre volnánk ítélve.

János azt mondja itt, hogy a megoldás a bűnök megvallásában van. A hitetlen ember elnyeri a bűneiért járó büntetés bírói elengedését a Jézus Krisztusban való hit által. A hívő ember pedig elnyeri az Atya bocsánatát a bűnvallás után.

A bűn Isten gyermekeinek az életében megszakítja a közösséget Istennel, és ez a szakadás meg is marad mindaddig, amíg a bűnös ember be nem vallja és el nem hagyja bűneit. Ha megvalljuk, akkor Isten hűséges marad Igéjéhez: megígérte, hogy megbocsát. És igazságos marad mégis, mert Krisztus váltságműve a kereszten megteremtette az alapot erre.

Ez a vers tehát azt jelenti, hogy ha megvalljuk bűneinket, minden följegyzés kitöröltetik a nyilvántartásból, teljesen megtisztulunk, helyreáll az Istennel való közösség csodálatos légköre.

Mihelyt tudatára ébredünk annak, hogy bűn van az életünkben, azonnal Isten színe elé járulhatunk, néven nevezhetjük azt, elítélhetjük, és teljes bizonyossággal tudhatjuk, hogy az megbocsátatott.

De hogyan lehetünk bizonyosak ebben? Ha érezzük a bűnbocsánatot? Nem, egyáltalán nem érzés kérdése. Tudjuk, hogy Isten nekünk megbocsátott, mert Igéjében megmondta. Az érzések megbízhatatlanok, Isten Igéje azonban megbízható.

Tegyük fel azonban, hogy valaki azt mondja: „Tudom, hogy Isten megbocsátott nekem, de én nem tudok magamnak megbocsátani." Ez igen kegyesen hangzik, valójában azonban Istent gyalázza meg vele az ember. Ha Isten megbocsátott, akkor azt akarja, hogy ezt a bűnbocsánatot hit által elfogadjam: örüljek neki, és mint megtisztított edény szolgáljak Neki.


01.18 Válasz e világ problémáira

„Az én országom nem e világból való; ha ebből a világból való volna az én országom, az én szolgáim harcolnának..." János 18,36

 

Önmagában az a tény, hogy Krisztus országa nem e világból való, elegendő ahhoz, hogy engem távol tartson e világtól. Ha politikai tevékenységet folytatok, azzal kifejezem bizalmamat a politikai rendszer iránt, hogy az meg tudja oldani a világ problémáit. De – őszintén szólva - nincs meg bennem ez a bizalom, mert tudom, hogy „az egész világ a gonosz hatalmában van" (1Jn 5,19).

A politika kétséget kizáróan bebizonyította azt, hogy képtelen a társadalmi problémák megoldására. Intézkedései nem mások, mint ragtapaszok a gennyező sebekre: nem hatolnak le a fertőzés gyökeréig. Tudjuk, hogy beteg társadalmunk alapvető baja a bűn. Ezért nem is tekinthető komoly gyógyszernek az, ami nem tud magával a bűnnel leszámolni.

Ez tehát a sorrendiség kérdése. Politikai tevékenységbe fektessem be az időmet, vagy pedig ugyanezt az időt az evangélium terjesztésére fordítom? Az Úr Jézus válaszolt erre a kérdésre, amikor azt mondta: „Hadd temessék el a halottak a halottaikat, te pedig menj el, és hirdesd az Isten országát" (Lk 9,60). Krisztus ismertté tétele a legfontosabb, mivel Ő a válasz e világ problémáira.

„Hadakozásunk fegyverei ugyanis nem testiek, hanem erősek az Isten kezében erődítmények lerombolására" (2Kor 10,4). S mivel ez valóban így van, arra a belátásra jutunk, hogy a nemzeti és nemzetközi történelemre nagyobb befolyással lehetünk imádsággal és Isten Igéjének hirdetésével, mint bármilyen politikai tevékenységgel.

Egy közéleti személyiség mondotta egyszer, hogy a politika már lényénél fogva romlott. És figyelmeztetésként hozzátette: „A gyülekezet ne feledkezzék el tulajdonképpeni feladatáról, és ne lépjen az emberi erőfeszítések területére, ahol szükségszerűen nyomorúságos figurát mutat.. Ha ilyesmibe keveredik, elveszíti létalapjának tisztaságát."

Ebben az üdvkorszakban Istennek terve az, hogy a nemzetek közül kihív egy népet az ő nevéért (vö. Csel 15,14). Ahelyett, hogy ezt a romlott világot az emberek számára lehetőleg elhordozhatóvá és kényelmessé tegye, arra törekszik, hogy embereket mentsen ki ebből a világból. Én pedig azzal legyek elfoglalva, hogy Istennek ebben a dicsőséges szabadító vállalkozásában Vele együtt munkálkodjam.

Amikor megkérdezték az Úr Jézust, hogyan cselekedhetnek Istennek tetsző dolgokat, azt válaszolta, hogy az az Istennek tetsző dolog, hogy higgyenek abban, akit Ő elküldött (Jn 6,28-29). A mi feladatunk tehát az, hogy embereket hitre vezessünk!


 

 

01.17 Mindennapi szolgálat


„Jóakarattal szolgáljatok, mint az Úrnak, és nem mint embereknek." Efézus 6,7

 Jóakarattal szolgáljatok

Pálnak a rabszolgákhoz szóló utasításai (5-8. v.) rendkívül jelentőségteljesek mindazok számára, akik Jézus Krisztus szolgái akarnak lenni.

Először is megmutatják, hogy még a legalantasabb munkát is végezhetjük Isten dicsőségére. Azok a rabszolgák, akiknek Pál ezeket írta, talán padlót súroltak, ebédet főztek, mosogattak, gondozták a háziállatokat, vagy a mezőn dolgoztak. Az apostol mégis azt mondja, hogy ezeket a mindennapos kötelességeiket mint a „Krisztusnak" végezhetik (5. v.), hogy a rabszolgák e munkáknál „Krisztus szolgáiként cselekedjék Isten akaratát" (6. v.), hogy ők ilyenkor „az Úrnak szolgálnak" (7. v.), és hogy végül „ha valaki valami jót tesz, visszakapja az Úrtól" (8. v.).

Túl könnyen elkövetjük azt a hibát, hogy különbséget teszünk „világi" és „lelki-szellemi" munka között. A hét munkanapjai során végzett munkánkat „világinak" mondjuk, míg az igehirdetést, bizonyságtételt és bibliai tanítást „szellemi-lelki" munkának tartjuk. Pedig Igénk arra tanít, hogy a keresztyén ember számára nem létezik ilyen különbségtétel. Ennek tudatában erősítette fel egy prédikátor felesége a konyha falára, közvetlenül a mosogató fölé a következő mondást: „Itt naponta háromszor istentisztelet."

Egy szolga ilyen magatartással
a robotmunkát megszentelheti.
Néked söpri tisztára szobáját,
és nemesek lesznek tettei!

(George Herbert, 1593-1633, anglikán lelkész és költő)

És még egy további drága igazságot is megtanulunk ebből, ugyanis azt, hogy legyen bár valaki nagyon alacsony társadalmi helyzetben, a keresztyén élet dicsőséges áldásaiból és jutalmaiból nincs kizárva. Talán egész életében soha nincs alkalma munkaruháját mérték utáni öltönyre fölcserélni, de ha a munkája jó minőségű, és ezzel Krisztust dicsőíti, akkor teljes és gazdag jutalmat nyer. „Mert tudjátok, hogy ha valaki valami jót tesz, visszakapja az Úrtól, akár szolga, akár szabad" (8. v.).

Ha ebben hiszünk, elmondhatjuk George Herberttel együtt az imát:

Istenem, Királyom, taníts meg arra,
hogy mindenben Téged lássalak!
Ha bárkinek bármit is teszek meg,
abban is csak Téged áldjalak!

Ef.6. 5 Szolgák! Félelemmel és rettegéssel engedelmeskedjetek földi uraitoknak, olyan tiszta szívvel, mint a Krisztusnak. 6 Ne látszatra szolgáljatok, mintha embereknek akarnátok tetszeni, hanem Krisztus szolgáiként cselekedjétek Isten akaratát: lélekből, 7 jóakarattal szolgáljatok, mint az Úrnak, és nem mint embereknek; 8 mert tudjátok, hogy ha valaki valami jót tesz, visszakapja az Úrtól, akár szolga, akár szabad. 


01.16 Második lehetőség


„Az Úr Igéje másodszor is szólt Jónáshoz." Jónás 3,1

 Jónás

Ebből az üzenetből reménység és ígéret sugárzik. Ha valaki csődöt mond, ez Isten számára még nem ok arra, hogy most egyszerűen leírja őt.

Az Ige kíméletlen realizmussal írja le Dávid vétkeit. Amikor olvassuk, vele együtt porba ülünk, és szégyen borít el bennünket. Dávid azonban teljesen összetört az Úr előtt, és megtanulta gyökeresen megbánni bűneit. Az Úr pedig megbocsátott neki, nem vetette el magától, és helyreállította, hogy újra tudjon gyümölcsöt teremni.

Jónás nem volt hajlandó teljesíteni az Úrtól való missziói küldetését, és végül egy nagy cet gyomrába került. Ebben az élő tengeralattjáróban tanult meg engedelmeskedni. Amikor Isten másodszor is megszólította, elment Ninivébe, hirdette a közvetlenül bekövetkező ítéletet, és megélte, hagy az egész város mély bűnbánatot tartott.

János Márk szépen kezdett Pállal és Barnabással, de azután hirtelen kiszállt a munkából és hazament. Isten azonban nem hagyta cserben. Márk ismét visszatért a küzdelembe, visszanyerte Pál bizalmát, és Isten elhívta arra, hogy megírja a soha csődöt nem mondó Szolga evangéliumát.

Péter, miután rendíthetetlen hűségéről biztosította az Urat, mégis megtagadta Őt. Emberek leírták volna azzal, hogy a törött szárnyú madár a jövőben nem fog magasan repülni. Isten azonban nem írta le, és Péter ennek utána magasabban szárnyalt, mint valaha. Pünkösdkor egyszerre több, mint 3000 ember előtt nyitotta meg Isten országának ajtaját. Fáradhatatlanul dolgozott, és többször szenvedett üldöztetéseket. Megírta a nevét viselő két levelet, és végül az Úr szolgálatában eltöltött életét mártírhalál koronázta meg.

Ami tehát a szolgálatot illeti, Isten (sokszor) második lehetőséget is ad. Nem végez valakivel csak azért, mert az illető csődöt mondott. Valahányszor megtört szívű, bánkódó embert talál, lehajlik hozzá, hogy bukott harcosának a fejét újra fölemelje.

Ezzel természetesen semmiképpen nem akarjuk igazolni a bűnt vagy a csődöt. Az összetörettetés és a lelkiismeret-furdalás legyen elég az elrettentéshez.

Nem akarjuk azt sem mondani, hogy Isten a bűneit meg nem bánó bűnösnek is ad második lehetőséget. A halál félelmetes véglegességet jelent. Aki bűneiben hal meg, annak szól a rettenetes mondat: „Ha ledőlt a fa..., ugyanazon a helyen marad, ahová ledőlt" (Préd 11,3).


01.15 Szabadon rabszolga

„Mert ti, testvérem, szabadságra vagytok elhíva; csak a szabadság nehogy ürügy legyen a testnek, hanem szeretetben szolgáljatok egymásnak." Galata 5,13

Hívj segitségül...

A szabadság Isten gyermekének egyik felbecsülhetetlenül értékes tulajdona. Akit a Fiú megszabadított, az valósággal szabad. Csakhogy felelős szabadságra vagyunk elhíva, nem pedig féktelenségre.

A gyermekek szabadok akarnak lenni az otthoni élet korlátaitól. A felnőttek szabadok akarnak lenni házastársuktól. Sokan hadakoznak az ellen, hogy rendszeres munka korlátozza életüket. Mindez azonban nem az a szabadság, amelyre mi elhívattunk.

A csillagoknak nem áll szabaságukban, hogy elhagyják pályájukat és a világűrben kószáljanak. A vonatnak sem, hogy elhagyja a síneket, és keresztül-kasul kóborolja a vidéket. A repülőgépnek sem, hogy elhagyja előre megállapított légi folyosóját; biztonsága attól függ, hogy a pilóta engedelmeskedik-e az előírásoknak.

Jowett (John Henry, 1864-1923, angol, egy ideig New Yorkban munkálkodó igehirdető) mondja erről: „Nincs olyan terület, ahol a törvénytelenség szabadságot jelentene. Akármilyen irányba indulunk is, el kell fogadnunk bizonyos kötöttséget, ha szabadságot akarunk. A zenésznek meg kell hajolnia az összhangzat törvényei előtt, ha azt akarja, hogy muzsikája szép legyen. Az építésznek alá kell vetnie magát a nehézségi erő törvényeinek, mert különben fáradozásának nem ház, hanem romhalmaz lesz az eredménye. És ugyan, miféle szabadságot élvez az az ember, aki szüntelen vétkezik az egészség törvényei ellen? Mindezeken a területeken a törvényszegés elnyomorodást jelent, az engedelmesség azonban szabadságot."

