C.H,Spurgeon - Isten igéreteinek tárháza

 

 

http://szabotelep.hu/tapl/spurgeon.php

C.H. Spurgeon: Isten ígéreteinek tárháza

 

 

 

 

Április 30. A győztes jutalma

"Aki győz, annak adok az elrejtett mannából, adok neki fehér kövecskét is, és a kövecskére írva új nevet, amelyet senki sem tud, csak az, aki kapja" (Jel 2,17).

fehér kövecske

Én lelkem, buzdulj fel a szent harcban való kitartásra, mert a győztes jutalma igen nagy. Ma is táplál minket a táborunk körül lehulló mennyei eledel, a pusztai táplálék, amely mindennap készen van a Kánaán felé tartó zarándokok számára. De Krisztusban egy még magasabb rendű szellemi élet van fenntartva a számunkra, és olyan táplálék, amely eddig rejtve volt szemünk elől. A frigyládában lévő arany edényben volt egy adag manna, amely sohasem romlott meg, bár századokon át őrizték. Soha senki nem látta. El volt rejtve a frigyládában, a szentek szentjében. Ugyanígy van elrejtve a hívők magasabb rendű élete Krisztussal Istenben, de nemsokára részünk lesz benne. Ha az Úr Jézus kegyelme által győztesek leszünk, királyi eledelben részesülünk majd a Nagy Király vendégségén. Krisztus ez a táplálék, a mi "elrejtett mannánk", mint ahogyan Őt jelképezte a pusztában hullott manna is. Jézus Krisztus a mindenünk, úgy a magasabb rendű, mint a mindennapi törekvéseinkben egyaránt. Segít minket a harcban, győzelmet ad, és azután Ő maga lesz a jutalmunk.

Urunk, segíts győzelemre!


 

Április 29. Tanulj megbocsátani és felejteni!

"Ne mondd: Megfizetek a rosszért! Reménykedj az Úrban, Ő megsegít téged" (Péld 20,22).

Ne mondd...

Ne siesd el! Csillapodjék haragod! Ne mondj és ne tégy semmit a sérelem megtorlására! Nem cselekszel bölcsen, ha botot ragadva harcolod meg a magad harcát, és főként nem az Úr Jézus szellemében cselekszel. Nemesebb dolog megbocsátani és elfelejteni a sérelmet. A sérelem tartogatásával és a bosszú fontolgatásával akadályozod a régi sebek gyógyulását, és új sebeket ejtesz. Jobb elfelejteni és megbocsátani.

Ha netán most azt gondolod: tennem kell valamit, különben alul maradok, akkor kövesd e mai ígéret tanácsát: "Reménykedj az Úrban, Ő megsegít téged". Ez nem kerül pénzbe, de éppen ezért sokkal többet ér. Légy hát csenden és várjad az Urat. Neki mondd el sérelmedet: mint Ezékiás a kincstárnok üzenetét (Ézs 36-37), és ez már önmagában könnyíteni fog megterhelt lelkeden. Ugyanakkor figyelj az ígéretre: "Ő megsegít téged". Isten megtalálja számodra is a szabadulás útját. A hogyant még nem sejted se te, se én, de hogy megszabadít, az biztos. Ha az Úr szabadít meg, az sokszorta jobb neked, mintha kicsinyes vitákba keverednél és beszennyeznéd magad a hitetlenekkel való küzdelemben. Ne légy többé haragos! Hagyjad az ügyedet a Legfőbb Bíróra!

 


Április 28. Kölcsönös érdek 

"Közöttük fogok lakni és járni, Istenük leszek, és ők az én népem lesznek"
(2Korintus 6,16)

 élő Isten temploma

 

Íme, a kölcsönös érdek. A kölcsönös összetartozás. Isten az Ő népe osztályrésze, a választott nép pedig az ő Istenének osztályrésze. A hívők fő gazdagsága Istenben van, Ő pedig drága kincsének tartja népét. A vigasztalás valóságos kincsesbányája ez minden hívő számára.

A kölcsönös összetartozás boldog állapot; kölcsönös figyelemben nyilvánul meg. Isten szüntelenül gondol népére, és népe is szüntelenül megemlékezik róla. Isten a mai napon is mindent a javamra cselekszik, mit tehetek hát én Őérte? Gondolataim irányuljanak feléje, hiszen Ő is gondol rám! Bár így lenne ez valójában, és ne érném be azzal, hogy - ennek így kell lennie!

A kölcsönös összetartozás a közösségben is kifejezésre jut. Isten köztünk lakozik, mi pedig Őbenne élünk. Ő velünk jár, és mi Istennel. Milyen boldog közösség ez.

Bárcsak valóban úgy élnék, mint akinek az Úr az Istene: úgy bíznék benne, úgy szolgálnék neki, ahogyan az Őt megilleti! Bárcsak szellemben és valóságban tudnám szeretni és imádni Őt, és tudnék engedelmeskedni neki! Szívemnek ez a legfőbb vágya! Ha ez megvalósul az életemben, akkor megtaláltam a mennyet.

Uram, segíts ehben! Segíts, hogy megismerjelek téged mint Istenemet, és Krisztus érdeméért Uramnak nevezhesselek!

 

 


Április.27 Isten véghezviszi művét

"Az Úr javamra dönti el ügyemet" (Zsolt 138,8).

javamra

Isten, aki elkezdte, el is végzi a munkát, amelyet lelkemben elindított. Az Úr törődik minden velem kapcsolatos dologgal. Figyeli, ami bennem jó, de nem tökéletes, megtartja és tökéletessé teszi azt. Milyen vigasztaló ez, mert magamtól nem tudnám tökéletességre vinni a kegyelem művét. Efelől egészen bizonyos vagyok, hiszen mindennap vétkezem, és idáig is csak az Úr segítségével tudtam fejlődni. Ha az Úr elhagyna, minden korábbi tapasztalatom semmivé lenne és elvesznék. De az Úr ezután is megáld. Tökéletesíti hitemet, szeretetemet, jellememet, életművemet. Mindezt azért, mert Ő elkezdte a munkát bennem. Isten adta belém a tökéletesség utáni vágyat. Ő segítette bizonyos mértékig már el is érni azt. Ő soha nem hagy semmit félbe, ez teljesen idegen lenne dicsőséges lényétől. Tudja, hogyan vigye véghez kegyelmes szándékát, és noha saját bűnös természetem szövetkezik a világgal és az ördöggel, hogy munkáját hátráltassa, én mégsem kételkedem ígérete beteljesülésében. Be fogja végezni munkáját bennem, és mindörökké dicsérhetem majd Őt.

Uram, add, hogy dicsőséges munkád ma is egy kicsit előbbre haladhasson bennem.

 


Április 26. Kegyes bánásmód

"Megáld téged Istened az Úr mindenben, amit cselekszel"
(5Móz 15,18)

megáld


Izráelben a rabszolgákat bizonyos szolgálati idő eltelte után fel kellett szabadítani, és ha az elhagyta ura házát, bőségesen el kellett látni. Urának mindezt kész örömmel kellett megtennie, mert csak így nyert áldást az Úrtól. Ennek az igehelynek a szelleme és Krisztus törvénye is arra kötelez minket, hogy bánjunk jól beosztottainkkal. Gondoljunk arra, miképpen jár el velünk Urunk. Ez kötelezzen arra, hogy mi is jóakaratúan bánjunk másokkal. Aki a kegyelmes Isten gyermeke, legyen nagylelkű saját maga is. Hogyan várhatjuk üzleti ügyeinkben Mesterünktől az áldást, ha elnyomjuk azokat, akik nekünk szolgálnak?

Milyen nagy áldást helyez kilátásba ez az Ige a nagylelkű ember számára! Aki áldott minden cselekedetében, az igazán áldott! Az Úr ezt az áldást részben anyagi jólétben, részben lelki-szellemi áldásokban, részben pedig jótetszésének kinyilvánításában adja, és ez utóbbi a legjobb valamennyi között. Megérezteti velünk, hogy milyen megkülönböztetetten gondja van ránk, és milyen különlegesen körülvesz szeretetével. Ez földi életünket az eljövendő élet örömteli előízévé teszi. Isten áldása több, mint a vagyon. Úgy gazdagít meg, hogy abból nem következik szomorúság.

 


Április 25 Mit hagyunk gyermekeinkre?

"Feddhetetlenül él az igaz, még a fiai is boldogok lesznek" (Péld 20,7).

Feddhetetlenül él az igaz...

Természetes, hogy aggódunk családunkért, de bölcsen tennénk, ha aggódásunkat inkább a saját magatartásunkkal való törődésre fordítanánk. Ha hűségesen járunk az Úrral, többet használunk gyermekeinknek, mintha nagy vagyont hagynánk rájuk. Egy apa szent élete a legnagyobb örökség a fiai számára.

A jellemes ember saját élete példáját hagyja örököseire, és ez már önmagában is az igazi gazdagság kincsesbányája. Milyen sokan köszönhetik az életben való boldogulásukat szüleik példaadásának.

Gyermekeinkre hagyjuk hírnevünket is. Az embereknek mindjárt jobb véleményük van valakiről, ha meghallják, hogy megbízható, becsületes szülők gyermeke. Bárcsak minden ifjú ember ügyelne a család jó hírének megtartására!

Mindenekfelett pedig imádságainkat és az imádságot meghallgató Isten áldását hagyjuk gyermekeinkre, és ez kedvessé teszi gyermekeinket az emberek között. Isten megáldja és megtartja őket akkor is, ha mi már meghaltunk. De bárcsak előbb megismernék a Megváltót!

Egyenes, becsületes életünk Isten eszköze lehet fiaink és leányaink megszabadításában. Ha látják, hogy hitvallásunk valódiságát életünkkel is bizonyítjuk, akkor egyszer ők is Jézus Krisztus mellett döntenek majd. Uram, teljesítsd be ezt az ígéretedet házam népén!

 


Április 24 Az áldás feltétele

"Hozzátok be a raktárba az egész tizedet, hadd legyen eleség a házamban, és így tegyetek próbára engem - mondja a Seregek Ura. Meglátjátok, hogy megnyitom az ég csatornáit, és bőségesen áldást árasztok rátok" (Malakiás 3,10).

hozzátok be...

Sokan úgy olvassák ezt az ígéretet, hogy nem veszik észre a megígért áldás feltételét. Nem számíthatunk rá, hogy megnyíljék az ég és áradjon az áldás, amíg nem adjuk meg azt, ami Istennek és az Ő ügyének jár. Minden szent célra jutna bőségesen pénz, ha minden hitvalló keresztyén befizetné a maga részét.

Sokan azért szegények, mert meglopják Istent. Számos gyülekezet azért küszködik hiába a Szent Szellem vezetéséért, mert engedi, hogy a gyülekezet vezetői szükséget lássanak. Ha nem gondoskodunk Isten szolgáinak evilági szükségleteiről, ne csodálkozzunk, ha szegényes a szolgálatuk által nyert szellemi eledel. Amikor a missziói vállalkozások koldusszegények, és üres pénztárak hátráltatják az Úrért való munkát, miként várhatjuk a megtértek seregét?

Gondolkozz csak! Mit is adtam az utóbbi időben? Nem voltam szűkmarkú Istenemmel szemben? Fösvény a Megváltóm iránt? Ez tűrhetetlen! Adjuk oda az Úrnak a tizedet, ami Őt megilleti: a szegények segítésére, Isten ügye támogatására, és akkor meglátjuk majd, hogy az Ő ereje és áldása bőségesen szétárad köztünk.

 


Április 23 Ne féljünk a haláltól!

"Akinek van füle, hallja, mit mond a Szellem a gyülekezeteknek! Aki győz, annak nem árt a második halál"
(Jel 2,11).

 Akinek van füle, hallja...

Az első halált el kell szenvednünk, hacsak az Úr még a mi életünkben nem jön vissza. Várjunk tehát rá félelem nélkül, mindig készen, hiszen Krisztus győzött a halálon: nem szomorú mélység az már, hanem a dicsőségbe vezető út.

Nem az első, hanem a második haláltól kell félnünk; nem attól, hogy lelkünk elválik a testünktől, hanem hogy véglegesen elszakadunk Istentől. Ez a valódi halál. Ez a halál megöli a békességet, örömet, boldogságot, reménységet. Ha Istent elvesztettük, mindent elvesztettünk. Ez a halál sokkal rosszabb annál, amikor csak megszűnünk létezni. Olyan lét ez, amelyből hiányzik a létezésnek értelmet adó élet.

Ha azonban Isten kegyelméből mindvégig kitartunk a szent harcban és győzünk, a második halál nem teheti ránk jeges kezét. Akkor nem kell félnünk a haláltól és a pokoltól, mert elnyerjük az "élet koszorúját", mely soha el nem hervad. Mennyire megerősít ennek tudata a küzdelemben! Az örök élet megéri, hogy egész életünkön át küzdjünk érte. Érdemes harcolnia második halál elkerüléséért.

Urunk, adj hitet a győzelemhez, és add kegyelmedet, hogy sértetlenek maradjunk, amikor a bűn és a Sátán a sarkunkba szegődnek!

 


Április 22 Erőt ad a felkeléshez

"Az Úr megnyitja a vakok szemeit, az Úr fölegyenesíti a görnyedezőket" (Zsolt 146,8).

"Az Úr megnyitja a vakok szemeit, az Úr fölegyenesíti a görnyedezőket" (Zsolt 146,8).

Görnyedezem? Terjesszem ezt az ígéretet sürgősen az Úr elé! Olyan Istenünk van, akinek lényéből fakad, hogy kész örömmel felemelni a görnyedezőket. A hűn terhel, vagy a bűntudat emészt? Akkor Jézus Krisztus váltságműve emeljen fel és nyugtasson meg! Ó, Uram, emelj fel a te irgalmad szerint!

Nehéz gyászom van, vagy alaposan becsaptak? Itt ismét a Vigasztaló az, aki megerősíthet. Milyen jó nekünk, hogy a Szentháromság egyik Személyének éppen Vigasztaló a neve. Ő valóban vigasztalónk, és munkájára a Dicsőségesnek különleges gondja van.

Sokan már annyira meggörnyedtek, hogy csak az Úr Jézus képes feloldani őket, Ő ezt meg tudja tenni és meg is teszi. Fel tud emelni, hogy újra egészségesek legyünk, reménykedjünk és megvidámodjunk. Sokszor megtette ezt már, amikor próbák alatt voltunk, higgyük hát, hogy Ő, aki ma is ugyanaz a Megváltó, szerető gonddal bánik velünk ezután is. Így, akik ma görnyedezők és bánatosak vagyunk, nemsokára magasan szárnyalunk, gúnyolóink pedig mind megszégyenülnek majd. Milyen tisztesség, hogy maga az Úr emel fel minket! Ne félj a terhek alatt görnyedezni, mert így tapasztaljuk meg Isten felemelő hatalmát.

 


Április 21 Isten megfizet

"Aki könyörül a nincstelenen, az Úrnak ad kölcsön, mert Ő megtéríti jótéteményét" (Péld 19,17).

Aki könyörül a nincstelenen...


Könyörületből kell adnunk a szegényeknek. Nem azért, hogy mások lássák, és dicsérjenek érte, még kevésbé azért, hogy saját céljainknak megnyerjük őket. Együttérzésből kell segítenünk rajtuk.

Ne számítsunk arra, hogy bármit is visszafizet a szegény, még hálát se várjunk. Tekintsük úgy az adakozást, hogy kölcsön adtunk az Úrnak. Isten fog megfizetni érte, és ha Őrá nézünk, akkor ne tekintsünk másokra. Milyen nagy kegyben részesít minket az Úr, ha megengedi, hogy kölcsön adjunk neki. Boldog lehet az a kereskedő, akinek üzleti könyveiben az Úr neve szerepel. De kár lenne, ha a neve mellett valami jelentéktelen összeg állna: legyen az minél nagyobb. Segítségünkre van ebben a legközelebbi, utunkba kerülő szűkölködő.

A visszafizetésre egyáltalán nem volna szabad gondolnunk, és mégis megígéri itt azt az Úr. Áldott legyen az Ő neve, mert az Ő megfizetésre vonatkozó ígérete értékesebb az ezüstnél és aranynál. Ha aztán a gazdasági bajok miatt egyszer mi szűkölködünk, nyújtsuk be alázatosan számlánkat a Hit Bankjánál. Van olvasóim között szűkmarkú? Szegény teremtés! Az Úr bocsásson meg neki!

 


Április 20. Hit által, nem érzések által

"Az igaz ember pedig hitből fog élni" (Róm 1,17).

AZ IGAZ EMBER...


Tudok hinni és hiszek is az Úr Istenben, és ez a hit életben tart. Szeretném, ha azok közé számláltatnék, akik igazságban éltek, de ha tökéletes is volnék mindenben, akkor sem próbálnék meg a saját igazságomra alapozva élni. Az Úr Jézus váltságművére támaszkodom. Csakis és egyedül az Őbelé vetett hit által élek. Ha képes volnék tűzre adni testemet az Úr Jézusért, akkor sem a magam bátorságában és állhatatosságában bíznék, hanem egyedül hit által élnék.

Hitben élni sokkal biztonságosabb és boldogabb dolog, mint érzéseinkre vagy cselekedeteinkre támaszkodni. A szőlővesszőnek jobb a szőlőtőkén, mintha attól elszakadva élne. Nagyszerű és szent dolog az Úr Jézushoz ragaszkodva élni, mindent Belőle meríteni. Ha a legigazabb ember számára is ez az élet egyetlen lehetősége, mennyivel inkább az nekem, szegény bűnösnek!

Uram, én Benned hiszek. Benned bízom. Mi más jelentheti számomra az életet? Csak azt, hogy Benned bízom. Tudom, hogy ez így van, ezért Benned akarok maradni mindvégig.

 


Április 19 Gyakorlott kutató

"Mert így szól az én Uram, az Úr: Majd én magam keresem meg juhaimat, és én viselem gondjukat" (Ez 34,11).

Jézus a pásztor

Ezt először akkor teszi meg, amikor választottai még tévelygő juhok, akik nem ismerik sem a Pásztort, sem a karámot. Milyen csodálatosan meg tudja találni az Úr választottait! Jézus Krisztus a hatalmas Pásztor, aki megkeres és megment. Bár sokan azok közül, akiket az Atya neki adott, szinte a pokol kapujáig tévelyednek el, az Úr megtalálja és kegyelmesen magához vonja őket. Minket is megkeresett: legyünk hát jó reménységben azok felől, akikért imádkozunk, mert őket is meg fogja találni.

Azokat is keresi az Úr, akik már a nyájhoz tartoznak, de eltévelyedtek az igazság és szentség mezejéről (útjáról). Talán súlyosan tévelyegnek, bűnbe keveredtek vagy megkeményedtek. Az Úr azonban, aki az Atya előtt felelős értük, mégsem engedi őket olyan messze távolodni, hogy elvesszenek. Gondviselése és kegyelme követi őket az idegenbe, a szegénységbe, a szellemi sötétségbe és a kétségbeesés mélységeibe is. Egyet sem veszít el azok közül, akiket az Atya neki adott. Az Úr Jézus számára szent elkötelezettség, hogy megmentse az egész nyájat, annak minden tagját kivétel nélkül. Milyen drága ígéret ez számomra, ha most éppen így kell kiáltanom: "Bolyongok, mint az eltévedt juh" (,Zsolt 119,176).

 


Április 18. Ő soha el nem hagy

"Veled leszek... Nem maradok el tőled, nem hagylak el" (Józs 1,5).

El nem maradok tőled... 

Gyakran idézik ezt a Józsuénak szóló ígéretet; ez az alapja az újszövetségi Igének: "Nem maradok el tőled, sem el nem hagylak téged" (Zsid 13,5).

Szeretteim, küzdelmes élet vár ránk, de a Seregek Ura velünk van. Nagy, de lelkileg ingadozó népet kell vezetnünk? Ezen ígéret szerint megkapjuk a hozzá szükséges józanságot és bölcsességet. Ravasz és hatalmas ellenséggel kell megküzdenünk? Ebben az ígéretben rejlik a győzelemhez szükséges erő. Nagy örökséget kell elnyernünk? E jel alatt célhoz érünk, hiszen maga az Úr van velünk.

Mert bizony jaj lenne nekünk, ha az Úr elhagyna bennünket. Mivel azonban erre sohasem kerülhet sor, nyugtalanságunk viharai Isten hűségének hullámain megnyugodnak. Az Úr soha nem hagy el bennünket. Történjék bármi, Ő mellettünk lesz. Barátok cserbenhagyhatnak, segítségük sokszor csak olyan, mint az áprilisi zápor, Isten azonban hűséges, Jézus Krisztus mindörökké ugyanaz, és a Szent Szellem bennünk marad.

Én lelkem, légy ma is nyugodt és bizakodó. Ha gyülekeznek a felhők, az Úr szétoszlathatja őket. Mivel Isten nem hagy el; a hitem se hagyjon el; mivel Ő nem távozik el mellőlem, én sem akarok eltávozni mellőle. Így hitben békességre találok.


Április 17.  Békesség az ellenségekkel

"Akinek életútját kedveli az Úr, azt még ellenségeivel is összebékíti" (Péld 16,7).

 Akinek életútját szereti az Úr, azt még ellenségeivel is összebékíti. (Péld 16,7)

Vigyáznom kell arra, hogy útaim az Úr előtt kedvesek legyenek. De még így is lesznek ellenségeim. Talán éppen azért, mert bátor vagyok az igazat cselekedni. Milyen nagyszerű ígéret ez a mai! Amikor az emberek dühösködnek, az Úr megmutatja (nekem) dicsőségét: lecsendesíti haragjukat úgy, hogy nem kell félnem tőlük.

Istennek hatalmában áll ellenségemet megakadályozni abban, hogy ártson nekem, akkor is, ha nagy kedve volna hozzá. Lábán is üldözte Jákóbot, mégsem árthatott neki. Isten meggyőzheti haragos ellenségemet és barátságosra hangolhatja. Így tett Ézsauval, aki testvéri öleléssel várta Jákóbot, holott az attól tartott, hogy fivére kard élére hányja családjával együtt. Az Úr a legdühösebb ellenséget is Krisztusban testvérré és munkatárssá változtathatja, mint ahogyan Sault is azzá tudta tenni. Bárcsak mindenkor ez történne az evangélium üldözőivel!

Boldog az, akivel szemben olyanok lesznek ellenségei, mint az oroszlánok Dániellel: békességesek és barátságosak. Ha eljön halálom, a végső ellenség, kívánom, hogy békességben tudjak szembenézni vele. De most arra kell törekednem, hogy mindenben kedves legyek az Úrnak. Hitben és szentségben éljek, mert csak ebben gyönyörködik a Magasságos.

 


Április 16. Minden megszentelődik

"Azon a napon a lovak csengettyűin is ez lesz: Az Úr szent tulajdona!."
(Zak 14:20,)


Boldog az a nap, amelyen minden szentté lesz. Még a lovak csengettyűi is az Urat dicsőítik. Ez a nap számomra már elérkezett. Mindent Istennek szentelek? Ruhám, amelyet fölveszek, majd levetek, Krisztusnak, az én Uramnak igazságára kell emlékeztessen. Munkámat úgy kell végeznem, mint aki az Úrnak szolgál. Bárcsak válna a mai napon a ruhám papi köntössé, ételem szentséggé, házam templommá, asztalom oltárrá, beszédem tömjénné, én magam pedig pappá! Uram, teljesítsd kérésemet és add, hogy körülöttem semmi ne legyen közönséges, tisztátalan!

