Történetek

Keresztény történetek amelyekben Istennel való találkozás van a központban. E találkozások által ismerjük fel bűneinket, jellembeli hibánkat ls tanulunk azokból. Inspiráló történetek, események, illusztrációk gyűjteménye.

 

Elutasított kegyelem 

 

börtön

 

Egy fiatalember, aki életében először volt részeg, a kocsmában verekedés közben embert ölt. Letartóztatták és halálra ítélték. Az egész falu nagyon sajnálta ezt a fiút, hisz addig nagyon rendes életet élt. Egy kérvényt írtak az uralkodóhoz és az egész falu aláírta. Leírták, hogy ez a fiú mindig nagyon rendes volt, soha nem tett semmi rosszat, most történt vele először ilyen. Kérték a királyt, ha lehet, adjon neki kegyelmet.

A király amikor kezébe vette ezt a kérvényt, nagyon meghatódott. Milyen lehet az az ember, aki mellett az egész falu bizonyságot tesz, és annyi ember kér kegyelmet. Azt mondta, kegyelmet adok neki, de én magam fogom elvinni, hadd lássam azt az embert.

Abban az országban a bíró fekete talárban járt és ebben az öltözékben ment be az uralkodó az elítélt cellájába. A fiú felemelte a fejét és ránézett arra aki bejött, azt gondolta, itt a pap. Persze holnap meghalok, küldik a papot.

Az uralkodó azt mondta:
- Fiatalember, jó hírt hoztam magának.
- Köszönöm, nem kell a maguk jó híre, holnap úgyis meghalok - nem érdekel a jó hír.
- De fiatalember az életéről van szó, a kegyelmet hoztam.
- Nem kell a kegyelmük, tartsák meg maguknak. A király tanácstalanul állt ott, és kérte: legalább hallgasson meg engem.
- Senkit nem hallgatok meg, ha azonnal el nem hagyja a cellám hívom az őrt és kidobatom.

A király megrántotta a vállát és elment. Azonnal utána kíváncsian jött a börtönőr

- Na, itt volt a király, mit hozott, kegyelmet?
- Jaj nem tudtam - hát a király volt itt? Azonnal adjanak papírt ceruzát, írni akarok a királynak. És írta: Felség, bocsánat, nem tudtam - kell a kegyelem!

Gyorsfutár vitte a levelet. A király egyetlen mozdulattal széttépte.
- Ez az ügy nem érdekel tovább.

A következő hajnalon kivégezték a fiút. Ahogy ott állt a bitófa alatt kérte, hagyjanak szólni, az utolsó szó jogán mondani akarok valamit. Aztán belekiáltott a tömegbe: - Emberek, nem azért halok meg, mert öltem, én nem a bűneimért halok meg, azért halok meg, mert visszautasítottam a kegyelmet.

 

Hadd mondjam meg nektek ezen az utolsó estén ebben a templomban, senki nem azért fog meghalni, mert vétkezett, hanem azért, mert Isten felajánlotta a kegyelmet és neked nem kellett!

Elhangzott a szó, hogy elvégeztetett, Jézus Krisztus semmivé akarja tenni az egész múltadat, eltörölni minden bűnödet ingyen. De ha neked nem kell, több szava nincs.

Mindenség Királya Jézus Krisztus is lejöhetett volna mennyei dicsőségben királyként, hogy hirdesse a jó hírt ," aki benne hisz annak örök élete legyen", és csak rajta keresztül lehet menni az Atyához. Királyként jött le a földre ,és mint a történetben a király, ő sem vette fel a királyi ruháját ,hogy az igazat lássa

2000 ezer éve hirdeti a jó hírt, sokan nem hisznek benne, nem fogadják el a kegyelmet. Nem erőszakos ami Istenünk , ma is felajánlja a kegyelmet mindenki számára van lehetőség hogy elfogadd. "

Jézus mondja : Amelyik ajtót bezárom azt senki ki nem nyitja, és amelyik ajtót kinyitom ,azt senki be nem zárja.
Még most nyitva van az ajtó a kegyelemre, mikor eljön mennyei dicsőségben ,be fogja zárni az ajtót ,és azt senki ki nem nyitja !!! Mert övé a hatalom, mennyen és földön.

Azt a napot és órát azonban nem tudja senki, az ég angyalai sem, a Fiú sem, csak az Atya. Legyetek hát éberek, mert nem tudjátok, melyik órában jön el Uratok. Gondoljatok erre: Ha a ház ura tudná, hogy melyik órában jön a tolvaj, bizonyára virrasztana, és nem engedné, hogy házába betörjön. Legyetek hát készen, mert az Emberfia abban az órában jön el, amelyikben nem is gondoljátok!

