Havanna csoport

Útkövetés

Véletlenszerű képek

BIZONYSÁG ÉS HÁLAADÁS

ARCHIVÁLT CIKKEK

ÚJ BEJEGYZÉSEK

LÁTOGATÓ STATISZTIKA

Oldalmegnyitások számláló indult: 2008.febr.

 

 

Mystat számláló indult: 2013.03.15.

ÜZENET küldése

99 után melyik szám következik?
Email:
Tárgy:
Üzenet:

BEJELENTKEZÉS

Jelentkezzen be, vagy regisztráljon új fiókot

Online felhasználók

Oldalainkat 161 vendég és 0 tag böngészi

Olvasd minden nap!     

 Mai Ige 2016.IV. negyedév

 2016

"MAI IGE"

              http://www.maiige.hu/

                  fel          

           D E C E M B E R 

 

 

 

December 31., Szombat

Ne nézz vissza!

„Emlékezzetek Lót feleségére!” Lukács 17:32

Mielőtt Isten elpusztította Sodoma városát, két angyalt küldött, hogy mentsék ki onnan Lótot és családját. Utasításuk világos volt: „Mentsd az életedet! Ne nézz hátra, és ne állj meg sehol a környéken! A hegyre menekülj, különben elpusztulsz! … Mögötte menő felesége azonban hátratekintett, és sóbálvánnyá lett.” (1Mózes 19:17,26). Jézus három szóban foglalta össze ezt a történetet: „Emlékezzetek Lót feleségére!” Íme, két tanulság, amit jól jegyezz meg, és ne felejts el:

1) Ne nézz vissza vágyakozva a régi bűnös élvezetekre! A bűn ígérete hamis volt akkor, és most is hamis. „Mert mindenki saját kívánságától vonzva és csalogatva esik kísértésbe. Azután a kívánság megfoganva bűnt szül, a bűn pedig kiteljesedve halált nemz. Ne tévelyegjetek, szeretett testvéreim” (Jakab 1:14-16).

2) Ne nézz vissza bánkódva múltbeli hibáidra! Lót két veje nem akart hallgatni az angyalok üzenetére, ezért ott maradtak a városban. Talán ezért nézett vissza Lót felesége. De ez végzetes volt akkor, és végzetes most is. Ne fetrengj a múlt miatti bánkódás sarában! Ne ragadj le a régi sebeknél! Ne a visszapillantót nézd, hanem az utat magad előtt! Isten nagyszerű dolgokat tartogat számodra, ezért folyik a csata az életedben. Jézus a sátánt tolvajnak nevezte (ld. János 10:10). Már eddig is sok mindent ellopott tőled, ne engedd, hogy további dolgokat is ellopjon. Ma kötelezd el életedet Krisztusnak, és figyeld, hogy áldásai elkezdődnek.


December 30., Péntek

Légy hálás azért, amid van!

„Mindenért hálát adjatok, mert ez az Isten akarata Jézus Krisztus által a ti javatokra.” 1Thesszalonika 5:18

Stephen Hawking elméleti fizikus zseniális aggyal rendelkezik. Hasonlították már Albert Einsteinhez is. Csakhogy egy ritka betegségben szenved, amiotrófiás laterálszklerózisban (az ALS szindróma leggyakoribb fajtája, amikor a központi idegrendszer mozgató idegsejtjei pusztulása következtében az akaratlagos izmok fokozatosan elgyengülnek, majd végül el is sorvadnak). Emiatt csaknem teljesen lebénult. De megtanult számítógépet használni ujjbeggyel, így tudta közölni számításait és gondolatait. Mielőtt beteg lett, az volt a véleménye, hogy az élet „értelmetlen létezés”. Sokat ivott, és keveset dolgozott. Ám miután megtudta, hogy valószínűleg már csak néhány éve van hátra, az élet hirtelen sürgőssé vált, és új értelmet kapott. Sőt, igazából még boldogabb is lett, mint azelőtt. Így magyarázta ezt a paradoxont: „Ha az ember kilátásai nullára csökkentek, akkor igazán értékel mindent, ami még megmaradt.” Ha azt mondják neked, hogy már csak korlátozott ideig fogsz élni, az egész életszemléletedet átalakítja. Dolgok, amiken azelőtt átnéztél, jelentőségteljessé válnak: gyermekek nevetése, egy napkelte vagy napnyugta, barátok és családtagjaid szeretete, vagy csupán egy séta a parkban. A legnyomorúságosabb helyzetben lévő emberek a világon azok, akik azt hiszik, hogy az élet „tartozik nekik”. Ők soha nem boldogok, mert nem hiszik, hogy megkapják, amit megérdemelnek. Pál apostol börtönben volt, és semmi reménye nem volt arra, hogy kijuthat, amikor ezt írta: „Mindenért hálát adjatok, mert ez az Isten akarata Jézus Krisztus által a ti javatokra” (1Thesszalonika 5:18). Mit akart mondani ezzel? Egyszerűen ezt: „Egyébként pedig, testvéreim, ami igaz, ami tisztességes, ami igazságos, ami tiszta, ami szeretetreméltó, ami jóhírű, ha valami nemes és dicséretes, azt vegyétek figyelembe!” (Filippi 4:8)


December 29., Csütörtök

Tekints munkádra Isten akarataként (3)

„Ha az Úr nem építi a házat, hiába fáradoznak az építők.” Zsoltárok 127:1

Ha szakértelmed nagy, de az adott feladat csupán kis kihívás számodra, akkor unatkozol. Ha szakértelmed csekély, és a feladat túl nagy kihívást jelent, akkor frusztrált és zaklatott leszel. De ha a kihívás mértéke illik szakértelmed szintjéhez, akkor „benne vagy a főáramban.” Nem csak a pénzért, elismerésért, előléptetésért, dicséretért vagy hírnévért dolgozunk. A flow-élményt, az áradatot akarjuk. Ezért élünk. Sóvárgunk az áradatra, és ha jelen van az életünkben, akkor történik valami a lelkünkben, ahogy kapcsolatba kerülünk egy nálunk nagyobb valósággal, és partnereivé válunk Istennek. Ezért írja a zsoltár szerzője: „Ha az Úr nem építi a házat, hiába fáradoznak az építők.” A flow egy része annak, amit megtapasztalunk ebben a partnerségben, Isten pedig felhasználja a flow-élményt, hogy általa formáljon minket. Becalél átélte a flow-t, amikor fát faragott, Dávid akkor, amikor hárfázott, Sámson, amikor az erejét használta, Pál, amikor megírt egy zseniális levelet, Dániel amikor kormányzói hatalmát gyakorolta, és Ádám, amikor kertészkedett. Ha mások felettese vagy, az egyik legnagyobb szolgálat, amit értük tehetsz, ha megkérdezed, tapasztalják-e a flow-élményt munkájuk során, és segítesz nekik, hogy még jobban felfedezzék. Ha úgy dolgozol Isten szolgálatában, hogy „benne vagy az áradatban” felfedezve a flow-t olyan tevékenységekben, melyek erősítenek másokat és áldást hoznak életükre – akkor végzed munkádat „Lélekben”. Pál ilyen flow állapotban volt, amikor így jellemezte magát: „mint szegények, de sokakat gazdagítók, mint akiknek nincsen semmijük, és akiké mégis minden” (2Korinthus 6:10).


December 28., Szerda

Tekints munkádra Isten akarataként (2)

„Amit pedig szóltok vagy cselekesztek, mind az Úr Jézus nevében tegyétek, hálát adva az Atya Istennek őáltala.” Kolossé 3:17

„Amit pedig szóltok vagy cselekesztek, mind az Úr Jézus nevében tegyétek, hálát adva az Atya Istennek őáltala.” Kolossé 3:17

A kutatások azt mutatják, hogy életünk legjobb pillanatai nem pihenés vagy szórakozás közben történnek. Olyankor jönnek, amikor bele vagyunk merülve egy jelentős feladatba, ami ugyan nagy kihívás, de jól illik képességeinkhez. Ilyenkor annyira belemerülsz egy bizonyos tevékenységbe, hogy úgy tűnik, még az idő is megváltozik; a figyelmed teljesen összpontosul anélkül, hogy külön igyekezned kellene ezen. Mélyen tudatában vagy a körülötted lévő dolgoknak, de mégsem vagy zavarban; a kihívások a tűréshatárodat próbálgatják. Van egy olyan érzésed, hogy egy vagy azzal, amit csinálsz. Ezt az állapotot nevezik flow-élménynek*, mert az emberek általában olyankor élik át, amikor úgy érzik, valami magával sodorja őket. Az utóbbi harminc évben több százezer ember bevonásával végeztek kutatást, hogy tanulmányozzák a flow jelenségét. Érdekes módon többször lehet tapasztalni munka közben, mint pihenéskor. Sőt, akkor van legalacsonyabb szinten, amikor nem csinálunk semmit. Az ölbe tett kézzel üldögélés nem hozza meg a flow élményt. Az flow képe lényegében jól példázza, milyennek kellene lennie a hatalomgyakorlásnak. Isten a teremtéskor azt parancsolta, hogy az ember „uralkodjon” a földön, „hajtsa uralma alá” a földkerekséget (ld. 1Mózes 1:26.28). Erre gyakran gondolunk így: „leuralni” vagy „főnökösködni”. De a valódi lényeg ezek mögött az, hogy be tudod-e fektetni képességeidet, hogy értéket teremts a földön, hogy ültess és építs, hogy írj, vagy szervezz, hogy módot találj arra, hogy mások számára áldás lehess, és elősegítsd Isten országának terjedését itt, a földön.

* flow: angol szó, jelentése: áramlat, áradat (pszichológiai szakkifejezésként nem fordítják)


December 27., Kedd

Tekints munkádra Isten akarataként (1)

„Nekünk – amíg nappal van – annak a cselekedeteit kell végeznünk, aki elküldött engem.” János 9:4

Egészen új szintű beteljesedést fogsz megtapasztalni, ha elkezdesz úgy tekinteni kenyérkeresetedre, mint Isten életedre vonatkozó tervének fontos részére. Jézus prédikált és gyógyított, de ezt Atyjától kapott munkának tekintette. Neked is így kell tekintened rá. Ahelyett, hogy a templomra úgy néznél, mint egy olyan helyre, ahol vasárnap délelőttönként találkozhatsz Istennel, lásd benne azt a helyet, ahol táplálkozhatsz, erősödhetsz, hogy aztán magaddal vihesd Isten jelenlétét a munkahelyedre. „Amit pedig szóltok vagy cselekesztek, mind az Úr Jézus nevében tegyétek, hálát adva az Atya Istennek őáltala” (Kolossé 3:17). Figyelj meg ebben két szót:

1) „Szóltok.” Ebbe beletartozik minden kommunikációs és információátadó készség.

2) „Cselekesztek.” Ez olyan készséget takar, mint a kreativitás és az építés. Bármit is csinálsz, azt hálás szívvel kellene tenned, mintha Isten volna a főnököd – mivelhogy az is. Ilyen hozzáállással dolgozva életre kelsz. Az egyik ember attól kel életre, ha kezébe vehet egy hangszert, a másik, ha vezethet egy csapatot, egy harmadik, ha tanácsot adhat egy szenvedőnek, és egy negyedik attól, ha számsorokat lát egy táblázatban. Ha mind egyenként azt tesszük, amire Isten teremtett és elhívott, azzal a környezetünk gazdagodik. Minden képességünket Istentől kaptuk, és ő arra hív minket, hogy tudatos együttműködésben legyünk Szentlelkével munka közben, hogy így fejleszthessük azokat a készségeket, melyeket tőle kaptunk. A munka a szeretet egyik megnyilvánulása. Nem lehetünk teljesen emberek, amíg nem tudunk értéket teremteni.


December 26., Hétfő

Ne szóld le magad!

„Jézus erre megkérdezte tőle: »Mi a neved?«” Lukács 8:30

Emlékszel a Szentírásban a démonoktól megszállt emberre? „Jézus… megkérdezte tőle: »Mi a neved?« Az így felelt: »Légió!” – mert sok ördög költözött bele.” (A római légió 6000 főnyi gyalogságból állt.) A „Légió” nem az ember igazi neve volt, ezt csak úgy ráaggatták. De ő már olyan régóta küzdött a problémájával, hogy elfogadta ezt a nevet, és az állapotával határozta meg magát.

Talán te is felcímkézted már magad: a neved „Dagi”, ha súlyfelesleggel küzdesz; vagy „áldozat”, ha mások bántalmaztak vagy kihasználtak. Talán „kudarc” néven tekintesz magadra, mert elváltál, vagy gyermekeid rossz útra tértek. Ha így van, itt az ideje elhagyni a negatív címkéket, és úgy tekinteni magadra, amilyennek Isten lát. Jézus megszabadította ezt a megkínzott embert, visszaadta neki önértékelését, és visszahelyezte családjába. Veled is ugyanezt akarja tenni! A sátán egyik végletből a másikba rángat. Vagy arra vesz rá, hogy dicsekvő, vagy arra, hogy szégyenlős légy; vagy azt akarja elérni, hogy azt gondold magadról, te vagy a tuti, vagy arról próbál meggyőzni, hogy értéktelen vagy. Ne dőlj be neki! Az alacsony önértékelés gyakran alázatnak álcázza magát, pedig valójában ez Isten Igéjének elutasítása, mely biztosít arról, hogy mindenre van erőd Krisztusban, aki megerősít (ld. Filippi 4:13). Nem számít, mások hogyan szólítanak, csak az számít, te minek nevezed magad!

Összegzésül: „Istennek pedig van hatalma arra, hogy minden kegyelmét kiárassza rátok, hogy mindenütt mindenkor minden szükségessel rendelkezzetek, és bőségben éljetek minden jó cselekedetre” (2Korinthus 9:8).

Mindenre van erőm a Krisztusban, aki engem megerősít. (Filippi 4,13)


December 25., Vasárnap

Megfogan, növekszik és él benned

„Történjék velem a te beszéded szerint!” Lukács 1:38

Mary and Angel

A szűztől születés története szemlélteti, milyen közel akar kerülni Isten hozzánk. Bizonyos értelemben tőled is azt kérdezi, amit Máriától kérdezett: „Beengedsz?” Ahogy Mária méhében megfogant a Megváltó gyermek, Jézus megszülethet benned is, és élheti életét általad. Milyen csodálatos gondolat! Micsoda kiváltság!

Pál így imádkozott: „hogy a Krisztus lakjék szívetekben…” (Efezus 3:17). János azt mondta: „Aki pedig megtartja az ő parancsolatait, az őbenne marad, és ő is abban” (1János 3:24).

Jézus megígérte: „ha valaki… kinyitja az ajtót, bemegyek ahhoz” (Jelenések 3:20). Isten csak meghívást és nyitott szívet kér. Isten a kertben Ádám társaságában volt. Ábrahámmal is vele volt, és barátjának nevezte. De ha Isten megváltott gyermeke vagy, akkor Jézus benned van. És folyamatosan növekszik, míg aztán láthatóvá válik szavaidban, viselkedésedben, életstílusodban és mindennapi döntéseidben. Keserűséggel küszködsz? Vagy aggodalommal? Meg nem bocsátással? Rossz szokásokkal? Mivel Jézus benned él, hozzájuthatsz óriási isteni erejéhez. Ezért mondja Pál: „küzdök az ő ereje által, amely hatalmasan működik bennem” (Kolossé 1:29). Isten nem nagyszerű tehetséget keres, hanem egyszerűen csak bizalmat. Mária bizonyára alkalmatlannak érezte magát a hatalmas feladatra, amikor meghallotta, mit tervez vele Isten. Mégis azt mondta: „történjék velem a te beszéded szerint!” (Lukács 1:38). Szeretnéd, ha nagyszerű karácsonyod lenne? Akkor legyen ez a te imádságod is!


 

December 24., Szombat

Idén karácsonykor keresd Jézust!

„Bementek a házba, meglátták a gyermeket anyjával, Máriával, és leborulva imádták őt.” Máté 2:11

A bölcsek el sem tudtak volna képzelni szerényebb körülményeket, mint Jézus születésének körülményei voltak.

Max Lucado így festi le a képet: „A kemény talajon egy kevés széna. A mennyezetről pókhálók lógnak… Mária ránéz Fiára. Urára. Uralkodójára. Ezen a ponton az egyetlen emberi lény, aki igazán megérti, kicsoda Isten, és mit tesz, ez a fiatal lány… Ő emlékszik az angyal szavaira: „uralkodásának nem lesz vége.” Egy uralkodó földi körülmények között. Méltóság a trágya és izzadtság mocskában. Az istenség egy istálló padlóján lép a világba. Ennek a kisgyermeknek egykor a világmindenségre volt rálátása. Örökkévaló köntösét cserélte el ezekre a rongyokra, melyek most melegen tartják. Elhagyta arany trónját egy piszkos juhakol kedvéért. Őt dicsőítő angyalok helyett most pásztorok veszik körül. Közben a város zsibong, észre sem véve, hogy Isten meglátogatta bolygójukat. A fogadós el sem hinné, hogy az előbb Istent küldte el a hidegbe. Az emberek kigúnyolnák, aki azt mondaná nekik, hogy a Messiás fekszik egy tinilány karjában falujuk szélén. Túl elfoglaltak voltak ahhoz, hogy egyáltalán fontolóra vegyék ezt az eshetőséget. De azok, akik akkor éjszaka nem vették észre a Felség érkezését, nem gonoszságból vagy rosszindulatból tették. Nem, csak azért nem vették észre, mert nem keresték őt!”

Idén karácsonykor a játékok, díszek és lótás-futás között állj meg, és keresd Jézust! Ha úgy ismered őt, mint Uradat és Megváltódat, szánj időt arra, hogy imádd, dicsőítsd őt. Ha még nem ismered így, akkor fogadd el Uradnak és Megváltódnak! Ha így teszel, ez lesz a valaha volt legjobb karácsonyod.


December 23., Péntek

Ne dicsekedj!

„Isten kegyelméből vagyok, ami vagyok…” 1Korinthus 15:10

Isten kegyelméből vagyok, ami vagyok... 1Korintus 15:10,

Ha Isten sikerrel áldott meg, olvasd el Pál szavait, és vedd szívedre őket: „Isten kegyelméből vagyok, ami vagyok.” Minden jó dolog, amivel rendelkezel, és minden, amit a jövőben fogsz élvezni, Istentől származik, ezt sose feledd!

Azt mondod: „Várjunk csak, én keményen megdolgoztam ezért. Nemde egy kicsit enyém is az érdem?” Igen, így van. A Biblia azt mondja: „Adjátok meg mindenkinek, amivel tartoztok” (Róma 13:7). Téged is dicséret illet, de a dicséret természeténél fogva mámorító lehet. Az emberi szervezetben furcsa folyamatok zajlanak: ha valakit vállon veregetnek – hízni kezd a mája! Valaki azt mondta: „A dicséret olyan, mint a parfüm, ha lenyeled, megöl!” Ezért mondja nekünk Pál ezt a nagyon is időszerű emlékeztetőt: „Mert ki tesz téged különbbé? Mid van, amit nem kaptál? Ha pedig kaptad, mit dicsekszel, mintha nem kaptad volna?” (1Korinthus 4:7).

Egyszer Nebukadneccar királynak fejébe szállt a dicsőség, és így dicsekedett: „Ez az a nagy Babilon, amelyet én építettem királyi székhellyé hatalmam teljében, fenségem dicsőítésére!” (Dániel 4:27). Isten azonban félbeszakította gőgös pillanatát, és megfosztotta királyságától, olyannyira, hogy Nebukadneccar megzavarodott, és úgy élt, mint egy vadállat. Csak miután megtért és elismerte, hogy Isten a mindenség ura, akkor adta neki vissza Isten ép elméjét és királyságát. Így helyreigazítva, megalázva és megvilágosodva térdre esett, és így imádkozott: „én, Nebukadneccar, dicsérem, magasztalom és dicsőítem a mennyei Királyt, mert minden tette helyes, eljárása igazságos, és meg tudja alázni azokat, akik kevélyen élnek” (Dániel 4:34). A dicsekvés az őrület egyik formája – úgyhogy ne dicsekedj!


December 22., Csütörtök

Istenfélő szülők, istenfélő gyermekek

„Mert őt választottam ki arra, hogy megparancsolja fiainak és háza népének is, hogy őrizzék meg az Úr útját…” 1Mózes 18:19

Ábrahámról Isten ezt mondta: „őt választottam ki arra, hogy megparancsolja fiainak és háza népének is, hogy őrizzék meg az Úr útját.” Rólad mit tud elmondani? Ha komolyan gondolod, hogy istenfélő gyermekeket akarsz nevelni, akkor vedd észre, hogy Isten arra összpontosít, amire kell: rád! Ha azt akarod látni, hogy fontos igazságok csak úgy elrepülnek gyermeked feje fölött, akkor próbálj nekik olyasmit tanítani, amire te magad nem kötelezted el magadat. Azt hiszed, hogy a gyermekeid problémásak? Nem, de árgus szemekkel figyelnek téged! Ha tetteid azt mutatják, hogy amit tanítasz, az neked sem fontos, akkor nekik sem lesz fontos soha. Hibáztathatod őket ezért? Ha téged az anyagiak hajhászása köt le, őket is ez fogja vezetni. De ha Isten szolgálatára szánod magad, akkor gyermekeid is hozzá fognak vonzódni. Szeretnél hosszú, boldog életet? Add tovább gyermekeidnek és unokáidnak Isten útmutatásait (ld. 5Mózes 6:2). Figyeld meg, az első helyen a te Isten iránti szereteted áll: „Szeresd azért az Urat, a te Istenedet teljes szívedből, teljes lelkedből és teljes erődből!” (5Mózes 6:5). Meglepődtél? Nem kellene. Ha életviteleden az látszik, hogy szereted Krisztust, ő úgy fogja vonzani gyermekeidet, mint semmi más a földön. Látják gyermekeid, hogy Bibliát olvasol? Beszélgetsz velük Isten igazságairól – nem csak kioktatva, hanem úgy, hogy ők is kifejthessék véleményüket? Ha viselkedés vagy értékrend miatt kérdésük merül fel, a Szentíráshoz vezeted őket válaszokért? Miért olyan fontos ez? Mert a Biblia ezt mondja: „más nemzedék támadt utána, amely nem ismerte az Urat” (Bírák 2:10). Ahhoz, hogy istenfélő gyermekeket tudj nevelni, meg kell tanítanod nekik Isten alapelveit, és neked is gyakorolnod kell azokat.


December 21., Szerda

Hogy vagy, kedves lelkipásztor? (4)

„Jöjjetek velem csak ti magatok egy lakatlan helyre, és pihenjetek meg egy kissé.” Márk 6:31

Kétfajta fáradtság van. A kettő közötti különbség akkora, mint a tavaszi záporok gomolyfelhői és a tornádót előrejelző felhők között. Az egyik átmeneti és normális, a jól végzett munka eredménye, és a pihenési szakasz után újra folytatni tudjuk feladatunkat. A másik egy krónikus belső fáradtság, amely csak gyűlik-gyűlik hónapok alatt, és nem is mindig nyilvánul meg fizikai kimerültségben. Sőt, gyakran álcázza magát lázas tevékenykedésben és ösztönös viselkedésben, mint például:
1) Nem tudsz kikapcsolni és pihenni étkezés vagy kávézás közben.
2) Állandóan a hangpostát és az e-mailt figyeled.
3) Az éjjeliszekrényed tele van olyan kiadványokkal, melyek elvileg segítenek naprakésznek lenni, sőt előre gondolkodni.
4) Egyetlen napi szabadság is lehetetlennek tűnik.
5) Nem tartasz szünetet, még ünnepeken is dolgozol.
6) Nem tudsz aludni.
7) Minden szabad idődet olyan „menekülésszerű” cselekvések töltik ki, mint evés, ivás, költekezés vagy gondolkozás nélküli tévébámulás.
Wayne Muller mondta: „Ha nem pihenünk, eltévedünk. Megmérgez az a gondolkodásmód, hogy jó dolgokat csak szüntelen eltökéltséggel és fáradhatatlan erőlködéssel lehet elérni… hogy pihenésre vágyni életveszélyes.” Az igazság az, hogy ha lefoglal, hogy keményen dolgozz és fontosnak tűnj, nem leszel képes meghallani az Ő hangját, aki eredetileg elhívott feladatodra. Igen, Isten elvárja, hogy keményen dolgozz, de nem egészséged, családod vagy a vele töltött idő veszélyeztetése árán. Ha most ilyen helyzetben vagy, Jézus így szólít: „Gyere velem… és pihenj meg egy kissé!” Ha hosszú távon is végezni akarod feladatodat, akkor bölcsen teszed, ha hallgatsz rá!


December 20., Kedd

Hogy vagy, kedves lelkipásztor? (3)

„A megtérés és a higgadtság segítene rajtatok…” >Ézsaiás 30:15

Isten azt mondja: „A megtérés és a higgadtság segítene rajtatok, a béke és a bizalom erőt adna nektek! De ti nem akarjátok…” (Ézsaiás 30:15). Ha az emberek elvárásai érzelmileg és lelkileg kiszipolyoznak, könnyen eltompulunk az emberi érzelmek széles skálájára. Bár talán megkönnyebbülésnek tűnik, ha szabadok vagyunk a negatív érzésektől, a pozitív érzések ugyanígy eltűnnek, mert már nem érzünk semmit, se jót, se rosszat. Amikor ez történik, akkor nagy valószínűséggel olyan dolgok fognak irányítani, mint:
1) túlzsúfolt program;
2) rossz időbeosztás;
3) teljesítménykényszer;
4) nehézségek a határok felállításával és a nemet mondással;
5) romboló kapcsolatok és rossz szokások tolerálása;
6) feldolgozatlan gyász vagy fájdalom;
7) rossz célkitűzések.
Nos, mi a megoldás? „A megtérés és a higgadtság segítene rajtatok.” Ahelyett, hogy erőnek erejével igyekeznél továbbmenni, állj meg, és beszélj Istennel arról, mi történik az életedben. Ha lehetetlen helyzeted miatt elszigeteltnek és túlterheltnek érzed magad, vedd Istent is számításba, imádkozz így: „Uram, segíts, hogy rád összpontosítsak! E mostani elfoglalt és stresszes időben segíts helyes fontossági sorrendet felállítani akaratod szerint, hogy szerinted való módon gondolkodjak, és engedjem, hogy Krisztus értelme megkapja jogos helyét az életemben. Igéd azt mondja, hogy békességet rendeltél számomra. Mivel te vagy az én erősségem és szabadításom, nem engedem meg magamnak, hogy zaklatott legyek vagy féljek. Köszönöm, hogy megőrzöd lelki nyugalmamat Krisztus Jézus által. Ámen.”


December 19., Hétfő

Hogy vagy, kedves lelkipásztor? (2)

„A jó pásztor életét adja a juhokért.” János 10:11

Néha a lelkipásztorok elbújnak zsúfolt időbeosztásuk mögé, így próbálják elkerülni, hogy szemtől szemben nemet kelljen mondaniuk az embereknek. Jézus tudta, mikor menjen bele valamibe, és mikor ne. Tanulj tőle! Soha nem leszel képes hatékonyan segíteni, ha kötelességednek érzed, hogy mindig minden szükséget te tölts be. Ezt Isten sem kéri tőled. Csak annyit vár el, hogy arra reagálj, amit ő küld az utadba.

Egy lelkész mondta: „Sosem fogom elfelejteni pályaválasztási tanácsadóm arcát, amikor meghallotta, hogy lelkészi szolgálatba készülök. »De hát maga nem is szereti az embereket!« Emlékszem, arra gondoltam: »Na és? A lelkészi szolgálat a prédikálásról szól és a gyülekezet soha nem látott magasságokba vezetése a feladat. Nem kell aggódnom az egyes személyek miatt.« De ez egy mítosz. Nagy bátorság kell ahhoz, hogy ne váljunk annyira program-orientálttá, hogy elmeneküljünk az elől az ember elől, akit Isten küld utunkba. Megdöbbentő, hogy a bürokrácia mennyi mindent megtesz a rendszer megváltoztatására, ahelyett, hogy egyszer kivételt tenne, ami könnyen megoldaná a problémát. A személyes szükségek túlságosan fontosak ahhoz, hogy ne segítsünk valamilyen program rugalmatlansága miatt. Vannak, akik azt gondolják, hogy ha elkezdjük felvállalni a személyes problémák kezelését, azok aztán úgy szaporodnak, mint a nyulak. Ráadásul a programok épp azért léteznek, hogy megvédjenek a túlterheltségtől, nem? Nem! A »lelkészi szolgálat mítosza«, mely azt mondja, »amit megteszel egyért, azt meg kell tenned mindenkiért« tökéletes recept a kiégésre.” Jézus ideje nagy részét személyes problémák kezelésével töltötte, és azt mondta: „a jó pásztor életét adja a juhokért” (János 10:11). De ahhoz, hogy ezt meg tudd tenni, helyet kell hagynod az életedben a váratlan dolgoknak.


December 18., Vasárnap

Hogy vagy, kedves lelkipásztor? (1)

„Ha egy embernek száz juha van, és eltéved közülük egy… nem megy-e el megkeresni az eltévedtet?” Máté 18:12

Jézus egyik példázatában egy utazót kiraboltak, és félholtan otthagytak a jerikói úton. „Történetesen egy pap ment azon az úton, de amikor meglátta, elkerülte. Hasonlóképpen egy lévita is odaért arra a helyre, és amikor meglátta, ő is elkerülte.” (Lukács 10:31–32). Elég hidegszívűnek tűnik, nem? De mi van, ha nem azért nem foglalkoztak azzal az emberrel, mert nem volt bennük együttérzés, hanem mert késésben voltak egy bibliaóráról vagy egy bizottsági ülésről? Ez igazolná őket? Egy lelkipásztor így ír: „Csak akkor értettem meg igazán ezt a példázatot, mikor már évek óta a szolgálatban voltam. Oly sok ember mellett mentem el, akiknek jól jött volna a segítségem, de mivel túlságosan lekötöttek a gyülekezeti ügyek, az út szélén heverő összetört életek nem fértek bele a napirendembe. A szeretet nem hatékony, nem lehet beütemezni. Ez a szenvedő ember azonban nem várhatott három hetet arra, hogy időpontot kapjon, vagy arra, hogy a samaritánus elindítson egy hasonló áldozatokkal foglalkozó csoportterápiát.” Az élet legértékesebb tapasztalatai ritkán érkeznek szépen csomagolva. Váratlan találkozásokban, emberek kritikus időszakaiban találunk rájuk. Vannak emberek, akik nem emlékeznek legutóbbi prédikációdra, de a legapróbb részletekig fel tudják idézni, mit mondtál nekik a kórházban, vagy tavaly egy kávé mellett, mert az személyesen érintette őket. Nagy tévedés azt gondolni, hogy a sokakért végzett szolgálat igazolja, ha nem törődsz azokkal, akiket csak személyesen lehet elérni. Jézus azt mondta: „Ha egy embernek száz juha van, és eltéved közülük egy, nem hagyja-e ott a kilencvenkilencet a hegyekben, és nem megy-e el megkeresni az eltévedtet?” (Máté 18:12). Amikor Péter azt mondta, „Uram… szeretlek téged”, Jézus azt felelte: „Őrizd az én juhaimat!” (János 21:16). Ma neked is ezt mondja, kedves lelkipásztor!


December 17., Szombat

A bibliaolvasás haszna

„Igéd vidámságot szerzett nekem és szívbeli örömöt” Jeremiás 15:16

Isten megígér bizonyos dolgokat azoknak, akik minden nap rászánják az időt, hogy jobban megismerjék őt Igéje által. Nézzünk meg néhányat:


1) Öröm. „Ha eljutott hozzám igéd, én élveztem, igéd vidámságot szerzett nekem és szívbeli örömöt, hiszen rólad neveztek el engem, Uram, Seregek Istene” (Jeremiás 15:16).

2) Erő. „Most pedig az Istennek és kegyelme igéjének ajánllak titeket, aki felépíthet benneteket, és örökséget adhat nektek a szentek között” (ApCsel 20:32).

3) Békesség. „Nagy békességük van azoknak, akik szeretik törvényedet; nem botlanak meg azok” (Zsoltárok 119:165). „Bárcsak figyeltél volna parancsaimra, akkor folyamként áradna rád a békesség” (Ézsaiás 48:18).

4) Stabilitás. „Az Úrra tekintek szüntelen, nem tántorodom meg, mert a jobbomon van. Ezért örül a szívem, és ujjong a lelkem, testem is biztonságban van.” (Zsoltárok 16:8–9).

5) Siker. „Ne hagyd abba ennek a törvénykönyvnek az olvasását, hanem tanulmányozd éjjel-nappal, őrizd meg, és tartsd meg mindazt, ami ebben meg van írva. Akkor sikerrel jársz utadon, és boldogulsz” (Józsué 1:8).

6) Imameghallgatás. „Ha megmaradtok énbennem, és beszédeim megmaradnak tibennetek, akkor bármit akartok, kérjétek, és megadatik nektek” (János 15:7).
Öröm, erő, békesség, stabilitás, siker és imameghallgatás – ezeket mindenki szeretné. Ugye te is? Nos, ne keress tovább! Isten ígérete szerint mindezeket megkapod, amikor Igéjét olvasva időt töltesz vele minden nap.


December 16., Péntek

Védd az élet forrását!

„Aki szomjazik, jöjjön! Aki akarja, vegye az élet vizét ingyen!” Jelenések 22:17

A babiloniak ostromzár alá vették Jeruzsálemet, és elvágták az élelmiszer utánpótlást. A kérdés már csak az volt, meddig tudnak a védők kitartani? Ezen tűnődtek a babiloniak is. Csakhogy egyik hónap múlt a másik után, majd eltelt egy egész év is, és a város még mindig kitartott. Jeruzsálem túlélésének titka egy a városfalakon kívüli forrás volt, amihez Ezékiás király építtetett több mint ötszáz méter hosszú, kemény sziklába vájt alagutat. A víz a városfalak alatt a forrástól a csatornán át egy víztárolóba ömlött, amit Siloám tavának hívtak. Enélkül Isten népe vereséget szenvedett volna. Ez nem csupán egy a sok bibliai történet közül, fontos tanulság van benne számunkra. A győzelmes élethez:
1) ismerned kell életed igazi forrását;
2) védened kell azt;
3) naponta merítened kell belőle.
Ha biztonságérzeted, erőd, önértékelésed vagy életvezetési terved Istenen kívül bármilyen más forrásból ered, az ellenség le tud győzni. Minden, amire szükséged van, Istentől jön, ezért védd és gondozd vele való kapcsolatodat, mert mindig ez lesz a sátán támadásának gócpontja. Egy bibliaolvasás nélküli nap nem csupán egy kis megcsúszás, ez egyenes út a bukás felé. Az imádság elhanyagolása nem figyelmetlenség, hanem a legnagyobb ostobaság. „Nos, én egész jól vagyok, pedig nem imádkozom és nem olvasok Bibliát minden nap” – mondod. Talán még nem jött el megpróbáltatásod órája. Ha nem lesz biztos forrásod, amiből meríthetsz, amikor elérkezik a próba, sokkal többet fogsz küszködni, és kevesebb sikert érsz el. Tényleg így akarsz élni? Ha nem, akkor a mai üzenet számodra ez: gyere, és igyál az élet vizéből!


December 15., Csütörtök

Meglátni benne Isten kezét

„… az Úrtól lett ez, és csodálatos a mi szemünkben.” Máté 21:42

Jézus azt mondta: „Az a kő, amelyet az építők megvetettek, az lett a sarokkő, az Úrtól lett ez, és csodálatos a mi szemünkben.” Észrevetted a „megvetettek” szót? Józsefet bátyjai elutasítása indította el azon az úton, mely Egyiptom trónjáig vezetett, és megmentette családját, sőt, egész népét. Milyen sokszor fordult már elő veled is, hogy valami történt az életedben, és később rájöttél, az a bizonyos dolog szükséges volt? Ha nem élted volna át ezt, vagy nem kellett volna keresztülmenned azon, akkor nem lettél volna készen azokra az áldásokra, melyeket most élvezel. Amikor elkezded meglátni benne Isten kezét, akkor megérted, hogy amit az ellenség elpusztításodra akart használni, azt Isten fejlődésedre használta. Diadalmas győztesnek lenni azt jelenti, hogy emelt fejjel mondhatod: „Én így látom: kellett mindaz, amin keresztülmentem, ahhoz, hogy azzá legyek, aki vagyok, és megtanuljam, amit most tudok. Ezért azt választom, hogy jobbá leszek, nem keserűbbé! Most jobban bízom Isten hűségében, mint valaha. Megtanultam, hogy ha a hit nem mozgatja meg a hegyeket, akkor erőt ad, hogy kibírjam holnapig. És ha a hegy még holnap is ott lesz, akkor is hiszem, hogy Isten képes elmozdítani, és bízom benne, amíg megteszi.” Nyugodj meg és örülj, lépteidet Isten irányítja (ld. Zsoltárok 37:23). Ő nem vette le rólad a szemét, sem a kezét, egyetlen pillanatra sem. Ha túljutsz ezen a megpróbáltatáson, rá fogsz jönni, hogy „a legrosszabb dolog, ami történhetett” valójában „az Úrtól lett… és csodálatos a mi szemünkben.”


December 14., Szerda

Mi a megtérés?

„Mert az Isten szerinti szomorúság megbánhatatlan megtérést szerez az üdvösségre”2Korinthus 7:10

A megtérés azt jelenti, hogy beismered bűnödet, megtagadod azt, kéred Isten bocsánatát, és igyekszel ezután másként élni. Azt jelenti, hogy 180 fokos fordulatot veszel, és elindulsz az eddigivel ellentétes irányba. Ha húsz kilométert mentél az úton a rossz irányba, akkor most vissza kell fordulnod, és 20 kilométernyit vissza kell jönnöd. Ez először csüggesztőnek tűnhet. De megtérül, mert legközelebb kétszer is meggondolod, merre indulsz. A megtérés néha azt jelenti, hogy helyre kell hozni a dolgokat másokkal.

Zákeus adószedő volt, aki azon gazdagodott meg, hogy többet szedett be az emberektől, mint amennyi járt. Ám miután találkozott Jézussal, ezt mondta: „ha valakitől valamit kizsaroltam, a négyszeresét adom vissza neki” (Lukács 19:8). Isten kész megbocsátani, de lehet, hogy megengedi, hogy megtapasztald bűnöd fájdalmas következményeit, hogy így késztessen engedelmességre. „Pillanatnyilag ugyan semmiféle fenyítés nem látszik örvendetesnek, hanem keservesnek, később azonban az igazság békességes gyümölcsét hozza azoknak, akik megedződtek általa” (Zsidók 12:11). A sátán megpróbálja majd elhitetni veled, hogy már túl vagy Isten kegyelmének határán, de ez nem igaz. A tékozló fiú elherdálta örökségét és a disznóvályúnál végezte. De amikor elhatározta, hogy hazamegy, apja elébe futott, hogy találkozzon vele és teljes jogú örökösként visszafogadja a családba. Isten ugyanezt teszi meg érted is. „Hagyja el útját a bűnös, és gondolatait az álnok ember! Térjen az Úrhoz, mert irgalmaz neki, Istenünkhöz, mert kész megbocsátani.” (Ézsaiás 55:7).


December 13., Kedd

Kritikusok, edzők, szurkolók

„Mint az aranyalma ezüsttányéron, olyan a helyén mondott ige.”Példabeszédek 25:11

A kritikusok rámutatnak a hibára, aztán otthagynak, miközben te rosszul érzed magad. Az edzők megmutatják, mit csináltál rosszul, megtanítanak, hogy csináld jól, és segítenek, hogy jobban érezd magad. A szurkolók feldobják a hangulatodat, felajánlják segítségüket, és biztosítanak arról, hogy sikert fogsz elérni, ha tovább próbálkozol. Nos, te melyik vagy a három közül? Ha ambiciózus, célorientált ember vagy, akkor talán nagy kihívás számodra az edzőség. Talán azt a gondolkodásmódot képviseled, akik azt hiszik, hogy a kellően magas fizetés elég motiváció. Vigyázz, ha így van! Le vagy ragadva a kőkorszakban, és kétségbeesett szükséged van gondolkodásmód váltásra! Ha azt akarod, hogy az emberek termelékenyek legyenek, tanuld meg, hogyan lehet építeni őket! „De bennem nincs természetes készség arra, hogy a gyengén teljesítők edzője legyek. Inkább csak ki akarom rúgni őket!” – mondod. Állj csak meg egy pillanatra! Egy emberi lényről beszélünk, olyan személyről, akit Isten szeret és értékesnek tart! Egy kis biztatással, kézenfogással, és sok-sok kommunikációval akár azt a szintű teljesítményt és lojalitást is elérheted, amire az elbizakodott szupersztár képtelen. Igen, a „rohadt almától” meg kell szabadulni, mielőtt megfertőzi az egész kosár gyümölcsöt. De mielőtt a kirúgáshoz folyamodnál, próbáld előbb fellelkesíteni az illetőt! Egyeseknek csak világosabb útmutatásra van szükségük, hogy lássák, ők is részei a nagy egésznek, hogy megértsék, milyen jutalommal jár az álmot megvalósító csapat tagjának lenni.


December 12., Hétfő

Tanulj meg határt szabni!

„De miután elbocsátotta a sokaságot, felment a hegyre magánosan imádkozni.” Máté 14:23

Jézus elküldte hallgatóinak és rajongóinak sokaságát, hogy Atyjával tölthessen időt imádságban. Így megerősödve tudott visszatérni a tömeghez, és képes volt csodákat tenni. Gondolj bele, mielőtt egy repülőgép felszáll, az utaskísérők elmagyarázzák, hogy ha a gép veszélybe kerül, akkor először a saját oxigénmaszkodat kell felvenned, mielőtt másnak akarnál segíteni az övét felvenni. Végtére is, ha te nem jutsz elég oxigénhez, hogyan tudnál másokon segíteni? Nos, be vannak töltve a szükségeid? Ha nem, akkor ideje törődni magaddal, mielőtt kiégsz! Nem mehetsz végig némán az életen, remélve, hogy az emberek maguktól észreveszik, hogy tele van a hócipőd. Szólalj meg, különben továbbra is rád fognak zúdítani mindenféle problémát és feladatot. Ahhoz, hogy megerősödj, kezedbe kell venned az életedet. A túlterhelt embereknek tönkremegy a házasságuk, a szolgálatuk, az üzleti vállalkozásuk. Kudarcot vallanak a nevelésben, a kapcsolataikban, személyes törekvéseikben. Egy repülőgéphez hasonlóan, ha túl sok a terhed, te sem tudsz felemelkedni a földről. Ha tetteid indítóoka az, hogy másoknak akarsz kedvében járni, vagy jó benyomást akarsz tenni rájuk, akkor túl sokat vállalsz magadra, és nem éred el azt a magasságot, amit Isten tervezett számodra. Vagy lezuhansz, mert nem vetted tudomásul korlátaidat. Nem kell minden helyzetet neked megoldani! Félreértették Jézust, amikor elküldte a sokaságot? Valószínűleg. Mégis ugyanezt a döntést neked is meg kell hoznod. Azok az emberek, akik nem ismerik el szükségleteidet és nem tisztelik céljaidat, kiszipolyoznak, elterelnek utadról, a földhöz ragasztanak. Nos, mi a megoldás? Add bele, ami tőled telik, de tudd, hogy mikor kell azt mondanod: „Elég!”


December 11., Vasárnap

A gyülekezetbe járás haszna

„Örülök, ha ezt mondják nekem: Az Úr házába megyünk!” Zsoltárok 122:1

Az emberek sokféle okból maradnak távol a gyülekezettől. Néha rosszul érzik magukat, mert a hitük nem működik olyan jól, mint szerintük kellene. Vagy még mindig küzdenek bizonyos problémákkal. Vagy depressziósak, mert úgy tűnik, rajtuk kívül mindenki más jól van. Ne hagyd, hogy a csüggedés távol tartson lelki családodtól! Szükséged van szeretetükre és támogatásukra. Szükséged van arra, hogy halld, amikor ezt mondják: „Nekünk sikerült, és Isten kegyelméből te is képes vagy rá.” A Biblia azt mondja: „saját gyülekezetünket ne hagyjuk el, ahogyan egyesek szokták” (Zsidók 10:25). Az elhagyás itt található kifejezése három görög szóból áll össze, melyek egyenként így fordíthatók: ki, le, mögött. Ez nagyjából leírja azt az embert, aki úgy érzi, kihagyták, lelkileg és érzelmileg padlón van, és messze lemaradva mindenki más mögött. Abban a pillanatban, amikor így érzed magad, a sátán azt suttogja: „Ne menj ma gyülekezetbe, maradj otthon; semmi szükséged arra, hogy elmenj azok közé a csupa jó emberek közé.” Ha a sátán el tud szakítani a többi hívőtől, éppen amikor a legnagyobb szükséged lenne rájuk, akkor meg tud fosztani attól, amit Isten tartogat számodra. Igen, persze, otthon is maradhatsz, olvashatod a Bibliát, bekapcsolhatsz keresztyén rádió- vagy tévéadást. De lelki családod körében válaszokat találsz, örömöt élsz át, és olyan bátorítást kapsz, amit sehol máshol nem találnál. A gyülekezet az a hely, ahol a sátán a legkevésbé sem akar látni, amikor mélyen érzed magad. Tudja, hogy ha elmész, megérint Isten jelenléte, és képes leszel kimászni a gödörből, amelyben most vagy. Tehát: járj gyülekezetbe!


December 10., Szombat

Oszd meg másokkal!

„ mindenük közös volt.” Apostolok cselekedetei 4:32

"mindenük közös volt" ApCsel 4:32,

Amikor az újszövetségi gyülekezet történetét olvassuk, magával ragad minket a robbanásszerű növekedés és a bámulatos csodák. De van még egy összetevő, ami felett nem szabad elsiklani: „Senki sem mondott vagyonából bármit is a magáénak, hanem mindenük közös volt… Nem volt közöttük egyetlen szűkölködő sem, mert akiknek földjük vagy házuk volt, eladták azokat, az eladott javak árát pedig elhozták, és letették az apostolok lába elé, azután szétosztották mindenkinek úgy, ahogyan szüksége volt rá.” (ApCsel 4:32–35). Azt mondod, ha több pénzed lenne boldogabb lennél? Talán jobban biztonságban éreznéd magad, és kevesebb dolog miatt aggódnál, de nem feltétlenül lennél boldogabb. Tudósok vizsgálták, hogy mi különbözteti meg a boldog embereket a kevésbé boldogoktól. Egy tényező következetesen elválasztotta a két csoportot. Nem az, hogy mennyi pénzük volt; nem az egészség, biztonság, jó megjelenés, nem az IQ vagy a sikeres karrier. Ami következetesen kiemelte a boldog embereket a kevésbé boldogok közül: a gazdagító, mély, örömteli, életváltoztató, jelentőségteljes kapcsolatok. Robert Putnam társadalomkutató írja: „A legáltalánosabb felfedezés az élettel való elégedettség csaknem félévszázados kutatásában, nem csupán az USA-ban, de szerte a világon, hogy a boldogság legjobban az egyén társas kapcsolatainak szélessége és mélysége alapján jósolható meg.” Persze ismerhetsz egy csomó embert anélkül, hogy igazán ismernél egyet is közülük, és így magányos maradsz. Az újszövetségi gyülekezet tagjai azonban megértették a lényeget: a legnagyobb örömet az hozza, ha megosztjuk egymással az életünket, spirituális, érzelmi, anyagi és kapcsolati területen is.


December 09., Péntek

Az unalom ellenszere

„Legyetek az igének cselekvői, ne csupán hallgatói…” Jakab 1:22

 Miért mondja a Biblia azt, hogy legyünk az igének cselekvői, ne csupán hallgatói? Mert, ha csupán hallgatjuk, de nem tesszük, akkor unalmassá válik – minden esetben. Eljuthatsz odáig, hogy már annyi igehirdetést és tanítást hallottál, hogy azt mondod magadban: „Ó ne, már megint egy prédikáció!” A baj nem az Igével van, a gond az, hogy te túltöltődtél és lelkileg érzéketlenné váltál. Azért unatkozol, mert nem ülteted át a gyakorlatba, és nem aratod gyümölcseit annak, amit hallottál. Jézus azt mondta: „Ha tudjátok ezeket, boldogok lesztek, ha így cselekesztek” (János 13:17). Ha egyszer elkezded megtenni, amit mondtak neked, nem lesz időd unatkozni. Azok, akik csupán hallgatói az Igének, olyanok, mint azok a diákok, akik az osztályban ülve csak hallgatják a tanárt, de nem felelnek, nem írnak dolgozatot, nem kapnak jegyeket. Ezeket az embereket nem érdekli a tanulás, nem akarnak átmenni a vizsgákon, nem akarnak diplomát szerezni, nem akarnak valami nagy dolgot véghezvinni az életben. Csak azért ülnek ott az előadásokon, mert gondolatébresztőnek találják azt, és jól érzik magukat a tömegben. Gyakran követik kedvenc tanítójukat egyik városból a másikba; szeretik az új előadókat, és amikor a tanítás véget ér, ott maradnak enni-inni, nevetni és beszélgetni. Általában csak intelligensnek akarnak tűnni mások szemében. Ne hagyd, hogy veled is ez történjen! Ne feledd, „aki tehát tudna jót tenni, de nem teszi: bűne az annak” (Jakab 4:17). Fogadd szívedbe az igazságot, amit a prédikációban hallottál, és állítsd munkába életedben! Ha ezt teszed, nyugodt lehetsz, hogy soha többé nem fogsz unalomtól szenvedni.


December 08., Csütörtök

Tartsd kordában a haragodat!

„Ha haragusztok is, ne vétkezzetek” (Efezus 4:26)

 

A féktelen harag olyan, mintha beugranál az autódba, felpörgetnéd a motort, és csak túl későn jönnél rá, hogy a fék nem működik. A Biblia azt mondja: „Ha haragusztok is, ne vétkezzetek: a nap ne menjen le a ti haragotokkal, helyet se adjatok az ördögnek!” (Efezus 4:26–27). Érted? A féktelen harag ajtót nyit a sátánnak – és onnan csak lefelé vezet az út! Ezért mielőtt még valami olyat mondanál, amit később megbánsz, de nem tudsz visszavonni, kérdezd meg magadtól:

1) Megéri az, ha most kidühöngöm magam, a hosszú távú következményeket? A Biblia azt mondja: „A higgadt válasz elhárítja az indulatot, de a bántó beszéd haragot támaszt” (Példabeszédek 15:1). Ha kirobbansz, azzal azt kockáztatod, hogy előadod a legkitűnőbb szónoklatot, amit aztán egész életedben bánni fogsz. A harag természeténél fogva elősegíti a túlzásokat, és rávesz, hogy olyan dolgokat mondj, amit nem tudsz visszaszívni. Még jóval azután is, hogy továbbléptél, az éles szavak megőrzik erejüket, továbbra is sebeznek és szétválasztanak.

2) Tényleg megéri más embereket is belerángatni? A harag elkerülhetetlenül kihat a körülötted lévőkre is, mert az ember természetéből adódóan valakinek az oldalára áll, még ha számára nincs is tétje a dolognak. Általában azért vonunk be másokat, hogy ezzel tápláljuk egónkat és igazoljuk helytelen viselkedésünket. Ne tedd ezt!

3) Helyénvaló a haragom? A tudatlanság és igazságtalanság miatt érzett harag mindig fejlődéshez vezet. De könnyen előfordul, hogy apró dolgokat, például meggondolatlan megjegyzéseket vagy fura gyerekeket túlreagálunk. Ahhoz, hogy a harag egészséges eredményt hozzon, mérlegelni kell, és építőnek kell lennie. Pál azt mondja: „a test törekvése halál, a Lélek törekvése pedig élet és békesség” (Róma 8:6). A lényeg a kontroll: a megfontolt, visszafogott válasz a krisztusi reakció. Ez mindig győz.


December 07., Szerda

Légy mentora egy apátlan fiúnak!

„Védjétek meg az árvák jogát és az özvegyek peres ügyét!” (Ézsaiás 1:17)

 

Jean Lush Mothers and Sons [Anyák és fiak] című könyvében beszél arról, milyen nagy kihívás az egyedülálló édesanyáknak fiaikat felnevelni. A négy-hat éves kor különösen is fontos és nehéz. Egy fiú abban a korban még mindig szereti édesanyját, de már érzi a férfiasság felé húzó erőt. Ha a családban jelen van az apa, több időt akar apjával tölteni, mint anyjával és leánytestvéreivel. No, de milyen tanácsot adhatunk annak az édesanyának, aki egyedül neveli fiát? Először is meg kell értenie, hogy gyermekének olyan szükségei vannak, aminek a betöltésére nem éppen ő az alkalmas. Legjobb alternatíva, ha megpróbál beszervezni egy olyan férfit, aki példakép lehet fia számára. Persze jó mentort nehéz találni. Az egyedülálló anyák gondolják végig, hogy melyik barátjuk, rokonuk, szomszédjuk tudna felajánlani legalább egy-két órát havonta. Azok az egyedülálló anyák, akik egy gyülekezetbe tartoznak, támogatást kereshetnek fiaiknak a gyülekezet férfi tagjai között. A Szentírás azt parancsolja, hogy a hívő emberek törődjenek az apátlan gyermekekkel: „Védjétek meg az árvák jogát és az özvegyek peres ügyét!” (Ézsaiás 1:17). Jézus ölbe vette a kisgyermekeket, és ezt mondta: „aki befogad egy ilyen kisgyermeket az én nevemben, az engem fogad be” (Máté 18:5). Ha férfi vagy, és már kérted Istent, hogy használjon szolgálatában, ez valódi szolgálati lehetőség lehet számodra. Gondolj bele, mekkora lehetőség rejlik egy kisfiúban, és mekkora kiváltság, ha segíthetsz Isten emberévé formálni, aki életével betölti Isten terveit. Micsoda kiváltság!


December 06., Kedd

Hogyan győzd le a te Góliátodat?

„Én a seregek Urának… a nevében jöttem.” (1Sámuel 17:45 NKJV)

Ahhoz, hogy legyőzd a te életed Góliátját, a következő három dolgot kell tenned:

1) Állj ki ellene! Bármilyen problémára igaz, hogy ha mentegetni próbálod vagy menekülni akarsz előle, azzal csak megerősíted. Miután minden nap hallgatták Góliát fenyegetését, félelem szorította össze Isten népének szívét, és nem tudtak kiállni ellene.

2) Ne feledd, hogy mit tett érted Isten eddig is! Dávid visszaemlékezett arra, hogyan győzte le az oroszlánt és a medvét. Neked is így kell tenned. Jeremiás azt mondta: „De ha újra meggondolom, reménykedni kezdek: Szeret az Úr, azért nincs még végünk, mert nem fogyott el irgalma: minden reggel megújul.” (Jeremiás siralmai 3:21–23). A mai nap küzdelmeihez az erőt abból nyerjük, ha visszaemlékezünk arra, hogyan segített Isten megoldani a tegnap nehézségeit.

3) Le kell vágnod az óriás fejét! „Dávid, rálépett a filiszteusra, fogta annak a kardját, kihúzta a hüvelyéből, megölte vele, és levágta a fejét. Amikor látták a filiszteusok, hogy meghalt a vitézük, megfutamodtak.” (1Sámuel 17:51). Ismerned kell az ellenséget. Tanulmányozd a taktikáit, és légy kész ugyanolyan intenzitással harcolni, mint ő! Ha rájöttél valamire, azt alkalmazd gyenge pontjain! Sose feltételezd, hogy már meghalt, ha csak elkábult. Ha nem vágod le a fejét, újra elő fog lopakodni valamikor. Tartós megoldást keress, ne csak rövid távút! Erősítsd magad imádsággal, újítsd meg elmédet Isten Igéjével, és keress támogatást, mely mindig hozzáférhető számodra lelki családodban. Mindezek fölött emlékezz, hogy erőd forrása nem te magad vagy, hanem Isten! Ha ő van az oldaladon, mindig győzni fogsz.


December 05., Hétfő

Ne légy olyan kritikus! (5)

„Ki vagy te, hogy ítélkezel felebarátod felett?” (Jakab 4:12)
 

Senki sem szeret olyan emberrel időt tölteni, aki kisajátítja a párbeszédet, hogy friss információkat szolgáltasson arról a tíz emberről, akiket folyton kritizál. Otthon maradni és unásig ismételt filmeket nézni is vonzóbb időtöltés, mint az ilyen társaság! Ez kemény igazság, de azokra az emberekre van legnagyobb szükséged, akik elkerülnek, amikor gáncsoskodóvá válsz. Néha csak véletlenül, figyelmetlenségből kritizálunk; egy jobb napunkon, amikor Isten Lelke vezet, és a pozitívumokra összpontosítunk, sosem mondanánk ilyeneket.

Figyeld csak, mit mondott Áron: „ostobán viselkedtünk” (4Mózes 12:11 NASB). Nem próbálta védeni álláspontját, hogy: „Mózes tényleg nem a megfelelő személyt vette feleségül” vagy: „igenis több figyelmet érdemelnénk mi is”. Nem, ő felismerte, hogy hibázott, megbánta, és felhagyott vele. Neked is ezt kell tenned. Miért? Mert a kritizálás meggátolja Isten áldásainak kiáramlását életedre!

Oswald Chambers írta: „Amikor ítélkező lelkület van benned, lehetetlen közösségben lenned Istennel.” Állj meg, és kérdezd meg magadtól: „A pillanatnyi megkönnyebbülés, amit mások kritizálásából szerzek, megéri, hogy miatta ne érezzem Isten jelenlétét?” Ahhoz, hogy újra érezni tudd Isten jelenlétét, meg kell vallanod és el kell hagynod ítélkező hozzáállásodat, és nagylelkű, szeretetteljes lelkülettel kell helyettesítened azt.

Ma térdelj le, és imádkozz így: „Uram, bocsásd meg, hogy úgy gondolom, az én nézőpontom mindig helyes! Elismerem, hogy ez önteltség. Add kegyelmedet, hogy aszerint bánjak én is másokkal, amilyen kegyelmet én kaptam tőled. Segíts, hogy elfogadjam az emberek különbözőségét, és ne követeljem, hogy mindenki pontosan úgy lássa a dolgokat, ahogyan én. Segíts legyőzni ítélkező hozzáállásomat! Jézus nevében. Ámen.


December 04., Vasárnap

Ne légy olyan kritikus! (4)

„Most tehát embereknek akarok a kedvében járni, vagy Istennek?” (Galata 1:10)

 

Néhány fontos megfigyelés:

1) A kritizálás gyakran az önzésen alapszik. Oswald Chambers írta: „Óvakodjunk mindentől, amitől felsőbbrendűnek érezzük magunkat!” A kritizálás pontosan ilyen: kihangsúlyozza a bírálót, mintha ő lenne az, aki „mindent tud”. Ráadásul megadja azt az elégtételt is, hogy másokat állíthatsz reflektorfénybe. Az emberek sokkal nehezebben látják meg a te életedet, ha a kritizálás reflektorfényét az övékre irányítod. Ha így élsz, akkor a hozzáállásod ezt mondja: „Ha nem boldogulok az életben azzal, amit én csinálok, akkor majd abból lesz sikerélményem, hogy tudom, neked mit kellene jobban tenned.” Jakab azt írja: „nem kellene ennek így lennie” (Jakab 3:10). Pál pedig azt: „a testvérszeretetben legyetek egymás iránt gyengédek, a tiszteletadásban egymást megelőzők” (Róma 12:10).

2) A kritizálás képes összetörni a szíveket. Képzeld el, hogy érezte magát Mózes, amikor a bátyja és a nővére hirtelen ellene fordult. Mivel a hozzánk legközelebb álló emberek ismerik életünk részleteit, ezért mindig sebezhetőek vagyunk. Néha szülőként gyermekeink életét zúzzuk össze azzal, hogy otthonunkban állandóan kritizáló légkör uralkodik. Talán e szavakat olvasva szinte hallod legszigorúbb kritikusod hangját: valamelyik szülődét, aki folyton legorombított. Hangja még mindig visszacseng emlékezetedben: „Sose voltál jó semmire, soha nem viszed semmire.”

3) Hogyan kellene reagálni a kritikára? Pál így válaszol: „ha még mindig embereknek akarnék tetszeni, nem volnék Krisztus szolgája” (Galata 1:10). Ne a bírálóidra hallgass, irányítsd figyelmedet arra, hogy Isten mit gondol rólad, és életed felfelé fog ívelni. Hiszen végeredményben egyedül az ő véleménye számít.


December 03., Szombat

Ne légy olyan kritikus! (3)

„A testvérszeretetben legyetek egymás iránt gyengédek, a tiszteletadásban egymást megelőzők” (Róma 12:10)

 Az ítélkező lelkület talán nem rombolja le Istennel való kapcsolatodat, de biztosan korlátozza képességedet, hogy átéld szeretetét, jelenlétét és áldásait. Figyeld meg, Isten volt az, aki leprát küldött Mirjámra. Azzal kezdte, hogy öccsét kritizálta, és azzal végezte, hogy érezte ennek következményeit az Istennel való kapcsolatában. Miért? Mert Isten odafigyel arra, hogy bánunk egymással! Talán azon tűnődsz: „Miért csinál ebből ekkora ügyet Isten?” Mert ha a bűnt választod, azzal a szenvedést választod magadnak. Minden, amit Isten bűnnek tart, árt neked. Minden. Amikor Isten valamire azt mondja, ne tedd, akkor ez igazából azt jelenti: „Ne okozz fájdalmat önmagadnak!” Amikor azt mondja: „Ne kritizálj!”, nem valamilyen élvezettől akar megfosztani. Azt mondja, hogy az ítélkező lelkület ellenkezik azzal, akivé teremtett, amire elhívott. Ahogy a halak arra lettek teremtve, hogy ússzanak, a madarak arra, hogy repüljenek, te arra lettél teremtve, hogy Istennel való közösségben élj – és az ítélkező lelkület gátolja ezt a kapcsolatot. Még a nem kifejezetten vallásos emberek is tudatában vannak az ítélkezés negatív hatásainak. Dr. David Fink a Release from Nervous Tension [Szabadulás az idegfeszültségből] című könyv szerzője, ezernyi mentálisan vagy érzelmileg sérült embert tanulmányozott. Két csoporttal dolgozott, a stresszesekkel és a stresszmentesekkel. Végül egy tény emelkedett ki: a stresszes csoport olyanokból állt, akiknek szokásuk volt a hibakeresés és a körülöttük élő emberek kritizálása. A másik oldalról a stresszmentes csoport tagjai szeretetteljesen és elfogadóan bántak az emberekkel. Kétség sem fér hozzá, az ítélkezés önpusztító életmód. Ne válaszd hát!


December 02., Péntek

Ne légy olyan kritikus! (2)

„Mert aki szeretne örülni az életnek, és jó napokat látni, óvja nyelvét a gonosztól…” (1Péter 3:10)
 

Isten kezelésbe vette Mózest, amikor hibát követett el. Az egyik vétke miatt nem is mehetett be az Ígéret földjére. Azt azonban Isten nem engedte, hogy más is bírálja Mózest – nem tehette ezt még nővére, Mirjám sem. Mit tanulhatunk meg ebből?

1) Mind hajlamosak vagyunk az ítélkező lelkületre. Mirjámnak nagyszerű tulajdonságai voltak. Ő mentette meg Mózest kisgyermek korában, és ő írt egy dicsőítő éneket, amivel Izráel a Vörös-tengeren való átkelést ünnepelte. De kritikus hozzáállásáért nagy árat fizetett – leprás lett.

2) A neheztelés kritikát szül. „Egyszer Mirjám és Áron Mózes ellen beszélt a kúsi asszony miatt, akit feleségül vett” (4Mózes 12:1). De valóban ez volt az igazi probléma? Nem. „Ezt mondták: Vajon csak Mózes által beszélt az Úr? Nem beszélt-e miáltalunk is?” (2. vers). Mózes felesége csak figyelemelterelés volt, az igazi kérdés Mózes sikere volt. Panaszkodásuk oka az volt: „Miért neki jár minden figyelem?”

3) Ha bármikor sikert érsz el, kritizálni fognak. A Biblia azt mondja: „Mózes pedig igen alázatos volt” (3. vers), de még ő sem tudta megúszni a fájdalmat, amit önjelölt kritikusai okoztak. Ez veled sincs másként, amíg élsz, mindig lesz valaki, aki hibát fog találni abban, amit teszel. Söpörd le magadról, és menj tovább!

4) Ha kritizáltál, bánd meg! Amikor Áron elismerte: „esztelenül vétkeztünk”, Isten megkegyelmezett Mirjámnak, és meggyógyította. A legtöbben a kritizálást gyengeségnek fogjuk fel, Isten szemében azonban kifejezetten bűn. A bűnre pedig egyetlen megoldás van: meg kell bánni és többé nem elkövetni.


December 01., Csütörtök

Ne légy olyan kritikus! (1)

„… esztelenül vétkeztünk!” (4Mózes 12:11)
 

Amikor Mirjám bírálta öccsét, Mózest a felesége miatt, az Úr meghallotta, és leprával verte meg. Talán olyan családban nőttél fel, ahol mindig mindenkiben a hibát keresték, és most ugyanezt hallod a saját hangodban, amikor a gyermekeiddel beszélsz. Nem tudod élvezni Isten áldásait, mert úgy lettél programozva, hogy folyton ellenőrizz, szőrszálhasogatóan viselkedj, és véleményt formálj – általában negatívat. A Biblia azt mondja: „aki szeretne örülni az életnek, és jó napokat látni, óvja nyelvét a gonosztól, és ajkait, hogy ne szóljanak álnokságot” (1Péter 3:10). A kritizálás definíciója (a másokban észrevett hibákkal foglalkozni anélkül, hogy jó tulajdonságaikat tekintetbe vennénk) elgondolkodásra kellene, hogy késztessen. Először is itt van az „észrevett” szó. Érzékelésünk gyakran nem pontos, mindig vannak olyan körülmények, melyeket nem értünk. Aztán következik a „foglalkozni”. Hajlamosak vagyunk úgy végigmenni az életen, hogy azt mondjuk: „ez nem helyes” vagy „én ezt nem így csinálnám.” Azt mondod, te egy elemző gondolkodású ember vagy, hogy Isten ilyennek teremtett? Rendben van. A gond abból következik, ha leragadsz egy megfigyelésednél, és folyton azzal foglalkozol, nem tudod félretenni. „De hogyan tudnék segíteni valakinek, ha nem foglalkozom azzal, amit tesz?” – kérdezed. Ezért olyan fontos a definíció utolsó része: „anélkül, hogy jó tulajdonságaikat tekintetbe vennénk.” Nem baj, ha valakinek a hibáival foglalkozunk, mindaddig, amíg ezt nem ítélkező módon tesszük, hanem segítő szándékkal, megoldást keresve. Azt jelenti ez, hogy nyugodtan megbeszélhetjük a dolgot egy harmadik féllel is? Csak akkor, ha így tudjátok befejezni a beszélgetést: „Imádkozzunk ezért, tartsuk titokban, és igyekezzünk segíteni!”


N O V E M B E R 

 

November 30., Szerda

Szánj időt a pihenésre és az élesítésre!

Jézust követni

„Jöjjetek velem csak ti magatok egy lakatlan helyre, és pihenjetek meg egy kissé.” (Márk 6:31)

Egy favágó versenyen az volt a tét, ki tud több fát kivágni egyetlen nap alatt. A két versenyző közül az egyik idősebb és tapasztaltabb volt, míg a másik fiatalabb volt és kevesebb tapasztalattal rendelkezett. A különbség meg is mutatkozott. A fiatalabb favágó nyolc órán át fát vágott, és a nap végére huszonöt fája volt kivágva. Azt gondolta, hogy az idős favágóban úgysem volt elég állóképesség, így hát leült, teljesen biztosan a győzelmében. Közben az idős ember, aki óránként tíz perc szünetet tartott, a napot negyven kivágott fával fejezte be. A fiatal favágó döbbenten kérdezte: „Hogy lehet ez, öreg? Én meg sem álltam. Te óránként megálltál pihenni tíz percre, és mégis majdnem kétszer annyi fát vágtál ki, mint én.” Az öreg favágó így válaszolt: „Minden órában leültem tíz percre, és két dolgot tettem. Először is időt szántam a pihenésre, feltöltődésre. Másodszor arra fordítottam az időt, hogy megélezzem a fejszémet. Igen, te keményen dolgoztál, csakhogy életlen fejszével.”
Fontos tanulság van ebben számodra. Ahhoz, hogy sikert érj el abban, amire Isten elhívott, ezt a két dolgot mindig meg kell tenned:
1) Időt kell fordítanod a pihenésre és felfrissülésre. Nem lehet mindig csak kiadni magunkból, időnként meg kell állnunk, és fel is kell töltődnünk. Ilyenkor jön a képbe az imádság és a bibliaolvasás: ez helyreállítja, amit az élet leszívott belőlünk.
2) Maradj éles! Az életlen fejsze használata sokkal több erőt kíván, és kevesebb eredményt hoz. Tehát szánj időt a pihenésre és az élezésre!

 

November 29., Kedd

Ha másokat lekicsinyellsz, magad is kicsivé leszel

„Vigasztaljátok tehát egymást, és építse egyik a másikat…” (1Thesszalonika 5:11)

 vigasztaljátok

Íme, négy kérdés, amire választ kell adnod:

1) Az embereknek jobb véleményük alakul ki önmagukról, miután veled töltöttek időt?

2) Elvárásaid olyan magasak, hogy csak az emberek gyengeségeire koncentrálsz erősségeik helyett?

3) Ha valaki jót mond egy emberről, akit nem kifejezetten kedvelsz, ellenállhatatlan kényszert érzel egy lekicsinylő megjegyzésre?

4) Annyira bizonytalan és alacsony önértékelésű vagy, hogy csak akkor érzed jól magad, ha másokat leszólhatsz?

Nos, mi lett az eredménye a tesztnek? Ha nem tudtál mind a négyre jó választ adni, akkor ideje imádságban időt töltened Istennel, és kérned, hogy segítsen megváltoztatni hozzáállásodat és beszédedet. Pál azt mondja: „Semmiféle bomlasztó beszéd ne jöjjön ki a szátokon, hanem csak akkor szóljatok, ha az jó a szükséges építésre, hogy áldást hozzon azokra, akik hallják” (Efezus 4:29). A szavak olyanok, mint a kalapácsok, összezúzhatnak, de építhetnek is. Minden azon az emberen múlik, akinek a kezében van a kalapács! Ugyanolyan könnyű az építő brigádba tartozni, mint a rombolók közé. Tedd szokásoddá, hogy bátorítod családtagjaidat és barátaidat! Add tudtára a feleségednek, hogy ő az egyetlen nő számodra a világon! Mutasd ki férjednek, hogy értékeled a törődését és felelősségérzetét! Dicsérd meg tizenéves gyermekedet, amiért kerüli a kábítószert és az alkoholt! Köszönd meg barátaidnak, hogy megőrzik titkodat! Fogadd el az embereket olyannak, amilyenek, állj ellen a kísértésnek, hogy folyamatosan meg akarsz javítani valamit bennük! Ne feledd, csak egy kis időre a tieid!


 

November 28.,  Hétfő

Gyermeked megérdemli (3)

„… hogy jó dolgod legyen neked és utódaidnak…” (5Mózes 4:40)

Néha megrémülünk attól, mennyire hasonlítanak ránk gyermekeink. Ugyanazokat a félelmeket és hajlamokat vesszük észre bennük, amikkel mi is küszködtünk. Látjuk, ahogy letérnek az élet egyenes útjáról ugyanazokon a helyeken, ahol mi is elbuktunk vagy megégettük magunkat, és nehéz leküzdeni a kényszert, hogy megmentsük őket. Néha azonban nem tehetjük. Úgy nőttek fel, hogy saját gondolkodásmódjuk, saját erejük, saját álmaik vannak. Ha a tékozló fiú példázata valamit is tanít nekünk, akkor azt, hogy jó szülőknek is lehetnek olyan gyermekei, akik csak a maguk kárán tudnak tanulni. Mit tehetünk tehát? Imádkozunk értük – és ott vagyunk számukra, amikor visszatérnek. Sok sikeres felnőtt korábban tékozló fiú volt, akit az imádságok mentettek meg, és az, hogy szülei nem voltak hajlandóak lemondani róla. Ha az, amit csinálsz, elvon a gyermekeidért való imádságtól, akkor baj van az értékrendeddel. Semmi sem értékesebb, mint az az idő, amit Isten előtt töltesz közbenjárásban gyermekeidért. 

„De nem tudom, hogyan imádkozzak” – mondod. Próbáld így: „Atyám, aggaszt az az irány, amerre gyermekeim tartanak. Úgy tűnik, nem tudok hatni rájuk. De te el tudod érni őket! Te emlékeztetni tudod őket arra, amit tanultak – és teremthetsz olyan körülményeket, melyek visszavezetik őket hozzád. Igéd azt mondja, hogy ha engedelmeskedem neked, akkor jó dolgom lesz nekem is és utódaimnak is (ld. 5Mózes 4:40). Ezért most ráállok ígéretedre, hiszem, hogy azt fogják választani, hogy téged szolgáljanak és a te áldásaidban járjanak egész hátralévő életükben.

Krisztus nevében imádkozom. Ámen.”


November 27., vasárnap

Gyermeked megérdemli (2)

„Hozd ide őket hozzám, hadd áldjam meg őket!” (1Mózes 48:9)


Íme, még három dolog, amit gyermeked megérdemel tőled:

1) Bocsáss meg nekik, és légy kész bocsánatot kérni tőlük! Ezzel azt tanítod nekik, hogy:
a) Vállalnunk kell tetteink következményeit. Ha ezt tesszük, azzal növekedünk.
b) A kudarc nem jelenti, hogy teljes csődtömeg vagy, ez csupán a tanulás és éretté válás része.
c) Késznek kell lennünk arra, hogy mások felé ugyanazt a kegyelmet gyakoroljuk, amit mi is oly sokszor megkapunk.

2) Különítsd el a terheket! Egy férfi egyre gondterheltebb és depressziósabb lett, ahogy fia tizenkettedik születésnapja közeledett. Nem sokkal a fiú születésnapi partija után az apa saját gyermekkoráról szóló fotóalbumot lapozgatott. Ekkor döbbent rá, hogy tizenkét éves volt, amikor az ő apja elhagyta a családját, majd öngyilkos lett. Az, hogy fia ehhez az életkorhoz közeledett, félelemmel töltötte el, mert ez a helyzet régi – be nem gyógyult – sebeit szakította fel. Egy tanácsadó segített neki visszanyerni a lelki békéjét azzal, hogy helyes megvilágításban kezdte látni a dolgokat, és felismerte, hogy ő egészen más ember, mint az apja, és nem készül elhagyni a családját.

3) Áldd meg őket! „József ezt felelte apjának: Az én fiaim, akiket itt adott nekem az Isten. Jákób így szólt: Hozd ide őket hozzám, hadd áldjam meg őket!” (1Mózes 48:9). Az alapelveket, melyek szerint élsz, és az áldásokat, melyeket élvezel, tovább kell adnod gyermekeidnek és unokáidnak. Akár úgy, hogy kimondod, ami a szívedben van, akár úgy, hogy üzenetet vagy e-mailt küldesz nekik arról, hogy büszke vagy rájuk, áldd meg a gyermekeidet minden lehetséges alkalommal!


November 26., Szombat

Gyermeked megérdemli (1)

„Bizony, az Úr ajándéka a gyermek, az anyaméh gyümölcse jutalom.” (Zsoltárok 127:3)

 

Gyermeked megérdemli, hogy megkapjon tőled bizonyos dolgokat, például:

1) Az idődet. Nem maradék időt a nap végén, hanem minőségi időt. Ha az életedet szoros időbeosztásod határozza meg, és a gyermekeid nem szerepelnek a napirendben, akkor nagyon gyorsan tegyél ellene! Különben eljön a nap, amikor te nem fogsz szerepelni az ő időbeosztásukban. A háromórányi közös tévénézés nem számít, jelen kell lenned érzelmileg. Ez néha azt jelenti, hogy engeded, hogy meglássák, ha félsz vagy bizonytalan vagy, ugyanúgy, ahogy tanúi lehetnek örömödnek, amikor kifejezed, hogy értékeled őket.

2) Nyitottságodat. Olyan sok minden van, amit gyermekeink tudnak megtanítani nekünk magukról, rólunk és Istenről. Amint felismerjük, hogy nem tudjuk mindenre a választ, nyitottá válunk, és engedjük, hogy Isten a gyermekeinken keresztül szóljon hozzánk. Az ilyen fogékonyság erősíti az ő hitüket is, segít, hogy taníthatók maradjanak, sőt, te magad is fiatal maradsz tőle szívedben.

3) Rendszert. Létfontosságú, különösen a korai években, amikor személyiségük fejlődik, hogy szabályokat fektessünk le, betartsuk és betartassuk a határokat. A gyermekeknek szükségük van iránymutatásra és keretekre, hogy biztonságban érezzék magukat. A korai években ez megszokott lefekvési időt jelent, ami aztán későbbre tolódhat, ahogy nőnek. Ez segít megérteniük, hogy az életkor szabadságot hoz, de nem egyszerre, mert a szabadság felelősséggel jár, és ők még nem annyira készek ezt kezelni, mint ahogy gondolják magukról. Ne akarj a gyermeked legjobb haverja lenni, és ne várd azt sem, hogy ők töltsék be a te érzelmi szükségleteidet! Az ő válluk nem elég széles arra, hogy elbírják ezt a terhet. Bízz Istenben és önmagadban! Keress külső biztatást egészséges forrásokból! Röviden: törekedj arra, hogy határozott, de gyengéd szülő légy, olyan, amilyet gyermeked megérdemel!


November 25., Péntek

Lelki nyugalom

„Békességet hagyok nektek: az én békességemet adom nektek…” (János 14:27)

 

Kordában tudod tartani, hogy mi zajlik a gondolataiban, ha megtöltöd az elmédet Isten Igéjével. Nem azzal az Igével, amit közömbösen olvasol, hanem azzal, amit végiggondolsz, megemésztesz, és alkalmazol, amikor olyan helyzet adódik; amelyre támaszkodsz krízis idején, mert tudod, hogy jogod van a békességhez, melyet Jézus megígért. Jézus helyreigazította tanítványait, amikor egy vihar miatt elveszítették lelki nyugalmukat. Jézus nem veszítette el az övét. Nyugodtan aludt a csónak hátuljában. Te hogy állsz most ezzel? Nyugodtan pihensz Jézussal a csónak hátuljában, vagy elöl pánikolsz? Az aggodalom akkor borít el, ha elfeledkezel két dologról:
1) Mit mondott neked az Úr. Jézus azt mondta: „Menjünk át a túlsó partra!” (Márk 4:35). Ha egyszer ő ezt mondta, akkor nem létezett olyan magas hullám, ami elsüllyeszthette volna őket. Amikor azt teszed, amit Isten mondott, akkor lehet, hogy viharokon mész át, de nem fogsz elsüllyedni.
2) Ki van veled a hajóban. A tanítványok azt hitték, elég jól ismerik Jézust, de még aznap éjszaka ezt kérdezgették egymástól: „Ki ez, hogy a szél is, a tenger is engedelmeskedik neki?” (Márk 4:41).
Felmerült már benned, hogy a vihart, amiben éppen vagy, Isten azért engedte meg, hogy megmutassa, nincs olyan problémád, amit ő ne tudna megoldani; hogy tudtodra adja, nem vagy egyedül, és ez által a tapasztalat által jobban megismerd őt? Jézus azt mondta: „Ne nyugtalankodjék a ti szívetek” (János 14:1). Az aggodalomnak csak akkor van hatalma rajtad, ha te magad hatalmat adsz neki.

 

November 24., Csütörtök

A hit kilátásai

„Mert nekem az élet Krisztus, és a meghalás nyereség!” (Filippi 1:21)

 

A római börtönök szörnyű helyek voltak. A foglyokat levetkőztették, megkorbácsolták és nagy lábvasakat láncoltak rájuk. Vérrel átitatott ruhájukat nem cserélhették le a leghidegebb télen sem. És a „belső börtön” (ld. ApCsel 16:24), ahol Pált és Szilászt őrizték, a legrosszabb volt. Nem volt víz, szűk helyre voltak beszorítva, és bűzölgött az illemhely (már, ha azt a valamit ennek lehet nevezni), emiatt aludni lehetetlen volt. A rabok gyakran könyörögtek a halálért, néhányan öngyilkosok is lettek. Ez a hely a legrosszabb rémálom volt! Mégis „Éjféltájban Pál és Szilász imádkozott, és énekkel magasztalta az Istent. A foglyok pedig hallgatták őket.” (ApCsel 16:25). Eugene Peterson parafrázisa ezt így írja: „A többi fogoly nem hitt a fülének.” Ez aztán a benyomás! Pál hozzáállása már azelőtt hatást gyakorolt rájuk, mielőtt hitéről hallottak volna. Nézzünk szembe vele, templomban bárki képes énekelni, még a képmutatók is. De ha dicsőíteni tudod Istent fájdalmak, nagy nyomás és problémák közepette – az valami egészen más. Hogy csinálták? Helyzetüket hitük szemszögéből nézték! Nem az számít, mit vesztettél, hanem az, amid maradt! Pál nem csupán énekelt a börtönben, hanem legjobb műveit is egy börtönben írta. Helyzetét így fogta fel: „Mert tudom, hogy ez üdvösségemre válik a ti könyörgésetek és Jézus Krisztus Lelkének segítsége által. Ezért várom és remélem, hogy semmiben sem fogok szégyent vallani, hanem mint mindenkor, úgy most is Krisztust egészen nyíltan fogják magasztalni énértem, akár életben maradok, akár meghalok. Mert nekem az élet Krisztus, és a meghalás nyereség!” (Filippi 1:19–21). Ugyan mit lehetne tenni egy ilyen emberrel? Semmilyen fenyegetés nem működne. Ereje olyan forrásból származik, amit nem apasztanak el a külső körülmények. Ezt jelenti a hit perspektívája. Neked is erre van ma szükséged!


November 23., Szerda

Ma támaszkodj Istenre!

„Elég neked az én kegyelmem, mert az én erőm erőtlenség által ér célhoz.” (2Korinthus 12:9)

 

Az akadályok, késleltetések és gátak Isten ajándékai az önelégültek számára. Nem fogja engedni, hogy gyengeségedet mankónak vagy mentségnek használd, de megengedi a gyengeséget, hogy az tőle való függésben tartson. Pál azt írta: „tövis adatott a testembe… hogy el ne bizakodjam” (2Korinthus 12:7). Miért éppen korlátaidat használja Isten ahhoz, hogy fenntartsa veled a kapcsolatot? Hogy kínos helyzetbe hozzon? Nem, azért, hogy erőt adjon az ő akaratának megcselekvéséhez. Isten szándéka az, hogy egyre nagyobb, nem pedig egyre kevesebb szükséged legyen rá. A következő példa talán segít megérteni. Képzelj el négy acél gyűrűt! Az első 40 kg-ot tud megtartani, a második 30-at, a harmadik 20-at, a negyedik 10-et. A négy gyűrű láncba fűzve mekkora terhet bír el? 100 kilót? Nem, egy lánc csak annyira erős, mint a leggyengébb láncszeme, így hát a helyes válasz: 10 kg! Ugyanez igaz ránk is, csak annyira vagyunk erősek, mint a leggyengébb területünk. Ezért próbálunk néha mentségeket keresni, vagy egyszerűen figyelmen kívül hagyni őket. Ez azonban veszélyes, mert saját erőnkre támaszkodva ugyan beszerezhetünk néhány győzelmet és vállon veregetést, de ettől könnyen elbízhatjuk magunkat, és azt hihetjük, hogy mindent meg tudunk oldani egyedül. Mivel Pál olyan zseniális volt, azért engedett Isten az életébe nehéz körülményeket, melyek térdre kényszerítették, mert így élhetett Istentől való függésben. Miután többször is imádkozott azért, hogy Isten vegye el ezt a gyengeségét, Pál végül eljutott odáig, hogy ezt tudta mondani: „legszívesebben tehát az erőtlenségeimmel dicsekszem, hogy a Krisztus ereje lakozzék bennem” (2Korinthus 12:9). Ma tehát te is támaszkodj Istenre!


November 22., Kedd

Mondj ma biztató szavakat!

„Hiszen másokat intettél, és a lankadt kezeket erősítetted.” (Jób 4:3)
 

A Biblia azt mondja: „azokra a dolgokra törekedjünk tehát, amelyek a békességet és egymás építését szolgálják” (Róma 14:19). Amikor Jób bajban volt, barátja, Elifáz emlékeztette őt arra, hogy a múltban Jób szavai biztatásul szolgáltak azoknak, akik már-már feladni akartak valamit.

Szavaink árthatnak vagy gyógyíthatnak, áldhatnak vagy fáraszthatnak, pusztíthatnak vagy szabadíthatnak, lerombolhatnak vagy felépíthetnek. „Élet és halál van a nyelv hatalmában” (Példabeszédek 18:21).

Jon Walker írja: „Te, akinek ott él Jézus a szívében – képes vagy gyilkosságra. Én is. Hatalmunkban áll szavainkkal halált szólni… vagy életet. Talán neked is mondtak már gyilkos szavakat. »Nem vagy elég okos… elég sovány… elég gyors… elég jó… egy igazi keresztyén nem is gondolna ilyesmire.« Egy olyan világban, ahol az embereket folyamatosan ostorozzák és leszólják, Isten neked szuperhősi képességet adott arra, hogy legyőzd a negatívitást. Éltető szavakat szólsz, ha ezt mondod: »Számítasz nekem. Kedvellek olyannak, amilyen vagy… az életed igenis számít. Céllal vagy teremtve. Isten szeret téged, és hihetetlenül értékes vagy számára.« Isten kegyelmének hangjává válhatsz mások életében, támogatva, szeretve, segítve és bátorítva őket szavaiddal.” Isten azt akarja, hogy bátorítsuk egymást, de ez nem hízelgést vagy hájjal kenegetést jelent. Azt jelenti, hogy olyan szavakat mondunk, amelyek segítenek másoknak talpon maradni, és továbbmenni. Szavaid új reményt adhatnak egy barátnak, rokonnak, szomszédnak vagy munkatársnak, aki már épp összeesett volna. Micsoda ajándék!


 

November 21., Hétfő

Ne felejts el köszönetet mondani!

„… teljes szelídséget tanúsítva minden ember iránt.” (Titusz 3:2)

 

A hálás életnek rengeteg előnye van. Szabályozza a szívritmust, csökkenti a stresszt, segít a fizikai gyógyulásban, és segít tisztábban gondolkodni nyomás alatt is. Endorfint áraszt szét agyadban és testedben, ami erősít és felfrissít. Izmainkhoz hasonlóan gyakorlással a hála is erősödik. Nem kell, hogy bonyolult legyen, csak sétálj egyet, és közben gondold végig az áldásokat, amiket kaptál, ez megadja az alaphangot a napodnak.

A zsoltáros azt mondta: „Áldjad, lelkem, az Urat, és ne feledd el, mennyi jót tett veled!” (Zsoltárok 103:2). Isten áldásai a nap huszonnégy órájában működnek, az év mind a 365 napján. Próbáld ki ezt: amikor leültök étkezni, az asztalnál mindenki nevezzen meg valamit, amiért hálás. Mindig van miért hálásnak lenni.

Egy idősek otthonában élő néni azt mondta: „Köszönöm, Uram, a két jó fogamat, az egyiket, amelyik felül, a másikat, amelyik alul van, és köszönöm, hogy pont összeérnek.” Martin Seligman pszichológus azt javasolja, hogy küldjünk egy levelet vagy e-mailt, amiben kifejezzük köszönetünket valakinek, aztán látogassuk meg azt a személyt, és olvassuk fel neki, amit írtunk. A köszönetet mondó emberek mérhetően boldogabbak, és kevésbé depressziósak. A Campbell Soup vezérigazgatója több mint tizenhatezer köszönőlevelet írt dolgozóinak, ezzel az egész vállalat energiával töltődött fel. Rajta, bátorítsd barátaidat és munkatársaidat azzal, hogy tudtukra adod, értékeled, amit tesznek. A Biblia azt mondja: „Senkit se szóljanak meg, kerüljék a viszálykodást, legyenek megértőek, teljes szelídséget tanúsítva minden ember iránt.” Egy író megjegyzi: „Hatalmadban áll, hogy az egész világ boldogság-összegét növeld azzal, hogy néhány szóban kifejezed őszinte nagyrabecsülésedet valakinek, aki magányos vagy elcsüggedt. Lehet, hogy te a nap végére már el is felejted a kedves szavakat, amiket mondtál, de az illető talán egész életén át szívében őrzi őket.”


November 20., Vasárnap

Az imádság különböző fajtái (2)

„Minden imádságotokban és könyörgésetekben imádkozzatok mindenkor a Lélek által.” (Efezus 6:18)
 

Íme, még három fajtája az imádságnak:

1) A kérő imádság. Meg kell tanulnod bátran kérni Istent, hogy töltse be szükségeidet. Jézus azt ígérte: „higgyétek, hogy mindazt, amiért imádkoztok, és amit kértek, megkapjátok, és meg is adatik nektek” (Márk 11:24). Ha felhagynánk végre azzal, hogy megpróbálunk jó benyomást tenni Istenre, sokkal jobb helyzetben lennénk. Nem az imádság hossza, hangereje vagy ékesszólása a kérdés; a szívünk őszintesége, a szívünkben lévő hit, és a biztos tudat, hogy Isten akarata szerint imádkozunk, ez hoz eredményt.

2) Egyetértésben mondott imádság. Jézus azt mondta: „ha közületek ketten egyetértenek a földön mindabban, amit kérnek, azt mind megadja nekik az én mennyei Atyám” (Máté 18:19). Ha valami olyannal állsz szemben, ami túl nagy ahhoz, hogy egyedül boldogulj vele, keress egy imatársat, és imádkozzatok egyetértésben! Ez nem olyan embereknek való, akik folyton viszálykodnak egymással, de most kétségbeesésükben úgy döntenek, hogy megegyeznek. Isten azoknak az imáját jutalmazza, akik megfizetik az árát annak, hogy összhangban éljenek (ld. Zsoltárok 133:1).

3) Hálaadó imádság. Sokat elárul jellemedről, ha kérő imádságaid többségben vannak a dicsőítőkkel szemben. Az énközpontú emberek gyakran kérnek, de ritkán mondanak köszönetet. Isten nem fogja kiárasztani ránk mindazt, amit eltervezett számunkra, amíg nem leszünk hálásak azért, amink már van. A kérés sokat segít, a dicsőítés még többet! „… imádságban és könyörgésben mindenkor hálaadással tárjátok fel kéréseiteket Isten előtt” (Filippi 4:6). Az erővel teli élet a hálaadásból származik. Szó szerint meg tudjuk tartani, hogy „szüntelenül imádkozzatok” (1Thesszalonika 5:17), ha egész nap hálásak vagyunk, dicsőítjük Istent irgalmáért, szeretetéért, kegyelméért, hosszútűréséért és jóságáért.


November 19., Szombat

Az imádság különböző fajtái (1)

„Minden imádságotokban és könyörgésetekben imádkozzatok mindenkor a Lélek által.” (Efezus 6:18)

 

A Szentírásban az imádságnak sokféle fajtája van. Figyeljünk meg néhányat közülük, és nézzük meg, mit tanulhatunk meg belőlük:

1) A megadás imádsága. Amikor Pál találkozott Krisztussal a damaszkuszi úton, így imádkozott: „Uram, mit akarsz, hogy cselekedjem?” (ApCsel 9:6 Károli). Olyan ez, mintha aláírnál egy üres csekket, és azt mondanád: „Itt vagyok, Uram, tégy velem tetszésed szerint. Remélem, tetszeni fog, amit választasz, de akkor is megteszem, ha nem. A te akaratod legyen meg, ne az enyém.” Úgy döntesz, hogy önként követed Istent, ahelyett, hogy megpróbálnád rávenni, hogy ő kövessen téged. Így aztán ő elvégezi benned azt a munkát, amit el kell végezni, hogy aztán elvégezhesse általad azt, amit el szeretne végezni.

2) Az elköteleződés imádsága. A Biblia azt mondja: „Minden gondotokat őreá vessétek, mert neki gondja van rátok” (1Péter 5:7). Amíg megpróbálsz mindent az irányításod alatt tartani, addig egyre csak növekedni fog a stressz szinted. De ha megtanulod átadni a dolgokat Istennek, csodálkozni fogsz, miért is töltöttél akár csak egy napot is aggodalommal.

3) Közbenjáró imádság. Ezékiel próféta írja: „Kerestem köztük valakit, aki építené a falat, és odaállana a résre színem elé az országért, hogy ne pusztítsam el, de nem találtam” (Ezékiel 22:30). A „rés” a távolság aközött, ami van, és ami lehetne. Ha ilyen „rés” van valakinek az Istennel való kapcsolatában egy bizonyos bűn miatt, akkor hívőként megvan az a kiváltságod (és kötelességed), hogy odaállj a résre, és imádkozz azért a személyért.


 

November 18., Péntek

Állj a helyedre!

„Ember sem volt, aki a termőföldet megművelje.” (1Mózes 2:5)
 

A Biblia azt mondja: „… az Úristen még nem bocsátott esőt a földre. Ember sem volt, aki a termőföldet megművelje.” A teremtés kezdetén Isten párát küldött, mely felszállt a földből és megöntözte a földet. Addig nem volt semmilyen eső az égből. Azért, mert még nem volt senki, aki előkészítse, megművelje a termőföldet. Van ebben egy szellemi üzenet. Vannak dolgok, amelyeket Isten már eltervezett, elkészítette hozzá az ellátmányt is, vágyik megtenni – de nem teszi, amíg te nem állsz a helyedre, ahol átveheted mindazt, amit szeretne neked adni. Az áldás ott van, biztonságban őrizve Isten kezében. A szükség létezik, és állandóan fáj, de az áldás nem jöhet addig, amíg a szíved nincs a helyén ahhoz, hogy Isten cselekedhessen.

Most talán éppen hajnali ködben vagy, de tudod, hogy Isten többet tartogat számodra. Valami frusztrál, ami miatt ezt kérdezed: „Miért nem jutok előrébb?” Ahelyett, hogy embereket vagy körülményeket hibáztatnál, állj meg, nézz fel, és kérdezd meg: „Uram, arra vársz, hogy a helyemre kerüljek?” Ha ezt kérdezed, légy kész arra, hogy engedelmeskedj, ha meghallod a választ, még akkor is, ha ez azt jelenti, hogy át kell rendezned életedben a fontossági sorrendet, és meg kell fizetned az árát annak, hogy megkaphasd, amit Isten neked szán. Mit szán neked? Nem ködöt, hanem záport! Ő kész és képes rá: „mindent megtehet sokkal bőségesebben, mint ahogy mi kérjük vagy gondoljuk, a bennünk munkálkodó erő szerint” (Efezus 3:20). Ehhez azonban a helyeden kell lenned.


November 17., Csütörtök

Kérd rá Isten áldását!

„Éljetek szeretetben, ahogyan a Krisztus is szeretett minket…” (Efezus 5:2)
 

Szeretetben és megbocsátásban járni több okból is nehéz.

1) Szembemegy testi természetünkkel.

2) Megeshet, hogy a másik sosem fogja megtudni, hogy megbocsátottad a vétséget.

3) A szíved összetörhet, ha látod, hogy imádságaidra válaszul Isten megáldja a sértő felet, mint ha sohasem vétett volna ellened.

Kálvin János rámutatott, hogy az ilyen imádság „fölöttébb nehéz”, a korai egyház teológusa, Aranyszájú Szent János „az önuralom csúcsának” nevezte. A Biblia azt mondja, hogy Jób szenvedései véget értek és gazdagsága helyreállt, amint imádkozni tudott azokért, akik addig csak fokozták kínjait (ld. Jób 42:10). Ha így imádkozol, azzal gyakorlatba ülteted Jézus híres Hegyi beszédében elhangzott szavait: „Szeressétek ellenségeiteket, áldjátok azokat, akik titeket átkoznak, jót tegyetek azokkal, akik titeket gyűlölnek, és imádkozzatok azokért, akik háborgatnak és üldöznek titeket. Hogy legyetek a ti mennyei Atyátoknak fiai…” (Máté 5:44–45 KJV). Ez Krisztus megbocsátás szabványa, és ez magas mérce. Talán azon töprengsz, hogyan is élhet valaki eszerint. Nézd meg az első keresztyén vértanú, István életét és halálát. Még akkor is, mikor ellenségei megkövezték, így imádkozott: „Uram, ne ródd fel nekik ezt a bűnt!” (ApCsel 7:60). Ebben van István nagy hatékonyságának egyik titka. Az őszinte megbocsátás az a gyógyszer, mely meggyógyítja a legmélyebb érzelmi sebeket is. Becsukja az ajtót a múltad után, kegyelmet és motivációt ad arra, hogy továbblépj és élvezd az életet, amit Isten neked szán.


 

November 16., Szerda

Járj megbocsátásban!

„Így vigasztalta őket, és szívhez szólóan beszélt velük.” (1Mózes 50:21)
 

Tizenhét évvel azután, hogy újra találkozhatott elveszettnek hitt fiával, Józseffel, Jákób meghalt, és József testvérei pánikba estek. Az jutott eszükbe: „Hátha József bosszút forral ellenünk, és visszafizeti nekünk mindazt a rosszat, amit vele szemben elkövettünk!” (1Mózes 50:15). Ezért összeültek, kitaláltak egy történetet, és megüzenték Józsefnek: „Apád megparancsolta nekünk halála előtt: Ezt mondjátok Józsefnek: Kérünk, bocsásd meg testvéreid hitszegését és vétkét, hogy rosszat követtek el ellened!” (1Mózes 50:16–17). Gondolj bele! Ha apjuk valóban ezt mondta volna, akkor nem a testvéreknek mondta volna, hanem magának Józsefnek, nem igaz? Nem akart volna a sírba térni attól félve, hogy József esetleg mégis végrehajtja bosszúját. Amikor József meghallotta, hogy bátyjai kételkedtek bocsánatában, hívatta őket, és sírva ezt mondta: „Ne féljetek… eltartalak én benneteket és gyermekeiteket! Így vigasztalta őket, és szívhez szólóan beszélt velük.” (1Mózes 50:19,21). Az őszinte bocsánat, amit a Szentírás tanít, egy elkötelezettség, amelyet életed minden napján gyakorolnod kell. Az embereknek akkor van legnagyobb szükségük a szeretetre, amikor a legkevésbé érdemlik meg. Soha senki nem mondta, hogy ez könnyű lesz. Ha Jézus arra várt volna, míg ellenségei megbánják, amit tettek, akkor nem imádkozott volna így a kereszten: „Atyám, bocsáss meg nekik, mert nem tudják, mit cselekszenek” (Lukács 23:34). Persze, könnyebb megbocsátani, amikor a másik elismeri vétkét, de ha ezt előfeltételként szabod, akkor sosem fogod megtapasztalni a győzelmet! Márpedig amit nem bocsátasz meg, azt újra meg újra át kell élned! Bocsáss meg hát a saját érdekedben, vedd vissza az életedet, és járj az Úr áldásaiban!


