Két szerzetes és egy nő

 

Két szerzetes - egy öreg és egy fiatal - a kolostorba tart. Egy megáradt folyón kell átkelniük. A folyó partján egy fiatal nő áll, micsoda veszély, kísértés egy cölibátusban élő embernek!

Az öreg szerzetes elfordítja a fejét, tudomásul sem veszi a nő jelenlétét. A fiatal egyszerűen odamegy, a nyakába veszi a lányt, és átviszi a folyón.

Ezután a két szerzetes szótlanul gyalogol tovább. Végül az öreg nem bírja tovább, kifakad, megfeddi a fiatalt, hogy miért tett ilyet, nem szabad, a fogadalom tiltja!

A fiatal csak ennyit mond:

- Én letettem a lányt a folyó túlpartján, de te még mindig cipeled.

***

Te mit cipelsz még, amit már rég le kellett volna tenned?


Sok olyan dolog lehet, amibe erősen kapaszkodunk és képtelenek vagyunk elengedni.
Ezek lehetnek gyerekkori megélések, múltbéli sérelmeink, régi hibáink, tettek, amiket meg kellett volna tennünk, de nem tettünk meg, régi szerelmünk, véget ért párkapcsolatunk, régi álmaink, önmagunkkal kapcsolatos hiedelmeink, tárgyaink és a másoknak való megfelelést.
Ezek mind visszahúznak.
Adjuk át ezeket Istennek, tegyük le a múltat és éljünk a jelennek.