Hitben számíthatok is erre! Ha hiszem ezt, az Úr segít, hogy így is legyen. Mivel én magam az Úré vagyok, az Úr leltárba veszi mindenemet, hiszen mindenem az Övé; én pedig ezt azzal akarom bebizonyítani, hogy ennek tudatában használom dolgaimat a nap folyamán. Szeretném, ha reggeltől estig boldogan és szent rendben folyna életem összes dolga. Csengőim csöngjenek - miért ne csöngenének? Még a lovaimon is csengettyűk legyenek - ugyan, kinek van több joga, hogy zengedezzen, mint a hívőknek? De csengőim, zeném, vidámságom mind-mind szent kell legyen, és azt kell hirdesse: "Az Úr szent tulajdona!"

 


Április 15. Az igazak kívánsága teljesül

"Az igazak kívánsága pedig teljesül" (Péld 10,24).

 Az igazak kívánsága pedig teljesül

Mivel az igaz kívánsága is igaz, Isten nyugodtan teljesítheti azt. Viszont sem az egyes embernek, sem a társadalomnak nem lenne hasznára, ha ez az ígéret a gonoszoknak is szólna. Tartsuk meg az Úr parancsolatait, akkor Ő is méltányolni fogja kéréseinket.

Ha azonban az igaz ember esetleg jogtalan dolgot kíván, az nem fog teljesülni. De rá fogunk jönni, hogy ezek nem is valóságos kívánságok, hanem félreértésből, vagy eltévelyedésből fakadtak, és így az szolgál javunkra, ha nem valósulnak meg.

Halogatja az Úr kívánságaink teljesítését? Ez a mai ígéret bátorítson a további könyörgésre. Vagy esetleg végleg megtagadta kérésünk teljesítését? Akkor is adjunk hálát Neki, hiszen mindig az a vágyunk, hogy csak akkor engedjen kéréseinknek, ha Ő is így látja jónak.

Bizonyos dolgokat viszont bátran kérjünk. Ilyenek: a szentség, a hasznosság, a szolgálatban a Krisztushoz való hasonlatosság, a felkészítés a mennyek országára. Ezek a kérések a kegyelemből, és nem a természetünkből fakadnak - a megigazult ember, és nem a természeti ember kérései. Isten nem zárkózik el az ilyen kérések elől, hanem bőségesen teljesíti őket. "Gyönyörködj az Úrban, és megadja szíved kéréseit!" (Zsolt 37,4). Ezt kívánjuk ma!

 


Április 14. Azt választom, amit Ő választ

"Kiválasztja a mi örökségünket" (Zsolt 47,5).

 Jó az Úr...

Ellenségeink szűkmarkúak velünk szemben, de nem vagyunk kiszolgáltatva nekik. Az Úr gondoskodik rólunk, végtelen bölcsessége jelöli ki helyünket a világban. Sorsunkat nálunk bölcsebb értelem irányítja. Minden dolgot Isten rendez el, és mi ennek örülünk; azt választjuk, amit Isten választ a számunkra. Ha saját elképzeléseink szerint választhatnánk, akkor is azt kívánnánk: bárcsak minden Isten akarata szerint történne.

Saját balgaságunk tudatában ne akarjuk sorsunkat magunk irányítani. Sokkal biztonságosabban és nyugodtabban érezzük magunkat, ha az Úr kezében van a kormány, mintha mi irányítanánk életünk hajóját saját elgondolásaink szerint. A talán sokszor fájdalmas jelent és az ismeretlen jövendőt bízzuk Atyánkra, Megváltónkra és Vigasztalónkra.

Én lelkem, a mai napon tedd le vágyaidat Krisztus lábaihoz. Ha mostanában makacs és önfejű voltál és a magad útját jártad, tagadd meg balgatag énedet, és add életed kormányát az Úr kezébe. Mondd: "Ő majd eldönti". Ha mások vitatják is az Úr végtelen hatalmát, és az ember szabad akaratát dicsőítik, felelj így nekik: "Ő dönt majd helyettem". Teljesen önként engedem át neki a döntést, és azt kívánom, hogy Ő legyen életem korlátlan ura.

 


Április 13. Az újjáteremtett test

"Aki az Ő dicsőséges testéhez hasonlóvá változtatja a mi gyarló testünket"
(Filippi 3:21,)

 https://s-media-cache-ak0.pinimg.com/564x/5b/22/1a/5b221afea5b6f4dc7d03604dd8bacca3.jpg

Amikor gyötör a testi fájdalom és képtelenek vagyunk még imádkozni is, érezzük, milyen nyomorúságos a testünk. Amikor pedig a testi szenvedély csábít, megtapasztaljuk, milyen nagyon találó a "gyarló" jelző. Testünk alázatosságra tanít minket, és ez a legjobb, amit velünk tesz. Bárcsak igazán alázatosak lennénk, mivel testünk az állatokhoz, sőt a föld porához kapcsol bennünket!

De Megváltónk, az Úr Jézus Krisztus, mindezt megváltoztatja. Az Ő megdicsőült testéhez hasonlóvá formálja mindazok testét, akik hisznek benne. Hit által már átformálódott a lelkünk, és testünk is úgy át fog alakulni, hogy méltó szállása legyen megújult szellemünknek. Nem tudjuk, mikor megy majd végbe ez a nagy átalakulás, de az a tény, hogy erre számíthatunk, segítsen át a mostani megpróbáltatásokon és testünk minden nyomorúságán. Nemsokára olyanok leszünk, mint Krisztus. Nem sajog a testünk, nem lesz homályos a látásunk, sem gyönge a szívünk. Az öreg test nem lesz erőtlenségek gyűjteménye, a beteg sem a gyötrelmek tárháza, hanem "hasonlatos az Ő dicsőséges testéhez." Micsoda reménység! Még testünk is megnyugodhat az ilyen feltámadás reménységében.

 


Április 12.  Többé meg nem emlékezik

"Mert megbocsátom bűneiket, és nem gondolok többé vétkeikre" (Jer 31,34).

Mert megbocsátom bűneiket...

Amikor megismerjük az Urat, elnyerjük bűneink bocsánatát. Úgy ismerjük meg Őt, mint a kegyelem Istenét, aki nem tekint vétkeinkre. Micsoda boldog felfedezés ez!

Mennyire Istenhez méltó megfogalmazás: Az Úr megígéri, hogy bűneinkről többé meg nem emlékezik. Hát elfelejtheti Isten azokat? Azt mondja, igen, és Ő komolyan gondolja azt, amit mond. Úgy tekint ránk, mintha soha nem vétkeztünk volna. A nagy engesztelő áldozat olyannyira eltörölte minden bűnünket, hogy azok Isten előtt már nem léteznek. A hívő Krisztusban van, és Isten ugyanúgy elfogadja, mint Ádámot, amikor még ártatlan volt. Sőt, míg Ádámnak csak emberi ártatlansága volt, a hívő Isten igazságába öltözik.

Az Úr nem emlékezik meg bűneinkről, tehát nem büntet meg értük, és irántunk való szeretete sem csökken miattuk. A kifizetett adósság már nem adósság. Így törli el az Úr népének a vétkeit is.

Ha szomorkodunk is bűneink és mulasztásaink miatt - és ez kötelességünk, amíg csak élünk - egyben örvendezünk is, mert Isten soha nem fogja bűneinket felróni nekünk. Ez a kegyelem meggyűlölteti velünk a bűnt. Isten ingyen bűnbocsánata arra indít, hogy soha többé meg ne szomorítsuk Őt engedetlenségünkkel.

 


Április 11. Szoros közösség

"Akkor nem tanítja többé egyik ember a másikat, ember az embertársát arra, hogy ismerje meg az Urat, mert mindenki ismerni fog engem, kicsinyek és nagyok - így szól az Úr" (Jer 31,34).

 

Bizony sok mindent nem ismerünk, de az Urat igen. Ma ezt az ígéretet tapasztaljuk meg, és ez nem is csekély ígéret. Közülünk még a legkisebb hívő is ismeri Istent a Jézus Krisztusban. Bár nem annyira, mint szeretnénk, de mégis igazán ismerjük Őt. Nemcsak a róla szóló tanítást, hanem Őt magát is. Ő a mi Atyánk és barátunk. Személyesen ismerjük Őt. Elmondhatjuk: "Én Uram és én Istenem!" Meghitt kapcsolatban állunk Istennel, és sok boldog időt töltünk szent jelenlétében. Nem vagyunk többé idegenek a számára, mert az Úr titka közöttünk lakik.

Ez több, mint amire a természet taníthat minket. Nem test és vér jelentette ki nekünk Istent. Krisztus Jézus jelentette ki Őt nekünk, amikor befogadtuk a szívünkbe. Ha tehát az Úr maga ismertette meg magát velünk, nem ez minden üdvözítő ismeret forrása? Istent ismerni azt jelenti: örök életünk van. Mihelyt Istennel közösségbe kerülünk, megkapjuk azt a bizonyosságot, hogy új életre elevenedtünk meg. Ó, én lelkem, örvendezz ennek a felismerésnek, és áldjad Istent egész napon át. 


Április 10.  Tekints fel rá, és élj!

"Az Úr pedig ezt mondta Mózesnek: Csinálj egy érckígyót, és tűzd rá egy póznára. Mindenki, akit megmart a kígyó, életben marad, ha föltekint rá!" (4Móz 21,8).

Rézkígyó

Dicsőséges előképe ez az evangéliumnak. A vétkesek közé számláltatott Jézus Krisztus függ előttünk a kereszten. Ha föltekintünk rá, meggyógyulunk a bűn kígyómarásától, éspedig azonnal. "Mindenki, aki feltekint arra, életben marad." Kedves olvasóm, ha bánkódsz bűneid miatt, jól jegyezd meg az Igét: "Mindenki életben marad, ha feltekint arra!" Mindenki, aki valóban feltekint Jézus Krisztusra, megtapasztalja ennek igazságát. Én ezt megtapasztaltam. Jézusra néztem, és azonnal megelevenedtem. Ebben bizonyos vagyok. Olvasóm, ha te feltekintesz Jézusra, te is élni fogsz. Bár most talán gyötör a kígyóméreg és nincs reménységed mert hát nincs is más reménység, csak ez az egy. Ez azonban nem kétes értékű gyógymód. "Mindenki ... életben marad, ha feltekint arra!"

Az érckígyót nem azért emelte fel Mózes, hogy az egészségesek kíváncsian nézegessék, hanem kizárólag azokért, akiket "megmart a kígyó". Jézus Krisztus az "igazán" bűnösök valóságos Megváltója. Akár részegessé, tolvajjá, tisztátalanná vagy Istentől távol élővé tett a "harapás", elég egy pillantást vetned Megváltónkra, és máris meggyógyulsz mindebből, és szentül tudsz élni Istennel szoros közösségben. Tekints fel rá, és élsz!

 


Április 09  A Biblia a legfőbb helyen

"Nagy békességük van azoknak, akik szeretik törvényedet; nem botlanak meg azok" (Zsolt 119,165).

Ha igazán szeretjük ezt a drága könyvet, a Bibliát, nagy békességünk lesz az élő Istentől, és igazi menedéket találunk. Éljünk szüntelenül közösségben az Igével, és akkor olyan békesség lesz a szívünkben, amelyet semmi más nem adhat meg. A Szent Szellem az Ige által vigasztal és elhinti jótékony hatását, és lecsendesíti szívünk viharait.

Akiben gazdagon lakozik Isten Igéje, az nem fog megbotlani semmiben. Naponta felveszi és örömmel tudja viselni keresztjét, felkészül a próbákra, és nem keseredik meg, akármilyen nagyok és nehezek is azok. A gazdagság sem téríti le útjáról, mint olyan sokakat, de a szerencsétlenség sem töri meg úgy, mint annyi más embert, mert felül tud emelkedni külső életének változó körülményein. Mikor az Úr a hitnek valamely nagy titka elé állítja, amelytől mások így kiáltanak fel: "Kemény beszéd ez: ki hallgathatja őt?" (Jn 6,60), a hívő alázatosan elfogadja azt, mert (értelmi) kételyeit legyőzi az Úr törvénye iránt érzett mélységes tisztelet. Neki ugyanis Isten törvénye a legfőbb tekintély, amely előtt örömmel meghajol. Urunk, munkáld bennünk a mai napon is ezt a szeretetet, békességet és nyugalmat.


Április 08.  Megőrizve munkánk végeztéig

"...odaállott mellé az Úr, és azt mondta: Bízzál, mert ahogyan bizonyságot tettél az én ügyem mellett Jeruzsálemben, úgy kell Rómában is bizonyságot tenned!" (Csel 23,11).

 Hagyjad az Úrra...

Veszedelembe kerültél az Úrról való bizonyságtételed miatt? Ne félj, gondolj arra, hogy nem halhatsz meg, míg munkádat el nem végezted. Ha az Úr még több szolgálatot tartogat a számodra, élni fogsz, amíg azokat is elvégzed. Mert ugyan ki törhetné el az edényt, amelyet még használni akar az Úr!

Ha azonban már nincs több feladatod a Mester számára, akkor nem szomoríthat el, ha haza akar vinni oda, ahol már nem ér utol az ellenség keze. Hiszen életed fő célja a Krisztusról szóló bizonyságtétel, ennek elvégzésében pedig nem akadályozhat meg senki: ezért légy békességben! Kegyetlen csalárdság, rosszindulatú félremagyarázás, a barátok hűtlensége, a legmeghittebb bizalmasod árulása vagy bármi más következzék is, mindez nem árthat annak a munkának, amit az Úr bízott rád! A szomorúság éjszakáján melléd áll az Úr és ezt mondja: "Bizonyságot kell tenned!" Ezért nyugodj meg, és teljesedj be az Úr örömével!

Ha most éppen nincs is talán szükséged erre az ígéretre, igen hamar szükséged lehet rá. Ezért tedd el jól! És ne feledkezz meg imádságaidban a misszionáriusokról és azokról a hívőkről, akiket most üldöznek, kérve, hogy az Úr tartsa meg őket.


Április 7.  Emberektől nem félve

"A Föld valamennyi népe látni fogja, hogy az Úr nevéről neveznek, és félnek tőled"
(5Móz 28,10)

félni fogja nevedet


Akkor majd semmi okunk nem lesz, hogy mi féljünk tőlük. Ez szegényes szellemiségre és inkább hitetlenségre vallana, mint hitre. Isten önmagához hasonlóvá alakít bennünket, hogy joggal viselhessük nevét, és valóban hozzá tartozzunk. Bárcsak valóra válna ez az Ige az életünkben (elnyernénk ezt a kegyelmet, hiszen) az Úr alig várja, hogy így legyen, azaz: hogy lássák a népek rajtunk, hogy az övéi vagyunk.

A valóság az, hogy az istentelenek félnek az igazi hívőktől. Gyűlölik őket, de félnek is tőlük. Így reszketett Hámán Márdokeustól, noha ő tört az utóbbi életére. Mert az istentelenek gyűlöletének oka valójában a félelem, de büszkébbek, semhogy ezt bevallanák. Ezért járjunk félelem nélkül az igazság útján. Nem nekünk van okunk félni, hanem a gonosztevőknek, akik a Seregek Ura ellen harcolnak. Ha valóban úgy élünk, mint akik az örökkévaló Isten nevéről neveztetünk, biztonságban vagyunk. Miként egykor a római birodalom polgárának csak annyit kellett mondania: római vagyok - és máris maga mögött tudhatta a hatalmas birodalom valamennyi légiójának védelmét, - ugyanígy Isten emberei a Mindenható védelmét tudhatják maguk mögött. Isten inkább elküldi az égből valamennyi angyalát, semhogy egyetlen hívő gyermekét is védelem nélkül hagyná. Légy bátor, mint az oroszlán, mert Isten veled van.

 


Április 06. Egy király, egy Úr

"Az Úr lesz a király az egész földön. Azon a napon az Úr lesz az egyetlen Isten, és neve az egyetlen név" (Zakariás14,9).

 Jézus az Úr...

Micsoda áldott reménység ez! Nem szeszélyes álom, hanem a csalhatatlan Ige kijelentése. Valamennyi nép megismeri majd az Urat, és kegyelmes uralkodását minden nemzetség elfogadja. Ma még távol vagyunk ettől. Ugyan ki hódol ma a Nagy Király előtt? Mennyien lázonganak! Milyen sok úr és milyen sok isten van e földön! Még a hitvalló keresztyének között is hány és hányféle eltérő felfogás uralkodik róla és evangéliumáról! De egyszer majd egy Király lesz, egy Úr és az élő Istennek egy neve. Ó Uram, bárcsak hamarosan eljönne ez a nap! Naponta kiáltunk hozzád: Jöjjön el a te országod!

Nem kérdezzük, mikor jön el, nehogy elveszítsük az eljövetel bizonyosságának vigasztalását. Amilyen bizonyos, hogy a Szent Szellem egykor a próféták által szólt, olyan bizonyos, hogy eljön az idő, amikor majd az egész földet betölti az Úr dicsősége. Jézus Krisztus nem hiába halt meg. Isten Szelleme nem hiába munkálkodik. Az Atya örökkévaló célja nem hiúsulhat meg! Itt, ahol most a Sátán zsarnokoskodik, az Úr Jézust koronázzák királlyá és a mindenható Isten uralkodik majd! Ebben a hitben megerősödve kezdjünk a mai nap munkájához és küzdelmeihez!


Április 05. El nem felejtve

"... én szolgám vagy te, Izráel, nem feledkezem meg rólad!" (Ézsaiás 44,1).

 

Urunk nem feledkezik meg szolgáiról, nem szűnik meg szeretni őket. Nem csupán egy időre az övéi, hanem véglegesen. Tudta, mi lesz belőlük, amikor elhívta őket. Eltörölte bűneiket, mint a felhőt, és bizonyosak lehetünk, hogy nem veti el őket már (egyszer) eltörölt bűnökért. Istenkáromlás lenne, ha ezt képzelnénk.

Nem feledkezik meg róluk, szüntelen gondol rájuk. Ha Isten csak egy pillanatig nem gondolna ránk, az pusztulásunkat jelentené. Ezért bátorít: "Nem feledkezem meg rólad!" Az emberek elfeledkeznek rólunk. Akivel jót tettünk, ellenünk fordul: nincs "állandó lakhelyünk" az emberek ingatag lelkében. Isten azonban egyetlen hű szolgájáról sem feledkezik meg soha. Nem az köti hozzánk, amit mi teszünk érte, hanem amit Ő tett értünk. Túl régóta szeret és túl nagy árat fizetett értünk ahhoz, hogy elfeledkezhetnék rólunk. Jézus Krisztus úgy néz minket, mint akikért feláldozta saját magát, hogyan is tudna bennünket elfelejteni. Az Atya a Fiá(ban lát minket) menyasszonyát látja bennünk, a Szent Szellem pedig saját művét szemléli bennünk. Az Úr gondol ránk. Ma is segít és támogat minket. Ó, bárcsak soha ne feledkeznénk meg az Úrról!

 


Április 4. Isten darazsai

 

"Darazsakat küldök előtted, hogy kiűzzék előled a hivvieket, kánaániakat és hettitákat"
(2Mózes 23,28)

 Isten serege

Hogy mik voltak ezek a darazsak, azon ne töprengjünk. Isten külön hadserege, amelyet elküldött népe előfutáraként, hogy szurkálják az ellenséget és könnyűvé tegyék Izráel győzelmét. Istenünk a maga választotta módon harcol népéért. Gyakran meggyötri az ellenséget, még mielőtt a tulajdonképpeni csatára sor kerülne. Időnként úgy összezavarja az igazság ellenségeit, hogy az igazaknak ahhoz már semmit sem kell tenniük. A levegő telve van titokzatos hatásokkal, amelyek gyötrik Izráel ellenségeit. Azt olvassuk a Jelenések könyvében, hogy "segített a föld az asszonynak" (Jel 12,16).

Ezért soha ne féljünk. A csillagok is lelkünk ellenségei ellen harcolnak, míg pályájukat befutják. Gyakran, mire a küzdőtérre érünk, már nem találjuk ott az ellenséget, aki ellenünk támadt. "Az Úr harcol értünk, ti pedig maradjatok veszteg" (2Móz 14,14). Isten darazsai többet érnek, mint saját fegyvereink. Mi még álmodni sem merünk olyan győzelemről, amilyet az Úr a maga fegyvereivel ki tud vívni. Engedelmeskedjünk ezért a missziói parancsnak, induljunk a népeket meghódítani Krisztus számára, és meg fogjuk látni, hogy az Úr már járt előttünk és előkészítette az utat. Így a végén örömmel valljuk majd: "Szabadulást szerzett jobbja, az ő szent karja" (Zsolt 98,1).

 

 


Április 3.  Érzékeny a figyelmeztetésre

"Mivel meglágyult a szíved, és megaláztad magad az Úr előtt, amikor meghallottad, hogy mit jelentettem ki erről a helyről és lakóiról, hogy milyen pusztulás és átok vár rájuk, megszaggattad ruhádat, és sírtál előttem, ezért én is meghallgatlak! - Így szól az Úr"  (2Kir 22,19)

alázat


Sokan nem törődnek az intéssel, és elvesznek. Boldog az, aki féli az Úr szavát. Jósiás ezt tette, ezért Isten megkímélte ama pusztulás látványától, amely Júdára várt rettenetes bűnei miatt.

Ilyen megtört szívű vagy te is? És ilyen alázatos? Ha igen, akkor téged is megkímél az Úr ama gonosz napon. Isten megjegyzi mindazokat, akik sóhajtoznak és sírnak koruk bűnei miatt. A pusztulás majd megálljt parancsol, amíg választottai mind menedékbe nem jutnak. Megtalálja őket, mert ismertetőjelük, hogy Istent és az Ő Igéjét őszintén félik.

Vészterhes időkben élsz? Látod, hogy a babonaság és a hitetlenség mily nagy mértékben terjed, és félsz a romlott nemzetre elkövetkező rettenetes büntetéstől? Ha így van, bátorítson fel az ígéret folytatása: "... békességgel kerülsz sírodba, és nem látod meg azt a nagy veszedelmet, amelyet erre a helyre hozok" (22,20). Vagy ami még jobb, eljön maga az Úr, és akkor egyszer s mindenkorra vége a szomorúság korszakának.

 


Április 2. A szív igazi odaszánása

 

"Ezekkel törődj, ezekkel foglalkozz, hogy előrehaladásod nyilvánvaló legyen mindenki előtt"
(1Timóteus 4,15)

 Veled van

Ez az ígéret gyakorlatilag azt jelenti, hogy az Ige feletti szorgalmas elmélkedés és az Úrért teljes odaadással végzett munka révén fejlődni fogunk, és fejlődésünk mindenki számára látható lesz. Nem a Biblia sietős olvasása, hanem az olvasottakban való elmélyülés jár igazán szellemi haszonnal. Nem a felületesen végzett munka, hanem a munkának való igazi odaadás a gyümölcsöző. "Minden munkádban gyümölcsöző leszel", de nem a sietős kapkodás útján, hanem a szívünk igazi odaszánása által. 

Ha megosztjuk magunkat Isten és a Mammon között, Krisztus és önmagunk között, nem fejlődünk semmit. Mindenestől oda kell szánnunk magunkat a szent feladatok végzésére, különben siralmas ügynökei leszünk a mennyei dolgoknak, és a hitben sem fogunk növekedni.

Igehirdető vagy? Légy egészen az, és ne fecséreld energiádat másodrangú dolgokra. Mi közöd akkor a világ dolgaihoz vagy a tartalmatlan szórakozásokhoz? Keresztyén vagy? Tedd Jézus Krisztus szolgálatát életed legfőbb feladatává, egyetlen céloddá! Először légy te magad mindenestől Krisztusban, csak azután cselekedj mindent Krisztusért, különben nem fogsz fejlődni, és fáradozásod hiábavaló lesz, mert sem a gyülekezet, sem a világ nem fogja tapasztalni rajtad keresztül azt az erőt, amellyel Krisztusról kellene bizonyságot tenned.

