Börtönkoncert Baracskán

 
 
     Szeptember 11-én a baracskai börtönben voltunk, az Amerikából érkezett testvérekkel, név szerint: Matt Schellenberg, felesége  Karoline és fiuk Temmon valamint egy közös barát, Steve. Ilyen börtönmissziós szolgálatra áll össze a Rengeteg együttes, kiegészülve hazai szolgáló testvérekkel.
    Már a beléptetésnél gond keletkezett, Temmont nem engedték be, mivel az új rendelet szerint 18 év alattiak nem léphetnek a börtön területére. Ez miatt át kellett szervezni a fellépést, ugyanis a kizárt fiú billentyűsként vett volna részt a szolgálatban. Sajnos a beléptetési nehézségek miatt kissé csúszott a kezdés, mert technikus hiánya miatt az együttes tagjainak kellett minden eszközt beállítani, miközben az ebédlőbe érkezett 120 rab figyelmesen szemlélte az előkészületeket.
   
Végre amikor minden a helyén volt felhangzott a zene. Matt akcentusos magyarsággal konferálta a dalokat, majd tett bizonyságot megtéréséről és arról, hogy Isten szemében mindnyájan mennyire értékesek vagyunk. Akármennyi van bűn az életünkben ő akkor sem tekint minket selejtnek, hanem, az a vágya, hogy nyissuk meg előtte szívünket és fogadjuk el engedelmesen az Ő felajánlott szeretetét és kegyelmét.
    Prazsák Laci is arról beszélt, hogy mennyire fontos, hogy meghalljuk az Úr hangját és elfogadjuk kegyelmét.
    A koncert végén nagy sikert aratott két fiú, egyik break táncos, a másik 3 labdával zsonglőrködött, egymást váltva folyamatosan amíg a másik kissé kifújta magát. És tőlük sem maradt el az evangélizáció, a bizonyságtevés, Isten szeretetének  és jellemformálásának bemutatása.
   
Nagyon áldott alkalom részesei voltunk mindnyájan. Hisszük, hogy a dalokban elhangzott üzenet, és a meghallgatott bizonyságok utat nyitottak a kemény szívekben, és a következő missziós alkalmunkon (amely rendszeres 4 hetenként) több új istent-kereső arccal fogunk találkozni.
 
2012.szeptember

MTV videotár - Református magazin 2012. április 15.

ajánlott videó (MTV webhelyén található)

 



Baracskai börtönmisszió, március

 

Baracskára 4 heteként járunk börtönmisszióra. A készülődéseket mindig nagy izgalommal tesszük, hiszen nem mindegy, hogy milyen Istenképet adunk át azoknak akikhez megyünk.
A börtönben élők is tele vannak gondokkal és nehézségekkel. Nehéz megszokniuk az elutasítottságot, a függőséget egymástól és a börtön rendjétől.

Egyik fogoly mondta valamelyik ottlétünk alkalmával, hogy mi itt ki vagyunk éhezve  szeretetre. Az pedig itt nincs. Függőségek vannak de ezekből ritkán alakul ki való érzelem.


Zsuzsi t
estvérnőnk, rendszeresen készül arra, hogy megédesítse a benti életet. Látogatásaikra mindig készít valamilyen meglepetés süteményt, amit az istentisztelet végén szétoszt. Öröm látni és nézni a boldog arcokat ahogyan majszolják, néha tömik magukba az otthonra emlékeztető ízeket tartalmazó falatokat.
A tegnapi napunk nem volt sikeres ebből a szempontból, mert nem engedték be a süteményeket. Ezért az Úr édes szavait vittük fel magunkkal a kápolnába ahol összegyűlt több mint 50 ember.

Három dicsőítő dalt énekeltünk el közösen Ákos és Peti gitárkíséretével.  Néhányan éneketek velünk együtt,  mások adták az ütemet, kézzel, lábbal tapssal, egyesek elmerengtek maguk elé, de akadtak olyanok is akik kihasználva a találkozás örömét más fogolytársakkal, rövid információkat cseréltek egymással.

Zsuzsa testvérnőnk Dánielről beszélt,  állhatatosságáról és kitartó hitéről, amely szilárd maradt ez életüket veszélyeztető döntések és kemény próbatételek ellenére is.

