Harmatgyöngyök  és AranysugarakC.H. Spurgeon: Harmatgyöngyök és aranysugarak – Mindennapi házi ájtatosságok.

 E könyv Spurgeon népszerű és igen áldásos reggeli áhítatait tartalmazza. Igazi gyöngyszem, csodálatos, lélek-építő és Krisztust magasztaló mű. Valamikor a 20. század elején jelent meg magyar nyelven. 

 


 Szeptember 20.

"Az úrnakés Gedeonnak  fegyvere".  (Birák 7, 20.)

09.20.Spurgeon: Harmathyöngyök...

 


Szeptember 19.

"A szabadságban  azért melylyel a Krisztus minket  megszabadított,  álljatok meg.
(Galata 5, 1.)

09.19.Spurgeon: Harmatgyöngyök...

 

 


Szeptember 18.

"Ha lélek szerint élünk, lélek szerint is járjunk." (Gal. 5, 25.)

09.18. Spurgeon: Harmatgyöngyök...

 


Szeptember 17.

"Hozzátok  énhozzám azt!"
(Márk 9, 19.)

09.17. Spurgeon: Harmatgyöngyök...

 


Szeptember 16.

"Hogy ezek által az isteni természetnek részesei  lennétek."
(II. Péter 1, 4.)

09.16. Spurgeon: Harmatgyöngyök...

 


Szeptember 15.

"A gonosz hírhallástól nem fél." (Zsoltár 112, 7.)

09.15. Spurgeon: Harmatgyöngyök...

 


Szeptember 14.

"De valának más hajók is vele." (Márk 4, 36.)

09.14. Spurgeon: Harmatgyöngyök...

 


Szeptember 13.

"Kik általmenvén a viz nélkül való völgyeken, azokon torrásokat ásnak, még a kutakat is megölti az esővíz." (Zsoltár 84, 7.)

09.13. Spurgeon: Harmatgyöngyöj...

 


Szeptember 12.

"Nem szenvedhetője az Isten a bosszúnak."
(Náhum 1, 2.)

09.12. Spurgeon: Harmatgyöngyök...

 


Szeptember 11.

"Szakasszátok el magatokat azoktól."
(II. Kor. 6,17.)

09.11. Spurgeon: Harmatgyöngyök...

 


Szeptember 10.

"Amikor felméne a hegyre és szólítá magához akiket akara; és hozzá menének."
(Márk 3, 13.)

 

09.10. Spurgeon: Harmatgyöngyök...

 


Szeptember 9.

"Kiálts é hozzám és megfelelek néked és nagy dolgokat mondok  néked és elrejtetteket, melyeket nem  tudsz." (Jeremiás 33, 3.)

09.09. Spurgeon: Harmatgyöngyök...

 


Szeptember 8.

"Nálam  lelted a te gyümölcsödet." Hóseás 14, 9.)

 

09.08. Spurgeon:Harmatgyöngyök...

 


Szeptember 7.


"És mikor Ő hozzá nem  férnének a sokaság miatt, meghányták a háznak  fedelét, amelyben  vala és annak padlását felbontván, leereszték a nyoszolyát, amelyben a gutaütött ember fekszik vala."
(Márk 2, 4.)

09.07. Spurgeon: Harmatgyöngyök...

11.997. 09.07

 


Szeptember 6.

"E gonosz és elfordult nemzettség között; kik között fényletek, mint szövétnekek e világon."
(Filippi 2, 15.)

09.06. Spurgeon: Harmatgyöngyök...


Szeptember 5.

"Jaj nekem, hogy  számkivetett vagyok a Mések  nemzettsége között és lakom  Kédár sátorai között." (Zsolt. 120, 5.)

 

09.05.Spurgeon: Harmatgyöngyök...

 


Szeptember 4.

"Akarom, tisztulj meg!" (Márk 1, 41)

09.04. Spurgeon: Harmatgyöngyök...

 


Szeptember 3.

"Te, kit az én lelkem szeret."
(Énekek Én. 1, 7.)


09.03. Spurgeon: Harmatgyöngyök...


Szeptember 2.

"Simonnak napa pedig fekszik vala hideglelésben, és mindjárt szólának neki afelől." (Márk 1, 30.)

 

09.02 Spurgeon: Harmatgyöngyök...

 


Szeptember 1.

"A te tanácsoddal igazgatsz engemet,  hogy azután a dicsőségbe fogadj be engemet."

(Zsoltár 73, 24.) 

 

09.01. Spurgeon: Harmatgyöngyök...


Augusztus 31.

" A szigetekben  lakozók engem várnak és az én karomban vetik reménységüket." (Ézsaiás 51, 5.)

08.31. Spurgeon: Harmatsugarak...

 

 


Augusztus 30.

"Várjad az Urat!" (Zsoltár 27, 14.)

 

08.30. Spurgeon: Harmatgyöngyök ...


Augusztus 29.

"Könyörülj rajtam én Istenem". (Zsoltár 51, 3.)

08.29. Spurgeon: Harmatgyöngyök

 

Augusztus 28.
"Gyertyatartóba való olaj".
(II. Mózes 25, 6.)


08.28.Spurgeon: Harmatgyöngyök...


Augusztus 27.

"Miglen nem  hisznek nékem". (IV.Mózes 14, 11.)

08.27. Spurgeon: Harmatgyöngyök...

 


Augusztus 26.

"Parancsolta az ő szövetségét, hogy megtartsák mindörökké"
(Zsoltár 111, 9.)


08.26.Spurgeon: Harmatgyöngyök...

 


Augusztus 25.

"Az ő gyümölcse gyönyörűséges az én ínyemnek". (Énekek Éneke 2, 3.)

08.25. Spurgeon: Harmatgyöngyök...

 


Augusztus 24.

"Eljő a rontó az ő szemek láttára".
(Mikeás 2, 13.)

08.24. Spurgeon: Harmatgyöngyök...

 


Augusztus 23.

"És nem hallik többé abban siralomnak szava."
(Ézsaiás 65, 19.)

 

08.23. Spurgeon: Harmatgyöngyök...

11.804 08.23


Augusztus 22.

"Kényszerítelek titeket, Jeruzsálemnek leányai, ha megtaláljátok az én szerelmesemet, mit mondotok néki? Ezt: Hogy én a szerelem miatt beteg vagyok".
(Éneke Éneke 5, 8.) 

 

08.22. Spurgeon: Harmatgyöngyök...

 


Augusztus 21.

"A mással jóltévő ember megkövéredik és bőségesen adakozik, ugyanazon feljebb osztogathat.".
(Példabeszédek  11, 25.)

 

08.21. Spurgeon: Harmatgyöngyök...

 


Augusztus 20

"Dávid az acférfiú, ki gyönyörűséges énekszerző volt Izráelben".

(II. Sámuel 23, 1.)

08.20. Spurgeon: Harmatgyöngyök...

 


Augusztus 19.

 "És állandó lészen és legelteti az Ő népét az Úrnak erejével".   
(Mikeás 5, 3.)

08.19. Spurgeon: Harmatgyöngyök...

11.764. 08.19


Augusztus 18.

"Az atyafiúi szeretet is igen meghidegedik sokakban".  (Máté. 24, 12.)

 

08.18. Spurgeon: Harmatgyöngyök...

 


Augusztus 17.

"Bízom az Isten jóvoltában." (Zsolt. 52. 10.)

 

08.17. Spurgeon: Harmatgyöngyök

 

 


Augusztus 16,

" Adjatok az Úrnak, az Ő nevének  dicsőséget." (Zsolt. 29,2.)

08.16. Spurgeoin: Harmatgyöngyök ...


Augusztus 15

"Mikor kiment volna Izsák, hogy imádkoznék, a mezőn immár estefelé" (1Mózes 24, 63.)

08.15.Spurgeon: Harmatgyöngyök...

 


Augusztus 14.

"A te kezeidnek cselekedeteiben örvendezek".

08.14.Spurgeon: Harmatgyöngyök... 

11.714

 


Augusztus 13.

"A Libánusnak  cédrusai, melyeket plántált".  (Zsoltár 104, 16.)




08.13 Spurgeon: Harmatgyöngyök...

 


Augusztus 12.

 "Uralkodik az Úr, örüljön a föld.". (Zsoltár. 97, 1.)

 

Míg ez a dicső kifejezés igaz marad, nincs ok a nyugtalankodásra. A földön az Úr hatalma éppen olyan gyorsan lecsendesíti az istentelenek gonoszságát, mint a tenger dühöngését; szeretete éppen olyan szívesen felüdíti a nyomorultak lelkét, mint az eső a száraz földet. Magasztosan világítanak alá a borzalmas viharos felhők közül a villám lángjai, s az Úr dicsőségét hirdeti teljes nagyságában a hatalmas birodalmak bukása és a nagy trónok felfordulása. Az isteni király kezeit felismerjük minden küzdelmünkben és nyomorúságunkban.

