Havanna csoport

Útkövetés

Véletlenszerű képek

BIZONYSÁG ÉS HÁLAADÁS

ARCHIVÁLT CIKKEK

ÚJ BEJEGYZÉSEK

LÁTOGATÓ STATISZTIKA

Oldalmegnyitások számláló indult: 2008.febr.

 

 

Mystat számláló indult: 2013.03.15.

ÜZENET küldése

99 után melyik szám következik?
Email:
Tárgy:
Üzenet:

BEJELENTKEZÉS

Jelentkezzen be, vagy regisztráljon új fiókot

Online felhasználók

Oldalainkat 195 vendég és 0 tag böngészi

 

Börtönben a tékozló fiú (2009-04.09.) Kozma utca

 

A legutóbbi börtönmissziós látogatásunkat követően Zsolt testvérünk elkészítette a Tékozló fiú színpadi változatának forgatókönyvét. A szereplők kiválasztása után mindnyájan lelkesen készültünk a próbákra. Nehéz volt egyeztetni azt az időpontot, amely mindenkinek megfelelt. Szükség volt egy dicsőítő zenekar felállására, de Isten elhárította a nehézségeket, a kapott időpontra minden összeállt.

Megérkeztek a sütemények, szebbnél szebb és csábításra késztető remekműveket tettünk a tálcákra, melyekkel, a program végeztével kínáltuk meg a jelenlévőket.

A zenekar tagjai dicsőítésükkel előkészítették, megnyitották a szíveket az evangelizációs színdarab befogadására.

Az MTV-től kapott korabeli ruhákban visszautaztunk kétezer évet. A fiatalabbik fiú szeretett volna kitörni a család megszokott életéből, ezért kikérte apjától a várható öröksége részét és elindult a világba szerencsét próbálni. A szerencse azonban elkerülte, a kapott pénzt elverte. Elszegényedve munkát kért, a gazda a disznók etetését bízta rá. Éhezett, nélkülözött, végül arra az elhatározásra jutott, hogy visszatér a szülői házhoz, bocsánatot kér apjától. amit megalázkodva meg is tett. Apja viszont méltósággal felemelte, visszafogadta, háborgó testvére szívét lecsillapította és ez által mindkét gyermekét Isten színe elé bocsátotta.

Az előadás végeztével Zsuzsi személyes bizonyságát mondta el arról, hogyan talált rá édesapjára, aki kisgyermek korában otthagyta őket. Elmondta miképpen támogatta és látogatta gyermekét, aki szintén fogságban volt egy ugyanilyen büntetés-végrehajtó intézetben, mennyire aggódott érte, amikor nem kapott hírt felőle. Emlékeztette a foglyokat, hogy értük is aggódik valaki, szülők, feleségek, barátnők, testvérek, akiknek hiányoznak. És aggódik értük Isten, aki szemében mindnyájan értékesek és alig várja, hogy megtérjenek vagy visszatérjenek hozzá. Elmondta, hogy gyülekezetünk testvérei, akik készítették a süteményt, nem csak az idejüket és az alapanyagokat adták hozzá, hanem beletették teljes szeretetüket is.

Zsuzsa imádkozott értük. A szívükbe hatoltak a szavak. Az embert meg lehet fosztani a szabadságától, de a szíveket nem lehet bilincsbe zárni. Ezek a kemény kinézetű fiúk az Úr üzenetét hallgatva ellágyultak, magukba mélyedtek. A mag el lett vetve.

Szeretnénk ezt a magot gondozni. Minden résztvevő kapott egy kiadványt melyekben mindennapra található egy ige, és egy jelentkezési lapot, amelyben Alfa kurzusra hívtuk meg őket. Ezeken az alkalmakon lehetőségük nyílik Jézus tanításainak megismerésére, és választ kaphatnak kérdéseikre.

Úgy jöttünk el, hogy teljesítettük azt a feladatot, amit az Úr ránk bízott. Örömmel tettük és már most várjuk a következő látogatás időpontját.