November 15., Kedd

Védd meg!

„… közel leszel hozzám… Én majd ellátlak itt…” (1Mózes 45:10–11)
 

József nem csupán megbocsátott testvéreinek, de a legrosszabb rémálmuktól is megóvta őket: attól, hogy visszatérve el kell mondaniuk idős apjuknak, mit tettek huszonkét évvel azelőtt. József egy lépéssel előttük járt, megmondta, mit mondjanak és mit ne: „Sietve menjetek el apámhoz, és mondjátok meg neki: Ezt üzeni a fiad, József: Isten egész Egyiptom urává tett engem. Jöjj el hozzám, ne tétovázz! Gósen földjén fogsz lakni, közel leszel hozzám te, a fiaid és az unokáid… Én majd ellátlak itt…” (1Mózes 45:9–11). Úgy gondolod, rá kellett volna kényszeríteni őket, hogy bevallják, amit tettek? Nem, az csak még nagyobb terhet jelentett volna apjuknak, Jákóbnak. Még többet bánkódott volna az elveszett évek miatt, és nehezen tudta volna leküzdeni keserűségét többi fia iránt. József bölcsen belátta mindezt, és ezzel elérte, hogy bátyjai még jobban tiszteljék. Nagy különbség van a bűnvallás és a másikra „rázúdítás” között. Helyrehozhatatlan károkat okozhat, ha úgy próbálsz enyhülést keresni bűntudatodra, hogy minden részletet kitálalsz valakinek, aki nem tud megbirkózni ezzel. Van, amikor a beismerés a helyes út, de csak miután megbeszélted ezt egy tapasztalt tanácsadóval. Miután Dávid vétkezett Betsabéval, ezt írta: „Egyedül ellened vétkeztem [Istenem], azt tettem, amit rossznak látsz” (Zsoltárok 51:6). Ha végiggondolod, hogy Isten tudja minden bűnödet, mégis ígéri, hogy bizalmas titokként kezeli, akkor ennek

1) növelnie kellene benned az alázatot és a hálát;

2) el kellene érnie, hogy te se beszélj róluk;

3) meg kellene győznie arról, hogy te se hánytorgasd fel mások bűneit és gyengeségeit.


November 14., Hétfő

Ne szégyenítsd meg!

„… éljetek szeretetben…” (Efezus 5:2)

 

Képzeld el, hogyan érezhettek József testvérei, amikor azt mondta nekik: „nem ti küldtetek ide, hanem Isten” (1Mózes 45:8). Komolyan mondja? Isten tette? Ez a megbocsátásnak egy egészen új szintje! A másik méltóságának megőrzése és önértékelésének védelme – ezt teszi velünk Isten! Teljesen tudatában van bűnös múltunknak, mégis betakar kegyelmével. És ugyanezt várja tőlünk mások irányában. Ha Jézus nemzetségi táblázatát olvasod Máté evangéliumában, akkor azt gondolhatod, hogy a házasságtörés bűne, amit Dávid és Betsabé elkövettek, kezdettől az isteni terv része volt. Nem, a bűn soha nem a terv része, és Dávid nagy árat fizetett érte. A Biblia mégis úgy jegyzi fel ezeket az eseményeket, mintha pontosan így kellett volna megtörténniük. A Biblia azt mondja: „éljetek szeretetben, ahogyan a Krisztus is szeretett minket, és önmagát adta értünk áldozati ajándékul, az Istennek kedves illatként” (Efezus 5:2). Ha őszintén megbocsátasz, nem marad hely az önigazultságnak. Azért tudsz megbocsátani, mert:

1) emlékszel arra, hogy te magad is bocsánatot nyertél;

2) elismered, hogy te is képes vagy effélékre;

3) látod Isten kezét működni, ha a teljes képet nézed.

József nem bánt testvéreivel leereszkedő modorban, és nem gondolta magában: „most majd csodálni fognak, mert ilyen kegyes vagyok.” Nem, a börtönben töltött évek alatt Isten átformálta szívét és megváltoztatta hozzáállását. Ezért József tényleg komolyan gondolta, amikor azt mondta: „ti rosszat terveztetek ellenem, de Isten terve jóra fordította azt” (1Mózes 50:20). Az ilyen reakció a megbocsátást egészen új szintre emeli!


November 13., Vasárnap

Ne kelts benne újra bűntudatot!

„De most ne bánkódjatok, és ne keseregjetek…” (1Mózes 45:5)

 

József azt mondta testvéreinek: „De most ne bánkódjatok, és ne keseregjetek amiatt, hogy engem ide eladtatok, mert azért küldött el engem Isten előttetek, hogy életben maradjatok… Isten küldött el engem előttetek, hogy maradékotok legyen a földön, és életben tartson benneteket nagy szabadítással.” (1Mózes 45:5,7). Mikor a legvalószínűbb, hogy lelkiismeret-furdalást akarunk kelteni másokban? Amikor mi magunk elfeledkezünk a kegyelemről, amit Istentől kaptunk. Gyakran akkor tudunk önmagunknak is megbocsátani, ha megbocsátunk másoknak. Az önmarcangolás sokunkat kínozza. Pál azt írta: „üldöztem az Isten egyházát, és pusztítottam azt” (Galata 1:13). Gyilkolta az embereket. Most pedig visszamegy ugyanazokba a városokba prédikálni – és vajon ki a hallgatóság? A meggyilkoltak özvegyei és árvái! Ha Pál nem tanulta volna meg elfogadni Isten bocsánatát, akkor sohasem lett volna képes betölteni Isten akaratát. Egyes ókori társadalmakban szokás volt úgy büntetni a gyilkosokat, hogy az áldozatot a hátukra szíjazták. Talán ez jutott eszébe Pálnak, amikor azt írta: „Én nyomorult ember! Ki szabadít meg ebből a halálra ítélt testből?” (Róma 7:24). Semmi sem nehezebb a bűntudatnál. Ez a teher

1) lehúz;

2) rossz szájízt hagy maga után, amerre csak jársz. A barátaidnak is elege lesz, és azt fogják mondani, tedd már túl magad rajta.

3) Tönkreteszi a kapcsolataidat. Ki akarna olyan valakivel lenni, aki örökösen egy holttesttel hozakodik elő? Ilyenkor az új kapcsolatot csak arra használod, hogy az előző okozta fájdalmat enyhítsd vele.

4) Lerombolja az egészségedet, hiszen az emberi szervezet nem arra lett kitalálva, hogy neheztelést hordozzon. Engedd el végre! Valaki azt mondta: „Mindenkinek szüksége lenne egy külön temetőparcellára, ahol eltemetheti barátai és szerettei hibáit.” Gyászold meg, ha kell – de temesd el, és lépj tovább!


 

 November 12., Szombat

Ne próbáld megfélemlíteni őt!

„Mert nem a szolgaság lelkét kaptátok, hogy ismét féljetek, hanem a fiúság Lelkét kaptátok…” (Róma 8:15)
 

József testvérei úgy megdöbbentek, szinte földbe gyökereztek. Ekkor „József ezt mondta testvéreinek: Jöjjetek közelebb hozzám! Ők közelebb mentek. Ekkor így szólt: Én vagyok József, a testvéretek, akit eladtatok Egyiptomba! De most ne bánkódjatok, és ne keseregjetek amiatt, hogy engem ide eladtatok, mert azért küldött el engem Isten előttetek, hogy életben maradjatok.” (1Mózes 45:3–5). Figyeld meg, József nem úgy reagált, mint ahogy oly gyakran mi szoktunk, ha valaki megbánt. Ő

1) nem távolodott el testvéreitől;

2) nem élvezte, hogy feszengeni látja őket;

3) nem viselkedett felsőbbrendűen;

4) nem mondta kárörvendően: „Most megvagytok!”;

5) nem emlékeztette őket arra, hogy leszólták és megvetették álmait;

6) nem követelte tőlük, hogy ismerjék el, neki volt igaza, ők pedig tévedtek;

7) nem mondta, hogy „Ugye megmondtam?!”

Nem, József azt akarta, hogy szeressék, nem azt, hogy féljenek tőle. Helyreállást akart, nem bosszút. Tudta, hogy a kapcsolat helyreállásának hosszú távú előnyei sokkal többet érnek, mint a bosszú rövid távú élvezete. Megértette, hogy ő maga is csak akkor lehet szabad, ha a vétkest szabadon engedi. A Biblia azt mondja: „Mert nem a szolgaság lelkét kaptátok, hogy ismét féljetek, hanem a fiúság Lelkét kaptátok, aki által kiáltjuk: »Abbá, Atya!«” Az „abbá” egy közvetlen megszólítás, olyasféle, mint az „apukám”. Isten nem hozza fel a múltadat, nem tart távolságot bukásaid miatt. Ő azt akarja, hogy tudd, hozzá bármikor jöhetsz, ő elfogad, jelenlétében biztonságban érezheted magad, és nyugodtan hívhatod apukádnak. És azt szeretné, hogy ilyen szeretetet gyakorolj te is mások felé – olyan szeretetet, ami nem akarja, hogy féljenek a jelenlétében.


November 11., Péntek

Ne is beszéljünk róla!

„Ti rosszat terveztetek ellenem, de Isten terve jóra fordította azt” (1Mózes 50:20)

 

Huszonkét évvel azután, hogy testvérei eladták Józsefet rabszolgának, most ott állnak előtte, Egyiptom kormányzója előtt. Nem ismerik fel, de tudják, hogy sorsuk a kezében van. Te mit tettél volna az ő helyében? Megragadtad volna az alkalmat kiegyenlíteni a számlát? Emlékeztetted volna őket régi bűneikre? A következő néhány napban nézzük meg, mit tett József: nem beszélt róla fűnek-fának. Csak akkor ismertette meg magát a testvéreivel, miután mindenki mást kiküldött (ld. 1Mózes 45:1). Gondoskodott arról, hogy Egyiptomban soha senki ne tudja meg, mit tettek vele testvérei. Nem ugyanígy bánik-e velünk Isten is? Bőven fel tudna sorolni mindannyiunkról olyan hosszú bűnlajstromot, hogy eláshatnánk magunkat, de ő nem emlegeti fel múltbeli bűneinket. Akkor mi miért tesszük? Hogy ezzel büntessük a másikat! „A szeretetben nincs félelem, sőt a teljes szeretet kiűzi a félelmet” (1János 4:18). Mitől félünk? Hogy megússzák? Azt akarjuk, hogy a vétkes büntetést kapjon, ezért mondjuk el mindenkinek, mi történt. Ilyenkor: 

1) Istent játszunk! Isten azt mondja: „Enyém a bosszúállás, én megfizetek” (Róma 12:19). Egyedül ő ismeri a vétkes gyengeségeit, melyek arra vezették, hogy ártson neked, és egyedül ő tudja, hogy megbánta-e tettét és megváltozott-e.

2) Olyan mércét állítunk fel, mely alapján mi magunk is elítélhetők leszünk. „Mert amilyen ítélettel ítéltek, olyannal ítéltettek; és amilyen mértékkel mértek, nektek is olyannal mérnek” (Máté 7:2).

Ha ez kellemetlen igazság számodra, akkor fogadd meg a következőket: „Minden keserűség, indulat, harag, kiabálás és istenkáromlás legyen távol tőletek minden gonoszsággal együtt. Viszont legyetek egymáshoz jóságosak, irgalmasak, bocsássatok meg egymásnak, ahogyan Isten is megbocsátott nektek a Krisztusban.” (Efezus 4:31–32). Ha valaki ártott neked, akkor a „bocsásd meg, és felejtsd el” a helyes reakció.


November 10., Csütörtök

Krisztus által le tudod győzni rossz szokásodat

„Figyeljetek… Jézusra” (Zsidók 3:1)
 

Tegyük fel, hogy szeretnél fogyni, de nagyon szereted a sütiket. Hogyan tudod legyőzni a kísértést? Azzal, ha azt mondogatod: „nem szabad sütit ennem, nem szabad sütit ennem, nem szabad sütit ennem”? Nem, minél többet gondolsz a sütikre, annál inkább fogod kívánni őket. Inkább valami másra (vagy valaki másra – Jézusra!) kell összpontosítanod, aki segít legyőzni a kísértést. A problémád nem a cukrászda, hanem a gondolkodásmódod. A győzelem fejben dől el.

Pál azt írja: „az Isten irgalmára kérlek tehát titeket, testvéreim, hogy okos istentiszteletként szánjátok oda testeteket élő és szent áldozatul, amely tetszik az Istennek; és ne igazodjatok e világhoz, hanem változzatok meg értelmetek megújulásával, hogy megítélhessétek: mi az Isten akarata, mi az, ami jó, ami neki tetsző és tökéletes” (Róma 12:1–2).

Megteheted, hogy bezárkózol egy szobába, de még ott is a sütikre fogsz gondolni. Másrészt viszont ráhangolhatod gondolataidat Jézusra, erőt meríthetsz belőle, és ha utad arra vezet, győztesen elmehetsz minden cukrászda előtt a városban. Ugyanez alkalmazható minden szokásra, amit el akarsz hagyni, minden bűnre, amit le akarsz győzni. Könnyen jön a győzelem, egyik napról a másikra? Nem. A sátán újra meg újra kísértette Jézust a pusztában, és téged is kísérteni fog mindaddig, amíg rá nem jön, hogy a stratégiája már nem működik. „Ekkor elhagyta őt az ördög, és íme, angyalok mentek oda, és szolgáltak neki” (Máté 4:11). Krisztus által te is le tudod győzni rossz szokásodat.


November 09., Szerda

Légy szelíd!

„Boldogok a szelídek…” (Máté 5:5)

 

Jézus azt mondta: „Boldogok a szelídek, mert ők öröklik a földet.” Mindannyian sokkal jobb helyzetben lennénk, ha szelíd emberek irányítanák a világot, mert azok, akik nem szelídek, jó nagy zűrt tudnak csinálni!

Szalézi Szent Ferenc mondta: „Semmi sem olyan erős, mint a szelídség, és semmi sem olyan szelíd, mint az igazi erő.” Legyet is könnyebben lehet fogni mézzel, mint ecettel, ugyanígy az emberek is készségesebben reagálnak a szelídségre, mint az agresszivitásra.

A híres amerikaifutball edző, John Wooden mondta el a következő történetet: „Apám, Joshua Wooden erős ember volt, de ugyanakkor szelíd is. Fel tudott emelni olyan nehéz dolgokat, amit fele olyan idős emberek sem, de esténként mindig verset olvasott, amikor hazatért a munkából a földekről, ahol búzát, kukoricát, szénát, paradicsomot és dinnyét termesztett. Volt egy pár öszvérünk, Jack és Kate a farmon. Kate gyakran megmakacsolta magát, és lefeküdt a földre, amikor én szántottam. Képtelen voltam őt talpra állítani, bármilyen keményen is bántam vele. Amikor apám meglátta kínos helyzetemet, elindult felém a földeken át, és amikor hallótávolságba ért, csak ennyit mondott: „Kate”, az öszvér azonnal talpra állt és folytatta a munkát. Apám sosem bánt vele haraggal. Sok időbe telt, míg megértettem, hogy a szelídségre még a legmakacsabb öszvér is válaszol.”

Amikor a Biblia szelídségről beszél, azt nem gyengeségnek tekinti. A szelídség azt jelenti: „visszafogott erő”. A ló, amíg nincs betörve, hasznavehetetlen; a gyógyszer túladagolása gyógyítás helyett megöl; a tomboló szél mindent elpusztít, ami az útjába kerül. Jézus erős volt, mégis szelíd. Ő téged is arra hív, hogy az ő nyomdokát kövesd (ld. 1Péter 2:21).


November 08., Kedd

Csendes idő Istennel (4)

„… szájának beszédeit többre becsültem, mint életem táplálékát.” (Jób 23:12 Károli)

 

Az Istennel töltött idő több egy jó ötletnél, ez létfontosságú a lelki túléléshez, elengedhetetlen a lelki növekedéshez és éretté váláshoz. „De hiszen minden héten megyek templomba” – mondod. El tudod képzelni, mi történne, ha hetente csak egyszer ennél? Jób pátriárka ezt mondta: „szájának beszédeit többre becsültem, mint életem táplálékát.” Péter a Szentírást az anyatejhez hasonlítja (ld. 1Péter 2:2), a Zsidókhoz írt levél írója pedig szilárd eledelhez (ld. Zsidók 5:14). A csendesség ideje egy lelki fürdőhöz is hasonlít. Jézus azt mondta: „ti már tiszták vagytok az ige által, amelyet szóltam nektek” (János 15:3). Minden nap lezuhanyozunk azért, hogy tiszták maradjunk, és elkerüljük a kellemetlen testszagot. Nem könnyű olyan embernek a közelségét elviselni, aki büdös, ráadásul azt is kockáztatod ezzel, hogy megsértődik, ha erre felhívod a figyelmét. De ha szereted, megteszed. Jézus is megmondta Péternek: „botránkoztatsz engem, mert nem az Isten szerint gondolkozol, hanem az emberek szerint” (Máté 16:23). A lényeg: ha nem véded az Istennel töltött csendes idődet, akkor:

1) el leszel vágva erőd, útmutatásod és bölcsességed forrásától;

2) Isten csak korlátozott mértékben tud használni;

3) keresztyén életed ellentmondásos lesz.

Azt mondod, nincs időd? Neked is pont ugyanúgy 168 óra jut egy hétre, mint bárki másnak! Azt, hogy hogyan használod fel, az határozza meg, hogy mit tartasz legfontosabbnak. Tehát, ha úgy gondolod, hogy az Istennel való közösség fontos, akkor szánj időt rá!


November 07., Hétfő

Csendes idő Istennel (3)

„… kiment a hegyre imádkozni, és Istenhez imádkozva virrasztotta át az éjszakát.” (Lukács 6:12)

 

Miért van szükségünk minden nap Istennel töltött csendes időre? Mert Jézusnak is szüksége volt rá, és ő a mi példaképünk. „Nagyon korán, a hajnali szürkületkor felkelt, kiment, elment egy lakatlan helyre, és ott imádkozott” (Márk 1:35). Az igazság az, hogy arra szánunk időt, amit értékesnek tartunk, azokra az emberekre, akiket szeretünk, az értékrendünkben első helyen álló dolgokra, azokra, amiket kifizetődőnek tartunk. Figyeld meg, Jézus ritkán imádkozott bárkiért is nyilvánosan. Miért? Mert már imádkozott érte korábban! Minden reggel befektetett „ima-számlájára”, hogy aztán legyen miből felvennie egész nap. Minél elfoglaltabb volt, annál többet imádkozott. Talán tudott valamit, amit mi nem? Jézusnak nem esett nehezére választani a tömeg követelése és Atyja akarata között. „Én önmagamtól nem tehetek semmit: ahogyan tőle hallom, úgy ítélek; és az én ítéletem igazságos, mert nem a magam akaratát keresem, hanem annak az akaratát, aki elküldött engem” (János 5:30). Miért buknak el néha a lelki vezetők? Mert annyira belefeledkeznek az Istenért való munkába, hogy elhanyagolják a vele való kapcsolatot. A világtörténelem során Isten mindig az imádkozó embereket tudta nagy dolgokra használni. Luther Márton mondta: „Olyan sok dolgom van, hogy minden napom első három óráját imádságban kell töltenem.” A szünet nélküli tevékenykedés kiszipolyoz és sebezhetővé tesz a sátán támadásaival szemben. Egy templomi hirdetőtáblára ez volt kiírva: „Hét nap imádság nélkül egy gyenge keresztyént teremt.” Tehát minél elfoglaltabb vagy, annál több időt kell Istennel töltened. Egyszerűen fogalmazva: ha túl elfoglalt vagy ahhoz, hogy csendességed lehessen Istennel, akkor túl elfoglalt vagy!


November 06., Vasárnap

Csendes idő Istennel (2)

„… te teremtettél mindent, és minden a te akaratodból lett és teremtetett.” (Jelenések 4:11)
 
Te teremtettél mindent

Tudtad, hogy:

1) Isten azért teremtett, hogy kapcsolatod lehessen vele? Azért alkotott meg, hogy mindennap élvezhesse a társaságodat. Az Istennel töltött csendes időhöz való hozzáállásod megváltozik, ha rádöbbensz, hogy ő szeretne időt tölteni veled, vár rád, és örömmel fogad jelenlétébe.

2) A kereszt tette lehetővé ezt a kapcsolatot? Amikor Ádám vétkezett, Isten kiűzte őt az Édenkertből, és a bejárathoz fegyveres angyalokat rendelt, hogy az ember soha ne tudjon visszatérni. Aztán Isten valami igazán csodálatosat tett: emberi formát öltött, köztünk élt, meghalt helyettünk, lesújtott rá az isteni igazságszolgáltatás a kereszten, így biztosított nekünk újra utat jelenlétébe. Bámulatos, ugye?

Az Ószövetségben egyetlen ember, a főpap léphetett be a szentek szentjébe, és ő is csak évente egyszer. Egy vastag függöny választotta el Istent a néptől. Ők odakint álltak, azon tűnődve, vajon milyen lehet Isten hangja, milyen érzés lehet a jelenlétében lenni, milyen látvány az ő dicsősége. Ezt csak a főpap tudta. De amikor Jézus így kiáltott fel: „Elvégeztetett!” (János 19:30), akkor a Bibliában ezt olvassuk: „a templom kárpitja felülről [ahol Isten van] az aljáig [ahol mi vagyunk] kettéhasadt” (Márk 15:38 NKJV). Most, mint Isten papjai (ld. Jelenések 1:6) bármikor jöhetünk jelenlétébe, és találkozhatunk vele. Micsoda kiváltság! A kegyelem tette lehetővé. És a hála kellene, hogy legyen a mágnes, mely minden nap vonz felé.


November 05., Szombat

Csendes idő Istennel (1)

„Keressétek először az Isten országát!”  (Máté 6:33)

 

Jézus azt mondta: „keressétek először az ő [Isten] országát és igazságát, és ezek is mind ráadásul megadatnak nektek” (Máté 6:33). Mi az a „minden”, amiről itt beszél? Olyan dolgok, mint a pénz, ház, kapcsolatok, egészség, munkahely. Mit értett Isten országán? Azt, hogy minden pillanatunkban Krisztus uralma alatt élünk, és mindenben alárendeljük magunkat az ő akaratának. Azzal, hogy Jézus a „keressétek” szót használta, három dologra mutatott rá.

1) Szándékosság. Ha valami fontos elveszett, akkor minden mást félretéve keresnünk kell azt, amíg meg nem találjuk.

2) Fontosság. A pozíció, a teljesítmény, a gazdagság és a népszerűség jó dolgok lehetnek, ha helyesen használják őket. De ha nem Krisztus uralkodik az életedben, mindig sebezhető leszel az ördöggel szemben.

3) Hajthatatlanság. Bármeddig tart is, bármilyen keményen kell is megdolgoznod érte, vagy bármit is kell átszervezned miatta, add meg az Istennel töltött csendes időnek az őt megillető helyet!

A zsoltáros azt írta: „Ha ezt mondod: Járuljatok színem elé! – szívem így válaszol: Színed elé járulok, Uram!” (Zsoltárok 27:8). A „csendességet” sokféle névvel illették az egyháztörténelem során: reggeli őrség, napi áhítat, találkozó Istennel, egyéni csendesség. Igazán nem számít, hogy hívod, az a lényeg, hogy rendszeresen megtartsd. A csendesség napi közösség Istennel Igéjének olvasása és imádság által. Olyan idő, amit szándékosan elkülönítesz arra, hogy találkozz vele. A cél az, hogy erősödjön személyes kapcsolatod vele, hogy jobban ismerd, szeresd és szolgáld őt, és egyre hasonlóbbá válj hozzá.


November 04., Péntek

Ne légy cinikus!

„A szeretet… Mindent elfedez, mindent hisz, mindent remél, mindent eltűr.” (1Korinthus 13:4,7)
 

A szkeptikusoknak nagyon kevés emlékművet emeltek. Azért, mert ők ahelyett, hogy építettek volna másokat, inkább rombolták azokat.

Dávid bátyja, Eliáb is ilyen volt. Íme, a története. Amikor Saul seregében senki nem volt hajlandó megküzdeni Góliáttal, Eliáb sem, aki pedig parancsnok volt, Dávid önként jelentkezett, hogy megküzdjön a körülmetéletlen filiszteussal (ld. 1Sámuel 17:36). A bibliai időkben a körülmetélés az Istennel való szövetség jele volt, ez a szövetség védelmet és ellátmányt biztosított Izráel népének. Dávid tudta, hogy ez a fenyegetődző ellenség nincs ilyen szerződésben Istennel, hogy csak az izraelitáknak van jogalapjuk ezekre a kiváltságokra. Emiatt Dávid biztonságban érezte magát a szövetségben, és megragadta Isten ígéretét. Eliáb szemében azonban nyilvánvalóan egész másként nézett ki a helyzet. Ő haragra gerjedt Dávid ellen, és ezt mondta: „Minek jöttél ide, és kire bíztad azt a néhány juhot a pusztában? Tudom, hogy vakmerő vagy, és rosszban töröd a fejed. Csatát akarsz te látni, azért jöttél ide.” (1Sámuel 17:28).

Érdekes, hogy Eliáb neve azt jelenti: „Isten az Atyám”, így Eliáb nem csupán a világi cinikusokat képviseli, hanem a keresztyéneket is. Igen, vannak ilyenek a gyülekezetben is! Csak egyetlen szkeptikusra van szükség, és hamarosan mind, akik gyengék a hitben, vagy teljesen hitetlenek, elkezdenek a pártjára állni, és állandósítják a negatív szemléletet. Vigyázz, a cinizmus bármely kapcsolatot és környezetet feldúlhat. Ezért mondja a Biblia: „Boldog ember az, aki nem jár a bűnösök tanácsa szerint, nem áll a vétkesek útjára, és nem ül a csúfolódók székére” (Zsoltárok 1:1). Gondold meg kétszer, mielőtt beleülnél abba a székbe. Ha túl sokáig ott maradsz, akkor talán nem leszel képes felállni belőle!


November 03., Csütörtök

Bocsánatot nyertél, élj hát ehhez méltón!

„… bűneikről nem emlékezem meg többé.” (Zsidók 8:12)

Többé meg nem emlékezem

Amikor a sátán felhozza a múltadat, emlékeztesd arra, mit mondott Isten: „bűneikről nem emlékezem meg többé.” Nem mintha Isten feledékeny lenne, hanem úgy dönt, hogy nem fog emlékezni bűneidre. Ha te mást választasz, azzal megkérdőjelezed Isten bocsánatát, és engeded az ellenségnek, hogy rávegyen az önmarcangolásra, megfosztva ezzel az önbizalmadtól, ami ahhoz kellene, hogy elvehesd mindazt, amit Isten ígért neked (ld. 1János 3:21–22). Ha újra meg újra felemlegeted a múltat, azzal nem csupán életben tartod, de erőt is adsz neki. Amit a számládon tartasz, abból nagyobb valószínűséggel fogsz felvenni egy gyenge pillanatban. Mint ahogy senki sem tudja, mikor fog kitörni egy szunnyadó vulkán, ugyanígy azt sem tudjuk megmondani előre, hogy mikor fog egy megoldatlan probléma újra felszínre kerülni, mikor válnak a szavaid forró lávává, és viselkedésed pusztító tűzzé. A múlt hatalmát csak úgy tudod megtörni magad felett, ha elfogadod Isten bocsánatát, és te is megbocsátasz magadnak és másoknak. A szégyen nem áldás, hanem olyan teher, amit Jézus magára vett érted a kereszten. Tedd hát le, hagyd ott, és menj tovább! Isten Igéje azt mondja: „amilyen messze van napkelet napnyugattól, olyan messzire veti el vétkeinket.” (Zsoltárok 103:12). Feltűnt már, hogy van Északi-sark és Déli-sark, de nincs keleti vagy nyugati? Miért? Mert az a távolság végtelen, nem lehet lemérni. Érted már a lényeget? Ha bármikor a sátán felhozza a múltadat, az azért van, mert azt reméli, hogy nem vagy tisztában az igazsággal, vagy pedig fél a jövődtől, és meg akar fosztani tőle. Ne dőlj be neki! Mutass rá Krisztus keresztjére, ne hagyd, hogy tovább beszéljen bűnödről, hagyd ott, és menj tovább!


November 02., Szerda

Erősítsd a házasságodat!

„… ti férfiak is, megértően éljetek együtt feleségetekkel…” (1Péter 3:7)

 A szeretet csak akkor szeretet...

Egy ötvenedik házassági évfordulóját ünneplő házaspárt megkérdeztek, hogy mi a sikerük titka. A férj így válaszolt: „Amikor házasságot kötöttünk, megegyeztünk, hogy ha valamiben vitánk támad, akkor én kimegyek a verandára, és ott álldogálok, amíg lehiggadok. Ez aztán csodásan működött. Ötven év odakinn a friss levegőn – pontosan erre volt szüksége a kapcsolatunknak!”
Ha te is túl sok időt töltesz odakint a verandán, íme, három módszer a házasságod erősítésére:

1) Elköteleződés: „Te vagy az első.” Különleges alkalmakkor könnyű ezt kimondani, de ezt a hét minden napján ki kell mondanod. Egy filmsztár, aki már több tönkrement házasságon volt túl, azt mondta egy interjúban: „Lemondtam arról, hogy megtaláljam az igazi társat. Most azon dolgozom, hogy én váljak igazi társsá.” Ez a módszer mindig működik!

2) Törődés: „Mire van szükséged?” Férj és feleség között ég és föld a különbség. És hogy a dolgok még tovább bonyolódjanak, a szükségeik is változnak az életszakaszaik szerint. Tehát ha megkérdezed: „Hogy vagy ma?”, akkor állj is meg, és figyelmesen hallgasd végig a választ! A feleséged talán nem azt várja, hogy megoldd a problémáját, csak azt, hogy elmondhassa. A bensőséges közelség a házasságban nem véletlen, hanem tudatos döntés, amelyet minden nap újra meghozol.

3) Megbirkózás: „Megoldjuk valahogy.” A házasság talán csökkenti a magányosság problémáját, de előhozza azt a kihívást, hogy hogyan jövünk ki egy másik emberrel. Megtanít arra, hogy nem mindig lehet elkerülni a konfliktust, de meg lehet birkózni vele. Az igazság az, hogy ha nem két győztes van egy házasságban, akkor mindkét fél vesztes.


November 01., Kedd

Soha, soha ne add fel!

„Bízd az Úrra dolgaidat, akkor teljesülnek szándékaid.” (Példabeszédek 16:3)
 

Soha ne add fel! 

 

Abban a pillanatban, amikor úgy gondolod, hogy elég sikeres vagy már ahhoz, hogy csak üldögélj a babérjaidon, nagy bajban vagy. Ezzel akadályozod a saját fejlődésedet!

Salamon azt írta: „ha látsz ügyesen dolgozó embert, az a királyok szolgálatába fog állani, nem marad az alacsonyrangúak szolgálatában” (Példabeszédek 22:29).

A siker mindig fennálló lehetőség, de sohasem garantált. Azé az emberé, aki kész korán reggel kezdeni, későig fennmaradni, elmenni a második mérföldre, és aki nem szűnik meg kérdezni: „Van-e rá jobb mód?”

Egyszer egy ügynökség reklámot készített egy autógyártó cég számára. A szlogen így hangzott: „Ebben az új Rolls-Royce-ban 100 km/h sebességnél a leghangosabb zaj az elektromos óra hangja.” Amikor bemutatták a reklámot a gyár vezérigazgatójának, ő mosolyogva ezt mondta: „Azt hiszem, csinálnunk kell valamit azzal az órával!”

Egy fiatalember egyszer megkérdezte Henry Fordtól: „Hogyan szerezhetek nevet magamnak, és hogyan lehetek sikeres?” Ford így válaszolt: „Döntse el, mit akar, és tartson ki mellette! Ne térjen le az útról, bármilyen hosszú vagy nehéz is az, amíg el nem érte célját!”

A sikeres emberekben egy dolog közös: nem hajlandók feladni! Nem számít, hányszor buktak el, újra talpra állnak, leporolják magukat, tanulnak belőle, és újrakezdik. Paul J. Meyer mondta: „Kilencvenkilenc százaléka azoknak, akik kudarcot vallottak, igazából nem vereséget szenvedett, egyszerűen csak feladta.”

A Biblia azt mondja: „aki pedig versenyben vesz részt, mindenben önmegtartóztató…” (1Korinthus 9:25). Csak azok nem vallanak soha kudarcot, akik soha semmit meg sem próbálnak. Tehát csak folytasd tovább, és még csak ne is gondolj feladásra!



Október 31., Hétfő

Engedd, hogy Isten formáljon!

„Hisz olyanok vagytok a kezemben, Izrael háza, mint az agyag a fazekas kezében.” (Jeremiás 18:6)
 
Henry Poppen, aki az egyik első misszionárius volt Kínában, negyven éven át beszélt a kínaiaknak Jézus szeretetéről, és arról, hogyan halt meg, hogy elvegye bűneinket. Egy napon az igehirdetés után egy férfi odament hozzá, és azt mondta neki: "Mii ismerjük ezt a Jézust! Volt már itt." Dr Poppen elmagyarázta, hogy az lehetetlen, hiszen Jézus nagyon régen élt és halt meg egy távoli országban.  "Ó nem  - ragaszkodott állításához a férfi. - Itt halt meg. Meg is tudom mutatni a sírját."  Elvezette Dr. Poppent a falun kívülre egy temetőbe, ahol egy amerikai férfi volt eltemetve. Az omladozó sírkőre egy orvos neve volt vésve, aki úgy érezte, Isten arra hívja, hogy Kína távoli falvaiban élő emberek között éljen és haljon meg. Amikor aztán ezek az emberek dr Poppent hallgatták, amint Jézus tulajdonságairól beszél - kegyelméről, szeretetéről, jóságáról, megbocsátó készségéről - eszükbe jutott ez az orvosmisszionárius.
Isten fel fog használni, ha hagyod, hogy úgy  formáljon, mint a fazekas az agyagot. Az agyagnak nincsenek saját törekvései, formálható, képlékeny, teljesen aláveti magát a fazekas akaratának. 
 
Henry  Blackabi mondja: "Ha Isten által kijelölt feladat alázatot kíván, olyan szolgát keres, akit betölthet Lelkével. Isten szent edényeket használ, ezért olyanokat keres, akik engedik, hogy eltávolítsa szennyeződéseiket. Nemes feladat agyagnak lenni. Nincs benne csillogás, nem lehet vele dicsekedni - kivéve azzal, hogy pont ez az, amit Isten keres."

Október 30., Vasárnap

Ismerd el hibáidat!

„Aki semmibe veszi az intést, önmagának árt, aki pedig hallgat a dorgálásra, értelmessé válik.” (Példabeszédek 15:32)
 

Hibái, gyengeségei és bukásai ellenére Isten Dávidot így nevezte: „szívem szerint való férfi” (ld. ApCsel 13:22). S azon tulajdonságok közül, melyek Dávidot naggyá tették, az egyik a hibáinak beismerésére való készsége volt. Íme, két példa erre:

1) Saul haragja elől menekülve Dávid egy bizonyos papnál keresett menedéket – emiatt Saul parancsba adta a papok és hozzátartozóik, összesen 85 ember kivégzését. Dávidot lesújtotta a hír, de nem mentegetőzött. A lemészárolt pap fiának ezt mondta: „én okoztam apád egész háza népének a vesztét” (1Sámuel 22:22). El tudod képzelni, milyen lehet, amikor valaki felelősnek érzi magát ilyen tragédiáért?

2) Amikor Nátán próféta szembesítette Betsabéval elkövetett bűnével, az annak eltussolására tett kísérlettel, és a férj meggyilkolásával, Dávid elismerte: „Vétkeztem az Úr ellen!” (2Sámuel 12:13). Lenne benned elég lelki érettség ilyen beismerésre? Vagy hajlamos vagy mentegetni tetteidet, mert félsz, hogy az emberek elítélnek, bírálnak vagy elutasítanak? Előfordul, hogy támadva érzed magad, ha valaki véleményt mond rólad, akár pozitív, akár negatív a visszajelzése? Ilyenkor némán visszavonulsz? Vagy viszont vádolod azt, aki hibáztat? Ellenséges megjegyzéseket teszel? Gúnyolódni kezdesz? Nem leszel attól kevesebb, ha hibát követsz el, de attól igen, ha mentegetni próbálod. Ne engedd, hogy a büszkeség megfosszon a bölcsességtől, ami abból adódik, hogy elismered hibáidat, és végső soron növekedésedre fordítod őket. „Aki semmibe veszi az intést, önmagának árt, aki pedig hallgat a dorgálásra, értelmessé válik” (Példabeszédek 15:32).


Október 29., Szombat

Isten irgalma, kegyelme és megbocsátása (2)

„Sokan mondják rólam: Nem segít rajta Isten!” (Zsoltárok 3:3)

 

Nem számít, milyen csúnyán elbuktál, vagy milyen gyakran hibáztál – Isten nem fog lemondani rólad. Te se mondj hát le saját magadról! Bármit is tettél, az nem esik kívül Isten kegyelmének hatótávolságán. Mások talán lemondtak rólad, de Isten nem.

Dávid király akkorát bukott, amekkorát ember csak bukhat. Házasságtörést, csalást és gyilkosságot követett el – ezek mind hatalmas bűnök. Isten azonban megbocsátott neki, és helyreállította őt. Több zsoltára is szól erről. Az egyikben így ír: „Sokan mondják rólam: Nem segít rajta Isten! De te, Uram, pajzsom vagy nekem, dicsőségem, aki fölemeled fejem. Hangosan kiáltok az Úrhoz, és ő meghallgat szent hegyén. Lefekszem, alszom és fölébredek, mert az Úr támogat engem. Nem félek a sokezernyi néptől, amely körülvett engem… Az Úrtól jön a szabadítás.” (Zsoltárok 3:3–9). Egy másikban pedig így fogalmaz: „… ő lehajolt hozzám, meghallotta kiáltásomat. Kiemelt a pusztulás verméből, a sárból és iszapból. Sziklára állította lábamat, biztossá tette lépteimet. Új éneket adott a számba, Istenünknek dicséretét. Sokan látják ezt, félik az Urat, és bíznak benne.” (Zsoltárok 40:2–4).

Isten, aki Dávid zűrzavaros életét üzenetté formálta, és a legnagyobb megpróbáltatásából a legnagyobb bizonyságtételt hozta ki, meg fogja tenni ugyanezt érted is, ha hozzá fordulsz, és elfogadod bocsánatát, irgalmát és kegyelmét.


Október 28., Péntek

Isten irgalma, kegyelme és megbocsátása (1)

„… a teljes szeretet kiűzi a félelmet…” (1János 4:18)

Ha megvalljuk bűneinket... 

Isten sokkal jobban szeret annál, hogy hagyná, hogy kétségeid legyenek szeretete tekintetében. A Biblia azt mondja, hogy az ő tökéletes szeretete elűz minden félelmet. Ha Isten nem tökéletes szeretettel szeretne minket, akkor volna miért aggódnunk. Az emberi szeretet gyarló, listát vezet bűneinkről és gyengeségeinkről – és ezt a listát gyakran átnézi. Isten nem vezet ilyen listát. Szeretete elűzi félelmünket, mert megbocsátása elűzi önvádunkat. János azt írja: „bár a szívünk elítél, Isten mégis nagyobb a mi szívünknél” (1János 3:20).

Ha úgy érzed, nincs bocsánat, érzéseidet kérdőjelezd meg, ne Istent! Vedd elő újra a Szentírást, annak szava rangban megelőzi önbírálatod és kétségeid hangját. Semmi sem táplálja úgy az egészséges önbizalmat, mint az, ha megragadjuk Isten kegyelmét, és semmi sem élteti jobban a félelmet, mint ha nem tudunk erről a kegyelemről. Az igazság az, hogy ha nem fogadtad el Isten kegyelmét, akkor félelemmel teli életre vagy ítélve. Semmilyen tabletta, beszélgetés, pszichiáter vagy vagyon nem tud megnyugtatni. Ezek a dolgok talán segítenek tompítani a félelmet, de nem fogják megszüntetni. Erre csak Isten kegyelme képes.

Elfogadtad már Krisztus bocsánatát? Ha nem, borulj térdre, és tedd meg most! A Biblia azt mondja: „ha megvalljuk bűneinket, hű és igaz ő: megbocsátja bűneinket, és megtisztít minket minden gonoszságtól” (1János 1:9). A bűnvallás egyben a megtisztulás helye is, és itt áll helyre az Isten felé való bizalmunk is. Egészen egyszerű szavakkal imádkozhatsz, például így: „Uram, elismerem, hogy elfordultam tőled. Kérlek, bocsáss meg! Kezedbe teszem lelkem, és bízom kegyelmedben. Jézus nevében. Ámen.” Nos, most hogy megkaptad Isten bocsánatát, irgalmát és kegyelmét – élj is aszerint!


Október 27., Csütörtök

Őrizd meg a helyes hozzáállást!

„… ha valami nemes és dicséretes, azt vegyétek figyelembe! … és veletek lesz a békesség Istene!” (Filippi 4:8–9)

 Ha valami nemes

Ha nehéz időket élsz át, a célod a helyes hozzáállás megőrzése legyen! Isten segítségével ez lehetséges. Dr. Viktor Frankl, holokauszt túlélő mondta: „Ha egy fogoly úgy érezte, már nem képes elviselni a tábor valóságát, akkor megtalálta a módját, hogy visszavonuljon egy belső, lelki életbe – ezzel lehetősége volt egy olyan belső világban élni, amit az SS nem tudott elpusztítani. A spiritualitás megerősítette a foglyokat, segített alkalmazkodni, ezért növelte a túlélés esélyét.” Íme, néhány gyakorlati tanács ahhoz, hogyan őrizzük meg a jó hozzáállást a nehéz időkben:

1) Mindig feltételezd másokról a legjobbat, de ne törjön le, ha csalódást okoznak! Senki sem tökéletes, te sem vagy az. Csak légy hálás azokért az emberekért, akik örömöt hoznak, és törekedj arra, hogy te is ilyennek számíts!

2) Ha kísértést érzel arra, hogy bosszút állj, ítélkezz vagy türelmetlenné válj, mondd ezt magadnak: „Ez lehetőség arra, hogy a jó hozzáállás példája legyek Isten dicsőségére.” Azt mondod, az az ember megőrjít? Ne hagyd, hogy nála maradjon az irányítás! Ülj te a vezetőülésbe, vedd a kezedbe a kormánykereket, így te határozod meg, milyen irányba tart az életed, és milyen a magatartásod.

A Biblia azt mondja: „… ami igaz, ami tisztességes, ami igazságos, ami tiszta, ami szeretetreméltó, ami jóhírű, ha valami nemes és dicséretes, azt vegyétek figyelembe! … és veletek lesz a békesség Istene!” (Filippi 4:8–9).


Október 26., Szerda

Keress olyan embereket akik hisznek benned

„Egymás terhét hordozzátok: és így töltsétek be a Krisztus törvényét.” (Galata 6:2)

 Egymás terhét hordozzátok

Mark Twain mondta: „Tartsd távol magad az olyan emberektől, akik lekicsinylik törekvéseidet. Ilyet csak a kisszerű emberek tesznek, az igazán nagy emberek azt éreztetik veled, hogy te is nagyszerűvé válhatsz.” Miért mondja a Biblia, hogy hordozzuk egymás terhét? Mert egyedül senki sem tudja vég nélkül cipelni a terhét.

John Kennedy Toole, amerikai regényíró ezt hamar felfedezte. Fiatal íróként egyedül dolgozott regényén New Orleans-ban. Amikor elkészült, sorra küldte a kiadóknak, de mind visszautasították. Az elutasítástól összetörve öngyilkos lett. Jóval a temetése után édesanyja egy kávéfoltos kéziratot talált a padláson, és elvitte azt a Louisianai Állami Egyetem egy professzorának, aki vállalta, hogy elolvassa. Rögtön felismerte benne a zsenialitást, és beajánlotta egy nagy kiadónak. Megjelenése után John Kennedy Toole regénye, a Tökfilkók szövetsége, Pulitzer díjat nyert, és a huszadik század egyik legnagyobb regényeként beszéltek róla. Bárcsak lettek volna írója körül olyan barátok, akik segítették volna terhét vinni, biztatva őt, amikor elutasítás érte és lelkesítve a kitartásra – így az élete bizonyára másként alakult volna.

A mai üzenet tehát ez számodra: keress olyan embereket, akik hisznek benned! Bátorítsd és támogasd őket, és fogadd szívesen cserébe az ő biztatásukat! Tölts több időt olyanokkal, akik csiszolják tehetségedet, akik jobbá tesznek, és kevesebb időt olyanokkal, akik elszívják energiádat, idődet és tehetségedet.

Egy bátorító barát felbecsülhetetlen érték. Az ilyen barát szavai olyanok, „mint az aranyalma ezüsttányéron” (Példabeszédek 25:11).


Október 24., Hétfő

Add oda Istennek a neki járó tizedet! (3)

„Hozzátok be a raktárba az egész tizedet…” (Malakiás 3:10)

 

Ha tiszteled Istent anyagi ügyeid intézésében, ő meg fogja áldani anyagi javaidat. Képzeld el, micsoda előnyt jelent a piacon, ha Isten az üzleti partnered!

A történelem során sok keresztyén üzletember volt hűséges tizedadó, köztük például Henry John Heinz, aki az 57 féle szószról és öntetről ismert, és William Colgate, a fogkrém mágnás. Volt köztük olyan is, akit annyira megáldott Isten, hogy egy idő után már jövedelmük 90%-át adták Istennek, ők maguk megéltek a maradék 10%-ból is.

Isten azt mondja: „Hozzátok be a raktárba az egész tizedet, hadd legyen eleség a házamban, és így tegyetek próbára engem… Meglátjátok, hogy megnyitom az ég csatornáit, és bőséges áldást árasztok rátok. Elriasztom tőletek a sáskákat, nem pusztítják el földetek termését, nem teszik tönkre szőlőtöket a határban… Boldognak mond benneteket minden nép, mert gyönyörű lesz országotok…” (Malakiás 3:10–12).

Ha kimutatod, hogy neked Isten ügye többet jelent, mint a saját üzleti ügyeid, akkor ő felvirágzást ad neked. Egyenesen arra hív, hogy tedd őt próbára. Mióta tudod, hogy tizedet kellene adnod, szerettél volna tizedet adni, mondtad, hogy készülsz tizedet adni – és mégsem jutottál még el odáig? Kezdj hozzá most! Kezdd azzal, amid van! Egyedül azzal tudsz hatással lenni a jövődre, amit most megteszel. John D. Rockefeller gyakran idézett mondása a tizedadásról így hangzik: „Nem lettem volna képes tizedet adni, amikor a jövedelmem elérte az egymillió dollárt, ha nem adtam volna tizedet már a legelső fizetésemből, ami heti 1 dollár 50 cent volt.” A tizedadás azt mutatja, hogy legyőzted az önérdekedet és a hiánytól való félelmedet. Ez a hit kifejeződése – és Isten mindig megjutalmazza a hitet!


Október 23., Vasárnap

Add oda Istennek a neki járó tizedet! (2)

„… bármit adsz nekem, a tizedét neked adom.” (1Mózes 28:22)
 

Jákób nem volt egy adakozó természet. Sőt, épp az ellenkezője! Kicsalta bátyjától, Ézsautól az elsőszülöttségi jogot, aminek értelmében neki az apai örökségből kétszeres rész járt. Aztán, amikor apósánál, Lábánnál dolgozott, őt is kihasználta. Egy éjszaka azonban Jákób találkozott Istennel egy álomban, mely egész életét megváltoztatta, és amikor másnap reggel felébredt, ezt mondta Istennek: „… bármit adsz nekem, a tizedét neked adom.” Figyeld meg, ez több száz évvel a mózesi törvények hatályba lépése előtt volt! Ott ezt olvassuk: „a föld minden tizede az Úré… az Úr szent tulajdona az” (3Mózes 27:30). Jákóbot nem a törvény késztette tizedadásra, őt Isten iránti szeretete indította erre. Lehet szeretet nélkül adakozni; vannak, akik kényszerből teszik, vagy azért, hogy jó benyomást tegyenek másokra, vagy azért, hogy leírhassák az adójukból. De nem lehet szeretni adakozás nélkül! A Biblia azt mondja: „Mert úgy szerette Isten a világot, hogy egyszülött Fiát adta…” (János 3:16). Akkor hasonlítunk legjobban Istenre, amikor adunk. Jézus azt mondta: „… keressétek először az Isten országát és igazságát, és ezek is mind ráadásul megadatnak nektek” (Máté 6:33 NKJV). A tizedadással Istent és az ő országát teszed első helyre. Ha az életedben te magad, az otthonod, az üzleted vagy az élvezetek vannak első helyen, akkor a fontossági sorrendedben hiba van. A tizedadás megfordítja ezt a sorrendet, és Istent az őt megillető helyre teszi: az első helyre. Amikor Isten tizedadásra utasít, ezzel azt mondja, hogy tedd szokásoddá azt az életelvet, hogy ő van az első helyen. Ha így teszel, akkor Jézus ígérete szerint mindazok a dolgok, melyek miatt nyugtalankodsz, „mind ráadásul megadatnak” neked.


Október 22., Szombat

Add oda Istennek a neki járó tizedet! (1)

„A föld minden tizede az Úré…” (3Mózes 27:30)
 

Ahelyett, hogy azt mondanád: „odaadom Istennek a tizedemet”, azt kellene mondanod: „odaadom Istennek az ő tizedét.” „De hiszen én dolgoztam meg érte, az enyém” – mondod. Nem. A Biblia szerint: „az Úré a föld és ami betölti, a földkerekség és a rajta lakók” (Zsoltárok 24:1). Minden négyzetcentiméter földterület Isten tulajdona, és övé minden rajta járó ember is – beleértve téged. Nem tulajdonos vagy, csak sáfár*. És bár a jó sáfár jutalmat érdemel gazdájától, elsődleges célja nem a jutalom, hanem, hogy gazdájának kedvében járjon, teljesítse ura akaratát. A Biblia azt mondja: „A föld minden tizede az Úré… az Úr szent tulajdona az” (3Mózes 27:30). Tisztázzuk a dolgot! Isten szemében a jövedelmed 10%-a „elkülönített összeg”, ami csakis egy célra használható fel – az ő terveinek megvalósítására itt e földön. A tizedadás nem az egyház költségvetési keretének bővítésére kell, ez Isten gyermekei neveltetésének része. Eltorzítjuk Isten Igéjét, ha azt tanítjuk, hogy a tized pénzszerzési eszköz az egyháznak ahhoz, hogy kifizesse adósságait, hogy ezzel gyűjtsön alaptőkét valamilyen tervhez, vagy ezzel próbáljon betömni mindenféle pénzügyi hiányt. A Biblia azt mondja:  (Példabeszédek 23:26). Ha szíved a legmélyebb vágyaival együtt Istené, akkor örömmel és nem morgolódva fogsz adakozni. A Szentírásban Ábrahám volt az első ember, aki tizedet adott. Miért tette? Hálából, mert Isten megszabadította őt az ellenség kezéből, aki el akarta pusztítani. Isten téged is megszabadított? Megáldott? Akkor mutasd ki háládat azzal, hogy neki adod az őt megillető részt!

* intéző, jószágigazgató, gazdatiszt, számtartó, tiszttartó


Október 21., Péntek

Szükségünk van bátorító barátokra

„Mindig szeret a barát, de testvérré a nyomorúságban válik.” (Példabeszédek 17:17)

 

Bölcs dolog körülvenni magad olyan emberekkel, akik támogatnak lelkileg, akiknek elmondhatod álmaidat és ötleteidet. C. S. Lewis és J. R. R. Tolkien az Inklingek nevű irodalmi kör tagjai voltak az oxfordi egyetemen. A társaság tanárokból, írókból és olyan barátokból állt, akik rendszeresen találkoztak egy ismert oxfordi kiskocsmában, hogy kedvenc könyveik egy-egy szakaszát megbeszéljék, vagy épp felolvassák saját írásaikat. 1936-ban úgy döntöttek, hogy a világnak több olyan regényre van szüksége, melynek fő témája a hit és az erkölcsiség. Lewis és Tolkien úgy határoztak, hogy tudományos-fantasztikus művet fognak írni, miután rájöttek, hogy az e műfajhoz tartozó akkoriban megjelent könyvek mennyire gyenge minőségűek voltak. Szó szerint feldobtak egy pénzérmét, hogy eldöntsék, melyikük fog űrutazásról, és melyikük időutazásról szóló könyvet írni. Tolkiennek jutott az időutazás, de próbálkozásai ellenére nem igazán boldogult ezzel a témával. Később azonban hatalmas sikert ért el A Gyűrűk Urával. Lewis megírta híres kozmikus regénysorozatát*, majd ugyanazzal a lendülettel papírra vetette Narnia Krónikáit. Te talán nem érsz el ilyen szintű sikert, de te is előrébb juthatsz barátaid őszinte biztatásával, mint anélkül jutnál. Kérdezd meg hát magadtól, mi kell ahhoz, hogy ilyen barátságokat tudj fenntartani, melyek segítenek kiaknázni Istentől kapott tehetségedet. Talán ki kell bújnod a csigaházadból, és el kell indulnod mások felé. Lehet, hogy így fájdalom és elutasítás ér? Biztosan! De csak akkor fogsz sikert elérni, ha kész vagy vállalni ezt a kockázatot.

* A csendes bolygó (Kozmosz Fantasztikus könyvek, 1986; Harmat Kiadó, 2006.), Perelandra (Harmat Kiadó 2006.), A rettentő erő (Harmat Kiadó 2007.)


 

Október 20., Csütörtök

Ne légy rugalmatlan!

„Naámán azonban megharagudott…” (2Királyok 5:11)
 

A szíriai hadsereg fővezéreként Naámán hozzászokott, hogy a dolgok az ő elképzelései szerint történnek. Ezért aztán teljesen feldühödött, amikor Elizeus azt mondta neki, hogy fürödjön meg hétszer a Jordán iszapos vizében, hogy megtisztuljon a leprától. Azt mondta: „Nincsenek tisztább folyók? Nem tudta volna a próféta megtenni, hogy csak megérint, és azzal meggyógyít?” (ld. 2Királyok 5:11–12). Szerencsére hallgatott a szolgáira, lenyelte büszkeségét, és így megtörtént vele a csoda. Fontos tanulságok vannak ebben a történetben. Mivel a fejlődéshez az akadályok leküzdése és a változáshoz való alkalmazkodás szükséges, kérdezd meg magadtól:

1) Mi a gyökere a félelmemnek és/vagy haragomnak ebben a helyzetben? Félek az ismeretlentől, és a változásoktól, amiket esetleg hozhat?

2) Rugalmatlan vagyok, és próbálom rákényszeríteni az akaratomat és a kívánságaimat erre a helyzetre? Képes lennék eljátszani a lehetőséget, hogy Isten tökéletes akarata megvalósuljon, mert ellenállok a változásnak, amit ő irányít? Sokan megfosztjuk magunkat attól a jótól, amit Isten tervezett. Miért? Mert Naámánhoz hasonlóan megszoktuk, hogy kiszolgálnak minket, és legyezgetik a hiúságunkat?

3) Lusta vagy alkalmatlan vagyok, nem adok bele annyi időt és energiát, amennyi a változás eléréséhez kellene? Ha nem vagy hajlandó változni, nem fogsz növekedni. Márpedig, ha nem növekszel, nem leszel abban a helyzetben, hogy át tudd venni azokat az áldásokat, melyeket Isten neked tervezett.
Charles Franklin Kettering mondta: „A világ gyűlöli a változást, pedig ez az egyetlen dolog, ami fejlődést hozott.” Ma kérj Istentől lelki erőt ahhoz, hogy magadévá tudd tenni azokat a változásokat, melyeket ő hoz az életedbe, és kérd, hogy segítsen úgy tekinteni rájuk, mint olyan dolgokra, melyek javadat szolgálják (ld. Róma 8:28).


Október 19., Szerda

Hagyd abba a panaszkodást! (2)

„Egyszer a nép siránkozott az Úrnak, hogy rosszul megy a sora. Az Úr pedig meghallotta, és haragra gerjedt.” (4Mózes 11:1)

 

Ha azt gondolod, hogy a panaszkodás nem nagy ügy, olvasd el ezt: „Egyszer a nép siránkozott… Az Úr pedig meghallotta, és haragra gerjedt. Fölgyulladt ellenük az Úr tüze, és belekapott a tábor szélébe.”

Egy bölcs ember egyszer azt mondta: „Panaszkodtam, hogy nincs cipőm, míg nem találkoztam valakivel, akinek lába nem volt.” Isten ezerféle módon megáldott, nem akarja hallani a siránkozásaidat. Egyébként miért is zúgolódtak az izraeliták? Mert rosszul ment a soruk. Némelyek számára ez betegséget jelent, másoknak döcögő karriert, anyagi nehézségeket, vagy egy családi helyzetet, amit valami évekkel ezelőtti esemény idézett elő, de most is hordozni kell a következményeit. Talán rossz döntéseket hoztunk valamikor az életünk során, és emiatt most minden tervünk összedől. Házassági problémákkal küzdünk, két oldalról hozott gyerekekkel, döntéseink következményeivel. Valamilyen szintű nehézséggel mindannyian szembetalálkozunk. Mindannyiunknak van valami az életében, amivel kapcsolatos sírámainkat Isten nem szeretné hallani. Értsd meg ezt: a nehézségekkel tényleg nehéz megbirkózni, de ha panaszkodsz, azzal lemondasz a kegyelemről, ami segítene túljutni rajtuk. Ha a panaszkodást választod, és ragaszkodsz a tökéletes élet álomképéhez, elveszíted a kegyelmet, ami egyébként mindig hozzáférhető, és győzelemre vezetne. Változtass hát a gondolkodásmódodon!

Térdelj le, és imádkozz így: „Uram, szeretném, ha az életem másként nézne ki; szeretném megtapasztalni az örömet, amit te adsz azoknak, akik elhagyják a hálátlanság pusztáját és belépnek a hálás élet Ígéret földjére.” Az ilyen imádság meg fog változtatni!


Október 18., Kedd

Hagyd abba a panaszkodást! (1)

„Zúgolódás és vonakodás nélkül tegyetek mindent” (Filippi 2:14)
 

Egy postáskisasszonyhoz odament egy ügyfél, és ezt mondta: „Nem tudok írni. Lenne szíves megcímezni nekem ezt a képeslapot? Miután a hölgy megcímezte, és egy rövid üzenetet is ráírt, megkérdezte az ügyféltől: „Segíthetek még valamiben, uram?” A férfi gondolkozott egy pillanatig, majd azt mondta: „Igen. Legyen szíves utóiratban odaírni, hogy elnézést a csúnya írásért!” Ennyit a háláról! A Biblia azt mondja: „Zúgolódás és vonakodás nélkül tegyetek mindent…” Ellenkező esetben fájdalmat fogsz okozni:

1) Önmagadnak. A panaszkodás haraghoz és depresszióhoz vezet. Isten szeret téged, és nem akarja, hogy árts magadnak.

2) Istennek. A panaszkodás megkérdőjelezi Isten gondoskodását, jellemét és hozzáértését. A panaszkodással lényegében azt mondod: „Uram, ezt jól elszúrtad! Megvolt a lehetőséged, hogy teljesítsd kívánságaimat, de nem tetted.”

3) Másoknak. Szavaid hatnak a környezetedben lévő emberekre, és senki sem szereti az idejét olyanokkal tölteni, akiktől folyton hideg zuhanyt kap. A panaszkodás pillanatnyi kielégülést ad önző természetednek, de semmin sem változtat. A panaszkodással fájdalmadat fejezed ki, de nem nyersz vele semmit.

Van azonban egy jó hírem! A Biblia azt mondja: „Izráel fiai újra siránkozni kezdtek…” (4Mózes 11:4). Ahogy a panaszkodást el lehet kezdeni, ugyanúgy el lehet kezdeni – Isten kegyelméből – a hálaadást is! Ha egyszer elismered a morgolódás és kákán is csomót keresés rossz szokását, képes leszel valami mást, valami jót választani helyette. A rossz szokás olyan, mint egy jó puha ágy, könnyű belemenni, de nehéz kiszállni belőle. Ha tehát a panaszkodás szokásába estél – hagyj fel vele!


Október 17. Hétfő

http://www.maiige.hu/mai_ige/20161017


Október 16. Vasárnap

http://www.maiige.hu/mai_ige/20161016


Október 15. Szombat

http://www.maiige.hu/mai_ige/20161015

 


Október 14.,Péntek

Papságra hívatva (1)

„… tettél minket a mi Istenünknek királyokká és papokká…” (Jelenések 5:10 Károli)
 

János azt írja: „… mert megölettél és véreddel vásároltad meg őket Istennek minden törzsből és nyelvből, minden nemzetből és népből; és királysággá és papokká tetted őket a mi Istenünknek…” (Jelenések 5:9–10).

Mivel papságra vagy elhívva, nézzük, mivel jár ez: A papok három különböző szintű fényben végezték szolgálatukat. Képzeld magad elé az ószövetségi szent sátrat! A papok idejük nagy részét a külső udvarban töltötték, melyet napfény világított meg. Kevesebb időt töltöttek a szentélyben, ahol a hétkarú gyertyatartó, a menóra állt, mely megvilágította az asztalon lévő szent kenyereket. És évente egyszer a főpap bement a szentek szentjébe, ahol Isten jelenlétének fénye, a „sekina” ragyogott. Amikor tehát Isten szolgálatára hív, időd nagy részében a külső udvaron leszel, betöltve az emberek szükségeit. Néha bemész a szentélybe, ahol Isten Lelkének fénye megvilágítja Igéjét, amiből táplálkozva olyan mondanivalót meríthetsz, amit hallgatóságodnak érdemes meghallania. De a nagy krízisek idején, amikor az emberi bölcsesség kevés a probléma megoldására, be kell menned a szentek szentjébe, hogy olyan világosságra találj, ami közvetlenül Istentől jön. Az emberek tudni fogják, hogy ott jártál, mert ahogy Mózesen, úgy rajtad is észre fogják venni, amikor kijössz, hogy valami megváltozott. Papnak lenni nagy elhívatás. De Isten hívott erre, és ha kész vagy megfizetni az árát, magaddal viheted Isten jelenlétének érzését mindenhová, amerre csak jársz.


Október 13., Csütörtök

Hogy állsz a helyreigazítással?

„Jó szándékúak a baráttól kapott sebek, de csalárd a gyűlölködőnek a csókja.” (Példabeszédek 27:6)
 

A helyreigazítás szó valahogy nem mindig kellemes számunkra. Néha rosszalló tekintetű szülők vagy fájdalmas következmények emlékét idézi fel. Vagy azt gondoljuk róla, hogy tönkretesz egy kapcsolatot ahelyett, hogy az erősítés és gazdagítás lehetőségét látnánk benne.

„Jó szándékúak a baráttól kapott sebek, de csalárd a gyűlölködőnek a csókja.”

Mindannyiunknak szüksége van valakire, aki megmondja nekünk az igazat, mert ő látja azokat a dolgokat is, melyek a mi látóterünkből kiesnek. Helyreigazítást sem adni, sem elfogadni nem könnyű. Igen, valaki talán védekezni kezd, de az is lehet, hogy örülni fog, ha felismeri, hogy neked jobban számít a hosszú távú jólléte, mint az azonnali reakciója.

Általában a szeretetteljes lelkületből kiinduló helyreigazítást fogadják szívesen, nem egy önigazult, „én tudom a tutit” hozzáállásból származót. Ha a másik ember érzi, hogy őszintén törődsz vele, és jobb kapcsolatra vágysz, akkor nagyobb valószínűséggel veszi fontolóra, amit mondasz, és nyitottabb lesz a változásra.

Gondolj Nátán próféta bátorságára, amikor Dávidot szembesítette Betsabéval elkövetett bűnével. Királyként Dávid élet és halál ura volt. De Nátán túlságosan szerette Dávidot ahhoz, hogy engedje, hogy a bűn megfossza rendeltetésétől. Isten gyakran használ minket egymás életében, hogy visszatérítsen rendeltetésünk keskeny, de gazdagító útjára, melyet előre kijelölt számunkra. Visszatekintve Dávid azt tudta mondani: „Mielőtt nyomorúság ért, tévelyegtem, de most megtartom beszédedet” (Zsoltárok 119:67).

Vannak idők, amikor a bölcsesség azt mondja: „Törődj a magad dolgával, és maradj ki ebből!” De vannak olyan helyzetek is, amikor a bölcsesség azt diktálja: „Mivel szereted őt, közbe kell avatkoznod!”


Október 12., Szerda

Néha vállalnod kell a konfrontálódást

„… menj el hozzá, intsd meg négyszemközt…” (Máté 18:15)
 

Jézus azt mondta: „Ha vétkezik atyádfia, menj el hozzá, intsd meg négyszemközt: ha hallgat rád, megnyerted atyádfiát” (Máté 18:15). A szembesítés vállalásához három dolog kell: tartás, bátorság és óvatosság. Nézzük meg ezeket egyenként:

1) Tartás. Mivel Jézus biztos volt identitásában Isten Fiaként, nem kellett azon igyekeznie, hogy elnyerje a környezete tetszését és elfogadását. Ha szilárdan állsz abban, ki vagy Krisztusban, és mire teremtett mennyei Atyád, az szabaddá tesz arra, hogy vállald a konfrontációt, amikor szükséges, anélkül, hogy aggódnod kellene a népszerűség elvesztése vagy más negatív következmények miatt.

2) Bátorság. A farizeusoknak megvolt a hatalma ahhoz, hogy aláássák Krisztus jó hírnevét, és ez végül a keresztre feszítéshez vezetett. Ám ő ennek ellenére a szemükbe mondta az igazságot. Neked is ezt kell tenned. Késznek kell lenned arra, hogy felvedd keresztedet és kövesd őt, akkor is, ha ezzel vitát vagy sértődést váltasz ki. A konfrontálódás azt jelenti, hogy odaállsz valaki elé, a szemébe nézel, őszintén és szeretettel kezeled a problémát, mert értékesnek tartod a kettőtök kapcsolatát.

3) Óvatosság. Vigyázz, hogy Isten időzítését kövesd, ne a magadét! Könnyű hamis bátorsággal és virtuskodással provokálni másokat, hogy elérjük, amit akarunk. Könnyű arra hivatkozni, hogy a konfrontáció elengedhetetlen, amikor valójában csak az irányítást akarod átvenni. Kérd inkább Istent, mutassa meg, mikor, hogyan és hol konfrontálódj! A célod mindig az legyen, hogy a kapcsolat helyreálljon! Csakis így indulj el „meginteni atyádfiát”!


Október 11., Kedd

Lemondasz az álmodról?

„Ti rosszat terveztetek ellenem, de Isten terve jóra fordította azt…” (1Mózes 50:20)
 

Az Egek ura című filmben George Clooney egy munkaerő-leépítési szakértőt alakít. Az a dolga, hogy kirúgjon embereket. Az egyik jelenetben, amikor éppen egy idősödő középvezetőt akar elbocsátani, észreveszi az illető önéletrajzában, hogy az korábban francia konyhaművészetet tanult. Amikor a férfi kifejezi elkeseredettségét amiatt, hogy elveszíti állását, Clooney emlékezteti az eredeti álmára, és arra kéri, tegyen fel magának egy kérdést: „Mennyit fizettek akkor, hogy feladja az álmait?” Ebben a kulcsfontosságú pillanatban az illető visszagondol arra, amikor úgy döntött, fontosabb neki a biztos fizetés, mint hogy megvalósítsa, amit mindig is szeretett volna az életben. Te is ezt csinálod? Értsd meg ezt: amikor megszülettél, Isten már eltervezett számodra egy életpályát, hogy azt befusd, és egy megbízatást, hogy azt beteljesítsd. A kérdés, amit fel kell tenned magadnak, ez: „Lehet, hogy az a nehéz helyzet, amiben most vagyok, Istentől kapott lehetőség arra, hogy visszatérjek, és beteljesítsem azt az álmot, amit az Úr eredetileg a szívembe helyezett?” Visszatekintve élete legfájdalmasabb fejezetére, amikor saját családja árulta el, József ezt mondta: „Ti rosszat terveztetek ellenem, de Isten terve jóra fordította azt.” Legnagyobb vesztesége vezette Józsefet Istentől kapott álmának megvalósulásához. A te történeted is ez? Rádöbbentél, hogy eddig megelégedtél a második legjobbal, és most Istentől második lehetőséget kaptál, lehetőséget arra, hogy azt tedd, amiért e világra teremtett?


Október 10., Hétfő

Az idők jelei (4)

„Isten országának ezt az evangéliumát pedig hirdetik majd az egész világon…” (Máté 24:14)

 

Jézus azt mondta, hogy amikor elemi csapások érnek és hitehagyást tapasztalunk, ne adjuk meg magunkat a félelemnek, mert ezek az ő közelgő visszatérésének jelei. „De aki mindvégig kitart, az üdvözül. Isten országának ezt az evangéliumát pedig hirdetik majd az egész világon, bizonyságul minden népnek; és akkor jön el a vég.” (13–14. vers). A Krisztus első eljövetelére vonatkozó próféciák mind beteljesedtek, minden apró részletig, ugyanígy be fog teljesedni minden prófécia, mely második eljöveteléről szól. A mi megbízatásunk az, hogy dolgozzunk, imádkozzunk, adakozzunk, és vigyük el az evangéliumot szerte a világba – akkor fog eljönni Krisztus. Bár az egyház megrostált csapat, csakúgy, mint annak idején Gedeon serege volt, és a világban zűrzavar uralkodik, azért ne reagáljuk túl a helyzetet! „Légy csendben, és várj az Úrra! Ne indulj fel, ha az alattomos embernek szerencsés az útja!” (Zsoltárok 37:7). A kormány még mindig Isten kezében van. „… a Felséges uralkodik az emberek királysága fölött…” (Dániel 4:22). Azért ne élj rózsaszín optimizmusban sem! Lehet, hogy te magad áldásokban részesülsz, de az általad ismert világrend felbomlása folytatódik. Ez azonban nem jelenti azt, hogy csatlakoznod kell a kétségbeesettek karához, akik azt kiáltják: „Ránk szakad az ég!” Ne ess pánikba, de a vak tagadás csapdájába se! Amikor a II. világháború bombái a földdel tették egyenlővé Varsót, egyetlen épület falai maradtak állva csontvázszerűen a város főutcáján. Ez pedig a Brit és Külföldi Bibliatársulat helyi irodájának épülete volt, falain pedig jól olvashatóan fennmaradt a felirat: „Az ég és a föld elmúlik, de az én beszédeim nem múlnak el” (Máté 24:35).


Október 09., Vasárnap

Az idők jelei (3)

„… átadnak titeket kínvallatásra, megölnek benneteket… az én nevemért.” (Máté 24:9)

 

Jézus azt mondta tanítványainak: „… átadnak titeket kínvallatásra, megölnek benneteket, és gyűlöl titeket minden nép az én nevemért. Akkor sokan eltántorodnak, elárulják és meggyűlölik egymást. Sok hamis próféta támad, és sokakat megtévesztenek. Mivel pedig megsokasodik a gonoszság, a szeretet sokakban meghidegül.” (Máté 24:9–12). Figyeld meg ezeket a szavakat: „megölnek titeket”. A menny tele van olyanokkal, akiken beteljesedett ez a prófécia – és a keresztyének elleni gyűlölet még mindig hatalmas. A Mártírok hangja szabad vallásgyakorlatot védő keresztyén szervezet szerint a 20. században több krisztuskövetőt öltek meg hitéért, mint az előző évszázadokban együttvéve. A missziós szervezetek évente átlagosan 165 000 mártírról számolnak be, ez a szám több mint négyszerese a múlt évszázad évi átlagainak. Manapság még azokban az országokban is, melyek elismerik a vallásszabadságot, egyre növekvő gyűlölet érezhető a keresztyénekkel szemben. Professzorok nyilvánosan gúnyolják azokat a diákjaikat, akik hisznek a Bibliában. Televíziós beszélgető műsorok leszólják a hívőket. Arra kell számítanunk, hogy az üldöztetés csak nőni fog, és ha ez bekövetkezik, akkor a törékeny meggyőződés össze fog omlani, és „a szeretet sokakban meghidegül” (12. vers). A félszívűek hideg szívűvé lesznek. A lelki „potyautasok” kiugranak a hajóból. Sok templomba járóról kiderül, hogy csak tettették a hitet. Nem csupán elhagyják hitüket, de megkeserítik azok életét, akik hűségesek maradnak. Amikor mindezek megtörténnek, Jézus azt tanácsolja: „Vigyázzatok, meg ne rémüljetek, mert ennek meg kell lennie…” (6. vers). Amikor sötétek a kilátások, Krisztus visszatérésének boldog reménysége (ld. Titusz 2:13) lecsendesíti félelmeinket.


Október 08., Szombat

Az idők jelei (2)

„Fogtok hallani háborúkról…” (Máté 24:6)
 

Jézus azt mondta: „Fogtok hallani háborúkról, és hallotok háborús híreket. Vigyázzatok, meg ne rémüljetek, mert ennek meg kell lennie, de ez még nem a vég. Mert nemzet nemzet ellen és ország ország ellen támad, éhínségek és földrengések lesznek mindenfelé. De mindez a vajúdás kínjainak kezdete!” (Máté 24:6–8). Azoknak, akik átéltek két világháborút, nem nehéz megérteni, mit jelentenek a háborúk. De a következő hat évtized szülötteinek, az előbbiek gyermekeinek és unokáinak sokkal kevesebb fogalmuk van arról, mit jelent a háború. Számukra a háború valami olyasmi, ami a Föld távoli pontjain történik, nem a hazájukban. Aztán jött 9/11, és kezdték megérteni e szavakat: „az emberek megdermednek a félelemtől…” (Lukács 21:26). Vannak dátumok, melyek örökre bevésődtek emlékezetünkbe, sőt, azóta újabb terrorcselekmények történtek. A határokon mindig szükség lesz ellenőrző pontokra, a haditudósítóknak mindig lesz munkájuk, e világon nem fogunk tartós békét megélni. Jézus azt mondta: „mindez a vajúdás kínjainak kezdete” (Máté 24:8). De van jó hírem is! Még mindig Isten ül a trónon. Még mindig az ő terve van megvalósulóban. A régi világrend gyötrelmes haldoklása, amit most megélünk, csupán vajúdás, mely megelőzi egy új, dicsőséges rend születését, amikor Krisztus visszajön felállítani országát. Számos biztosítótársaság kínálja kötvényeit, de az igazi biztonságot az adja, ha Jézusban bízol.


Október 07., Péntek

Az idők jelei (1)

„… mi lesz a jele a te eljövetelednek…?” (Máté 24:3)

 

Amikor a tanítványok azzal a kérdéssel fordultak Jézushoz, hogy mi lesz eljövetelének jele, ő azt mondta nekik, hogy a dolgok rosszabbra fognak fordulni, mielőtt jobbra fordulnának. Majd így folytatta: „Vigyázzatok, meg ne rémüljetek…” (Máté 24:6). Ez a szó, amit a „megrémül” igével fordítanak, amit Jézus csak itt, ez egyetlen alkalommal használt, szó szerint azt jelenti: „jajgatni, hangosan kiáltani”. Lényegében azt mondta ezzel: „Ne essetek pánikba, ha rossz dolgok történnek!” A következő néhány napban nézzük meg azokat a jeleket, melyekről Jézus azt mondta, hogy visszatérését fogják hírül adni. Félrevezetés, tévtanítások. „Vigyázzatok, hogy meg ne tévesszen valaki titeket! Mert sokan jönnek majd az én nevemben, és ezt mondják: Én vagyok a Krisztus! – és sokakat megtévesztenek.” (Máté 24:4–5). Figyeld meg, sok megtévesztő lesz, és sok megtévesztett. Jézus azt is mondja, hogy ezek az ő nevében fognak jönni, Isten szolgáinak adják ki magukat, és azt állítják, különleges helyzetük van, és felsőbbrendű spiritualitással bírnak. Belső értesülésekkel dicsekednek, és tanításaikat efféle kifejezésekkel cifrázzák: „Isten azt mondta nekem”, azt sugallva ezzel, hogy olyan információkhoz van hozzáférésük, amilyenekhez a hozzánk hasonló átlagembereknek nincs. Ne hagyd, hogy félrevezessenek! Jézus arra is figyelmeztetett: „hamis krisztusok és hamis próféták állnak majd elő, jeleket és csodákat tesznek, hogy megtévesszék – ha lehet – a választottakat is” (Máté 24:24). Tömegek és csodák – ha ilyet látsz, légy óvatos! A sátán mindkettőt tudja hamisítani. Vizsgáld meg alaposan a tanításukat a Szentírás fényében! Összpontosíts egy kérdésre: „Jézus felé vezeti ez az ember a hallgatóságát?” Csak egy névnek van hely a kijelölt keretben – és az Jézus neve!


Október 06.,Csütörtök

Az Isten formájú űr

„… őbenne élünk, mozgunk és vagyunk…” (Apostolok cselekedetei 17:28)

 

Íme, egy az idő próbáját kiállt maxima: „a szív egy Isten formájú űr, és csak Isten tudja azt betölteni.” Ernest Gordon könyvében a Kwai folyó völgyében átélt szenvedéseit írja le. A II. világháború idején fogságba esett amerikai hadifoglyokat a japánok kínozták és éheztették. Emiatt állat módjára kezdtek viselkedni, foggal-körömmel harcoltak és ételt loptak. Egy kis csoport szerette volna megfordítani a helyzetet, ezért elhatározták, hogy elkezdik olvasni az Újszövetséget. Amikor Gordon elkezdte azt olvasni a többieknek, azok megtértek Krisztushoz, és az állati társaság átalakult egy szeretetteljes közösséggé. Azért, mert Isten Jézusban él, Jézus pedig kész ott élni azok szívében, akik bíznak benne. Örömet, békességet, átalakult életet kínál, és örök életről biztosítja mindazokat, akik az ő megváltó halálába vetik bizalmukat. Te mit használsz arra, hogy megpróbáld betömködni az életedben lévő űrt? Anyagi javakat? Hangulatmódosító szereket? Szexet? Karriert? Tanulást, intellektuális fejlődést? Izgalmakat? Akár most rögtön feladhatod, ezek nem fognak működni. Pál így magyarázta el ezt az athéni filozófusoknak: „Isten, aki teremtette a világot és mindazt, ami benne van… ő ad mindenkinek életet, leheletet és mindent. Az egész emberi nemzetséget is egy vérből teremtette, hogy lakjon a föld egész felszínén; meghatározta elrendelt idejüket és lakóhelyük határait, hogy keressék az Istent, hátha kitapinthatják és megtalálhatják, hiszen nincs is messzire egyikünktől sem; mert őbenne élünk, mozgunk és vagyunk.” (ApCsel 17:24–28). Ahogy a régi ének szövege mondja: „Csak Krisztusban találok teljes megelégedést, nincs más név számomra. Szeretetet, életet és tartós örömet találok benned, Úr Jézus.”


Október 05., Szerda

Félsz? Bízz Istenben!

„… megőrzöd teljes békében, mert benned bízik.” (Ézsaiás 26:3)
 

Nem félekA félelem az élet természetes része. Az általad ismert legsikeresebb és legmagabiztosabb emberek is átélik. A különbség az, hogy ők nem engedik, hogy a félelem leuralja őket, mert tudják, hogy ha az átveszi az irányítást, megbénítja az embert. A Biblia azt mondja, hogy „a félelem gyötrelemmel jár” (1János 4:18).

A Yale Egyetem neurológiai kutatói felfedezték, hogy azok a páciensek, akik arra számítottak, hogy elektrosokk éri őket, ugyanolyan szintű szorongást éltek meg, mint akiket valóban elektrosokk ért. Elizabeth Phelps kutatónő írta: „Sok félelmünket és szorongásunkat a kommunikáció által tanuljuk. Ha valaki azt mondja, hogy féljünk a kutyától, akkor az agyunk ugyanúgy reagál, mintha valóban félnénk.” Másként fogalmazva: agyunk nem ismeri fel a különbséget a valódi és a képzelt fenyegetés között. Ezért szenved olyan sok ember különféle szorongásos tünetek miatt. Valaki, aki teljes biztonságban van, de fél attól, hogy kirabolják, ugyanannyira szenved, mint aki olyan helyzetben él, ahol magas a kockázata annak, hogy kirabolják, vagy mint egy olyan személy, akit éppen kirabolnak. Mivel agyunk nem tesz különbséget a valós és a vélt érzelmek között, a félelem uralni tudja életünket, és ez éppen annyira romboló, mint a fizikai sérülés. Marilyn Barrick pszichológusnő mondta: „Legtöbbször a félelem nem más, mint illúzió. Ha beszélsz róla valakinek, hajlamos eltűnni.”

Mondd hát el félelmeidet Istennek, és figyeld, hogy kezdenek eltűnni. A Biblia azt mondja, hogy Isten a benne bízókat megőrzi teljes békében (ld. Ézsaiás 26:3).


Október 04., Kedd

Rázd le!

„… még a port is verjétek le lábatokról…” (Márk 6:11)

 még a port is verjétek le lábatokról

Íme, néhány jó tanács, melyet Jézus adott tanítványainak. Ha valaki elutasít, vagy nem akar hallgatni rád: „még a port is verjétek le lábatokról, bizonyságul ellenük.” Amikor elutasítás ér, két lehetőséged van: engeded, hogy ez hasson önbizalmadra és önértékelésedre, vagy lerázod magadról, és továbblépsz. Jézus itt nem olyan őszinte emberekről beszélt, akik nem értették, hanem olyan öntelt emberekről, akik elutasították az igazságot. Lényegében azt mondta: „Ne engedd, hogy ez megtörje lendületedet, vagy visszatartson attól, hogy véghez vidd, amit meg kell tenned!” Amikor Pál hajótöröttként Málta szigetére került, megmarta egy kígyó tűzifagyűjtés közben. A sziget lakói rögtön ezt mondták egymásnak: „Bizonyára gyilkos ez az ember, aki a tengerből kimenekült ugyan, de az isteni bosszúállás nem hagyja élni” (ApCsel 28:4). Hogyan reagált erre Pál? „Ő azonban lerázta a kígyót a tűzbe, és semmi baja sem esett” (ApCsel 28:5). Mit mondtak erre róla a szigetlakók? „megváltozott a véleményük, és azt mondták róla, hogy isten” (ApCsel 28:6). Hűha! Az emberek véleménye úgy változik, mint a széljárás! Ezért ne szállj el a dicséreteiktől, és ne törj le a bírálataiktól! Isten akarata az, hogy segíts másoknak. Ha elfogadják a segítségedet, add meg; ha nem, akkor menj oda, ahol elfogadják és értékelik azt. Jézus azt mondta: „Bizony, bizony, mondom néktek: aki befogadja azt, akit elküldök, engem fogad be…” (János 13:20). Végeredményben nem téged utasítanak el, hanem azt, aki küldött. Ez a tudat bátorságot és belső békességet ad.


Október 03., Hétfő

A szolgálat szabályai

„A szeretet ne legyen képmutató.” (Róma 12:9)
 
A szeretet ne legyen képmutató. Róma 12:9,

A mások felé való szolgálat tekintetében próbálj a következő három szabály szerint élni:

1) Szolgálj őszinte szívvel! „Ne csak színleljétek a szeretetet, valóban szeressétek őket!” (Róma 12:9 NLT). Isten ismeri a szívedet, ezért légy őszinte önmagaddal: mik a valódi motivációid mások szolgálatára és az áldozathozatalra? Ha segítségre van szükséged ezen a területen, fordulj a Szentíráshoz: „mert Isten igéje élő és ható, élesebb minden kétélű kardnál, és áthatol az elme és a lélek, az ízületek és a velők szétválásáig, és megítéli a szív gondolatait és szándékait” (Zsidók 4:12).

2) Szolgálj csendben! „Amikor tehát adományt adsz, ne kürtöltess magad előtt, ahogyan a képmutatók teszik a zsinagógákban és az utcákon, hogy dicsérjék őket az emberek” (Máté 6:2). Figyeld ezeket a szavakat: „ne kürtöltess magad előtt”! Ha az emberek magától értetődőnek veszik jóságodat, vagy nem értékelik eléggé, amit teszel értük, ne kezdj hírverést csapni! Istentől várd a jutalmat, ne emberektől, különben csalódás fog érni. „Ahogy a szolgák uruk kezére néznek, vagy a szolgáló úrnője kezére néz, úgy nézünk mi Istenünkre, az Úrra…” (Zsoltárok 123:2).

3) Szolgálj bölcsen döntve! Nem arra hívattál, hogy mindenhová te menj el, minden szükséget te tölts be, mindenkin te segíts. Isten két különböző alkalommal is megállította Pált, amikor Kis-Ázsiában akarta hirdetni az evangéliumot. De nézd csak, mi történt azután: „Egy éjjel látomás jelent meg Pálnak: egy macedón férfi állt előtte, és ezekkel a szavakkal kérlelte őt: »Jöjj át Macedóniába, légy segítségünkre!« A látomás után nyomban igyekeztünk elmenni Macedóniába, mert megértettük: oda hívott minket az Isten, hogy hirdessük nekik az evangéliumot.” (ApCsel 16:9–10).

Miért fontos ezt tudni? Mert ahová Isten vezet, ott gondoskodik is rólad!


Október 02., Vasárnap

Erő a változáshoz

„Megerősítlek, meg is segítlek…” (Ézsaiás 41:10)
 
 
Mindenféle szemináriumokra és konferenciákra járunk fájdalommentes módot keresve arra, hogy életünk egy csapásra megváltozzon. Diétákba kezdünk. Egészséges életmód klubokhoz csatlakozunk, és lelkesedésünk ki is tart kb. két hétig. Aztán visszazökkenünk a régi kerékvágásba. Nem változunk. „Segíts magadon” könyveket olvasunk, de az a baj az efféle tanácsokat osztogató könyvekkel, hogy megmondják ugyan, mit tegyünk, de nem adják meg hozzá az erőt. Azt mondják: „Szabadulj meg a rossz szokásoktól! Légy pozitív, ne légy negatív!” De hogyan? Honnan vegyük az erőt a változáshoz? Az erő szó ötvenhétszer fordul elő az Újszövetségben. Ez szerepel a legnagyobb jelentőségű esemény, Jézus Krisztus feltámadása leírásánál is. És ez a feltámasztó erő ma is hozzáférhető, hogy megváltoztassa életedet. A legfontosabb dolog az életben ismerni Krisztust, és átélni az ő feltámadásának erejét. Pál azt írja: „… hogy megismerjem őt és feltámadása erejét…” (Filippi 3:10). Egy másik helyen pedig ezt írja: „… hogy meglássátok… milyen mérhetetlenül nagy az ő hatalma rajtunk, hívőkön. Minthogy hatalmának ezzel az erejével munkálkodik a Krisztusban, miután feltámasztotta őt a halálból…” (Efezus 1:18–20). Az „erő” görög szava a dünamisz, ami sok nyelvbe átkerült, két általunk használt szóban is benne van: 

1) a dinamit, aminek robbanó ereje van; és 

2) a dinamó, ami folyamatos villamosenergia-ellátást biztosít.

Krisztusban mindkét erő megtalálható. Általa le tudjuk rázni, le tudjuk „robbantani” láncainkat, melyek megkötöznek, és győzelmesen járhatunk a tőle kapott folyamatos energiaellátásban.


Október 01., Szombat

Erő a problémamegoldáshoz

„De mindezekkel szemben diadalmaskodunk az által, aki szeret minket.” (Róma 8:37)

 

Mindenkinek vannak problémái. Csak azoknak nincs, akik már a temetőben nyugszanak. Az igazi gond nem az, hogy gondjaink vannak, hanem az, hogyan kezeljük azokat. Gyakran a saját erőnkből próbáljuk megoldani. Honnan ismerhetjük fel, ha ez a helyzet? Ha állandóan fáradtak vagyunk!

Olyanok vagyunk, mint az a fickó, aki azt mondta: „Teljesen kikészültem attól, hogy teljesen kikészültem.” Vagy az a hölgy, aki azt mondta: „Amikor már épp betöltöttem volna minden szükséget, valaki előáll egy újabb szükséggel.” Olyanokat szoktunk mondani, mint például: „a körülményekhez képest jól bírom.” Nos, nem kellene, hogy a körülmények lenyomjanak. Valaki azt mondta, a körülmények olyanok, mint a matrac, ha te vagy fölül, nyugodtan pihenhetsz, de ha alul vagy, megfulladsz!

Mi a megoldás? Ne a problémákra összpontosíts, hanem Isten ígéreteire! Íme, egy közülük:

„Ki választana el minket a Krisztus szeretetétől? Nyomorúság, vagy szorongattatás, vagy üldözés, vagy éhezés, vagy mezítelenség, vagy veszedelem, vagy fegyver?” (Róma 8:35).

Pál így válaszol erre: „mindezekkel szemben diadalmaskodunk az által [Krisztus által], aki szeret minket” (Róma 8:37).

Diadalmaskodni azt jelenti, hogy győzni és átvenni az irányítást. Pál pedig diadalmas győztesnél is nagyobbnak nevez minket (ld. Róma 8:37). Ahhoz, hogy valaki diadalt arasson, meg kell vívnia a csatát, és győznie kell.

A diadalmas győztesnél is nagyobb az, aki győz anélkül, hogy harcolnia kellene. A csatát ugyanis Jézus vívja érted; benned és általad, ez tesz diadalmas győztessé.

 

 



JÚLIUS - AUGUSZTUS -SZEPTEMBER

 

S Z E P T E M B E R

 

Szeptember 30., Péntek

Jó színben feltűnni (2)

„… ha valaki beszédében nem vétkezik…” (Jakab 3:2)

 

Amikor fel vagyunk zaklatva, nagy a kísértés, hogy „kiteregessük mások szennyesét.” De ha valaki más rovására akarunk jó színben feltűnni, az mindig visszafelé sül el.

Egy keresztyén író megjegyzi: „Az önigazultság érzése hamarabb változik szégyenné, mint hogy el tudnál onnan menni, letennéd a telefont, vagy rákattintanál a »küldésre«… Nem tudom eléggé hangsúlyozni, mennyire fontos uralkodni a nyelvünkön. Bárcsak engem is figyelmeztetett volna valaki, hogy hagyjam abba a beszédet, és kezdjek imádkozni!”

Egy Michelle nevű hölgy kemény lecke árán tanulta meg ezt. Egy munkatársával ebédeltek egy étteremben, majd kimentek a női mosdóba. Miközben a frizurájukat igazgatták, elkezdtek beszélgetni egyes munkatársaikról, akik az őrületbe kergetik őket. Michelle hirtelen dörgedelmesen kitört egy Beth nevű munkatársukra, akinek fogalma sincs arról, mennyi gondot okoz az egész csapatnak. Michel éppen belekezdett volna, hogy részletesebben is kifejtse a témát, amikor kinyílt az egyik fülke ajtaja, és kijött onnan Beth, fülig vörösen és felzaklatva. Ami feszültség-kiengedésnek indult, a pillanat törtrésze alatt változott kínos szituációvá… Beth sírva rohant ki, Michelle pedig már nem tudta visszaszívni, amit mondott. Beth nem tért vissza a munkahelyére, másnap felmondott. Miközben a munkatársak leplezetlenül örültek a szerintük jó hírnek, Michelle nyomorúságosan érezte magát… Megpróbálta felhívni Beth-t, még egy bocsánatkérő levelet is írt, de választ nem kapott. Ami még rosszabb, Michelle keresztyén, Beth nem az.

„Amit tehát szeretnétek, hogy az emberek veletek cselekedjenek, ti is ugyanazt cselekedjétek velük” (Máté 7:12). Kölcsönkenyér visszajár, és a meggondolatlan beszéd is sokáig visszajár majd kísérteni.


Szeptember 29., Csütörtök

Jó színben feltűnni (1)

„… tedd kezedet a szádra!” (Példabeszédek 30:32)

 

A nyelvünk csak néhány centiméternyire van az agyunktól, de némelyek fecsegését hallva akár azt gondolhatnánk, hogy a szánk és az eszünk kilométernyi távolságra van egymástól! Jakab azt mondta: „… a nyelv… egész testünket beszennyezi, és lángba borítja egész életünket…” (Jakab 3:6).

Ramona Cramer Tucker írónő szavaival: „Elismerem, hogy sokat beszélek… Nem célom, hogy visszaéljek mások bizalmával, de valahogy a szám hamarabb beindul, mint az agyam… Istennek azonban világos álláspontja van a pletykát illetően. Tudja, hogy a szabadjára eresztett nyelv tönkreteheti a másik ember jó hírnevét, bizalmatlanságot vihet egy kapcsolatba, arra biztathatja a pletyka terjesztőjét, hogy kiszínezze történetét, és arra kísérti, hogy szembesítés esetén hazudjon… Szeretek megosztani híreket, szeretek jól értesült lenni, és mivel erre jár rá az agyam, könnyen beleesek a pletyka csapdájába, akár a jó szándék álarca alatt, sőt, akár olyan felvezetéssel is, hogy »jó lenne, ha imádkoznál …-ért.« De attól, hogy jó szándék vezet a hírek továbbadásában, attól még nem biztos, hogy ez helyénvaló.” Legtöbbször azért akarunk másokat rossz színben feltüntetni – hogy mi magunk jobbnak tűnjünk! Olyanok vagyunk, mint a gőgös farizeus a templomban, aki így imádkozott magában: „Isten, hálát adok neked, hogy nem vagyok olyan, mint a többi ember…” (Lukács 18:11). A Példabeszédek írója ilyen tanácsot ad: „Ha fennhéjázásból bolondságot követtél el, és rájöttél, tedd kezedet a szádra!” (Példabeszédek 30:32). Egy dolog rosszat gondolni – egészen más annak hangot is adni.

A mondás szerint azt nem akadályozhatod meg, hogy a madár átrepüljön a fejed felett, de azt igen, hogy fészket rakjon a hajadban! Tégy hát magadnak és a környezetedben mindenki másnak egy szívességet – gyakorold, hogy csukva tartod a szádat, amíg az agyad nem indul be!


Szeptember 28., Szerda

Jogod van rá?

„… szeretetben szolgáljatok egymásnak.” (Galata 5:13)

 

A Biblia azt mondja: „szeretetben szolgáljatok egymásnak.” Úgy is fogalmazhatnánk: szabadulj meg a „jogom van rá” hozzáállástól, és alakítsd ki magadban a „tartozom neked ezzel” gondolkodásmódot! Vannak, akik úgy gondolják, hogy:

1) Mivel megszülettünk, jár nekünk egy egész életen át tartó, jól fizető állás, garantált egészség- és nyugdíjbiztosítással.
2) Az előléptetés csak idő kérdése.
3) A heti negyven óra bármely dolgozó munkabírásának végső határa.
4) A munkanap utolsó órája azért van, hogy megkönnyítse a dolgozónak a hazajutást.
5) A tízperces kávészünetnek legalább fél óráig kell tartania.
6) Az ebédszünetnek fél óra helyett legalább másfél órásnak kellene lennie.
7) A vállalat nyereségéből minden dolgozónak egyformán kell részesednie, függetlenül attól, hogy milyen mértékben járult hozzá a siker eléréséhez.

Mi a forrása ennek a jogosultság érzésnek? Egyrészt azt gondoljuk, hogy az emberek tartoznak nekünk az életükben betöltött szerepünk miatt. „Mert az anyád (lányod, bátyád, feleséged, férjed, barátod, támogatód, lelkészed, alkalmazottad, főnököd stb.) vagyok.” Úgy kezeljük ezeket a címeket, mintha tulajdonjogot bizonyító okiratok lennének, melyek feljogosítanak bármilyen kiváltságra, amit elvárunk. Az élet azonban nem így működik! Amikor a tékozló fiú elhagyta otthonát, és végül a disznóvályúnál kötött ki, a Biblia beszámolója szerint „senki sem adott neki semmit” (Lukács 15:16 NKJV). Az élet realitásának pofonjától megalázottan hajlandó lett volna arra is, hogy apja házában a szolgák munkáját vállalja. Apja azonban szerette őt, és visszaadta fiúi méltóságát. A lényeg az, hogy az élet nem tartozik neked semmivel, csak azzal, hogy lehetőséget biztosít a tanulásra, a kemény munkára, a növekedésre és az áldozathozatalra, hogy így eljuss oda, ahová szeretnél.

 


Szeptember 27., Kedd

Mire hívott Isten?

„A názáreti Jézust felkente az Isten Szentlélekkel és hatalommal, és ő szertejárt, jót tett…” (Apostolok cselekedetei 10:38)

Jézus segitettA kereszten bebizonyosodott, milyen értékes vagy Isten szemében. A Biblia azt mondja: „Aki tulajdon Fiát nem kímélte, hanem mindnyájunkért odaadta, hogyne ajándékozna nekünk vele együtt mindent?” (Róma 8:32). Figyeld meg, azt írja: „mindent.”

Krisztusban mind egyenértékűek vagyunk. De ha a hivatásodról van szó, akkor az értékedet az határozza meg, hogy milyen problémát tudsz megoldani. Ezért nagyobb a fizetése egy kardiológusnak, mint egy gyorséttermi alkalmazottnak.

Jézus nagy problémamegoldó volt. Az emberek lelkileg éhesek voltak, ezért azt mondta: „én vagyok az élet kenyere…” (János 6:35). Betegek voltak, ezért Jézus „szertejárt… és meggyógyított mindenkit” (ApCsel 10:38). Tudta, mivel rendelkezik, felismerte, mire van szüksége az embereknek, és megadta azt nekik.

Te mit tudsz felajánlani? Mivel próbálkoznál meg, ha tudnád, hogy biztosan nem vallasz kudarcot? Nem véletlenül vagy ezen a földön. Isten azt mondta Jeremiásnak: „Mielőtt megformáltalak az anyaméhben, már ismertelek, és mielőtt a világra jöttél, megszenteltelek, népek prófétájává tettelek.” (Jeremiás 1:5).
Minden, amit Isten teremt, betölt valamilyen szükséget, megoldás valamilyen problémára. Te mire kaptál elhívást, mihez kaptál tehetséget? Abban fogod megtalálni legnagyobb örömödet! Amivel hozzájárulhatsz mások javához, azt tekintsd Istentől rád bízott feladatnak! Pál sátrakat készített, hogy az abból szerzett bevételből támogathassa missziós munkáját. A te munkád is támogathatja a szolgálatodat. Akár teljes idejű missziómunkásként dolgozol, akár csak időnként vállalsz részt a szolgálatból, ne úgy érj életed végére, hogy nem fedezted fel, és nem töltötted be azt, amire Isten elhívott!


