Havanna csoport

Útkövetés

Véletlenszerű képek

BIZONYSÁG ÉS HÁLAADÁS

ARCHIVÁLT CIKKEK

ÚJ BEJEGYZÉSEK

LÁTOGATÓ STATISZTIKA

Oldalmegnyitások számláló indult: 2008.febr.

 

 

Mystat számláló indult: 2013.03.15.

ÜZENET küldése

99 után melyik szám következik?
Email:
Tárgy:
Üzenet:

BEJELENTKEZÉS

Jelentkezzen be, vagy regisztráljon új fiókot

Online felhasználók

Oldalainkat 192 vendég és 0 tag böngészi

23 perc a pokolban

 

Bill Wiese ingatlanügynök 23 perces utazása a pokolban.

 https://www.youtube.com/watch?v=2l2rTroPsks

 

Bizonyságtétel rövidített magyar változata.
A Toronto, Scarlett Rd.-i Gyülekezetben elmondta Sutus József.

Egy megrázó bizonyságtételt szeretnék elmondani egy amerikai testvérünkről, akit Bill Wiese-nek hívnak. Az ő beszédéből fogok majd idézni egy részletet, melyben bizonyságot tesz arról a 23 iszonyatos percről, amit a Pokolban töltött.
Mielőtt rátérnék erre, néhány gondolatot szeretnék megosztani veletek testvérünkről, Bill Wieseről. Bill és felesége Annette, már régóta az Úr gyermekei, akik komoly munkát végeznek az Isten szolgálatában. Bill 16 éves korában fogadta el az Úr Jézust, és 32 éve az Úr gyermeke. 10 évig volt tagja egy kaliforniai gyülekezetnek, majd az elmúlt 15 évben az “Eagles Nest” nevű, szintén kaliforniai gyülekezetben, vezetőségi beosztásban vitte feleségével együtt a feladatokat, amiket Isten reá bízott.
Amit testvérünk 1998 november 23-án átélt, nagyon megrázó esemény, ami egyben
RENDKÍVÜLI ÜZENETET TARTALMAZ SZÁMUNKRA!

Bill Wiese az átélése után következő hét évet a Biblia tanulmányozásával töltötte, és kutatásai alapján bebizonyította, hogy az átélt dolgok minden egyes részlete a Bibliában megtalálható, és megegyezik az ott leírtakkal.
Most pedig részlet Bill testvér bizonyságtételéből:
Először is talán mindenkiben az a kérdés merül fel egy ilyen dolog hallatára, hogy honnan vagyok olyan biztos abban, hogy ez nem csak egy rossz álom volt? Szeretnék egy dolgot kihangsúlyozni. Kívül kerültem a testemen!
Hogy ilyen dolog lehetséges egy bibliai példa bizonyítja, melyben Pál apostol írja le az ő átélését: (2Kor 12:2) “Ismerek egy embert a Krisztusban, aki tizennégy évvel ezelőtt – hogy testben-e vagy testen kívül-e, nem tudom, csak az Isten tudja -, elragadtatott a paradicsomba”
Amikor visszatértem arról a szörnyű helyről, láttam saját testemet a földön feküdni. Biztos vagyok benne, hogy ez egy testen kívüli élmény volt, és Isten megrettentett engem ezen az élményen keresztül. (Jób 7:14) “Akkor álmokkal rettentesz meg engem és látásokkal háborítasz meg engem…”

Körülbelül egy évbe telt, hogy meg tudjak nyugodni ennek a szörnyűségnek a hatásától, és visszatérjek normális állapotomba. Az átélt trauma és félelem, amiben részem volt, megváltoztatta az egész látószögemet arról, hogy miként tegyünk bizonyságot másoknak, és hogy mennyire hálásak lehetünk Istennek, amiért lehetőséget nyújt arra, hogy megmeneküljünk ettől a borzalomtól!
A feleségem elmondta, amit akkor tapasztalt, mikor meglátott engem a nappaliban a földön feküdni. Én nem emlékszem erre a részre. Anita éjjel 3 óra 23 perckor ébredt fel, és észrevette, hogy nem vagyok mellette. Ordítást hallott a nappaliból. Olyan állapotban talált meg, ami teljesen szokatlan és rendkívüli volt az én egyébként nyugodt, kiegyensúlyozott természetemhez. Furcsa pozícióban feküdtem, fejemet a két kezembe fogtam, és üvöltöttem. Feleségem nem tudta mit csináljon! Azt gondolta szívrohamom van. Elkezdett imádkozni értem, én pedig csak ezt ordítottam:
- Kérd az Urat, vegye ki elmémből ezt a dolgot! Az Úr a Pokolba vitt, és úgy érzem a testem haldoklik, nem bírom tovább! -
Ő folytatta az imádkozást és kb. 10-20 perc elteltével kezdtem lenyugodni. Anita elmondta, hogy teljes traumába kerültem, mint egy olyan ember, aki a vietnami háború borzalmait újra átéli, vagy valami szörnyű baleset után sokkos állapotba kerül. Ez nem olyan volt, mint amikor valaki csak egy rossz álomból ébred fel! – mondta.

Ezután a megtapasztalás után kezdtem kutatni a Bibliában, hogy volt-e már valamikor, valaki, aki megtapasztalta a Poklot. Olyan verseket találtam, ami megegyezett a saját átélésemmel. Több mint 400 vers szól olyan dolgokról, amit éreztem, hallottam, és láttam a Pokolban. Benne van a Bibliában! Minden, ami megtörtént velem, ott meg van írva!

Jónás is átélte a Poklot, ami így van leírva: (Jónás 2:3,7) “És mondá: Nyomorúságomban az Úrhoz kiálték és meghallgata engem; a Seol (Pokol) torkából sikolték, és meghallád az én szómat. – A hegyek alapjáig süllyedtem alá; bezáródtak a föld závárjai felettem örökre!” Tizennégy másik olyan személyre is találtam, akik ugyancsak megtapasztalták a Poklot. Ezek legtöbben átélték a klinikai halált, és kórházban hozták vissza őket az életbe. Azon a bizonyos estén feleségemmel együtt egy imaösszejövetelen vettünk részt, majd hazamentünk, és lefeküdtünk aludni.
Körülbelül éjjel három órakor kezdődött az átélésem. Nem értettem, hogyan kerültem oda egész addig, amíg vissza nem jöttem, az Úr akkor magyarázta el nekem.
Be voltam dobva egy börtöncellába. Nagy durva kőből voltak a falak, és rácsok az ajtón. Akkor még nem tudtam hol vagyok, csak annyit tudtam, hogy elviselhetetlen forróságot érzek. Csodálkoztam, hogy bírom ezt ki? Úgy éreztem, hogy elolvadok! Egy kis ideig fény volt a helységben, gondolom Isten jelenléte volt ott, hogy jobban láthassam a környezetet, majd egy perc múlva minden elsötétedett! Megértettem, hogy a Pokol egy része börtöncellákból áll. Tűzfészkek vannak, máshol pedig hatalmas tűz.
Ézsaiás 24:22 “És összegyűjtve összegyűjtetnek gödörbe, mint a foglyok, és bezáratnak tömlöcbe…”
Példabeszédek 7:27 “Sírba vivő út az ő háza, amely levisz a halálnak hajlékába.” Jónás 2:7 “…bezáródtak a föld závárjai felettem örökre!”
Egy cellában voltam, és négy lény volt ott velem. Akkor még nem tudtam, hogy ezek démonok voltak. Én úgy kerültem oda, mint egy bűnös ember, aki még nincs megmentve. Isten kivette elmémből, hogy én egy megtért keresztény vagyok. Nem értettem miért történt így, de visszafelé jövet az Úr azt is megmagyarázta nekem.
Ezek a lények óriásiak voltak, kb. 4 méter magasak. Az egyiknek teste tele volt pikkellyel, óriási állkapcsa volt hatalmas fogakkal. Kifelé álló karmai voltak, és mélyen ülő szemei. A másik egyáltalán nem úgy nézett ki mint az előző. Ennek hosszabbik karján végig borotvaéles uszonyai voltak és deformált lábai. Minden deformált és kitekert volt rajta. Az egyik karja hosszabb, másik rövidebb volt. Ronda, undorító kinézésű lény.
Egész idő alatt Istent szidták és átkozták. Én csodálkoztam azon, miért átkozzák Istent? Miért gyűlölik Istent ennyire?
Majd figyelmük rám irányult, és ugyanazt a gyűlöletet érezték irántam is, mint amit Isten iránt éreztek. Nem értettem miért gyűlölnek engem is, hiszen én nem tettem nekik semmit? De olyan gyűlölettel gyűlöltek engem, amit még soha nem tapasztaltam a Földön. Az ő gyűlöletük messze túl ment azon, ahogy egy ember gyűlölni képes. Teljességgel gyűlöltek, és én tudtam, hogy ezek ki vannak jelölve arra, hogy örökké kínozzanak engem. Volt még ott néhány dolog, és nem értettem, hogy honnan tudtam azokat? A Pokolban az érzékek jobban működnek! Érzékenyebbek vagyunk mint a fizikai testünkben. Érzékenyebbek a távolságra, és az időre.
A földön feküdtem a cellámban, és a testemben semmi erő nem volt. Csodálkoztam, miért van az, hogy alig tudok mozdulni, mi baj lehet velem? Egyáltalán nem érzékeltem erőt a testemben, tehetetlenül feküdtem a földön. Az egyik démon megragadott, felkapott, és odahajított a falhoz mint egy üvegpoharat. Ez mutatta, hogy milyen könnyű voltam, vagy hogy ő mennyire erős. Odavágott a falhoz. Minden csontom eltört, éreztem a fájdalmat. Elterültem a földön, és kegyelemért kiáltoztam, de ezekben a lényekben nincsen kegyelem, semmi kegyelem!
Az egyik felkapott, és a másik, penge éles uszonyaival letépte a húsomat. Csak letépte rólam, és egyáltalán nem törődött azzal, hogy ez a test Isten csodálatos alkotása. A gyűlölet irántam annyira erős volt!
Csodálkoztam, miért élek még, hogyan tudom átélni mindezeket? Nem értettem, miért nem vagyok halott? A húsom úgy lógott le rólam mint szalag darabok, de nem volt vér, mert a vérben élet van, és a Pokolban nincs élet!
Ézsaiás 14:9-10 “Alant a sír megindul te miattad megérkezésedkor, miattad felriasztja árnyait, a föld minden hatalmasit, felkölti székeikről a népek minden királyait. Mind megszólalnak, és ezt mondják néked: Erőtlenné lettél te is, miként mi; hozzánk hasonlatos levél!” Zsoltár 88:5 “Hasonlatossá lettem a sírba szállókhoz; olyan vagyok, mint az erejeveszett ember.”
Tudjuk, hogy a gonosznak milyen hatalmas ereje van! Az egyik Ige beszél arról, hogy egy démonokkal megszállott ember, akit láncokkal megkötöztek, képes volt bármilyen láncot szétszaggatni a démonok ereje által. Képtelenek voltak megláncolni őt, darabokra törte a láncokat és ez, csak egy démonokkal megszállott ember volt.
Márk 5:4 “Mert sokszor megkötözték őt békókkal és láncokkal, de ő a láncokat szétszaggatta, és a békókat összetörte, és senki sem tudta őt megfékezni.”
A Bibliából az derül ki, hogy ezek a démonok ezerszer erősebbek az embernél! Még ha a természetes erőm birtokában let-tem volna is, akkor sem tudtam volna megküzdeni velük. Én teljesen rá voltam utalva a kegyelmükre, de bennük nem volt kegyelem! A démonok uralják az embereket a Pokolban.
A démonok szaga és a Pokol szaga iszonyatos! Nem tudom leírni nektek! Az égett húshoz, vagy a szulfát szagához hasonlít. Olyan, mint egy nyitott szennycsatorna, rothadt hús, romlott tojás, savanyú tej együttesen, és mindezek ezerszeresen! Ha belélegzed, és bent tartod az orrodban olyan szörnyen mérgező, hogy a bűz meg tudna ölni ha testben volnál. Arra gondoltam, hogy tudom túlélni ezt a szörnyű bűzt? De újra hangsúlyozom, ott nem halhatsz meg, mindezt el kell viselned.
A kínzásokat, amiket átéltem megtalálhatók az 5. Mózes 32:22-24-ben. Mert tűz lobban fel haragomban és leég a Seol fenekéig. Megemészti a földet és gyümölcsét, és felgyújtja a hegyek alapjait. Veszedelmeket halmozok reájuk, nyilaimat mind rájuk fogyasztom. Éhségtől aszottan, láztól emésztetten és keserű dögvésztől – a vadak fogait is rájuk bocsátom, a porban csúszók mérgével együtt.
Sámuel 22:6 “A Pokol kötelei vettek körül, s a halál tőrei estek reám.” A következő Ige beszél ezekről a dolgokról:
Mikeás 3:2 “Ti, kik gyűlölitek a jót és kedvelitek a gonoszt! Akik levonszátok róluk bőrüket és csontjaikról az ő húsokat!” Ez történt a zsidó néppel a valóságban, de ez az, amit a démonok tesznek.