Való igaz, hogy a hívő ember szabad a törvénytől (Róm 7,3). Ez azonban nem jelenti azt, hogy törvényszegő lehet. Most törvény szerint össze van kötve Krisztussal, a szeretet kötelékei által, és köteles engedelmeskedni az Újszövetségben található isteni parancsoknak.

A hívő ember egyrészt szabad a bűn rabszolgaságától (Róm 6,7.18.22), másrészt azonban Isten és az igazságosság rabszolgája.

A hívő ember szabad minden embertől (1Kor 9,19), másrészt azonban minden ember szolgája legyen, hogy minél többeket megnyerjen.

De - nem szabad arra, hogy a szabadságát a gonoszság eltakarására használja (1Pt 2,16). Nem szabad arra, hogy a test vágyait kielégítse (Gal 5,13); hogy másokban megütközést keltsen (1Kor 8,9); hogy az Úr Jézus nevére gyalázatot hozzon (Róm 2,23-24)! Nem szabad arra, hogy szeresse a világot (1Jn 2,15-17); és, hogy a benne lakó Szent Szellemet megszomorítsa (1Kor 6,19).

Nem talál az ember beteljesedést és békét, ha a boldogságról alkotott saját elképzeléseit igyekszik megvalósítani. Csak akkor, ha magára veszi Krisztus igáját, és Tőle kezd el tanulni. „Az Ő szolgálata tökéletes szabadság."


01.14 Dúsgazdag koldusok

„Minden a tietek." 1Korintus 3,21-23

örök élet

A korintusi „szentek" emberi vezető személyiségek fölött vitáztak a gyülekezetben. Voltak, akik Pált tartották eszményképüknek, másoknak Apollós volt a kedvencük. Ismét mások úgy gondolták, hogy Kéfás az, aki mindezek fölött áll. Pál tisztázza előttük, milyen nevetséges az, hogy választásukat egy emberre korlátozzák, holott minden az övék. Tehát ahelyett, hogy azt mondanák: „Apollós az enyém", inkább mondják azt, hogy „Pál, Apollós és Kéfás, mind az enyémek".

Kiváltképpen érvényes ez az Ige ma. Tévelygünk, ha Luther, Kálvin, Wesley, Booth, Darby vagy valaki más nagy személyiség kizárólagos követőinek mondjuk magunkat. Mindezek a férfiak a mieink, és mi örvendezhetünk annak a világosságnak, amely valamennyiükből árad felénk. De sohase legyünk csupán egyetlen ember követői.

De nemcsak az Úr szolgái a mieink. A világ is a mienk. Isten örökösei és Krisztus örököstársai vagyunk. Egy napon visszatérünk majd, és az Úr Jézussal együtt uralkodunk a világ fölött. A közbenső időben itt a földön meg nem tért emberek uralkodnak, mintha a világ az övék lenne. De ez nem így van. Ők egyszerűen e világ ügyvezetői, akik igazgatják mindama napig, amikor majd mi birtokba vesszük.

Az élet a mienk! Ez nem egyszerűen azt jelenti, hogy életünk van, inkább azt jelenti, hogy mienk a minden mértéken túláradó örök élet, magának Krisztusnak az élete. Életünk nem semmiség, hanem: értelmes, célratörő és csodálatosan hasznos.

És mienk a halál is. Nem vagyunk egész életünkön át a szolgaság halálfélelmének alávetve. A halál számunkra Isten követe, aki lelkünket a mennybe viszi. Ezért „a meghalás nyereség" (Pál). És mindezeken felül mi Krisztuséi vagyunk, Krisztus pedig az Istené. Ha mindezt végiggondolom, emlékeznem kell Guy King sajátos megjegyzésére: „Milyen dúsgazdag koldusok vagyunk!"


 

01.13 Az Úr ad erőt

„Mindenre van erőm a Krisztusban, aki megerősít engem." Filippi 4,13

Mindenre van erőm...

Az ilyen igeverset könnyen félreérthetjük. Elolvassuk, és azonnal eszünkbe jut százféle dolog, amit képtelenek vagyunk megtenni. Pl. valami fizikai erőfeszítés, amely emberfölötti erőt igényel. Vagy gondolunk valamilyen nagy szellemi teljesítményre, amely messze felülhaladja képességünket. Így azután ezek a szavak gyötrelemmé lesznek számunkra vigasztalás helyett.

Valójában ez az igevers valami mást jelent, mégpedig azt, hogy az Úr erőt ad nekünk mindannak elvégzésére, amit Ő kíván tőlünk. Az Ő akaratának körén belül nincs lehetetlenség.

Péter ismerte ezt a titkot. Tudta, hogy - egyedül önmagára hagyatkozva - képtelen lenne a víz tetején járni. De azt is tudta, hogy megteheti, ha azt az Úr parancsolja. Mihelyt Jézus Krisztus kimondta: „Jöjj!", Péter kiszállt a csónakból és elindult a víz tetején az Úr felé.

Normális körülmények között parancsomra egyetlen hegy sem ugrik a tengerbe. De ha ez a hegy akadályt képez köztem és az Isten akaratának teljesítése között, akkor elmondhatom: „Hegy, állj félre!", és megtörténik.

Végső soron tehát kimondhatjuk, hogy amit Isten parancsol, arra képessé is tesz! Ezért ad erőt nekünk mindenféle próbatétel elviselésére. Képessé tesz arra. hogy minden kísértésnek ellenálljak, és minden terhet elhordozzak. Megerősít, tisztává teszi gondolatvilágomat, tiszta indítékokkal ajándékoz meg, hogy mindig azt tegyem, ami az Ő szívének kedves.

Ha pedig nem kapok erőt, hogy valamit véghezvigyek, ha fenyeget a fizikai, vagy belső összeomlás, akkor föl kell tennem magamnak a kérdést, nem tértem-e el valahol az Isten útjáról, nem mentem-e a magam vágyai után? Lehetséges Istenért munkálkodni anélkül, hogy az Isten műve lenne. Az ilyen munkálkodást nem kíséri az Ő erőt adó ígérete.

Fontos tehát tudnunk, hogy Isten elvégzett akaratának folyamában haladunk-e előre. Ha igen, akkor örvendezhetünk és bízhatunk abban, hogy az ő kegyelme megtart és megerősít.


01.12 Mindent úgy kaptunk

„Mid van, amit nem kaptál?" 1Korintus 4,7

 

Ez jó kérdés, mert leszállít bennünket igazi nagyságunkra. - Ugyanis egyáltalán semmink nincs, amit ne kaptunk volna.

Külső és belső adottságainkat születésünkkor kaptuk. Külső megjelenésünket és értelmi képességeinket távolról se tudjuk befolyásolni, így nem is büszkélkedhetünk ezekkel.

Mindaz, amit tudunk, tanulásunknak köszönhető. Mások töltöttek be bennünket információval. Gyakran hisszük, hogy önállóan valami egészen új gondolatunk támadt, aztán rájövünk, hogy már vagy húsz éve olvastuk egy könyvben. Emerson (1803-1882, amerikai szerző és költő) mondta öngúnnyal: „Legjobb gondolataimat a klasszikusok ellopták."

És hogy állunk a talentumokkal? Némelyik talentum biztosan benne van a családban. Mi felkészülés és gyakorlat által kifejlesztettük. De a döntő az, hogy nem önmagunkból származnak, ajándékba kaptuk őket.

Pilátust felfuvalkodottá tette hatalma, de az Úr figyelmeztette: „Semmi hatalmad nem volna rajtam, ha nem felülről adatott volna neked" (Jn 19,11).

Végső soron minden lélegzetvételünk Isten ajándéka. Ezért folytatja így Pál apostol a korintusiakhoz intézett kérdését: „Ha pedig kaptad, mit dicsekszel, mintha nem kaptad volna?" (1Kor 4,7).

Például Harriet Beecher Stowe (1811-1896) elutasított minden elismerést a „Tamás bátya kunyhója" megírásáért: „Hogy én lennék a »Tamás bátya kunyhója« szerzője? Nem, semmi hatalmam nem volt a történet fölött! Az Úr írta, én pedig egyszerű eszköz voltam kezében. Az egész történet megjelent előttem a gondolataimban, egyik kép a másik után, és én szavakba foglaltam Őket. Egyedül Istené a dicsőség."

Ha állandóan szemünk előtt van, hogy semmink sincs, amit ne kaptunk volna, akkor védve vagyunk a dicsekvéstől és az öntömjénezéstől, és eljutunk odáig, hogy Istennek adjuk a dicsőséget mindazért a jóért, ami bennünk van, vagy amit véghezvittünk.

Ezért hát: „Ne dicsekedjék bölcsességével a bölcs, ne dicsekedjék erejével az erős, ne dicsekedjék gazdagságával a gazdag! Aki dicsekedni akar, azzal dicsekedjék, hogy érti és tudja rólam, hogy én vagyok az ÚR, aki szeretetet, jogot és igazságot teremtek a földön, mert ezekben telik kedvem - így szól az ÚR!" (Jer 9,22-23).


01.11 Ítélkezés

„... hogy két vagy három tanú szava erősítsen meg minden vallomást." Máté 18,16

 

A Biblia szerint minden kijelentést két vagy három tanúnak kell megerősítenie, hogy valaki érvényes ítéletet hozhasson. Ha ezt az alapelvet követnénk, problémák egész tengerét kerülhetnénk el.

Természetes hajlamunk oda vezet, hogy csak az egyik felet hallgatjuk meg, és mindjárt ítélkezünk. Oly meggyőzően hangzik, hogy azonnal elnyeri rokonszenvünket. Később tudjuk csak meg, hogy az illető a dolognak csak egyik oldalát mondta el. Ha meghalljuk a másik oldalt is, világossá válik előttünk, hogy az első személy a tényeket eltorzította vagy legalábbis a maga javára kiszínezve adta elő. Itt ismerjük fel igazán a Példabeszédek 18,17 igazságát: „Igaznak látszik az, aki először szól a perben, de sorra kerül ellenfele is, és megcáfolja." Ha ítélünk anélkül, hogy az ügy valamennyi tényezőjével megismerkedhetnénk, igazságtalanabbul cselekszünk, mint a világ jogrendszere, és érvényes ránk a Példabeszédek 18,13: „Aki arra felel, amit meg sem hallgatott, azt bolondnak tartják és megpirongatják."

Amikor Cibá azt közölte Dáviddal, hogy Méfibóset a trónjára tör, azt Dávid minden további nélkül elhitte, és Cibának adta Méfibóset minden vagyonát (2Sám 16,1-4). Később azonban Méfibósetnek megadatott a lehetőség, hogy a királynak elmondja a valóságot. Ekkor Dávid belátta, hogy döntését a kellő bizonyítékok nélkül hozta.

Az Úr is elismerte ezt az alapelvet. Azt mondta: az Ő önmagáról szóló tanúságtétele nem elég (Jn 5,31). Ezért előadott négy további tanúbizonyságot: Keresztelő Jánost (5,32-5), az Ő cselekedeteit (36. v.), az Atya Istent (37-38. v.) és a Szentírást (39-40. v.).

Ha nem igyekszünk elegendő és megfelelő tanúbizonyságról gondoskodni, akkor szíveket törhetünk össze, emberek jó hírét tehetjük tönkre, gyülekezetekben kelthetünk meghasonlást, és megronthatunk barátságokat. Kövessük Isten Igéjét, mert így az igazságtalanságok és lelki sebek okozását kerülhetjük ki.


 

01.10 Hosszútávfutás

„…állhatatossággal fussuk meg az előttünk levő pályát." Zsidók 12,1

Állhatatossággal

Sokaknak túl eszményi nézetük van a keresztyén életről. Úgy gondolják, hogy az élmények sorozatából áll. Keresztyén könyveket és folyóiratokat olvasnak, személyes bizonyságtételeket hallanak különböző drámai megtapasztalásokról. Mindebből arra következtetnek, hogy az egész élet ilyenekből áll. Ott nem léteznek problémák, fájdalmak, megpróbáltatások és tanácstalanságok. Nincs helye a kemény munkának, a napi taposómalomnak, egyhangú küzdelemnek. Ha azután életük nem egyezik ezzel az elképzeléssel, akkor elcsüggednek, illúziójukat vesztik, és elvonási tünetektől szenvednek.