 


Április 1. A királyi út

"... csak az Úr népe járhat rajta, bolondok nem tévednek rá"
(Ézs 35,8)

Széles és keskeny út

A megszentelődés útja olyan egyenes és világos, hogy még a legegyszerűbb elme sem tévedhet el rajta, ha állhatatosan követi. A világ bölcsei furfangosak és köpönyegforgatók, mégis óriási baklövéseket követnek el, és többnyire elvétik céljukat. A világ bölcsessége valami nagyon szegényes és rövidlátó dolog, ha az ember ezt követi, bizony sötét hegyeken kell átmennie. A kegyelem által megvilágosított ember nem tud jobbat, minthogy az Úr parancsait teljesítse; ez megtartja őt a királyi úton és a Király védelme alatt.

Soha ne próbáld magadat csalárd módon kimenteni valamely nehéz helyzetből. Maradja keskeny úton, az igazság és őszinteség útján, és meglátod, ez vezet számodra a lehető legjobb megoldáshoz. Életünkben ne legyenek vargabetűk, se ügyes kibúvók. Legyünk igazak, és ne tartsunk semmitől. Kövessük mindenben Krisztust, és ne féljünk ennek következményeitől. Mert ha valami nagy bajt el tudnánk kerülni, de csak csalárd úton, akkor azzal, hogy megpróbálkoztunk a hamissággal, sokkal nagyobb bajt hoznánk magunkra, mint amekkora a baj, ami elől menekültünk. Számunkra mindig Isten útja a legjobb. Ezt kövesd, mégha az emberek bolondnak is tartanak érte, mert így leszel igazán bölcs!

Uram, vezesd szolgádat az egyenes úton és őrizd meg az ellenségtől!



 

JANUÁR - FEBRUÁR - MÁRCIUS

 

Március 31.  Lélekjelenlét

"Nem kell félned a hirtelen fölrettenéstől, sem attól, hogy viharként rád törnek a bűnösök. Mert az Úrban bizakodhatsz, és ő megőrzi lábad a csapdától" (Péld 3,25-26).

 

Mikor Isten ítél, nem az övéit akarja megijeszteni. Nem azért ítél, hogy ártson az igazaknak, hanem éppen azért, hogy megvédje őket.

Azt akarja, hogy népe bátor legyen. Akiket Isten jelenléte örömmel tölt el, tanúsítsanak lélekjelenlétet. Mivel az Úr maga is hirtelen jelenik majd meg, nem szabad meglepődnünk semmi váratlan történésen. Isten szeretetének felséges ajándéka, hogy a váratlanul támadt baj közepette is tudunk nyugodtak maradni.

Az Úr választottainak legyen ítélőképességük, és lássák meg, hogy nem a gonosz támadása jelenti az igazi szerencsétlenséget a világ számára, hanem egyedül csak a bűn. A reá következő büntetés olyan, mint a tartósító só, amely megóv a bomlástól. Sokkal inkább féljünk a bűntől, amely a kárhozatra visz, mint a pokoltól, amely a bűn következménye.

Ezért legyen az Úr népe szellemében nyugodt, csöndes. Bár a Sátán és cimborái rendkívül ravaszak, akik Istennel járnak, nem esnek rejtett csapdáikba. Menj hát, hívő testvérem és bízzál az Úrban!


Március 30.  Imádság, hálaadás, dicséret

"Semmiért se aggódjatok, hanem imádságban és könyörgésben mindenkor hálaadással tárjátok fel kéréseiteket Isten előtt; 7. és Isten békessége, mely minden értelmet meghalad, meg fogja őrizni szíveteket és gondolataitokat a Krisztus Jézusban. " (Filippi 4,6-7).

 Semmiért se aggódjatok...

Ne aggodalmaskodj, hanem imádkozz. Ne félj, hanem keresd az Istennel való örvendező kapcsolatot. Add elő kívánságaidat életed Urának, lelked őrizőjének. Ha imádságod kétharmad része könyörgés, egy harmad része őszinte dicséret legyen. Hálás bizalommal imádkozzál, ne kétkedve. Gondolj arra, hogy kérésedet már meghallgatta, és ezért adj mindjárt hálát is Istennek kegyelméért. Ő kegyelmét adja neked, te hálát adj neki. Ne titkolj el semmit! Ne engedd, hogy bármi kívánság ólomsúllyal meglapuljon a lelkedben! "Tárjátok fel kívánságaitokat!" Ne futkoss emberekhez! Csak Istenedhez fordulj, aki Krisztus érdeméért szeret téged! Ez meghozza számodra Isten békességét. Olyan békesség ez, amelyet nem fogsz megérteni, Isten határtalan szeretetét megsejtető békesség. Szíved és lelked elmerül a nyugalom tengerébe. Jöjjön élet vagy halál, szegénység, rágalmazás vagy akármi, te Krisztusban fölülemelkedsz a süvítő szeleken és a sötét felhőkön. Akarsz-e engedelmeskedni ennek a drága parancsnak?

Igen, Uram, én hiszek benned; de kérlek, légy segítségül az én hitetlenségemben.


Március 29.  Rendíthetetlen hit

"...Ne félj, hanem szólj, és ne hallgas: mert én veled vagyok, és senki sem fog rád támadni és ártani neked..." (ApCsel 18,9-10,).

 mert én veled vagyok

Amíg az Úrnak még volt feladata Pál számára Korintusban, addig nem árthatott Pálnak a nép dühe. A zsidók ellenálltak és káromoltak; de sem az evangélium hirdetését, sem a megtéréseket nem tudták meggátolni. Istennek hatalma van a legerőszakosabbak fölött is. Olykor tombol az emberek haragja Isten ellen, mégis látjuk az Ő dicsőségét, de még jobban megismerjük jóságát olyankor, amikor Isten féken tartja a dühöngők haragját, és neki van ehhez hatalma. "Hatalmas karodtól néma kővé válnak, míg átvonul a néped, Uram!" (2Móz 15,16).

Ezért ne félj senki emberfiától, ha tudod hogy kötelességedet teljesíted. Menj előre, ahogy az Úr Jézus tenné, és akik ellened állnak, megszégyenülnek és elhallgatnak. Sokszor volt már okuk az embereknek félelemre, és féltek is, de az Istenbe vetett rendületlen (rendíthetetlen) hit elsöpri a félelmet. Senki sem árthat nekünk, ha az Úr nem engedi. Ó, aki puszta szavával megszalasztja az ördögöt, uralkodik az ördög cimboráin is. Talán ezek máris jobban félnek tőled, mint te tőlük. Ezért haladj bátran előre, és ahol ellenségre számítottál, meglátod, barátokat fogsz találni.


Március 28.  Vezet az úton

"Elsővé tesz téged az Úr, nem utolsóvá" (5Móz 28,13).

 

Ha engedelmeskedünk az Úrnak, Ő még ellenségeinkkel is megláttatja, hogy áldás van rajtunk. Noha ez egy ószövetségi ígéret, érvényes Isten népére az új szövetségben is, mivel Jézus Krisztus eltörölte az átkot, de az áldást megerősítette.

A hívők dolga, hogy szent életükkel mutassák az utat a többi embernek. Ne a menet végén haladjanak, az emberi befolyások hatására ide-oda tévelyegve. Nem szabad meghódolnunk a korszellemnek, sőt, arra kell indítanunk korunkat, hogy az hódoljon Krisztusnak. Ha az Úr velünk van, nem arra törekszünk, hogy az evangéliumot megtűrjék a világban, hanem arra igyekszünk, hogy az első helyre kerüljön a társadalomban. Avagy nem pappá tette Isten az Ő népét? Tehát a tanítás a hívők dolga, és nem a hitetlen filozófiákból való tanulás. Avagy nem lettünk Krisztusban királyokká? Hogyan lehetünk akkor bűnös szokások rabjai és emberi vélekedések kiszolgáltottai?

Drága barátom, helyes az Isten ügyéhez való hozzáállásod? Túl sokan hallgatnak szégyenlősségből vagy éppen gyávaságból. Miért engedjük, hogy az Úr Jézus neve a háttérben maradjon? Jó az, ha hitvallásunk hátul vonszolja magát, mint valami farok? Nem inkább az első helyre kellene kerülnie, bennünk és másokban is a meghatározó erővé válnia?


Március 27. Istenhez közeledni

"Közeledjetek az Istenhez, és Ő közeledni fog hozzátok" (Jak 4,8).

Közeledjetek Istenhez... 

Minél jobban közeledünk Istenhez, Ő annál kegyelmesebben jelenti ki magát nekünk. Mikor a tékozló fiú hazafelé közeledik, apja elébe fut. Mikor a kibocsátott galamb visszatér a bárkához, Nóé kinyújtja a kezét, hogy beemelje. Anllkor a szerető hitves közeledik férjéhez, az a szeretet szárnyain repül hozzá. Jöjj, drága barátom, közeledjünk Istenhez, aki olyan kegyelmesen vár ránk, sőt elénkbe jön!

Feltűnt már neked az Ézsaiás 58. rész 9. verse? Itt az Úr szinte felkínálja magát népének, amikor ezt mondja: "Itt vagyok!", mintha azt kérdezné: "Mit akarsz mondani nekem? Mit tehetek érted? Alig várom, hogy megáldhassalak!" Miért habozunk hát? Miért nem közeledünk hozzá? Isten közel van, hogy megbocsásson, megáldjon megvigasztaljon, segítsen, megelevenítsen, megszabadítson. Legyen életünk fő célja az Istenhez való közeledés! Aki ezt teszi, az mindent megtett! Ha az embertársainkhoz közeledünk, ők hamarosan megunhatnak és elhagyhatnak minket, de ha az Urat keressük, megtapasztaljuk, hogy Ő nem változik, hanem egyre közelebb jön hozzánk, és egyre teljesebb és boldogabb közösségre léphetünk vele.

Ésa. 58.9 Akkor kiáltasz, és az Úr meghallgat, jajgatsz, és ő azt mondja: Ímé, itt vagyok.


Március 26.  Viselj gondot a szegényekre

"Az Úr enyhülést ad betegágyán" (Zsolt 41,4).

 

Jól figyeljük meg (2. vers), hogy ez az ígéret azoknak szól, akik törődnek a szegényekkel. Te is ilyen ember vagy? Ha igen, akkor neked is szól ez az Ige, de csak akkor!

Lásd: betegség idején hogy megáldja a szegények Istene az olyan embert, aki törődik a szegényekkel! Örökkévaló karjával támogatja lelkét, enyhülést ad neki, betegágyát puhává, kényelmessé teszi. Milyen gyöngédnek és együttérzőnek ismerjük meg Istent ebben a képben; milyen közel hozza Istent betegségre hajlamos, erőtlen életünkhöz. Ki hallott valaha arról, hogy a pogány istenek bármelyike, Jupiter, vagy akár az indiai vagy kínai bálványistenek ilyet tettek volna. Így csak Izráel Istene beszél. Ő "betegápolóként" áll oda az övéi ágya mellé, és gondozza őket. "Ő megsebez, de be is kötöz, összezúz, de keze meg is gyógyít" (Jób 5,17). Még ájulásunk is áldott, ha az Úr keblén tudhatjuk magunkat (keblére hanyatlunk), és ott nyerhetünk új erőt. A kegyelem a legjobb gyógyszer; az isteni szeretet a legjobb serkentő a betegeskedő számára. Erőssé teszi a lelket, még ha a soványságtól a csontok át is látszanak a bőrén. Nincs különb orvos az Úrnál, nincs jobb gyógyszer, mint az Ő ígérete, nincs jobb bor, mint az Ő szeretete.

Kedves olvasóm, ha idáig elmulasztottad a szegények iránti kötelességedet, lásd meg, mit vesztesz el ezzel, légy ezután a szegények barátja és segítője.

Zsolt. 41.2-5 Boldog az, akinek gondja van a nincstelenre, ha bajba kerül, megmenti az Úr. Az Úr megőrzi, és életben tartja, boldog lesz a földön; nem engedi át ellenségei dühének. Az Úr enyhülést ad betegágyán, jobbulást ad neki, valahányszor betegen fekszik. Ezt mondom: Uram, légy kegyelmes hozzám! Gyógyíts meg engem, mert vétkeztem ellened!


Március 25  Üdítő álom

"Ha lefekszel, nem rettensz fel, hanem fekszel, és édesen alszol"
(Péld 3,24)

"Ha lefekszel nem rettensz fel...


Talán betegágyhoz vagy kötve hosszabb, vagy rövidebb időre, kedves olvasó? Ne szomorkodj ezen! Vedd szívedre az ígéretet: "Ha lefekszel, nem rettensz fel".

De akkor is, amikor este aludni térünk, ez az Ige simítsa el párnánkat. Mi nem tudunk vigyázni magunkra,amikor alszunk, de az Úr vigyáz ránk. Akik abban a tudatban alszanak el, hogy az Úr őrzi őket, nagyobb biztonságban érezhetik magukat, mint a királyok palotáikban. Ha este, mikor aludni térünk minden gondunkat meg becsvágyunkat is letesszük, akkor reggel felüdülve ébredünk, olyan nyugodtan és kipihenten, ahogyan az aggodalmaskodók és pénzsóvárak sohasem. A rossz álmok eltávoznak tőlünk, de ha mégis jönnének, kitöröljük hatásukat az emlékezetünkből, hiszen tudjuk, hogy csak álmok.

Ha így tudunk aludni, jó dolgunk lesz. Milyen édesen tudott aludni Péter, hogy még az angyal fényessége sem keltette fel. Az angyalnak meg kellett löknie az oldalát, hogy felébressze. Pedig börtönben volt, és másnapra várhatta a halálos ítéletet. Így aludtak a mártírok is máglyahaláluk előestéjen. "Akit az Úr szeret, annak álmában is ad eleget" (Zsolt 127,2).

De ahhoz hogy ilyen nyugodtan tudjunk aludni, a békességnek kell uralkodnia minden cselekedetünkben és gondolatunkban, vérmérsékletünkben és társainkhoz való viszonyunkban, tehát egész életünkben.


Március 24.  Megerősít és megtart

"De hűséges az Úr, aki megerősít titeket, és megőriz a gonosztól" (2Tesz 3,3).

 

Az emberekből gyakran hiányzik mind az értelem, mind a hit. Mindig vannak körülöttünk oktalan és gonosz emberek. Semmi értelme, hogy vitatkozzunk velük, vagy egyezkedjünk: csalárd a szívük és fondorlat a beszédük. Mit tegyünk hát akkor? Állandóan gyötrődjünk miattuk? Nem! Forduljunk inkább erőért az Úrhoz, mert Ő hűséges. Igéjének egyetlen ígéretét sem szegi meg soha. Nem túlzottak a velünk szemben támasztott igényei, és nem zárkózik soha el, amikor kérdéseinkkel hozzá fordulunk. Hűséges Istenünk van! Örvendezzünk ezen!

Úgy megerősít bennünket, hogy a gonoszok nem okozhatják bukásunkat, és úgy megőriz, hogy mindaz a gonosz, amely most fenyeget minket, valójában nem árthat nekünk. micsoda áldás, hogy nem kell az emberekkel hadakoznunk (versengenünk), hanem az Úrhoz menekülhetünk, aki őszintén együttérez velünk. Van egy hűséges szív, van változhatatlan, örök szeretet; találjuk meg Benne nyugalmunkat. Az Úr valóra váltja, amit szolgáival eltervezett. Ne engedjük, hogy a félelemnek akár csak az árnyéka is elhomályosítsa szellemünket. Sem az emberek, sem az ördögök nem tudnak semmi olyasmit tenni, ami megfoszthatna minket Isten gondoskodásától és védelmétől. Kérjük ma az Urat, hogy erősítsen és tartson meg kegyelmében bennünket.


Március 23. Biztos kézzel vezet

"Vezetem majd a vakot olyan úton, amelyet nem ismertek" (Ézsaiás 42,16).


Gondoljuk csak el: Ő a végtelenül dicsőséges Úr - mint a vakok vezetője. Micsoda határtalan együttérzés van ebben! A vak ember nem képes megtalálni az olyan utat, amelyet nem ismer. Még ha ismeri is az utat, akkor is nehezen tud menni rajta; de egy ismeretlen úton vezető nélkül nem tud járni. Természet szerint valamennyien vakok vagyunk, az üdvösség útját nem találjuk meg, csak ha az Úr rávezet bennünket. Ő vezérel mindaddig, amíg elérünk hozzá, hogy azután megnyissa szemünket. Mindnyájan vakok vagyunk a jövőnket illetően is: nem látjuk előre még azt sem, hogy egy óra múlva mi lesz velünk. Az Úr Jézus azonban vezet bennünket egészen utunk végéig. Áldott legyen az Ő neve!

Mi nem sejtjük, hogyan érkezhet szabadulás a számunkra. Az Úr azonban tudja, és vezet bennünket, amíg meg nem menekültünk minden veszedelemtől. Boldogok azok, akik a jó Pásztor kezébe teszik a kezüket, és teljesen rábízzák útjukat és önmagukat is. Az Úr mindvégig vezeti őket, és amikor végül hazaérnek a dicsőség honába és végigtekintenek majd az úton, amelyen Isten vezette őket, szívből jövő, őszinte hálaének tör majd ki belőlük nagy jótevőjük dicséretére.

Uram, vezess ma engem is, szegény vak gyermekedet a te utadon, mert én nem ismerem a helyes utat.


Március 22. Légy alázatos!

"... az alázatosoknak pedig kegyelmét adja"
(Jak 4,6)

alázatos


Az alázatos szív kegyelemre vágyik, és azt meg is kapja. Kiszolgáltatja magát a kegyelem szelíd uralmának, és ezért egyre nagyobb mértékben nyeri el azt. Az alázatos szívűek a völgyekben lakoznak, ahol a kegyelem folyói kanyarognak, és bőven isznak azokból. Hálásak a kegyelemért, dicsőítik érte az Urat, aki - önmagához híven - meg is adja azt nekik.

Jöjj, kedves olvasóm, alázd meg magad! Légy kicsiny önmagad előtt, hogy az Úr naggyá tehessen! Talán így sóhajtasz: nem vagyok eléggé alázatos, de lehet, hogy ez már az igazi alázat szava. Vannak, akik büszkék arra, hogy mennyire alázatosak: ez a büszkeség egyik legrosszabb fajtája. Tehetetlen, gyámoltalan, méltatlan, kárhozatra méltó teremtmények vagyunk, minden okunk megvan az alázatra, ne legyünk beképzeltek és büszkék! Alázzuk meg magunkat az alázatosság elleni vétkeink miatt, hogy képesek legyünk az Úr irgalmát elfogadni. A kegyelem megtapasztalása tesz igazán alázatossá, és az alázatos ember aztán még több kegyelmet tud elfogadni. Hajoljunk meg Isten előtt, hogy felemelhessen! Érezzük magunkat szellemben szegényeknek, hogy Isten meggazdagíthasson! Legyünk alázatosak, hogy Istennek ne kelljen megaláznia, hanem kegyelméből felmagasztalhasson bennünket!


Március 21 Nem csúszol el

"Utadon biztonságban jársz, és lábadat nem ütöd meg" (Péld 3,23).

utadon 

Ha mint Krisztus hűséges követői, a bölcsesség és a szentség útját járjuk, Isten megőriz minket ezen az úton. Aki világosságban közlekedik az úton, az védelem alatt van. Minden embernek megvan a maga útja, azaz élethivatása. Ha istenfélelemmel és buzgón járja ezt az utat, Isten megőrzi a gonosztól. Esetleg egyszerűen járjuk ezt az utat, de biztonságban. Talán nem tudunk úgy sietni, mint a fiatalok, de tudunk úgy járni, mint istenfélő emberek.

A legnagyobb veszélyt a lábunk jelenti: hamar beleütjük valamibe és megbotlunk. Kérjünk ezért Istentől egyre több szellemi látást, hogy botlásra való hajlandóságunkat legyőzhessük. Sokszor azért ütjük meg magunkat, mert nem látjuk meg az utunkban lévő követ: a bűnt. Csak Isten kegyelme tehet képessé arra, hogy a bűnt meglássuk és elkerüljük. Bízzunk ebben az ígéretben és abban, aki megtartja választottait.

De mert sajnos a tulajdon gondatlanságunk a legnagyobb veszély számunkra, gondoljunk mindig az Úr Jézus figyelmeztetésére: "Vigyázzatok és imádkozzatok!"

Bárcsak Isten kegyelméből ez a nap botlás nélkül telne el! Nem elég, hogy nem esünk el, kérjük és akarjuk azt is, hogy a legkisebb botlás se legyen életünkben, hogy majd Őt imádhassuk hálával, hogy "biztonságban jártunk és lábunkat sem ütöttük meg."


Március 20. Isten felöltöztet

"Ha pedig a mező füvét, amely ma még van, és holnap a kemencébe vetik, így öltözteti az Isten, nem sokkal inkább titeket, kishitűek?"
(Máté 6,30)

 mező füvét

Drága a ruhanemű. A szegényebb hívők aggodalmaskodhatnak, hogy miből vásárolják meg legközelebb a ruhájukat. Hamarosan elszakad a cipő: miből veszünk újat? Nos, lássuk, mit mond az Úr aggodalmaskodásunkra! Mennyei Atyánk olyan pompásan öltözteti még a mező füvét is, hogy "Salamon teljes díszében sem öltözködött úgy": hát akkor a saját gyermekeit ne ruházná fel? Bizonyosak lehetünk benne, hogy megteszi. Talán nem a miénk lesz a legszebb ruha, esetleg kopottas is lesz, de lesz ruhánk, és az megfelelő lesz.

Egy szegény igehirdető ruhája már annyira kopott volt, hogy csaknem szétfoszlott. Mint az Úr szolgája, Mesterétől várta az új ruhát. Történetesen e könyv írója szolgált egyszer az illető imaházában, és azt a gondolatot kapta, hogy rendezzen gyűjtést a számára. Ennek eredményeképpen összejött a ruha ára. Sok egyéb esetből is meg kellett tapasztalnunk, hogy az Úr mennyire gondot visel a neki szolgálók ruhatárára. Ő, aki az embert olyannak teremtette, hogy a bűneset után ruházatra volt szüksége, irgalmában készített ruhát az ember számára. Ez az Urtól kapott ruha sokkal jobb volt annál, amit az ember maga készített magának.

 


Március 19. Méltóvá leszel a dicsőségre

"Mert nap és paizs az Úr Isten; kegyelmet és dicsőséget ád az Úr, nem vonja meg a jót azoktól, akik ártatlanul élnek." (Zsolt 84,12)

Mert nap és paízs az Úr Isten; kegyelmet és dicsőséget az az Úr, nem vonja meg a jót azoktól, akik ártatlanul élnek. Zsolt 84,12

Éppen a kegyelemre van most szükségünk; ez el is érhető mindenki számára. Mit kaphatnánk meg könnyebben, mint a kegyelmet, ami ajándék! Ma megtartó, megerősítő, megszentelő és megelégítő kegyelmet nyerünk. Mostanáig Urunk mindennap megadta kegyelmét, a jövőben is számíthatunk irgalmára, és ez nekünk elég. Ha idáig csak kevés kegyelmet nyertünk, annak oka nyilván bennünk van, mert az Úr ezt készségesen és bőven adja. Kérjünk tőle annyi kegyelmet, amennyit csak akarunk, nem kell félnünk Isten nem utasít el. Sőt, bőségesen és szemrehányás nélkül adja azt.