Kegyelemről

Zsoltár 36:6 “Uram, az égig ér a te kegyelmességed; a te hűséged a felhőkig! Csak a Mennyben van kegyelem! A kegyelem Istentől jön!”
A Sátán nem ismer semmiféle kegyelmet, ő teljesen ellene van annak. A Pokol egy kegyetlen, rettenetes, borzalmas hely, amit bírni kell.
Ki kell bírni mindezeket a dolgokat! Zsoltár 74:20 “Tekints a szövetségre; mert telve vannak e földnek rejtekhelyei zsaroló tanyákkal.”

Isten az embert a teremtés legmagasabb pontjára helyezte, és ezek a démonok a legalacsonyabb helyen vannak. Mi emberek keményen megdolgozunk az életben, hogy előre jussunk. Tanulunk, hogy jobb legyen nekünk, de ezeket a képességeket a Pokolban nem tudjuk használni, mert ott az embereket a démonok uralják. Ezeknek a lényeknek nincs értelmük, teljesen érzéketlenek. Egyedül a gyűlölet amihez értenek, úgy Isten, mint az emberek iránt. Ott ők uralják az életedet, és te nem tehetsz semmit ellenük.

A megaláztatásról is vannak Igék, amiket bírnod kell!

Ézsaiás 5:14-15 “Azért a sír kiszélesíti torkát és feltátja száját szertelen, és leszállnak abba népem főemberei, és zajongó sokasága, és minden örvendezői. És porba hajtatik a közember, és megaláztatik a főember, és a nagyok szemei megaláztatnak.”
Ezékiel 32:24 “Itt van Elám és egész sokasága az ő sírja körül, mindnyájan megölettek, kik fegyver miatt hulltak el, kik alászálltak körülmetéletlenül a mélységek országába, kik félelmére valának az élők földjének, és viselik gyalázatukat azok mellett, kik sírgödörbe szálltak.”

Sötétség van, és kiáltások hallatszanak a Pokolban.

Ahogy ott feküdtem a cellámban egyre sötétebb lett, majd teljesen elsötétült minden. Soha ezelőtt nem tapasztaltam ilyen sötétséget. Lent voltam mélyen egy barlangban, mélyebben mint az arizonai vasbányák. Olyan volt ez a sötétség, amit nem lehet elképzelni. Valahogy megpróbáltam kimászni. Sikerült, mert engedték. Emlékeztem hol van az ajtó, így arrafelé másztam. Éreztem merre kell mennem, így kerültem ki a cellából. Ahogy az egyik irányba néztem minden fekete volt, csak kiáltásokat hallottam. Emberek billiói sikoltoznak ezen a helyen! Tudtam, hogy billiók voltak ott, annyira hangos volt a kiáltozás. Ha ezelőtt hallottál valaha sikoltozást, el tudod képzelni ez mennyire idegtépő. De amikor billiók sikoltoznak, leírhatatlanul megviseli a tudatunkat. Egyszerűen elviselhetetlen! Befogod a füledet, mert annyira idegtépő, de nem tudsz elmenekülni előle! A félelem, ami rád tör elképzelhetetlen! Ott mindent a félelem ural! Isten jelenléte nincs azon a helyen, így el kell viselned a félelmet, kínzást és sötétséget. Nem látsz semmit, és azt sem látod, hogy mi közeledik feléd, vagy éppen támad rád.

Az Ige beszél nekünk erről a sötétségről

Zsoltár 88:7 “Mély sírba vetettél be engem, sötétségbe, örvények közé.”
Jelenések 16:10 “Az ötödik angyal is kitölté az ő poharát a fenevad királyi székére, és lőn az ő országa setét, és rágják vala az ő nyelvüket a kín miatt.”
Júdás 1:13 “Tengernek megvadult habjai, a magok rútságát tajtékozók, tévelygő csillagok, akiknek a sötétség homálya van fenntartva örökre.”
Van olyan sötétség, amit érzékelni lehet, ahogy meg van írva a 2Mózes 10:21-ben “És monda az Úr Mózesnek: Nyújtsd ki a te kezedet az ég felé, hogy legyen sötétség Egyiptom földén és pedig tapintható sötétség.” Igen, te a Pokolban tapintani tudod a sötétséget!

Félelem a Pokolban

A félelem, ami rám telepedett, iszonyatos volt! Ha láttál már rémfilmet, ahol a félelem nekiugrik a torkodnak és teljesen elborít, sokszorozd meg azt ezerszeresen, és ott ez az érzés tart fogva egész idő alatt!
Nekem van fogalmam a félelemről! Még nagyon fiatal voltam, amikor Floridában jártam szörfözni. Egy alkalommal egy cáparaj bekerített engem. Egy három és félméteres tigriscápa kettéharapta a szörfdeszkámat, majd meg-ragadott a lábamnál fogva és lehúzott a mélybe. A lábam az óriási cápa szájában volt. (Akkor nem voltam keresztyén, ez még előtte történt, mielőtt meg lettem volna mentve Jézus által.) De a cápa hirtelen elengedett.
Tudtam, hogy Isten nyitotta ki a cápa száját, de abban a pár percben a félelem rettenetes volt. Ha valaki látta a JAWS (Cápák) című filmet, az a félelem SEMMI sem volt ahhoz képest, amit én átéltem. Egy másik fiúnak, aki nem messze volt tőlem, a cápa letépte a lábát. A többiek kihúzták őt a partra, és vérrel volt teljesen elborítva. A fiú csak üvöltött, és nem volt lába!
Én tudom mi a félelem, de ez a félelem semmi nem volt ahhoz képest, amit a Pokolban éreztem! Az nem hasonlítható semmihez!

Vannak dolgok, amiket ki kell bírnunk a Pokolban

Ézsaiás 24:17-18-ban látjuk: “Rettegés, verem és tőr vár rád földnek lakója! És lesz, hogy aki fut a rettegésnek szavától, verembe esik, és a ki kijő a veremből, megfogatik a tőrben, mert az egek csatornái megnyílnak, és megrendülnek a föld oszlopai.”
Jób 18:14-ben az Ige beszél nekünk azokról a gonoszokról, akik ellene állnak az Úrnak. “Eltűnik sátorából az ő bátorsága, és a félelmek királyához folyamodik ő.”
A Sátán határozottan a félelmek királya! A Pokolban élettelen pusztaság van.
Egy idő után kijutottam a börtönből. Az egyik irányban lángoló tüzet láttam kb. 12-15 km.-re tőlem. Tudtam, hogy ennyi volt a távolság. A sötétség olyan sűrű volt, hogy felemésztett minden világosságot. A tűz körülbelül 5 kilométer széles volt. Izzón lángolt fölfelé a magasba, és ez elég fényt adott ahhoz, hogy egy kicsit beláthassam a tájat. Minden barna volt és élettelen. Sehol egy zöld levél, semmi jele az életnek, csak kövek, homok és feketeség. Egyáltalán nincs élet a pokolban! Furcsa egy olyan helyen lenni, ahol nincs élet.
5Mózes 29:23 “Kénkő és só égette ki egész földjét, be sem vethető, semmit nem terem, és semmi fű sem nevekedik rajta; olyan, mint Sodomának, Gomorának, Ádmának és Czeboimnak elsüllyesztett helye, amelyeket elsüllyesztett az Úr haragjában és búsulásában.”

Furcsa olyan helyen lenni, ahol nincs élet. Itt a Földön mi élvezzük a fákat, a friss levegőt, de ott halott minden!

Hőség a Pokolban

5Mózes 32:24 “Éhségtől aszottan, láztól emésztetten…”
Júdás 1:7 “Miképen Sodoma és Gomora és a körültök lévő városok is, a melyek azokhoz hasonlóan paráználkodtak, és más test után jártak, például vannak előttünk, örök tűznek büntetését szenvedvén.”
Zsoltár 11:6 “Hálókat hullat a gonoszokra; tűz, kénkő és égető szél az ő osztályrészük!”
A forróság rettenetes, nem lehet kibírni. Bármi, ami a Pokolban van, képes lenne megölni az embert, de bírni kell, mert nem tudsz meghalni! Nyugalmat akartam! Elmenekülni az üvöltések elől, megpihenni egy kicsit, el onnan, de soha nem szabadulhatsz ki onnét! Ézsaiás 48:22 “Nincs békesség, így szól az Úr, az istenteleneknek!”
Ézsaiás 57:21 “Nincs békesség, szól Istenem, a hitetleneknek!”

Szégyenkezés a Pokolban

Mezitelenül vagy a Pokolban, ez még egy dolog amit el kell viselned, a szégyent. Istennek a Pokolba is van betekintése, Ő oda is belát. Ezékiel 32:24 “Itt van Elám és egész sokasága az ő sírja körül, mindnyájan megölettek, kik fegyver miatt hulltak el, kik alászálltak körülmetéletlenül a mélységek országába, kik félelmére valának az élők földjének, és viselik gyalázatukat azok mellett, kik sírgödörbe szálltak.”
Jób 26:6 “Az alvilág mezítelen előtte, és eltakaratlan a holtak országa.”

A Pokolban szárazság van

Nincs víz, nincs széláramlat és semmiféle nedvesség a levegőben. Olyan nagy a szárazság, hogy a víznek egyetlen cseppje után is epekedsz, ahogy Jézus is beszélt erről: Lukács 16:23 “És a Pokolban felemelé az ő szemeit, kínokban lévén, és látá Ábrahámot távol, és Lázárt annak kebelében. És ő kiáltván, monda: Atyám Ábrahám! könyörülj rajtam, és bocsásd el Lázárt, hogy mártsa az ő ujjának hegyét vízbe, és hűsítse meg az én nyelvemet; mert gyötrettetem e lángban.”
Egyszerre csak az egyik démon megragadott, és visszadobott a cellába, és újra kezdte a kínzásokat, amikről részletesen nem szívesen beszélek. Nem akarom újra átélni a borzalmakat. Annyit mondhatok erről, hogy kezdték széttörni a koponyámat. Az egyik démon megragadott, és kezdte betörni a fejemet. Könyörögtem, üvöltöttem kegyelemért, de nincs kegyelem! Aztán a két démon megragadott a kezemnél és lábamnál fogva, ki akarták tépni a végtagjaimat. Úgy éreztem, ezt már nem bírom tovább elviselni!

A tűz torkolatánál

És ekkor hirtelen Valaki megragadott, és kihúzott engem a cellából. Az Úr volt az, de akkor ez még nem volt világos előttem, mert úgy voltam ott, mint egy meg nem mentett, bűnös ember. Amint már mondtam, én úgy kerültem oda, mintha még nem fogadtam volna el Urat személyes Megváltómnak.
Oda lettem helyezve a tűzhöz, amit korábban láttam. Ott álltam a tűz szélén úgy, hogy keresztül láttam a lángokon, és láthattam az emberek testét. Az emberek a tűzben kiáltoztak kegyelemért miközben égtek. Tudtam, hogy én nem akarok oda menni! A fájdalom, amit eddig átéltem elég volt, de a tűzlángok forrósága volt a legborzasztóbb! Ezek az emberek könyörögtek, hogy kijöhessenek onnan. Óriási lények állták körül a tűz torkolatát, és ahogy az emberek másztak fölfelé, hogy megpróbáljanak kijutni onnan, visszalökdösték őket, és nem engedték, hogy kijöjjenek. Gondoltam, ez a hely rettenetes. Ott a dolgok egyidőben történnek. Szomjas vagy, éhes vagy, félsz, és teljesen ki vagy merülve. Aludni sem tudsz a Pokolban. Kívánnál aludni éppen úgy mint most, de nem lehet.
Jelenések 14:11 “És az ő kínlódásuknak füstje felmegy örökkön örökké, és nem lesz nyugalmuk éjjel és nappal…”
A testünknek szüksége van alvásra. El tudod képzelni milyen lehet az, ha sohasem alhatsz?

