Igei gondolatok

S Z E P T E M B E R 

 

Szeptember 24.  Soha nem hagy magunkra

"Nem mondanak többé elhagyottnak..."
(Ézs 62,4)

"Elhagyott" - milyen vigasztalan szó. Úgy hangzik, mint a lélekharang. Mély fájdalmat és nagy bánatot takar. A nyomorúság feneketlen mélysége tátong az "elhagyott" szóban. Elhagyott valaki, aki becsületszavát adta, hogy kitart mellettünk. Elhagyott egy igaz barát, akiben oly sokáig bíztunk. Elhagyott szeretett rokonunk, apánk, anyánk, mindenki!! Ez valóban rettenetes fájdalom, és mégis el tudjuk viselni, ha az Úr vigasztal meg bennünket.

De milyen lehet az, ha valaki Istentől elhagyottnak érzi magát? Gondoljunk csak a világ legfájdalmasabb kiáltására: "Én Istenem, én Istenem, miért hagytál el engem?" (Mt 27,46). Megéreztünk-e már valaha valamit ennek az elhagyatottságnak a keserűségéből? Ha igen, kérjük az Urat, mentsen meg bennünket ennek a kimondhatatlan fájdalomnak a megismétlődésétől, hogy soha ne térjen vissza az a sötétség. Rosszakaratú emberek mondhatják a hívőről, hogy "elhagyta az Isten, intézzük el mi is". Ez azonban soha nem igaz így. Az Úr szerető kegyelme csakhamar rákényszeríti ellenségeinket, hogy visszavonják azt, amit mondtak, vagy legalábbis elhallgassanak.

Mindennek ellenkezőjéről szól Isten ígérete a vers végén: "Gyönyörködik majd benned az Úr". Ez a vigasztalás örömmé változtatja a sírást. Ti, akik úgy érzitek, hogy elhagyottak vagytok, halljátok meg az Úr szavát: "Nem maradok el tőled, sem el nem hagylak téged" (Zsid 13,5).

forrás: Spurgeon

 

Szeptember 23. Nikodémusz

Abban az időben: Nikodémus éjnek idején felkereste Jézust, aki így szólt hozzá: ,,Ne csodálkozzál, hogy azt mondtam neked: újjá kell születnetek! A szél ott fúj, ahol akar: hallod ugyan a zúgását, de nem tudod, honnan jön, és hová megy. Így van ez mindenkivel, aki a Lélekből született." Erre Nikodémus megkérdezte: ,,Hogyan lehetséges ez?" Jézus így válaszolt neki:
,,Te Izrael népének tanítója vagy, és nem érted ezeket? Bizony, bizony, mondom neked, hogy arról beszélünk, amit tudunk; és arról tanúskodunk, amit látunk. De a mi tanúságtételünket nem fogadjátok el. Ha földi dolgokról beszélek nektek és azt sem hiszitek el, hogyan fogjátok elhinni, ha mennyei dolgokról beszélek majd nektek? Senki sem ment föl a mennybe, csak az, aki a mennyből alászállott: az Emberfia. És amint Mózes felemelte a kígyót a pusztában, úgy fogják felmagasztalni az Emberfiát is, hogy mindaz, aki hisz benne, el ne vesszen, hanem örökké éljen."
János 3,7-15

Elmélkedés:

A Nikodémussal folytatott párbeszéd második részét olvassuk a mai evangéliumban, amelyben a lelki újjászületés módjáról érdeklődik Jézus beszélgetőtársa. Ekkor Jézus egy megdöbbentő kijelentést, illetve kérdést tesz fel Nikodémusnak: ,,Te Izrael népének tanítója vagy, és nem érted ezeket?" (Jn 3,10). Nem megsérteni akarja őt, hiszen elismeri tanítói tehetségét, hanem szembesíteni önmagával. Az önmagunkkal való kritikus és őszinte szembenézés nélkül nincs lelki újjászületés. Ennek során be kell látnunk, hogy a széleskörű vallási ismeretek még nem jelentenek igaz hitet és nem feltétlenül ösztönöznek jócselekedetekre. A vallási kérdésekben való jártasság vagy a hitigazságok ismerete nem elegendő. Nikodémus számára sem volt elég és számomra sem elegendő. Nekem is szükségem van az újjászületésre, a kegyelemben való megújulásra, a Szentlélekben való újjászületésre. Isten újra és újra lehetőséget ad erre, mégpedig a bűnbocsánat szentsége által. A keresztség és a bérmálás szintén a lelki újjászületés szentségei, de ezekben csak egyetlen alkalommal részesedhetünk. A bűnbocsánat kapuja viszont ismételten nyitva áll előttünk, amely által szembenézhetünk múltunkkal, bűneinkkel és találkozhatunk az irgalmas Istennel, aki a lelki megújulás ajándékozója. Elfogadom-e Isten kegyelmét, amely által újjászülethetek?

Horváth István Sándor

Szeptember 22. Kenyérszaporítás

A kenyérszaporítás utáni napon Jézus így szólt a sokasághoz: ,,Senki sem jöhet hozzám, ha nem vonzza az Atya, aki küldött engem. Én feltámasztom őt az utolsó napon. A prófétáknál ezt olvassuk: ,,Mindnyájan Isten tanítványai lesznek." Mindaz, aki hallgat az Atyára, és tanul tőle, hozzám jön. Nem mintha az Atyát látta volna valaki. Csak aki Istentől való, az látta az Atyát. Bizony, bizony, mondom nektek: Aki hisz bennem, annak örök élete van. Én vagyok az élet kenyere. Atyáitok mannát ettek a pusztában, és mégis meghaltak. Itt a mennyből alászállott kenyér, hogy aki eszik belőle, meg ne haljon. Én vagyok a mennyből alászállott élő kenyér. Aki e kenyérből eszik, örökké él. A kenyér, amelyet adni fogok, az én testem a világ életéért."  János 6,44-51

Elmélkedés:

Az élő kenyérről szóló beszédében Jézus új tartalmú kijelentést tesz, amikor az örök élet kenyeréről beszél. Pontosan megnevezi, hogy az ő teste az, amit táplálékként ad az embereknek. Ismét felidézi az ószövetségi manna-csodát, amely a zsidó nép számára meghatározó élmény volt. Az Egyiptomból való szabadulást követően, amikor a pusztában vándoroltak,
rendkívüli gondot jelentett számukra a mindennapi étel biztosítása.
Létkérdés volt számukra az élelem. Gondjuk mértékét jelezte éhséglázadásuk. Fellázadtak vezetőjük, Mózes ellen, illetve Isten ellen, akinek az Egyiptomból való szabadulást köszönhették. Ebben a helyzetben adta nekik Isten naponta a mannát, így gondoskodva róluk, s így mentve meg őket az éhhaláltól.
Ha mi nem is kerülünk ennyire nehéz helyzetbe, jól tudjuk, hogy a kenyér a legalapvetőbb étel számunkra, ami az életben maradáshoz szükséges. Ugyanakkor új jelentősége nyílik meg a kenyérnek attól kezdve, hogy a mi Urunk ezt a táplálékot választotta arra, hogy benne önmagát adja nekünk.
Akinek a kenyeret, s a kenyér által az életet köszönhetjük, annak hálával tartozunk. Ugyanígy hálával tartozunk Jézusnak, aki önmagát adja nekünk! Legyünk hálásak Istennek, hogy az örök élet kenyerét naponta magunkhoz vehetjük a szentáldozásban!

Horváth István Sándor

Szeptember 21. A szeretet mélysége alapján ítél

"Mert itt az ideje, hogy elkezdődjék az ítélet az Isten házán" (1Pt 4,17).


Isten munkatársa sohase feledje el, hogy a megváltás nem ember, hanem Isten gondolata; ezért megmérhetetlen a mélysége. A megváltás Isten nagy terve, nem pedig megtapasztalás. A tapasztalat csak kapu, amin át a megváltás bejön tudatos életünkbe. Ne hirdesd a tapasztalatot; hirdesd Isten nagy gondolatát. Amikor az Igét hirdetjük, nem arról kell beszélnünk, hogyan szabadulhat meg az ember a pokoltól és hogyan lehet erkölcsös és tiszta; hanem átadjuk az Istentől vett jó híreket.

Jézus Krisztus a tanításában mindig kiemelte az ítéletet; ez Isten szeretetének a jele. Ne rokonszenvezz azzal a lélekkel, aki nehéznek találja, hogy Istenhez jusson. Nem Isten felelős ezért. Nekünk nem az okát kell kitalálnunk, hogy miért nehéz, hanem úgy kell bemutatnunk Isten hűségét, hogy Isten Szelleme felfedhesse, mi a baj. Az igehirdetés valódi próbája az, hogy mindenkit ítélet elé állít. Isten Szelleme mindenkit szembe fordít önmagával.

Ha Jézus valaha olyan parancsot adott volna, aminek a betöltésére nem tudna minket képessé tenni, akkor hazug volna. Ha pedig mi állítunk korlátot engedelmességünk elé erőtlenségünk hangoztatásával, ez annyi, mintha azt mondanánk Istennek, hogy valamit kifelejtett a számításából. Isten ereje meg kell, hogy ölje minden önbizalmunkat. A teljes erőtlenség és függés ad alkalmat Isten Szent Szellemének arra, hogy megbizonyítsa hatalmát bennünk.

--------------------------------------------------------------------------------

forrás: Oswald Chambers "Krisztus mindenekfelett" c. könyvéből

 

Szeptember 19-20  Eljött az Isten Fia

"Tudjuk, hogy aki Istentől született, nem vétkezik, sőt aki Istentől született, az vigyáz magára, és a gonosz meg sem érinti. Tudjuk, hogy Istentől vagyunk, és az egész világ a gonosz hatalmában van. De tudjuk, hogy eljött az Isten Fia, és képességet adott nekünk arra, hogy felismerjük az Igazat; és ezért vagyunk az Igazban, az ő Fiában, a Jézus Krisztusban. Ő az igaz Isten és az örök élet. Gyermekeim, őrizkedjetek a bálványoktól!" (1János 5,18-21)

Jézus Krisztus eljövetelére vár a keresztyén ember, aki Istennel megbékült. Ez a második eljövetele lesz. Előbb azért jött, hogy lehetőséget teremtsen az emberiségnek a megbékélésre az Atyával. Eljött, hogy a bűn rabságából a szabadulás útját megnyissa és felkínálja, hogy azon járjunk. Olyan világban élünk, amelyben látható a gonosz hatalma, de hálásak lehetünk a szabadulásért Jézus Krisztusban. Eljött, hogy a gonosz hatalma alól kiszabadítson bennünket, és újból el fog jönni, hogy majd az örök hazába vigye övéit, akik az igazságot fölismerve elfogadták az Igazat. "Én vagyok az út, az igazság és az élet; senki sem mehet az Atyához, csakis énáltalam." (Jn 14,6) Csak az várja őt vissza, aki már megbékült Istennel, aki megismerte az Igazságot. "Megismeritek az igazságot, és az igazság megszabadít titeket." (Jn 8,32) Mondj ma hálát Istennek, mert elküldte Jézus Krisztust, aki eljött erre a világra, hogy megszabadítson a bűn rabságából! Mondj hálát, mert ő vállalta, hogy eljöjjön, hogy szenvedjen és meghaljon értünk, így a szabadság ma a miénk lehet! 

Forrás: Canadahun

Szeptember 18. Ajándék

Ajándékot kapni jó!  Milyen ajándék az aminek igazán örülhetünk?
Az, amit szeretettel adnak – mert van amit csak kötelességből adnak és  közömbösen ...

Az a jó ajándék ami maradandó – amit sokáig használhatunk.