Jómagam egy történetet mondtam el amely arról szólt, hogyan formál és alakít minket az Úr, hogy kibontakozzon belőlünk a rejtett értékünk.

Vezetőnk, Tibor lelkész a hűségről beszélt Péter történetein keresztül.

Az elhangzottak megérintették a szíveket és vágyakozást ébresztettek a Biblia és az Úr üzeneteinek megismerése után.
Az alkalom végén áldással bocsátottuk útjukra az embereket és ajándékként egy-egy kis könyvet vihetettek magukkal, amely a keresztény életről, hitről és megváltásról tartalmaz írásokat.

Úgy látjuk, hogy a bezártságban élő embereknek sokat jelent a szeretet,  Mi ebből tudunk nekik átadni, és éreztetni, hogy Isten számára ők is értékes emberek, aki nem mondott le róluk, és ha együttműködnek vele, akkor egy merőben másabb és szabadabb élet boldog tulajdonosaivá válhatnak.

bacsipista, 2012. március 8.


Baracskai börtönmisszió, december

 

Baracskai látogatásunk alkalmával egy áldott nap résztvevői voltunk.l  Bár a kezdet nem ígérkezett biztatónak, mert beléptetésünk okozott egy kis nehézséget. Egy  adminisztratív hiba következtében egyik tesónk csak külön parancsnoki engedéllyel léphetett be. Izgultunk miatta, hogy megkapja-e az engedélyt,  de az Úr meghallgatta imáinkat és végül ő is bejutott. Részvétele szükséges volt mert ő vállalta  a dicsőítésen a  dobolást. a másik probléma az lett, hogy az  én táskámban megbújt egy pendrive, ami az ellenőrzésnél került elő. Ez a figyelmetlenségemnek volt köszönhető. Ez miatt tenni kellett egy plusz utat a kint hagyott kocsihoz, a szerkezetet letenni, mert tilos minden adat rögzítésére szolgáló eszközt bevinni a börtön területére.

A beléptetés izgalmai után feljutottunk a kápolnába, és a technika előkészítése után  megkezdődött a zenés istentisztelet. A Gyöngyösorosziról érkezett roma tesók egyszerűek és nagyszerűek voltak.  Dicsőítés közben bizonyságot tettek megtérésükről, megváltozásukról amelyet az Úrnak köszönhetnek. Egy házaspár elmondta, hogy a szüleik vitték az evangéliumot hozzájuk, akiket akkor végig sem hallgattak. Elküldték őket, mondván, hogy nincs szükségük Istenre. 

De Jézus maga tett bizonyságot nekik kereszthaláláról és feltámadásáról egy látomásban amely végképp meggyőzte a kételkedő férjet, hogy Isten fia őérte is szenvedett.

A feleség elmesélte hogy analfabétaként hogyan tanult meg Isten segítségével olvasni, milyen csodálatos módon gyógyult meg betegségéből Jézus kegyelméből. 

A dicsőítés vezetője bizonyságában elmondta, hogy zenei előképzettség nélkül, kotta nélkül, hallás útján tanult meg gitározni és dicsőíteni. Egymás után hangzottak el az énekek szüneteiben a bizonyságok.

A börtönben működik egy gyülekezet, akik őrök nélkül tartanak vasárnaponként istentiszteletet. Annak mostani vezetője néhány nap múlva szabadul. Gyülekezetét átadta ottlétünkkor egy általa kiválasztott utódnak, aki a helyére áll és vezetni fogja a börtönben maradt megtérteket.

Ezen a napon

  • Láttunk felszabadult és mosolygó arcokat, akiket Isten megszépített az által, hogy a Szent Szellem jelenléte érezhetővé vált.
  • Láttunk könnyeket, amelyek feltörtek és leplezetlenül csorogtak az arcokon, a zord külső mögött megmutatva a lelkekben dúló érzelmeket.
  • Láttunk magasba emelt kezeket, és áment, halleluját kiáltó ajkakat.
  • Láttuk, hogy Isten munkálkodik a szívekben.