A vízről

Zakariás 9:11 “…a szövetségnek véréért a te foglyaidat is kibocsátom a kútból, amelyben nincs víz.”
A Pokolban nincs semmi víz.
Tudtam, hogy a Pokol a Föld középpontjában van. A Föld átmérője 12.756 km. A félút 6.378 km. Én körülbelül közel 6.000 km mélyen voltam a Föld gyomrában.
4Mózes 16:32 “És megnyitá a Föld az ő száját, és elnyelé őket és az ő háznépeiket, és minden embert, a kik Kórééi valának, és minden jószágukat.”
Jelenleg még a Föld mélyében van a Pokol. Később a Pokol és a halál, a tűznek tavába lesznek vetve.
Jelenések 20:14-15 “A Pokol pedig és a halál vettetének a tűznek tavába. Ez a második halál, a tűznek tava. És ha valaki nem találtatott beírva az élet könyvében, a tűznek tavába vetteték.”
Ez az utolsó ítélet napja után lesz, amikor a bűneikben meghaltak kerülnek ítéletre, de a Pokol ma még itt van a Földünk belsejében.

A DÉMONOK

Ott voltam ennél a tűznél, és láttam a démonokat fölsorakozni a falaknál. Mindenféle méretű, formájú és fajtájú undorító démoni lényeket, amilyeneket csak el tudsz képzelni. Deformáltak, kicsik és nagyok. Voltak ott óriás pókok, körülbelül 2 méter magasak. Patkányok, kígyók, giliszták. A Biblia ír ezekről.
Ézsaiás 14:11 “Kevélységed és lantjaid zengése a sírba szállt, fekvő ágyad férgek, és takaró lepled pondrók!”
Ezek a különböző abnormális kinézésű élőlények oda voltak láncolva a falakhoz. Csodálkoztam, miért vannak ezek odaláncolva a falakhoz? Nem értettem, de az Írásban ezt is megtaláljuk:
Júdás 1:6 “És az angyalokat is, akik nem tartották meg fejedelemségüket, hanem elhagyták az ő lakóhelyüket, a nagy nap ítéletére örök bilincseken, sötétségben tartotta.”
Talán ezeket láttam ott, nem tudom? Örültem, hogy oda vannak láncolva, mert nem akartam, hogy megragadjanak engem. Ezek mind szenvedélyesen gyűlöltek. Érthetetlen volt számomra, hogy ezek nem csupán élőlények voltak, de hatalmas gyűlölettel voltak az emberek iránt!
Akkor egy alagútban felfelé kezdtem haladni, és elhagytam a lángokat. Hamarosan egyre sötétebb lett, de azért láttam a démonokat a falak mellett, szörnyű erejük volt. Azt gondoltam, ki tudna harcolni ezekkel a lényekkel? Senki sem tudna megküzdeni velük! A félelem elképesztő volt, egyszerűen már nem bírtam elviselni!

Nincs semmi reménység

A legrosszabb dolog a Pokolban az összes kínzások mellett, hogy megértettem azt, hogy az emberek élete megy tovább itt a Földön, és fogalmuk sincs arról, hogy létezik egy ilyen világ a föld alatt! Nem is gondolják, hogy egy valóságos világ van alattuk itt lent, és emberek billiói szenvednek, könyörögnek, hogy egy kis esélyük lehessen kijutni innen. De ők már soha többé nem kaphatnak lehetőséget arra! Majd beleőrülnek abba a tudatba, hogy életük során lett volna lehetőségük megtérni, és elfogadni Jézust, de ők visszautasították Őt, és ezért örökre itt ragadtak. Semmi esélyük a szabadulásra. Megértettem, hogy ez egy szörnyű örökkévalóság. Most már tudom, hogy mi az örökkévalóság! Itt a földön mi nem értjük ezt teljesen, de ott lent én megértettem. Tudtam, hogy ott kellene lennem örökké, és nem lenne szabadulás. A feleségemre gondoltam, aki soha többé nem lehet már az enyém! Mindig mondtam neki, ha bármi szörnyűség választana is el minket egymástól, földrengés vagy más katasztrófa, én utána mennék, megkeresném, visszahoznám, de innen, soha nem tudnám őt visszahozni! Soha többé nem láthatnám őt! Sejtelme sem lenne arról, hogy én hol vagyok, és soha nem beszélhetnénk egymással.
Meg kell hogy értsd, hogy te soha többé nem jöhetsz ki onnan! A Földön még van remény! Még a koncentrációs táborokban is volt remény valahogy kijutni, ha másként nem, a halálon át, de mi emberek itt a földön még soha nem tapasztaltunk ilyen reményvesztettséget, mint ami a Pokolban van!
Ézsaiás 38:18 Mert nem a sír dicsőít Téged, és nem a halál magasztal Téged, hűségedre nem a sírverembe szállók várnak!
Ott lent nincs semmi remény!

És megjelenik Jézus….

Felfelé haladtam az alagútban, borzasztó félelmek, és reménytelenség között. Féltem a démonoktól. De akkor hirtelen, egy szempillantás alatt ott volt Jézus! Dicsőség Istennek! Jézus volt ott!
Csodálatos fényesség töltötte be a helyet! Csak körvonalakat láttam, egy ember körvonalait. Nem láthattam az arcát, annyira fénylett. Csak belenéztem ebbe a fénybe, és láttam Őt! A térdeimre rogytam.
Jelenések 1:16-17 “… és az ő orcája, mint a nap a mikor fénylik az ő erejében. Mikor pedig láttam őt, leesém az ő lábaihoz, mint egy holt.”
Ez pont így történt velem is. Nem tudtam semmi mást, csak imádni Őt! Nagyon hálás voltam! Egy perccel korábban ott voltam örökre elveszve, és most hirtelen kijutottam erről a helyről, és mindez azért, mert én már korábban ismertem az Úr Jézust! Azok az emberek akik ott voltak, nem jöhetnek ki onnan, de én kijöhettem, mert én már meg voltam mentve, mivel én már átadtam életemet Jézusnak, az Övé voltam!
Tudtam és megértettem, hogy semmi más út nincsen arra, hogy elkerülhessük azt a szörnyű helyet, egyedül csak az Úr Jézus Krisztus! Ő az egyetlen Út, aki által megmenekülhetünk!

János 14:6 “Monda néki Jézus: Én vagyok az út, az igazság és az élet, senki sem mehet az Atyához, hanem ha én általam.”

Elképzelheted, hogy millió kérdés volt bennem, de amikor ott vagy az Ő jelenlétében csak imádni tudod Őt, és áldod az Ő szent nevét és hálás vagy azért, amitől megmentett téged! Amikor már valahogy meg tudtam fogalmazni gondolataimat, és kérdést akartam feltenni az Úrnak, Ő már válaszolt is.
A kérdésem ez volt: – Uram miért küldtél engem erre a szörnyű helyre?
Ő így válaszolt:

MERT AZ EMBEREK NEM HISZIK,
HOGY LÉTEZIK EZ A HELY!
MÉG AZOK KÖZÜL SEM HISZIK SOKAN, AKIK AZ ENYÉIM!

Megdöbbenten hallgattam a választ. Azt gondoltam minden keresztyén hisz a Pokol létezésében. De nem mindenki hisz a szószerinti égő Pokolban. Kérdeztem:
- Uram miért pont engem választottál ki? – de erre nem válaszolt.
Fogalmam sincs miért pont engem küldött oda? Engem, aki a legjobban viszolygok az ilyen dolgoktól. Én és a feleségem utáljuk még az ilyen fajta filmeket is, utáljuk mindazt ami rossz! A nyarat sem szeretem, a kisebb hőséget. Ott lent minden szennyes, rendetlen, kaotikus, és undorító, és én azt szeretem, ha minden rendben van és kiváló. De Jézus nem válaszolta meg ezeket a kérdéseket.
Annyit mondott: Mondd el nekik én útálom ezt a helyet. Nem az én akaratom, hogy egyetlen teremtményem is oda kerüljön, egy sem! Nem az embernek készítettem ezt a helyet! Ez a hely az Ördögnek és az ő angyalainak készült! Neked vissza kell menned, és el kell mondanod nekik! Adtam neked szájat, menj, és mondd el nekik!

Azt gondoltam: – Uram, úgysem fognak hinni nekem, azt fogják gondolni, hogy megőrültem vagy csak egy rémálom volt.
- Az Úr azt válaszolta: Az nem a te munkád hogy elhitesd velük, ez a Szent Szellem munkája, te csak menj és mondd el nekik.
- Belül ezt éreztem: – Igen Uram! Természetes, hogy megyek, és elmondom nekik!
- Te sem aggodalmaskodhatsz és nem félhetsz attól, hogy emberek mit fognak gondolni rólad. Neked menni kell, és megtenni amit az Úr mondott, és a többit rábízni az Úrra. Ámen?
Majd azt kérdeztem: – miért gyűlölnek ezek a lények engem ennyire?
- Mert te az én képmásomra lettél teremtve, és ők engem gyűlölnek!
A Sátán nem tud semmit tenni Isten ellen, nem tudja Istent bántani, de tudja bántani az Ő teremtményeit. Ezért utálja a Sátán az embert. Megtéveszti az embereket, hogy a Pokolra vigye őket. Ezért küld rájuk fertőző betegségeket, és minden mást is, amit csak megtehet, hogy bántsa Isten teremtményeit.

Az Isten békessége

Majd az Úr elárasztott engem az Ő gondolataival. Megengedte, hogy megérintsem szívének egy részét, hogy megláthassam mennyire szereti az embert!
Hihetetlen, lélegzetelállító volt, szinte alig bírtam elviselni! A szeretetet, ami Jézusban van az ember iránt, nem tudod elhordozni ebben a testben!
Gondold el, mennyire szeretjük mi feleségeinket, és gyermekeinket? Nos, ez a szeretet nem hasonlítható össze azzal, amit Isten érez irántunk, emberek iránt. Az Ő szeretete határtalanul nagyobb, mint a miénk! Pont olyan, ahogy az Igében látjuk:
Efézus 3:19 “És megismerjétek a Krisztusnak minden ismeretet felül haladó szeretetét…”

