http://velunkazisten.hu/ahitat/Ahitatok  

Watchman Nee: Asztal a pusztában

 

 

 

 

 

02.03 Nem élhetsz az áldása nélkül

„Avagy nem testvére volt-e Ézsau Jákobnak? - azt mondja az Úr. Jákobot pedig szerettem " (Mal 1,2).

 

Isten valóban azt mondotta: „Jákobot szerettem, Ézsaut pedig gyűlöltem" (Róm 9,13). Akit szeret az Úr, azt megáldja. Ez nagy és komoly dolog. Dávid vétkezett, Ábrahám hibákat követett el, Izsák gyenge volt. Jákob pedig ravasz, ennek ellenére Isten áldása velük volt. Lehetsz különb ember Jákobnál, de mivé leszel Isten kegyelme nélkül? Tanuld meg magasra értékelni az Ő áldását, és gyanakodva tekinteni mindenre, ami miatt eljátszhatod azt. Talán abba a kísértésbe estél, hogy lenézd testvéredet, akinek nincsenek olyan adottságai, mint neked. Isten mégis megáldja őt. És te? Újból és újból a helyes dolgot cselekedted, Isten mégis visszatartotta áldását. Mered azt mondani, hogy Ő tévedett? Óvakodj attól, hogy Isten választásán megsértődj! Ha irigykedsz egy másik ember elhívására, ezzel tönkreteheted a sajátodat. Hogy gyümölcsöt teremsz-e Isten számára, az az Ő áldásától függ, de az is lehetséges, hogy beszéded, magatartásod vagy véleményed megakasztja az áldás kiáradását. Bízzunk az Úrban! Ő úgy bánik velünk, hogy ne élhessünk áldása nélkül.


02.02 Isten áldása van rajta?

„Ha engem megáldanál...és engem minden veszedelemtől megoltalmaznál, hogy bút ne lássak!" (1Krón 4,10).

 

A „normális keresztyén élet"-nek áldásokban kellene bővölködni. Neki csak azzal kellene törődnie, hogy ne állja útját az áldás kiáradásának. Ha mégis elakad, annak mindig oka van, és a magyarázat nem külső dolgokban keresendő. Egyszer megfigyeltem egy evangéliumi munkást, amint egy másikkal vitatkozott. Hallgattam az érvelését, mellyel igazát bizonygatta, és valóban, abban, amit mondott vagy cselekedett nem is volt hiba. De azt gondoltam magamban: Testvérem, igazad lehet, de mit ér az igazságod, ha híjával van az Úr áldásának?

Az Istenért végzett munka teljesen elhibázott, ha ez az áldás hiányzik. Segítségének és támogatásának elnyeréséhez látnunk kell szavaink és egész életmódunk korlátait. Mert nem az önigazságban van a célunk. Cselekedeteinknek nem az a próbaköve, hogy azok helyesek vagy sem, hanem egyedül csak az, hogy Isten áldása nyugszik-e rajtuk.


02.01 Az Úr öröme a te erősséged

„Mindenkor örüljetek...mindenekben hálát adjatok!" (1Tesz 5,16.18).

Mindenkor örüljetek...

Hogyan lehetséges ez? Miképpen örülhetünk a nehézségek közepette? Honnan származik ez az öröm? Mi magunk nem hozhatjuk létre, mert ha nem kapjuk, akkor nincs. Pál elárulja nekünk a titok nyitját: az Úrban kell örvendeznünk! Az Úr Jézus öröméből kell élnünk, aki abban a helyzetben, melyben te vagy én elcsüggedtünk volna, ezekkel a diadalmas szavakkal „örvendezett a Szent Szellemtől indíttatva: Igen Atyám, mert így volt kedves teelőtted" (Lk 10,21). Az Ő öröme a miénk is. Tanuljatok meg ebből élni és a bajok fölé emelkedni! Ha megkísért a csüggedés, tekints fel és kérdezd meg magadtól: „Elvesztette talán az Úr az örömét?" Csak ebben az esetben lenne okod örömtelennek lenni! Mert nem a te örömöd kérdése ez, hanem az övé. „Az Úr öröme a te erősséged" (Neh 8,10).

Fil 4. 4 Örüljetek az Úrban mindenkor; ismét mondom, örüljetek! 



01.30 Honnan jön az erő?

„Virágozni fog, mint a liliom, és gyökeret ver, mint a Libanon" (Hós 14,6).

 Virágozni fog, mint a liliom...

Mintha Isten gyermekének két ellentétes jellemzése volna itt egyidejűleg. A talaj fölött a hittel, bizalommal teljes, egyszerű és mesterkéletlen élet, amit Isten ültetett, és a liliom jelképez. Ennyit láthatnak az emberek. De mélyen és láthatatlanul ott vannak a cédrus erőteljes gyökerei, és ezek adnak a törékeny kis növénynek várakozáson felüli erőt. Ez annak az életnek a látszólagos ellentmondása, amely ismeri a keresztet. Külsőleg törékeny, mint a föld felett virító liliom, de százszor annyi tartalék van titokban a föld alatt. Ez a lényeg; ez mutatja, honnan jön az erő. Mennyi látszik ebből az én életemben? Amikor az emberek csak a felszínt szemlélik, mindent láttak, vagy van még valami több is? Van-e nem látható, rejtett történetem Isten előtt? Az emberek csak a maguk gyengeségében virágzó liliomot veszik számításba. Isten azonban a gyökerekkel törődik, hogy azok olyan erősek legyenek, mint a cédrus gyökerei.

„Még ma is olyan erős vagyok, amilyen azon a napon voltam, amikor elküldött engem Mózes; amilyen akkor volt az én erőm, most is olyan az én erőm a karcolásra és járás-kelésre" (Józs 14,11).