Aranyat esetleg nem ad az Úr, de kegyelmet igen. Talán nem juttat nyereséghez, de adja kegyelmét. Szinte bizonyos, hogy megpróbáltatást is küld ránk, de kapunk elegendő kegyelmet is, hogy azt elhordozhassuk. Lehet, hogy munkára és szenvedésre hív, de elhívásával együtt érkezik a szükséges kegyelem is.

Milyen nagyszerű az "és" ebben az igeversben - "... és dicsőséget". Most még nincs szükségünk a dicsőségre, és nem is vagyunk méltók rá, de megkapjuk, amikor eljön az ideje. Miután megettük a kegyelem kenyerét, megihatjuk a dicsőség borát. Át kell mennünk a szentélyen - ami a kegyelem -, hogy elérkezzünk a Szentek Szentjébe - ami a dicsőség. Ez a két szó "és dicsőséget" elegendő kell legyen ahhoz, hogy örömünkben máris dicséretet énekeljünk. Még egy kis idő - és azután az örök dicsőségben lesz részünk!


Március 18. Járj az igazi úton!

"A bűnösök áldozatát utálja az ÚR, de a becsületesek imádságát kedveli."
Példabeszédek 15:8,

becsület

Ez is ígéret, mert olyan tényt állapít meg, amely ma és mindörökké igaz. Isten örömmel fogadja az igazak könyörgését; sőt, gyönyörűségének nevezi azokat. Tehát elsősorban arra kell törekednünk, hogy mi magunk igazak legyünk: se jobbra, se balra el ne hajoljunk. Ne űzzünk csalárd politikát, ne adjuk meg magunkat a gonosznak, hanem legyünk őszinték, becsületesek és igazak! Ha elkezdünk ügyeskedni, színt változtatni, nem számíthatunk Isten segítségére. Ha görbe utakon járunk, hamarosan azt kell majd tapasztalnunk, hogy nem tudunk imádkozni, és ha mégis megpróbáljuk, úgy érezzük: imáink előtt zárva az ég.

Mindenben egyenesek vagyunk és úgy követjük Urunk kijelentett akaratát? Ha igen, imádkozzunk sokat és hittel. Ha imádságunkban Isten a kedvét leli, ne fosszuk meg Őt ettől az örömtől! Őt nem imáink nyelvtanilag kifogástalan mondatai érdeklik, (nem filozófiánk) nem is ékesszólásunk - az ilyesmire csak az emberek helyeznek hangsúlyt. Ő a mi Atyánk, aki gyönyörűségét leli kicsinyei gőgicsélésében, és újonnan született fiai és leányai dadogó imáiban is. Hát ne találnánk kedvünket az imádságban, amikor az Úrnak örömet okoz, ha imádkozunk? Vigyük ügyeinket bátran a mennyei trónus elé! Az Úr tudja, hogy bőségesen van okunk az imádságra, és legyünk ezért hálásak neki!

"A bűnösök áldozatát utálja az ÚR, de a becsületesek imádságát kedveli."
Példabeszédek 15:8,


Március 17. Félelem a félelemtől

"Ne félj tőlük, mert én veled leszek, és megmentelek: - így szól az Úr" (Jeremiás 1,8).

 

Ha félelmünkben megtántorodunk, közel annak a veszélye, hogy bűnbe esünk. Félnünk kell az önteltségtől is, de még jobban féljünk a gyávaságtól. Merj Dánielként viselkedni! Vezérünknek bátor katonákra van szüksége.

Minden okunk megvan a bátorságra. Isten azokkal van, akik Vele tartanak. Soha nem hagy magunkra a küzdelem órájában. Fenyegetnek? Hát olyan ember vagy, akinek egy halandótól félnie kellene? Attól tartasz, hogy elveszted állásodat? Istened, akit szolgálsz, gondoskodik ételedről és italodról, bízzál hát benne. Kigúnyolnak? Ezzel szinte összetörik belső tartásodat? Viseld el Krisztusért, sőt, örvendezzél rajta.

Isten az igazzal és a szenttel van, hogy megszabadítsa, és megszabadít téged is. Emlékezz, hogyan jött ki Dániel sértetlenül az oroszlánok verméből, és a három ifjú is a tüzes kemencéből. A te helyzeted nem oly reménytelen, mint az övék volt: de még ha az is lenne, az Úr átsegít és győzelmessé tesz. "Ezért félj a félelemtől". Ez leggonoszabb ellenséged, amelyet önmagadban hordasz. Térdelj le, kiálts segítségért, azután kelj fel és mondd: "Bízom, nem félek"!


Március 16.  Mások előtt példamutató

"Amit tanultatok és átvettetek, hallottatok és láttatok is tőlem, azt tegyétek, és veletek lesz a békesség Istene!"
(Filippi 4,9)

Jó dolog, ha valakinek az élete mindenben olyan példamutató, mint Pálé volt. Bárcsak követni tudnánk példáját ma és mindennap!

Ha Isten segítségével mi valóban cselekedjük is Pál tanításait, akkor nekünk is szól ez az ígéret! És micsoda ígéret ez! A békességet szerető, békességet teremtő és árasztó Isten velünk lesz! "Békesség nektek" - milyen drága áldás ez! De még ennél is több, ha a békesség Istene velünk! Így miénk a forrás is, nemcsak a folyó, miénk a nap, nemcsak a sugarai. Ha a békesség Istene velünk van, akkor élvezhetjük Isten minden emberi értelmet felülhaladó békességét, amelyet semmi külső körülmény nem zavarhat meg. Ha az emberek cívódnak körülöttünk, békéltetők tudunk lenni a számukra, ha a békesség Istene velünk van.

Ezt a valódi békességet az igazság keresése és cselekvése útján találhatjuk meg. Ha elhagyjuk a hitet, vagy letérünk az igazság útjáról, azt gondolva, hogy ezzel a békességet segítjük elő, akkor nagyon becsapjuk magunkat. Először a szíved legyen tiszta, azután légy békeszerető, - ez Pál sorrendje, amely bölcsességre és élettapasztalatra vall. Tartsuk be ezt a sorrendet, és akkor - az apostolhoz hasonlóan - velünk lesz a békesség Istene!


Március 15.  Isten a mi menedékünk

"Ezért mondd: Így szól az én Uram, az Úr: Elvetettem őket messzire a pogányok közé, szétszórtam őket az országokba, de én vagyok a szentélyük egy kis időre azokban az országokban, amelyekbe jutottak" (Ez 11,16).

 Elvetem őket messzire...

Ha távol is kell lennünk gyülekezetünktől, nem vagyunk távol a kegyelem forrásától, amely Isten szentségéből fakad. Az Úr, aki az övéit olyan helyre állítja, ahol mint száműzöttek érzik magukat, nem hagyja egyedül őket, maga lesz velük és kárpótolja őket mindazért, amit otthoni gyülekezetük szent alkalmai jelentettek számukra. Fogadd el ezt az ígéretet, vésd a szívedbe, testvérem, aki vándorútra hivattattál!

Isten menedék az ő népének mindenféle ellenség elől. Ő maga az imádság helye. Az idegenben ugyanúgy velünk van, mint Jákóbbal volt, aki vándorlásában a puszta földön hált, de mikor felébredt, mégis így szólhatott: "Bizonyára az Úr van ezen a helyen" (1Móz 28,16). Isten a nyugalom szentélye is, olyan, mint a Szentek Szentje a jeruzsálemi templomban, ahol az Örökkévaló lakott. Nála nyugalmat találunk a gonosztól való félelmünkben.

Isten az irgalom szentélye Jézus Krisztus által. A frigyláda az Úr Jézus. Áron vesszeje, a mannával telt edény és a törvénytáblák (mind benne foglaltatnak) Krisztusban, a mi szentélyünkben. Istenben találjuk meg a szentség és a közösség helyét. Mi másra lenne még szükségünk?

Ó Urunk, add, hogy beteljesüljön ez az ígéret a mi életünkben, hogy megtapasztaljuk: "Te vagy a mi szentélyünk!"


Március 14.  Gyengéd vigasztalás

"Ahogyan az anya vigasztalja fiát, úgy vigasztallak én titeket"
(Ézs 66:13,)

 

Anyai vigasztalás! Ez maga a gyöngédség! Egy anya mennyire együtt tud érezni gyermekével a bánatban. Hogyan öleli keblére, mennyire szívére veszi szomorúságát! Gvermeke mindent elmondhat neki, és ő úgy együtt érez vele, mint ahogyan senki más! Minden vigasztalója közül anyját szereti legjobban a gyermek, és sokszor így van ezzel még a felnőtt férfi is.

Ha Isten így lehajol hozzánk, hogy mint egy édesanya vigasztaljon minket, akkor jósága semmivel sem mérhető össze. Mert azt könnyen megértjük, hogy Isten olyan, mint apánk, de olyan is lenne, mint gyengéd anyánk? Bizony, így van ez: szent bizalmasságban élhetünk vele, határtalan bizalommal fordulhatunk felé, és vigasztalást, végtelen szent nyugodalmat találunk nála. Ha maga Isten a vigasztalónk, a fájdalomnak nem lehet többé helye a szívünkben. Mondjuk el neki minden bánatunkat, még akkor is, ha panaszunk csak sóhajtásba és (vagy) zokogásba fullad. Ő nem veti meg könnyeinket, hiszen anyánk sem tette ezt, Ő is ismeri gyenge voltunkat és megbocsátja bűneinket, csak ezt még bizonyosabban, tökéletesebben teszi, mint arra anyánk képes volt. Ne próbáljuk hát egyedül hordozni fájdalmunkat, szomorúságunkat, mert ezzel bánatot okozunk ennyire kedves és jóságos Urunknak. Kezdjük minden napunkat szerető Istenünkkel való közösségben, és ugyanígy végezzük is be. Az anyák sem fáradnak bele a gyermekeikkel való törődésbe, hát még akkor a mi Urunk!


Március 13. Ne vesd meg a te ifjúságodat!

"De én ezt válaszoltam: Ó, Uram, Uram! Hiszen nem értek a beszédhez, mert fiatal vagyok: Az Úr azonban ezt mondta nekem: Ne mondd, hogy fiatal vagy, hanem menj, ahova csak küldelek, és hirdesd, amit csak parancsolok!" (Jer 1,6-7).

Jeremiás

Jeremiás fiatal volt, és visszarettent, amikor Isten nagy feladatot bízott rá. De küldője nem fogadta el, amikor ifjú voltát hozta fel kifogásnak. Ha Isten egyszer kiválasztotta, hogy nevében szóljon, akkor teljesen lényegtelen, hogy kicsoda ő önmagában. Nem neki kell kigondolni az üzenetet és nem ő választja meg a hallgatóságot. Azt kell mondania, amit Isten parancsol, azokhoz kell mennie, akikhez Isten küldi, és mindezt nem a maga erejével kell megtennie.

Bizonyára sok fiatal igehirdető vagy tanító olvassa ezeket a sorokat, aki átérezte már azt, amit Jeremiás érzett ebben a helyzetben. Isten jól tudja, milyen fiatalok vagytok, milyen kevés ismerettel és tapasztalattal rendelkeztek, de ha valóban Ő választott ki, hogy elküldjön titeket, nem szabad visszarettennetek a mennyei küldetéstől. Isten ereje hatalmasan megmutatkozik majd a ti gyöngeségetekben. Mert ha annyira idősek volnátok is, mint Matuzsálem, ugyan mit segítene az életkorotok, és ha olyan bölcsek volnátok is, mint Salamon, de büszkék és önfejűek, mit érne az? Csak ragaszkodjatok az Igéhez, és az lesz a ti bölcsességetek, kövessétek Isten útmutatását, és az lesz eligazítótok.


Március 12.  Kimenni örömmel

"Zebulonra ezt mondta: Örvendezz, Zebulon, ha útra kelsz"
(5Móz 33,18)

veletek vagyok...


Az Ószövetség áldásai nekünk is szólnak, mert mi Isten népe vagyunk, akik Őt szellemben imádjuk, és nem a testben bízunk. Zebulon örvendezhet, mert az Úr megáldja útrakelését. A Zebulonnak szóló áldás nekünk is ígéretet jelent. Amikor útra kelünk, elindulunk, lehet örömre okunk.

Ha elutazunk, hogy tapasztalatokat gyűjtsünk, Isten gondviselése kísér minket. Ha távoli országba költözünk, az Úr velünk van a szárazföldön és a vízen egyaránt. Ha elindulunk misszionáriusnak, Krisztus így biztat: "Íme, én veletek vagyok minden napon a világ végezetéig" (Mt 28,20). Mikor nap mint nap munkába indulunk örömmel mehetünk, mert tudjuk, Isten velünk lesz reggeltől estig.

Olykor persze szorongást érzünk induláskor, mert nem tudjuk, mi vár ránk. Ilyenkor ez az áldás jó szolgálatot tehet és felvidíthat minket. Így mikor utazáshoz csomagolunk, "csomagoljuk be" ezt az Igét is. Tegyük a szívünkbe, és ott őrizzük. Sőt, mondjuk el újra meg újra, míg örvendezve énekelünk. Szedjük fel énekelve a horgonyt, lépjünk fel zsoltárt énekelve a vonatra (kocsiba)! Legyünk örvendező nép, akik minden alkalommal boldogan dicsérik az Urat.


Március 11. Kié a harc?

"És megtudja az egész egybegyűlt sokaság, hogy nem karddal és lándzsával szabadít meg az Úr. Mert az Úr kezében van a háború, és ő ad a kezünkbe benneteket"
(1Sámuel 17,47)


Ha bizonyosan tudjuk egy harcról, hogy az a harc az Úré, akkor egészen bizonyosak lehetünk a győzelemben, mégpedig az olyan győzelemben, amely a legjobban tesz bizonyságot Isten hatalmáról. Az emberek megfeledkeznek az Úrról, még a hívők gyülekezetében is. Ezért amikor egyszer alkalom kínálkozik arra, hogy (mindennek a Nagy Végső Oka emberi hatalom nélkül elvégzi szándékát) az embereknek megmutassuk, hogy Isten el tudja érni célját anélkül is, hogy az emberek hatalmát igénybe venné, akkor ez egy drága lehetőség, amelyet ki kell használnunk. Azért is nagyon fontos ez, mert még Isten népe is túlságosan bízik az emberi erőben. Lássuk meg, micsoda nagy dolog az, hogy Dávid kezében nincsen kard, mégis tudja, hogy Isten le fogja győzni az egész ellenséges sereget.

Ha valóban az igazságért küzdünk, ne várjunk, amíg tehetségünk, pénzünk vagy egyéb látható eszközeink lesznek a küzdelemhez, hanem a magunk találta lapos kövecskével és egyszerű parittyánkkal szálljunk szembe az ellenséggel. Ha a küzdelem csak a miénk lenne, nem lehetne okunk a bizakodásra, de ha az Úr Jézus Krisztus ügyéért harcolunk és egyedül az Ő erejében bízunk, ugyan, ki állhatna ellent nekünk? Ezért szálljunk szembe habozás nélkül a "filiszteussal". A Seregek Ura velünk van, ki állhatna ellent nekünk?

 


Március 10.  Világosságban járni

"Én világosságul jöttem a világba, hogy aki hisz énbennem, ne maradjon a sötétségben"
(Jn 12,46)


Ez a világ sötét, mint az éjszaka. Jézus Krisztus azért jött, hogy hit által világosságunk legyen és ne maradjunk tovább az emberiség többi részét beborító sötétségben.

Az "aki" szónak igen tág az értelme: vonatkozik rád és rám egyaránt. Ha hiszünk az Úr Jézusban, nem ülünk többé a halál árnyékának sötétségében, hanem kimegyünk a nappal (az élet) meleg fényére, amelynek soha nem lesz vége. Miért ne jönnénk most mindjárt erre a világosságra?

Olykor egy-egy felhő eltakarhatja a fényt, de ha az Úr Jézusban hiszünk, nem kell sokáig sötétségben maradnunk. Ő azért jött, hogy mindig fényt árasszon ránk. Hiába jött volna? Ha hitben járunk, jogunk van ehhez a fényhez: éljünk vele! Jézus Krisztus azért jött, hogy megszabadítson bennünket természetes romlottságunk, tudatlánságunk, kétségeink, bűneink, félelmeink sötétségéből, és minden hívőnek tudnia kell, hogy Ő ezt épp olyan bizonyosan meg is cselekszi, mint ahogyan a felkelő nap meleget és fényt áraszt.

Ezért félre a szomorúsággal, kedves testvérem! Ne maradj a sötétségben, (hanem) gyere ki a fénybe! Örömöd, reménységed, mennyországod az Úr Jézusban van. Nézz rá, csakis rá, és örvendezni fogsz, amiképpen a madarak örülnek a napkeltének, és ahogyan az angyalok örvendeznek az Isten trónja előtt.


Március 9.  Imádság békéért

"Fáradozzatok annak a városnak békességén, ahová fogságba vitettelek benneteket, és imádkozzatok érte az Úrhoz, mert annak békességétől függ a ti békességetek is!"
(Jer 29,7)


A fenti igevers alapelve értelmében mindnyájunknak, akik az Úréi vagyunk, tehát jövevények és idegenek e világban, azon kell "fáradoznunk", hogy a nép, amely között lakunk, békében és jólétben éljen. Különösen azért kell közbenjárnunk, hogy saját népünk és városunk legyen áldott. A hazájáért való komoly könyörgés igenis illő a hívő emberhez.

Buzgón imádkozzunk otthonunk és tágabb értelemben vett környezetünk számára a béke nagy ajándékáért. Ha véres viszály támadna utcáinkon, vagy idegenek törnének katonáinkra, az siralmas volna számunkra is: ezért imádkozzunk a békességért és buzgón fáradozzunk is érte.

A mi nyugodt életünk is a nemzet békéjétől függ, ezért az nagyon kívánatos számunkra, hiszen csak így tudjuk gyermekeinket az Úr félelmében nevelni és az evangéliumot minden akadálytól mentesen hirdetni. Ezért könyörögjünk ma és ezután is gyakran országunk békességéért. Valljuk meg népünk bűneit, kérjük azok bocsánatát és az Úr áldását népünkre, a Krisztus Jézusért.


Március 8. Áldott lesz mindened, amid van

"Áldott lesz kosarad és sütőteknőd" (5Móz 28,5).

 

Az engedelmesség áldottá teszi mindazt, amit szorgalmunkkal megszereztünk. Amit azonnal felhasználunk, mint a friss gyümölcsöt, éppúgy áldott lesz, mint tartós használati cikkeink. Lehet. hogy csak kevés javunk van és a jövedelmünk is kicsi, esetleg sovány reggelivel indulunk munkába és szűkös ebéd vár hazatérésünkkor, mégis jó dolgunk lesz, mert Isten a kosarat áldja meg. Ha csak egyik napról a másikra élünk, akkor is éppoly jól megy sorunk, mint Izráelnek a pusztában, ahol az Úr úgy tartotta el népét, hogy mindig csak egy napra való mannát adott nekik. De mi másra volt szükségük? És nekünk mi másra van szükségünk?

Ha pedig bőségesen vannak javaink, mennyivel inkább szükséges, hogy az Úr megáldja őket! Hiszen ha többünk van, mennyi gondot okoz a dolgok beszerzése, megőrzése, kezelése és felhasználása. De ha nincs az Úr áldása javainkon, akkor egyszer csak javaink lesznek úrrá a szívünkön, valósággal bálványainkká válnak, és a velük járó gond felemészt bennünket.

Urunk, áldd meg földi javainkat! Add, hogy a Te dicsőségedre használjuk feI azokat! Segíts, hogy a világi dolgoknak ne tulajdonitsunk túl nagy jelentőséget, és a keresztyén életünk ne kerüljön miattuk veszélybe.


  

Március 7. Megszabadulva a bilincsektől

"Kiszabadítja a foglyokat az Úr"
(Zsolt 146,7)


Ki is szabadította őket! Gondoljunk csak a Bibliában leírt számtalan szabadulásra. Meg tud szabadítani most is. Szava letöri az ércbilincseket, pillantása felnyitja a zárakat. Megteszi ma is. Ezernyi helyen jönnek elő a megkötözöttek a fényre és a szabad levegőre. Jézus Krisztus ma is szabadságot hirdet a megkötözetteknek. Ebben a pillanatban is nyílnak ki börtönajtók és hullanak a földre a bilincsek.

Téged is örömmel megszabadít, drága barátom ha most a szomorúság, a kételyek vagy a félelem rabságában szenvedsz. Jézus Krisztus számára nagy öröm, ha megszabadíthat téged. Nem neked kell leráznod a bilincseidet: az Úr maga végzi ezt el. Csak bízzál benne, és Ő lesz a szabadítód. Higgy benne akkor is, ha most még csak a kőfalakat és a bilincseket látod. A Sátán nem tarthat fogva, a bűn nem láncolhat meg, még a kétségbeesés sem kötözhet meg, ha te most hiszel az Úr Jézusban, szabadító kegyelmében és a téged megmentő erejének hatalmában. Éppen akkora öröm Krisztus számára, ha megszabadíthat, mint amekkora a te örömöd lesz, ha egyszer megszabadulsz.

Dacolj az ellenséggel és legyen ez az Ige a szabadulás éneke számodra: "Kiszabadítja a foglyokat az Úr".

 


Március 6. Megőrzi az árvát
"Csak nálad talál irgalmat az árva"
(Hóseás 14,4)

 

Ez elegendő indok arra, hogy ne bízzunk semmi másban, csak az Úrban. Ha egy gyermek elveszíti (természettől való) gondviselőjét, hozzá lép Istenünk, és Ő lesz a gyámolítója. Ugyanígy a felnőtt ember is: ha már mindenkit elvesztett, akire támaszkodhatott, az élő Isten kezébe teheti le az életét, akiben mindent megtalál, amire csak szüksége van. Az árvák Istenre vannak utalva, mint atyjukra, és Ő gondoskodik is róluk. E sorok írója tudja, mit jelent egyedül csak Isten erős karjára utalva lenni, és készséggel tanúskodik arról, hogy nincs más bizalom, amelyet tények hitelesebben igazolnának, vagy amely jutalmát bizonyosabban elnyerné, mint a láthatatlan, de mindörökké élő Istenbe vetett bizalom.

Vannak gyermekek, akiknek van ugyan édesapjuk, mégsem sokkal jobb a helyzetük, mint az árváknak, ezért ők is gazdagok Isten oltalmában. Jobb, ha nincs más barátunk, csak Isten, mintha temérdek földi pártfogónk volna, de nincs Istenünk. Fájdalmas dolog elveszteni egy hozzánk közel álló embert, de amíg az Úr marad számunkra az irgalom forrása, addig nem vagyunk igazán árvák. Legyen a mai Ige vigasztalója minden apátlan árvának, de rajtuk kívül mindazoknak is, akiknek nincs földi támaszuk. Uram, hadd találjam meg Nálad az irgalmat! Minél gyámoltalanabb és nyomorultabb vagyok, annál inkább szeretnék Benned, szerető szívedben bízni.


Március 5. Áldás a házra

"... az igazak lakóhelyét megáldja"
(Péld 3,33)


Aki igaz ember és féli az Urat, annak még a háza teteje is Isten védelme alatt áll. Otthona a szeretet lakhelye, a szent élet iskolája, és mennyei világosság sugárzik benne. Főhelyen van benne a családi oltár, ahol naponta tisztelik az Urat. Ezért az Úr megáldja lakhelyét. Lehet szerény kunyhó vagy tágas udvarház; az Úr áldása nem az otthon nagyságától, hanem lakóinak magatartásától függ.