A valóság azonban a következő: a keresztyén élet túlnyomó része „a látszólag kicsiny dolgoknak szívós állhatatossággal végzése". Pontosan ezt tapasztaltam meg én is. Hatalmas tömegű kellemetlen aprómunka, fegyelmezett tanulmányozás hosszú órái, szolgálat nyilvánvaló eredmények nélkül. Olykor felmerült a kérdés: „El tudok-e érni egyáltalán valamit?" És éppen akkor ajándékozott meg az Úr bátorító jellel, csodálatos imameghallgatással, vezetésének világos Igéjével. És ekkor megerősödtem, és ismét tovább tudtam menni egy darabig.

A keresztyén ember élete nem 50 méteres vágtázás, hanem hosszútávfutás, és kitartásra van szükségünk, hogy végigfussuk. Fontos a jó rajt, de legfontosabb - amin az egész múlik - a kitartás, amelynek segítségével átfutunk a dicsőség tündöklő célján.

Énóknak mindörökre kitüntető helye van az állhatatosság évkönyveiben. Képzeljük csak el! - Istennel járt 300 éven át (1Móz 5,22). De ne gondoljuk, hogy ezek a zavartalan öröm és zavartalan lelkesedés évei voltak, ő is elviselte a maga részét próbatételekben, tanácstalanságban, sőt üldöztetésben is. De nem fáradt bele a jó cselekvésébe. Állhatatos maradt mindvégig.

Ha olykor az a kísértés környékez, hogy hagyjuk abba, emlékezzünk meg a Zsidók 10,36-ról: „Mert állhatatosságra van szükségetek, hogy az Isten akaratát cselekedjétek, és így beteljesüljön rajtatok az ígéret."

A nemes élet nem fénykoszorú,
nem villámgyorsan megnyert győzelem,
hanem, hogy napok egymásutánján
az Isten akaratát megtegyem!


 

01.09 Hétköznapi hit

Mindig arra kell törekedned, hogy boldogok legyenek azo akiket szeretsz...„...elsősorban a saját házuk népét becsüljék meg..." 1Timóteus 5,4

Talán ismerjük a mondást: „Otthon ördög, kifelé szent." Azt jelenti, hogy valaki a kívülállókkal szemben jóságos és közlékeny, otthon azonban durva és barátságtalan.

Ez a hiba nemcsak bizonyos embercsoport sajátossága. Különösen a fiataloknak kell óvakodniuk tőle. Olyan egyszerű a kortársak között a sztárt játszani, otthon pedig a szülők rémének lenni. Férjek üzleti partnerükkel szemben mosolygós álarcot viselnek, de ha hazajönnek, levetik azt, és kimutatják közönséges, ingerlékeny énjüket. A szószéken tündöklik az a prédikátor, aki otthon szeszélyes és mogorva.

Bukott természetünk egyik legvisszataszítóbb vonása, hogy olykor a legcsúnyábban azokkal szemben viselkedünk, akik hozzánk a legközelebb állnak, akik a legtöbbet teszik értünk, akiket - józan perceinkben - a legjobban szeretünk. Ezt írja Ella Wheeler Wilcox:

Nagy igazság az a nyugati világban,
az udvariasság birodalmában:
azokat sértjük meg, akiket szeretünk,
és hízelgünk annak, akit nem ismerünk.
A futó vendégre jobban gondolunk,
mint arra, akivel közös az otthonunk!

Egy másik költő így fejezte ki ugyanezt: „Köszöntjük az idegeneket, mosolygunk a vendégekre, és gyakran csak keserű szavaink vannak a mieink számára, akiket a legjobban szeretünk."

„Nagyon egyszerű dolog egy »templomvallást«, egy »imaóravallást« vagy egy »Úrért fáradozó vallást« felmutatni, de egészen más a »hétköznapi hitet« gyakorolni. A keresztyénség egyik életfontosságú eleme az, hogy az ember »becsülje meg a saját háza népét«, de sajnos, elég ritka is. Egyáltalán nem szokatlan, hogy a keresztyén ember a maga megigazult életét kifelé, az emberek előtt éli meg, hogy lássák őt, ugyanakkor nyomorultul csődöt mond saját háza népével szemben. Ismerek egy családapát, aki a heti imaórákon oly erővel imádkozott, és akinek az intései oly mély benyomást keltettek, hogy az egész gyülekezet épült a kegyessége által; de amikor a gyülekezeti összejövetelről hazament, oly mogorva és utálatos volt, hogy családja szinte egy szót se mert szólni jelenlétében."

Samuel Johnson (1709-1784, híres angol esszéíró és lexikonszerkesztő) mondja: „Minden élőlény azokon tölti ki bosszúját, akik véletlenül a közelében tartózkodnak." Ellen kellene állnunk ezeknek a természetes hajlamainknak!

Otthoni magatartásunk világosabb tanúságtétel keresztyénségünkről, mint az, amit a nyilvánosság előtt mutatunk.


01.08 Az Úr dolgában járva
"Átkozott, aki az Úr dolgát hanyagul végzi…" Jeremiás 48,10

Átkozott aki az Úr dolgát hanyagul végzi...

Az Úr dolga oly fontos, sürgős, magasztos és tiszteletet parancsoló, hogy átok van mindazokon, akik azt hanyagul végzik. Isten a legjobbat akarja, és ez meg is illeti Őt, nem tűrheti el a restséget, habozást, félszívűséget és a felületes módszereket. S ha arra gondolunk, hogy milyen végtelenül fontos dolgokról van szó, akkor ezen nem is csodálkozunk.

1968 őszén Prágában egy fiatal keresztyén bizonyságot tett egy másik cseh fiatalembernek, Jan Palachnak. Jan őszinte érdeklődést tanúsított, mire a fiatal keresztyén megígérte, hogy visz neki egy Újszövetséget. Telve volt jó szándékkal, mégis hetek múltak el addig, míg egyáltalán beszerezte az Újszövetséget. Azután is egyre halogatta, hogy elvigye azt ismerősének.
1969. január 16-án Jan Pallach kiállt a Vencel térre, leöntötte magát benzinnel, és elégett. Nem érhette meg, hogy akár csak meglássa a neki megígért Újszövetséget.

A jó szándék tehát nem elég. Gyakran mondják, hogy a pokolba vezető út jó szándékkal van kikövezve. Ezt azonban tettekre kell váltani! A következőkben lássunk néhány lehetőséget arra, hogyan:

Először: Sohase tiltakozzunk, ha az Úr világosan megmutatja, hogy valamiféle szolgálatot, cselekedetet vár tőlünk. Ha Úrnak mondjuk Őt, akkor nincs helye a kifogásoknak.

Másodszor: Sohase halasztgassuk a dolgot. A halogatás halálos. Másokat foszt meg segítségtől és áldástól, minket magunkat pedig bűntudattal és lelkiismeret-furdalással tölt el.

Harmadszor: Végezzük gondosan! „Tedd meg mindazt, ami kezed ügyébe esik, és amihez erőd van" (Préd 9,10). Ha valamit érdemes megtennünk, akkor azt érdemes jól megtennünk.

Végül: Tegyük azt Isten dicsőségére. „Akár esztek... akár isztok, bármi mást cselekesztek, mindent Isten dicsőségére tegyetek" (1Kor 10,31).

Amy Carmichael (1867-1951, indiai angol misszionáriusnő és költő) érzületével kellene telve lennünk, aki azt írta: „Isten ígéretei vesznek körül. Nem állhatok le, hogy árnyékokkal játsszam, vagy földi virágokat szedjek, míg el nem végeztem a dolgom, és számot nem adtam róla."


 

01.07 Hitben járás

Hitben járunk, nem látásban

„Hitben járunk, nem látásban." 2Korintus 5,7

Elgondolkoztunk-e már azon, miért van az, hogy a legtöbb ember számára egy labdarúgó-mérkőzés érdekesebb, mint egy imaközösség? A mindenkori látogatottsági statisztika ugyanis egyértelműen erről tanúskodik.

Vagy megkérdezhetjük magunkat: „Miért vonzóbb egy elnöki szék, mint egy gyülekezeti szolgálat?" A szülők általában nem azzal biztatják fiaikat, hogy „Egyél meg mindent, és egyszer talán még gyülekezeti munkás is lehet belőled", hanem így: „Egyél meg mindent, ami a tányérodon van, és ha majd nagy és erős leszel, még elnök is lehet belőled."

Miért van az, hogy a sikeres üzleti karrier vonzóbb, mint a misszionárius élete? Gyakran még keresztyén szülők is lebeszélik gyermeküket arról, hogy missziói mezőkre menjen, és szívesebben látják, ha valamely világi vállalkozásban jó álláshoz jut.

Miért köti le egy dokumentumfilm jobban a figyelmet, mint Isten Igéjének a tanulmányozása? Gondoljunk csak a képernyő előtt eltöltött számtalan órára, és a nyitott Biblia előtti futó pillanatainkra.

Miért tesznek meg az emberek pénzért olyasmit, amit az Úr Jézus iránti szeretetből nem tennének meg? Sokan fáradhatatlanul küzdenek cégükért, ugyanakkor közönyösek, ha az Üdvözítő hívja őket.

Végül: miért tűnik nagyobbnak és jelentősebbnek számunkra gyakran az államunk, mint Isten Gyülekezete? A politika változatos és izgalmas. A gyülekezeti életet pedig olykor unalmasnak és erőtlennek látjuk.

Mindennek oka az, hogy nem hitben járunk, hanem látásban. Látásunk pedig torz. Nem olyannak látjuk a dolgokat, amilyenek azok valójában. Többre becsüljük az időlegest az örökkévalónál. Többre becsüljük az emberi vélekedést Isten ítéleténél.

Ha hitben járunk, minden megváltozik. Világos szellemi látást kapunk. Úgy látjuk a dolgokat, ahogyan Isten látja őket. Az imádságot úgy értékeljük, mint leírhatatlan kiváltságot arra, hogy állandóan megjelenhessünk magánkihallgatáson az egész világmindenség uralkodója előtt. Fölismerjük, hogy a gyülekezeti munkás Isten előtt többet jelent, mint egy államfő. Spurgeonnal együtt úgy látjuk, hogy ha Isten valakit misszionáriusnak hív el, akkor kész tragédia lenne, ha „királlyá alacsonyodna le". A médiában a valótlanságok fészkét ismerjük fel, míg a Bibliában megtaláljuk a kiteljesedett élet kulcsát. Készek vagyunk magunkat elhasználni (és engedni elhasználni) az Úrért úgy, ahogy azt valamiféle személytelen cégért soha nem tennénk. És felismerjük, hogy helyi gyülekezetünk Isten számára és az Ő népe számára fontosabb, mint akár a legnagyobb világbirodalom.

A nagy különbséget hit által látjuk meg!


01.06 Feledkezz meg magadról

„Mert tudom, hogy énbennem, vagyis a testemben nem lakik jó." Róma 7,18

Ha a fiatal hívő idejekorán megtanulja ezt a leckét, ezzel később sok problémától kíméli meg magát A Biblia azt tanítja, hogy a mi régi, gonosz, újonnan nem született természetünkben SEMMI JÓ nincs. A test egyáltalán nem ér semmit. És megtérésünkkel sem javul meg. Nem nemesedik meg azáltal sem, ha életünket mindvégig, következetesen Krisztussal járjuk. Sőt, még Isten sem próbálja megjavítani. A kereszten halálra ítélte, és azt akarja, hogy mindvégig a halálban maradjon.

Ha ezt hitben valóban megragadom, akkor megóv engem sok hiábavaló kereséstől és törekvéstől. Nem keresek többé jót azon a helyen, amelyről Isten megmondta, hogy ott egyszerűen nincs jó.

Ez megóv a csalódástól. Nem érzem többé csalódottnak magamat, ha nem találok semmi jót önmagamban. Mert kezdettől fogva tudom, hogy az egyszerűen nincs.

Megóv az állandó „köldöknézéstől". Abból indulok ki, hogy önmagamtól nem győzhetek. Ellenkezőleg - az önmagammal való foglalkozás szükségképpen vereséghez vezet.

Megóv a pszichológiai és pszichiátriai „lelkigondozástól", amely fényszóróját az „én"-re irányítja. Az efféle terápia csak még bonyolultabbá teszi a problémát, ahelyett, hogy megoldaná.

Megtanít arra, hogy szüntelenül az Úr Jézussal foglalkozzam. Robert Murray McCheyne (1813-1843, skót lelkész és író) mondja: „Valahányszor önmagadra nézel, utána nézz tízszer Jézusra." Helyes az arány! Valaki más egyszer azt mondta, hogy még a megszentelt „én" is csak nyomorúságos pótlék a megdicsőült Krisztus helyett. Az énekszerző írja: „Mily édes elmenekülni az éntől, és az Üdvözítőben elrejtőzni."

A mai igehirdetésekben, és számtalan „keresztyén" könyvben is sok minden biztatja az embert önmagával való foglalkozásra, és valósággal kényszeríti temperamentumával, önértékelésével, komplexusaival és kisebbrendűségi érzéseivel. Ez az egész irányzat az egyoldalúság tragédiája, és emberi roncsok halmazát hagyja maga után.