Lehangoló tény, hogy sokan, akik pedig megtapasztalták Istennek mentő hatalmát, kételkednek abban, hogy neki most is van ereje megtartani. Hát nem tudjuk elképzelni, hogy Ő, aki a kegyelmet adja, képes megőrizni bennünket? Nézzetek Kálebre! Amilyen volt azon a napon, amikor Mózes kiküldte őt az ország kikémlelésére, ugyanolyan erőben van, amikor ezeket a szavakat kimondja. Sőt az az erő, amely elégségesnek bizonyult életének mindennapi követelményeivel szemben, elég volt a háború különleges fáradalmai közepette is. Nehéz évek teltek el közben, ám életereje nyolcvanöt éves korában sem volt kevesebb, mint negyvenévesen. Erre a tapasztalatra csak egyetlen magyarázat van: Isten ereje tartotta őt!


01.29 Harmat

„Olyanná leszek Izraelnek, mint a harmat" (Hós 14,6).

 

Ezek a szavak kifejezik, hogy hogyan kezdődik Isten gyermekeinek élménye. A fák, a virágok életében és növekedésében létfontosságú a harmathullás; nekünk pedig maga az Úr ígéri, hogy olyanná lesz számunkra, mint a harmat. Minden, ami keresztyén életünkben előfordul, Krisztusból mint forrásból ered. Ő lett a mi bölcsességünk, igazságunk, szentségünk - igen, minden - és nincs emberi szükséglet, mely ne lenne betöltve, ha Őt megkaptuk; valóban nincs olyan isteni adomány, amely elkülönülne Tőle.

„Olyanná leszek, mint a harmat" - ígéri Isten, és a vers második felében Hóseás feltárja, miként lesz így az életnek valamilyen titokzatos, kettős jellege. A liliom virágzását csodálatosan összekapcsolja a cédrus gyökereivel: a törékeny szépség és a masszív erő mintha egy növényben egyesülne. Ilyen csodák csak a mennyei harmathullás nyomán teremnek!


01.28 Nevelés

„Mert akit szeret az Úr, megfenyíti; megostoroz pedig mindenkit, akit fiává fogad" (Zsid 12,6).

 Jónás

Világos, hogy a szellemi látás még önmagában véve nem elégséges arra, hogy átformálja az életet. Nézzétek csak Jákob létráját! Tisztességtelen viselkedése miatt Jákob elvesztette otthonát és birtokát. Isten kedvezésképpen mégis csodálatos látomásban részesítette Betelnél, ám ő így kiáltott fel: „Milyen rettenetes ez a hely!" Az ígéretek, melyek kísérték, teljesek és feltétel nélküliek voltak. Ezzel szemben az ő feleleteiben ilyen szavakat találunk: „Ha...te...akkor én..." Istennel is üzletet akart kötni. Itt még a változatlan - ravasz Jákob van.

Nem sokkal ezután belebonyolódott a nagybátyjával való ügyletekbe, és Lábánban végre emberére talált: mintha csak az ő hasonmása lett volna. Ezzel és más eszközökkel Isten éveken át a leggyümölcsözőbben, tanította őt. Az elkényeztetett fiúból olyan munkás lett, aki kemény bánásmódban részesült. Isten útjai mindig helyesek, és végül egy új Jákob indult vissza Bétel felé.

1Móz 28. 16 Jákób pedig fölébredvén álmából, monda: Bizonyára az Úr van e helyen, és én nem tudtam. 17 Megrémüle annak okáért és monda: Mily rettenetes ez a hely; nem egyéb ez, hanem Istennek háza, és az égnek kapuja.

1Móz 28. 20 És fogadást tőn Jákób, mondá: Ha az Isten velem leénd, és megőriz engem ezen az úton, a melyen most járok, és ha ételűl kenyeret s öltözetűl ruhát adánd nékem; 21 És békességgel térek vissza az én atyámnak házához: akkor az Úr leénd az én Istenem; 22 És ez a kő, a melyet oszlopul állítottam fel, Isten háza lészen, és valamit adándasz nékem, annak tizedét néked adom


01.27 Ő kötelezte magát

„Imé szövetséget kötök; a te egész néped előtt csodákat teszek" (2Móz 34,10).

 

Sokan közülünk nem tesznek világosan különbséget Isten ígéretei, az Ő kész tényei, vagyis hatalmas munkái és szövetsége között. Az ígéretek hitünk erősítésére valók, de sokszor nem vagyunk képesek Isten ígéreteihez felemelkedni. Olykor azért nem bírjuk megragadni az isteni tényeket, mert a látszat ellenük szól. De ha ez így is van, Isten szövetsége a miénk! Ez pedig több az ígéreteknél, sőt még az Ő hatalmas munkáinál is. A szövetség olyasvalami, amire Isten kötelezte magát. Fogantyúhoz hasonló, melyet azért adott, hogy hitünk beléfogózhasson. Erkölcsileg nem támaszthatunk igényeket Istennel szemben, de neki tetszett, hogy elkötelezze magát, és szövetségre lépjen velünk. Biztosítékát adta, hogy tenni akar értünk valamit, s így - tisztelettel mondom - már köteles erre. Ebben van a szövetség értékes volta. Ez ad erőt hitünknek, amikor az éppen a leggyengébb állapotban van.


01.26 Elvégeztetett

„Mikor pedig elvette Jézus az ecetet, így szólt: Elvégeztetett" (Jn 19,30).

A keresztyén hit nem azzal kezdődik, hogy: „tenni", hanem hogy: „megtétetett". A mi értelmünk persze tiltakozik ez ellen. Mert hogyan érhetnénk célt valaha is, ha nem mozdulunk? Mire juthatunk erőlködés nélkül? Hogyan nyerhetünk bármit is, ha nem dolgozunk meg érte? De a keresztyénség furcsa mesterség! Pihenéssel kezdődik. Ha elinduláskor tenni próbálunk valamit, nem kapunk semmit; és ha el akarunk valamit érni, mindent elszalasztunk. „Elvégeztetett" - mondja Jézus, Pál pedig így kezdi az efézusbeliekhez írott levelét: „Isten megáldott minket minden szellemi áldással a mennyekben Krisztusban." Tehát meghívást kapunk, hogy mindjárt az elején pihenjünk és élvezzük, amit Isten tett - és ne a magunk erejéből kíséreljük meg azt elérni.