 

2009.04.09. bacsipista

 


 

Az Úr ajándéka (2009. 04.09.)

 

A karácsonyi szolgálatból visszatérve hangosan gondolkoztam. Milyen bibliai történetet lehetne előadni? A tékozló fiú nagyon aktuális ebben a környezetben.

Sz. Zsoltot meghallotta hangos elmélkedésem és azt mondta a karácsonyi szünetben megírja.

Nagyon hálás voltam az Úrnak: ilyen gyors imameghallgatás és egy ajándék felfedezése testvérünk szolgálatában. És közben imádkoztam a dicsőítő testvérekért, kértem az Urat, hogy segítsen, mert olyan testvérek voltak a szívemen, akik régebben szolgáltak a gyüliben, és volt, akivel én is együtt szolgáltam.

Nagyon áldottak az Úrban. Személyesen kértem fel őket és az Úr megajándékozott velük.

Hálával van tele a szívem Isten és a testvérek felé.

Január 25-én jöttünk össze először a színdarab szereplőinek kiválasztására. A gyüliben a konyhában vártam a tesókra és előkészítettem a meglepi sütiket. Közben odajött M. Jutka és megosztottam vele a szolgálatunkat.

Zsoltnak volt konkrét látása a szerepek kiosztásában. B. Tibor az apa, a tékozló fia a saját fia, Botond, aki hála az Úrnak „nem tékozló”. Az időseb fiú Solymárról N. Péter, a gazdag vidéki, aki munkát ad a fiúnak B. István. Egy női szolgáló én lettem volna és kellett két béres. Az egyiket Jamesra osztottuk, bár ő ekkor még nem tudta ezt, de a kezdetektől fogva minden alkalommal velünk jött. Hűséges tesó.

Közben bejött Jutka és súgva megkérdezte, hogy lenne egy szabad női szerep?

Ó, dehogy nem – mondtam, - most osztjuk szét és épp szükségünk lenne egy női szolgálóra. Nagyon örült neki és megkérdezte, hogy férjének is akadna egy szerep?

Kellene még egy béres, ajánlottam fel. Elfogadták. Ez az Úr ajándéka volt.

Április 9-én mentünk be szolgálni. Egy hét kivételével minden héten próbáltunk. Amit tanultunk még az, hogy szeretetben hordozzuk el egymást.

Hétről – hétre nagy kihívás az időt egyeztetni, de nagyon odaszánt testvérekkel ajándékozott meg az Úr. Nagyon sokat nevettünk és közben egyre jobban megismertük egymást.

Külön ajándék volt, hogy az egyik testvérünk M. Gyöngyi, ahogy elolvasta karácsonyi szolgálatunkat, amiben ruhákat kölcsönöztünk, felajánlotta segítségét és ingyen kaptunk ruhákat, ami nagyon feldobta a jókedvünket. Nagyon korhű volt így a „színdarab”

Mikor próbálták a tesók csak álmélkodtunk, hogy Jutkára mintha ráöntötték volna. Zsolt válogatta ki őket és Isten nagyon megáldotta, mert ez a darab tényleg az Úrtól volt.

Személyes életünkben sok támadás ért bennünket, de tudtuk az Úr benne van a szolgálatunkban és velünk van, nem adjuk fel, és nem hátrálunk meg. Isten győztes seregében harcolunk, győzelemre vagyunk elhívva.

Minden el volt készítve az időpont egyeztetve lett. 16 tesóról volt szó.

Kaptunk egy telefonhívást, amelyben közölték, menjünk egy nappal később. Lett is izgalom rendesen, de áldás alatt voltunk.

Eljött a várva várt nap. Próba, pakolás, indulás. Mindig izgalommal jár a bejutás. Itt, ha az időnket meglopják, kevesebb jut a technika beállítására vagy más szolgálatra, de minden alkalommal átéltünk egy csodát és minden elkészült „időben”.