Felfoghatatlan mennyire szereti az embert! Képes lett volna meghalni csak egy emberért is, hogy ne kerüljön arra a helyre egy sem közülünk! Mennyi fájdalmat okoz neki, ha teremtményei közül egynek is oda kell jutnia. Sír, ahogy lát egy embert oda menni. Sajnáltam az Urat! Én éreztem az Ő szívét, mert megengedte, hogy átérezzem, mennyi szomorúság volt benne teremtményeiért, azokért, akik oda jutnak.
Én azt gondoltam, – mikor visszamegyek, az utolsó leheletemig bizonyságot fogok tenni, és elmondom a világnak, hogy mennyire jó az Úr Jézus!
Nekünk bitokunkban van a Szentírás, az örömhír, ami egy jó hír az ISTENTŐL, ÉS EZT EL KELL MONDANUNK! Az emberek, és a világ nem ismeri, hirdetve kell hogy legyen! Meg kell osztani ismeretünket mindenkivel!
Az embereknek csak minimális ismeretük van ezen a területen. Isten elvárja el tőlünk, hívő gyermekeitől, hogy mindenkinek hirdessük, hogy Ő milyen jó, és mennyire gyűlöli ezt a helyet, a Poklot!
Még azt mondta
- Mondd meg nekik, nagyon, nagyon hamar jövök!
És még egyszer mondta
MONDD MEG NEKIK, HOGY NAGYON, NAGYON HAMAR JÖVÖK!
Most azt gondolom, miért is nem kérdeztem mire gondol, mennyire hamar?…
Hát ez az, ahogy mi emberek gondolkodunk. Akkor én nem kérdeztem. Ilyenkor te sem kérdeznél ilyeneket, csak imádni akarnád Őt, mert elborít téged a jelenléte, és az Ő békessége. Isten jelenlétében lenni szinte megmagyarázhatatlanul csodálatos! Voltam már többször az Úr jelenlétében, de nem lehet ezt összehasonlítani azzal a szeretettel és isteni békességgel, mint amikor közvetlenül mellette vagy.
Aztán, ahogy felnéztem, újra láttam a démonokat a falnál. Nagyon vadak voltak, és most mégis úgy néztek csak ki, mint hangyák a falon. Isten hatalma mellett eltörpültek! Azok valóban nagyok voltak, de az Isten teremtő hatalma mellett, csak úgy néztek ki, mint hangyák a falon. Egyszerűen nem tudtam túljutni ezen. Azt gondoltam: – Uram, ezek csak olyanok mint a hangyák! – Az Úr azt mondta:
- Neked csak meg kell kötözni őket, és elűzni az én nevemben! – Gondoltam: – Ó, hát ez az a hatalom amit Isten az Ő Gyülekezetének adott! – Ezek annyira veszedelmesek, hogy Jézus nélkül nincs esélyünk harcolni ellenük, de ha az Úrral vagyunk, ők semmivé törpülnek.
Elhagytuk a Poklot: Ahogy elhagytuk a Poklot, felfelé haladtunk tovább, de még mindig az alagútban voltunk. Nemsokára, már nem láttam ebből semmit, de mintha egy hatalmas forgószélben lettünk volna. Egyre mentünk fölfelé, hogy kijussunk belőle. Mikor a tetőre értünk, és ez nagyon magasan volt, csodálatos volt visszanézni a Földre. Tudom, hogy Isten adta meg ezt nekem, hogy láthassam fölülről. Ő ismeri az én szívemet, és tudta, hogy gyermekkorom óta látni szerettem volna a Földet, hogy néz ki az űrből. Nagyon vágytam erre, és megadta. Vágytam látni a Földet, ahogy csak lóg a semmiben, ahogyan a Biblia is említést tesz erről.
Jób 26:7 “Ő terjeszti ki északot az üresség fölé és függeszti föl a földet a semmiség fölé.” Ahogy ezt látod, arra gondolsz: – Mi tartja a Földet, és mitől forog olyan tökéletes pontossággal? Minden Isten uralma alatt van!
Az Isteni erő átjárt engem! Milyen nagy a hatalma, és minden egyes dolog az Ő kezében van! Egy hajszálunk sem hull ki az Ő tudta nélkül. Egy madár sem esik le az Ő tudta nélkül. Ezek a gondolatok futottak keresztül rajtam. Elképesztett Istennek ez a mérhetetlen hatalma!
Az Ézsaiás 40:22-ben olvassuk: “Ki ül a föld kereksége fölött, a melynek lakói mint sáskák előtte, ki az egeket kiterjeszti mint egy kárpitot, és kifeszíti, mint a sátort, lakásra.” Ahogy jöttünk vissza, elhagytuk a Föld védőburkát. Tudtam, hogy keresztül jöttünk a földet körülvevő védőrétegen. Nem akartam, hogy elhagyjon az Úr! Csak Vele akartam lenni!
Kalifornián jöttünk keresztül nagy gyorsasággal, és megérkeztünk a házunkhoz. Ahogy lenéztem, átláttam a háztetőn, és láttam magamat feküdni a földön. Nagyon megrázott engem, ahogy láttam a saját testemet a földön heverni.
Azt gondoltam:
- Az nem lehetek én, hiszen én itt vagyok! -
Tudod, mi nem látunk kettőt önmagunkból. De én láttam magamat ott feküdni, és gondoltam, hogy valójában az nem is én vagyok! Pál apostol úgy írja le, hogy mi csak egy sátorban lakunk.
2Kor 5:1 “Mert tudjuk, hogy ha e mi földi sátorházunk elbomol, épületünk van Istentől, nem kézzel csinált, örökké való házunk a Mennyben.”
Ez a földi test csak egy sátor, ez semmi, ez mulandó! A másik az igazi, az örökkévaló! És ez az az élet amiért mi annyit aggódunk?! Ahogy ezt felismertem, sokkoló hatással volt rám. Jakab apostol párához hasonlítja földi életünket:
Jakab 4:14 “Akik nem tudjátok mit hoz a holnap: mert micsoda a ti életetek? Bizony pára az, a mely rövid ideig látszik, azután pedig eltűnik.”
Életünk ezen a Földön valóban nem más, csak mint a pára. Milyen rövid ideig vagyunk ebben a testben, száz év, vagy kevesebb? – és elmúlik, mint a pára.
Arra gondoltam, nekünk Istenért kellene élnünk! Amit itt érte teszünk, az fog számítani az örökkévalóságban! Bizonyságot kell tennünk. Ki kell jönnünk a mi kis világunkból, hogy mentsük az elveszetteket! Nem szabadna aggódnunk kis apróságok miatt, amikkel mi mind meg vagyunk kötözve. El kell tudnunk szakadni ezektől, és hirdetnünk kell az Igét, mert az idő hamar lejár! Ahogy láttam a testemet ott feküdni, olyan volt, mintha egy autóból szállnál ki és visszanéznél. Az nem te vagy, az autód csak körülvesz téged. Az egész így tűnt nekem. Aztán megint arra gondoltam:
- Uram ne hagyj el! Veled akarok maradni még egy kicsit! – de Ő elment!
A testem fölé értem. Valami visszatuszkolt a testembe. Olyan volt, mintha az orromba vagy a számba visszaszívtak volna. Ahogy Ő elment, minden félelem, kínzás és borzalom emléke újra visszajött a tudatomba!

Az 1János 4:18-ban olvassuk, hogy
“- A szeretetben nincsen félelem,
sőt a teljes szeretet kiűzi a félelmet…”
Míg Jézus velem volt, maga a Teljes Szeretet volt velem, de mikor Ő elment, hirtelen a Pokol összes félelme és borzalma elfoglalta a tudatomat. Úgy éreztem nem bírom ki! Ordítottam, agóniába estem! Nem tudok ezzel élni! Tudtam, hogy ez a test, nem tudja elbírni ezt a nyomást, mert a testünk nem olyan erős.
Ezért így imádkoztam:
- Uram, vedd ki tudatomból a félelemet! -
Egy ilyen traumát orvosi kezeléssel is lehet gyógyítani, de köszönöm Istennek, Ő kivette a tudatomból, és ez egy csodálatos dolog volt!
Ezután, még sok minden történt, de most nincs idő elmondani. Ha volna ma itt valaki, aki még nem ismeri Urat, kérdezze meg magától?
Hiszek én ennek az embernek, hogy mindez igaz? Ami ennél sokkal fontosabb számodra az, hogy mit jelent ki Isten Igéje a Pokolról! Isten Igéjének higyjél! Akarsz venni egy kockázatot, és azt mondani:
Nem, én nem hiszem el! Nem hiszem, hogy ez igaz! – Akkor el kell dobnod Isten Szavát magadtól, és mindent, amit üzenni próbált neked!
Kész vagy ilyen kockázatot vállalni az egész örökkévalóságra nézve? Ez elég őrülségnek hangzik nekem. Te nem engedheted meg, hogy az Ördög megtéveszen, és megszerezzen magának! Ő csak nevetni fog rajtad, hogy itt a földön volt lehetőséged elfogadni az Urat, de te visszautasítottad Őt! Ha te egyszer ott vagy, onnét már nincs visszaút! El vagy veszve örökre! Lehet, hogy azt mondod magadban: – Én elég jó vagyok, nem érdemlem azt a helyet. -És lehet, hogy tényleg jó vagy másokhoz képest. De nekünk Isten szabályaihoz kell hasonlítani magunkat! Az Ő szabályai sokkal magasabbak mint a miénk! Ő azt mondja Igéjében, ha te egész életedben egyszer, csak egyetlen egyszer is hazudtál, akkor egy hazug vagy. Ha életedben egyszer is loptál csak egy gémkapcsot, vagy pár percet a főnöködtől, vagy akármit mást, akkor tolvaj vagy. Ha te ok nélkül mérges voltál valakire, ha nem bocsátottál meg valakinek, aki megbántott téged, ha más nők után vágyakoztál a feleségeden kívül, ha csak egyszer is tetted ezeket, az bűnössé tesz téged, és nem tudsz a Mennybe menni!
Láthatod, hogy mi mindannyian hiányban vagyunk!
Mi mindannyian vétkeztünk, és a mi saját jó cselekedeteink által nem mehetünk a Mennybe.
Titus 3:5-ben látjuk: “Nem az igazságnak cselekedeteiből, amelyeket mi cselekedtünk, hanem az ő irgalmasságából tartott meg minket…”
Szükséges tehát, hogy mi Istenhez szabjuk magunkat. Az Ő mércéje sokkal magasabb mint a miénk. Ezért nekünk mindannyiunknak egy Megmentőre van szükségünk! Mi nem tudunk oda jutni magunktól, de Isten egy ingyen Ajándékot készített számunkra! János 14:6 “Monda néki Jézus: Én vagyok az út, az igazság és az élet; senki sem mehet az Atyához, hanemha én általam.”
Jézus az egyetlen kivezető út innét! Most, aki még nem ismeri az Úr Jézust, valaki, aki még nem bánta meg igazán bűneit, aki még nem kérte Őt, hogy jöjjön szívébe Jézus mint személyes Megváltója, Megmentője, és soha nem jutott el arra a pontra, hogy hangosan kimondja, hogy Jézus legyen életének Ura, nincs megmentve, de el akarja mondani a megtérők imáját, van rá lehetőség! Egyikünk sem tudja, hogy mennyi ideje van ezen a Földön! Szükséges a megtérés!
A Biblia világosan írja, hogy mindannyian bűnösök vagyunk, de aki segítségül hívja az Úr nevét, az meg tartatik. Jézus azt mondta, ha valaki megvallja Őt nyilvánosan az emberek előtt, akkor Ő is megvallja azt az Atya előtt. De ha valaki megtagadja Őt az emberek előtt, Ő is megtagadja azt az Atya előtt. – Ha még soha nem vallottad meg Jézus Krisztust, mint Megváltódat, vagy ha nem vagy teljesen biztos benne, hogy a Mennyország a te örökkévaló otthonod, akkor szíved mélyéből mondd el a következő imát, vagy ehhez hasonlót, és Isten meg fogja menteni a lelkedet, és hamarosan ad majd lehetőséget arra is, hogy ezt a döntésedet nyilvánosságra hozzad.

Imádkozz velünk!

Istenem! Te vagy az én Teremtőm! Én bűnös ember vagyok. Bűnöztem sok mindenben tudva, és tudatlanul. Te ismered minden bűnömet és hiányosságomat. (Itt sorold fel Istennek egyenként bűneidet amiről tudomásod van, és őszintén, töredelmes szívvel kérj értük bocsánatot).
Úr Jézus, én hiszek Benned! Te vagy az Isten örökkévaló, és egyszülött Fia. Te vagy az Isten Báránya, aki elveszed a világ bűneit, aki elveszed az én bűneimet is. Hiszem, hogy meghaltál a kereszten. Kiontottad a Te ártatlan véredet bűnös lelkemért. Hiszem, hogy eltemettek, de feltámadtál a harmadik napon és Te élsz mindörökké!
Én mostantól fogva Uramnak, és Megváltómnak nevezlek Téged. Neked adom az életemet. Szeretni foglak, és szolgálni foglak életem minden napján. Hozzád tartozom! Átadom minden tervemet, minden álmomat, egész valómat Neked. A Te akaratod legyen meg mindenben mostantól fogva élemben.
És most hiszem, hogy elfogadtál engem, és teljes szívemből hiszem, hogy a Te érdemed által meg vagyok mentve! Nem az én jó cselekedeteimért, hanem a Te váltságodba vetett hitemért, és a Benned való bizalmam által.
Kérlek most bocsátsd ki rám Szent Szellemedet, aki segíteni, tanítani, vezetni, tanácsolni és őrizni fog minden napon, amíg haza nem hívsz a Mennybe, hogy ott örökké Veled legyek!
Jézus Krisztus nevében imádkoztam ezt Atyám. Ámen!