„Túlságosan rossz vagyok ahhoz, hogy akárcsak egyetlen gondolatot is megérdemelnék; ehelyett szeretnék önmagamról megfeledkezni, és Istenre tekinteni, aki valóban méltó minden gondolatomra."


01.05 Kevés vagy sok?

„Sok ez a nép, amely veled van." Bírák 7,2

Mózes népe

Mindegyikünkben megvan tudat alatt a vágy a „nagy számok" iránt, és a hajlam arra, hogy a sikert statisztikaszerűen mérjük. Van bennünk bizonyos lenézés a kicsiny csoportok iránt, míg a nagy tömegek figyelmet és tiszteletet ébresztenek mindenkiben. Milyen legyen a magatartásunk ezen a téren?

Ne vessük meg a nagy számokat, ha azok a tiszta Ige munkálkodásának gyümölcsei. Ilyen volt például az az eset pünkösdkor, amikor egyszerre több mint háromezren kerültek be Isten országába.

Örüljünk a nagy számoknak, hogyha azok Isten dicsőségére és az emberek áldására vannak. Tulajdonképpen egészen természetesnek kellene számunkra lennie annak, hogy vágyakozunk nagy tömegek után, amelyek fölemelik szívüket és hangjukat Isten imádására, és elmennek szerte a világba hirdetni a megváltás evangéliumát.

Másfelől azonban kifejezetten károsak a nagy számok, ha büszkeséghez vezetnek. Isten kénytelen volt Gedeon seregének létszámát erőteljesen lecsökkenteni, nehogy Izráel ezt mondja: „Az én kezem szabadított meg engem!" (Bír 7,2). E.Stanley Jones (1884-1973, amerikai indiai misszionárius és író) mondta egyszer, hogy milyen utálatosnak tartja „a ma jellemző futkosásunkat a számok után", mivel az csak „kollektív önzéshez vezet".

Károsak a nagy számok, ha azok emberi erőtől, nem pedig az Úrtól való függéshez vezetnek. Valószínűleg ez volt a baj Dávid népszámlálásával is (2Sám 24,2-4). Jóáb érezte, hogy királyának nem tiszták az indokai, és tiltakozott ellene - de hiába.

Nem kívánatosak a nagy számok akkor sem, ha elérésük érdekében lejjebb eresztjük a mércét, megalkuszunk a biblikus alapelvekkel, „felvizezzük" az evangéliumot, vagy nem gyakoroljuk az Istentől való fegyelmet. Ez a kísértés mindannyiszor megjelenik, valahányszor szívünk nagy tömegekre néz az Úr helyett.

A nagy számok semmiképpen sem eszményiek, ha az egymással való szoros közösség elvesztéséhez vezetnek. Ha az egyén elvész a tömegben, ha eltűnhet anélkül, hogy bárki hiányát érezné, ha senki sem osztja meg vele örömét és bánatát, akkor feladták azt az igényt, hogy Krisztus Testeként éljenek.

Károsak a nagy számok, ha gátolják az „egy test tagjaiban" a kegyelmi ajándékok kifejlődését. Nem hiába választott az Úr Jézus maga mellé csak tizenkét tanítványt.

Kezdettől fogva Isten egy maradék bizonyságtétele által munkálkodik. Istent nem vonzza a nagy tömeg, viszont nem veti el magától a kicsiny csoportot sem.

Ne dicsekedjünk nagy számokkal, de ne is elégedjünk meg a kis számokkal, ha ezek saját lustaságunk és közönyünk eredményei.


01.04 Ki végzi el?

„Nem hatalommal és nem erőszakkal, hanem az én Szellememmel - mondja a Seregek Ura." Zakariás 4,6

 

Igeversünk azt a fontos igazságot tartalmazza, hogy az Úr művét nem az emberi okosság és erő végzi el, hanem a Szent Szellem.

Ezt látjuk Jerikó bevételénél. Nem Izráel fegyveres ereje döntötte le falait. Az Úr adta kezükbe a várost, miután a papok hétszer megfújták a kürtöket.

Ha a hadsereg nagyságán múlt volna, Gedeon sohasem győzte volnale a midjánitákat, mert serege háromszáz emberre csökkent. És szokatlan volt a fegyverzetük is: cserépkorsók, fáklyákkal. Nyilvánvaló, hogy senki más, csak az Úr volt az, aki a győzelmet kezükbe adta.

Illés tudatosan kiiktatott minden emberi lehetőséget ahhoz, hogy emberi ügyesség gyújtson tüzet az oltáron, hiszen tizenkét vödör vizet öntött rá. Így aztán amikor a mennyből tűz szállt alá, ennek isteni eredetét senki sem kérdőjelezhette meg.

Pusztán emberi képességükre bízva magukat hiába halásztak a tanítványok egész éjszaka, nem fogtak semmit. Ez adta a lehetőséget az Úrnak, hogy megmutassa nekik: csak akkor lesz eredményes a szolgálatuk, ha mindenestől Tőle függenek.

Könnyen arra a gondolatra jutunk, hogy az Úr szolgalatában is a legszükségesebb a pénz. Pedig ez sohasem volt így! Hudson Taylornak tökéletesen igaza volt, amikor azt mondta: ne a kevés pénz miatt aggódjunk, hanem a túl sok pénz miatt, amelyet nem az Úrnak szentelnek.

Olykor makacsul ragaszkodunk kulisszák mögötti diplomáciai taktikázáshoz, hatalmas propaganda-hadjáratokhoz, lélektani manipulációkhoz vagy a szónoki tehetséghez. Beruházunk hatalmas építkezésekbe, és szervezetek valóságos birodalmát építjük ki - és ostobán azt hisszük, hogy ezek a siker kulcsai.

Márpedig nem hatalommal vagy erőszakkal, vagy valamiféle más eszközzel jut előbbre Isten munkája, hanem Isten Szelleme által.

Az Úr az Őérte végzett igazi munka számára nélkülözhetetlen, mivel a szellemi harcot nem testi fegyverekkel vívjuk, hanem imádsággal, hittel és Isten Igéjével.

 


 

01.03 Ítélkezés

„Ne ítéljetek látszat szerint, hanem hozzatok igazságos ítéletet." János 7,24

 Ne ítéljetek...

A bukott emberiség egyik legnagyobb gyöngesége az, hogy legtöbbször hajlamos a látszat szerint ítélni. Az embereket külsejük szerint ítéljük meg. A használt gépkocsit a dukkózása szerint, a könyvet a borítólapja után. Habár így sokszor csalódunk, mégis vonakodunk megtanulni azt az egyszerű igazságot: „Nem mind arany, ami fénylik."

„Kisebbrendűségi érzés - járvány" c. könyvében azt mondja dr. James Dobson, hogy mai kultúránk szerint a testi szépséget „az emberi értékek hitelesített mértékévé" tettük. Így a felnőttek egy csinos gyermeket többre értékelnek, mint egy átlagos külsejűt. A tanító a külsőleg vonzó gyereknek jobb osztályzatot ad. A csinos gyereket kevesebbszer büntetik meg. A jelentéktelen gyereket viszont sokkal többször vonják felelősségre csínytevéseiért.

Sámuel a daliás, a jóképű Eliábot választotta volna királlyá (1Sám 16,7), de az Úr rendreutasította: „Ne tekints a megjelenésére, se termetes növésére, mert én megvetem őt. Mert nem az a fontos, amit lát az ember. Az ember azt nézi, ami a szeme előtt van, de az Úr azt nézi, ami a szívben van."

A történelem során a legtévesebb emberi ítélet akkor született, amikor az Úr Jézus a földre jött. „Nem volt neki szép alakja, amiben gyönyörködhettünk volna, sem olyan külseje, amiért kedvelhettük volna" (Ézs 53,2). Nem láttunk szépséget az egyetlen igaz emberben, aki valaha is élt!

Ő maga azonban sohasem döntött a külső alapján, mert már eljövetele előtt ezt prófétálták róla: „Nem a látszat után ítél, és nem a hallomás alapján dönt" (Ézs 11,3). Előtte nem a külső megjelenés számított, hanem a jellem, nem a csomagolás, nem a testi, hanem a szellemi tartalom.


01.02 Különbnek tartani másokat

"Alázattal különbnek tartsátok egymást magatoknál" Filippi 2,3b.

 alázat

Másokat magunknál különbnek tartani - természetellenes dolog; a bukott ember természete tiltakozik ellene. Emberileg egyszerűen lehetetlen, önmagunktól nincs is erőnk ilyen természetfölötti életet élni. Isten ereje által azonban lehetséges, hogy énünket megfeszítve tartsuk, és így másokat tiszteljünk.

Gedeon szép példa Igénk mondanivalója számára. Miután 300 emberével leverte a midjánitákat, felszólította Efraim férfiait, hogy mérjenek halálos csapást az ellenségre. Ezek elvágták az utat a menekülő ellenség elől, és elfogták Midján két vezérét. Utóbb mégis szemrehányást tettek, hogy miért nem hívták Őket már korábban segítségül. Gedeon erre azt felelte, hogy többet ért „Efraim böngészése Abiszer szüretjénél" (Bír 8,2), azaz az efraimiták által elvégzett tisztogatási akció többet ért, mint Gedeon egész hadjárata. Ez az önzetlen magatartás megnyugtatta Efraim férfiait.

Jóáb nagy önzetlenséget tanúsított, amikor Rabbá bevétele után felszólította Dávidot, hogy a már szinte teljesen elfoglalt városnak adja meg a kegyelemdöfést (2Sám 12,26-28). Jóáb helyesnek tartotta, sőt, az volt a kívánsága, hogy a győzelem dicsősége Dávidé legyen.

Pál apostol önmagánál különbnek tartotta a filippibelieket. Azt mondta, hogy a filippibeliek élete és szolgálata volt a tulajdonképpeni áldozat Isten számára, míg ő maga semmi mást nem tett, mint italáldozatot mutatott be, amely kiöntetik az ő hitük áldozatára és szolgálatára (Fil 2,17).

Az önmegtagadás legfőbb példája azonban az Úr Jézus, aki megalázta magát, hogy mi felmagasztaltassunk. Szegénnyé lett, hogy mi meggazdagodjunk. Meghalt azért, hogy mi éljünk

„Az az indulat legyen bennetek, ami Krisztus Jézusban is megvolt" (Fil 2,5).


01.01. Újévi ima

„Ez a hónap lesz az első hónapotok. Ez lesz az első az év hónapjai között." 2Mózes 12,2

 ima

Az újévi elhatározások jók, csak éppen könnyen összetörnek. Az újévi imádságok még jobbak; mert felszállnak Isten trónusához, és mozgásba hozzák a meghallgattatás kerekeit. Ha ma egy új esztendő kezdeténél állunk, gondolkodjunk el a következő imádság felett.

„Úr Jézus, ma ismét egészen Neked szentelem magamat. Azt akarom, hogy ebben az évben is vedd kezedbe életemet, és használd fel a Te dicsőségedre. Vedd egész valómat, hadd adjam neked mindenem.

Kérlek, óvj meg a bűntől és mindattól, ami szégyent hoz nevedre!

Add, hogy engedjek Igéd tanításának. Szeretnék benne előre haladni. Ne engedd, hogy a "régi nótát fújjam".

Legyen ez évi jeligém: »Neki növekednie kell, nekem pedig kisebbé lennem« (Jn 3,29). Legyen minden dicsőség a Tied! Segíts, hogy ne magamnak kívánjam azt!

Taníts meg arra, hogy minden döntésemet imádság után tegyem. Aggódom, nehogy a magam értelmére támaszkodjam. "Tudom Uram, hogy az ember nem ura élete útjának, és a rajta járó nem maga irányítja lépteit" (Jer 10,23).

Szeretnék meghalni a világnak, sőt a barátok és ismerősök dicséretének vagy korholásának is. Adj nekem osztatlan, tiszta vágyat arra, hogy azt tegyem, ami Neked kedves.

Óvj meg attól, hogy másokat kritizáljak, és rosszat mondjak róluk. Segíts abban, hogy szavaim embertársaim épülésére és hasznára váljanak.

Vezess el a bajban levő lelkekhez! Szeretnék én is - miként Te - a bűnösök barátja lenni. Add, hogy sírni tudjak az elveszettek miatt! Add, hogy úgy lássam az embereket, mint ahogy Üdvözítőm látta Őket, mígnem szememet elhomályosítják a könnyek! Add, hogy részvéttel tekintsek a tévelygő juhokra, és az Úr iránti szeretetből szeressem őket!

Úr Jézus, óvj meg attól, hogy hideg, keserű és cinikus legyek, hogy közönyössé váljak, akármi történjék is velem, keresztyénségem miatt!

Vezess a pénzzel való gazdálkodásban is! Segíts, hogy hűséges sáfár legyek mindazokban, amiket rám bíztál!

Segíts minden pillanatban arra gondolnom, hogy testem a Tiéd! Add, hogy ez a hatalmas igazság egész magatartásomat befolyásolja!