 

"Ím trónodról rendelkezve
Tekintesz az emberekre;
Isten Fia, nézz szeretve
Megváltott testvéridre."

 

A pokolban a bukott szellemek komor kedvtelenséggel elismerik az Ő kétségbevonhatatlan fennhatóságát. Bár megvan nekik engedve, hogy széjjel járhatnak, de lábaik erősen megvannak békózva; Belzebúb szájába zabola van vetve és a fenevad csak bizonyos korlátok között mozoghat. A halál lövege az Úr lakatja által van elzárva és isteni hatalom a sírok tömlöceinek őre. Az egész világ Bírájának rettenetes bosszúja cselekszi azt, hogy az ellenség sír és fogait csikorgatja, mint az eb, mely a vadász ostorától retteg.

 

"Erős kezedbe adta át
Isten a kormánypálcát;
Bírod az életet s halált,
A sír, s pokol kapuját."

 

A mennyben senki sem kételkedik az örökkévalóság királya hatalmának tökéletességében, hanem mindnyájan lehullanak színe előtt és hódolatukat nyilvánítják. Angyalok az Ő udvaroncai, a kiválasztottak az Ő kegyeltjei, kik örömmel kívánnak Neki szolgálni nappal és éjjel, Bárcsak már bemehetnénk a nagy király városába!

 

"Föld, világ s minden fölött
Uralkodsz Isten jobbján,
Bírsz hasonló dicsőséget,
Működsz szenteid javán."

 

08.12 Spurgeon: Harmatgyöngyök...

11.701

 


Augusztus 11.

"Oh,  vajha valaki  cselekedhetné velem, hogy olyan  lehetnék, mint az elmúlt hónapokban. 
(Jób, 29, 2.)

Sok keresztyén örömmel tud visszatekinteni a multba, a jelent pedig hosszú és elégedetlen szemmel nézi. Visszanéznek azokra a napokra, melyeket az Úrral való társaságban töltöttek el, azokat tartva a legkedvesebbnek és a legszebbnek, amit valaha átéltek; de a jelen a keserűség és gyász komor ruhájában tűnik fel előttük. Egykor Jézussal éltek az Ő közelében, most pedig érzik, hogy eltévedtek Tőle és ezt mondják: „Oh, vajha valaki azt cselekedhetné, hogy olyan  lehetnék, mint az elmúlt  hónapokban!” Nagyon sajnálják, hogy elveszítették menedéküket, vagy, hogy most nincs lelki békességük, vagy a kegyelmi eszközök nem nyújtanak nekik örömöt, a lelkiismeret nem oly gyöngéd bennök, vagy, hogy nem tudnak oly tüzes buzgósággal lelkesedni Isten dicsőségéért, mint azelőtt. A dolgok eme szomorú állapotának okai nagyon sokfélék. Talán az ima nagymérvű elhanyagolásából ered, mert az imakamra pusztasága minden lelki bukásnak kezdete. Vagy pedig bálványozási hajlamból ered. A szív többet csüng valami más egyebeken, mint Istenén; a szeretet a mennyeiek helyett a földiekhez fordult. Azonban a féltékeny Isten nem érheti be fél szívvel. Azt akarja, hogy Őt első sorban és a legjobban szeressük. A hideg tévelygő szívtől megvonja kegyelmes jelenlétének napfényét. Vagy pedig önbizalomban és önigazságban rejlik annak oka. A gőg foglalja el a szíveket és az önzés felemelkedik, ahelyett, hogy megaláznák magukat a kereszt tövénél. Keresztyén, ha most másképp állasz, „mint az elmúlt hónapokban”, akkor ne helyezd magad nyugalomba, ne elégedj meg csupán azzal a jámbor kívánsággal, hogy bár visszatérne újból előbbi boldogságod, hanem menj azonnal, keresd fel Mesteredet és panaszold el Neki aggodalmaidat és szükségeidet. Kérj Tőle kegyelmet és érőt, hogy az Ő segítsége folytán Vele szorosabb összeköttetésben maradhass; alázd meg magad Előtte, úgy ismét fel fog téged magasztalni és arcának világosságát szemlélheted. Ne ülj le sóhajtozni és panaszkodni; míg a drága Orvos él, mindig van remény, sőt bizonyos az, hogy még a legrosszabb esetben is beállhat a gyógyulás.


 08.11 Spurgeon: Harmatgyöngyök

 


Augusztus 10.

"Krisztus a mi életünk". (Koloss. 3, 4.)

Pál apostolnak csodálatosan dús és tartalomteljes kifejezése mutatja, hogy Krisztus a mi életünk forrása. "Mikor meghaltunk volna a bűnökben, a Krisztussal együtt megelevenített". Ugyanaz a hang,mely Lázárt visszahívta a sírból, sekentett fel minket az életnek megújulására. Ő a mi lelki- (szellemi) életünk tartalma. Az Ő élete által bírjuk mi az életet; Ő nekünk a dicsőségnek reménysége, tetteink forrása; ez az alapgondolat minden más gondolatot ébreszt és mozgat.
Krisztus a mi életünk megtartója. Mivel élhetne a keresztyén más egyébbel, mint Jézus testével és vérével?
"Ez ama kenyér, mely a mennyországból jött alá; aki e kenyeret eszi, él mindörökké". Óh, ti fáradt zarándokok, kik a bűn pusztájában vándoroltok, Őrajta kívül nem juttok soha egy falathoz sem, ami képes lenne lelketek éhségének csillapítására!
Krisztus a mi életünk vígasza. Valódi örömeink mint Ő tőle származnak; s a nyomorúság idején az Ő jelenléte a mi vígaszunk. Kívüle semmi nem érdemli úgy meg életün k összes erejének odaadását és feláldozását; az Ő jósága jobb az életnél! Krisztus a mi életünk célja. Miképpen a hajó a kikötőbe siet, úgy siet a híő Megváltója keblére, a kikötő felé. Amiképpen a nyíl az ábrán lévő fekete kör felé repül, azonképpen repül a keresztyén a Krisztus Jézussal vakó közösségének befejezése felé. Miképpen harcos az ő hadvezéréért harcol és a hadvezér győzelme által azzal együtt dicsőíttetik, azonképpen harcol a hívő Krisztusért és diadalának jelvényét Ura és Mestere koszorújából szakítja. "Krisztus az ő élete". Krisztus a mi életünk példaképe. Ha ugyanaz az élet lakik bennünk, akkor az is szükséges, hogy legalább nagy részben, meg legyen látható eljárásunknakhasonló fejlődése; s ha az Úr Jézussal benső közösségben élünk, akkor nekünk is nevekednünk kell, mint Ő nevekedett. Szemünk előtt kell Őt tartanunk, mint magasztos mintaképünket, mint isteni képmásunkat és törekednünk kell arra, hogy az Ő lábnyomába lépjünk, míg végre Ő az örök dicsőségben életünk koronájává lesz. Óh, mily elrejtettek, mily boldogok vagyunk mi keresztyének, mert Krisztus a mi életünk! 

08.10 Spurgeon: Harmatgyöngyök...

11.680


Augusztus 9.

„És e város nem szűkölködik a nap nélkül, vagy a hold nélkül, hogy abban fénylelének”. (Jelenések 21,23.)