“Legyetek tehát Isten követői, mint szeretett gyermekei, és éljetek szeretetben, ahogyan a Krisztus is szeretett minket, és önmagát adta értünk “áldozati ajándékul, az Istennek kedves illatként.” (Ef 5:1)

Bizonyságtétel rövidített magyar változata.
A Toronto, Scarlett Rd.-i Gyülekezetben elmondta Sutus József.

Egy megrázó bizonyságtételt szeretnék elmondani egy amerikai testvérünkről, akit Bill Wiese-nek hívnak. Az ő beszédéből fogok majd idézni egy részletet, melyben bizonyságot tesz arról a 23 iszonyatos percről, amit a Pokolban töltött.
Mielőtt rátérnék erre, néhány gondolatot szeretnék megosztani veletek testvérünkről, Bill Wieseről. Bill és felesége Annette, már régóta az Úr gyermekei, akik komoly munkát végeznek az Isten szolgálatában. Bill 16 éves korában fogadta el az Úr Jézust, és 32 éve az Úr gyermeke. 10 évig volt tagja egy kaliforniai gyülekezetnek, majd az elmúlt 15 évben az “Eagles Nest” nevű, szintén kaliforniai gyülekezetben, vezetőségi beosztásban vitte feleségével együtt a feladatokat, amiket Isten reá bízott.
Amit testvérünk 1998 november 23-án átélt, nagyon megrázó esemény, ami egyben
RENDKÍVÜLI ÜZENETET TARTALMAZ SZÁMUNKRA!

Bill Wiese az átélése után következő hét évet a Biblia tanulmányozásával töltötte, és kutatásai alapján bebizonyította, hogy az átélt dolgok minden egyes részlete a Bibliában megtalálható, és megegyezik az ott leírtakkal.
Most pedig részlet Bill testvér bizonyságtételéből:
Először is talán mindenkiben az a kérdés merül fel egy ilyen dolog hallatára, hogy honnan vagyok olyan biztos abban, hogy ez nem csak egy rossz álom volt? Szeretnék egy dolgot kihangsúlyozni. Kívül kerültem a testemen!
Hogy ilyen dolog lehetséges egy bibliai példa bizonyítja, melyben Pál apostol írja le az ő átélését: (2Kor 12:2) “Ismerek egy embert a Krisztusban, aki tizennégy évvel ezelőtt – hogy testben-e vagy testen kívül-e, nem tudom, csak az Isten tudja -, elragadtatott a paradicsomba”
Amikor visszatértem arról a szörnyű helyről, láttam saját testemet a földön feküdni. Biztos vagyok benne, hogy ez egy testen kívüli élmény volt, és Isten megrettentett engem ezen az élményen keresztül. (Jób 7:14) “Akkor álmokkal rettentesz meg engem és látásokkal háborítasz meg engem…”

Körülbelül egy évbe telt, hogy meg tudjak nyugodni ennek a szörnyűségnek a hatásától, és visszatérjek normális állapotomba. Az átélt trauma és félelem, amiben részem volt, megváltoztatta az egész látószögemet arról, hogy miként tegyünk bizonyságot másoknak, és hogy mennyire hálásak lehetünk Istennek, amiért lehetőséget nyújt arra, hogy megmeneküljünk ettől a borzalomtól!
A feleségem elmondta, amit akkor tapasztalt, mikor meglátott engem a nappaliban a földön feküdni. Én nem emlékszem erre a részre. Anita éjjel 3 óra 23 perckor ébredt fel, és észrevette, hogy nem vagyok mellette. Ordítást hallott a nappaliból. Olyan állapotban talált meg, ami teljesen szokatlan és rendkívüli volt az én egyébként nyugodt, kiegyensúlyozott természetemhez. Furcsa pozícióban feküdtem, fejemet a két kezembe fogtam, és üvöltöttem. Feleségem nem tudta mit csináljon! Azt gondolta szívrohamom van. Elkezdett imádkozni értem, én pedig csak ezt ordítottam:
- Kérd az Urat, vegye ki elmémből ezt a dolgot! Az Úr a Pokolba vitt, és úgy érzem a testem haldoklik, nem bírom tovább! -
Ő folytatta az imádkozást és kb. 10-20 perc elteltével kezdtem lenyugodni. Anita elmondta, hogy teljes traumába kerültem, mint egy olyan ember, aki a vietnami háború borzalmait újra átéli, vagy valami szörnyű baleset után sokkos állapotba kerül. Ez nem olyan volt, mint amikor valaki csak egy rossz álomból ébred fel! – mondta.

Ezután a megtapasztalás után kezdtem kutatni a Bibliában, hogy volt-e már valamikor, valaki, aki megtapasztalta a Poklot. Olyan verseket találtam, ami megegyezett a saját átélésemmel. Több mint 400 vers szól olyan dolgokról, amit éreztem, hallottam, és láttam a Pokolban. Benne van a Bibliában! Minden, ami megtörtént velem, ott meg van írva!

Jónás is átélte a Poklot, ami így van leírva: (Jónás 2:3,7) “És mondá: Nyomorúságomban az Úrhoz kiálték és meghallgata engem; a Seol (Pokol) torkából sikolték, és meghallád az én szómat. – A hegyek alapjáig süllyedtem alá; bezáródtak a föld závárjai felettem örökre!” Tizennégy másik olyan személyre is találtam, akik ugyancsak megtapasztalták a Poklot. Ezek legtöbben átélték a klinikai halált, és kórházban hozták vissza őket az életbe. Azon a bizonyos estén feleségemmel együtt egy imaösszejövetelen vettünk részt, majd hazamentünk, és lefeküdtünk aludni.
Körülbelül éjjel három órakor kezdődött az átélésem. Nem értettem, hogyan kerültem oda egész addig, amíg vissza nem jöttem, az Úr akkor magyarázta el nekem.
Be voltam dobva egy börtöncellába. Nagy durva kőből voltak a falak, és rácsok az ajtón. Akkor még nem tudtam hol vagyok, csak annyit tudtam, hogy elviselhetetlen forróságot érzek. Csodálkoztam, hogy bírom ezt ki? Úgy éreztem, hogy elolvadok! Egy kis ideig fény volt a helységben, gondolom Isten jelenléte volt ott, hogy jobban láthassam a környezetet, majd egy perc múlva minden elsötétedett! Megértettem, hogy a Pokol egy része börtöncellákból áll. Tűzfészkek vannak, máshol pedig hatalmas tűz.
Ézsaiás 24:22 “És összegyűjtve összegyűjtetnek gödörbe, mint a foglyok, és bezáratnak tömlöcbe…”
Példabeszédek 7:27 “Sírba vivő út az ő háza, amely levisz a halálnak hajlékába.” Jónás 2:7 “…bezáródtak a föld závárjai felettem örökre!”
Egy cellában voltam, és négy lény volt ott velem. Akkor még nem tudtam, hogy ezek démonok voltak. Én úgy kerültem oda, mint egy bűnös ember, aki még nincs megmentve. Isten kivette elmémből, hogy én egy megtért keresztény vagyok. Nem értettem miért történt így, de visszafelé jövet az Úr azt is megmagyarázta nekem.
Ezek a lények óriásiak voltak, kb. 4 méter magasak. Az egyiknek teste tele volt pikkellyel, óriási állkapcsa volt hatalmas fogakkal. Kifelé álló karmai voltak, és mélyen ülő szemei. A másik egyáltalán nem úgy nézett ki mint az előző. Ennek hosszabbik karján végig borotvaéles uszonyai voltak és deformált lábai. Minden deformált és kitekert volt rajta. Az egyik karja hosszabb, másik rövidebb volt. Ronda, undorító kinézésű lény.
Egész idő alatt Istent szidták és átkozták. Én csodálkoztam azon, miért átkozzák Istent? Miért gyűlölik Istent ennyire?
Majd figyelmük rám irányult, és ugyanazt a gyűlöletet érezték irántam is, mint amit Isten iránt éreztek. Nem értettem miért gyűlölnek engem is, hiszen én nem tettem nekik semmit? De olyan gyűlölettel gyűlöltek engem, amit még soha nem tapasztaltam a Földön. Az ő gyűlöletük messze túl ment azon, ahogy egy ember gyűlölni képes. Teljességgel gyűlöltek, és én tudtam, hogy ezek ki vannak jelölve arra, hogy örökké kínozzanak engem. Volt még ott néhány dolog, és nem értettem, hogy honnan tudtam azokat? A Pokolban az érzékek jobban működnek! Érzékenyebbek vagyunk mint a fizikai testünkben. Érzékenyebbek a távolságra, és az időre.
A földön feküdtem a cellámban, és a testemben semmi erő nem volt. Csodálkoztam, miért van az, hogy alig tudok mozdulni, mi baj lehet velem? Egyáltalán nem érzékeltem erőt a testemben, tehetetlenül feküdtem a földön. Az egyik démon megragadott, felkapott, és odahajított a falhoz mint egy üvegpoharat. Ez mutatta, hogy milyen könnyű voltam, vagy hogy ő mennyire erős. Odavágott a falhoz. Minden csontom eltört, éreztem a fájdalmat. Elterültem a földön, és kegyelemért kiáltoztam, de ezekben a lényekben nincsen kegyelem, semmi kegyelem!
Az egyik felkapott, és a másik, penge éles uszonyaival letépte a húsomat. Csak letépte rólam, és egyáltalán nem törődött azzal, hogy ez a test Isten csodálatos alkotása. A gyűlölet irántam annyira erős volt!
Csodálkoztam, miért élek még, hogyan tudom átélni mindezeket? Nem értettem, miért nem vagyok halott? A húsom úgy lógott le rólam mint szalag darabok, de nem volt vér, mert a vérben élet van, és a Pokolban nincs élet!
Ézsaiás 14:9-10 “Alant a sír megindul te miattad megérkezésedkor, miattad felriasztja árnyait, a föld minden hatalmasit, felkölti székeikről a népek minden királyait. Mind megszólalnak, és ezt mondják néked: Erőtlenné lettél te is, miként mi; hozzánk hasonlatos levél!” Zsoltár 88:5 “Hasonlatossá lettem a sírba szállókhoz; olyan vagyok, mint az erejeveszett ember.”
Tudjuk, hogy a gonosznak milyen hatalmas ereje van! Az egyik Ige beszél arról, hogy egy démonokkal megszállott ember, akit láncokkal megkötöztek, képes volt bármilyen láncot szétszaggatni a démonok ereje által. Képtelenek voltak megláncolni őt, darabokra törte a láncokat és ez, csak egy démonokkal megszállott ember volt.
Márk 5:4 “Mert sokszor megkötözték őt békókkal és láncokkal, de ő a láncokat szétszaggatta, és a békókat összetörte, és senki sem tudta őt megfékezni.”
A Bibliából az derül ki, hogy ezek a démonok ezerszer erősebbek az embernél! Még ha a természetes erőm birtokában let-tem volna is, akkor sem tudtam volna megküzdeni velük. Én teljesen rá voltam utalva a kegyelmükre, de bennük nem volt kegyelem! A démonok uralják az embereket a Pokolban.
A démonok szaga és a Pokol szaga iszonyatos! Nem tudom leírni nektek! Az égett húshoz, vagy a szulfát szagához hasonlít. Olyan, mint egy nyitott szennycsatorna, rothadt hús, romlott tojás, savanyú tej együttesen, és mindezek ezerszeresen! Ha belélegzed, és bent tartod az orrodban olyan szörnyen mérgező, hogy a bűz meg tudna ölni ha testben volnál. Arra gondoltam, hogy tudom túlélni ezt a szörnyű bűzt? De újra hangsúlyozom, ott nem halhatsz meg, mindezt el kell viselned.
A kínzásokat, amiket átéltem megtalálhatók az 5. Mózes 32:22-24-ben. Mert tűz lobban fel haragomban és leég a Seol fenekéig. Megemészti a földet és gyümölcsét, és felgyújtja a hegyek alapjait. Veszedelmeket halmozok reájuk, nyilaimat mind rájuk fogyasztom. Éhségtől aszottan, láztól emésztetten és keserű dögvésztől – a vadak fogait is rájuk bocsátom, a porban csúszók mérgével együtt.
Sámuel 22:6 “A Pokol kötelei vettek körül, s a halál tőrei estek reám.” A következő Ige beszél ezekről a dolgokról:
Mikeás 3:2 “Ti, kik gyűlölitek a jót és kedvelitek a gonoszt! Akik levonszátok róluk bőrüket és csontjaikról az ő húsokat!” Ez történt a zsidó néppel a valóságban, de ez az, amit a démonok tesznek.