És, Úr Jézus, könyörgök azért, hogy legyen ez az év a Te visszajöveteled éve! Vágyva vágyom arra, hogy színről színre lássalak és imádattal boruljak eléd. Maradjon eleven a boldog reménység a szívemben ebben az évben, és oldjon le mindarról, ami ehhez a földhöz köt, sőt, tartson állandóan a várakozás készültségében. Ámen. Jöjj, Uram Jézus!"



William MacDonald rendkívül gyakorlatias áhítatos könyve Isten Igéjének a szeretetét, és az Úr Jézus Krisztus iránti odaadásunkat kívánja felébreszteni és ébren tartani. A fentiekből adódóan a mindennapokban előforduló nehézségek, bűnök isteni megoldásában kíván útmutatást adni.

„Az én lelkem szomjazza, hogy az én lábamnak legyen szövétneke az Ige, az én ösvényemre derítsen világosságot Isten áldott beszéde.”

 

 

2017.01.01. Agapé Istentisztelet

 

 

Streaming Videos

MAI IGE - 2017

Az oldal magosztásai a Mai Ige kiadványból származnak!

http://www.maiige.hu/mai_ige

MAI IGE 2017 - I. negyedév 

 

 

Január 22., vasárnap

Nézd meg, mi mindenért lehetsz hálás!

„Áldott az Úr! Napról napra gondot visel rólunk szabadító Istenünk.” Zsoltárok 68:20,

Volt egyszer egy fiú, aki tizenkét éves koráig nem szólalt meg. A szülei azt hitték, nem tud beszélni. Aztán egy napon az édesanyja egy tányér levest tett elé, ő evett belőle egy kanállal, majd eltolta magától a tányért, és így szólt: „Ez borzalmas! Nem fogom megenni!” A család magán kívül volt a meglepetéstől. Az apja ezt kérdezte: „Eddig miért nem szóltál soha hozzánk?” „Mert eddig minden rendben volt” – válaszolt a fiú.

Vannak köztünk, akik csak akkor szólalnak meg, ha panaszkodnak! „De nincs semmi, amiért hálás lehetnék” – mondod. Valóban? Ha nyolc órát aludtál az éjszaka, gondolj bele, hogy milliónyi álmatlanságban szenvedő él, aki boldogan cserélne veled! Ha van állásod, tető a fejed felett és napi háromszori étkezésed, akkor milliónyi munkanélküli szívesen venné a te problémádat. Ha reggel fel tudtál kelni az ágyból, és fájdalom nélkül telt a napod, akkor az egészség ajándékának áldását élvezed. Enélkül tényleg lenne miért panaszkodnod!

És mi a helyzet az üdvösségeddel? Ezt mennyire értékelnéd? Bűneid megbocsáttattak, békességed van Istennel, és ha meghalsz, vár rád egy otthon a mennyben. Biztos, hogy mindannyiunkat érnek megpróbáltatások, és vannak nehéz napjaink. De ne sértsd meg Istent azzal, hogy lekicsinyled áldásait azt mondva, hogy nincs semmi, amiért hálás lehetnél. Itt az ideje úgy szólni magadhoz, ahogy Dávid, a zsoltáros tette: „Áldjad, lelkem, az Urat, és ne feledd el, mennyi jót tett veled!” (Zsoltárok 103:2).


Január 21., szombat

Vidd magaddal a családodat!

„Amikor még velem volt a Mindenható és körülöttem voltak gyermekeim” Jób 29:5

család

Vince Foster helyettes tanácsadó volt Bill Clinton elnök mellett. Később holtan találták egy washingtoni parkban, állítólag öngyilkos lett. Néhány hónappal a halála előtt beszédet mondott az arkansasi jogi egyetem végzős hallgatóinak. Ezt mondta a diákoknak: „Néhány szót szólnék a családról. Ti bőven bizonyítottátok, hogy a cél érdekében készek vagytok keményen dolgozni, akár késő éjszakáig, félretéve a magánéleteteket is. De erről az a megfigyelés jut eszembe, hogy senki sem mondta még azt a halálos ágyán: »Bárcsak több időt töltöttem volna az irodában!« Bölcsen találjátok meg az egyensúlyt a munkátok és a családi életetek között! Ha olyan szerencsések vagytok, hogy vannak gyermekeitek, akkor szüleitek figyelmeztetni fognak arra, hogy a gyermekek gyorsan megnőnek, és kirepülnek, mielőtt észrevennétek.

Tanúsíthatom, hogy ez így van. Isten csak bizonyos mennyiségű lehetőséget ad a gyermekeinkkel töltött időre, arra, hogy mesét olvassunk nekik, hogy elmenjünk horgászni vagy labdázni, hogy együtt imádkozzunk. Igyekezzetek, hogy ne hagyjatok ki egyetlen ilyen lehetőséget sem!”

Jób hét fia és három lánya tragikus módon halt meg ugyanazon a napon. Visszatekintve ezt mondta: „Bárcsak olyan volnék, mint a hajdani hónapokban! Mint azokban a napokban, amikor Isten őrzött engem! … amikor még velem volt a Mindenható és körülöttem voltak gyermekeim” (Jób 29:2,5).

Ha feláldozod a gyermekeidet a karrieredért vagy anyagi javakért, azt később bánni fogod. Ne engedd, hogy ez történjen veled! A siker felé vezető úton vidd magaddal a családodat is!


Január 20., péntek

Bízzál Krisztusban!

          „Mindenre van erőm a Krisztusban” Filippi 4:13

Mindenre van erőm...

A Biblia azt mondja: „áldott az a férfi, aki az Úrban bízik, akinek az Úr a bizodalma” (Jeremiás 17:7). Ahhoz, hogy sikert tudjunk elérni abban, amire Isten elhívott, meg kell tanulnunk bízni – nem önmagunkban, hanem Krisztusban.

Pál nagyon tehetséges volt, mégis ezt mondta: „mindenre van erőm a Krisztusban.”

Jézus azt mondta: „… nélkülem semmit sem tudtok cselekedni” (János 15:5).

Úgy tűnik, egy örökkévalóságig tart megtanulni ezt az igazságot. Sok keserű csalódásunk ered abból, hogy nem megfelelő dolgokban bíztunk.

Pál azt mondja: „nem a testben bizakodunk” (Filippi 3:3). Nem azt mondja ezzel, hogy senkiben sem szabad megbíznunk. Arra mutat rá, hogy ha másokban vagy magadban bízol olyam mértékben, amilyen bizalom egyedül Istent illetné meg, akkor nem fogsz sikert elérni. Isten nem fogja engedni! Ahhoz, hogy bármiben sikert elérjünk, szükség van önbizalomra, de ennek az Istenbe vetett bizalmon kell alapulnia. Hinned kell, hogy Isten azt akarja, hogy sikert érj el. Lehet, hogy a siker felé vezető úton kudarcok érnek, de ha Istenben bízol, ő a kudarcaidból is valami jót tud kihozni (ld. Róma 8:28). Néha a bizalmunk meginog, ha megpróbáltatások érnek, különösen, ha a próbák hosszan tartanak. Ha ez történik veled, azt kell tenned, amit Dávid tett: „megerősíté magát az Úrban, az ő Istenében” (1Sámuel 30:6 Károli). Amikor már senki sem hitt Dávidban, ő hitt önmagában és abban, hogy Isten tud munkálkodni általa.

Egy bibliatanító mondta: „Az Úr azt mondta nekem, hogy ha nem hiszek magamban, akkor valójában benne nem hiszek. Azt mondta: »Én ott vagyok benned, de csak azt tudom megtenni általad, amiről elhiszed, hogy megteszem.«”

Gondolkozz el ezen!


Január 19., csütörtök

Adjatok teret egymásnak!

„A szeretet türelmes, jóságos; a szeretet nem irigykedik, a szeretet nem kérkedik, nem fuvalkodik fel. Nem viselkedik bántóan, nem keresi a maga hasznát…” 1Korinthus 13:4–5

Ha boldog kapcsolatot akartok, teret kell adnotok egymásnak. Nem szabad, hogy ettől elvesszen a biztonságérzetetek. Valaki azt mondta: „Ha szeretsz valakit, engedd szabadon! Ha visszajön, tiéd egész életedre. Ha nem jön vissza, soha nem is volt a tied.” Ha folyamatosan sóvárogsz a másik szeretetére, és állandóan rácsimpaszkodsz, azzal azt teremted meg, amitől legjobban rettegsz: a távolságot. Ha túlzásba viszed a kapaszkodást, azzal elűzöd. Ahogy a fuldokló mindent megragad, ami úszik a víz felszínén, beleértve megmentőjét is, a pánik által vezérelt szerelmes megpróbál belekapaszkodni abba a személybe, aki menekülni próbál. Ezzel azt éri el, hogy a másik csak még jobban szabadulni akar.

Egy történet szerint egy fickó randevúra szeretett volna hívni egy gyönyörű lányt, de a lány visszautasította. A férfi úgy döntött, hogy a lány szívéhez a postaládáján át vezet az út, ezért minden nap levelet írt neki. Amikor a lány nem válaszolt, megemelte a levelek számát, immár naponta hármat küldött. Egyetlen nyár alatt több mint hétszáz levelet írt. Nemcsak hogy a terve nem vált be, de a lány közben férjhez is ment – a postáshoz!

Ha úgy tűnik, hogy túlságosan igyekszünk és túlságosan is elérhetők vagyunk, az a másik emberben vonzalom helyett inkább menekülési vágyat kelt.

A szeretet olyan, mint egy növény: ha agyondédelgeted, megfojtod vele, de ha teret adsz neki, ha elegendő levegőhöz jut, kivirágzik.

Egyetlen személy van, aki teljesen be tudja tölteni érzelmi szükségleteidet: Isten. Ha lelkileg egészségesebb leszel, akkor érzelmileg is egészségesebb leszel, és akkor meg fogod találni benne hiányaid betöltését. Pál szavaival: „a szeretetnek fontosabbak mások, mint önmaga” (1Korinthus 13:5 TM).


Január 18., szerda

Ne alkalmazz manipulációt!

„A testvérszeretetben legyetek egymás iránt gyengédek, a tiszteletadásban egymást megelőzők” (Róma 12:10)
 

Mélyen legbelül mindannyiunkban ott él a vágy, hogy mi irányítsuk a saját életünket, és néhány esetben mások életét is. Ezért aztán szakértőkké válunk abban, hogyan manipulálhatjuk egymást. Ez az irányítás utáni vágy különféle viselkedésben nyilvánulhat meg.
Íme, hat közülük, amelyekre oda kell figyelned és kerülnöd kell, ha jó kapcsolatokat akarsz: 

1) Érzelmi zsarolás. „Tedd meg, amit akarok, különben megharagszom, és nem állok jót magamért.” 

2) Bűntudatkeltés. „Hogy tehetted ezt velem, mikor én olyan sokat tettem érted?!” 

3) Az örökös betegség. „Ne idegesíts fel! Nem látod, hogy nem vagyok jól?” 

4) Elhunytak segítségül hívása. „Drága édesapád biztosan egyetértene velem.” 

5) Isteni kijelentés. „Isten azt mondta nekem, hogy azt kellene tenned, amit én akarok.” 

6) Megalázás. „Tedd, amit akarok, vagy megszégyenítelek mások előtt.


Ezeket a hatékony eszközöket szoktuk alkalmazni, hogy másoknál elérjük, amit mi akarunk. Nemcsak felnőttek használják őket, a tizenévesek is mesterei a manipulálásnak, különösen, amikor nem gondolkodnak tisztán. „Annyira akarom ezt a dolgot, hogy valami őrültséget teszek (akár ártok saját magamnak), ha nem kapom meg.” A tizenéves gyermeket nevelő szülők legrosszabb rémálma egy olyan vita, ami miatt gyermekük segélykiáltásképpen valami veszélyes dolgot tesz. A manipuláció játszmáját akárhány személy játszhatja – akár saját otthonod magánszférájában is. De azok, akik belemennek, nagy árat fizetnek érte veszekedésben, ellenségeskedésben és neheztelésben. Mi a megoldás? A Biblia megmondja: „őszinte szeretettel szeressétek egymást, és leljétek örömötöket az egymásnak való tiszteletadásban” (Róma 12:10 NLT).


Január 17., kedd

Akarod, hogy gyermekeid Krisztuséi legyenek?

„Istenem, te tanítottál ifjúkorom óta”  /MBT Újfordíás/

"Oh Isten, gyermekségemtől tanítottál engem; és mind mostanig hirdetem a te csudadolgaidat."  /Károli/

Zsolt. 71, 17-18,

Azokban a gyermekekben, akiket Isten Igéje szerint élő, imádkozó szülők nevelnek, az esetek 85%-ában szilárd hit fejlődik ki még tizenhárom éves koruk előtt. De mi van akkor, ha a te gyermekeid már felnőttek? Isten nevei közül az egyik ez: „Megváltó”, ami azt jelenti, hogy ő tud adni még egy lehetőséget. Kötelezd el életedet Krisztusnak, így lehet megtörni a nemzedékeken átívelő kudarcok körforgását.