01.25 Tágasság a szorosságban


„Imé a mi Istenünk, akit mi szolgálunk, ki tud minket szabadítani az égő tüzes kemencéből..." (Dán 3,17).

 tüzes kemence

Hogyan éri el célját a Gyülekezet? Csakis úgy, hogy a szorongatott helyzetből a tágasságba, a szegénységből a gazdagságba jut. Kérdezed talán, mit jelent a szorosságon keresztüli tágasság? Amikor három embert bezárnak egy kemencébe, és a háromból egyszerre négy lesz, ez a tágasság a szorosságban. Némelyek - mert túlságosan szűk helynek tartják a kemencét három ember számára -, a szabadulás útját keresik; mások elfogadják a korlátozást, és ezzel helyet készítenek a negyedik személynek. Ha nem engedjük, hogy a nehézségek kizárjanak bennünket Istenből, hanem inkább azon vagyunk, hogy azok Istennel zárjanak össze - ez tágasság a szorosságon keresztül. Egyesek meghalnak a szorultságban, míg mások éppen ekkor találják meg az élet teljességét. Sokan zúgolódnak, amikor megpróbáltatások érik őket, mert azokban csak korlátozást, akadályt, halált látnak. Mások azonban a megpróbáltatásért is Istent dicsőítik, és ezzel felfedezik a tágasság, a szabadulás és a bővölködő élet felé vezető utat.


01.24 Bátran meríts Belőle

„Az Úristen bölcs nyelvet adott nekem, hogy tudjam erősíteni a megfáradtat beszéddel" (Ézs 50,4).

 

Félek beszélni, ha nem vagyok egészen meggyőződve arról, hogy amit mondani szeretnék Istentől jön? Kínosan meg kell vizsgálnom újra meg újra, vajon igazán a Szent Szellem indít-e ennek vagy annak a kimondására? Amikor nagyon biztos akarok lenni abban, hogy mondanivalóm Istentől jön, nem szellemi szegénységemről teszek bizonyságot? Egy gazdag keresztyén mindig az életében megtapasztalt bőséges kegyelemből meríti mondanivalóját. Napról-napra arra ébred, hogy Isten Igéjéből új tanítást kap, s így olyan szellemi gazdagságot halmoz fel, hogy abból mindig meríthet. A szűkös, máról-holnapra való életmód és kegyelemkenyér helyett állandó felesleget gyűjthet és tehet félre magának, amiből aztán „ót és újat" hozhat elő. Ilyen tapasztalatok birtokában, ha szükséges, a Szent Szellem értelme szerint beszél az ember, azon gőgös érzés nélkül, hogy ő most Isten közvetlen tanácsosa.


01.23 Vajon Őneki szolgálunk?


„Márta, Márta, sok mindenért aggodalmaskodol és töröd magadat, pedig egy a szükséges" (Lk 10,41).

 

Legyünk őszinték, megvan a vonzereje az Úrért való munkálkodásnak. Felvillanyoz titeket, amikor tömegek gyűlnek egybe bizonyságtételeteket meghallgatni. Ha e helyett kénytelenek vagytok otthon maradni és világi dolgokkal foglalatoskodni, hamarosan efféle gondolataitok támadnak: „Milyen értelmetlen az élet! Milyen nagyszerű dolog elmenni és az Urat szolgálni! Bárcsak szabad lennék, hogy szertejárhassak és szólhassam az Igét!"

De nem ez az igazi szellemi élet. Ez nem más, mint természetes hajlamodnak való engedés. Nem lehetetlen, hogy úgynevezett „Istennek való szolgálatunk" nagy része csupán saját hajlandóságunk követése? Olyan izgágák vagyunk, hogy nem bírunk otthon maradni, hanem ide-oda szaladgálunk, és Isten munkáját végezzük - saját megnyugtatásunkra. Megtehetünk minden tőlünk telhetőt testvéreink szolgálatában, és törhetjük magunkat bűnösök megmentésében, ám mégis csak egy a szükséges dolog. Vajon mindenek előtt Őneki szolgálunk-e?  


01.22 Most jön a csoda

Jaj, jaj, édes Uram, mit cselekedjünk?" (2Kir 6,15).

 

Amikor Isten véghezviszi csodáit, nevetnünk kell saját bolondságunkon. Ha megmaradunk állandó aggodalmaskodásunkban és tervezgetésünkben, nem vagyunk az Ő tanítványai. Sokan sohasem látják meg, miképpen munkálkodik értük Isten, mert mindig van egy másik útjuk - esetleg egy barátjuk, aki még segíthet. Legjobban azokat lehet sajnálni, akik bármekkora válságba kerülnek, mindig találnak valamilyen megoldást. Pedig a szükség a csodák alapja, és ezt a lehetőséget sokszor elmulasztjuk. A nagy nehézségek arra jók, hogy önmagunkból kiemelkedve, egészen az Úrra bízzunk mindent. Amikor nincs számunkra út sem előre, sem hátra, akkor léphet közbe Isten. Neki megvan a terve. Tehát ne félj a lehetetlenségektől! Istennél ez nem számít. Borulj le lábai elé, és várd meg, amíg Ő cselekszik, mert most következik a csoda!