Nem csak kapni, hanem ajándékot adni is jó! Örömöt szerezni másoknak. Jobb adni, mint kapni.

Van azonban még jobb ajándék is. Isten ajándéka! Mert Isten az ajándékát a legnagyobb szeretettel adta.

János 3:16
Mert úgy szerette Isten a világot, hogy egyszülött Fiát adta, hogy aki hisz őbenne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen.

Ez az egyszülött fiú, Jézus Krisztus.

Jézus Krisztus által egy maradandó ajándék tulajdonosai lehetünk. Ez nem más, mint az örök élet örökkévaló ajándéka! Tudjuk, hogy az ember élete véges. Ez a bűnbeesés következménye.

Róma 6:23.
Mert a bűn zsoldja a halál, az Isten kegyelmi ajándéka pedig az örök élet Krisztus Jézusban, a mi Urunkban.

Jézus az életünk formálója: vezetőnk, segítőnk, megtanít élni, szeretni. Az Ő ajándékot el kell fogadni! Csak így lesz a tiéd!

Ez minden ember számára fel van ajánlva, mégis sokan vannak akik értéktelennek tartják, nem érdekli őket, megfeledkeznek róla, visszautasítják.

Ez az ajándék a kegyelem. Isten kegyelmi ajándéka. Nem vásárolható meg semmilyen pénzen sem.

Efézus 2:8-9
"Mert kegyelemből tartattatok meg, hit által, és ez nem tőletek van: Isten ajándéka ez.. Nem cselekedetekből, hogy senki ne kérkedjék"

Rajtunk múlik, hogy vajon igénybe vesszük-e ezt a kegyelmet, amely hasznos, értékes, maradandó és őszinte szeretetből kapjuk.

Valóban ez a legnagyobb ajándék. Becsüljük meg az ajándékot és az ajándékozót!

bacsipista

 

Szeptember 17. Áldjuk az Urat!

Áldjuk az Urat, de ne csak felemelt kézzel, hanem cselekedeteinkkel is.

  • Ígéreteink megtartásával.
  • Igenjeink el nem mismásolásával.

Az Úr  ekkor tud gyönyörködni bennünk, látva, hogy imádatunk nem  külsőségekben nyilvánul meg. Örömmel  győződhet meg arról, hogy megbízható és hű szolgák vagyunk.

Zsoltárok könyvében található:

134 Zsoltár
Zarándokének. Áldjátok az URat mindnyájan ti, akik az ÚR szolgái  vagytok, akik az ÚR házában álltok éjjelente!
Emeljétek föl kezeteket a szentély felé, és áldjátok az URat!
Áldjon meg téged a Sionról az ÚR, aki az eget és a földet alkotta!

 

Útjaidat Uram, ismertesd meg velem...

Útjaidat, Uram, ismertesd meg velem…

Bácsi István

 

Szeptember 16.

"Legyetek józanok, vigyázzatok, mert ellenségetek, az ördög mint ordító oroszlán jár szerte, keresve, kit nyeljen el:"  1Péter 5:8,

"Legyetek józanok, vigyázzatok, mert ellenségetek, az ördög mint ordító oroszlán jár szerte, keresve, kit nyeljen el:"

Több alkalommal is figyelmeztet minket az Ìge: "Vigyázzatok, legyetek éberek, imádkozzatok, legyetek józanok.... és így tovább.

Mire kell vigyáznunk, és mire szól a figyelmeztetés: legyetek józanok?

Egyik probléma a szunyókálás. Amikor alszunk, nem figyelünk Istenre, passzívak vagyunk, és ez nem kedves Isten előtt. Nem halljuk Isten Ígéjét személyes üzenetként, valahogy csak nézőként szemléljük.

Egy kis lazítás itt, egy kicsi pihenés ott, és a langymeleg állapot eluralkodik rajtunk. Ezt pedig a Sátán azonnal észreveszi és különböző kísértésekbe vezethet amelykben könnyen el lehet bukni. Éppen ezért legyen rendszeres és folyamatos a kapcsolatunk az Úrral, ne hagyjuk el a Biblia tanulmányozását, az imádkozást és a rendszeres hálaadás. Ha Vele vagyunk Ő megvéd minden támadástól.

 bacsipista

sorválasztó

Szeptember 15.

„Ezért tehát, míg időnk van, tegyünk jót mindenkivel…” (Galata 6:10).

„Ezért tehát, míg időnk van, tegyünk jót mindenkivel…” (Galata 6:10).

 

A jó cselekvésére mindig kell lenni időnknek. Nem mehetünk el a rászoruló mellett közönyösen, tudomást sem véve róla. Az is igaz, hogy mindenkinek nem tudunk segíteni, de imádkozni, egy-egy kedves, vigasztaló vagy bátorító szót tudunk adni. Ne feledkezzünk meg az imáról sem, ami nagyon fontos segítségnyújtás. De ha megtehetjük, adjunk élelmet az éhezőnek, ruhát a fázónak. Hajoljunk le az elesettekhez.

sorválasztó

Szeptember 14.  Képmutatás

Hívők között is az egyik legelterjedtebb konkoly, a képmutatás.

Nehéz felismerni a képmutatót. Igaznak látszik a hite, de valódi céljában nem Isten követése szerepel. Megtévesztik az embereket.

„Sokan mondják majd nekem ama napon: Uram, Uram, nem a te nevedben prófétáltunk-e, nem a te nevedben űztünk-e ki ördögöket, és nem a te nevedben tettünk-e sok csodát? És akkor kijelentem nekik: Sohasem ismertelek titeket, távozzatok tőlem, ti gonosztevők!” (Mt 7,22-23).

Az embereket be lehet csapni, de Istent nem.

Ezek az Igék megdöbbentően hangzanak. Szinte érthetetlen, hogy lesznek majd ama napon olyanok, akik ezt mondják
magukról: a Te erőddel és hatalmaddal prófétáltunk, űztünk ördögöket, és sok más csodát tettünk. Jézus széttárja karját, és ezt mondja: soha nem is ismertelek benneteket. 