Odafönt, ama jobb világban az örök hajlékok lakói függetlenek minden ideiglenes szükséglettől. Nem szükséges ruhájukat megújítani; az Istentől készített igazság tiszta selyméből való fehér ruha sohasem kopik el, sem be nem piszkolódik. Nem szűkölködnek orvosság nélkül, hogy betegségükből kigyógyuljanak, mert az ott lakók közül egy sem fogja mondani: „Gyenge vagyok”. Nincs szükségük az alvásra, hogy testük megújuljon és erőhöz jusson: nem nyugszanak sem éjjel, sem nappal, hanem dicsérik Őt fáradhatatlanul az Ő nagy templomában. Nincs szükségük olyan környezetre, mely őket vigasztalja és felüdítse; a hozzájuk hasonló társaságokból származható boldogság és öröm nem játszik lényeges szerepet boldogságukban, mert az ő Urukkal való közösség a legmagasabb igényüket is teljesen kielégíti. Nincs szükségük tanítóra; semmi kétséget sem szenved az, hogy társalognak egymással isteni dolgokról, de erre nem okulás szempontjából lesz szükségük; nem szükség abból tanítást nyerniük; lésznek mindnyájan Istentől taníttatva. Az alamizsnák a mi számunkra a király kapuiban osztatnak ki, ők azonban lakomáján vesznek részt. Itt egy hű barát karjára támaszkodunk, ők pedig ott Szerelmesünk karjára támaszkodnak egészen egyedül. Itt rá vagyunk utalva társaink segítségére, ők pedig ottan Krisztusban találják fel mindazt, amire szükségük van. Itt a veszendő eledelre fordítjuk tekintetünket és olyan ruhára, mely megavul és a moly megemészti, nekik pedig ott Istenben lesz mindenük. Itt fogjuk a vedret és tele merítjük a kútból vízzel, ők azonban forrásból isznak, és élő vízzel nedvesítik ajkukat. Itt angyalok hozzák nekünk az üdv üzenetét, ott azonban nincs szükségük többé a menny angyalaira. Nekik nem szükséges ott, hogy egy Gábriel adja át Isten szeretetének bizonyságát, mert színről-színre fogják Őt látni. Óh! mily boldog idő lesz az, ha túl leszünk minden közvetítésen és közvetlen Isten karjára támaszkodhatunk! Mily magasztos óra, amikor Isten, nem az Ő teremtménye, - amikor az Úr, nem pedig az Ő műve lesz naponkénti örömünk és gyönyörűségünk az örök üdvösségben!

08.09 Spurgeon: Harmatgyöngyök...

 


Augusztus 8.

"És pókhálót szőnek" (Ézsaiás 59, 5.)

Nézd meg a pók hálóját és ismerd meg benne a képmutató jámborságnak igen tanulságos képét. Határozottan mutatja, hogy zsákmányfogás a szándéka; a pók elfogott legyekkel táplálkozik, a farizeus kíváncsi pillantásokkal néz jutalma után. Balgatag emberek hagyják magukar rászedni "a látszólag szentek" jóhangzású és jámbor beszédmódjától, sőt maguk a legértelmesebb bírálók is meg lesznek tévesztve némelykor. Nagyrabecsült név, dicséretes igazságos hírben állani: ezek azon piciny legyek, amelyekre a képmutató hálójával leselkedik. A pók hálója a művészet csodája. Menj és figyeld meg a ravasz vadásznő művészetét! Avagy nem éppen olyan csodálatraméltó-e egy csaló isteni félelme? Mennyire ért ahhoz, hogy a nyílt hazugságnak a való igaz jellegét adja! Milyen ügyesen ki tudja vinni, hogy értéktelen cafrangjai, az értékes pénz szerepét játszák! A pókháló egészen a teremtmény bensejéből származik. A méh a viaszkot a virágok kelyhéből gyűjti, de a pók nem szív virágnedvet, mégis végtelen hosszúságban szövi fonalát. Éppen úgy a képmutatók is önmagukban találják fel biztonságukat és reményüket; horgonyukat maguk üllőjén kovácsolják és horgonykötelüket saját kezükkel fonják össze. Maguk helyezik le alapköveiket és maguk faragják házuk oszlopait; szégyelnék ha Isten korlátlan kegyelmények adósai lennének. De a ók hálója nagyon könnyen szétszakad; csodálatos művésziességgel készült, de nincs tartósan kidolgozva. Nem maradhat meg a szolgáló seprője, sem a vándor botja előtt. Nem kell ahhoz súlyos ágyú, hogy a képmutató reménysége halomra dőljön, a legkönnyebb lökésre össszeomlik és a szellő földre fújja. A képmutató pókhálójának mihamarabb el kell tűnni, ha a veszedelem seprője rajta áthuzatik és a tisztogatás munkája megkezdődik. Az ilyen pókhálónak nem lehet állandó maradása az Úr házában; az Úrnak gondja van arra, hogy a pókhálók és akik azokat készítik, az örök kárhozatba hulljanak. Óh lelkem, bízzál valami jobba, mint egy pókhálóba! Az Úr Jézus legyen örökös menhelyed.

08.08. Spurgeon: Harmatgyöngyök...


Augusztus 7.
"Igazságot beszélnek, akik Téged szeretnek".

A hívő lelkek semmiféle más lényt nem szeretnek olyan benső hajlammal, mint az Úr Jézust. Inkább elveszítenék apjukat és anyjukat, mintsem elhagynák krisztust. Minden mulandó örömöt és földi kincset csak lazán tartanak kezükben; Őt azonban erős őrizet alatt hordják kebelükben. Szívesen megtagadják magukat érette, de arra nem képes rábírni őket semmi, hogy megtagadják. Gyenge szeretet az melyet az üldözés tüze képes megemészteni; a valódi hívő szeretete sokkal mélyebb folyó, minthogy a nyomorúság heve azt kiszáríthatná. A világ megkísérelte a híveket elszakítani Urunktól, de erőlködése minden időben eredménytelen maradt. Sem a dicskoronák, sem a haragos tekintetek nem voltak képesek ezen erős köteléket megoldani. Ez nem mindennapos hajlam, mert különben a világi zűrzavar nyomása alatt már rég összezúzódott volna. Sem ember, sem ördög nem talált olyan kulcsot, mely ezen zárat kinyithatná. A sátán csele még nem még soha nem vallott nagyobb kudarcot, mint amikor megkísérelte ezen két istenileg egybeforrott szív egyesülését felbontani. Való igaz: "A jámborok szeretnek téged."
A jámborok szeretetének bensőségét nem szabad aszerint elbírálni, amint az nyilvánul, hanem aszerint, mint amilyennek a jámborok óhaja szerint kellene annak lenni. Ah, bár képes volna szívünk több szeretetet felfogni és abban továbbfejlődni! Az egyszeri istenfélő emberrel így sóhajtozunk és kiáltunk fel: Óh, bár lenne szíveinkben olyan szeretet, mely a földet körülérné és az egeket körülövezné, igen, az egeknek egeit és tízezer világot, hogy aztán azt kiönthetném a kedves, egyetlen Jézusomra!" Ah! a mi szeretetünk legnagyobb kiterjedése csak egyarasznyi s a mi legbensőbb ragaszkodásunk csak egy csepp a vederben az Ő értékével hasonlatban. Ha a mi kívánságunk volna szeretetünk mértéke, óh már az nagy volna; s bizton remélhetjük, hogy Isten úgy is veszi azt. Ah, bár foglalhatnók egybe az összes szívek szeretetét egy nagy edénybe, hogy eléje hozhatnók a szeretet érzelmények summáját, mert ő kedves, igen, mindenestől kedves!

08.07.Spurgeon: Harmatgyöngyök...

11.646


Augusztus 6.
„Vigyázó, mit mondasz az éjszakáról. ” (Ézsaiás 21, 11.)

    Mennyi ellenség van környöskörül! A tévelygések hatalmas sereget képeznek és minden órában újabbak tűnnek elő: Melyik tévtantól kell őrizkednem? A bűnök előlopódzkodnak búvóhelyeikből, ha homályosság uralkodik; tehát az őrhelyre kell lépnem és vigyáznom imában. A mi mennyei Védelmezőnk előre látja a bennünket fenyegető támadásokat, és amikor az előttünk lévő veszélyt ellenségünk még csak kigondolta, Ő már imádkozik érettünk, hogy hitünk meg ne inogjon, mikor gabona módjára megrostáltatunk. Kegyelmes Vigyázónk, óvj meg minket tovább is ellenségeinktől és ne hallgass a Sionért.
    „Vigyázó, mit mondasz az éjszakáról? ” Mi fenyegeti viharként Isten gyülekezetét? Felhők ereszkednek alá vagy tiszta és világos minden fejünk fölött? – Őrködnünk kell szerető gondoskodással az Úr gyülekezetére; most pedig, mikor babona és hitetlenség fenyeget minket minden oldalról, figyeljünk az idők jeleire és legyünk harckészek.
    „Vigyázó, mit mondasz az éjszakáról?” Mely csillagokat lehet látni? A nyomorúság idején, mely drága ígéretek tündökölnek felénk, mint vigasztaló hírnökök? Te riasztasz fel bennünket, tehát részesíts vigaszodban is. Krisztus, a sarkcsillag, mozdulatlanul marad az Ő helyén s valamennyi csillag jól van elhelyezve az Úr jobbján.
     De, vigyázó, mikor virrad meg? A Vőlegény késik. Nincs még jele annak, hogy Ő feljön, mint az igazság napja? Nem jött fel a hajnalcsillag, a nap követe és előhírnöke? Mikor dereng a hajnal, mikor tűnnek el az éjjeli árnyak? Óh, Úr Jézus, ha még ma nem jelensz meg saját személyedben gyülekezetednek, mely Téged vár, mindazáltal jöjj, sóhajtozó szívembe Szentlelked által és add, hogy vidáman énekelje:

„Szenvedjen a jámbor mindig?
Óh, nem, Uram, csak ideig;
Ha nyomora vége jön,
Felüdíted nyugalommal
S örvendezhet örökkön!”