Örökké való Isten áldjon meg mindenkit .

(részlet Trausch Liza igehirdetéséből)

 

Új fülek

 Róma 5:8,


Guy Dowd meséli ezt a történetet:

Danny fülek nélkül született. Hallott ugyan, de nem volt fülkagylója, mint más normális embernek. Dannyt egész életében kinevették és elutasították a deformitása miatt. De ő megtanult ezzel együtt élni. Hála Istennek, szerető szülei voltak, és erős család állt mögötte.

Amikor középiskolás lett, az orvosa tájékoztatta egy újfajta eljárásról, amelynek segítségével át lehet ültetni egy személy fülét egy másik személyre. Ez azt jelentette, hogy Danny kaphat új fület, amennyiben egy megfelelő donor odaadományozza a sajátját.
Ez izgalmas hír volt. Végtére is az emberek adományoznak mindenféle szervet - szívet, vesét, tüdőt. De Danny nemsokára megtudta, hogy a füladományozás rendkívül ritka.
Azért nem adta fel a reményt. Tudta, hogy egy napon új füleket fog kapni. Kitűnővel érettségizett, és felvették egy híres egyetemre több ezer mérföldre az otthonától. Elköszönt a szüleitől, és elkezdte egyetemista éveit. Itt is nehezen talált barátokra, és nehezen tudott beilleszkedni a fülei miatt.

Egy nap felhívta az édesapja: ,,Danny, menj be a kórházba! Találtak egy donort!"
Danny másnap befeküdt az egyetemi kórházba, ahol az orvosok már felkészültek a műtétre. Néhány órával később Dannynek új füle volt.
Amikor lekerült a kötés, Danny órákon át bámult a tükörbe. Végre neki is volt füle, mint a normális embereknek. Életében először nem szégyellte, ahogy kinézett. Nemcsak új fület kapott, hanem új életet is.

Néhány héttel később Dannyt újra felhívta az édesapja.
- Fiam, édesanyád nagyon beteg! - mondta neki. - Lehet, hogy nem éli túl az éjszakát.
Danny felült az első gépre, és hazarepült. Amikor hazaért, az apja közölte vele a szomorú hírt, hogy az édesanyja meghalt.

Együtt mentek a ravatalozóba, ahol Danny egy utolsó pillantást vethetett az édesanyjára. Lehajolt, hogy búcsúpuszit nyomjon az arcára. Hátrasimította édesanyja haját az arcából, és ekkor vette észre, hogy az anyjának hiányzik a füle.

Alkalmazás: Egy édesanya elképesztő szeretete adott új fület Dannynek. És egy Atya elképesztő szeretete adott új életet nekünk.

,,Az Isten pedig a mi hozzánk való szerelmét abban mutatta meg, hogy mikor még bűnösök voltunk, Krisztus érettünk meghalt" (Róma 5,8).


Wayne Rice

 

A kerítés melletti sír

Katonasír

William Barclay írt egy katonai szakaszról, melynek tagjai a második világháború egyik csatájában elveszítették egyik barátjukat, és szerették volna tisztességgel eltemetni.

Találtak egy templomot, mögötte temetővel, amit fehér kerítés vett körül. Megkeresték a papot, és megkérdezték, hogy eltemethetik-e barátjukat a templom temetőjében.

„Katolikus volt?” – kérdezte a pap.
„Nem.” – felelték a katonák.
„Akkor nagyon sajnálom. A temetőt az anyaszentegyház tagjai számára tartjuk fenn. De eltemethetik a barátjukat a kerítésen kívül. Gondoskodom róla, hogy gondozzák a sírját.” – válaszolta a pap.
„Köszönjük, atyám.” – felelték a katonák, és eltemették barátjukat a temető mellett, a kerítés túloldalán.

Amikor véget ért a háború, a katonák még egyszer el akartak látogatni barátjuk sírjához, mielőtt hazautaztak. Emlékeztek rá, hol volt a templom, és a sír a kerítésen kívül. Keresték, de nem találták. Végül felkeresték a papot, hogy megkérdezzék, hol a sír.

„Uram, nem találjuk a barátunk sírját.” – mondták a katonák a papnak.
„Nos – válaszolt a pap – miután önök eltemették elesett bajtársukat, valahogy nem tűnt helyesnek a számomra, hogy ott legyen eltemetve, a kerítésen kívül.”
„Akkor áthelyezte a sírját?” – kérdezték a katonák.
„Nem” – felelt a pap. – „A kerítést helyeztem át!”

Pontosan ezt tette értünk Isten. Nem érdemeljük meg, hogy „a kerítésen belül” legyen a helyünk. Nem érdemeljük meg, hogy a Mennybe kerüljünk, ha meghalunk. Isten azonban kegyelmesen elmozdította a kerítést. Elküldte Fiát, Jézus Krisztust, hogy meghaljon értünk, hogy mi is tagjai lehessünk örökkévaló családjának.