Az a ház a legáldottabb, amelynek gazdája és gazdaasszonya istenfélő ember, de egy fiú vagy leány, vagy akár egy szolgáló is áldást hozhat egy egész házra. Az Úr gyakran egy egész háznépet megáld és felvirágoztat annak egy vagy két tagjáért, akik "igazak" az Ő szemében, mert kegyelme már megigazította őket. Szeretteim, fogadjuk be az Úr Jézust állandó vendégünknek, mint a betániai testvérek és akkor igazán áldottak leszünk.

Ügyeljünk arra, hogy minden dolgunkban igazak legyünk - mindennapi munkánkban, mások megítélésében, szomszédainkkal való bánásmódunkban, egész életvitelünkben és magatartásunkban. Mert az igaz Isten a hamis életet nem tudja megáldani.

 


Március 4. Dicsőítsük Istent!

"Akik engem dicsőítenek, azoknak dicsőséget szerzek"
(1Sám 2,30)

"Akik engem dicsőítenek, azoknak dicsséget szerzek." 1 Sám 2,30

Életem fő célja, viselkedésem irányítója valóban Isten dicsőítése? Ha így van, akkor Ő is "dicsőséget szerez" nekem. Esetleg az emberek egy ideig nem becsülnek, de Isten nagyon hatásos módon tisztességet szerez majd nekem. Aki kész a gyalázkodást is elhordozni, és ezt Isten akaratára figyelve teszi, az végül bizonyosan elnyeri a mennyei dicsőséget.

Éli nem dicsőítette Istent házanépe jó igazgatásával, fiai sem dicsőítették Istent szent hivatásukhoz méltó viselkedéssel. Ezért az Úr sem szerzett nekik dicsőséget, hanem elvette családjuktól a főpapságot, és az ifjú Sámuelt tette az ország prófétájává (urává). Ha azt akarom, hogy családom Istené legyen, mindenben tisztelnem kell az Urat. Isten olykor megengedi, hogy az istentelenek élvezzék a világi dicsőséget, de azt a méltóságot, tisztességet, dicsőséget és halhatatlanságot, amely csak Tőle származik, azok számára tartja fönn, akik szent engedelmességgel csak Őt akarják dicsőíteni.

Mit tehetek ma, amivel dicsőíthetném az Urat? Dicsőségét szolgálhatom bizonyságtétellel és engedelmességgel. Dicsőíthetem vagyonommal és valamilyen konkrét szolgálattal. Csöndesedjünk el és gondoljuk meg, mivel dicsőíthetjük Őt, aki dicsőséget akar szerezni nekünk.

Forrás: C.H. Spurgeon - Isten ígéreteinek tárháza


Március 3. Nem hagy elveszni

"Mert nem hagysz engem a holtak hazájában, nem engeded, hogy híved leszálljon a sírba"
(Zsolt 16,10)


Ez az Ige Jézus Krisztusban beteljesedett, de áttételesen érvényes mindenkire, aki Krisztusban van. Lelkünk nem marad az elválás állapotában, és testünk, noha elenyészik, újra feltámad. Ezúttal azonban olvasóim figyelmét inkább ezen Ige tágabb jelentésére szeretném felhívni.

Bánatunkban vagy bajunkban szellemileg nagyon mélyre süllyedhetünk, szinte úgy érezhetjük, mintha a pokol mélyére zuhantunk volna, de Isten nem engedi, hogy ebben az állapotban maradjunk. Azt gondolhatjuk, hogy szívünk, lelkünk, tudatunk szinte már a halál kapujában van, de Isten nem engedi, hogy ott maradjunk. Elalélhat bennünk a reménység és az öröm, de nem süllyedhetünk le a végső romlásba, sem a fenyegető kétségbeesésbe. Nagyon mélyre zuhanhatunk, de nem mélyebbre annál, amit az Úr megenged. Egy időre belekerülhetünk a kétségek börtönébe, de nem veszhetünk el benne. A reménység csillaga mindig ott ragyog az égen, még a legsötétebb éjszakában is. Az Úr nem feledkezik meg rólunk és nem szolgáltat ki az ellenségnek. Ezért legyünk jó reménységben. Az vigyáz ránk, akinek irgalma végtelen.

Egy biztos: A halál, a kétségbeesés és a sötétség világából életre, szabadságra és világosságra támaszt majd fel minket.

 


Március 2.  Adj, de feltűnés nélkül!

"Te pedig, amikor adományt adsz, ne tudja a bal kezed, mit tesz a jobb, hogy adakozásod titokban történjék; a te Atyád pedig, aki látja, ami titokban történik, megfizet neked"
(Mt 6,3-4)

adomány


Nem azoknak szól ez az ígéret, akik azért adakoznak a szegényeknek, hogy lássák az emberek cselekedetüket, mert ezek így egyszer már megkapták jutalmukat, ezért nem számíthatnak rá, hogy még egyszer kapjanak valamit.

Tartsuk titokban, ha jótékonykodunk, titokban, még önmagunk előtt is. Egészen természetesen adjunk, annyiszor és annyit, amennyit csak a szükség kíván, de azután eppúgy ne törődjünk vele, mint azzal, hogy mit is ebédeltünk. Adjunk, de eszünkbe ne jusson önmagunkról azt gondolni: "milyen nagylelkű voltam!" Hagyjuk a dolgot Istenre, aki mindent lát, mindent megjegyez és mindent megjutalmaz. Áldott az az ember, aki titokban cselekszi a jót: különleges örömet nyer ennek fejében. Olyan ez, mint a csendben elfogyasztott kenyér, amely ízletesebb, mint a királyok lakomája. Hogyan lehetne részem ebben az ízletes eledelben még ma? Úgy, ha kiárad lelkemből a jóság.

Ma itt és majd odaát maga az Úr gondoskodik a titokban adakozók jutalmáról. Ő tudja, hogy hogyan és mikor jutalmazzon, és jutalma a legjobb lesz. Ezen ígéret igazi jelentőségét azonban az örökkévalóságban fogjuk majd teljességgel meglátni.


Március 1. Öröm a kivetettnek

"Halljátok az Úr Igéjét, akik tisztelitek szavát: Honfitársaitok, akik gyűlöinek és kitaszítanak benneteket nevem miatt, ezt mondják: Mutassa meg dicsőségét az Úr, látni akarjuk örömötöket! Ők azonban szégyent vallanak"
(Ézs 66,5)


Ez az igevers e kis könyv olvasói közül legföljebb talán csak egyhez szól ezer közül, de az Úr ezt az egyet ezzel az Igével akarja felvidítani. Imádkozzunk mindazokért, akiket emberi közösségek igazságtalanul kitaszítanak. Bárcsak megvigasztalná az Úr az ilyeneket!

Ez az Ige azokhoz az igazán kegyes emberekhez szól, akik őszintén félik az Úr Igéjét. Az ilyeneket olykor gyűlölik a testvérek és szentségük és hűségük miatt kivetik maguk közül. Milyen nagy keserűség lehet ez nekik, annál is inkább, mert hitük miatt vetik ki őket, és ez éppen a vallásra hivatkozva, állítólag Isten dicsősége érdekében történik. Mennyi segítséget kap az ördög "Isten nevében"! Milyen ravasz az ősi kígyó: Isten nevét veszi ajkára, hogy alattomosan megtévesszen, és így marása még mérgezőbb legyen.

Az üldözöttek számára az jelent reménységet, hogy az Úr száll síkra értük. Ő választottainak szószólója és védője: teljes szabadulást hoz az istenfélő ember számára, az üldözők "azonban szégyent vallanak".

Ó, Uram, teljesítsd be ezt az ígéretedet azokon, akiket embertársaik kigúnyolnak!

 


Február 28. Igazi országunk a mennyben van

"...mivel tudtátok, hogy nektek értékesebb és maradandóbb vagyonotok van" (Zsid 10,34).


Földi vagyonunk veszendő, nem maradandó. Isten azonban maradandó kincset ígért nekünk dicsőséges országában, és mi ezt az ígéretet annyira megbízhatónak tarthatjuk, hogy máris az örökkévaló birtok tulajdonosának érezhetjük magunkat. Már most a miénk. Azt mondják: "jobb ma egy veréb, mint holnap egy túzok", de nekünk megvan a verebünk, és a túzok is a miénk. Máris miénk a menny. Megvan rá a jogcímünk, zálogunk van rá, sőt már megízleltük első gyümölcsét is. Nemcsak "hallomásból" tudunk róla, hanem már meg is tapasztaltuk.

Mivel tudjuk, hogy odaát vár ránk ez az értékesebb (vagyon) "kincs", hogyne kárpótolna ez a jelen veszteségeiért. Elveszthetjük a pénzünket, de ez a kincsünk biztonságban van. Elveszthetjük az árnyékot, de a valóság a miénk, mert Megváltónk él, és a számunkra készített hely megmarad örökké. Jobb birtokunk, értékesebb vagyonunk, nagyobb ígéretünk van, s mindennek alapja a vele való örök szövetség. Örvendezzünk ezért, és mondjuk az Úrnak: "Mindennap áldalak téged, dicsérem nevedet mindörökké" (Zsolt 145,2).


 


Február 27. Meg nem rendült bizalom

"Nem fél a rossz hírtől, erős a szíve, bízik az Úrban" (Zsolt 112,7).

 

A bizonytalanság rettenetes dolog. Ha nem kapunk hírt hazulról, hajlamosak vagyunk az aggódásra, és nem fogadjuk el, hogy "ha nincs hír, az jó hír". Ennek a szomorú állapotnak a gyógyszere a hit. Az Úr Szelleme által lelkünkbe szent derűt ad, és eloszlatja a jelenre és a jövendőre vonatkozó minden félelmünket.

Arra az Úrban való bizakodásra kell (szorgalmasan) törekednünk, amiről a zsoltáros beszél. Az Úrnak nem egyik vagy másik ígéretében kell bíznunk csupán, hanem Isten rendíthetetlen hűségében olyan bizalommal, amely meg van róla győződve, hogy Isten nem tesz velünk semmi rosszat, sem azt nem engedi, hogy bárki más ártson nekünk. Ez a szüntelen bizalom legyőzi az életünk ismert és ismeretlen nehézségeit. Hozzon a holnap bármit, Isten az Ura a holnapi napnak is. Történjék velünk akármi, (amit még nem is sejtünk) a mi Urunk az ismert és ismeretlen dolgoknak egyaránt Istene. Elszántan bízunk az Úrban, jöjjön akármi. Még ha a legrosszabb dolog történne is, Istenünk akkor is a legnagyobb és a legjobb. Ezért nem félünk, még ha meg is ijedünk, mikor bekopog a postás, vagy ha éjszaka távirattal riasztanak fel álmunkból. Él az Úr, mitől féljenek (az Ő) gyermekei?

 


Február 26.  Az igazság megáll

"Az igaz ajak mindig állhatatos, a hazug nyelv pedig egy pillanatig sem az"
(Péld 12,19)


Az igazság állandó. Kiállja a próbát. Az idő próbáját, de a szenvedések próbáját is. Ha tehát az igazmondás miatt szenvednem kell, késznek kell lennem arra, hogy türelmesen várakozzam. Ha hiszek Isten igazságában és ki is mondom azt, sok ellenállásba ütközhetem, de nem kell félnem. mert végül az igazság fog győzni.

Milyen szegényes a csalárdság ideig való győzelme! "A hazug nyelv egy pillanatig sem állhatatos." Rövid életű, mint a tiszavirág; minél nagyobbra nő, annál nyilvánvalóbb a pusztulása. De számunkra mi lehetne méltóbb, mint megvallani és megvédeni ezt az igazságot, amely sohasem változik, amely az örök evangélium, és amelynek alapja a változhatatlan Isten igazsága. Egy régi közmondás szerint "aki igazságot beszél, megszégyeníti az ördögöt". Aki az Isten igazságát hirdeti, megszégyeníti a pokol minden ördögét, és lehetetlenné teszi a hazugságot sziszegő kígyó minden magvát.

Én lelkem, vigyázz, hogy mindig az igazság oldalán állj kicsiny és nagy dolgokban egyaránt; kiváltképpen pedig annak az oldalán, akinek kegyelme és igazsága eljött az emberek közé!

 


Február 25.  Kiválasztva a szolgálatra

"Titeket pedig az Úr papjainak neveznek"
(Ézs 61,6)


Ez az ígéret így, szó szerint Izráelnek szólt, de szellemi értelemben minden hívőre vonatkozik. Ha kiváltságainkhoz méltóan élünk, akkor utunkat világosan és félreérthetetlenül Isten fénye ragyogja be, és az emberek meglátják rajtunk, hogy Isten kiválasztottai vagyunk a szent szolgálatra, és az Úr papjainak neveznek bennünket. Bár ugyanúgy végezzük hivatásunkat, mint mások, mégis egyedül és kizárólagosan az Úr szolgái vagyunk. Krisztus által az élő lstennek végezzük szüntelenül az imádság, a magasztalás, a bizonyságtétel és az önátadás szolgálatát.

Miután ez a legfőbb célunk, minden szórakozást átengedhetünk azoknak, akiknek nincs magasabb elhivatásuk. "Hadd temessék el a halottak halottaikat" (Lk 9,60). Meg van írva: ..Jelentkeznek majd az idegenek, hogy legeltessék nyájaitokat. és más népek fiai lesznek fölműveseitek és szőlőmunkásaitok" (Ézs 61,5). Ők majd bajlódnak a pénzügyekkel, megvitatják a tudományos kérdéseket, eloszlatják a kritikusok vitáit, mi azonban teljesen annak a szolgálatnak akarjuk szentelni magunkat, amely azokhoz illő, akik, miként Jézus Krisztus, örökkévaló papságra rendeltettek.

Fogadjuk el ezt a megtisztelő ígéretet, amely egyben szent kötelesség teljesítésére szólít minket, öltözzük fel a szentség ruháját, és szolgáljuk így az Urat egész nap.


Február 24.  Úgy hallgassatok oda, hogy meghallgattassatok!

"Ha megmaradtok énbennem, és beszédeim megmaradnak tibennetek, akkor bármit akartok, kérjétek, és megadatik nektek" (Jn 15,7).

 Taníts

Jól jegyezzük meg, hogy hallgatnunk kell Jézus Krisztus szavára, ha azt akarjuk, hogy Ő is meghallgasson minket. Ha nincs fülünk Krisztus számára, neki sincs füle a számunkra. De amilyen mértékben odahallgatunk, olyan mértékben hallgat Ő is reánk.

Ezenkívül a hallottaknak belénk is kell hatolnia, bennünk kell élnie és maradnia, mint erőforrásnak és hatalomnak. Be kell fogadnunk az igazságot, amelyet Jézus Krisztus tanított, követnünk kell parancsolatait és Szent Szellemének indításait, különben nem állhatunk meg a kegyelem trónusa előtt.

Ha befogadjuk Urunk beszédét, és az bennünk is marad, a kiváltságok végtelen tere nyílik meg előttünk! Ha pedig alávetettük akaratunkat Isten uralmának, akkor imádságunknak ereje lesz, amiképpen Illésnek is hatalma volt bezárni az egeket, majd újra megnyitni, hogy elárasszák esővel a földet. Egy ilyen ember felér ezer átlagos keresztyénnel. Az a kérdés, vágyunk-e igazán alázatosan közbenjárni a Gyülekezetért és a világért, és akarjuk-e igazán az Úrtól elkérni azt, amit szeretnénk? Ha igen, akkor alázattal oda kell hajtanunk fülünket az Úr szavára, drága kincsként fel kell halmoznunk Igéit, és feltétlenül engedelmeskednünk kell neki. Aki hathatósan akar imádkozni, annak "kitartóan részt kell vennie a tanításban" (Csel 2,42) és "szelíden kell befogadnia a beléje oltott Igét" (Jak 1,21).


Február 23.  Lényeges a töretlen közösség

"Ha megmaradtok énbennem, és beszédeim megmaradnak tibennetek, akkor bármit akartok, kérjétek, és megadatik nektek"
(János 15,7)

ha megmaradtok...

Krisztusban kell lennünk, hogy Neki élhessünk, és Benne kell maradnunk, hogy e nagyszerű ígéret beteljesedésére számíthassunk. Krisztusban maradni annyit jelent, hogy soha senki más és semmi más kedvéért nem hagyjuk el Őt, hanem élő, szeretetteljes, tudatos és engedelmes kapcsolatban maradunk Vele. A faág nemcsak közel van a törzshöz, hanem rajta is van, és folyamatosan abból nyeri az életet a gyümölcsterméshez. Minden igazi hívő Krisztusban marad bizonyos értelemben, de van ennek a kapcsolatnak egy magasabb formája is, amelyet meg kell ismernünk, mielőtt korlátlan erőt nyerhetünk az Ő trónjánál. A "bármit akartok, kérjétek" ígéret olyan embereknek szól, akik Istennel járnak, akik, mint János, az Úr kebelén pihennek, azokhoz, akik szüntelen szoros közösségben élnek Krisztussal.

Szívem meg kell maradjon a szeretetben, szellemem meg kell gyökerezzék a hitben, reménységem szilárdan kell ragaszkodjék Isten Igéjéhez, és egész lényem mindenestől az Úré kell legyen, mert különben veszélyes dolog abban bíznom, hogy imádságomnak ereje lehet. A "kitöltetlen csekk"-et csak azok vehetik igénybe, akik elmondhatják magukról: "Többé tehát nem én élek, hanem Krisztus él bennem" (Gal 2,20). Ó, ti, akik megszakítjátok az Úrral való élő közösségeteket, nem tudjátok, milyen nagy erőt vesztegettek el. Ha erővel akartok tudni könyörögni, akkor maga az Úr kell hogy lakozzék bennetek, és ti pedig Őbenne.

 


Február 22.  A múltban történt szabadulás hitet támaszt

"Ezután azt mondta Dávid: az Úr, aki megmentett engem az oroszlán és a medve karmától, meg fog menteni ennek a filiszteusnak a kezéből is"
(1Sám 17,37)


Ha pusztán a szavakat nézzük, ez nem ígéret, de értelmét tekintve mégis az, hiszen Dávid itt olyan kijelentést tett, amit az Úr szentesített, amikor valóra váltotta. Korábbi szabadulásai alapján Dávid számított arra, hogy az új veszedelemben is segítséget fog kapni az Úrtól. Jézus Krisztusban minden ígéret igaz és ámen lett Isten dicsőségére, ezért számíthatunk arra, hogy amit az Úr korábban megtett hívő népével, azt megismétli velünk is.

Emlékezz hát az Úr szeretetének korábbi bizonyítékaira. Nem remélhetted, hogy szabadulsz saját erődből, de az Úr megszabadított. Miért ne szabadítana meg újra? Bizonyos lehetsz benne, hogy megteszi. Ahogyan Dávid kiment az ellenség elé, úgy mehetünk mi is. Az Úr velünk volt, velünk van, és azt is mondta: "Nem maradok el tőled, sem el nem hagylak téged" (Zsid 13,5). Miért remegünk hát? Ami a múltban történt, csak álom lett volna? Gondolj a megölt oroszlánra és medvére! Kicsoda a filiszteus? Az igaz, hogy nem teljesen azonos a múltbeli ellenségekkel, mert se nem medve, se nem oroszlán, de Isten viszont ugyanaz, és most éppúgy az Ő dicsőségéről van szó, mint a múltban. Nem azért mentett meg a vadállatok karmai közül, hogy engedje, hogy egy óriás megöljön minket. Ezért bátorodjék fel a szívünk!


Február 21.  A kicsinység áldása

"Megáldja azokat, akik félik az Urat, a kicsinyeket a nagyokkal együtt"
(Zsolt 115,13)


Ez az Ige az alacsonysorsúak és a szegények megvidámítója. Urunk kegyesen gondoskodik azokról, akik nem rendelkeznek bőségesen aggályaikkal, sem nagy tehetségük, befolyásuk vagy hatalmuk nincs. Istennek különös gondja van kicsiny teremtményeire, még egy verebecske sem eshet le tudta nélkül. Neki semmi sem kicsiny, mert a legjelentéktelenebbnek látszó teremtményét is felhasználja céljaira. Ezért még aki a legjelentéktelenebbnek érzi is magát az emberek között, kérjen Istentől áldást kicsinységére, és meg fogja találni szűk életkörében ezt az áldást és a boldogságot.

Az Urat félők között vannak kicsinyek és nagyok. Egyesek csecsemők, mások óriások. De mind áldottak. A kicsiny hit áldott hit. A kis reménység már áldott reménység. A Szent Szellem minden ajándéka, ha csupán csírájában van is még meg, már áldást hordoz. Az Úr Jézus ugyanazon drága vérével váltotta meg a kicsinyeket és a nagyokat, és ígérte, hogy az apró bárányt éppúgy megőrzi, mint a felnőtt juhot. Nincs anya, aki megvetné gyermekét csupán mert az kicsiny; sőt, minél kisebb a gyermeke, annál gyengédebben gondozza. Ha egyáltalában van kedvezés az Úrnál, akkor a sorrend Nála nem "nagy" és "kicsiny", hanem "kicsiny" és "nagy".

 


 

Február 20. Szüntelenül vezet

"Az Úr vezet majd szüntelen"
(Ézs 58,11)

 

Mi bánt? Utat tévesztettél? Sötét erdőbe kerültél és nem látod az ösvényt? Állj meg csöndben, és várd Isten szabadítását. Ő tudja az utat és vezet téged, ha Hozzá kiáltasz.

Minden napnak megvan a maga baja, de milyen jó közben érezni az Úr szüntelen vezetését! Ha a magunk útját választjuk, vagy testtel és vérrel tanácskozunk, akkor elvetjük az Úr vezetését. Ha viszont feladjuk a magunk akaratát, Isten lépésről lépésre vezet az úton, a nap minden órájában, az év minden napján és életünk minden esztendejében. Ha csak az a vágyunk, hogy vezessen, akkor vezetni fog. Ha utunk az Úrra bízzuk, akkor irányítani fog, és nem veszünk el.

De figyeljük csak meg, kinek szól ez az ígéret. Olvassuk el az előző verset: "Ha kenyeret adsz az éhezőnek." Együtt kell éreznünk másokkal, és nem csak morzsákat adni nekik, hanem (mind)azt, amit magunknak is kívánunk. Ha gyengéd szeretettel gondunk van felebarátainkra a szükség idején, akkor az Úr is gondot visel a mi szükségleteinkről, és szüntelenül vezérel bennünket. Jézus Krisztus nem az önzőket vezeti, sem azokat, akik elnyomják a szegényt, hanem csak másokhoz gyengéd és jóságos gyermekeit. Az ilyenek soha nem fogják elveszteni az utat zarándoklásuk során.

 


Február 19.  Ezután jobb lesz

"Megaláztalak ugyan, de többé nem alázlak meg"
(Náh 1,12)


A szenvedésnek van hatása! Isten küldi és Ő vet neki véget. Talán sóhajtva mondod: "Mikor lesz már vége?" De ne feledd, hogy minden bajunk teljesen megszűnik, ha egyszer véget ér a gyötrelmes földi élet. Ezért várj csendben, viseld türelmesen az Úr akaratát, amíg újra eljön.

Amíg így vársz, meglátod, mennyei Atyánk "összetöri a ránk nehezedő igát" (1,13), ha az már betöltötte rendeltetését. Ha kiverte belőlönk ostobaságainkat, nem ostoroz tovább. Ha pedig próbatétel végett küldte a szenvedést, hogy azáltal is Őt dicsőítsük, befejeződik a próba, amint az Úr dicsőségéről szóló bizonyságtételre fakaszt bennünket. Ezért ne is akarjuk, hogy vége legyen a szenvedésnek addig, amíg meg nem adtuk Istennek azt a dicsőséget, amely Őt illeti.