08.06. Spurgeon: Harmatgyöngyök

11.637

 


Augusztus 5.

„Tudjuk pedig, hogy azoknak, kik Istent szeretik, mindenek egyaránt javukra vannak.” (Róma 8, 28.)

Néhány dolog felől a hívő teljesen tisztában van. Tudja például, hogy Isten a hajó hátulsó részén ül és vezeti a kormányt a nehéz viharban. Hiszi, hogy egy láthatatlan kéz kormányozza a világtörténelem járművét, és hogy Isten azt az Ő tanácsa szerint vezeti, bármily csodásan folydogáljanak is az isteni gondviselés áramlatai. Ez a biztos tudat mindenben megnyugvást ad neki és mindenre előkészíti. Kinéz a tomboló habokra és látja Jézus alakját járni a mélység fölött és hallja hangját, mellyel felé kiált: „Légy bátor, én vagyok, ne félj.” Azt is tudja, hogy Isten mindig bölcsen cselekszik, s minthogy ezt tudja, teljesen bizonyos afelől, hogy nem éri veszedelem és balesettel nem találkozik; hogy olyasmi nem eshet meg, aminek nem lenne szükség megtörténnie. Bátran mondhatja: „Bárha mindent elveszítek is, amivel bírok, úgy jobb mindent elveszíteni, mint megtartani, ha Isten azt úgy akarja; a legnagyobb szerencsétlenség, a legjobb és legelviselhetőbb részemre, ha Isten az úgy rendelte”. „Tudjuk pedig, hogy azoknak, kik az Isten szeretik, mindenek egyaránt javukra vannak.” A keresztyén szilárdan ragaszkodik ehhez; nem mintha üres képzelődés volna ez, hanem tudja, hogy ez tényleg így van. Most minden javunkra szolgál; a mérges anyagok, helyes viszonyban megkeverve, gyógyulást eszközölnek. A kés éles és biztos metszése eltávolítja a vadhúst a sebből és elősegíti a gyógyulást. Isten minden rendelése ez ideig a legjótékonyabb isteni hatást gyakorolta; így a hívő szívét Isten mindent kormányzó őrködésében – bölcs kormányzásában és azon hatalmában vetett hite, hogy a gonoszt jóra fordíthatja, - megerősíti; alkalmassá teszi arra, hogy minden nyomorúságot megadással és bizalomteljesen fogadjon úgy, amint az Ő küldi. A hívő kérheti ezt az Istenben helyezett bizalom lelke által: „Istenem, küld rám, amit akarsz, hiszen az Tőled jön; gyermekeid közül még egynek sem volt része gonoszban.”

„Lélek légy nyugodt, ha néked
Szenvedésben van is részed,
Hagyd Istenre ügyedet!
Minden bajban bízz Ő benne,
Ki jól tesz mindeneket.”

08.05. Spurgeon: Harmatgyöngyök...

 


Augusztus 4.

„Hogy az Ő Istenöket ismerőknek népét megfogják.” (Dániel 11,32)

 

 

Minden hívő tudja, hogy Istent megismerni a legfőbb és legjobb tudomány; s ez a szellemi tudás a keresztyén részére erőforrás. Erősíti hitét. Ahol a Szentírásban hívőkről van szó, mindig olyanoknak említetnek, mint akik az Úrtól taníttatnak és világosíttatnak meg; ez van róluk mondva: „Megkenetettek attól, aki szent”; s a Szentlélek különös hivatása az, hogy őket minden igazságra vezérelje és hitüket növelje. Az ismeret valamint a hitet, úgy a szeretet is erősíti és hatalmassá teszi. A tudás megnyitja a kaput s a megnyílt ajtón át megpillantjuk Megváltónkat. Vagy más hasonlattal élve, a tudás ecseteli elénk Jézus képét, és ha mi ezt a képet megnézzük, megszeretjük Őt; olyan Krisztust nem szerethetünk, akit nem ismerünk, akiről legalább valamit nem tudunk. Ha mi Jézus kíválóságairól, arról, amit értünk tett és még mindig tesz, magunkban csak keveset tapasztaltunk, akkor kevéssé szeretjük Őt, de minél inkább megismerjük, annál inkább fogjuk szeretni. Az ismeret reményünket is erősíti. Miként is remélhetnénk valamit, ha annak létezéséről semmit sem tudnánk. A reménység egy távcső, de ha nem kapunk utasítást, hogy hová és hová irányítsuk, ott áll ugyan tudatlanságunk a nyílás előtt, de nem láthatunk semmit sem. A tudás adja meg reményünk irányát és célját; ha tiszta kristályfényes üvegen szemlélődünk, úgy megpillantjuk azon dicsőséget, mely nekünk megjelentetik, és előre élvezzük azt kellemes bizonyossággal. Az ismeret alapot szolgáltat a türelemben való kitartáshoz. Miként gyakorolhatunk türelmet, hacsak nem tudunk Jézus Krisztus kegyelmes részvétéről, és ha nem értjük meg, hogy milyen áldásoknak kell származni azon fenyítékből, melyet mennyei Atyánk küld reánk? A keresztyén számára nem létezik egyetlen kegyelmi adomány sem, mely az üdvös ismeret által ne szolgálna erősítésre és a tökéletesség felé ne vezetné Isten akarata folytán. Mily fontos dolog tehát, hogy mi ne csak a kegyelemben nevekedjünk, hanem a mi Urunk és megtartó Jézus Krisztus „ismeretében” is.

08.04. Spurgeon: Harmatgyöngyök...

 

11.616

 


Augusztus 3.

"Annak szövétneke a Bárány." (Jelenések 21, 23.)

Figyeld meg a Bárányt, mint a menny szövétnekét. A szövétnek a Szentírásban az öröm képlete. A szentek öröme a mennyben ezen gondolatban összpontosul: Jézus minket elválasztott, szeretett, megvett, megtisztított, felöltöztetett, megőrzött és megdicsőített; ez örömet és dicsőséget egészen és egyedül az Úr Jézusnak köszönhetjük. E gondolatok mindegyike úgy üdíti a megdicsőülteket, mint az eskoli szőlőfürt nedve. A világosság a szépség forrása is. A szépség nem ér semmit, ha hiányzik a világosság. Világosság nélkül nem ragyog az égnek kék zafírfénye, világosság nélkül nem édesgeti a tekintetét a gyöngy gyöngéd csillogása; ekként odafent a szentek minden szépsége Jézustól származik. A bolygó csillagokhoz hasonlóan, az igazság napjának fényét tükrözik vissza; hasonló életet élnek azon  sugarakhoz, melyek a mindent megvilágító gömbtől ömölnek szét a bolygó világok közepette. Ha megvonja magát az övéitől, meg kell halniuk; ha eltakarja dicsőségét, akkor elhalványul fényük. A világosság az ismeret képlete is. A mennyben tökéletes tudásunk lesz, de ennek forrása maga az Úr Jézus. Isten homályos vezérlete, melyet azelőtt sohasem bírtunk felfogni, ott majd teljes világosságban fog előttünk megjelenni, s mindaz, ami még bennünket érni fog, a Bárány világosságában megelégedésünkre és kellemes bámulatunk felidézésére fog szolgálni. Óh, mily sok dolog lesz akkor előttünk világossá és dicsőíteni fogja Isten szeretetét! A világosság a kinyilatkoztatás képlete is. A világosság kinyilatkoztat. Itt még nem jelentetett meg, hogy micsodák leszünk. Isten népe elrejtett nép, de majd ha Krisztus az Ő népét megához veszi a mennybe, meg fogja érinteni őket szeretetének vesszejével és az Ő kinyilatkoztatott dicsőségének képmásává változtatja át őket. Ők szegények és nyomorultak valának; de minő átalakulás! Bűntől voltak beszennyezve; csak ujjával érintette meg őket, s íme, fénylők, mint a nap és tiszták, mint a kristály. Óh, milyen kinyilatkoztatás! Ez mind a felmagasztaltatott Báránytól származik. A sugarak túláradó ragyogásának középpontja és lelke Jézus maga. Óh! mi lesz akkor, ha egykor Nála lehetünk és szemlélhetjük fényességben, mint királyoknak királyát és az Uraknak Urát!