„Békességünk van Istennel a mi Urunk Jézus Krisztus által. Őáltala kaptunk hitben szabad utat.” Rómaiakhoz írt levél 5:1-2.


 

Ízét vesztett só!

Beszélj Jézusról

Egy közismert hívő embert megszólította egy barátja.
- Mondjad, mióta ismerjük mi egymást?
- Körülbelül tizenöt éve - felelte az némi gondolkodás után.
- Ugye te hívő keresztyénnek tartod magadat?
- Hogyne, persze!
- Ugye Jézus Krisztus nélkül senki sem üdvözülhet?
- Valóban, senki!
- Fontos az neked, hogy én üdvözülök vagy elkárhozom?
- Persze, hogy fontos!
- Ne haragudj, én nem akarlak megbántani téged, de nem hiszem.
Tizenöt éve jó barátok vagyunk és tizenöt év alatt egyszer sem
említetted nekem Jézus Krisztust. Barátom vagy és én becsüllek téged.
Ha csak egyszer is elmondtad volna nekem, hogy szereted Jézust, és hogy neki joga van az életemre, és hogy szükségem van reá, mert nélküle elkárhozom, akkor felfigyeltem volna és hallgattam volna reád.
Beszélgettünk sok mindenről, de Krisztusról sohasem beszéltél velem.
Semmi jelét nem adtad annak, hogy szíveden viseled az üdvösségemet. Különben biztosan szóltál volna nekem tizenöt év alatt!

"Ha ezt mondom a hitetlennek: Hitetlen, halálnak halálával halsz meg; és te nem szólsz, hogy visszatérítsd a hitetlent az ő útjáról: az a hitetlen vétke miatt hal meg, de vérét a te kezedből kívánom meg."
Ezékiás 33,8. (Károli ford.)

forrás: Új Élet 1966. 2. szám

Imádkozz és higgy!



Egyszer volt, hol nem volt, élt egy ember valahol az erdő szélén. Annyira szegény volt, hogy nem tudott már a családjának sem enni adni, így hát elindult vadászni. A vállán a régi puskája, és a táskájában az utolsó 3 golyó hozzá. Amint sétált megpillantott egy nyulat. Abban a pillanatban megtöltötte puskáját, és lőtt. Elhibázta! A nyúl elszaladt, így hát bandukolt tovább.

Kis idő elteltével észrevett egy mókust a fa tövében. Rálőtt, de újfent célt tévesztett. A mókus elmenekült. Egyetlen töltényével hátra, tovább folytatta útját az ember.

Néhány óra séta után meglátott egy fácánt az egyik fa ágán. Mivel csak egyetlen golyója maradt így hát óvatosan felemelte a puskáját, amikor egy hangot hallott.

„Először imádkozz, és higgy bennem! Majd tartsd a cél felé a puskád.”

Ebben a pillanatban feltűnt a látómezejében egy szarvas. A puska csövét levéve a fácánról, célba vette a több hússal kecsegtető állatot. Óvatos célzás és méregetés után sziszegés ütötte meg a fülét. Lenézett a lábához és egy hatalmas mérges kígyót vett észre közvetlen maga mellett. Átgondolva helyzetét, hogy mentse életét a puskát a fenevadra fogta. Majd a hang újra megszólalt.

„Először imádkozz, és higgy bennem! Majd tartsd az eredeti célra, a fácánra a puskád!”

Az ember úgy döntött, hogy hallgatni fog a hangra a fejében, így hát elmormolt magában egy imát és bízott benne, hogy nem esik bántódása, ha a madárra lő. Cél, tűz! A golyó keresztülment a fácánon, abból kicsapódva és a fáról lepattanva eltalálta a szarvast, ami a madárhoz hasonlóan holtan esett össze. A puska hatalmas ütése nyomán az emberünk hátralépett egyet egyenest a kígyó fejére.
Mire észbe kapott csak azt látta, hogy a fácán, a szarvas és a kígyó is halott. Felnézett az égre és köszönetet mondott. Volt mit ennie a családjának, és az élete is megmenekült.

A történet tanulsága:
Imádkozz, és higyj mindig, mielőtt bármit csinálsz. Tartsd szem előtt a nagy céljaidat, valósítsd meg őket, és bízz Istenben! Soha ne hagyd, hogy a rosszakarók meggátoljanak abban, amiben hiszel, amit el szeretnél érni! Küzdj, harcolj, higgy és bízz!

Máté 7:7,
Kérjetek és adatik néktek; keressetek és találtok; zörgessetek és megnyittatik néktek!