Talán már ma "nagy csendesség" lesz a részünk. Ki tudja, milyen hamar elcsitul a dühöngő vihar, és a sima tenger szelíd hullámain játszadoznak a tengeri madarak? A hosszas megpróbáltatás után a cséphadarót a szögre akasztják, a gabona pihen a csűrben. Lehet, hogy nemsokára éppen olyan boldogok leszünk, amilyen szomorúak most vagyunk. Az Úr könnyen nappalra válthatja az éjszakát. Aki a felhőket küldi, el is tudja oszlatni azokat. Ezért legyünk jó reménységgel: jobb idők következnek. Énekeljünk hát már előre egy boldog halleluját!


Február 18.  Isten válaszol

"Teljesíti az istenfélők kívánságát, meghallja kiáltásukat és megsegíti őket" (Zsolt 145,19).

 

Isten Szelleme oltotta belénk a kívánságot, ezért teljesíti is azt. Bennünk lévő élete indít a kiáltásra, ezért meghallgatja azt. Az Őt félők a legszentebb befolyás alatt vannak, ezért legfőbb kívánságuk, hogy Istent dicsőítsék és Benne mindörökké örvendezzenek. Miként a Biblia nagy hívő alakjai, ők is telve vannak kívánsággal, és az Úr valóra váltja vágyaikat.

A szent kívánságok olyanok, mint a zsenge vetés, amelyet a mennyei gazda gondoz, míg gabonát nem terem a kalász. Az istenfélő emberek vágynak arra, hogy szentek, hasznosak legyenek, áldás felebarátaik számára, és így szolgálhassák Uruk dicsőségét. Vágynak megélhetésükhöz a legszükségesebbre, szükségükben segítségre, a terhek alatt erőre, a nehéz helyzetekben vezetésre, a bajban szabadulásra. Olykor ezen kívánságuk annyira erős, és ügyük oly sürgető, hogy felkiáltanak gyötrelmükben, mint a kisgyermekek fájdalmukban, és akkor az Úr megértően lehajol hozzájuk, és ígérete szerint megadja azt, amire szükségük van - "megsegíti őket".

Igen, ha féljük Istent, semmi mástól nem kell tartanunk. Ha az Úrhoz kiáltunk, szabadulásunkra biztosan számíthatunk.

Kedves olvasó, helyezd ezt az igeverset a nyelvedre, és tartsd egész nap a szádban, olyan édes lesz számodra, mint a manna.

 


Február 17.  Isten erőssé tud

"Ti azonban legyetek erősek, ne lankadjatok el, mert tetteiteknek meglesz a jutalma!"

(2Krón 15,7).

Isten nagy dolgokat tett népéért, Júdáért, de mégis erőtlen emberek maradtak: ingadozva járták az Úr útját, szívükben haboztak. Szükségük volt az intésre, hogy az Úr velük lesz, amíg ők az Úrral lesznek, de ha elhagyják Őt, Ő is elhagyja őket. Emlékeztetni kellett őket a testvér- nép, Izráel sorsára is, mire vezetett Isten elleni lázadásuk, és milyen kegyelmes volt hozzájuk az Úr, amikor megbánást mutattak. Az Úr szándéka az volt, hogy megerősítse Júdát Isten útján és az igazságban. Erre van szükségünk nekünk is. Megérdemli Isten, hogy teljes erőnkből és tehetségünkből szolgáljunk neki.

Ha Isten szolgálata ér valamit, akkor mindent megér. Legnagyobb jutalmunkat az Úr munkájának végzésében fogjuk találni, ha azt szorgalmasan végezzük. Fáradozásunk nem hiábavaló az Úrban, ezt tudjuk. A fél szívvel végzett munka nem hoz jutalmat, de ha egész lelkünket az Úr ügyének szolgálatába állítjuk, kivirágzik az életünk. E sorok szerzője egy félelmetesen viharos időszakban kapta biztatásul ezt az igeverset, és megértette belőle, hogy teljes erővel tovább kell "vitorláznia", mert hajója bizonságban és drága rakománnyal fogja elérni a kikötőt.


Február 16.  Istennel van dolgunk

"Nem izzó haragom szerint bánok vele, nem döntöm újból romlásba Efraimot, mert Isten vagyok én, nem ember"
(Hós 11,9)

kegyelem


Az Úr így adja tudtunkra, hogy kegyelméből megkímél bennünket. Kedves olvasóm, talán most éppen Isten súlyos fegyelmezése alatt vagy, és minden a közeli ítélettel fenyeget. Óvjon meg az Ige a teljes kétségbeeséstől. Lásd, az Úr szólít, hogy tekintsd át életedet és valld meg bűneidet. Ha Ő ember lenne, már régen végzett volna velünk. Ha emberi módon cselekedne, elég lenne egy szava vagy csapása, és végünk volna. De Isten nem ilyen, mert Ő mondja: "amennyivel magasabb az ég a földnél, annyival magasabbak az én utaim a ti utaitoknál" (Ézs 55,9).

Azt jól látod, hogy haragszik, de Ő nem akar mindvégig haragudni. Ha a bűnből az Úr Jézushoz fordulsz, Isten elfordítja rólad haragját. Mivel Isten Isten, és nem ember, van bocsánat a számodra, még ha talán nyakig benne is vagy a bűnben. Istennel állsz szemben, nem pedig egy kőszívű emberrel, mégcsak nem is egy igazságos emberrel. Nincs emberi lény, akinek elég türelme volna hozzád; kihoznál még egy angyalt is a béketűréséből, mint ahogyan kimerítetted szomorkodó atyád türelmét is. Isten azonban hosszútűrő. Jöjj és tégy vele próbát most mindjárt. Valld meg bűneidet, higgy és fordulj el a gonosztól, hogy így megszabadulj.

 


02.15 Szüntelenül megemlékezik rólunk

"Gondol ránk az Úr, meg fog áldani" (Zsolt 115,12).

Gondol ránk az Úr... 

A mondat első részének igazsáságát én megpecsételhetem. És te? Az Úr valóban gondolt ránk, gondoskodott rólunk, megvigasztalt, megszabadított és vezetett. Gondviselése minden lépésünkben törődött velünk, még a legkisebb ügyünk sem volt jelentéktelen a számára. Egész életünk során gondolt ránk, szünet nélkül. Voltak persze alkalmak, amikor különösképpen megtapasztaltuk gondoskodását, és ezekre különösen nagy hálával gondolunk vissza. Igen, valóban "gondol ránk az Úr".

A mondat második része értelemszerű következménye az elsőnek. Mivel Isten nem változik, a múlthoz hasonlóan a jövőben is mindig gondol ránk. És ha Ő gondol ránk, abból áldás származik. De itt nemcsak ésszerű következtetéssel, hanem ihletett kijelentéssel van dolgunk: Isten Szent Szellemének ereje is kijelenette ezt nekünk. "Meg fog állni" (Csel 3,26). Ez nagy és kifürkészhetetlen dolgokat jelent. Mivel ez az ígéret nincs időhöz kötve: a végtelenbe nyúlik. Megáld minket a maga isteni módján, öröktől fogva mindörökké. Ezért mondjunk Istennek együtt hálát: "Áldjad, lelkem, az Urat!" (Zsolt 103,1).


Február 14. Meg nem érdemelt irgalom

"...aki bízik az Úrban, azt Ő szeretettel veszi körül"
(Zsolt 32,10)


A bizalomnak nagy a jutalmat. Add ezt megtapasztalnom nekem is, Uram! Aki bízik, az mindenkinél inkább bűnösnek érzi magát, de íme kegyelmet készített számára az Úr; tudja, hogy nem érdemli meg, mégis övé az irgalom, és tágra nyílt ajtó várja. Ó Uram, Benned bízom, add nekem ezt a kegyelmet.

Lásd meg, lelkem, milyen testőröd van! Ahogy a fejedelmet körülveszik katonái, úgy övez téged körül az irgalom. Elölről, hátulról és minden oldalról körülvesz a kegyelem, mint fegyveres őrség. A kegyelem védőrendszere közepén élünk, mert Krisztusban vagyunk.

Ó, én lelkem, milyen tiszta levegőt szívhatsz! Ahogy a levegő körülvesz, úgy övez körül az Úr kegyelme. Sok bánatuk van azoknak, akik az Úr nélkül élnek, de körülötted annyi a kegyelem, hogy a szomorúság említésre sem érdemes. Dávid azt mondja: "Örüljetek az Úrnak, ujjongjatok, ti igazak! Vigadjatok mind, ti igaz szívűek!" (Zsolt 32,11). Ha engedelmeskedünk ennek a felhívásnak, szívünk diadalmaskodni fog Istenben, és dicsekedhetünk örömünkkel.

Uram, ahogy Te körülveszel irgalmaddal, úgy szeretném én is körülvenni oltárodat a hálaadás énekével!


Február 13.  Áldott vagy a mezőn

"Áldott vagy a mezőn"
(5Móz 28,3)


Milyen gyakran találkoztunk az Úrral, mikor egyedül voltunk a természet csendjében! A bokrok és a fák tanúi voltak örömünknek? Újra meg újra vágyakozunk ez után az áldás után?

Ilyen áldást nyert Boáz, amikor aratáskor a munkásai áldásmondással fogadták. Virágoztassa fel az Úr mindazokat, akik az ekevasat a földbe ersztik! Minden gazda számíthat Istennek az ígéretére, ha valóban engedelmeskedik az Úr Isten szavának.

Kimegyünk a mezőre dolgozni, ahogyan Ádám tette. És habár Ádám bűne nyomán átkozott lett a föld, olyan vigasztaló tudnunk, hogy a második Ádám, azaz Krisztus által áldást hoz reánk a mezőn munkálkodásunk.

Kimegyünk a mezőre, hogy megmozgassuk tagjainkat, és boldogan hisszük, hogy az Úr megáldja kirándulásunkat, és egészséget ad, amelyet az Ő dicsőségére akarunk felhasználni.

Kimegyünk a mezőre, hogy tanulmányozzuk a természetet, és látnunk kell, hogy az egész látható teremtett világban mindenen Isten áldása van, és még az is, amit mi nem látunk hasznosnak, magasabb célnak van szentelve.

Végül kimegyünk a mezőre, hogy eltemessük halottainkat, és ha ránk kerül a sor, mások visznek majd ki bennünket, hogy eltemessenek; de akár gyászolunk egy sírhant fölött, akár alatta nyugszunk, áldottak vagyunk.


 

Február 12.  Isten örömmel ad

"Az Úr ezt mondta Ábrahámnak azután, hogy Lót elvált tőle: Emeld föl tekintetedet, és nézz szét arról a helyről, ahol vagy, északra, délre, keletre és nyugatra. Azt az egész földet, amelyet látsz, neked és a te utódaidnak adom örökre"
(1Mózes 13,14-15)


Ábrahám emlékezetes alkalommal kapta (nyerte) ezt a különleges ígéretet (áldást). Éppen elrendezett egy családi viszályt. Ezekkel a szavakkal tette ezt: "Ne legyen viszály köztem és közted... hiszen rokonok vagyunk" (13,8). Ezért nyerte el a békesség teremtőinek szóló áldást. A békességet adó Úr örömmel adja kegyelmét azoknak, akik békességre törekszenek. Ha mélyebb közösségre vágyunk az Úrral, még jobban keresnünk kell a békesség útját.

Ábrahám igen nagylelkű volt fiatal rokonához. Felkínálta neki a döntést, hogy válasszon, hol akar letelepedni. Ha a békesség kedvéért lemondunk a magunk érdekéről, az Úr többet is ad, mint békességet. Ábrahám példáján láthatjuk ezt: megkapta Istentől az egész földet, amelyet csak a szemével belátott. Mi is kövessük hittel példáját. Ábrahámnak várnia kellett, amíg ténylegesen birtokba vehette ezt a földet, de az Úr már neki és utódainak adta azt. Határtalan áldással járnak az Isten velünk kötött szövetségéből fakadó ajándékok. Minden a miénk. Ha kedvesek vagyunk az Úr előtt, akármerre nézünk, minden a miénk, akár a jelenvalók, akár az elkövetkezendők. Mi pedig Krisztuséi vagyunk, Krisztus pedig Istené.

 


Február 11.  Gyermekeink már biztonságban vannak?

"...vizet árasztok a szomjas földre, patakokat a szárazra. Szellememet árasztom utódaidra, áldásomat sarjadékaidra"
(Ézsaiás 44,3)


Gyermekeinkben természet szerint nincs még Isten Szelleme, amint azt tapasztaljuk is. Sok mindent látunk bennük, ami aggodalomba ejt jövőjük felől, és ez szorongó imádságra késztet. Ha fiúnk rossz útra tér, komolyan könyörgünk érte, hogy ne hagyja őt Isten elveszni, vezesse a helyes útra. Jobban szeretnénk, ha lányunk is inkább alázatos szívű hívő lenne, mint divatos kis királynő. Ez az igevers bátorítson komoly reménységre bennünket, hiszen bátorítás az előtte levő vers is: "Ne félj szolgám, Jákób", és ez oszlassa el félelmünket.

Az Úr az Ő Szellemét ígéri, bőséggel és erővel árasztja ránk, és nyomában valóságos és örökkévaló áldás terem. Ezen isteni áradat nyomán fejlődnek gyermekeink, míg "Egyik ezt mondja majd: én az Úré vagyok! A másik Jákób nevére hivatkozik" (44,5).

Olyan ígéret ez, melyet számon kell kérnünk az Úrtól. Időről időre határozottan könyörögnünk kell gyermekeinkért. Mi nem tudunk új szívet adni nekik, de a Szent Szellem igen, és Ő szívesen meghallgatja ezt a kérésünket. A mennyei Atya örömest veszi az apák és anyák imáját. Vannak még szeretteink a bárkán kívül? Ne nyugodjunk addig, amíg velünk együtt nincsenek biztonságban, az Úr tulajdon kezében.


Február 10. Szüntelen bizonyságtétel

"... az Ő tanúja leszel minden ember előtt arról, amiket láttál és hallottál"
(Csel 22,15)


Pált arra választotta ki az Úr, hogy lássa és hallja, amint a mennyből szól hozzá. Ez önmagában is nagy kiváltság volt, de Isten célja nemcsak ez volt, az üzenet Pálon keresztül másokhoz is, minden emberhez szólt. Nem is rekedt meg Pálnál, ő volt az, akinek Európa az evangéliumot köszönheti.

A mi dolgunk is az, hogy bizonyságot tegyünk mindarról, amit az Úr nekünk jelentett ki. Ha véka alá rejtjük a drága kijelentést, akkor azt a magunk kárára tesszük. Először azonban látnunk és hallanunk kell, különben nincs mit mondanunk, de ha ez megtörtént, akkor buzgón bizonyságot kell tennünk (róla). Legyen személyes a bizonyságtéteL: "tanú leszel", Krisztusról szóljon: "az ő tanúja leszel". Legyen következetes, egész életünket átható, sok más dolgot kizáró bizonyságtétel. Ne csak ahhoz a néhány emberhez szóljon, akik örömest fogadják, hanem "minden" elérhető emberhez, fiatalhoz és öreghez, gazdaghoz és szegényhez, jóhoz és rosszhoz. Sohasem szabad úgy hallgatnunk, mintha néma szellem volna bennünk, mert igeversünk parancs és ígéret, és ezt nem szabad elfelejtenünk - "tanúm leszel", "tanúim lesztek" (Csel 1,8), mondja az Úr. - Uram, teljesítsd be rajtam ezt az Igét!

 


Február 9.  Megtisztítva a salaktól

"Ezt a harmadrészt is tűzbe teszem, megtisztítom őket, ahogyan az ezüstöt tisztítják, megpróbálom őket, ahogyan az aranyat próbálják. Ő segítségül hívja nevemet, én pedig meghallgatom őt. Ezt mondom: Népem ő, és ő ezt mondja: Uram, Istenem!"
(Zakariás 13,9)


A kegyelem nemes érccé változtat minket, de ehhez szükségszerűen a tüzes kohón kell átmennünk. Megijedünk ettől, inkább maradunk a mezőn békén heverő, de értéktelen kőnek? Ha igen, akkor a rosszabbik részt választottuk, mint Ézsau, aki egy tál lencséért eladta elsőszülöttségi jogát. Nem, Uram, inkább vess minket a tüzes kohóba, mint hogy távol kerüljünk Tőled!

A tűz nem pusztít, csak tisztít. Át kell mennünk rajta, de Isten nem hagy benne. Az Úr számára az övéi olyan drágák, mint az ezüst, ezért akarja őket megtisztítani a salaktól. Aki bölcs, az örül ennek a tisztogatásnak, és nem vonakodik tőle. Azért imádkozzunk tehát, hogy tisztítson meg az Úr a salaktól, ne pedig azért, hogy kíméljen meg az olvasztó kemencétől.

Ó, Urunk, Te valóban tűzben próbálsz meg bennünket! Csaknem elolvadunk a lángok hevében. De ez a Te utad, és ezért ez a legjobb út a mi számunkra is. Tarts meg bennünket a próbák tüzében, tisztíts meg teljesen, mert mi a tieid akarunk lenni mindörökké!

 


Február 08 Örömteli biztonság

"Győzelmes jobbommal támogatlak" (Ézs 41,10).

 

Az elmúlástól félni hasznos dolog. A vakmerőség viszont nem vall bölcsességre. Vannak időszakok az életünkben, amikor úgy érezzük: ha most nem kapunk valami különös támogatást, elsüllyedünk. Íme, Isten a jobbját nyújtja, hogy támaszkodjunk rá. Figyeljük meg ígéretét: nemcsak a kezét nyújtja, bár az eget és a földet is fenntartja, hanem jobbját: hozzáértéssel párosult erejét, legteljesebb hatalmát. Sőt, ez még nem minden, hanem "győzelmes jobbjával" támogat. Azt a kezét nyújtja, amellyel fenntartja szentségét és végrehajtja királyi végzéseit, ezt a kezét nyújtja ki a benne bízók megtartására. Így legyen bár félelmetes a veszedelem, amiben vagyunk, mégis csodálatos, örömteli biztonságban lehetünk. Akit az Úr jobbja tart, annak még az ördög sem árthat.

Gyönge lehet a lábunk, de hatalmas az Isten jobbja. Rögös lehet az utunk, de a Mindenható támogatását élvezzük. Ezért bátran előre: nem fogunk elesni! Támaszkodjunk szüntelenül arra, aki mindent fenntart. Isten nem vonja meg tőlünk erejét, mert Ő nem tagadja meg magát. Hűséges ígéretéhez és hűséges Fiához, ezért nem hagy el minket soha. Milyen boldoggá tevő ígéret ez! Boldogok lettünk tőle valóban?


Február 07 Visszatérés a pártütésből

"Ha megtérsz a Mindenhatóhoz, felépülsz .. ." (Jób 22,23).

 

Elifáz ebben a versben nagy igazságot mondott ki, sok ihletett Ige összefoglalását. Kedves olvasóm, letaglózott a bűn? Rommá lett az életed? Ellened fordult az Úr, úgyhogy anyagilag csődbe jutottál, szellemileg letörtél? Vajon nem tulajdon ostobaságod juttatott-e romlásra? Ha így van, akkor első dolgod az legyen, hogy visszatérj az Úrhoz. Mélységes bűnbánattal és őszinte hittel térj vissza lázadásodból. Ezt meg kell tenned, hiszen te fordultál el attól, aki szolgájának vallottad magadat. Ez az egyedüli bölcs dolog, amit csak tehetsz, mert amíg ellene harcolsz, nem virágozhat ki az életed. Ezt a lépést sürgetően szükséges megtenned, mert amivel Isten eddig fenyített, az semmi ahhoz képest, amivel még fegyelmezhet, hiszen Ő a Mindenható.

Nézd, micsoda biztató ígéret ez: "Felépülsz!" Csak a Mindenható tudja felállítani a ledőlt oszlopokat, helyreállítani a düledező falakat romos életedben. Ő viszont nemcsak képes erre, hanem meg is fogja tenni mindezt, ha megtérsz hozzá. Ne késlekedj! Megnyomorodott lelked teljesen csődbe jut, ha tovább is lázadsz, míg a szívből jövő bűnvallás megkönnyebbít, az alázatos hit pedig megvigasztal. Tedd meg ezt, és meglátod, minden rendbe fog jönni.


Február 6. Áldás a városban

"Ha hallgatsz az Úrnak, Istenednek a szavára, áldott leszel a városban..."
(5Móz 28,2-3)


A város tele van sürgéssel-forgással, aki nap mint nap benne jár, érzi, hogy ez mennyire felőrli az embereket. Csupa lárma, kavargás, nyüzsgés, fájdalmasan nehéz robot: sok a kísértése, veszedelme és gondja. De ha Isten áldásával megyünk oda, eltűnik a nehézségek éle. Ha áldásával maradunk ott, örömet találunk kötelességeink teljesítésében, és erőt kapunk feladataink elvégzéséhez.

Isten áldása talán nem tesz minket naggyá a városban, de megtart a helyes úton; talán nem tesz gazdaggá, de megőriz becsületesnek. Legyen bár munkás, tisztviselő, igazgató, kereskedő vagy elöljáró valaki, a város sok alkalmat nyújt a hasznos életre. Ott jó halászni, ahol nyüzsög a sok hal, ott reményt adó az Úrért való munka. ahol nyüzsög a sok ember. Lehet, hogy jobban szeretjük a vidék csöndjét, de ha hivatásunk a városba szólít, azt is szeretni fogjuk, mert tág teret ad munkálkodásunknak.

Ez az ígéret arra biztat, hogy várjunk jó dolgokat, legyen fülünk nyitott az Úr szavának meghallására, kezünk kész rendelkezéseinek végrehajtására. Az engedelmesség áldást hoz. A parancsolatok megtartásának "jutalma bőséges" (Zsolt 19,12).


Február 5. Az igazságnak elég tétetett

"Ha meglátom a vért, akkor kihagylak benneteket"
(2Móz 12,13)


Számomra Krisztus drága vére vigasztalás, Isten előtt pedig szabadulásom záloga. Még amikor magam képtelen vagyok is azt észlelni, Isten Krisztus vérére néz, és elmegy mellettem, "kihagy" az ítéletből. Ha éppen elhomályosodnak hitem szemei, akkor is biztonságban lehetek, mert Isten szemei nem homályosodnak el, Ő állandóan látja a nagy Áldozat vérét. Micsoda öröm ez!

Isten megtekinti szeretett Fia áldozatának mély(séges) jelentőségét és azt a végtelen gazdagságot, amit az magában foglal. Az áldozatra néz, és nem feledkezik meg arról, hogy igazságának már elégtételt szerzett és Krisztusban megdicsőíttetett. Amikor a teremtést befejezte, ezt mondta Isten róla: "Íme, minden igen jó" (1Móz 1,31). De vajon mit mondott szeretett Fia engedelmességéről, mindhalálig való engedelmességéről? Istennek kimondhatatalan gyönyörűsége van Krisztusban és abban a kedves illatban, amelyet áldozata jelentett, midőn bűntelen önmagát feláldozta Istennek a bűnösökért (elveszettekért).

Ezért lehetünk biztonságban. Isten áldozata és Igéje nyújtja ezt a tökéletes biztonságot. "Ki akar hagyni" minket az ítéletből, és ki is fog hagyni, mert dicsőséges Közbenjárónk vállalta a halált helyettünk, és Isten elfogadta áldozatát. Igazsága összefonódott szeretetével, hogy örökre szabadulást nyújtson mindazoknak, akiket Krisztus vérével meghintett.