01.21 Fogadd el helyreigazító eljárását


„Fel ne menjetek, mert nem lesz közöttetek az Úr, hogy el ne hulljatok a ti ellenségeitek előtt" (4Móz 14,42).

 kopár

Mindig megvan a komoly lehetőség arra, hogy Isten megváltoztatja szándékát. Ez a tény alázatos félelemben tart minket. Mert ha bennünk valami ellenáll az Ő akaratának, akkor Isten indíttatva érezheti magát nekünk szóló parancsai módosítására, miként Izraellel szemben is tette. Kétségkívül beismerték vétküket, mégsem volt igazuk, amikor azt gondolták, úgy haladhatnak tovább, mintha minden a régiben maradt volna. A helyzet megváltozott. Ilyenkor bolondság vakon ragaszkodni valamihez, amit akár húsz, akár egy évvel ezelőtt adott az Úr. A mában kell élnünk, és kitartanunk Isten mellett. A jelenlegi kapcsolat az, ami életfontosságú. Még Mózesnek is vissza kellett fordulnia, amikor hibázott. Amikor aztán meghajolt azelőtt, amit Isten akart, az Úr megáldotta őt, míg azok az izraeliták, akik nem törődtek ezzel, szerencsétlenül jártak. Van bennem valami, ami megváltoztatta Isten szándékát? Legyek akkor kész elfogadni helyreigazító eljárását. Egy napon majd rendbehozza a dolgomat, helyemre fog állítani.


01.20 Isten dicsősége

          „És amikor a felhő felszállt a hajlékról, az Izrael fiai elindultak" (2Móz 40,36).

 

Azokban a régmúlt időkben Istennek minden beszéde, melyet Izraelhez intézett, a dicsőség kerubjai közül indult ki. Így népének vezetése is ugyanezen dicsőség segítségével történt. Nappal felhőben, éjszaka tűzoszlopban jelent meg Isten dicsősége, Őmaga - és a nép elindult. Isten akaratának minden kinyilatkoztatása az Ő dicsőségéből indul ki, és ez számunkra is érvényes. Ha meglátjuk dicsőségét a dolgokkal kapcsolatban, akkor vezetését is felfedezzük. Kérdezed tőlem: „Ez Isten akarata, vagy az?" Kérdéssel válaszolok: „Ott nyugszik rajta Isten dicsősége?" Állapítsd ezt meg, és már nem kell semmire sem várnod. Mert maga az isteni dicsőség fejezi ki az isteni akaratot. A vezetés tehát egyszerűen az ennek való engedelmesség. Ahol Isten dicsősége megnyugszik, ott nem kell tovább keresnünk az utat.


01.19 Ismerem Őt

„De jónak látta Isten...hogy kinyilatkoztassa az Ő Fiát bennem" (Gal 1,15).

 

Még ha tehetném se szeretnék a tanítványok helyében lenni, még a megdicsőülés hegyén sem. Azt a Krisztust, akivel ők együtt éltek, az idő és a tér határolta. Galileában tartózkodott? Akkor nem lehetett ugyanazon időpontban Jeruzsálemben. Jeruzsálemben volt? Akkor viszont hiába keresték Őt Galileában. Ma már nincs korlát Krisztus számára, sem térben, sem időben. Az örökkévaló élet erejében él, tetszett az Atyának, hogy kijelentse Őt a szívemben. A tanítványokkal csak időnként volt együtt, velem viszont mindig. A tanítványok test szerint ismerték, látták, érintették, szoros kapcsolatban éltek vele. Ma bár nem ismerem test szerint, mégis valóságosan ismerem Őt. Mert Isten előtt kedves volt, hogy Őt megismertesse, ezért adta a bölcsesség és a kinyilatkoztatás szellemét.


01.18 Elkötelezve

„Azért Agrippa király, nem lettem engedetlen a mennyei látomás iránt" (Csel 26,19).

 

Miért szentelte oda egy egész életre önmagát Pál? - mert látta a mennyből felvillanó, mindent elvakító fényt! Engedelmessége látomásból fakadt. Mert igaz ugyan, hogy minden önátadás értékes Isten számára, de a vak önátadással Ő mégsem megy sokra. Úgy gondolom, hogy különbség van a megtérésünket követő kezdeti tiszta, de ismeretek nélküli odaszentelés, és az Isten tervének meglátásából fakadó további önátadás között. Az első esetben, mely szabadulásunkon alapszik, nincsenek még Istennek szigorú követelményei. De amikor feltárja előttünk a szívét és kijelenti, mit kell tennünk akarata szerint, mi pedig készségesen és frissen válaszolunk felszólítására, akkor igényei már mélyrehatóbbak lesznek. A szavunkat adtuk egy új megértés alapján, és Ő ismét szavunkon fog bennünket. Ezután már mindent oda kell adnunk, amink csak van.


01.17 Megtérés és ajándékok

„Térjetek meg és keresztelkedjetek meg mindnyájan a Jézus Krisztus nevére, bűneitek bocsánatára, és veszitek a Szent Szellem ajándékát" (Csel 2,38).

Térjetek meg 

Tegyük fel, hogy elmegyek egy könyvesboltba, kiválasztok egy kétkötetes művet, és miután kifizettem az árát, kijövök a boltból. Az egyik kötetet azonban figyelmetlenségből ottfelejtem. Amikor felfedezem a hiányt, mit teszek? Egyenesen visszamegyek az ottfelejtett könyvért, de arra persze álmomban sem gondolok, hogy még egyszer fizessek érte. Egyszerűen csak emlékeztetem az eladót, hogy a számlát annak rendje és módja szerint már rendeztük. Újból megköszönöm neki a második kötetet, és hónom alatt a könyvemmel boldogan távozom az üzletből. Vajon te nem ugyanezt tennéd hasonló körülmények között?

De hiszen hasonló körülmények között vagy! Ha teljesítetted a feltételeket, úgy két adományra van jogod, nem csupán egyre! Vetted bűneid bocsánatát. Miért nem köszönöd meg az Úrnak - ha eddig még nem tetted -, a másik adományt: a Szent Szellem ajándékát is?

(95 dolog, amit Isten biztosít a hívőnek a megtérés pillanatában)


01.16 Kiálts szívből


„És lesz, hogy mindenki, aki az Úrnak nevét segítségül hívja, megtartatik" (ApCsel 2,21).

 kiáltás

Ez hogy lehetséges? Mert Isten beteljesítette a jóeli prófécia egy részét: „Kiöntöm Szellememet minden testre." (Jóel 2.28)

A Szent Szellem kitöltetése óta elegendő a bűnös ember egyetlen kiáltása Isten felé.