Szeptember 26., hétfő

Az Isten szerinti vezető jellemvonásai

„Mert a nekünk adatott kegyelem szerint különböző ajándékaink vannak, eszerint szolgálunk is…” (Róma 12:6)

szellemi ajándékok

Ha valaki vezető az üzleti életben, a politikában és a közszolgálatban, az még nem teszi automatikusan alkalmassá arra, hogy vezető legyen a gyülekezetben. J. Oswald Sanders mondta: „Az egyház legnagyobb szüksége, hogy irányadó, lelki beállítottságú és áldozatkész vezetői legyenek.”
Nézzük meg ezt a három tulajdonságot egyenként.

1) Irányadó vezetés.
Az emberek azokat a vezetőket tisztelik, akik biztosak abban, merre tartanak, és bizalmat ébresztenek azokban, akik úgy döntenek, követik őket. Azok a vezetők, akik csak próbálkoznak mindenfélével, nem tudják maguk mellé állítani és megtartani az embereket. A bizonytalanság összezavarja és elbátortalanítja a követőket. Viszont szinte kérdés nélkül követik azokat, akik bölcsek, erősek, és kitartanak amellett, amiben hisznek.

2) Lelki vezetés.
Vonzódunk az olyan vezetőkhöz, akik tehetségesek, karizmatikus egyéniségek. De ezek a természetes adottságok nem elegendőek. A követőket lenyűgözhetik emberi tulajdonságok – de ezért gyakran nagy árat kell fizetniük. Vigyázz, nehogy saját népszerűséged csapdájába ess, elvárva, hogy az emberek vakon kövessék furulyaszódat, mint a Patkányfogó legendájában! Az Isten szerinti vezetők arra kötelezték el magukat, hogy követőiket Jézushoz vezessék, ne önmagukhoz kössék! Gyülekezeted jobban ismeri, jobban szereti, és jobban szolgálja Istent a vezetésednek köszönhetően? Ha igen, akkor vagy Isten szerinti vezető.

3) Áldozatkész vezetés.
Akkor is vállalnád a vezetést, ha mint Pált elárulnának, hamisan vádolnának, megvernének, csaknem megfojtanának, éheztetnének, megköveznének, és otthagynának meghalni? Az Isten szerinti vezetők akkor is vállalják a vezetést, ha az kényelmetlen, kínos, hálátlan és sokba kerülő feladat. Elkötelezték magukat a juhoknak, akikért felelősek, és a „Főpásztornak”, akinek felelősséggel tartoznak! Elismerik, hogy Jézus saját életének árán mutatta be az Isten szerinti vezetés prototípusát. „Hiszen erre hívattatok el, mivel Krisztus is szenvedett értetek, és példát hagyott rátok, hogy az ő nyomdokait kövessétek” (1Péter 2:21).


Szeptember 25., Vasárnap

Kreatív gondolkodás (4)

„Csendesedjetek el, és tudjátok meg, hogy én vagyok az Isten!” (Zsoltárok 46:11)

Figyeld meg:
1) Általában akkor kezdünk kreatívan gondolkodni, ha valamilyen krízisben vagyunk. Gondolj a Vörös-tengeren való átkelésre, Jerikó ostromára vagy Góliátra. Izráel leglátványosabb győzelmei akkor történtek, amikor látszólag lehetetlen helyzetben voltak. Ezért mondja Isten: „Nyugodjatok meg, és tudjátok meg, hogy Isten vagyok!” (NKJV). Teremtőd neked is teremtő ötleteket fog adni, ha kész vagy csendben lenni jelenlétében, és hajlandó vagy figyelni rá. De ez azt jelenti, hogy felfüggeszted zsúfolt napirendedet, elvonulsz valahová, ahol egyedül lehetsz Istennel, és türelmesen vársz arra, hogy szóljon hozzád. Ez pedig nem könnyű manapság, a figyelemzavarok korában. Elmédnek tiszta lapként kell nyitva állnia, és engedned kell, hogy Isten írjon rá.

2) A kreatív gondolkodás zűrzavaros folyamat lehet. Ha sokat adsz a látszatra, bizonytalanságérzet gyötör, vagy megszállottan tökéletességre törekvő vagy, akkor bizony komolyan át kell programozni gondolkodásmódodat. Scott Adams, amerikai képregényrajzoló, a Dilbert című sorozat szerzője mondta: „A kreativitás az, ha megengeded magadnak a hibázást. A művészet az, ha tudod melyiket tartsd meg.” A lehető legjobb megoldás felé vezető úton nem szabad elzárkózni a nem túl jó ötletek elől sem. Hajlandó vagy erre?

3) A kreatív gondolkodás lényege a cselekvés. Jézus egyszer meggyógyított néhány leprást, de a gyógyulás nem azonnal történt meg. A Biblia így számol be erről: „… amíg odaértek, megtisztultak” (Lukács 17:14). Először talán azt gondolták: „Semmi sem történik. Még mindig leprás vagyok.” De aztán, ahogy elértek az út egy bizonyos pontjára, megtörtént a csoda.

Késznek kell lenned arra, hogy hittel elindulj, és kipróbálj dolgokat azért, hogy felfedezd, mi működik, és mi nem.


Szeptember 24., Szombat

Kreatív gondolkodás (3)

„Diotrefész, aki köztünk elsőségre vágyik, nem fogad el minket.” (3János 9)

 

Nem mindenki hajlandó kreatív módon gondolkodni, sőt vannak, akik kifejezetten rossz néven veszik azt, ha valaki ilyesmit merészel.

János apostol ezt mondta: „Írtam valamit a gyülekezetnek, de Diotrefész, aki köztünk elsőségre vágyik, nem ismeri el tekintélyemet, nem fogadja el javaslataimat, nem hallgat rám.” (3János 9 AMP). Minden szervezetben van legalább egy ilyen ember; a lényeg, hogy ne te legyél az!

Phil Cooke író mondta: „A legnagyobb károkat okozó szent tehenek egy szervezetben, ha a munkavállalók státuszára vagy rangidősségére alapoznak a talentum helyett. Igen, a lojalitás fontos, de azok közül a hűséges alkalmazottak közül, akikkel találkoztam, néhányan csak önzésből hűségesek. Lojálisan viselkednek, hogy megtartsák állásukat, biztosítsák maguknak az egyéb juttatásokat, hogy tekintélyüket megőrizhessék. Az igazi lojalitás az innovációban, az eredeti gondolkodásban van, abban, ha segítjük a vállalatot előrejuttatni. Minden ember értékes és fontos, de a jó vezető mindig tudja, kik a legértékesebbek a szervezet szempontjából. Ezeket az embereket kell tovább képezni, fejlődésüket elősegíteni, biztatni arra, hogy folyamatosan csiszolják tehetségüket. Ha olyan légkört teremtesz, mely segíti az eredeti gondolkodást, sokkal több lojális munkatársad lesz. A legtöbb vállalat annyira nincs tudatában annak, hogyan alakíthatnának ki megfelelő környezetet az újításokhoz, hogy ha te hozzálátsz ehhez, az emberek mindenfelől hozzád jönnek majd, mert veled akarnak dolgozni.”

Pál apostol maga is gyakorolta és tanította ezt az alapelvet: „Kérünk titeket, testvéreink, hogy becsüljétek meg azokat, akik fáradoznak közöttetek, akik elöljáróitok az Úrban, és intenek is titeket, és munkájukért nagyon becsüljétek őket…” (1Thesszalonika 5:12–13).

Ahhoz, hogy kreatívan tudj gondolkodni, értékelned kell másokban is a kreatív gondolkodást.

 


Szeptember 23., Péntek

Kreatív gondolkodás (2)

„Isten… létre hívja a nem létezőket.” (Róma 4:17)

Isten előtt

Isten lát dolgokat, amiket mások nem látnak, és úgy beszél róluk, mintha bizonyított tények lennének. „Isten… létre hívja a nem létezőket” (Róma 4:17). Mivel pedig az ő képmására lettél teremtve, neked is ezt kell tenned. Másként fogalmazva: kezdj el kreatívan gondolkodni.

Frank Capra filmrendező mondta: „A megérzés az, amikor a kreativitás mondani akar neked valamit.” Tehát ha benne vagy egy üzleti vállalkozásban vagy egy gyülekezetben, ahol valami folyamatosan akadályozza a produktivitást, gátolja az eredeti ötleteket, és fékezi a lendületet, akkor ezt ideje szóvá tenned. Ha senki nem hallgat rád, akkor kezdj el imádkozni, és kérdezd meg Istent, valóban a neked szánt helyen vagy-e? Környezetünk nem csak úgy magától kialakul, azok az emberek teremtik meg, akik benne élnek és dolgoznak. Az emberek, rendszerek és irányelvek vagy felizzítják bennünk a kreativitás tüzét, vagy kioltják azt.

Nagy Sándor egyszer meglátogatta Diogenészt, a híres filozófust, és megkérdezte tőle, hogy tehet-e érte valamit. Diogenész így válaszolt: „Ne álld el előlem a napot!” A legjobb, amit tehetsz egy kreatív emberért, ha nem állsz az útjába! Michelangelo, Rembrandt és Leonardo de Vinci mind a legjobb felszerelést használták, és mindent megtettek, egészen rendkívüli eszközökhöz folyamodtak hogy megtalálják a legkiválóbb alapanyagot festékeikhez, ecseteikhez és vásznaikhoz. Nem kétséges, hogy ma is ezt tennék. De ne számíts arra, hogy a változás könnyen jön. A bizonytalan vezetők hajlamosak büntetni az őszinteséget, és fenyegetve érzik magukat a kreativitástól, különösen akkor, ha az olyan javaslattal áll elő, amivel jobban lehetne tenni a dolgokat. De tartozol Istennek, magadnak és munkatársaidnak azzal, hogy a tőled telhető legjobbat add.


Szeptember 22., Csütörtök

Kreatív gondolkodás (1)

„Megteremtette Isten az embert a maga képmására…” (1Mózes 1:27)

kreativ gondolkodás


A Biblia Isten gyermekeinek nevez minket. Állj meg, és gondolkodj el azon, mit jelent ez! Isten kreativitása benne van a DNS-edben, a te dolgod csak annyi, hogy felismerd, kiaknázd, és munkába állítsd.

George Lois reklámszakember mondta: „A kreativitás csaknem minden problémát képes megoldani. A kreatív cselekedet eredetiségével legyőzi a megszokást, mindenben győzedelmeskedik.” Ám ahhoz, hogy kreativitásod kibontakozhasson, először fel kell ismerned a gátjait, és el kell kezdened lebontani azokat. Íme, egy gyakori akadály: „mindig így csináltuk.” Azok az emberek mondják ezt, akik felhagytak a gondolkodással. Csak ledolgozzák a munkaidejüket, zsebre teszik a fizetésüket, és hazamennek anélkül, hogy egyáltalán fontolóra vennék a változás lehetőségét. Ha te is ilyen vagy, ideje felébredned és körülnézned. A gondolkodást eltompító rutin a kreativitás rákja. Ha minden áldott nap egyformán végzed a feladatodat, igazából oda sem figyelve, a rutin kaput nyit a hiba lehetőségének. Miért? Mert nagy a valószínűsége, hogy a szokás hatalma miatt felhagysz a kritikus gondolkodással és nem kérdőjelezed meg a módszereket. Kezdd el megkérdőjelezni az irányelveket, technikákat, formákat, szabályokat, minden papírmunkát – bármit, ami rutinszerűvé vált. Kérdez meg: „Miért csináljuk ezt? Biztos, hogy szükség van rá? Lehetne jobban is?” A siker farmján nincsenek szent tehenek. Ha ragaszkodsz ahhoz, hogy úgy csináld a dolgokat, ahogy mindig is csinálták, mások kitalálnak valami jobbat, többet gyártanak, többet adnak el belőle, míg végül kiszorulsz a piacról, és fel kell hagynod az üzlettel.

Kezdj hát el kreatívan gondolkodni!


Szeptember 21., Szerda

Hagyd abba a neheztelést!

„A szeretet türelmes, jóságos… nem rója fel a rosszat.” (1Korinthus 13:4–5)

szeretet

A haragtartásnak nagy ára van, és ezt neked és a környezetedben élőknek kell megfizetni! Aki megbántott már nagy valószínűséggel továbblépett, el is felejtette, hogy megsértett, csak te cipeled magaddal továbbra is ezt a terhet. De valójában nem a sértő fél, hanem annak hibáztatása a probléma lényege. Amíg ezt meg nem érted és el nem fogadod, addig folyamatosan zaklatott leszel.
Ne engedd, hogy neheztelésed elmérgesedjen, és átforduljon:

1) Áldozat mentalitásba.
A másokra irányított negatív energia csak leapasztja erőforrásaidat, és megfoszt annak lehetőségétől, hogy kihasználd Istentől kapott képességeidet. Ne csapd be önmagad! Ne áldozd fel erődet a neheztelésre!

2) Keserűségbe.
A keserűség halálos méreg, egészen kis adag egész lényedet megmérgezi. A fájdalom, melyet őrizgetsz, megmételyezi mindennapi életed élményeit, tapasztalásait, még Istennel való kapcsolatodat is!

3) Elszigetelődésbe.
Nem öröm olyan valakinek a társaságában lenni, aki folyton másokat hibáztat, védekezően viselkedik, és tele van haraggal. Az emberek ezt megérzik, és veszélyesnek ítélik, ezért biztonságos távolban maradnak, nehogy célponttá váljanak abban az esetben, ha valami nem tetszene bennük. A keserűség őrizgetése tökéletes recept az elszigetelődésre, a saját magunk által gerjesztett magányra.

4) Negatív példába.
Talán azt gondolod, senkinek semmi köze ahhoz, ahogyan érzel. Talán – ha egy lakatlan szigeten élsz. A neheztelés fertőző betegség. „Ügyeljetek arra, hogy… a keserűségnek a gyökere felnövekedve kárt ne okozzon, és sokakat meg ne fertőzzön” (Zsidók 12:15).

5) A megbánás meghiúsulásába.
Őszinte megbánás és megbocsátás nem lehetséges addig, amíg nem vagy hajlandó szembenézni nehezteléseddel.

Ha még mindig másokat hibáztatsz, azzal kibújsz a felelősség alól. A rossz hozzáállás olyan, mint a defektet kapott kerék – amíg nem cseréled ki, nem jutsz sehová.


Szeptember 20., kedd 

A belső párbeszéd fontossága

 

„De ha újra meggondolom, reménykedni kezdek” (Jeremiás siralmai 3:21)

Szeret az Úr...A Siralmak harmadik fejezete leírja, hogyan borít el minket a reménytelenség – és hogyan győzhetünk fölötte. Jeremiásnál a lefelé húzó örvény az első verssel kezdődik: „Én vagyok az a férfi, aki nyomorúságot látott…” (JerSir 3:1), és aztán betegesen belefeledkezik gondjaiba.

Valóban, amikor a körülményeink romlanak, az önmagunkkal folytatott párbeszéd nagyon is hasonlít Jeremiás szavaira. Ő Istent hibáztatta testi betegségéért, érzelmi gyötrelmeiért, és azért mert úgy érezte, csapdába esett. Felemlegette, hogy Isten nem válaszolt az imáira, és attól való félelmét, hogy kipécézik, és nevetség tárgyává teszik: mindezek a depresszió klasszikus elemei. Nem csoda, hogy tehetetlennek és reménytelennek érezte magát (ld. 18. vers)! Az ilyen fajta belső hangok kétségbeesést szülnek vagy felerősítik a már meglévő csüggedést és depressziót, és negatív szemléletünket táplálják. A fordulópont akkor jött el, amikor Jeremiás változtatott a belső párbeszéden: „de ha újra meggondolom, reménykedni kezdek.” Változtatott a gondolkodásmódján azzal, hogy visszaemlékezett Isten jóságára és irgalmára: „Szeret az Úr, azért nincs még végünk, mert nem fogyott el irgalma: minden reggel megújul. Nagy a te hűséged!” (JerSir 3:22–23).

Ha meggondolod magad, a hangulatod is megváltozik! Persze ez nem történik meg magától, neked kell szándékosan újrafókuszálni gondolataidat éppen akkor, amikor ehhez a legkevésbé érzel kedvet. Figyeld meg, Jeremiás körülményei nem változtak – a szemléletmódja változott! A biztató gondolatok árama változást idézett elő önmagával folytatott párbeszédében, és búskomorsága elmúlt: „az Úr az én osztályrészem – mondom magamban –, ezért benne bízom” (24. vers). Ennyire fontos a belső párbeszéd!


Szeptember 19., Hétfő

Isten lézere

„… élesebb minden kétélű kardnál…” (Zsidók 4:12)

ISTEN IGÉJE

Előfordul, hogy bibliaolvasás közben néha kényelmetlenül érzed magad? Az igehirdetés mintha egyenesen neked szólna?

„Isten igéje élő és ható, élesebb minden kétélű kardnál, és áthatol az elme és a lélek, az ízületek és a velők szétválásáig, és megítéli a szív gondolatait és szándékait. Nincsen olyan teremtmény, amely rejtve volna előtte, sőt mindenki mezítelen és fedetlen az ő szeme előtt. Neki kell majd számot adnunk.” (Zsidók 4:12–13).

Ha motivációink megítéléséről van szó, Jézus, a Nagy Orvos lézerpontossággal meg tudja határozni, mi egészséges, és mit kell eltávolítani életünkből.

Jon Walker írja: „A jobb kezemen a bőr alatt egy ciszta keletkezett. Mivel újságíró vagyok, szükségem volt a kezemre, tehát tennem kellett valamit. Kényes beavatkozás volt, a sebésznek pontosan a megfelelő helyen kellett bemetszeni. Ő biztos volt abban, hogy meg tudja csinálni… de én izgultam. Az orvos kiváló munkát végzett, ma csak egy apró sebhely emlékeztet az egészre.

Isten Igéje olyan finom mozdulatokkal dolgozik, és olyan pontos, mint amikor egy gyakorlott sebész eltávolít egy cisztát a porcból. Tökéletesen operál, kivágja a rossz hozzáállást, helytelen gondolatokat, motivációkat és tetteket. Ott fekszünk előtte meztelenül, mindent feltár, nekünk csak figyelnünk kell rá, és engedelmeskednünk kell… (ld. 13. vers).”

Ha Isten szól hozzád, azt okkal teszi – hogy életedet összhangba hozza Krisztussal. A válaszod mindig ez legyen: „Vizsgálj meg, Istenem, ismerd meg szívemet!” (Zsoltárok 139:23).

Engedd, hogy Isten Igéje fényt derítsen életed azon területeire, amelyeken dolgoznod kell. Ne menekülj el a folyamat elől, emlékezz: „Bizony boldog az az ember, akit Isten megfedd! A Mindenható fenyítését ne vesd meg! Mert ő megsebez, de be is kötöz, összezúz, de keze meg is gyógyít.” (Jób 5:17–18).


Szeptember 18., Vasárnap

Tedd túl magad rajta!

„Aki szeretetre törekszik, fátyolt borít a vétekre, de aki folyton arról beszél, elszakad a barátjától.” (Példabeszédek 17:9)
 
A szeretet türelmes
 

Számtalan barátság ment már tönkre azért, mert az egyik ember megsértődött azon, amit a másik mondott vagy tett. A lelki növekedés jele, hogy milyen gyorsan tudod túltenni magad a sértéseken és bántásokon; minél érettebb vagy, annál kevesebb ideig tart megbocsátani a bántást és továbblépni. Egy keresztyén író így fogalmazott: „Jól van, tehát egy barátod cserben hagyott, és most sértve érzed magad… vagy túl elfoglalt ahhoz, hogy visszahívjon, vagy válaszoljon az e-mailedre… vagy együtt vacsoráztok egy másik házaspárral, és a másik férfi beszól a férjednek, mert így akar viccesnek tűnni… Sértések mindig fognak érni… Jézus megmondta, hogy így lesz (ld. János 16:33). Az emberek már csak emberek. Ha egy barátod megbántott vagy megsértett – tedd túl magad rajta! Nyomd meg a Control-Alt-Delete gombokat*! Ne engedd, hogy a keserűség gyökeret eresszen… »A szeretet türelmes, jóságos… nem fuvalkodik fel… nem gerjed haragra, nem rója fel a rosszat… mindent elfedez, mindent hisz, mindent remél, mindent eltűr« (1Korinthus 13:4–7). Ez lehetetlennek tűnik… és Isten szeretete nélkül valóban az is. Ezért add meg magad az ő szeretetének, nézd el a sérelmeket, és járj szeretetben, mert jövő héten neked lesz szükséged feltétel nélküli szeretetre. Egyikünk sem tökéletes. Ha azt akarod, hogy barátaid elnézzék bántó tetteidet, te is légy elnéző velük!” Imádkozz ma így: „Atyám, köszönöm a kapcsolatokat, melyekkel megáldottál. Ma úgy döntök, hogy elengedek minden sérelmet és bántást… elnézem… elfelejtem, és továbblépek. Nem fogok listát vezetni bántásaikról. Kegyelmet és feltétel nélküli szeretetet kínálok nekik. Jézus nevében. Ámen.”

*Számítógépes parancskombináció a gép vagy programok lefagyása esetén a feladatkezelő indítására.


Szeptember 17., Szombat

Anyagi nehézségekkel küzdesz? (2)

„… ezek is mind ráadásul megadatnak nektek.” (Máté 6:33)
 

Imádkozz így: „Mennyei Atyám, Igéd azt mondja: »keressétek először az ő országát és igazságát, és ezek is mind ráadásul megadatnak nektek.« Te nagyon is képes vagy anyagi helyzetem megoldására, pontosan tudod, mit kell tenni. Kérlek, irányítsd lépteimet (Példabeszédek 3:5–6)! Segíts emlékeznem arra, hogy te úgy tervezted, hogy forrásaid szabadon áramoljanak azoktól, akiknek feleslegük van azokhoz, akik szükségben vannak (2Korinthus 8:14). Hiszem, hogy van költségvetési terved az én életemre is, és amikor a jövőtől való félelem fenyegetése rám zúdul, én továbbra is reménykedni fogok, és egyre jobban foglak dicsőíteni téged (Zsoltárok 71:14). Amíg átviszel ezen a krízisen, én csak rád figyelek, mert te megígérted, hogy megőrzöl teljes békében (Ézsaiás 26:3). Bocsáss meg, ha aggódom! Most minden gondomat rád vetem (1Péter 5:7). Nem kell egyedül hordanom ezeket a terheket… leteszem őket, és elfogadom a tőled jövő megnyugvást (Máté 11:28). Megígérted, hogy betöltöd minden szükségemet (Filippi 4:19), hogy szívesen megajándékozol országod áldásaival és javaival (Lukács 12:32). Azt mondtad, hogy semmi felől ne aggódjam, inkább hálaadással tárjam eléd kéréseimet (Filippi 4:6–7). Tudom, hogy gondoskodni fogsz a holnapról, mert te vagy Jahve Jire, az én gondviselőm (Máté 6:34). Te tudod, mire van szükségem és mikor… te vagy a bőven elég Istene (Efezus 3:20). Köszönöm, hogy minden szükségemet betöltöd, hogy békességet és biztonságérzetet adsz. Jézus nevében. Ámen.


Szeptember 16., Péntek

Anyagi nehézségekkel küzdesz? (1)

Anyagi nehézségek

„… a ti mennyei Atyátok pedig tudja, hogy szükségetek van minderre.” (Máté 6:32)
 

Donna Savage írja: „Férjem lelkipásztorságának első éveiben jövedelmének fele elment a jelzálog törlesztésére… Megtanultam, hogyan lehet a pánikot békességre cserélni, úgy, ha a következőkért imádkozom. Tisztánlátásért. A pénz kapcsolatban van önértékelésünkkel. Kiválthat olyan érzéseket, mint a szégyen, a félelem, a büszkeség és a harag. De Isten Igéje »világosságot gyújt, értelmessé teszi az együgyűeket« (Zsoltárok 119:130). Kreativitásért. Ha több pénzt szeretnél, többet kell keresned, vagy kevesebbet kell költened. Kreatív Istenünk van, és ő »megjutalmazza azokat, akik őt szorgalmasan keresik« (Zsidók 11:6 KJV). Kérd őt, mutassa meg, hogyan növelheted bevételedet. Összeköttetésekért. A gyermekek ismerik a »kösd össze a pontokat« feladatot, amelyben, ha összevissza pontokat meghatározott sorrendben összekötünk, akkor láthatóvá válik egy kép, amit egyébként nem vennénk észre.

Minden a megfelelő összeköttetésen múlik, és Isten meg tudja tenni, hogy utadba hozza a megfelelő embereket, akik megoldást jelentenek anyagi problémádra. Megelégedésért. Ahogy egy földrengés feltárja egy épület szerkezetének gyengeségét, a pénzügyi nehézség is felfedi a lelki gyengeséget. Pál azt mondta: »megtanultam, hogy körülményeim között elégedett legyek« (Filippi 4:11). A kulcsszó: megtanultam. A nehézségek mindannyiunkat beiratnak az alapfokú megelégedettség tanfolyamra, de nem kapunk mind egyforma házi feladatot. Vagyunk néhányan, akik pénzügyi nehézségek által tanultuk meg, és szereztük bizonyítékát Isten hűségének.” Savage így folytatja: „Nem egyszer adtam ultimátumot Istennek, hogy »ezt én nem bírom tovább.« Ugyanakkor ünnepeltem azt a kalandot, hogy minden percben az isteni forrásoktól függök. Bizonyosságát szereztem Isten hűségének imádságaimban és éléskamrámban egyaránt, és ezt soha nem korlátozta a bankszámlám egyenlege.”


Szeptember 15., Csütörtök

Amikor nem érted

„A titkok az Úréi, a mi Istenünkéi, a kinyilatkoztatott dolgok pedig a mieink…” (5Mózes 29:28)
 
Akik Istent szeretik...

Amikor nem érted, mi történik az életedben, kezdd azzal, amit biztosan tudsz, nevezetesen, hogy Isten mindenkor jó, és az ő „szeretete mindörökké az istenfélőkkel van” (Zsoltárok 103:17).Isten nem ingatag, nem szeszélyes. Nem úgy van, hogy egyik nap megáld, másik nap megátkoz: „irgalma minden reggel megújul” (Jeremiás siralmai 3:22–23 KJV). Viszont vannak dolgok, melyekről Isten úgy dönt, hogy felfedi előttünk őket, és vannak titkok, melyeket nem – a saját érdekünkben.

Beth Jones író mondta: „Ha Isten valamit eltitkol előlünk, azt a mi javunkra és mások javára teszi… Például nem beszéli ki bűneinket, gyengeségeinket, hitetlenségünket, testiességünket, önzésünket vagy büszkeségünket másoknak. Ha valami történik, annak Isten tudja az okát… a titkok az Úréi. Ha pedig valamit feltár előttünk, azért teszi, mert azt akarja, hogy hit által abban az igazságban járjunk. Például kijelenti jellemét és akaratát Igéjében… hogy hit által élhessünk abban a tudatban, hogy ő jó, igazságos, szeretetteljes, nagylelkű, irgalmas, hűséges, kegyelmes, türelmes; és hogy megvált, meggyógyít, megszabadít, helyreállít, megszentel és megáld. A kinyilatkoztatott dolgok a mieink. Ha nem is értjük, miért történik valami, azért valamit biztosan tudunk. Isten Igéje valóságosabb és igazabb, mint a körülményeink és tapasztalataink… az, hogy Isten mindent tud rólunk, még nem jelenti azt, hogy mindent el is mond nekünk. Ugyanakkor azt is tudjuk, hogy Isten akkor is jó, amikor a dolgok rosszul mennek.

Ő adni szeret, nem elvenni… áldani, nem átkozni… és bármi is történik, vagy éppen nem történik meg, vele végül győzni fogunk!


Szeptember 14., Szerda

A szépség belülről fakad

„Örömre derülnek, kik rátekintenek, nem pirul az arcuk.” (Zsoltárok 34:6)

Öröm 

Azt mondják, hogy a szépség a szemlélőn múlik, de nem érdemes éveket pazarolni arra, hogy tetszeni próbálunk a rossz szemlélőnek. Egy keresztyén író mondta: „A szépség vonatkozásában mindannyian hordozunk gyermekkorunkból származó terheket… én türelmetlenül teleaggattam mindenféle méretű ruhákkal a szekrényemet… hosszasan vacakoltam a sminkeléssel, miközben elég lett volna, ha egy kis naptejet felkenek, és máris kimehettem volna játszani a szabadba. Szinte semmit nem ettem, hogy kicsi maradjak… rengeteg időt pazaroltam el az aggodalomra, hogy nem vagyok elég csinos, amikor inkább élveznem kellett volna azokat a dolgokat, melyek érdekessé tették személyemet. A történelem folyamán a szépség fogalma sokat változott, tükrözve az adott társadalmat. Néha gömbölydednek kellett lenni hozzá, máskor deszkavékonynak, néha napbarnítottnak, máskor sápadtnak, néha hosszú hajúnak, néha rövid hajúnak… Minden energiánkat arra áldozzuk, hogy a legújabb kívánalomnak megfeleljünk, és tudod mit? Mindig lesznek más követelmények… ez egy hiábavaló és véget nem érő küzdelem. Komolyan fontolóra kell vennünk, hogy kinek a szívét próbáljuk megnyerni. Hiszen Istené az egyetlen, melynek megéri kedvében járni.” Pál azt mondja: „ne igazodjatok e világhoz, hanem változzatok meg értelmetek megújulásával, hogy megítélhessétek: mi az Isten akarata, mi az, ami jó, ami neki tetsző és tökéletes” (Róma 12:2). „Ezért ha valaki Krisztusban van, új teremtés az: a régi elmúlt, és íme: új jött létre” (2Korinthus 5:17). A belső szépség és lelki nyugalom titkát nem fogod megtalálni, ha a címlapokon szereplő modellek retusált képeihez hasonlítod magad. Az efféle kép hosszú távon nem tartható fenn. Békességre akkor találsz, ha kéred Istent, hogy vegye le a „hályogot” a szemedről, és mutassa meg, ő milyennek lát! „Akik őrá néznek, ragyognak…” (Zsoltárok 34:5 NIV). A szépség egyetlen egészséges és időtálló definíciója Istentől ered, mert „az Úr azt nézi, ami a szívben van” (1Sámuel 16:7).


Szeptember 13. Kedd

Isteni védedelem

"... meglátja a vért a szemöldökfán és... nem engedi, hogy bemenjen a pusztító a ti házatokba..." (2Mózes 12:23)

Jézus vére

Amikor az öldöklő angyal végigment Egyiptomon, a pusztítótól csak azok voltak védve, akiknek az ajtófélfáján ott volt a bárány vére.
Ma is Jézus vére (Isten Bárányának vére) a legjobb védelem az ellenség ellen, aki "mint ordító oroszlán jár szerte, keresve, kit nyeljen el" (1Péter 5:8).

Valaki azt írta: 'Amikor a sátán lát egy embert, akinek az otthonát befedezi a vér... továbbmegy. Inkább könnyű prédát keres, mint hogy olyanokkal próbálkozzon akik az Úrhoz tartoznak. Ahogy egy rabló is olyan célpontot részesít előnyben, aki nincs tudatában a veszélynek, nem figyel oda, gyengének tűnik, ugyanígy lelkünk ellensége is úgy választ áldozatot, hogy biztosra mehessen.
Vedd rá, hogy másfelé keresgéljen... fedezd be otthonodat és szeretteidet Jézus vérével!"

Isten sövényfalat emelt Hóseás próféta felesége, Gómer köré, hogy megvédje őt a házasságtörő kapcsolatoktól, és visszavonzza férjéhez. Azt mondta: " elrekesztem az útját tövissel, kerítést húzok elé, nem talál rá ösvényeire" (Hóseás 2:8).

Mielőtt családod reggel elmegy otthonról, kérd Istent, hogy emelje köréjük az isteni oltalom sövényét, hogy megvédje őket egész nap, és ne engedje rossz hatások útjára őket.Isten hatalmat adott nekünk a sátán felett, ezért mondd ezt neki: "Nincs jogod ártani szeretteimnek semmilyen módon. Hatalmat gyakorlok feletted Jézus nevében és a vér ereje által. Érvénytelennek nyilvánítom minden haditervedert és cselszövésedet."


Szeptember 12., Hétfő

Elfogadod a tanácsot?

Példabeszédek„Vezetés nélkül elbukik a nép, de segítséget jelent, ha sok a tanácsadó.” (Példabeszédek 11:14)

 

Egyetlen dolog rosszabb annál, ha hibázunk: az, ha hibánkat takargatjuk, és engedjük, hogy büszkeségünk csapdájába essünk. Miért csináljuk ezt? Bizonytalanságunk miatt! Alacsony önértékelésünk miatt! Időnként mind hajlamosak vagyunk védekezővé válni, de ha azt veszed észre magadon, hogy ez a minta ismétlődik az életedben, akkor tenned kell ellene. Tehát:

1) Figyeld meg a beszédedet; vedd észre, ha hajlamos vagy a hárításra, mentegetőzésre, önigazolásra.

2) Őrizkedj a védekező testbeszédtől! Például ha karba tett kézzel hallgatod valakinek a véleményét, azzal a tudatalattid azt fejezi ki: „Bezárom magam a mondanivalód előtt.”

3) Ha úgy érzed, megtámadtak, védd ki a fellépő nyugtalanságot egy mély lélegzettel és egy csendes fohásszal: „Uram, add a te erődet!” Ha együtt hat ez a fizikai és szellemi tett, az segít minimálisra csökkenteni annak esélyét, hogy érzelmekre alapozva, zsigerből reagálj.

4) Ha tettednek valódi és hihető indoka van, mondd azt el nyugodtan, érzelmektől mentesen. Ha igazán bátor vagy, kérdezd meg egy megbízható barátodtól vagy munkatársadtól, hogy védekező vagy-e. Aztán ne reagálj védekezően, ha igennel válaszolnak!

5) Ne támadd a támadót! Egyszerűen kérdezd meg tőle, ő mit tett volna a kérdéses helyzetben. Aztán köszönd meg neki, hogy megosztotta veled meglátását!

6) Ha valóban hibás vagy egy rossz döntésben vagy helytelen viselkedésben, ismerd be, mielőtt még másként napvilágra kerül! Egy egyszerű „hibáztam” erősíti a szavahihetőségedet, megőrzi becsületedet, és megvéd attól, hogy a hibád miatt másnak tűnj az emberek szemében, mint aki vagy. Sőt, még abban is segíthet, hogy jobban bízzanak benned ezután.


Szeptember 11., vasárnap

A szeretet ereje

„Isten szeretet, és aki a szeretetben marad, az Istenben marad, és Isten is őbenne.” (1János 4:16)
 
Isten a szeretet
 

Amikor Dr. E. Stanley Jones a szeretetről prédikált Indiában, a helyi gyülekezet vezetője elmondta neki, hogy egy laikus gyülekezeti tag, akit ő szeretett és támogatott, most zavart kelt, és miatta szakadás fenyegeti a gyülekezetet. Az elkeseredett lelkész Dr. Jonestól kérdezte, mit tegyen, mert ebben az esetben úgy tűnik, a szeretet nem működik. „Növelje az adagot!” – felelte Jones.

Énközpontú természetünk elhitette velünk, hogy a boldogság abból ered, ha megkapjuk, amit akarunk, és minden szükségünk be van töltve. Ám ha megkapjuk is a jobb állást, nagyobb házat, vagy hírnevet, mégis üresnek érezzük magunkat, mert ezek a dolgok nem hoznak tartós boldogságot és beteljesedést. Igazából csak felgerjesztik az étvágyunkat még többre – és így tovább és így tovább. Peter Gillquist mondta: „Minden alkalommal, amikor esélyünk van valamilyen kézzelfogható módon megélni Isten szeretetét mások felé, öröm-ciklusunk újra meg újra beteljesedik.”

Legszebben talán Assisi Szent Ferenc fogalmazta meg ezt híres imájában: „Uram, tégy engem békéd eszközévé, hogy szeretetet vigyek oda, ahol gyűlölet uralkodik; megbocsátást oda, ahol megbántanak; hitet oda, ahol kételyek vannak; reményt oda, ahol kétségbeesés kínoz; fényt oda, ahol sötétség van; örömöt oda, ahol szomorúság lakik. Ó, Isteni Mesterem, add, hogy inkább én igyekezzem vigasztalni, minthogy vigaszra várjak, inkább én törekedjem megértésre, minthogy megértést óhajtsak, inkább én szeressek, minthogy szeretetet igényeljek.

Mert amikor adunk, akkor kapunk; ha megbocsátunk, akkor nyerünk bocsánatot; és ha meghalunk, azzal ébredünk az örök életre.


Szeptember 10., Szombat

Eltemeted talentumodat?

„Félelmemben elmentem tehát, és elástam a talentumodat a földbe…” (Máté 25:25)

Elásott talentum

Egyik legismertebb példázatában Jézus azt szemlélteti, hogyan működnek a dolgok Isten országában: „Odament hozzá az is, aki az egy talentumot kapta, és ezt mondta: Uram, tudtam, hogy kérlelhetetlen ember vagy… Félelmemben elmentem tehát, és elástam a talentumodat a földbe… Ura így válaszolt neki: Te, gonosz és rest szolga… el kellett volna vinned a pénzemet a pénzváltókhoz, és amikor megjöttem, kamattal kaptam volna vissza azt, ami az enyém. Vegyétek el tőle a talentumot, és adjátok annak, akinek tíz talentuma van! Mert mindenkinek, akinek van, adatik, és bővelkedni fog; attól pedig, akinek nincs, még az is elvétetik, amije van. A haszontalan szolgát pedig vessétek ki…” (Máté 25:24–30). El tudod képzelni, hogy amikor a legközelebbi fizetésnapon bemész a munkahelyedre, a főnököd a fizetésedet valaki másnak adja oda, míg te csak állsz ott? Ebben a történetben pontosan ez történt. Azt szemlélteti, mi fog történni Krisztus ítélőszékénél – és egyszer te is ott leszel majd. Miért ítélte meg az Úr ilyen szigorúan ezt a fickót? Mert eltemette talentumát. Miért temette el? Mert félt. Mitől félt?

a) Félt, hogy az Istentől kapott talentum nem lesz elég a feladatához.

b) Félt kockázatot vállalni, nehogy kudarcot valljon.

c) Félt, hogy mivel nem olyan talentuma van, mint másoknak, az övé már nem is számít.
Ahogy a pokolban a büntetésnek különböző fokozatai vannak (ld. Máté 11:21–24), ugyanígy a jutalomnak is fokozatai vannak a mennyben. Az, hogy most hogyan használod talentumodat, meghatározza, milyen lesz jutalmad akkor.

 


Szeptember 09., Péntek

Az imádság különböző formái (4)

„Ha kiált hozzám, meghallgatom…” (Zsoltárok 91:15)

 ima

Amikor hosszabb ideig próbálunk imádkozni, gondolataink gyakran elkalandoznak. Vajon Isten haragszik ránk, ha ez történik? Nem, mert bár gondolataink elkószálnak, Isten Lelke továbbra is velünk van. Néha az ilyen kósza gondolatok éppen imádságra vezethetnek. John Ortberg írja: „Elkezdek imádkozni, aztán elképzelem magam őrülten sikeresnek valamiben. Vagy visszaemlékszem egy beszélgetésre valakivel, aki felidegesített. Vagy megpróbálom kigondolni, hogyan oldhatnék meg egy problémát, ami miatt aggódom. Régen úgy vélekedtem, hogy az ilyesfajta gondolatok akadályozzák az imádságot, de rájöttem, hogy tekinthetek rájuk úgy is, mint ima-kezdeményekre. Talán nemcsak azért jutottak eszembe, hogy eltereljék a figyelmemet, hanem azért, hogy megmutassák, valójában mi foglalkoztat. Ezért ahelyett, hogy megpróbálnám elnyomni ezeket a gondolatokat, jobb, ha elkezdek Istennel beszélni róluk. És ezzel már vissza is tértem az imádság folyamába. Hiszen szabadok vagyunk arra, hogy olyan módon imádkozzunk, ami leginkább segít megélni Isten jelenlétének örvendetes tudatát.” Nyilvánvaló, hogy vannak dolgok, amelyek tényleg csak figyelemelterelések, mint például az olyan gondolat, hogy fodrászhoz kellene menni, vagy meg kellene nézetni az autónkat. Amikor ilyenek felbukkannak, csak írd le őket egy cetlire ezt mondva: „majd foglalkozom vele később”, és folytasd az imádságot! Gazdag imaéletet nem tudunk kialakítani egyik napról a másikra, meg kell dolgoznunk érte. A jutalom azonban bőven megéri az erőfeszítést. Nem vagy egyedül, mindenki küszködik az imádság közbeni figyelemeltereléssel. Azok lesznek sikeresek, akik megtanulnak bánni ezekkel az elterelő gondolatokkal.


Szeptember 08., Csütörtök

Az imádság különböző formái (3)

„Ezért borultam le az Úr előtt.” (5Mózes 9:25)
 
ima
 

Keress olyan imádkozási stílust, ami neked működik. A Szentírásban az emberek imádkoztak állva, térdelve, arcra borultan fekve, ülve, kitárt karral, ég felé emelt arccal vagy meghajtott fővel. Keress olyat, ami neked legjobban működik, és gyakorold! Vannak, akik mozgás közben tudnak jobban imádkozni. Ha te is ilyen vagy, menj el sétálni vagy futni, vagy imádkozz vezetés közben. Szabadon választhatsz bármilyen testtartást, ami segít gondolataidat és szívedet Istenre hangolni. Amikor bűneidet vallod meg, segíthet, ha meghajtod a fejed és letérdelsz, ez alázatra indít. Dicsőítés közben talán az ég felé akarod fordítani arcodat. Ha vezetést kérsz, hasznos lehet nyitott tenyeredet felfelé fordítani, ezzel is kifejezve: „Uram, legyen, ahogy te akarod!” Ha valaki másért imádkozol, mondjuk egy étteremben, megteheted nyitott szemmel, egyenesen a másik szemébe nézve, miközben Istenhez így szólsz: „Atyám, nagyon hálás vagyok ezért az emberért. Te tudod, mire van szüksége. Add meg neki, amit szíve kíván.” Amikor magasztalod Istent, hallgass dicsőítő zenét, és énekelj vele te is! A lényeg, hogy olyan örömmel, lelkesedéssel és olyan egyszerűen közeledj Isten felé, ahogy egy gyermek fut szerető szülője kitárt karjaiba. Ahogy nincs két egyforma ujjlenyomat, úgy a vérmérsékleted is egyedi. Közeledj hát Istenhez természetes, spontán módon, ne érezd kényelmetlenül magad!


Szeptember 07., Szerda

Az imádság különböző formái (2)

„Ezékiás átvette a levelet a követek kezéből, és elolvasta. Majd fölment az Úr házába, kiterítette azt Ezékiás az Úr előtt.” (Ézsaiás 37:14)
 

Ezékiás, Júda királya fenyegető levelet kapott egy sokkal hatalmasabb királytól, Asszíria királyától. Az asszír uralkodó feltétel nélküli megadást követelt, és azt mondta Ezékiásnak, hogy ne bízzon Istenben. A levél szemléletes módon figyelmeztette a zsidókat, mi vár rájuk, ha ellenállnak: „meg kell enniük saját ganéjukat, és meg kell inniuk saját vizeletüket” (2Királyok 18:27 NIV), mielőtt meghalnak. Ezért Ezékiás felment a templomba, és kiterítette a levelet az Úr előtt, majd így imádkozott: „Seregek Ura, Izráel Istene, aki a kerúbokon trónolsz! Egyedül te vagy a föld minden országának Istene, te alkottad az eget és a földet! Uram, fordulj hozzám figyelmesen, és hallgass meg! Uram, nyisd ki a szemedet, és láss! Halld meg Szanhérib minden beszédét, aki ideküldte ezt az embert, hogy gyalázza az élő Istent!” (Ézsaiás 37:16–17 RÚF). Ezékiás lényegében ezt mondta: „Uram, kérlek, olvasd el ezt, és aztán csinálj vele valamit!” Isten pedig tett valamit. Sőt, igazán látványos csodát tett. „Akkor eljött az Úr angyala, és levágott az asszír táborban száznyolcvanötezer embert. Amikor reggelre fölkeltek, mindenfelé csupa holttest volt.” (Ézsaiás 37:36). Nos, milyen papírt szeretnél kiteríteni Isten elé? Egy nyomasztó számlaegyenleget? Egy bontóperes ítéletet? Egy orvosi leletet? Egy haragos e-mailt? Bármilyen felzaklató papír meghívó lehet az imádságra, kiterítheted az Úr elé. Ha ez fontos számodra, akkor Istennek is fontos. Azt mondod, eddig még sohasem tettél ilyesmit? Próbáld ki! Add oda Istennek, bízz benne, és figyeld, hogyan alakítja a dolgokat az érdekedben!


Szeptember 06., Kedd

Az imádság különböző formái (1)

„… Isten szerint jár közben a megszenteltekért.” (Róma 8:27)
 
közbenjáró ima
 

Valaki, akinek jobban megy az imádság, mint neked, már közbenjár az érdekedben. „Ugyanígy segít a Lélek is a mi erőtlenségünkön. Mert amiért imádkoznunk kell, nem tudjuk úgy kérni, ahogyan kell, de maga a Lélek esedezik értünk kimondhatatlan fohászkodásokkal. Aki pedig a szíveket vizsgálja, tudja, mi a Lélek gondolata, mert Isten szerint jár közben a megszenteltekért.” (Róma 8:26–27). Figyeld meg: a Szentlélek közbenjár értünk Isten előtt. Néha nehéz teljesen jelen lennünk, amikor imádkozunk. Mindannyian tudjuk, milyen az, amikor beszélgetünk valakivel, és ő gondolatban teljesen máshol jár. Mi a megoldás? Próbáld lejegyezni, ami imádság közben eszedbe jut. Az imádság két leggyakoribb akadálya:

a) figyelmünket gyakran elterelik más gondolatok;

b) elfáradunk.
Amikor John Ortberg író erről a két akadályozó tényezőről beszélt egy barátjával, ő azt tanácsolta Johnnak, hogy egyszerűen csak menjen el sétálni, és hívja el Jézust is. Ortberg így ír: „Másnap elmentem a tengerpartra, levettem a cipőmet, futni kezdtem, és hívtam Jézust, hogy jöjjön velem. Különös dolgot fedeztem fel. Amikor úgy gondoltam, hogy beszélgetnem kellene Jézussal, akkor ez nagyon nehezemre esett, komoly erőfeszítésbe került. Most, hogy csak annyi dolgom volt, hogy magammal hívjam, nem tudtam nem rá gondolni. Egyfolytában azon járt az eszem, hogy ő ott van velem. Azt vettem észre magamon, hogy meg akarom neki mutatni a pelikánokat és a hullámokat. Eszembe jutottak emberek és dolgok, melyek mostanában foglalkoztattak, és egyszer csak elkezdtem róluk beszélni Jézusnak. Minden megváltozott.” Hívd hát el Jézust, hogy jöjjön veled ma, és bármit is csinálsz, beszélgess vele közben!


Szeptember 05., Hétfő

Fordítsd oda a másik orcádat!

„… annak, aki arcul üt jobb felől, tartsd oda másik arcodat is.” (Máté 5:39)
 

Kétféle módon lehet reagálni a bírálatra. Ha van benne igazság, alázatosan fogadd el, és használd növekedésedre. Ha nincs alapja, gyakorold, amit Jézus tanított: „Hallottátok, hogy megmondatott: Szemet szemért, fogat fogért. Én pedig azt mondom nektek, hogy ne szálljatok szembe a gonosszal, hanem annak, aki arcul üt jobb felől, tartsd oda másik arcodat is.” (Máté 5:38–39). Néha a kritikának valójában semmi köze hozzád, egyszerűen arról van szó, hogy a bíráló úgy érzi, becsapta őt az élet. Ahelyett, hogy igyekezne megvalósítani szíve álmait, inkább mások álmait próbálja összezúzni, hogy ezzel őket is lehúzza a maga reménytelenségének szintjére. Ilyenkor ugyan csábító lehet viszonozni a bántást és rámutatni az ő gyengeségeire és kudarcaira, de Jézus nem ezt a példát adta nekünk, nem ezen az úton kell járnunk. „Ne fizessetek senkinek rosszal a rosszért. Arra legyen gondotok, ami minden ember szemében jó. Ha lehetséges, amennyire tőletek telik, éljetek minden emberrel békességben.” (Róma 12:17–18).

Mit jelent odafordítani a másik orcánkat? Azt jelenti, nem engeded, hogy a kritika felzaklasson. Egyszerűen végighallgatod, megköszönöd a véleményét, és lenyeled a bírálatot (de ne vedd feltétlenül komolyan). Tartalékold az idődet és energiádat azokra, akikben megbízol, akik szeretnek eléggé ahhoz, hogy megmondják az igazat akkor is, ha az fájdalmas igazság. Valaki azt mondta: „A bírálóidnak semmivel sem tartozol!” Nos, valójában igen. Jézus azt mondta: „Szeressétek ellenségeiteket, és imádkozzatok azokért, akik üldöznek titeket” (Máté 5:44).

Ha lehetséges, amennyire tőletek telik, éljetek minden emberrel békességben,


Szeptember 04., Vasárnap

Lélekgondozás

„Lelkemet felüdíti…” (Zsoltárok 23:3)
 

Dávid azt mondta: „Az Úr az én pásztorom, nem szűkölködöm. Füves legelőkön terelget, csendes vizekhez vezet engem. Lelkemet felüdíti…” (Zsoltárok 23:1–3).

Manapság az autókat számítógépek vezérlik. A műszerfalon egy lámpa jelzi, ha valami gond van, és ideje egy alapos ellenőrzésnek. A lelkünk is így jelez. De oda kell figyelnünk a jelzésekre! Ne várj addig, amíg lerobbansz lelkileg, erkölcsileg, érzelmileg vagy kapcsolati szinten – idejében állj meg, és figyelj oda! Ha nem oltod lelked szomját, és nem töltöd be szükségeit, akkor más módokon fog enyhülést keresni, gyakran olyan módon, ami ártalmadra van. Fel kell ismerned, ha ez történik! Sokan nem állunk meg szünetet tartani, hogy lelkünk felüdüljön. A téves bűntudat csapdájába kerülve azt hisszük, hogy a pihenés egyet jelent a felelőtlenséggel. Vagy attól félünk, hogy elveszítjük a már elért eredményeket, ha egy percet magunkra fordítunk. Az életben nem sikert elérni a legnehezebb dolog, hanem kiegyensúlyozottnak lenni. Ezért a célkitűzéseidben és a céljaid megvalósításáért folytatott küzdelemben ne feledkezz el a lelkedről! Még Isten is pihent (ld. 1Mózes 2:2). Márpedig, ha ő megtette, akkor neked is szükséged van rá. A pihenés ereje által élvezheted az élet nagy utazását, nem csupán a célállomást. Ha nem tanulsz meg önszántadból nagy sétákat tenni a parkban, végül majd a szükség kényszerít kórházi ágyba. Amikor Isten „füves legelőkön terelget”, élvezd a helyzetet! Azért vezet „csendes vizekhez”, hogy felüdítsen, és új erővel töltsön fel.

Gyakorold hát a lélekgondozást!


Szeptember 03., Szombat

Szereld fel a kábeleket!

„Ha az okos látja a veszedelmet, óvintézkedéseket tesz…” (Példabeszédek 27:12 NLT)

 

A Half Dome egy hatalmas gránitszikla a Yosemite Nemzeti Parkban. A 2694 méter magas gránittömböt meg is lehet mászni, de az út utolsó szakaszát a sziklába erősített acélkábelekbe kapaszkodva kell megtenni, így biztonságban fel lehet jutni a csúcsra. Mary Hunt újságíró így írt erről: „A mászás utolsó szakasza a meredek gránit felszínén… a legnagyobb kihívás. Amint meglátod a kifeszített drótköteleket, olyan rettegés tör rád, amilyet még sohasem éreztél… de nincs más választásod, mint folytatni az utat. Abban a pillanatban hálás vagy a kábelekért, amelyek korlátként segítenek, hogy felküzdd magad a csúcsra. Az életben a titok nyitja ahhoz, hogy folytatni tudd, amikor már feladni szeretnéd, hogy kifeszíted a „kábeleket”, mielőtt még szükséged lenne rájuk, így ha nehéz helyzetbe kerülsz, már ott lesz a segítség, hogy megvédjen saját félelmeidtől és saját magadnak ártó hozzáállásodtól.”

Salamon azt mondja: „Ha az okos látja a veszedelmet, óvintézkedést tesz, az együgyűek pedig vakon belemennek, és megjárják” (Példabeszédek 27:12 NLT).

Előbb vagy utóbb te is szembetalálkozol egy olyan heggyel, amit egyedül nem tudsz legyőzni. De ha ott vannak a „kábelek”, melyekre szükséged van, akkor meghódíthatod.

Mik ezek a kábelek?

1) Isten Igéje. Jeremiás azt mondta: „Igéd éltet engem” (Jeremiás 15:16 TLB). Ásd bele magad Isten Igéjébe, és szívd magadba azt! Így ha a bajok jönnek, meg tudsz birkózni velük. „Jártodban vezessen, fektedben őrizzen, és ha felébredsz, irányítsa gondolataidat!” (Példabeszédek 6:22).

2) Erős imaélet. „Nagy az ereje az igaz ember buzgó könyörgésének” (Jakab 5:16). Az Istennel töltött idő átformál, Jézushoz hasonlóbbá tesz, és megerősít mindarra, ami rád vár.


Szeptember 02., Péntek

Mire van szükséged a pusztában? (6)

„Mondd meg Izráel fiainak, hogy gyűjtsenek részemre felajánlást minden embertől, akit arra indít a szíve.” (2Mózes 25:2)

 adakozás

Isten népe már mindennel rendelkezett, amire a szent sátor felépítéséhez szükség volt. Ezért Mózes Istentől tervet, a néptől pedig anyagi javakat kért.

Ez ma is így működik! Kedves Lelkipásztor, ne kérd az általad kiötlött, vagy a másoktól kölcsönzött tervekre Isten láttamozását. Kérd Istentől az Ő tervét, mert az az egyetlen, amit meg fog áldani. És ne félj adakozásra szólítani a népet. Talán vonakodsz az anyagiakról beszélni, mert emiatt egyesek a gyülekezetben így panaszkodnak: „a lelkészek folyton csak a pénzről beszélnek.” Persze, ha igazuk van, akkor helyre kell állítanod az egyensúlyt. De általánosságban szólva az embereknek szükségük van egyértelmű biblikus tanításra az adakozásra vonatkozóan, hogy azt kiváltságnak tekintsék, és lehetőségnek arra, hogy „üzlettársak” lehessenek Istennel.

A Biblia sokszor használja az adakozásra a „vetés” képét. Amikor vetünk, számítunk az aratásra is. A vetés és aratás törvénye olyan, mint a gravitáció törvénye, nem kerülheted ki. Isten azt mondta: „Amíg csak föld lesz, nem szűnik meg a vetés és az aratás” (1Mózes 8:22).

Figyeld meg, hogy működik ez: először elveted a vetőmagot, aztán következik a várakozás időszaka, majd végül az aratás. A pénz érzékeny téma lehet, ellenállást és neheztelést kelthet. De Isten megígérte, hogy aki bőkezűen vet, bőségesen fog aratni is (ld. 2Korinthus 9:6). Nos, két lehetőség van: Isten vagy igazat mondott, vagy nem. Neked kell kiderítened, vajon melyik eset áll fenn. Ezt pedig csak egyetlen módon tudod meg: ha kipróbálod, hogy magad láthasd az eredményt.


Szeptember 01., Csütörtök

Mire van szükséged a pusztában? (5)

„Légy bizalommal Istenhez, békülj meg vele, mert ennek jó eredménye lesz.” (Jób 22:21)

 

Ha a pusztában találod magad, mire van minden másnál nagyobb szükséged? Istenre! Ezért mondta Isten Mózesnek, hogy építsék meg a szent sátrat, mert ezt használta szemléltető eszközként, hogy megtanítsa népének a következőket:

1) Isten rendszeresen akar találkozni velünk. A szent sátor másik elnevezése „a találkozás sátra” volt. Isten azt szeretné, ha időt töltenél vele. Szeretné, ha megismernéd őt. Mert ha megismered őt, akkor kevesebbet fogsz aggódni, és jobban fogsz bízni benne. A Biblia azt mondja: „légy bizalommal Istenhez, békülj meg vele, mert ennek jó eredménye lesz.” Fontos hallgatni az Isten Igéjéről szóló tanítást, fontos találkozni más hívőkkel és bátorítani egymást bizonyságtételekkel. De egy ponton már nem elég a másodkézi információ, szükségünk van a személyes kapcsolatra Istennel. Jakab azt írja: „közeledjetek az Istenhez, és ő közeledni fog hozzátok…” (Jakab 4:8).

2) Isten szeretne az életünk középpontjában lenni. Amikor Izráel megérkezett egy táborhelyre, a tizenkét törzs úgy állította fel sátrait, hogy körbevették a szent sátrat, ahol Isten jelenléte lakott. Minden férfi, nő és gyermek sátra ajtajában állva láthatta, hogy Isten ott van köztük. Lehetne ennél világosabb az üzenet? Ha legmélyebb érzéseid és legnagyobb ambícióid Krisztusra összpontosulnak, akkor életed felszálló ágba kerül. „Gyönyörködj az Úrban, és megadja szíved kéréseit!” (Zsoltárok 37:4).

Ahhoz, hogy életed a pusztában is virágzó lehessen, a recept ez: Krisztus legyen a középpontban, és szívd magadba Igéjét!

 


A U G U S Z T U S 

Augusztus 31., Szerda

Mire van szükséged a pusztában? (4)

„… és törzseikben nem akadt botladozó.” (Zsoltárok 105:37)

Figyeld meg, minek örvendhetett még Izráel a pusztában: remek egészségnek. Gondolj bele, mennyiféle egészségügyi problémára lehet számítani, ha kétmillió ember gyalogol a végtelen sivatagon át úgy, hogy orvos vagy kórház sehol a láthatáron. Mégis úgy vonultak a legfiatalabbtól a legidősebbig, hogy „nemzetségeikben nem volt beteges” (Zsoltárok 105:37 Károli). Méghozzá azért, mert az Istentől kapott étrenden éltek. Gondjaik akkor kezdődtek, amikor zúgolódni kezdtek, és vissza akartak térni ahhoz az ételhez, amit rabszolgaként Egyiptomban ettek. Hahó! Van ebben egy fontos tanulság azoknak, akik gyorsételeken élnek, amik olyan betegségeket idéznek elő, mint a szívproblémák, a rák és a cukorbetegség. Képzeld el, hogy két kiló cukrot öntesz az autód tankjába, aztán panaszkodsz, hogy nem indul vagy nem megy rendesen. Nos, ha örökletes egészségügyi gondjaid vannak, vagy anyagi helyzeted nem teszi lehetővé az egészséges táplálkozást, Isten megért, és bátran fordulhatsz hozzá, bízva abban, hogy „a hitből fakadó imádság megszabadítja a szenvedőt, az Úr felsegíti őt…” (Jakab 5:15). De ha a bölcs életvezetés és a „hitből majd úgyis meggyógyulok” között kell dönteni, akkor a helyzet világos. Amikor Izráel eljutott az Ígéret földjéhez, Isten azt mondta nekik: „Ha Isteneteket, az Urat szolgáljátok, akkor megáld kenyérrel és vízzel. És eltávolítom tőled a bajokat. Nem vetél el, sem meddő nem lesz senki a földeden. Napjaid számát teljessé teszem.” (2Mózes 23:25–26). Azután étkezési törvényeket adott nekik, melyek teljesen elkülönítették őket a környező népektől.

Kérdés: hányan nem éljük meg „napjaink számát teljesen”, hányan nem végezzük el az Istentől ránk bízott feladatot, mert nem vagyunk hajlandók önfegyelmet gyakorolni például az étkezésben? Gondolkodj el ezen!


Augusztus 30., Kedd

Mire van szükséged a pusztában? (3)

„… ő fakasztott vizet a kemény kősziklából.” (5Mózes 8:15)

 

Mire van még szükség a pusztában? Vízre! Élelem nélkül életben lehet maradni akár negyven napig is, de víz nélkül sokkal hamarabb belehal az ember. Ugyanez igaz szellemi szinten is: sok minden nélkül ki lehet bírni, de nem lehet életben maradni Isten nélkül.

A pusztában Isten egy fontos leckét tanított népének, és azt akarta, hogy akkor is emlékezzenek rá, amikor megérkeznek az Ígéret földjére. „Amikor jóllakásig eszel, szép házakat építesz és azokban laksz, amikor elszaporodnak marháid és juhaid, lesz sok ezüstöd és aranyad, és bővében leszel mindennek, akkor föl ne fuvalkodjék a szíved, és el ne feledkezz Istenedről, az Úrról, aki kihozott téged Egyiptom földjéről, a szolgaság házából! Ő vezetett téged a nagy és félelmetes pusztában, ahol mérges kígyók és skorpiók vannak; a kiszikkadt földön, ahol nincs víz, ő fakasztott vizet a kemény kősziklából. Ő táplált a pusztában mannával, amelyet nem ismertek atyáid. Megsanyargatott és próbára tett, hogy végül is jót tegyen veled.” (5Mózes 8:12–16). Figyeld meg az utolsó szavakat: „hogy végül is jót tegyen veled”!

Bármin is mégy most keresztül, Isten nagyszerű áldásokat tartogat számodra. De ahhoz, hogy helyesen tudd azokat kezelni, alázatot kell tanulnod, hálás szívet kell kifejlesztened magadban, és sosem szabad elfeledkezned arról, hogy egyedül Isten a forrása minden jónak, amivel valaha is rendelkezhetsz. Isten hozzátett még egy utóiratot is: „De ha mégis elfeledkezel Istenedről, az Úrról… akkor menthetetlenül elvesztek! (5Mózes 8:19). Ennyire komolyan gondolja, hogy bízd őrá magad minden egyes napon!


Augusztus 29., Hétfő

Mire van szükséged a pusztában? (2)

„Biztonságban vezette őket, nem rettegtek…” (Zsoltárok 78:53)

manna

Ha pusztába kerültél, az még nem jelenti azt, hogy nem Isten akarata szerint jársz. „Útnak indította népét, mint juhokat, vezette, mint nyájat a pusztában. Biztonságban vezette őket, nem rettegtek…” (Zsoltárok 78:52–53). A pusztában úgy ismerhetjük meg Istent, ahogy soha azelőtt. Nos, mire volt még szüksége Izráelnek a pusztában a túléléshez? Élelemre. Valaki kiszámította, hogy körülbelül huszonhat vagonnyi élelemre lett volna szükség naponta annyi ember ellátásához. Csakhogy a pusztában nem volt vasút! Volt azonban valami sokkal jobb: Isten! Ő negyven éven át kirendelte a mannát, a „tökéletes ételt”, úgy, hogy csupán le kellett hajolniuk érte. Az ellátmány pontosan igazodott minden egyes család napi szükségletéhez – és Isten minden áldott nap gondoskodott róluk.

Tehát ha a gazdasági helyzet miatt aggódsz, és azon tűnődsz, vajon Isten tud-e rólad gondoskodni, íme, a mai ige számodra: Isten talán nem ad meg mindent, amit szeretnél, de mindent megad, amire szükséged van. A mi Istenünknél soha nincs semmiben hiány, és nem korlátozza őt semmi! A zsoltáros azt mondta: „gyermek voltam, meg is öregedtem, de nem láttam, hogy elhagyatottá lett az igaz, sem azt, hogy gyermeke koldussá vált” (Zsoltárok 37:25). Egy idős vidéki prédikátor találóan fogalmazott erről: „Ahová Isten vezet, én követem; amit ennem ad, azt lenyelem.” Gondolj bele: Izráel népének életében soha egyetlen étkezés sem maradt el a negyven év alatt! És az ő Istenük a te Istened is, bízz hát benne, és ne aggodalmaskodj tovább! 

 


Augusztus 28., Vasárnap

Mire van szükséged a pusztában? (1)

„Útnak indította népét, mint juhokat, vezette, mint nyájat a pusztában.” (Zsoltárok 78:52)

 

Charles E. Fuller, az egyik első rádiós prédikátor napi adásait egy énekkel kezdte: „Az én Uram ismeri az utat a pusztában, nekem csak követnem kell őt.”

Egyiptomból Kánaán felé Isten a pusztán át vezette népét – és lelki értelemben véve neked is át kell haladnod a pusztán! A pusztát bárhol megtapasztalhatjuk. Egy sír mellett állva, rákos betegként kórházi ágyon fekve, válóperes tárgyaláson, munkanélküliként állást keresve, vagy ha elveszítjük az otthonunkat. A puszta ugyanakkor a csodák helye is. Ezért a következő néhány napban megnézzük, mi kell a pusztában a túléléshez.

Útmutatás! E nélkül csak körbe-körbe járnánk. Figyeld meg, hogy vezette Isten Izráelt: „Az Úr pedig előttük ment nappal felhőoszlopban, hogy vezesse őket az úton, éjjel meg tűzoszlopban, hogy világítson nekik, és éjjel-nappal mehessenek. Nem távozott el a felhőoszlop nappal, sem a tűzoszlop éjjel a nép elől.” (2Mózes 13:21–22). Isten azt mondta Mózesnek, hogy ha a felhő elindul, ők is induljanak, és ha megáll, ők is álljanak meg. De mit tegyenek éjjel a teljes sötétségben? Nincs elég gyertya vagy olajlámpás, és megtörténhet, hogy egy skorpióra fekszel, vagy egy kígyóra lépsz az illemhely felé menet. Csak semmi aggodalom, Isten már erről is gondoskodott! A puszta nem ismeretlen terület számára. A zsoltáros azt mondta: „Lábam előtt mécses a te igéd, ösvényem világossága” (Zsoltárok 119:105). Bármilyen előre nem látott eseménnyel, állapottal vagy körülménnyel kell is szembenézned, a Biblia utat fog mutatni, Isten Igéje meg fog védeni. Ezért ne aggódj, de kezdd el olvasni minden nap!


Augusztus 27., Szombat

Imádkozz csak tovább kitartóan!

„Bízzatok benne mindenkor, ti népek, öntsétek ki előtte szíveteket, Isten a mi oltalmunk!” (Zsoltárok 62:9)

imádkozó, könyörgő nő

Anna mindennél jobban szeretett volna egy fiút. Ám az évek csak teltek, és ő csalódottsággal és kétségbeeséssel küzdött. „Az asszony lelke mélyéig elkeseredve könyörgött az Úrhoz, és keservesen sírt” (1Sámuel 1:10). De bármennyire is el volt keseredve, két olyan dolgot tett, ami működött – és nálad is működni fog!

1) Ahelyett, hogy hátat fordított volna Istennek, inkább hozzá fordult. Nem kevesebbet, hanem többet imádkozott. Tudta, hogy ha férje nem is tud neki gyermeket adni, Isten tud. Lehet, hogy nem örült Isten időzítésének, de sosem kételkedett Isten jóságában. Sajnos van egy dolog, amit hajlamosak vagyunk tenni, amikor a dolgok rosszul alakulnak: kerüljük Isten jelenlétét. Ez nagy hiba, mert éppen őrá van ilyenkor legnagyobb szükségünk! Igen, nehéz imádkozni, amikor a szíved épp megszakad, de ha nem imádkoztál összetört szívvel és igazán mély szükségérzettel, akkor soha nem öntötted ki igazán a szívedet Isten előtt, és nem értetted meg igazán, mit ért a Biblia imádságon.


2) Nemcsak arra gondolt, amit ő szeretne, hanem arra is, amit Isten. „Azután erős fogadalmat tett, és ezt mondta: Seregek Ura! Ha részvéttel tekintesz szolgálólányod nyomorúságára, gondod lesz rám, és nem feledkezel meg szolgálólányodról, hanem fiúgyermeket adsz szolgálólányodnak, akkor egész életére az Úrnak adom…” (1Sámuel 1:11). Nem sokkal ezután megfogant Sámuel.

Ha kész vagy olyan ígéretet tenni Istennek, amit aztán számon kérhet rajtad (lényegében ez a fogadalom), akkor kezded komolyan venni az imádságot. És ekkor Isten is komolyan veszi az imádságodat! Tehát öntsd ki szívedet az Úr előtt!


Augusztus 26., Péntek

A szemed isteni mestermű

„Csodálatosan alkottál…” (Zsoltárok 139:14 NIV)

 

Az evolúcióelmélet azt mondja, hogy ha valamilyen igény merül fel, akkor a természet majd gondoskodik arról, amire szükség van. Valóban? Dr. William Paley azt írja Natural Theology [Természeti teológia] című könyvében: „A szemünk fényességéhez és használatához elengedhetetlen, hogy folyamatosan nedves és tiszta maradjon, ezt egy pontosan ezt a célt szolgáló váladék biztosítja; a fölösleges sóoldat pedig az orrba ürül egy a csontban lévő kicsiny lyukon keresztül, ami nem nagyobb átmérőjű egy libatoll szárának átmérőjénél. Amikor a folyadék az orrba kerül, magától szétterjed az orr belsejében, és elpárolog a meleg levegő áramában, melyet a folyamatos légzés biztosít. Azt könnyű felismerni, hogy a szem nedvességet igényel; de a szem „igénye” létrehozhatta-e a könnymirigyet, vagy a fölösleg eltávolítására fúrhatott-e lyukat – méghozzá a csontba? Mondják meg az evolucionisták, hogy ki fúrta a lyukat… és ki készítette a csatornát könnyeink szétoszlatására.” A sötétben szemünk érzékelőképessége százezerszeresére nő. A valaha készített legkitűnőbb kamera sem ért ennek közelébe sem! Sőt, a szemünk rátalál arra a tárgyra, amit látni akar, automatikusan ráfókuszál azzal, hogy megnyúlik vagy összehúzódik. A párban mozgó két szemnek különböző szögben kell állnia ahhoz, hogy pontosan arra nézzen, amit látni akar. Az evolúció azt mondja, hogy amikor a szem készen állt, hogy megteremtse önmagát, volt annyi előrelátása, hogy saját védelmére gondoljon, és megépítse a szemöldök csontos kiemelkedését, és az orrnyerget is, hogy az megtartsa a szemüveget, melyre oly sokunknak szüksége van. Aztán ellátta magát egy redőnnyel is, mely védi az idegen anyagoktól. Meglehet, hogy nagyobb hitre van szükség ahhoz, hogy az evolúciót elhiggyük, mint hogy a teremtésben higgyünk! Te mit gondolsz?


Augusztus 25., Csütörtök,

A szeretet akkor is működik, amikor semmi más!

„Férfiak! Úgy szeressétek feleségeteket, ahogyan Krisztus is szerette az egyházat…” (Efezus 5:25)

 

Sokévnyi házasság után John úgy döntött, elválik feleségétől. A pszichológusának így indokolta döntését: „A feleségem nem vonzó, nem érdekes, ráadásul túlsúlyos, és csapnivaló háziasszony.” A tanácsadó ezt javasolta neki: „Mától kezdve bánjon úgy a feleségével, mint egy istennővel! Tegyen meg mindent, amire csak lehetősége van, hogy a kedvében járjon! Hallgassa figyelmesen, ha a problémáiról beszél! Segítsen a háztartási munkában, és vigye el őt vacsorázni a hétvégén! Szó szerint tegyen úgy, mintha a felesége istennő lenne! Aztán két hónapnyi ilyen csodálatos új bánásmód után csomagoljon össze, és távozzon! Erre majd felfigyel az asszony!” John egyetértett azzal, hogy ez nagyszerű ötlet, és eldöntötte, hogy megvalósítja. Romantikus hétvégékre vitte a feleségét, és minden este verset olvasott neki. Két hónap múlva a tanácsadó felhívta, és megkérdezte: „Nos, John, beadta már a válókeresetet? Alig várja, hogy újra legényember lehessen?” „Viccel?! – felelte John. – Hiszen a feleségem egy istennő. Soha nem voltam boldogabb életemben. El nem hagynám őt a világ minden kincséért sem! Sőt, minden nap valami csodálatos új dolgot fedezek fel benne. Válni? Soha!”

A Biblia azt mondja: „amit vet az ember, azt fogja aratni is” (Galata 6:7). Amikor John változtatott a stratégián és elkezdett szeretet-magvakat vetni, olyan házasságot aratott, amiről nem is álmodott volna. Gondolod, hogy ez a taktika nálad is működne? Mit veszíthetsz? Próbáld ki, és figyeld, mi történik! Nagy valószínűséggel mindketten örülni fogtok az eredménynek.


Augusztus 24., Szerda

Ne akarj folyton az emberek kedvében járni!

„Istennek kell inkább engedelmeskednünk, mint az embereknek.” (Apostolok cselekedetei 5:29)

 

Tetteinket túl sokszor az a tévképzet diktálja, hogy úgy érezzük, mások kedvében kell járnunk. Túl sokat foglalkozunk azzal, mit gondolnak rólunk mások, ezért minden egyes lépésünknél hátrapillantunk a vállunk fölött, hogy vajon mosolyognak, vagy rosszallóan néznek. Értsd meg ezt: ha mindig az emberek elismerését keresed, akkor nem azt nézed, merre haladsz, és falba fogsz ütközni, vagy elbotlasz a saját lábadban.

A Biblia azt mondja: „Istennek kell inkább engedelmeskednünk, mint az embereknek.” Mit gondolsz, mi fog történni, ha kinyitod a szád, és kiállsz magadért? Az igazság az, hogy azok az emberek, akik nem tisztelik jogaidat, és nem tartják tiszteletben kívánságaidat, nem érik meg a rájuk fordított időt és erőt. Sem a hosszas vitát; úgyhogy búcsúzz el tőlük! (Nem a házasságról vagy a szülő-gyermek kapcsolatról beszélünk.)

Amikor a legelő már túl kicsinek bizonyult ahhoz, hogy Ábrahám és Lót nyájai együtt legeljenek, viszály támadt. Ábrahám szerette unokaöccsét, Lótot, de felismerte, hogy nem élhet tovább ilyen helyzetben. Ezért azt mondta: „Válj el tőlem! Ha te balra tartasz, én jobbra megyek, ha te jobbra mégy, én balra térek.” (1Mózes 13:9). Hogy végződött a történet? Lót a legszebb zöld legelőket választotta, és Sodoma közelébe költözött. Végül mindene, amiért megdolgozott porig égett. Ábrahám azonban, aki mindig Isten tetszését kereste, nem csupán maga lett áldott, de áldássá lett az egész világ számára is.

A mai ige tehát számodra ez: Isten meg akar szabadítani az embereknek való megfelelés kényszeréből.


Augusztus 23., Kedd

Apák, készítsétek fel gyermekeiteket a való életre! (2)

„Ha tanítómesteretek sok ezer volna is a Krisztusban, atyátok azonban nincs sok…” (1 Korinthus 4:15)

 

Kedves Édesapa! Tedd meg a következő három dolgot gyermekeidért:

1) Figyelmeztesd őket arra, milyen veszélyes, ha úgy érzik, mindenhez joguk van. Igen, a gyermekeknek szükségük van szüleik feltétel nélküli szeretetére. De vannak, akik azt gondolják, hogy az ő gyermekeik soha semmi rosszat nem tesznek – pedig dehogynem! Az ilyen gyerekekben irreális elvárások lesznek, torz szemlélet alakul ki bennük arról, hogyan is működik az élet. Az életben mindenki szerez jó és rossz pontokat, lesznek győzelmeik és vereségeik. Tanulják meg, hogy mindenki követ el hibákat. Ha ezt nem ismerik fel, akkor félrevezetik és sok fájdalomnak teszik ki saját magukat. A kudarcaikból tanulják meg a csalódottság kezelését, ez készíti fel őket arra, ha később az életben nem az ő elképzeléseik szerint alakulnak a dolgok.

2) Beszélj velük őszintén a halálról – a tiédről és az övékről! A Biblia azt mondja: „… elrendeltetett, hogy az emberek egyszer meghaljanak” (Zsidók 9:27). Magyarázd el nekik, hogy a halál mindenkire érvényes, és nem az isteni büntetés valamilyen különleges formája. Mondd el nekik, hogy az élet, akár rövid, akár hosszú, ajándék, amiből a legtöbbet kell kihozni, a menny pedig egy nagy családi találkozó, amiről nem kéne lemaradni. Egy barátotok vagy családtagotok halála lehetőség lehet, hogy enyhítsd félelmüket, és felkészítsd őket a veszteség és a gyász kezelésére, és a gyógyulásra is.

3) Mutasd meg, miért vetted feleségül az édesanyjukat. Életük korai szakaszában szüleik kapcsolata van rájuk legnagyobb hatással, befolyásolja, hogy mivé válnak, milyen társat választanak, kihat jövendő boldogságukra. Ha azt látják, hogy szereted az édesanyjukat, hogy királynőként bánsz vele, hogy tiszteled és figyelmes vagy vele, akkor gyermekeid csodálni, értékelni fogják szuper apukájukat, sőt, túl akarják majd szárnyalni!


Augusztus 22., Hétfő

Apák, készítsétek fel gyermekeiteket a való életre! (1)

„… hogy az atyák szívét a gyermekekhez… térítse…” (Lukács 1:17)

 

A kutatások rámutatnak az apahiány következményeire. Manapság túl sok gyerek él apai nevelés nélkül. Emiatt rossz döntéseket hoznak az életben, a kapcsolataikban, a párválasztásban. Hogyan készítheti fel egy apa a gyermekeit a való életre?

1) Ismerd fel, mire készülnek! Figyeld meg, mitől indulnak be. Kérdezd meg, melyik tantárgyat szeretik az iskolában, és melyikkel vannak nehézségeik. Ismerd meg a barátaikat, akikkel a szünetekben és iskola után találkoznak. Figyelj gyermekeidre, és tanulj tőlük! Időnként vidd el őket egy közös reggelire vagy hamburgerezésre, élvezni fogják a királyi bánásmódot, az apával kettesben töltött időt!

2) Tanítsd őket bátor kiállásra! A fiatalok között egyre több az öngyilkosság a többieket terrorizáló iskolatársak miatt. Tanítsd meg a gyermekeidnek, hogy álljanak ki magukért! Taníts nekik tiszteletet, tanítsd meg, hogyan védjék meg magukat, biztasd, hogy indokolt esetben szólaljanak fel az osztályban, kérdezzenek rá arra, amit nem értenek a leckében, vagy bátran mondják el, miben hisznek. Tanítsd őket arra, hogy határozottan kiálljanak az igazságtalan bánásmód ellen. Azokban a gyerekekben, akik szó nélkül eltűrik, hogy bokszzsáknak használják őket, áldozat mentalitás alakul ki.

3) Mutass példát! Bármennyire is tökélyre fejlesztetted „prédikációs” készségedet, ha az életeddel nem mutatsz példát, a gyerekeid csak ennyit fognak hallani: „Bla, bla, bla…” Mondhatod, hogy fontos az egészséges életmód és a mozgás, de ha egész nap a tévé előtt ülve tömöd magadba a csipszet, és csak nézed a focimeccseket, nem leszel meggyőző számukra. Mutass példát a sportban, az egészséges életmódban, mindenféle tevékenységben és hobbiban, és figyeld, milyen „menőnek” fogják tartani apukájukat, sőt igyekeznek majd hasonlítani rá!


Augusztus 21., Vasárnap

Áldott reménység

„… várjuk a mi boldog reménységünket…” (Titusz 2:13)

 

A feltámadás boldog reménysége nem olyan, mint a lottóötös, ahol milliókból csak egyetlen ember üti meg a főnyereményt. Nem is érzelgős vágyálom, mellyel a sír mellett álló gyászolókat próbálják vigasztalni. Ez olyan reménység, ami bizonyosságra épül.

Jézus azt mondta: „mert én élek, és ti is élni fogtok” (János 14:19). Pál így ír róla: „… a maga rendje szerint: első zsengeként támadt fel Krisztus, azután az ő eljövetelekor következnek azok, akik a Krisztuséi” (1Korinthus 15:23). Pál a korinthusi keresztyéneknek írt, akik a görög filozófián nőttek fel, ami a túlvilágot árnyak országaként képzelte el. Valaki megpróbálta meggyőzni őket arról, hogy a holttestek nem támadhatnak fel, sem az övék, sem Krisztusé. Az apostol nem tudta elviselni, hogy így gondolkodjanak. Ezért egy nagyszerű ügyvéd zseniális érvelésével ismertette a tényeket: „[Jézus] feltámadt a harmadik napon, és megjelent Kéfásnak, majd a tizenkettőnek. Azután megjelent több mint ötszáz testvérnek egyszerre, akik közül a legtöbben még mindig élnek, néhányan azonban elhunytak. Azután megjelent Jakabnak, majd valamennyi apostolnak. Legutoljára pedig… megjelent nekem is.” (1Korinthus 15:4–8). Mennyi tanú volt? Néhány? Nem, százak! És nem csupán egy kísértetet láttak, nem érzékcsalódás áldozatai voltak. Temetéseken sokszor elhangzik a közhely: „emléke örökre szívünkben él.” Jézus követői nem ezt mondták. Ők személyesen találkoztak vele. Ha Megváltódként bízol Krisztusban, egy napon te is szemtől szembe megláthatod őt. Amikor meghalunk, lelkünk hozzá tér, és amikor ő visszajön, feltámadott testünkben találkozunk vele, „és így mindenkor az Úrral leszünk” (1Thesszalonika 4:17).

Ez igazán csodálatos!


Augusztus 20., Szombat

Ma jusson eszedbe!

„… emlékezzél meg az Úrról, a te Istenedről…” (5Mózes 8:18 Károli)

 

„Mind a nemzeteknek, mind az egyes embernek kötelessége, hogy elismerje Isten mindent felülmúló hatalmától való függését, hogy megvallja bűneit és vétkeit, alázatos bűnbánattal, de azzal a biztos reménnyel, hogy az őszinte megbánás kegyelemhez és megbocsátáshoz vezet; és elismerje a Szentírás magasztos igazságát, melyet a történelem bizonyított: hogy csak azok a nemzetek áldottak, akiknek Istene az Úr… A legnemesebb mennyei ajándékokat kaptuk. Ennyi éven át megőrzött minket békességben és jólétben; növekedtünk létszámban, gazdagságban és erőben, ahogy egyetlen más nemzet sem. De elfeledkeztünk Istenről. Elfeledkeztünk a kegyelmes kézről, mely megőrzött minket békességben, megsokasított, meggazdagított és megerősített; és szívünk csalárdságában hiú módon azt képzeltük, hogy mindezen áldásokat valamiképpen a saját kimagasló bölcsességünk és erényünk teremtette. Megrészegültünk a töretlen sikertől, túlságosan önteltekké váltunk ahhoz, hogy érezzük a megváltó és megtartó kegyelemre való rászorultságunkat, túl büszkévé, hogy imádkozzunk Istenhez, aki teremtett minket! Illő tehát, hogy megalázzuk magunkat a megbántott Hatalom előtt, hogy megvalljuk nemzetünk bűneit, irgalomért és megbocsátásért könyörögjünk.”*

Isten így figyelmeztette Izráelt: „amikor elszaporodnak marháid és juhaid, lesz sok ezüstöd és aranyad, és bővében leszel mindennek, akkor föl ne fuvalkodjék a szíved, és el ne feledkezz Istenedről, az Úrról… gondolj arra, hogy Istened, az Úr ad neked erőt a gazdagság megszerzésére, hogy fenntartsa szövetségét…” (5Mózes 8:13–14,18). Ma jusson eszünkbe ez!

* Részlet Abraham Lincoln 1863. március 3-án elhangzott beszédéből, mellyel nemzeti böjtnapot hirdetett a polgárháború pusztítása miatt szenvedő országnak.

 


Augusztus 19., Péntek

Szabadulj meg a szűkölködő mentalitástól!

„Az Istennek pedig van hatalma arra, hogy… mindenütt mindenkor minden szükségessel rendelkezzetek…” (2Korinthus 9:8)

„Az én Istenem pedig be fogja tölteni minden szükségeteket az ő gazdagsága szerint dicsőséggel” (Filippi 4:19). Kinek a gazdagsága? Istené! Ő meg tud áldani, ebben nem korlátozza sem a munkaerőpiac, sem a tőzsdei árfolyamok, sem az ingatlanárak. Negyven éven át táplálta népét a pusztában mennyei mannával. Hollókkal küldött húst Illésnek az éhínség idején. Ezreket lakatott jól egy kisfiú uzsonnájával. Pál azt írja: „Az Istennek pedig van hatalma arra, hogy minden kegyelmét kiárassza rátok, hogy mindenütt mindenkor minden szükségessel rendelkezzetek, és bőségben éljetek minden jó cselekedetre… Így mindenben meggazdagodtok a teljes tisztaszívűségre, amely hálaadást szül az Isten iránt általunk.” (2Korinthus 9:8,11).

A szűkölködő hozzáállás a félelemben gyökerezik, és bizalmatlanságot mutat, mintha Isten csodálatos hatalma nem lenne elég arra, hogy ellásson minden szükségessel az ő végtelen készleteiből. Azon a téves feltételezésen alapul, hogy ha valaki másnak van valamije, akkor neked már nem jut, mert csak egyetlen torta van, és minden másoknak jutó szelet azt jelenti, hogy neked kevesebb marad. Ettől azt hiszed, hogy ha mások áldást kapnak, az a te károdra történik. A szűkölködő lelkület azt mondja: „ha te nyersz, én veszítek.”

A bővölködő élet egyáltalán nem erről szól! Ma kezdd el átprogramozni gondolkodásmódodat! Emlékeztesd magad arra, hogy senkivel sem kell versengened semmiért az élet semmilyen területén. Kapaszkodj Jézus szavaiba: „én azért jöttem, hogy életük legyen, sőt bőségben éljenek” (János 10:10). Imádkozz így: „Atyám, segíts, hogy elutasítsak minden szűkölködő gondolatot! Mutasd meg, hogyan segítsek másoknak céljaik megvalósításában az időmmel, talentumaimmal, vagyonommal. Jézus nevében imádkozom. Ámen.”


Augusztus 18., Csütörtök

Jézus feltétel nélkül szeret

„Mert úgy szerette Isten a világot…” (János 3:16)
 
Boldog akinek hűtlensége megbocsáttatott, vétke eltöröltetett. Zsoltárok 32:1,
 
Dávid azt mondta: „Boldog, akinek hűtlensége megbocsáttatott, vétke eltöröltetett.” (Zsoltárok 32:1). Bármilyen keményen is dolgoznánk érte, sohasem tudnánk kifizetni bűnadósságunkat. Hála Istennek, nem is kell ezt tennünk, „mert úgy szerette Isten a világot, hogy egyszülött Fiát adta, hogy aki hisz őbenne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen.”
 
Évekkel ezelőtt egy gyülekezet úgy döntött, hogy megtiszteli egyik nyugdíjas lelkészét. A lelkipásztor kilencvenkét éves volt, és néhányan a gyülekezetből azon tűnődtek, egyáltalán miért kértek fel egy ilyen idős embert prédikálni. A meleg köszöntés és bemutatás után a lelkész felállt székéből, és nehézkesen, de méltósággal odament a szószékhez. Hogy egyensúlyát megőrizze, rátámaszkodott a pulpitusra, és jegyzeteket nem használva beszélni kezdett: „Amikor a lelkészetek meghívott, arra kért, mondjam el, mi a legnagyobb dolog, amit több mint ötvenévi igehirdetői szolgálatom alatt megtanultam. Gondolkodtam rajta néhány napig, míg végül egyetlen dologgá szűrődött le bennem, arra, ami a legnagyobb hatást gyakorolta életemre, és minden megpróbáltatásban megtartott. Ez az, amiben bízhatok, amire támaszkodhatok, ha könnyek, szomorúság, félelem, fájdalom bénít… az egyetlen dolog, ami mindig megvigasztal: Engem szeret Jézusom, Bibliámból jól tudom, mind övé a kicsinyek, erőt ád a gyöngéknek. Úgy van, ő szeret, ő szeret nagyon, úgy van, ő szeret, Igéjéből tudom.” A gyülekezetben olyan csend lett, hogy még a szú percegését is hallani lehetett a padokban, ahogy az idős férfi visszatotyogott székéhez. A gyülekezet sohasem felejtette el ezt a prédikációt.
 
 
És neked sem szabad elfelejtened: Jézus feltétel nélkül szeret. Ez igaz ma, holnap és örökké!

Augusztus 17., Szerda

Hit jelen időben

„A hit pedig a remélt dolgokban való bizalom, és a nem látható dolgok létéről való meggyőződés.” (Zsidók 11:1)

 

Amikor egy krízis közepén vagy, akkor amit hiszel, az megmutatkozik szavaidban, viselkedésedben és tetteidben. Amikor Lázár meghalt, és nővére, Márta azt mondta: „Uram, ha itt lettél volna, nem halt volna meg a testvérem” (János 11:21), akkor múlt idejű hitnek adott hangot. Amikor Jézus azt mondta: „Feltámad a testvéred!” (23. vers), akkor így válaszolt: „Tudom, hogy feltámad a feltámadáskor…” (24. vers), ez jövő idejű hit. És amikor azt mondta: „De most is tudom, hogy amit csak kérsz az Istentől, megadja neked az Isten” (22. vers), akkor mutatott jelen idejű hitet. A Biblia azt mondja nekünk, hívőknek, hogy ne a láthatókra nézzünk, hanem a láthatatlanokra (ld. 2Korinthus 4:18). A jelen idejű hit „a nem látható dolgok létéről való meggyőződés” (Zsidók 11:1). Pál azt mondja: „hitben járunk, nem látásban” (2Korinthus 5:7). Érzéseink túl gyakran azon alapulnak, amit látunk, ahelyett, hogy arra alapoznánk, amit Isten mond Igéjében. De ahogy Jon Walker is írja: „Ha azt hisszük, hogy a valóság csupán arra korlátozódik, amit látunk, akkor annak a gondolkodásmódnak a csapdájába esünk, ami csak a láthatót tartja igaznak. Saját felfogóképességünk foglyaivá leszünk, elhagyjuk a hitben járást… Azoknak, akik hitben járnak, a látszat soha nem a teljes valóság… A valóság messze túlterjed a láthatókon… a nem látható dolgok örökkévalók [az idő és a körülmények nem változtatnak rajtuk, nem kisebbítik őket] (ld. 2Korinthus 4:18). Még ha a dolgok rossznak tűnnek is, Isten a javunkra munkálja azokat (ld. Róma 8:28). Ő tudja, hogy végződik a történet, ezért te is a láthatatlanokra figyelj, ne a láthatókra.”


Augusztus 16., Kedd

Adj bele mindent!

„… bemegyek a királyhoz… Ha elveszek, hát vesszek el!” (Eszter 4:16)

 

Eszter, egy zsidó lány pogány király felesége lett, és megsértve egy ősrégi hagyományt, belépett férje tróntermébe, elmondta, amiért jött, és megmentette népét a megsemmisüléstől. Egyetlen lány megmentett egy nemzetet, mert kész volt mindent kockára tenni.

Alkalmatlannak érzed magad? Arra gondolsz, hogy valaki másnak kellene ezt a munkát végeznie helyetted? Akkor olvasd el Edward Everett Hale lelkész szavait: „Én csak egy ember vagyok, de egy igenis vagyok. Nem tudok megtenni mindent, de valamit meg tudok tenni; és csak azért, mert nem tudok megtenni mindent, nem fogok elzárkózni attól, hogy megtegyek valamit, amire képes vagyok.” Hány ember kellett a jerikói úton haldokló utazó megmentéséhez? Egy irgalmas samaritánus. Hány ember kellett, aki kiáll a fáraóval szemben, és kivezeti népét Egyiptomból? Egy, Mózes. Egy elismert vezetési szakértő írja: „Isten elültetett benned egy álmot. Ez a tiéd, senki másé. Ez hirdeti egyediségedet. Ez hordozza a benned rejlő lehetőségeket. Csak te tudod világra hozni. Csak te tudod megélni. Ha nem fedezed fel, nem vállalod érte a felelősséget, és nem váltod valóra, az negatívan hat nemcsak rád, hanem azokra is, akiknek hasznára válna álmod beteljesedése.” John Greenleaf Whittier költő írta: „A legszomorúbb szavak, melyeket valaha kimondtak vagy leírtak, így hangzanak: »Lehetett volna.«” Életed alkonyán visszatekintve úgy fogod érezni, hogy mindig mások elvárásainak akartál mindenáron megfelelni? Vagy tudni fogod, hogy teljes életet éltél, mert arra törekedtél, hogy megvalósítsd Istentől kapott álmodat?

Gondolkodj el ezen már most, amíg még van időd irányt változtatni!

https://www.youtube.com/watch?v=CCXYRlC2MCg

 


Augusztus 15., Hétfő

Várj! (2)

„Várva vártam az Urat, és ő lehajolt hozzám, meghallotta kiáltásomat.” (Zsoltárok 40:2)
 
Várván vártam az Urat...
 
 

A zsoltáríró ezt mondta: „Várva vártam az Urat, és ő lehajolt hozzám, meghallotta kiáltásomat. Kiemelt a pusztulás verméből, a sárból és iszapból. Sziklára állította lábamat, biztossá tette lépteimet. Új éneket adott a számba, Istenünknek dicséretét. Sokan látják ezt, félik az Urat, és bíznak benne.” (Zsoltárok 40:2–4). Várni azt jelenti, hogy bízunk abban, Isten tudja, mit csinál, akkor is, ha nem avat be a részletekbe. Talán egyedülálló vagy, és keresel valakit, akivel megoszthatnád az életedet. Talán elérhető közelségben van egy kapcsolat, de tudod, hogy nem kedves Isten szemében. Nem ő a megfelelő személy, mert nem egyezik az értékrendetek, nem azonosak a céljaitok, vagy nem egyforma a Krisztus iránti elkötelezettségetek. Talán rá akar venni házasság előtti szexuális kapcsolatra. Lehet, hogy a világban elterjedt szokás kipróbálni a terméket vásárlás előtt, de te tudod, hogy ez nem Isten útja. Mégis kísért a gondolat: „Belefáradtam már a várakozásba. Meg fogom ragadni az élvezet lehetőségét, a következmények miatt ráérek később is aggódni.” Sámson is ezt tette, és emiatt elveszítette szeme világát, erejét, jó hírnevét, szabadságát és az életét. Tarts ki, amíg elnyered azt a sokkal jobbat, amit Isten tartogat számodra! Imádkozz így: „Uram, nem akarok belemenni olyan kapcsolatba, amiről tudom, hogy nem tisztel téged, árt nekem, és mások életében is fájdalmat okoz. Te azt mondtad, hogy jót tervezel számomra. Ezért, még ha néha úgy érzem is, hogy senki sem érti, milyen nehéz küzdelem ez, bízni fogok benned, és türelmesen várok.”


Augusztus 14., Vasárnap

Várj! (1)

„Várjad az Urat, légy erős; bátorodjék szíved és várjad az Urat.” (Zsoltárok 27:14 Károli)
 

Visszatekintve szoktunk rájönni, hogy:

1) Isten kezdettől valami jobbat tervezett számunkra.

2) Akkor még nem voltunk elég érettek ahhoz, hogy kezelni tudjuk, amit kértünk tőle. Mi azt hisszük, készen állunk, de Isten az, aki tudja, ha ez tényleg így van.

A Bibliában több mint negyvenszer hangzik el a parancs: „Várj az Úrra!” Az érettség próbája a várakozás megtanulása. Scott Peck írja: „A késleltetett élvezet egy olyan folyamat, amibe úgy van betervezve az élet fájdalma és öröme, hogy az élvezetet növeli az, ha előbb a fájdalommal találkozunk, azt átéljük és túljutunk rajta… Ez az élet egyetlen illő módja.” A várakozás rákényszerít arra, hogy elfogadjuk, amit nem tudunk irányításunk alatt tartani. Alázatra késztet abban, amiben alázatosnak kell lennünk. Gondolj csak a lengőtrapéz artistáira: egy örökkévalóságnak tűnő töredékmásodpercig a trapézművész „a semmiben” van. Nem mehet vissza, de még nem jött el az a pillanat, amikor társa elkapja. Teljes bizalommal kell várnia. Lehet, hogy te is ilyen helyzetben vagy most. Elengedted, amibe eddig kapaszkodtál, mert Isten elszólított onnan, de még nem érzed, hogy karja elkapna. Mózes nyolcvan évet várt arra a szolgálatra, ami negyven évig tartott – életének kétharmada a felkészüléssel telt! Jézus harminc éven át készült fel szolgálatára, mely három és fél évig tartott. Isten szemszögéből nézve az életed értékét nem a hossza adja, hanem hatékonysága, Isten országának építésében elért eredménye. Tehát várj, és legyen jó hozzáállásod a várakozás közben! Isten nem fog csalódást okozni.


Augusztus 13., Szombat

Tarts panaszkodás-böjtöt!

böjt

„Ne panaszkodjatok…” (Jakab 5:9)
 

Amit ismételten teszünk, szokásunkká válik. Ezért figyelmeztet Jakab: „Ne panaszkodjatok…” Jon Gordon író mondja: „A panaszkodás-böjt nemcsak a körülötted élőket teszi boldogabbá… te magad is több örömet, békességet tapasztalsz, sikerre és pozitív kapcsolatokra találsz.” Ezért ha a dolgok rosszra fordulnak, panaszkodás helyett:

1) Gyakorold a hálaadást! Ha naponta hálát adsz három áldásért, az energiával tölt fel, és boldogabbnak érzed tőle magad. Nem tudunk hálásak és negatívak lenni egyszerre.

2) Biztass másokat! Ahelyett, hogy panaszkodnál amiatt, ha mások valamit rosszul csinálnak, összpontosíts arra, amit jól tesznek. „… biztassátok a bátortalanokat, karoljátok fel az erőtleneket, legyetek türelmesek mindenkihez” (1Thesszalonika 5:14). Bírálhatod az emberek gyengeségeit, ha kritikádat háromszor annyi dicsérettel ellensúlyozod.

3) Összpontosíts a sikeredre! Kezdd egy siker-naplóval. Minden nap lefekvés előtt írj le valami nagyszerűt a napodról! Lehet ez egy felemelő beszélgetés… vagy egy elért eredmény, amire büszke vagy. Ha a sikerekre összpontosítasz, utat készítesz az azt követő sikereknek.