Mi van akkor, ha nyomaszt a gondolat, hogy e gonosz világra gyermeket szülj?

A Biblia azt mondja, hogy a világosság gyermekei azok, akik visszaszorítják a sötétséget (ld. Máté 5:14–16). Isten megígérte: „Lelkem, mely rajtad nyugszik, és igéim, amelyeket szádba adtam, nem fogynak ki a szádból, utódod szájából és utódod utódainak a szájából, mostantól fogva mindörökké” (Ézsaiás 59:21).

Azt kérdezed, hogyan tudnál versenyre kelni a körülöttünk lévő rengeteg negatív befolyással?

Minden kutatás azt bizonyítja, hogy a gyermekekre a szülők vannak legnagyobb hatással – nagyobbal, mint a barátok, az iskola vagy a média – a jellemformálás és az iránymutatás tekintetében. Képzeld el úgy, mint egy váltófutást. A siker nemcsak azon múlik, milyen jól futsz, hanem azon is, hogy sikeresen át tudod-e adni a stafétát. Csak akkor fogod tudni, hogy nyertél-e vagy vesztettél, ha már a jövő generációk történelmét is megírták.

A zsoltáros ezt írja: „Istenem, te tanítottál ifjúkorom óta, mindmáig hirdetem csodáidat. Istenem, ne hagyj el késő vénségemben sem, míg csak hirdethetem hatalmadat, nagy tetteidet a jövő nemzedéknek.” (Zsoltárok 71:17–18).

Ne ejtsd el a stafétát! Tűzd ki célul, hogy olyan gyermekeket nevelj, akik a hit örökségét továbbviszik, sőt, messzebbre eljutnak, mint te. Ha elkötelezed magad erre, Isten veled és általad fog munkálkodni.


Január 16., hétfő

Az aggodalom legyőzése (3)

„… mennyei Atyátok pedig tudja, hogy szükségetek van minderre.” Máté 6:32

 Istenre figyelj

Még két lépés az aggodalom leküzdésére:

1) Kérj segítséget! Pál azt írta: „… semmi nyugalma sem volt testünknek, hanem mindenféleképpen gyötrődtünk: kívül harcok, belül félelmek. De Isten, a megalázottak vigasztalója, megvigasztalt minket Titusz megérkezésével…” (2Korinthus 7:5–6). Nem vagy egyedi eset; mások ugyanilyen félelmekkel néznek szembe. Ha kimondod aggodalmaidat, azok elvesztik erejüket. Ne feledd: „Jobban boldogul kettő, mint egy: fáradozásuknak szép eredménye van. Mert ha elesnek, az egyik ember fölemeli a társát. De jaj az egyedülállónak, mert ha elesik, nem emeli föl senki.” (Prédikátor 4:9–10). Beszélj az érzéseidről valakinek, akiben megbízol, és kérd meg, hogy imádkozzon veled! Az emberek sokkal segítőkészebbek, mint gondolnád. Ahogy csökken az aggodalmad, úgy nő az ő örömük.

2) Istenre figyelj, ne magadra! Jézus ezzel zárja nyugalomra intő szavait: „… mennyei Atyátok pedig tudja, hogy szükségetek van minderre. Keressétek először Isten országát és az ő igazságát, és mindezek ráadásként megadatnak majd nektek.” (Máté 6:32–33 RÚF). Ha gazdagságot keresel, minden fillér miatt aggódni fogsz. Ha egészséget keresel, minden szeplőtől és csomótól meg fogsz rémülni. Ha népszerűséget keresel, minden konfliktus miatt gyötrődni fogsz. Ha biztonságot keresel, minden kis reccsenéstől megijedsz. De ha minden nap Isten országára összpontosítasz, akkor ő mindent meg fog adni, amire szükséged lesz. Egy ismeretlen költő írta: „A vörösbegy azt mondta a verébnek: Kíváncsi vagyok, ezek a nyugtalan emberek vajon miért rohannak és aggódnak annyit? A veréb azt mondta a vörösbegynek: Barátom, azt hiszem, bizonyára azért, mert nekik nincs mennyei Atyjuk, mint nekünk, aki gondoskodik rólunk.”


Január 15., Vasárnap

Az aggodalom legyőzése (2)

„És Isten békessége, mely minden értelmet meghalad, meg fogja őrizni szíveteket és gondolataitokat a Krisztus Jézusban.” Filippi 4:7

Írd össze...

Íme, három további lépés az aggodalom leküzdéséhez:

1) Írd össze aggodalmaidat! Egy héten át gyűjtsd listába azokat a dolgokat, melyek miatt leginkább aggódsz. Gyermekeid? Egészség? Pénz? Házasság? Munkahely? Ezek nem egyszeri aggodalmak, melyek könnyen elmúlnak. Olyan dolgok, melyek folyamatosan nyugtalanítanak, tehát kezdd el átgondolni őket. Kérdezd meg magadtól, aggodalmaidból hány vált valóra? Charles Spurgeon mondta: „A legrosszabb szerencsétlenségek sohasem következnek be… gyötrelmeink nagy része az előérzetben rejlik.”

2) Elemezd őket! Fel fogsz fedezni olyan területeket, melyek gyakran foglalkoztatnak, talán kényszerképzetekké válnak: hogy mit gondolnak rólad az emberek; hogy családodban örökletes a szívbetegség, a rák, az Alzheimer kór; hogy félsz, hogy nem lesz miből megélned öreg korodban. Azonosítsd be ezeket a félelmeket, és imádkozz értük célzottan!

3) Élj a mában! Isten megígérte, hogy naponta betölti szükségeidet – nem hetente vagy évente. Meg fogja adni, amire szükséged van, amikor szükséged van rá! „Járuljunk tehát bizalommal a kegyelem trónusához, hogy irgalmat nyerjünk, és kegyelmet találjunk, amikor segítségre van szükségünk” (Zsidók 4:16). Egy régi ének szerint: „Ne kapkodj, szívem! Bízz Istenben, és várj! Lehet, hogy késlekedik, de soha nem jön túl későn!” A Bibliában akárhol előfordul az „aggodalmaskodni” szó, szinte mindig ott van a közelében annak tiltása is. Ha a te szótáradban is benne van az aggodalom, akkor csakis úgy kapjon helyet benne, ahogy Isten szól hozzád: „Ne aggodalmaskodjatok!” A Filippi 4:6–7-ben ezt olvassuk: „Semmiért se aggódjatok, hanem imádságban és könyörgésben mindenkor hálaadással tárjátok fel kéréseiteket Isten előtt; és Isten békessége, mely minden értelmet meghalad, meg fogja őrizni szíveteket és gondolataitokat a Krisztus Jézusban.”


Január 14., Szombat

Az aggodalom legyőzése (1)

„Ezért mondom nektek: ne aggódjatok életetekért, hogy mit egyetek, és mit igyatok, se testetekért, hogy mivel ruházkodjatok.” Máté 6:25

Ne aggódjatok...

Íme, néhány lépés, amivel legyőzheted aggodalmadat:

1) Beszélj Istennel! Ne siránkozz egy befektetés összeomlása miatt, kérd Isten segítségét! Ne járkálj nyugtalanul fel-alá a kórház folyosóján, imádkozz a műtét sikeréért! „Minden gondotokat őreá vessétek, mert neki gondja van rátok” (1Péter 5:7).

2) Lassíts! „Légy csendben, és várj az Úrra!” (Zsoltárok 37:7). Jézus első csodáját egy esküvőn tette. Elfogyott a bor, ami hatalmas megszégyenülést jelentett abban a korban. Mária hibáztathatta volna a vendégfogadó családot a felkészületlenségükért, de inkább Jézushoz fordult a hiánnyal, aki megoldotta a problémát. Te is megteheted ugyanezt. Mérd fel, mi a gond, aztán vidd az Úr elé imában.

3) Ne hagyd, hogy az aggodalmaid átvegyék az irányítást! Ha rád száll egy szúnyog, nem mondod: „Majd később foglalkozom vele.” Nem, azonnal agyoncsapod, mielőtt még megcsíphetne. Légy ugyanilyen határozott aggodalmaiddal is! Bánj el velük abban a pillanatban, amikor felbukkannak! Mielőtt öndiagnózist állítanál fel egy anyajegy miatt, és a ráktól rettegnél, előbb vizsgáltasd ki! Ahelyett, hogy azt feltételeznéd, sosem fogsz kikeveredni az adósságból, kérj segítséget egy pénzügyi tanácsadótól! Aggodalmaskodás helyett cselekedj!

Horace Bushnell mondta: „Az aggodalmaskodás hitetlenség vagy ok nélküli rettegés. Nincs jogunk megengedni magunknak. Ha teljes hittel Istenben bízunk, az aggodalom elmúlik.” Azokat a kereszteket, melyeket a jövőnket illető aggodalom miatt hordunk, nem Isten tette a vállunkra. Add hát át aggodalmadat Istennek, és hagyd is nála!


Január 14., Péntek

Szólalj meg!

Mindennek megszabott ideje van, megvan az ideje minden dolognak az ég alatt… Megvan az ideje a hallgatásnak, és megvan az ideje a beszédnek.”Prédikátor 3:1,7

Mindennek megszabott ideje van

A Bibliának sok mondanivalója van arról, hogy ne ítélkezzünk és ne bírálgassunk másokat. De van olyan is, amikor hallgatni nem „arany”, hanem halálos.
Például:
1) A hallgatás halálos, ha arra használod, hogy haragodat vagy nemtetszésedet ezzel fejezd ki passzív módon. Ez érzelmi manipuláció. Jézus azt mondta: „Ha vétkezik atyádfia, menj el hozzá, intsd meg négyszemközt: ha hallgat rád, megnyerted atyádfiát” (Máté 18:15). Jézus nagyon is határozott viselkedést tanácsol, amikor arra utasít, hogy ragadd meg a kezdeményezést, és nevezd nevén a vétket. A vétek egy határ jogtalan átlépése, és bizony sokszor érezzük úgy, hogy valaki átlépett egy határt, belegázolt az életünkbe, ártott nekünk. Mégis, ahelyett, hogy egyenesen szóvá tennénk a dolgot a sértő félnek, inkább csak magunkban duzzogunk. Jézus azt mondja: „Ne tedd ezt!” A kommunikáció hiánya miatt a vétkes talán nincs is tudatában bűnének, és így valószínűbb, hogy újra elköveti.
2) A hallgatás halálos, ha megvédhetnél valakit alaptalan bírálattól vagy rosszindulatú híreszteléstől, de te néma maradsz. Nehogy az elutasítástól vagy elidegenedéstől való félelem miatt szó nélkül hagyd a rágalmazást vagy becsületsértést, főleg, ha tisztában vagy az igazsággal!
3) A hallgatás halálos, ha rossz döntésbe visz. Tudod, a hallgatás beleegyezés. Sok országban kitiltották az állami iskolákból az imádkozást, mert a többség hallgatott, ahelyett, hogy szót emelt volna. A Szentírás azt mondja, hogy „megvan az ideje a hallgatásnak, és megvan az ideje a beszédnek.” Ezért állj ki bátran meggyőződésed mellett, és szólalj meg!


Január 12.

Add oda mindenedet Istennek!

"Aki pedig mindent megtehet sokkal bőségesebben, mint ahogy mi kérjük vagy gondoljuk." Efézus 3:20,

Ha csak egy gyűszűnyi edényed van, és egy hatalmas óceán partján állsz, akkor sok vízhez van hozzáférésed, de nem fogsz sokat szerezni belőle, mert a befogadóképességed túl kicsi.
Ha van egy vödröd, azzal már többet tudsz meríteni, mint a gyűszűvel, de ha a vödör megtelik, akkor hiába van ott az óceán, nem tudsz többé merni belőle.
Ha van egy hordód, többet tudsz szerezni egy vödörnyi víznél, de ha a hordó is megtelik, te még mindig csak elenyésző részét szerezted meg az óceánnak.
Az elgondolás lényege, hogy a lehető legnagyobb térfogatú edényt ajánljuk fel Istennek.
Add oda neki a teljes valódat, hogy véghez vihesse életedben akaratát. Nem számít, milyen sikeres vagy, még nem érted el teljes mértékben azt, amit Isten szeretne elvégezni benned és általad. Pál úgy ír erről, hogy "Isten mindent megtehet sokkal bőségesebben, mint ahogy mi kérjük vagy gondoljuk, a bennünk munkálkodó erő szerint."
Ha átadod az életedet Krisztusnak, a Szentlélek beléd költözik. Ez azt jelenti, hogy ha az életed eddig teljes csőd volt, ő sikerré tudja változtatni. És ha az életed eddig is sikeres volt, akkor ő a siker új szintjére tud eljuttatni. Ezért kellene minden reggeledet ezzel az imádsággal kezdened: "Uram, ma teljesen hozzáférhetővé teszem magam számodra, munkálkodj általam a te akaratod megvalósításán." Az ilyen imádságra Isten válaszol!