Jó az Úr, mert egy áldott napot ajándékozott mindnyájunknak. Mi akik eljöttünk hálát adtunk az Úrnak amiért vezetett minket. Akik a börtön rácsai mögött maradtak azok életében éledezni kezdett a hit, a remény és a szeretet.

bacsipista, 2011. december


 Agapé istentisztelet Baracskán


Börtönmissziós csoportunk ez évtől havonta szolgál a Baracskai BV Intézetben ahol Istentiszteletet tartunk. Általában 30-50 fős létszámban vesznek részt alkalmainkon, de voltak már 80-an is.  Több testvérünk  rendszeresen szolgál  vezetőnk Bugovics Tibor vezetésével.
Ott ismerkedtünk meg egy elítélttel akit megérintett az Úr, és felismerve bűnös életét önként vállalta korábbi bűnöző életmódjáért járó büntetését. Jelentkezett a hatóságoknál, beismerő vallomást tett. A várható 10 éves büntetés helyett 13 hónapot kapott, melyet jelenleg tölt le. Fogolytársainak hirdeti az evangéliumot, többen is megtértek, lelkileg gyógyultak és szabadultak megkötözöttségeikből a börtönben, rendszeresen járnak a kápolnába, fogolytársuk által vezetett Istentiszteletekre.
Többnyire felkészülten várnak minket a számunkra engedélyezett időpontokban, amelyekre készülnek kérdésekkel, bizonyságokkal. Ima és dicsőítés után a keresztény bibliai alapokat vesszük át, beszéljük meg.

Szeptember 30-án délelőtt voltunk vendégei ismét a Baracskai BV-nek. Lassan már ismerősként fogadnak minket a kapuszolgálatosok a beléptetésnél, bár a rutin ellenőrzéseket így sem kerülhetjük el.

Ezen a napon mintegy negyven embernek mondhattuk el az Úr üzenetét. Egy dicsőítő dal után bizonyságokat mondtunk el életünkből, majd következett a tanítás amely az imádkozás fontosságáról és fajtáiról és tartalmáról szólt.
Nagyon aktívak voltak a jelenlévők, kifejezték tetszésüket és nemtetszésüket is. nem mindig értenek egyet a bibliai igazságokkal, de eltérő véleményeik esetén a szeretet nyelvén igazítjuk helyre eltévedésüket.

Az ott élőknek még nagyon világias a gondolkodásuk, ezért minden gondolatot világosan és érhetően kell nekik átadni. De látjuk rajtuk, hogy éhesek a szeretetre, taníthatóak és a figyelmesek. Nyitottak és megpróbálják viszonozni azt szeretetet amit az Úr által mi adunk át nekik.

Vagyim testvérem így fogalmazta meg, hogy mi csak eszközei vagyunk az Úrnak, azért, hogy szolgálatunkon keresztül az Úr kegyelme kiáradhasson feléjük.

Hálát adunk Urunknak, amiért minket választott ki és készített fel erre a nemes feladatra.

2011. október

bejegyezte: bacsipista


Börtönmisszió Baracskán - 2011

 

Ismert sokak előtt, hogy az Agapé Gyülekezet börtönmissziós csoportja 2005-ben kezdte meg szolgálatát és rendszeresen látogatja a börtönökben lévő elítélteket. Nem egyéni akciókról, hanem egy igazi csoportmunkáról szólnak ezek a látogatások.

A bibliában, -  Máté evangéliuma 25 - olvashatjuk:

 35Mert éheztem, és ennem adtatok, szomjaztam, és innom adtatok, jövevény voltam, és befogadtatok,  36mezítelen voltam, és felruháztatok, beteg voltam, és meglátogattatok, börtönben voltam, és eljöttetek hozzám.

 40... Bizony, mondom néktek, amikor megtettétek ezeket akárcsak eggyel is a legkisebb atyámfiai közül, velem tettétek meg."

Missziónkat ezek az igei üzenetek készítették fel, és megyünk oda, ahová beengednek minket. Mindig hosszú az előkészület, általában akadályokkal terhes, de bízunk abban, hogy Jézus Krisztus előttünk jár és megnyitja számunka a börtönök kapuit.

Február 25-én Baracskán voltunk. Igaz nem először mert tavaly (2010) Matt Sellenberg és a Rengeteg dicsőítő csapattal érkezve bemutattuk a Tékozló fiú című színdarabunkat. Isten ezzel készítette elő szolgálatunkat a börtönben és nyitotta meg a kaput szolgálatunk előtt, és testvéreim ez év januárjában ismét folytathatták.