4) Tanuld meg elengedni a dolgokat! Ahelyett, hogy azon gyötrődnél, amit nem tudsz megváltoztatni, összpontosíts arra, amire hatni tudsz. Ha felhagysz azzal, hogy mindent irányításod alatt próbálsz tartani, és életedet Isten kezébe teszed, akkor a dolgok elkezdenek helyrerázódni.

5) Használd az ima erejét. Pál azt mondja: „Minden imádságotokban és könyörgésetekben imádkozzatok mindenkor… ” (Efezus 6:18). Az imádság csökkenti a stresszt, felerősíti a pozitív energiát, egészségesebbé tesz. Ha nagy rajtad a nyomás, panaszkodás helyett csatlakozz rá Isten erejére, és töltsd fel akkumulátoraidat!


Augusztus 12., Péntek

Vidd az Úrhoz!

„… hogy nyilvánvalóvá legyenek rajta Isten cselekedetei.” (János 9:3)

 

jézus gyógyítAmikor Jézus egy vakkal találkozott, a tanítványok rögtön elkezdték megvitatni, mi lehet az oka az ember állapotának. Megkérdezték Jézustól: „Mester, ki vétkezett: ez vagy a szülei, hogy vakon született?” Jézus így válaszolt: „Nem ő vétkezett, nem is a szülei, hanem azért van ez így, hogy nyilvánvalóvá legyenek rajta Isten cselekedetei.”
Figyelj meg négy dolgot:

1) A tanítványok nagyon gyorsan készek voltak a betegséget az ember bűnére visszavezetni. A sátán megpróbál meggyőzni arról, hogy bűnöd miatt nincs már jogod Isten kegyelmére, de ez nem igaz! Isten nem a múltad alapján dönt a jövődről!

2) Amikor Jézus meggyógyította őt, akkor szomszédjait az ünneplés helyett jobban érdekelte a vitatkozás – és ez máig sem sokat változott! Azzal kezdték, hogy megkérdezték: „»Nem ő az, aki itt szokott ülni és koldulni?« Egyesek azt mondták, hogy ez az, mások pedig azt, hogy nem, csak hasonlít hozzá.” (János 9:8–9).

3) Gyógyulása megbukott a vallásossági teszten, mert a farizeusok ezt mondták Jézusra: „Nem Istentől való ez az ember, mert nem tartja meg a szombatot” (16. vers).

4) Még a meggyógyított ember szülei sem tudták szabadon dicsőíteni Istent, mert féltek; ugyanis a vallási vezetők „már megegyeztek abban, hogy ha valaki Krisztusnak vallja őt [Jézust], azt ki kell zárni a zsinagógából” (22. vers). Szomszédjai számára egy fogyatékos volt, a vallási vezetők számára vita tárgya, szüleinek szégyenfolt, ezért „… kiközösítették” (34. vers).
Ennyi a történet? Hála Istennek, nem! Jézus újra találkozott vele, és azt mondta neki: „Én azért jöttem… hogy akik nem látnak, lássanak…” (János 9:39 TM). Tehát ahelyett, hogy folyton felemlegetnéd problémáidat, és mások véleményére hallgatnál, vidd a gondodat az Úr elé imádságban! Ha másokkal osztod meg, legjobb esetben is csak együttérzést kapsz, de ha Jézushoz fordulsz, megoldást találsz.


 Augusztus 11., Csütörtök

A látomás ereje (3)

„Bölccsé teszlek, és megtanítalak, melyik úton kell járnod.” (Zsoltárok 32:8)

 Bölccsé teszlek....

 

Teréz anya nem kereste a hírnevet, az találta meg őt. Ő egyszerűen csak elment Indiába, felfedezett egy szükséget, amit senki más nem töltött be, meghallotta Isten hívását, szívébe fogadta azt, és a világ legelesettebb embereinek sokasága felé szolgált Kalkutta nyomornegyedében. Egyik leghíresebb mondása volt: „Az az élet, amit nem másokért élünk, nem is élet.” Nézzünk szembe vele: mindennapi tevékenységeink nagy része nem igazán számít, amíg értéket nem nyer a teljes kép részeként. Ha veszed egy nap minden apró részletét, beledobod az Istentől kapott látás bográcsába, és megkavarod, hirtelen célt, értéket, serkentő erőt és örömöt találsz abban a tudatban, hogy betöltöd rendeltetésedet. Gondolj rá így: zsákokba homokot lapátolni önmagában nem valami dicsőséges dolog, de a belőlük épített gát megmenthet egy várost az árvíz pusztításától. A gát építése ad értelmet a homoklapátolás kulimunkájának. Ilyen az Istentől kapott látás is. Az élet mindennapos feladatait gyakran homoklapátolásnak érezzük. De ha ugyanezeket a napi teendőket az Istentől kapott látás lencséjén keresztül nézzük, hirtelen egészen másként festenek.

A látás összeszedetté teszi életedet. Rendet és célt teremt a káoszban. Segít, hogy mindent új fényben láss. A jó hír pedig az, hogy Isten szívesen ad látást – kérj hát tőle te is!


Augusztus 10., Szerda

A látomás ereje (2)

„Minden utadon gondolj rá, és ő egyengetni fogja ösvényeidet.” (Példabeszédek 3:6)
 
Minden utadon gondolj rá...

Ha Isten látást ad életedre, azzal négy dolgot kapsz:

1) Szenvedélyt. Ez ébreszt fel reggel, és kiugraszt az ágyból, mert vár rád valami, amit szeretsz csinálni; valami, amiben hiszel, és amiben jó vagy; valami, ami nagyobb nálad; aminek beteljesülését alig várod.

2) Motivációt. Richard B. Edler író mondta: „Az óvatos élet később általában bánkódáshoz vezet. Mindannyian kaptunk talentumokat és álmokat. Néha nem illik egymáshoz a kettő. De sokkal gyakoribb, hogy mindkettőről lemondunk, mielőtt kipróbálnánk. Később aztán vágyakozva nézünk vissza arra az időre, amikor arra kellett volna törekednünk, hogy megvalósítsuk álmainkat és kihasználjuk talentumainkat. Ne gondolkodj úgy álmaidról és talentumaidról, hogy azok nem elég óvatosak. Nem is kell, hogy azok legyenek… A céljuk az, hogy örömöt és beteljesedést hozzanak életedbe.”

3) Útmutatást. A látás leegyszerűsíti a döntéshozást. Minden, ami közelebb visz látásod megvalósulásához, zöld utat kap; minden egyebet kezelj óvatosan! A látás felszínre hozza, ami fontos, és kigyomlál mindent, ami utadban áll. Ha nincs Istentől való látásod, akkor a jó dolgok is akadályozhatnak abban, hogy nagyszerű dolgokat érj el. Azok az emberek, akiknek nincs világos látásuk, könnyen tévútra terelődnek. Hajlamosak céltalanul sodródni egyik dologtól a másikig. Nincs lelki, kapcsolati, pénzügyi és erkölcsi iránytűjük. Következésképpen olyan döntéseket hoznak, melyek megfosztják őket álmaiktól.

4) Célt. Ha van látásod, az olyan, mintha bepillantást nyernél a jövőbe. Azt mondja: „Ha nem leszel ott, valami fontos dolog nem fog megtörténni. Az életed számít. Nélküled nem valósul meg, ami megvalósulhatna.”


Augusztus 09., Kedd

A látomás ereje (1)

„Fiaitok és leányaitok prófétálni fognak, véneitek álmokat álmodnak, ifjaitok látomásokat látnak.” (Jóel 3:1)

Joel 3 

Egy fiú egyszer megkérdezte Michelangelót, hogy miért dolgozik olyan elszántan azon a márványtömbön, amiből aztán egyik legnagyobb remekművét, Dávid szobrát faragta ki. A művész így felelt: „Egy angyal van a kőbe zárva, és én azon dolgozom, hogy kiszabadítsam.” Az Istentől kapott látás ereje segít meglátni a mestermű lehetőségét abban, amin mások keresztülnéznek vagy értéktelennek tartanak. Azt is elősegíti, hogy felfedezz magadban olyan dolgokat, amiről addig nem is tudtál. A legjobbat hozza ki belőled. A Szentírás sok szereplője, akiket Isten használt, veszteseknek tűntek, mielőtt győztesekké lettek volna. Miután Péterék egész éjszaka halásztak, de nem fogtak semmit, Jézus azt mondta neki: „Ne félj, ezentúl emberhalász leszel!” (Lukács 5:10).
Így is lett, és a tanítványok
a) felépítették az egyházat, mely kétezer évvel később is gyarapodik;
b) megírták a világtörténelem legnagyszerűbb könyveit;
c) mi pedig ma is róluk nevezzük el gyermekeinket.

Azt jelenti ez, hogy csak megálmodsz valamit, és Isten majd beteljesíti? Nem. Pál azt mondja: „… nem a magatokéi vagytok; áron vétettetek meg: dicsőítsétek tehát Istent…” (1Korinthus 6:19–20 NIV). A Golgotánál elveszítetted a jogot arra, hogy tehetségedet, lehetőségeidet és tapasztalataidat arra használd, amire csak kedved van. De miért is akarnál így tenni? Mi adhatna nagyobb beteljesülést, mint Isten életedre vonatkozó terve? És mi lenne tragikusabb, mint elmulasztani azt? Evilági teljesítmények nem oltják lelked szomját. A benned lévő űrnek olyan örökkévaló dimenziója van, amit csak Krisztus tud betölteni. Ezért kell így imádkoznod: „Uram, mutasd meg, te milyennek látod a jövőmet!”


Augusztus 08., Hétfő

Hogyan lehet legyőzni a perfekcionizmust

„… ha valami nemes és dicséretes, azt vegyétek figyelembe!” (Filippi 4:8)

Légy őszinte: láttál már valaha megszállottan tökéletességre törekvő embert valóban boldognak? Nem, mert ha valaki azt akarja, hogy a dolgok mindig „egy bizonyos módon” történjenek, akkor az élete nyomorúságossá válik, hiszen a dolgok folyton változnak. Amint megoldasz egy problémát, egy másik adódik. Ahelyett, hogy megelégednének a kapott áldásokkal, és hálásak lennének, a perfekcionisták arra összpontosítanak, hogy mi nem jó, és miért kell azt megjavítaniuk. Lehet ez egy feladat, amit nem tökéletesen hajtottak végre, vagy néhány kiló, amit le kellene adniuk, vagy akár egy szekrény, melyben rendet akarnak rakni. Lehet ez valaki más hiányossága is: az életmódja, a viselkedése vagy épp a kinézete. Ha folyton a hibákon rágódunk – akár sajátunkon, akár valaki másén –, akkor képtelenek vagyunk a hálára. Pedig a hála a boldogság egyik lényeges eleme.

Fogalmazzunk világosan: most nem a jóra való törekvésről beszélünk, hiszen az jó dolog. A tökéletesség megszállottjai viszont folyton azzal foglalkoznak, ami rossz. Igen, mindig lehet jobb módja annak, amit el akarunk végezni, de ez nem jelenti azt, hogy nem élvezhetjük az életet úgy, ahogy most van.

Mi a gyógymód? Vedd észre, mielőtt beleesel abba a csapdába, hogy mindenáron változtatni akarsz valamin. Állj meg, és emlékeztesd magad arra, hogy egész jól ment minden a te bírálatod nélkül is. Pál azt mondja: „… akik Istent szeretik, azoknak minden javukra szolgál…” (Róma 8:28). Érted már? Az irányítás Isten kezében van, tehát te nyugodtan elengedheted. Ahelyett, hogy folyton a negatívumokra összpontosítanál, azzal foglalkozz, „ami igaz, ami tisztességes, ami igazságos, ami tiszta, ami szeretetreméltó, ami jóhírű, ha valami nemes és dicséretes” (Filippi 4:8). Ha ezt teszed, elkezdesz rájönni, milyen csodálatos is az élet.

Akik Istent szeretik...


Augusztus 07., Vasárnap

Kérdezd Istent!

„… őbenne élünk, mozgunk és vagyunk.” (Apostolok cselekedetei 17:28)

George Washington Carver, az a mezőgazdász és vegyész, aki a földimogyoró felhasználásának háromszáz módját fedezte fel, így osztja meg istenélményét:

„Még egészen kis fiúcska voltam, amikor a régi Carver tanya körüli erdők felfedezésére indulva az a benyomásom támadt, hogy valaki már járt ott előttem. A dolgok olyan rendezettek, tiszták voltak, olyan gyönyörű harmóniában. Néhány évvel később ugyanebben az erdőben… valósággal lenyűgözött valami nagyszerű jelenlét érzése. Nemcsak annyit éreztem, hogy valaki volt ott, hanem hogy valaki ott van… Évekkel később, amikor azt olvastam a Szentírásban: »… őbenne élünk, mozgunk és vagyunk«, tudtam, mire gondolt az író. Azóta mindig tudatában vagyok annak, hogy a Teremtő beszél hozzám… a természet egyre inkább egy hatalmas székesegyház számomra, amelyben folyamatosan szólhatok Istenhez, és hallhatom, ha ő szól hozzám… Egy ember, aki célt keresett, küldetést, amiért érdemes élnie, megtalálta azt. Isten munkatársa lehet… Az egyetlen célom Isten célja legyen: hogy elősegítsem népének jólétét és boldogságát… Akkor hát miért vagyunk annyira meglepve mi, akik hiszünk Krisztusban, azon, mi mindent tud kezdeni Isten egy emberrel, aki kész neki engedelmeskedni a laboratóriumában?”

1921-ben Carver beszédet mondott az Egyesült Államok Képviselőházában. A házelnök megkérdezte: „Dr. Carver, hogyan jött rá erre a sok mindenre?” Carver így válaszolt: „Egy régi könyvből.” „Milyen könyvből?” – kérdezte a házelnök. „A Bibliából” – felelte Carver. A házelnök újra kérdezett: „A Bibliában szó van a földimogyoróról?” „Nem, uram – válaszolta Carver –, de a Biblia beszél Istenről, aki megteremtette a földimogyorót. Ezért őt kértem, hogy mutassa meg, mire lehet használni a mogyorót, és ő megmutatta.”

Neked is jól jönne ma egy kreatív ötlet, egy konstruktív megoldás? Kérd Istentől!


Augusztus 06., Szombat

Minden Istené (4)

„Íme, az Úré, Istenedé az ég és az egeknek egei, a föld és minden rajta levő.” (5Mózes 10:14)
 

Ha a pénzünkről van szó, szeretjük azt gondolni: „én kerestem meg, tehát az enyém.” Csakhogy ilyenkor nagyot tévedünk! A Biblia azt mondja: „az Úré, Istenedé az ég és az egeknek egei, a föld és minden rajta levő” (5Mózes 10:14). „Tied, Uram, a nagyság, a hatalom és a fenség, a ragyogás és a méltóság, bizony minden, ami a mennyben és a földön van!” (1Krónikák 29:11). „Enyém az ezüst, enyém az arany – így szól a Seregek Ura” (Haggeus 2:8). A gazdagság olyan, mint a játékpénz a Monopolyban; ha ügyesebb vagy a többi játékosnál, akkor megszerzed a legdrágább ingatlanokat. De tudod mit? Amikor vége a játéknak, a résztvevők mind felállnak az asztaltól, és minden visszakerül a társasjáték dobozába. És ha agresszívan játszottál, a többi játékos nem fog kedvelni. Íme, egy alázatra késztető ige: „Ne törődj azzal, ha valaki meggazdagszik, ha sok kincs lesz is házában. Úgysem vihet magával semmit, ha meghal, nem követi kincse. Bár életében áldottnak tartja magát, és dicsérik, hogy jól megy sora, mégis őseinek nemzedékéhez kerül, soha többé nem lát napvilágot. Mert a gazdag ember sem marad meg, hasonló az állatokhoz, amelyek kimúlnak.” (Zsoltárok 49:17–21).
Isten, aki a tulajdonosa mindennek, azért ad nekünk dolgokat, hogy:
1) élvezzük azokat;
2) hogy befektessük azokat Isten terveinek megvalósításába itt e földön.


Ha ilyen a hozzáállásunk, akkor félelem helyett Istenbe vetett hitben élhetünk.


Augusztus 05., Péntek

Minden Istené (3)

„Enyém az ezüst, enyém az arany – így szól a Seregek Ura.” (Haggeus 2:8)

Hogyan jellemeznél valakit, aki házat épít anélkül, hogy az alapozásra gondolna? Bolondnak neveznéd! Isten arra figyelmeztet, hogy ugyanilyen ostobaság „a bizonytalan gazdagságban” (1Timóteus 6:17) bízni. 1948 és 2001 között az USA tíz gazdasági visszaesést élt át, mindegyik átlagosan egy évig tartott, és több milliárdnyi dollár veszteséget okozott. Ez azt jelenti, hogy 5-6 évente a gazdaság „ejti a kérőit”, és újat kezd.

Hogyan jellemeznél egy olyan férjet, akinek ötven év alatt kilenc felesége volt? Csapodár? És mit mondanál a tizedik feleségről? Bolond? Ábrahám kora egyik leggazdagabb embere volt, ugyanígy Jób is. Az újszövetségi gyülekezetben is volt néhány gazdag ember. A Biblia azt mondja: „… akiknek földjük vagy házuk volt, eladták azokat, az eladott javak árát pedig elhozták, és letették az apostolok lába elé…” (ApCsel 4:34–35). Isten azért akar anyagi javakkal megáldani, hogy áldássá légy az ő munkájában. De néhányunknak azért nem ad több pénzt, mert tudja, hogy nem vagyunk elég érettek a kezeléséhez. Ha megadná, az csak romlásunkra lenne. Azoknak pedig, akikre pénzt bíz, ezt mondja: „A gazdagok tegyenek jót, legyenek gazdagok a jó cselekedetekben, adakozzanak szívesen, javaikat osszák meg másokkal” (1Timóteus 6:18). Igazából semmi sem a tiéd, te csupán gondnok vagy. „Enyém az ezüst, enyém az arany – így szól a Seregek Ura.”

Az igazság az, hogy sosem lesz meg az anyagi biztonságod, amíg nem vagy kész igent mondani Istennek bármiben, amit kér tőled, tudva, hogy ő mindig gondoskodni fog rólad. Mindig!


Augusztus 04., Csütörtök

Minden Istené (2)

„Ha volt legelőjük, jóllaktak, jóllaktak és fölfuvalkodtak, ezért elfeledtek engem.” (Hóseás 13:6)
 

Pál azt írja: „Azoknak pedig, akik e világban gazdagok, parancsold meg, hogy ne legyenek gőgösek, és ne a bizonytalan gazdagságban reménykedjenek, hanem Istenben, aki megélhetésünkre mindent bőségesen megad nekünk. A gazdagok tegyenek jót, legyenek gazdagok a jó cselekedetekben, adakozzanak szívesen, javaikat osszák meg másokkal” (1Timóteus 6:17–18).

Gazdag vagy e világ mértéke szerint? A Föld lakosságának csaknem fele – több mint hárommilliárd ember – napi 1000 forintnál kevesebből él. Ha a te jövedelmed ennél nagyobb, akkor gazdagnak számítasz. A jómód mellé azonban egy figyelmeztetés is jár: ne légy gőgös! „Az összeomlást gőg előzi meg, a bukást pedig felfuvalkodottság” (Példabeszédek 16:18).

Thomas Carlyle, skót történész írta: „A sorscsapásokkal néha nehezen birkózunk meg. De egy olyan emberre, aki kibírja a gazdagságot, száz is jut, aki kibírja a viszontagságokat.” Isten azt akarja, hogy élvezni tudd a dolgokat anélkül, hogy megszállottjukká válnál. A tárgyak felhalmozásának – még ha azok csekélységek is egyébként – van egy kellemetlen velejárója: hajlamosak eltakarni Istent. Előre kiszámítható folyamat vezet a szegénységtől a felfuvalkodottságig. A szegény ember imádkozik és dolgozik; Isten meghallgatja imádságát, és megáldja munkáját. Aztán az egyszerű ember meggazdagszik, és elfeledkezik Istenről. A hitre építő szegényből beképzelt gazdag lesz. Ahogy Isten Hóseás által mondta: „Ha volt legelőjük, jóllaktak, jóllaktak és fölfuvalkodtak, ezért elfeledtek engem.” Hogyan kerülheted el ezt a csapdát? Ne feledd, hogy bármid van is, azt Istentől kaptad, és ő a forrása mindannak is, amire a jövőben szükséged lehet. Ezért legyen hálás a szíved, és bízd magad teljesen Istenre!



Augusztus 03., Szerda

Minden Istené (1)

„Mindezek arra várnak, hogy idejében adj nekik eledelt.” (Zsoltárok 104:27)

 

Félünk attól, hogy elveszítjük állásunkat, nyugdíjunkat, vagy nem lesz egészségbiztosításunk, ezért vagyont halmozunk fel, mert azt hisszük, minél több van, annál nagyobb biztonságban leszünk. Ugyanez a bizonytalanságérzet ösztönözte Bábel tornyának építőit is: „… építsünk magunknak várost és tornyot, amelynek teteje az égig érjen; és szerezzünk magunknak nevet, hogy el ne széledjünk az egész föld színén” (1Mózes 11:4).

Hallod a félelmet ezekben a szavakban? Mint ahogy mi nyugdíj-előtakarékossági számlát nyitunk, és vagyontárgyakat készletezünk be magunknak, ők is felhalmoztak egy csomó mindent, míg tulajdonaik tornya akkorára nőtt, hogy elérte az eget. Akkor azt mondták: „Most már biztonságban vagyunk!” De Isten azt mondta: „Nem, nem vagytok!”

A Biblia így figyelmeztet: „Azoknak pedig, akik e világban gazdagok, parancsold meg, hogy ne legyenek gőgösek, és ne a bizonytalan gazdagságban reménykedjenek, hanem Istenben, aki megélhetésünkre mindent bőségesen megad nekünk” (1Timóteus 6:17).

A gazdagság nem hoz biztonságot. Minél többed van, annál többet veszíthetsz! Ironikus módon, minél többet gyűjtesz, minél jobban óvod, annál jobban nyugtalanít, hogy mindent elsöpörhet valamilyen váratlan esemény, amire semmilyen befolyásod nincs. Isten nem ilyen életet tervezett számodra. Elvárja, hogy takarékosan élj, de azt is, hogy vess. Ha megtettél mindent, amit a bölcsesség diktál, akkor ne bízz semmi másban, csak Istenben. A zsoltáros azt írta: „Számtalan lény… kisebb és nagyobb állatok… Mindezek arra várnak, hogy idejében adj nekik eledelt” (Zsoltárok 104:25–27). És Isten megadja nekik. Ő a nagy adakozó, határtalanul nagylelkű és teljesen megbízható.

A Szentírás újra meg újra visszhangzó üzenete világos: Istené minden. És ő kész mindezt megosztani velünk. Ezért benne bízz – ne a vagyonodban!


Augusztus 02., Kedd

Ne az érzéseid irányítsanak!

„hogy megítélhessétek, mi a helyes…” (Filippi 1:10)

 

Érzéseinket Istentől kaptuk, ezért nem kell szégyellni őket! Figyelmeztethetnek a veszélyre, és segítenek a helyzetfelismerésben. Isten arra használja őket, hogy közelebb vonjon magához, és rámutasson életünk olyan területeire, melyeket alá kell rendelnünk Szentlelkének. Érzéseinknek azonban nem mindig hihetünk.

Egy lelkigondozó mondta: „Amikor a régi érzések visszalopakodnak, akkor félünk, szégyenkezünk, elcsüggedünk; szerethetetlennek, áldozatnak, tehetetlennek, nem elég jónak érezzük magunkat, aki tele van nehezteléssel, keserűséggel. Bármi kiválthatja ezeket a reakciókat: egy kapcsolat vége, stressz, munkahelyi vagy családi problémák, változások vagy betegségek. Máskor ezek az érzések egyszerűen csak visszatérnek, különösebb ok nélkül.”

Meg kell tehát tanulnod próbára tenni érzéseidet, különben az életedet mindenféle dolgok és érzések fogják formálni, ahelyett, hogy Isten formálná (ld. Kolossé 3:5). Katasztrofális következményekkel járhat, ha aszerint cselekszel, amit látsz, hallasz, érzel. Érzelmi reakciók helyett meg kell tanulnod az alapján cselekedni, amit Isten Igéje mond. Ez olyan aranyvaluta, melynek értéke soha nem változik! Például, még ha ahhoz lenne is kedved, hogy a vízen járj, ezt csak akkor teheted meg, ha Isten szólított, hogy lépj ki a csónakból.

Pál azt mondja: „imádkozom azért, hogy a szeretet egyre inkább gazdagodjék bennetek ismerettel és igazi megértéssel; hogy megítélhessétek, mi a helyes…” (Filippi 1:9–10). Nem az érzéseid határozzák meg, hogy ki vagy, hanem az, hogy Isten mit mond rólad. Lehet, hogy értéktelennek érzed magad, de Isten azt mondja: „drágának tartalak, és becsesnek, mivel szeretlek” (Ézsaiás 43:4). Lehet, hogy úgy érzed, örökre elbuktál, de Isten azt mondja: „Nincs tehát most már semmiféle kárhoztató ítélet azok ellen, akik a Krisztus Jézusban vannak” (Róma 8:1).

"Drágának tartalak, és becsesnek...Ézsaiás 43:4,


Augusztus 01., Hétfő

Amikor Jézus a fedélzetre lép

„Ekkor beszállt az egyik hajóba, amelyik Simoné volt…” (Lukács 5:3)
 

Egy napon Jézus „meglátott két hajót, amely a part mentén vesztegelt; a halászok éppen kiszálltak belőlük, és hálóikat mosták. Ekkor beszállt az egyik hajóba, amelyik Simoné volt, és megkérte, hogy vigye őt egy kissé beljebb a parttól, azután leült, és a hajóból tanította a sokaságot. Miután abbahagyta a beszédet, ezt mondta Simonnak: »Evezz a mélyre, és vessétek ki hálóitokat fogásra!« Simon így felelt: »Mester, egész éjszaka fáradtunk ugyan, és semmit sem fogtunk, de a te szavadra mégis kivetem a hálókat.« S amikor ezt megtették, olyan nagy tömeg halat kerítettek be, hogy szakadoztak a hálóik.” (Lukács 5:2–6). Te is ott üldögélsz most, ahol Péter ücsörgött? Kilátásaid sivárak, a hálóid üresek, minden tőled telhetőt megpróbáltál már, és most kész vagy feladni? Mindannyiunkkal megtörténik, hogy olyan helyzetbe kerülünk, amikor egyszerűen már nem számítunk semmi jóra. Túl sok csalódás ért már, és nem mersz álmodni, elindulni, messzebbre tekinteni? Jézus tudja, hogy tényleg igyekeztél, és ma arra hív, hogy próbáld meg még egyszer – ezúttal vele. Akár depresszióval, akár gyötrő emlékekkel, munkanélküliséggel, függőséggel, anyagi csőddel vagy betegséggel küzdesz, az új kezdetek Ura szeretne a fedélzetre lépni. Ha engeded, hogy beszálljon, megmutatja, mit tegyél. Nos, lehet, hogy amit mond, az először értelmetlennek tűnik számodra. De ha hajlandó vagy engedelmeskedni, mint Péter – „Uram, a te szavadra” – akkor egy csoda küszöbén állsz. Ma hívd Jézust a fedélzetre, és figyeld, hogyan változik meg helyzeted!


J Ú L I U S 

 

július 31., vasárnap

Ne akarj mindent te irányítani! (2)

„… az én erőm erőtlenség által ér célhoz.” (2Korinthus 12:9)
 
… az én erőm erőtlenség által ér célhoz.” (2Korinthus 12:9)
 

Ha azt veszed észre magadon, hogy mindent te akarsz irányítani, próbáld ki a következő három dolgot:

1) Ne félj a tehetetlenségtől, inkább tekints rá erőként! Ez teszi lehetővé, hogy megtapasztald Isten hatalmát. „Elég neked az én kegyelmem, mert az én erőm erőtlenség által ér célhoz” (2Korinthus 12:9). Engedd el a dolgot, hagyd, hogy Isten munkálkodjon!

2) Siess Istenhez tehetetlenségeddel! Jósáfát király belátta, hogy serege nem tud helytállni az ellenséges túlerővel szemben. Ezért így imádkozott: „Istenünk… nincs erőnk ezzel a nagy tömeggel szemben, amely ellenünk támad. Nem tudjuk, mit tegyünk, csak rád tekintünk.” (2Krónikák 20:12). Hogy végződött a történet? Csodálatos módon! A megszálló seregek felmorzsolták egymást, Jósáfát katonáinak pedig egyáltalán nem is kellett harcolniuk. A legnagyobb csodák akkor történnek életedben, amikor legkevésbé érzed képesnek magad, és Isten közbelépését kéred.

3) Elmélkedj azokon a szentírási szakaszokon, melyek Isten szuverenitásáról beszélnek, és arról, mennyire hiábavaló azon erőlködnünk, hogy irányítani próbáljuk életünket. „Az ember végzi a sorsvetést, de mindig az Úrtól való a döntés” (Példabeszédek 16:33). „Sokféle szándék van az ember szívében, de csak az Úr tanácsa valósul meg” (Példabeszédek 19:21). „… tetszése szerint bánik a menny seregével és a föld lakóival. Senki sem foghatja le a kezét, és senki sem mondhatja neki: mit csinálsz?” (Dániel 4:32). „… aki mindent saját akarata és elhatározása szerint cselekszik” (Efezus 1:11). Nyugodj meg, és kezdj el bízni Istenben – ő tudja, mit csinál, és szívén viseli sorsod alakulását.


Július 30., Szombat

Ne akarj mindent te irányítani! (1)

„… egyengetni fogja ösvényeidet.” (Példabeszédek 3:6)
 

...egyengetni fogja ösvényeidet

Önuralom nélkül csak ártunk saját magunknak, de ha túlságosan ragaszkodunk ahhoz, hogy magunkat és másokat irányításunk alatt tartsunk, az azt jelzi, hogy nem bízunk eléggé Istenben. Végső soron egyedül Isten határozza meg a végeredményt. Tehát: „Bízzál az Úrban teljes szívből, és ne a magad eszére támaszkodj! Minden utadon gondolj rá, és ő egyengetni fogja ösvényeidet.” (Példabeszédek 3:5–6).
Ha azt veszed észre magadon, hogy életed minden területét és minden apró részletét te próbálod irányítani, próbáld ki a következőket a helyes gondolkodásmód kialakításához:

1) Értsd meg, hogy nem független, önellátó személyiség vagy. „… Az ő népe és legelőjének nyája vagyunk” (Zsoltárok 100:3 NKJV). A juhok nem tudnak magukról gondoskodni, szükségük van a pásztorra, hogy legeltesse, vezesse, védje őket. Érted a lényeget?

2) Ha váratlan dolgok történnek, ne zsigerből reagálj, gyakorold a nyugalmat! Istent semmi sem éri meglepetésként. Ami krízisnek tűnik, gyakran lehetőség arra, hogy megmutassa irántad való szeretetét és gondoskodását.

3) Összpontosíts a belsőre, és hagyd a külső tényezőket Istenre! Ha elfogadtad, hogy a legtöbb külső történést nem tudod irányítani, csak azt, hogy belül hogyan reagálsz rájuk, nem fogsz többé kiborulni az irányíthatatlan és elkerülhetetlen dolgok miatt. Vegyél mély levegőt, hogy lelassítsd az adrenalin áradatát, küldj Isten felé egy halk fohászt, és tedd le az ő kezébe a problémát. Ismerd fel, hogy az ő életedre vonatkozó tervei ettől nem siklottak ki. „Alaktalan testemet már látták szemeid; könyvedben minden meg volt írva, a napok is, amelyeket nekem szántál, bár még egy sem volt meg belőlük” (Zsoltárok 139:16). Ne akarj mindent te irányítani!


Július 29., Péntek

Mindenre van erőm Krisztusban...

Hogyan tedd próbára gondolataidat?

„… foglyul ejtünk minden gondolatot a Krisztus iránti engedelmességre” (2Korinthus 10:5)
 

Soha nem leszel jobb, bölcsebb vagy boldogabb, mint a gondolataid, melyek befolyásolnak. Azt mondod, nem tehetsz róla, ezek csak úgy eszedbe jutnak? Nos, tehetsz ellene! „… hadakozásunk fegyverei ugyanis nem testiek, hanem erősek az Isten kezében erődítmények lerombolására. Ezekkel rombolunk le minden okoskodást… és foglyul ejtünk minden gondolatot a Krisztus iránti engedelmességre” (2Korinthus 10:4–5). Az „erődítmények” olyan gondolkodásminták, melyek irányítanak. Lehet ez félelem, kapzsiság, kisebbrendűségi érzés, kéjvágy stb. Azért „erősségek” (Károli), mert szorosan markukban tartanak. Hogyan tudsz kitörni ebből a szorításból? Isten Igéjével. Például, amikor a félelem vagy az alkalmatlanságérzet azt mondja, hogy nem vagy elég jó ahhoz, hogy sikert érj el, te mondd ezt: „Mindenre van erőm a Krisztusban, aki megerősít engem” (Filippi 4:13).

Ha a közvetlen célod az, hogy jól érezd magad, sohasem fog kifejlődni az önfegyelmed. „Pillanatnyilag ugyan semmiféle fenyítés nem látszik örvendetesnek, hanem keservesnek, később azonban az igazság békességes gyümölcsét hozza azoknak, akik megedződtek általa” (Zsidók 12:11). Az önfegyelem nem hoz azonnali örömet, de későbbi tartós örömet igen. Figyeld csak meg ezeket a szavakat: „megedződtek általa”. Edzened kell magadat a helyes gondolkodásmódra, különben gondolataid rossz irányba visznek. Isten azt mondja: „… előtökbe adtam az életet és a halált, az áldást és az átkot. Válaszd hát az életet…” (5Mózes 30:19). Isten választási lehetőséget ad. De nem fog dönteni helyetted, az a te dolgod. Ahhoz, hogy minden nap Isten áldásaiban járhass, minden nap a helyes gondolatokat kell választanod, és minél többet gyakorlod ezt, annál könnyebb lesz idővel. Csak túl kell jutnod a „begyakorlási” időszakon.


Július 28., Csütörtök

Találgatás vagy vezettetés?

„Bölccsé teszlek, és megtanítalak, melyik úton kell járnod.” (Zsoltárok 32:8)
 

Megtudhatod Istennek életedre vonatkozó akaratát. Ő azt ígéri: „Bölccsé teszlek, és megtanítalak, melyik úton kell járnod.” Igéje azt mondja: „Minden utadon gondolj rá, és ő egyengetni fogja ösvényeidet” (Példabeszédek 3:6). Isten azt akarja, hogy ne kelljen találgatnod, merre menj, hanem követni tudd az ő útmutatását. Ám ahhoz, hogy idáig eljuss, négy dolog kell:

1) Tudnod kell, hogy Isten akarata azzal kezdődik, hogy lemondasz saját akaratodról. Jézus azt mondta: „Én… nem a magam akaratát keresem, hanem annak az akaratát, aki elküldött engem” (János 5:30). Csak akkor fogod felismerni Isten akaratát, ha megtanulod félretenni saját akaratodat, ez pedig gyakorlással válik egyre könnyebbé.

2) Lelki gondolkodásmód kell hozzá. Lehetetlen megérezni Isten akaratát, ha az önérdekünk irányít: „minthogy a test törekvése ellenségeskedés Istennel, mert az Isten törvényének nem veti alá magát, és nem is tudja magát alávetni” (Róma 8:7).

3) Imádkoznod kell Isten útmutatásáért. Dávid így imádkozott: „Taníts akaratod teljesítésére, mert te vagy Istenem! A te jó lelked vezéreljen az egyenes úton!” (Zsoltárok 143:10). Jakab is arra biztat: „Ha pedig valakinek nincsen bölcsessége, kérjen bölcsességet Istentől, aki készségesen és szemrehányás nélkül ad mindenkinek, és meg is kapja” (Jakab 1:5).

4) Nyitott szívvel kell olvasnod Isten Igéjét, hogy meghalld, amit mondani akar. „Lábam előtt mécses a te igéd, ösvényem világossága” (Zsoltárok 119:105). Ha naponta olvasod a Szentírást, az segít felismerni Isten hangját, ha szól hozzád: „… és a juhok követik, mert ismerik a hangját” (János 10:4).


Július 27., Szerda 

A szülői hivatás mítoszai (2)

„Boldog az az ember…” (Zsoltárok 127:5)

Íme, még két tévedés a szülői hivatásról:

1) A jó szülőknek jó gyermekei vannak. Bárcsak így lenne, de nem így van! Még ha mindent jól csinálunk is, gyermekeinknek joguk van saját döntéseikhez az életben. Kain és Ábel ugyanabban a családban nőtt fel, de Ábel döntése tetszett Istennek, míg Kain döntése oda vezetett, hogy ő követte el a világtörténelemben feljegyzett első gyilkosságot. Még a példás életű szülőknek sincs semmi befolyásuk arra, hogy gyermekeik végül milyen döntéseket hoznak. Ez nem azt jelenti, hogy az istenfélő élet felé terelő próbálkozásaid hiábavalók, egyáltalán nem! Ez csupán azt jelenti, hogy ha megtettél minden tőled telhetőt, akkor:
a) ismerd fel és fogadd el határaidat;
b) taníts gyermekeidet bölcsességre azzal, hogy hagyod, hogy felelősséget vállaljanak döntéseik következményeiért;
c) bízz Istenben, hogy megteszi, amire te nem vagy képes. Vannak gyermekek, akik gyorsan megértik az üzenetet, mások, mint a tékozló fiú, kitérőket tesznek, de Isten soha nem mond le róluk – neked sem szabad!

2) A jó szülő minden gyermekével egyformán bánik. A Biblia azt mondja: „Neveld a gyermeket a neki megfelelő módon…” (Példabeszédek 22:6). Minden gyermek egyedi és különleges szükségekkel és képességekkel rendelkezik, a bölcs szülő ezeket felismeri, és ezekkel a jellemvonásokkal összhangban dolgozik gyermeke nevelésén. Nem az a dolgod, hogy „tökéletes gyereket” nevelj. Az a feladatod, hogy felismerd azt a jellegzetes mintát, amit Isten gyermekedbe teremtett, és ennek a mintának a kibontakozását segítsd elő. Az ilyen szülőnek Isten azt a jutalmat ígéri, hogy gyermeke „ha megöregszik [még ha kitérőket is tesz!], nem fog letérni a helyes útról” (Példabeszédek 22:6 ERV).


Július 26., Kedd

A szülői hivatás mítoszai (1)

„… Bizony, az Úr ajándéka a gyermek…” (Zsoltárok 127:3)

A szülői hivatással kapcsolatban sok tévképzet él az emberekben.

1) A jó szülők otthonában mindig rend van. Azt hisszük, hogy otthonunknak tökéletesen kell kinéznie, ezért idegesek leszünk, ha gyermekeink a házat a feje tetejére állítják. Ám ha a tisztaság megszállottjai vagyunk, értékes pillanatokat veszítünk, melyek sohasem térnek vissza többé. Akaratlanul is arra tanítjuk vele gyermekeinket, hogy a dolgok, és nem az emberek fontosak. Beléjük oltjuk azt a gondolkodásmódot, hogy a látszat fenntartása jobban számít, mint az, hogy együtt örüljünk az életnek. Az igazság az, hogy a házban hamarosan rend lesz, csend és üresség – hamarabb, mint gondolnád! Élvezd hát a rendetlenséget, a nevetést, a kiöntött, leejtett, összetört dolgokat! A bútorokon lévő karcolások kedves emlékekké lesznek azokról a kincsként őrzött pillanatokról, amiket gyermekeiddel töltöttél, akik úgy nőttek fel, hogy érezték, fontosak számodra, és szereted őket. 

2) A jó szülőnek mindig igaza van. Ann Peterson író és édesanya így emlékezik egy fiával történt összeütközésre: „Végül összeszorított fogakkal azt kérdeztem tőle: »Miért van, hogy mindig neked van igazad?« Összeszorított fogakkal válaszolt (ezt biztosan az apjától tanulta): »Mert te mindig azt akarod, hogy neked legyen igazad.« Abban a pillanatban megéreztem, hogy Isten figyel. Nem volt szükség szavakra. Tisztán és világosan értettem az üzenetet. Attól a pillanattól fogva az »igazam« elvesztette addigi csillogását.” Fiával való kapcsolata átalakult, kevesebb lett köztük az ellenállás. „Ezt soha nem tapasztalhattam volna meg, ha ragaszkodtam volna ahhoz, hogy mindig nekem van igazam.” Válogasd meg jól a küzdelmeidet! Jó szülőnek lenni nem azt jelenti, hogy gyűjtögeted a polcon a „győzelmeket”, és kiborulsz a „vereségektől”, jó szülőnek lenni azt jelenti, hogy örülsz a családodnak.


Július 25., hétfő

A gyógyulás a megbocsátással kezdődik

„… bocsássátok meg, ha valaki ellen valami panaszotok van…” (Márk 11:25)
 

Azokat a bántásokat legnehezebb megbocsátani, amit hozzánk közel állók követtek el. Miért? Mert továbbra is velük kell élnünk minden nap! Fiatal korunkban érzelmeink olyan intenzívek, hogy az akkor ért bántások és sebek egész életünkön át kísérhetnek. A fájdalom még nagyobb, ha saját szülőnk okozta. Talán anyád elutasított, ahelyett, hogy megadta volna a szeretetet, amire szükséged volt, vagy egy alkoholista apa molesztált az éjszakai órákban. Az ilyen szörnyűségek áldozatait évtizedekkel később is emésztheti a keserűség és a harag. Előfordulhat, hogy ez valamilyen módon előtör belőlük, és ezzel éppen azokat az embereket bántják, akiket most legjobban szeretnek, és akikre legnagyobb szükségük van.

Mi a megoldás?

A megbocsátás. Dr. Archibald Hart meghatározása szerint a megbocsátás azt jelenti: „lemondok arról a jogomról, hogy bántsalak azért, mert bántottál.” Sebeid csak akkor kezdenek gyógyulni, ha eljutsz arra az érzelmi érettségre, hogy el tudod engedni azokat, akik vétettek ellened, akár megbánták, és bocsánatot kértek, akár nem. Jézus így beszél erről: „amikor megálltok imádkozni, bocsássátok meg, ha valaki ellen valami panaszotok van, hogy mennyei Atyátok is megbocsássa nektek vétkeiteket” (Máté 11:25).

Van valami, amibe eddig talán nem gondoltál bele: Isten hajlandósága arra, hogy megbocsásson neked, attól függ, hogy te kész vagy-e megbocsátani másoknak. Azt mondod, ha megbocsátasz neki, akkor hagyod, hogy megússza? Nem, ha megbocsátasz, azzal magadat szabadítod fel! Megszabadulsz a fájdalomtól és nehezteléstől, és lehetőséged nyílik Isten áldásaiban járni.

Hagyd a sérelmet és annak elkövetőjét Istenre, ő az egyetlen, aki pontosan tudja, mit tett az illető, és miért tette, amit tett. Ami téged illet: a gyógyulás a megbocsátással kezdődik!

 megbocsátás


Július 24., Vasárnap

Félsz, hogy elveszítesz valakit?

„… kérdezősködni fognak utánad, mert a helyed üres lesz.” (1Sámuel 20:18)
 

Ki az, akinek a halálától legjobban félsz? Komoly nyugtalanságot, aggodalmat okoz ez számodra? Ha igen, akkor kezdd el gyakorolni a következőket:

1) Kérd Isten kegyelmét, hogy el tudd fogadni a halált az élet elkerülhetetlen velejárójaként. Egyszer te is meg fogsz halni, és szeretted is, azt pedig egyedül csak Isten tudja, hogy ez melyikőtöknél következik be előbb. Éppen ezért ne hagyd, hogy valami, amit úgysem te irányítasz, megfosszon a békességedtől és az örömödtől.

2) Minden percből hozd ki a legtöbbet! Ha pontosan tudnád szeretted távozásának időpontját, mit tennél még meg? Vagy mit nem tennél? Elmennétek arra az utazásra, amit mindig is terveztetek? Kevesebbet bírálgatnád, és többet dicsérnéd? Több időt töltenél vele, és gyakran mondanád neki, hogy szereted?

3) Egyetlen további percet se áldozz ostoba vitatkozásokra és apróságok miatti bosszankodásra!

4) Minden erőddel igyekezz azon, hogy szeretted rendben legyen Istennel! Ha tudod, hogy jó a kapcsolata az Úrral, akkor nyugodt lehetsz, hogy az örökkévalóságot is együtt fogjátok tölteni.

5) Ne feledd, szerettedet Isten is szereti, sőt sokkal jobban, mint te. Amikor eljön az idő, Isten ott lesz veled. „Ha a halál árnyéka völgyében járok is, nem félek semmi bajtól, mert te velem vagy…” (Zsoltárok 23:4).

6) Próbáld elképzelni szerettedet a mennyben! Jézus azt mondta: „… elmegyek helyet készíteni a számotokra… és magam mellé veszlek titeket, hogy ahol én vagyok, ott legyetek ti is” (János 14:2–3). Az elválás csak átmeneti, a találkozás örökkévaló lesz.


Július 23., Szombat

Isten szavának ereje (2)

szánjátok

„Az Úr rendelkezései helyesek…” (Zsoltárok 19:9)
 

Figyeld meg:
1) „Az Úr rendelkezései helyesek…” Ha Platón vagy Shakespeare szavait olvassuk, azoknak hatása azon múlik, mi mit adunk bele a folyamatba. Egyesek talán tanulságosnak vagy szórakoztatónak tartják, míg mások közömbösek rá, vagy egyenesen unatkoznak. Ezekre a szavakra mondhatjuk, hogy nem érintenek meg, de Isten Igéjéről ezt nem állíthatjuk, az ugyanis sugárzik! A fényhez vagy a hőhöz hasonlóan Isten Szava lelki-szellemi energiaforrás. Olyan dinamikus erő van benne, ami változást idéz elő, bárhová is jut el. Olyan átformáló erőt sugároz, ami megváltoztat mindenkit, aki a környezetében él!

2) „Az Úr döntései igazak, mindenben igazságosak…” (Zsoltárok 19:10). Az eredeti héber szót így is fordíthatnánk: igazak, őszinték, biztosra vehetők. Isten Igéje teljesen megbízható, mindenedet felteheted rá. Ő mindig azt mondja, amit gondol, és komolyan gondolja, amit mond. Minden szótagjában megbízhatsz. Másként fogalmazva: bátran alapozhatjuk életünket minden igére, ami Isten szájából származik (ld. Máté 4:4).

3) „Szolgádat is figyelmeztetik: ha megtartja azokat, jutalma bőséges” (Zsoltárok 19:12). Isten Szava több, mint egy hosszú lista mindarról, amit tennünk kell, vagy épp nem szabad megtennünk. Inkább olyan, mint egy radar, ami jelez, ha veszélyben vagy, ha letértél a pályáról, és rossz irányba tartasz. Lelkiismereted önmagában nem elég. „Ki veheti észre a tévedéseket? Titkos bűnöktől tisztíts meg engemet. Tartsd távol a te szolgádat a szándékosoktól; ne uralkodjanak rajtam” (Zsoltárok 19:13–14 Károli). Ha engedelmeskedsz Isten Szavának, jutalmad bőséges lesz (ld. Zsoltárok 19:12)!


Július 22., Péntek

Isten szavának ereje (1)

Biblia

„Az Úr törvénye tökéletes, felüdíti a lelket.” (Zsoltárok 19:8)

Sok szót kimondtak már a világtörténelem során, de egyedül „Isten igéje élő és ható” (Zsidók 4:12). Ezért ha Bibliát olvasol, egy életet átformáló erőforrásra csatlakozol rá. Nézzük meg Isten Igéjének néhány csodálatos jellemzőjét és hatását, ahogyan azt a 19. zsoltár bemutatja.

1) „Az Úr törvénye tökéletes…” (Zsoltárok 19:8a). A „törvény” szó megértéséhez gondolj olyan természeti törvényekre, mint például a gravitáció, az aerodinamika vagy más fizikai törvényszerűségek. Ha ezekkel a törvényekkel szembe próbálsz menni, csak magadnak okozol szenvedést, de ha ezekkel összhangban működsz, sikert érsz el – akárhogy is, nem kerülheted ki őket! Ugyanígy van ez Isten Igéjével is. Nem lehet tökéletesíteni, hozzátenni vagy elvenni belőle. Tökéletesen helytálló, és képes elérni Isten célját az életedben. Ráadásul „felüdíti a lelket”! Fogadd hát el, és tartsd meg!

2) „Az Úr intő szava határozott…” (Zsoltárok 19:8b). Életed minden körülményében számíthatsz Isten Igéjének megbízhatóságára és pontosságára. Egy olyan világban, ahol folyton változnak az értékek, a feltételek és a kapcsolatok, nyugodtan merhetsz teljes súlyoddal Isten szavára támaszkodni, egészen biztosan megtart! Sőt, „bölccsé teszi az együgyűt” – a tudatlant, az éretlent. Olyan bölcsességet teremt benned, ami messze felülmúlja mindazt, ami bármilyen tanulással vagy képzéssel elsajátítható.

3) „Az Úr rendelkezései helyesek…” (Zsoltárok 19:9). Isten rendelkezései pontosak, hibátlanok és erkölcsileg helyénvalók, és minket is arra hív, hogy hitünkben „igaz emberséget” (2Péter 1:5) vagyis erkölcsi kiválóságot mutassunk. Ezt nem tudjuk pusztán akaraterőből elérni, de Isten Szavának természetfeletti erejével igen!


Július 21., Csütörtök

Támadhatatlan kapcsolat

„Aki tehát azt gondolja, hogy áll, vigyázzon, hogy el ne essék!” (1Korinthus 10:12)

 

A legtöbb ember nem tervezi el előre, hogy házasságon kívüli viszonyt fog folytatni. Csak valahogy megtörténik, hogy összejönnek a nem megfelelő személlyel, amikor épp rossz lelkiállapotban vannak. A Biblia világosan figyelmeztet: „Aki tehát azt gondolja, hogy áll, vigyázzon, hogy el ne essék!” Ha azt gondolod, ez veled nem történhet meg – akkor a sátán célpontja vagy!
Hogyan lehet mégis támadhatatlan házasságod?

1) Beszélgess rendszeresen Istennel! Jézus azt mondta: „Ti tehát így imádkozzatok… mindennapi kenyerünket add meg nékünk ma” (Máté 6:9–11). Az Istennel való napi kapcsolat felvértez a hűtlenség kísértése ellen. Jézus arra is figyelmeztetett, hogy együtt imádkozzunk. „Mi Atyánk… mindennapi kenyerünket… bocsásd meg vétkeinket” (Máté 6:9–12). Mindenhol többes számot használ, ezzel arra utal, hogy együtt imádkozó, szükségben lévő emberek vagyunk. Az együtt imádkozó házaspárok nehezen szakíthatók el egymástól.

2) Olvasd kitartóan Isten Igéjét! A házasságról szóló könyvekből sokat tanulhatsz, de egyedül a Bibliának – a házassághoz Istentől kapott használati utasításnak – van hatalma arra, hogy átformálja mindkettőtök életét. A közös bibliaolvasás megvilágosítja értelmeteket; felfedi és megtisztítja szívetek szándékait; védi a kapcsolatotokat.

3) Kommunikáljatok nyíltan egymással! Építsetek kapcsolatotok köré védvonalat, hogy a kísértés ne vethesse meg a lábát! Állítsatok fel ésszerű irányelveket a másik nemmel való viselkedés vonatkozásában! Legyetek nyíltak és őszinték egymással a társasági, munkahelyi és gyülekezeti ismeretségeitekkel kapcsolatban. Ha bármi is kényelmetlenül érinti házastársadat, azt vedd komolyan, és ha lehet, változtass rajta! Isten után ti vagytok egymás számára a legjobb védelem a bukás ellen. Ezért figyeljetek oda egymásra, tanuljatok egymástól, és szeressétek egymást!


Július 20., Szerda

Használd az erősségeidet!

„Én, az Úr, vagyok a te Istened, arra tanítalak, ami javadra válik, azon az úton vezetlek, amelyen járnod kell.” (Ézsaiás 48:17)

...azon az úton vezetlek, amelyen járnod kell.

Ha azon tűnődsz, hogy vajon Isten akarja-e hogy sikert érj el, akkor a válasz egy hatalmas zengésű IGEN! Ő azt mondta Izráel népének: „Én, az Úr, vagyok a te Istened, arra tanítalak, ami javadra válik, azon az úton vezetlek, amelyen járnod kell.” Csak úgy érhetsz el sikert, ha tudod, mi a helyes, és azt meg is teszed. Egy vállalat, egy gyülekezet vagy egy misszió csak úgy tud növekedni, ha a vezetője is fejlődik. Bámulatos, hogy mennyi időt, pénzt és energiát áldozunk olyan dolgokra, melyek nem eredményeznek növekedést. A logók, weboldalak, brosúrák és szlogenek fontosak, de sohasem tudják helyrehozni az alkalmatlan vezetés hibáit. Mit tehetsz tehát? Ha tudod, hogy Isten akaratában jársz, és a magánéleted is rendben van, akkor a siker kulcsa a helyes sorrend felállítása és az összpontosítás. Egy ismert lelkipásztor és vezető üzletember a következő vezérelveket ajánlja:

1) Összpontosítsd energiád 70%-át az erősségeid fejlesztésére! A hatékony vezetők kihasználják a bennük rejlő lehetőségeket, több időt fordítanak arra, ami jól megy nekik, mint arra, ami nem.

2) 25%-ot fordíts új dolgokra! Ha jobbá akarsz lenni, akkor folyamatosan változnod és fejlődnöd kell. Ez azt jelenti, hogy új területekre is el kell indulnod. Ha időt szánsz arra, hogy megpróbálkozz olyan új dolgokkal, melyek kapcsolódnak erősségeidhez, akkor növekedni fogsz vezetőként.

3) 5%-ot áldozz a gyengeségeidre! Senki sem kerülheti el teljesen, hogy a gyengeségeivel foglalkozzon. (Figyelem! Itt nem a bűnről vagy a jellemhibákról beszélünk, melyeket rendezni kell!) A megoldás, hogy azt, ami neked nem annyira megy, bízd rá olyan emberekre, akiknek éppen arra van tehetségük! Így szabadon koncentrálhatsz arra, amire Istentől tehetséget kaptál.


Július 19., Kedd

A változás kezelése (3)

„Szólj Izráel fiaihoz, hogy induljanak útnak.” (2Mózes 14:15)
 

Amikor előttük a Vörös-tenger volt, mögöttük pedig a fáraó hadserege, Mózes ezt mondta az izraelitáknak: „Ne féljetek! Álljatok helyt, és meglátjátok, hogyan szabadít meg ma az Úr benneteket! Mert ahogyan ma látjátok az egyiptomiakat, úgy soha többé nem fogjátok látni őket. Az Úr harcol értetek, ti pedig maradjatok veszteg! Akkor ezt mondta Mózesnek az Úr: Miért kiáltasz énhozzám? Szólj Izráel fiaihoz, hogy induljanak útnak.” (2Mózes 14:13–15). Figyeld meg, Isten két dolgot mondott Izráelnek. Először, hogy harcolni fog értük. Másodszor, hogy el kell indulniuk akkor is, ha félnek. Természetes dolog, hogy félelmet érzel, ha az ismeretlennel állsz szemben, de pont ilyenkor kell bíznod Istenben! Ahhoz, hogy Isten betölthesse neked tett ígéretét, engedelmeskedned kell neki.
Hogyan lehet helyesen kezelni a változást? Háromféle módon:

1) Összpontosíts a hosszú távú haszonra a rövid távú kényelmetlenség helyett!

2) Légy őszinte magaddal a változással kapcsolatos érzelmeidet és félelmeidet illetően, és vidd mindezt imában Isten elé!

3) Légy nyitott az új ötletek felé, ne engedj a rugalmatlan gondolkodásúak befolyásának!

Állj rá erre az igére: „Széles helyet keress sátradnak, feszítsd ki sátorponyváidat teljes szélességükben! Húzd meg köteleidet, erősen verd le cövekeidet! Mert jobbra is, balra is terjeszkedni fogsz…” (Ézsaiás 54:2–3). Isten nem változik, de mozgásban van! Ahhoz, hogy sikereket érj el, neked is mozdulnod kell vele!

Mózes - Vörös tenger


Július 18., Hétfő

A változás kezelése (2)

„Menj el… arra a földre, amelyet mutatok neked!” (1Mózes 12:1)
 

Hogy éreznéd magad, ha Isten azt mondaná, hogy hagyd ott az állásodat, add el a házadat, és költözz egy olyan városba, amit nem ismersz? Ez történt a hetvenöt éves Ábrahámmal, és hatvanöt éves feleségével, Sárával. „Menj el földedről, rokonságod közül és atyád házából arra a földre, amelyet mutatok neked!” Miért kér ilyet Isten? Mert különleges sorsot tervezett el mindannyiunk számára! Ábrahámnak ezt mondta: „Nagy néppé teszlek, és megáldalak, naggyá teszem nevedet, és áldás leszel” (1Mózes 12:2). Ábrahám vonakodás nélkül elfogadta a változást, bízott Istenben, és hatalmas jutalmat aratott. Nem csoda, hogy a Biblia a hit atyjának nevezi. Ahhoz, hogy Istennel járj, és betöltsd akaratát, olyan gondolkodásmódodnak kell lennie, ami vállalja a változást – néha azt a változást is, ami kényelmetlen, vagy nagy árat kell fizetni érte. Hogyan tudod megtenni? „Hit által” (Zsidók 11:8)! Milyen hit által? Önmagadban való hit által? Másokba vetett hit által? Nem! Isten jóságába vetett hit által!

Tudtad, hogy azok, akik ahelyett, hogy ellenállnának, engedik, hogy magukkal sodorja őket a változás, kevésbé feszültek, egészségesebbek és általában boldogabbak is? Kezdd el hát kifejleszteni a változást felvállaló gondolkodásmódot! Törj ki a megszokások régi kerékvágásából, alakíts ki új rutint, és ha komolyan gondolod, kérd meg barátaidat és családtagjaidat, hogy mutassanak rá életed azon területeire, ahol rendszerint rugalmatlan vagy.

Hogyan kezdj hozzá? Ezzel az igével: „Minden gondotokat [aggodalmatokat, nyugtalanságotokat egyszer s mindenkorra] őreá vessétek, mert neki [szeretetteljes törődéssel] gondja van rátok” (1Péter 5:7 AMP). Élj aszerint az alapelv szerint, hogy ahová Isten vezet, ott gondoskodni is fog rólad!

Ábrahám elindul


Július 17., vasárnap

A változás kezelése (1)

„Bárcsak nagyon megáldanál engem, és kiszélesítenéd határomat…” (1Krónikák 4:10)
 
"...akik Istent szeretik, azoknak minden javukra szolgál..."
 

Gondolj csak bele, mekkora ostobaság sikerért imádkozni, ha nem akarjuk mindazt a változást, ami a sikert elhozná! Mégis ezt szoktuk csinálni, nem? Nézzünk szembe vele, könnyebb megelégedni az adott helyzettel, mint vállalni a sok „mi lesz, ha?” gondolatot, ami a fejlődés velejárója. Sőt, olyanok is vannak, akik azt gondolják, hogy önző és nem lelki emberhez való dolog sikerért imádkozni.

Jabéc nem így gondolkodott! Hallgasd csak imádságát: „Bárcsak nagyon megáldanál engem, és kiszélesítenéd határomat, velem lennél, és megoltalmaznál a bajtól, hogy ne érjen fájdalom! És megadta neki Isten, amit kért.” (1Krónikák 4:10).

Gondold végig, melyek azok a változások, amiket nem akarsz vállalni? Otthagyni egy munkahelyet, ahol nem tudsz kiteljesedni; saját vállalkozásba kezdeni, vagy megszüntetni egyet, ami nem hoz nyereséget; megtanulni a számítógép használatát; megszakítani egy mérgező kapcsolatot; eladni egy házat vagy autót, aminek túl nagy a fenntartási költsége számodra; lemondani a költekező életstílusról, felelősségteljes költségvetést összeállítani? Ezek a változások mind természetes részei mindennapi életünknek. A pánik akkor tör ránk, ha váratlan változással találkozunk. Ilyenkor látjuk meg a különbséget aközött, amit mondunk, és amiben valóban hiszünk.

„Azt pedig tudjuk, hogy akik Istent szeretik, azoknak minden javukra szolgál, azoknak, akiket elhatározása szerint elhívott” (Róma 8:28). A kulcsszavak ebben a szentírási részletben: a „minden”, a „javukra” és az „elhatározása szerint”. Mivel Krisztusban vagy, bármi, ami téged ér, előtte rajta halad át. A mindenbe beletartoznak azok a dolgok is, amiket nem szeretsz, Istennek terve van, és e szerint az elhatározása szerint munkálkodik a javadra. Visszatekintve majd ezt fogod mondani: „Ha nem mentem volna keresztül mindezeken, nem tapasztaltam volna meg Istennek azokat az áldásait, melyeket ma élvezek.”

 


Július 16., Szombat

Szabad döntés

Kinek a társaságát részesíted előnyben?

„Amint elbocsátották őket, elmentek övéikhez…” (Apostolok cselekedetei 4:23)
 

Mindannyiunknak van kedvenc társasága. Ez az a közeg, ahol legotthonosabban érezzük magunkat, ahová természetesen húzódunk, ha lehetőségünk van rá.

A nagyszerű bibliatanító, A. W. Tozer mondta egyszer: „Egy emberrel kapcsolatban nem az a legfontosabb, hogy hová kénytelen menni, hanem az, hogy hová megy, amikor arról szabadon dönthet.”

Az apostolok nem saját akaratukból vonultak börtönbe, hanem kényszer hatására, de amikor kiszabadultak, azt választották, hogy visszatérnek „övéikhez”, az értük imádkozó hívőkhöz.

Micsoda felfedezés! Valódi jellemünket a szabad döntéseink mutatják meg, nem a kényszer hatására végrehajtott tetteink.

Nézzünk meg egy a való életből vett példát. Vasárnap hiányzol a gyülekezetből. Hol vagy? Ha éppen műtenek a kórházban, akkor hiányod azt jelzi, hogy beteg vagy, és kénytelen voltál távol maradni az istentiszteletről. De ha egy focimeccsen vagy, az egészen más történet. Ebből az derül ki, hogy úgy döntöttél, hogy kihagyod az istentiszteletet a kedvenc csapatod és szurkolótársaid kedvéért. Lehet, hogy már szokásoddá is lett a játék az imádság helyett? Ha igen, akkor talán épp egy rossz lépés küszöbén állsz, ami ellen a szentíró így figyelmeztet: „Saját gyülekezetünket ne hagyjuk el, ahogyan egyesek szokták…” (Zsidók 10:25).

A szokások nem egyetlen döntés következményei, hanem ismételt döntések nyomán alakulnak ki, míg végül automatikus reakciókká lesznek. Hogyan ellenőrizheted lelkiállapotodat? Figyeld meg, milyen társaságban forogsz, és milyen döntéseket hozol! Hol töltöd az idődet, ha szabadon dönthetsz arról, hová menj? Kinek a társaságát részesíted előnyben?


Július 15., Péntek

Szeretettel kimondani az igazságot

„… az igazsághoz ragaszkodva növekedjünk fel szeretetben…” (Efezus 4:15)

 

A legjobb kapcsolatban is előfordulnak nézeteltérések. Ezért kell megtanulnunk vitáinkban tisztességesen küzdeni. Pál így ír erről: „az igazsághoz ragaszkodva növekedjünk fel szeretetben mindenestől őhozzá, aki a fej, a Krisztus” (Efezus 4:15). Ha olyan családban nőttél fel, ahol otthonotok mindig tele volt feszültséggel és haragos szavakkal, akkor talán most igyekszel mindenáron kerülni a vitákat. A hallgatás azonban nem oldja meg a gondokat, csak arra jó, hogy azok kimondatlanul is éket verjenek közétek. Mit kellene tehát tenned? Először is próbáld megérteni a különbséget az egészséges és a káros konfliktus között. Egy düledező házasságban az ellentétek övön aluli ütéseket eredményeznek, ilyesféle megjegyzések formájában: „Te soha semmit nem csinálsz jól!” vagy: „Egyáltalán minek is házasodtunk össze?” és „Egyre jobban hasonlítasz anyádra!” Az ilyen szavak tőrdöfések házastársad önbecsülésébe. Az egészséges konfliktus ezzel szemben továbbra is a nézeteltérést okozó kérdésre összpontosít. Például: „Rosszul esik, ha nem mondod meg, hogy este későn fogsz jönni” vagy: „Zavarba hoztál azzal, hogy a tegnapi társaságban ostobának tüntettél fel.” Hallod a különbséget? Bár mindkét megközelítés egyformán vitát szülhet, de az első házastársad méltóságát támadja, míg a másik a konfliktus forrására vonatkozik. Ha megtanultok különbséget tenni a kettő között, minden nézeteltérésen túl tudtok jutni anélkül, hogy megbántanátok vagy megsértenétek egymást. Sőt, ha azzal, hogy kiharcolod a magad igazát, házastársadat felzaklatod vagy megsebzed, mindketten veszítetek. Ne feledd, ha valaki érzi, hogy szeretik és értékelik, akkor általában nyitottabb és fogékonyabb arra, amit mondani szeretnél neki.

„… az igazsághoz ragaszkodva növekedjünk fel szeretetben…” Ef. 4,15


Július 14., Csütörtök

Kitől fogadsz el tanácsot?

Zsolt 1:1-3

„Minden sikerül, amit tesz.” (Zsoltárok 1:3)
 

Az első zsoltár a Bibliában a rossz tanács veszélyeire figyelmeztet, óva int attól, hogy rossz hangokra hallgassunk, rossz társaságba keveredjünk. „Boldog ember az, aki nem jár a bűnösök tanácsa szerint, nem áll a vétkesek útjára, és nem ül a csúfolódók székére, hanem az Úr törvényében gyönyörködik, és az ő törvényéről elmélkedik éjjel-nappal. Olyan lesz, mint a folyóvíz mellé ültetett fa, amely idejében megtermi gyümölcsét, és nem hervad el a lombja. Minden sikerül, amit tesz.” (Zsoltárok 1:1–3). „Minden sikerül, amit tesz”, ez a siker biztonságot, táplálékot, termékenységet, erőt, maradandó eredményeket, jól boldogulást jelent. Ezért gondosan és átimádkozva válogasd meg barátaidat, mert a hozzád legközelebb állók képesek építeni vagy rombolni az életedet. Ne engedd, hogy bárki beleszóljon az életedbe, gondold át jól, hogy kitől kérsz, kitől fogadsz el tanácsot!

Legyenek:
1) becsületes emberek;
2) hívők;
3) befolyással bírók;
4) olyanok, akiknek tehetsége, Istentől kapott ajándéka jól kiegészíti a tiédet;
5) olyanok, akiknek jövőképe egyezik a tiéddel;
6) hűségesek;
7) kreatívak.

Ha ezt a hét tulajdonságot keresed azokban, akiktől tanácsot fogadsz el, akkor minden valószínűséggel sikeres leszel abban, amire elhívást kaptál. De vigyázz, nehogy az emberekre hallgatva elfelejts Isten útmutatására figyelni! „Saját füleddel hallhatod a mögötted hangzó szót: Ezen az úton járjatok, se jobbra, se balra ne térjetek le!” (Ézsaiás 30:21). Ügyelj arra, hogy terveid és céljaid összhangban legyenek Isten életedre vonatkozó akaratával. Mert ha nem Isten akaratát követed, a világ legjobb tanácsadójával sem mész semmire.


Július 13., Szerda

Józan gondolkodás (3)

„Mert nem a félelemnek lelkét adta nekünk az Isten, hanem az erő, a szeretet és a józanság lelkét.” (2Timóteus 1:7)

 

Azt kérdezed, mi ez a „józanság lelke”, amit Istentől kaptunk? Az eredeti görögben álló szó ezt jelenti: „józan, ésszerű, logikus, realista”. Ez magában foglal többféle tulajdonságot, mint például:

1) Önfegyelem. Azt jelenti, hogy saját józan gondolkodásodon kívül semmi nem irányít, sem emberek, sem körülmények, sem ösztönök, sem érzelmek, sem emberi értelem, és főleg nem a félelem. Mindig kezében tartja az irányítást. Akkor is, ha olyan problémákkal nézünk szembe, amelyekre nincs egyszerű megoldás, az önfegyelem Isten Igéjének igazságába veti horgonyát.

2) Tisztánlátás. Ami bölcsen különbséget tud tenni a felmerülő lehetőségek között. Meg tudja különböztetni a valóságot a fantáziától, a jót a rossztól, a hatékonyt a hiábavalótól, az értékest az értéktelentől. Ez az adottság segít jó döntéseket hozni bonyolult helyzetekben is.

3) Összpontosítás. Lézerpontosan fókuszál a célra. Egy tökéletesen behangolt vevőkészülékhez hasonlóan torzítás nélkül veszi az adást, és ellenáll minden más, figyelmünkért versengő hanghullámnak. Korlátot szab minden interferenciának, bizonytalanságnak, zavarnak. Amint „ráhangolódott” a feladatra, a józan gondolkodás segít erődet az elsőrendű fontosságú dolgokra koncentrálni.

4) Rendszerezettség. A dolgokat folyamatában figyelő gondolkodásmód, ami ok-okozat elve alapján működik. Az foglalkoztatja, hogyan juttasson el A-ból B-be – a kitűzött cél megvalósításához – egymást követő célszerű lépések sorozatával. Isten csodálatosan alkotott meg (ld. Zsoltárok 139:13–16), és Teremtőd gondolkodása tükröződik abban a gondolkodásban, amit neked adott, hogy használd. Most már tudod, ki vagy, indulj hát, és tapasztald meg, mit jelent bővölködő életet élni (ld. János 10:10).


Július 12., Kedd

Józan gondolkodás (2)

„Mert nem a félelemnek lelkét adta nekünk az Isten, hanem az erő, a szeretet és a józanság lelkét.” (2Timóteus 1:7)

Második lépés: Kezdd el azt mondani, amit Isten mond rólad Igéjében! A szavak számítanak, különösen Isten szavai! Nézz csak körül, minden, ami a teremtettségben létezik, először egy szó volt, amit Isten gondolt ki és mondott ki. „Azután ezt mondta Isten: Legyenek… És úgy történt.” (1Mózes 1:14–15).

Isten szava magában hordozza Isten hatalmát. Ezért ha hittel kimondod Isten Igéjét, az ő hatalmas, teremtő Logoszához kapcsolódsz. Miért fontos kimondani Isten Igéjét, miért nem elég csak gondolni rá? Először is, mert nagy megerősítést ad, ha hallod magadat, amint kimondod Isten Igéjét. Másodszor, mert amit hangosan kimondasz, arra később jobban visszaemlékszel. Harmadszor, mert az ellenség is hallja, amit mondasz. Amikor Jézus Isten Igéjét mondta a sátánnak a pusztai megkísértéskor, a sátán megfutamodott (ld. Máté 4:11).

Harmadik lépés: Éld meg, amit Isten mond rólad! Istentől a józanság lelkét kaptad – ez azt jelenti, hogy képes vagy a józan gondolkodásra. Ha ezt valóban hiszed, gondold végig, mit tennél meg, amit most nem teszel? Mekkora lépést lennél kész megtenni hitből? Isten képessé tett a szeretetre. Ha ezt valóban hiszed, hogyan tudnád kimutatni szeretetedet Isten és emberek felé? Elkezdenél adakozni a gyülekezetednek, vagy ha ezt eddig is tetted, most újult lelkesedéssel folytatnád? Megbocsátanál valakinek, aki megbántott? Szolgálnál mások felé, ahelyett, hogy csak magaddal vagy elfoglalva? Semmi sem építi jobban a hitet, mint az, ha megéljük Isten Szavát. Képzeld magad elé, hogy megteszed ezeket a lépéseket, és megváltozik önmagadról alkotott képed!


Július 11., Hétfő

Józan gondolkodás (1)

2Timóteus 1:7,

„Mert nem a félelemnek lelkét adta nekünk az Isten, hanem az erő, a szeretet és a józanság lelkét.” (2Timóteus 1:7)
 

Bármit is mondanak rólad mások, Isten azt mondja, hogy tőle józan gondolkodást kaptál! Sok ember él úgy, hogy azt hiszi, kevesebb értelmi képességgel rendelkezik – így született, és ez már mindig is így lesz. Ezzel az a gond, hogy aszerint kezdünk élni, amit gondolunk magunkról. Nem mintha igaz lenne – hanem azért, mert igaznak hisszük! Isten úgy teremtett minket, hogy aszerint cselekedjünk, amiben igazán hiszünk. Amit magunkról gondolunk, önbeteljesítő próféciává válik. Például ostobán viselkedünk, mert ostobának tartjuk magunkat, vagy bölcsen cselekszünk, mert hisszük, hogy bölcsek vagyunk. Ezért azt kell választanunk, hogy Isten véleményét hisszük el magunkról, és hit által ahhoz igazítjuk cselekedeteinket, amíg saját véleményünk is felzárkózik Isten véleményéhez!

A Biblia arra hív, hogy újítsuk meg gondolkodásunkat (ld. Róma 12:2). Ehhez változásra kész szemlélet kell, az pedig kis lépésekkel kezdődik.

Első lépés: Határozd el, hogy elhiszed, amit Isten mond rólad! Minden végeredmény egy döntéssel kezdődik – egy tudatos akaratnyilvánítással. Bármit is mondjanak az érzéseid, válaszd ezt: „igaz az Isten, az emberek [és az érzelmeik] pedig valamennyien hazugok” (Róma 3:4). Bármit is mondtál magadról korábban, vagy bármit is mondtak mások, Isten azt mondja, hogy ő nem a félelem lelkét adta, „hanem az erő, a szeretet és a józanság lelkét” (2Timóteus 1:7). Ő már odaadta, de neked kell úgy döntened, hogy elfogadod ajándékát, „az erő, a szeretet és a józanság lelkét”. Vésd az emlékezetedbe, elmélkedj rajta, amíg gyökeret ver benned!


Július 10., Vasárnap

Tanuld meg elnézni a hibákat!

„… a szeretet sok bűnt elfedez.” (1Péter 4:8)
 
...a szeretet sok bűnt elfedez
 

Az ember önértékelése gyakran a környezetében lévők pozitív vagy negatív visszajelzésein alapul. Beszéded és viselkedésed tehát szó szerint építhet vagy rombolhat másokat.

Dr. Paul Brand katonaorvos volt a második világháború idején. Egyik könyvében egy Peter Foster nevű férfiról ír, aki a Brit Légierő pilótája volt. Egy Hurricane vadászrepülővel repült, aminek volt egy tervezési hibája: az egyetlen motorja elöl volt, és az üzemanyag-vezeték a pilótafülkén át vezetett. Találat esetén a pilótát azonnal lángok borították el, mielőtt még katapultálni tudott volna. A következmények tragikusak voltak. Néhány pilótának, akik ebbe a pokoli tűzcsapdába kerültek, tíz vagy húsz műtét kellett arcuk helyreállításához. Peter Foster is ilyen pilóta volt, az arca a felismerhetetlenségig összeégett. De Fosternek ott volt támogatásul a családja és menyasszonya szerelme. A lány biztosította őt arról, hogy semmi sem változott, csupán néhány milliméternyi bőr. Két évvel később összeházasodtak. Foster ezt mondta a feleségéről: „Ő lett a tükröm. Tőle kaptam új énképemet. Amikor ránézek, meleg, szeretetteljes mosolya azt mondja, hogy semmi baj sincs velem.”

A te házasságodnak és más fontos kapcsolataidnak is így kellene működnie – még ha veletek nem is történt ilyen szörnyű baleset. Házasságodnak a „kölcsönös csodálat egyesületének” kellene lennie, ahol egymás önbecsülését építitek, és elnézitek a hibákat és fogyatkozásokat, melyek különben rombolóak lennének. Van egy bibliai szó az ilyen elkötelezettségre: szeretetnek hívják.

Július 09., Szombat

Aggaszt a súlyod?

„… dicsőítsétek tehát Istent testetekben.” (1Korinthus 6:20)
 
 
1Korintus 6:19-20,

Íme, hét alapelv a súlyproblémák kezeléséhez:

1) Ismerd fel, hogy a tested nem a te tulajdonod. „Vagy nem tudjátok, hogy testetek, amit Istentől kaptatok, a bennetek levő Szentlélek temploma, és ezért nem a magatokéi vagytok? Mert áron vétettetek meg: dicsőítsétek tehát Istent testetekben.” (1Korinthus 6:19–20). Ne feledd, hogy olyan testnek a gondnoka vagy, amit Isten bízott rád, hogy az ő akaratát tedd vele minden nap.

2) Vezess étkezési naplót, hogy megállapítsd, mennyit eszel, vagy éppen nem eszel. Összpontosíts arra, hogy olyan ételeket egyél, melyek segítik testedet, és kerüld, vagy csökkentsd minimálisra azokat, melyek ártanak.

3) Hallgass szeretteidre, ha aggódnak érted!

4) Ellenőrizd súlyodat egy súlytáblázat segítségével, hogy lásd, melyik kategóriába tartozol. Öt kilót könnyebb leadni, mint huszonötöt.

5) Mindenféle divatos diéták helyett inkább írd le, milyen ételeket fogsz fogyasztani, és milyeneket nem, és írd le az adagokat is. Igen, időbe kerül, míg ez az újfajta önfegyelem meggyökerezik és megerősödik benned. Azonban minden egyes nappal erősödni fog önuralmad, míg elkezded olyan jól érezni magad, hogy régi étvágyad már nem fog markában tartani.

6) Kerüld a kövérség-fóbiás, ítélkező embereket! Ezzel gyakran csak saját bizonytalanságaikat álcázzák, ráadásul megerősítik torzult énképedet.

7) Tartsd az irányt! Valószínűleg nem fog simán menni, lesznek jobb napok és rosszabbak is, de eltökéltséggel és Isten segítségével meg tudsz maradni a szabadság felé vezető úton. „Mert állhatatosságra van szükségetek, hogy az Isten akaratát cselekedjétek, és így beteljesüljön rajtatok az ígéret” (Zsidók 10:36).


Július 08., Péntek

Hitben járni (2)

Bízzál az Úrban!

„… hitben járunk, nem látásban.” (2Korinthus 5:7)
 

Amikor úgy határozunk, hogy bizonyos helyre repülőgéppel kívánunk eljutni, több tényező együttműködésére van szükség.

1) Ki kell választanunk a megfelelő légitársaságot és repülési menetrendet, amivel a tervezett célállomásra utazhatunk.

2) A repülőgépnek menetrend szerint kell közlekednie, amiből tudható, mikor indul, mikor érkezik, és amihez viszonyítva a pilóta előre megtervezheti a repülési útvonalat.

3) A légitársaságnak meg kell határoznia az árait, így eldönthetjük, hogy az megfizethető-e számunkra. Aztán be kell írni a nevünket egy számítógépbe, és már kész is minden az induláshoz.

De vannak olyan dolgok is, amik nem fognak megtörténni, amikor a repülőtérre érsz. Nem fogod kérni, hogy magyarázzák el a repülőgép működését, hogy tudd, milyen gombokat kell a pilótának megnyomnia, és azok milyen berendezéseket kapcsolnak be, ha benyomják őket. Nem fogod leellenőrizni a repülési útvonalat, nem fogsz arról érdeklődni, hogy milyen sebességet terveznek, vagy milyen repülési magasságot, azt sem kérdezed, hogy a pilóta kézi vezérléssel fogja-e vezetni a gépet, vagy a robotpilótára bízza. Nem fogsz alkudozni az árról, hiszen már lefoglaltad és kifizetted a menetjegyedet. Miért nem teszed mindezt? Mert biztos vagy abban, hogy a berendezések működnek, és a pilóta tapasztalt, ezért tudod, hogy biztonságban el fogsz jutni célodba. Azt kérded, mi van akkor, ha a gép lezuhan? Ha Isten megváltott gyermeke vagy, akkor bár a gép lezuhan, te felmész! „… elköltözni és Krisztussal lenni, mert ez sokkal jobb mindennél” (Filippi 1:23). Mindenképpen csak nyersz. Lényegében megbízol a gépben, a pilótában, a légitársaságban.

Isten sem kér ma tőled se többet, se kevesebbet, csak ennyit: bízz benne!


Július 07., Csütörtök

Hitben járni (1)

Azon az úton vezetlek...

„… hitben járunk, nem látásban.” (2Korinthus 5:7)

 

Amikor egy vak ember vakvezető kutyát használ, akkor „hitben jár”. Elhiszi, hogy amit a kutya lát, az lefordítható olyan jelzésre, amiből megérti, mikor kell menni, megállni, jobbra vagy balra fordulni. Ezeket a jeleket úgy érzi meg, hogy a kutya hámját fogja, így van összeköttetésben a kutyájával. Miért bízik meg a kutyában? Mert a kutyája rendelkezik valamivel, amivel ő nem: látással. Ugyanez igaz rád és Istenre. Ma talán nem világos számodra, hová visz Isten. Ezért kell a vaknak fognia a hámot, ezért kell kapcsolatban maradnia kutyájával. Lehet, hogy így tűnődik magában: „Miért állok ilyen sokáig ezen a sarkon?” Mert nagy a forgalom, és kutyája így védi őt a számára nem látható veszélyektől.

Isten azt mondja: „Vezetem majd a vakokat olyan úton, amelyet nem ismertek, ismeretlen ösvényeken viszem őket. A sötétséget világossággá változtatom előttük, a rögös utat simává. Ezeket a dolgokat véghezviszem, nem mulasztom el.” (Ézsaiás 42:16).

Isten már eltervezte a holnapodat, bár te még nem jártál ott. Ő az idő keretein kívül dolgozik, ezért nem tartják vissza olyan korlátok, amilyenekkel mi küszködünk. Pál azt írja, azért imádkozik, hogy Isten: „… világosítsa meg lelki szemeteket, hogy meglássátok: milyen reménységre hívott el minket, milyen gazdag az ő örökségének dicsősége a szentek között, és milyen mérhetetlenül nagy az ő hatalma rajtunk, hívőkön. Minthogy hatalmának ezzel az erejével munkálkodik a Krisztusban, miután feltámasztotta őt a halálból, és jobbjára ültette a mennyekben…” (Efezus 1:18–20).


Július 06., Szerda
Az első öt perc

„Amit mond az ember, annak a gyümölcséből fog jóllakni a teste, és amit a beszéde terem, azzal kell jóllaknia.” Példabeszédek 18:20

„Amit mond az ember, annak a gyümölcséből fog jóllakni a teste, és amit a beszéde terem, azzal kell jóllaknia.”
Példabeszédek 18:20

Amit az első öt percben mondunk, meghatározza az utána következő órák hangulatát.
A jó szónokok tudják, hogy az első öt percben meg kell ragadniuk a hallgatóság figyelmét, különben elveszítik annak lehetőségét, hogy hatást gyakorolhassanak rájuk vagy cselekvésre ösztönözhessék őket. Ugyanez igaz a családodra is. Az első öt perc reggel meghatározza az anya és gyermekei egész napi kapcsolatát. Egy reggeli közbeni ráförmedés vagy panasz órákra megkeserítheti egymáshoz való viszonyukat. Ahogy a férj feleségét köszönti, mikor a nap végén hazaérkezik a munkából, hatással lehet egész estéjükre. Ha azt mormogja: „Na ne, már megint rakott krumpli!”, az feszültséget teremt kapcsolatukban, ami talán éjszakára sem oldódik meg. De a te családodban nem kell ennek így lennie! Amikor még távol vagy szeretteidtől, ellenőrizd le hozzáállásodat, és végezd el a szükséges hangulat-igazítást, mielőtt belépsz az ajtón! Nem baj, ha meg akarod beszélni azt, ami foglalkoztat, de általánosságban szólva jobb, ha a munkával kapcsolatos problémáidat a munkahelyeden hagyod. Kérdés: a családod alig várja esténként, hogy hazaérj? Ha nem, miért nem? Egy kis odafigyelés a részedről messzire kihat, és csodálatos nyereséget hoz.
A Biblia azt mondja: „A rászedett testvér hozzáférhetetlenebb az erős városnál, és a viszály olyan, mint egy váron a zár. Amit mond az ember, annak a gyümölcséből fog jóllakni a teste, és amit a beszéde terem, azzal kell jóllaknia. Élet és halál van a nyelv hatalmában, amelyiket szereti az ember, annak a gyümölcsét eszi.” (Példabeszédek 18:19–21).

Ne feledd: az első öt percen múlik!

 


Július 05., Kedd

A szolgálatra összpontosíts, ne az előrejutásra!

„Ne tolakodjál a király színe elé, ne akard a nagyok helyét elfoglalni!” (Példabeszédek 25:6 katolikus)
 

Dicséretes dolog vezetésre törekedni. Pál azt mondta: „… Igaz beszéd ez: ha valaki püspökségre törekszik, jó munkát kíván” (1Timóteus 3:1). Különbség van azonban aközött, hogy előlépünk és felvállaljuk a vezetéssel járó felelősséget, vagy azért tolakszunk előre, hogy reflektorfénybe kerüljünk. Harry Truman mondta: „Ha nem bírod a meleget, ne menj a konyhába!” A kérdés nem az, hogy élvezed-e, ha a figyelem központjában vagy, hanem, hogy el tudod-e viselni az ezzel járó „hőséget”. Mert minden olyan emberre, aki elismeri a szakértelmedet és értékeli a teljesítményedet, jut másik tíz, aki követelésekkel áll elő, igényt tart idődre, tehetségedre és anyagi javaidra. Nézd csak meg Barnabást: amikor az evangélium hirdetése eljutott a pogányokhoz, a jeruzsálemi gyülekezet vezetői elküldték Barnabást, hogy nézzen utána a dolognak. „Amikor megérkezett, és látta az Isten kegyelmét, megörült, és bátorította mindnyájukat, hogy szívük szándéka szerint maradjanak meg az Úrban; mivel derék ember volt, telve Szentlélekkel és hittel. És igen nagy sokaság csatlakozott az Úrhoz.” (ApCsel 11:23–24).
Barnabás három kiváló tulajdonsággal rendelkezett:

1) Nem volt bizonyítási kényszere. Nem kereste a reflektorfényt. Pál mentoraként örült, hogy látja az apostol előrejutását, és támogatta őt minden lépésnél.

2) Nem volt vesztenivalója. Nem arra törekedett, hogy saját hírnevét védje, nem félt attól, hogy elveszti népszerűségét. Szolgálni akart, nem azt akarta, hogy őt szolgálják.

3) Nem rejtegetett semmit. Nem próbált fenntartani semmilyen látszatot, nem az imázs megőrzése volt a célja. Őszinte volt, vállalva a nyíltsággal járó sebezhetőséget, és ami a legjobb: örült mások sikerének.


Július 04., Hétfő

Holttér (4)

„Fogadd kedvesen számnak mondásait és szívem gondolatait…” (Zsoltárok 19:15)

Jézus azt mondta, hogy amikor eljön a Szentlélek, leleplezi bűnünket, de ez a bűntudatra ébresztés nem ugyanaz, mint a „rajtakapottság”. Amikor rajtakapnak azon, hogy valami rosszat teszünk, fájdalmat érzünk, de ez nem feltétlenül jelent bűntudatra ébredést. Gyakran csupán megszégyenülés amiatt, hogy mások mit gondolnak rólunk. Ha úgy gondolnánk, hogy soha senki nem fogja megtudni, nem éreznénk fájdalmat. 

A bűntudat különbözik a büntetéstől való félelemtől is. A bűntudat az, amikor bepillantást nyerünk abba, mire vagyunk képesek: „Hogy váltam olyan emberré, aki hazudni tud, aki csal a vizsgán, aki képes megcsalni a társát, aki magának tulajdonítja az érdemet, ami nem is őt illeti, aki gyáván viselkedik bátor kiállás helyett, aki képes önös érdekből kihasználni az embereket?” Ezek olyan kérdések, melyeket általában nem tennél fel magadnak. 

A Biblia azt mondja: „az ítélet pedig azt jelenti, hogy a világosság eljött a világba, de az emberek jobban szerették a sötétséget, mint a világosságot, mert a cselekedeteik gonoszak” (János 3:19). 

Ha Isten működik az életedben, a bűn miatti fájdalmat nem az okozza, hogy mások megtudják, vagy az, hogy tartasz a következményektől. Ez mind csak külsőség. A bűntudatra ébredés fájdalma belső: fáj, hogy ilyen vagy. Ha az autód szélvédője nem tiszta, azt kockáztatod, hogy az árokban végzed, de vezetés közben nem tudod azt megtisztítani – ezért vannak az ablaktörlők. Hasonlóképpen a Szentlélek dolga, hogy leleplezze bűnödet, bűntudatra, bűnbánatra ébresszen, és megtisztítson, hogy oda tudj menni, ahová Isten akarja vezetni az életedet. Ezért minden nap így kell imádkoznod: „Uram, küldj annyi fényt, amennyit csak kibírok! Tisztítsd meg a szélvédőmet, hogy tisztán lássak! Tisztíts meg!”


Július 03., Vasárnap

Holttér (3)

„… levetkőztétek a régi embert…” (Kolossé 3:9)

 

A Biblia beszél arról, hogy bizonyos bűnöket „levetkőzünk”. Azután azt mondja, hogy „öltözzünk fel” Krisztushoz hasonló tulajdonságokat. Nézzük meg, mi az, amit le kellene vetkőznünk:

1) Neheztelés. Milyen mostanában az ingerküszöböd? Könnyebben indulatba jössz, vagy kevésbé, mint régen? Hogy állsz a keserűséggel és a meg nem bocsátással? Ha valaki megbánt, támadsz, vagy visszahúzódsz? A neheztelést jobban, rosszabbul, vagy pont ugyanúgy kezeled, mint azelőtt?

2) Szorongás. Egy tízes skálán hol helyeznéd el csüggedésed szintjét? Többet vagy kevesebbet aggódsz anyagi helyzeted, egészséged, munkád miatt, vagy azon, hogy más emberek mit gondolnak rólad? Engeded, hogy ezek a félelmek akadályozzanak abban, hogy azt tedd, amit Isten akar? Vagy nyugtalanságaid inkább arra késztetnek, hogy gyakrabban imádkozz?

3) Mohóság, kapzsiság. A mohóság rosszul kezelt vágyakozás. Önfegyelmed erősödik, gyengül, vagy olyan, mint azelőtt? Életedet a világosságban éled? Nyitottabb vagy titkolózóbb vagy, mint régen? Vágyaid és örömforrásaid egyre jobban összhangban vannak Isten akaratával?

4) Felsőbbrendűség. Még mindig csak magad körül forogsz, vagy már nem csak magaddal vagy elfoglalva? Eljutottál már oda, hogy többet gondolsz másokra és Istenre, és arra feladatra, amit ő bízott rád? Beszélgetéseidben milyen gyakran említed mások pozitív tulajdonságait a negatívumaik helyett? Milyennek látod magad: keménynek, agyonhajszoltnak, cinikusnak? Több vagy kevesebb időt töltesz mások szolgálatával?

Ma kérd Istent, hogy segítsen belelátni saját szívedbe, és adja kegyelmét ahhoz, hogy kezelni tudd mindazt, amit ott találsz!


Július 02., Szombat

Holttér (2)

„Ki veheti észre a tévedéseket?” (Zsoltárok 19:13 Károli)

Azzal próbálkozni, hogy meglássuk az igazságot önmagunkról, néha olyan, mintha a saját szemgolyónkat akarnánk látni. „A tévedéseket ki veheti észre?” – kérdezte a zsoltáros. Még jó, hogy nem vagy magadra utalva. A Szentlélek már ott munkálkodik benned. A te dolgod csak annyi, hogy figyelj rá, és engedelmeskedj neki. Nem a bűntudat az ellenséged, hanem a bűn. Isten Lelke gyakran felébreszti bennünk a lelkiismeret-furdalást, és ha ez megtörténik, a helyes reakció nem az, hogy megpróbáljuk elnyomni a bűntudatot, hanem az, hogy az okát kezeljük. Ha ezt nem teszed, ezek az eltemetett dolgok felgyülemlenek, mint ahogy a koleszterin elzárja az ereket.

Egy nagy krízishelyzetben Sámson felkelt, hogy használja nagy erejét, de „… nem tudta, hogy elhagyta őt az Úr” (Bírák 16:20). Megkérgesedett a lelke, már nem érzékelte Istent. Testünk rendelkezik azzal a csodálatos képességgel, hogy figyelmeztetni tud, ha valamilyen betegségünk támad – feltéve, hogy megtanuljuk felismerni a jeleket. A mellkasi fájdalom szívbetegségre utalhat, de vannak más apró jelek is. Sokan talán az agyvérzés jeleivel is tisztában vagyunk: a végtagok vagy az arcizmok bénulása, beszéd torzulása, szédülés, látászavar… ilyenkor gyorsan kell cselekedni. Isten arra is képessé tesz, hogy lelked titkait feltárd, ha kész vagy megnyílni előtte. Ha egyedül kell szembenéznünk ezzel, akkor általában védekező magatartást veszünk fel, megpróbálunk mindent kimagyarázni. Azt mondjuk, „hogy a rossz jó, és a jó rossz” (Ézsaiás 5:20). Vagy egy másik szélsőséges esetben betegesen agyonelemezgetjük magunkat. Madame Guyon figyelmeztetett, vigyázzunk „nehogy saját szigorú és aprólékos vizsgálatunkra támaszkodjunk ahelyett, hogy Istentől kérnénk a bölcsességet bűnünk felismeréséhez.” Mi a megoldás? Engedd, hogy gondolataidat és reakcióidat a Szentlélek vezesse!


Július 01. péntek
Holttér (1)

„… Titkos bűnöktől tisztíts meg engemet.” (Zsoltárok 19:13 Károli)

Vannak olyan részeid, amit sosem láthatsz meg Isten segítsége nélkül. Bizonyos értelemben jobban ismered önmagadat, mint bárki más. Gondolataidhoz, érzéseidhez, értékítéletedhez csak neked van bejárásod. Másik oldalról azonban sokkal kevésbé ismered magadat, mint mások. Miért? Mert megmagyarázzuk, igazolni próbáljuk a dolgainkat, vagy épp kisebbnek tüntetjük fel, elfelejtjük vagy megszépítjük – és még csak észre sem vesszük, hogy ezt csináljuk. Mindannyian bedőlünk az önmagunkkal szembeni elfogultságnak. Túl sok érdemet tulajdonítunk magunknak, és túl kevés hibát vállalunk fel. Odafigyelünk azokra a szakértőkre, akik a mi véleményünkkel értenek egyet, miközben nem vesszük tudomásul vagy csekély értékűnek tartjuk az ennek ellentmondó bizonyítékot. Emlékezetünk nem csupán téves, de az egónk érdekében téved. Az Egonomics című könyv idéz egy felmérést, melyben a megkérdezettek 83%-a bátran állította, hogy jó döntéseket tud hozni, de csak 27%-uk volt biztos abban, hogy a közeli munkatársai képesek jó döntésekre. Megdöbbenünk, ha valaki átlát védelmi vonalainkon, és belelát a lelkünkbe. Nem mintha az ilyen emberek zsenik lennének, de mint ahogy a fizikai látóterünkből is kiesnek bizonyos részek, ugyanígy bensőnkben is vannak olyan holtterek, amit a Szentlélek segítsége nélkül legtöbbször nem veszünk észre, egyszerűen nem látjuk saját bűnünket.

A zsoltáros azt írta: „Ki veheti észre a tévedéseket? Titkos bűnöktől tisztíts meg engemet. Tartsd távol a te szolgádat a szándékosoktól; ne uralkodjanak rajtam; akkor ártatlan leszek, és tiszta leszek, sok vétektől. Legyenek kedvedre valók szájam mondásai, és az én szívem gondolatai előtted, legyenek, oh Uram, kősziklám és megváltóm.” (Zsoltárok 19:13–15 Károli).

Neked is így kellene imádkoznod – minden nap!



ÁPRILIS - MÁJUS -JÚNIUS

 

J Ú N I U S

 

Június 30., Csütörtök

A végeredmény rajtad áll

„… ne igazodjatok e világhoz…” (Róma 12:2)
 

Életed kimenetelét te határozod meg, mert Isten senki másnak nem adott hatalmat lehetőségeid felett, csak neked. Amikor a dolgok nem úgy alakulnak, ahogy szeretnénk, gyakran máshol keressük a hibát. Évához hasonlóan azt mondjuk: „az ördög vett rá.” Jézus viszont azt mondta: „Íme, hatalmat adtam nektek… az ellenség minden erején…” (Lukács 10:19). Vagy mint Ádám, azt mondjuk: „Éva vett rá.” Ám a zsoltáros így szól: „Istenben bízom, nem félek, ember mit árthat nekem?!” (Zsoltárok 56:5).

Néha úgy gondoljuk, hogy a külső körülmények felelősek helyzetünkért, de ne feledjük: „akik Istent szeretik, azoknak minden javukra szolgál” (Róma 8:28). Javukra, nem pedig elbukásukra! Tévhiteid áldozattá tesznek, és hajlamossá olyan életvitelre, amely az embereket és a körülményeket akarja megváltoztatni. Olyan ez, mintha megpróbálnánk a tojásrántottából újra nyers tojást csinálni. Így azt keresed, kit hibáztathatnál, ahelyett, hogy a megoldást keresnéd.

Ismerd el az igazságot, hogy nem számít, mit tesz a sátán, mit tesznek mások, vagy milyenek a körülmények, Isten neked adta az utolsó szó jogát életedben.… nagyobb az, aki bennetek van, mint az, aki a világban van” (1János 4:4). A végeredmény nem attól függ, hogy mi történik körülötted, hanem hogy mi zajlik benned. „Mert olyan ő, mint amit gondol szívében…” (Példabeszédek 23:7 NKJV). Az ördög csak a te beleegyezéseddel és közreműködéseddel határozhatja meg a fejleményeket – te pedig nem vagy köteles ezt megadni neki! Higgy tehát Istenben, hogy ő képes győzelmesen átvinni ezeken a nehézségeken!


Június 29., Szerda

Kudarc és siker

„Maga a menny Istene ad nekünk sikert…” (Nehémiás 2:20)
 

Ahhoz, hogy kudarcaidból sikert tudj kovácsolni, két dolgot kell tenned:

1) Értsd meg, hogy Isten szeretné, ha sikeres lennél, mert az ő gyermeke vagy. Ha belegondolsz, vajon létezik olyan jó és szerető szülő, aki ezt ne kívánná? Nehémiás óriási akadályokkal és ellenségei fenyegetésével szembenézve mondta: „Maga a menny Istene ad nekünk sikert…” – és így is lett, Isten tényleg sikert adott nekik!

