Havanna csoport

Útkövetés

Véletlenszerű képek

BIZONYSÁG ÉS HÁLAADÁS

ARCHIVÁLT CIKKEK

ÚJ BEJEGYZÉSEK

LÁTOGATÓ STATISZTIKA

Oldalmegnyitások számláló indult: 2008.febr.

 

 

Mystat számláló indult: 2013.03.15.

ÜZENET küldése

99 után melyik szám következik?
Email:
Tárgy:
Üzenet:

BEJELENTKEZÉS

Jelentkezzen be, vagy regisztráljon új fiókot

Online felhasználók

Oldalainkat 95 vendég és 0 tag böngészi

Tökölön voltunk börtönmissziós szolgálaton

 

 

Voltam Tökölön, 3 órakor vonultunk be és 6 órakor léptünk ki a börtön kapuján.

Nemzetközi csapattal indultunk. Matt Schellenberg, felesége Carolyn és fiuk Temmon. Matt és Carolyn több éve USA-ból Magyarországra utaznak, hogy a magyar börtönökben zenével, szavakkal és tettekkel hirdesség az evangéliumot. Ilyenkor össze áll a dicsőítő csapat "Rengeteg" néven.

Budapestet az Imádság Háza közösségből Prazsák Laci és felesége Csilla, BPA képviseletében Piszter Emil és egy volt régi fogvatartott,  Sándor, és még mások is az Agapé Gyülekezet szólgálóin kívül. Összesen 15-en voltunk.

Az ellenörzés a kapunál gyors és rutinos volt. Ami furcsa volt számomra az alkoholszonda (mikrofon jellegű).  Bele kellett fújni. Befelé menet még megértem, de kifelé jövet miért, azt nem egészen értem. 

Egy hölgy volt a nevelőtiszt aki nagyon segítőkész és közreműködő. Vele már 3. éve  találkozunk ezeken az alkalmakon.
Fél 4-kor érkeztek meg az elítéltek. Több körletből, folyamatosan érkeztek. Rend és fegyelem volt annak ellenére, hogy csak egy őr volt velük, és időnként belátogatott egy bilinccsel és gumibottal  is felszerelezett felügyelő is. Pontos számot nem tudok mondani, mintegy ötvenen elítélt volt jelen, java részben fiatalkorúak. Itt  fiatalkorúaknak a 21 év alattiakat tekintik.  Viszont voltak idősebb, felnőttkorú rabok is. 
Etnikum szempontjából vegyesen voltak, olyan fele-fele arányban.

A nevelőtiszt megnyitotta az alkalmat, Börtönmissziónk vezetőjének, Tibor rövid bevezetője után Zsuzsa gondolatai hangzottak el, majd a zene következett. Magyar szöveg, Deep Purple stílusú zenével (ami nekem nagyon bejött, mert hasonló stíluson nőttem fel) melyek között bizonyságok hangzottak el. Láthatóan az fogta meg legjobban az elítélteket amelyet Sándor, a volt rab mondott el. Az ő bizonysága hitelesebb a számukra, mert úgy érzik, hogy közülük való volt.

Zszsa bizonyságot mond a tököli börtönben. Háttérben a Rengeteg együttes tagjai láthatók.


Az alkalom végén egy közös imára lettek hívva, amely egyben egy megvallás is, arról, hogy szükség van Jézusra és befogadására.
Figyeltem az arcokat. Felállni nem lehetett nekik, hogy úgy jelezzék, hogy hajlandók elmondani az imát. Sokan mondták el, azt viszont nem tudhatjuk, hogy ki mondta el szívből, és azt sem, hogy ki mondta hang nélkül magában, kivédve a fogolytársak esetleges gúnyolódását.
A végén engedélyt adtak, hogy aki áldást kér az kimehessen a helyéről, de ezt később felváltotta az a forma, hogy a pásztorok mentek oda az elítélthez és mellé ülve, vagy mellé állva megáldották vagy imádkoztak.

Minden elítélt, - kivéve akik nem akartak élni a lehetőséggel - kapott egy-egy Bibliát, (egyszerü fordítású teljes, vagy a Gedeon Társulat  kis kék Újszövetségét) és 2. negyedévre szóló  Mai Igét.

Áldott alkalom volt. Jó lenne ha azok akik részt vettek az alkalmon beengednék az Igét a szívükbe és valóságban is megtérnének.

Holnap 11-kor indulunk Baracskára, és szeretnék a holnapi szolgálatban is részt venni.

Piszter Emil a megtérésről beszél a tököli börtönben

 

A képen  nem vagyok rajta, mert a fényképezőgép az én kezemben volt

2014 március 18. - bacsipista