08.03 Spurgeon: Harmatgyöngyök...

 11.606


Augusztus 02.

"Ki mindeneket cselekszik az Ő akartjának tanácsából."  (Eféz. 1. 11.)


Isten bölcsességében való hitünk feltételezi, mint feltétlen szükségességet, hogy Ő egy tervet készített, amely szerint a megváltás munkáját végrehajtotta. Mi lett volna a teremtettségből, ha nem lett volna bölcs szándéka úgy az egészre, mint az egyes dolgokra nézve? Van-e egy hal a tengerben, vagy egy madár a levegőben, melynek léte a véletlenségnek lett volna átengedve? Hiszen minden csontban, ízületben és izomban, a test minden porcikájában, rostjában és minden erében felismered Isten kormányzását, aki mindent az Ő végtelen bölcsességének tanácsa szerint cselekszik. És Isten csupán csak a teremtettségben parancsoljon, kormányozzon és rendezzen mindent, a kegyelem országában pedig nem? Az új és szellemi teremtésben a szabad akarat ingadozó lény uraljon mindent, holott a régi teremtettség fölött isteni tanács őrködik? Nézz a gondviselésre! Ki az, aki nem tudná, hogy egy veréb sem esik a földre, a ti Atyátok akarata nélkül? Még a ti fejetek hajszálai is számon vannak tartva. Isten a mi szenvedéseinknek hegyeit súllyal méri és nyomorúságaink hatalmát mérlegeli. Vajon Isten csak a gondviselés igazgatásában legyen Isten, a kegyelem működésében pedig nem? Nem, Ő ismeri a véget már a kezdetén. Ő mindent előre bölcsen elrendelve szemlél; nem csak a szegletkövet, amelyet tündöklő színű ékességében erősített meg és helyezett az Ő drága fiának vérébe, hanem minden kiválasztott követ, melyet kiszakított a természet kőbányájából és kicsiszolt kegyelme által, az előre kiszemelt, megfelelő helyén lát! Ő áttekint mindent az alapkőtől az oromzatig, az alapoktól a csúcsig, a küszöbtől a tetőig. Az Ő lelkében alapos ismerettel bír mindegyik kőről, melynek a részére meghatározott helyre kell jutni és már világos képpel bír az épület nagyságáról és alapjáról; csalhatatlan bizonyossággal tudja azt az időt, amikor a zárkő be lesz helyezve hangos örömrivalgások között: „Üdv! Üdv! Üdv!” A befejezésnél tűnik ki majd világosan, hogy a Jehova a kegyelem kiválasztott edényeivel, mint sajátjaival, az Ő akarata szerint cselekedett; s hogy a kegyelem művének minden részében elérte célját és megdicsőítette az Ő nevét.


08.02 Spurgeon Harmatgyöngyök...


Augusztus 1.
„Hadd menjek, kérlek, a mezőre, és szedjek árpafejeket.” (Ruth 2,2) 

Csüggeteg és bús keresztyén, jöjj és szedegess ma az ígéretek széles mezején. A drága ígéretek dús készlete hever itt, melyek mind a te szükségletedre vannak szánva. Vedd a következőt: „A megtöredezett nádszálat nem rontja meg és a füstölgő gyertyabelet nem oltja meg.” Nem találó ez teljesen rád? A nádszál gyámoltalan, jelentéktelen, nyomorult és gyenge. Egy töredezett nádszál, mely hangot adni sem képes, gyengébb, mint maga a gyengeség; nádszál vagy, mely egészen összetöredezett s mindazonáltal Ő nem akar téged teljesen összezúzni, hanem inkább erősíteni és újból helyreállítani. Olyan vagy, mint a füstölgő gyertyabél: nem adsz sem fényt, sem meleget; de Ő nem akar téged teljesen kioltani, hanem feléleszteni enyhe és éltető kegyelmes lehelletével, mígnem lángokban lát téged kitörni. Van kedved több kalászt szedegetni? „Jöjjetek én hozzám mindnyájan, akik megfáradtatok és megterheltettetek és én megnyugosztalak titeket.” Mily gyönyörű szavak ezek! Szíved gyenge, de Mestered tudja ezt, ezért beszél veled ilyen enyhén. Nem akarsz Neki engedelmeskedni és Őt most azonnal követni? Végy még egy másik gabonafejet: „Ne félj, férgecske Jákób, én megsegítlek, azt mondja az Úr, a te Megváltód az Izraelnek Szente”. Miként lehetsz hát félénk, mikor egy ilyen csodálatos bíztatás adatik neked? S így gyűjthetsz tízezer aranykalászt is, ilyeneket: „Eltörlöm a te hamisságodat, mint a felhőt és a te bűnödet, mint a ködöt.” „Ha a ti bűneitek olyanok volnának mint a veres festék; fehérek lésznek, mint a hó; ha pirosak volnának mint a piros festék, olyanok lésznek, mint a fehér gyapjú.” Vagy ez: „A Lélek is és a menyasszony azt mondják: jövel; aki a hallja is ezt mondja, jövel; és aki szomjúhozik, jöjjön el; és aki akarja, vegye az élet vizét ingyen.” Mesterünk mezeje dúsan meg van rakva; figyeld meg a rakásokat, nézd szegény és csüggeteg keresztyén, hisz itt vannak azok előtted! Szedegesd csak fel, tedd sajátoddá, hisz Jézus szólít fel téged, hogy láss hozzá. Ne félj, csak higyj! Ragadd meg ezen a gyönyörű ígéreteket, csépeld ki azokat elmélkedésed szérűjén, és élvezd örömmel az abból készült kenyeret.

08.01

 11.584

 


Július 31. „Én ő bennök.” (János ev. 17, 23)

Ha ilyen benső közösség van a mi lelkünk és a mi Urunk Megváltónk személye között, milyen mélyen és szélesen kell folyni a Vele való társaság folyamának! Ez nem vékony nádszál, amelyen át egy fonálvékonyságú folyócska folyik, hanem bámulatos szélességű és mélységű vízi út, melynek medrében az élő víz tengernyi árjának hullámai hömpölyögnek. Íme, Ő adott nekünk egy megnyílt ajtót, ne késsünk azon bemenni. A közösség ezen városának sok gyöngykapuja van, mindegyik kapu egészen ki van tárva, hogy azon menjünk be; a szívélyes és fenséges fogadtatás felől bizonyosak lehetünk. Ha az csak egy szűk ablakrostély volna is, amelyen át az Úr Jézussal érintkezhetnénk, még akkor is nagy előnynek kellene azt tartanunk, hogy a szeretet és közösség szavát átjuttathatjuk a keskeny nyíláson; Mily nagy tehát a kegyelem, hogy ilyen tágas menetel nyílt a számunka! Ha az Úr Jézus tőlünk nagyon messze volna, ha viharos tenger választana el Tőle, akkor az volna forró kívánságunk, hogy bár követet küldhetnénk Hozzá, ki átvinné Neki szeretetből fakadó üdvözletünket és hírt hozna nekünk Atyjának házából; de íme, lásd az Ő nyájasságát, lakását közvetlen a mi ajtónk előtt ütötte fel, sőt nálunk csinál lakást, s szentélyt állít fel szegény, alázatos szívünkben, hogy ilyen képen állandó érintkezésben maradhasson velünk. Ah, mily balgák lennénk tehát, ha nem maradnánk meg Vele állandó társaságban! Ha az út hosszú, veszélyes és fáradtságos, akkor nem kell csodálkoznunk azon, ha a jó barátok csak ritkán keresik fel egymást; de ha egymás mellett laknak, vajjon megfeledkezhet-e akkor Jónathán az ő Dávidjáról? Ha a férj vidéken van, úgy az ő neje nélkülözheti több napon át az ő társaságát; de nem bírna tőle külön lenni, ha tudná, hogy otthon van. Nos, hívő lélek, nem ülsz-e Vele az Ő lakomáján? Keresd Uradat, mert közel van hozzád; Öleld meg, testvéred Ő. Ne engedd el, mert a te férjed Ő; szorítsd Őt kebledre, mert Ő tested és véred.

0731

 

11.579

 

 


Július 30.
„Megemlékezék Péter a beszédekről… és mikor kiment volna, sírva.” (Márk 14, 72.)