A szeretet ne legyen képmutató. Iszonyodjatok a gonosztól, ragaszkodjatok a jóhoz, a testvérszeretetben legyetek egymás iránt gyengédek, a tiszteletadásban egymást megelőzők" RÓMAIAKHOZ 12:9-10

 bacsipista

sorválasztó

Szeptember 13. Légy állhatatos!

„Teljes örömnek tartsátok, testvéreim, amikor különféle kísértésekbe estek, tudván, hogy hitetek próbája állhatatosságot eredményez. Az állhatatosság pedig tegye tökéletessé a cselekedetet, hogy tökéletesek és hibátlanok legyetek, minden fogyatkozás nélkül.” (Jak 1,2–4)

A Google keresőbe beírva az állhatatos szóra az alábbi meghatározásokat kaptam: kitartó, hűséges, elszánt, makacs
Ha közös kifejezést keresek ezekre a szavakra egy gondolatom van: NEM ADOM FEL!

Mindegy mi történik, mindegy milyen nehézségek adódnak, hűségünket, melyet Istennel kötöttünk nem adjuk fel.
Életünk folyamán különböző megpróbáltatások, kísértések adódhatnak, amelyek próbára teszik hitünket.
Ha bizalmunk van Istenben, akkor tudjuk, hogy csak olyan dolgok történhetnek az életünkben, melyekről Isten tud, Ő enged meg, és ezeket felhasználhat jellemünk formálásához.

„Ne veszítsétek el tehát bizalmatokat, amelynek nagy jutalma van. Mert állhatatosságra van szükségetek, hogy az Isten akaratát cselekedjétek, és így beteljesüljön rajtatok az ígéret. Mert még egy igen-igen kevés idő, és aki eljövendő, eljön és nem késik. Az én igaz emberem pedig hitből fog élni, és ha meghátrál, nem gyönyörködik benne a lelkem."  (Zsid 10,35-38)

bacsipista

Szeptember 12. Ki lehet boldog ember?

"Boldog ember az, aki nem jár a bűnösök tanácsa szerint, nem áll a vétkesek útjára, és nem ül a csúfolódók székére "  Zsolt 1:1,

Boldog ember az, aki reggel felébredve hálát ad Istenének és megköszöni amiért kapott még egy napot amit a kegyelmében eltölthet. Mert akár tetszik, akár nem életünk sorsa az Ő kezében van.
Lehet átkozni vagy dicsérni, hallgathatunk rá, de befoghatjuk füleinket is, hogy ne halljuk hangját amellyel vezetni kíván bennünket.

A bűn zsoldja a halál, olvashatjuk a Bibliában. Igaz sokan vannak akik nem olvassák, de ők is tudják, hogy a bűn elkövetéséért büntetés jár. A törvénykönyvek szerint paragrafusokban leírt ítélet várható. Bár sokan reménykednek, hogy soha nem derül ki bűnük, de ez nem igaz. Egyszer meg kell állnunk Isten színe előtt és ott szembesülni fogunk minden bűnünkkel.
Akkor nem a mérleg nyelve fog számítani, sem, hogy az merre billen. Nem az lesz a döntő, hogy mennyi jót cselekedtem az életemben arra számítva, hogy azok kompenzálják bűneinket.

Egyededül Jézus Krisztus megváltó kegyelmére számíthatunk. De csak akkor, ha még életünk folyamán találkoztunk vele és felismert bűneinket neki átadva, és azoktól elfordulva behívtuk Őt az életünkbe.

bacsipista

Szeptember 11. hétfő  - Az ajándékozó bővelkedik, és aki mást felüdít, maga is felüdül.

"Van, aki bőven osztogat, mégis gyarapszik, más meg szűken méri a járandóságot, mégis ínségbe jut. Az ajándékozó bővelkedik, és aki mást felüdít, maga is felüdül." Példabeszédek 11:24

Az ajándékozó bővelkedik, és aki mást felüdít, maga is felüdül.

 

Ajándékot kapni és adni is jó. Tapasztaltuk, hogy öröm és boldogság érzése járja át lelkünket mindegyik esetben. Ki tud ajándékozni? - kérdezhetnénk, mert nem mindenki olyan tehetős, hogy gond nélkül megteheti.

Ez igaz, nem mindenki tehetős. De ajándékozni nem csak anyagi, fizikai dolgokat lehet. Gondoljunk az időre, amivel megajándékozzuk egymást, amikor meghallgatunk valakit, segítünk neki, tanácsoljuk, vagy egyszerűen csak együttérzünk vele, rámosolygunk, megöleljük. Az ajándékozásnak rengeteg módja van, ezért a legszegényebb ember is képes ajándékozni.

Gondoljunk Jézusra és arra amit ajándékozott. Saját magát adta nekünk, szeretetét, vérét, bűneink bocsánatát, életünk megváltását. Ezért érezzük magunkat, gazdagnak és bővelkedőnek, és amit Istentől kaptunk mi is szeretnénk azt másokkal megosztani.

"minden jó adomány és minden tökéletes ajándék onnan felülről, a világosság Atyjától száll alá, akiben nincs változás, sem fénynek és árnyéknak váltakozása." Jakab 1:17.

Az Úr Jézus követőit, tanítványait, barátait erről, a másokat megajándékozó, önzetlen szeretetről lehet felismerni

Ha valaki azt mondja: „Szeretem Istent”, a testvérét viszont gyűlöli, az hazug, mert aki nem szereti a testvérét, akit lát, nem szeretheti Istent, akit nem lát. Azt a parancsolatot is kaptuk tőle, hogy aki szereti Istent, szeresse a testvérét is. 1 János levél 4:20–21

Ez a cselekvő szeretet bizonyítja, hogy Jézus tanítványai vagyunk. És hálás szívvel kell Istenhez fordulni, mert mindent tőle kapunk.

