Havanna csoport

Útkövetés

Véletlenszerű képek

BIZONYSÁG ÉS HÁLAADÁS

ARCHIVÁLT CIKKEK

ÚJ BEJEGYZÉSEK

LÁTOGATÓ STATISZTIKA

Oldalmegnyitások számláló indult: 2008.febr.

 

 

Mystat számláló indult: 2013.03.15.

ÜZENET küldése

99 után melyik szám következik?
Email:
Tárgy:
Üzenet:

BEJELENTKEZÉS

Jelentkezzen be, vagy regisztráljon új fiókot

Online felhasználók

Oldalainkat 153 vendég és 0 tag böngészi

Don Piper: 90 perc a Mennyben

Igaz történet
90 perc szívdobbanás nélkül!
 

https://www.youtube.com/watch?v=ritqynNOv9g

 

Igaz történet! 90 perc szívdobbanás nélkül!

Életre kelt egy halott?! Ez nyilvan hirlapi kacsa vagy valami modern fantasy-történet--gondolhatja a nyugati kultúrán felnőtt ember. Mégis egy lelkész, akit Don Pipernek hívnak, pontosan ezt élte át. Egy autó baleset után mentőorvosok és ápolók 90 percig nem észleltek nála pulzust.

Amikor Jézus a Földön járt,a Biblia tanúsága szerint halottakat is támasztott. A 21-ik században talán mindez ritkán történik meg, bar Jézus még mindig ugyanaz: mindenható Isten. Vajon miért küldte vissza Dont, sok más embert pedig nem? Miért nem gyógyít meg minden beteget? Erre a választ egyedül Ő tudja. Mi egyet tehetünk-amit Don Piper is - bízunk Istenben, aki mindent bölcsen, a legjobb belátása szerint cselekszik.

Egy hideg januári reggelen a lelkész autójával éppen egy nagy acélhíd felé tartott. Erős szél és záporeső csapdosta a szélvédőt. A háromgyermekes édesapa mégis teljes nyugalomban vezetett.Gondolatai a következő vasárnapi prédikációja körül jártak. Erre a témára készült: "Hiszek a hatalmas Istenben". Nem is sejtette,hogy a következő másodpercek döntően más dimenziót adnak majd ennek a prédikációnak. Az egyik teherautó hirtelen kifarolt a hídon. Nem volt idő kikerülni. A teherautó nekicsapódott a lelkész kis piros autójának, odanyomta a híd korlátjához, aztán átgördült a tetején. 11 ora 45 perc volt.

Pár perc múlva egy mentős próbálta kitapintani a balesetet szenvedett lelkész pulzusát, de semmi életjel. "Valószínűleg azonnal meghalt"-szólt oda a társának. Egyetlen szörnyű másodperc - és Don Piper halott volt.

Még néhány tapasztalt mentős kolléga is ellenőrizte az összeroncsolódott kocsiban fekvő lelkész pulzusát, de ők is ugyan azt állapították meg. Ponyvát húztak a kocsi fölé, és arra a speciális vágóra vártak, amivel az áldozatot kiszabadíthatják a teljesen eldeformálódott roncsok közül. Teljes 90 percig feküdt ott, amíg egy másik lelkész odament, és imádkozni kezdett érte...

 

 

Szempillantás alatt a mennyben

"Ahogy megtörtént az ütközés, nem egy hosszú, sötét alagútba kerültem, amiről már sokan beszéltek - számol be később Don Piper nem mindennapi útjáról.

- Ahogy az utolsó képeket - a hidat és a sűrű esőt-láttam, hirtelen minden emberi kepzeletet felülmúló, ragyogó fény vett körül .Csak ennyi volt. Következő éber pillanatomban már a mennyben álltam. Öröm áradt szét bennem, ahogy körbenéztem."

Az örökkévalóságba nyert bepillantás örökre beleégett a lelkész emlékezetébe. Arra emlékszik, barátok és rokonok csoportja fogadta. "Néhányan átölelték vagy megpuszilták az arcomat, kezet fogtak velem. Még soha nem éreztem, hogy mások ennyire szeretnek engem. Teljesen mindegy volt, ki hogyan került ide. Csak a megérkezés öröme számított, és ez az öröm feleslegessé tett minden egyéb kérdést. Az időnek sem volt mar semmi jelentősége. Meleg, ragyogó fény vett körül. Ahogy széjjelnéztem, alig tudtam befogadni a gyönyörű, élő színeket. Minden árnyalat, minden tónus szebb és elevenebb volt, mint amit valaha láttam.

Minden rossz emlék is elhalványult - folytatja. - Már nem foglalkoztatott, hogy mit hagytam magam mögött. Nem szomorított el, hogy a családomtól és az anyagi javaimtól meg kellett válnom. Egyszerűen mintha Isten minden negatívumot, minden gondot kitörölt volna a tudatomból.