 


Február 4. Ő visszajön

"Nem hagylak titeket árván, eljövök hozzátok"
(Jn 14,18)


Itt hagyott minket, mégsem maradtunk árván. Vigasztalónk elment, mégsem vagyunk vigasztalanok. Az a vigaszunk, hogy Ő visszajön, és ez a vigasz elegendő ahhoz, hogy megerősítsen bennünket hosszúnak tűnő távolléte alatt. Krisztus már úton van hozzánk; azt mondta: "Bizony, hamar eljövök" (Jel 22,20); (sietve) már közeledik felénk.

Azt mondja: "Eljövök" - és jövetelét semmi nem akadályozhatja meg, semmi nem késleltetheti még egy negyed órával sem. Külön hangsúlyozza: "Eljövök hozzátok", és ez így is lesz. Ő közvetlenül népéhez és népéért fog eljönni. Ez adjon vigasztalást, amíg szenvedünk, mert még nem jött el a várva várt Vőlegény.

Mikor nem érezzük jelenlétének vidámító erejét, bánkódunk ugyan, de nem eshetünk úgy kétségbe, mintha nem lenne reménységünk. Urunk szempillantásnyi búsulásában, rövid időre elrejtőzött előlünk, de majd visszatér szeretete teljességével. Bizonyos értelemben elhagyott bennünket, de csak látszólag. Amikor elment, zálogot hagyott hátra, hogy vissza fog térni.

Ó, Uram, jöjj hamar! Nincs értelme és tartalma földi életünknek, ha te nem vagy itt. Vágyakozunk fényes orcád után. Mikor jössz el újra? Bizonyosak vagyunk abban, hogy egyszer csak visszatérsz. Siess hozzánk sasszárnyakon!

Ó Urunk, Istenünk! Ámen.

 


 

Február 3.  Ő ingyen ajándékozott mindent

"Aki tulajdon Fiát nem kímélte, hanem mindnyájunkért odaadta, hogyne ajándékozna nekünk vele együtt mindent?"
(Róma 8,32)


Alakjában nem, de tartalmában ez is igéret. Sőt, több ígéret ötvözete. Rubintok, smaragdok és gyémántok koszorúja arany foglalatban. Olyan kérdés ez, amelyet sohasem lehet úgy megválaszolni, hogy az nekünk bármilyen szívbéli aggodalmat okozzon. Mit tagadhatna meg tőlünk Isten, miután már nekünk adta Jézus Krisztust? Amire csak a menny és a föld között valóban szükségünk van, azt mind megadja nekünk. Hiszen ha adakozó jóságának határa lenne, nem adta volna oda tulajdon Fiát értünk.

Mire van szükségem a mai napon? Csak kérnem kell. Kérhetem komolyan, de nem szabad erőszakoskodnom, és valamit kelletlen ajándékként kicsikarnom az Úrtól, hiszen Ő önként szeretne megajándékozni, önként adta Fiát is értünk. Nyilván senki sem mert volna ilyen nagy ajándékot kérni tőle. Túlságosan vakmerő kívánság lett volna. Ő önként adta Egyszülöttjét. Én lelkem, ezek után ne bíznál a mennyei Atyában, hogy Ő "vele együtt mindent" neked ad? Ha erőszakoskodni kellene a Mindenhatóval, szegényes imádságod mit sem érne. Szeretete azonban úgy buzog, mint valami ki nem apadó forrás. és bőségesen eláraszt mindazzal, amire valóban szükséged van.


Február 2. Növekedés

"Úgy ugrándoztok majd, mint a hizlalóból kiszabadult borjak"
(Mal 3,20)


Amikor kisüt a nap, a betegek elhagyják szobáikat és kimennek friss levegőt szívni. Amikor a napsütés elhozza a tavaszt és a nyarat, a jószág elhagyja istállóját és magasabban fekvő havasi legelőket keres.

Így van ez velünk is. Amikor élő hitben közösségünk lesz az Úrral, mi is elhagyjuk a kétségbeesés sötét mélységeit és kimegyünk a szent bizalom tágas mezőire. Felmászunk az öröm hegyeire, és ott friss mennyei táplálékot találunk, nem olyant, mint a testi emberek földi "száraztakarmánya".

"Kiszabadulni" és "örömmel ugrándozni": ez kettős ígéret. Én lelkem, vágyakozzál mindkét áldás után! Miért maradnál rabságban? Kelj fel és járj-kelj szabadon! Jézus Krisztus azt mondta, hogy az ő juhai bejárnak és kijárnak, és legelőt találnak. Indulj hát, és táplálkozz a határtalan szeretet dús legelőin!

Miért maradnál kisded a kegyelemben? Növekedjél! A fiatal borjak gyorsan nőnek, ha gondosan táplálják őket. Hogyne növekedne a te hited is, aki Megváltód kitűnő gondoskodásában részesülsz. Növekedj hát a kegyelemben, és Urad és Megváltód ismeretében! Ne maradj szűkös viszonyok között a hit dolgában, sem pedig satnyán! Hiszen már fölragyogott az igazság napja számodra is. Felelj sugarai hívó szavára, ahogy a fák is rügyezni kezdenek a napsugár hatására! Nyisd meg szívedet, "növekedjél fel szeretetben mindenestől őhozzá, aki a fej, a Krisztus" (Ef 4,15).


 

Február 1. Soha ne ess kétségbe!"

"De fölragyog majd az igazság napja számotokra, akik nevemet félitek, és sugarai gyógyulást hoznak"
(Mal 3,20)

De fölragyog az igazság...


Ez a prófécia részben már beteljesedett dicsőséges Urunk első eljövetelekor, egészen második eljövetelekor fog beteljesedni, de mint ígéret valóra válhat a mindennapjainkban is. Sötét az eged, kedves olvasóm? Még az éjszaka feketesége is sűrűsödik körülötted? Ne ess ezért kétségbe; hiszen felkél újra a nap! Amikor az éjszaka a legsötétebb, akkor van legközelebb a hajnal. "Az éjszaka elmúlik, a nappal pedig már egészen közel van" (Róma 13,12).

A fölkelő nap nem a közönséges nap lesz, hanem "az igazság napja", amelynek minden sugara szentség. Azért jön, hogy megvidámítson minket, igazság és irgalom útján jön, de még szabadításunk érdekében sem törli el a törvény érvényét. Jézus Krisztus kijelenti Isten szentségét és szeretetét. Ha tehát eljön szabadulásunk, az valóságos lesz, mert igazság szerint való.

Csak egy dologban kell megvizsgálnunk magunkat: Féljük-e valóban az Úr nevét? Tiszteljük-e az élő Istent, és az Ő útján járunk-e? Ha ez így van, akkor az éjszaka már nem tart soká a számunkra, és ha elérkezik a reggel, lelkünk minden betegsége és szomorúsága egyszer s mindenkorra elmúlik; fény, meleg, öröm és tiszta látás lesz a részünk, és ezt lelki betegségünkből és nyomorúságunkból való gyógyulás követi majd. Felragyogott már nekünk Krisztus napvilága? Akkor üljünk ki fényére! Elrejtette arcát előlünk? Akkor várjuk, amíg felragyog a számunkra! Mert amilyen bizonyos a napkelte, olyan biztos az is, hogy "fel fog ragyogni azoknak, akik nevét félik".



Január 31. Isten mindig meghallgat

"Meg is fog hallgatni Istenem"
(Mik 7,7)


A barátok hűtlenné válhatnak, de Isten nem fordul el a megváltottaktól, sőt meghallgatja minden kérésüket. Azt mondja a próféta: "Még asszonyod előtt is, akit magadhoz ölelsz, vigyázz, hogy mit mondasz! Mert... az embernek saját háza népe is ellensége" (7,5-6). Ez nagyon keserves állapot, de Isten még ilyen esetben is hűséges (barát) marad, és elmondhatjuk neki minden bánatunkat.

Bölcsességünk abban van, hogy az Úrra nézünk és nem civódunk az emberekkel. Ha barátságos kéréseinket még rokonaink is semmibe veszik, várjunk reménységgel szabadító Istenünkre, Ő meg fog hallgatni minket. Kiváltképpen meghallgat akkor, ha sok bántást és szeretetlenséget kapunk az emberektől, úgyhogy hamarosan már mi is így kiálthatunk: "Ne örülj bajomnak, ellenségem, mert ha elesem is, fölkelek" (7,8).

Mivel Isten élő Isten, meg tud hallgatni; mivel szerető Isten, meg is hallgat. Meghallgat, mert Ő a szövetség Istene, aki elkötelezte magát arra, hogy meghallgat minket. Aki így tud hozzá szólni: "Én Istenem", az teljes bizonyossággal elmondhatja: "Az én Istenem meg is fog hallgatni engem". Jöjj tehát, vérző szívű testvérem, és öntsd ki szomorúságodat Istened előtt! Belső szobádban borulj térdre és légy bizonyos benne: "Meghallgat engem az én Istenem."


Január 30. Mennyei testőrség

"Mert én veled vagyok, megőrizlek téged, akárhová mégy ..."
(1Móz 28,15)


Vándorutunkban kísérőkre van szükségünk? Legjobb kísérőnk Isten jelenléte és oltalma. Bárhol járunk is, mindenütt szükségünk van Isten jelenlétére és oltalmára, és ezt meg is kapjuk, ha az Ő szolgálatában járunk, nem pedig csak saját kedvtelésünk szerint. Még ha más vidékre kell is költöznünk Isten akaratából, ne szomorkodjunk miatta! Hiszen a hívő ember vándor és idegen, bárhol is él ezen a földön, mert barhová kerül, igazi otthona mindenhol az Úrban van, mint ahogy minden nemzedékben így volt ez a hívők számára. Lehet, hogy a világ vezető embereinél nincs "protekciónk", de ha az Úr azt ígéri: "megőrizlek téged", akkor nem árt nekünk valóban semmi veszedelem. Ez az ígéret áldott "útlevél" minden utazó számára, mennyei testőrség minden zarándok mellett.

Jákób, akinek az Isten ezt az ígéretet adta, még soha nem volt távol hazulról. Anyás gyermek volt, nem kalandos természetű, mint a bátyja. Mégis mennie kellett egyszer, és Isten vele ment. Kicsiny motyóját vitte csupán, és nem volt kísérője. De nem utazott soha fejedelem nemesebb testőrséggel, mint ő. Mikor szabad mezőn aludt, angyalok vigyáztak rá és Isten beszélgetett vele. Ha az Úr indít útnak minket, mondjuk az Úr Jézussal: "Ébredjetek, menjünk!" (Mt 26,46).


 

Január 29. Az engedelmesség áldást hoz

"Tartsd meg engedelmesen mindezeket az Igéket, amelyeket én parancsolok neked, hogy jó dolgod legyen neked és utódaidnak mindenkor. Ha így cselekszel, azt jónak és helyesnek tartja majd Istened, az Úr" (5Móz 12,28)

 

Tartsd meg...


Bár az üdvösség nem a törvény cselekedeteiből jön, de az engedelmeseknek szóló áldás-ígéretek Isten hűséges szolgáinak is szólnak. Az átkokat elvette Urunk amikor átokká lett érettünk, de az áldasokkal kapcsolatos ígeretek közül egy sem vesztette érvényét.

Hallgassuk és jegyezzük meg Urunk kijelentett akaratát, ne csak egyes Igéire figyeljünk, hanem "mindezekre az Igékre". Ne csipegessünk és ne válogassunk, hanem legyen bennünk részrehajlás nélküli feltétlen tisztelet Isten minden egyes parancsával szemben. Így lesz áldott egész családunk élete. Az Úr áldása van választottain ezerízig. Ha feddhetetlenül járnak színe előtt, akkor mindenki előtt nyilvánvalóvá lesz, hogy ők Isten áldott gyermekei.

Tisztességtelenség vagy furfang azonban nem hozhat áldást ránk és szeretteinkre. A világ hitetlen módszerei nem hozhatnak jót sem ránk, sem gyermekeinkre. Számunkra csak az jelenthet áldást, ha Isten színe előtt járunk. Ha becsületes úton nem tudunk meggazdagodni, becstelenséggel még kevésbé. Nekünk, csak az hoz boldogságot, ami Isten előtt kedves.

 


 

 

Január 28. Megszűnik a könnyhullatás

"Isten... letöröl minden könnyet a szemükről..."
(Jel 21,4)


Igen, ennek az ideje el fog jönni a hívők számára. Egyszer végleg megszűnik a szomorúság és felszáradnak a könnyek. Most a könnyek világában élünk, de ez a világ el fog múlni. Új ég és új föld lesz, írja ennek a fejezetnek az első verse; és ott nem siratjuk többé a bűnesetet és az abból következett nyomorúságokat. Olvassuk el a második verset, és figyeljük meg, hogyan ír a menyasszonyról és menyegzójéről. A Bárány menyegzője a végtelen öröm ideje lesz, akkor már nincs helye a könnyeknek. A harmadik vers szerint Isten maga fog az emberek között lakni, és az Ő jobbján gyönyörűségek lesznek mindörökké, és nem lesz könnyhullatás.

Milyen is lesz az, ha nem lesz többé sem szomorúság, sem könnyhullatás, sem fájdalom? Sokkal dicsőségesebb lesz, mintsem hogy azt el tudnánk képzelni. Ó, sírástól kivörösödött szemek, ne hullassatok többé keserű könnyeket, hiszen már csak egy kevés idő, és nem ismertek többé könnyet! Senki más nem törölheti le úgy könnyeinket, mint a szeretet Istene, és Ő jön, hogy megtegye ezt. "Este szállást vesz a sírás, reggelre itt az ujjongás" (Zsolt 30,6).

Jöjj. Urunk, ne késlekedj, mert most még mindannyian sírunk.


Január 27.  Valóságos megtérés

"Ott majd visszagondoltok arra, hogyan éltetek, és mi mindent tettetek: hogyan tettétek magatokat tisztátalanokká. Akkor megundorodtok magatoktól, olyan sok gonoszságot követtetek el"
(Ez 20,43)


Ha az Úr elfogadott minket és megajándékozott kegyelmével, békességével és biztonságával, ez arra indít, hogy kegyelmes Istenünkkel szemben elkövetett minden mulasztásunkat és bűnünket bánjuk meg. Ez a megbánás olyan értékes, mint a tiszta gyémánt, és ezt úgy ígéri Isten népének, mint az üdvösség legszentségesebb gyümölcsét. Ő, aki elfogadja a bűnbánatunkat, ad megbánást is, mégpedig nem mint keserű pirulát, hanem mint mézízű mannát, amellyel népét táplálta. Csak a vér által kapott bocsánat és a meg nem érdemelt kegyelem elfogadása tudja kőszívünket megolvasztani. Úgy érezzük, kemény a szívünk? Gondoljunk arra, micsoda szeretet van az új szövetségben, és akkor el fogjuk hagyni a bűnt, megbánjuk és megutáljuk azt, sőt megutáljuk önmagunkat is, mert ilyen végtelen szeretet ellen vétkeztünk. Járuljunk ilyen bűnbánó szívvel Istenhez, és kérjük Öt, segítsen tettünkre emlékezni, azt megbánni, elsiratni és abból hozzátérni. Ó, milyen örvendetes, ha szent szomorúság marja a szívünket! Milyen nagy megkönnyebülést jelent a könnyek áradata!

Urunk, üss sziklaszívünkre, vagy szólj kőszívünkhöz, és fakassz életet adó vizet belőle!


Január 26. Isten Legyőzi a félelmet

"Nem fog a varázslás Jákóbon, sem az igézet Izráelen"
(4Móz 23,23)


Ez az Ige gyökerestől ki kellene irtson minden ostoba, babonás félelmet! Még ha lenne is valami igazság a varázslásban és a babonákban, mindez nem árthat az Úr népének! Akiket Isten megáld, azokat nem lehet megátkozni.

A hitetlenek, mint Bálám is, szőhetnek cselt Isten népe ellen, de minden csalafintaságuk kudarcot vall. Puskaporuk átázik, kardjuk kicsorbul. Összegyülekeznek, de hiába, mert az Úr nincs velük. Csöndben nézhetjük, míg hálójukat szövik, mert úgysem fognak meg bennünket. Ám hívják segítségül Belzebúbot és alkalmazzák kígyó természetének minden ravaszságát, az sem segít nekik: a varázslásuk nem fog hatni, jóslásuk megcsalja őket. Milyen áldás ez! Mennyire megnyugtatja a szívet! A komolyan imádkozók küzdenek Istennel, de velük senki sem küzdhet, őket senki sem győzheti le. Isten gyermekeinek erőt ad az Úr a győzelemhez, de rajtuk senki sem vehet erőt. Nem kell félnünk magától az ördögtől sem, és semmiféle titokzatos ellenféltől, mert csalárdak szavai, sötétek és kifürkészhetetlenek tervei. Mindezek nem árthatnak annak, aki az élő Istenben bízik. Ezért mi dacolunk az ördöggel és valamennyi légiójával.

 


 

Január 25. Felel az őszinte bűnvallásra

"Ő pedig énekben mondja el az embereknek: Vétkeztem, mert görbévé tettem az egyenest, de Isten nem eszerint fizetett meg nekem. Megváltott engem, hogy ne jussak a sírba, és életem a világosságban gy önyörködjék"  (Jób 33,27-28)


Ez az igazság szava, egy istenfélő ember bizonyságtétele, és így egyenértékű egy ígérettel. Amit az Úr tett és most tesz, azt tenni fogja, amíg a világ áll. Az Úr keblére ölel bárkit, aki őszinte bűnvallással közelít hozzá, sőt állandóan keresi azokat, akik vétkeik miatt szorult helyzetben vannak.

El merjük mi is mondani Jób vallomását? Nem vétkeztünk-e mindnyájan személy szerint, hogy el kellene mondanunk: "Vétkeztem"? Vétkeztem, szándékosan elferdítettem az igazságot? Vétkeztem és rájöttem, hogy semmi hasznom nem lett belőle, sőt, az örök kárhozat fenyeget? Ha így van, siessünk ezzel az őszinte vallomással Istenhez! Ő nem kér ennél többet, de mi ennél kevesebbet nem tehetünk.

Hivatkozzunk ígéretére Jézus Krisztus nevében. Ő megszabadít bennünket a pokol előttünk feltáruló szándékától, életet és világosságot ajándékoz nekünk. Miért esnénk kétségbe? Miért kételkednénk? Az Úr nem gúnyolja ki az alázatos lelkeket, Ő komolyan veszi azt, amit mondott. A vétkeseknek bűnbocsánatot ígér. Akik halált érdemelnek, bocsánatot nyerhetnek nála.

Uram, én megvallom bűnömet, és kérem, bocsáss meg nekem!


01.24 Gondot visel lépteinkre

"Híveinek lábát megőrzi" (1Sám 2,9).

 havas

Az út síkos, lábaink gyöngék, de az Úr megőrzi lépteinket. Ha engedelmes hittel átadjuk magunkat neki, és az Övéi leszünk, Ő maga fog vigyázni reánk. Nemcsak angyalainak parancsol, hogy őrizzenek, hanem maga ügyel lépteinkre.

Megóvja lábunkat az eleséstől, hogy be ne szennyezzük ruhánkat, kárt ne valljunk lelkünkben, és ne adjunk okot az ellenségnek a gyalázkodásra.

Megóvja lábunkat a tévelygéstől, hogy ne kövessük a tévtanítást, ostobaságot vagy a világ útját.

Megóvja lábunkat, hogy meg ne dagadjon a fáradságtól, fel ne horzsolódjék a hosszú és rögös úton.

Megóvja lábunkat a sebesüléstől: cipőnk rézből és vasból lesz, ha kard élén vagy mérgeskígyókon taposunk is, hogy meg ne sérüljünk, se mérgezést ne szenvedjünk.

Kiszabadítja lábunkat a tőrből, hogy rosszakaratú és hatalmas ellenségünk csalárdsága be ne fonjon bennünket.

Ilyen ígéret birtokában fussuk meg pályánkat fáradság nélkül, és járjunk félelem nélkül. Az, aki oltalmazza lábunkat, hatalmas erővel teszi azt.


Január 23.  Tökéletes áldozat

"Tegye kezét az áldozat fejére, hogy kegyelmet és engesztelést nyerjen" (3 Móz 1,4)

engesztelő áldozat


Ha egy tulok engesztelő áldozattá lehetett az azt feláldozó bűnös helyett, aki rávetette a kezét és ezzel a bűneit is az áldozati állatra, mennyivel inkább engesztelő áldozat Krisztus érettünk, ha áldozatát hittel elfogadjuk.

Hitem ráveti kezét

ó Krisztus, drága fődre,

vezeklőn állok eléd,

bűneimet kiöntve.

Ha egy tulkot elfogadott Isten az áldozótól engesztelésül, mennyivel inkább engesztelés Krisztus minden vétkünkért. Egyesek vitatják az engesztelő áldozat nagy igazságát, pedig nekünk ez a reménységünk, örömünk, dicsekvésünk és mindenünk. Isten elfogadta Jézus Krisztus áldozatát engesztelésül miérettünk, és szeretett Fiában minket is elfogad és "megajándékoz kegyelmével" (Ef 1,6).

Ezért tedd rá most mindjárt hited kezét Krisztus tökéletes áldozatára, hogy azt így magadénak vallva, élvezhesd Isten kegyelmét. Ha egyszer már megtetted, tedd meg újra. Ha pedig még nem tetted volna, tedd rá most a kezedet haladék nélkül. Az Úr Jézus a tiéd lehet már most, ha akarod. Bízzál benne erősen, és kétség nélkül a tiéd lesz Ő. Így kiengesztelődtél Istennel, bűneid eltöröltettek és az Úré vagy.


Január 22. Keresztyén nagylelkűség

"Boldog az, akinek gondja van a nincstelenre, ha bajba kerül, megmenti az Úr"
(Zsolt 41,2)

A szegényre gondolni, sorát szívünkre venni: keresztyén kötelesség. Maga Jézus Krisztus helyezte a szívünkre: "a szegények mindig veletek lesznek" (Mt 26,11).

Sokan sietve, meggondolatlanul adnak pénzt a szegényeknek, még többen semmit sem adnak. Ez a drága ígéret azoknak szól, akiknek gondjuk van a szegényekre, közelről megvizsgálják az ügyüket, terveket készítenek megsegítésükre és körültekintően véghez is viszik azokat. Ezzel a gondoskodással többet tehetünk, mint a pénzzel, de a legtöbbet a kettővel együtt. Akik így gondolnak a szegényre, azoknak maga az Úr ígér segítséget, ha bajba kerültek. Különleges gondviselésben lesz részünk, ha az Úr látja, hogy mi is próbálunk másokról gondoskodni. Mert akármilyen nagylelkűek vagyunk is, a bajokat mi sem fogjuk elkerülni; de jótékonyságunk feljogosít arra, hogy számítsunk az Úr szabadítására. Ő nem szegi meg adott szavát és ígéretét. Lehet, hogy a szőrösszívű fösvények is kiabálnak valahogy a bajokról, de a bőkezű és nagylelkű hívőkön maga az Úr segít. Ahogyan másokkal szemben cselekedtél, úgy cselekszik az Úr veled. Ezért bátran adj oda mindent, amivel csak segíthetsz másokon!


01.21 Isten ellenségei térdet hajtanak

"Majd megtudják az egyiptomiak, hogy én vagyok az Úr" (2Móz 7,5).