Gondoljuk meg, hogy bár Isten semmivel nem tartozik nekünk, mégis mennyi jóval megajándékozott és elhalmozott: egészséggel, családdal, otthonnal ... egészen addig, hogy Szent Fiát is értünk odaadta! Bűneink bocsánatával és örökkévaló gazdagsággal ajándékozott meg!

Elsőként figyeljünk arra, hogy az Igét, és Isten áldását adjuk tovább, lelki, hitbeli felüdülés legyen bövölködő ajándékunk célja és eredménye. Isten szeretetét azzal tudjuk kifejezni, hogy továbbadjuk az evangéliumot az azt nem ismerőknek. Bizonyságainkkal, amelyekben elmondjuk, hogy Isten mit cselekedett az életünkben bátorítjuk és vigasztaljuk a csüggedőket. Segítséget nyújtunk azoknak akik erre rá vannak szorulva, legyen az fizikai vagy lelki támogatás.
Imádkozva közbenjárunk az Úrnál. Ezek a dolgok mind adakozás és Istennek tetsző feladat.

"Mert éheztem, és ennem adtatok, szomjaztam és innom adtatok, jövevény voltam és befogadtatok engem, mezítelen voltam, és felruháztatok, beteg voltam és meglátogattatok, fogoly voltam és eljöttetek hozzám." Máté evangéliuma 25,35-36.

Ezek a cselekedetek kedvesek Isten előtt, mert a tőle kapott áldásokat osztjuk meg, reményt adunk az embereknek.
Igazzá lesz az ige is, mert amit Isten szeretetével adunk tovább abban „Az ajándékozó bővelkedik, és aki mást felüdít, maga is felüdül."

bacsipista

Szeptember 10. vasárnap  - Békesség Istennel

Fontosnak tartom, hogy az Úrral legyen békességünk. A legfontosabbnak, mert amíg nem térünk meg, hajlamosak vagyunk a nehézségeket Isten büntetéseként elkönyvelni. Ez miatt vádoljuk és nem értjük meg a történteket.

"Mivel tehát megigazultunk hit által, békességünk van Istennel a mi Urunk Jézus Krisztus által."
Róma 5:1,

Istentől kapjuk a hitet. Hitünk által ismerjük meg az Urat, Jézust és a Szentlelket. És ha megismertük akkor megkapjuk a tőle jövő békességet is mert tudjuk:

„Azt pedig tudjuk, hogy akik Istent szeretik, azoknak minden javukra szolgál, azoknak, akiket elhatározása elhívott. Mert akiket eleve kiválasztott, azokról eleve el is rendelte, hogy hasonlókká legyenek Fia képéhez, hogy ő legyen az elsőszülött sok testvér között. Mit mondjunk tehát erre? Ha Isten velünk, ki lehet ellenünk?”   (Róma 8.28-29,31)

"Azt pedig tudjuk, hogy akik Istent szeretik, azoknak minden javukra szolgál, azoknak, akiket elhatározása szerint elhívott." (Róma 8.28)

 

A békesség alapfeltétele az, hogy ne aggódjunk. Aggódásainkat, félelmeinket le kell tenni az Úr előtt, és őszintén elé térdelni, és elmondani neki szívünk vágyát.

"Semmiért se aggódjatok, hanem imádságban és könyörgésben mindenkor hálaadással tárjátok fel kéréseiteket Isten előtt;
és Isten békessége, mely minden értelmet meghalad, meg fogja őrizni szíveteket és gondolataitokat a Krisztus Jézusban".  Filippi 4:6-7

bacsipista

 

Szeptember 09. szombat

"Mert éheztem, és ennem adtatok, szomjaztam és innom adtatok, jövevény voltam és befogadtatok engem,
mezítelen, és felruháztatok, beteg voltam és meglátogattatok, fogoly voltam és eljöttetek hozzám."
Máté evangéliuma 25,35-36.

…, mert éhes voltam és ennem adtatok,… idegen voltam és befogadtatok, nem volt ruhám és felruháztatok…

Mert éheztem , és ennem adtatok - mondhatják nem csak azok akik fizikai éhséget éreznek, hanem azok az emberek akik vágyódnak az Úr minden igéje után. Kötelességünk hirdetni az evangéliumot, és ilyenkor nem csak a jó hírt osztjuk meg, hanem az Úr szavát, igéjét is. Az ige pedig megnyitja a szíveket, megvizsgál, megtisztít és megújít. Nem lehet eleget adni belőle, mert az éhes szív mégtöbbet vár. Szomjaznak az Úr szent Lelkére, és felismerve, hogy eddigi életüket jövevényként élték a világban, de immáron az Úr országához akarnak tartozni. Jézus Krisztus szeretettel befogadja őket, a bűnöktől mezítelen lelkekre fehér ruhát ad, mintegy gyógyítva és bekötözve a sebeiket, rabság helyett szabadon.

Emlékezzünk rá, hogy az utolsó napon Jézus minek az alapján fog megítélni bennünket! Így szól majd a jobbján állókhoz: „Gyertek, Atyám áldottai…, mert éhes voltam és ennem adtatok,… idegen voltam és befogadtatok, nem volt ruhám és felruháztatok…”
Ahhoz, hogy az el nem múló életben részesítsen bennünket, kizárólag azt fogja nézni, hogy szerettük-e a felebarátainkat, s úgy veszi majd, hogy neki tettük mindazt, amit testvéreinknek tettünk.

bacsipista

 

Szeptember 08. péntek - Ki vádolhatja Isten választottait?

Isten választottait a Kolossé levélben leirtakról ismerhetjük fel.