A körülöttem lévő emberek olyan tökéletesnek látszottak, nevetésük átragadt rám is. Éreztem, hogy szeretnek, hogy jobban szeretnek, mint amit valaha is átéltem. Amikor rám néztek, tudtam mit ért a Biblia a tökéletes szeretet alatt.

Otthon éreztem magam - meséli tovább - Ott voltam, ahová mindig is tartoztam. Ez volt az a hely, ahol élni akartam, sokkal jobban, mint bárhol máshol a Földön. Megállt az idő, én egyszerűen csak ott voltam a mennyben. Megszűnt számomra minden szorongás, minden félelem. Semmi nem hiányzott, tökéletesnek éreztem az egészet."

A lelkész emlékszik arra, hogy mennyei zenét hallott, és érezte Isten jelenlétét, de nem látta Jézust színről-színre.

"Nem láttam fényalakot. Csak néztem a kapun befelé és arra vágytam, hogy lássam mi várna ott rám. "Vajon miért nem látta Istent?" Csak úgy tudom megmagyarázni, hogy ha valóban megláttam volna Istent, akkor soha nem akartam volna visszajönni - mondja Don Piper.          - Arra gondolok, ha egyszer meglátjuk Istent, akkor soha többé nem akarunk visszatérni a Földre, mert Hozzá képest minden üres és értelmetlen."

Újra a Földön

Mialatt a balesetet szenvedett Piper lelkész a menny kapuja előtt állt, rendőrök és tűzoltók próbálták letakarítani a hídról a balesetben szétszóródott roncsdarabokat. Rövid idő alatt hatalmas dugó keletkezett.

13 óra 15 perckor egy másik mentős csapat még egyszer megvizsgálta Don Piper pulzusát. Semmi. A holttestet látva nem is számítottak másra. Mindent elborított a vér és az üvegszilánkok. A halott szemén, fülén és száján is erős vérzés nyomai látszottak. Lábai beszorultak az armatúrába, a kormány a mellkasát odapréselte az ülés támlájához.

"Elvérzett!"- jegyezte meg az egyik mentős.

A hosszú dugóban várakozók között ott állt egy másik lelkész - Rick Onerecker és felesége is. Egyszer csak úgy gondolták, előremennek a baleset helyszínére.

"Lelkész vagyok - szólította meg Rick az egyik rendőrt. - Segíthetek valamiben? Esetleg imádkozhatok valakiért?

"A rendőr megrázta a fejét." Az oldalán meghúzott autó két utasa- mutatott feléjük a rendőr - eléggé megijedt, de egyébként nem történt bajuk. Nyugodtan beszélgessen velük, ha szeretne."

"És mi van a másik járművel? Azzal a ponyvással amott?" - kérdezte Onerecker lelkész.           "A piros autóban lévő férfi halott"-érkezett rá a kurta válasz.

"Ekkor Isten szólt hozzám - mesélte később Onerecker lelkész. - Imádkozz a piros autóban ülő férfiért!"

Ez a gondolat sokkolta a gyökeresen konzervatív keresztény embert." Halottakért imádkozni, ez teljesen ellentétes a teológiai felfogásommal! - mesélte később. - Arra gondoltam, hogy ezt egyszerűen nem tehetem! Hogy mehetnek oda imádkozni? Az a férfi halott!"

Közben a sűrű eső könnyed szemerkéléssé vált. De Rick Onerecker ezt már észre sem vette. A rendőrre meredt és mondott valamit, amiről tudta, hogy teljesen értelmetlen. De Isten olyan világosan szólt hozzá, hogy nem kételkedett abban, mit kell tennie. Isten arra indította, hogy imádkozzon egy halott emberért! Bármennyire abszurdnak is tűnt a helyzet, Rick tudta, hogy a Szentlélek szólt hozzá.

"Szeretnék imádkozni a piros autóban ülő férfiért" - mondta végül a rendőrnek.

"Már mondtam, az a férfi halott!" - válaszolt a rendőr.

"Tudom, hogy furcsan hangzik,de mégis szeretnék imádkozni érte."

A rendőr hosszú ideig nézett rá, aztán végül ezt mondta: "Na jó, ha ezt akarja, hát tegye. De figyelmeztetem: iszonyú látvány! A férfi elvérzett és borzasztóan néz ki a ponyva alatt. Minden csupa vér és üveg, a teste teljesen szétroncsolódott."

"Szanitéc voltam Vietnamban-válaszolta Rick. - A vér látványa engem nem sokkol különösebben."