Kegyelemről

Zsoltár 36:6 “Uram, az égig ér a te kegyelmességed; a te hűséged a felhőkig! Csak a Mennyben van kegyelem! A kegyelem Istentől jön!”
A Sátán nem ismer semmiféle kegyelmet, ő teljesen ellene van annak. A Pokol egy kegyetlen, rettenetes, borzalmas hely, amit bírni kell.
Ki kell bírni mindezeket a dolgokat! Zsoltár 74:20 “Tekints a szövetségre; mert telve vannak e földnek rejtekhelyei zsaroló tanyákkal.”

Isten az embert a teremtés legmagasabb pontjára helyezte, és ezek a démonok a legalacsonyabb helyen vannak. Mi emberek keményen megdolgozunk az életben, hogy előre jussunk. Tanulunk, hogy jobb legyen nekünk, de ezeket a képességeket a Pokolban nem tudjuk használni, mert ott az embereket a démonok uralják. Ezeknek a lényeknek nincs értelmük, teljesen érzéketlenek. Egyedül a gyűlölet amihez értenek, úgy Isten, mint az emberek iránt. Ott ők uralják az életedet, és te nem tehetsz semmit ellenük.

A megaláztatásról is vannak Igék, amiket bírnod kell!

Ézsaiás 5:14-15 “Azért a sír kiszélesíti torkát és feltátja száját szertelen, és leszállnak abba népem főemberei, és zajongó sokasága, és minden örvendezői. És porba hajtatik a közember, és megaláztatik a főember, és a nagyok szemei megaláztatnak.”
Ezékiel 32:24 “Itt van Elám és egész sokasága az ő sírja körül, mindnyájan megölettek, kik fegyver miatt hulltak el, kik alászálltak körülmetéletlenül a mélységek országába, kik félelmére valának az élők földjének, és viselik gyalázatukat azok mellett, kik sírgödörbe szálltak.”

Sötétség van, és kiáltások hallatszanak a Pokolban.

Ahogy ott feküdtem a cellámban egyre sötétebb lett, majd teljesen elsötétült minden. Soha ezelőtt nem tapasztaltam ilyen sötétséget. Lent voltam mélyen egy barlangban, mélyebben mint az arizonai vasbányák. Olyan volt ez a sötétség, amit nem lehet elképzelni. Valahogy megpróbáltam kimászni. Sikerült, mert engedték. Emlékeztem hol van az ajtó, így arrafelé másztam. Éreztem merre kell mennem, így kerültem ki a cellából. Ahogy az egyik irányba néztem minden fekete volt, csak kiáltásokat hallottam. Emberek billiói sikoltoznak ezen a helyen! Tudtam, hogy billiók voltak ott, annyira hangos volt a kiáltozás. Ha ezelőtt hallottál valaha sikoltozást, el tudod képzelni ez mennyire idegtépő. De amikor billiók sikoltoznak, leírhatatlanul megviseli a tudatunkat. Egyszerűen elviselhetetlen! Befogod a füledet, mert annyira idegtépő, de nem tudsz elmenekülni előle! A félelem, ami rád tör elképzelhetetlen! Ott mindent a félelem ural! Isten jelenléte nincs azon a helyen, így el kell viselned a félelmet, kínzást és sötétséget. Nem látsz semmit, és azt sem látod, hogy mi közeledik feléd, vagy éppen támad rád.

Az Ige beszél nekünk erről a sötétségről

Zsoltár 88:7 “Mély sírba vetettél be engem, sötétségbe, örvények közé.”
Jelenések 16:10 “Az ötödik angyal is kitölté az ő poharát a fenevad királyi székére, és lőn az ő országa setét, és rágják vala az ő nyelvüket a kín miatt.”
Júdás 1:13 “Tengernek megvadult habjai, a magok rútságát tajtékozók, tévelygő csillagok, akiknek a sötétség homálya van fenntartva örökre.”
Van olyan sötétség, amit érzékelni lehet, ahogy meg van írva a 2Mózes 10:21-ben “És monda az Úr Mózesnek: Nyújtsd ki a te kezedet az ég felé, hogy legyen sötétség Egyiptom földén és pedig tapintható sötétség.” Igen, te a Pokolban tapintani tudod a sötétséget!

Félelem a Pokolban

A félelem, ami rám telepedett, iszonyatos volt! Ha láttál már rémfilmet, ahol a félelem nekiugrik a torkodnak és teljesen elborít, sokszorozd meg azt ezerszeresen, és ott ez az érzés tart fogva egész idő alatt!
Nekem van fogalmam a félelemről! Még nagyon fiatal voltam, amikor Floridában jártam szörfözni. Egy alkalommal egy cáparaj bekerített engem. Egy három és félméteres tigriscápa kettéharapta a szörfdeszkámat, majd meg-ragadott a lábamnál fogva és lehúzott a mélybe. A lábam az óriási cápa szájában volt. (Akkor nem voltam keresztyén, ez még előtte történt, mielőtt meg lettem volna mentve Jézus által.) De a cápa hirtelen elengedett.
Tudtam, hogy Isten nyitotta ki a cápa száját, de abban a pár percben a félelem rettenetes volt. Ha valaki látta a JAWS (Cápák) című filmet, az a félelem SEMMI sem volt ahhoz képest, amit én átéltem. Egy másik fiúnak, aki nem messze volt tőlem, a cápa letépte a lábát. A többiek kihúzták őt a partra, és vérrel volt teljesen elborítva. A fiú csak üvöltött, és nem volt lába!
Én tudom mi a félelem, de ez a félelem semmi nem volt ahhoz képest, amit a Pokolban éreztem! Az nem hasonlítható semmihez!

Vannak dolgok, amiket ki kell bírnunk a Pokolban

Ézsaiás 24:17-18-ban látjuk: “Rettegés, verem és tőr vár rád földnek lakója! És lesz, hogy aki fut a rettegésnek szavától, verembe esik, és a ki kijő a veremből, megfogatik a tőrben, mert az egek csatornái megnyílnak, és megrendülnek a föld oszlopai.”
Jób 18:14-ben az Ige beszél nekünk azokról a gonoszokról, akik ellene állnak az Úrnak. “Eltűnik sátorából az ő bátorsága, és a félelmek királyához folyamodik ő.”
A Sátán határozottan a félelmek királya! A Pokolban élettelen pusztaság van.
Egy idő után kijutottam a börtönből. Az egyik irányban lángoló tüzet láttam kb. 12-15 km.-re tőlem. Tudtam, hogy ennyi volt a távolság. A sötétség olyan sűrű volt, hogy felemésztett minden világosságot. A tűz körülbelül 5 kilométer széles volt. Izzón lángolt fölfelé a magasba, és ez elég fényt adott ahhoz, hogy egy kicsit beláthassam a tájat. Minden barna volt és élettelen. Sehol egy zöld levél, semmi jele az életnek, csak kövek, homok és feketeség. Egyáltalán nincs élet a pokolban! Furcsa egy olyan helyen lenni, ahol nincs élet.
5Mózes 29:23 “Kénkő és só égette ki egész földjét, be sem vethető, semmit nem terem, és semmi fű sem nevekedik rajta; olyan, mint Sodomának, Gomorának, Ádmának és Czeboimnak elsüllyesztett helye, amelyeket elsüllyesztett az Úr haragjában és búsulásában.”

Furcsa olyan helyen lenni, ahol nincs élet. Itt a Földön mi élvezzük a fákat, a friss levegőt, de ott halott minden!

Hőség a Pokolban

5Mózes 32:24 “Éhségtől aszottan, láztól emésztetten…”
Júdás 1:7 “Miképen Sodoma és Gomora és a körültök lévő városok is, a melyek azokhoz hasonlóan paráználkodtak, és más test után jártak, például vannak előttünk, örök tűznek büntetését szenvedvén.”
Zsoltár 11:6 “Hálókat hullat a gonoszokra; tűz, kénkő és égető szél az ő osztályrészük!”
A forróság rettenetes, nem lehet kibírni. Bármi, ami a Pokolban van, képes lenne megölni az embert, de bírni kell, mert nem tudsz meghalni! Nyugalmat akartam! Elmenekülni az üvöltések elől, megpihenni egy kicsit, el onnan, de soha nem szabadulhatsz ki onnét! Ézsaiás 48:22 “Nincs békesség, így szól az Úr, az istenteleneknek!”
Ézsaiás 57:21 “Nincs békesség, szól Istenem, a hitetleneknek!”

Szégyenkezés a Pokolban

Mezitelenül vagy a Pokolban, ez még egy dolog amit el kell viselned, a szégyent. Istennek a Pokolba is van betekintése, Ő oda is belát. Ezékiel 32:24 “Itt van Elám és egész sokasága az ő sírja körül, mindnyájan megölettek, kik fegyver miatt hulltak el, kik alászálltak körülmetéletlenül a mélységek országába, kik félelmére valának az élők földjének, és viselik gyalázatukat azok mellett, kik sírgödörbe szálltak.”
Jób 26:6 “Az alvilág mezítelen előtte, és eltakaratlan a holtak országa.”

A Pokolban szárazság van

Nincs víz, nincs széláramlat és semmiféle nedvesség a levegőben. Olyan nagy a szárazság, hogy a víznek egyetlen cseppje után is epekedsz, ahogy Jézus is beszélt erről: Lukács 16:23 “És a Pokolban felemelé az ő szemeit, kínokban lévén, és látá Ábrahámot távol, és Lázárt annak kebelében. És ő kiáltván, monda: Atyám Ábrahám! könyörülj rajtam, és bocsásd el Lázárt, hogy mártsa az ő ujjának hegyét vízbe, és hűsítse meg az én nyelvemet; mert gyötrettetem e lángban.”
Egyszerre csak az egyik démon megragadott, és visszadobott a cellába, és újra kezdte a kínzásokat, amikről részletesen nem szívesen beszélek. Nem akarom újra átélni a borzalmakat. Annyit mondhatok erről, hogy kezdték széttörni a koponyámat. Az egyik démon megragadott, és kezdte betörni a fejemet. Könyörögtem, üvöltöttem kegyelemért, de nincs kegyelem! Aztán a két démon megragadott a kezemnél és lábamnál fogva, ki akarták tépni a végtagjaimat. Úgy éreztem, ezt már nem bírom tovább elviselni!

A tűz torkolatánál

És ekkor hirtelen Valaki megragadott, és kihúzott engem a cellából. Az Úr volt az, de akkor ez még nem volt világos előttem, mert úgy voltam ott, mint egy meg nem mentett, bűnös ember. Amint már mondtam, én úgy kerültem oda, mintha még nem fogadtam volna el Urat személyes Megváltómnak.
Oda lettem helyezve a tűzhöz, amit korábban láttam. Ott álltam a tűz szélén úgy, hogy keresztül láttam a lángokon, és láthattam az emberek testét. Az emberek a tűzben kiáltoztak kegyelemért miközben égtek. Tudtam, hogy én nem akarok oda menni! A fájdalom, amit eddig átéltem elég volt, de a tűzlángok forrósága volt a legborzasztóbb! Ezek az emberek könyörögtek, hogy kijöhessenek onnan. Óriási lények állták körül a tűz torkolatát, és ahogy az emberek másztak fölfelé, hogy megpróbáljanak kijutni onnan, visszalökdösték őket, és nem engedték, hogy kijöjjenek. Gondoltam, ez a hely rettenetes. Ott a dolgok egyidőben történnek. Szomjas vagy, éhes vagy, félsz, és teljesen ki vagy merülve. Aludni sem tudsz a Pokolban. Kívánnál aludni éppen úgy mint most, de nem lehet.
Jelenések 14:11 “És az ő kínlódásuknak füstje felmegy örökkön örökké, és nem lesz nyugalmuk éjjel és nappal…”
A testünknek szüksége van alvásra. El tudod képzelni milyen lehet az, ha sohasem alhatsz?