Némelyek azt hitték, hogy amíg Péter élt, könnyének folyama számtalanszor megeredhetett, mikor eszébe jutott, hogy ő Urát megtagadta. Nagyon valószínű, hogy az így volt; mert bűne igen nagy volt, de később a kegyelem teljes megváltozást hozott benne létre. Ez általános tapasztalat Isten megváltott gyermekeinek egész családjában, ahhoz mérten, amilyen mértékben Isten lelke a kőszívet, mely a természettől való, elvette és azt hússzívvel pótolta. Emlékszünk mi is, mint Péter, kérkedő ígéretünkre: „Ha mindnyájan megbotránkozunk is t benned, én soha meg nem botránkozom.” Ha arra emlékszünk, hogy mire vállalkoztunk és azzal ellentétben, mi lett belőlünk, akkor a bánkódás könnyeinek egész záporát szeretnénk árasztani. Péter megemlékezett arról, hogy Urát megtagadta: azon helyről, ahol az megtörtént; az azon csúnya bűnre szolgáló jelentéktelen alkalomról; az esküdözésről és átkozódásról, mellyel árulását erősíteni igyekezett; arról a rettentő keménynyakúságról, mely annak megismerésére indította. Mikor bűneinkre és azok szerfölötti bűnös voltára emlékszünk, hogyan maradhatunk mereven és érzéketlenül? Nem kellene-e házunkat bűnbánat házává tenni és az Úrhoz kiáltani, hogy biztosítson bennünket újból megbocsátó szeretetéről? Sohase kandikáljunk a bűn után, mert külömben nyelvünk nemsokára a pokoli lángok között eped. Péter megemlékezett Mesterének szeretetteljes tekintetéről is. Az Úr a kukorékoló kakas figyelmeztető hangját a gyász, részvét és szeretet intő tekintetével kísérte. Ez a tekintet, amíg Péter élt, soha sem enyészett el emlékezetéből. Ez ékesenszólóbb volt tízezer prédikációnál, melyekből hiányzik a lélek bizonyságtétele. A bűnbánó tanítványnak bizonyára akkor is sírnia kellet, mikor a Megváltó teljes megbocsátására gondolt, amely teljesen visszahelyezte őt előbbi állapotába. Az a tudat, hogy egy ilyen szerető és jóságos Urat mélyen megsértettünk, több mint elegendő ok a folytonos könnyezésre. Urunk, zúzd össze kőszikla szívünket és munkáld, hogy patakok folyjanak!

07.30


Július 29.
"Mindazáltal én mindenkor te melletted voltam".  (Zsoltár 73. 23 .)

Mindazáltal. – Mintha minden balgatagság és tudatlanság dacára, melyet Assáf épp most beismert Istene előtt, egy porszemnyit sem volna kevésbé igaz és bizonyos az, hogy ő meg lett mentve, boldoggá és kedvessé lett ama Szerelmesben, meg, hogy kétségtelenül megajándékoztatott azon  üdvös kiváltsággal, hogy folyton Isten kegyelmes jelenléténél időzhet. Habár romlott állapotának régi természete alattomosságának és gonosz voltának tökéletes tudatában van, mindazáltal hitbizonyosságának diadalmas kitörésével énekel: „Mindazáltal én mindenkor te melletted voltam”. Kedves lélek, ha osztozkodnod kell Assáf vallomásában és állapotában, úgy törekedjél arra, hogy vele ezt is kiálthasd: „Mindazáltal, mivel Krisztusé vagyok, mindenkor Isten mellett maradok!” Ami azt jelenti: mindenkor elméjében maradok; rám gondol folyton, hogy jólétemet elősegítse. Mindenkor szemei előtt; az Úrnak szeme nem aluszik, és nem szunnyad, hanem állandóan őrködik felettem, hogy jól legyen dolgom. Mindenkor az Ő kezében, úgy, hogy soha senki ki nem ragadhat engem az Ő kezéből. Mindenkor az Ő szívén, keblén hord engem emlékezetnek okáért, miképpen a főpap az Izráel tizenkét nemzetségének neveit mellén hordta, hogy azokról mindig megemlékezzék. Mindenkor megemlékezel rólam, óh Isten! Szeretetteljes szíved folyton érettem dobog. Mindenkor azt míveled bölcs gondviselésed szerint, ami javamra szolgál. Szívedre és karodra helyeztél engemet, mint egy pecsétet; erős a Te szereteted, mint a halál, sok vizek sem olthatják el ezt a szeretetet, sem a folyóvizek el nem  fojthatják azt. Bámulatos kegyelem! Krisztusban nézesz engem s jól lehet saját szemeim előtt gyűlöletes vagyok, mindazáltal kedvet találsz bennem, mert Krisztus igazságába vagyok öltözve és  megmosódva vérében kedvessé lettem Előtted ama Szerelmesben. Így mindig kegyelmedben vagyok „s te melletted maradok”. Itt vigasz és üdülés van az aggódó lélek számára; ha a vihar megrázott bensőleg, nézz a nyugalomra, mely körülvesz. „Mindazáltal”, ó mond ezt szívedben és tedd magadévá az ezen szavak által nyújtott békét az élet minden viszonyai között, szomorúság és kételyben egyaránt! „Mindazáltal én mindenkor te melletted voltam”. Melletted maradok.


11.563


Július 28.

"És én  balgatag voltam és értelem nélkül  való; oktalan állat voltam  Te előtted" 
(Zsoltár 73. 22.)

     Vedd figyelembe, hogy ez egy Isten szíve szerinti férfiúnak vallomása; s amikor belső életét ecseteli nekünk itten, azt mondja: „akkor balgatag  voltam és értelem nélkül való ”. Ez a szó: „balgatag” többet mond annál, amit e kifejezés közönséges használatban jelent. Assáf írja ugyanezen a zsoltár előző verseiben: „Mikor irigykedém a kevélyekre és a a gonoszoknak jó szerencséjét látnám”, amiből kitűnik, hogy az a hiú balgatagság, melyre Assáf mindkét helyen céloz, bűnös volt. Alázatosan beismeri, hogy „balgatag”. Hogy milyen balgatag, azt nem mondhatja meg, bűnös balgaság volt, bolondság, melyet nem menthet a gyarlóság, hanem kárhozatos a keménynyakúság és szándékos bárgyúság miatt, mivel bosszantotta őt az istentelenek ideiglenes szerencséjének látása és elfelejtette, hogy milyen rettenetes vég vár azokra. Jobbak vagyunk mi Assáfnál, hogy bölcseknek mondhatnánk magunkat? Beismerjük talán, hogy a tökéletesség felé igyekszünk, vagy, hogy a fenyíték vesszeje már kiűzött belőlünk minden akaratosságot? Oh, ez ostoba gőg volna! Ha Assáf balgatag volt, mennyivel balgatagabbnak ítélnők magunkat, ha látnánk, hogy mint áll velünk e dolog! Tekints vissza keresztyén, gondolj arra, mennyire kételkedtél Istenben, holott hű volt hozzád; gondolj balgatag kiáltásodra: „Nem úgy, Atyám”, - amikor téged megkeserített, hogy annál gazdagabban megáldhasson; gondolj azokra az időkre, amikor sorsod intézését borús ábrázattal vizsgáltad, Isten csodálatos vezérletét felismerted és fájdalmas kiáltásba törtél ki: „Minden ellenem van”, holott mindennek javadra kellett válni! Emlékezz rá, milyen gyakorta választottad a bűnt mulandó kedvteléseidre, amely kedvtelések keserű gyökérré váltak részedre! Való igaz, ha ismernénk szívünket, be kellene vallanunk bűnös balgatagságunkat és értelmetlenségünket; s e balgatagságunknak tudatában ahhoz az üdvös elhatározáshoz kellene jutnunk, mint Assáfnak, hogy egyedül Istennél van bölcsesség és felkiáltanánk: „A te tanácsoddal igazgatsz engemet!”

Spurgeon: Harmatgyöngyök...jul 28


Július 27.

"Nagy és drágalátos igéretek" (II. Péter 1. 4.)