Így aztán odament a piros autóhoz, bemászott a hátsó ülésre a ponyva alá. Biztonság kedvéért megtapintotta a nyaki ütőeret, de semmit nem érzett. Majd rátette kezét Don jobb vállára, és elkezdett imádkozni. "Nem ismertem azt a férfit, azt se tudtam, hogy keresztény-e -mesélte Rick. - Csak annyit tudtam, Isten azt akarja, hogy imádkozzam érte." A lelkész teljes szívvel imádkozott, közben még könnyei is eleredtek. Egyszer csak azt az indíttatást kapta, hogy lelki énekeket énekeljen. Azután újra imádkozott. Az volt az érzése, hogy elsősorban a belső sérülésekért kell imádkoznia és gyógyulást kérnie, aztán azt is, hogy a férfi megszabaduljon az agykárosodástól, belső vérzésektől és szervi károsodásoktól.

A halott énekelni kezd

Kívülről szemlélve a helyzet elképesztően hatott. Rick is furcsán érezte magát. Tudta, hogy a férfi halott, saját maga sem észlelte a pulzusát, mégis imádkozik érte. Nem is akárhogy, talán életében most a legbuzgóbban. Már egy ideje imádkozott és énekelt, aztán újabb dalba kezdett: "Ó, mily hű barátunk Jézus..." és ekkor hihetetlen dolog történt. A halott ember egyszer csak halkan bekapcsolódott az éneklésbe. Onerecker lelkésznek elakadt a lélegzete. Amilyen gyorsan tudott, kimászott a roncsból, és a legközelebbi mentőshöz rohant: "A férfi él ! Nem halt meg! Él! "De ki hiszi ezt el neki? Imádkozik egy férfiért, aki másfél órával azelőtt meghalt! Aztán átrohan az úttesten ezt kiabálva: "A ferfi újra él!" A mentős hitetlenkedve meredt rá. "A férfi él!" - mondta Rick mégegyszer. - A halott férfi elkezdett énekelni velem!" Teljesen hihetetlennek tűnt amit mond, de mégis újra és újra így kiáltott: "A férfi énekel! Életben van!"

"Tényleg?-kérdezte az egyik mentős. - Nézze, mi tapasztalt mentősök vagyunk. Pontosan tudjuk mikor halott valaki. És az az ember annyira halott, hogy ennél halottabb már senki nem lehet!"

"De higgyen nekem! - próbálkozott tovább Rick. - Velem egyutt énekelt!" A mentős azonban nem akart odamenni az autóhoz.

Rick ekkor az egyik mentőautó sofőrjéhez rohant. "Kérem nézze meg a férfit! Él!" A sofőr nyugtatni próbálta Ricket, mintha nem lenne normális: "Figyeljen, mi nem az első alkalommal csináljuk ezt végig. Jól tudjuk mi a helyzet! Ez az ember..."

"Maga figyeljen ide! - szakította félbe őt Rick.- Lefekszem ide az autója elé. Ha nem megy oda a piros autóhoz, akkor át kell gázolnia rajtam! De kérem, jöjjön oda velem, csak még egyszer tapintsa meg a férfi pulzusát!"

A mentős végül engedett és odamentek az autóhoz. Még egyszer megtapintotta Don pulzusát és lüktetett! Hirtelen mindenki akcióba lendült. Végre megérkezett a speciális szerszámokkal az autó, hogy a férfit ki tudják szabadítani a roncsból. Maga Don alig érzett valamit: "A testem sokkos állapotban volt. Nem éreztem fájdalmat - akkor még nem. A fájdalom később jelentkezett. Hordágyra fektették, és a mentőautóhoz gurítottak. Könnyű eső szitált az arcomra, nem láttam semmit, csak a híd felettem lévő acél szerkezetét. Nem tudtam megmozdítani a fejemet. Hallottam, hogy körülöttem az emberek futkosnak, és hogy a lábuk alatt ropog a sok üvegszilánk. Halkan beszéltek, olyan halkan, hogy alig értettem mit mondanak. Arra gondoltam: valami iszonyú dolog történhetett, és azt hiszem velem."

Don nem tudja megmagyarázni, miért küldte őt vissza Isten. Szívesebben maradt volna a mennyben, de a bizonyosság, hogy egy napon újra odamehet, békével tölti el.

Az orvosok nem nagyon reménykedtek Don Piper felépülésében, de mégis életben maradt. Sokszor meg kellett operálni, és számtalan kezelést kellett kibírnia. A mai napig testi fájdalmak között él, mégis sok embernek nyújt bátorítást a történetével: betegeknek, haldoklóknak és gyászolóknak. Az üzenete így hangzik: a keresztény embereknek nem kell félniük a haláltól - a menny egy csodalatos hely.

Don Piper lelkész csak most írta le részletesen az 1989-ben Texasban átélt balesetnek és következményeinek a történetét.Rick Onerecker lelkesz azóta végleg a mennybe költözött.


 Forrás:Lydia-keresztény női magazin.