Délután 14 órától szólt a belépési engedélyünk. Igaz már jóval korábban oda értünk, ezért már a kocsiban imádkoztunk és kértük az Úr segítségét a misszió sikeres szolgálatához. Négyen voltunk, megnyitottuk szívünket és imáinkat dicsőítés követte. Akik arra jártak meglepetten észlelhették, hogy gitár hangja és örömmel teljes ének hallatszik ki az autóból.

A beléptetés azzal kezdődött, hogy nem találták a belépési engedélyünket, de minden jó, ha jó a vége,l valamelyik irodában meglelték és mehettünk a börtönlelkész testvér vezetésével a kápolnába.

Vezetőnk Tibor megnyitó beszédében bemutatta  gyülekezetünk (Agapé gyülekezet) céljait és működési formáját, majd minket, mint missziós csoportot.

Húsz elítélt vett részt ezen a délutáni alkalmon. A bemutatkozás után bizonyságtétel következett, B. István (ez én vagyok) mondta el, hogyan lett Istent elutasítóból keresztény. Jézus Krisztus kegyelméből 6 éve szabadult alkohol függőségéből, és több betegségéből. Felesége rákos megbetegedésből gyógyult ki az Úr segítségével. István a Havanna missziós csoport egyik vezetője, de úgy érzi, hogy a börtönmissziós szolgálatban is ott van a helye. Elmondta, hogy Isten kegyelme megváltotta őt korábbi bűnös életétől, és az a feladatunk, hogy hirdessük az evangéliumot, elmondva az embereknek azt amit az Úr végzett életünkben.

István után egy bentlakó mesélte el, hogy büntetése következtében elhagyta felesége. A sátánra hallgatva bosszút forralt ellene és minden szabad idejét ennek az eltervezésére fordította. Mégis volt benne valami ami Istenhez vezette, és kérte az urat, hogy fizikai bizonysággal adja tudtára, hogy Ő van. Nem sokkal később megszólította egy rabtársa, aki elmondta neki azt a tervet amit forgatott magában. Mivel erről senkinek nem beszélt, felismerte, hogy az Úr küldötte ez a fogoly. Befogadta az Urat és megbocsátott feleségének, és átadta életét Jézus Krisztusnak.

Következett a   dicsőítés. Peti egy szál gitárral behívta az Urat a kápolnába. A vidám dicsőítés után ő is bizonyságot tett arról, hogy elkeseredett helyzetükben, amikor már minden élelem és pénzforrás elapadt, hogyan küldte az Úr segítségül azt a szomszédot akitől soha nem vártak semmilyen támogatást és megtöltötte élelemmel hűtőszekrényüket.

Bizonyságát dallal folytatta, miközben érezhetően közöttünk volt az Úr Szelleme, aki megnyitotta és megvizsgálta majd szabadította a szíveket. Könnyes szemek, szipogó orrok  jelezték ezt, hogy Isten beköltözik oda ahol szeretettel fogadják jelenlétét.

Tibor igehirdetésében főleg Jákobról beszélt, a csalóról, aki az Úrral találkozva teljesen átformálódott és más emberré változott. Isten ugyan ezt cselekszi a mi életünkben is, ha őszintén kérjük őt és megtesszük amire kér bennünket.

Zsuzsi az elutasítottságról beszélt. Igéken keresztül igazolta Jézus elutasítottságát, majd vezette a jelenlévőket arra az igazságra, hogy általa van kegyelmünk és megváltásunk. Fontos, hogy bocsássunk meg azoknak akik megbántottak minket, mély sérelmeket hagytak az életünkben, mert megbocsátás nélkül halott a szeretet.

Befejezésül meghallgattuk Pintér Béla: Homokba írva című dalát, melyet Peti adott elő, arra kérve mindenkit, hogy csukott szemmel hallgassák és hagyják az Urat munkálkodni szívükben, nem szégyellve a könnyeket.

 Az alkalom végén még maradt egy kevés idő arra,Zsuzsi megkínálja a jelenlévőket egy kis otthon sütött süteménnyel, és tudtunk egy kicsit beszélgetni, személyesebb kapcsolatot kialakítani. Mai Ige ez évi első negyedéves kiadványát adtuk ajándékba, bízva abban, hogy azt olvasva közelebb kerülnek Isten igazságához és szeretetéhez.

Következő látogatásunk várható időpontja: március 9.

 

2011.03.03. bacsipista