     Ha az ígéretek drága értékét tapasztalatból akarod megismerni és azokat szívedben élvezni, akkor gondolkozz sokat azok felől. Némely ígéret hasonló a sajtoló kádban lévő szőlőfürthöz; ha sajtolod, nedv folyik belőle. A kegyelem biztosításairól szóló szent igék fölött való elmélkedés, igen gyakran azok beteljesedésének előjátéka. Mialatt azokon gondolkozol és érettük sóvárogsz, a keresett áldás észrevétlenül rád száll és felüdít téged. Némely hívő, aki epekedett a megígért üdv után, segélyt és meghallgatást talált és megkapta a biztosított kegyelmet, amely az isteni ígéretek fölött való elmélkedés közben enyhe esőként hullott lelkébe; utóbb teljes örömmel tapasztalhatta, hogy az ígéreteket elsajátíthatta a saját szívének.
     De az ígéretek fölött való elmélkedés mellett igyekezz arra is, hogy azt, mint Isten igaz beszédét fogadhasd szívedbe. Mondd ezt önmagadnak: „Ha valamely ember ígéretéről volna szó, tekintetbe venném annak az embernek képességét és lelkületét, aki nekem az ígéretet tette.” Így áll a dolog Isten ígéretével is; tekintetemet nem annyira a kegyelem nagyságára kell vetnem – amely talán ingadozóvá tehetne – hanem inkább Annak nagyságára, aki a kegyelmet ígéri; az fel fog bátorítani. Kedves lélek, Isten az, igen, Isten maga; Isten pedig nem hazudhatik, ha valamit megígér. Ezen beszéde, amelyet most szívedben forgatsz, olyan igaz, mint az Ő lényének valósága. Ő változhatatlan Isten. Nem változtatja meg szavát és nem vonja vissza ajkának vigaszát. Hatalomban sincs Nála hiány; a menny és föld teremtő Istene az, ki velünk beszél ígéreteiben. Bölcsesség sem hiányzik Nála a helyes idő megválasztására, mert tudja a napot és órát, melyen nyilvánítsa kegyelmét irántunk. Tehát mivel látom, hogy ez a hű, változhatatlan hatalmas és bölcs Istennek a beszéde, hiszek az Ő ígéreteinek. Ha így fogjuk fel az ígéreteket és Arra tekintünk, aki azokat tette, úgy felüdít bennünket kedvessége és részesülni fogunk azoknak beteljesedésében.

Spurgeon, Harmatgyöngyöngyök 07.27
11.547


Július 26.

"Minden  teljes igyekezeteteket pedig erre reá vetvén, a ti hitetek mellé ragasszatok jóságos cselekedetet, a jócselekedet mellé pedig tudományt; a tudomány mellé pedig mértékletességet, a mértékletesség mellé pedig tűrést, a tűrés mellé pedig isteni tiszteletet; az isteni tisztelet mellé pedig atyafiakhoz hajlandó szívet, az atyafiakhoz hajlandó szív mellé pedig szeretetet."
(II.Péter 1, 5-7,)

      Ha a teljes hitbizonyosság megbecsülhetetlen kegyelmét a Szentlélek áldásos befolyása és támogatása mellett élvezni akarod, akkor tedd azt, amit a Szentírás mond: „Minden teljes igyekezetet erre reá vetvén;” légy rajta, hogy hited valódi legyen, hogy ne csak észhit legyen, hanem együgyű hit, mely csak Krisztusban bízik és egyedül Krisztusban. Figyelj szorgalmasan bátorságodra. Kérd Istent, hogy adjon neked oroszlán-homlokot, hogy isteni fiúságod tudatában felemelt fővel járhass rettenthetetlenül. Tudakozd szorgalmasan az Írást és erősödj meg a tudományban: mert az isteni ige és akarat világos ismerete hited leghatalmasabb erőssége. Igyekezz megérteni a Szentírást, lakozzon annak tartalma bőségesen szívedben.
     Ha ezt megtetted, akkor „a tudomány mellé ragassz mértékletességet.” Őrizd testedet: légy mértékletes a lelki javak használatában. Tarts mértéket gondolatban és szóban, életedben és érzéseidben. Ahhoz pedig fűzzél az Isten Szentlelke által: türelmet. Kérd Őt, hogy ajándékozzon neked türelmet, mely minden kísértést meggyőz; ha majd megkisértetel, olyannak találtassál, mint az arany. Fegyverkezzél fel türelemmel, hogy ne zúgolódjál, se bátorságod el ne hagyjon meglátogatásaid idején. Ha ezen kegyelmét elérted, azután gyakorolj istentiszteletet. Az isteni tisztelet több a jámborságnál. Isten magasztalása legyen életed célja; járj az Ő arca előtt; maradj közelében; keresd barátságát, ez isteni tisztelet; ezekhez fűzz atyafiakhoz hajlandó szívet. Szeresd az összes szenteket. Ehhez pedig sorozd az általános szeretetet, mely mindenki felé nyújtja kezét és szereti azoknak lelküket. Ha ezen ékességek díszítenek, akkor ahhoz mérten, amennyire ezen mennyei erényeket gyakorolod, „hivatásod és választásod” felől világos meggyőződéshez jutsz.





11.538


Június 25.

" És ő ott hagyván ruháját az asszony kezében, elfuta és kiméne". 
(Móz. I. 39, 12.)

     Némely bűnnel való küzdelemben másként nem lehet győznünk, csak, ha elfutunk attól. Az ókor természettudósai sokfélét írtak a bazilikusról, amelynek szeme elbűvölte áldozatát s ily módon fáradtság nélkül zsákmányul ejthette azt; hasonló módon részünkre szintén nagy veszéllyel jár a gonosznak csupán a megpillantása is. Aki őrizkedni akar a gonosz cselekedettől, annak kerülni kell minden bűnre való alkalmat. Köss szövetséget szemeiddel, hogy nem méltatod figyelemre a kísértésre szolgáló alkalmat, mert az olyan bűnöknek csak egy szikra kell, azonnal égni kezdenek és egy pillanat alatt lángokban állnak. Ki lenne olyan vakmerő, hogy egy elzárt bélpoklos csukott cellájába menne és álomra hajtaná fejét a rettenetes veszedelem közepén? Csak aki maga kívánkoznék bélpoklossá lenni, az tenné ki magát ilyen módon a fertőzés mérgének. Ha a tengerész tudná, hogy miként kerülhetné el a vihart, mindent megtenne inkább, mintsem kitegye magát azon veszélyeknek, hogy azzal élet-halál harcot vívjon. Az óvatos tengerész nem kívánkozik azt kipróbálni, hogy hányszor mehet el egy szírt mellett anélkül, hogy hajója léket kapna; amennyire lehetséges, nagyon szívesen marad a biztos vízi úton.
     Talán ma is ki vagyok téve valami nagy veszélynek; kígyói okosságra van szükségem, hogy attól távol tartva magamat, kikerülhessem azt. A galamb szárnyainak több hasznát vehetem ma, mint az oroszlán karmainak. Persze, talán némileg kárát vallom annak, ha minden gonosz társaságot ki akarok kerülni; de inkább elveszítem a kabátot, mintsem lelkemet kockáztassam. Hogy meggazdagodjak, az nem szükséges, de az meg van parancsolva, hogy tiszta legyek. Sem a barátság köteléke, sem a szépség békója, sem a vakító tehetség, sem veszély miatt nem teszek le arról az elhatározásomról, hogy a bűnt kerüljem. Az ördögnek ellen kell állnom, hogy elfusson tőlem, de a testiségtől nekem kell futnom, különben rászed engemet. Óh, szentség Istene, őrizd meg Józsefedet, hogy meg ne ejtse őt Potifár felesége gyalázatos tolakodásával. Bár soha se győzne meg minket a világ, test és a sátánnak rettenetes egyesült hatalma!


11.523


Július 24.

 „Legyetek veszteségben és nézzétek az Úrnak szabadítását, amelyet ma cselekszik veletek” (Mózes II. 14,13)
 

     Ezekben a szavakban Isten parancsa foglaltatik, mely akkorra szól a hívőknek, amikor súlyos harcokat vívnak és rendkívül nehéz helyzetbe jutnak. Amikor nem mehet sem vissza, sem előre, jobbról és balról be van kerítve; mit tegyen most? A Mester szava hozzá: „Légy veszteg”. Nagyon jó, ha ilyenkor Mestere szavára hallgat, mert jönnek más sok rossz tanácsadók haszontalan ajánlatokkal. A kétségbeesés azt súgja neki: „Heverj le és halj meg, hadd vesszen minden”. Isten pedig azt akarja, hogy bátrak és vidámak legyünk s a legrosszabb időben is örvendezzünk szeretetében és hűségében. A gyávaság azt beszéli be nekünk: „Térj vissza; úgysem tarthatsz ki végig a hitéletben nehezedre fog esni”. Azonban bármennyire szorítson is sarokba a sátán átkos munkájával, mégsem követheted őt, ha Istennek igazán gyermeke vagy. Istenednek isteni „legyen”-e, az Ő erejében való naponként növekedésre hív fel téged s így győzelmet aratsz folyton; mert sem a halál, sem a pokol le nem téríthet diadalútjáról. S ha egy kevés időre vesztegelni leszesz felszólítva, az csak azért történik, hogy megerősödve és új erővel ellátva, annak idején ismét győzelmesen folytathasd pályafutásodat. Az elhamarkodás azt mondja: „Tégy már valamit. Rugaszkodj neki, vesztegelni és várakozni hasztalan árosodás”. Azt véljük, valahára már tennünk kell valamit, meg kell mozdítani kezünket; ahelyett, hogy az Úrra néznénk, aki nem csak valamit, hanem mindent meg akar tenni. A hiú képzelődés dicsekszik: „Ha előtted a tenger, csak menj neki bátran és várd a csodát, mely történni ”. De a hit nem hallgat sem a képzelődésre, sem a kétségbeesésre, sem a gyávaságra, sem aa elhirtelenkedésre, hanem az Isten beszédére és parancsára: „Légy veszteg”, mint férfiú tartsd magad tettre készen a további intésre és figyelj türelmesen és bátran a vezető hangra; rövid várakozás után Isten azt fogja neked mondani, amit egykor Mózes mondott Izráel népéhez: „Induljatok el!”