"és mi ismerjük és hisszük azt a szeretetet, amellyel Isten szeret minket. Isten szeretet, és aki a szeretetben marad, az Istenben marad, és Isten is őbenne." 1János 4:16,

12 Öltsetek tehát magatokra - mint Isten választottai, szentek és szeretettek - könyörületes szívet, jóságot, alázatot, szelídséget, türelmet. 13 Viseljétek el egymást, és bocsássatok meg egymásnak, ha valakinek panasza volna valaki ellen: ahogyan az Úr is megbocsátott nektek, úgy tegyetek ti is. 14 Mindezek fölé pedig öltsétek fel a szeretetet, mert az tökéletesen összefog mindent. 15 És a Krisztus békessége uralkodjék a szívetekben, hiszen erre vagytok elhíva az egy testben. És legyetek háládatosak. 16 A Krisztus beszéde lakjék bennetek gazdagon úgy, hogy tanítsátok egymást teljes bölcsességgel, és intsétek egymást zsoltárokkal, dícséretekkel, lelki énekekkel; hálaadással énekeljetek szívetekben az Istennek. 17 Amit pedig szóltok vagy cselekesztek, mind az Úr Jézus nevében tegyétek, hálát adva az Atya Istennek őáltala.
Kol 3,12-17.

Ebből is felismerhetjük, hogy Isten választottai Istent követik, úgy élnek ahogyan Isten Szent Lelke vezeti őket. Isten választottait Isten Lelke nem vezeti félre, ezért semmi olyat nem cselekednek amely miatt vádolhatók lennének.

Ja igen, mondhatják egyesek, Isten adott a népének törvényeket, és ha azokat megszegik akkor bűnt követnek el.
Tudjuk azonban, hogy a törvények azért vannak, hogy felismerjük a helyest a helytelentől, a tilosat a szabadtól, különbséget tudjunk tenni a szabad és a bűnös cselekedet között.

Sátán a fő vádlónk, amely megkeresi az alkalmat, hogy ártson nekünk és azt is, hogy cselekedeteink, még ha jó szándékról tanúskodnak is bűnnek legyen feltüntetve.

A mózesi kőtáblán adott parancs értelmében a szombatot teljes egészében Istennek kellett szentelni, munkát nem végezhettek azon a napon. De ezt a parancsot felírta a szeretet parancsa, ha életet kellett menteni az volt bűn, ha nem segítettek hanem tétlenül szemlélték a történteket.

Vádolhat bennünket még a szívünk is. De a szívünk is csak akkor vádol, ha nincs meg a bizalmunk Isten felé.

„És erről ismerjük meg, hogy mi az igazságból vagyunk, és így tesszük bátorságosakká őelőtte a mi szívünket, hogyha vádol minket a szív, mivelhogy nagyobb az Isten a mi szívünknél, és mindent tud. Szeretteim, ha szívünk nem vádol minket , bizodalmunk van az Istenhez: És akármit kérjünk, megnyerjük tőle, mert megtartjuk az ő parancsolatait, és azokat cselekesszük, amik kedvesek előtte”
1.János 3,19-22

 bacsipista


Szeptember 07. csütörtök - Mindent el kell tűrni szeretetben?

Isten szeretetétől semmi sem választhat el

Mindent el kell tűrni szeretetben - gondolat elve sántít ha a Bibliát nézem és veszem alapul. Első gondolatként Jézus jutott az eszembe amikor Jeruzsálembe érkezett és meglátta a templom megszentségtelenítését.
Ha a fenti alapelv igazságát kellene elfogadni, akkor Jézus elment volna a látvány mellett szó nélkül és maximum csak imádkozott volna az atyához. De tudjuk nem azt tette. Kezébe vette a korbácsot és kiűzte onnan a kufárokat.

13. Közel volt a zsidók húsvétja, Jézus is felment Jeruzsálembe. 14. A templomban találta az ökrök, juhok és galambok árusait, és az ott ülő pénzváltókat. 15. Ekkor kötélből korbácsot csinált, és kiűzte őket, valamint az ökröket és a juhokat is a templomból. A pénzváltók pénzét pedig kiszórta, az asztalokat felborította, 16. és a galambárusoknak ezt mondta: "Vigyétek ezeket innen: ne tegyétek az én Atyám házát kalmárkodás házává!" 17. Ekkor tanítványainak eszébe jutott, hogy meg van írva: "A te házad iránt érzett féltő szeretet emészt engem."
János 2, 13-17

Ne feledjük el, hogy a szenvedés nem csak fizikai szenvedést jelent. A lelki szenvedés elviselése sokszor nehezebb, mint a fizikai gyötrelem. A fenti idézetben olvasható, hogy "A te házad iránt érzett féltő szeretet emészt engem."
Jézusnak fájdalmat, kínt és gyötrelmet okozott az a látvány az a tudat, hogy nem tisztelik az Atyát az emberek.

A másik gondolatom arra a téveszmére vonatkozik, hogy a hívő embert nem érhetik támadások, nem lehet beteg és nem élhet szegénységben.
Ezt csak a jólétet hirdető evangéliumok-evangélisták állítják, akik saját maguk állították össze a megosztható és csábító örömhírt, az emberek becsapása alapján történő megtérésre.
Aki a világban él, az nem zárhatja ki magát a világ hatásai alól. Mivel az Úr szabad akaratot adott, hibás döntéseink, tetteink következménye lehet a szegénység, a betegség, a boldogtalanság. Továbbá a vezetők jellembeli gyengeségei, felfuvalkodottságuk, szociális érzéktelenségeik kihatással vannak minden emberre, kivétel nélkül.
Viszont a hívő és Isten útján járó embernek meg van a hite abban, hogy nem a testi életünk, hanem szellemi életünk a döntő és csak az kapcsol össze az Úrral. Az akiben Krisztus él, az tudja, hogy az Úr szeretetétől semmi sem választhatja el.