Január 11., Szerda

Idősebb és jobb

„Nem halok meg, hanem élek, és hirdetem az Úr tetteit!” Zsoltárok 118:17

Manapság az emberek hosszabb ideig élnek, és nagyobb egészségnek örvendenek. Ezt tekintetbe véve bölcs dolog lenne, ha tanulnánk tőlük és értékelnénk talentumukat. Talán észrevetted, hogy a reklámok az egyre fiatalabb korosztályokat célozzák. Miért? Végtére is nem ugyanannyiért lehet eladni egy tubus fogkrémet egy nyolcvanéves embernek, mint egy fiatal srácnak? Semmi értelme annak az elképzelésnek, hogy az életnek hatvan vagy hetven éves korban már hanyatlania kell. Immanuel Kant egyik legjobb filozófiai művét hetvennégy évesen írta meg. Verdi a híres Ave Mariáját nyolcvanöt éves korában komponálta. Lord Tennyson nyolcvan éves volt, amikor megírta A réven túl című versét. Michelangelo nyolcvanhét évesen készült el a Pietával, egyik legnagyszerűbb alkotásával. Ronald Reagan elnöknek a világon talán legnagyobb hatalom volt a kezében hetvenöt évesen. Nóé több mint hatszáz éves volt, amikor kijött a bárkából, és segített újra felépíteni a világot.

Dávid, a zsoltáríró két dolgot tart említésre méltónak az idős korral kapcsolatban:

1) „Öreg korban is sarjat hajtanak, dús lombúak és zöldek maradnak” (Zsoltárok 92:15);

2) „Nem halok meg, hanem élek, és hirdetem az Úr tetteit!” (Zsoltárok 118:17).

Ne csüggedj el, amikor a reflektorfény helyetted már a fiatalabb nemzedékre irányul! Csak szolgálj hűségesen az árnyékban, tudva, hogy egy napon Isten nyilvánosan megjutalmaz majd mindazért, amit tettél.


Január 10., Kedd

Légy hűséges a kis dolgokban!

„Aki hű a kevesen, a sokon is hű az.” Lukács 16:10

hű szolga

Jézus azt mondta: „Aki hű a kevesen, a sokon is hű az, és aki a kevesen hamis, a sokon is hamis az. Ha tehát a hamis mammonon nem voltatok hűek, ki bízza rátok az igazit? És ha a másén nem voltatok hűek, ki adja oda nektek azt, ami a tietek?” (Lukács 16:10–12). Isten nem fog előléptetni a jelenlegi hozzáértésed és elkötelezettséged szintje fölé. Sőt, addig fogja gyakoroltatni veled ezt a két dolgot, amíg jól nem csinálod. Ha Istennel jársz, ő növelni fogja a hitedet azzal, hogy próbára tesz olyan helyzetekben, melyekhez kis hit is elég. Ha átmész a vizsgán, akkor ki fog tenni olyan körülményeknek, melyek nagyobb hitet kívánnak. Minden alkalommal, amikor bizonyítod, hogy kész vagy magasabb szinten is bízni benne, kicsivel többet mutat meg önmagából és nagyobb áldásokat bíz rád. Így működik ez. Minden apró hitlépés egy mélyebb, gazdagabb és gazdagítóbb kapcsolatra vezet Istennel. Amikor Michelangelo a Sixtus-kápolna mennyezetfreskóit festette, hosszú órákat töltött háton fekve az állványzaton, hogy tökéletesítse a részleteket. Meglehetősen kényelmetlen munka volt. Egy tanítványa, aki kíváncsi volt, miért fárasztja magát a híres művész ezekkel a részletekkel, melyek távolról úgysem láthatók jól, megkérdezte: „Ugyan ki fogja tudni, hogy tökéletes-e vagy sem?” „Én tudni fogom” – felelte a mester. És a te Mestered, Jézus is tudni fogja! Amit ma teszel, igenis számít. Meghatározó szerepe van abban, hogy mire fog elhívni Isten holnap. Ezért légy hűséges a kis dolgokban!


Január 09.,Hétfő

Isten értékeli, amit teszel

A jó cselekvésében pedig ne fáradjunk el

„Mert nem igazságtalan az Isten, hogy elfeledkeznék a ti cselekedeteitekről és arról a szeretetről, amelyet az ő nevében tanúsítottatok, amikor a szenteknek szolgáltatok és most is szolgáltok.” Zsidók 6:10

A Sátán megpróbál meggyőzni arról, hogy nem sokat számítasz Isten országában, mert nincs olyan szembetűnő ajándékod, mint a prédikálás, tanítás, vezetés. Semmi sem állhatna távolabb az igazságtól! „Nem igazságtalan az Isten, hogy elfeledkeznék a ti cselekedeteitekről és arról a szeretetről, amelyet az ő nevében tanúsítottatok.” Isten látja, ahogy a színfalak mögött végzed szolgálatodat nap mint nap, gondoskodsz idős hozzátartozóidról, neveled gyermekeidet, bátorítasz másokat, segítesz, ahol tudsz.

Will Rogers mondta: „Nem lehetünk mind hősök. Valakinek ott is kell ülni az út szélén, és tapsolni, amikor a hősök elhaladnak.” Tehát, ha azt gondolod, hogy túl kicsi vagy ahhoz, hogy nagy dolgokat vigyél véghez, tegyél kis dolgokat nagy szeretettel. Sosem tudhatod, mire vagy képes, amíg meg nem próbálod! James Sizoo mondta: „A ragyogás még nem nagyszerűség, a taps nem hírnév, és a kimagaslás nem kiválóság. Az adott pillanat népszerűsége vagy elért eredménye nem biztos, hogy éveken át kitart. Lehet, hogy egy kő csillog, de attól még nem gyémánt. Az embereknek lehet pénze, de ez még nem jelenti, hogy sikeresek is. A látszólag jelentéktelen emberek határozzák meg a történelem folyását. A világmindenség legnagyobb erői sosem látványosak. Egy nyári zápor hasznosabb, mint egy hurrikán, még sincs nagy sajtóvisszhangja. A világ hamarosan elpusztulna, ha nem lenne azok hűsége, megbízhatósága, kreativitása és elkötelezettsége, akik névtelenek maradnak, akikről nem szólnak hősi énekek.” Isten igenis értékeli, amit ma teszel. „A jó cselekvésében pedig ne fáradjunk el, mert a maga idejében aratunk majd, ha meg nem lankadunk” (Galata 6:9).


Január 08., Vasárnap

Imádkozz érte!

„Szenved-e valaki közöttetek? Imádkozzék!” Jakab 5:13

Megdöbbentő, hogy milyen sokáig elviselünk dolgokat, mielőtt úgy döntünk, hogy imádkozni fogunk értük. Az énekíró így fogalmaz: „Mennyi békességtől fosztjuk meg magunkat, mennyi szükségtelen fájdalmat hordozunk el, csak azért, mert nem vittünk mindent Isten elé imában.”* Panaszkodunk a barátainknak. Azon tűnődünk, miért nem tesz már Isten valamit. Gondolatainkban birkózunk a helyzettel, de elfelejtjük megragadni a lehető legegyszerűbb megoldást: az imádságot. Charles Spurgeon írta: „a vágy, hogy Istenhez imádkozzunk, egyre erősödik, ahogy minden más vigasztalás forrása kudarcot vall.” Mind vétkesek vagyunk abban, hogy az imádságot utolsó szalmaszálnak tekintjük. Tudod, mit árul el rólad, amikor ilyeneket mondasz: „semmi más nem működik, talán imádkoznom kéne érte”? Hogy valójában nem érted vagy nem hiszed az imádság erejét úgy, ahogy azt kellene. Olyan terheket hordasz, melyeket nem kellene cipelned, és az életed nehezebb, mint lennie kellene, mert nem érted meg, milyen hatalmas ereje van az imádságnak. Ha megértenéd, akkor mindenért imádkoznál – nem utolsó szalmaszálként, hanem első lépésként. A Biblia azt mondja: „Szenved-e valaki közöttetek? Imádkozzék!” Ha gondod van: imádkozz! Ha valaki megbántott: imádkozz! Ha beteg vagy: imádkozz! Ha úgy érzed, már-már feladod: imádkozz! Ha valaki, akit szeretsz, szenved: imádkozz! Ha elcsüggedtél: imádkozz! Ha nem tudod, mit tegyél: imádkozz! Jézus, aki korán reggel és késő éjszaka imádkozott, ezt mondta: „higgyétek, hogy mindazt, amiért imádkoztok, és amit kértek, megkapjátok, és meg is adatik nektek” (Márk 11:24). Tehát imádkozz azért a bizonyos dologért!

* Az idézet a magyarul Ó, mily hű barátunk, Jézus kezdetű énekből származik. A műfordítás helyett most szándékosan a szöveghű fordítást közöltük.

 


Január 07., Szombat

Lépj be a vízbe!

„Ez az én szeretett Fiam, akiben gyönyörködöm.”  Máté 3:17

Ez az én szeretett fiam, akiben gyönyörködöm

Amikor Jézus bemerítkezett, „íme, megnyílt a menny, és … hang hallatszott a mennyből: »Ez az én szeretett Fiam, akiben gyönyörködöm.«” (Máté 3:16–17). Azon a napon, amikor Jézus belépett a Jordán folyóba, belépett Istennek az életére vonatkozó tervébe. Abban a vízben ott hemzsegett az emberiség sok-sok bűne. János tömegével merítette be ott a bűnbánó megtérőket; bűneik így jelképes értelemben belemosódtak Isten megbocsátásának tengerébe, ahogy a Jordán vize belefolyik a Holt-tengerbe. Talán visszataszító számodra a gondolat, hogy Jézus belegázol a bűnbe, de azért tette ezt, hogy betöltse Isten célját: megváltson téged. Jézus pontosan ott volt, ahol Isten látni akarta, pontosan azt tette, amit Isten várt tőle. Ezért jelentette ki Atyja: „ez az én szeretett Fiam, akiben gyönyörködöm.” Íme, a tanulság számodra: Isten akaratát tenni néha azt jelenti, hogy zűrzavaros helyzetekbe és zavaros vizekbe lépünk be. De ha engedelmeskedsz Istennek, és azt teszed, amit mond, nem kell magadért felszólalnod, vagy magadért harcolnod. Isten parancsolni fog a helyzetet befolyásoló erőknek, hogy behódoljanak neked, tiszteljenek, hallgassanak rád, sőt, áldásodra legyenek. Nem kell kapálózva keresned a helyes választ, nem kell azon tűnődnöd, hogy valami jó-e számodra. Isten meg fogja adni a képességeket és rendelkezésedre bocsátja a forrásokat, melyekre szükséged van, mert ott vagy, ahol ő látni akar, azt teszed, amit elvár tőled. Ezért a mai ige számodra: „Lépj be a vízbe!”


Január 06., Péntek

Ne hagyd, hogy a félelem megállítson! (2) 

Kövess engem

„… [Máté] felkelt, és követte őt.” Máté 9:9

A rómaiak adószedőjének lenni jövedelmező állás volt, de egy zsidó számára a hazaárulással egyenértékű. Ezért Máté megvetett ember lett, és kizárták az istentiszteleten való részvételből is. Ez azonban nem gátolta meg Jézust abban, hogy elhívja őt tanítványának. És amikor ezt tette, Máté nem habozott, azonnal „felkelt és követte őt.” Sheila Schuller Coleman rámutat: „Ahol mindenki más egy megvetett páriát látott, Jézus egy ígéretet… ahol mindenki más egy hazaárulót látott, ott Jézus egy hűséges követőt. Ahol mindenki egy vesztest látott, Jézus a hit bajnokát… Nem az számít, kik vagyunk, nem az iskolázottságunk, nem a származásunk, nem az összeköttetéseink, nem a múltunk… Jézusnak terve van… és mindannyiunkra szüksége van, hogy betöltsük Istentől kapott rendeltetésünket.” Természetes, hogy nyugtalanít, ha változással és bizonytalansággal nézel szembe, de Isten azt mondja: „Bízzál, ne félj!” (ld. Máté 14:27). Egy bibliatanító írja: „Isten tudja, hogy ez nagy kihívás számunkra, hogy határaink próbára lesznek téve… tudja, hogy saját képességeink és forrásaink nem adnak elég erőt az úthoz (ld. Filippi 4:13). Amikor attól félünk, hogy nem tudunk véghezvinni dolgokat, amire Isten elhívott… hogy Isten nem fog megvédeni, nem fog gondoskodni… akkor elhisszük azt a hazugságot, hogy körülményeink nagyobbak Istennél, és feláldozzuk hitünket saját felfogóképességünk oltárán. Ha te is olyan vagy, mint én, akkor gyakran félsz attól, hogy mi van Isten elhívásának függönye mögött, és – bármilyen frusztráló is – ő nem enged bepillantást mögé… behúzva tartja a függönyt jövőnk előtt, hogy megtanuljunk hit által és nem látásban élni, hogy így biztossá legyünk abban, amiben reménykedünk, és szilárdan bízzunk Istenben akkor is, amikor nem látjuk, hogyan dolgozik jelenlegi körülményeink közepette.”