2) Ismerd fel, hogy a kudarc eszköz a tanuláshoz. Minél nagyobb a kudarc, annál nagyobb a lehetőség, hogy tanulj belőle. Először azonban el kell ismerned a hibáidban rejlő tanulási lehetőséget, és el kell kötelezned magad a tanulásra, növekedésre, változásra.
Thomas Edison mondta: „Nem csüggedek, mert minden félresikerült próbálkozás egy lépés előre.” Huszonegy éves korában rendezte be laboratóriumát a New Jersey állambeli Menlo Parkban, és főállású feltaláló lett. Ő és csapata mindig legalább negyven különböző terven dolgozott párhuzamosan, és évente több mint száz szabadalmi kérelmet adtak be. Edison lázas munkatempója és teljesítőképessége miatt a helyi lakosok a „Menlo Park varázslója” nevet adták neki. De nem volt mindig sikeres. Sok találmányával úgy tűnt, hiába vesződik, de bár egyik csúfos kudarcot a másik követte, ő nem volt hajlandó feladni. Közel tízezer kísérletet hajtott végre – és közben gyakran kinevették makacs kitartásáért –, mire feltalálta az izzólámpát 1879-ben. Eseménydús pályafutására visszatekintve ezt mondta: „Nem vallottam kudarcot. Találtam tízezer módszert, ami nem működik.” Hagyj fel azzal, hogy negatív módon ítéled meg kudarcaidat. Az életben nagyon kevés igazi bukás létezik – csak lehetőségek vannak. Néhány lehetőség működik, míg mások nem. Az igazság az, hogy Istennel az oldaladon győzni fogsz, ha kitartasz!

siker


Június 28., Kedd

Maradni, amikor menni szeretnél (4)

„Vesd az Úrra terhedet, és ő gondot visel rád!” (Zsoltárok 55:23)
 

Tedd házasságodat Isten kezébe! Az utolsó szó minden kérdésben Isten Szava legyen! Szakértő segítőhöz fordulni hasznos dolog, de amíg nem adtátok át házasságotok tulajdonjogát Istennek, addig nem használtátok ki a legjobb lehetőséget. Mit jelent átadni a házasságunkat Istennek gyakorlati értelemben? Két dolgot:

1) Többé nem te döntesz, hanem Isten. Neked pedig félre kell állnod az útjából, hogy akadálytalanul tehesse dolgát. Önérdekednek és irányításkényszerednek meg kell hajolnia az ő akarata előtt. Amíg ragaszkodsz ahhoz, hogy igazad van, és helyre akarod tenni a házastársadat, addig te magad is a probléma része maradsz. Ám ha átadod a problémát Istennek, akkor tud rajta ő – nem te – dolgozni!

2) Tanulj meg hitben járni, nem látásban (ld. 2Korinthus 5:7)! Amikor úgy tűnik, a dolgok kicsúsztak a kezed közül, akkor kényszerét érzed, hogy visszavedd az irányítást. Ne tedd, vagy az eredmény csak még több nem működő dolog lesz! Újítsd meg döntésedet, hogy átadtad Istennek az irányítást, hogy ő formálja mindkettőtök szívét. Hitben járva élj, ne érzéseidre alapozva! A zsoltáros ezt így fogalmazta meg: „Vesd az Úrra terhedet, és ő gondot visel rád!

Ha rábízod Istenre a helyzet kezelését, három dolog történik:
a) megnyugszol, békességre találsz;
b) valószínűleg csökkenni fog párod ellenállása, mert már nem piszkálod folyton;
c) Isten dolgozni kezd, és ő, „aki elkezdte bennetek a jó munkát, el is végzi azt…” (Filippi 1:6 ESV).

Vesd az Úrra terhedet...


Június 27., hétfő

Maradni, amikor menni szeretnél (3)

„Ti tehát így imádkozzatok… legyen meg a te akaratod…” (Máté 6:9–10)
 

Íme, további két hasznos módszer, ami segít megoldani a házassági konfliktusokat:

1) Engedd, hogy Isten irányítsa imádságaidat. Az imádság lehet lezárt, de lehet nyitott is. Amikor azt hisszük, hogy a mi látásmódunk a helyes, akkor lezárt imádságokat mondunk, arra kérve Istent, hogy oldja meg problémáinkat úgy, ahogy mi jónak látjuk, mert azt hisszük ez az egyetlen lehetséges megoldás. Csakhogy az ilyen zárt imádságokkal két gond van. Először is megmerevedett gondolkodásmódban tart, és vakká tesz más lehetőségekre. Másodszor akadályozza, hogy Isten szemszögéből nézzük a helyzetet, pedig egyedül ez segítene a kapcsolat gyógyulásához és helyreállásához. A nyitott imádság azt kéri, hogy Isten az ő módszereivel oldja meg a problémát. „Ti tehát így imádkozzatok… legyen meg a te akaratod…” (Máté 6:9–10). Kérd Istent, hogy mutassa meg mindkettőtöknek akaratát, várj arra, hogy ezt megtegye, és imádkozz ezzel összhangban! A Biblia azt mondja: „Az iránta való bizalmunk pedig azt jelenti, hogy ha valamit az ő akarata szerint kérünk, meghallgat minket. Ha pedig tudjuk, hogy bármit kérünk, meghallgat minket, akkor tudjuk, hogy már megkaptuk, amit kértünk tőle.” (1János 5:14–15).

2) Szeretetedet ne kösd feltételekhez! Nehéznek tűnik? A szeretet bibliai parancs, nem pedig önhatalmú érzelem. Isten nem azt kéri, hogy meleg vagy bizsergető érzéseid legyenek; azt kéri, hogy viselkedj szeretetteljesen. Nem lenne ez képmutatás? Nem, ez a neheztelésen, megbántottságon és félelmen való felülemelkedés, az igazi hit gyakorlása. Azt jelenti, hogy megkérded magadtól: „Mit tennék most, ha feltétel nélkül szeretném őt? Hogyan reagálnék a viselkedésére?” Aztán tedd meg. A Biblia azt mondja, hogy „a szeretet soha nem vall kudarcot” (1Korinthus 13:8 NIV). A szeretetteljes cselekedetekkel olyan úton jársz, melyek mind téged, mind társadat újraéledő, sőt új, mélyebb érzésekhez vezethetnek.


Június 26., Vasárnap

Maradni, amikor menni szeretnél (2)

„… hogy rá ne szedjen minket a Sátán.” (2Korinthus 2:10)
 

Ismerd fel, hogy ki a házasságod valódi ellensége! Azokon a napokon, amikor úgy gondolod, képtelen vagy akárcsak egy percet is eltölteni tovább ebben a kapcsolatban, könnyen megesik, hogy szem elől téveszted az összképet, és csupán a rossz dolgokra összpontosítasz. A házasság Isten ötlete volt. Ő tervezte el, mint földi országának alapját. Ezért aztán a házasság a sátán egyik elsődleges célpontja. Ezért mérgezte meg és zavarta össze az első házaspár gondolkodását. Félrevezette Ádámot, hogy Évát tartsa a probléma forrásának, és a bukásért őt hibáztassa (ld. 1Mózes 3:12). Pedig mindkettőjüket a „hazugság atyja” (János 8:44) szedte rá. A sátán tudta, hogy aláaknázhatja Isten tervét azzal, ha éket ver az első emberpár közé; ha ellentétet szít, ha sikerül rávennie őket, hogy egymást hibáztassák és csak az önérdekkel törődjenek. Módszerei azóta sem változtak. Ezért vezetünk magunkban listát a másik gyengeségeiről, ezért tekintjük párunkat a problémának, és ezért nem gyakorlunk iránta kegyelmet. Pál segít megérteni, hogyan győzhetjük le a sátán praktikáit: „Mert amit én megbocsátottam, ha volt mit megbocsátanom, az tiértetek volt Krisztus színe előtt, hogy rá ne szedjen minket a Sátán. Az ő szándékai ugyanis nem ismeretlenek előttünk.” (2Korinthus 2:10–11). További tanácsot is ad: „A szeretet… nem rója fel a rosszat” (1Korinthus 13:4–5), vagyis nem vezet nyilvántartást mások bűneiről. Ez nem azt jelenti, hogy a szeretet letagadná a bűnt vagy szemet hunyna felette, nem, a szeretet úgy dönt, hogy önmegtagadást gyakorol. Tehát ahelyett, hogy listát vezetnél házastársad rossz tulajdonságairól, keresd inkább benne a legjobbat, és mutasd ki, hogy értékeled őt! Semmi sem szünteti meg úgy a neheztelést és olvasztja el a zordságot, mint ha kifejezzük egymás felé nagyrabecsülésünket.


Június 25., Szombat

Maradni, amikor menni szeretnél (1)

„Amit tehát az Isten egybekötött, ember el ne válassza.” (Márk 10:9)
 

Nem minden kapcsolatot lehet megmenteni. Ha fizikai bántalmazás vagy lelki terror fenyegeti gyermekedet, vagy saját biztonságodat, akkor talán kénytelen vagy elmenni. Ha ezt nem teszed, az tragédiához vezethet. De ahol lehet találni működőképes megoldást, ott egy gondokkal küszködő házasságból is lehet közös öröm és beteljesedés forrása.

Íme, néhány megoldás, ami miatt érdemes lehet maradni: Tedd magadévá Isten bűnhöz való viszonyulását – a saját bűnöd és házastársad bűne tekintetében is. Az egyik legnagyobb probléma, hogy osztályozzuk a bűnöket – különösen a másikét. Te érthető módon túlterhelt és ideges vagy, mert ő javíthatatlan és önző. Ő szándékosan követte el a bűnt – te a megsértett szent vagy. Rajta nem ártana generáljavítást elvégezni, és te úgy érzed, erről neked kell gondoskodnod. A kritizálás, zsörtölődés és irányítás talán kis dolgoknak tűnnek egy káromkodó, iszákos vagy pornót néző házastárshoz viszonyítva. Isten szemszögéből nézve azonban a bűn bűn – a tiéd is és az övé is! Mindegyik árt a kapcsolatnak.

Hagyj fel a bűn osztályozásával, és próbáld felfedezni, hogy milyen kapcsolatátformáló erő rejlik abban, ha a helyzetet a Jézustól tanult módon kezeled.Vagy hogyan mondhatod akkor atyádfiának: Hadd vegyem ki szemedből a szálkát! – mikor a magad szemében ott a gerenda. Képmutató, vedd ki előbb saját szemedből a gerendát, és akkor majd jól fogsz látni ahhoz, hogy kivehesd atyádfia szeméből a szálkát.” (Máté 7:4–5). Meg fogsz lepődni Isten munkáján, ahogy elvégzi házastársadban, hogy beismerje és kezelje problémáját, ha te is őszinte vagy a sajátodat illetően, és elbánsz azzal!

 


Június 24., Péntek

A hátországban

„De támasztok majd magamnak hűséges papot, aki szívem és lelkem szerint cselekszik.” (1Sámuel 2:35)

De támasztok majd magamnak hűséges papot, aki szívem és lelkem szerint cselekszik.” (1Sámuel 2:35)

Izráel főpapjának lenni tekintélyes állás volt, és úgy tűnt Éli alkalmas is erre a tisztségre. Otthonában azonban csúfos kudarcot vallott. „Fiai azonban nem az ő útján jártak, hanem a maguk hasznát keresték; megvesztegetésre szánt ajándékot fogadtak el, és elferdítették az igazságot” (1Sámuel 8:3). Ezért Isten azt mondta Élinek: „minden időkre szóló ítéletet tartok háza népén azért a bűnért, amelyről tudta, hogy fiai azzal átkot vonnak magukra, és mégsem fenyítette meg őket” (1Sámuel 3:13). Szülőként és vezetőként fel kell tenned magadnak ezt a kérdést: Ha Isten elém is ezt a mércét állítja, mint Éli elé, vajon megfelelek-e? Éli végül hitelét vesztette, sőt, elvesztette fiait, hivatását és végül életét is. Célt tévesztett, mert néhány kritikus hibát vétett. Nézzük meg ezeket, és lássuk, mit tanulhatunk belőlük:

1) Szavának nem volt súlya. Hirdette Isten Igéjét a gyülekezetének, de nem hangsúlyozta azt saját gyermekeinek.

2) Téves elvárásai voltak. Azt gondolta, hogy gyermekei tudják, mit kell tenni, elvégre az ő fedele alatt élnek, és a szentélyben dolgoznak. Ez azonban nem így működik.

3) Rossz példát mutatott. Éli nem úgy élt otthon, mint amit tanított munkája során. Hivatása gyakorlásában éleslátó volt, de családja vonatkozásában vak volt saját gyengeségeire.

Otthonunkban a vezetés nem a hatalomról és uralkodásról szól, hanem arról, hogy odaadjuk magunkat azoknak az embereknek, akik a legjobban számítanak (ld. Efezus 5:25). Nos, nálad mi újság a hátországban?


Június 23., Csütörtök

Kudarckezelés (2)

„Térjetek meg, elpártolt fiaim! Meggyógyítlak benneteket, bár elpártoltatok.” (Jeremiás 3:22)

Mi kudarcaid gyökere? A kudarc nem azért következik be, mert az ellenség erős, vagy mi gyengék vagyunk, vagy Isten nem akar győzelemre segíteni. Izráel seregét egy kisváros népe győzte le, pedig nemrég el tudták foglalni az erős Jerikót is. Kudarcuk, éppúgy mint a miénk, egy meg nem vallott bűn következménye volt (ld. Józsué 7). Ám amint a bűn kiderült, és amint elbántak vele, Isten bátorító szava hangzott: „Ne félj, ne rettegj! Vedd magad mellé az egész hadinépet, azután indulj és vonulj Aj városa ellen! Meglásd, kezedbe adom Aj királyát, népét, városát és földjét” (Józsué 8:1).

A be nem ismert bűn mindig vesztessé tesz, de ha bevalljuk a bűnt, bocsánatot nyerünk, helyreállhatunk, és ez győzelemhez vezet.

Hannah Whithall Smith írónő új házba költözését mondja el. A pincében észrevett egy egészen tisztának kinéző almaboros hordót, mely mindkét oldalán le volt zárva. Azon gondolkozott, hogy kinyissa-e, és megnézze-e, mi van benne, de végül úgy döntött, hogy úgy hagyja, ahogy van. Minden tavaszi és őszi nagytakarításkor eszébe jutott a hordó, de elhalasztotta a kinyitását. Megmagyarázhatatlanul molyok kezdték ellepni a házat. Minden ismerős módszert bevetett ellenük, de semmi sem használt. Végül eszébe jutott a hordó, kinyitotta, és ezernyi moly repült ki belőle! A tanulság világos: bármihez is ragaszkodunk, ami ellentmond Isten Igéjének, az bukásunkat fogja eredményezni. Mindig tartsd észben Dávid imáját: „Vizsgálj meg, Istenem, ismerd meg szívemet! Próbálj meg, és ismerd meg gondolataimat! Nézd meg, nem járok-e téves úton, és vezess az örökkévalóság útján!” (Zsoltárok 139:23–24). Bármire is mutat rá Isten, valld meg azonnal, és hittel fogadd el bocsánatát és megtisztítását. Így tudsz győztesen megállni ellenségeddel szemben.

Vizsgálj meg Istenem


Június 22., Szerda

Kudarckezelés (1)

„Ekkor valósággal megolvadt a nép szíve, és olyanná lett, mint a víz.” (Józsué 7:5)
 

Még a legharcedzettebb hívőket is érik kudarcok, és a nagy kérdés ilyenkor nem az, hogy: „Hogy engedhettem, hogy ez megtörténjen?” hanem: „Hogyan kell ezt jól kezelni?” A kárhoztató gondolatok könnyen jönnek, ám ez nem vezet semmi jóra. Csak csüggedést és újabb kudarcot eredményez. Ákán bűne miatt Izráel elvesztette a csatát Ajnál, és megfutamodtak ellenségeik elől. A kudarcra hasonlóan reagáltak, mint mi szoktunk: „Ekkor valósággal megolvadt a nép szíve, és olyanná lett, mint a víz” (Józsué 7:5). Hitük cserbenhagyta őket, bátorságuk elszállt. Még vezérük, Józsué is „arccal a földre borult” (Józsué 7:6) kétségbeesésében, hogy ennél csak rosszabb jöhet! Voltál már ilyen helyzetben? Felismered a mintát? Vereség, csüggedés, kétségbeesés, újabb vereség. Mi volt Isten válasza? „Kelj föl! Miért estél arcra? Vétkezett Izráel… Azért nem tudtak megállni Izráel fiai ellenségeikkel szemben… Kelj föl, szenteld meg a népet…” (Józsué 7:10–13).

A mi Istenünk a bűnbánat Istene – nem az önmarcangolásé; a talpra állás Istene – nem a kudarcban fetrengésé!

A szentség egy út, nem egy hely. Ha letértél az útról, Isten terve egyszerű: térj vissza azonnal! Valld meg bűnödet (ld. 1János 1:9), hittel fogadd el Isten kegyelmét és bocsánatát, és ne hallgass a sátán kárhoztató szavaira (ld. Róma 8:1)! „… egyet teszek: ami mögöttem van, azt elfelejtve, ami pedig előttem van, annak nekifeszülve futok egyenest a cél felé…” (Filippi 3:14). Egy járni tanuló gyermekhez hasonlóan, ha elesel, ne maradj a földön fekve, ne add fel! Csökkentsd a padlón töltött időt minimálisra – állj fel, és indulj el újra! Ne feledd: abban a pillanatban, amikor tudatára ébredsz bűnödnek, rögtön meg is bánhatod, és amint megvallod, biztos lehetsz Isten bocsánatában!

Isten felemel


Június 21., kedd

Neveld a gyermeket...

Kupaktanács

„A mi Urunk Jézus Krisztus nevére kérlek titeket testvéreim, hogy mindnyájan egyféleképpen szóljatok, és ne legyenek közöttetek szakadások…” (1Korinthus 1:10)
 

Ahhoz, hogy hatékonyan tudd vezetni családodat, meg kell tanulnod, hogy rendszeresen összehívd őket egyfajta kupaktanácsra. A kupaktanács azért kell, mert ilyenkor a csapat:

1) kitűzi céljait;

2) megbeszéli, hogy kinek mi a feladata, kötelezettsége;

3) kézbe veszi azokat az ügyeket, melyeken múlik, hogy győznek vagy veszítenek.

Kedves szülő, még ha fejből tudod is a forgatókönyvet, a családodnak meg kell tanulnia, hogyan valósítsa azt meg a pályán. Ez azt jelenti, hogy kezelnetek kell bizonyos dolgokat, meg kell beszélnetek nézeteltéréseket, biztatni és értékelni kell minden egyes csapattagot. Próbálj nyitott szívvel figyelni a másikra! Ne csak azt halld meg, mit mond gyermeked, próbáld megérteni érzéseit is! Igen, te vagy a főnök, és igen, megpróbálhatod ráerőltetni akaratodat, de előbb vagy utóbb gondban leszel, mert az emberekben megnő a neheztelés, ha úgy érzik, kihagyják őket valamiből. Csapatod minden tagjának benne kell lennie a döntéshozás folyamatában, tehát vond be őket! Kérd Isten segítségét, hogy túl tudj látni azon, amit te akarsz, és meglásd, hogy mi a legjobb mindannyiótok számára. Ne dőlj be az azonnali örömök varázsának! Ami ma jónak tűnik, talán eltérít egy jobb jövő felé vezető útról. Kívülállókat ne engedj be a családi kupaktanácsba! Mondd meg nekik, hogy törődjenek a maguk dolgával! Az ő véleményük gyakran csak hallomáson, önérdeken vagy féltékenységen alapszik. Tartsd tiszteletben, és védd másokkal szemben csapatod magánéletét! Építsd ki az összetartást! Tartsatok rendszeres ima-kupaktanácsot is! Ezzel mindenki nyer!


Június 20., Hétfő

Kételkedés

Hogyan győzzük le a kétségeket?

„… ha van hitetek, és nem kételkedtek…” (Máté 21:21)
 

A kételkedés olyan ajtó, melyen át a sátán beléphet életedbe. Ilyenkor a hit harca helyett a hit eltűnését éled meg. Ha a félelem, zavar, csüggedés és kétségbeesés beköltözik hozzád, elrabolja önbizalmadat, örömödet és békességedet. „De hiszen a kételkedés emberi dolog, nem?” – kérdezed. Persze hogy az, ugyanakkor a sátán taktikája! „Aki nem hisz Istennek, az hazuggá teszi őt, mert nem hisz abban a bizonyságtételben, amellyel Isten bizonyságot tesz…” (1János 5:10). Kétségeid azt mutatják, hogy nem bízol abban, amit Isten mond. Hogyan lehet megálljt parancsolni a kételkedésnek? Ugyanúgy, ahogy minden más bűnnek: el kell ismernünk, hogy gond van, és kezdenünk kell vele valamit. A kételkedést nem lehet legyőzni sem észérvekkel, sem ellenállással, csak akkor adja meg magát, ha teljesen lemondunk róla. Ha egyenként próbálod legyőzni kétségeidet, az olyan, mintha egy alkoholista úgy próbálna leszokni, hogy mindig egy pohárral kevesebbet iszik. Így nem működik. A megoldás két részből áll.

1) Egy egyszer s mindenkorra szóló döntéssel kezdődik. Ehhez teljesen le kell mondanod arról a jogodról, hogy kételkedj bármiben is, amit Isten megígért. Azt mondod: „Mostantól nem fogok kételkedni Istenben!” Mostantól elhiszed, hogy ha valamit leteszel Isten kezébe, akkor ő azt kezébe veszi, és lerendezi.

2) Hittel valld meg: „Uram, teljes mértékben megbízom minden szavadban!” Újra fog kopogtatni a kétség az ajtódon? Persze, de nem kell beengedned. „Vegyétek fel mindenképpen a hit pajzsát, amellyel kiolthatjátok a gonosznak minden tüzes nyilát” (Efezus 6:16). Ne emészd magad, ne birkózz vele, ne próbáld észérvekkel meggyőzni! Ismételd el biblikus hitvallásodat, ne hagyd, hogy az érzéseid befolyásoljanak, és bízz Istenben, hogy megtartja szavát!


Június 19., Vasárnap

Mit néznek a gyermekeid?

„Nem vetem a tekintetemet haszontalan dolgokra.” (Zsoltárok 101:3)
 
Nem vetem a tekintetem haszontalan dolgokra." Zsolt 101:3,
 

Ma a 9–17 éves gyermekek több mint felének van internetkapcsolata vagy műholdas televíziója a saját szobájában. A régi kép, hogy a család összegyűlik a nappaliban az egyetlen tévé előtt, ma már szinte nem is létezik. Ehelyett a gyerekek magukra vannak hagyva, és kedvükre válogathatnak, hogy mit akarnak nézni. Sőt, ehhez már nem is kell a szobájukban lenniük, hiszen annyiféle hordozható eszköz van az okostelefontól a tabletig, amin nézhetik. Egy ismert társadalomkutató így fogalmazott: „Szinte minden, amit a gyermekek látnak, lényegében beépül elméjükbe, méghozzá cenzúrázatlanul, mindenféle szűrés nélkül.” A szólásszabadság jogára hivatkozva a kormány és a bíróság megengedi a kábeltévé- és internetszolgáltatóknak, hogy nyílt szexualitást, erőszakot, meztelenséget és trágár beszédet vigyenek gyermekeid és unokáid szobájába. Aggódsz emiatt? Nem ártana!

Miért kell a juhok mellé pásztor? Ugyanazért, amiért a gyermekeknek szükségük van szerető, figyelmes és kötelességtudó szülőkre: a farkasok miatt! Nem mentség, hogy nem értesz annyira a technológiához! Az, hogy te nem voltál kitéve ilyen szinten mindezeknek gyermekkorodban, nem garantálja, hogy gyermekeid nem fognak rászokni. Sok szülő egyáltalán nem fordít időt arra, hogy megtudja, mit néznek gyermekei! Te ne légy ilyen! Betsabéval való bűnös viszonya és az annak következtében családját érő gyász és pusztítás után Dávid ezt mondta: „Tökéletes szívvel akarok élni házamon belül. Nem vetem a tekintetemet haszontalan dolgokra.” (Zsoltárok 101:2–3).

Kedves szülő, a te gyermekeid mit néznek?


Június 18., Szombat

Meg lehet szakítani a kört (5)

„Elmentem tehát, megmosakodtam, és most látok.” (János 9:11)
 
„Elmentem tehát, megmosakodtam, és most látok.” (János 9:11)
 

Jézus azt mondta ennek a vak embernek, hogy menjen el a Siloám-tavához, és ott mossa le a szeméről a sarat. Van egy kérdésem: Neked mit kell lemosnod ma az életedről, hogy meglásd, amit Isten meg akar láttatni veled, és meg tudd tenni, amit ő akar? Legyen ez akár egy káros szenvedély, akár egy ártalmas kapcsolat, vagy egy rossz hozzáállás, meg kell szabadulnod tőle! Jakab azt írja: „Engedelmeskedjetek azért az Istennek, de álljatok ellen az ördögnek, és elfut tőletek. Közeledjetek az Istenhez, és ő közeledni fog hozzátok. Tisztítsátok meg a kezeteket, ti bűnösök, és szenteljétek meg a szíveteket, ti kétlelkűek.” (Jakab 4:7–8 ). Isten megteszi a maga részét, de neked is meg kell tenned, ami rajtad áll. Isten kegyelmét adja, de neked kell élned ezzel a kegyelemmel. Azt mondják, hogy a Siloám-tavát egy a templom alól folyó vízforrás táplálta, melyben az istentisztelethez és áldozatbemutatáshoz használt edényeket és eszközöket mosták. Másként fogalmazva: ez a víz nem emberi forrásból jött, hanem Isten jelenlétéből. Látod már a lényeget? Jézus azt mondta: „Ti már tiszták vagytok az ige által, amelyet szóltam nektek” (János 15:3). Pálnál azt olvassuk: „hogy a víz fürdőjével az ige által megtisztítva megszentelje” (Efezus 5:26). Dávid arról ír: „Hogyan tarthatja tisztán életútját az ifjú? Úgy, hogy megtartja igédet.” (Zsoltárok 119:9). A győzelmes keresztyén élet titka, hogy elmédet minden nap megfürösztöd a Szentírásban. Képzeld el, ahogy megfürdesz Isten Igéjében, és lejön rólad a sok szenny és piszok. Ezt éri el, ha naponta elmélkedsz a Szentírás szavain.


Június 17., Péntek

Meg lehet szakítani a kört (4)

„Az pedig elment, megmosakodott, és már látott, amikor visszatért.” (János 9:7)
 

Néha Jézus parancsszóval gyógyította a betegeket, máskor rájuk tette a kezét. Ennek a vak embernek a gyógyulása azonban nem egy pillanat alatt történt, hanem egy folyamat eredménye volt. Jézus „így szólt hozzá: »Menj el, mosakodj meg a Siloám-tavában« – ami azt jelenti: küldött. Az pedig elment, megmosakodott, és már látott, amikor visszatért.” (János 9:7).

Kérdés: Milyen messze volt Siloám-tava? Egy vak ember számára minden út hosszú. Képzeld el ezt az embert, sárral a szemén, amint megpróbál eljutni a Siloám-tavához. Van ebben egy fontos tanulság. Néha, még ha Isten meg is érint bennünket, hordoznunk kell a magunk „sarát”, amíg eljutunk a gyógyuláshoz, a szabaduláshoz.

Egy másik gondolat: bárki is beszélt ennek az embernek Jézusról, és hozta őt Jézushoz, annak vele kellett mennie, amíg visszanyerte látását, és már egyedül is tudott közlekedni. Nem teheted meg, hogy valakinek, aki valamilyen problémával küszködik, azt mondod: „Már beszéltem neked Jézusról, még a gyülekezetbe is elhoztalak, és te még mindig a sötétben botorkálsz, és ugyanazokkal a gondokkal birkózol, úgyhogy én feladom.” Isten soha senkiről nem mond le, nekünk sem szabad lemondanunk róluk. Ha valaki folyamatosan egy régi szokással küszködik, vannak keresztyének, akik azt mondják rá, hogy bizonyára nincs is megváltva. Kérdem én: te milyen gyakran adod meg magad a neheztelésnek, büszkeségnek, testi vágynak, kapzsiságnak, pletykának és hasonlóknak? A lista végtelen, Isten mégsem mond le rólad. Néha az embereknek el kell „gyalogolniuk” a gyógyulásig, míg szabadulásuk teljes nem lesz. Közben pedig végig szeretned kell őket, hinned kell bennük, imádkoznod kell értük, és együtt kell működnöd velük.


Június 16., Csütörtök

Meg lehet szakítani a kört (3)

„Egyet tudok: bár vak voltam, most látok.” (János 9:25)
 

Amikor Jézus visszaadta ennek az embernek a látását, a farizeusok megpróbálták belerángatni egy teológiai vitába arról, hogy kicsoda Jézus, és honnan van a hatalma, az ember azonban nem volt hajlandó vitatkozni velük. Egyszerűen csak ennyit mondott: „Egyet tudok: bár vak voltam, most látok.” (János 9:25). Ez a vita ma is folyik. Vannak, akik azt mondják, a csodák ideje lejárt. Igazság szerint azonban nincs olyan, hogy csodák ideje, csak a csodák Istene van, aki azt mondja: „Én, az Úr, nem változtam meg” (Malakiás 3:6). A Biblia azt mondja: „Jézus Krisztus tegnap, ma és mindörökké ugyanaz” (Zsidók 13:8). Ez azt jelenti, hogy amilyen volt, ma is olyan. Amit régen tett, ma is megteszi. Ma is azt mondja, amit akkor mondott.

Bármilyen gonddal is küszködsz, két lehetőséged van: együtt élsz vele, és megpróbálsz alkalmazkodni hozzá, vagy hiszel abban, hogy Isten meg tud szabadítani. Lehet, hogy bizonyos dolgok öröklődnek a családodban, például az alkoholizmus, más függőségek vagy a bántalmazás, de Isten kegyelméből meg tudod törni az ördögi kört! Kérlek, halld meg ezt: Isten hatalma nagyobb, mint a szokás hatalma! Ő nemcsak meg tud szabadítani attól a dologtól, ami most fogva tart, de meg tud szabadítani azok utóhatásától is. Igéje ezt mondja neked: „Ne a régi dolgokat emlegessétek, ne a múltakon tűnődjetek! Mert én újat cselekszem, most kezd kibontakozni, majd megtudjátok! Már készítem az utat…” (Ézsaiás 43:18–19).

Tehát fordulj ma Istenhez, adj neki lehetőséget! Minden mást már kipróbáltál, most próbáld ki őt! Nem fogsz csalódni benne!


Június 15., Szerda

Meg lehet szakítani a kört (2)

„… a földre köpött, sarat csinált a nyállal, és rákente a sarat a vakon született ember szemeire” (János 9:6)
 

Dr. Samuel Rodrigez, a spanyol anyanyelvű amerikai keresztyén vezetők szövetségének elnöke rámutatott, hogy mivel a nyálban megtalálható a személy DNS-e, ezért Jézus köpetéből a vak ember isteni DNS-átültetést kapott. Azt is kiemeli, hogy Jézus a nyálat nem az ember szemére kente, hanem a földre köpött, és sarat csinált – a föld porát használta, amiből az ember eredetileg teremtetett. Másként fogalmazva: Jézus visszament egészen a probléma gyökeréhez! Értsd meg ezt: Isten nem csupán a tüneteket kezeli, visszamegy egészen a probléma forrásához azért, hogy megszabadítson. Ahhoz, hogy más legyen a gyümölcs, gyökeres változás kell. Ez az ember azelőtt soha nem látott, vakon született, a teremtés csodájára volt szüksége. Ehhez isteni DNS-átvitelre van szükség, mert az tesz azzá, ami nem voltál, az adja meg, amid sohasem volt.

Csodálatos Istenünk van, ugye? Tudod, miért jött Jézus erre a világra? „… hogy örömhírt vigyek az alázatosaknak, bekötözzem a megtört szíveket, szabadulást hirdessek a foglyoknak, és szabadon bocsátást a megkötözötteknek. Hirdetem az Úr kegyelmének esztendejét… vigasztalok minden gyászolót. Hamu helyett fejdíszt adok Sion gyászolóinak, gyászfátyol helyett illatos olajat, a csüggedés helyett öröméneket.” (Ézsaiás 61:1–3).

Nem számít, hogy szüleid közrejátszottak-e a problémád kialakulásában, vagy egyszerűen csak rossz döntéseket hoztál az életben, Jézus meg tud szabadítani, meg tud gyógyítani, és új életet tud adni neked. Jézus nem hibáztatta sem ezt az embert, sem a szüleit. Azért, mert ő nem a kárhoztatásban érdekelt, hanem a megváltoztatásban.


Június 14., Kedd

Meg lehet szakítani a kört (1)

„Mester, ki vétkezett: ez vagy a szülei, hogy vakon született?” (János 9:2)
 

Tanítványai megkérdezték tőle: »Mester, ki vétkezett: ez vagy a szülei, hogy vakon született?« Jézus így válaszolt: »Nem ő vétkezett, nem is a szülei, hanem azért van ez így, hogy nyilvánvalóvá legyenek rajta Isten cselekedetei.«” (János 9:2–3).

Amikor valaki egy önpusztító szokás csapdájában van, gyakran azt mondjuk: „ezt örökölte”. Pszichiáterek szerint a bántalmazók 90 százaléka maga is bántalmazás áldozata volt; most egyszerűen csak kiadják magukból, ami történt velük. Azt mondják, ha az alkoholizmust és más függőséget örököltük, akkor bennünk van a függőségre hajlamosító gén, ami azt jelenti, hogy sokkal nagyobb kockázata van számunkra annak is, ha csak belekóstolunk az italba vagy a drogba.

Amint látod, Jézus nem megy bele az „öröklés vagy nevelés” vitába. Lényegében azt mondja: „Ez csak egy lehetőség arra, hogy Isten megmutathassa szeretetét és kegyelmét azáltal, hogy megszabadítja ezt az embert.”

Lehet, hogy a problémád túl nagy számodra, de nem túl nagy Isten számára. Sőt, olyan, mint egy pódium, ahol bemutathatja életedben megnyilvánuló kegyelmét. „Ezért ha valaki Krisztusban van, új teremtés az: a régi elmúlt, és íme: új jött létre” (2Korinthus 5:17). Isten nem tanácskozik a múltaddal ahhoz, hogy meghatározza jövődet. Mielőtt Jézussal találkoztál volna, lelkileg halott voltál. Ezért mondta: „Bizony, bizony, mondom néked: ha valaki nem születik újonnan, nem láthatja meg az Isten országát.” (János 3:3).

Attól kezdve, hogy újjászülettél, a múltnak nincs többé hatalma rajtad (kivéve, ha te hatalmat adsz neki). Tehát meg tudod szakítani a kört.


Június 13., Hétfő

Ahhoz, hogy vezetni tudj, folyamatosan tanulnod kell

„… minden igyekezetetekkel törekedjetek arra…” (2Péter 1:5)
 

Ha vezető vagy, ez az ige legyen magatartásod alapja: „Az ő isteni ereje megajándékozott minket mindazzal, ami az életre és a kegyességre való… Ezek által kaptuk meg azokat az ígéreteket, amelyek nekünk drágák, sőt a legnagyobbak: hogy általuk isteni természet részeseivé legyetek… Éppen ezért minden igyekezetetekkel törekedjetek arra, hogy a hitetekben mutassátok meg az igaz emberséget, az igaz emberségben ismeretet, az ismeretben önuralmat, az önuralomban állhatatosságot, az állhatatosságban kegyességet, a kegyességben testvéri szeretetet, a testvéri szeretetben pedig minden ember iránti szeretetet. Mert ha ezek megvannak és gyarapodnak bennetek, nem lesztek a mi Urunk Jézus ismeretében sem tétlenek, sem terméketlenek.” (2Péter 1:3–8). Más fordítás szerint: „hitetek mellé ragasszatok…” (2Péter 1:5 Károli). Akár családfő vagy, akár a munkahelyeden vagy a gyülekezetben vagy vezető, folyamatosan tanulnod és növekedned kell. Ha folyamatosan befektetsz önmagadba, akkor a növekedés egy idő után elkerülhetetlen. Bár igaz, hogy néhány ember eleve nagyobb ajándékokkal született, mint mások, a vezetés képessége igazából sokféle készség összessége, és csaknem mind megtanulható és fejleszthető. Ez azonban nem történik meg egyik napról a másikra. A vezetés bonyolult dolog. Sok részletből áll össze, mint például: tisztelet, tapasztalat, lelki erő, kommunikációs készségek, fegyelem, jövőkép, lendület és időzítés – és a listát még folytathatnánk. Ahhoz, hogy valakiből hatékony vezető legyen, hosszas érlelődési folyamat kell. Ahhoz, hogy vezetni tudj, tanulnod kell, méghozzá folyamatosan tanulni, ehhez pedig önfegyelem és kitartás kell. Legyen a célod az, hogy minden nap egy kicsit jobb leszel, hogy az előző nap sikerére építesz, és tanulsz a kudarcaiból. Salamon ezt így fogalmazta meg: „Hallgat rá a bölcs, és gyarapítja tudását, az értelmes útmutatást nyer” (Példabeszédek 1:5).


Június 12., Vasárnap

Ma mutasd ki szeretetedet!

„Az az én parancsolatom, hogy úgy szeressétek egymást, ahogyan én szerettelek titeket.” (János 15:12)
 

Vegyél mély levegőt, és tartsd bent egy pillanatig! Most lélegezd ki! Hová lett a levegő, amit kifújtál? Itt fog körözni a földön, és minden egyes molekuláját belélegzi valaki más csak azért, hogy ismét kilélegezze. Ilyen értelemben minden ember kapcsolatban van egymással, összeköt minket leheletünk, és kötődünk Hozzá, aki először életet lehelt belénk. Egyszerre köt minket valami az emberiség családjának minden tagjához, így mind egymástól függünk. Tetteinkkel – pozitívan vagy negatívan – hatással vagyunk egymásra. Abban az énközpontú korszakban, amit régen az „Én generációjának” neveztek, gyakran lehetett hallani, hogy az emberek ezt mondták: „Amíg nem ártok vele senkinek, addig senkinek semmi köze ahhoz, hogy mit csinálok.” Sajnos bármit is teszünk, az mindig hat másokra is, nem létezik teljesen független cselekedet. A költő John Donne írta: „Senki sem sziget, senki sem egész önmagában, mindenki egy kontinens része, a földrész egy darabkája.” Ezt szem előtt tartva olvasd el a következő két igét:

1)Új parancsolatot adok nektek, hogy szeressétek egymást: ahogyan én szerettelek titeket, ti is úgy szeressétek egymást!” (János 13:34). 

2)Senkinek se tartozzatok semmivel, csak azzal, hogy egymást szeressétek!” (Róma 13:8).

Ez azt jelenti, hogy ma kötelességed kifejezni szeretetedet valamilyen gyakorlati módon mások felé.


Június 11., Szombat

Vigyázz a költekezéssel!

„Senkinek se tartozzatok semmivel, csak azzal, hogy egymást szeressétek…” (Róma 13:8)
 

Ha azt hiszed, hogy a lottó ötös minden problémádat megoldaná, akkor nagyon tévedsz! Azoknak, akik egyik pillanatról a másikra milliomosok lettek, csaknem fele tönkrement néhány éven belül. Miért? Ez több okra vezethető vissza: rossz üzleteket kötöttek, mértéktelen életet éltek, őrült vállalkozásokba fogtak, vagy épp sosem látott rokonok kirimánkodták tőlük a pénzt. És van még egy ok, a legnagyobb! Mivel azt hitték, hogy velük van Fortuna istennő, és Midasz királyhoz hasonlóan minden, amihez érnek, arannyá válik, folytatták a szerencsejátékot, sőt, az eddiginél magasabb szinten – és mindent elvesztettek. Értsd meg ezt: hacsak nem költesz kevesebbet, mint amennyit megkeresel, semekkora jövedelem sem lesz elég számodra! Ezért, ha bölcs vagy, nem kezdesz költekezni, ha fizetésemelést vagy valami váratlan pénzt kapsz. Csökkentsd adósságodat, mielőtt viharmadárként állandóan ott körözne körülötted, és megpróbálna megfojtani! Nincs akkora jövedelem, ami elegendő lenne, ha nem tartod ellenőrzés alatt költekezésedet. Az anyagi előrejutás egyetlen módja, ha megtagadsz magadtól bizonyos dolgokat, amiket egyébként szeretnél megszerezni, és helyette inkább takarékoskodsz a jövőre. Ha nincs benned elég önfegyelem ehhez, akkor mindig adósságban fogsz úszni. Ha a kormány eladósodik, hát megadóztatja az állampolgárokat, köztük téged. De ha te eladósodsz, magadra vagy utalva. Isten nem akarja, hogy így élj. Az igazi elégedettség nem abból adódik, hogy mindent megkapsz, amit szeretnél, hanem abból, hogy felismered az áldásokat, amiket kaptál, és megtanulod élvezni őket. Ez legyen a célod: „Senkinek se tartozzatok semmivel, csak azzal, hogy egymást szeressétek!


Június 10., Péntek

Elkötelezettség

„Mert én magam adtam szavamat az Úrnak, és nem vonhatom vissza.” (Bírák 11:35)
 

Miután megérkezett az Újvilágba, a spanyol hódító, Cortez felgyújtatta a hajóit, amit a partra szállt legénység döbbenten és rettegve nézett. Egyetlen tettel Cortez biztosította elkötelezettségüket az új terület felfedezésére, így gondoskodott arról, hogy soha ne adják fel, és ne akarjanak visszafordulni. Tudod mit? Ha nincs más választásod, akkor világosabban látod a dolgokat, felhagysz a halogatással, és könnyebben tudsz dönteni. Ha sarokba vagy szorítva, akkor megtanulsz mélyebbre ásni magadban, és így felfedezed Istentől kapott erősségeidet, melyeknek létezéséről eddig talán nem is tudtál. Ha szorít a határidő, akkor beindul a kreativitás. Semmi sem erősíti úgy az eltökéltséget, mint a kudarctól vagy a szégyentől való félelem. John Freeman mondja a The Tyranny of E-mail [Az e-mail zsarnoksága] című művében: „Az egyik legértékesebb modern erőforrásunk a figyelmünk. Ha elpazaroljuk felületes kommunikációra, nem marad belőle semmink, amikor igazán szükségünk lenne rá.” A figyelemelterelés elszívja az energiát, elhomályosítja a látást, és megtöri a lendületet. Tervek kudarcba fulladnak, vállalatok csődbe mennek, és házasságok tönkremennek, mert a figyelemelterelő dolgok kiszipolyoznak minket, és aláássák kapcsolatainkat. Ne úgy éld le az életedet, hogy visszatekintve rádöbbenj, elveszítettél értékes dolgokat azért, mert jelentéktelenekkel foglalkoztál. Jefte fogadalmat tett Istennek, ami nagy győzelemre vezette Izráel népét, őt pedig vezető pozícióba juttatta. Neked is vállalnod kell ezt az elkötelezettséget: „Mert én magam adtam szavamat az Úrnak, és nem vonhatom vissza.


Június 09., Csütörtök

Kiismerni a kísértést (3)

„Teljes örömnek tartsátok, testvéreim, amikor különféle kísértésekbe estek” (Jakab 1:2)
 
Állj ellene az ördögnek...
 

A sátán tudja, hogy ha felismered, hogy ő a kísértés forrása, azzal elveszíti az előnyét. Tudja, hogy ha megérted, hogy ő kezdeményezte, akkor gyorsabban visszarettensz tőle, mint ha azt hiszed, hogy te vagy a forrása. Ha a sátán úgy közelítene: „azért jöttem, hogy rávegyelek, hogy vétkezz, aztán kárhoztasd magad”, akkor nem lennél olyan könnyen sebezhető. Ezért nem fog ilyet mondani – de ha te ezt észben tartod, akkor előnyben vagy vele szemben. Pál ezt így fogalmazza meg: „Az ő szándékai ugyanis nem ismeretlenek előttünk” (2Korinthus 2:11). Egy másik téves felfogás a kísértéssel kapcsolatban, hogy az idő- és erőpocsékolás. Ha hosszú ideig ér minket kísértés, úgy érezhetjük, hogy elveszítettük lábunk alól a talajt, és nem nyertünk semmit. Tévedés! Ha ellenállunk a kísértésnek, azzal a „nemes harcot” harcoljuk (ld. 1Timóteus 6:12), és ilyenkor fejleszti Isten a jellemünket. „Teljes örömnek tartsátok, testvéreim, amikor különféle kísértésekbe estek, tudván hogy hitetek próbája állhatatosságot eredményez. Az állhatatosság pedig tegye tökéletessé a cselekedetet, hogy tökéletesek és hibátlanok legyetek, minden fogyatkozás nélkül.” (Jakab 1:2–4). Az örökkévaló jutalom, melyet e lelki fejlődéssel elnyersz, bőségesen kárpótolja majd mindazt, amit ki kellett állnod érte. „Ezen örvendeztek, noha most, mivel így kellett lennie, egy kissé megszomorodtatok különféle kísértések között, hogy a ti megpróbált hitetek, amely sokkal értékesebb a veszendő, de tűzben kipróbált aranynál, Jézus Krisztus megjelenésekor méltónak bizonyuljon a dicséretre, dicsőségre és tisztességre.” (1Péter 1:6–7). Ne feledd Isten dicsőséges garanciáját: „Boldog ember az, aki a kísértés idején kitart, mert miután kiállta a próbát, elnyeri az élet koronáját, amelyet az Úr megígért az őt szeretőknek” (Jakab 1:12).


Június 08., Szerda 

Kiismerni a kísértést (2)

„Boldog ember az, aki a kísértés idején kitart…” (Jakab 1:12)
 

A második tévedés: azt hinni, hogy a kísértés már bűn. Az ördög azt akarja elérni, hogy lelkiismeret-furdalásod legyen attól, hogy kísértés ér. Miért? Mert akkor azt hiszed, hogy te vagy a forrása, ettől kárhoztatod magad, és elcsüggedsz. És ha engeded, hogy eluralkodjon rajtad a csüggedés, akkor könnyű prédává válsz, a sátán pedig rávesz, hogy add meg magad a kísértésnek. Ironikus módon éppen az visz bűnre, hogy attól félsz, már elbuktál. Nem, a kísértés önmagában még nem bűn, a bűn akkor jön, ha megadod magad a kísértésnek. Sokan érzik úgy, hogy nem elég lelki emberek, hogy eltávolodtak Istentől, sőt, hogy nem is igazán hívők, mert azt gondolják, hogy ők indították a kísértést. Olyan ez, mintha a házadba betörne valaki, és amikor rajtakapnád őt, azzal vádolna, hogy te vagy a betörő! Hinnél neki? Persze, hogy nem! A sátánnak mégis ez a taktikája. Miután megkísért, vádolni kezd ilyen gondolatokkal: „Egy igazi keresztyénnek soha eszébe sem jutna ilyesmi!” Mivel ismerjük saját gyengeségeinket, vádjai hihetőnek tűnnek, és bedőlünk neki. Aztán kárhoztatjuk magunkat, elcsüggedünk, és megadjuk magunkat a kísértésnek. Értsd meg ezt: a kárhoztatás a sátántól jön. A Biblia azt mondja: „Nincs tehát most már semmiféle kárhoztató ítélet azok ellen, akik a Krisztus Jézusban vannak” (Róma 8:1). Amikor a sátán kísértést küld, a Szentlélek munkálkodni kezd bennünk, segít elutasítani javaslatait, és emlékeztet minket arra, hogy Jézus mindig elérhető, hogy győzelemre segítsen.Mivel maga is kísértést szenvedett, segíteni tud azokon, akik kísértésbe esnek” (Zsidók 2:18). Tehát ha kísértés ér, ne higgy a sátán kárhoztatásának, hanem kérd Krisztus győzelmes segítségét!


Június 07., Kedd 

Kiismerni a kísértést (1)

„… ne vigy minket kísértésbe…” (Máté 6:13)
 

Sokan szükségtelenül szenvednek amiatt, hogy tévesen értelmezik a kísértést. Az egyik tévedés ez: azt várják, hogy a kísértés megszűnik, vagy legalábbis enyhül. Izráel népének is hasonló elvárásai voltak, amikor beléptek az Ígéret földjére. Meglepődtek azon, hogy a kánaániak még mindig ott vannak. Ettől aztán elcsüggedtek, azt gondolták, hogy talán rossz helyre jöttek, ez biztos nem az Ígéret földje.

Isten Igéje világosan megmondja, hogy a keresztyén élet elejétől végig harc. Pál azt mondja, hogy „a mi harcunk nem test és vér ellen folyik, hanem erők és hatalmak ellen, a sötétség világának urai és a gonoszság lelkei ellen, amelyek a mennyei magasságban vannak” (Efezus 6:12), ezért aztán a kísértés mindig csak erősödik, ahogy közeledünk Istenhez.

Figyeld meg: amikor Izráel népe kivonult Egyiptomból, „nem vezette őket Isten a filiszteusok országa felé, bár az közel volt, mert úgy gondolta Isten, hogy hátha megbánja a nép a dolgot, ha harcot lát, és visszatér Egyiptomba” (2Mózes 13:17). Isten megértette, hogy hitük még gyenge, és megvédte őket ellenségeiktől. De később, amikor hitük már növekedett, megengedte, hogy hét erős nemzettel is szembekerüljenek. Az Ígéret földjének elfoglalásához hasonlóan a győzelmes keresztyén élethez is az kell, hogy legyőzzük a kísértéseket, hogy küzdelem árán jussunk el a győzelemhez, miközben hisszük, hogy „nagyobb az, aki bennetek van, mint az, aki a világban van” (1János 4:4). Az ellenség támadása tulajdonképpen azt bizonyította, hogy Izráel eljutott az Ígéret földjére.

Tehát, ha kísértések érnek, az azt bizonyítja, hogy valóban Krisztusban vagy.


Június 06., Hétfő

Mi akadályoz abban, hogy másoknak szolgálj? (4)

„… szeretetben szolgáljatok egymásnak.” (Galata 5:13)
 

Irányításkényszer. Miközben fontos, hogy igyekezzünk megérteni másokat, nekünk is hitelesnek és nyitottnak kell lennünk, hogy mások is megérthessenek minket. Sokan nem hajlandóak ennyire átlátszó életet élni, mert ez sebezhetővé tesz.

Mike Abrashoff író, aki korábban az amerikai haditengerészet sorhajóhadnagya volt, megjegyzi: „Vannak vezetők, akik úgy érzik, hogy ha embereikkel nem osztanak meg információkat, akkor jobban a kezükben tarthatják az irányítást. Ez azonban a vezető ostobasága, mely a szervezetet kudarcba sodorja. A titkolózás elszigetelődést szül, nem pedig sikert. Igen, a tudás hatalom, de a vezetőnek a közösség erejére van szüksége, ehhez pedig a közösség tudása kell. Arra jöttem rá, hogy minél több ember tudja, mi a cél, az annál jobban megvalósítható, és együtt jobb eredményt érünk el.”

Az emberek eltávolodnak, ha úgy érzik, hogy eltitkolnak előlük valamit. Kívülállónak érzik magukat, emiatt romlik a munkamoráljuk, és csökken a teljesítményük. Jim Lundry a Lead, Follow, or Get Out of the Way [Vezess, kövess, vagy tűnj el az útból!] című könyvében ír az „Alárendeltek siralmairól”, mely így hangzik: „Mi, az egyenruhások, dolgozunk a megközelíthetetlenekért, megtesszük a lehetetlent is a hálátlanokért!” Éreztél már így te is? Aztán ott van a „Gombatelep siralma” is, mely így szól: „Állandóan sötétben tartanak minket. Időnként idejön valaki, és trágyát szór ránk. De ha felemeljük fejünket, rögtön lecsapják, és konzervdobozba zárnak.” A jó vezetők nem szigetelik el magukat, és nem tartják szándékosan tudatlanságban embereiket. Tájékoztatják őket, és amikor csak lehet, bevonják a döntéshozás folyamatába. Ha valóban szeretnél másokat szolgálni, légy nyitott! Hadd lássák az emberek, hogy ki vagy, és miben hiszel!


Június 05., Vasárnap

Mi akadályoz abban, hogy másoknak szolgálj? (3)

„De azok, mit sem törődve ezzel, elmentek…” (Máté 22:5)
 

Közömbösség. Egy ismert humorista szellemes mondása: „A tudósok ma bejelentették, hogy megtalálták az apátia ellenszerét. De azt állítják, hogy ez senkit sem érdekelt.” Kommunikációs szempontból ez sokunkra igaz lehet; nem törődünk azzal, milyen a kapcsolatunk. Talán nem feltétlenül érezzük magunkat felsőbbrendűnek másoknál, de nem is teszünk lépéseket annak érdekében, hogy jobban megismerjük a másikat. Miért? Mert az kemény munkát igényel! Valójában a közömbösség az önzés egyik formája, ami akadályozza a kapcsolatok kialakítását. George Eliot angol író ezt így fogalmazta meg: „Próbálj e nagy világon törődni valamivel a saját önző vágyaid kielégítésén kívül! A jó foglalkoztasson gondolatban és cselekedetben – olyan jó, ami nem csupán számodra jó! Vedd észre mások életét is a sajátodon kívül! Lásd meg, mik a gondjaik, milyen szenvedéseket hordoznak!” Az emberek igazán értékelik, ha bármilyen kis erőfeszítést is teszel azért, hogy az ő szemszögükből próbáld nézni a dolgokat. Pál azt írja: „a testvérszeretetben legyetek egymás iránt gyengédek, a tiszteletadásban egymást megelőzők” (Róma 12:10). Mindenki küzd valamilyen félelemmel, vagy vív valamilyen más csatát, és ha figyelmes és érzékeny vagy, Isten adni fog olyan szavakat, amivel felemelheted a másik embert. Ézsaiás azt mondta: „Az én Uram, az Úr, megtanított engem mint tanítványát beszélni, hogy tudjam szólni igéjét az elfáradtaknak” (Ézsaiás 50:4). Micsoda ajándék, ha fel tudunk emelni valakit, aki nehézségekkel küzd.


Június 04., Szombat  

Mi akadályoz abban, hogy másoknak szolgálj? (2)

„… ne gondolja magát többnek, mint amennyinek gondolnia kell…” (Róma 12:3)
 

Egy másik dolog, ami gátol minket abban, hogy mások felé szolgáljunk, az önteltség. Mások véleménye és érzései nem számítanak. Az önhitt emberek ritkán találnak közös nevezőre másokkal. Nem is gondolják, hogy erre kellene igyekezniük, hiszen úgy tartják, hogy ők magasabb szinten állnak, és nem óhajtanak lesüllyedni mások szintjére. Elvárják, hogy mások nőjenek fel hozzájuk.

Louis D. Brandeis bíró jegyezte meg: „A komoly ellentétek kilenctizede az életben félreértésekből támad, amikor az egyik ember nem ismeri azokat a tényeket, melyek a másik ember szerint fontosak, vagy pedig az egyik nem hajlandó tekintetbe venni a másik ember nézőpontját.”

Nevetséges képtelenség, ha valaki azt hiszi magáról, hogy mindent tud. Az ilyen emberek makacsul ragaszkodnak nézeteikhez, szűklátókörűvé és gőgössé válnak, csak saját magukra hallgatnak, nem fogadnak el tanácsot vagy javaslatot senkitől. Ha mindenáron az a célod, hogy a te szemszögedből nézzenek egy ügyet, az emberek el fognak fordulni az ilyen „vagy úgy csináljuk, ahogy én mondom, vagy nem csináljuk sehogy” hozzáállástól. Ahhoz, hogy megnyerd őket, késznek kell lenned a kapcsolatépítésre. Csendben lenni és meghallgatni, ez két fontos alapelv.

A kapcsolatok úgy épülnek, ha meghallgatjuk a másik embert, szeretjük őt, tanulunk tőle, és közben mindketten jobb emberekké válunk, mint amilyenek megismerkedésünk előtt voltunk.

„Hallgat rá a bölcs, és gyarapítja tudását, az értelmes útmutatást nyer” (Példabeszédek 1:5).


 

Június 03., Péntek  

Mi akadályoz abban, hogy másoknak szolgálj? (1)

„Aki arra felel, amit meg sem hallgatott, azt bolondnak tartják…” (Példabeszédek 18:13)
 

Ahhoz, hogy hatékonyan tudj szolgálni mások felé, rá kell hangolódnod arra, mire van szükségük. Mi gátol ebben? Előítéletek.

Egy hölgy a repülőtéri váróban vett egy csomag kekszet, majd leült újságot olvasni. Papírzörgést hallott, és felnézve látta, hogy a mellette ülő férfi vesz egyet a kekszből. A hölgy nem akart jelenetet rendezni, csak odahajolt, és vett egyet magának, remélve, hogy a férfi veszi az üzenetet. Később újra hallotta a csomagolópapír zörgését. Nem akart hinni a szemének. A férfi újabb kekszet vett ki! Már csak egyetlenegy maradt! Nagy megdöbbenésére a férfi az utolsó kekszet kettétörte, az egyik felét odanyújtotta neki, a másik felét bekapta, és távozott. A hölgy még akkor is dühöngött magában, amikor bemondták járata indulását. Képzeld csak, hogy érezte magát, amikor kinyitotta kézitáskáját, hogy elővegye jegyét – és ott találta a saját csomag kekszét bontatlanul! Most őszintén, ugye te is azt feltételezted, hogy az idegen a hölgy kekszét eszegeti? Hát persze, hogy azt hitted, és ez sokat elmond rólad! Sokszor hibázunk abban, hogy előfeltételezéseink vannak, és beskatulyázunk másokat, ilyenkor aztán már nehéz másként gondolni rájuk. Egyetértesz? A jó szabó minden vevőjéről új méretet vesz. Nem feltételezi, hogy ugyanolyanok a méretei, mint legutóbb voltak. Ez nagyon jó irányelv.

Ne legyenek előítéleteid valakiről a családi háttere, foglalkozása, bőrszíne, neme, életkora, nemzetisége, politikai nézetei, hite vagy más tényezők miatt! Ha mégis vannak, akkor nem fogsz eléggé odafigyelni rá, és nem fogod észrevenni azokat a jeleket, amelyek segítenének felismerni, hogy mire van igazán szüksége.


Június 02., Csütörtök  

Isten ígérete tékozló gyermekeinek (2)

„… ez az én fiam meghalt és feltámadott, elveszett és megtaláltatott. És vigadozni kezdtek.” (Lukács 15:24)
 

Figyeld meg, mit tett az apa tékozló fiáért, abban a pillanatban, ahogy az megalázta magát és ezt mondta: „vétkeztem” (Lukács 15:21), mert ugyanezt teszi Isten is érted.

1) „Az apa… ezt mondta szolgáinak: Hozzátok ki hamar a legszebb ruhát, és adjátok reá…” (22. vers). El tudod képzelni, hogy nézett ki a fiú, és milyen büdös lehetett, a disznók között töltött idő után? Te vállaltad volna vele a közösséget? Jó hírem van: Isten bűneinket betakarja Krisztus igazságának köntösével. Ettől kezdve úgy tekint ránk, hogy „Krisztusban” vagyunk. Ezért vagyunk az ő szemében mindig elfogadhatóak.

2) „húzzatok gyűrűt a kezére” (22. vers). Ez a családi pecsétgyűrű volt, amivel az üzleti ügyeket hitelesítették. Viaszba nyomva felért egy aláírással. Újabb jó hírem van: Isten nem csak részben állít helyre, ő visszahelyez régi pozíciódba, és visszaadja a jogot, hogy az ő nevében ügyeket intézhess.

3) „húzzatok… sarut a lábára!” (22. vers). A tékozló fiú elhatározta, hogy azt mondja apjának: „Nem vagyok többé méltó arra, hogy fiadnak nevezzenek, tégy engem olyanná, mint béreseid közül egy” (19. vers). Azokban az időkben a béresek nem viseltek lábbelit, ez csak a fiaknak járt. Milyen csodálatos, ez az apa teljes jogú fiaként fogadta vissza gyermekét.

4) „… hozzátok a hízott borjút, és vágjátok le! Együnk, és vigadjunk…” (23. vers). Egy borjút felhizlalni időbe telik! Az apa régóta tervezte ezt az ünnepet. Sohasem mondott le a fiáról. Számodra is ez ma az üzenet: Isten rólad sem mondott le! Jöjj vissza hozzá, és engedd, hogy helyreállítson!


Június 01., Szerda  

Isten ígérete tékozló gyermekeinek (1)

 

„Még távol volt, amikor apja meglátta őt, megszánta, elébe futott, nyakába borult, és megcsókolta őt.” (Lukács 15:20)
 

James Bradley lelkész rámutatott a tékozló fiú történetében egy érdekes, de kevéssé ismert dologra. A kis zsidó falvakban a családok szoros közösségben éltek, ahol az emberek jól ismerték egymást. Tehát, ha ilyen eset történt, a hír gyorsan terjedt. Amikor a fiatalabb fiú kikérte örökségét, az olyan volt, mintha ezt mondta volna apjának: „Nem győzöm kivárni, hogy meghalj. Most akarom, ami jár nekem!” Hallatlan dolog! Aztán elment, elfelejtette az értékrendet, amit tanult, és elpazarolta örökségét partikra és prostituáltakra. Végül elszegényedett, és disznókat kellett őriznie. El tudod képzelni, milyen szégyenfolt ez egy zsidónak?! Miután összetörte apja szívét, és áthágta a közösség törvényeit, úgy döntött, hogy hazamegy. Ekkor futott elé az apja. Tudod miért? Ilyen csúfos bukás után hazatérve a falu vénei kötelezték volna, hogy részt vegyen egy megszégyenítő szertartáson, amit héberül kezazahnak neveznek. Összetörtek volna egy agyagkorsót a lába előtt, ezzel jelezve, hogy minden kapcsolata megszakadt a közösséggel, és többé nem látják szívesen. Ezért futott elé az apja. Azt gondolta magában: „El kell érnem a fiamhoz a kegyelemmel, mielőtt a falu vezetői előállnak a törvénnyel. Reményt kell neki adnom, mielőtt azok elveszik tőle. Én másmilyen szertartást tervezek számára, a hazatérésének örömére rendezett lakomát, mellyel helyreállását ünnepeljük.” Amit a példázatbeli apa tett tékozló fiáért, azt teszi ma érted Isten, ha elindulsz felé.

Tékozló fiú


M Á J U S 

 

Május 31., Kedd  Mi történik utána?

 

„Ha haragusztok is, ne vétkezzetek: a nap ne menjen le a ti haragotokkal, helyet se adjatok az ördögnek.” (Efezus 4:26–27)
 

Egy házassági tanácsadó és családterapeuta írja: „Nem a viták miatt kellene aggódnia a házaspároknak; a kérdés az, mi történik a veszekedés után. Szinte minden férj és feleség átél konfliktusokat időnként, de ez nem feltétlenül rombolja a kapcsolatukat. Az a szócsata, mely ésszerű korlátok között zajlik, olyan, mintha kinyitnának egy szelepet, lehetőséget ad a házaspárnak, hogy levezessék frusztrációjukat, kiengedjék a gőzt. Az a fontos kérdés, hogy mi történik a vita után? Az egészséges kapcsolatokban a konfrontáció megbocsátásban végződik, közelebb hozza a párokat egymáshoz, mélyebb tisztelet és megértés alakul ki, néha pedig örömteli intim közeledést is eredményez. A bizonytalan házasságokban azonban a konfliktusok soha nem oldódnak meg igazán. Ez nagyon veszélyes helyzet, ahol az egyik veszekedés következményei már a következő vita előzményei lesznek. Ezért nagyon hasznos, ha a párok közelebbről is megvizsgálják, mi történik a konfrontáció után. Mondtál vagy tettél olyan dolgot, amivel fájdalmat okoztál házastársadnak? Nem kellene bocsánatot kérned valamiért, amivel társad önértékelését támadtad ahelyett, hogy a kettőtöket megosztó kérdésre összpontosítottál volna? Vannak fontos problémák, melyek megoldatlanok maradtak? Ha igen, akkor gyorsan kezeljétek őket, mielőtt elmérgesednek, és aláássák a kapcsolatot. Pál apostol világosan értette ezt az alapelvet: „Ha haragusztok is, ne vétkezzetek: a nap ne menjen le a ti haragotokkal, helyet se adjatok az ördögnek” (Efezus 4:26). Kétezer évvel ezelőtt írta ezeket a szavakat, de ma is nagyszerű tanács ez házastársaknak.


Május 30., Hétfő Mutassátok ki szereteteteket egymás felé!

 

„A férj teljesítse kötelességét felesége iránt, hasonlóan a feleség is a férje iránt.” (1Korinthus 7:3)
 
 

A Tádzs Mahal az egyik leggyönyörűbb és legdrágább síremlék a világon, és legendás a története. Az indiai uralkodó, Dzsahán sah építtette, legkedvesebb felesége emlékére. Elhelyezte felesége koporsóját a parcella közepén, és az épületet szó szerint a koporsó köré építették. Már néhány éve folyt az építkezés, amikor felesége miatti gyászát felváltotta a hatalmas vállalkozás iránti szenvedély. Egyszer, amikor bejárta az építkezési területet, belebotlott egy faládába, és megparancsolta szolgáinak, hogy dobják ki! Csak hónapokkal később jött rá, hogy az felesége koporsója volt. Az emlékmű eredeti célja elveszett az építkezés részletei között! Van ebben egy tanulság, téves értékítéletnek nevezik. Ha férj és édesapa vagy, akkor feleséged és gyermekeid bizonyára értékelik azokat a dolgokat, amiket munkáddal biztosítasz számukra. De tudod, mit szeretnének igazán? Téged. Az idődet. A figyelmedet. A szeretetedet!
J. Paul Getty a világ egyik leggazdagabb embere volt, családjában azonban csúfos kudarcot vallott. Azt írta: „Soha nem voltam irigy senkire, kivéve azt az irigységet, amit azok iránt éreztem, akik jól működő, boldog és tartós házasságban éltek. Ezt a művészetet én sosem tudtam elsajátítani.” Tehát, miközben saját Tádzs Mahalodat építgeted, ne feledd a célt, amiért építeni kezdted! „A férj adja meg feleségének a szeretetet és gyengédséget, ami jár neki, hasonlóan a feleség is adja meg ezt a férjének” (1Korinthus 7:3 NKJV).


Május 29., Vasárnap  Jézus legyen életed Ura!

 

„Ha tehát száddal Úrnak vallod Jézust…” (Róma 10:9)

 

A keresztyénségnek két összetevője van. Először el kell fogadnod Jézust Megváltódnak; másodszor – és ez sokkal nehezebb – el kell ismerned őt Uradnak, megfellebbezhetetlen főnöködnek!

Mindannyiunkban elég nagy az ego ahhoz, hogy mi akarjunk irányítani, ezt a részünket naponta keresztre kell feszítenünk. A keresztre feszítés az egyik legfájdalmasabb halál, mert lassú és gyötrelmes haldoklással jár. Amíg egyetlen szusz is marad egódban, mindig fel fog éledni, és harcolni fog, hogy átvegye az irányítást. Ha Jézust teszed életed Urává, akkor át kell adnod neki az irányítást három területen:

1) Nem te döntesz arról, hogy hová menj, hanem Jézus.

2) Nem te döntöd el, mekkora árat vagy hajlandó megfizetni, az árat Jézus határozza meg.

3) Nem te döntesz arról, hogy milyen emberré válj, hanem Jézus.

„Hasonló a mennyek országa a kereskedőhöz is, aki szép gyöngyöket keres. Amikor egy nagyértékű gyöngyre talál, elmegy, eladja mindenét, amije van, és megvásárolja azt.” (Máté 13:45–46). Figyeld csak: „eladja mindenét, amije van”. Ha tudni akarod, mibe kerül, hogy Jézus legyen az Úr az életedben, nos, mindenedbe, amid csak van. Ez a példázatbeli ember olyan nagyra értékelte azt a gyöngyöt, hogy úgy gondolta, bármekkora árat megér. Nos, egy kérdés: te mennyire értékeled Krisztussal való kapcsolatodat? Ez az ember hitte, hogy a nyereség nagyobb lesz, mint a befektetés. Te hiszed ezt? A megváltás ingyen van, de ahhoz, hogy Jézus legyen az Úr az életedben, mindenedet át kell adnod neki. Készen állsz erre? Hajlandó vagy rá?


Május 28., Szombat  Bizalom és közvetlenség a kommunikációban (3)

 

„Beszédetek legyen mindenkor kedves, sóval fűszerezett, hogy így mindenkinek helyesen tudjatok felelni.” (Kolossé 4:6)
 

Ahhoz, hogy a kommunikációban kialakuljon a bizalom és közvetlenség:

1) Dolgozz a bizalom kiépítésén! Nincs „jogunk” a másik ember bizalmára; ez olyan kiváltság, amit ki kell érdemelnünk azzal, hogy megbízhatónak bizonyulunk. Nem sok figyelmet fordítunk az olyan politikusokra, akik azt mondják: „Számíthatsz rám”, ha korábbi tetteik ezt nem támasztják alá. Krisztus a bizalom alapjául ezt állítja: „Higgyetek nekem… ha pedig másért nem, magukért a cselekedetekért higgyetek” (János 14:11). A pszichológiai kutatásokból tudjuk, hogy ha szelíden és lassan beszélünk, az nyitottabbá teszi a hallgatót, és mélyíti irántunk való tiszteletét. A hangnem sokat számít. A Houston Egyetem kutatásai meggyőzően bizonyították, hogy a halkabb hangra és lassabb beszédre a hallgatók nagyobb nyitottsággal és bizalommal válaszolnak. Ez a kutatás segítette az onkológusokat, hogy a rossz hírt támogató hangnemben tudják közölni betegeikkel. Ha az orvosok mélyebb hangon, és lassabban beszéltek, a páciensek úgy érezték, hogy orvosuk együtt érzőbb, és jobban törődik velük. A Biblia ezt nevezi „higgadt válasznak” (ld. Példabeszédek 15:1), és ez neked is hasznos lehet.

2) Szoktasd rá agyadat a valódi figyelemre! A másik ember meghallgatása kemény munka, mert szokásunk csak magunkra figyelni, és beszélgetés közben is saját gondolataink foglalkoztatnak. A kutatások azt mutatják, hogy gyakran közbevágunk, mielőtt beszélgetőpartnerünk befejezné mondandóját. Még az orvosok is, akik pedig azt tanulták, hogy figyeljenek oda a beteg panaszaira, hajlamosak 20-30 másodpercen belül közbekérdezni, jóval azelőtt, hogy a páciens elmondhatott volna mindent, amit akart.

Szoktasd magad arra, hogy a másik emberre összpontosítasz, valóban odafigyelsz szavaira, arckifejezésére, testbeszédére. Néhány héten belül kialakíthatod magadban azokat a kommunikációs készségeket, melyek másokban bizalmat ébresztenek.


 Május 27., péntek  Bizalom és közvetlenség a kommunikációban (2)

„Lépes méz a kedves beszéd: édes a léleknek és gyógyulás a testnek.” (Példabeszédek 16:24)
 

A hatékony kommunikáció érdekében:

1) Törekedj szemkontaktusra, ez serkenti az agy társas viselkedésért felelős részének működését, csökkenti a stresszhormonok szintjét, és növeli a szimpátiahormon termelődését. Ha tudatosan odanézünk a másik emberre, akkor gyorsan tudunk reagálni alapvető arckifejezéseire, melyek a harag, félelem, szomorúság, undor, megvetés, meglepetés és boldogság. Ez a kulcs, használd!

2) Fejezd ki, hogy értékeled a másik embert! Az első szavak az egész beszélgetés hangnemét meghatározzák. Egyetlen dicséret bizalmat teremthet. A Loyola Egyetem kutatói felfedezték, hogy ha egy beszélgetésben részt vevők alapvetően egyetértenek, a köztük lévő interakciók kölcsönösen elégedettséget keltők. Ám az egyet nem értés azonnal védekezést idéz elő a hallgatóban. Ezért kezdj minden beszélgetést egy dicsérettel, és a társalgást őszinte megbecsülést kifejező szavakkal zárd le! A kutatások azt mutatják, hogy az interakció végén elhangzott megjegyzések különösen is hatékonyak, mert tovább megmaradnak a hallgató gondolataiban. „Lépes méz a kedves beszéd: édes a léleknek és gyógyulás a testnek.”

3) Fogd rövidre! Tudatos gondolkodásunk csak kis mennyiségű információt tud tárolni, amit minden új információ „felülír” memóriánkban. Ezért jobb, ha egyszerre csak egy-két mondatot mondunk, aztán kis szünetet tartunk. „Mert ahogyan a sok munka álommal jár, úgy a sok beszéd ostoba fecsegéssel” (Prédikátor 5:2). Ha úgy gondolod, hogy hosszabb beszélgetésre van szükség, azt tudasd előre beszélgetőpartnereddel! Így fel tud készülni arra, hogy összpontosítson, és figyelmen kívül hagyja saját tolakodó belső hangjait.


 Május 26., Csütörtök  Bizalom és közvetlenség a kommunikációban (1)

„Örül az ember, ha válaszolni tud, és milyen jó az idején mondott szó!” (Példabeszédek 15:23)
 

Egy úttörő neurológiai kutatás szerint képesek vagyunk „edzeni” magunkat arra, hogy úgy tudjunk beszélni, és úgy hallgassuk a másikat, hogy az fokozza beszélgetőtársunk agyában az együttérzést és bizalmat. Gondolj bele, milyen hasznos lehet ez a kommunikációban! Íme, néhány bevált alapelv, ami segíthet:
1) Lélegezz mélyeket és nyújtózkodj egyet a beszélgetés előtt! Ha egy feszült helyzetet kell kezelni, feltétlenül szükséges, hogy nyugodtak maradjunk. A feszültség ingerültséghez vezet, az ingerültség haraghoz, haragunk pedig meggátolja, hogy érthetően fejezzük ki magunkat. Ezért végy néhány mély lélegzetet, és számolj el magadban lassan tízig! Azt is megállapították, hogy a nyaki izmok nyújtózása és az ásítás olyan módon hat az agyra, mely jelentős mértékben javítja a kommunikációs készségeket. Isten csodálatosan teremtett meg minket (ld. Zsoltárok 139:14–15).
2) Gondolj biztató dolgokra! „Olyan ő, mint amit gondol szívében…” (Példabeszédek 23:7 NKJV). Ha negatív gondolatokat táplálsz magadban, azok megzavarhatják az agyban a beszédközpont működését, gátolhatják a hallást és a megértést, ami védekező beállítottsághoz és bizalmatlansághoz vezet. Neurológiai kutatások bizonyítják, hogy a pozitív gondolatok – akár a másik embert, akár önmagadat, vagy a szóban forgó témát illetően – segíthetnek sikert elérni a személyes és az üzleti kapcsolatokban.
3) Pecsételd meg egy mosollyal! Arcunk elárulja az érzéseinket. „Lábán arcán is látta Jákób, hogy nem olyan hozzá, mint azelőtt” (1Mózes 31:2). A kutatások azt mutatják, hogy ha kellemes emlékekre és szeretett személyekre gondolunk, az olyan arckifejezést idéz elő, ami kedvességet, együttérzést, érdeklődést hordoz, fokozva a bizalmat és nyitottságot másokban.

 


Május 25., Szerda  A szembesítés haszna

„Az Úr intését meg ne vesd, fiam, és dorgálását meg ne utáld!” (Példabeszédek 3:11)
 

A Biblia azt mondja: „Az Úr intését meg ne vesd, fiam, és dorgálását meg ne utáld! Mert akit szeret az Úr, azt megdorgálja, de mint apa a fiát, akit kedvel.” (Példabeszédek 3:11–12). Isten szeret téged, ezért amikor meglát az életedben olyan dolgokat, melyek veszélyesek lehetnek rád és más emberekre, akkor figyelmeztet ezekre. Pál azt írja: „Lásd meg tehát Isten jóságát és keménységét…” (Róma 11:22). Isten szeretettel fog bánni veled, de ha nem hallgatsz rá, akkor lehet, hogy kénytelen lesz keményen szólni. Azért teszi, mert már túl sokat fektetett beléd ahhoz, hogy engedjen elbukni. Isten nem csupán minket szembesít dolgainkkal, ha szükséges, azt is elvárja, hogy mi is szembesítsük egymást, ha látjuk, hogy a másik rossz úton jár. Pál megintette Pétert, apostoltársát, méghozzá a zsidó és pogány hívők előtt, mert a kérdés fontos volt a misszió sikere szempontjából (ld. Galata 2:14).
Az egészséges konfrontáció hat dolgot eredményez:
1) Tisztázódnak a dolgok. Jobban megérted a másik embert, és mindazt, ami történt.
2) Változás történik. Remélhetőleg javulás lesz az eredmény – talán éppen benned!
3) Javul a kapcsolat. Ha jól kezelik, a konfrontáció erősítheti, mélyítheti a másik emberrel való kapcsolatodat.
4) Tisztulás. Elterjed a hír, és az egész szervezetben elindul egy tisztulási, kijózanodási folyamat.
5) Tisztelet. Kiérdemled, hogy az emberek sokkal jobban értékeljenek és tiszteljenek vezetőjükként.
6) Biztonság. Biztonságban fogják érezni magukat, ha tudják, hogy megvan benned az erő, hogy kiállj valamiért, ha az számít. Az emberek olyan vezetőre vágynak, aki azt mondja: „Bármi is a gond, azonnal kezelni fogom a helyzetet, tisztelettel, de határozottan. Segítek javítani a dolgokon, hogy vissza tudjunk térni a helyes kerékvágásba.”


Május 24., Kedd Az önfegyelem haszna

 

„A Lélek gyümölcse pedig: szeretet, öröm, békesség, türelem, szívesség, jóság, hűség, szelídség, önmegtartóztatás.” (Galata 5:22–23)
 

Nehéz önuralmat gyakorolni? Sokat követel az önfegyelem? Igen. Mégis, ahelyett, hogy arra összpontosítanánk, mennyit követel, gondolkodjunk el inkább azon, milyen haszonnal jár. Ha megérted, milyen erőt, szabadságot, örömet és győzelmet ad az önfegyelem, akkor azt fogod kívánni, bárcsak te is rendelkeznél vele. A fegyelmezett gondolkodáson múlik, hogy boldog vagy nyomorúságos az életed; hogy önpusztító szokásokkal van tele, vagy Isten szerinti szabadságban éled. Az önfegyelem barátod, minden nap örömmel kell fogadnod. Eszköz, melyet Isten céljaid eléréséhez segítségül adott. Többek között azért olyan fontos a gondolataink fegyelmezése, mert lelkiállapotunk gyorsan tud változni. Egyik nap talán nyugodt, békés vagy, biztos vagy magadban, és bízol Istenben. Másnap alig ismersz önmagadra, aggodalmas vagy, haragos, negatív és kétségekkel teli. Miért? Mert a gondolataink hatással vannak érzelmeinkre. Van még valami, amit tudnod kell: ahhoz hasonlóan, ahogy a levegő körülöttünk tele van rádióhullámokkal, melyeket bármelyik rádió vagy TV venni tud, ugyanígy szellemi erők vannak körülöttünk, melyek arra törekszenek, hogy befolyásolják gondolatainkat, formálják gondolkodásmódunkat. Ezért kérd Isten segítségét, és ne engedd elmédnek, hogy azon gondolkozzon, amihez épp kedve van! Uralkodj gondolataidon, összpontosíts a helyes dolgokra! A régi szokások megtöréséhez és új szokások kialakításához időre van szükség és gyakorlásra. Az önfegyelem kifejlesztése nem könnyű, de végül megéri. Amikor megnyered elmédben a csatát, döntésképesebb leszel, nem fognak elkalandozni a gondolataid, és önbizalmad is helyreáll. Ráadásul hatékonyabb és sikeresebb ember leszel.


Május 23., Hétfő  Maradj a korongon!

 

„Ekkor egy másik edényt készített belőle a fazekas, ahogyan azt jónak látta.” (Jeremiás 18:4)

 

Miközben a fazekaskorongon formálódsz, gondold meg ezt a két dolgot:

1) A Fazekas terve és öröme számít. Joga van bármivé formálni, amit ő jónak tart. A lényeg, hogy az ő életedre vonatkozó terve teljesedjen, és örömét lelhesse benned. El tudod képzelni, hogy egy fazekas megbeszélné az agyaggal, hogy mivé szeretne válni? Nem. Ehhez a döntéshez a mester bölcsessége kell. Ezért ahelyett, hogy ellenkeznél Isten akaratával, inkább örülj annak, hogy „Isten az, aki munkálja bennetek mind az akarást, mind a cselekvést az ő tetszésének megfelelően” (Filippi 2:13).

2) A Fazekas nem fogja abbahagyni a munkát, amíg el nem készül vele. Istennek könnyebb dolga lenne, ha csak élettelen agyagkupacok lennénk. De mi nemcsak élő, de akaratos agyagok is vagyunk, követeljük, amit mi szeretnénk, akkor, amikor mi szeretnénk. Ennek ellenére ahelyett, hogy megadná magát nekünk, vagy feladná a velünk való foglalkozást, a Fazekas tovább dolgozik rajtunk, újraformázza az agyagot nap mint nap, amíg lassan, fokozatosan elkezdjük felvenni azt a formát, amit használni tud majd az ő dicsőségére. Ez néha határozott lépéseket követel tőle: „Az edény nem olyanra alakult, amilyenre tervezte, ezért összegyúrta egy agyaggombóccá, majd újrakezdte vele a munkát” (Jeremiás 18:4 NLT). Isten elkötelezte magát arra, hogy megvalósítja célját életedben, ezért nem fogja abbahagyni a munkát – akkor sem, ha ez azt jelenti, hogy össze kell zúznia, szét kell lapítania, és elölről kell kezdenie az egészet. Ezért légy türelmes, és maradj a korongon, mert megéri kivárni azt, amit Isten tervezett számodra!


Május 22., Vasárnap  A fazekas terve

 

„Hiszen olyanok vagytok a kezemben, Izráel háza, mint az agyag a fazekas kezében.” (Jeremiás 18:6)

 

A jó időkben könnyű meglátni, hogy fejlődünk, de a nehéz időkben hajlamosak vagyunk úgy érezni, hogy semmivel sem vagyunk előrébb. A fájdalomra, veszteségekre és nehézségekre érzelmeink alapján reagálunk, nem Isten hűségére alapozva. Kérlek, értsd meg ezt: Isten kezében mindig biztonságban vagy! „Hiszen olyanok vagytok a kezemben… mint az agyag a fazekas kezében” (Jeremiás 18:6). A munka folyamatban van, és ilyenkor nem a körülményeid vagy az érzéseid a döntő fontosságúak, hanem a Fazekas elkötelezettsége arra, hogy befejezi, amit elkezdett. „… aki elkezdte bennetek a jó munkát, elvégzi a Krisztus Jézus napjára” (Filippi 1:6).
Íme, két dolog, amit nem szabad elfeledned, amíg a fazekaskorongon forogsz:

1) A Fazekasnak joga van olyanra alakítani, amilyennek ő jónak látja. Istent semmi sem akadályozhatja meg abban, hogy olyanra formáljon, amilyennek ő akar látni. Ő szakértője annak, hogy egy darab sárkupacot értékes és hasznos tárggyá alakítson. „Nincs-e hatalma a fazekasnak az agyagon, hogy ugyanabból az agyagból az egyik edényt díszessé, a másikat pedig közönségessé formálja?” (Róma 9:21). A te dolgod, hogy ott maradj a korongon, és engedd, hogy Isten olyanra formáljon, amivé szeretné, hogy válj.

2) A Fazekasnak minden egyes agyagkupaccal egyedi terve van. Nem az agyag, hanem a Fazekas dönti el, milyen legyen a kész termék, ugyanígy a Szentlélek határozza meg helyedet és szerepedet Krisztus testében (ld. 1Korinthus 12:18). Tehát fedezd fel, mi a Fazekas terve, és rendeld alá magad neki!


Május 21., Szombat - Hogyan használjuk Isten Igéjét? (2)

 

„… ha valamit az ő akarata szerint kérünk, meghallgat minket.” (1János 5:14)

 

Amíg arra vársz, hogy Isten Igéje beteljesedjen életedben, tedd a következő három dolgot:

1) Mondd ki!Az imádság leghatékonyabb módja, ha Isten Igéjét mondod. Az ősatyák, a próféták és a zsoltárírók rendszeresen emlékeztették Istent ígéreteire imádságban, bízva abban, hogy teljesíti őket. Isten akaratát legbiztosabban Igéje mutatja meg. „Az iránta való bizalmunk pedig azt jelenti, hogy ha valamit az ő akarata szerint kérünk, meghallgat minket. Ha pedig tudjuk, hogy bármit kérünk, meghallgat minket, akkor tudjuk, hogy már megkaptuk, amit kértünk tőle.” (1János 5:14–15). Isten mindig tartja magát adott szavához, mindig! 

2) Engedelmeskedj neki! Isten terve számunkra nem csupán az, hogy kimondjuk szavát – bár ez is lényeges –, hanem az, hogy engedelmeskedjünk neki (ld. Jakab 1:22). Egy énekíró ezt így fogalmazta meg: „Milyen dicsőséges fényt ragyogtat utunkra, ha az Úrral járunk Igéjének világosságában. Ha akaratát tesszük, ő velünk marad, és mindazokkal, akik bíznak benne és engedelmeskednek neki.” Az engedelmesség, a cselekvő hit által állunk be Isten csatasorába, és ő erre mindig ígéreteinek teljesítésével válaszol.

3) Oszd meg másokkal! Kedves szülők, kedves nagyszülők! „Maradjanak a szívedben azok az igék, amelyeket ma parancsolok neked. Ismételgesd azokat fiaid előtt, és beszélj azokról, akár a házadban vagy, akár úton jársz, akár lefekszel, akár fölkelsz!” (5Mózes 6:6–7). Nem kell tanári képesítéssel rendelkezned, csak beszélj őszintén! Ha Isten Igéjét továbbadod másoknak, az megtermi gyümölcsét a családodban, baráti körödben, rokonaid, üzletfeleid és szomszédaid között, sőt, te magad is jobban megérted azt.


Május 20., Péntek - Hogyan használjuk Isten Igéjét? (1)

 

„A Krisztus beszéde lakjék bennetek gazdagon…” (Kolossé 3:16)
 

A sikeres élet lényege a jó döntések és helyes választások. Ha az ehhez szükséges bölcsességet csupán saját forrásból meríted, vagy épp másokat próbálsz utánozni, akkor nem túl jók az esélyeid. Pál azt írja: „Krisztus beszéde lakjék bennetek gazdagon” (Kolossé 3:16). Ez a győztes stratégia a sikeres élethez. De ehhez:

1) Olvasd!Nem baj, ha nem értesz mindent, ez nem intellektuális edzés. De ha imádkozva olvasod, az erőt és bölcsességet ad, mert „Isten igéje élő és ható, élesebb minden kétélű kardnál, és áthatol az elme és a lélek, az ízületek és a velők szétválásáig, és megítéli a szív gondolatait és szándékait” (Zsidók 4:12).

2) Elmélkedj rajta! Azt is mondhatnánk: „rágódj rajta”. Engedd, hogy a lelki emésztőnedvek feldolgozzák Isten Igéjét, amíg belőle minden tápanyag a részeddé válik: megerősít, energiával tölt fel és irányt mutat.

3) Higgy benne! „Ilyen lesz az én igém is, amely számból kijön: nem tér vissza hozzám üresen, hanem véghezviszi, amit akarok, eléri célját, amiért küldtem” (Ézsaiás 55:11). Isten Igéjének működésében csak egyetlen dolog tud rövidzárlatot okozni: a hitetlenség. „… de nekik nem használt a hirdetett ige, mivel nem párosult hittel azokban, akik hallgatták” (Zsidók 4:2). A hallgatás megnyitja az ajtót, a hit pedig be is lép rajta, és működésbe hozza ígéreteit.

4) Fogadd el! Bármilyen erős hittel hiszel Isten ígéreteiben, és abban, hogy tényleg neked akarja adni őket, nem lesznek a tieid addig, amíg hittel el nem fogadod azokat. „Ezért mondom nektek: higgyétek, hogy mindazt, amiért imádkoztok, és amit kértek, megkapjátok, és meg is adatik nektek” (Márk 11:24). Hidd el, hogy a válasz már úton van, ne engedd lankadni hitedet, amíg megérkezik!


Május 19., Csütörtök - Az Ige és a Lélek

 

„Bennünk pedig Krisztus értelme van.” (1Korinthus 2:16)
 

Ha értelmed nem nyitott a Szentlélek előtt, nem értheted meg Isten Igéjét. Tehát ha úgy érzed, semmit sem nyersz a bibliaolvasásból, próbáld ki ezt: mielőtt kinyitod a Bibliádat, nyisd ki a szívedet és imádkozz: „Szentlélek, mutasd meg nekem, amit nem látok, és taníts meg arra, amit nem tudok!” Pál azt írja: „Nekünk pedig kinyilatkoztatta Isten a Lélek által; mert a Lélek mindent megvizsgál, még Isten mélységeit is. Mert ki ismerheti meg az emberek közül azt, ami az emberben van? Egyedül az emberi lélek, amely benne lakik. Ugyanígy azt sem ismerheti senki, ami Istenben van, csak Isten Lelke. Mi pedig nem a világ lelkét kaptuk, hanem az Istenből való Lelket, hogy megismerjük mindazt, amit Isten ajándékozott nekünk. Ezeket hirdetjük is, de nem emberi bölcsességből tanult szavakkal, hanem a Lélektől jött tanítással, a lelki dolgokat a lelki embereknek magyarázva. A nem lelki ember pedig nem fogadja el az Isten Lelkének dolgait, mert ezeket bolondságnak tekinti, sőt megismerni sem képes: mert csak lelki módon lehet azokat megítélni. A lelki ember azonban mindent megítél, de őt senki sem ítéli meg. Mert ki ismerte meg úgy az Úr gondolatát, hogy őt kioktathatná? Bennünk pedig Krisztus értelme van.” (1Korinthus 2:10–16). A Biblia semmilyen más könyvhöz nem hasonlít. Szavai Isten szavai, ezért amikor kezedbe veszed a Bibliát, kérned kell a Szentlelket, hogy nyissa meg a szemed, és segítsen megérteni, amit olvasol. És ő segíteni fog!


Május 18., Szerda - A tartós boldogság titka

 

„Boldog ember az, aki az Urat féli, sok örömöt talál parancsolataiban.” (Zsoltárok 112:1)
 

A tartós boldogságot nem a pénz vagy a pályánkon elért siker hozza meg. Azt jelenti ez, hogy ezek a dolgok rosszak? Nem. Ha Isten van az első helyen az életedben, ő megadja neked ezeket (ld. Máté 6:33). De azt soha ne engedd, hogy bármi, amit Isten ad, elvegye tőle az első helyet! A zsoltáros azt mondta: „Boldog ember az, aki az Urat féli, sok örömöt talál parancsolataiban. Utódja hős lesz a földön, a becsületesek nemzedéke áldott lesz. Vagyon és gazdagság lesz házában, igazsága örökre megmarad. Világosság ragyog a sötétben is a becsületesekre attól, aki kegyelmes, irgalmas és igaz. A jó ember könyörületes, és kölcsönt ad, ügyeit törvényesen intézi. Nem is fog meginogni sohasem, örökre emlékezetes lesz az igaz. Nem fél a rossz hírtől, erős a szíve, bízik az Úrban. Rendületlen a szíve, nem fél, végül megvetéssel néz ellenségeire. Bőven adakozik a szegényeknek, igazsága örökre megmarad, hatalma dicsőségesen emelkedik.” (Zsoltárok 112:1–9). Valaki azt mondta, hogy az életben a legjobb dolgok nem dolgok. A boldogságot nem az adja, hogy mit birtoklunk; a boldogság a kapcsolatainkban rejlik, és az első és legfontosabb kapcsolatunk az Istennel való kapcsolat, mert minden áldás tőle árad ránk. A mai rohanó és zűrzavaros világban Isten ad olyan értékrendet, amely szerint élhetsz: „Boldog ember az, aki az Urat féli, sok örömöt talál parancsolataiban.”


Május 17., Kedd  Ha feleség vagy

 

„Az asszonyok engedelmeskedjenek férjüknek…” (Efezus 5:22)

 

Vannak, akik ezt az igét arra használják, hogy a nőket lábtörlőként kezeljék, elhallgattassák őket, és ne engedjenek nekik semmilyen vezető szerepet. Olvasd csak el a Bibliát! Debóra egész Izrael bírája volt. Hulda prófétanő királyoknak közvetítette Isten Szavát. Olvassuk csak el újra a mai igeverset: „Az asszonyok engedelmeskedjenek férjüknek, mint az Úrnak” (Efezus 5:22). Feleségként Isten arra hív, hogy engedelmesen alárendeld magad a saját férjednek, nem az összes férfinak. Isten szemében a férfiak és a nők egyenlők (ld. Galata 3:28). Pál nem a személyedről beszél, hanem az otthonodban betöltött szerepedről. Emberi lényként egy tábornok nem fontosabb, mint egy őrmester. De ahhoz, hogy egy hadsereg jól működjön, meg kell lennie az alá- és fölérendelési viszonynak, ahol az egyikük vezet, a másik pedig követi. Isten nem akarja, hogy kínosan fészkelődj férjed vezetése alatt, azt szeretné, ha élvezettel belebújnál a biztonságba, amelyet meg kellene adnia. Lehet, hogy kiemelkedő sikereket érsz el a pályádon, attól még megengedheted magadnak, hogy élvezd, ha férjed gondoskodik rólad, szeret és megvéd. Ha helyesen értelmezik, akkor férjed szeretete és vezetése nem foszt meg erődtől, csupán egyensúlyban tart, lehetővé teszi, hogy nőiességedet is megéld. De szeretnélek figyelmeztetni is valamire: ha olyan férfit keresel, aki „a mindened” lehet, felejtsd el! Egyedül Isten az, aki minden lehet. Ha férjedtől tökéletességet vársz, akkor többet kérsz a másik személytől, mint amit te magad nyújtani tudsz. Íme, Isten terve: „És ugyanígy, ti férfiak is, megértően éljetek együtt feleségetekkel, mint a gyengébb féllel, adjátok meg nekik a tiszteletet mint örököstársaitoknak is az élet kegyelmében, hogy a ti imádkozásotok ne ütközzék akadályba” (1Péter 3:7).


Május 16., Hétfő - Ha férj vagy

 

„Férfiak, szeressétek feleségeteket…” (Efezus 5:25 NKJV)

 

„Férfiak! Úgy szeressétek feleségeteket, ahogyan Krisztus is szerette az egyházat, és önmagát adta érte.” (Efezus 5:25). Sok férfinak okoz nehézséget az, hogy fél gyengédségét kimutatni. A férfiak érzelemnyilvánítása a huszonegyedik század „Pandora szelencéjévé” vált. Nem tudjuk, mi minden rejlik benne, de valahogy úgy érezzük, jobb, ha nem nyitjuk ki. De ha valódi énünket elrejtjük feleségünk elől, akkor csak azt fogják szeretni, amit teszünk – nem azt, akik vagyunk! Férjként nem kell „tízesnek” lenned, csak légy Isten embere! Istennek erős férfiakra van szüksége, akik vezetni tudnak, nem gyengékre, akik csak követnek. Egyetlen nő sem akar engedelmeskedni olyan férfinak, aki nem rendelte alá magát Istennek, és akit nem a Szentlélek vezet. „A Lélek gyümölcse pedig: szeretet, öröm, békesség, türelem, szívesség, jóság, hűség, szelídség, önmegtartóztatás” (Galata 5:22–23). Egy nő olyan férfival érzi biztonságban magát, akiben megvannak ezek a tulajdonságok, és neki örömmel mondja: „Mutasd az utat!” A férfiak szakértők abban, hogy dolgokat ajándékozzanak. Nagy gondban vannak azonban, ha önmagukat kell odaadniuk! Jézus Krisztus, aki a világtörténelem során a legnagyobb szeretetet tanúsította, nyíltan és szégyenkezés nélkül ajándékozza magát nekünk. Születése is szemlélteti szeretetét, de annak teljességét a halálában látjuk. Az igazság az, hogy feleségednek nincs szüksége több dologra – csak arra van szüksége, hogy teljesen neki add szeretetedet. Jézust a Jelenések könyve egyaránt nevezi Oroszlánnak és Báránynak (ld. Jelenések 5:5–6). Ez egyszerre jelképezi az erőt és a gyengédséget, erre van szüksége a feleségednek is tőled. Azt kérded, mennyi időre van szükség, hogy ezt a feladatot végrehajtsd? Egy egész életre, úgyhogy kezdj hozzá!


Május 15., Vasárnap  Kérj Istentől hegyeket! (3)

„Józsué megáldotta őt, és örökségül adta Hebrónt Kálébnak, Jefunne fiának.” (Józsué 14:13)

 

 

Amikor Rich Stearns* eljegyezte menyasszonyát, a hölgy szeretett volna porcelán étkészletet rendelni. Vőlegénye azonban azt mondta: „Amíg a világon éhező gyermekek vannak, nekünk nem lesz porcelán étkészletünk, sem kristálypoharunk, sem ezüst evőeszközünk.” Rich kitűnő vezető, jó szervező, nagyszerű csapatépítő volt, és támogatta a missziós célokat. Húsz évvel később ő lett a Lenox vállalat vezérigazgatója, amely az Egyesült Államok legnagyobb porcelángyártó vállalata. Egy napon felhívták őt a World Vision jótékonysági szervezettől, és megkérdezték, fontolóra venné-e, hogy csatlakozik hozzájuk. Így aztán Rich elment az ugandai Rakiába – ezt a területet tekintik az AIDS világjárvány kiindulópontjának. A faluban egy nádfedeles kunyhóban egy Richard nevű tizenhárom éves fiúval találkozott. A kunyhó mellett egy kőrakás jelölte a fiú apjának sírhelyét, aki AIDS-ben halt meg. Egy másik kőrakás az anyja sírját jelölte, aki szintén AIDS-ben halt meg. Rich egy darabig beszélgetett a fiúval, aki immár a család fejeként megpróbálta eltartani két öccsét. Egyszer csak megkérdezte tőle: „Van Bibliád?” „Igen” – felelte a fiú, majd átment a másik szobába, és kihozta a háztartásuk egyetlen könyvét. „Tudod is olvasni?” – kérdezte Rich, mire a fiú arca felragyogott: „Nagyon szeretem János evangéliumát olvasni, mert azt írja, hogy Jézus szereti a gyerekeket.” Rich Stearns mélyen meghatódott, otthagyta állását és otthonát, lemondott tisztségéről, és kért Istentől még egy hegyet. Ha te még nem tetted meg, kérj te is egyet Istentől!