Nem szolgál jól az olyan igehirdető, aki ezt nem hiszi. A Szent Szellem közelsége a bűnöshöz igehirdetésünk életfontosságú magva. Isten a mennyben nehezen érhető el az ember számára. De: „Ne mondd a te szívedben: Kicsoda megy föl a mennybe? (azaz, hogy Krisztust aláhozza)... De mit mond? Közel hozzád a beszéd..." (Róm 10,6-8) Amikor Krisztust hirdetem valakinek, mindig hiszem, hogy a Szent Szellem ott van fölötte, ahogyan a teremtéskor is a vizek fölött lebegett. Arra vár, hogy Krisztust bevihesse az ember életébe. Olyan a szolgálata, mint a napfény. Nyissátok ki az ablaktáblákat, és a beáradó világosság megvilágítja az egész szobát. Ha csak egyetlen kiáltás is előtör a szívből Isten felé, abban a pillanatban belép oda a Szent Szellem, és megkezdi a meggyőzetés, bűnbánat, hit átalakító munkáját, az újjászületés csodáját.

Jóel 2. 32 De mindaz, a ki az Úrnak nevét hívja segítségül, megmenekül; mert a Sion hegyén és Jeruzsálemben lészen a szabadulás, a mint megigérte az Úr, és a megszabadultak közt lesznek azok, a kiket elhí az Úr!
Róm 10. 6 A hitből való igazság pedig így szól: Ne mondd a te szívedben: Kicsoda megy föl a mennybe? (azaz, hogy Krisztus aláhozza;) 7 Avagy: Kicsoda száll le a mélységbe? (azaz, hogy Krisztust a halálból felhozza.) 8 De mit mond? Közel hozzád a beszéd, a szádban és a szívedben van: azaz a hit beszéde, a melyet mi hirdetünk. 


01.15 Az ÚR gondoskodik

„És nevezte Ábrahám annak a helynek nevét Jahve-jire-nek. Azért mondják ma is: az Úr hegyén a gondviselés" (1Móz 22,14).

Izsák egyetlen önszántából feltett kérdése ez volt: „Hol van az égőáldozatra való bárány?" A válasz egyértelmű: „Isten majd gondoskodik." Izsákra jellemző, hogy előjoga egyszerűen csak elfogadni atyja bőkezű ajándékait, mint örökösnek. Nem kellett kutakat ásnia, csupán megnyitotta az atyja által ásottakat. Nem volt semmi szava házasságára vonatkozólag; nem kérdezték, kit akar feleségének, és nem fáradozott menyasszonya kiválasztásával sem. Még a sírt is, melybe eltemették, atyja vásárolta.

Izsákhoz hasonlóan mi is gazdag otthonba születtünk. Isten mint Atyánk gondoskodott rólunk, és azt várja, hogy elfogadjuk, amit számunkra készített. Izsák Istene a mi Istenünk is; hatalmas és ajándékozó Isten.


01.14 Képes látni

„Termékeny fa József, termő ág a forrás mellett, ágazata meghaladja a kőfalat. Keserítik, lövöldözik és üldözik a nyilazók: De mereven marad kézíve, feszülten keze karjai..." (1Mózes 49,22-24).

Fa a vizparton

Isten jellegzetes ószövetségi szolgái közül talán József a legtökéletesebb. A Szentírás nem tüntet fel semmiféle foltot a jellemében, de tudjuk, hogy nem volt könnyű útja. Hol is kezdődtek nehézségei? Alighanem szellemi látásból fakadó álmainál. Ezekben Isten szándékait látta, valamint saját helyét az Ő tervében. Az álmok indították el az eseményeket, mert József látta azt, amit testvérei nem láthattak. „Álmodó" névvel illették, és a vesztére törtek. Eladták rabszolgának, majd vasláncra verték (Zsolt 105,17-18). Ő azonban mindezt túlélte és kibírta, sőt eszköz lett annak a hatalmas tervnek a megvalósításában, melyet népe javára készített Isten. Erősen megáll mindvégig az, aki képes látni.


 

01.13 Ő megőrzi

Ábrahám és Lót"Mondta azért Ábrám Lótnak: Ne legyen versengés közöttem és közötted, se az én pásztoraim között és a te pásztoraid között; hiszen testvérek vagyunk. Avagy nincsen-é előtted mind az egész föld?" (1Móz 13,8).

Milyen értékes lehetett Ábrám szemében - kivált elhibázott egyiptomi kalandja után - az Istentől kapott föld. Most azonban meg kellett tanulnia egy fontos új leckét: hogy ne akarjon birtokolni semmit. Úgy is érvelhetett volna, hogy egy ilyen értékes adományt meg kell ragadni, és mindenáron megtartani. Ezek a mi indokaink általában, ha Isten eláraszt ajándékaival. Ábrám azonban látta, hogy nem szabad makacsul ragaszkodnia ahhoz sem, ami az övé. Ezért átengedte a választást unokaöccsének, Lótnak.

Ezt a leckét nekünk is meg kell tanulnunk. Tanuljuk meg kezében hagyni, amit Ő adott. Soha ne ragaszkodjunk ahhoz, amit természetes birtoklási vágyunk meg akar tartani.

Amit Isten ad, azt Ő valóban átadja. Nem kell megtartásán fáradoznunk. Éppen akkor kockáztatjuk ajándékai elvesztését, amikor aggodalmasan féltjük és szorongatjuk. Csak az lesz igazán a miénk, amit teljesen Őrá tudunk bízni!


01.12 Zsengék

„Ezek áron vétettek meg az emberek közül Istennek és a Báránynak zsengéiül" (Jel 14,4).