A vízről

Zakariás 9:11 “…a szövetségnek véréért a te foglyaidat is kibocsátom a kútból, amelyben nincs víz.”
A Pokolban nincs semmi víz.
Tudtam, hogy a Pokol a Föld középpontjában van. A Föld átmérője 12.756 km. A félút 6.378 km. Én körülbelül közel 6.000 km mélyen voltam a Föld gyomrában.
4Mózes 16:32 “És megnyitá a Föld az ő száját, és elnyelé őket és az ő háznépeiket, és minden embert, a kik Kórééi valának, és minden jószágukat.”
Jelenleg még a Föld mélyében van a Pokol. Később a Pokol és a halál, a tűznek tavába lesznek vetve.
Jelenések 20:14-15 “A Pokol pedig és a halál vettetének a tűznek tavába. Ez a második halál, a tűznek tava. És ha valaki nem találtatott beírva az élet könyvében, a tűznek tavába vetteték.”
Ez az utolsó ítélet napja után lesz, amikor a bűneikben meghaltak kerülnek ítéletre, de a Pokol ma még itt van a Földünk belsejében.

A DÉMONOK

Ott voltam ennél a tűznél, és láttam a démonokat fölsorakozni a falaknál. Mindenféle méretű, formájú és fajtájú undorító démoni lényeket, amilyeneket csak el tudsz képzelni. Deformáltak, kicsik és nagyok. Voltak ott óriás pókok, körülbelül 2 méter magasak. Patkányok, kígyók, giliszták. A Biblia ír ezekről.
Ézsaiás 14:11 “Kevélységed és lantjaid zengése a sírba szállt, fekvő ágyad férgek, és takaró lepled pondrók!”
Ezek a különböző abnormális kinézésű élőlények oda voltak láncolva a falakhoz. Csodálkoztam, miért vannak ezek odaláncolva a falakhoz? Nem értettem, de az Írásban ezt is megtaláljuk:
Júdás 1:6 “És az angyalokat is, akik nem tartották meg fejedelemségüket, hanem elhagyták az ő lakóhelyüket, a nagy nap ítéletére örök bilincseken, sötétségben tartotta.”
Talán ezeket láttam ott, nem tudom? Örültem, hogy oda vannak láncolva, mert nem akartam, hogy megragadjanak engem. Ezek mind szenvedélyesen gyűlöltek. Érthetetlen volt számomra, hogy ezek nem csupán élőlények voltak, de hatalmas gyűlölettel voltak az emberek iránt!
Akkor egy alagútban felfelé kezdtem haladni, és elhagytam a lángokat. Hamarosan egyre sötétebb lett, de azért láttam a démonokat a falak mellett, szörnyű erejük volt. Azt gondoltam, ki tudna harcolni ezekkel a lényekkel? Senki sem tudna megküzdeni velük! A félelem elképesztő volt, egyszerűen már nem bírtam elviselni!

Nincs semmi reménység

A legrosszabb dolog a Pokolban az összes kínzások mellett, hogy megértettem azt, hogy az emberek élete megy tovább itt a Földön, és fogalmuk sincs arról, hogy létezik egy ilyen világ a föld alatt! Nem is gondolják, hogy egy valóságos világ van alattuk itt lent, és emberek billiói szenvednek, könyörögnek, hogy egy kis esélyük lehessen kijutni innen. De ők már soha többé nem kaphatnak lehetőséget arra! Majd beleőrülnek abba a tudatba, hogy életük során lett volna lehetőségük megtérni, és elfogadni Jézust, de ők visszautasították Őt, és ezért örökre itt ragadtak. Semmi esélyük a szabadulásra. Megértettem, hogy ez egy szörnyű örökkévalóság. Most már tudom, hogy mi az örökkévalóság! Itt a földön mi nem értjük ezt teljesen, de ott lent én megértettem. Tudtam, hogy ott kellene lennem örökké, és nem lenne szabadulás. A feleségemre gondoltam, aki soha többé nem lehet már az enyém! Mindig mondtam neki, ha bármi szörnyűség választana is el minket egymástól, földrengés vagy más katasztrófa, én utána mennék, megkeresném, visszahoznám, de innen, soha nem tudnám őt visszahozni! Soha többé nem láthatnám őt! Sejtelme sem lenne arról, hogy én hol vagyok, és soha nem beszélhetnénk egymással.
Meg kell hogy értsd, hogy te soha többé nem jöhetsz ki onnan! A Földön még van remény! Még a koncentrációs táborokban is volt remény valahogy kijutni, ha másként nem, a halálon át, de mi emberek itt a földön még soha nem tapasztaltunk ilyen reményvesztettséget, mint ami a Pokolban van!
Ézsaiás 38:18 Mert nem a sír dicsőít Téged, és nem a halál magasztal Téged, hűségedre nem a sírverembe szállók várnak!
Ott lent nincs semmi remény!

És megjelenik Jézus….

Felfelé haladtam az alagútban, borzasztó félelmek, és reménytelenség között. Féltem a démonoktól. De akkor hirtelen, egy szempillantás alatt ott volt Jézus! Dicsőség Istennek! Jézus volt ott!
Csodálatos fényesség töltötte be a helyet! Csak körvonalakat láttam, egy ember körvonalait. Nem láthattam az arcát, annyira fénylett. Csak belenéztem ebbe a fénybe, és láttam Őt! A térdeimre rogytam.
Jelenések 1:16-17 “… és az ő orcája, mint a nap a mikor fénylik az ő erejében. Mikor pedig láttam őt, leesém az ő lábaihoz, mint egy holt.”
Ez pont így történt velem is. Nem tudtam semmi mást, csak imádni Őt! Nagyon hálás voltam! Egy perccel korábban ott voltam örökre elveszve, és most hirtelen kijutottam erről a helyről, és mindez azért, mert én már korábban ismertem az Úr Jézust! Azok az emberek akik ott voltak, nem jöhetnek ki onnan, de én kijöhettem, mert én már meg voltam mentve, mivel én már átadtam életemet Jézusnak, az Övé voltam!
Tudtam és megértettem, hogy semmi más út nincsen arra, hogy elkerülhessük azt a szörnyű helyet, egyedül csak az Úr Jézus Krisztus! Ő az egyetlen Út, aki által megmenekülhetünk!

János 14:6 “Monda néki Jézus: Én vagyok az út, az igazság és az élet, senki sem mehet az Atyához, hanem ha én általam.”

Elképzelheted, hogy millió kérdés volt bennem, de amikor ott vagy az Ő jelenlétében csak imádni tudod Őt, és áldod az Ő szent nevét és hálás vagy azért, amitől megmentett téged! Amikor már valahogy meg tudtam fogalmazni gondolataimat, és kérdést akartam feltenni az Úrnak, Ő már válaszolt is.
A kérdésem ez volt: – Uram miért küldtél engem erre a szörnyű helyre?
Ő így válaszolt:

MERT AZ EMBEREK NEM HISZIK,
HOGY LÉTEZIK EZ A HELY!
MÉG AZOK KÖZÜL SEM HISZIK SOKAN, AKIK AZ ENYÉIM!

Megdöbbenten hallgattam a választ. Azt gondoltam minden keresztyén hisz a Pokol létezésében. De nem mindenki hisz a szószerinti égő Pokolban. Kérdeztem:
- Uram miért pont engem választottál ki? – de erre nem válaszolt.
Fogalmam sincs miért pont engem küldött oda? Engem, aki a legjobban viszolygok az ilyen dolgoktól. Én és a feleségem utáljuk még az ilyen fajta filmeket is, utáljuk mindazt ami rossz! A nyarat sem szeretem, a kisebb hőséget. Ott lent minden szennyes, rendetlen, kaotikus, és undorító, és én azt szeretem, ha minden rendben van és kiváló. De Jézus nem válaszolta meg ezeket a kérdéseket.
Annyit mondott: Mondd el nekik én útálom ezt a helyet. Nem az én akaratom, hogy egyetlen teremtményem is oda kerüljön, egy sem! Nem az embernek készítettem ezt a helyet! Ez a hely az Ördögnek és az ő angyalainak készült! Neked vissza kell menned, és el kell mondanod nekik! Adtam neked szájat, menj, és mondd el nekik!

Azt gondoltam: – Uram, úgysem fognak hinni nekem, azt fogják gondolni, hogy megőrültem vagy csak egy rémálom volt.
- Az Úr azt válaszolta: Az nem a te munkád hogy elhitesd velük, ez a Szent Szellem munkája, te csak menj és mondd el nekik.
- Belül ezt éreztem: – Igen Uram! Természetes, hogy megyek, és elmondom nekik!
- Te sem aggodalmaskodhatsz és nem félhetsz attól, hogy emberek mit fognak gondolni rólad. Neked menni kell, és megtenni amit az Úr mondott, és a többit rábízni az Úrra. Ámen?
Majd azt kérdeztem: – miért gyűlölnek ezek a lények engem ennyire?
- Mert te az én képmásomra lettél teremtve, és ők engem gyűlölnek!
A Sátán nem tud semmit tenni Isten ellen, nem tudja Istent bántani, de tudja bántani az Ő teremtményeit. Ezért utálja a Sátán az embert. Megtéveszti az embereket, hogy a Pokolra vigye őket. Ezért küld rájuk fertőző betegségeket, és minden mást is, amit csak megtehet, hogy bántsa Isten teremtményeit.

Az Isten békessége

Majd az Úr elárasztott engem az Ő gondolataival. Megengedte, hogy megérintsem szívének egy részét, hogy megláthassam mennyire szereti az embert!
Hihetetlen, lélegzetelállító volt, szinte alig bírtam elviselni! A szeretetet, ami Jézusban van az ember iránt, nem tudod elhordozni ebben a testben!
Gondold el, mennyire szeretjük mi feleségeinket, és gyermekeinket? Nos, ez a szeretet nem hasonlítható össze azzal, amit Isten érez irántunk, emberek iránt. Az Ő szeretete határtalanul nagyobb, mint a miénk! Pont olyan, ahogy az Igében látjuk:
Efézus 3:19 “És megismerjétek a Krisztusnak minden ismeretet felül haladó szeretetét…”