Május 14., Szombat  Kérj Istentől hegyeket! (2)

 

„Még ma is olyan erős vagyok, mint amikor Mózes elküldött engem…” (Józsué 14:11)

 

Istennél már ott van készenlétben egy hegy számodra. Tudod, miért? Mert csak akkor fog fejlődni az életed, ha kihívásokkal nézel szembe. Józsué és Káléb mindketten jó dolgokról számoltak be, amikor a kémkedésből visszatértek, de Isten csak Józsuét nevezte ki a nép vezetőjévé Mózes halála után. Káléb megtehette volna, hogy visszavonul és duzzog, de inkább befektetett a környezetében élők életébe. Idős emberként, akinek a nemzedéke már kihalt, új baráti kört kellett kialakítania, és neki ez sikerült is. Egy egész új generáció mentora, tanácsadója és biztatója lett. Ezt olyan lelkesedéssel végezte, hogy mind azt akarták, hogy a nyolcvanöt éves Káléb vezesse őket a hegyvidék elfoglalására. A közösség javáért felvállalt kihívások összekötnek más emberekkel, míg a kényelemszeretet elszigetelődéshez vezet, az elszigetelődés pedig halálhoz. Azt mondod, túl öreg vagy már ahhoz, hogy bármire is hatással lehess? Isten nem így gondolja. „Vénségetekig ugyanaz maradok, ősz korotokig én hordozlak!” (Ézsaiás 46:4). Kezdj el tervezni! Merj álmodni! Az élet nem a kényelemről szól, hanem arról: „Istenem, adj nekem még egy hegyet!” Valaki egyszer azt mondta, hogy ha minden simán megy, akkor az út rossz oldalán vagy. Végigélni a kalandot, amit Isten eltervezett számodra, nem csupán egy újabb törekvés, ez a lételemed, amire születtél! Miről ismerheted fel a hegyedet? Nincs rá pontos recept, és mint a növekedés minden más területe az életben, a te hegyed sem hasonlít senki máséra. De fel fogod ismerni, mert ott áll a legnagyobb erősségeid és legnagyobb szenvedélyed kereszteződésében.


Május 13., Péntek Kérj Istentől hegyeket! (1)

 

„… add nekem azt a hegyvidéket…” (Józsué 14:12)

 

Miért kérne bárki is egy hegyet Istentől? Mert ha valami nálunk nagyobbal kell megbirkóznunk, akkor:

1) növekszünk;

2) megtanulunk Istenre támaszkodni;

3) nagy győzelmeket ünnepelhetünk.
Káléb azt mondta: „… éppen ma vagyok nyolcvanöt esztendős. Még ma is olyan erős vagyok, mint amikor Mózes elküldött engem. Amilyen akkor volt az erőm, olyan az erőm most is: harcba vonulok, és visszatérek. Most azért add nekem azt a hegyvidéket, amit megígért az Úr azon a napon, hiszen te is hallottad akkor, hogy anákok vannak ott és megerősített nagy városok. Talán velem lesz az Úr, és kiűzöm őket, ahogyan megígérte az Úr!” (Józsué 14:10–12). Sík terepet bárki könnyen elfoglalhat, de egy hegység meghódításához Istenbe vetett hitre van szükség. Ráadásul éppen ott éltek az anákok – óriások – is. Ezek akkorák voltak, hogy a Mózes által kiküldött kémek közül tíz azt mondta, hogy hozzájuk képest „olyannak láttuk magunkat, mint a sáskák” (4Mózes 13:33). Azt gondolnánk, hogy nyolcvanöt évesen Káléb egy kedves kis villát kérhetett volna a Nyugalom szigetén vagy Békevölgyben. De nem, ő egy újabb csatára és egy újabb győzelemre vágyott, mielőtt befejezi életét. Hagyj fel azzal, hogy Istentől problémamentes életet kérsz, különben bele fogsz halni az unalomba. Problémák megoldása és kihívások legyőzése által válsz azzá az emberré, akinek Isten tervezett. Ezért kérj tőle olyan feladatot, amihez tanulnod, növekedned kell, ami megóv az elkényelmesedéstől, és ami ébren tartja jelentőségteljesség utáni vágyadat. Ha imádságban azt kéred, hogy Isten használjon, készülj fel arra, hogy négy dologgal fogsz szembetalálkozni: kalanddal, veszéllyel, kockázattal és jutalommal. Nos, készen állsz egy kis izgalomra?


Május 12., Csütörtök  Hogyan reagálsz?

 

„… minden jó fa jó gyümölcsöt terem…” (Máté 7:17)

 

Gondolkozz el egy kicsit a következő két kérdésen.

Első kérdés: Hogyan reagálsz arra, ha rosszul bánnak veled? Egy férfi minden reggel megállt az újságosnál, hogy megvegye a napilapot. Az újságárus mindig undok volt, de a vásárló mindig kedves volt vele. Egyszer egy barátja megkérdezte tőle, hogy tud ilyen kedves maradni ilyen modortalan emberrel. „Miért hagynám, hogy az ő hozzáállása határozza meg az én viselkedésemet?” – válaszolta a férfi.

Második kérdés: Hogyan reagálsz a kísértésekre? Azt mondod: „Szeretem. Nős ember, és tudom, hogy ez nem helyes, de nem tehetek róla.” Igaz, de tehetsz ellene. Beszélgess el egy órát olyan asszonyokkal, akiket a férjük hűtlenül elhagyott! Nézz bele a gyermekeik szemébe! Hallgasd meg az árulás történetét, lásd meg a megszegett ígéreteket a szemükben! Ha ezt megteszed, utána másként fogsz gondolkodni! A Biblia azt mondja: „Intelek titeket: a Lélek szerint éljetek, és a test kívánságát ne teljesítsétek” (Galata 5:16). Bármikor megteheted, hogy Isten felé fordítod elmédet, és a gondolataid meg fognak változni. Az érzelmek olyanok, mint az elkényeztetett gyerekek, időbe telik megrendszabályozni őket, de ha gondolataidat Istenre összpontosítod, érzéseid végül összhangba kerülnek gondolataiddal. Visszatekintve örülni fogsz, hogy Isten vezetett, és nem az ösztöneid. Olyan ez, mintha lenne egy csatorna, az SZLH (Szentlélek Hálózat), amire bármikor ráhangolhatod vevőkészülékedet. Ha kéred Istent, hogy ő irányítsa gondolataidat, akkor állj is meg, és figyelj oda arra, amit mond – és ő valóban vezetni fog.


Május 11., Szerda  Felkent vezető

 

„… arcának a bőre sugárzó lett, amikor Istennel beszélt.” (2Mózes 34:29)

 

A Biblia azt mondja: „Mózes negyven nap és negyven éjjel volt ott az Úrnál… Azután lejött Mózes a Sínai-hegyről. A bizonyság két táblája Mózes kezében volt, amikor lejött a hegyről. Azt azonban nem tudta Mózes, hogy arcának a bőre sugárzó lett, amikor Istennel beszélt. Amikor Áron és Izráel fiai meglátták… féltek közel menni hozzá. Mózes azonban hívta őket, és akkor Áron meg a közösség vezetői mind visszatértek hozzá, Mózes pedig beszélt velük. Azután közel mentek hozzá Izráel fiai is mind, ő pedig megparancsolta nekik mindazt, amit az Úr meghagyott neki a Sínai-hegyen.” (2Mózes 34:28–32). Az izraeliták meglátták Mózes arcán, hogy előtte Isten jelenlétében volt. Ez látható és érzékelhető volt. A Biblia erre használja a „kenet” szót (ld. 1János 2:27). Egyszerűen fogalmazva a felkenetés az, amikor Isten felkészít és ellát minden szükséges eszközzel és erővel ahhoz, hogy sikert érj el abban, amire elhívott. 

A felkent vezetőnek mindig ez a négy ismérve:

1) Elhívás. A felkent vezető közelében az emberek érzik, hogy valóban Isten bízta meg ezt a személyt, és adott neki ajándékokat arra, hogy egy bizonyos célt betöltsön.

2) Jellem. A felkent vezetőben az emberek Isten természetét látják, ezért megbíznak benne.

3) Hozzáértés. A felkent vezető rendelkezik azokkal a képességekkel, melyek a feladat elvégzéséhez szükségesek. Az eredmény igazolja elhívását.

4) Meggyőződés. Az elhívott vezető nem jellegtelen, szilárd erkölcsi meggyőződése van, és kiáll az igazságért. Ez a négy ismérv jellemzi az Isten által elhívott vezetőt, és ha benned is ezeket látják az emberek működni, akkor követni fognak.


Május 10., kedd  Mi tart vissza? – A sikertől való félelem (4)

 

„Látta az ura, hogy vele van az Úr, és mindazt eredményessé teszi az Úr, amihez hozzáfog.” (1Mózes 39:3)

 

Ahhoz, hogy le tudd győzni a sikertől való félelmet, a következő hat dolgot kell tenned:

1) Adj magadnak bőven elegendő időt azokra a fontos feladatokra, melyeken sikered múlik!

2) Őrizd a már folyamatban lévő sikert, és ne kezdj semmi olyanba, ami azt meghiúsítaná! Például ha egy kisebb üzleti vállalkozásra gyűjtesz, ne költsd el a felhalmozott tartalékot piackutatás és reklám helyett ruhákra!

3) Ápold a kapcsolatot olyan kulcsfontosságú személyekkel, akik hatással lehetnek a sikeredhez fontos dolgokra. Ne gondold, hogy nem vagy méltó a figyelmükre, vagy hogy nincs idejük olyasvalakire, mint te! „Ha látsz ügyesen dolgozó embert, az a királyok szolgálatába fog állani, nem marad az alacsonyrangúak szolgálatában” (Példabeszédek 22:29). Boáz nem csupán földbirtokosa volt annak a mezőnek, ahol Ruth az elhullott kalászokat szedegette, de bele is szeretett az asszonyba és feleségül vette. Ma is vannak olyan emberek, akik figyelik, hogy dolgozol, és áldássá lehetnek számodra.

4) Olyan emberekkel társulj, akik célorientáltak, akik elintézik a dolgokat, akik végigcsinálják, amit rájuk bíztak, és akik közben nem feledkeznek meg a helyes értékrendről! Figyeld meg, hogyan dolgoznak, és kövesd Istent tisztelő magatartásukat!

5) Gondolj bele, mennyi jót tehetnél sikeres emberként! Mennyi önzetlen segítséget nyújthatnál, mennyi szolgálatot és jó ügyet támogathatnál, ha nagyobb vagyonnal rendelkeznél, mint amennyi a saját szükségeidre kell.

6) Értsd meg, a siker Isten ötlete, és azért adja meg nekünk, hogy megvalósíthassuk az ő céljait. Amíg az indítékod az, hogy Isten tetszésére légy és teljesítsd az ő akaratát, addig bízhatsz Igéjében: „mindazt eredményessé teszi az Úr, amihez hozzáfog.”


Május 09., Hétfő  Mi tart vissza? – A sikertől való félelem (3)

 

„Hogy örökséget adjak az engem szeretőknek, és megtöltsem kincstárukat.” (Példabeszédek 8:21)

 

Ha le akarod győzni a sikertől való félelmet, és szeretnél olyan helyzetbe kerülni, ahol áldás lehetsz mások számára:

1) Nézz szembe a félelmeddel! Isten igéje azt mondja, hogy ő azt akarja, hogy sikeres légy (ld. Józsué 1:8). A kérdés az, hogy kész vagy-e Igéje szerint cselekedni? Azt gondolod, hogy másoknak joguk van a sikerre, de neked nem? Úgy gondolod, hogy egy bizonyos határig sikeres lehetsz, de a túl nagy siker nem tetszene Istennek? Szembe kell nézned ezekkel a nézetekkel, és szembesítened kell őket a Szentírás igazságával!

2) Azonosítsd be minden önértékelésedre vonatkozó téves felfogás forrását! Íme, néhány terület, amit érdemes megvizsgálnod: szeretteid elutasító magatartása; másokhoz való hasonlítgatás; sztereotípiák és a média által sugallt képek; elutasításról és kisebbrendűségről szóló szavak, melyek állandóan ott kattognak a fejedben, mintha megakadt volna a tű a lemezen. Önértékelésednek nagy szerepe van abban, hogy mit akarsz elérni az életben és mennyi sikert engedsz magadnak, ezért változtass az önmagadról alkotott véleményeden! Amit magadról gondolsz és mondasz, legyen összhangban azzal, amit Isten mond rólad! „Ne félj, mert megváltottalak, neveden szólítottalak, enyém vagy! … drágának tartalak, és becsesnek, mivel szeretlek… Ne félj, mert én veled vagyok!” (Ézsaiás 43:1,4–5).

Ismerd fel magadban az önsorsrontó viselkedésmintákat, és kötelezd el magad arra, hogy leállítod őket! Ne várj egy „jobb lehetőségre” vagy „megfelelő időpontra”! Isten azt mondja: „veled vagyok”, tehát bízd rá az időzítést és a körülményeket, és indulj el bátran!


Május 08., Vasárnap  Mi tart vissza? – A sikertől való félelem (2)

 

„Beszéljék mindenkor, hogy nagy az Úr, aki szolgája javát akarja.” (Zsoltárok 35:27)

 

A sikertől való félelmet hat viselkedésmód jellemzi, nézd meg, ismerős-e valamelyik közülük:
1) Halogatás.
2) Alulteljesítés.
3) Ha azokra összpontosítasz, akik elutasítanak, ahelyett, hogy azokra figyelnél, akik elfogadnak.
4) Ha engeded, hogy jelentéktelen dolgok eltereljék figyelmedet, így sosem tudsz az igazán fontosra összpontosítani.
5) Ha csak beszélsz arról, amit „majd egy napon” tervezel megtenni.
6) Ha úgy érzed, hogy másik megérdemlik a sikert, de te nem.

Kérdés: Az Urat szolgálod? Akkor ez feljogosít a sikerre! „Magasztalják az Urat, aki örömét leli szolgája boldogulásában!” (Zsoltárok 35:27 NKJV). Igen, Isten megsegít, ha szükségben vagy. De azt is szeretné, ha sikeres lennél, hogy te segíthess másokon, akik szükséget szenvednek. Isten két dolgot mondott Ábrahámnak. Először megígérte, hogy gazdagon megáldja. Másodszor megígérte, hogy áldássá teszi mások számára (ld. 1Mózes 12:2). És ez meg is történt! Salamon azt írja: „… de pénz kell mindehhez!” (Prédikátor 10:19). Mit értett ezen? Pénzzel iskolákat, templomokat és kórházakat lehet építeni. A pénz elűzi a szegénységet és az írástudatlanságot. Kutatásokat támogat, melyek halálos betegségek ellenszerét keresik. De sokan annyira csak a mennyei arany utcákra összpontosítanak, hogy nem látják a földi utcákat, melyek tele vannak szenvedéssel és betöltetlen szükségekkel. Értsd meg ezt: Isten a mások felé végzett szolgálatod alapján jutalmaz. „A király így felel majd nekik: Bizony, mondom néktek, amikor megtettétek ezeket akárcsak eggyel is a legkisebb atyámfiai közül, velem tettétek meg” (Máté 25:40).


Május 07., Szombat  Mi tart vissza? – A sikertől való félelem (1)

 

„Sokszor kísértették az Istent, megbántották Izráel Szentjét.” (Zsoltárok 78:41)
 

Egy kísérletben békákat helyeztek el külön-külön lezárt üvegedényekben. Eleinte a békák megpróbáltak kiugrani, de minden alkalommal beverték a fejüket a tetőbe. Harminc nap után valami döbbenetes történt. A kutatók levették a fedeleket a befőttesüvegekről, de a békák nem ugrottak ki, pedig könnyen megtehették volna. Miért? Mert kialakult bennük egy hit arról, hogy az üveg tetejénél feljebb nem juthatnak – ez a korlátolt szemlélet tartotta őket fogva, nem az üveg! Az izraelitákkal is ezt történt: „Sokszor kísértették az Istent, megbántották Izráel Szentjét. Nem gondoltak hatalmára és arra a napra, amelyen kiváltotta őket a nyomorúságból…” (Zsoltárok 78:41–42). Te is valamilyen korlátozott elképzeléshez ragaszkodsz, pedig az már nem érvényes, és szabotálja a jövődet? „Túl fiatal vagyok, túl öreg vagyok, nő vagyok, a nemzetiségem korlátoz, nem vagyok elég képzett, nincs hozzá tehetségem, nincsenek összeköttetéseim, kudarcot vallottam, csúnyán elbuktam stb.”
A sikertől való félelem a következőkből ered:
1) Félünk attól, hogy nem vagyunk méltók a sikerre.
2) Félünk attól, hogy nem leszünk képesek teljesíteni a sikerrel járó elvárásokat és kötelezettségeket.
3) Félünk, hogy el fognak utasítani azok, akik nem örülnek sikerünknek.
4) Félünk, hogy az életünk irányítása kicsúszik a kezünkből, és nem lesz egészséges magánéletünk.
5) Félünk nemet mondani barátainknak és családtagjainknak, akik feljogosítva érzik magukat, hogy beleszóljanak dolgainkba.

Szabadulj meg a korlátolt szemlélettől! Isten nem csupán sikert tud adni, de megadja a kellő erőt és ügyességet ahhoz, hogy kezelni is tudd!


Május 06., Péntek  A megbocsátás ereje

 

„Legyetek egymáshoz jóságosak, irgalmasak, bocsássatok meg egymásnak…” (Efezus 4:32)
 

Íme, négy dolog, amit tudnod kell a megbocsátásról:

1) A megbocsátás nem hozza helyre, ami veled történt; a megbocsátás azt jelenti, hogy elhatároztad, nem engeded, hogy a történtek uralják életedet. A megbocsátással és a kapcsolat helyreállítására való törekvéssel visszanyered lelki nyugalmadat. A bántást akkor is meg lehet és meg kell bocsátani, ha a másik személy nem hajlandó elismerni, hogy rosszat tett. A megbocsátás nem a másik emberen múlik, hanem rajtad.

2) A megbocsátás számít, akkor is, ha a vétkes fél nem ismeri el bűnösségét. Ha arra vársz, hogy valaki elismerje, hibázott, azzal jövődet annak az embernek a kezébe teszed. A megbocsátás elsősorban a saját javadat szolgálja, nem a másokét. A megbocsátással elengeded a fájdalmat és megbántottságot, és tovább tudsz lépni.

3) Ha kész vagy megbocsátani, ez a másik embert arra indíthatja, hogy kérje is a bocsánatot. Lehet, hogy az, aki ártott neked, úgy érzi, nem is érdemel bocsánatot. Vagy lehet, hogy tudja, rosszat tett, de nincs bátorsága előállni és bocsánatot kérni. Ha te megteszed az első lépést, ez ajtót nyit neki, hogy elinduljon, és megértésre, irgalomra találjon.

4) Könnyebb megbocsátani, ha elismered, hogy mindannyiunknak szüksége van a bocsánatra. Ha azért nem bocsátasz meg, mert úgy gondolod, hogy valaki más nagyobbat vétett, mint te, akkor ez büszkeség. Márpedig „Isten a gőgösöknek ellenáll, az alázatosaknak pedig kegyelmet ad” (1Péter 5:5). A Biblia azt mondja: „legyetek egymáshoz jóságosak, irgalmasak, bocsássatok meg egymásnak, ahogyan Isten is megbocsátott nektek a Krisztusban” (Efezus 4:32). Ha felismered, milyen nagy Isten kegyelme irántad, könnyebb ezt a kegyelmet kiterjeszteni másokra is.


Május 05., csütörtök  Mielőtt megházasodsz, készülj fel!

 

„A házasoknak pedig nem én parancsolom, hanem az Úr…” (1Korinthus 7:10)
 

A jegyespárokban kimondatlan elvárások élnek a házassággal kapcsolatban. Amikor a különböző elképzelések összeütközésbe kerülnek, a konfliktus elkerülhetetlen. Ezért ha bölcsek vagytok, megbeszélitek felfogásotokat még az udvarlás idején, mielőtt az eltérő nézetek ellenséges légkört teremtenének.
Dr. Archibald Hart pszichológus a következő kérdéseket teszi fel a hozzá forduló pároknak:
1) Ha sosem találkoztam volna azzal a személlyel, akivel össze akarsz házasodni, és arra lennék utalva, hogy a te jellemzésed alapján ismerjem meg, mit mondanál róla?
2) Ha megnevezhetnél egy dolgot, amiben szeretnéd, ha a jövendőbelid változna, mi lenne az?
3) Mi az az 5-6 fontosabb cél, amit kitűztetek magatok elé az első közös éveitekre?
4) Mit tartalmaz a költségvetésetek?
5) Elterveztétek már, hogy miből fogjátok kifizetni azokat a dolgokat, amiket a nászút után meg akartok vásárolni?
Ezek nehéz kérdések, de ha nem tudtok megegyezni bennük házasságkötés előtt, akkor egészen biztosan veszekedni fogtok rajtuk házasságotok során. Mivel manapság a házasságok fele válásban végződik, jobb, ha már most tudjátok a választ! A legnagyobb tévedés azt feltételezni, hogy jövendő férjed vagy feleséged automatikusan javára fog változni attól, hogy veled összeházasodott. Légy jó felesége a férjednek, vedd észre és igyekezz betölteni szükségeit! Légy jó férje a feleségednek, szeresd és becsüld őt! „Ti asszonyok, engedelmeskedjetek férjeteknek, hogy ha közülük egyesek nem engedelmeskednek az igének, feleségük magaviselete szavak nélkül is nyerje meg őket, felfigyelve istenfélő és tiszta életetekre… ugyanígy, ti férfiak is, megértően éljetek együtt feleségetekkel, mint a gyengébb féllel, adjátok meg nekik a tiszteletet mint örököstársaitoknak is az élet kegyelmében, hogy a ti imádkozásotok ne ütközzék akadályba.” (1Péter 3:1–7).


Május 04., Szerda  Ha pletykálnak rólad (2)

 

„… ha nincs rágalmazó, megszűnik a viszály.” (Példabeszédek 26:20)
 

Tedd a következő három dolgot:

1) Ha szükséges, szembesítsd a pletykát terjesztőt! Ha keresztyén ember a vétkes, állj rá erre az igére: „Ha vétkezik atyádfia, menj el hozzá, intsd meg négyszemközt: ha hallgat rád, megnyerted atyádfiát” (Máté 18:15). A szembesítésnél a célod ne az legyen, hogy meggyőzd arról, nincs igaza, hanem az, hogy kibéküljetek, hogy helyreálljon az egység Isten családjában. Ügyelj a hangnemre is! „Ha haragusztok is, ne vétkezzetek…” (Efezus 4:26). Ragaszkodj a tényekhez. Ne kényszerítsd a másikat védekező helyzetbe, keress olyan megoldást, ami megállítja a pletykát és helyrehozza a károkat. Ha kész beismerni, amiben hibázott, bocsáss meg! Ha nem ismeri el a maga részét, akkor is bocsáss meg – a saját érdekedben és Isten kedvéért! Ne feledd azt sem, hogy ha már nem is a legmegbízhatóbb barátod, azért akkor is a testvéred marad!

2) Ne engedd, hogy a pletyka aláássa önértékelésedet! Ha önértékelésed mások véleményétől függ, akkor mindig rosszul fogod érezni magad, ha leszólnak. Önértékelésed alapja az legyen, hogy Isten Igéje mit mond rólad! Gyarlóságaid ellenére a Biblia azt mondja, hogy az Úr megváltottja vagy (ld. Zsoltárok 107:2), akit ő szeret és elfogad (ld. Efezus 1:4–6), akit Krisztusért igaznak nyilvánít (ld. 2Korinthus 5:21). Arra összpontosíts, hogy Isten értékel, így tudsz épülni szentséges hitedben (ld. Júdás 20), bármi is a véleménye rólad másoknak.

3) Ne ítélj meg másokat pletykák alapján! Akár van valóságalapja egy pletykának, akár nincs, a célja mindig az, hogy romboljon (ld. János 10:10). Te ne dolgozz a sátánnak!


Május 03., Kedd Ha pletykálnak rólad (1)

 

„Az álnok ember viszályt támaszt, a rágalmazó szétválasztja a barátokat is.” (Példabeszédek 16:28)
 

A pletykalapok, beszélgetős tévéműsorok és a rémhírterjesztők pletykából élnek. Valóban, mindannyian hajlamosak vagyunk terjeszteni, és az is előfordul, hogy rólunk terjesztik mások. Akár van alapja, akár puszta kitaláció, akár egy kicsit mindkettő, mindenképpen fájdalmat okoz. Bár a társadalom viszonylag ártatlan dolognak tartja, Isten szemében a pletyka épp olyan súlyos, mint a „rágalmazás, vádaskodás, felfuvalkodás, pártoskodás” (2Korinthus 12:20).
Nos, mit tehetsz, ha rólad pletykálnak?

1) Ha lehet, ne vegyél róla tudomást!

Akik a pletykát terjesztik, annak örülnek, ha látják, hogy felzaklatnak. Ezért minél feldúltabb vagy, annál inkább pletykálnak. Ne haraggal reagálj, az csak olaj a tűzre. „Ha elfogy a fa, kialszik a tűz, ha nincs rágalmazó, megszűnik a viszály” (Példabeszédek 26:20).

2) Alkalmas helyzetben igazítsd helyre!

A pletyka képes arra, hogy futótűzként terjedve összetörjön szíveket. Ezért, ha tisztázni tudod az ügyet, azzal megállíthatod a pusztítást. De ne próbálkozz azzal, hogy mindenkinek elmondod, te tudod a valóságot – ezzel csak a tüzet szítod, a terjedését segíted elő, és éppenséggel táplálod a pletykára éhesek étvágyát. Salamon azt mondta: „A rágalmazó szavai, mint a jó falatok, behatolnak a test belsejébe” (Példabeszédek 26:22).

Állj meg, és kérdezd meg magadtól, kik az igazán fontosak életedben, velük próbáld tisztázni a helyzetet.

Idővel ők majd igazolnak mások előtt. Sok esetben az ő szavuk hitelesebb, mint a tiéd, mert elfogulatlanok. Ha a pletykának van alapja, vagy legalább részben igazságon alapul, ne tagadd a dolgot, és ne mentegesd


Május 02., Hétfő  Szépen megöregedni

 

„Vénségetekig ugyanaz maradok, ősz korotokig én hordozlak!” (Ézsaiás 46:4)
 

Dr. Marian Diamond, az öregedési folyamat kutatója azt a felfedezést tette, hogy agyunkat egészségének és jó működésének fenntartásához szándékosan kihívások elé kell állítani. Egyik kísérletében egy csoport patkánynak ételt adtak, míg egy másik csoportnál akadályokat helyeztek el az állatok és a táplálék között. Azok a patkányok, melyeknek meg kellett birkózniuk a kihívásokkal, sokkal nagyobb problémamegoldó készségre tettek szert, mint a kényelmes körülmények között lévő állatok. Minél kevesebb problémával szembesült egy patkány, annál gyorsabban kezdett leépülni az agya. A kutatók azt is felfedezték, hogy ha tizenkét patkányt helyeznek együtt egy ketrecbe, és kihívások elé állítják őket, az agyuk jobban fejlődik, mint ha ugyanazokkal az akadályokkal elszigetelten kellene megküzdeniük. Amikor ugyanezt a kísérletet elvégezték olyan patkányokkal, melyek legalább 600 naposak voltak (ez 60 évnek felel meg emberi életkorban), az eredmény ugyanaz volt. Azok a patkányok egészen 800 napos korukig éltek. Aztán a kutatók úgy döntöttek, hogy szeretetet mutatnak feléjük. A rágcsálóknak ismét akadályokat kellett leküzdeniük, mint eddig, de most a feladat után a kutatók kivették őket, dajkálgatták, simogatták és becézgették őket. „Milyen kis édes patkány vagy” – mondták. Vagy bármi más kedvességet, amit az ember egy patkánynak mond. Ezek az állatok 800 napnál is tovább éltek, 904 napos korukban nemcsak hogy életben voltak – de tovább is fejlődtek. A vizsgálat végeredménye azt mutatta, hogy agyi képességeik fejlődtek a leküzdendő problémák hatására, különösen, ha egy nagyobb csoport részei voltak, míg ha elszigeteltségben éltek, akkor agyműködésük gyengült. A lényeg: ahhoz, hogy szépen öregedjünk meg, szükségünk van Istentől kapott kihívásokra, szeretetre és jó kapcsolatokra.


Május 01., Vasárnap Tanulás és növekedés

 

„Adj a bölcsnek, és még bölcsebb lesz, tanítsd az igazat, és ő gyarapítja tudását!” (Példabeszédek 9:9)
 

Egy ismeretlen szerző írta: „Ha kávé nélkül is el tudod kezdeni a napot; ha tudod tenni a dolgod serkentőszerek nélkül; ha mindig derűs vagy, és ügyet sem vetsz a fájdalomra; ha kibírod panaszkodás nélkül, és nem untatsz másokat a gondjaiddal; ha megelégszel minden nap ugyanazzal az étellel, és még hálás is vagy érte; ha megérted, hogy szeretteid túl elfoglaltak, és nincs idejük rád; ha meg tudod bocsátani egy barátnak a meggondolatlanságát; ha meg tudod bocsátani, hogy a szeretteid rajtad adják ki mérgüket akkor is, ha egyáltalán nem a te hibád, hogy rosszul alakultak a dolgok; ha neheztelés nélkül el tudod viselni a kritikát és a hibáztatást; ha elnéző tudsz lenni, ha egy barátod kevésbé iskolázott, és nem igyekszel folyton kijavítani; ha gazdag barátaiddal nem bánsz jobban, mint a szegényekkel; ha hazugság és csalás nélkül szembe tudsz nézni a világgal; ha nincs szükséged különböző szerekre a feszültségoldáshoz; ha ki tudsz kapcsolódni alkohol nélkül is; ha tudsz aludni altató nélkül; ha őszintén ki tudod mondani, hogy nincsenek a szíved mélyén előítéletek világnézet, bőrszín, vallás vagy politika tekintetében; akkor, barátom, majdnem olyan jó vagy, mint a kutyád.”
Majdnem, de nem egészen! E fenti szösszenetet kétféle embertípusnak ajánlom:
1) Az állatbarátoknak.
2) Azoknak, akik elkötelezték magukat a tanulásra és növekedésre: „Adj a bölcsnek, és még bölcsebb lesz, tanítsd az igazat, és ő gyarapítja tudását!"


Á P R I L I S 

 

Április 30., Szombat  És így tovább!

 

„Mindenki úgy adjon, ahogyan előre eldöntötte szívében…” (2Korinthus 9:7)
 

A Biblia azt mondja: „Tudjuk pedig, hogy aki szűken vet, szűken is arat, és aki bőven vet, bőven is arat. Mindenki úgy adjon, ahogyan előre eldöntötte szívében, ne kedvetlenül vagy kényszerűségből, mert »a jókedvű adakozót szereti az Isten«. Az Istennek pedig van hatalma arra, hogy minden kegyelmét kiárassza rátok, hogy mindenütt mindenkor minden szükségessel rendelkezzetek, és bőségben éljetek minden jó cselekedetre.” (2Korinthus 9:6–8).

Ha odaadod, amit Isten kér, ő sokszorosan fogja az viszonozni. Ez a tudat forradalmasítja az adakozáshoz való hozzáállásodat. Pál nem olyan emberekről beszélt, akik meggazdagodni próbáltak, ő a „jókedvű adakozókról” beszélt, akik Isten céljait akarták finanszírozni. Az apostol nemcsak azt mondja, hogy az adakozás nem veszélyes, hanem azt is, hogy ez az út a nagyobb áldásokhoz. Ez különösen is jó hír a vonakodó adakozóknak, hiszen, ha valamit odaadunk, azt a magunk részéről veszteségként éljük meg. Az Isten munkájához való hozzájárulás azonban nem valamiről való lemondás, hanem befektetés – méghozzá garantált hozammal.

A földműves, aki elveti a magot, nem veszíti azt el, aratni fog belőle. El tudod képzelni, hogy egy gazdálkodó így imádkozna? „Istenem, adj nekem gabonát! Bízom benne, hogy megteszed, ami rajtad áll, de azért én megőrzöm ezt a vetőmagot a biztonság kedvéért.” Rád is ilyesféle viselkedés jellemző? Ha igen, íme, néhány jó hír. Ha nagylelkűen vetsz, Isten is hozzáteszi a maga részét a pénzügyeidhez. El tudsz képzelni ennél nagyobb anyagi biztonságot? A Biblia azt mondja: „Az ajándékozó bővelkedik…” (Példabeszédek 11:25). Amikor adsz, engeded Istennek, hogy azt még többel viszonozza, ami lehetővé teszi számodra, hogy még többet adakozz – és így tovább, és így tovább!


Április 29., péntek Elvonulni, hogy feltöltődhessünk

 

„… visszavonult ismét a hegyre egymagában.” (János 6:15)
 

A siker kulcsa abban van, ha tudjuk, milyen feladattal bízott meg Isten, és ehhez milyen ajándékokat adott. Amint felfedezed ezt a két dolgot, minden mást engedj el, vagy ruházz át másokra! Ez nem könnyű, mert mások igényt tartanak idődre, energiádra, akkor is, ha ez nincs összhangban elhívatásoddal. Derítsd ki, milyen tevékenységek merítenek ki, és – hacsak nem elengedhetetlenek – kerüld őket! Aztán keresd meg azokat a dolgokat is, amelyek energiával töltenek fel, és ezeket tedd életed nélkülözhetetlen részeivé! Azt mondod, annyi minden tart igényt az idődre? Senki sem volt elfoglaltabb Jézusnál. János elmondja, mennyi munkája volt: „van sok egyéb is, amit Jézus tett, és ha azt mind megírnák egytől egyig, úgy vélem: maga a világ sem tudná befogadni a megírt könyveket” (János 21:25).
Kérdés, hogyan tudott Jézus helyes vágányon maradni, mi őrizte meg a kiégéstől? A válasz: Ő ismerte a lelki pihenés és megújulás titkát. A Biblia azt mondja: „Amikor pedig Jézus észrevette, hogy érte akarnak jönni, és el akarják ragadni, hogy királlyá tegyék, visszavonult ismét a hegyre egymagában” (János 6:15). Az „ismét” szó elárulja nekünk, hogy Jézusnak rendszeres, napi szokása volt, hogy elvonult a tömegtől imádkozni, végiggondolni terveit és a fontossági sorrendet, így töltődött fel újra erővel. Értsd meg ezt: ahhoz, hogy hatékony tudj lenni másokkal, meg kell tanulnod önmagad társaságában is jól érezni magad. Louis Auchincloss író mondta: „Az egyetlen dolog, ami az embert mozgásban tartja, az energia; és mi más az energia, mint az élet szeretete?” Ha tudsz időt szánni arra, ami energiával tölt fel, akkor lesz tartalékod, amiből meríthetsz, ha másoknak kell adnod.

 


Április 28., Csütörtök Viharban vagy? (2)

 

„Ki ez, hogy a szelek is, a tenger is engedelmeskednek neki?” (Máté 8:27)
 

Máté feljegyzi: „Tanítványai odamentek hozzá, felébresztették, és ezt mondták: »Uram, ments meg minket, elveszünk!« De ő így szólt hozzájuk: »Mit féltek, ti kicsinyhitűek?« Majd felkelt, ráparancsolt a szelekre és a tengerre, és nagy csend lett. Az emberek pedig elcsodálkoztak, és ezt mondták: »Ki ez, hogy a szelek is, a tenger is engedelmeskednek neki?«” (Máté 8:25–27).

Nem ismered igazán Jézust, sem azt, hogy mit tud megtenni érted, amíg nem kerülsz viharba vele. Ezért tervezi bele utadba a viharokat. Jézus azt kérdezte: „Miért féltek?” Arra tanított ezzel, hogy a félelem kiszívja belőlünk az életet, és kiapasztja örömünket.

Ha a félelem eluralkodik az életeden, a biztonságérzet válik isteneddé. Ha a biztonságot isteníted, akkor kockázatmentes életet keresel. De azok, akik tele vannak félelemmel, nem tudnak igazán mélyen szeretni, mert a szeretet kockázatos. Nem tudnak adakozni a szegényeknek, mert emberileg szólva a jóindulat nem biztos, hogy megtérül. A félelemmel teli emberek nem mernek álmodni. Mi lesz, ha álmuk összetörik, és ők lezuhannak a felhők közül? Nem csoda, hogy Jézus hadat viselt a félelem ellen. Az evangéliumok 125 krisztusi parancsot jegyeznek fel. Ezek közül huszonegy így hangzik: „Ne félj(etek)!” A második leggyakoribb isteni parancs, hogy szeresd Istent és felebarátodat, csak nyolcszor fordul elő. Ha a mennyiség bármit is jelez, akkor Jézus a félelmet az egyik legnagyobb problémának látja. Ezért hangzik el minden másnál többször ez a felszólítása, amit ma neked is mond: „Ne félj!"


Április 27., Szerda  Viharban vagy? (1)

„És íme, nagy vihar támadt…” (Máté 8:24)
 

Máté feljegyzi, hogy amikor Jézus „beszállt a hajóba, követték őt a tanítványai. És íme, nagy vihar támadt a tengeren, úgyhogy a hajót elborították a hullámok. Ő pedig aludt.” (Máté 8:23–24). A görög nyelv a vihar kifejezésére egy számunkra is ismerős szót használ: szeiszmosz. A szeizmológus a földrengéseket tanulmányozza, a szeizmográf pedig a rengések erősségét méri. Az a vihar tehát, amibe a tanítványok kerültek, eléggé megrázó lehetett számukra, minden porcikájuk beleremegett. Fontos tanulság van ebben. Az, hogy egy hajóban evezel Jézussal, még nem jelenti, hogy sosem fogsz viharba keveredni. Jézus azt mondta: „A világon nyomorúságotok lesz…” (János 16:33 NKJV). Bár Isten ígéri, hogy megvéd és gondoskodik rólunk, azért még meg kell küzdenünk bizonyos dolgokkal, például betegségekkel, nélkülözéssel és félelemmel. A különbség ez: a hitetlen Jézus nélkül kénytelen szembenézni a viharokkal, míg hívőként nekünk bátorságot ad, hogy Jézus velünk van a fedélzeten. Azt jelenti ez, hogy soha semmitől nem fogsz megijedni, nem esel pánikba? Bárcsak így lenne! De nem így van.
A háborgó hullámokra és alvó Megváltójukra nézve a tanítványok azt kérdezték: „Mester, nem törődsz azzal, hogy elveszünk?” (Márk 4:38). Ezért annyira halálos a félelem. Aláássa Isten jóságába vetett bizalmunkat. Kétségek egész raját engedi szabadjára. Tompítja emlékezőtehetségedet. Eddigre a tanítványok már tanúi voltak annak, hogy Jézus „gyógyított mindenféle betegséget és erőtlenséget a nép körében” (Máté 4:23). A félelem egyfajta lelki amnéziát teremt. Gyengíti memóriádat, így elfeledkezel a már átélt csodákról. Elfeledteti veled, hogy mi mindent tett Jézus, és hogy Isten milyen jó. Ezért éheztetned kell kétségeidet, hitedet pedig táplálnod kell Isten Igéjével, mert a hit az, ami át tud vinni a viharokon.


Április 26.  Élvezd az időskort!

 

„Öreg korban is sarjat hajtanak, dús lombúak és zöldek maradnak” (Zsoltárok 92:15)
 

A korod csupán egy adat a naptárban, a hozzáállás az, ami számít. Lehet valaki huszonkilenc évesen is öreg, vagy kilencvenkét évesen fiatal. Larry King egyszer interjút készített Ty Cobb-bal, minden idők egyik legnagyszerűbb baseball játékosával. Megkérdezte az akkor hetvenéves Cobbtól: „Mit gondol, mennyit ütne, ha még ma is játszana?” Cobb, aki 366-tal csúcstartó volt, így válaszolt: „290 körül, vagy talán 300-at.” King megkérdezte: „Ezt a sok utazás, az éjszakába nyúló meccsek, a műgyep vagy más újítások miatt saccolja ennyire?” „Nem, azért, mert hetvenéves vagyok!” – válaszolta Cobb.
Íme, a hosszú élet három nagyszerű haszna:
1) Türelmesebb leszel. Mivel az élet sok kátyújába beleestél már, könnyebben nyújtasz segítő kezet másoknak, akik beleesnek. Mivel túléltél már vereségeket, értesz ahhoz, hogy erőt és reményt adj a küszködőknek.
2) Alázatosabb leszel. Egy férfi, aki épp az ötvenedik házassági évfordulóját ünnepelte, ezt mondta: „Az ember mindig annyi idős, amennyinek érzi magát, de csak ritkán olyan fontos, mint amilyennek érzi magát.” Ha felismered, hogy a világ nem áll meg a parancsodra, és nem táncol úgy, ahogy te fütyülsz, realistábbá válsz. Közben pedig békességre találsz.
3) Értékelni fogod az időt. Margaret Deland mondta: „Ha túl öregnek érzed magad valamihez, tedd meg! Kezdd azzal, hogy megkérdezed magadtól: „Ki, ha én nem? Mikor, ha nem most?” Íme, egy ígéret a Szentírásból, melyre ráhagyatkozhatsz: „Öreg korban is sarjat hajtanak, dús lombúak és zöldek maradnak.” 
Kelj hát fel a fotelból, és indulj el!


Április 25. Hétfő  A minden vigasztalás Istene (2)

 

„Ahogyan az anya vigasztalja fiát, úgy vigasztallak én titeket…” (Ézsaiás 66:13)
 
„Ahogyan az anya vigasztalja fiát, úgy vigasztallak én titeket…” (Ézsaiás 66:13)
 

Amikor gondok terhelnek, ne feledd:
1) Isten vigasztalása valóságos. Emlékszel, milyen volt, amikor kisgyermekkorodban féltél? És emlékszel, milyen megnyugtató volt édesanyád jelenléte? Isten vigasztalása még valóságosabb, mint édesanyádé volt akkor. „Ahogyan az anya vigasztalja fiát, úgy vigasztallak én titeket…” (Ézsaiás 66:13). Isten még jobban törődik veled, mint édesanyád törődött veled gyermekkorodban. „Megfeledkezik-e csecsemőjéről az anya, nem könyörül-e méhe gyermekén? Ha mások megfeledkeznének is, én nem feledkezem meg rólad! Íme, tenyerembe véstelek be…” (Ézsaiás 49:15–16). Istenre mindig számíthatsz, ha vigasztalásra van szükséged!

2) A Vigasztaló benned él. Amikor szenvedés ér minket, Isten olyan távolinak, elérhetetlennek tűnik. Pedig nem az. Jézus így nyugtatta meg aggódó tanítványait – és minket is így vigasztal ma: „én pedig kérni fogom az Atyát, és másik Pártfogót ad nektek, hogy veletek legyen mindörökké” (János 14:16). A Szentlélek, aki benned él, közelebb van hozzád, mint a levegő, amit belélegzel. Ő meg tud, és meg is akar vigasztalni. Néha úgy teszi, hogy emlékeztet egy ének szövegére, vagy egy verssorra, egy igehirdetésre, amit valamikor hallottál stb. Amikor ezt teszi, higgy neki. Mondd magadnak ismételten: „A minden vigasztalás Istene bennem él!”

3) A Szentírás vigasztal. Az apostol arra emlékeztet minket, hogy „amit korábban megírtak, a mi tanításunkra írták meg, hogy az Írásokból türelmet és vigasztalást merítve reménykedjünk” (Róma 15:4). Amikor földre sújtva érzed magad, lehet, hogy épp nincs kedved Bibliát olvasni. Mégis tedd meg! Megadja azt a vigasztalást, melyre annyira vágysz.


Április 24., Vasárnap  A minden vigasztalás Istene (1)

 

„Aki megvigasztal minket minden nyomorúságunkban…” (2Korinthus 1:4)
 

Isten Szentírásban szereplő sokféle neve közül egyik sem olyan biztató, mint a „minden vigasztalás Istene, aki megvigasztal minket minden nyomorúságunkban…” (2Korinthus 1:3–4). Figyeld csak meg ezeket a szavakat: „minden vigasztalás”. Ez azt jelenti, hogy nincs kivétel, nincs korlát, Isten vigasztalása mindenre kiterjed, bármilyen szörnyűek is a körülmények. Isten vigasztal, mert ez lényéből adódik, természetéből fakad! Lehetetlen, hogy a közelében ne nyernél vigasztalást. A vigasztalás hiánya az Istentől való eltávolodásból fakad – ami általában a hit hiányára vezethető vissza. A vigasztalás a hitből ered. Lehet, hogy valaki az eszével tudja, hogy Isten a „minden vigasztalás Istene”, de nem érzi a vigasztalást a kétségei miatt. Jézus azt mondta a két vak embernek a gyógyulásukra vonatkozóan: „Legyen a ti hitetek szerint!” (Máté 9:29). A tudás mellé hitre is szükség van ahhoz, hogy megtapasztaljuk a vigasztalást. Az érzés mindig a hitet követi, nem fordítva!
Tegyük fel, hogy életed első óceánjáró útján vagy, és aggódsz a biztonságod miatt. A kapitány biztosít arról, hogy érti a dolgát, a hajó pedig a legújabb vívmányok szerint épült, fel van szerelve mindenféle modern kommunikációs eszközzel és biztonsági berendezéssel. Ha sok keresztyénhez hasonlóan nem hiszel neki, amíg nem érzed biztonságban magad, akkor valószínűleg azonnal leszállsz, vagy az egész utat magadat fölöslegesen betegre aggódva töltöd. De ha úgy döntesz, hogy hitelt adsz a kapitány szavának, hamarosan érezni fogod, hogy a nyugtalanság csökken benned, és élvezed a hajó kényelmét! Ma határozd el, hogy bízol a Kapitányban, Üdvözítőnkben, aki azt ígérte, hogy „megvigasztal minket minden nyomorúságunkban”, így meg fogod tapasztalni azt a vigasztalást, melyet kínál.


Április 23., Szombat - Képes vagy rá!

 

„… meg tudunk birkózni vele” (4Mózes 13:30)
 
Óriások földjéről visszatérve
 

Miután az Ígéret földjén óriásokat láttak, a visszatérő tizenkét izráeli kém közül tíz azt mondta, hogy lehetetlen elfoglalni az országot. De a maradék kettő, Józsué és Káléb azt mondták: „meg tudunk birkózni vele.” Izráel hitetlensége miatt azonban Káléb kénytelen volt még negyven évet vándorolni a pusztában. Mire az izraeliták átkeltek a Jordánon, már nyolcvanéves lett. Aztán még öt év telt el addig, míg az elfoglalt földet felosztották Izráel törzsei között. Káléb így emlékezik vissza a honfoglalás előtti eseményekre: „Negyven esztendős voltam, amikor elküldött engem Mózes, az Úr szolgája Kádés-Barneából, hogy kémkedjem ebben az országban. Én olyan hírt hoztam neki, amilyen a szívemből jött. Társaim azonban, akik velem együtt jöttek, megrémítették a nép szívét. De én teljes mértékben követtem Istenemet, az Urat.” (Józsué 14:7–8).
Ha negyvenéves korodban negatív a hozzáállásod, akkor nagy valószínűséggel nyolcvanöt éves korodban is ilyen lesz. Sőt, könnyen lehet, hogy meg sem éred a nyolcvanöt éves kort! Martin Seligman pszichológus sok száz, vallásos közegben élő ember körében végzett kutatást. Négy fokozat szerint osztályozta őket a leginkább optimistától a legkevésbé optimistáig. Az optimisták kilencven százaléka megérte a nyolcvanöt éves kort, míg az örök pesszimisták közül csak 34%.
Tizenkét kém járta be az országot, de csak Józsuénak és Kálébnak volt hite arra, hogy ezt mondják: „meg tudunk birkózni vele.” És negyvenöt évvel később Káléb olyan lelkes és életerős volt, mint mindig is! Kitalálod, mi történt a másik tíz kémmel? Meghaltak. Egyik sem ért meg akkora életkort, mint Káléb. Egyszerű a képlet: a hit és a bizakodó szemlélet meghosszabbítja az életet.


Április 22., Péntek  Gyakorold az önzetlenséget! (5)

„… nem a magam hasznát keresve, hanem a többiekét…” (1Korinthus 10:33)
 

Íme, három kérdés, amit az emberek gyakran feltesznek maguknak, ha velük beszélünk:

1) Vajon tényleg számítok neki?
Dr. Calvin Miller ezt így fogalmazza meg: „Amikor az emberek valaki mást hallgatnak, magukban közben ezen gondolkoznak: »Magányos vagyok, aki barátra vár. Sírok, pedig nevetni szeretnék. Sóhajtozom, vigasztalásra várva. Sebzett vagyok, és gyógyulást keresek. Ha szeretnéd felkelteni a figyelmemet, meg kell győznöd arról, hogy a barátom akarsz lenni.«” 

2) Tényleg tud segíteni?
A sikeres emberek szem előtt tartják, hogy mások folyamatosan ezt kérdezik maguktól. Egyik jó válasz erre, ha a felkínált dolog hasznára összpontosítanak. Nézzünk szembe vele, mindennap rengeteg információval bombáznak minket mindenféle termék és kütyü ismertetésével. Végül a figyelmünk kikapcsol. 

3) Valóban bízhatok benne?
William Arthur Ward írta: „Boldogok, akik megtanultak csodálni, de nem irigyelni, követni, de nem utánozni, dicsérni, de nem hízelegni, vezetni, de nem manipulálni.”

Karizmád és képességeid eljuttathatnak a csúcsra, de ott maradni csak jellemed és elkötelezettséged segít. A bizalom arra épül, hogy igazat mondunk és teljesítjük vállalásainkat. Az embereknek megvannak a saját indítékaik a cselekvésre, nem a tiédet fogják követni. Mindig nagyobb jutalmat fog hozni az, amit megtudunk róluk, mint amit elmondunk magunkról nekik. Akár autót vásárolnak, akár társat keresnek, akár egy prédikációt hallgatnak, mélyen belül ezt szeretnék tudni: „Bízhatok ebben az emberben?” Nos, bízhatnak benned?


Április 21., csütörtök  Gyakorold az önzetlenséget! (4)

 

„… senki sem törődik velem.” (Zsoltárok 142:5)
 

Azok az emberek, akiknek az életére hatást akarsz gyakorolni, mindig megkérdezik maguktól, hogy valóban törődsz-e velük. Gondolj bele a más emberekkel való legjobb élményeidbe! Mi volt ezekben az emberekben a közös? Hogy őszintén érdekelted őket. Csodálatos dolog az, hogy kiszélesítheted érdeklődési körödet azok felé is, akik nem a te társadalmi köreidbe tartoznak. Bármi is a foglalkozásod, ha segítesz az embereken, jobbá teszed az ő életüket és a magadét is. Hallgassunk meg néhány észrevételt különböző háttérből jövő sikeres emberektől.
Üzleti élet: „Nem tudod elérni, hogy a másik ember fontosnak érezze magát a jelenlétedben, ha titokban egy senkinek tartod.” (Les Giblin, népszerű szónok, aki korábban elnyerte „Az év legjobb üzletkötője” címet is).
Politika: „Ha meg akarsz nyerni egy embert az ügyednek, először meg kell győznöd őt arról, hogy a legőszintébb barátja vagy.” (Abraham Lincoln).
Szórakoztatás: „Vannak énekesek, akik azt akarják, hogy a közönség szeresse őket. Én a közönséget szeretem.” (Luciano Pavarotti, a híres olasz tenor).
Lelkészi szolgálat: „Minél jobban beleveted magad valami nálad nagyobb ügybe, annál több energiád lesz.” (Norman Vincent Peale, lelkész és író).

A zsoltáros azt írta: „senki sem törődik velem.” Sok ember érez így azok közül, akikkel nap mint nap találkozol. Akár a hitedről akarsz beszélni nekik, akár üzleti kapcsolatba akarsz kerülni velük, akár barátságot akarsz kötni, akár egy bizonyos területen segítenéd őket, bizonyítanod kell, hogy valóban fontosak számodra. Ez időt, erőfeszítést, sőt, áldozatot kíván, de ha komolyan gondolod, hogy kapcsolatot akarsz építeni másokkal, akkor megteszed. Minden bizonnyal érted is megtette már ezt valaki, és ez segített azzá a személlyé válni, aki most vagy. Tehát tedd meg te is másokért!


Április 20., Szerda  Gyakorold az önzetlenséget! (3)

 

„Senki se a maga hasznát nézze, hanem mindenki a másokét is.” (Filippi 2:4)
 

John Craig mondja: „Nem számít, mennyi munkát tud elvégezni az ember, nem számít mennyire rokonszenves a személyisége, nem fog előrejutni, ha nem tudja igénybe venni mások együttműködését.” Ehhez pedig az kell, hogy meglássuk más emberek értékét. Az élet különböző területein sikeres emberek világszerte felismerik ezt az igazságot.
Egy nemzetközi vállalatvezetői konferencián egy amerikai üzletember megkérdezett egy japán vállalatigazgatót, hogy szerinte melyik a legfontosabb nyelv a nemzetközi kereskedelemben. Az amerikai úgy gondolta, hogy a válasz bizonyára az angol nyelv lesz. A japán vállalatvezető azonban, aki átfogóbban gondolkodott az üzletről, így válaszolt: „Az üzletfeleim nyelve.” Nem elég, ha jó terméket kínálsz vagy jó szolgáltatást nyújtasz. A szakértelem sem elég. Ha csak a terméket ismered, de a vásárlót nem, akkor van eladnivalód, de nincs, aki megvegye. Sőt, a másik embert őszintén értékelned kell. Bridget Haymond vezetési tanácsadó írja: „Beszélhetsz, amíg belekékülsz, de az emberek zsigerből tudni fogják, hogy valóban törődsz-e velük, vagy sem.” Ha jó kapcsolatot akarsz kialakítani másokkal, akkor túl kell lépned önmagadon, magad helyett rájuk kell összpontosítanod. Az a nagyszerű, hogy erre képes vagy. Bárki képes rá. Csupán akarni kell a változást, eltökélten végigcsinálni és néhány bárki által megtanulható készséget elsajátítani.
A tanuláshoz a motivációt Pál apostol szavai adják: „Senki se a maga hasznát nézze, hanem mindenki a másokét is.” Ha keresed a lehetőségét annak, hogy mások életébe befektethess, akkor meg is találod.


 

Április 19., Kedd  Gyakorold az önzetlenséget! (2)

 

„Ne keresse senki a maga javát, hanem a másét.” (1Korinthus 10:24)
 

A nagy vezető egyéniségeknek gyakran nagy az egójuk, és ez nagy veszélyt rejt magában. Calvin Miller The Empowered Communicator [A jó kommunikátor] című könyvében levél formájában mutatja be ezt a problémát és annak negatív hatását:
„Kedves szónok! Az egód falat képez kettőnk között. Én téged nem igazán érdekellek, igaz? Főként az foglalkoztat, hogy a beszéded eléri-e hatását… hogy valóban jól csinálod-e? Ugye attól félsz, hogy nem fogok tapsolni? Attól félsz, hogy nem fogok nevetni a vicceiden, vagy nem fogok sírni a megható történeteiden. Annyira bele vagy merülve abba a kérdésbe, hogyan fogadom majd a beszédedet, hogy én eszedbe sem jutok. Lehet, hogy szeretnélek, de annyira leköt önszereteted, hogy az én szeretetemre nincs is szükséged. Ha nem figyelek rád, az azért van, mert úgy érzem, a jelenlétem felesleges. Amikor a mikrofonnál látlak, olyan vagy, mint amikor Narcisszusz nézi magát a víz tükrében… Vajon egyenesen áll a nyakkendőd? Nem vagy kócos? Kifogástalan a viselkedésed? Tökéletes a kifejezésmódod? Úgy tűnik, mindent a kezedben tartasz, csak a hallgatóságot nem tudod irányítani. Mindenről tökéletes a meglátásod, csak minket nem látsz. Ám attól tartok, hogy vakságod irántunk minket süketté tesz irántad. Most mennünk kell, sajnálom. Majd hívj fel valamikor! Majd visszajövünk, ha eléggé valóságos leszel ahhoz, hogy megláss minket… miután álmaid már összetörtek… miután szíved megszakadt… miután önteltségedet szétzúzta a kétségbeesés. Akkor nekünk is lesz helyünk a világodban. Akkor nem az fog foglalkoztatni, hogy megtapsoljuk-e zsenialitásodat. Akkor egy leszel közülünk.”


Április 18., Hétfő  Gyakorold az önzetlenséget! (1)

 

„Az az indulat legyen bennetek, ami Krisztus Jézusban is megvolt” (Filippi 2:5)
 

„Senki se a maga hasznát nézze, hanem mindenki a másokét is” (Filippi 2:4). A lelki érettség abban a képességben is megnyilvánul, hogy meglátjuk a mások érdekét, és cselekszünk is az ő érdekükben. Az éretlen embereknek nehezükre esik valaki más szemszögéből nézni a dolgokat. Ritkán foglalkoztatja őket, hogy mi jó másnak. Sok tekintetben olyanok, mint a gyermekek. Michael V. Hernandez Property Law as Viewed by a Toddler [Tulajdonjogi törvény egy kisgyermek szemével] című könyvében így írja le a világot egy gyermek nézőpontjából:
1) Ha tetszik nekem, az enyém.
2) Ha az én kezemben van, az enyém.
3) Ha el tudom venni tőled, az enyém.
4) Ha nemrég nálam volt, az enyém.
5) Ha az enyém, akkor soha semmilyen módon nem tűnhet úgy, mintha a tiéd lenne.
6) Ha én építek valamit, akkor minden darab az enyém.
7) Ha úgy néz ki, mintha az enyém lenne, akkor az enyém.
8) Ha én láttam meg először, akkor az enyém.
9) Ha látom, akkor az enyém.
10) Ha azt hiszem, hogy az enyém, akkor az enyém.
Sajnos az érettség nem korfüggő, néha csak az évek jönnek, az érettség nem jön el velük. Harcolnod kell a benned rejlő önzés ellen, és ez élethosszig tartó harc. Viszont nagyon fontos, mert ha nem győzöd le az önzést, akkor csak a saját érdekeidet fogod nézni, és észre sem veszed a másokét. Ha valaki nem fontos a te ügyed vagy érdeked szempontjából, akkor nem fogod neki szentelni idődet és figyelmedet. A Biblia azt mondja: „Az az indulat legyen bennetek, ami Krisztus Jézusban is megvolt” (Filippi 2:5), márpedig ő mindent, amit tett, másokért tette. Összegzésül: ha komolyan gondolod, hogy követni akarod Jézust, gyakorold az önzetlenséget!


Április 17., Vasárnap  A nagylelkűség kifizetődik

 

„Amilyen mértékkel ti mértek, olyan mértékkel mérnek viszonzásul nektek.” (Lukács 6:38)
 

Dr. William DeVries sebész, aki a műszív úttörője volt, olyan orvos volt, aki vasárnap is bement a kórházba, csak azért, hogy felvidítsa a csüggedt betegeket. Még a kötéscserét is átvette a nővérektől, sőt, ha egy páciens azt kérte, hogy maradjon ott beszélgetni vele, azt is megtette. A barátai azt mondták rá, olyan, mint egy régi cipő, amit már jól bejárattunk, és kényelmes, bárhová is megyünk benne. A műtősruhához cowboy-csizmát viselt, és Vivaldi zenéjére végezte a szívműtéteket. „Szája sarkában mindig mosoly bujkált – mondja el barátja, Dr. Robert Goodin –, és mindig kereste a módját, hogy teljesen szabadjára engedje.” DeVries hitte, hogy a „befutottság” nem azt jelenti, hogy mások szolgálnak neki, hanem azt, hogy ő szolgálhat másoknak. Chuck Swindoll írja: „Közös térben mozgunk, de nincsenek már közös érdekeink. Mintha egy olyan liftben utaznánk, ahol ki van írva a szabály: »Tilos beszélgetni, mosolyogni vagy szemkontaktust létesíteni az igazgatóság írásos engedélye nélkül.«” Elveszítjük az egymással való kapcsolatot! Egyre lanyhul bennünk a belső ösztönzés arra, hogy segítsük, biztassuk, igen, hogy szolgáljuk embertársainkat. Pedig ezek adják a boldog, beteljesedett élet lényegét. Ezért mondta Jézus: „Aki pedig a legnagyobb közöttetek, az legyen szolgátok!” (Máté 23:11). Minden, amit Istentől kapunk, először is ajándék, amit élvezhetünk, másodszor mag, amit el kell vetnünk. Jó képzést kaptál? Vezetői talentumod van? Több a pénzed, mint amennyire szükséged van? Akkor vetőmagod van – vesd el! Olvasd el Isten nagylelkűségre vonatkozó ígéreteit, aztán kezdd el továbbadni másoknak, amit kaptál. Így találsz boldogságra!

„Amilyen mértékkel ti mértek, olyan  mértékkel mérnek viszonzásul nektek.”  (Lukács 6:38)


Április 16., Szombat  Megbántottak a keresztyének? (2)

„Akarsz-e meggyógyulni?” (János 5:6)

Az életben elkerülhetetlenül kapunk sebeket, de sérültnek maradni a mi választásunk. Maradhatunk áldozatok, folyton azon rágódva, hogy minek hogyan kellett volna történnie, vagy felhasználhatjuk a tapasztalatot növekedésünkre. A Bethesda tavánál Jézus találkozott egy harmincnyolc éve béna emberrel. Mikor megtudta, milyen régóta van ott, megkérdezte tőle: „Akarsz-e meggyógyulni?” Harmincnyolc év után ez az ember betegségét már identitása részének tekintette. Olyan régóta volt mozgásképtelen, hogy áldozatként gondolkodott: „Uram, nincs emberem, hogy… beemeljen a medencébe” (János 5:7). Magyarul: „Senki sem törődik velem.” De Jézus törődött vele, megparancsolta neki, hogy keljen fel, és járjon. Hit kellett ahhoz, hogy ez az ember legyőzze a tehetetlenség és önsajnálat régi beidegződéseit, de amikor engedelmeskedett Jézusnak, azonnal meggyógyult. Isten soha nem erőlteti rád a gyógyulást, még akkor sem, ha fáj valamid. A gyógyulást akarnod kell, és hinned, hogy Isten kegyelméből meggyógyulhatsz.

Nézzünk szembe vele: az egyház gyarló emberekből áll, akik néha meggondolatlanul beszélnek, és ezzel megbántanak másokat. Ez azonban nem ok arra, hogy elhagyd a gyülekezetet! „Viseljétek el egymást, és bocsássatok meg egymásnak, ha valakinek panasza volna valaki ellen: ahogyan az Úr is megbocsátott nektek, úgy tegyetek ti is. Mindezek fölé pedig öltsétek fel a szeretetet, mert az tökéletesen összefog mindent. És a Krisztus békessége uralkodjék a szívetekben, hiszen erre vagytok elhíva az egy testben.” (Kolossé 3:13–15). A testből kiszakadva nem tudsz működni: nem lesz tápanyagellátásod, nem fogsz beteljesedést érezni, és lelkileg haldoklani kezdesz. Igazság szerint ugyanannyi erőfeszítés kell a gyógyulás választásához, mint a tehetetlenség melletti döntéshez – de az eredmény nagyon is különböző! Az egyik esetben az események megbénítanak, a másik viszont reményt ad a jövőre.

Nos, melyiket választod?


Április 15., Péntek  Megbántottak a keresztyének? (1)

 

„Te, Uram, megsegítesz, és megvigasztalsz engem.” (Zsoltárok 86:17)

Volt már olyan, hogy megbántott egy keresztyén ember, aki elítélt ahelyett, hogy együtt érzett volna veled és segített volna? Vagy nem törődött veled valaki, akinek fel kellett volna keresnie, akinek azon kellett volna igyekeznie, hogy lelkileg helyreállj és visszajuss jogos helyedre Isten családjában?
A legtöbb ember, akit egy másik keresztyén részéről bántás ért, gyorsan meg tudná győzni az esküdtbíróságot arról, hogy ennek sohasem lett volna szabad megtörténnie. Valóban így van, nem lett volna szabad. De megtörtént – és semmin sem változtat az, ha felemlegetjük. Téged viszont megváltoztat – és nem a jó értelemben. Állj meg, és gondolkodj el: ha az utcán kirabolnak, és kórházba kerülsz, nem azzal fogod tölteni egész napodat, hogy megszállottan csak azzal az emberrel foglalkozol, aki megtámadott. Nem, az elsődleges célod az lesz, hogy amilyen gyorsan csak lehet, meggyógyulj és továbblépj. Milyen furcsa, hogy fizikai sebeinkkel azonnal segítségért fordulunk, de érzelmi sérülések esetén hajlamosak vagyunk inkább a problémára, mint a megoldásra összpontosítani. Nos, mit fogsz tenni? Íme, a lehetőségek:

1) Felemlegeted, újraéled. Azzal, hogy folyton arról beszélsz másoknak, mi történt, felerősíted és életben tartod a fájdalmat.

2) Elnyomod. Dávid ezt tette: „Míg hallgattam, kiszáradtak csontjaim, egész nap jajgatnom kellett… erőm ellankadt, mint a nyári hőségben” (Zsoltárok 32:3–4).

3)Feldolgozod. Ez azt jelenti, hogy hajlandó vagy feltárni azokat a területeket, ahol sérülés ért, és megnyitod magad Isten kegyelme előtt. Ekkor felfedezed, hogy ő „meggyógyítja a megtört szívűeket, és bekötözi sebeiket” (Zsoltárok 147:3).

4) Megosztod másokkal. A Biblia azt mondja: „Valljátok meg azért egymásnak bűneiteket, és imádkozzatok egymásért, hogy meggyógyuljatok” (Jakab 5:16).

Ha bölcs vagy, a hármas és négyes lehetőséget választod.


Április 14., Csütörtök

A Bibliában megtalálod a választ

„Az Úr törvénye tökéletes, felüdíti a lelket.” (Zsoltárok 19:8)
 

Lehet, hogy világi értelemben sikeres vagy, mégis üresnek érzed magad, van azonban valami, ami biztosan feltölt: „Az Úr törvénye tökéletes, felüdíti a lelket.” Terveid dugába dőltek? Sikerült jól összekuszálni az életedet? Útmutatásra van szükséged? Olvasd el ezt: „Az Úr intő szava határozott, bölccsé teszi az együgyűt” (Zsoltárok 19:8). Amiről azt hitted örömet fog okozni, végül bánathoz vezetett? Olvasd csak: „Az Úr rendelkezései helyesek, megörvendeztetik a szívet” (Zsoltárok 19:9). Nem találod az utat, azon töprengsz, merre menj tovább, mihez kezdj az életeddel? Olvasd: „az Úrnak parancsolata világos, megvilágosítja a szemeket” (Zsoltárok 19:9 Károli). A Bibliában megtalálod a választ minden kérdésedre. Dávid nagyszerű harcos volt, népszerű király, és olyan ember, aki hozzájuthatott minden gazdagsághoz, amit ember csak kívánhatott. Mégis arra jött rá, hogy ezek a dolgok nem hoznak tartós örömet. Ehelyett felfedezte, hogy: „Az Úr félelme tiszta, megmarad örökké. Az Úr döntései igazak, mindenben igazságosak, kívánatosabbak az aranynál, sok színaranynál is, édesebbek a méznél, a csurgatott méznél is. Szolgádat is figyelmeztetik: ha megtartja azokat, jutalma bőséges.” (Zsoltárok 19:10–12). Mi volt Dávid gondja? „A tévedéseket ki veheti észre? Titkos bűnök miatt ne büntess meg! A kevélységtől is tartsd távol szolgádat, ne uralkodjék rajtam. Akkor feddhetetlen maradok, sok bűntől mentesen.” (Zsoltárok 19:13–14). Milyen megoldást talált Dávid? Naponta olvasta Isten Igéjét, azzal táplálta lelkét, és annak tanítása szerint élt.


Április 13., Szerda  Erre vagy teremtve

 

„Mert az ő alkotása vagyunk, akiket Krisztus Jézusban jó cselekedetekre teremtett, amelyeket előre elkészített Isten, hogy azok szerint éljünk.” (Efezus 2:10)
 

Isten teremtett, ezért ő tudja, hogy mi az életed célja, mit tervezett számodra. Előkészített bizonyos jó cselekedeteket, de ezt ne úgy értsd, mint valami „elintézendők listáját”, amit házastársunknak vagy alkalmazottainknak szoktunk összeírni. Ezek inkább útjelzők arra, hogy felfedezd igazi önmagad. Lelki életünk nem korlátozódik csupán bizonyos áhítatos cselekedetekre. A lényeg az, hogy Isten felkészít minket, hogy azzá váljunk, akinek ő elképzelt, amikor megalkotott. De mint ahogy senki sem lesz boldog attól, hogy a célja az, hogy boldog legyen, ugyanígy nem tudunk azzá a személlyé válni, akinek Isten tervezett, ha mindig csak magunkra összpontosítunk. A gyümölcsöző élet egy nemesebb, magasztosabb látásmódhoz kötődik, nem lehet elérni, ha mindig magunknak akarjuk a legjobbat.
A virágzó életű emberek másokra is áldást árasztanak, méghozzá alázatosan és egészen váratlan módon. Időnként te is bepillantást nyersz abba, hogy mire lettél teremtve. Mondasz valami lelkesítőt. Együttérzésedet fejezed ki. Megbocsátasz egy régi bántást. Adakozol, áldozatot hozol másokért. Visszafogod magad, és nem mondod ki azt, amit más esetben általában kifecsegnél. Ilyenkor egy pillanatra megcsillan valami abból, amire Isten teremtett. Egyedül ő ismeri a benned rejlő lehetőségek teljességét, és ő mindig afelé vezet, hogy önmagad legjobb verziója légy. Sok eszköze van erre, és soha nem kapkodja el a dolgot – olyannyira, hogy ez néha csalódást okoz nekünk, és elkeseredünk. Ám ő ilyenkor is dolgozik, a türelmet szeretné kimunkálni bennünk. Nem csügged el attól, hogy ez sokáig tart, a legkisebb növekedésnek is örül. Ő látja, hogy mivé válhatsz, és sokkal jobban szívén viseli, hogy kiaknázod-e a benned rejlő lehetőségeket, mint amennyire azt te magad fontosnak tartod.


Április 12., Kedd  Termékeny az életed? (3)

 

„Bizony, bizony, mondom néktek: ha a búzaszem nem esik a földbe, és nem hal meg, egymaga marad; de ha meghal, sokszoros termést hoz.” (János 12:24)
 

Íme, még két olyan terület, amelyben Isten szeretne minket termékenynek látni:
1) Kapcsolatainkban.  A sorvadó énünk gyakran nehezen boldogul a kapcsolatokkal. Ettől gyakran mondunk meggondolatlan dolgokat, teszünk gúnyos megjegyzéseket, pletykálunk és hízelgünk. Elszigetelődünk. Leuralunk másokat. Támadóan viselkedünk. Visszahúzódunk. Míg termékeny énünk arra törekszik, hogy áldássá legyen mások számára. Energiával tölt fel. Olyan módon tudod másokkal megosztani gondolataidat és érzéseidet, hogy az őket is nyitottabbá teszi. Kész vagy elismerni hibáidat, és meg tudsz bocsátani másoknak.


2) Tapasztalatainkban.  Isten azért dolgozik a növekedéseden, mert használni szeretne terve megvalósításában a világ megváltására. Ezért kerülsz különböző élethelyzetekbe, szerzel új és új tapasztalatokat. Termékeny éned vágyakozik arra, hogy részt vállaljon az isteni munkában. Ettől érzed magadban az elhívást. A belső vágyakozás arra, hogy azzá válj, amire Isten szánt, olyan, mint Isten vágyakozásának kis visszhangja, ő el akarja kezdeni benned az új teremtést. A rabbik ezt úgy nevezik: tikkun olam – a világ megjavítása. Ha csak magadra figyelsz, az életed olyan kicsinek tűnik, mint egy búzaszem. Ám ha Istennek adod, akkor olyan, mint a jó termőföldbe vetett mag, amelyből valami sokkal nagyobb nő ki. Jézus azt mondta: „Bizony, bizony, mondom néktek: ha a búzaszem nem esik a földbe, és nem hal meg, egymaga marad; de ha meghal, sokszoros termést hoz. Aki szereti az életét, elveszti; aki pedig gyűlöli az életét e világon, örök életre őrzi meg azt.” (János 12:24–25).


Április 11., Hétfő Termékeny az életed?

„Az igaz virul, mint a pálmafa, magasra nő, mint a libánoni cédrus. Az Úr házában vannak elültetve, ott virulnak Istenünk udvarain.”Zsoltárok 92,13–14

Mélyen belül bennünk harc folyik a termékeny énünk (az a személy, akinek Isten teremtett) és a sorvadó énünk között. Azt kérdezed, mi az a „sorvadó én”? Lényednek az a része, amely nyugtalan, aggódó és elégedetlen. Emiatt vonzanak a rossz szokások, mint az agymosó tévézés, a mértéktelen ivás, a szexualitás nem helyes megélése, a túlzott költekezés – olyan dolgok, melyek ideig-óráig fájdalomcsillapítóként hatnak. Gondolataid automatikusan sodródnak a félelem és a harag felé. Úgy érzed, nem érdemes tanulni. Időd nagy részében csak magaddal foglalkozol. Ezzel ellentétben lényed termékeny (gyümölcsöző, fellendülő, gyarapodó) részére rátalálhatsz:

1) A lelkedben. Érzékenyebbé válsz, és fel tudsz fogni kívülről jövő ötleteket, erőt kapsz egy külső forrásból. Isten Lelke megerősít, lelkesít, inspirál. Ez a latin eredetű szó pontosan ezt jelenti: „belé lehel”. Isten Lelkét leheli beléd, és ettől életre kelsz, és érzed, hogy van értelme és célja az életednek.

2) Az elmédben. Gondolataidat öröm és békesség jellemzi. Tele vagy szeretettel és tudásvággyal. Szó szerint átalakulsz elméd megújulásával (ld. Róma 12:2).

3) Az idődben. Minden reggel lelkesen ébredsz, rájössz, hogy a virágzást nem lehet elég korán kezdeni. Mozart már ötévesen csodálatos zenét komponált. Pál azt mondta Timóteusnak: „Senki meg ne vessen ifjú korod miatt…” (1Timóteus 4:12) Azt is felismered, hogy soha sincs túl késő a gyümölcsöző élethez. Anna Mary Robertson Moses festőnő, ismertebb nevén Grandma Moses [Moses nagyi] hetvenkilenc évesen kezdett festeni, Marc Chagall legjobb műveit kilencvenes éveiben alkotta. Megalázó lehet beismerni, hogy nem lehetünk bármi, ami szeretnénk lenni. De ha egyszer ezt elfogadjuk, és arra törekszünk, hogy kihozzuk a legtöbbet abból, amivé Isten teremtett, termékennyé válik az életünk.


Április 10., Vasárnap

Termékeny az életed? (1)

„Tudjátok meg, hogy az Úr az Isten; ő alkotott minket és nem magunk…” (Zsoltárok 100:3 Károli)
 

Jól jönne ma egy kis biztatás? Nézd meg a pálmafát.

1) Ki lehet vágni, de attól még nem pusztul el! A túléléshez szükséges ásványok és tápanyagok a legtöbb fában földfelszín fölött, közvetlenül a kéreg alatt vannak, ezért, ha kivágják őket, elpusztulnak. Nem így van ez a pálmafával. Ő az éltet adó nedveket mélyen belül raktározza, ezért virulni tud akkor is, ha támadás éri. Hallgasd csak: „Ez a kincsünk pedig cserépedényekben van” (2Korinthus 4:7). Milyen csodálatos, hogy bár a cserépedény lehet összekarcolt, repedt vagy sérült, a benne lévő kincs biztonságban van, az ellenség nem érheti el!

2) Meghajlik, de nem törik ki. A trópusi viharok sok fát ki tudnak dönteni, de a pálmafát nem. Ha nagy a szél, a fa törzse meghajlik – néha egészen a földig. Ám amikor a vihar alábbhagy, újra felegyenesedik, sőt erősebb lesz azon a helyen, ahol meghajlott. Micsoda kép! Úgy lettünk teremtve, hogy meg tudjunk hajolni, de ne törjünk el, mert Isten erejével meg tudunk erősödni „minden erővel az ő dicsőségének nagysága szerint a teljes állhatatosságra és az örömmel viselt hosszú tűrésre” (Kolossé 1:11).

3) Gyökerei mélyebbre hatolnak, mint amilyen a törzse magassága! Míg egy átlagos fa gyökere nem több néhány méternél, a pálmafa gyökere akár száz méter mélységig is lenyúlik vizet keresve. A zsoltáros azt mondja: „Ahogyan a szarvas kívánkozik a folyóvízhez, úgy kívánkozik a lelkem hozzád, Istenem!” (Zsoltárok 42:2). Hatolj mélyre, építsd Istennel való kapcsolatodat, és soha nem leszel gyökértelen, sem terméketlen, és semmilyen vihar nem fog kidönteni! 


Április 09., Szombat  Valaki mindig figyel

 

„Úgy ragyogjon a ti világosságotok az emberek előtt, hogy lássák jó cselekedeteiteket, és dicsőítsék a ti mennyei Atyátokat.” (Máté 5:16)
 

Egy riporter egyszer azt mondta Joe DiMaggiónak, a híres baseball játékosnak: „Úgy tűnik, mintha mindig egyforma intenzitással játszana. Minden földön guruló labdáért elfut, minden messzire repülő labdáért elrohan, akkor is, ha a Yankees hatalmas előnnyel vezet, és semmit sem veszítene, ha azt az egy pontot kihagyná. Miért csinálja?” DiMaggio így válaszolt: „Mindig arra emlékeztetem magam, hogy lehet valaki a lelátón, aki most lát először játszani.” Ezt az önzetlen hozzáállást kell fenntartanunk magunkban, ha másokra tartós hatást akarunk gyakorolni, és Istenre akarunk mutatni. Ehhez szándékos energiaráfordítás kell, akár egyénenként tesszük, akár csoportban – de meg is hozza jutalmát. Nikodémust, a zsidó vallási vezetőt valami vonzotta Jézushoz, mert hallotta tanításait, és távolról figyelte munkálkodását. Lehet, hogy azért ment Jézushoz éjszaka, nehogy mások kinevessék, de a lényeg, hogy elment, mert nem tudott távol maradni! (ld. János 3:1–21). A Biblia azt mondja: „a mi levelünk ti vagytok… amelyet ismer és olvas minden ember” (2Korinthus 3:2). Valaki ma is figyeli, hogyan birkózol meg a problémákkal, hogyan bánsz a családoddal és az alkalmazottaiddal, hogyan viselkedsz, amikor a főnök nincs a közelben, hogyan reagálsz a bírálatra vagy a kísértésre. Ne okozz csalódást neki! Jézus azt mondta: „Ti vagytok a világ világossága. Nem rejthető el a hegyen épült város. A lámpást sem azért gyújtják meg, hogy a véka alá, hanem hogy a lámpatartóra tegyék, és akkor világít mindenkinek a házban. Úgy ragyogjon a ti világosságotok az emberek előtt, hogy lássák jó cselekedeteiteket, és dicsőítsék a ti mennyei Atyátokat.” (Máté 5:14–16).


Április 07-08., Csütörtök - péntek Brand nagyi (1-2)

 

„Tedd meg mindazt, ami a kezed ügyébe esik, és amihez erőd van…” (Prédikátor 9:10)
 

Evelyn Brand úgy érezte, hogy Isten Indiába hívja őt. Egyedülálló nőként 1909-ben hatalmas hit kellett ahhoz, hogy egy ilyen elhívásra elinduljon. Férjhez ment egy Jesse nevű fiatalemberhez, és együtt elkezdtek egy missziót India falvaiban, oktatást és egészségügyi ellátást vittek, utakat építettek, hogy enyhítsenek a szegények elszigeteltségén. Hét éven át szolgáltak köztük, és ez idő alatt senki nem tért a keresztyénségre. Ám akkor a helyi törzs papja megbetegedett, magas láza volt, haldoklott. A közelébe sem mert menni senki, csak Evelyn és Jesse ápolták. A pap ezt mondta: „Ez a Jézus nevű Isten bizonyára az igaz Isten, mert csak Jesse és Evelyn törődnek velem haldoklásomban.” A pap árván maradt gyermekeit Jesse-re és Evelynre hagyta, és ez lelki fordulópont volt a világ azon része számára. Az emberek elkezdték tanulmányozni Jézus életét és tanításait, és egyre többen kezdték követni őt. Evelyn és Jesse még tizenhárom gyümölcsöző évet töltött a szolgálatban, ám akkor Jesse meghalt. Evelyn ekkor már ötvenéves volt, és mindenki arra számított, hogy hazatér majd hazájába, Angliába. Ő azonban ott maradt. Sokmérföldes körzetben „Brand nagyi” néven ismerték és szerették, ő pedig további húsz évre ott maradt és szolgálta hűségesen a missziót. Fia, Paul ezt mondta róla, amikor hetvenéves korában meglátogatta: „Így kell megöregedni. Engedni, hogy minden más lemorzsolódjon, amíg a környezetedben lévők nem látnak már mást, csak a szeretetet.” (ld. 1Korinthus 13).

 

Április 08., Péntek

Brand nagyi (2)

„… meg tudunk birkózni vele” (4Mózes 13:30)

Evelyn Brand története így folytatódik: hetvenéves korában a missziós iroda megüzente neki, hogy nem tartanak igényt további öt évi szolgálatára. Őbenne azonban Kálébhoz hasonló „meg tudunk birkózni vele” lelkület volt. A missziós központ partit rendezett neki, hogy Indiában töltött éveit ünnepeljék, mindenki így biztatta: „Jó utat kívánunk haza!” Akkor ő előállt: „Elárulok nektek egy titkot, nem megyek haza. Itt maradok Indiában.” Evelyn már korábban építtetett magának egy kis kunyhót, ahová apránként bekészletezett mindenféle ellátmányt. Azután vett egy pónit, hogy könnyebben bejárhassa a hegyvidéket, és ez a hetvenes éveiben járó asszony faluról falura lovagolt, hogy az embereknek Jézusról beszéljen. Öt éven át teljesen egyedül végezte ezt. Hetvenöt éves korában azonban egy napon elesett, és eltört a csípője. Fia, Paul Brand, a híres orvos azt mondta neki: „Anya, nagyszerű munkát végeztél. Isten használt téged. De most ideje, hogy abbahagyd. Most már hazamehetsz.” Evelyn azonban így válaszolt: „Nem megyek haza.” További tizennyolc évet töltött lóháton a falvakat járva. Elesés, agyrázkódás, betegség és öregség nem állították meg. Végül, kilencvenhárom éves korában nem tudott lóra ülni többé. Ezért az ezekben a falvakban lakó férfiak – mert annyira szerették Brand nagyit – egy hordágyat készítettek számára, és ők vitték egyik faluból a másikba. Még két évet élt, ezt a két évet is másoknak ajándékozva, segítette hordágyáról a szegények legszegényebbjeit. Meghalt, de soha nem ment nyugdíjba.


Április 06., szerda  Tanulmányozd a Bibliát! (2)

 

„Minden gazdagságnál nagyobb öröm, ha intelmeid szerint élhetek.” (Zsoltárok 119:14)
 

Mielőtt hozzáfogsz a bibliatanulmányozáshoz, tölts időt imádságban! Kérd Istent, hogy tisztítson meg minden felismert bűnödtől, és töltsön be Szentlelkével, hogy közösségben légy vele a tanulmányozás során. Ismétlem, a bibliatanulmányozás célja nem az, hogy új kijelentéseket vagy új szabályokat kapj, hanem, hogy mélyebb kapcsolatot építs ki a Biblia Szerzőjével. A zsoltáros azt mondta: „Hogyan tarthatja tisztán életútját az ifjú? Úgy, hogy megtartja igédet.” (Zsoltárok 119:9). A bűn nem törli el Krisztussal való kapcsolatodat, de akadályozza a vele való közösséget. Márpedig ahhoz, hogy megértsd és alkalmazni tudd Igéjét, közösségben kell lenned vele. Ezért mielőtt elkezdenéd a Szentírásban való kutatást, kérd Istent, hogy kutassa át szívedet! Pál azt mondja: „A nem lelki ember pedig nem fogadja el az Isten Lelkének dolgait, mert ezeket bolondságnak tekinti, sőt megismerni sem képes: mert csak lelki módon lehet azokat megítélni. A lelki ember azonban mindent megítél, de őt senki sem ítéli meg. Mert ki ismerte meg úgy az Úr gondolatát, hogy őt kioktathatná? Bennünk pedig Krisztus értelme van.” (1Korinthus 2:14–16). Megtörténhet, hogy hiába olvassuk el többször is ugyanazt a szakaszt, nem értjük meg, mire akar rámutatni Isten, mindaddig, amíg ő rá nem nyitja szemünket (ld. Zsoltárok 119:18). Ha ez megtörténik, teljesen átalakul a bibliatanulmányozáshoz való hozzáállásod. Mint éhes ember a roskadásig terített asztal mellett, úgy fogsz vágyakozni Isten igéjére, és úgy fogod élvezni azt, hited pedig növekedni fog. Ahogy Pál mondta: „»Amit szem nem látott, fül nem hallott, és ember szíve meg sem sejtett«, azt készítette el az Isten az őt szeretőknek. Nekünk pedig kinyilatkoztatta Isten a Lélek által…” (1Korinthus 2:9–10).


Április 05., Kedd Tanulmányozd a Bibliát! (1)

„Nyisd föl szememet, hogy megláthassam, milyen csodálatos a te törvényed.” (Zsoltárok 119:18)
 

Vegyünk fontolóra néhány gyakorlati javaslatot, mely segíthet a bibliatanulmányozásban:
Ütemezd be. Ha nem szánsz rá időt, nem fog megtörténni. Tanulj meg nemet mondani a lényegtelen dolgokra. Sokunk számára a bibliatanulmányozás legnagyobb akadálya a televízió, melyet naponta átlag négy órát nézünk. Számold csak ki: ez 61 nap évente – vagyis két hónap! Tizennyolc éves korára az ember már 200 000 erőszakos cselekményt látott, beleértve 16 000 gyilkosságot. Hatvanöt éves korunkra pedig csaknem kilenc és fél évet töltünk tévénézéssel. Ezzel szemben, ha valaki rendszeresen járt vasárnapi iskolába születésétől kezdve hatvanöt éves koráig, akkor összesen csupán négy hónapot töltött bibliatanulmányozással. Nem csoda, hogy lelki életünk küszködéssel teli. Különíts el minden napodból egy meghatározott időt a bibliatanulmányozásra, és gyakorolj önfegyelmet – ne engedd, hogy bármi is megakadályozzon! Olyan időpontot válassz, amikor a legjobb formádat tudod hozni fizikailag, érzelmileg és értelmileg, ne olyat, amikor sietned kell, vagy sok minden eltereli a figyelmedet. Te ismered magad, hogy korán kelő vagy-e, vagy inkább éjjeli bagoly, válassz olyan időpontot, amikor a legéberebb vagy. Lehet, hogy „a lélek ugyan kész, de a test erőtelen”, ezért ha nem akarod, hogy a bibliatanulmányozásra szánt idődből szundikálás legyen, ne fogj hozzá olyankor, amikor fáradt vagy, vagy épp teleetted magad. Legyen a kezed ügyében egy jegyzetfüzet, hogy le tudd írni megjegyzéseidet, és nyomon tudd követni később is, mit mondott neked Isten. Ha leírjuk gondolatainkat, az háromféleképpen segít: tisztázza a dolgokat, megerősít és személyessé teszi az olvasottakat. Kérdezd meg magadtól azt is: „Mit tudok magammal vinni ebből a szakaszból?” Ez segít, hogy Isten Igéjét elültesd gondolataidba, és emlékeztet arra, mit kell tenned.


Április 04., Hétfő  Krisztus illata

„Krisztus jó illata vagyunk” (2Korinthus 2:15)
 

„Mert Krisztus jó illata vagyunk Isten dicsőségére mind az üdvözülők, mind az elkárhozók között: ezeknek a halál illatahalálra, azoknak az élet illata életre” (2Korinthus 2:15–16). Ha a római hadsereg győzött egy csatában, diadalmenetet tartottak, ahol legyőzött ellenségeiket láncra verve vonultatták végig az utcákon. Az ünnepléshez hozzátartozott, hogy tömjént füstölögtettek el a város számos pontján elhelyezett oltárokon. Így azok is, akik nem látták a diadalmenetet, tudták, hogy a sereg győzött, mert érezték a tömjén illatát. Az illat a győzelem jelképe volt – és ebben van egy tanulság számodra is. Krisztus követőjeként arra kaptunk elhívást, hogy Krisztus jó illatát terjesszük (ld. 2Korinthus 2:14). Felejtsd el Estée Laudert és a Chanel No. 5-öt – életednek úgy át kell itatódnia Isten jelenlétével, hogy körülötted mindenki érezze azt! Végtére is, te meggyőző bizonyítéka vagy annak, hogy Jézus él, és virul gyermekeiben. A régi katedrálisok gyönyörű üvegablakai Krisztus életének fontos eseményeit jelenítik meg. Bár helyes nagyra értékelni ezt a művészetet, Istennek nincs szüksége ólomablakokra, hogy elmondja történetét. Ő újjászületett, őrá hangolódott keresztyéneket használ erre. Észrevetted már valaha, hogy minél régebb óta él együtt egy házaspár, annál inkább kezdenek hasonlóan beszélni és viselkedni? Ugyanez igaz ránk is: minél több időt töltünk Jézussal, minél többet beszélünk vele, elmélkedünk szavain és melegedünk jelenlétében, annál inkább rá fognak kérdezni az emberek: „Mi ez az illat?”


Április 03., Vasárnap  Engedd, hogy Isten helyreigazítson!

 

„… a fenyítés nem fogott rajtuk.” (Jeremiás 2:30)
 

Hogyan reagálsz a fenyítésre? Sértésnek veszed? Elutasításnak fogod fel? Védekezővé válsz? Letámadod a rossz hír közlőjét, és mindent megteszel annak érdekében, hogy az illető többé a közeledbe se juthasson? Vagy felemlegeted „jó pontjaidat”, és azt mondod: „Ahhoz képest, amit én elértem az életben, te semmit sem tettél”? Esetleg megadod magad az önsajnálatnak, és arra gondolsz, milyen nehéz is az életed, mert az emberek nem értenek meg, és nem értékelnek?
Szükségünk van olyan emberekre, akik őszinték velünk. Miért? Mert túlságosan könnyen elvakít minket saját egónk. Amikor Isten küld valakit, hogy megintsen, azért teszi, mert a legjobbat szeretné számodra. Jobbító szándéka azt mutatja, mennyire fontos vagy számára. „Ha pedig fenyítés nélkül maradtok, amelyben mindenki részesül, fattyak vagytok, nem pedig fiak” (Zsidók 12:8). Nézd csak meg a lelki születési anyakönyvi kivonatodat!
Azok az emberek, akik nyitottak a helyreigazításra, általában rendelkeznek a következő tulajdonságokkal:

1) Sebezhetőség. Ha hibáztak, képesek azt beismerni – sőt, még mielőtt szembesíteni kellene őket hibájukkal.

2) Taníthatók. Készek meghallgatni másokat, gyorsan tanulnak, és mindig nyitottak a tanácsra.

3) Megközelíthetőek. Nem próbálnak elrejtőzni.

4) Őszinték. Elkötelezték magukat az igazság mellett, bármennyire fáj is az. Azt mondod, ez magas mérce. Igazad van!

Olyan mérce ez, melynek a büszkeség ellenáll, és amely elől a törékeny ego elmenekül. Mindannyiunkban ott van a hajlam, hogy inkább szeretnénk jól mutatni, mint jónak lenni. Tehát ha Isten küld valakit az életedbe, aki szeret eléggé ahhoz, hogy egyenes legyen veled – légy nyitott felé! Növekedésed és sikered múlik rajta!


Április 02., Szombat - József története – és a te történeted

 

„Ti rosszat terveztetek ellenem, de Isten terve jóra fordította azt, hogy… sok nép életét megtartsa.”(1Mózes 50:20)
 

Íme, József története dióhéjban: testvérei kútba dobták, gazdája börtönbe vetette, de Isten trónra helyezte. Mit tanulhatunk meg ebből?


1) Álmod lehet, hogy nem úgy valósul meg, ahogy gondoltad. József kisfiú korában arról álmodott, hogy hatalomra fog jutni. Istennek azonban valami jobb terve volt: egy egész népet akart megmenteni. Amit Isten eltervez, az gyakran minden várakozásunkat felülmúlja; mások áldására lesz, és Isten országát építi e földön.


2) Amikor úgy érzed, veszítesz, igazából tanulsz. Amikor igazságtalan bánásmód ér vagy nehézségeken mégy keresztül, a panaszkodás nem segít. Zúgolódás közben nem lehet növekedni! Minden tapasztalat tanulságot hordoz magában, gyűjtsd hát azt össze, és lépj tovább! Ha az élet padlóra küld, igyekezz, hogy a térdeidre ess!

3) Ne légy törtető, várd ki, míg Isten előléptet! Minden alkalommal, amikor József maga próbált előrejutása érdekében tenni valamit, az visszafelé sült el. Nézd csak meg, mi történt, amikor megkérte a főpohárnokot, aki cellatársa volt, hogy járjon közbe érte a fáraónál: „a főpohárnok nem gondolt Józsefre, megfeledkezett róla” (1Mózes 40:23). József kemény lecke árán tanulta meg, hogy a sikert Isten adja, és őt illeti a dicsőség érte. Sőt, igazából csak az az előmenetel számít, ami tőle jön. Ezért imádkozz így: „Uram, segíts ezeket a nehézségeket lépcsőfokoknak látnom, melyek érettségemhez vezetnek! Adj türelmet, hogy kivárjam a tőled jövő előléptetést! Segíts, hogy ne feledjem, áldásaimat azért kaptam, hogy mások számára áldássá legyek!”


Április 01., Péntek  A Szentlélek (4)

 

„Mert a mi pillanatnyi könnyű szenvedésünk minden mértéket meghaladó nagy, örök dicsőséget szerez nekünk” (2Korinthus 4:17)
 

Amit Jézus tett követőiért, azt teszi most a Szentlélek értünk. Jézus tanított, a Szentlélek tanít minket. Jézus gyógyított, a Szentlélek gyógyít. Jézus vigasztalt, a Szentlélek is vigasztal. Jézus új korszakba küld minket, és velünk küldi Tanácsadóját is. Utadat nem kell egyedül járnod, veled van a Szentlélek, akiről Jézus azt mondta: „ő tanít majd meg titeket mindenre, és eszetekbe juttat mindent, amit én mondtam nektek” (János 14:26).
Ha változás jön, ne állj ellen, fogadd el! A változás nemcsak az élet velejárója, de Isten életedre vonatkozó tervének is elengedhetetlen része. Ő arra akar használni minket, hogy megváltoztassa a világot, ehhez igazítja megbízatásunkat. Gedeon egyszerű földműves volt, de hadvezér lett belőle. Mária, egy szegény parasztlány, Krisztus anyja lett. Pálból, a rabbiból, a világot bejáró evangélista lett. Isten a legkisebb testvér Józsefet Egyiptom kormányzójává tette. A pásztorfiú Dávidból királyt csinált. Péter úgy tervezte, hogy halász lesz a Galileai-tavon, Krisztus arra hívta, hogy vezesse az első gyülekezetet. Megbízatásunkat Istentől kapjuk. De mi van a fájdalmas változásokkal, melyeket nehéz megértenünk? Olyan ez, mint a méhen belül eltöltött idő: a magzat ilyenkor egy nagyszerűbb életre, a születés utáni életre fejlődik. Magzatként a méhen belül a legteljesebb kényelemben és biztonságban vagy. De csak a méhen kívül tudod betölteni Istennek az életedre vonatkozó tervét. Ezen a világon eltöltött életed csupán felkészít az örök életre. Ezért írta Pál: „Mert a mi pillanatnyi könnyű szenvedésünk minden mértéket meghaladó nagy, örök dicsőséget szerez nekünk” Örök dicsőséget – olyat, amilyet most még elképzelni sem tudunk!



JANUÁR -FEBRUÁR - MÁRCIUS

 

 Mai Ige 2016,I.negyedév

 

M Á R C I U S

 

Március 31., Csütörtök   A Szentlélek (3)

„… a Szentlélek, akit az én nevemben küld az Atya, ő tanít majd meg titeket mindenre…” (János 14:26)
 

Ahogy a búcsúzó tanár bemutatja diákjainak az utódát, úgy mutatja be nekünk Jézus a Szentlelket. Méghozzá milyen csodálatos felhatalmazás hangzik el! Jézus a Szentlelket saját képviselőjének nevezi. A bennünk lakó Szentlélek Krisztus nevében jön, vele egyenlő tekintéllyel és hatalommal. Milyen bátorító tudni ezt, amikor az életnek egy új szakaszába lépünk, melyben annyi minden más lesz, mint ahogy eddig volt. Mai igeversünket sokféleképpen lehet fordítani. Egyesek a „barát” szót használják, mások azt írják: „segítő”. Megint mások így adják vissza: „közbenjáró, védőügyvéd, erősítő”. Az eredeti görögben itt a paraklétosz szó áll, a „mellett” jelentésű „para” és a „kirendelt személy” jelentésű „kléeacute;tosz” szavak összetételéből. A Szentlélek tehát az, aki ki van rendelve melléd. Ő Jézus benned élő jelenléte. Látod, mennyire szükségük volt a tanítványoknak erre a bátorításra? Ez a keresztre feszítés előtti csütörtökön hangzott el. Másnap reggelre mind elhagyták Jézust. Huszonnégy órán belül ott függött a kereszten, és úgy tűnt, a tanítványok számára az egész világ felfordult. Jézus azonban tudtukra akarta adni: „Soha nem kell az én segítségem nélkül szembenéznetek a jövővel.” Neked sem kell. Bárhová is vezet az út, ő mindig ott lesz melletted. Ahogy az énekíró megfogalmazta: „Ő jár velem, beszélget velem, azt mondja, hogy az övé vagyok. Olyan örömben van részem, amilyet soha senki nem ismert.”