35. Ki választana el minket a Krisztus szeretetétől? Nyomorúság, vagy szorongattatás, vagy üldözés, vagy éhezés, vagy mezítelenség, vagy veszedelem, vagy fegyver? 36. Hiszen meg van írva: "Teérted gyilkolnak minket nap mint nap, annyira becsülnek, mint vágójuhokat." 37. De mindezekkel szemben diadalmaskodunk az által, aki szeret minket. 38. Mert meg vagyok győződve, hogy sem halál, sem élet, sem angyalok, sem fejedelmek, sem jelenvalók, sem eljövendők, sem hatalmak, 39. sem magasság, sem mélység, sem semmiféle más teremtmény nem választhat el minket az Isten szeretetétől, amely megjelent Jézus Krisztusban, a mi Urunkban.
Róma 8, 35-39

bacsipista

Szeptember 06. szerda - Természetfeletti?

Zsolt. 33, 4-5
" Mert az Úr szava igaz, és minden cselekedete hűséges. Szereti az igazságot és törvényt; az Úr kegyelmével telve a föld."

Jézus Krisztust a nem keresztények csak egy prófétának tekintik. Olyan személynek aki természetfeletti csodákra volt képes. Mi tudjuk, hogy mindez azért történhetett meg, mert Ő több, mint próféta, Ő Isten fia. Azt tette amit az Úr tett és cselekedett volna. Isten azt várja el tőlünk, hogy mi is tegyük azt, amit Jézus tenne. Jézus elküldte segítőnknek a Szent Lelket. Az Úr rajta keresztül vezet minket, erősít, bátorít. A Szent Lélek ajándékai mások szemében természetfelettinek tűnnek, hiszen mi akkor is tudunk szeretni amikor mások gyűlölködnek, akkor is béketűrők (hosszantűrők) vagyunk amikor mások már a hajukat tépik. Hittel maradunk az Úrban bármi is történik körülöttünk, míg hasonló helyzetben az emberek többsége az életét is feladná és öngyilkosság gondolatával foglalkozik
Tudjuk, és hisszük, hogy az Úr nem másítja meg szavait.

Ézsaiás 43, 1-3
"És most, oh Jákób, így szól az Úr, a te Teremtőd, és a te alkotód, Izrael: Ne félj, mert megváltottalak, neveden hívtalak téged, enyém vagy! Mikor vizen mégy át, én veled vagyok, és ha folyókon, azok el nem borítnak, ha tűzben jársz, nem égsz meg, és a láng meg nem perzsel téged. Mert én vagyok az Úr, a te Istened, Izraelnek Szentje, a te megtartód..."

Ez a hit tesz minket természetfeletti emberekké. És az a tudat, hogy üdvösségünk ajándéka az örök élet lesz a mennyben.

Van remény

János 14, 1-3,
"Ne nyugtalankodjék a ti szívetek: higgyetek Istenben, és higgyetek énbennem. Az én Atyám házában sok hajlék van; ha nem így volna, vajon mondtam volna-e nektek, hogy elmegyek helyet készíteni a számotokra?  És ha majd elmentem, és helyet készítettem nektek, ismét eljövök, és magam mellé veszlek titeket, hogy ahol én vagyok, ott legyetek ti is."

bacsipista

Szeptember 5. kedd - A bolond helyesnek tartja a maga útját...

"A bolond helyesnek tartja a maga útját, a bölcs pedig hallgat a tanácsra"
Példabeszédek 12:15,

 

Az emberek többsége elfogadhatónak tartja világunkban a pénz utáni hajszát, az italozást, a különböző szexuális megnyilvánulásokat, a homoszexuális párok házasságát, a drogozást és még sok olyan más dolgot, amelyek Isten szemében bűnnek számítanak. Ilyen az okkult tudományok és tanítások elfogadása, akár törvényi szintre való emelése is. Nem veszik észre, hogy az irány, amely felé tartanak nem életre, hanem a halál felé vezet.
Ugyanilyen helytelen és halálra vezető út az is aki azt gondolja, hogy ő már megtért és őt semmi sem választhatja el az üdvözüléstől. Arról viszont elfeledkezik, hogy esetleg már nem az Urat szolgálja, hanem saját maga imázsát építi.

Ne menjünk messzire. Egy énekes, vagy hangszeres a dicsőítő zenekarban. Ismertségre tesz szert. Hangfelvételeket készítenek vele. Lemezeket, cd-ket árusítanak, melyek jogdíjainak egy része őt illeti, és lassan Isten kiszorul az életéből, mert bár Istenről énekel, de már nem Istennek vagy Istenhez szól a dal, sőt akkor ez már nem is dicsőítés.

Van egy sikeres evangélista. Könyvet ír, jó pénzért eladja, majd a sikeren felbuzdulva új könyveket ír, pénz és a siker megtartása kerül élete központjába. Isten egyre inkább háttérbe szorul, már nem is hallja meg hangját, nem követi tanításait.

Gyülekezet pásztora, aki testőrökkel védeti magát, a közelébe nem lehet férkőzni, szolgák lesik minden mozdulatát, a közösség pénzéből él, utazik körbe a világban, luxus szállodákban él, amikor elfogad egy vendégpásztori meghívást….

Nem akarom tovább folyatni. Ők azok, akik azt mondják, hogy mindezt az Úrért teszem, és bár jól élek azért gondom van időnként a rászorulókra is. Ők azok, akik nem veszik észre tévedésüket, és azt hiszik, hogy az örök élet felé vezető úton járnak.
De sajnos ez nem így van. Majd valamikor rádöbben, hogy rossz úton jár és meghallja:

Sokan mondják majd nékem ama napon: Uram! Uram! nem a te nevedben prófétáltunk-é, és nem a te nevedben űztünk-é ördögöket, és nem cselekedtünk-é sok hatalmas dolgot a te nevedben? És akkor vallást teszek majd nékik: Sohasem ismertelek titeket; távozzatok tőlem, ti gonosztevők.

Máté 7:22-23

bacsipista

Szeptember 4. hétfő  Bukás és felállás

Zsolt 37:23-24.
Az Úr irányítja annak az embernek a lépteit, akinek az útja tetszik neki. Ha elesik is, nem marad fekve, mert az Úr kézen fogja

A Vetés és aratás folyóiratban olvastam egy történetet.