Felfoghatatlan mennyire szereti az embert! Képes lett volna meghalni csak egy emberért is, hogy ne kerüljön arra a helyre egy sem közülünk! Mennyi fájdalmat okoz neki, ha teremtményei közül egynek is oda kell jutnia. Sír, ahogy lát egy embert oda menni. Sajnáltam az Urat! Én éreztem az Ő szívét, mert megengedte, hogy átérezzem, mennyi szomorúság volt benne teremtményeiért, azokért, akik oda jutnak.
Én azt gondoltam, – mikor visszamegyek, az utolsó leheletemig bizonyságot fogok tenni, és elmondom a világnak, hogy mennyire jó az Úr Jézus!
Nekünk bitokunkban van a Szentírás, az örömhír, ami egy jó hír az ISTENTŐL, ÉS EZT EL KELL MONDANUNK! Az emberek, és a világ nem ismeri, hirdetve kell hogy legyen! Meg kell osztani ismeretünket mindenkivel!
Az embereknek csak minimális ismeretük van ezen a területen. Isten elvárja el tőlünk, hívő gyermekeitől, hogy mindenkinek hirdessük, hogy Ő milyen jó, és mennyire gyűlöli ezt a helyet, a Poklot!
Még azt mondta
- Mondd meg nekik, nagyon, nagyon hamar jövök!
És még egyszer mondta
MONDD MEG NEKIK, HOGY NAGYON, NAGYON HAMAR JÖVÖK!
Most azt gondolom, miért is nem kérdeztem mire gondol, mennyire hamar?…
Hát ez az, ahogy mi emberek gondolkodunk. Akkor én nem kérdeztem. Ilyenkor te sem kérdeznél ilyeneket, csak imádni akarnád Őt, mert elborít téged a jelenléte, és az Ő békessége. Isten jelenlétében lenni szinte megmagyarázhatatlanul csodálatos! Voltam már többször az Úr jelenlétében, de nem lehet ezt összehasonlítani azzal a szeretettel és isteni békességgel, mint amikor közvetlenül mellette vagy.
Aztán, ahogy felnéztem, újra láttam a démonokat a falnál. Nagyon vadak voltak, és most mégis úgy néztek csak ki, mint hangyák a falon. Isten hatalma mellett eltörpültek! Azok valóban nagyok voltak, de az Isten teremtő hatalma mellett, csak úgy néztek ki, mint hangyák a falon. Egyszerűen nem tudtam túljutni ezen. Azt gondoltam: – Uram, ezek csak olyanok mint a hangyák! – Az Úr azt mondta:
- Neked csak meg kell kötözni őket, és elűzni az én nevemben! – Gondoltam: – Ó, hát ez az a hatalom amit Isten az Ő Gyülekezetének adott! – Ezek annyira veszedelmesek, hogy Jézus nélkül nincs esélyünk harcolni ellenük, de ha az Úrral vagyunk, ők semmivé törpülnek.
Elhagytuk a Poklot: Ahogy elhagytuk a Poklot, felfelé haladtunk tovább, de még mindig az alagútban voltunk. Nemsokára, már nem láttam ebből semmit, de mintha egy hatalmas forgószélben lettünk volna. Egyre mentünk fölfelé, hogy kijussunk belőle. Mikor a tetőre értünk, és ez nagyon magasan volt, csodálatos volt visszanézni a Földre. Tudom, hogy Isten adta meg ezt nekem, hogy láthassam fölülről. Ő ismeri az én szívemet, és tudta, hogy gyermekkorom óta látni szerettem volna a Földet, hogy néz ki az űrből. Nagyon vágytam erre, és megadta. Vágytam látni a Földet, ahogy csak lóg a semmiben, ahogyan a Biblia is említést tesz erről.
Jób 26:7 “Ő terjeszti ki északot az üresség fölé és függeszti föl a földet a semmiség fölé.” Ahogy ezt látod, arra gondolsz: – Mi tartja a Földet, és mitől forog olyan tökéletes pontossággal? Minden Isten uralma alatt van!
Az Isteni erő átjárt engem! Milyen nagy a hatalma, és minden egyes dolog az Ő kezében van! Egy hajszálunk sem hull ki az Ő tudta nélkül. Egy madár sem esik le az Ő tudta nélkül. Ezek a gondolatok futottak keresztül rajtam. Elképesztett Istennek ez a mérhetetlen hatalma!
Az Ézsaiás 40:22-ben olvassuk: “Ki ül a föld kereksége fölött, a melynek lakói mint sáskák előtte, ki az egeket kiterjeszti mint egy kárpitot, és kifeszíti, mint a sátort, lakásra.” Ahogy jöttünk vissza, elhagytuk a Föld védőburkát. Tudtam, hogy keresztül jöttünk a földet körülvevő védőrétegen. Nem akartam, hogy elhagyjon az Úr! Csak Vele akartam lenni!
Kalifornián jöttünk keresztül nagy gyorsasággal, és megérkeztünk a házunkhoz. Ahogy lenéztem, átláttam a háztetőn, és láttam magamat feküdni a földön. Nagyon megrázott engem, ahogy láttam a saját testemet a földön heverni.
Azt gondoltam:
- Az nem lehetek én, hiszen én itt vagyok! -
Tudod, mi nem látunk kettőt önmagunkból. De én láttam magamat ott feküdni, és gondoltam, hogy valójában az nem is én vagyok! Pál apostol úgy írja le, hogy mi csak egy sátorban lakunk.
2Kor 5:1 “Mert tudjuk, hogy ha e mi földi sátorházunk elbomol, épületünk van Istentől, nem kézzel csinált, örökké való házunk a Mennyben.”
Ez a földi test csak egy sátor, ez semmi, ez mulandó! A másik az igazi, az örökkévaló! És ez az az élet amiért mi annyit aggódunk?! Ahogy ezt felismertem, sokkoló hatással volt rám. Jakab apostol párához hasonlítja földi életünket:
Jakab 4:14 “Akik nem tudjátok mit hoz a holnap: mert micsoda a ti életetek? Bizony pára az, a mely rövid ideig látszik, azután pedig eltűnik.”
Életünk ezen a Földön valóban nem más, csak mint a pára. Milyen rövid ideig vagyunk ebben a testben, száz év, vagy kevesebb? – és elmúlik, mint a pára.
Arra gondoltam, nekünk Istenért kellene élnünk! Amit itt érte teszünk, az fog számítani az örökkévalóságban! Bizonyságot kell tennünk. Ki kell jönnünk a mi kis világunkból, hogy mentsük az elveszetteket! Nem szabadna aggódnunk kis apróságok miatt, amikkel mi mind meg vagyunk kötözve. El kell tudnunk szakadni ezektől, és hirdetnünk kell az Igét, mert az idő hamar lejár! Ahogy láttam a testemet ott feküdni, olyan volt, mintha egy autóból szállnál ki és visszanéznél. Az nem te vagy, az autód csak körülvesz téged. Az egész így tűnt nekem. Aztán megint arra gondoltam:
- Uram ne hagyj el! Veled akarok maradni még egy kicsit! – de Ő elment!
A testem fölé értem. Valami visszatuszkolt a testembe. Olyan volt, mintha az orromba vagy a számba visszaszívtak volna. Ahogy Ő elment, minden félelem, kínzás és borzalom emléke újra visszajött a tudatomba!

Az 1János 4:18-ban olvassuk, hogy
“- A szeretetben nincsen félelem,
sőt a teljes szeretet kiűzi a félelmet…”
Míg Jézus velem volt, maga a Teljes Szeretet volt velem, de mikor Ő elment, hirtelen a Pokol összes félelme és borzalma elfoglalta a tudatomat. Úgy éreztem nem bírom ki! Ordítottam, agóniába estem! Nem tudok ezzel élni! Tudtam, hogy ez a test, nem tudja elbírni ezt a nyomást, mert a testünk nem olyan erős.
Ezért így imádkoztam:
- Uram, vedd ki tudatomból a félelemet! -
Egy ilyen traumát orvosi kezeléssel is lehet gyógyítani, de köszönöm Istennek, Ő kivette a tudatomból, és ez egy csodálatos dolog volt!
Ezután, még sok minden történt, de most nincs idő elmondani. Ha volna ma itt valaki, aki még nem ismeri Urat, kérdezze meg magától?
Hiszek én ennek az embernek, hogy mindez igaz? Ami ennél sokkal fontosabb számodra az, hogy mit jelent ki Isten Igéje a Pokolról! Isten Igéjének higyjél! Akarsz venni egy kockázatot, és azt mondani:
Nem, én nem hiszem el! Nem hiszem, hogy ez igaz! – Akkor el kell dobnod Isten Szavát magadtól, és mindent, amit üzenni próbált neked!
Kész vagy ilyen kockázatot vállalni az egész örökkévalóságra nézve? Ez elég őrülségnek hangzik nekem. Te nem engedheted meg, hogy az Ördög megtéveszen, és megszerezzen magának! Ő csak nevetni fog rajtad, hogy itt a földön volt lehetőséged elfogadni az Urat, de te visszautasítottad Őt! Ha te egyszer ott vagy, onnét már nincs visszaút! El vagy veszve örökre! Lehet, hogy azt mondod magadban: – Én elég jó vagyok, nem érdemlem azt a helyet. -És lehet, hogy tényleg jó vagy másokhoz képest. De nekünk Isten szabályaihoz kell hasonlítani magunkat! Az Ő szabályai sokkal magasabbak mint a miénk! Ő azt mondja Igéjében, ha te egész életedben egyszer, csak egyetlen egyszer is hazudtál, akkor egy hazug vagy. Ha életedben egyszer is loptál csak egy gémkapcsot, vagy pár percet a főnöködtől, vagy akármit mást, akkor tolvaj vagy. Ha te ok nélkül mérges voltál valakire, ha nem bocsátottál meg valakinek, aki megbántott téged, ha más nők után vágyakoztál a feleségeden kívül, ha csak egyszer is tetted ezeket, az bűnössé tesz téged, és nem tudsz a Mennybe menni!
Láthatod, hogy mi mindannyian hiányban vagyunk!
Mi mindannyian vétkeztünk, és a mi saját jó cselekedeteink által nem mehetünk a Mennybe.
Titus 3:5-ben látjuk: “Nem az igazságnak cselekedeteiből, amelyeket mi cselekedtünk, hanem az ő irgalmasságából tartott meg minket…”
Szükséges tehát, hogy mi Istenhez szabjuk magunkat. Az Ő mércéje sokkal magasabb mint a miénk. Ezért nekünk mindannyiunknak egy Megmentőre van szükségünk! Mi nem tudunk oda jutni magunktól, de Isten egy ingyen Ajándékot készített számunkra! János 14:6 “Monda néki Jézus: Én vagyok az út, az igazság és az élet; senki sem mehet az Atyához, hanemha én általam.”
Jézus az egyetlen kivezető út innét! Most, aki még nem ismeri az Úr Jézust, valaki, aki még nem bánta meg igazán bűneit, aki még nem kérte Őt, hogy jöjjön szívébe Jézus mint személyes Megváltója, Megmentője, és soha nem jutott el arra a pontra, hogy hangosan kimondja, hogy Jézus legyen életének Ura, nincs megmentve, de el akarja mondani a megtérők imáját, van rá lehetőség! Egyikünk sem tudja, hogy mennyi ideje van ezen a Földön! Szükséges a megtérés!
A Biblia világosan írja, hogy mindannyian bűnösök vagyunk, de aki segítségül hívja az Úr nevét, az meg tartatik. Jézus azt mondta, ha valaki megvallja Őt nyilvánosan az emberek előtt, akkor Ő is megvallja azt az Atya előtt. De ha valaki megtagadja Őt az emberek előtt, Ő is megtagadja azt az Atya előtt. – Ha még soha nem vallottad meg Jézus Krisztust, mint Megváltódat, vagy ha nem vagy teljesen biztos benne, hogy a Mennyország a te örökkévaló otthonod, akkor szíved mélyéből mondd el a következő imát, vagy ehhez hasonlót, és Isten meg fogja menteni a lelkedet, és hamarosan ad majd lehetőséget arra is, hogy ezt a döntésedet nyilvánosságra hozzad.

Imádkozz velünk!

Istenem! Te vagy az én Teremtőm! Én bűnös ember vagyok. Bűnöztem sok mindenben tudva, és tudatlanul. Te ismered minden bűnömet és hiányosságomat. (Itt sorold fel Istennek egyenként bűneidet amiről tudomásod van, és őszintén, töredelmes szívvel kérj értük bocsánatot).
Úr Jézus, én hiszek Benned! Te vagy az Isten örökkévaló, és egyszülött Fia. Te vagy az Isten Báránya, aki elveszed a világ bűneit, aki elveszed az én bűneimet is. Hiszem, hogy meghaltál a kereszten. Kiontottad a Te ártatlan véredet bűnös lelkemért. Hiszem, hogy eltemettek, de feltámadtál a harmadik napon és Te élsz mindörökké!
Én mostantól fogva Uramnak, és Megváltómnak nevezlek Téged. Neked adom az életemet. Szeretni foglak, és szolgálni foglak életem minden napján. Hozzád tartozom! Átadom minden tervemet, minden álmomat, egész valómat Neked. A Te akaratod legyen meg mindenben mostantól fogva élemben.
És most hiszem, hogy elfogadtál engem, és teljes szívemből hiszem, hogy a Te érdemed által meg vagyok mentve! Nem az én jó cselekedeteimért, hanem a Te váltságodba vetett hitemért, és a Benned való bizalmam által.
Kérlek most bocsátsd ki rám Szent Szellemedet, aki segíteni, tanítani, vezetni, tanácsolni és őrizni fog minden napon, amíg haza nem hívsz a Mennybe, hogy ott örökké Veled legyek!
Jézus Krisztus nevében imádkoztam ezt Atyám. Ámen!

“Legyetek tehát Isten követői, mint szeretett gyermekei, és éljetek szeretetben, ahogyan a Krisztus is szeretett minket, és önmagát adta értünk “áldozati ajándékul, az Istennek kedves illatként.” (Ef 5:1)