Március 30., Szerda  A Szentlélek (2)

 

„… kérni fogom az Atyát, és másik Pártfogót ad nektek…” (János 14:16)
 

A Bibliában Salamon az élet huszonnyolc különböző időszakát sorolja fel. Íme: „Megvan az ideje a születésnek, és megvan az ideje a meghalásnak. Megvan az ideje az ültetésnek, és megvan az ideje az ültetvény kitépésének. Megvan az ideje az ölésnek, és megvan az ideje a gyógyításnak. Megvan az ideje a rombolásnak, és megvan az ideje az építésnek. Megvan az ideje a sírásnak, és megvan az ideje a nevetésnek. Megvan az ideje a gyásznak, és megvan az ideje a táncnak. Megvan az ideje a kövek szétszórásának, és megvan az ideje a kövek összerakásának. Megvan az ideje az ölelésnek, és megvan az ideje az öleléstől való tartózkodásnak. Megvan az ideje a megkeresésnek, és megvan az ideje az elvesztésnek. Megvan az ideje a megőrzésnek, és megvan az ideje az eldobásnak. Megvan az ideje az eltépésnek, és megvan az ideje a megvarrásnak. Megvan az ideje a hallgatásnak, és megvan az ideje a beszédnek. Megvan az ideje a szeretetnek, és megvan az ideje a gyűlöletnek. Megvan az ideje a háborúnak, és megvan az ideje a békének.” (Prédikátor 3:2–8). Isten határozza meg életünk minden egyes szakaszát. A zsoltáros ezt mondta: „Életem ideje kezedben van” (Zsoltárok 31:16 Károli). Mit kell tehát tennünk, ha új életszakaszba lépünk? Kérjük a Szentlélek segítségét, mert ő a tanácsadónk, a Pártfogónk. Jézus azt mondta tanítványainak: „kérni fogom az Atyát, és másik Pártfogót ad nektek, hogy veletek legyen mindörökké” (János 14:16). Ha tanácsra van szükséged, mert nem vagy benne biztos, mit kellene tenned, vagy merre kellene indulnod, a Szentlélek mindig elérhető, kész arra, hogy utat mutasson. Ez azt is jelenti, hogy érzékenynek kell lenned arra, ha bibliaolvasás közben kiemel számodra egy igeverset, vagy elültet egy gondolatot benned, vagy egy baráton keresztül szól hozzád. Nem vagy egyedül, hacsak nem akarsz egyedül lenni. Csak kérj tanácsot a benned élő Pártfogótól!


Március 29., Kedd  A Szentlélek (1)

 

„Békességet hagyok nektek: az én békességemet adom nektek…” (János 14:27)

Az élet tele van meglepetésekkel. Van közte olyan, aminek örülünk, és van olyan, aminek nem. Egyik évben a tengerparton nyaralunk, de következő évben a tengerpartot hatalmas olajfolt szennyezi. Egyik hónapban a részvények magasan állnak, befektetéseink szépen jövedelmeznek, a másik hónapban hirtelen minden összeomlik. Azok, akikről azt gondoltad, hogy kezükben van az irányítás, ott ülnek egy bizottsági meghallgatáson, és azt mondják: „Erre nem számítottunk.” És amikor úgy gondolod, hogy végre minden elcsitult, akkor vigyázz legjobban! Kiderül, hogy egy rosszindulatú daganat van a vastagbeleden, vagy egy tornádó söpör végig a városodon letarolva az összes házat. Most mit fogsz csinálni? Amikor Jézus azt mondta tanítványainak, hogy el fog távozni tőlük, a tanítványok pánik üzemmódba kapcsoltak. Ezért mondta nekik: „A Pártfogó pedig, a Szentlélek, akit az én nevemben küld az Atya, ő tanít majd meg titeket mindenre, és eszetekbe juttat mindent, amit én mondtam nektek. Békességet hagyok nektek: az én békességemet adom nektek; de nem úgy adom nektek, ahogyan a világ adja. Ne nyugtalankodjék a ti szívetek, ne is csüggedjen!” (János 14:26–27). Fel kell ismerned a benned élő Szentlélek jelenlétét, és kapcsolatot kell építened vele. Ő nem valami „dolog” vagy személytelen erő, hanem örökkévaló lélek, Krisztus küldötte, képviselője.

Kész megtanítani arra, amit még nem tudsz, és emlékeztetni arra, amit könnyen elfelejtesz. Ami pedig a legjobb: ő megnyugtatja gondolataidat, és békességet ad a szívedbe, bármit is hoz az élet.

 


Március 28., Hétfő  - Boldog reménység

 

„… várjuk a mi boldog reménységünket…” (Titusz 2:13)
 

A feltámadás boldog reménysége nem olyan, mint a lottó, ahol milliók közül csak egy ember nyeri meg a főnyereményt. Nem is csupán ábrándos kívánság, amit a gyászolók vigasztalására találtak ki. Ez a remény bizonyosságra épül. Jézus azt mondta: „mert én élek, és ti is élni fogtok” (János 14:19). Pál így ír erről: „…a maga rendje szerint: első zsengeként támadt fel Krisztus, azután az ő eljövetelekor következnek azok, akik a Krisztuséi” (1Korinthus 15:23). Pál a Korinthusban élő keresztyéneknek írt, akik a görög filozófián nevelkedtek, és a túlvilágot az árnyak birodalmaként képzelték el. Valaki próbálta meggyőzni őket arról is, hogy a holttestek nem támadnak fel, sem az övéké, sem Krisztusé. Az apostol nem bírta elviselni a gondolatot, hogy a hívek ilyen tévedésben élnek. Ezért egy nagyszerű ügyvéd ékesszólásával érvel, és ismerteti a tényeket: Jézus „feltámadt a harmadik napon, és megjelent Kéfásnak, majd a tizenkettőnek. Azután megjelent több, mint ötszáz testvérnek egyszerre, akik közül a legtöbben még mindig élnek, néhányan azonban elhunytak. Azután megjelent Jakabnak, majd valamennyi apostolnak. Legutoljára pedig, mint egy torzszülöttnek, megjelent nekem is.” (1Korinthus 15:4–8). Hány tanú volt? Néhány? Nem, százak! És nem csupán egy kísértetet láttak, nem érzékcsalódás áldozatai voltak. Temetéseken sokszor elhangzik a közhely: „emléke örökre szívünkben él.” Jézus követői nem ezt mondták. Ők személyesen találkoztak vele.

Ha Megváltódként bízol Krisztusban, egy napon te is szemtől szemben megláthatod őt. Amikor meghalunk, lelkünk hozzá tér, és amikor ő visszajön, feltámadott testünkben találkozunk vele, „és így mindenkor az Úrral leszünk” (1Thesszalonika 4:17). Ez igazán csodálatos!

 


Március 27., Vasárnap - Örülj, Jézus eljön érted!

 

„… ismét eljövök, és magam mellé veszlek titeket…” (János 14:3)
 

Jézus azt mondta: „… elmegyek helyet készíteni a számotokra… És ha majd elmentem, és helyet készítettem nektek, ismét eljövök, és magam mellé veszlek titeket, hogy ahol én vagyok, ott legyetek ti is” (János 14:2–3).

Olyan ígéret ez, amilyet a vőlegény tesz a menyasszonynak. Krisztus korában, ha egy fiatal pár mindkét oldalról megkapta a család engedélyét a házasságkötésre, a vőlegény visszatért családja otthonába, és ott épített egy külön házat, ahová majd jövendőbelijét viszi, ahol majd együtt fognak lakni. Azzal, hogy Jézus ugyanezt ígérte nekünk, a temetéseket felemelte olyan szintre, amilyen reményt az esküvők hordoznak. Az ő szemszögéből nézve a temetőbe vezető út ugyanolyan izgalmas és lelkesítő, mint amikor a menyasszony a templomban végigmegy a padsorok között előre az oltárhoz. Mindkettő egy új korszakot, egy új nevet, egy új otthont ünnepel. Örülj, mert a mennyei Vőlegény el fog jönni érted, hogy magával vigyen! Úgy gondolod, hogy ez túl szép ahhoz, hogy igaz legyen? Ellenőrizd le a feljegyzéseket! Ha találsz egyetlenegy helyet a Biblia hatvanhat könyvében, ahol Isten nem tartotta be ígéretét, akkor van okod kételkedni ebben. A földi életre vetett utolsó pillantásod a Jézussal való találkozás első pillanatához vezet. Krisztus sírja üres – ez bizonyítja, hogy amit mondott, nem üres ígéret. Kétezer évvel ezelőtt megígérte, és azóta is az új otthonodon dolgozik. El tudod képzelni, milyen lehet? János, a Jelenések szerzője egy Patmosz nevű kis, kopár szigeten ezt írta: „… és a tenger sincs többé” (Jelenések 21:1). János minden reggel arra ébredt, hogy tenger veszi körül; ez volt a gát, mely elválasztotta őt szeretteitől és a szárazföldtől. Gondolj bele: mennyei otthonodban nem lesznek gátak, elválasztó falak, nem lesznek korlátok.


Március 26., Szombat - Te is fel fogsz támadni a halálból

 

„De hála az Istennek, aki a diadalt adja nekünk a mi Urunk Jézus Krisztus által!” (1Korinthus 15:57)
 

Jézus olyat ígért, amit semelyik vallási vezető nem tudott megígérni, hogy vissza fog térni a halálból, sőt, követőit is feltámasztja a sírból. Ennek az ígéretnek egy részét már be is teljesítette. Amikor meghalt, „… sírok megnyíltak, és sok elhunyt szentnek feltámadt a teste. Ezek kijöttek a sírokból, és Jézus feltámadása után bementek a szent városba, és sokaknak megjelentek.” (Máté 27:52–53). Az a nap is gyorsan közeledik, amikor Jézus ígéretének többi részét is beteljesíti majd. „Krisztusban… mindnyájan életre kelnek. Mindenki a maga rendje szerint: első zsengeként támadt fel Krisztus, azután az ő eljövetelekor következnek azok, akik a Krisztuséi.” (1Korinthus 15:22–23). Figyeld meg ezt a szót: „azután”.

Jézus visszajövetelének időpontja titkos információ, de az ő feltámadása garantálja a miénket is. A régi zsidóságot megosztotta ez a kérdés. A szadduceusok azt állították, hogy nincs feltámadás (ld. ApCsel 23:8). A sírt a Seolba vezető egyirányú utcának tartották, ahol semmi remény a menekvésre. Ezzel szemben a farizeusok a feltámadást nem fizikai valóságnak, hanem spirituális élménynek képzelték. A görögök úgy gondolták, hogy az elhunytak lelkeit egy komp viszi át a Sztüx folyón az árnyak hazájába. Aztán Jézus, „az elhunytak zsengéje” (1Korinthus 15:20) belépett ebbe a sötét és babonás világba, és fényt gyújtott. A „zsenge” szó egy fa első gyümölcsét jelenti, de akár prototípusnak is fordíthatnánk. Jézus volt az első a feltámadás „gyártósorán”, az utána következők mind hozzá hasonlóak lesznek. Ez a hír felszárítja könnyeinket, csillapítja félelmeinket, és biztosít arról, hogy az életünk legjobb része még hátra van.

Én vagyok a feltámadás és az élet


Március 25., Péntek - Félelem nélkül szembenézni a halállal

 

„Ébredjetek, és ujjongjatok, kik a porban laktok!” (Ézsaiás 26:19)
 

Arisztotelész a legfélelmetesebb dolognak nevezte a halált, mert „úgy tűnik, ezzel vége mindennek.” Jean-paul Sartre azt mondta, hogy a halál miatt az életnek semmi értelme. Robert Green Ingersoll, a szókimondásáról ismert amerikai agnosztikus, testvére temetésén nem tudott reménységről beszélni, csak ezt mondta: „Az élet keskeny völgy az örökkévalóság két hideg és meddő hegycsúcsa között. Hiábavaló azon igyekezetünk, hogy túllássunk ezeken a hegyeken.” François Rabelais francia humanista utolsó szavai ezek voltak: „Megyek, megnézem »a nagy Talánt«.” Shakespeare a Hamletban arról ír, hogy rettegünk „egy halál utáni Valamitől”, mert ez „nem ismert tartomány, melyből nem tér meg utazó.”* Nyilvánvaló, hogy hitetlenül élni nem csupán nyomorúságos életet jelent, de gyötrelmes halált is. Egy humorista egyszer megjegyezte: „Örökké szándékozom élni… eddig egész jól megy.” De mi van akkor, ha a halál nem olyan, mint amilyennek a filozófusok tartják? Nem átok, csak egy átjáró? Nem egy krízis, amit el kell kerülni, hanem egy sarok, ahol be kell fordulni? Mi van, ha a temető nem a Nagy Kaszás tulajdona, hanem Lelkünk Őrzőjének birtoka, aki hamarosan így szólít majd: „Ébredjetek, és ujjongjatok, kik a porban laktok”? Pál azt írja: „Ha csak ebben az életben reménykedünk a Krisztusban, minden embernél nyomorultabbak vagyunk. Ámde Krisztus feltámadt a halottak közül, mint az elhunytak zsengéje. Mert ember által van a halál, ember által van a halottak feltámadása is.” (1Korinthus 15:19–21). A halál nem „a nagy Talán”. Földi életed utolsó napja a legjobb napjaid előhírnöke!

* A Shakespeare idézeteket Arany János fordításában közöltük.

Március 24., Csütörtök - Tanulj meg az Úrra várni!

 

„… akik az Úrban bíznak, erejük megújul…” (Ézsaiás 40:31)
 

Ézsaiás próféta azt mondja, hogy „… akik az Úrban bíznak, erejük megújul, szárnyra kelnek, mint a sasok, futnak, és nem lankadnak meg, járnak, és nem fáradnak el” (Ézsaiás 40:31). A sas, ha a földön van, könnyű prédája a ragadozóknak, például a kígyóknak vagy a farkasoknak. A jó öreg anyaföldön a sas nem tud változtatni a körülményeken. Mit tesz tehát? Föléjük emelkedik! A levegőből minden egészen más. Ahogy a sas a magasba emelkedik, megváltozik a viselkedése is – ez rád is igaz. „Akik az Úrban bíznak, erejük megújul…”, más fordításban ez így hangzik: „akik az Úrra várnak…” Nézzük meg két példán, hogy mit jelent az Úrra várni.

1) Ahogy a kiterjesztett szárnyú sas várja, hogy a meleg légáramlat felfelé vigye, így kell neked is Isten jelenlétében maradnod, és szívedet rá hangolnod. Vannak feladataid és kötelezettségeid? Igen, de egyik sem olyan fontos, mint ez. Miért? Mert tudod, hogy úgysem lesz erőd elvégezni őket, amíg Isten jelenlétében fel nem frissülsz, és fel nem töltődsz.

2) Úgy kell várnod Istenre, mint egy előkelő étterem figyelmes pincére, akinek egyetlen célja, hogy a vendégnek kedvében járjon. Így kell figyelned Isten hangjára, így kell engedelmeskedned akaratának. Kiszipolyoztak az élet gondjai? A tévénézés talán elszórakoztat egy darabig, de nem fogja visszaadni, amit az élet elvett tőled. Erre csak Isten képes, tehát tanulj meg várni az Úrra!


Március 23., Szerda - Hozd őt Jézushoz!

 

 
„Bizony, mondom néktek azt is, hogy ha közületek ketten egyetértenek a földön mindabban, amit kérnek, azt mind megadja nekik az én mennyei Atyám.” (Máté 18:19)
 

Négy ember Jézushoz vitt egy bénát hordágyon. „Mivel a sokaság miatt nem fértek a közelébe, megbontották annak a háznak a tetejét, ahol ő volt, és nyílást vágva leeresztették az ágyat, amelyen a béna feküdt. Jézus pedig látva a hitüket, így szólt a bénához… »kelj fel, fogd az ágyadat, és menj haza!«” (Márk 2:4–11 NKJV). Ebből a történetből megtudhatjuk, hogy vannak emberek, akik saját erejükből képtelenek eljutni Jézushoz; az állapotuk megakadályozza őket ebben. Figyelj meg három fontos dolgot:

1) Négy ember együttes hitére volt szükség. A lelki együttműködés csodákra képes, ezért keress magad mellé imatársakat! Jézus azt mondta: „ha közületek ketten egyetértenek a földön mindabban, amit kérnek, azt mind megadja nekik az én mennyei Atyám” (Máté 18:19).

2) Nem hagyták, hogy a tömeg megállítsa őket. A tömegnek megvannak a maga mögöttes mozgatórugói. Voltak, akik kíváncsiságból jöttek, mások kritizálni, és voltak köztük őszinte keresők is. Ahhoz, hogy szerettedet Jézushoz tudd vinni, túl kell jutnod mindenen és mindenkin, ami vagy aki utadban áll.

3) Megbontották a tetőt. Állj rá Isten ígéreteire, emeld fel hangod imában, bontsd meg a tetőt, ha kell, de ne add fel! Jézus nem okozott csalódást nekik, neked sem fog. Nehéz egy másik embert cipelni, de ha te megteszed, ami tőled telik, Isten is megteszi, amit csak ő tud. Ne add meg magad a fáradtságnak és a csüggedésnek! Ne állj meg, amíg el nem juttatod őt Jézushoz!


Március 22., Kedd - Randevú előtt

 

„Ügyeljünk arra, hogy egymást kölcsönösen szeretetre és jó cselekedetre buzdítsuk.” (Zsidók 10:24)
 

Szeretnénk néhány tanácsot adni, mielőtt randira mész, hogy utána se érezd rosszul magad.
1) Készülj fel lélekben! Beszélgess Istennel, miközben készülődsz. A tükör előtt töltött idő fontos, de az Istennel töltött idő mindennél fontosabb. Ez különösen akkor érvényes, amikor olyasvalakit keresel, akivel egész hátralévő életedet készülsz leélni.
2) Beszélj nyíltan a szexualitásról, még mielőtt közel kerülnétek egymáshoz testileg. Az intimitás csodálatos dolog, de a Biblia ezt a házasságon belülre korlátozza, ahol két ember elkötelezte magát egymásnak. Légy előrelátó és védd magad! Az őszinte szeretet nem mond olyat, hogy: „ha igazán szeretnél megtennéd”, hanem azt mondja: „túlságosan szeretlek ahhoz, hogy kihasználjalak, fájdalmat okozzak, vagy olyanra kérjelek, ami nem helyes, és ami miatt holnap rosszul éreznéd magad.”
3) Szabj határt a kettesben töltött időnek! Ha sokat vagytok kettesben, az könnyen vezethet olyasmihez, amit később megbántok. Ha barátaid szóvá teszik, hogy mostanában sosem látnak, ha a szerelmeden kívül mindenki mást kizársz az életedből, akkor egyenes úton vagy a bukás felé. Ne csak kettesben találkozzatok, töltsetek időt mások társaságában!
4) Ez alkalommal cselekedj helyesen! Ha korábbi kapcsolataidban túl sokat megengedtél magadnak, ne csüggedj! „Ha megvalljuk bűneinket, hű és igaz ő: megbocsátja bűneinket, és megtisztít minket minden gonoszságtól” (1János 1:9). Ez azt jelenti, hogy tiszta lappal kezdhetsz újat. Azok a legerősebb kapcsolatok, melyekben Isten van a középpontban. Az ilyen kapcsolatban élő társak arra törekednek, hogy azt a fajta szeretetet éljék meg, amit Pál leír az első korinthusi levél 13. fejezetében. Ma mindenképpen olvasd el ezt a szakaszt!


Március 21., Hétfő - Ne akarj mindent te irányítani!

„A szeretet… nem keresi a maga hasznát…” (1Korinthus 13:4–5)

Egy nyári táborban a gyerekek a teremtésről beszélgettek, és egyikük megkérdezte: „Ha mindennek célja van, akkor Isten miért teremtett csalánt?” Egy másik így felelt: „Mert tudja, hogy vannak dolgok, amiktől távol kell tartanunk magunkat!” De nem mindig könnyű távol tartani magunkat dolgoktól, különösen, ha természetünknél fogva bizonytalanok vagyunk, vagy szeretjük mindig kézben tartani az irányítást. „Néha a férjem az őrületbe kerget!” – mondod. Nos, lehet, hogy te is az őrületbe kergeted őt!

A Biblia azt mondja: „Ezért a férfi elhagyja apját és anyját, ragaszkodik feleségéhez, és lesznek egy testté” (1Mózes 2:24). Figyeld meg ezt a szót: „lesznek”. Az elhagyás a könnyebbik rész, de az eggyé válás nehéz. Szeretet, türelem, jóság és kemény munka kell hozzá.

Jézus azt mondta: „Békességet hagyok nektek: az én békességemet adom nektek; de nem úgy adom nektek, ahogyan a világ adja. Ne nyugtalankodjék a ti szívetek, ne is csüggedjen.” (János 14:27). A nyugtalanságot önmagunknak okozzuk! Tanuld meg elengedni a dolgokat, és dolgozz azon, hogy a Lélek gyümölcse megteremjen életedben!

Az elengedés nem azt jelenti, hogy nem érdekel, mi lesz a másikkal, csak azt jelenti, hogy engeded, hogy a saját tapasztalataiból tanuljon.

Ehhez az kell, hogy Jézusra összpontosíts, ne a másik ember viselkedésével foglalkozz megszállottan.

„Akinek szilárd a jelleme, azt megőrzöd teljes békében, mert benned bízik” (Ézsaiás 26:3).

Gondolataidat Istenre fókuszáld, ne másokra! Az elengedés azt jelenti, hogy törődsz a másikkal, de nem te akarod megjavítani. Azt jelenti, hogy nem akarsz középpontban lenni, nem próbálsz hatással lenni a végkimenetelre ítélkezéssel, nyaggatással, szidással, veszekedéssel, kritizálással és megrendszabályozással. Azt jelenti, hogy Isten segítségével nézel szembe minden egyes nappal, és minden percét örömmel fogadod. Azt jelenti, hogy rájössz: az egyetlen ember, akit megváltoztathatsz, te magad vagy. Azt jelenti, hogy kevésbé félsz, és jobban bízol. Ez az egyetlen lehetséges út a boldogsághoz.


Március 20., Vasárnap - Az Úr tudja, hogy hol vagy

 

„Az Úrnak van szüksége rá.” (Lukács 19:34)
 

Jézus „elküldött tanítványai közül kettőt, és ezt mondta nekik: »Menjetek a szemben fekvő faluba, és amikor beértek, találtok egy megkötött szamárcsikót, amelyen még nem ült ember: oldjátok el, és vezessétek ide. Ha pedig valaki megkérdezi tőletek: Miért oldjátok el? – mondjátok ezt: Az Úrnak van szüksége rá.«” (Lukács 19:29–31). Ki vesz észre egy fához kikötött szamarat egy poros kisvárosban, ahol soha semmi nem történik? Jézus! Életének legsűrűbb hetében, a halála felé vezető úton megállt egy egyszerű szamár kedvéért, és azt mondta: „Hozzátok el nekem!” Van ebben egy tanulság számodra: Jézus tudja, hogy hol vagy most, és amikor eljön az ideje, hívni fog. Figyeld meg szavait: „találtok egy megkötött szamárcsikót, amelyen még nem ült ember.” Talán mert senki sem tartotta elég értékesnek. De ha Istennek terve van az életeddel, őt nem befolyásolják azok, akik keresztülnéznek rajtad, és semmire se becsülnek. Figyeld meg ezt a kifejezést is: „megkötött szamárcsikót”. Lehet, hogy vannak jogos kötöttségeid, például el kell tartanod a családodat, vagy helyt kell állnod a munkahelyeden. Az is lehet, hogy helytelen dolgok tartanak gúzsban, amiről még beszélni sem szeretnél. Akár így, akár úgy, Isten tud róla, és ő nagyobb, mint a gondjaid. Figyeld csak, mit mond: „Ha pedig valaki megkérdezi tőletek: Miért oldjátok el? – mondjátok ezt: Az Úrnak van szüksége rá.” Értsd meg ezt: a jövődet nem a barátaid irányítják, de nem is az ellenségeid – a jövőd Isten kezében van! Mennyi ideig volt az az állat a fához kötve? Napokig? Hetekig? Hónapokig? Nem tudjuk. Az viszont biztos, hogy amikor az Úr azt mondja: „Oldjátok el, és vezessétek ide!”, megindult a visszaszámlálás, és Isten terve elkezd kibontakozni az életedben.


Március 19., Szombat - Isten akarata számodra (4)

 

„A törvény pedig nem hitből van, hanem »aki cselekszi, az fog élni általa.«” (Galata 3:12)
 

Ahhoz, hogy be tudd tölteni Isten életedre vonatkozó akaratát, és azzá légy, akinek ő akar látni, el kell fogadnod azt az énedet, akinek Isten tervezett, még ha félsz is tőle. Sok ember számára a lelki érettség azt jelenti, hogy keményen küzdenek azért, hogy betartsák a Biblia szabályait. De amíg azt hiszed, hogy Isten célja az, hogy törvény-betartókat neveljen, addig a lelki növekedést kötelességnek fogod tartani, nem pedig szívbéli vágynak. Pál azt írja: „a törvények betartása nem vezet automatikusan a hitben élt élethez, csupán a szabályok követésére irányuló próbálkozás állandósul” (Galata 3:12 TM). A törvények betű szerinti betartásához való ragaszkodás olyan embert szül, aki elnyomja vágyait, elfojtja érzelmeit, és közben önigazulttá lesz. A Biblia azt mondja: „a betű megöl, a Lélek pedig megelevenít” (2Korinthus 3:6). Nagy különbség van a törvénykövetés és Jézus követése között, mert ahhoz, hogy Jézust kövessük, a szívünknek kell rendben lennie. Jézus nem azt mondta: „Azért jöttem, hogy betartsátok a törvényeket.” Ő azt mondta: „azért jöttem, hogy életük legyen, sőt bőségben éljenek” (János 10:10). Amíg meg nem érted, hogy a lelki növekedés azt jelenti, úton vagy afelé, hogy azzá válj, akinek Isten tervezett, addig mindig félelmetes lesz számodra, ha valaki megkérdezi tőled, hol tartasz a lelki növekedésben. A nyugtalanító bűntudat és önámítás arra fog késztetni, hogy ezt válaszold: „Nem haladok túl jól. Nem tartok ott, ahol lennem kellene.” Az emberek hajlamosak arra, hogy külsőségeken és kegyességi gyakorlatokon mérjék le lelki egészségüket. Például azt használják mércének, hogy milyen korán kelnek fel a reggeli bibliaolvasáshoz és imádkozáshoz, hogy mennyi ideig tart csendességük, hogy milyen gyakran járnak templomba. A lelki formálódás nem erről szól. Nem törvények betartása, hanem kapcsolat Krisztussal!


Március 18., Péntek  Isten akarata számodra (3)

„… hogy megítélhessétek: mi az Isten akarata, mi az, ami jó, ami neki tetsző és tökéletes.” (Róma 12:2)
 

Ahhoz, hogy be tudd tölteni Isten életedre vonatkozó akaratát, meg kell küzdened mások feléd irányuló elvárásaival. A főnököd azt szeretné, ha produktívabb lennél. Az egészségmegőrző klub szerint fittebbnek kellene lenned. A bankod annak örülne, ha több hitelt vennél fel, és magasabb kamatokat fizetnél nekik. Úgy tűnik, mindenkinek van valamilyen terve veled kapcsolatban, és ha egész életedet azzal töltöd, hogy igyekszel elvárásaiknak megfelelni, akkor sosem leszel szabad. Néha csalódást kell okoznunk azoknak is, akiket szeretünk. Felszínes élet az, ha azt próbálod megélni, amilyennek mások szeretnének látni. Senki nincs, aki pontosan meg tudná határozni, hogy miben kell változnod, ezt egyedül Isten tudja. Még te sem tudod megmondani magadnak, hogyan változhatnál, mert nem te teremtetted önmagadat. Ha valakit szeretünk, akkor arra vágyunk, és azon igyekszünk, hogy segítsünk neki önmaga legjobb változatává válni. Márpedig az egész világmindenségben egyetlen személy az, aki erre a feladatra alkalmas: Isten. Az emberekkel ellentétben Istennek nincsenek mögöttes szándékai vagy betöltetlen szükségei, melyek betöltését tőled várná. Tudja, hogy milyen a legjobb formád, örömét leli már magában a gondolatban is, és már most azon dolgozik, hogy gyümölcsözővé tegye az életedet. A Biblia azt mondja: „tudjuk, hogy akik Istent szeretik, azoknak minden javukra szolgál” (Róma 8:28). Ez azt jelenti, hogy Isten minden pillanatot felhasznál arra, hogy kihozza belőled önmagad legjobb változatát. Csak akkor leszel igazán szabad, ha eldöntöd magadban, hogy elégedett vagy azzal a személlyel, akinek Isten tervezett – akinek kiformálásán ő minden nap dolgozik.


Március 17., Csütörtök - Isten akarata számodra (2)

„Abban telik kedvem, Istenem, hogy akaratodat teljesítsem…” (Zsoltárok 40:9)

Ha fel akarod fedezni Isten életedre vonatkozó akaratát, akkor megegyezésre kell jutnod önmagaddal abban, hogy szerinted kinek kellene lenned. Az összehasonlítgatás megöli a lelki növekedést. Például egy háromgyermekes édesanya hallja, amint a lelkipásztor egy olyan keresztyénről prédikál, aki minden nap kora hajnalban kel, hogy egy órát csendességben töltsön Istennel. Ez az anya szeretné, ha bármikor lehetne egy csendes órája – csakhogy a gyermekei ebben nem óhajtanak együttműködni! Az igehirdetésből azt a következtetést vonja le, hogy ő nem elég jó keresztyén. Lényegében a „lelki összehasonlítgatás” csapdájába esett, és folyamatosan a bűntudat árnyékában él. Fel sem merül benne, hogy a gyermekei felé irányuló szeretete is lelki tevékenység. Vagy, hogy ő hűségesebben szolgálja Istent, mint valaki, aki elhanyagolja a családját azért, hogy minden reggel megtarthassa a maga csendes óráját. Egy másik példa: egy társaságot kedvelő, hirtelen döntésekre hajlamos fiatalember feleségül vesz egy nőt, aki a magányt kedveli. A feleség könnyen el tud csendesedni, kettesben lenni Istennel. A férj azonban kudarcként éli meg, hogy ha imádkozni akar, ő nem élvezi az egyedüllétet úgy, mint a felesége. Nem gondol bele, hogy az is számít, hogy milyen örömmel és szívesen segít másokat, vagy hogy a mások iránti szeretete formálja a lelkét és tetszésére van Istennek. A „kellene” fontos szó, de amikor a lelki növekedésről van szó, akkor Isten nem akarja, hogy csak azért engedelmeskedj neki, mert „kellene”. Ő úgy alkotott, hogy vágy legyen benned az életedre vonatkozó terve iránt, hogy eljuss odáig, ahol ki tudod mondani: „abban telik kedvem, Istenem, hogy akaratodat teljesítsem” (Zsoltárok 40:9).


Március 16., Szerda - Isten akarata számodra (1)

„Taníts akaratod teljesítésére, mert te vagy Istenem!” (Zsoltárok 143:10)
 

Amikor Isten életedre vonatkozó akaratáról beszélgetünk, először fel kell tennünk egy fontos kérdést: Kinek adod ki magadat? Ha tudod, hogy Isten akaratában jársz, nyugodtan levetheted az álarcokat. Nem kell meggyőznöd az embereket a fontosságodról, miközben titokban attól félsz, hogy jelentéktelen vagy. Semmi sem unalmasabb vagy bosszantóbb, mint ha valaki nagy nevekre hivatkozik azért, hogy jó benyomást tegyen másokra. Egy frissen előléptetett hadnagy fontosnak akart tűnni alárendeltjei előtt, ezért amikor egy fiatal közlegény belépett az irodájába, úgy tett, mintha egy tábornokkal beszélgetne telefonon. „Igenis, tábornok úr, számíthat rám, uram” – mondta, majd lecsapta a kagylót. Ezután megkérdezte a közlegénytől, hogy mit akar. „Csak azért jöttem, hogy bekössem a telefonját, uram.” Kemény munka olyannak tettetni magunkat, amilyenek nem vagyunk. Ezért vagy olyan fáradt az első randi vagy egy állásinterjú után, vagy ha olyan emberek között vagy, akik elvárják, hogy bizonyos képet mutass magadról. Legbelül csak egy egyszerű ember vagy. Tudod, nagy megkönnyebbülés, ha nem kell alázatosabbnak tettetned magad, mint amilyen vagy, nem kell megjátszanod, hogy többet imádkozol, vagy jobban ismered a Bibliát, mint valójában. A jó hír az, hogy Isten előtt sohasem kell színlelned; az őszinte töredelem jobban tetszik neki, mint ha valaki fellengzősen hangoztatja, hogy milyen lelki ember. Ahhoz, hogy be tudd tölteni akaratát, és azzá legyél, akinek ő akar látni, őszintének kell lenned abban, hogy ki is vagy valójában. A zsoltáros így imádkozott: „Taníts akaratod teljesítésére, mert te vagy Istenem! A te jó lelked vezéreljen az egyenes úton!” (Zsoltárok 143:10). Légy önmagad! Ha így teszel, Isten megteszi a többit.


Március 15., Kedd - Tanuld meg elengedni!

„Ezért hagyja el a férfi apját és anyját, ragaszkodik feleségéhez, és lesznek ketten egy testté.” (Máté 19:5)
 

Ne kelts bűntudatod gyermekeidben azért, mert felnőttek! Arra születtek, hogy kirepüljenek. Ha erre nem képesek, az elárul valamit arról, hogy milyen szülő vagy. Isten ötlete volt az, hogy a gyermekek elhagyják az otthonukat. Amikor tehát szereped megváltozik, ne kezdj mindent borúsan látni, ne add meg magad a neheztelésnek és önsajnálatnak! Tanuld meg, hogy nem tulajdonos vagy, hanem edző! Válts szerepet rugalmasan és nagylelkűen! Isten szándéka szerint így kell működnie az életnek. A gyermekeidben elvileg megvan minden ahhoz, hogy egyedül is megálljanak a lábukon. A kérdés az, képes vagy-e erre te is? Ne légy támadó azokkal, akik felnőtt gyermeked életének részei! Könnyen ítélkezővé válunk, amikor már nem a mi kezünkben van az irányítás. Ne tedd ezt! A bírálgató emberek senkinek sem vonzók, az ilyen magatartással csak elüldözöd saját gyermekeidet. Ne veszítsd el a fejed, túl sokat fektettél már be ebbe a kapcsolatba! Akár az zaklat fel, hogy olyan sokat adtál, és úgy tűnik, olyan keveset kapsz viszonzásul, akár az a bajod, hogy szívből helyteleníted döntéseiket, az imádság mindig jobb megoldás, mint a veszekedés.Beszélj róla Istennel! Ő tud változtatni azon, amin te nem. Gyermekeid nem lesznek felkészülve az életre, ha csak fizikailag nőnek fel, de nem fejlődik ki saját véleményük, egyediségük. Szülőként jogod van gondolataidhoz és érzéseidhez, de miután kifejezted őket, tartsd tiszteletben gyermekeid döntéseit, és támogasd őket a tőled telhető legjobban. Ne hagyd, hogy az ördög elrabolja tőled legértékesebb befektetésedet! A legjobb, amit tehetsz, ha szereted gyermekeidet, imádkozol értük, és ott vagy, amikor szükségük van rád.


Március 14., hétfő - Lelki bénultság

„Oda akartak hozzá menni egy bénával, akit négyen vittek.” (Márk 2:3)
 

Egyszer, amikor Jézus egy háznál prédikált Kapernaumban, négy ember érkezett oda, akik egy béna férfit hoztak hordágyon. Ez az ember szeretett volna mozdulni, de nem tudott. A lelki bénultság is ilyen. Tudod, hogy megvan benned az, ami a sikerhez szükséges, a lelked mégsem mozdul. Hogy is van ez? Az állandó stressz miatt nyomás alatt vagy, ami végül frusztrációhoz vezet, a folyamatos frusztráció pedig teljesen kimerít. Az élet ellaposodik számodra. Már semmi sem lelkesít. Az egyik nap olyan, mint a másik, és végül kezded elhinni, hogy neked már semmi sem fog sikerülni. Nem számít, hogy palotában élsz vagy egy rozoga kunyhóban, ha a lelked nem szabad, az otthonod börtön. A lelki bénultságnak több fajtája létezik. Az egyiknek jellemző tünete az elszabadult érzelmek. Nem tudod miatta megtartani, amid van, sem az állásodat, sem a kapcsolataidat. Tudod, hogy valami nincs rendben, de úgy tűnik, nem tudod helyrehozni. A lelki bénultság egy másik fajtája az értelmi, érzelmi és fizikai kimerültségből ered. Ha az emberek folyamatosan elszívnak energiádból, végül kiszáradsz. Nem tudsz biztatni másokat, ha te magad nem töltődsz újra a Forrásból. Ne tölts el még egy napot bénult, működésképtelen, kimerült állapotban! A mai történetben szereplő férfihoz hasonlóan te is Jézusban találod a megoldást. Mert „akik az Úrban bíznak, erejük megújul, szárnyra kelnek, mint a sasok, futnak, és nem lankadnak meg, járnak, és nem fáradnak el”(Ézsaiás 40:31). Jézus örömet, szabadságot és életcélt ad, a saját részedet azonban neked kell hozzátenned: „Ti azonban, szeretteim, épüljetek szentséges hitetekben, imádkozzatok a Szentlélek által, tartsátok meg magatokat Isten szeretetében…” (Júdás 20–21).


Március 13., Vasárnap - Napi áhítat (4)

„… teljes öröm van tenálad…” (Zsoltárok 16:11)
 

Ahhoz, hogy bensőséges kapcsolatot építsünk és ápoljunk valakivel, rendszeresen időt kell töltenünk vele, különben nem működik a dolog. Nem véletlenül hasonlítja a Biblia Krisztussal való kapcsolatunkat a menyasszony és a vőlegény kapcsolatához. Ahhoz, hogy egy házasság jó legyen, a két embernek oda kell figyelnie egymásra. Ez pedig csak akkor történik meg, ha hajlandóak félretenni olyan dolgokat, mint a munka vagy az anyagi kérdések, ha figyelmüket semmi nem tereli el, még a gyermekeik sem. Ugyanígy az áhítatodnak is ilyen semmi másra nem fordított időnek kell lennie, amikor egyszerűen csak élvezed, hogy Isten jelenlétében vagy. A zsoltáros ezt így fogalmazta meg: „teljes öröm van tenálad, örökké tart a gyönyörűség jobbodon” (Zsoltárok 16:11). „Gyönyörködj az Úrban, és megadja szíved kéréseit!” (Zsoltárok 37:4). „Ahogyan a szarvas kívánkozik a folyóvízhez, úgy kívánkozik a lelkem hozzád, Istenem!” (Zsoltárok 42:2). „Ó Isten, te vagy Istenem, hozzád vágyakozom! Utánad szomjazik lelkem, utánad sóvárog testem, mint kiszikkadt, kopár, víztelen föld.” (Zsoltárok 63:2). Sokan azért élünk boldogtalanul, mert soha nem töltünk időt Isten jelenlétében. Ismered az Urat, vagy csak tudsz róla? Pál apostol számára elsőrendű fontosságú volt, hogy megismerje Krisztust: „Ellenben azt, ami nekem nyereség volt, kárnak ítéltem a Krisztusért. Sőt most is kárnak ítélek mindent Krisztus Jézus, az én Uram ismeretének páratlan nagyságáért. Őérte kárba veszni hagytam, és szemétnek ítélek mindent, hogy Krisztust megnyerjem… hogy megismerjem őt…” (Filippi 3:7–10). Eljutottál már odáig, hogy ezt te is ki tudd mondani?


Március 12., Szombat - Napi áhítat (3)

„Vizsgálj meg, Istenem, ismerd meg szívemet!” (Zsoltárok 139:23)
 

Íme, két további indok, hogy miért fontos naponta időt töltened Istennel:

1) Hogy lelki leltárt készíts az életedről. Dávid így imádkozott: „Vizsgálj meg, Istenem, ismerd meg szívemet! Próbálj meg, és ismerd meg gondolataimat! Nézd meg, nem járok-e téves úton, és vezess az örökkévalóság útján!” (Zsoltárok 139:23–24). Két dolog van, amit meg kell vizsgálnunk Isten jelenlétében: a gondolatainkat és az útjainkat. Például növekszel-e naponta az Istennel járásban? Engeded, hogy meg nem bánt bűn halmozódjon fel életedben? Mi újság a hozzáállásoddal? Ahhoz, hogy Isten szemszögéből láthasd magadat, szembe kell nézned ezekkel a kérdésekkel az ő jelenlétében, és őszintén kell válaszolnod.

2) Hogy minden nap elkötelezd magad az Úrnak. A Példabeszédek szerzője írta: „Bízzál az Úrban teljes szívből, és ne a magad eszére támaszkodj! Minden utadon gondolj rá, és ő egyengetni fogja ösvényeidet.” (Példabeszédek 3:5–6). Beszéld meg Istennel az időbeosztásodat, kérd, hogy adjon útmutatást napi elfoglaltságaidra, és változtass, ahol szükséges! Kérd Istent, hogy segítsen jobban gazdálkodni az időddel, hogy több dolgot el tudj végezni (ld. Zsoltárok 90:12). Kérd, hogy segítsen felismerni, mi az, ami igazán fontos, és mi nem (ld. 1Korinthus 10:23). Életed minden napján két dologgal kell boldogulnod: problémákkal és lehetőségekkel. Isten fogja megadni a megfelelő nézőpontot és megközelítést, hogy kezelni tudd őket. Meg fogsz lepődni, mennyivel hatékonyabb és produktívabb leszel, ha időt töltesz Istennel.


Március 11., Péntek - Napi áhítat (2)

„Vezetem majd őket…” (Ézsaiás 42:16 NKJV)
 

A napi áhítatod másik célja az útmutatás keresése legyen. Istentől jövő iránymutatás nélkül a saját eszünkre vagyunk utalva – és ez eléggé aggasztó! A zsoltáros azt írta. „Utaidat, Uram, ismertesd meg velem, ösvényeidre taníts meg engem! Vezess hűségesen, és taníts engem, mert te vagy szabadító Istenem, mindig benned reménykedem.” (Zsoltárok 25:4–5). Isten Ézsaiás próféta által ezt üzente: „Vezetem majd a vakokat olyan úton, amelyet nem ismertek, ismeretlen ösvényeken viszem őket. A sötétséget világossággá változtatom előttük, a rögös utat simává. Ezeket a dolgokat véghezviszem, nem mulasztom el.” (Ézsaiás 42:16).   Ne lepődj meg azon sem, ha ismeretlen útra visz. Bíznod kell benne, hogy tudja, mit csinál. Blaise Pascal mondta: „Az emberek minden gondja abból ered, hogy nem tudnak csendben elüldögélni egyedül egy szobában.” Mai felgyorsult korunkban időt kell fordítanunk arra, hogy lelassítsunk, összeszedjük gondolatainkat, kiértékeljük mindazt, ami körülöttünk történik, és útmutatást kérjünk Tőle, aki mindent tud, ismeri az út elejét és a végét is (ld. Ézsaiás 46:10). Jézus azt mondta tanítványainak, hogy vonuljanak félre egy lakatlan helyre, ahol testileg-lelkileg megpihenhetnek és megújulhatnak (ld. Márk 6:31). A Biblia azt mondja: „maguk között azonban tanítványainak megmagyarázott mindent” (Márk 4:34). Vannak bizonyos dolgok, melyeket Isten csak akkor fog megmagyarázni, ha rászánod az időt, hogy kettesben lehess vele.


Március 10., Csütörtök - Napi áhítat (1)

„Teljesítsd be szolgádon ígéretedet, amelyet az istenfélőknek adtál!” (Zsoltárok 119:38)
 

Az áhítat egyfajta odaadást, hódolatot, teljes elkötelezettséget jelent valaki felé. Neki adjuk az időnket és a figyelmünket, élvezzük a társaságát, kedvét keressük, ő van az első helyen az életünkben. Ilyennek kellene lennie napi áhítatainknak is. Van azonban két csapda, melyektől óvakodnunk kell:
1) „Én-kórság”. Isten megígérte, hogy megáld, de ha csak áldásait akarod, ahelyett, hogy a vele való kapcsolatra törekednél, akkor Krisztus központú helyett énközpontú leszel. Megteheted, hogy addig imádkozol dolgokért, míg egészen belesápadsz, de Isten attól még nem fogja megadni, ha nem vagy elég érett ahhoz, hogy kezelni tudd őket. Ábrahám mindennél jobban szeretett volna egy fiút. Isten adott is neki. Ám, amikor Isten azt kérte, hogy áldozza fel neki fiát, Ábrahám nem tétovázott. Bizonyította, hogy semmit sem szeret jobban Istennél, ezért Isten megígérte, hogy megáldja és megsokasítja mindazt, amivel Ábrahám rendelkezik (ld. 1Mózes 22:17). Ábrahám korának egyik legsikeresebb és leggazdagabb embere lett, de igazi hírnevét az adta, hogy Isten barátjának nevezte (ld. Ézsaiás 41:8).
2) Túlzott elfoglaltság. Az Istenért végzett munka egyik legnagyobb veszélye, hogy nem marad időnk Isten dicsőítésére. A zsoltáros azt mondta: „Adjátok meg az Úrnak a nevét megillető dicsőséget…” (Zsoltárok 29:2 NIV). A „megilleti” azt jelenti, hogy megérdemli. János látomásában az Istent dicsőítő sokaság a mennyben ezt énekelte: „Méltó vagy, Urunk és Istenünk, hogy tied legyen a dicsőség, a tisztesség és a hatalom…” (Jelenések 4:11). Napi áhítatodat kezdd hát dicsőítéssel: „Uram, azért vagyok itt, mert te megérdemled a dicsőítést és imádatot!”


Március 09., Szerda - Ásd bele magad Isten Igéjébe!

„Az Ige testté lett, közöttünk lakott…” (János 1:14)
 

Az Ószövetség idején Isten rendszeresen szólt népéhez. Ebben a 39 könyvben útmutatásokat és ígéreteket adott, melyeknek feltételei vannak. Voltak emberek, akik megértették, amit Isten mondott, míg mások nem. Voltak, akik megpróbáltak aszerint élni, több-kevesebb sikerrel, míg mások nem is foglalkoztak vele, úgy döntöttek, hogy mennek a saját fejük után. Aztán Isten valami igazán hihetetlen dolgot tett: „Az Ige testté lett, közöttünk lakott, és láttuk az ő dicsőségét, mint az Atya egyszülöttjének dicsőségét, telve kegyelemmel és igazsággal” (János 1:14). Jézus egy élő Biblia volt! János azt mondja: „Isten volt az Ige” (János 1:1), tehát minél mélyebben beleásod magad az Igébe, és minél inkább engeded, hogy áthasson, annál többet fogadsz magadba Istenből. Azt mondod, néha nem sokat értesz abból, amit olvasol? Egy jótanács: ha elkezded tanulmányozni a Bibliát, ne akarj valami újat találni benne, amit még senki nem fedezett fel. A hozzáállásod ez legyen: „Uram, mit akarsz mondani nekem?” A legtöbbünkkel nem az a gond, hogy nem tudjuk értelmezni a bonyolultabb részeket, hanem, hogy nem engedelmeskedünk azoknak, amiket megértettünk! Isten Igéje két dolgot ad:
1) Védelmet. Ahogy a zsoltáros írja: „Ha nem törvényed gyönyörködtetne, elpusztulnék nyomorúságomban. Sohasem felejtem el utasításaidat, mert azokkal éltetsz engem.” (Zsoltárok 119:92–93).

2) Útmutatást. „Lábam előtt mécses a te igéd, ösvényem világossága” (Zsoltárok 119:105). Szükséged van útmutatásra? Szükséged van védelemre? Vesd bele magad Isten Igéjébe!


Március 08., Kedd - Legyen elsődleges fontosságú számodra az imádság! (3)

„… mindenkor imádkozniuk kell, és nem szabad belefáradniuk.” (Lukács 18:1)
 

Ha valaki az otthonodat vagy a népedet veszélyeztetné, nem védenéd meg minden erőddel? Nos, az otthonod és a közösséged támadás alatt van, bár az ellenség láthatatlan. Pál apostol azt mondja, hogy a támadások kivédésében az oroszlánrészt a keresztyén férfiaknak kell vállalniuk. „Azt akarom tehát, hogy a férfiak mindenütt bűntől tiszta kezeket felemelve imádkozzanak…” (1Timóteus 2:8). Nem azt írja, hogy az „emberek” imádkozzanak, hanem azt, hogy a férfiak. Nem azt mondjuk ezzel, hogy csak a férfiaknak kell imádkozniuk. Minden keresztyénnek kell. Azt sem mondjuk, hogy csak imádkozzanak. De ez az első, amit tenniük kell! John Bunyan mondta: „Tehetsz többet is, mint az imádság, miután imádkoztál, de nem tudsz tenni annál többet, mint hogy imádkozol, amíg nem imádkoztál.” Jakab azt írja: „Nagy az ereje az igaz ember buzgó könyörgésének” (Jakab 5:16). Figyeld meg ezt a szót: „igaz”. Minden hívő Krisztus igazságába öltözött, ami azt jelenti, hogy jogunk van Isten elé járulni. Kétfajta igazság létezik: a helyzetünkből adódó és a gyakorlati. Van olyan igazság, amit naponta meg kell élnünk, engedve, hogy a Szentlélek megtisztítson, betöltsön és használjon. Ahogy te sem szeretnél piszkos pohárból inni, úgy Isten sem szeretné hallani az olyan keresztyén imáit, akinek az élete tele van szeméttel. Isten az olyan imára válaszol:
1) Ami tiszta szívből jön.
2) Amit komolyan gondolsz, és erejéről érződik, hogy nem csak egy kívánságlistával állítasz Isten elé, hogy válasszon, melyiket akarja belőle teljesíteni.
3) Ami összhangban van Isten Igéjével és Isten céljaival.
4) Ami osztatlan szívből ered
, „mert aki kételkedik, az olyan, mint a tenger hulláma, amelyet a szél sodor és ide-oda hajt. Ne gondolja tehát az ilyen, hogy bármit is kaphat az Úrtól, a kétlelkű és minden útján állhatatlan ember.” (Jakab 1:6–8).


Március 07., Hétfő - Legyen elsődleges fontosságú számodra az imádság! (2)

„Azt akarom tehát, hogy a férfiak mindenütt bűntől tiszta kezeket felemelve imádkozzanak harag és kételkedés nélkül.” (1Timóteus 2:8)
 

Amikor Pál apostol Timóteust készítette fel a szolgálatra, meg akarta értetni vele, hogyan működik a gyülekezet. Ezért tanítását a legfontosabb dologgal kezdte, az imádsággal. Lényegében Pál ezt mondta: „Mielőtt bármi mást tennél, imádkozz! Mielőtt bármi mást tanítanál, tanítsd a gyülekezetedet imádkozni!” Miért? Mert, ha Isten nem áll az oldaladon, nem fogsz sikert elérni! A legtöbben értelmünkkel elfogadjuk ezt. Elmondunk egy rövid imát, mielőtt elindulunk otthonról. Étkezések előtt is imádkozunk. Az istentiszteleteket is imádsággal kezdjük. De kevesen értjük meg az imádság igazi jelentőségét. Éppen ezért akarta Pál, hogy Timóteus tisztában legyen azzal, mi az ima helye, és mennyire fontos a gyülekezetben. Mi sem próbáljuk azzal áltatni magunkat, mintha mi képesek lennénk előidézni dolgokat imádság nélkül. Ha egy gyülekezet nem imádkozó közösség, akkor nem számít, milyen jól prédikál a lelkész, milyen szépen énekel a kórus, vagy milyen gyönyörű az épület. Ahhoz, hogy egy gyülekezet sikeres legyen, nem szabad elfeledkezniük arról, hogy Jézus azt mondta: „az én házam imádság háza legyen” (Lukács 19:46). Oswald Chambers mondta: „Mi úgy tekintünk az imádságra, mint olyan eszközre, amivel megszerezhetünk magunknak dolgokat. A Biblia szerint azonban az imádság arra való, hogy általa megismerjük Istent.” Nem azért járunk templomba, hogy lelkesítő igehirdetést vagy jó énekeket hallgassunk, azért jövünk, hogy Istennel találkozzunk. A lelkész és a kórus eszközök, melyeken keresztül ő szól hozzánk, de az imádságot semmi sem pótolja. Az ima nem csupán szép érzés, lelki fejlődésed, sőt, túlélésed múlik rajta! Ezért, ha mostanában leszoktál róla, nagyon gyorsan kezdj el újra imádkozni!


Március 06., Vasárnap - Legyen elsődleges fontosságú számodra az imádság! (1)

 

„… visszavonult a pusztába, és imádkozott.” (Lukács 5:16)
 

Az imádság alapvető fontosságú a keresztyén ember személyes életében csakúgy, mint a gyülekezet életében és szolgálatában. Ahogy egy épület stabilitása az alapon múlik, úgy ad az imádság biztos alapot az élethez. Nem csoda, hogy a sátán túlórázik is azért, hogy annyira elfoglalttá tegyen, és elterelje a figyelmedet, hogy kimaradjanak az életedből a rendszeres és mély beszélgetések mennyei Atyáddal. Egyvalaki volt, akivel szemben nem ért célt a sátán, amikor megpróbálta tönkretenni imaéletét: Jézus. Ő nagyszerű példát mutat arra, milyennek kellene lennie imaéletünknek. Nyilvános szolgálatát imádsággal kezdte, és imádsággal fejezte be. Márk evangéliuma első részében Jézus életének egyik legelfoglaltabb napjáról olvasunk, majd ezt találjuk: „Nagyon korán, a hajnali szürkületkor felkelt, kiment, elment egy lakatlan helyre, és ott imádkozott.” Lukács feljegyzi: „gyakran visszavonult a pusztába imádkozni” (NKJV). Ez mindennapos szokása volt! A Gecsemáné kertben olyan intenzitással imádkozott, ahogy soha senki. Nem csoda, hogy tanítványai azt kérték, tanítsa őket imádkozni. Mennyire fontos az imádság? Kérdezd meg Pétert! Csak Krisztus imádsága őrizte meg őt a teljes összeomlástól, amikor megtagadta Urát. Krisztus imádkozott érte, és ez megmentette őt, sőt, végül az egyház vezetőjévé emelte. Az egyetlen oka annak, hogy a te életed sem csupa kudarc, az, hogy Jézus érted is imádkozik (ld. János 17:20; Zsidók 7:25). A ma elmondottak tanulsága eléggé nyilvánvaló: ha Jézusnak szüksége volt az imádságra – akkor neked is! Sőt, ha arra vársz, míg kedved lesz hozzá, vagy amíg a Lélek indít, akkor valamit félreértettél. A Szentlélek már indított az imádságra – Krisztus példája és tanítása által.


Március 05., Szombat - Légy kezdeményező!

„Nagyobb boldogság adni, mint kapni.” (Apostolok cselekedetei 20:35)
 

Amikor az irgalmas samaritánus meglátta a sebesültet, aki mellett elment a pap és a lévita, ő nem fordította el a fejét, hanem letért az útjáról, hogy segítsen neki. A példázatot Jézus így fejezte be: „Menj el, te is hasonlóképpen cselekedj!” (Lukács 10:37). Sam Walton, a Wal-Mart áruházlánc alapítója minden alkalmazottjának megtanította a „10 láb szabályt”: „Ígérem, hogy ha bármikor 10 láb [≈ 3 m] közelségbe érek egy vásárlóhoz, a szemébe nézek, köszöntöm, és megkérdezem, hogy miben segíthetek.” Sam szabályát manapság világszerte rengeteg üzlet alkalmazza nap, mint nap. A legtöbben elismerjük a kezdeményezés értékét. Fontosnak tartjuk a kapcsolatainkban, mégsem tesszük. Arra várunk, hogy a másik tegye meg az első lépést.Ezzel azonban csak azt érjük el, hogy elszalasztunk lehetőségeket. Malcolm Bane lelkész jegyezte meg: „Ha addig várunk, amíg mindent megtehetünk mindenkiért, ahelyett, hogy megtennénk valamit valakiért, soha nem fogunk semmit sem tenni senkiért.” Ha komolyan gondolod, hogy segíteni akarsz másokon, és szeretnéd Isten áldásait az életedre, akkor ne várj – kezdeményezz! A „tökéletes pillanat” csak ritkán érkezik el. Egy régi zsidó közmondás szerint „a bölcs azonnal megteszi, amit az ostoba csak utoljára.” Néha kínos, ha nekünk kell beszélgetést kezdeményeznünk. Ha segítségünket ajánljuk fel, a visszautasítást kockáztatjuk. Félreértéshez is vezethet, ha adni akarunk. Ilyenkor felkészületlennek érezzük magunkat, kényelmetlen helyzetként éljük meg. Ezért meg kell tanulnunk túltenni magunkat ezeken a kínos és bizonytalanságot okozó érzéseken. Ahhoz, hogy segíteni tudjunk másokon, előre kell tekintenünk, és meg kell tennünk dolgokat, amit környezetünk esetleg nem ért meg. Ezért most ragadd meg a kezdeményezést, indulj el, kockáztass! Meglesz majd a gyümölcse!


Március 04., Péntek - Adni vagy elvenni?

 

„Nagyobb boldogság adni, mint kapni.” (Apostolok cselekedetei 20:35)

Adni szeretsz inkább, vagy kapni? Ha nem tudod, mit válaszolj erre a kérdésre, gondolj bizonyos televíziós személyiségekre. Bár valóban tehetségesek, a fő mozgatórugóik a nézettség, az imázs, az emberek elismerése és a profit. Nézd meg, milyen háttérből jöttek! Az a kislány, aki azelőtt szürke egér volt, egyszer csak azt mondta: „Nézzetek rám!” Szereplésével a tömeg tetszését keresi, sőt, azért él. Vagy a kissrác, aki azt kiabálta: „Tarzan vagyok”, most úgy jár-kel, mint akinek kijár minden földi jó. János apostol ír egy Diotrefész nevű emberről a gyülekezetben, aki „elsőségre vágyik” (3János 9). Dan Reiland vezetési tanácsadó jegyezte meg: „Ha a médiasztárok csak saját szükségük kielégítésére tájékoztatnak minket, ha saját bizonytalanságuk, egójuk vagy épp kötelességük az indító ok, akkor valójában nem adnak. Ők akarnak kapni a nézőktől, igénylik a dicséretet. A bizonytalan ember helyeslésre és elfogadásra vágyik, és ezt a közönségtől várja. Az egoista azt akarja, hogy felmagasztalják; felsőbbrendűségre vágyik, hogy csak egy kicsivel jobbnak tűnjön, mint mindenki más – és ezt az igényt megint csak a nézőknek kell kielégíteniük. Még az is, akit a kötelességtudata hajt, azt szeretné, ha elismernék munkájáért, hogy megbízhatónak tartsák. Kik? Természetesen a nézők. Sokak számára a fentiek jelentik a belső hajtóerőt, bár nincsenek ennek tudatában. De vannak valódi adakozók is. Az ilyen ember belső indítékai a szeretet, a nagylelkűség, a hála, az együttérzés; amit tesz, azt szenvedélyesen, túláradóan teszi. Ezek az adás üzemmódjai. Az ilyen módon működő szívek nem várnak a nézőktől semmit – csak adni akarnak. Így az adás valóban ajándékká lesz. Betölt és megújít.” Kérd ma Istent, formálja át a szívedet, hogy ne kapni akarj, hanem adni tudj!

 

Március 03., Csütörtök - Teljes szívvel

„Abrám hitt az Úrnak, aki ezért igaznak fogadta el őt.” (1Mózes 15:6)
 

Ábrahám olyan országból származott, ahol bálványimádás folyt. Családjában ő volt az első, aki az igaz Istent szolgálta. Ehhez felül kellett emelkednie azon, hogy milyen háttérből jött, túl kellett lépnie mindazon, amit addig tanult, és túl kellett tennie magát a körülötte élők véleményén. El kellett hagynia otthona biztonságát, és el kellett indulnia egy ismeretlen és megmagyarázhatatlan cél felé azért, hogy engedelmeskedjen egy olyan Istennek, akit még nem is ismert igazán. Voltak hiányosságai és gyengeségei? Természetesen. Ugyan kinek nincsenek? Hibázott néha? Igen, méghozzá nagyokat! Mégis, elképesztő, hogy mit tehet Isten olyan emberekért és olyan emberek által, akik bíznak benne, ráhagyatkoznak, és ragaszkodnak hozzá. Van egy kifejezés, amivel legjobban összefoglalhatjuk, hogyan szolgálta Ábrahám Istent: teljes szívvel. Isten szövetséget kötött Ábrahámmal, hírnevet, gazdagságot, hosszú életet, védelmet ígért neki, és idős kora ellenére csodálatos módon egy gyermeket. Isten ugyanazokat az áldásokat ígéri neked is, mint Ábrahámnak, ha elfogadod Jézust Uradnak és Megváltódnak (ld. Galata 3:14). Ábrahám útját könnyű nyomon követni, mert bármerre ment, mindenhol oltárt épített Istennek. A Szentírásban több ilyen oltár is fel van jegyezve, a leghíresebb az, melyen fiát, Izsákot készült feláldozni (ld. 1Mózes 22). Ábrahám senkit és semmit nem szeretett jobban Istennél. És amit Isten megtett Ábrahámért, azt érted is meg fogja tenni, ha teljes szívvel szolgálod őt. Így, ha az emberek rád néznek, ezt fogják mondani: „Ez az ember olyan Istent szolgál, aki valóban törődik vele, senki más nem tudná elérni, hogy ilyen dolgok megtörténjenek az életében.” A teljes szívű odaszánásért cserébe Isten áldását adja. Ha belegondolsz, ez igazán nem nagy ár.


Március 02., Szerda - „Te is fiam, Brutus?” (2)

„Meghallgat Isten, és megalázza őket…” (Zsoltárok 55:20)
 

Dávid a helyes hozzáállást választotta. Ahelyett, hogy másoknak panaszkodott volna sebzett szíve miatt, fájdalmát és csalódottságát Istennek öntötte ki napi háromszori imádságában (ld. Zsoltárok 55:18). Ezekben a mennyei Atyjával folytatott beszélgetésekben Dávid úgy döntött, hogy szívének gyógyítását az Úrra bízza. Ellenség vette körül és halálos veszedelemben forgott, de tudta, hogy Isten megalázza ellenségeit, számára pedig biztonságot garantál. Ha a rossz hozzáállást választod – ösztönösen, érzelmeidre hallgatva cselekszel, ahelyett, hogy engednéd, hogy Isten Igéje megújítsa elmédet (ld. Róma 12:2) –, akkor olyan utat választasz, amin sok megbánnivalód lesz, és romokat hagysz magad után. A következők fognak történni:

1) Egyre kevésbé leszel képes hinni. Minél többször felemlegeted sérelmeidet, annál jobban fogyatkozik a hited.

2) Lerombolod a másokkal való együttműködés képességét magadban. A gyanakvás és bizalmatlanság megfoszt a másokkal való egészséges kapcsolattól.

3) Nem tudod elfogadni mások segítségét. Ha senki másban nem bízol, csak magadban, az szkeptikussá tesz, sőt, paranoiássá, ha mások felajánlják a segítségüket.

4) Egyenes úton leszel a magányosság felé. Védekező beállítottságod eltaszítja azokat, akik barátkozni szeretnének veled, sündisznó magatartásod miatt el fognak kerülni. Ebben az a legrosszabb, hogy a magányodat saját magadnak köszönheted.

5) Akadályozod a gyógyulásodat. Az őszinte kapcsolatok hiánya gátolja a sebzett szív gyógyulását.

6) A múltba ragadva élsz. Ha nem lépsz tovább, a múlt fogságában maradsz. A gyógyulás és helyreállás egyetlen útja, ha az árulást Isten szerinti módon kezeled.


Március 01., Kedd  - „Te is fiam, Brutus?” (1)

„Nem az ellenség gyaláz engem… hanem te, magamfajta ember, bizalmas jó barátom” (Zsoltárok 55:13–14)
 
Áruló kép: https://internetfigyelo.wordpress.com

 

Semmilyen tőr nem ejt olyan mély sebet, mint az, ha valaki elárulja bizalmunkat. Lehet, hogy te is azonosulni tudsz Dávid panaszával. Egy sebzett szív kiált fel, kétségbeesetten imádkozik megkönnyebbülésért. Dávidot mélységesen megrázta az árulás. Azt mondja, ha ellenség tette volna ezt vele, azt elszenvedné (ld. Zsoltárok 55:13). De legközelebbi barátja tette, akiben megbízott: „… te, magamfajta ember, bizalmas jó barátom, akivel meghitt barátságban voltam; az Isten házába együtt jártunk a gyülekezet körében” (Zsoltárok 55:14–15). Ez bizony keserű pirula! A kebelbarátja tette, akiről sosem gyanította volna, akire legnagyobb titkait bízta, hittestvére, akivel együtt járt istentiszteletre! Nem csoda, hogy szíve összetört. Egy szövetségszegő barát miatt életveszélyes helyzetbe került. „Kezet emelt jóbarátjára, és meggyalázta a szövetséget. Szája simább a vajnál, de veszekedésen jár az esze. Beszéde lágyabb az olajnál, pedig olyan, mint a kivont kard.” (Zoltárok 55s:21–22). Hogyan tette túl magát fájdalmán Dávid? Úgy, hogy a következő három dolgot tette:

1) Elismerte. Szavakba öntötte érzéseit.

2) Istennel beszélt róla. Nem próbált ál-bátorságot színlelni, gyötrelmét őszintén elmondta Istennek:
„… reggel, délben, este gondban vagyok és sóhajtozom, ő meghallja hangomat” (Zsoltárok 55:18). 

3) Isten kezébe tette a helyzetet. „Vesd az Úrra terhedet, és ő gondot visel rád! Nem engedi sohasem, hogy ingadozzon az igaz.” (Zsoltárok 55:23). Ma te is tedd ezt a három dolgot, így talpra tudsz állni, és tovább tudsz lépni.


F E B R U Á R

Február 29., Hétfő

Cselekedj!

„Másokat pedig rettentéssel mentsetek meg, kiragadva őket a tűzből…” (Júdás 1:23 Károli)
 

Ne nézd tétlenül, ha valaki, akit szeretsz, olyan helyzetbe keveredik, ami ártalmára lehet! Cselekedj! A Biblia azt mondja: „Tegyetek különbséget, egyesekkel legyetek együtt érzők; míg másokat rettentéssel mentsetek meg, kiragadva őket a tűzből” (Júdás 22–23 NKJV). A görög szöveg itt a megmentésre egy olyan szót használ, ami azonnali, sorsdöntő, ugyanakkor folyamatos cselekvést jelent. A „rettentéssel” pedig olyan figyelmeztetésre utal, ami jogos félelmet kelt valami emberéletet fenyegető, veszélyes, riasztó dologgal szemben. A „kiragadva őket a tűzből” pedig azt jelenti, hogy nincs vesztegetni való idő, azonnal cselekedni kell. Ég a ház, ők pedig alszanak. Törd be az ajtót, és rángasd ki őket, ha kell, de mentsd meg őket! Menj utána azoknak, akik a rossz utat választották! Ne ülj ölbe tett kézzel, azt mondva: „Nem az én dolgom.” Igenis a te dolgod! A jó pásztor otthagyta a kilencvenkilenc juhot, hogy elmenjen az egy elveszett után – és nem állt meg, míg meg nem találta. Akkor a vállára vette, és úgy vitte vissza a karám biztonságába. Megeshet, hogy félreértenek, bírálnak vagy elutasítanak? Persze, de ahogy Pál mondja: „… a Krisztus szeretete szorongat [késztet, kényszerít, sürget] minket” (2Korinthus 5:14 NCV). Ha szereted azokat az embereket, akiket Jézus szeret, akkor nincs más választásod! Nem tudod, mit mondj? Akkor imádkozz így: „Uram, segíts, hogy pontosan tudjam, mit kell mondanom és mit kell tennem! Adj bölcsességet és bátorságot, hogy kimondjam, amit ki kell mondani! Segíts, hogy szeressem őket eléggé ahhoz, hogy megmondjam nekik az igazságot, amíg még van idő! Használj kegyelmed eszközeként, hogy elérjem őket, mielőtt túl késő lenne! Jézus nevében, ámen.”


Február 28., Vasárnap

Tudd, hogy miért küzdesz!

„… nekifeszülve futok egyenest a cél felé, Isten mennyei elhívásának a Krisztus Jézusban adott jutalmáért.” (Filippi 3:14)
 

Nem az a legszegényebb ember a földön, akinek nincs pénze, hanem az, akinek nincs Istentől kapott életcélja. Ennek meglátásához hit kell – és összpontosítás. Ha nem tudod, hogy miért érdemes küzdeni, azzal kockáztatod, hogy:
1) Olyan dolgokért harcolsz, melyekért nem kellene.
2) Nem a megfelelő időben vívod a csatát.
3) Olyan csatába keveredsz, melybe nem kellene.
4) Azért harcolsz, mert győznöd kell ahhoz, hogy jól érezd magad a bőrödben.
5) Tovább küzdesz akkor is, amikor a csata már elveszett, de büszkeséged nem engedi, hogy beletörődj.

A legfontosabb az, hogy ne téveszd szem elől a célt, melyet Isten adott eléd. John Mason mondta: „Az ördög örül annak, ha rendeltetésünk beteljesedése késedelmet szenved.” Ha a sátán nem tud szemtől szemben legyőzni, akkor megpróbálja elterelni a figyelmedet lényegtelen dolgokkal, vagy megpróbál kizárni a versenyből azzal, hogy rossz döntésekre vesz rá. Akár így, akár úgy, ő győz, és te veszítesz. Lehet valami jó, de ez még nem jelenti, hogy számodra is megfelelő. Ha már bőven elég dolgot teszel, amivel Isten bízott meg, tanulj meg nemet mondani minden másra! Ha ezt meg tudod tenni, felszabadítod magad az emberek elvárásai alól, és többé nem fogod kényszeresen keresni mások elismerését. Azt se feledd, hogy a „nem”, nem jelenti feltétlenül azt, hogy „soha”, gyakran csak azt, hogy „most nem”. Ha ezerfelé szakadsz, akkor mindenben csak középszerű leszel, és semmiben sem leszel igazán hatékony. Ha egyszerre akarsz harcolni minden fronton, hamar kimerülsz, és nem fogsz tudni győzni ott, ahol igazán számít. Nincs értelme olyan harcot vívni, ahol nem várható zsákmány; olyan ez, mint vizet locsolni egy égő kalyibára – ha emberélet nincs veszélyben, valószínűleg nem éri meg oltani. Tartalékold erődet arra, amikor valami igazán fontos forog kockán!


 

Február 27., Szombat

 

Isten végzi munkáját benned (2)

 

„Isten az, aki munkálja bennetek mind az akarást, mind a cselekvést az ő tetszésének megfelelően.” (Filippi 2:13)
 

A Biblia azt mondja: „mert Isten az, aki munkálja bennetek mind az akarást, mind a cselekvést az ő tetszésének megfelelően” (Filippi 2:13). Százegy dolog próbálja kiszorítani Istent az életünkből, és mi hajlamosak is vagyunk engedni nekik, ezért teremtett Isten belénk egy belső késztetést, hogy vágyjuk tenni az ő akaratát. Amikor vágyakozol Bibliát olvasni, Isten az, aki erre ösztönöz. Amikor imádkozni szeretnél, Isten indít erre. Ha adakozni támad kedved, Isten az, aki erre biztat. Jézus azt mondta: „Én vagyok a szőlőtő, ti a szőlővesszők: aki énbennem marad, és én őbenne, az terem sok gyümölcsöt, mert nélkülem semmit sem tudtok cselekedni… Ha megmaradtok énbennem, és beszédeim megmaradnak tibennetek, akkor bármit akartok, kérjétek, és megadatik nektek.” (János 15:5,7). „Énbennem marad” – ez azt jelenti, hogy benne él, beköltözik, ott lakik. Ha szoros kapcsolatban vagy Krisztussal, akkor olyan vágyak fogannak meg benned, amelyeket ő tud betölteni. Ha úgy érzed, hogy Isten bizonyos vágyakat helyezett a szívedbe, akkor nagyon fontos, hogy imádságban kérd el azokat a dolgokat. Ha nem vagy biztos abban, hogy a vágyaid Istentől valók-e, akkor imádkozz így: „Uram, azt hiszem, hogy ezt a vágyat te adtad a szívembe, ezért kérlek, hogy te teljesítsd be! De az sem veszi el az örömömet, ha nem válik valóra, mert veled boldog vagyok. Rád bízom, tégy úgy, ahogy te akarod.”

Eljutottál már odáig, hogy ilyen kapcsolatod legyen Istennel?


Február 26., Péntek

Isten végzi munkáját benned (1)

„Éppen ezért meg vagyok győződve arról, hogy aki elkezdte bennetek a jó munkát, elvégzi a Krisztus Jézus napjára.” (Filippi 1:6)

Pál arról írt a Filippiben élő hívőknek, hogy Isten munkálkodik mindegyikőjükben. Milyen csodálatos igazság ez! Azt írta: „… imádkozom azért, hogy a szeretet egyre inkább gazdagodjék bennetek ismerettel és igazi megértéssel; hogy megítélhessétek, mi a helyes, hogy tiszták és kifogástalanok legyetek a Krisztus napjára, és gazdagon teremjétek az igazság gyümölcseit Jézus Krisztus által Isten dicsőségére és magasztalására” (Filippi 1:9–11). Azt mondod, ez elég nagy feladat? Igen, nem is lehet véghezvinni akaraterővel, jó szándékkal, emberi erőfeszítéssel. Isten útmutatását kell kérni hozzá, és mindenben neki kell engedelmeskedni, belőle kell erőt meríteni. Ha önerőből próbálod véghezvinni, amit egyedül Isten tud megtenni, az olyan, mintha a hajadnál fogva próbálnád kihúzni magad a mocsárból – nem fog működni! Istenre kell bíznod, hogy felkészítsen a munkára, amire ő hívott el. Igen, neked is meg kell tenned a magad részét, de ne próbálkozz Isten részével! „Mi pedig, miközben fedetlen arccal, mint egy tükörben szemléljük az Úr dicsőségét, mindnyájan ugyanarra a képre formálódunk át az Úr Lelke által dicsőségről dicsőségre” (2Korinthus 3:18). Hogyan formálódunk át? Az Úr Lelke által. Ő veszi el a feszültséget, ő szabadít meg a stressztől és a szorongástól, amit oly gyakran érzünk, amikor saját erőnkből próbálunk változni.


Február 25., Csütörtök

Tanulj meg talpra állni!

„Mindenre van erőm a Krisztusban, aki megerősít engem.” (Filippi 4:13)
 
Mindenre van erőm a Krisztusban, aki engem megerősít. Fil. 4:13,
 

Van egy lelki betegség, a berögzült viselkedésminták betegsége, ami ellen be kell oltatnod magad! A kór egyik megnyilvánulása, hogy azt hiszed, egyedül a te véleményed helyes. Amíg az élet együttműködik veled, addig jól elvagy, de ha valami nem így alakul, akkor fejjel mész a falnak, összetöröd, véresre sebzed magad, míg végül csüggedten feladod. Akkor aztán elkezdesz másokat hibáztatni: az életet, az ördögöt, vagy éppen Istent. Lehet, hogy hited jó szándékkal van tele, de a rugalmatlan hit nem más, mint közelgő kudarc! A tapasztalt kajakozók képesek az úgynevezett „eszkimó fordulásra”, ami lehetővé teszi, hogy az evezős 360 fokos fordulatot tegyen kajakjával, lemerülve a víz alá, majd ismét felbukkanva a felszínre. Aki ismeri ezt a technikát, az nem fullad meg, ha felborul is a kajakja. Pál is ezt a stratégiát használta, hogy legyőzze azokat a kihívásokat, melyekkel az életben szembetalálta magát. „Tudok szűkölködni és tudok bővölködni is, egészen be vagyok avatva mindenbe, jóllakásba és éhezésbe, a bővölködésbe és a nélkülözésbe egyaránt” (Filippi 4:12). Ez nem veleszületett tudás, nem is valami különleges tréningen, „rugalmassági szemináriumon” tanulta, nem is egy csodaguru tanította neki. Rögös úton tanulta meg, a türelem, kitartás, alázat, önmegtagadás, odaszántság és Istenbe vetett bizalom kemény iskolájában. Ennek eredményeként állni tudta az élet ütéseit az üldöztetés, éhezés, szegénység, börtön és kivégzés idején is. Soha nem adta fel, sőt megmutatta azt is, hogyan lehet mindenkor örülni az Úrban (ld. Filippi 4:4). Amikor a hit és a valóság összeütközésbe kerül, a hit rugalmasan kitart, amíg eljön a győzelem. Olyan, mint egy fa, mely meghajlik a viharban, de aztán felegyenesedik. „Tudok szűkölködni és tudok bővölködni is, egészen be vagyok avatva mindenbe, jóllakásba és éhezésbe, a bővölködésbe és a nélkülözésbe egyaránt. Mindenre van erőm a Krisztusban, aki megerősít engem.” (Filippi 4:12–13). Tanuld meg te is, hogyan kell elviselni az ütéseket és újra talpra állni!


Február 24., Szerda

Helyed Isten családjában

„Árváknak atyja, özvegyek védője az Isten, szent hajlékában.” (Zsoltárok 68:6)
 

Isten családjában az élet tele van kihívásokkal. Ahhoz, hogy családtagként élvezni tudd helyzetedet, és betöltsd szerepedet, tisztában kell lenned három dologgal:

1) A jogaiddal. Ha Krisztusba, mint Megváltódba vetetted bizalmadat, akkor Isten megváltott családjának tagja lettél (ld. János 3:3–6). Ez azt jelenti, hogy jogod van arra, hogy befogadást, szeretetet, védelmet, tiszteletet, gondoskodást, tanítást, felkészítést és jutalmat kapj. Isten múltbeli hibáid ellenére is garantálja mindezekhez a jogot, tehát örülj neki, és fogadd el!

2) A család szabályaival. Törvényes rend nélkül az élet anarchiába torkollik. Ugyanez igaz egy családra is. El tudod képzelni, milyen lenne, ha a gyerekek vezetnék a háztartást? Nos, Isten családjában nincs demokrácia. Nincs szavazati jogod a törvényhozásban. Isten már lefektette változhatatlan alapelveit Igéjében, és ezek az elvek biztosítják, hogy áldásaiban részesülhessünk. „Ha készségesen hallgattok rám, élhettek az ország javaival” (Ézsaiás 1:19).

3) Kötelezettségeinkkel egymás felé. Isten arra hív, hogy elfogadd, szeresd és segítsd testvéreidet akkor is, ha önzők, éretlenek, ítélkezők és felelőtlenek. Ne feledd, hogy Isten családja „átalakítás alatt” van, de így is sokkal jobb, mint bármely más alternatíva! Részt kell venned a család életében és tevékenységeiben. A első gyülekezet tagjai naponta összegyűltek (ld. ApCsel 2:46), ezért élték túl a sátán támadásait, melyekkel elpusztításukra tört. Azzal támogatod gyülekezeted családjának életét és misszióját, ha beleadod a tizededet, a tehetségedet és az idődet. Ne csak fogyasztó legyél, hiszen „a jókedvű adakozót szereti az Isten” (2Korinthus 9:7).


Február 23., kedd

Tedd meg most!

„Ha van mit adnod, ne mondd embertársadnak: Menj el, jöjj holnap, majd akkor adok!” (Példabeszédek 3:28)
 

A Biblia azt mondja: „Ne késs jót tenni a rászorulóval, ha módodban van, hogy megtedd! Ha van mit adnod, ne mondd embertársadnak: Menj el, jöjj holnap, majd akkor adok!” (Példabeszédek 3:27–28). A halogatás megtévesztő. Nem tartod engedetlenségnek, mert szándékodban áll engedelmeskedni Istennek. Csak éppen majd akkor fogod megtenni, ha több pénzed lesz, ha nem leszel annyira elfoglalt, ha vége lesz a szünidőnek, és a gyerekeid visszamennek az iskolába, stb.

Mielőtt Isten többet bízna rád, megfigyeli, hogy mihez kezdesz azzal, amid már van. Például nincs értelme több pénzt kérned, hogy áldássá lehess mások számára, ha most nem vagy áldás azok számára, akik a környezetedben vannak. Azt mondod, most nincs túl sok pénzed? Ez nem csak a pénzről szól. Tudnál bátorító szavakat mondani, tudnál egy órát adni az idődből, vagy tudnál gyakorlati módon segíteni valakinek, aki rászorul? Amikor Isten szólít, hogy tegyél meg valamit, akkor azt akarja, hogy ezt az ő időzítése szerint tedd, ne a te menetrended szerint. Egyszer Jézus így szólt egy emberhez: „»Kövess engem!« De ő ezt kérte: »Uram, engedd meg, hogy előbb elmenjek, és eltemessem apámat.« Jézus így válaszolt neki: »Hadd temessék el a halottak a halottaikat, te pedig menj el, és hirdesd az Isten országát!« Egy másik is ezt mondta: »Követlek, Uram, de előbb engedd meg, hogy búcsút vegyek házam népétől.« Jézus pedig így felelt: »Aki az eke szarvára teszi a kezét, és hátratekint, nem alkalmas az Isten országára.«” (Lukács 9:59–62).

Az engedelmesség halogatásának következménye az elvesztegetett lehetőség – úgyhogy tedd meg most!


Február 22., Hétfő

Hatással lenni

 

„Hit által kapott kijelentést Nóé azokról a dolgokról, amelyek még nem voltak láthatók, és Istent félve és tisztelve készítette el a bárkát háza népe megmentésére.” (Zsidók 11:7)
 

Nóé története a következőkre tanít:
 

1) Hatással lehetsz a családodra. „Hit által… készítette el a bárkát háza népe megmentésére.” Nóé döntése nemcsak saját maga számára volt hasznos, de megmentette egész családját is. Sok évébe telt, de végigcsinálta. Isten kegyelméből te is megnyerheted családodat Krisztusnak.  

2) Hatással lehetsz a következő nemzedékekre. Nóé nem csupán az özönvizet élte túl, de Isten őt használta fel arra, hogy újat kezdjen a világgal. Micsoda elhívás! Micsoda hatás! Micsoda örökség! „Mert az Úr szemei áttekintik az egész földet, és ő megmutatja erejét azoknak, akik tiszta szívvel az övéi…” (2Krónikák 16:9). Isten keresi azokat az embereket, akik munkatársaivá válnak abban, hogy véghezvigye terveit, megvalósítsa céljait a földön. Ám ahhoz, hogy erre alkalmas légy:
a) Hajlandónak kell lenned arra, hogy kilógj a tömegből. Nóé hitt látásában, amikor még senki más nem hitte, hogy özönvíz lesz. Azok tudnak hatással lenni, akik különböznek. Ezért ne zavarjon, ha kilógsz a sorból!
b) Nem szabad félned attól, hogy valami újjal próbálkozz. Lehet, hogy azt mondják: „Ilyet még soha senki nem csinált” – de ez ne tartson vissza attól, hogy engedelmeskedj Istennek! Az emberek valószínűleg azt mondták Nóénak: „Errefelé sosem esik. Ugyan mi szükség egy hajóra?” De ők tévedtek, és Nóénak volt igaza.
c) Ki kell bírnod az esős időszakot ahhoz, hogy meglásd a szivárványt. Állj meg szilárdan és hittel, tudva, hogy amit Isten megígért, azt be is fogja teljesíteni (ld. Jeremiás 1:12). 

3) Hatással lehetsz környezetedre, ebben nem számít a korod. Ne tartson vissza az, hogy mennyi idős vagy. Nóé ötszáz éves volt, amikor prédikálni kezdett, és elkezdte építeni a bárkát. Az életnek nincs vége, amíg Isten ki nem mondja, hogy vége.


Február 21., Vasárnap

Élet a hadszíntéren (3)

„… nagyobb az, aki bennetek van, mint az, aki a világban van.” (1János 4:4)
 

A harmadik fajta támadás a sátáni támadás. Hajlamosak vagyunk elbagatellizálni vagy éppen eltúlozni a sátán erejét, pedig mindkét hozzáállásban veszély rejlik! Az első miatt sebezhetővé válsz, a második megalapozatlan félelmet kelt benned. Ha megérted a sátán módszereit – és saját fegyvereid működési elvét – akkor fogod tudni kezelni támadásait, akkor fogsz tudni sikeresen ellenállni. Hogyan teheted meg ezt?

1) Ha megérted, hogy Isten lerombolta a sátán erejét Krisztus golgotai győzelme által. „Lefegyverezte a fejedelemségeket és a hatalmasságokat, nyilvánosan megszégyenítette őket, és Krisztusban diadalmaskodott rajtuk” (Kolossé 2:15). A sátán próbálkozása, hogy elpusztítsa Jézust, visszafelé sült el, olyan látványos vereséget okozva neki, ami miatt Krisztusban mi is győzelmet ünnepelhetünk!

2) Ha megérted, hogy Isten Lelke, aki benned van, nagyobb, mint az ördög, aki a világban van (ld. 1János 4:4). Nincs nagyobb hatalom Isten benned élő Lelkénél. Ha Krisztusban maradsz, a sátán nem tud uralkodni rajtad, nem tud legyőzni (ld. János 15:7). Miért? Mert Jézust kellene legyőznie ahhoz, hogy ezt megtehesse!

3) Ha megérted, hogy legyőzheted a sátánt, mert Jézus hatalmat adott rá. „Íme, hatalmat adtam nektek, hogy kígyókon, skorpiókon tapodjatok, és az ellenség minden erején, és hogy semmi se árthasson nektek” (Lukács 10:19). A bűnöző kénytelen engedelmeskedni a rendőrnek, mert a rendőrség mögött ott áll a törvény és az államhatalom. Ezért amikor Isten tekintélyét, mely Krisztusban neked adatott, igénybe veszed, akkor a sátánnak nincs választása, kénytelen engedelmeskedni, és betartani a határokat. Semmit sem tehet veled az együttműködésed nélkül, ezt pedig nem vagy köteles megadni neki. A sátán csak abban reménykedik, hogy ezt nem tudod, és soha nem is jössz rá!


Február 20., Szombat

Élet a hadszíntéren (2)

„… a testet pedig ne úgy gondozzátok, hogy bűnös kívánságok ébredjenek benne.” (Róma 13:14)
 

A másik támadási front a test. Legsebezhetőbb pontod a „tested”, amely arra késztet, hogy a saját fejed után menj. A jelszava ez: „Minden rólam szól!” Folyton arra törekszik, hogy ő legyen mindenben az első. Testünknek ez a genetikai beállítottsága. A test nem szentelődik meg, nem válik lelkivé, mert „ami testtől született, test az…” (János 3:6), és semmi más. „Mert a test kívánsága a Lélek ellen tör, a Léleké pedig a test ellen, ezek viaskodnak egymással, hogy ne azt tegyétek, amit szeretnétek” (Galata 5:17). No, és hogyan lehet uralkodni a testünkön?

1) Hozz egy döntést! „… válasszátok ki még ma, hogy kit akartok szolgálni…” (Józsué 24:15). Az amerikai polgárháború idején sok északi és déli katona meghalt, nem az ellenséges sereg fegyvereitől, hanem saját bajtársaik lövéseitől. Miért? Mert nem volt egyenruhájuk, ami jelezhette volna, melyik oldalhoz tartoznak. Világosan határozd meg, hogy melyik oldalon állsz, és tedd ezt láthatóvá a környezeted számára is!

2) Ne engedd a testet ellátmányhoz jutni! Háború idején a hadvezérek nagy figyelmet fordítanak arra, hogy felrobbantsanak hidakat, vasúti síneket és országutakat, hogy ezzel megfosszák az ellenséget a győzelemhez elengedhetetlenül szükséges utánpótlástól. A test nem tud uralkodni rajtad, ha elvágod az utánpótlástól. „… a testet pedig ne úgy gondozzátok, hogy bűnös kívánságok ébredjenek benne” (Róma 13:14).

3) Maradj kapcsolatban a főhadiszállással! Még a jól képzett és a lehető legjobb felszereléssel ellátott katonák vagy a legjobb tisztek sem tudnak győzni, ha elvesztették a kapcsolatot a főparancsnoksággal. Tehát, maradj kapcsolatban! „Minden imádságotokban és könyörgésetekben imádkozzatok mindenkor a Lélek által” (Efezus 6:18).


Február 19., Péntek

Élet a hadszíntéren (1)

„Vállald velem együtt a szenvedést, mint Krisztus Jézus jó katonája.” (2Timóteus 2:3)
 

A megváltással Jézusnak, a királyok királyának szolgálatába álltál. Az ő harcait harcolod, az ő haditervét kell követned. Nincs felmentés, ez hosszú távra szól. A sátán hadat üzent ellened, és ez „győzz vagy legyőznek” küzdelem. Az ellenség három fronton fog támadni. Nézzük meg most ezeket. Az első támadás a világ felől érkezik. Érezted valaha, hogy nem illesz bele a környezetedbe? Nem is kell beleillened! „Nem tudjátok-e, hogy a világgal való barátság ellenségeskedés az Istennel? Ha tehát valaki a világgal barátságot köt, ellenségévé válik az Istennek.” (Jakab 4:4). A határvonal ott van, ebben a háborúban nincs békés egymás mellett élés. Mit jelent a „világiasság”? Nem azt, hogy a világban vagyunk, hanem, hogy olyanok vagyunk, mint a világ. Nem azt jelenti, hogy belekeveredünk a világba, hanem hogy elvegyülünk benne: énközpontú gondolkodásmódját, relatív erkölcsiségét követjük, és ugyanúgy állunk hozzá Istenhez, az ő ügyéhez, az ő Igéjéhez és az ő népéhez, mint a világ. A világ hatalomra, népszerűségre és az önérdek érvényesítésére éhes, mindez ellentmond a Szentírás elveinek. „Tiszta és szeplőtlen kegyesség az Isten és Atya előtt ez… tisztán megőrizni az embernek önmagát a világtól” (Jakab 1:27). Jézus azt mondta, óvakodjunk, nehogy magával sodorjon a világ anyagi dolgokat hajhászó megszállottsága, vagy az attól való félelem, hogy szükségeink betöltésére nem lesz elég az, amivel rendelkezünk (ld. Máté 6:25–34). Arra kaptunk elhívást, hogy „só” és „világosság” legyünk (ld. Máté 5:13–14). Neked kell hatással lenni a környezetedre, nem a környezetednek rád! Ha a világ semmi különbséget nem vesz észre közted és önmaga között, akkor lámpásod kialudt, és olyan só vagy, mely elvesztette az ízét.

Só és világosság


Február 18., Csütörtök

Készülj fel!

„A bölcseknek az okosság a koronájuk…” (Példabeszédek 14:24 katolikus)
 

A Biblia azt mondja: „A bölcs bölcsességet gyűjt” (Példabeszédek 14:24 TM). Ezért ne hagyd abba a tanulást! A tudás az élet legtöbb területén robbanásszerűen nő, és ha nem maradsz naprakész, bizony lemaradsz. Ha újra és újra ugyanazt a leckét kell ismételned, az azt jelenti, hogy nem tanultad meg rendesen. Tanulmányozd azokat, akik sikert értek el azon a területen, amiben te is sikeres akarsz lenni, így megtanulhatod, mit érdemes, és mit nem szabad tenni. Hyman Rickover, az Egyesült Államok egyik admirálisa mondta: „Tanulj mások hibáiból – nem élsz annyi ideig, hogy mindet te magad elkövethetnéd!” Tehát:
1) Tiszteld azokat, akiknek szakértelme és tapasztalata nagyobb, mint a tiéd! Ahelyett, hogy visszahúzódnál előlük, keresd velük a kapcsolatot! A Biblia azt mondja: „Ki milyen lelki ajándékot kapott, úgy szolgáljatok azzal egymásnak, mint Isten sokféle kegyelmének jó sáfárai” (1Péter 4:10). Bizonyos területeken mindannyiunknak küzdelmei vannak, de vigyázz, nehogy bizonytalanságodat félreértsék, és elbizakodottságnak tartsák.

2) Légy jó hallgatóság! Ne próbálj másokra jó benyomást tenni azzal, hogy próbálsz úgy mutatkozni, mintha tudásotok mértéke egyenrangú lenne. Ha egy párbeszéd félelmetes számodra, tégy fel kérdéseket, csak arról beszélj, amiben biztos vagy, hallgass figyelmesen, így ha legközelebb találkoztok, már ennyivel előrébb leszel.

3) Minél felkészültebb vagy, annál több lehetőség adódik számodra. Ne kezdj új tananyagba, amíg nem készültél el a házi feladattal! Ha Isten elkezd magasabbra emelni, készülj fel! Készülj fel a beszédeddel, a ruhatáraddal, és készítsd fel az elmédet is! Kérj tanácsot egy megbízható baráttól, aki megérti a helyzetedet, és azt is tudja, hová kell eljutnod. Ha nem találsz ilyet, akkor olvass hozzá a témához, hogy elsajátítsd az alapokat! „Jóindulattal van a király az értelmes szolga iránt…” (Példabeszédek 14:35). Minél felkészültebb vagy, annál több lehetőség ajtaját fogja Isten megnyitni előtted.


Február 17., Szerda

Minden a hozzáálláson múlik

„Huszonöt éves korában lett király Amacjá… Azt tette, amit helyesnek lát az Úr, de nem teljes szívvel.” (2Krónikák 25:1–2)
 

Amacjá király helyes dolgokat tett, de nem volt benne teljes szívvel. Lehet tenni helyes dolgokat úgy, hogy még sincs rajtuk áldás. Miért? Mert nem helyes a viszonyulásunk. Vegyük például az adakozás kérdését. Pál apostol azt írja: „Tudjuk pedig, hogy aki szűken vet, szűken is arat, és aki bőven vet, bőven is arat. Mindenki úgy adjon, ahogyan előre eldöntötte szívében, ne kedvetlenül vagy kényszerűségből, mert »a jókedvű adakozót szereti az Isten«. Az Istennek pedig van hatalma arra, hogy minden kegyelmét kiárassza rátok, hogy mindenütt mindenkor minden szükségessel rendelkezzetek, és bőségben éljetek minden jó cselekedetre. Amint meg van írva: »Bőkezűen osztott a szegényeknek, igazsága megmarad örökké.« Aki pedig magot ad a magvetőnek, és eledelül kenyeret, megadja és megsokasítja vetőmagotokat, és megszaporítja »igazságotok gyümölcsét.« Így mindenben meggazdagodtok a teljes tisztaszívűségre, amely hálaadást szül az Isten iránt általunk.” (2Korinthus 9:6–11).

Jegyezz meg két dolgot:
1) Az adakozásod mértékén múlik, hogy milyen mértékben fogsz kapni.
2) Az adakozáshoz való hozzáállásodon múlik a rád áradó áldások gazdagsága.

Tehát, ha eldöntöd, hogy adakozni fogsz, gondold végig, milyen jó hozzád Isten, határozd el, mit szeretnél adni, és tedd azt örömteli szívvel! Minden a hozzáálláson múlik!


Február 16., Kedd

Hogyan vihetünk véghez nagy dolgokat? (5)

„A várfal építői, a teherhordók és a rakodók egyik kezükkel a munkát végezték, a másikkal pedig a kopját tartották.” (Nehémiás 4:11)
 

Tudod hogyan építették Nehémiás és emberei Jeruzsálem várfalát? Úgy, hogy az egyik kezükben vakolókanál volt, a másikban fegyver. Miért fontos ez? Mert bár Isten odaadja nekünk a tervet, elképzelhető, hogy nekünk kell megküzdenünk a megvalósításáért. Nem mindenki szeretné, hogy sikert érj el. Sőt, lesznek, akik mindent megtesznek majd, hogy megakadályozzák. Ilyenkor kell folyamatosan emlékeztetned magad arra, hogy a tervet Istentől kaptad, hogy ő a te oldaladon áll, és hogy ha kitartasz, győzni fogsz. Ezt Isten garantálja! Hallgasd csak, mit mondtak Nehémiásról ellenségei: „A pogány népek között az a hír járja… hogy te és a júdaiak föl akartok lázadni, ezért építed a várfalat. A szóbeszéd szerint te akarsz a királyuk lenni. Sőt prófétákat bíztál meg, hogy hirdessék rólad Jeruzsálemben: Király van Júdában! Még a királynak is hírül vihetik ezt a szóbeszédet…” (Nehémiás 6:6–7). Nehémiásnak túl kellett tennie magát a fenyegetéseken és megfélemlítésen. Ezt írta válaszul: „Nagy munkát kell végeznem, ezért nem tudok elmenni. Félbemaradna a munka, ha abbahagynám, és hozzátok mennék.” (Nehémiás 6:3). Minden perc, amit arra fordítasz, hogy bírálóiddal foglalkozz, ellopja az időt Istentől kapott feladatodtól. Ne süllyedj le az ő szintjükre! Nem az számít, hogy ellenségeid mit mondanak, hanem az, hogy te mit mondasz magadnak, amikor ők már elmondták mondandójukat. Nehémiás így válaszolt nekik: „Maga a menny Istene ad nekünk sikert, és mi az ő szolgáiként kezdjük el az építést. Nektek azonban semmi részetek és jogotok nincs, emléketek sem marad Jeruzsálemben” (Nehémiás 2:20). Ez a győztes hozzáállás.


Február 15., Hétfő

Hogyan vihetünk véghez nagy dolgokat? (4)

„Ó Uram, legyen figyelmes a füled szolgád imádságára…” (Nehémiás 1:11)
 

El kell kérned Istentől a tervet. Miért? Mert csak azon a terven lesz az áldása, amit ő tervezett. Nem feltétlenül isteni ötlet minden jó ötlet. A Biblia azt mondja: „Sokféle szándék van az ember szívében, de csak az Úr tanácsa valósul meg” (Példabeszédek 19:21). Honnan tudhatod, hogy a terved összhangban van Isten tervével, főleg olyankor, ha akadályokkal és szembenállással találkozol? Két dologból:

1) Tűz ég a bensődben. Jeremiás azt mondta: „Az Úr igéje… perzselő tűzzé vált szívemben, csontjaimba van rekesztve. Erőlködtem, hogy magamban tartsam, de nincs rajta hatalmam.” (Jeremiás 20:8–9). Amikor Isten égő vágyat kelt benned, akkor képessé tesz arra, hogy felülemelkedj a kedvezőtlen körülményeken. Úgy fogod érezni, hogy valami ellenállhatatlan erővel késztet, vezet, irányít – és ettől te is odaszánod magad arra. Lehet, hogy nem mindig fogod tudni megmagyarázni másoknak, de mélyen legbelül tudni fogod, hogy Isten akaratában vagy.