 


Január 05., Csütörtök

Ne hagyd, hogy a félelem megállítson! (1)

„… aki elkezdte bennetek a jó munkát, elvégzi a Krisztus Jézus napjára.” Filippi 1:6

Mindenre van erőm...

Isten olyan dologra hívott, amire nem érzed képesnek magad? Egy tucatnyi ember is eszedbe jut, aki szerinted alkalmasabb lenne a feladatra?

Nem számít, hogy te mit gondolsz, Isten nem valaki mást választott! Korlátaid és bizonytalanságod ellenére téged választott. Alkalmatlanságod, hiányosságaid nem érik meglepetésként. Sőt, az ő ereje legjobban a mi erőtlenségeink által mutatkozik meg (ld. 2Korinthus 12:9).

Jon Walker mondja: „Talán elrejtheted gyengeségeidet mások elől, de Isten elől nem tudod elrejteni őket. Ő teremtett téged. (Gondolod, hogy selejtet gyártana?) Gyengeségekkel teremtett, hogy ezzel alázatban tartson, imádságra késztessen… gyengeségeid nélkül, melyek visszakényszerítenek Istenhez, beképzeltté válnál. Ugyanakkor azt sem engedi, hogy kifogásként használd őket arra, hogy kibújj szolgálatod alól, hogy figyelmen kívül hagyd elrendelt célodat. Ha Isten hatalmas feladatra hív, ő fog ellátni minden szükségessel a teljesítéséhez – beleértve ebbe benned munkálkodó Szentlelkét. Ezért összpontosíts az ő erejére, ne a sajátodra! Ne arra gondolj, mennyire alkalmatlan vagy a feladatra! Emlékezz, Isten nagyobb bárminél, amivel szembenézel, bármilyen hatalmasnak tűnik is az.” A Biblia azt mondja rólunk: „Mert az ő alkotása vagyunk, akiket Krisztus Jézusban jó cselekedetekre teremtett, amelyeket előre elkészített Isten, hogy azok szerint éljünk” (Efezus 2:10). Istennek nem utólag jutnak eszébe a dolgok, ő jó előre megtervez mindent. Téged is különleges céllal tervezett, és ő, aki elkezdte benned a jó munkát, el is végzi azt. Ezért ne engedd, hogy a félelem megállítson, inkább ösztönözzön arra, hogy felállj és továbbindulj!

 


 

Január 04., Szerda

Hívd Isten áldását életedre!

„Mert aki áldást mond a földön, az igaz Isten nevével mond áldást” Ézsaiás 65:16

Amikor Isten áldását hívjuk, az két dolgot foglal magában:
1) őszinte kérést, esedezést;
2) annak megvalósítását, gyakorlatba ültetését.
Ezt szem előtt tartva olvassuk el még egyszer az igeverset: „aki áldást hív magára a földön, tegye ezt mondva: az igaz és hűséges Isten áldjon meg; és aki esküszik e földön, esküdjön Istenre, aki igaz, és hűségesen megtartja ígéreteit, mert a régi bajok feledésbe mennek” (Ézsaiás 65:16 AMP). Ez hatalmas ígéret! Ahogy Isten, a mi Atyánk létre hívta a világmindenséget, mi is használhatjuk a Szentírás szavait, hogy formáljuk a világot, melyben élünk. Amikor Isten áldását mondjuk ki életünkre, akkor őszinte kérésünket, esedezésünket fejezzük ki, de ugyanakkor azt gyakorlatba is ültetjük, cselekvésre késztetjük. Ezért mondta Isten Mózesnak, hogy e szavakkal áldja meg Izráel népét: „Áldjon meg téged az Úr, és őrizzen meg téged! Ragyogtassa rád orcáját az Úr, és könyörüljön rajtad! Fordítsa feléd orcáját az Úr, és adjon neked békességet!” (4Mózes 6:24–26). Majd Isten hozzátette: „és én megáldom őket” (4Mózes 6:27). Most már érted, miért képes megváltoztatni az életedben a dolgokat az, ha kimondod rájuk Isten Igéjét; és miért mondja a Biblia azt, hogy: „élet és halál van a nyelv hatalmában” (Példabeszédek 18:21). A mai ige tehát számodra ez: hívd Isten áldását az életedre!

 


 

Január 03., Kedd

Hogyan viszonyuljunk mások kudarcaihoz?

„… elfordították arcukat…” 1Mózes 9:23

1Mózes 9:23,

A Biblia azt mondja, hogy az özönvíz elmúlta után „Nóé elkezdte a földet művelni, és szőlőt ültetett. Egyszer bort ivott, megrészegedett, és mezítelenre vetkőzött a sátrában. Hám, Kánaán ősatyja, meglátta apja szemérmét, és elmondta kint levő két testvérének. Akkor Sém és Jáfet fogták a ruháját, a vállukra terítették, s háttal bemenve, betakarták apjuk szemérmét, de elfordították arcukat, és így nem látták apjuk szemérmét. Amikor Nóé kijózanodott mámorából, és megtudta, hogy mit tett vele a kisebbik fia, ezt mondta: Átkozott Kánaán! Szolgák szolgája lesz testvérei közt!” (1Mózes 9:20–25). Előfordult már veled, hogy egy tiszteletben álló személyiségről felfedeztél valamit, és egyszerűen nem bírtad ki, hogy azt el ne mondd másoknak? Ha történt már veled ilyen, gondolj bele: ha Isten bízott benned annyira, hogy leleplezze előtted valaki meztelenségét vagy bűnét, akkor ezt talán nem azért tette, hogy „lásd” és „elmondd”, hanem azért, hogy betakard, régies szóval: „elfedezd” annak az embernek a meztelenségét tapintattal, együttérzéssel és imádsággal.

A Biblia azt mondja: „Megfontolás őrködik feletted, értelem oltalmaz téged” (Példabeszédek 2:11). Tény, hogy Hám átok alá került, míg apja, Nóé bekerült a Zsidókhoz írt levél tizenegyedik részében felsorolt hithősök közé. Azt gondolod: „De hiszen szólásszabadság van, azt mondhatok, amit csak akarok!” Tévedés! A Biblia szerint: „a rágalmazó titkokat tár fel, de a hűséges lélek leplezi a dolgot” (Példabeszédek 11:13). Mi lenne, ha Isten úgy döntene, hogy a te meztelenségedet mutatja meg valaki másnak? Ne feledd, ki mint vet, úgy arat! Ahogyan te bánsz mások sebezhető területeivel, az meghatározza, hogyan bánik Isten a tieiddel (ld. Galata 6:7).

 


 

Január 02., Hétfő

Mi a látásod erre az évre?

„Ha nincs kijelentés, elvadul a nép.” Példabeszédek 29:18)

ha nincs kijelentés elvadul a nép

Mit tervezel megtenni ebben az új évben? Amit szívedben eltökélsz, meghatározza, mire fordítod idődet és energiádat. Márpedig ugyanannyi erőfeszítésbe kerül beteljesületlen életet élni, mint gazdagítót. Néhány tudós nemrégiben úgy becsülte, hogy az emberi agy 10-től 100 terabyte-nyi kapacitással bír, ami azt jelenti, hogy mindannyiunkban bőven van hely növekedésre. Az egyik legkifizetődőbb dolog, amit ebben az évben tehetsz, ha elmédet fejleszted. „Ha nincs kijelentés [iránymutatás], elvadul a nép.” Az elégedetlenség nem a dolgok hiányából, hanem a helyes irány hiányából ered. Túl sokan csupán létezünk, mert beérjük kevesebbel, mint amit Isten nekünk szánt. Az életed minőségét a látásod határozza meg, és az, mennyi erőfeszítést vagy hajlandó befektetni az elérésébe. Tehát állj meg, és írj egy listát azokról a területekről, melyeken növekedni szeretnél ebben az évben, aztán fogj hozzá a három-négy legfontosabbhoz. Ne csüggesszen el, ha az, amin épp dolgozol, nem akar együttműködni, az igazán nagyszerű dolgokat soha nem egyik pillanatról a másikra érték el. Pál ezt mondta a hitéről: „ami pedig előttem van, annak nekifeszülve futok egyenest a cél felé, Isten mennyei elhívásának a Krisztus Jézusban adott jutalmáért” (Filippi 3:14). Ez egy folyamat, eltökélten ki kell tartanod benne. Lesznek napok, melyeken úgy fog tűnni, hogy két lépést haladtál előre, és hármat hátra, de ne add fel! Jobb meghalni valamiért, mint a semmiért élni! Nem fogsz növekedni, ha nem próbálkozol valamivel, ami túl van azon, amit már megtanultál. Mire vársz még? Az életre? Éppen az élet vár rád – indulj hát!

 


 

Január 01., Vasárnap

Ebben az évben kövesd Isten tervét!

„Mert csak én tudom, mi a tervem veletek.” Jeremiás 29:11

Isten azt mondja: „Mert csak én tudom, mi a tervem veletek… jólétet és nem romlást tervezek, és reményteljes jövő az, amelyet nektek szánok. Ha segítségül hívtok, és állhatatosan imádkoztok hozzám, akkor meghallgatlak benneteket.” (Jeremiás 29:11–12 RÚF). Ebben az évben kérd el Isten tervét! Nyomorúságos dolog olyan szerepet játszani, amit nem rád szabtak. Mintha egy olyan cipőben járnál, ami nem a te méreted. Nos, miben vagy jó? Mit szeretsz legjobban csinálni? Milyen teljesítménytől érzed magad legjobban? Írj össze három pillanatot az életedből, amikor élesen átérezted ezt a beteljesedettség érzést. Mit árul el ez a céljaidról? Ha a pénz nem számítana, mivel töltenéd napjaidat? Hogyan viszonyul ez ahhoz, ahol most tartasz az életben? Milyen kis lépést tudnál megtenni most rögtön – egy telefonhívás, egy levél megírása, egy rövid e-mail elküldése –, ami igazi elhívásod felé vezetne? Mit tanultál meg kudarcaidból a célodat illetően? Vannak olyan területek, melyek nyilvánvalóan nem tartoznak elhívásodba? Ki az, akit csodálsz azért, ahogy felhasználja talentumait? Miben hasonlítasz arra az emberre? Mit tanulhatsz tőle? Hogyan írnád le erre az évre vonatkozó látásodat? Vagy milyennek látod az életedet mostantól számított öt év múlva? Tíz év múlva? Kik azok az emberek, akik tényleg értik, hogy ki vagy? Megkérdezted már tőlük, hogy szerintük mi lehet a rendeltetésed? Adtak valamilyen javaslatot arra nézve, hogyan kellene használnod talentumaidat? Ha megírhatnád saját gyászjelentésedet, mi állna benne? Mit szeretnél, mire emlékezzenek veled kapcsolatban az emberek? Most, az új év kezdetén kérd el Istentől az ő tervét!

 

Csodák a mennyből

/Miracles from Heaven/ szinkronizált film

 

https://gloria.tv/video/1DJ1AjYDN67n3NW4nkFdxDjbn

 

A Beam család hihetetlen, ám igaz története. Amikor Christy megtudja hogy tízéves lánya, Anna egy ritka, gyógyithatatlan betegségben szenved, elhatározza, hogy megtalálja a gyógyulásának a módját, bármibe kerüljön is. Később Anna egy szörnyű balesetet szenved, amit nemcsak hogy túlélt, de hihetetlen és megmagyarázhatatlan csodában lesz része. A baleset ugyanis drámai változást hoz a kislány állapotában, lehetővé téve, hogy elinduljon a gyógyulás felé, és a család újra boldogan éljen.

 

Mennyei csodák

 

 2016. december 18.

Kesjár Levente és Papp Dániel szolgálata

A 2016. december 18-án elhangzott igei szolgálatok videófelvétele.

 

https://www.youtube.com/watch?v=9T4zPrgmMt0

 

 

 


2016. december 11.

Perjesi István: Mennyei elhívás részesei

A Pestszentlőrinci Agapé Gyülekezetben 2016. december 11-én elhangzott igehirdetés felvétele.

 

https://www.youtube.com/watch?v=H_ag6tT-t1o

 


2016. december 04.
Papp József: Hogyan lehet legyőzni a sértődést?

2016. december 04-én elhangzott igehirdetés videófelvétele.

 

http://www.youtube.com/watch?v=DZC5fZYKaCE