 

Szülőföldem Fukien, narancsáról híres. Mondhatom (bár kétségtelenül elfogult vagyok), nincs párja a világon. Ha a narancsévad kezdetén szétnézel a dombokon, mindenhol zöldellő ligeteket látsz. De ha alaposabban körbetekintesz, észreveszed, hogy elszórtan itt is, ott is feltűnnek az aranyszínű narancsok. Az arany pettyek gyönyörű látványt nyújtanak a sötétzöld fák között. Később, amikor az egész termés beérik, a ligetek végig aranyba borulnak, most azonban csak az első zsengék begyűjtésén a sor. Gondos kézzel kell ezeket szedni, viszont a legmagasabb piaci áron - gyakran háromszor annyiért, mint szüretkor -, értékesíthetők. Egészen bizonyosan minden keresztyén ember eléri egyszer az érettség idejét. De a Bárány a zsengéket keresi, hogy rendelkezésére álljanak, amikor majd eljön az Ő órája.


01.11 Megtörtség és alkalmasság

öröm

 

„De én örvendezni fogok az Úrban, és vigadok az én szabadító Istenemben" (Hab 3,18).

Amikor a galileai fiú odavitte kenyerét Jézushoz, mit tett Ő azzal? Megtörte. Isten mindig megtöri azt, amit neki felajánlanak. Átveszi, megtöri, azután megáldja és felhasználja az emberek szükségei szerint. Vajon nem egyezik-e ez a te tapasztalatoddal és az enyémmel? Átadod magad az Úrnak, és egyszerre csak olyan rosszul megy minden, hogy azt gondolod, hiba van az Ő útjaiban. Ha megmaradsz ebben a magatartásban, ez azt jelenti, hogy megtörettél, de mi végre? Már túljutottál azon a ponton, ahol a világ számára alkalmas lennél, de oda még nem érkeztél meg, ahol Isten a hasznodat vehetné. Ez a tragédiája sok keresztyénnek. Arra vágyunk, hogy Isten használhasson bennünket? Akkor napról-napra adjuk át magunkat neki, és ne találjunk hibát bánásmódjában! Fogadjuk hálaadással és örvendező várakozással mindazt, amit Ő tesz velünk!

 


01.10 Lázadnak

„Miért dühösködnek a pogányok és gondolnak hiábavalóságot a népek?" (Zsolt 2,1).

lázadás

Mindjárt következik a válasz is: „A föld királyai felkerekednek, és a fejedelmek együtt tanácskoznak az Úr ellen és az Ő felkentje ellen" (Zsolt 2,2).

Lehet bármilyen heves ellenségeskedés különböző országok között, a szívük mélyén egy dologban mindig megegyeznek: Krisztus uralmát elvetik. Mi egyes népeket jónak, másokat gonosznak tartunk, de a Szentírás tanítása szerint mögöttük a „világ fejedelme" áll. Ő készteti arra a föld fejedelmeit, hogy túltegyék magukat Krisztus törvényén. Nem tartanak igényt szeretetre, alázatra és igazságosságra sem. „Szaggassuk le az ő bilincseiket, és dobjuk le magunkról köteleiket! - kiáltják" (Zsolt 2,3).

A Szentírásban ezen az egy helyen fordul elő, hogy Isten nevet (Zsolt 2,4). A Király ott van már a szent hegyen! A korai keresztyén gyülekezet nagyon is tudatában volt Krisztus uralmának. Ma élénkebben kellene erre emlékeznünk, mint valaha. Nemsokára - talán még a mi életünkben - Ő pásztorolja majd a nemzeteket vasvesszővel. A mi feladatunk inteni az embereket, hogy Őbelé vessék bizalmukat!


01.09 Erőgyűjtés

„Vigadozzanak a kegyesek tisztességben; ujjongjanak nyugvó helyükön!" (Zsolt 149,5).

imádkozás

Olyan keresztyéneknek a képe ez, akik valóban Krisztus győzelmének az örömében élnek. Diadalmasan nyugszanak ágyukban, és örömmel pihennek meg Őbenne. Vegyétek figyelembe, mit jelképez ez a testtartás! Hátuk a föld felé, mintha maguk mögött akarnák hagyni a világot, arcuk az ég felé, hogy mindig az örök értékeket tarthassák szemük előtt. Az ilyen „ágy" nem a kényelem nyugvóhelye, hanem az erőgyűjtésnek a helye a szolgálatra.

Ágyban fekvésre kényszerültél? Legyen Isten dicsérete akkor is szüntelenül ajkaidon!


01.08 Engedd át Neki

„Nagy esőnek zúgása hallatszik" (1Kir 18,41).

eső

Milyen merész volt Illés, hogy teljesen rábízott mindent Istenre! A három és fél éven át pusztító országos aszály szűkös vízkészletéből volt bátorsága bőven önteni az Úr igazolására szolgáló áldozatra. „Micsoda? - eltékozolni az értékes vizet, amikor semmi kilátás esőre?" De mit mond Illés? „Öntsétek csak! Tegyétek ugyanazt másodszor, sőt harmadszor is!" De még ezzel sem elégedett meg, Ő maga is munkához látott, az oltárt körülvevő árkot is megtöltötte vízzel.

Ha mi is igazolni akarjuk Istent, nekünk is oda kell vinnünk és átengednünk neki mindent. Azonnal felmerül az ellenvetés: „De mi történik, ha az eső nem érkezik meg? Nem kell-e inkább a rendelkezésre álló kevés vízhez ragaszkodnom?" Isten őrizzen meg ettől! Ez az út vezet ugyanis a szárazsághoz és a sivársághoz. Engedd át neki a cselekvést! Veszteséged semmi az eső bőségéhez képest, amit Ő majd adni fog!