2) Isten megmutatja, hogy melyik úton indulj el. „Vezetem majd a vakokat olyan úton, amelyet nem ismertek, ismeretlen ösvényeken viszem őket. A sötétséget világossággá változtatom előttük, a rögös utat simává. Ezeket a dolgokat véghezviszem, nem mulasztom el.” (Ézsaiás 42:16). Figyeld meg ezeket a szavakat: ismeretlen ösvény, sötétség, rögös út – de azért ne ess kétségbe tőlük! Inkább számíts rájuk! Dávid azt mondta: „Az Úr javamra dönti el ügyemet. Uram, örökké tart szereteted…” (Zsoltárok 138:8). Dávid Istene a te Istened is – és ő nem változott egy cseppet sem!


Február 14., Vasárnap

Hogyan vihetünk véghez nagy dolgokat? (3)

„Erre ők így feleltek: Kezdjük el az építést! És bátran hozzáfogtak a jó munkához.” (Nehémiás 2:18)

Azt mondják, hogy bár az embereknek vannak álmaik, csak minden tizedik ember váltja valóra álmát. Miért? Mert a másik kilenc hozzá sem fogott! Ahhoz, hogy belépjenek az Ígéret földjére, Izráel népének át kellett kelnie a Jordán folyón, méghozzá áradás idején. Nem csoda, hogy féltek. Isten azonban ezt mondta: „mihelyt a Jordán vizét érinti a papok lába… a Jordán vize kettéválik” (ld. Józsué 3). Így is történt, és a nép betölthette rendeltetését. No, és te mire vársz?

1) Tökéletes körülményekre? Olyat soha nem találsz. „Aki mindig csak a szelet figyeli, nem vet, és aki csak a fellegeket lesi, nem arat” (Prédikátor 11:4). Az egyik fordítás ezt így adja vissza: „Ha a tökéletes körülményekre vársz, soha semmit nem fogsz elvégezni” (NLT). Azt mondod, arra vársz, hogy Isten mozduljon? Felmerült már benned, hogy ő talán épp arra vár, hogy te mozdulj végre?

2) Arra, hogy mindenki egyetértsen veled? Amikor Dávid bejelentette, hogy szándékában áll megküzdeni Góliáttal, bátyja, Eliáb, aki Saul király seregének egyik parancsnoka volt, azt mondta neki, hogy menjen haza, mert itt csak szégyent hoz a családjára. Dávid azonban nem hagyta magát lebeszélni, kiállt, és legyőzte az óriást. Isten segítségével erre te is képes lehetsz!

3) Míg úgy nem érzed, hogy alkalmas vagy a feladatra? Isten nem mindig a felkészülteket hívja el, de mindig felkészíti az elhívottait. Nem számít, hogy milyen a képzettséged, a nemzetiséged vagy a nemed, Isten használni tud. Oliver Wendell Holmes nyolcvanéves korában kezdett görögül tanulni. Amikor egy barátja megkérdezte, miért teszi, ő így válaszolt: „Őszintén? Most vagy soha!” Mivel Nehémiás hajlandó volt elkezdeni, Isten dicsőséges befejezéssel ajándékozta meg. Ugyanezt megteszi érted is. Akkor hát mire vársz? Rajta, indulj!


Február 13., Szombat

Hogyan vihetünk véghez nagy dolgokat? (2)

„Ha tetszik a királynak és ha kedves előtted a te szolgád…” (Nehémiás 2:5 Károli)
 

Imádkozz azért, hogy a megfelelő emberek szemében tetszésre találj! A sikeres emberek életét tanulmányozva kiderül, hogy volt látásuk, türelmük, eltökéltségük, jellemesek és tehetségesek voltak. Ezen kívül még valamit láthatsz működni: hogy elnyerték valakinek a kegyeit. Vannak olyan zárt ajtók, melyek megnyílnak, ha hittel közeledünk feléjük, és vannak olyan ajtók is, amelyek akkor nyílnak meg, ha a megfelelő emberek segítségünkre sietnek. Ilyenkor van szükség arra, hogy elnyerjük valaki tetszését és pártfogását. Alex Haley-nek, a Gyökerek című híres regény szerzőjének irodájában volt egy kép. Egy teknősbéka ült egy két méter magas kerítés tetején. A kép felirata ez volt: „Biztos lehetsz benne, hogy nem magától jutott fel oda!”
Nehémiásnak szüksége volt egy hadseregre, hogy védje őt, és szüksége volt anyagiakra is az építkezéshez. Ezért imádkozott, majd ahhoz az egyetlen emberhez fordult, aki biztosíthatta számára mindezt: a királyhoz. Így szólt: „Ha tetszik a királynak és ha kedves előtted a te szolgád, azt kérem, hogy bocsáss el engem Júdába, atyáim sírjainak városába, hogy megépítsem azt!” (Nehémiás 2:5 Károli). A király pedig megtette. Van ebben egy fontos tanulság: ha szívedben eltökélted, hogy Isten országát akarod építeni, akkor ő „királyi összeköttetéseket” biztosít számodra. Azért légy óvatos, a segítség nem biztos, hogy azok által jön, akiktől számítottál rá, nem biztos, hogy azoktól, akikkel egyetértesz, vagy akiket kedvelsz. Isten egy pogány királyt használt arra, hogy Nehémiást segítse, és egy nincstelen özvegyet arra, hogy Illés prófétát táplálja. Ne szabd meg Istennek, hogy kit használhat, és kit nem! Csak imádkozz a kedvezésért, számíts rá, és fogadd hálásan, bármilyen formában érkezik is!


Február 12., Péntek

Hogyan vihetünk véghez nagy dolgokat? (1)

„Amikor meghallottam ezeket, napokon át ültem, sírtam és gyászoltam…” (Nehémiás 1:4)
 

Minden ellene szóló esély ellenére, és engesztelhetetlen ellenségekkel szembenézve is, Nehémiás újjáépítette Jeruzsálem városfalait mindössze ötvenkét nap alatt. Ez hihetetlen teljesítmény! Pedig nem is építész volt, hanem pohárnok Artahsasztá király, egy pogány uralkodó udvarában. Robert Goddard mondja: „Nehéz megmondani, mi lehetetlen, mert ami tegnap csak álom volt, ma remény, holnap pedig valóság.” Ezért mielőtt azt mondanád valamire, hogy lehetetlen megvalósítani, vagy azt, hogy nincs megfelelő képzettséged hozzá, figyeld meg Nehémiás történetét! Most mi is ezt fogjuk tenni a következő néhány napban. Az első lecke ez: meg kell találnod, mi az a szükség, mely tettekre indít. „Elmondták nekem, hogy a megmaradtak, akik a fogság után maradtak meg, nagy bajban és gyalázatban vannak ott abban a tartományban. Jeruzsálem várfala csupa rés, és kapui tűzben égtek el. Amikor meghallottam ezeket, napokon át ültem, sírtam és gyászoltam, böjtöltem és imádkoztam a menny Istene előtt…” (Nehémiás 1:3–4). Miért böjtölt és imádkozott Nehémiás? Ezt kérte: „Adj ma sikert szolgádnak…” (Nehémiás 1:11). Amikor olyan szükséget látsz, ami könnyekre fakaszt, és ami miatt kitör belőled, hogy: „Itt valamit tenni kell!”, akkor nagy a valószínűsége, hogy Isten téged hív arra, hogy tegyél valamit. Lehet, hogy vezető személy vagy, mint Nehémiás volt, vagy csak átlagember, mint azok, akik segítettek neki. Akár így, akár úgy, ha Isten megindítja szívedet egy szükség láttán, akkor arra hív, hogy cselekedj. Ha kész vagy igent mondani, ő rendelkezésedre bocsátja a mennyei forrásokat. Amikor szíved azt mondja: „Én erre születtem”, akkor bizonyára megtaláltad életed célját.


Február 11., Csütörtök

Add Istennek időd „első zsengéjét”!

„… oda hozatom veletek felajánlásaitokat, az első termés áldozatát, és mindazt, amit nekem szenteltek.” (Ezékiel 20:40)
 

Az Ószövetségben az aratás első részét Istennek kellett felajánlani hálaáldozatul. Ezért amikor Isten azt mondja: „oda hozatom… az első termés áldozatát, és mindazt, amit nekem szenteltek”, ez azt jelenti, hogy Isten az első helyet kívánja az életünkben, nem azt, hogy csupán valahogy beszorítsuk a napirendünkbe. Jegyezd meg, ő az első termést kívánja, nem a maradékot. Egy bibliatanító ezt így fogalmazta meg: „Rászoktattam magam, hogy minden napot úgy kezdjek, hogy időm első zsengéjét Istennek adom. Rájöttem, hogy nem tudom nyugodtan és békésen végigélni a napomat, ha ezt nem teszem… Ezért reggeli kávézásom közben, és rendszerint még pizsamában, annyi időt töltök Istennel, amennyire csak szükségem van ahhoz, hogy érezzem, most már rendesen tudok viselkedni, és a Lélek gyümölcsét teremve tudom eltölteni napomat. Megtanultam, hogy azzal, ha a napom legjobb részét Istennek adom, a szívem legjobb részét adom neki.” Ha a reggel első perceit Istennek ajándékozzuk, az egész nap segít a helyes fontossági sorrend megőrzésében. Ne arra használd ezt az Istennel töltött ajándék időt, hogy a problémáidon elmélkedj… hangold rá szívedet arra, amit a zsoltáros így fogalmazott meg: „De én benned bízom, Uram! Azt mondom: Te vagy Istenem. Életem ideje kezedben van…” (Zsoltárok 31:15–16 Károli). Figyeld meg, azt mondja: „életem ideje kezedben van.” Minden nap hoz örömet, megpróbáltatást, kihívásokat és kísértéseket. Ezért kell így imádkoznod: „Uram, minden órámban rád támaszkodom. Add, hogy szavaim, viselkedésem, döntéseim és tetteim téged dicsőítsenek!”


Február 10., Szerda

Isten munkamódszere (3)

„És jobb kezénél fogva felemelte…” (Apostolok cselekedetei 3:7)
 

Néhány fontos észrevétel:
1) Péter engedte, hogy Isten megváltoztassa, amit ő eltervezett. „Péter és János felment a templomba, a délutáni imádkozás idejére, délután három órára” (ApCsel 3:1). Fontos dolog az imádság? Igen, mindennél fontosabb! De előfordulhat, hogy annyira leköt valamilyen gyülekezeti munka, hogy észre sem veszed azokat a fájdalmakat hordozó embereket, akik ott ülnek a templom kapujában. Érzékenynek kell lenned az emberek szükségeire, elérhetőnek kell lenned Isten számára, és késznek kell lenned arra, hogy egy pillanat alatt változtass terveiden.

2) Péter azt a nevet használta, amely nagyobb minden problémánál: „… a názáreti Jézus Krisztus nevében, kelj fel, és járj!” (ApCsel 3:6). Az ember pedig megtette, felállt és járt! Pál azt írja: „hogy Jézus nevére minden térd meghajoljon, mennyeieké, földieké és földalattiaké; és minden nyelv vallja, hogy Jézus Krisztus Úr…” (Filippi 2:10–11). Azt kérdezed, ugyan mi van egy névben? Ebben az esetben minden! Jézus nevére a pokol megremeg, a bűnök bocsánatot nyernek, a betegek meggyógyulnak, és a makacs szokások megtörnek.

3) Péter nemcsak imádkozott, de segítő kezet is nyújtott. „És jobb kezénél fogva felemelte, annak pedig azonnal megerősödött a lába és a bokája, felugrott, talpra állt, és járt” (ApCsel 3:7). Manapság rengeteg olyan ember vesz körül, akiknek segítségre van szükségük ahhoz, hogy talpra álljanak lelkileg, érzelmileg, fizikálisan és anyagilag. Nyújtsd ki a kezed feléjük szeretettel, és emeld fel őket! Nem arra van szükségük, hogy az életed hátra lévő részében támogasd őket. Csak arra van szükségük, hogy felsegítsd őket, és bemutasd őket Istennek, aki képes segíteni, és arra vár, hogy betölthesse szükségeiket. Isten Pétert használta, hogy szabadulást hozzon ennek az embernek, és ő téged is használni akar. De neked is késznek kell lenned rá!


Február 09., Kedd

Isten munkamódszere (2)

„Arra vittek egy születése óta sánta férfit, akit napról napra letettek a templomnak abba a kapujába, amelyet Ékes-kapunak hívtak, hogy alamizsnát kérjen a templomba menőktől.” (ApCsel 3:2)
 

A Bibliában ezt olvassuk: „Amikor meglátta, hogy Péter és János be akar menni a templomba, alamizsnát kért tőlük. Péter pedig Jánossal együtt rátekintett, és azt mondta: »Nézz ránk!« Ő felnézett rájuk, remélve, hogy kap tőlük valamit. Péter ekkor így szólt hozzá: »Ezüstöm és aranyam nincsen, de amim van, azt adom neked: a názáreti Jézus Krisztus nevében, kelj fel, és járj!« És jobb kezénél fogva felemelte, annak pedig azonnal megerősödött a lába és a bokája, felugrott, talpra állt, és járt. Bement velük a templomba is, járkált, ugrándozott, és dicsérte az Istent.” (ApCsel 3:3–8). A történet három kérdést vet fel:
1) Mi a te gyengeséged? Nagyon fontos tisztában lenni ezzel, mert egy fogyatékosság más területeken is megbéníthat. A bokájának gyengeségétől eltekintve ez az ember egészséges volt, ám ez az egy gyengeség megakadályozta, hogy boldog életet éljen. Mindannyian küzdünk valamivel. „Nem egyéb, hanem csak emberi kísértés esett rajtatok” (1Korinthus 10:13 Károli).
2) Hogyan kezeled ezt a gyengeséget? Ez az ember azért volt a templom kapujában, hogy kolduljon. Te miért mész oda? Erre a kérdésre világosan tudnod kell a választ ahhoz, hogy fel tudj kelni, és járni tudj. Ne nyugodj bele, hogy ott vagy, kelj fel, és mondd: „Lehet, hogy most itt tartok, de Isten kegyelméből nem maradok ilyen örökre!”
3) Mire számítasz? Egy mankót szeretnél, ami segít együtt élni problémáddal? Valami olyan módot, amivel elkerülheted a gyógyuláshoz szükséges lépéseket? Ez az ember nem gyógyulást kért, csak alamizsnát. Az alamizsna azonban nem fog talpra állítani. Sőt, ha csak arra összpontosítasz, amit az emberek tehetnek érted, akkor nem fogod észrevenni azt, amit Isten megtehet érted. Isten erejével ez az ember talpra állt, és járt – az ő erejével ez számodra is lehetséges!


Február 08., Hétfő

Isten munkamódszere (1)

„Íme, most van a kegyelem ideje! Íme, most van az üdvösség napja!” (2Korinthus 6:2)
 

A következő napokban az Ékes-kapu sántája történetében rejlő gazdag tanulságokat vizsgáljuk meg közelebbről.
1) Nagyszerű helyzetben volt, de nem élvezte. „Arra vittek egy születése óta sánta férfit, akit napról napra letettek a templomnak abba a kapujába, amelyet Ékes-kapunak hívtak, hogy alamizsnát kérjen a templomba menőktől” (ApCsel 3:2). Ha egy makacs problémával küzdesz, még ha gyönyörű helyen vagy is, nem tudod azt élvezni.
2) Közel volt a megoldáshoz, mégsem tudta elérni azt. Minden nap ott ült a templom kapujában, látta azokat, aki bementek, és áldást nyertek. Ő maga azonban ezt nem tehette meg, mert állapota miatt a mózesi törvények tiltották, hogy belépjen. Te is így vagy most? Ott vagy a templomban, de nem tudod átvenni, amit Isten neked szánt? Énekled az énekeket, imádkozod az imádságokat, hallgatod a prédikációkat, mégsem szabadulsz attól a rég meglévő gondodtól?
3) Amikor eljött szabadulásának pillanata, segítségre volt szüksége, hogy megragadhassa azt. „Péter ekkor így szólt hozzá: »Ezüstöm és aranyam nincsen, de amim van, azt adom neked: a názáreti Jézus Krisztus nevében, kelj fel, és járj!« És jobb kezénél fogva felemelte…” (ApCsel 3:6–7). Ennek az embernek semmi oka nem volt azt gondolni, hogy ez a nap bármiben is különbözik a többitől. Nem tudta, hogy Isten már bekarikázta ezt a napot naptárában, megjelölte az ő szabadítása napjaként. Ez lehet a te napod is! „Mert ő mondja: »A kegyelem idején meghallgattalak, és az üdvösség napján megsegítettelek. Íme, most van a kegyelem ideje! Íme, most van az üdvösség napja!«” (2Korinthus 6:2). A „megfelelő idő” számodra a ma. De nem fog megtörténni addig, amíg el nem ismered, hogy szükséged van Istenre, és amíg kész nem vagy segítségének elfogadására. Ez azt jelenti, hogy hited legyen erős, szíved nyitott, és mondd ki, valld meg Isten ígéreteit a helyzetedre!


Február 07., Vasárnap

Krisztushoz hasonlóvá válni

„Hiszen erre hívattatok el, mivel Krisztus is szenvedett értetek…” (1Péter 2:21)
 

A teremtéskor Isten azt mondta: „Alkossunk embert a képmásunkra, hozzánk hasonlóvá: uralkodjék… az egész földön…” (1Mózes 1:26). Isten szándéka kezdettől foga nyilvánvalóan az volt minden egyes ember számára, hogy visszatükrözzük az ő természetét, az ő jellemét, az ő céljait, az ő gondolkodásmódját és az ő módszereit. Ha tudni akarod, milyen is ez, nézd meg Krisztus életét! Pál azt mondta: „Ő [Jézus] a láthatatlan Isten tökéletes képmása, az elsőszülött minden teremtmény közül” (Kolossé 1:15 AMP). A legnagyobb célod az legyen tehát – főleg, ha azt szeretnéd, hogy Isten használjon –, hogy Krisztushoz hasonlóvá válj. Ez azt jelenti, hogy arra kell törekedned, hogy minden helyzetet úgy kezelj, ahogyan ő tenné, úgy kell bánnod az emberekkel, ahogyan ő bánna. Péter azt írta: „Hiszen erre hívattatok el, mivel Krisztus is szenvedett értetek, és példát hagyott rátok, hogy az ő nyomdokait kövessétek” (1Péter 2:21). Jézus három dologban példaképünk:
1) A szenvedésben. Amikor igazságtalanul bántak vele, a bosszú helyett szeretettel, türelemmel és jósággal válaszolt.
2) A szolgálatban. Ő lehajolt, hogy megmossa tanítványai lábait, majd ezt mondta nekik: „Mert példát adtam nektek, hogy amint én tettem veletek, ti is úgy tegyetek. Bizony, bizony, mondom néktek: a szolga nem nagyobb az uránál, sem a küldött nem nagyobb annál, aki elküldte. Ha tudjátok ezeket, boldogok lesztek, ha így cselekesztek.” (János 13:15–17).
3) Az engedelmességben. Azt mondta: „nem a magam akaratát keresem, hanem annak az akaratát, aki elküldött engem” (János 5:30). Van egy jó hírem: Isten továbbra is formálni fog – igen, ő elkötelezte magát erre –, hogy eljuttasson oda, amikor az élet minden körülménye között Jézus módjára fogsz cselekedni.


Február 06., Szombat

Gondoskodni a nélkülözőkről

„Boldog az, akinek gondja van a nincstelenre…” (Zsoltárok 41:2)
 

Az egyik legelterjedtebb kifogás, amit az emberek felhoznak, ha a szükségben lévők felé adakozásra kérik őket: „Nekem keményen meg kellett dolgoznom azért, amim van, nekik is ezt kellene tenniük.” Igaz, a Biblia valóban arra tanít, hogy aki nem hajlandó dolgozni, az nem jogosult támogatásra (ld. 2Thesszalonika 3:10). De azt vajon tudod-e, hogy:
1) Hatmillió ötévesnél fiatalabb gyermek hal éhen évente?
2) Hét emberből egy éhesen fekszik le aludni minden este?
3) A világ három leggazdagabb emberének együttes vagyona több, mint a föld negyvennyolc legszegényebb országa teljes évi bevételének összessége?
Booth tábornok, az Üdvhadsereg alapítója mondta: „Hogyan lehetne meggyőzni egy embert Isten szeretetéről, ha lefagy a lába?” Ha imáid nem találnak meghallgatásra, fontolóra kellene venned valamit: Izráel népe böjtölt és imádkozott, aztán panaszkodni kezdtek, hogy Isten nem válaszol imáikra. Isten akkor ezt mondta nekik: „Nekem az olyan böjt tetszik, amikor leoldod a bűnösen fölrakott bilincseket, kibontod a járom köteleit, szabadon bocsátod az elnyomottakat, és összetörsz minden jármot! Oszd meg kenyeredet az éhezővel, vidd be házadba a szegény bujdosókat, ha mezítelent látsz, ruházd fel, és ne zárkózz el testvéred elől! Akkor eljön világosságod, mint a hajnalhasadás, és hamar beheged a sebed. Igazságod jár előtted, és az Úr dicsősége lesz mögötted. Ha segítségül hívod az Urat, ő válaszol, ha kiáltasz, ezt mondja: Itt vagyok!” (Ézsaiás 58:6–9). „Boldog az, akinek gondja van a nincstelenre, ha bajba kerül, megmenti az Úr”(Zsoltárok 41:2). Ez a legbiztosabb befektetés!


Február 05., Péntek

Isten tudja, mit tettél

„Mert Isten megítél minden tettet, minden titkolt dolgot, akár jó, akár rossz az.” (Prédikátor 12:14)

Isten egyik fő jellemzője, hogy mindentudó. Gondolom, felismerted a szóösszetétel részeit: mindent tudó. Azt jelenti, hogy a mindentudó Isten tud mindenről, amit mondtál, amit gondolsz, amit teszel. Volt egyszer egy gazdag nagyapa, aki hallókészüléket kapott. A felülvizsgálaton az orvos megjegyezte: „A családja biztosan nagyon örül annak, hogy most már hallja őket.” A nagyapa így válaszolt: „Az a helyzet, hogy nem mondtam el nekik, hogy hallókészülékem van. Csak üldögélek, és hallgatom a beszélgetéseiket – és már kétszer megváltoztattam a végrendeletemet!” Isten meg akar áldani, de a bűn és az engedetlenség ezt megakadályozhatja. Amikor Dávid házasságtörést követett el Betsabéval, megpróbálta eltitkolni azt. Isten azonban leleplezte. Isten szemében egyetlen dolog rosszabb a bűnnél – az, ha nem vállaljuk fel, hogy elkövettük. Végül Dávid beismerte vétkét, és így imádkozott: „Teljesen mosd le rólam bűnömet, és vétkemtől tisztíts meg engem! Mert tudom, hogy hűtlen voltam, és vétkem mindig előttem van. Egyedül ellened vétkeztem, azt tettem, amit rossznak látsz.” (Zsoltárok 51:4–6). Aztán még ezt is kérte: „Tisztíts meg izsóppal, és tiszta leszek, moss meg engem, és fehérebb leszek, mint a hó” (Zsoltárok 51:9). Dávidnak belső, lelki tisztulásra volt szüksége, és Isten megadta ezt neki. Isten tud mindenről, ismer „minden tettet, minden titkolt dolgot, akár jó, akár rossz az.” Nem számít, milyen nagyon elbuktál, ő meg tud tisztítani, megbocsát neked, és újra örömet ad életedbe.


Február 04., Csütürtök

Jelentős teljességre vágysz? (3)

„Mert azt tartom, hogy a jelen szenvedései nem hasonlíthatók ahhoz a dicsőséghez, amely láthatóvá lesz rajtunk.” (Róma 8:18)
 

Amikor Viktor Franklt Auschwitzba vitték, éppen az élet értelmét kutató könyvén dolgozott. De amikor elvették a ruháit, és velük a felöltője bélésébe varrt kéziratot is, akkor megkérdőjeleződött benne, hogy egyáltalán van-e az életének bármi értelme. Aztán valami történt: a nácik odaadták neki egy éppen azelőtt gázkamrába küldött másik rab rongyos ruháit, és az elnyűtt holmi egyik zsebében Frankl egy lapon egy zsidó imát talált: „Halld, ó Izráel, az Úr, ami Istenünk egy Úr. Szeresd azért az Urat, a te Istenedet teljes szívedből, teljes lelkedből és teljes erődből!” (ld. 5Mózes 6:4–5). „Mivel magyarázható az ilyen véletlen? – tette fel a kérdést. – Mi mással, mint, hogy éljem meg a gondolataimat ahelyett, hogy csupán papírra vetem őket!” Később ezt írta: „A világon semmi sem segít túlélni, csak az a tudat, hogy az életednek célja van. Aki tudja, hogy miért él, csaknem bármilyen élethelyzetet képes elviselni.” Charles Dickens sánta volt, mint ahogy Händel is. Homérosz vak volt, Platón púpos; Sir Walter Scott pedig lebénult. Pál apostol szolgálatának nagy részét börtönben töltötte. Mi adott ezeknek az embereknek erőt, hogy kitartsanak, és körülményeiket legyőzzék? A céltudatosság! Mindegyiküknek volt egy álma, amit olthatatlan belső tűz táplált. Olyan miértjük volt, ami minden hogyant felülmúlt. Neked mi az életcélod?


Február 02., Kedd

Jelentőségteljességre vágysz? (1)

„… enyém vagy!” (Ézsaiás 43:1)
 

Emlékszel Dean Martin slágerére: „You’re Nobody till Somebody Loves You” [Amíg nem szeret valaki, senki sem vagy]? Ez a dalszöveg legmélyebb aggodalmunkra mutat rá. Azt akarjuk, hogy életünk számítson, hogy jelentősége legyen. Legmélyebb félelmünk, hogy úgy éljük le életünket, hogy senki sem veszi észre, ha megérkezünk, majd eltávozunk belőle. Küszködünk, hogy továbbtanulhassunk, hogy jó anyagi helyzetet biztosítsunk magunknak, hogy elégedettek lehessünk a külsőnkkel. Ezért esik rosszul, ha egy barátunk elfelejt felhívni, egy tanár elfelejti a nevünket, vagy egy munkatársunké lesz a dicsőség azért a munkáért, amit mi végeztünk el. Figyelemre vágyunk, beszélgetéseinkben nagy nevekre hivatkozunk, fényes, feltűnő dísztárcsákat teszünk az autónkra. A divatdiktátorok azt mondják nekünk: „Akkor leszel valaki, ha a mi márkánkat viseled.” Ezért képesek vagyunk fele fizetésünket elkölteni egy új farmerra. De aztán – ó, mily szörnyűség – a szűk kimegy a divatból, és a totyakos lesz a trendi, a koptatott helyett a fekete a menő, mi pedig a tegnapi divatot hordva idejétmúltnak érezzük magunkat. Egyszerűen megfogalmazva: külsőségekkel nem lehet jelentőségteljességet szerezni. Ez belső munka. A jelentőség tudatnak olyan valakihez kell kötődnie, akiben megbízunk, akiről tudjuk, hogy sosem fog változni, aki tudja rólunk a legrosszabbat is, mégis mindig hiszi a legjobbat. Ilyen személy pedig csak egyetlen létezik: Isten. Ezért olvasd csak, mit mond: „… így szól az Úr, a te teremtőd, Jákób, a te formálód, Izráel: Ne félj, mert megváltottalak, neveden szólítottalak, enyém vagy! Ha vízen kelsz át, én veled vagyok, és ha folyókon, azok nem sodornak el. Ha tűzben jársz, nem perzselődsz meg, a láng nem éget meg. Mert én, az Úr, vagyok a te Istened… drágának tartalak, és becsesnek, mivel szeretlek…” (Ézsaiás 43:1–4).


Február 01., Hétfő

Éhezni Isten Igéjére

„mint újszülött csecsemők a hamisítatlan lelki tejet kívánjátok…” (1Péter 2:2)
 

Mennyire vágyik egy újszülött gyermek az anyatejre? Olyan intenzitással, amit el sem tudsz képzelni, amíg nem hallottál éjfélkor felsíró kisbabát! Nem számít, hogy egész nap keményen dolgoztál, és fáradt vagy, és az sem, hogy csupán egy órája etetted meg a kicsit. Egy csecsemő számára a világon egyetlen dolog létezik, csak arra összpontosít. Enni akar – méghozzá most rögtön! Mikor volt legutóbb, hogy lelki gyomrod annyira korgott az éjszaka közepén, hogy fel kellett kelned táplálkozni Isten Igéjéből? Péter így beszélt erről: „Levetve tehát minden gonoszságot, minden álnokságot, képmutatást, irigységet és minden rágalmazást, mint újszülött csecsemők a hamisítatlan lelki tejet kívánjátok, hogy azon növekedjetek az üdvösségre; mivel megízleltétek, hogy jóságos az Úr” (1Péter 2:1–3). Figyeld meg ezeket a szavakat: „mivel megízleltétek”! Ha egyszer megkóstoltál már valami igazán ízletes táplálékot, akkor többé nem akarsz majd vacak, se íze, se bűze tömegárun tengődni. Lelki ízlelőbimbóid nem fogják engedni. Tudod, nemcsak, hogy nem lehet figyelmen kívül hagyni a kisbaba éhségérzetét, de az ízérzékelésüket sem lehet becsapni. Ha a tápszerhez hozzákeverünk valamit, ami eddig nem volt benne, akkor kiköpködik vagy kihányják. Hallottad már a „sugárban hány” kifejezést? Az egészségtelen gyorskajákkal talán hamar jóllakjunk, de valódi tápértékük nincs. A lelki alultápláltságnak és fejlődési visszamaradottságnak felismerhető jelei vannak. Péter szerint ezek a tünetek: gonoszság, álnokság, képmutatás, irigység és rágalmazást. Nyisd hát ki még ma a Bibliádat, és imádkozz így: „Uram, adj Igéd iránti éhséget nekem!”


Január 31., vasárnap

Mid van?

„Mondd meg nekem, mi van a házadban?” (2Királyok 4:2)
 

Amikor imádkozunk, Isten kétféleképpen válaszolhat:

1) Használhat valakit, akit ismerünk. Kiket ismersz? Ki tud olyasmit, amit te nem? Jézus azt mondta: „Adjatok, és adatik nektek: jó, megnyomott, megrázott, megtetézett mértékkel adnak öletekbe. Mert amilyen mértékkel ti mértek, olyan mértékkel mérnek viszonzásul nektek” (Lukács 6:38). Kik adnak megtetézett mértékkel? Emberek. Amikor Isten meg akar áldani, gyakran más emberek által teszi. Tehát kire kellene hallgatnod, ki mellé kellene odatársulnod? „Aki bölcsekkel jár, bölccsé lesz” (Példabeszédek 13:20). Figyeld csak meg a „jár” szót! A bölcsesség akkor jön, ha mozgásban vagyunk, ha előre haladunk, nem akkor, ha ülünk a babérjainkon! Taníthatónak kell lenned, képesnek kell lenned különbséget tenni dolgok között, kommunikatívnak és készségesnek kell lenned.


2) Használhat valamit, amivel már rendelkezel. A 2Királyok 4-ben egy prófétatanítvány özvegye nagy bajban volt. A férje meghalt, az adósságai egyre csak halmozódtak, a hitelező pedig már a fiait akarta elvinni rabszolgának. Amikor az asszony Elizeus prófétához fordult, ő azt kérdezte tőle: „Mondd meg nekem, mi van a házadban?” Az asszony azt mondta neki, hogy csak egy kis korsónyi olaj. A próféta erre azt mondta: „Szedj össze annyi üres edényt, amennyit csak tudsz, és kezdd el megtölteni őket! Ha így teszel, lesz elég olajad ahhoz, hogy kifizesd az adósságodat, és aztán megélj a fiaiddal együtt.” (ld. 2Királyok 4:3–7). Amid van, az Isten számára mindig elég ahhoz, hogy megteremtse, amire szükséged van! Ő „mindent megtehet sokkal bőségesebben, mint ahogy mi kérjük vagy gondoljuk, a bennünk munkálkodó erő szerint” (Efezus 3:20). Hol van ehhez az erő? Bennünk! Erőforrásaink az Istentől kapott ajándékok, a tehetségünk, a kitartásunk, az ismeretségi körünk és az Istennel való kapcsolatunk. Ma tehát ez Isten igéje hozzád: „Mid van?”


Január 30., Szombat

Az odaföntiekre összpontosíts!

„Az odafennvalókkal törődjetek, ne a földiekkel.” (Kolossé 3:2)

Manapság azt tartjuk fontosnak, hogy vágyainkat azonnal kielégítsük, és arra törekszünk, hogy minél több dolgot megszerezzünk. A „földi dolgok” azonban elveszítik vonzerejüket, amint benyújtják értük a számlát, a hitelkamatok pedig egyre csak nőnek. Amikor ez megtörténik, amit áldásnak hittünk, átokká válhat, és megfoszt az életörömtől. Egy lelkipásztor ezt így fogalmazta meg: „A materializmus nem elégít ki, mert zsarnoki, mi, emberi lények pedig szabadságra születtünk… Rájövünk, hogy nem mi birtokoljuk a házunkat, hanem a házunk birtokol minket. Házasságot kötünk a jelzáloghitellel. Rabszolgái leszünk mindenféle kütyüknek vagy ruhadaraboknak. Amint megvettük, hazahoztuk és beszereltük, mi csak egy rövid ideig élvezzük, de azok továbbra is uralnak, diktálnak és követelnek: »Kapcsolj be! Törölj le! Fényezz ki! Fess át! Javíts ki!” Életünk legszebb éveit azzal töltjük, és rengeteg pénzt arra fordítunk, hogy megszerezzünk dolgokat… míg nem marad időnk az élet valóban élvezetes pillanataira, mint: meglátogatni barátainkat, jól érezni magunkat, istentiszteletre menni… Nem marad időnk jót cselekedni, eljutni szép helyekre, vagy találkozni olyan emberekkel, akik belső örömöt adnak. Pál azt mondja: »Valóban nagy nyereség a kegyesség megelégedéssel« (1Timóteus 6:6). Ahhoz, hogy ezt az elégedettséget megtapasztaljuk, naponta össze kell számolnunk áldásainkat, és hálát kell értük adnunk Istennek, aki mindezt lehetővé tette.” Jon Walker írja: „Tételezzük fel, hogy van egy képzeletbeli vonal, ami elválasztja azt, amit láthatunk attól, amit nem láthatunk – vagyis a múlandót az örökkévalótól. Jézusban az a célunk, hogy az „odafennvalókra” (a vonal felettiekre) nézzünk, így megérthetjük, hogy amit látunk és érzékelünk, az csupán része a teljes isteni valóságnak. Az emberek örökkévaló lények, ezért azok a döntések, melyek most jelentéktelennek tűnnek, a teljes valóságot tekintve örökkévaló jelentőséggel bírnak.”


Január 29., Péntek

Kegyelmet ad hozzá

„… hogy hatalmasan megerősödjék bennetek a belső ember…” (Efezus 3:16)

Dr. Robert Schuller titkárnője, Lois tizenöt éven át küzdött a rákkal, és mind a tizenöt évet Istennek való hűséges szolgálatban töltötte. Schuller ezt írja: „Nem hiszem, hogy valaha is találkoztam nála bátrabb emberrel. Néha annyira rosszul volt, hogy az is minden erejét felemésztette, ha csak felkelt az ágyból! Ilyenkor szándékosan legurult az ágyról, négykézláb mászott el a fürdőszobáig, ott a kagylóba kapaszkodva húzta fel magát. Kényszerítette magát arra, hogy felöltözzön, kibotorkált a konyhába, ivott egy kis vizet, evett egy darabka pirítóst, vette a táskáját, és kilépett az ajtón. Homlokán verejtékcseppek gyöngyöztek, de ő a férjére nézve így szólt: »Nos, Ralph, azt hiszem, most már menni fog.« Aztán beszállt az autóba, és elment a templomba. Mindig előttem ért oda. Amikor megérkeztem, a szokott módon köszöntöttem: »Jó reggelt! Hogy van?« Ő mosolyogva mindig ezt válaszolta: »Nagyszerűen!« Csak a temetése után tudtam meg, hogy valójában min ment keresztül. Ilyen bátorságot csak Isten tud adni.”

A Biblia azt mondja: „adja meg nektek dicsőségének gazdagsága szerint, hogy hatalmasan megerősödjék bennetek a belső ember az ő Lelke által” (Efezus 3:16). Sokféleképpen el lehetne ezt magyarázni, de legékesszólóbban Annie Johnson Flint énekíró fogalmazott: „Amikor teherbírásunk végére értünk, amikor erőnk cserbenhagyott, pedig még csak a nap felénél tartunk; Amikor összegyűjtött forrásaink mind elfogytak, akkor kezd el Atyánk adni az ő gazdagságából. Szeretetének nincs határa, kegyelme felmérhetetlen, ereje végtelen. Ő ebből a végtelen gazdagságából Jézusban egyre csak ad, ad, és újra csak ad.”


Január 28., csütörtök

Amit meg kellene kérdezned magadtól (3)

„Jól vigyázzatok tehát, hogyan éltek!” (Efezus 5:15,)

Van még három kérdés, amit érdemes feltenni magunknak.

1) A lehető legtöbbet hoztam ki a mai napból?

„Jól vigyázzatok tehát, hogyan éltek; ne esztelenül, hanem bölcsen, kihasználva az alkalmas időt” (Efezus 5:15–16). Csak úgy tudunk felkészülni a holnapra, ha ma arra összpontosítunk, amit ma meg kell tennünk. Ha ma nem a helyes dolgokat teszed, akkor a holnapod arra fog elmenni, hogy helyrehozd a ma hibáit. Nem fog megváltozni az életed, amíg nem változtatsz rajta valamit naponta. Csak akkor tudsz a helyes pályán maradni, ha felteszed magadnak a kérdést: „A lehető legtöbbet hoztam ki a mai napból?” Ugyanez a kérdés segít visszatérni is a jó irányba, ha eltávolodtál.

2) Hagyok időt magamnak a gondolkodásra?

A legbölcsebb dolog, amit tehetünk, ha időt hagyunk magunknak a gondolkodásra. Ez különösen is fontos olyankor, ha egyébként inkább a tettek embere vagy, és a célok vezérelnek. Szeretjük érezni, hogy fejlődünk, hogy haladunk, hogy sikerült elérnünk dolgokat. Ahhoz azonban, hogy a helyes dolgot tegyük, a megfelelő módon, a megfelelő időben, ahhoz időt kell hagynunk cselekvésünk kiértékelésére. Te szoktál erre időt hagyni?

3) Tetszik az életem Istennek?

Énókról néhány szóval emlékezik meg az Írás: „bizonyságot nyert arról, hogy Isten szemében kedves” (Zsidók 11:5). Micsoda tanúbizonyság! Jézus azt mondta: „Mit használ ugyanis az embernek, ha az egész világot megnyeri, lelkében pedig kárt vall?” (Márk 8:36). Nem számít, mennyi mindent érsz el, mindenek felett az legyen a célod, hogy Isten szemében tetszésre találj! Ahhoz, hogy ezt elérhesd, időt kell töltened vele imádságban és igeolvasásban. Az imádságban mi beszélünk Istennel, a Szentírásból ő szól hozzánk. Ez olyan győztes kombináció, mely sosem vall kudarcot!


Január 27., Szerda

Amit meg kellene kérdezned magadtól (2)

„… aki naggyá akar lenni közöttetek, az legyen szolgátok” (Márk 10:43)
 
"...aki naggyá akar lenni közöttetek, az legen szolgátok" Márk 10:43,

Még két kérdést kellene rendszeresen feltenned magadnak:

1) Kész vagyok másokat szolgálni? Azt mondod, vezető szeretnél lenni? Miért? Amíg erre a kérdésre nem a helyes indítékkal válaszolsz, Isten nem fog előléptetni. Néha egyszerűen csak szeretnénk kezünkben tartani az irányítást. Máskor nem akarjuk megfizetni a siker árát. Csak az előnyeit szeretnénk, a külön irodát, a nagyobb fizetést, a tiszteletben álló rangot, mások csodálatát. Jézus azt mondta: „aki naggyá akar lenni közöttetek, az legyen szolgátok” (Máté 10:43). Azzal, hogy vezető leszel, olyan helyzetbe kerülsz, hogy úgy érzed, először be kell töltened saját szükségeidet ahhoz, hogy segíteni tudj másokon. Ez mindig magában rejt egyfajta kísértést! Őszintén törődnöd kell másokkal, és segíteni őket, hogy elérjék a tőlük telhető legjobbat. Ha ezt teszed, azzal tiszteled Istent, és ő megjutalmaz ezért.
2) Azt végzem, amire elhívást kaptam? „… különböző ajándékaink vannak, eszerint szolgálunk is” (Róma 12:6). Samuel Johnson mondta: „Majdnem minden ember élete egy részét arra pazarolja, hogy próbál olyan képességeket felmutatni, melyekkel nem rendelkezik… hogy elnyerje mások tetszésnyilvánítását, mely úgysem tart sokáig.” Ha valamilyen képet dédelgetsz magadban azokról a tulajdonságokról, melyekkel szerinted a tehetséges emberek rendelkeznek, de te nem, akkor elég nehezen fogsz rájönni, hogy mik a te erősségeid. Henry Ford rámutatott: „Amikor azt kérdezzük, ki legyen a főnök, olyan, mintha azt kérdeznénk: ki énekelje a tenort a kvartettben? Nyilvánvaló, hogy az, akinek tenor hangja van.” Ahhoz, hogy az életben sikert érj el, tudnod kell, mire kaptál ajándékot Istentől!

Január 26., Kedd

Amit meg kellene kérdezned magadtól (1)

„Szerezz bölcsességet, és minden szerzeményeden szerezz értelmet!” (Példabeszédek 4:7)

Mint minden jó szülő, Isten is azt akarja, hogy gyermekei sikeresek legyenek. Ahhoz azonban, hogy az életben sikeres légy, rendszeresen fel kell tenned magadnak két kérdést:

1) Elköteleztem-e magamat a fejlődésre? „A bölcsesség elsődleges, ezért szerezz bölcsességet! Még ha mindenedet rá kell is áldoznod, akkor is szerezz értelmet!” (Példabeszédek 4:7 NIV). Olvass, tanulj, tégy fel kérdéseket! Egy kínai közmondás úgy tartja: „Aki kérdez, öt percig ostoba; aki nem kérdez, örökre ostoba marad.” Néhányan olyanok vagyunk, mint az a kislány, aki úgy gondolta, hogy a matematika minden rejtelmének végére ért, amikor megtanulta a 12-es szorzótáblát. Amikor aztán a nagyapja megkérdezte tőle, hogy mennyi tizenháromszor tizenhárom, a kislány csúfolódva válaszolta: „Ne légy buta, nagyapa, ilyen dolog nincs is!” A bölcsesség és tudás iránti éhséged határozza meg a jövődet! Ahhoz, hogy adni tudj majd belőle, először be kell szerezned.

2) Élvezem azt, amit csinálok? Sosem fogod betölteni rendeltetésedet, ha olyan dolgot teszel, amit utálsz. Az igazi siker és beteljesedés mélyén a szenvedély van, ez a szikra élteti benned a tüzet. Ez tölt fel erővel, amikor körülötted mindenki fáradt. Ez segít válaszokat találni, amikor mások kifogytak az ötletekből, és ez erősít meg, amikor mások feladják. Ez ad bátorságot a kockázatvállaláshoz, amíg mások csak biztonságra áhítoznak. Ha elveszíted a szenvedélyedet, két dolog történik: először feladod a kiválóságra törekvést; másodszor veszélyezteted feddhetetlenségedet, mert kísérteni fog, hogy a könnyebb utat és a megalkuvást válaszd, és megelégedj kevesebbel, mint amit Isten számodra tervezett. John Mason mondta: „Ha meg akarjuk fejteni, mi a rendeltetésünk, ahhoz az ad támpontot, hogy mi iránt táplálunk szenvedélyt. Amit szeretünk csinálni, az gyakran nyomravezető jel ahhoz, mit érhetünk el.”


Január 25., hétfő

Vállald a felelősséget!

„… aki a szíveket vizsgálja, beléd lát, és aki lelkedet őrzi, ismer…” (Példabeszédek 24:12)

Egy nő vásárolni indult, és egy rendkívül drága ruhával tért haza. Ez nagyon felbosszantotta férjét, aki szigorú beosztás szerint szeretett élni, tudni akarta, hogy mi szállta meg az asszonyt. „Az ördög vett rá, hogy megvegyem” – mondta kedveskedve a feleség. „Mondhattad volna neki, hogy távozz tőlem, sátán!” – vetette szemére a férj. „Mondtam neki – válaszolta a feleség –, de távoztában azt mondta, hogy hátulról is jól mutatok ebben a ruhában, ezért aztán muszáj volt megvennem!”

A sátán szakértő az igazság kiforgatásában, rávesz arra, hogy saját hibáinkat a körülményekre vagy más emberekre fogjuk; így aztán sosem kell vállalnunk a felelősséget. De, ahogy Albert Ellis megfogalmazta: „Életed legjobb évei azok, amikor úgy döntesz, hogy felvállalod a problémáidat. Nem hibáztatod érte az anyádat, a környezetet vagy a kormányt. Felismered, hogy saját sorsodnak te vagy a kovácsa.” Florence Nightingale, a krími háború hős ápolónője mondta: „Sikeremet egy dolognak tulajdonítom: soha nem kerestem, és nem fogadtam el kifogásokat.” A győztes, ha valamit elront, elismeri, hogy hibázott, és bocsánatot kér. A vesztes, ha hibázik, azonnal azt keresi, hogy kit vagy mit okolhatna érte. A Biblia azt mondja: „Ne próbáld elhárítani a felelősséget azt mondva, hogy nem tudtad, Isten tudja, hogy tudtad! Ő tetteid szerint fog megfizetni.” (Példabeszédek 24:11 TLB). Dávid rendszeresen imádkozott fogyatkozásai, hibái miatt, ez az őszintesége tette őt Isten szíve szerint való emberré (ld. 1Sámuel 13:14). Ahelyett, hogy tagadnád vagy mentegetnéd hibáidat, vállald a felelősséget, tanulj belőlük, és lépj tovább! Így fogsz növekedni!


Január 24., Vasárnap

Isten kegyelmének bizonyítéka

„… és látta az Isten kegyelmét…” (Apostolok cselekedetei 11:23)

Ahol a kegyelem jelen van, ott növekedés van. A növekedés pedig egyértelműen látható. A jeruzsálemi gyülekezet elküldte Barnabást az antiókhiai gyülekezetbe, és ő „amikor megérkezett, és látta az Isten kegyelmének bizonyítékát, megörült” (ApCsel 11:23 NIV).

Hívőkként növekednünk kellene „a kegyelemben és a mi Urunk, üdvözítő Jézus Krisztusunk ismeretében” (2Péter 3:18). Ennek a növekedésnek kell, hogy legyen látható bizonyítéka! Ha elfogadtad Krisztust, ő felkészít „minden jóra, akaratának teljesítésére” (Zsidók 13:21); akkor új teremtéssé leszel, mert „a régi elmúlt, és íme: új jött létre” (2Korinthus 5:17). A kegyelem által még szeretetteljesebb és együtt érzőbb leszel, és kevésbé kritikus és ítélkező. A kegyelem eléri, hogy ne beszélj elhamarkodottan, de kész légy gyorsan számításba venni a másik ember nézőpontját. Kevésbé fogsz haraggal reagálni, amikor a dolgok nem a kedved szerint alakulnak, és nagyobb valószínűséggel fogod mások javát a magadé elé helyezni (ld. 1Korinthus 10:24). Jon Walker mondta: „Amikor hívővé leszel, szereped megváltozik. Többé nem az a feladatod, hogy a saját érdeked érvényesítését keresd; az a dolgod, hogy Jézus érdekeit képviseld. Jézus képmása vagy, az ő nevében jelensz meg mások életében… kórházakban… temetéseken… esküvőkön… vagy egy asztalnál, ahol egy baráttal kávézol… Jézusnak dolgozol, és minél többet szolgálsz másokat szeretettel, annál jobban vonzod őket Krisztushoz.” Pál azt írta: „bár én mindenkivel szemben szabad vagyok, magamat mégis mindenkinek szolgájává tettem, hogy minél többeket megnyerjek” (1Korinthus 9:19). Ez a dolog lényege!


Január 23., szombat

Az élet döntések sorozata (2)

„Adj azért a te szolgádnak értelmes szívet, hogy tudja ítélni a te népedet, és tudjon választást tenni a jó és gonosz között” (1Királyok 3:9 Károli)
 

Döntéseink határozzák meg, hogy milyen irányba alakul életünk. Amikor Salamon fiatalemberként trónra került, bölcsességért imádkozott, hogy helyes döntéseket tudjon hozni az életben. John Wooden, a híres kosárlabda edző mondta: „Bármit is teszünk, mindig döntéseket kell hoznunk. Ezért jó, ha észben tarjuk, hogy végül döntéseink határoznak meg minket.” Vannak, akiknek az életét megnehezítik rossz döntéseik; mások könnyen boldogulnak, mert jó döntéseket hoztak. Nem mindig kapjuk ugyan meg, amit akarunk, de mindig együtt kell élnünk döntéseink következményeivel.

Figyeld meg:
1) Döntéseink megmutatják, kik vagyunk valójában. H. P. Liddon teológus állapította meg: „Amit jelentős helyzetekben teszünk, azon múlik, hogy kik vagyunk; az pedig, hogy kik vagyunk, a megelőző évek önfegyelmének következménye.”

2) Minél magasabbra jutunk, annál nehezebb döntéseket kell meghoznunk. Salamon király bármelyik nőt feleségül vehette, akit csak akart. Sajnos mégis olyan feleségeket választott, akik elfordították szívét Istentől (ld. 1Királyok 11:4). 3) Döntéseink megváltoztatják személyiségünket jó vagy rossz irányban. Ha egyszer döntöttél, onnantól döntésed szolgájává válsz. Döntésed kihat az életedre, sőt, gyakran mások életére is. C. S. Lewis mondta: „Minden döntésünkkel egy kicsit változtatunk életünk középpontján, az a részünk, ami a döntést hozta, kicsit más lesz, mint azelőtt volt. Ha az élet egészét nézzük a megszámlálhatatlan választási lehetőséggel, akkor láthatjuk, hogy legbenső lényegünk lassan-lassan elváltozik vagy egy mennyei teremtéssé, vagy egy pokoli lénnyé.” Ezért nagyon vigyázz arra, hogy megimádkozott, bölcs döntéseket hozz!


Január 22., Péntek

Az élet döntések sorozata (1)

„Dániel azonban elhatározta, hogy nem szennyezi be magát…” (Dániel 1:8)

Dánielt fogságba vitték Babilonba, de rögtön a királyi udvarban kapott szolgálatot. Ám, mivel zsidó volt, „elhatározta, hogy nem szennyezi be magát a király ételével és azzal a borral, amit ő szokott inni” (Dániel 1:8). Kihathatott ez a döntése a pályafutására, sőt akár az életébe is kerülhetett? Nagyon is!

Két dolgon múlhat az, hogy milyen döntést hozunk, amikor nyomás alatt vagyunk:
1) Szilárd meggyőződéseken, melyek szerint élünk.
2) Bizonytalan meggyőződéseken, melyeket készek vagyunk feladni, ha a megalkuvásból hasznunk származhat.

Nem a nehéz idők tesznek olyanná, amilyen vagy, csupán feltárják, milyen is vagy valójában! John Maxwell írja: „Miután egy hét alatt húsz városba látogattam el, nagyszerű volt végre hazaérkezni! Miközben a kis magánrepülő a leszállópályához közeledett, mi a hét sikerét ünnepeltük. Aztán egyetlen pillanat alatt minden megváltozott. A gép légörvénybe került, majd hirtelen lezuhant a leszállópályára, a futóművek odacsapódtak a talajhoz, a gép elvesztette az egyensúlyát. Mindenki elhallgatott, szemünk kerekre tágult, amint felfogtuk, hogy veszélyben vagyunk. A pilóta a pillanat törtrésze alatt döntött, benyomta a gázkart, és felemelte a gépet vissza a levegőbe… Mindannyian tudtuk, hogy mi történhetett volna! Némán ültünk, míg a repülő a reptér felett körözött, majd néhány perc múlva biztonságosan landolt.” A földet érés után John megkérdezte a pilótát: „Mikor döntötte el, hogy inkább felemeli a gépet?” A kapitány így válaszolt: „Tizenöt évvel ezelőtt.” Majd elmagyarázta, hogy még kiképzése során előre eldöntötte, hogy mi lesz a lépése minden elképzelhető probléma esetén. Döntését jóval a krízis előtt meghozta. Legyen neked is előre készenlétben forgatókönyved, mielőtt még valamilyen gondod támadna!


Január 21., Csütörtök

Tágas tér

„Tágas térre vitt ki engem, megmentett, mert gyönyörködik bennem.” (Zsoltárok 18:20)

Melody Beattie, elismert tanácsadó mondta: „Először másztunk; aztán megtanultunk járni, és kitágult számunkra a világ. Aztán kerékpárra ültünk… autót vezettünk… repülőjegyet vettünk. A látóhatár sem korlátoz többé. Aztán kétségeink támadnak: nem vagyok rá képes… (a pontozott rész egyénileg kitöltendő), és a világunk beszűkül. Nem kellene elutaznom… úgyis csak eltévednék… itthon is annyi feladatom van. És a világ tovább szűkül… egy egészen kicsi skatulyává, ami szorosan le van zárva. Nincsenek új élmények, új tapasztalatok, nem tanulunk semmit, nem is élünk. A dobozkák kényelmesek lehetnek… de bármilyen kellemes, barátságos lakássá alakítgatod, akkor is csak egy doboz. Sokféle méretű és alakú létezik. Amikor engedjük, hogy megalapozatlan félelmek visszatartsanak, akkor egy újabb dobozba bújunk… és előbb vagy utóbb falakba ütközünk. Keress csak valami kis »nekem ez nem megy« dolgot az életedben, és vedd le a doboz fedelét! Próbálkozz valami kisebb lehetetlennel… jelentkezz arra az állásra, melyről mindig is álmodtál… kezdd el megvalósítani látásodat! Lökd le azt a tetőt, és kukucskálj ki rajta! Válaszd ki az egyik félelmet, és alakítsd létrává! Gyere ki a kétségek és bizonytalanság dobozából a hit és bátorság szabadságára!

Ha hagyod, a félelem eléri, hogy képzeleted ámokfutásra induljon. De Isten „nem a félelemnek lelkét adta nekünk… hanem az erő, a szeretet és a józanság lelkét” (2Timóteus 1:7). A józan gondolkodás helyreállítja szemléletmódunkat, és segít a dolgokat Isten szemszögéből nézni, ahol minden lehetséges. Ma bátorságot akar adni neked ahhoz, hogy kimássz a dobozból. Tágas térre szeretne vinni, mert gyönyörködik benned!


Január 20., Szerda

A kockázat megtérül

„Vesd a te kenyeredet a víz színére, mert sok nap múlva megtalálod azt.” (Prédikátor 11:1 Károli)

A Biblia azt mondja: „Vesd a te kenyeredet a víz színére, mert sok nap múlva megtalálod azt.” Figyelj meg két dolgot ebben az igében:
1) A kockázatvállaláshoz hit kell. A bibliavers elsőre értelmetlennek tűnik. Ha kenyerünket a vízbe dobjuk, akkor a legtöbb, amit remélhetünk, hogy egy pépessé ázott kenyeret kapunk. A dolog értelme azonban világosabbá válik, ha belegondolunk, hogy egy olyan kultúrában íródott, ahol a gazdaság egyik alapja a halászat volt. A vízbe dobott kenyér odavonzotta a halakat, azokat aztán így könnyebb volt kifogni. Fontos bibliai alapelvek működnek ebben az igeversben. Például, hogy a halfogás függ az áramlat irányától, a naptól, a holdtól és sok más dologtól, melyeknek irányítása egyedül Isten kezében van. Ám ha mi is megtesszük a magunk részét, Isten megígéri, hogy ő megteszi az övét. Müller György mondta: „A hit nem a lehetséges birodalmában működik. Ami emberileg is lehetséges, az nem szerez dicsőséget Istennek. A hit ott kezdődik, ahol az emberi erő véget ér.”
2) A megtérüléshez türelem kell. „… sok nap múlva megtalálod azt.” Azt kérdezed, mikor? Amikor Isten készen áll rá, amikor tudja, hogy te is készen állsz rá, amikor mindez beleillik az ő tervébe. A Biblia azt mondja nekünk, hogy „kövessétek azokat, akik hit és türelem által öröklik az ígéreteket” (Zsidók 6:12). Hit és türelem kell ahhoz, hogy megkapd, amit Isten ígért. Még ha nem tudod is, hogy mi vár rád, egy dologban biztos lehetsz: Isten ott lesz! Ma arra hív, hogy válaszd a hitet, akkor is, ha nem tudod, hogy mi vár a túlsó parton!


Január 19., Kedd

Imádság (5)

„Egy kissé továbbment…” (Máté 26:39)

Jézus otthagyta a tömeget. Elvonult tizenkét tanítványával. A Gecsemáné kertben még a hozzá legközelebb álló hármat is otthagyta, „egy kissé továbbment”, és arcra borulva így imádkozott: „ne úgy legyen, ahogyan én akarom, hanem amint te.” Ott, amikor négyszemközt volt Atyjával, talált erőt ahhoz, hogy elfogadja Isten életére vonatkozó akaratát. Ma Isten neked is azt mondja: „Megtalálod a mostani krízis kezeléséhez szükséges erőt és bölcsességet, csak menj egy kicsit tovább, maradj jelenlétemben egy kicsit tovább, áss bele kicsit mélyebben Igémbe! Bárcsak tudnád, milyen közel vagy a válaszhoz!” Jézust már csak néhány óra választotta el a kereszttől, néhány nap a feltámadástól, ott állt az egyház indulásának küszöbén. Te is Gecsemánéban vagy most? Néha nagyon nehéz alárendelni akaratunkat Istennek, igaz? Nézz csak Jézusra! Mielőtt a menny elfogadta volna megtört testének áldozatát, előtte saját akaratának feláldozását kérte. Te megadtad már magad Istennek? Miért van az, hogy olyan könnyen megbízunk másokban, miközben Isten annyira vágyik arra, hogy benne bízzunk? Elmegyünk egy orvoshoz, akinek a nevét sem tudjuk kimondani, kapunk tőle egy receptet, amit nem tudunk kiolvasni, elvisszük egy gyógyszerészhez, akit nem ismerünk, megvásároljuk a gyógyszert, és bár hatásmechanizmusát nem értjük, mégis bátran bevesszük. Miért bízunk meg sokkal könnyebben ezekben az „ismeretlenekben”, mint Istenben, aki mindig hűséges? A válaszra akkor találunk rá, ha megvizsgáljuk, mi is kell a bizalomhoz. A bizalom abból ered, ha valakit közelről ismerünk, ha hallgatunk rá, és időt töltünk vele. Nem megy egyik napról a másikra, idő kell hozzá.


Január 18., Hétfő

Imádság (4)

„Folyamodjatok az Úrhoz, az ő hatalmához, keressétek orcáját szüntelen!” (1Krónikák 16:11)

A jó kapcsolat alapja, hogy odafigyelünk a másik ember szükségeire, ehhez azonban az kell, hogy a kapcsolat fontos legyen számunkra, és időt szánjunk egymásra. Nagy különbség van aközött, ha csak néhány odavetett percet szánunk Istenre, vagy ha minőségi időt töltünk vele – olyan ez, mint a különbség aközött, hogy bekapunk pár sült krumplit egy McDonald’s-ban, vagy pedig egy elegáns étteremben fogyasztunk el egy ízletes vacsorát. A McDonald’s-nál odagurulunk autónkkal a kisablakhoz, belekiabáljuk a mikrofonba a rendelésünket, majd továbbgurulunk, és egy másik ablaknál egy papírzsákban kezünkbe adják az ételt. Egy jó étteremben helyet foglalunk, nyugodt környezetben élvezünk minden egyes falatot, majd jóllakottan és elégedetten távozunk. Túl sokan élünk lelki értelemben gyorséttermi koszton, és sohasem tapasztaljuk meg, milyen díszvacsorára vár bennünket Isten. A Biblia azt mondja: „Folyamodjatok az Úrhoz, az ő hatalmához, keressétek orcáját szüntelen!” Megtanultad már, hogyan maradj Isten jelenlétében, és hogyan élvezd azt?
Az imádsággal kapcsolatban mindannyian két nagy kihívással nézünk szembe:

1) Nincs bennünk vágyakozás. Időhiányra panaszkodunk, pedig valójában tudunk időt szánni mindarra, amit igazán szeretünk és élvezünk. Ha hatékony imaéletet szeretnél, akkor hajlandónak kell lenned arra, hogy lemondj bizonyos dolgokról.

2) Nem tudjuk, hogyan. Keress egy olyan helyet, ahol semmi sem tereli el a figyelmedet! Vidd magaddal a Bibliádat és egy jegyzetfüzetet! Hallgass dicsőítő zenét, ez segít; a dicsőítés megváltoztatja a légkört körülötted. Keress olyan módszert, ami nálad beválik! Légy türelmes! Néha hetekbe vagy hónapokba kerül kialakítani egy mintát – te csak tarts ki az imádságban, a jutalom nem marad el. Azt se feledd, hogy az imádság kétirányú utca. Nem arról szól, mennyi mindent tudsz elmondani Istennek, hanem arról, hogy megtanuld meghallani, amit ő mond neked.


Január 17., Vasárnap

Imádság (3)

„… bármit akartok, kérjétek, és megadatik nektek.” (János 15:7)

Jézus azt mondta: „Ha megmaradtok énbennem, és beszédeim megmaradnak tibennetek, akkor bármit akartok, kérjétek, és megadatik nektek.”
Ahhoz, hogy imádságaidra választ kapj:

1) Krisztusnak kell lennie életed középpontjának. „Ha bennem maradtok…” János elég közel volt hozzá ahhoz, hogy fejét Jézus mellkasára hajtsa, míg Péter „távolról követte” (Lukács 22:54). Milyen közel akarsz lenni Istenhez? Rajtad múlik.

2) Töltsd meg gondolataidat a Szentírással! Ha a Biblia szavaival imádkozol, hited aktiválódik, az ördög pedig elmenekül, ahogy Krisztus elől is elment a pusztában; Isten pedig válaszol, mert kéréseid összhangban vannak akaratával. Kérdezd meg tehát magadtól: „Kérésem egyezik azzal, amit a Szentírásban olvasok? Összeegyeztethető ajándékaimmal? Közelebb fog vinni Istenhez? Mi az én szerepem abban, hogy válaszra találjon? Engedelmeskedtem az Úrnak?” Például, amikor így imádkozol: „mindennapi kenyerünket add meg nékünk ma” (Máté 6:11), Isten valószínűleg nem fog esőként lezúdítani mindenféle élelmiszert az égből! Lehetőségeket fog adni, melyeket meg kell ragadnod, ki kell használnod. A „szüntelen imádkozzatok” (1Thesszalonika 5:17) felszólítás azt jelenti, hogy ott kell maradnunk Isten jelenlétében egészen addig, míg megkapjuk a választ, vagy míg megváltoztatjuk kérésünket.

3) Mielőtt kérnél, vizsgáld meg a szívedet! „Ha álnok szándék lett volna szívemben, nem hallgatott volna meg az Úr” (Zsoltárok 66:18). Ákánnak meg kellett bűnhődnie tettéért, mert amíg titkolta, akadályozta Izráel honfoglalását (ld. Józsué 7:10–26). Ugyanez igaz rád is! Amint felismered bűnödet, valld meg, aztán kérd, és fogadd el Isten bocsánatát, és bátran lépj tovább!


Január 16., Szombat

Imádság (2)

„Te pedig amikor imádkozol, menj be a belső szobádba, és ajtódat bezárva imádkozzál Atyádhoz…” (Máté 6:6)

Próbáltál már valaha elbeszélgetni egy-két éves kisgyermekkel? Amikor a mondat közepén jársz, neki eszébe jut, hogy épp ideje előszedni valamelyik játékát, vagy jó ötlet lenne körbekergetni a kutyát a ház körül. Néha pont így viselkedünk Istennel. Néhány elsietett percet, szétszórt gondolatot adunk csak neki, de nem szánunk rá időt, nem különítünk el egy nyugodt helyet arra, hogy teljes figyelmünket neki szenteljük. Elfeledkezünk arról, hogy az imádság helye egyben az imameghallgatás helye is! A nagy gondunk az „elkalandozó gondolatok harca”. Olyan dolgok, melyekről megfeledkeztünk, most hirtelen felszínre jönnek, és figyelmünket követelik. Márpedig ha, ahogy Jakab mondja, „kétlelkűek” vagyunk, akkor nem fogunk választ kapni imáinkra (ld. Jakab 1:8).

Mi segíthet?
1) Imádkozz hangosan! Ez megnehezíti a gondolatok elkalandozását. Először talán furcsának, kellemetlennek tűnhet, de hamar hozzászoksz majd.

2) Írd le a figyelemelterelő gondolatokat címszavakban! Amikor elkezd kattogni agyadban a távíró, írd le, ami eszedbe jut, aztán nyugodtan feledkezz meg róluk! Ha még később is eszedbe jutnak, vidd őket Isten elé imádságban!

3) Vezess imanaplót! Néha nem igazán tudjuk, mit is akarunk, vagy hogy mit gondolunk valamiről, amíg ki nem írjuk magunkból. Akkor egyszer csak meglátjuk, mint egy tükörben: ott vannak előttünk legmélyebb szükségeink és vágyaink – előttünk, és Isten előtt. Mondd el neki bátran, mire vágysz, és engedd, hogy megtisztítsa vágyaidat! Mondd el neki kísértéseidet, és engedd, hogy erőt adjon! Mondd el neki, ha neheztelsz valakire, kérd, hogy bocsásson meg, és adjon erőt neked is a megbocsátáshoz! Nincs nagyobb kiváltság az imádság lehetőségénél, hát ne hanyagold el, használd ki!


Január 15., Péntek

Imádság (1)

„Higgyétek, hogy mindazt, amiért imádkoztok, és amit kértek, megkapjátok, és meg is adatik nektek.” (Márk 11:24)

Amikor imádkozol:
1) Tedd azt hittel! William Ward mondta: „Megcímezzük a borítékot, bélyeget teszünk rá, és elküldjük útjára, teljes bizalommal abban, hogy el fog érni rendeltetési helyére. Ám csodálkozunk azon, sőt, néha kételkedünk benne, hogy imánk elér a mindig jelenlévő, örökké szerető Istenhez.” Csomagold imáidat reménykedő várakozásba! Isten nem igényeidre, hanem hitedre válaszol.

2) Ne aggódj amiatt, hogy nem találod a megfelelő szavakat! Jézus azt mondta a farizeusokról: „azt gondolják, hogy bőbeszédűségükért hallgattatnak meg” (Máté 6:7). Hallottad már valaha a „mindennapi kenyerünket add meg nékünk ma” (Máté 6:11) kérést jogász nyelven? „Tiszteletteljes előterjesztésünkben kérelmezzük és kérjük a szükséges és elégséges mennyiségű ellátmányt a mai, a keltezésben megadott napra, a kérelmezők táplálék iránti igényének kielégítésére; továbbá kérelmezzük a forráselosztás szükséges és helyénvaló szervezettségét és módját, mely által a fent nevezett kérelmezők hozzájuthatnak a gabonatermékből készült élelmiszerhez (továbbiakban »kenyér«); kérelmezzük továbbá, hogy az ítélet kötelező érvényűen tartalmazza a nevezett kérelmezők számára elegendő mennyiséget.” Ez 60 szó! Jézus csak hatot használt! Néha a rövid, lényegre törő ima a leghatékonyabb.

3) Fogalmazz konkrétan! Jézus azt mondta: „amit csak kértek az Atyától az én nevemben, megadja nektek” (János 16:23). A világosan és egyenesen elmondott kérésekben az a nagyszerű, hogy egyértelműen fogod tudni, amikor Isten válaszol. Az a szeretted, akiért imádkoztál, megtér. A betegség elmúlik. Minél határozottabban fogalmazol, annál jobban oda fogsz figyelni a válaszra – ami azt is jelenti, hogy akkor sem kell majd homályos általánosságokat használnod, amikor hálát adsz Istennek.


Január 14., Csütörtök

Fejlődési visszamaradottság

„… azért jöttem, hogy életük legyen, sőt bőségben éljenek.” (János 10:10)

A pszichológusok szerint manapság az egyik legnagyobb mentálhigiénés probléma a lelki fejlődésben való visszamaradottság. Ez a betegség rohamosan terjed. Aki ebben szenved, az fizikailag ugyan működőképes, de valójában csak vegetál, reménytelenül és életcél nélkül. A lelki fejlődésben való visszamaradottság nem elmebetegség vagy személyiségzavar; csak az értelmi, érzelmi és spirituális életerő hiánya. A halálos bűnöket felsoroló régi listákban volt erre egy külön szó, az acedia, ami azt jelenti: „lelki megfáradás, az életöröm elvesztése”. Ezért tekintett Jézus szánalommal a tömegre, melyben olyan emberek voltak, akik tönkrement házasságok, elveszített munkahelyek vagy bármi más miatt magukat belül kihűltnek, halottnak érezték. Nekik mondta: „én azért jöttem, hogy életük legyen, sőt bőségben éljenek” (János 10:10). Ezékiel egy látomásában egy kiszáradt csontokkal teli völgyet látott, a lelki fejlődésben való visszamaradottság végeredményét. Isten megkérdezte tőle, hogy életre kelhetnek-e ezek a csontok? A próféta így válaszolt: „Ó, Uram, Uram, te tudod!” (Ezékiel 37:3). Isten tudta – és életre keltette őket.

Téged is életre tud kelteni, sőt bővölködő életet tud adni. A Talmud szerint minden fűszál mellett van egy angyal, aki lehajol hozzá, és ezt suttogja: „Nőj, növekedj!” Pál azt mondta, hogy Krisztusban a megváltottak együtt növekednek szeretetben (ld. Efezus 4:16). Tehát nem csak rólad van szó. Isten azt akarja, hogy életed felvirágozzon, hogy ez által másokat is biztatni tudj, hogy kerteket ültess tele, zenét szerezz, betegeken segíts, vagy éppen vállalatokat lendíts fel. Most álljunk meg, hadd mondjak pohárköszöntőt: „Arra az emberre, akinek Isten téged tervezett; akivé szeretné, hogy válj; akivé eltökélten formál!”


Január 12., Kedd

Egység, nem egyformaság (2)

„Mindenekelőtt az egymás iránti szeretet legyen kitartó bennetek…” (1Péter 4:8)

 

Amikor az egységen munkálkodsz:
1) Vizsgáld meg a motivációidat! Egyedül Isten ismeri, milyen indítóokok rejlenek az ember szívében, ezért egyedül ő hivatott azok megítélésére. „Mert ki ismerheti meg az emberek közül azt, ami az emberben van? Egyedül az emberi lélek, amely benne lakik.” (1Korinthus 2:11). Mi, emberek a külsőt nézzük, és az alapján ítélünk; „Az ember azt nézi, ami a szeme előtt van, de az Úr azt nézi, ami a szívben van” (1Sámuel 16:7). Ítéletünk alapja nem feltétlenül az, amit az emberek tesznek, hanem az, hogy mi a mi véleményünk tetteikről. Könnyen feltételezünk negatív motivációkat: „Azért tette, hogy bántson.” „Milyen egy önző nőszemély.” „Sosem törődik másokkal.” A római gyülekezet saját maga rombolta egységét külsőségek miatt, ezért emlékeztette őket Pál arra, hogy még ha viselkedésük ellentmond is egymásnak, az indítékaik egyformák. „Aki eszik, az is az Úrért eszik, hiszen hálát ad az Istennek. Aki pedig nem eszik, az Úrért nem eszik, és szintén hálát ad az Istennek.” (Róma 14:6). Az egység nem a külső egyformaságon múlik, hanem az egymást megértő szíveken!
2) Vedd fontolóra, hogy milyen hatással vagy másokra! Szoktuk azt mondani: „Nem tartozik senkire, csak rám, mindaddig, míg nem teszek olyat, amit a Szentírás tilt.” Nagy tévedés! Lehet, hogy az Írás betűjét betartod, de a Lélek ellen vétesz. Pál azt mondta: „Minden szabad, de nem minden használ. Minden szabad, de nem minden épít.” (1Korinthus 10:23). Igen, megteheted, de lehet, hogy ezzel valaki másnak ártasz. Isten törvénye nagyobb, mint a „jogom van hozzá”, és ez a szeretet törvénye! Neki számít „nehogy ez a szabadságotok valamiképpen megütközést ne váltson ki az erőtlenek között” (1Korinthus 8:9). Mit kell tehát tennünk? „Semmit ne tegyetek önzésből, se hiú dicsőségvágyból, hanem alázattal különbnek tartsátok egymást magatoknál” (Filippi 2:3).


Január 11., Hétfő

Egység, nem egyformaság (1)

„… hogy tökéletesen eggyé legyenek…” (János 17:23)
 

Jézus keresztre feszítése előtti utolsó imádságában azért könyörgött, hogy követői egységben lehessenek. Ez nem kis dolog! Mi, keresztyének rengetegfélék vagyunk, különböző felekezetekből, különböző tanításokkal, különböző politikai irányultsággal, különböző érzelmekkel, intellektussal, különböző a társadalmi és anyagi helyzetünk – olyannyira, hogy néha ezek a különbségek egészen az ellenségeskedésig fajulnak és megosztottsághoz vezetnek. Akkor hogyan válhat valósággá, amit Krisztus imádságában kért, hogy követői eggyé legyenek? Kezdhetjük azzal, hogy elismerjük, az egység Isten akarata, ezért elkötelezzük magunkat arra, hogy munkálkodunk az eléréséért. Következő lépésként tanulhatunk abból, ahogy Pál tanítja az egység alapelveit a megosztott római gyülekezetnek. 1) Az egységhez az kell, hogy ne ítélkezzünk egymás felett. „Ki vagy te, hogy más szolgája felett ítélkezel? Tulajdon urának áll, vagy esik.” (Róma 14:4). Egyedül Istennek áll jogában ítéletet mondani. Még ha igazad is van, vagy nagyobb tudással is rendelkezel, akkor sincs jogod ítélkezni. A te dolgod az, hogy „igyekezzetek megtartani a Lélek egységét a békesség kötelékével” (Efezus 4:3). Beszéld meg Istennel, aztán bízz az ő bölcsességében!


2) Az egységhez tiszteletben kell tartanunk egymás meggyőződését. „… mindegyik legyen bizonyos a maga meggyőződésében” (Róma 14:5). Itt Pál személyes meggyőződésről beszél, nem másokra erőltetett véleményről. A bálványimádás és a büszkeség egyik megnyilvánulása az, ha másokat saját képünkre akarunk formálni, ez lerombolja az egység lehetőségét is. Isten fenntartja magának a jogot, hogy saját gyermekeit ő nevelje – méghozzá a te közbeavatkozásod nélkül! Ő formálja és vezeti őket, ahová, és amikor akarja, mert ő ismeri szükségeiket és teljesítőképességüket. Ezért bízd rá ezt a munkát, te pedig tedd, ami a te dolgod: szeresd és tiszteld a másikat!


Január 10., Vasárnap

Engedd, hogy Isten átformáljon!

„… változzatok meg értelmetek megújulásával…” (Róma 12:2)

Énképünk egészen kicsi korunktól formálódik a szüleinktől, tanárainktól és más tekintélyt képviselő személyektől kapott visszajelzések alapján. Ezt az énképet nehéz megváltoztatni. A változást nem valamiféle sugallat vagy épp verejtékes munka hozza, hanem az, ha engedjük, hogy a Szentlélek átformáljon. Hogyan? Értelmünk megújulásával. Egy igehirdető fiai gyermekkorára visszaemlékezve mondja el, ahogy a fiúk egy játék teherautóval játszottak a motor berregését és a fékcsikorgás hangját is utánozva. „Nem nagyon figyeltem oda rájuk, mert kimerített az aznapi stressz. Elmélázva odapillantottam rájuk, és észrevettem, hogy most a fiúknál épp egy repülőgép száll le egy képzeletbeli leszállópályára. »Hová lett a teherautó?« – kérdeztem. »Apa, ez egy transformer! Át tud alakulni bármivé, amivé csak akar!« – magyarázták. Az első transformert Isten alkotta. Úgy teremtette meg az embert, hogy aztán elő tudta húzni belőle az asszonyt. Isten egyik teremtő cselekedetével az embert átalakította házassággá, a házasságot családdá, a családot társadalommá. Többé nem nyúlt vissza a föld porához az alkotáshoz, mert az átalakulás képességét már eleve beleteremtette az ember lényegébe. Lelkünkben mindenféle lehetőség ott rejlik. A keresztyének számára pedig a legtökéletesebb változás az, ha a belső változás kívül is láthatóvá válik. Isten elhelyezett benned bizonyos dolgokat, melyeknek napvilágra kell jönniük… ha már belefáradtál, hogy saját erőből működj, engedd Istennek, hogy kiárassza benned az erőt, mely által azzá válhatsz, akivé lenned kell.” „Akik pedig befogadták, azokat felhatalmazta arra, hogy Isten gyermekeivé legyenek” (János 1:12). Krisztus hatalmat ad arra, hogy kijöhessünk abból, aminek lenni kényszerültünk, és átalakulhassunk azzá, akinek ő teremtett.


Január 09., Szombat

Meríts Isten kreativitásából!

„… tudtára adja szándékát az embernek…” (Ámósz 4:13)

Egy ismert igehirdető írta: „Egyszer vásároltam egy érdekes zseblámpát. Mielőtt eldöntöttem, hogy megveszem, megkérdeztem az eladó hölgyet, hogy meddig bírják az elemek? »Ameddig ön bírja« – válaszolt az eladó. »Ezt meg hogy érti?« – érdeklődtem. »Nincsenek benne elemek – magyarázta ő. – A lámpát ön működteti. Ezt a kis kart kell nyomkodnia, mint egy pumpát, és a lámpa világítani fog.« Kipróbáltam, és valóban sikerült annyi energiát termelnem, hogy a lámpa fényt adjon! Ám ahogy abbahagytam a pumpálást, a fény kialudt. Ha elkötelezed magad egy jó ötlet mellett, még ha az lehetetlennek tűnik is… imádkozz… és ne hagyd abba a pumpálást! Okos ötletek bármikor eszedbe juthatnak – olyan ötletek, melyek Istentől jönnek (ld. Ézsaiás 48:17).”

Albert Einstein mondta, hogy az a fontos, hogy sose hagyjuk abba a kérdezést, ne veszítsük el szent kíváncsiságunkat. Isten Igéje azt mondja, hogy ő, „aki hegyeket formál, és szelet teremt… tudtára adja szándékát az embernek.” Képzeld el, hogy rácsatlakozhatsz Isten forrásaira, aki ismer, és aki tud adni a fejedbe találékony, ihletett, ötletes gondolatokat. Jézus ismeri Isten gondolatait, Isten terveit, Isten akaratát és Isten célját, mert ő maga Isten. Márpedig Pál azt mondja: „bennünk pedig Krisztus értelme van” (1Korinthus 2:16). Ahogy Ted Engstrom megjegyezte: „A kreativitás mindannyiunkba bele van építve. Ha nem engedjük működni ezt a bennünk lévő ötletgazdag alkotó erőt, akkor nem éljük meg teljes mértékben azt az életet, melyet Isten számunkra tervezett.” Ha Isten kreativitásából merítesz, ő segít meglátni a dolgokat – nem úgy, ahogy vannak, hanem úgy, amivé lehetnek. Ez meg tudja változtatni az életedet!

Január 08., Péntek

Amikor kimerülés fenyeget (3)

„… így szóltak hozzá: »Mindenki téged keres.«” (Márk 1:37)

Brenda Jank szerint a kimerültség mögött sokszor a bűntudat rejlik. „Minden alkalommal, amikor lelkiismeret-furdalásból igent mondunk valamire, egyúttal nemet mondunk valami fontos dologra. Napunk huszonnégy órából áll, és ha képesek vagyunk is arra, hogy egyszerre több dolgot csináljunk, akkor is vannak bizonyos korlátai annak, hogy mennyi feladat végezhető el egy nap alatt. Gyakorlottak vagyunk abban, hogy elhanyagoljuk azokat a dolgokat, melyek pedig a legfontosabbak az életben. Ingerlékenyek és türelmetlenek vagyunk szeretteinkkel. Nem alszunk eleget. Napokon át eszünkbe sem jut Isten jelenléte.”

 

Felismered ezeket magadon? Amikor elterjedt a híre, hogy Jézus meggyógyította Péter anyósát, akkora tömeg gyűlt köré, hogy késő éjszakáig kellett szolgálnia feléjük. Amikor másnap reggel titokban elment egy nyugodt helyre imádkozni, tanítványai a keresésére indultak, „és amikor megtalálták, így szóltak hozzá: »Mindenki téged keres«” (Márk 1:37). Figyeld csak meg Jézus válaszát: „Menjünk máshova…” Ő azt választotta, hogy a Szentlélek vezetését követi, és nem hagyja, hogy a hamis lelkiismeret-furdalás diktáljon neki. Ne feltételezd, hogy a világ összes gondját-baját neked kell megoldanod, inkább mondd ezt, ha kérnek tőled valamit: „Először hadd imádkozzak ezért, majd aztán válaszolok.” Aztán imádkozz, hallgass figyelmesen Isten válaszára, és mielőtt döntesz, tedd fel magadnak ezt a kérdést: „Ha igent mondok erre, az azt jelenti, hogy nemet kell mondanom valami fontos dologra?” Fel kell ismerned, hogy mire kaptál elhívást életed ezen időszakában. Őszinteség, alázat és bátorság kell ahhoz, hogy következetesek maradjunk. Ha olyan helyzettel szembesülsz, amiről tudod, hogy többletterhet ró rád, ha te hajlandó vagy is felvállalni, biztos, hogy vállalni akarod azt is, hogy veled együtt a családodnak is fizetnie kelljen az árát? Gondolkodj el ezen!


Január 07., Csütörtök

Amikor kimerülés fenyeget (2)

„Csendesedjetek el, és tudjátok meg, hogy én vagyok az Isten!” (Zsoltárok 46:11)

 

Amikor őrült rohanásban élsz, csak ne kelljen kárhoztatnod magad valamely kudarcod miatt a lelki életben, akkor ideje, ahogy Kristin Armstrong mondja:  „érszorítót tenni az elfoglaltság sebére, különben elvérzünk lelkileg. Az, hogy többet teszünk, és gyorsabban tesszük, nem juttat el a nyugalomhoz. A kikapcsolódás csak pillanatnyi menekvés. Előbb vagy utóbb meg kell állnunk. A Zsoltárok 46:11 így szólít fel: »Csendesedjetek el, és tudjátok meg, hogy én vagyok az Isten!« Amikor nyugton maradásra vagyunk kényszerítve, a teher, melyet cipelünk, óriásinak tűnik, a magányosság elviselhetetlennek. Azt hisszük, hogy a lendület majd mozgásban tart, és nem kell gondolkodnunk, éreznünk, nem kell tudomásul vennünk, hogy előbb vagy utóbb úgyis meg kell állnunk.”

Amikor úgy érzed, lelki feltöltődésre van szükséged, ne a telefont kapd fel, hanem menj a trónhoz! Bármilyen jó barátaid vannak is, nem tudják betölteni a szükségeidet úgy, mint Isten! Jézus azt mondta: „Jöjjetek énhozzám mindnyájan, akik megfáradtatok, és meg vagytok terhelve, és én megnyugvást adok nektek” (Máté 11:28). Tekintsd ezt úgy, mint személyes meghívást egy beszélgetésre, ahol nyugodtan elmondhatod, hogyan érzel. Keress magadnak egy erre elkülönített helyet, ahol egyedül lehetsz Istennel, és igyekezz gyakran felkeresni ezt a helyet! Ne csak azt mondd el neki, mire van szükséged, figyelj oda arra, amit ő szeretne neked elmondani! Ne kapkodj, ne akarj visszasietni az őrületes taposómalomba! Maradj Isten jelenlétében, ott megérted, ő nem akarja, hogy egyedül cipeld a terheidet! Ami a leglényegesebb: mi, emberek arra szoktunk időt szánni, amit fontosnak tartunk, ezért először is állíts fel helyes fontossági sorrendet: „keressétek először az ő országát és igazságát” (Máté 6:33). Ne feledd: „Közeledjetek az Istenhez, és ő közeledni fog hozzátok” (Jakab 4:8)!

Január 06., Szerda

Amikor kimerülés fenyeget (1)

„Itt van a nyugalom, adjatok nyugalmat a fáradtaknak!” (Ézsaiás 28:12)

 

Ruth Haley Barton honosította meg a „veszélyes fáradtság” fogalmát. A tünetei a következők:

1) Túlérzékenység, ingerlékenység. Olyan dolgoktól, melyek egyébként nem zavarnak – például egy eléd vágó autótól vagy egy barátod bosszantó szokásától –, most azonnal ideges leszel.
2) Nyugtalanság. Egy homályos érzés, hogy valami nincs rendben… legszívesebben elmenekülnél… fáradt vagy, mégsem tudsz elaludni.
3) Kényszeres munkamánia. Éjszaka is ellenőrzöd, nem jött-e új email… képtelen vagy kikapcsolni, vagy szabadságra menni… még a családoddal töltött időt is folyton félbeszakítja valami.
4) Érzelmi zsibbadtság. Nem „érzel” semmit, sem jót, sem rosszat. Félsz, hogy ha utat engednél érzelmeidnek, azok elborítanának.
5) Menekülő viselkedésforma. Kényszeres evés, ivás, költekezés, tévénézés, pornográfia, internetezés. Nincs kedved, sem akaraterőd a mozgáshoz, a barátokkal való kapcsolattartáshoz, még a kedvenc hobbidhoz vagy egy jó könyvhöz sem. Már a hivatásod sem érdekel. Robotszerűen teszed a dolgod, anélkül, hogy átéreznéd, ki vagy, és mire hívott el Isten. Ki vagy szolgáltatva mások elvárásainak és saját belső kényszereidnek, mert nincs benned egy mérce, amihez mérhetnéd ezeket a követeléseket. Elhanyagolod magad. Nincs időd rendesen enni, egy nagyot sétálni, eleget aludni, még a leghétköznapibb teendőkre sincs, mint például kitakarítani, vagy kivinni a szennyest.
6) Gyűjtögeted az erődet. Attól félsz, hogy az emberek az utolsó csepp energiádat is elszívják, ezért magadba zárkózol, és őrzöd, ami még maradt. Elhagyod a lelkedet építő szokásokat. Azokat a dolgokat, melyek máskor energiával töltöttek fel, és amelyekről tudod, hogy javadra vannak – imádság, olvasás, naplóvezetés, önvizsgálat –, most tehernek érzed. Ha ezek közül bármelyik ismerősen hangzik, akkor valószínű, hogy a kimerülés küszöbén vagy. Ideje odafigyelned erre! Beszélj Istennel, és állíts fel új fontossági sorrendet!

Január 05., Kedd

Ideje továbblépni

„Elfelejted a nyomorúságot, úgy gondolsz rá, mint elmúlt árvízre.” (Jób 11:16)
Nem számít, milyen rossznak tűnnek a dolgok, ne feledd e szavakat: „el fog múlni”, nem marad minden így. Az élet szüntelen változás; mindig lesznek újabb kihívások. Ne hagyd, hogy lerombolják bátorságodat, használd inkább őket lehetőségként a növekedésre. Amint sikerül növekedned azon a területen, melyről Isten úgy gondolja, nagyobb érettségre van szükséged, el fog múlni az időszak, melyben éppen vagy. Semmi sem tart örökké. Bár az adott pillanatban ezt nehéz elhinni, idővel mégis „elfelejted a nyomorúságot, úgy gondolsz rá, mint elmúlt árvízre” (Jób 11:16). A felejtés itt nem amnéziát jelent, hanem azt, hogy eljutunk odáig, ahol az emlékhez már nem társul gyötrelem. Olyan ez, mint amikor egy rovarcsípésből kiszívják a mérget, amint a méreganyag eltűnt, megkezdődik a gyógyulás. Az emlék olyanná lesz, mint amit már elvitt a víz. Soha többé nem látod viszont a folyó vizét, mely most a bokádat nyaldossa. Kristin Armstrong mondta: „Az ószövetségi időkben a gyászolók hamut kentek arcukra. Egy bizonyos időt szántak a gyászra, utána megmosakodtak, és továbbléptek. Mennyivel egészségesebb ez, mint amit a mi társadalmunk gyakorol! Mi kifestjük magunkat, felvesszük a boldogság vagy a közömbösség álarcát, nem engedjük, hogy az emberek kifejezzék együttérzésüket vagy tiszteljék, hogy most korlátozott helyzetben vagyunk. Annyira el akarunk bújni, hogy belülről temetjük magunkat hamu alá. Isten hívni fog: »Kelj fel, tündökölj, mert eljött világosságod« (Ézsaiás 60:1). Kérd, hogy jelölje ki a határidőt, és légy kész arra, hogy megmosd az arcodat!” Aztán lépj tovább!

Január 04., Hétfő

Gyakorold a hitedet!

„Nem is tudott itt egyetlen csodát sem tenni… Csodálkozott is hitetlenségükön.” (Márk 6:5–6)
Isten imádságainkra a hitünk mértékével egyenes arányban válaszol. „Legyen a ti hitetek szerint!” (Máté 9:29). Néha mégis megtörténik, hogy közbelép az érdekünkben kétségeink és emberi okoskodásunk ellenére is. A jeruzsálemi hívek imádkoztak Péter szabadulásáért, de amikor a börtönből kijutva hirtelen megjelent az ajtajukban, nem hittek a szemüknek (ld. ApCsel 12). Amikor Jézus hazatért Názáretbe, és tanítani kezdett a helyi zsinagógában, az emberek álmélkodtak bölcsességén. Az ő szemükben „csak egy ács” volt (ld. Márk 6:3), mivel nem járt elit iskolába és nem voltak bizonyítványai, ezért leírták őt. Mi lett ennek az eredménye? Hitetlenségük miatt „nem is tudott itt egyetlen csodát sem tenni, azon kívül, hogy néhány beteget – kezét rájuk téve – meggyógyított” (Márk 6:5).Kérdés: Milyen gyakran köti meg hitetlenséged Isten kezét? Az igazság az, hogy: a) néha a hitünk olyan gyenge, hogy nem is számítunk arra, hogy Isten válaszol imáinkra; b) nem merünk bizalommal, bátran imádkozni; c) nem készülünk fel arra, hogy megtegyük, amit Isten vár tőlünk.Nem lehet, hogy egyfelől kéred Isten bocsánatát, de közben továbbra is önmagadat kárhoztatva élsz egy olyan bűn miatt, amit Jézus vére már befedezett. Nem lehet, hogy imádkozol anyagi helyzeted miatt, de közben betegre aggódod magad azon, hogy fogja Isten betölteni szükségeidet. Választanod kell, hogy az érzéseid szerint élsz, vagy az Istenbe vetett teljes bizalomra alapozol. A Biblia azt mondja: „Hit nélkül pedig senki sem lehet kedves Isten előtt, mert aki az Istent keresi, annak hinnie kell, hogy ő van; és megjutalmazza azokat, akik őt keresik” (Zsidók 11:6). Gyakorold tehát a hitet!

Január 03., Vasárnap

Benne vagy Isten végrendeletében (2)

„Most pedig az Istennek és kegyelme igéjének ajánllak titeket, aki felépíthet benneteket, és örökséget adhat nektek a szentek között.” (ApCsel 20:32)
 
A végrendeletből – vagy régies szóhasználattal: testamentumból – tudják meg az örökösök, hogy az elhunyt mit hagyott rájuk. Az Isten és népe között fennálló régi szövetség (ó testamentum) sok nyereséget ígért, de ehhez szigorú feltételek társultak. Ezért Isten egy új szövetséget adott. Ez a szövetség nem a törvényekre alapult, amelyeket gyakorlatilag lehetetlen betartani, hanem a kegyelemre. A kegyelem olyan jóakarat, kedvezés, amelyet nem érdemlünk, nem tudunk kiérdemelni, és amelyért nem kell megdolgozni, mert ajándékba kapjuk. Amikor felfedezed, hogy a neved ott van ebben a „hivatalos iratban”, a bibliaolvasás valódi öröm forrásává válik számodra. Elkezded kérdezni: „Mit hagyott rám Isten? Mi a jogos örökségem?” Ekkor rájössz, hogy az üdvösséged, bár mégoly dicsőséges is, csak a kezdete a dolgoknak. A Szentírás tanulmányozása, az igékre támaszkodás és azokra hivatkozás minden élethelyzetben többé nem kötelesség már, hanem hirtelen örömmé, élvezetté válik. Ha a Szentírással összhangban állnak imakéréseid, az olyan, mintha a mennyei bankban ezt mondanád: „Ezt a csekket Krisztus számomra állította ki, és én szeretném beváltani.”Két lehetőséged van: vagy anélkül éled a keresztyén életed és halsz meg végül, hogy valaha is levettél volna erről a számláról, mert sosem fedezted fel, mi az örökséged, hogy Isten rendelkezése szerint mi jár neked. Vagy imádkozhatsz így: „Atyám, Krisztus végakaratában ott szerepel a nevem. Az áll benne, hogy minden szükségem be lesz töltve, hogy útmutatást kapok minden lépésemre, hogy betegségeimből meggyógyulok, és nem kell félnem a sátántól, mert te hatalmat adtál nekem fölötte” (ld. Lukács 10:19). Most már érted, miért akarja annyira a sátán, hogy ne olvass Bibliát?

Január 02., Szombat

Benne vagy Isten végrendeletében (1)

„Most pedig az Istennek és kegyelme igéjének ajánllak titeket, aki felépíthet benneteket, és örökséget adhat nektek a szentek között.” (ApCsel 20:32)
Linda Knox a nyolcvanas éveiben járt, amikor alultápláltság miatt meghalt chicagói lakásában. Idős korára elvesztette látását, és elméje is elborult. Holmija között több beváltatlan csekket találtak, mintegy 155 000 dollár értékben, festményeket és más műtárgyakat több mint 170 000 dollár értékben, ékszereket 366 000 dollár értékben és régiségeket közel 50 000 dollár értékben. A teljes vagyona átszámítva körülbelül 210 millió forintra volt tehető – mégis magányosan és szegénységben halt meg. Ráadásul írt ugyan végrendeletet mindezekről, de azt sosem hitelesíttette, így azt senki sem hajtotta végre, ezért a kedvezményezettek nem is tudtak róla, hogy örököltek volna. Mi a tanulság ebből számodra? Amikor Krisztus meghalt, majd felment a mennybe, végrendeletet hagyott hátra. És ebben a te neved is szerepel! Azt kérded, hol találhatod meg ezt a végrendeletet? Igéjében! Rád is vonatkozik, hogy örököse vagy Istennek és örököstársa Krisztusnak (ld. Róma 8:17). Ha egyszer megérted ezt az igazságot a lelked mélyén, akkor forradalmian megváltozik a bibliaolvasáshoz való hozzáállásod. Ahelyett, hogy órákon át bambán bámulnád a tévét, vagy vég nélkül böngésznél az interneten, elkezdesz éjjel-nappal a Szentíráson elmélkedni. Az eredmény pedig az lesz, hogy életed minden területén fejlődést, gazdagodást tapasztalsz (ld. Józsué 1:8; Zsoltárok 1:2–3). Most már megérted, miért mondta Dávid: „Gyönyörködöm parancsolataidban, mert szeretem őket… Jobb nekem a te törvényed, mint ezernyi arany és ezüst.” (Zsoltárok 119:47,72). Péter azt írta: „Az ő isteni ereje megajándékozott minket mindazzal, ami az életre és a kegyességre való… Ezek által kaptuk meg azokat az ígéreteket, amelyek nekünk drágák, sőt a legnagyobbak: hogy általuk isteni természet részeseivé legyetek…” (2Péter 1:3–4). Mi többet kérhetnél?

Január 01., Péntek

Ismerd meg Istent ebben az évben!

„… azzal dicsekedjék, a ki dicsekedik, hogy értelmes és ismer engem…” (Jeremiás 9:24 Károli)
Isten azt mondja: „Ne dicsekedjék bölcsességével a bölcs, ne dicsekedjék erejével az erős, ne dicsekedjék gazdagságával a gazdag! Aki dicsekedni akar, azzal dicsekedjék, hogy érti és tudja rólam, hogy én vagyok az Úr…” (Jeremiás 9:22–23). Ha nem ismered Istent, akkor nem számít, mennyi pénz van a bankszámládon, vagy milyen diplomák lógnak bekeretezve a faladon, vagy milyen pozíciót töltesz be a vállalatnál. Amíg nincs kapcsolatod Istennel, igazából el sem kezdtél élni! Isten megismerésének része az is, hogy megismerd az igazságot önmagadról. Miután szemtanúja volt Krisztus csodatévő hatalmának, Péter elismerte: „bűnös ember vagyok” (Lukács 5:8). Amikor Ézsaiás próféta látta az Urat trónján ülni, így kiáltott fel: „Jaj nekem!” (Ézsaiás 6:5). Isten azonban, miután szembesített az igazsággal, nem hagy ott, nem hagy olyannak, mint voltál. Nem, ő jó orvos módjára megmondja, hogy beteg vagy, hogy aztán igénybe vedd a szükséges kezelést. A bűnre pedig az egyetlen gyógymód a megváltás Jézus vére árán. Sohasem ismered meg Istent, amíg nem Jézus Krisztus által kerülsz kapcsolatba vele. Tehát, ha még nem fogadtad el őt Megváltódnak, akkor kezdd ezt az új évet ezzel az imádsággal: „Uram, megbántam bűneimet, és elfordulok tőlük. Életemet a te kezedbe helyezem, bízom benned, mint Uramban és Megváltómban. Hit által elfogadom az örök élet ajándékát. A mai nappal kezdve arra kérlek, hogy vezess és irányíts engem, vidd véghez akaratodat rajtam keresztül! Jézus nevében kérlek. Ámen.” Boldog újévet!
 A Mai Ige történeteA szerzőt, Bob Gass-t, aki Észak-Írországban született és nevelkedett, Neil fivérével és Ruth nővérével együtt komoly keresztyén nevelésben részesítette megözvegyült édesanyja. Bob még csak tizenhárom éves volt, amikor édesapja meghalt.Bob inspirációja jórészt több, mint negyven éves keresztyén vezetői tapasztalatából, valamint az édesanyja által belenevelt bibliai alapelvekből és Isten szerinti értékrendből fakad. 1992-ben ragadott tollat, és kezdte el lejegyezni ezeket a sugallatokat. 1993-ban elkezdte küldözgetni a másolatokat barátainak és támogatóinak az Egyesült Államokban, ahol tizennyolc éves kora óta él.Ezek az ihletett írások annyira népszerűnek bizonyultak, hogy Bobot egészen megdöbbentették a visszajelzések... folytatás a mai ige weblapján