 


Július 23.

"Te is azok közül egy valál.” (Abdiás 11)

     Edomnak testvéries szeretettel illett volna viseltetni Izrael iránt a nyomorúság idején, de ehelyett közösségbe léptek Ézsau hegyének férfiai Izrael ellenségeivel. Az előttünk levő versben a „te” szócskán van a különös hangsúly, mint ott, ahol Cézár felkiáltott: „Te is, fiam Brutus?”. A gonosz cselekmény, az azt elkövető személyhez mérten, a rendesnél rosszabb lehet. Ha mi vétkezünk, kik a menny választott kedvencei vagyunk, akkor súlyosan vétkezünk, ami bűnünk égbekiáltó jogtalanság, éppen azért, mert ilyen nagy kegyben és kegyelemben állunk. Ha egy angyal rajtakapna a hamisság elkövetésén, nem tehetne más szemrehányást, mint azt, ami ezen egyszerű kérdésben foglaltatik: „Te vagy az? Mit csinálsz itt?” Oly sok megbocsátás után, oly sok megváltás, oly sok megvilágítás, oly sok szeretetnyilvánítás után és végre oly sok boldogság után még merészkedünk kinyújtani kezünket gonosz cselekedetre? Isten ments!
     Valóságos áldásként szolgálhat részedre, kedves keresztyén, ha ma néhány pillanatig közelebbről megvizsgálod magad és beismered bűneid. Nem voltál sohasem olyan, mint az istentelenek egyike? Ha esti társaságban valaki sikamlós élccel élt, az azáltal előidézett derültség talán nem volt egészen kellemetlen füleidnek, lásd, akkor te is azok közül egy valál. Mikor Isten utjairól és vezérletéről megvetően beszéltek, te hamis szégyenből elhallgattad azt, így azok előtt, kik azt hallották, akkor te is azok közül egy valál. Ha világi emberek nem remélt és jelentékeny nyereséget csinálnak, nem vagy-e te is kíváncsi a bolondító mammonra, mint azok közül egy? Észre lehetett-e venni valami különbséget azok között és te közötted? Van itt valami különbség? Ez közelről érint téged. Légy őszinte teljes lelkedből és légy biztos abban, hogy új teremtmény vagy a Krisztusban. Ha ezen bizonyosságot megnyerted, akkor óvatosan járj, hogy ne mondhassa ezután senki rólad: „ Te is azok közül egy valál.” Ha már nem szeretnél részes lenni azoknak örök kárhozatukban, akkor tehát itten miért akarsz hozzájuk hasonlítani? Lelked ne elegyedjen az ő tanácsukba, máskülömben bele esel romlásukba is. Ragaszkodjál Isten megvetett népéhez, nem e világhoz.

11.494





Július 22.

"Mert én férjetekké lettem néktek". (Jeremiás 5, 14.)

     Az úr Jézus az Ő népével - hasonlóan a házastársakhoz - a legbensőbben egyesül. Szeretetből szemelte ki magának gyülekezetét mint olyan tiszta szüzet jegyesül ki annakelőtte hosszabb idő óta a szolgaság jármába került. Önfeláldozó szeretettel eltelve dolgozott, mint Jákób Rachelért, mígnem lefizette a teljes váltságdíjat s most, miután lelke által felszólította, magát vele megismertette és viszontszeretetre indította; várja a boldog órát, amikor kölcsönös szeretetből fakadó gyönyörűségük legmagasabb fokát eléri, a Bárány menyegzőjének vacsoráján. A magasztos vőlegény az Ő jegyesét még most nem állíthatja Isten méltósága elé tökéletességben és dicsőségben; még nincs tényleg behelyezve méltóságának élvezetébe mint jegyes és királyné; még mindig zarándok a szenvedések világában és lakik Kédár sátraiban; de éppen most már Jézus jegyese és választottja, szívének kincse, becses szemei előtt, kezén hordja jegyét és személyével egybe van kötve. E földön részesíti őt a férjhez illő szeretet minden előzékenységeiben. Bőségesen gondoskodik minden szükségleteiről, kifizeti összes adósságát, megengedi, hogy nevét viselje és részesévé teszi minden vagyonának. Soha sem fog másként viselkedni vele szembe. Elválásról sosem fog szólni ajka, mert Ő mondotta: "A ti ifjúságotoknak felesége ellen ne vétkezzetek." A halál elválasztja a legszeretetteljesebb házastársakat is, de ezen hallhatatlan házasságnak köteléke nem szakadhat el. A mennyben nem házasodnak, hanem olyanok mint az Istennek angyalai; de ez csodálatosan kivételt képez a szabály alól, mert Krisztus és eljegyzett gyülekezete a mennyben üli meg az örök mennyegzői örömöt. Ez a szeretetbeli összeköttetés tartósabb és bensőbb minden földi házasságnál. S volna bár a férfiú szeretete még oly tiszta és benső, csak gyenge képe lehet még akkor is ama lángnak, mely a szívben ég. Gyülekezete iránt való szeretet túlszárnyal minden emberi köteléket, mert érette hagyta el Atyját és egy testté lett ő vele.
Ezt mondja az Úr: Eljegyezlek téged magamnak örökké; eljegyezlek téged igazságban és ítéletben, kegyelemmel és irgalmassággal; és megismered az Urat."





Július 21

"Te rajtad hajtogatja fejét a Jeruzsálem leánya".
(Ézsaiás 37, 22. )

     Az Úr beszéde által lelkesítve és megvigasztalódva, Sion szegény, remegő polgárai nekibátorodtak és fejüket hajtogatták, ekként válaszoltak Sénakherib dölyfös fenyegetésére. Az erős hit olyan állapotba helyezi Istennek gyermekeit, hogy nyugodt biztonsággal szemlélik a leggőgösebb ellenséget is: Hiszen  tudjuk hogy az ellenség lehetetlen  dologhoz fogott, Az örök életet igyekszik megsemmisíteni , amely nem  hallhat meg, míg Jézus él: az erős várat lerombolni, melyen a pokol  kapui sem vehetnek erőt. Rugdalóznak az ösztön ellen, s önmagukat sebzik meg vele; a Jehova kemény acélból készült pajzsára rohannak, ahonnan  sebesülve tántorodnak vissza.
          Ismerjük gyengeségeit. Mi más egyebek ők, mint emberek. És mi az ember? Avagy nem  féreg-e? Zúgnak és zajlanak, mint a tenger vad hullámai, melyek a maguk szennyét hányják ki. Ha a Úr felkél, akkor elszóratnak, mint a polyva a széltől és megemésztetnek, mint a ropogó tövisek a fazekak alatt.  Végtelen tehetségük, - ahelyett, hogy ártanának Isten ügyének és igazságának, - Sion seregének soraiban a leggyengébb harcosokat nevetésre ingerlik amazoknak nagy bosszúságára. 
       Mindenek fölött tudjuk azt, hogy a Magasságos velünk van, s ha Ő fegyvert fog, hol maradhatnak meg ellenségei? Ha előjön helyéből, nem perelnek tovább a fazekak a fazekassal. Vasvesszejével összetöri őket, mint a fazekakat, még emlékezetük is eltűnik a földről. Azért el minden félelemmel, az ország biztonságban van királya kezében. Ujjongjunk és örvendezzünk, mert az Úr király, kinek ellenségei olyanok lesznek, mint a szalma a tűzben.

 

                   Jézus tart mindent hatalmas kezében,
                   Uralkodik a bősz ellenségen,
                   Ő - ki keresztjén mindent elvégeze -
                   Népének mindig gyámola lészen.
                                 Kik itt tiltanak.
                                 Minket bántanak,
                                 Örök üdvünket segítik előbbre.



11.476


 

Július 20.

A képen a dátum  nyomdahiba




 


 

Július 19.



A kép pdf dokumentumból másolva