A dicsőítésben R. Celesztin, P. Szabolcs, P. Dávid, Gy. István és M. Attila vett részt. Celesztin aki korábban is volt velünk szolgálni, szabad kezet kapott, bármilyen stílusban amit az Úr ráhelyez a szívére abban szolgáljanak.

Nagyon áldott alkalmat láthattunk és hallhattunk. Nekem nagyon nagy ajándék volt, hogy a drága tesókkal mehettem be. Számomra és másokéra is csoda volt, és a ráadás, hogy ők is ajándékként élték meg.

A színdarab minden próbáján jelen voltam és minden szerepet végig próbáltam, amikor be kellett valaki helyett ugrani. Valaki más „bőrébe”, de nem lehet elégszer megnézni, átélni az Úr kegyelmét hozzánk, azt a szeretetet, ahogy ránk talált és megbocsátott.

A próbák során mindig mutatott az Úr egy-egy gondolatot.

Sokan nem tudják mi az, hogy édesapa, gondoskodás, szeretet.

Sokan vannak, akik apák és még gyermekek vagy nagyapák és most szembesülnek a tetteikkel, ahogy ők bántak családtagjaikkal vagy velük. Láthatják az eltékozolt életüket. De megláthatják, hogy van EGY ÉDESAPA, aki megbocsájtó, szerető, és aki esélyt ad az újrakezdésre. És lehet Isten gyermekeként élni, vagy lehet az ördög gyermekeként. A szabadulás nem a szabadságot jelenti, hanem azt, hogy az ÚRRAL együtt lépünk.

A gonosz ott van a sarkunkban, hogy elbuktasson. A visszailleszkedés és a beilleszkedés nem könnyű. Kell, hogy elvigyük a fényt, megtaláljuk a helyes utat, ami, és aki egyedül JÉZUS.

Erre lettünk elhívva.

Kedves testvérem, bátorítalak, hogy amire Isten elhívott és látod, ha csak az első követ is az úton, ne várd, míg teljesen elkészül, míg majd úgy érzed teljesen kikészültél, mert lehet, hogy lemaradsz az elhívásodról és Isten mást küld helyetted.

Minden szolgálatom után, amikor megosztom, a gondolataimat jön a támadás és a gonosz bedob mindent, hogy elbizonytalanítson, és úgy érezzem, most kinevetnek, lenéznek, kiközösítenek, és nem sorolom.

De benne volt az Úr és Ő megígérte velünk van minden napon és Ő kedves, figyelmes szerető, bátorító édesapa, aki odaküldi a börtön lelkészt, aki csak annyit mond: jó volt Zsuzsanna, a másik tesó is bátorít, ezt jól csináltad, a következő azt mondja: kenettel szóltál.

A szolgálat végén áldást kérünk és adunk útravalóul. Mai Igét és Jeligét további lehetőséget adva Isten igéjével való táplálkozásra.

Drágáim, Isten ajándékozó Atya. Azt adjátok tovább, amit Tőle kaptunk.

Vannak szolgáló testvéreink, akik a sütés ajándékát kapták. Nagyon-nagy szolgálatot tesznek ezzel, mert csak így tudunk kapcsolatot építeni a foglyokkal.

Köszönöm minden drága testvéremnek az áldozatkész szolgálatát és kérem az Urat, hogy gazdagon áldjon meg érte benneteket

Hálát adok az Úrnak és köszönetet azoknak a testvéreknek, akik közbenjártak értünk.

E fontos szolgálat nélkül a miénk nem lenne teljes. Az Úr védelmezzen benneteket, mert amikor mi elindulunk, a ti imáitok biztosítjátok védelmünket.

Nagyon jó bent lenni, de még jobb kint lenni, mert a nap végén átéljük, hogy kaptunk az Úrtól egy újabb napot ajándékba mikor felemelhettük az Ő csodálatos nevét.

Dicsőség az Úrnak!

Biliczki Zsuzsanna