„Egy fiatal lelkész azt a feladatot kapta, hogy a börtönben prédikáljon. Amikor belépett a terembe, és a foglyok elutasító pillantásai mellett végighaladt a székek között, világossá lett előtte, hogy itt nincs helye kenetteljes beszédnek, vallásos szólamoknak.
Dobogó szívvel fontolgatta, hogy mit is mondjon ezeknek az embereknek. Amikor felfelé ment a szószék lépcsőin, és közben imádkozott Istenhez, hogy vezesse őt, megbotlott és elesett. A terem megtelt gúnyos nevetéssel.
A fiatalember azonban sugárzó arccal felegyenesedett, felment a szószékre, és így szólt:
- Emberek, éppen ezért jöttem ide. Azért jöttem, hogy megmondjam nektek: ha egy ember elesik, ismét felkelhet! Van valaki, aki segít neki felállni. Őróla szeretnék most szólni."

Igen van valaki, akire mindig számíthatunk. A Szentírás róla szól, legismertebb nevén Jézus Krisztusról.

"Ne félj, mert én veled vagyok, ne csüggedj, mert én vagyok Istened! Megerősítelek, sőt megsegítlek, és igazságom jobbjával támogatlak." Ézsaiás 41:10,

Ne félj, mert én veled vagyok, ne csügged, mert én vagyok Istened! Megerősítlek, meg is segítlek, sőt győzelmes jobbommal támogatlak." Ézsa 41:10,

Mindannyian ismerjük ezt az igét és tudhatjuk, hogy ez így igaz.
Eleshetünk figyelmetlenségünk miatt véletlenül, mások szándékos támadása által, vagy a gonosz kísértése következtében.
Ilyenkor az számít, hogy mit teszünk. Megadjuk magunkat, vagy felemeljük fejünket és Istenhez kiáltunk. Bármi is történik az életünkben, hívjuk segítségül az Urat, vele minden könnyebb lesz.

Zsolt. 50:15
"Hívj segítségül engem a nyomorúság idején! Én megszabadítlak, és te dicsőítesz engem."

Isten dicsőítjük ragaszkodásunkkal, bizalmunkkal, szavainkkal, dalainkkal, tetteinkkel és a róla elmondott bizonyságainkkal.

bacsipista

Szeptember 3. vasárnap - Vigasztalás

„Ahogyan az anya vigasztalja fiát, úgy vigasztallak én titeket…” (Ézsaiás 66:13)

„Ahogyan az anya vigasztalja fiát, úgy vigasztallak én titeket…” (Ézsaiás 66:13)

Számtalanszor megesik az életünkben, hogy szomorúság fog el bennünket, talán mert megbántottak, vagy nem sikerült amit szerettünk volna. Ilyenkor az ember félrehúzódik, kerüli az embereket, úgy érzi, hogy megszakad a szíve a fájdalomtól. Isten a szívünk vizsgálója, Ő észreveszi fájdalmunkat, könnyeinket. Nem hagy bennünket szenvedni, szeretetével enyhíti fájdalmunkat, lágyan átölel és szomorúságunkat örömre fordítja.

Számíthatunk Rá, mert Ő az: "Aki megvígasztal minket minden nyomorúságunkban, hogy mi is megvígasztalhassunk bármely nyomorúságba esteket azzal a vígasztalással, a mellyel Isten vígasztal minket." 2Korintus 1:4.

bacsipista

Szeptember 2. szombat Bűneink megvallása

1János 1:9, "Ha megvalljuk bűneinket, hű és igaz, hogy megbocsássa bűneinket és megtisztítson minket minden hamisságtól."

"Ha megvalljuk bűneinket, hű és igaz..." 1János 1:9,

Ha megvalljuk bűneinket, olvashatjuk az Igében. Nem könnyű ez a megvallás, hajlamosak vagyunk egyes bűneiket igazolni, hogy miért is tettük meg, vagy követtük el. Bűneink takargatása a másik megszokott cselekedet, eszünkbe sem jutva, hogy Isten mindenről tud. Előtte hiába takargatjuk vagy magyarázzuk meg, értelmetlen. Előbb-utóbb minden bűn napvilágra kerül, az emberek előtt is ismertté válik. 
A bűn követi életünket, félelemben és rettegésben tart. Ha tisztaságot szeretnénk, Isten elé kell állni és megvallani minden hamisságunkat, bűnünket. Nem elég beismerni, akarni kell azokat letenni és azoktól elfordulni.  Isten a szívek vizsgálója. Ha látja őszinteségünket és szándékunkat, hogy elakarunk bűneinktől fordulni, akkor megbocsát nekünk és tisztává teszi életünket. 

bacsipista

Szeptember 1. péntek - Emberi bolondság?

Példabeszédek 19:3,  "Az embert a saját bolondsága vezeti félre, mégis az ÚR ellen zúgolódik a szíve."

Példabeszédek 19:3,  "Az embert a saját bolondsága vezeti félre, mégis az ÚR ellen zúgolódik a szíve."

Megszületik egy gondolat, egy terv a fejünkben és úgy érezzük, hogy megérkezett a nagy lehetőség. Ez biztos siker, mindent kidolgoztunk, csalódás nem érhet bennünket, ezt meg kell tenni! Minden tökéletesnek látszik, mégis érkeznek kellemetlen meglepetések, nem várt akadályok és történések, és amit elképzeltünk felborul, egy idő után sikertelenné válik. Ilyenkor jön a kérdés, hogy Isten miért nem segít, miért nem áldotta meg terveinket? 
Eszünkbe jut ilyenkor, hogy amit eddig tettünk abban benne volt Isten? Kértünk tőle tanácsot vagy vezetést? Mert ha Őt kihagytuk akkor miért várjuk az áldást tőle? 
Fontos tanulság, hogy bármit is akarunk tenni, abban keressük és kérjük Isten segítségét. Mert amiben Isten vezetése benne van, azt soha nem érheti kudarc.

bacsipista