01.07 Mindenre egy válasza van Istennek

„Mert ha amikor ellenségei voltunk, megbékéltettünk Istennel az Ő Fiának halála által, sokkal inkább megmentetünk az Ő élete által, miután megbékéltettünk vele" (Róm 5,10).

megbékéltetett

Isten egészen világossá teszi Igéjében, hogy csak egy válasza van az ember minden problémájára: Az Ő Fia, Jézus Krisztus. Isten velünk kapcsolatban mindig úgy cselekszik, hogy bennünket félreállít, azért, hogy helyünket Krisztus foglalhassa el. Isten Fia meghalt a mi helyünkön bűneink bocsánatáért, és él a mi helyünkön szabadulásunkért. Tehát két helyettesítésről beszélhetünk. Egyik a kereszten történt, és bűneink bocsánatát biztosítja, a másik bennünk megy végbe, és győzelmünknek a záloga. Mindig segít, és sok zavartól őriz meg, ha szüntelenül szemünk előtt tartjuk azt a tényt, hogy Isten valamennyi kérdésünkre egyféleképpen felel: mindig többet mutat meg Fiából.


01.06 Mindig dicsekedhetünk Őbenne

„Asztalt terítesz nekem az én ellenségeim előtt, elárasztod fejem olajjal; csordultig van a poharam" (Zsolt 23,5).

Asztalt terítesz nékem az én ellenségeim elõtt; elárasztod fejem olajjal; csordultig van a poharam.” zsolt-23_5

Testvérünk, Pál apostol, nagy és nemes kijelentést tesz a filippibelieknek, akik jóformán egyedüli anyagi támaszai voltak: „Megkaptam mindent és bővölködöm." Pál nem említette hiányait, hanem úgy viselkedett, mint egy gazdag Atya gazdag gyermeke. Nem félt attól, hogy ezzel esetleg elveszi a kedvüket a további adakozástól. Teljesen rendjén van és illő, hogy egy apostol azt mondja egy hitetlen embernek: „Ezüstöm és aranyam nincsen nékem..." (Csel 3,1-10) De nem volna helyes, ha ugyanezt mondaná a hívőknek, akik minden kérését készek lennének teljesíteni. Méltatlan az Úrhoz, ha követe és képviselője azért tárja fel szükségeit, hogy szánalmat ébresszen hallgatóiban. Ha élő hitünk van Istenben, akkor mindig dicsekedhetünk Őbenne!


 

01.05 Kegyelme által

„Isten kegyelme által vagyok, ami vagyok" (1Kor 15,10).

 Isten kegyelme által vagyok, ami vagyok

Vajon megértetted-e már Isten munkálkodását saját életedben? Nem döbbentett meg még soha az a mód, ahogy elindított, kiválasztva téged a körülötted lévő sokaságból? Ó, én gyakran gondolok erre! Amikor az üdvösség útjára diákként rátaláltam, négyszáz diáktársam volt. Ebből a nagy seregből Isten választása éppen énrám esett. Hogyan történhetett ez? Ha arra gondolunk, milyen csodálatos úton-módon érkezett el hozzánk kegyelme, akkor imádva leborulunk előtte, és elismerjük, hogy egyedül Ő az Isten.

Kérdezed, miért hívott el téged az üdvösségre? Hadd mondjam így: elhívott, mert öröme telt megmentésedben. Szüksége volt rád, azért választott ki, azért tett a magáévá. Neked nem kell semmit sem mondanod, sem tenned, egyszerűen csak imádd Őt!


01.04 Megérteni és megragadni

„Minthogy vele együtt munkálkodunk, intünk is, hogy az Isten kegyelmét hiába ne vegyétek!" (2Kor 6,1).

 

Isten önmagáért hívott üdvösségre bennünket. „Igyekeztem - mondja Pál -, hogy megragadjam azt, amiért megragadott engem a Krisztus Jézus." Nem csupán az örök üdvösségért ragadott meg minket az Úr, hanem egy határozott cél érdekében: hogy munkatársai legyünk.

Mi Isten munkája ma? Az, hogy ne maradjon semmi a világegyetemben, ami nincs összhangban az Ő megdicsőült Fiával.

Miképpen működhetek együtt Istennel? Hogyan foghatok hozzá ehhez a munkához? Tudni nem tudom; de arra vágyom - Pállal -, hogy megértsem és megragadhassam.

 


01.03 Alkalom volt

„Áron is megvegyétek az alkalmakat, mert a napok gonoszok" (Ef 5,16).

 Szentírás

Istentől kijelölt életpályádon talán a mai nap lett volna a legfontosabb, de te engedted kisiklani kezeid közül. Akinek a mai napja ugyanolyan, mint a tegnapi, az nem ismerte fel, hogy Istennél mindennek rendelt ideje van; azaz nincs érzéke az isteni időpontok iránt. Az Ő szolgája sohasem lehet elégedett azzal, amit már elért, mert akkor számos alkalmat elmulaszt, amit Isten készített elő.

Tegyük fel, Isten szívemre helyezi egy bizonyos személy felkeresését, akit arra rendelt, hogy öt év múlva az Ő hatalmas eszköze legyen a lélekmentés szolgálatában. Ha engedelmeskedem, ez talán egész életem legnagyobb szolgálata lehet. De ha éppen ezen a napon félek a hidegtől vagy egyéb apróságtól, és nem megyek, elszalasztom az alkalmat. Veszni engedem Istennek egy kiszemelt eszközét. Az ilyen lehetőségek gyorsan tovaszállnak. Tehát amikor Isten indít bennünket, menjünk! Egyetlen tőle rendelt alkalmat se hagyjunk kicsúszni a kezünk közül!


01.02 Mily felséges

„Mi Urunk Istenünk, mily felséges a Te neved az egész földön!" (Zsolt 8,2).

„Mi Urunk Istenünk, mily felséges a Te neved az egész földön!" (Zsolt 8,2).