átkelés 

A hitetlen világ nehezen tanítható. Egyiptom nem ismeri az élő Urat, ezért mer bálványokat felállítani, sőt még azt is meg merészeli kérdezni: "Kicsoda az Úr?" De az Úr megtöri a gőgös szívűeket, akár akarják, akár nem. Mikor ítélete mennydörög fejük felett, és elsötétíti egüket, elpusztítja termésüket, megöli fiaikat, akkor megsejtenek valamit Isten hatalmából. Ezután is lesznek mindig olyan események a földön, amelyek térdre kényszerítik majd a hitetlenkedőket. Ezért ne háborodjunk fel káromlásaikon, mert az Úrnak gondja van arra, hogy nevének dicsőséget szerezzen. Ő ezt nagy hatalommal meg is teszi.

Népének megszabadítása egy másik hatalmas eszköz volt, amellyel Isten tudtára adta Egyiptomnak, hogy Jahve, Izráel Istene, az élő és igaz Isten. Egyetlen izráelita sem halt meg a tíz csapás során, egy sem fulladt bele a Vörös-tengerbe. A választottak szabadulása és az igaz hívők megdicsőülése Isten legmegrögzöttebb ellenségével is elismerteti majd, hogy egyedül az Isten az Úr.

Ó, bárcsak ilyen meggyőző erő kísérné a Szent Szellem által az evangélium hirdetését szerte a világon, míg minden nép meg nem hajlik Krisztus nevére, és Urának nem nevezi Őt!


Január 20.  Aki győz

        "Aki győz, annak megadom, hogy egyék az élet fájáról, amely az Isten paradicsomában van"  (Jel 2,7)


Senki sem futhat el a csatából, senki nem tagadhatja meg, hogy részt vegyen a szent harcban. Küzdenünk kell, ha győzni akarunk. Hadakoznunk kell, míg minden ellenséget le nem győztünk, mert különben ez az ígéret nem lehet a miénk, hiszen csak azoknak szól, akik "győznek". Győznünk kell a világ hamis prófétái és mindama gonosz felett, amely tanításukat kíséri. Győznünk kell tulajdon szívünk lagymatagsága fölött, amely olyan könnyen elhagyja az "első szeretetet"! Olvassuk el a Jelenések könyvéből az efézusi gyülekezetnek írt egész levelet (Jel 2, 1-7).

Ha Isten kegyelméből győzünk, amint győzni is fogunk, ha győzedelmes Királyunkat híven követjük, akkor Isten bebocsát minket paradicsomának közepébe. Bátran elmehetünk majd a lángoló pallossal őrködő Kérub mellett, és eljuthatunk ahhoz a fához, amelyről ha eszik az ember, örök élete lesz. Így megmenekülünk az örök haláltól, amely a bűn zsoldja. Elnyerjük az örök életet, amely az ártatlanság pecsétje, az Istennek odaszentelt élet jutalma.

Jöjj szívem, bátorodj fel! Ha menekülsz a harc elől, elveszted az új és örök paradicsom örömét; de ha küzdesz a győzelemig, Istennel jársz a paradicsomban.


01.19 Vallást tévő száj, hívő szív


"Ha tehát száddal Úrnak vallod Jézust, és szíveddel hiszed, hogy Isten feltámasztotta őt a halálból, akkor üdvözülsz" (Róma 10,9).

 

A szánkkal vallást kell tennünk. Megtettem ezt már? Tettem már vallást az Úr Jézusról, mint Megváltómról, akit Isten feltámasztott a halálból, és Isten akarata szerint tettem ezt? Feleljünk őszintén erre a kérdésre!

Ugyanígy szükségünk van szívből jövő hitre is. Hiszek őszintén a feltámadott Krisztusban? Bízom benne, mint megváltásom egyedüli reménységében? Szívből bízom benne? Felelnem kell Istennek erre a kérdésére is.

Ha valóban elmondhatom, hogy vallást teszek Krisztusról és hiszek benne, akkor megváltott vagyok. Az igevers nem azt mondja: "lehet" vagy "talán", hanem hogy megváltott voltom teljesen nyilvánvaló és olyan világos, mint az égen a nap: "Akkor üdvözülsz". Mint hívő és hitvalló, birtokba vehetem ezt az ígéretet, és védelmemre felhozhatom Isten előtt most és egész életemen át, halálom órájában, és az ítélet napján is.

Meg vagyok váltva a bűn terhétől, a bűn hatalmától, a bűnért járó büntetés alól, s végül magától a bűnös léttől. Isten mondta: "Üdvözülsz" - és én hiszek ebben. Meg vagyok váltva. Dicsőség legyen Istennek mindörökké!


Január 18. Jézus Krisztus és gyermekei


"De ha fel is áldozta magát jóvátételül, mégis meglátja utódait, sokáig él (Ézs 53,10).

 

A mi Urunk Jézus Krisztus nem hiába halt meg. Halála áldozat volt: helyettünk halt meg, mert halála a mi bűneink büntetése volt, és mivel értünk hozott áldozatát Isten elfogadta, megszabadította azokat, akikért életét áldozatul adta. Halálával olyanná lett, mint a gazdagon termő gabonamag. Jézus Krisztust gyermekei sokasága követi. Ő az "örökkévaló Atya", és ezt mondja majd egyszer: "Én pedig és e gyermekek, akiket az ÚR adott nekem,..." (Ézs 8,18a)
A férfi büszkesége a fiak, "mint hős kezében a nyilak" (Zsolt 127,4). Jézus Krisztus tegze telve van ilyen nyilakkal, mind egy-egy gyermeke. A férfit fiai képviselik, ugyanígy Krisztust a keresztyének. A férfi élete mintegy meghosszabbodik, és tovább él leszármazottaiban, ugyanígy folytatódik az Úr Jézus Krisztus élete a hívőkben.

Jézus Krisztus él, ezért látja "utódait". Szemét rajtunk tartja, gyönyörködik bennünk, felismeri bennünk szolgálatának gyümölcsét. Örüljünk, hogy Urunk örvendezik gyötrelmes áldozatának eredményében, és hogy Ő mindvégig rajtunk tartja a szemét, mint halálának gyümölcsein. Azok a szemek, amelyek egykor könnyeket hullattak értünk, most gyönyörködve kísérnek minket. Ő szemmel tartja azokat, akik rá néznek. Szemeink találkoznak, és milyen nagy örömet jelent ez!

 


01.17 A félelem nélkül való ember

"Isten azt mondta: Bizony, én veled leszek" (2Móz 3,12).

 Bizony én veled leszek

Természetes, hogy amikor Isten küldetéssel bízta meg Mózest, nem engedte egyedül útjára. Felvenni a harcot a világ leghatalmasabb uralkodójával - ez rettenetes veszélyekkel járó és óriási erőt megkövetelő feladat volt. Nevetséges lett volna, ha ezzel a feladattal egy szegény és magányos pásztorembert bíz meg Isten, és aztán magára hagyja. Elképzelhetetlen, hogy a bölcs Isten szembeállítsa Mózest egymagát a fáraóval és Egyiptom egész haderejével. Ezért ígérte Isten Mózesnek: "Én veled leszek" - és ezzel kizárta számára az egyedüllétnek még a gondolatát is.

Az én esetemben ugyanez a helyzet. Ha az Úr küldetésében úgy indulok, hogy az Ő erejében bízom és az Ő dicsőségére tekintek, akkor biztosan velem lesz. Azzal, hogy Isten küldetést ad, kötelezi is magát, hogy támogatni fog engem. Nem elég ez? Mi többet kívánhatok még? Ha az összes angyal és arkangyal állna is mellettem, csődöt mondhatnék; de ha Ő velem van, biztos a győzelem. Csak arra kell ügyelnem, hogy ígéretéhez méltóan viselkedjem. Ne legyek félénk, elcsüggedt, gondatlan vagy elbizakodott. Micsoda személyiséggé kellene válnia annak, akit Isten maga kísér! Ilyen támogatás tudatában legyek ember a talpamon, és menjek bátran oda, ahova az Úr küld.


Január 16. Még a leghalkabb hívást is...

"De megmenekül mindenki, aki segítségül hívja az Úr nevét"
(Jóel 3,5)

hívd segitségül nevét


Miért nem hívom segítségül az Úr nevét? Miért futok egyik vagy másik szomszédomhoz, amikor Isten olyan közel van, és leghalkabb hívásomat is meghallja? Miért ülök le, töprengek megoldásokon és szövök terveket? Miért nem teszem magamat és terheimet közvetlenül az Úr kezébe? A legrövidebb út az egyenes út, miért nem futok egyenesen az élő Istenhez? Hiába keresgélek szabadulást mindenfelé, azt csak Istennél találhatom meg. Hatalmas ígérete bizonyossá kell tegyen efelől.

Fölösleges kérdeznem, hogy segítségül hívhatom-e Őt vagy sem, hiszen a "mindenki" szó tág kaput nyit. A "mindenki" engem is jelent, mert mindenkit jelent, aki csak segítségül hívja az Úr nevét. Ezért követni akarom az Úr vezetését, és segítségül hívom Őt most mindjárt, Őt, aki ezt a hatalmas ígéretet tette.

Nagy szükségben vagyok, és nem látom a kiutat, de éppen ezért megyek Hozzá. Aki az ígéretet tette, megtalálja majd a módját, hogyan teljesítse azt. Az én dolgom az, hogy engedelmeskedjem parancsainak, nem pedig hogy tanácsokat adjak neki. Szolgája vagyok, nem ügyvédje. Hozzá kiáltok, és Ő meghallgat engem.


Január 15.  Hit által megigazodva

"Nem marad örökre elfelejtve a szegény, nem vész el végleg a nyomorultak reménye"
(Zsolt 9,19)


Lázár és a gazdag ember

A szegénység súlyos örökség, de akik bíznak az Úrban, hit által megigazodnak, mert tudják, hogy Isten nem feledkezett meg róluk. Noha úgy látszik, mintha Isten a földi javak elosztásánál nem vette volna figyelembe őket, mégis várják azt az időt, amikor mindezért kárpótlást nyernek. Lázár nem fekszik mindörökké a gazdag kapujában, a kutyák között, hanem megkapja majd jutalmát a mennyben.

De már most is megemlékezik az Úr a szegény, de Neki drága gyermekeiről: "Én nyomorult és szegény vagyok, de gondol rám az Úr" (Zsolt 40,18) - hangzik a régi Ige. Ez ma is így van. Az istenfélő szegényeknek nagy reménységük van. Számíthatnak arra, hogy az Úr mindennel ellátja őket, amire istenfélő életükhöz ezen a földön szükségük van. Számíthatnak arra, hogy minden a javukat szolgálja; hogy szorosabb közösségbe kerülnek azzal az Úrral, akinek nem volt hová lehajtania a fejét. Számítanak az Úr második eljövetelére, és arra, hogy akkor majd osztoznak az Ő dicsőségében. Ez a várakozásuk nem hiábavaló, mert Krisztusra épül, aki mindörökké él. Mivel pedig Ő él, mindez be is teljesedik. A szegény hívőnek sok olyan éneke van, amelyet nem érthet meg a bűnös gazdag. Ezért ha e földön szűkölködnünk is kell a javakban, gondoljunk a királyi menyegzőre, amely odafönt vár ránk.

                        


Január 14. A nyugalom ajándék

"Jöjjetek énhozzám mindnyájan, akik megfáradtatok és meg vagytok terhelve, és megnyugvást adok néktek" (Mt 11,28)

jöjjetek énhozzám...


A megváltottak nyugalmat találnak Krisztusban. Akik még nem fogadták el Krisztust Megváltójuknak, nyugalmat találnak, amint Hozzá mennek, mert Ő ígéri, hogy "megnyugvást ad". Ajándéka teljesen ingyenes, fogadjuk el örömmel, amit Ő örömmel ad. Nem kell megvásárolnunk, sem kölcsönbe vennünk: ajándék, fogadjuk el! Agyonfáraszt bennünket a becsvágy, kapzsiság, gyönyörhajhászás vagy a sok gond? Ő mindezek bilincseitől meg akar szabadítani, és nyugalmat kínál nekünk. "Meg vagyunk terhelve", méghozzá súlyosan a bűnnel, félelemmel, gondokkal, lelkiismeret-furdalással, halálfélelemmel? Ha Hozzá megyünk, Ő mindezt leveszi rólunk. Azért hordozta el bűneink nyomasztó terhét, hogy nekünk ne kelljen többé hordozni azt. Ő saját maga lett a nagy teherhordozó, hogy mindazoknak, akik súlyos terheket hordoznak, ne kelljen tovább görnyedni a hatalmas súly alatt.

Jézus Krisztus nyugalmat ad. Ez valóság! Hiszed ezt? Kipróbálod? Most azonnal? Jöjj az Úr Jézushoz úgy, hogy adj fel minden más reménységet, csak rá gondolj, higgyél annak, amit Isten róla mond, és bízd rá magad mindenben. Ha így jössz Hozzá, mélységes lesz az a nyugalom, amit Tőle kapsz, biztos, szent és örökké tartó. Olyan nyugalom, amely elér a mennyekig, és ezt Ő már ma megadja mindazoknak, akik Hozzá jönnek.


Január 13. Semmiképpen ki nem vet

"Aki énhozzám jön, azt én nem küldöm el magamtól"
(Jn 6,37)


Van-e példa arra, hogy Urunk valakit, aki hozzá ment, elutasított volna? Nem volt ilyen eset, és nem is lesz soha. A pokolban az elkárhozott lelkek között egy sincs, aki ezt mondhatná: "Krisztushoz mentem, de Ő elutasított". Lehetetlenség, hogy te vagy én lennénk éppen azok, akikkel szemben Krisztus Jézus megszegné ígéretét. Ne adjunk helyet magunkban ilyen sötét gyanúnak!

Ha a bennünket éppen most terhelő vétkeinkkel az Úr Jézushoz megyünk, biztosak lehetünk benne, hogy meghallgat és nem utasít el. Gyertek, menjünk hozzá együtt, azok is, akik még soha nem voltak nála, de azok is, akik már gyakran voltunk. Meg fogjuk látni, hogy egyikünk előtt sem zárja be a kegyelem ajtaját.

"Ez az ember bűnösöket fogad magához" - vádolták, de Ő mégsem utasított el senkit. Mi gyöngén és bűnösen megyünk hozzá, remegő hittel és kevés ismerettel és szegényes reménnyel, de Ő nem vet el bennünket. Megyünk hozzá imádkozva, bár imádságunk erőtlen és dadogó; hitvallással, bár az hiányos; dicséretekkel, bár azokban felét sem mondjuk el érdemeinek, de Ő mégis elfogad minket. Megyünk hozzá betegen, szennyesen, elcsigázva és méltatlanul, de Ő semmiképpen ki nem vet minket. Menjünk ma is újra hozzá, mert Ő valóban soha nem fog elküldeni magától.


Január 12. Mindvégig szeret

"Mert nem vet el örökre az Úr" (JSir 3,31).

 

Elvethet egy időre, de nem örökre. Az asszony levetheti ékszereit néhány napra, de nem feledkezik meg róluk, nem dobja ki azokat a szemétbe. Ugyanígy az Úr sem veti el azokat, akiket szeret; mert "szerette övéit e világban, szerette őket mindvégig" (Jn 13,1). Egyesek úgy beszélnek a kegyelemben lételről és az abból való kiesésről, mintha mezei nyulak lennénk, akik üregeikből ki- és be futkosnak; pedig nem így van ez. Az Úr szeretete ennél sokkal maradandóbb és mélyebb szeretet.

Ő öröktől fogva kiválasztott minket és mindörökké szeretni fog bennünket. Úgy szeretett, hogy meghalt értünk, és mi bizonyosak lehetünk afelől, hogy szeretete soha el nem fogy. Dicsősége úgy összefonódik a hívők megmentésével, hogy soha többé nem vetheti el őket, ahogyan, mint a dicsőség királya, nem vetheti el tulajdon királyi palástját sem. Nem! Az Úr Jézus, mint a mi főnk, soha el nem veti tagjait, mint Vőlegény, soha el nem taszítja menyasszonyát.

Azt hitted, téged elvetett? Miért gondoltál ilyen gonoszat az Úrról, aki eljegyzett magának téged? Vesd el az efféle gondolatokat, és soha ne engedd, hogy befészkeljék magukat a szívedbe! "Az Isten nem vetette el az ő népét, amelyet előbb kiválasztott" (Róm 11,2).

"Gyűlölöm azt, aki elválik feleségétől" (Mal 2,16).


Január 11.  A hit látja a szivárványt

szivárvány"Amikor felhőt borítok a földre, és feltűnik az ív a felhőn..." (1Móz 9,14).

Felhő most is van bőven, de nem félünk attól, hogy a világot özönvíz pusztítja el. Elég gyakran látjuk a szivárványt ahhoz, hogy ne legyenek ilyen aggályaink. A szövetség, amelyet az Úr Nóéval kötött, szilárdan áll, és mi nem kételkedünk benne. Akkor hát miért gondoljuk, hogy a bajok felhői, amelyek most elhomályosítják életünk egét, végül is romlásunkat tudnák okozni? Hagyjunk fel az ilyen alaptalan és méltatlan gondolatokkal!

Ahol földi érzékeink csak a nyomorúság felhőit látják, ott a hit mindig látja a szövetség ígéretének szivárványát. Istennek van olyan íja, amelyből a pusztulás nyilait lőhetné ki; de íme, az íj most fölfelé van irányítva. Nincs húrja és nincsenek nyílvesszői; olyan íj, amelyet csak nézni kell, nem hadakozásra való. Sok színből áll, örömet és gyönyörűséget fejez ki, nem vérvörös a mészárlástól, nem fekete a haragtól. Ezért bátorodjunk fel! Isten soha nem sötétíti el felettünk úgy az eget, hogy ne adná szövetségének tanújelét, de még ha meg is tenné, akkor is bízzunk benne, mert Ő nem változik, nem hazudik és semmi meg nem akadályozhatja abban, hogy békessége szövetségét megtartsa.

 


Január 10. Isteni fizetség

"...aki mást felüdít, maga is felüdül."
(Péld 11,25)

aki mást felüfít


Ha figyelmes vagyok másokkal szemben, Isten is figyelmes lesz velem szemben, és valamilyen formában megadja annak jutalmát. Ha gondoskodom a szegényekről, Isten is gondoskodik rólam. Ha törődöm a gyermekekkel, Isten tulajdon gyermekeként törődik velem. Ha legeltetem az Ő nyáját, Ő is legeltet engem. Ha öntözöm a kertjét, Ő "jól öntözött kertté" varázsolja lelkemet (Ézs 58,11). Ezt az Úr maga ígérte, de csak akkor akkor várhatom a beteljesedését, ha teljesítem az Ő feltételeit.

Félthetem betegesen magamat, amíg aztán valóban beteg leszek, figyelgethetem az érzéseimet, amíg nem érzek már semmit; siránkozhatom gyengeségemen, amíg már nincs erőm a panaszkodáshoz sem. Mindennél többet érne, ha önzetlenül, az Úr Jézus iránti szeretetből elkezdenék törődni azokkal, akik körülöttem élnek. Vízgyűjtőm csaknem elapadt, nem jön eső, hogy feltöltse; mit tegyek? Kihúzom a dugóját, és engedem, hogy a folyó víz megöntözze a hervadó növényzetet körülöttem. S íme, mit látok? Kihúzom a dugóját, és engedem, hogy a folyó víz megöntözze a hervadó növényzetet körülöttem. S íme, mit látok? Ahogy folyik a víz kifelé, úgy töltődik fel a vízgyűjtőm. Titkos forrás táplálja. Amíg állt benne a víz, a forrás zárva volt; de amint ömleni kezd belőle, hogy megöntözzön másokat, az Úr rám gondol és feltölti! Halleluja!


Január 9.  Nyereség ajándékozás által

"Az ajándékozó bővelkedik..."
(Péld 11,25)

Az ajándékozó bővelkedik...


Ha szeretném, hogy a lelkem gazdagodjék, nem szabad felhalmoznom a javaimat, hanem szét kell osztanom a szegényeknek. A számítás és fösvénység csak a világban vezet gazdagsághoz, de ez nem Isten szerint való, mert Ő ezt mondja: "Van, aki bőven osztogat, mégis gyarapszik, más meg szűken méri a járandóságot, mégis ínségbe jut" (Péld 11,24). A hit gazdagodik, miközben ad. Ezt kell újra meg újra kipróbálnom, és számíthatok rá, hogy bőkezűségemnek olyan nagy gazdagság lesz a jutalma, amilyen csak a javamat szolgálja.

Lehetséges, hogy gazdag leszek. De nem leszek túl gazdag. A túl nagy anyagi jólét olyan nehézkessé tenne, mint amilyenek rendszerint a kövér emberek: a világiasság "emésztési zavaraival" küszködnék, már nem érezném Isten áldásainak ízét. Ha elég javam van ahhoz, hogy egészséges legyek, érjem be vele; ha kielégítő anyagi helyzetet ad az Úr, legyek megelégedett.

Van azonban lelki-szellemi gazdagság is, amelyre sóvárogva kell törekednünk. Ez az Isten ügye, a gyülekezet és embertársaink iránti bőkezűségünk révén növekedik. Ebben nem szabad fukarnak lennünk, nehogy megszégyenedjünk szívünkben. Légy nagylelkű adakozó, mert így hasonlítasz majd egyre jobban az Úrhoz. Ő az életét adta érted, hogyan is tagadhatna meg bármit is tőled?


Január 8.

A szív és az élet tisztasága
"Boldogok a tiszta szívűek, mert ők meglátják az Istent"
(Mt 5,8)

Boldogok a tisztaszívűek...


Tisztaságra, főként szívünk tisztaságára kell törekednünk. Ha belülről a Szent Szellem és az Ige tisztít meg bennünket, akkor a megszentelődés és az engedelmesség által kívülről is tiszták leszünk. Szoros kapcsolat van a szív hajlandósága és a megtérés között: ha azt szeretjük, ami rossz, nem érthetjük meg a jót. Ha a szívünk szennyes, szemünk is homályos lesz. Hogyan láthatnák meg a Szent Istent azok, akik a tisztátalan dolkokat szeretik?

Mekkora kiváltság, hogy már itt is megláthatjuk Istent! Ha csak egy pillantást is vethetünk rá, az már a mennyország a földön! A tiszta szívűek Krisztus Jézusban látják az Atyát. Látjuk Őt, igazságát, szeretetét, szándékát, felségét, szövetségét, valóban Őt magát látjuk a Krisztusban. De mindezt csak olyan mértékben fogjuk fel, amilyen mértékben távol tartjuk a bűnt szívünktől. Csak akik igazán kegyesen akarnak élni, azok mondhatják: "Szemem állandóan az Úrra néz" (Zsolt 25,15). Mózes kívánsága: "Mutasd meg nekem dicsőségedet!" (2Móz 33,18) csak akkor teljesedhet be a mi életünkben is, ha megtisztítjuk magunkat minden vétektől. Akkor "olyannak fogjuk látni Őt, amilyen valójában. Ezért akiben megvan ez a reménység, megtisztítja magát" (1Jn 3,3). Az Atyánkkal megtapasztalt közösség gyönyörűsége és a mennyei színről- színre látás reménysége sarkalljon bennünket arra, hogy tartsuk tisztán a szívünket és az életünket. Urunk, adj nekünk tiszta szívet, hogy megláthassunk téged!

 



 


C.H. Spurgeon  Charles Haddon Spurgeon (Prédikátor)


Charles Haddon Spurgeon, általában csak C. H. Spurgeon, angol megújult baptista prédikátor volt, aki a mai napig hatással van egyes keresztény felekezetekre. A keresztény világban a prédikátorok fejedelmeként tartják számon. 
Született: 1834. június 19., Kelvedon, Egyesült Királyság
Meghalt: 1892. január 31., Menton, Franciaország

forrás: Wikipédia