Az emberek káromolják az Úr nevét, a zsoltáríró azonban nem tehet mást, mint hogy ugyanezt a nevet csodálattal magasztalja. Isten nagyságának kifejezésére költő létére sem talál megfelelő szavakat, csupán felkiált: „Mily felséges!" Ez a kimondhatatlan fenség az egész földre kiterjed! Itt biztosan a teremtéstörténet visszhangzik: „Látta Isten, hogy minden, amit teremtett, igen jó". Ezzel a jelzővel kezdi tehát, és ezzel is fejezi be a zsoltáríró. Mi az ő helyében biztosan szükségesnek tartottuk volna megemlíteni a bűnesetet is. De Dávid - a zsoltáríró - úgy látja, hogy Isten változhatatlan, és Ádám bűne sem térítheti el attól a szándékától, hogy végül mégis az embert tegye „úrrá a földön". Ezen a ponton lép be az Úr Jézus. A Zsidókhoz írt levél 2. része világítja meg a 8. zsoltárt. Jézus Krisztus az a „férfi", aki már megküzdött a bűnnel. Őbenne - és Ő egy velünk - valósult meg Isten minden kívánsága. Isten útjaiban nincs eltérés; azok célegyenesen haladnak előre. „Ó Uram, mily felséges a Te neved!"


 

01.01 Áldás

„Ő pedig vette az öt kenyeret és a két halat, és feltekintett az égre, hálát adott és megtörte a kenyereket és odaadta tanítványainak, hogy tegyék eléjük" (Mk 6,41).

Bizonyos, hogy egyik alapvető szükséglete életünknek, valamint Isten ügyéért végzett szolgálatunknak: Isten áldása nyugodjon rajta. Ennyi elég is. De mi az áldás? Áldás az, ha Isten ott munkálkodik, ahol erre semmi magyarázat nincs. Például arra számítasz, hogy egy fillérért egy fillér értékű dolgot vásárolhatsz. De ha még az egy fillért sem fizetted meg, Isten mégis tízezer pénzértékben ad neked, akkor nincs alapja számításaidnak. Ha öt kenyér táplálékul szolgál ötezer embernek, és még tizenkét kosárral marad is, vagyis ha a birtokunkban lévő adottságok egyáltalán nincsenek arányban szolgálatunk gyümölcseivel - ez áldás. Vagy még élesebben: ha látjuk hibáinkat, gyengeségeinket és már nem is reméljük, hogy fáradozásaink nyomán bármiféle gyümölcs teremhet, ám mégis ott a gyümölcs - ez az áldás.

Az áldás olyan gyümölcs, amely egyáltalában nincs arányban azzal, amik vagyunk; olyan eredmény, mely nem az ok és okozat törvényszerűsége szerint alakul. Az áldás akkor érkezik, amikor Isten messze a mi számításainkon felül munkálkodik - egyedül az Ő nevéért.


 

Asztal a pusztában - áhitatok / Watchman Nee

„Én, János, testvéretek és társatok Jézussal a szenvedésben, a királyságban és az állhatatosságban, a Patmosz nevű szigeten voltam az Isten Igéjéért és Jézus bizonyságtételéért. Szellemben elragadtattam az Úr napján, és hátam mögött hatalmas hangot hallottam, mintha trombitáltak volna, amely ezt mondta: »Amit látsz, írd meg egy könyvben«." Néha kívánjuk, hogy bárcsak Isten megint így szólna hozzánk, talán egy huszadik századi börtöncellában fogva tartott szolgáján keresztül. Az isteni világosság új sugarát villantva az előttünk levő útra, a mai, egyre erősödő szellemi zűrzavar közepette.

Nee To-sheng, vagy ahogy ő szerette nevezni magát, Watchman Nee, a modern Kínában ebben a helyzetben volt Jézus Krisztus sok más, hűséges szolgájával együtt. De tőlük természetesen nem kaphatunk újabb írásokat. Ezeket azon igeszolgálataiből vettük, amikor még Isten széles körben használta őt hazájában a lelkek megmentésére és az Ő gyülekezetének építésére.

De semmi okunk sincs arra, hogy azt higgyük, hogy a szerző mai véleménye erről a témáról bármiben is eltérne az akkoritól, amikor ezt írta: „János első látomása nem az események voltak, hanem maga Jézus Krisztus. Az eljövendő események ismerete csak a kíváncsiságunkat izgatja. Még Jánosnak, a szeretett tanítványnak is először olyan látást kellett kapnia örök Uráról, ami porba döntötte. Amíg nem látjuk Őt így, addig nem vagyunk felszereltek a harcra. Mert Krisztus a felelet minden kérdésünkre. Először jöjjünk vele tisztába, és akkor minden szükségest tudni fogunk az 'eljövendő dolgokról'. Ő a feltámadott és győzelmes 'királyok Királya'. Minden elkövetkező esemény annak a következménye, hogy Ő az."

Kövessük ezt a vezetést, napról napra osztozva a szerző elmélkedésében Jézus Krisztus dicsőségéről. Ha ezek által erőt merítünk ahhoz, hogy szembenézzünk korunk kihívásaival, akkor e könyv mögött levő emberi sors nem volt hiábavaló.

Angus I. Kinnear

A szerzőről: Nee To-sheng, vagy ismertebb nevén Watchman Nee Fucsou-ban született Dél-Kína Fukien tartományában 1903-ban. 1920-ban, egyetemista korában megismerte Jézus Krisztust, mint Megváltóját és Urát, és átadta neki életét. Ettől a naptól kezdve az Úr kiváltképpen való bizonyságtevőjévé lett népe között, és az Ige olyan szolgájává, akinek nevéhez fűződik a modern Kína egyik legjelentősebb evangéliumi keresztyén mozgalma (Little Flock — kis nyáj). Nagy bibliai világossággal megáldott tanító, sok evangéliumi könyv szerzője. Hite és keresztyén szolgálata miatt 20 évi internálás után 1972. július 1-jén, szabadon bocsátása napján - minden valószínűség szerint mérgezés folytán - Urához költözött.

forrás: http://velunkazisten.hu/

http://velunkazisten.hu/ahitat/Ahitatok