Havanna csoport

Útkövetés

Véletlenszerű képek

BIZONYSÁG ÉS HÁLAADÁS

ARCHIVÁLT CIKKEK

ÚJ BEJEGYZÉSEK

LÁTOGATÓ STATISZTIKA

Oldalmegnyitások számláló indult: 2008.febr.

 

 

Mystat számláló indult: 2013.03.15.

ÜZENET küldése

99 után melyik szám következik?
Email:
Tárgy:
Üzenet:

BEJELENTKEZÉS

Jelentkezzen be, vagy regisztráljon új fiókot

Online felhasználók

Oldalainkat 104 vendég és 0 tag böngészi

 Karácsonyi színjátékok

 

 A történetek, színdarabok az internetről származnak. Mivel évekkel ezelőtti gyűjtésemből származnak ezért származási helyüket, forrásukat megjelölni nem tudom.  (bacsipista)

 

A mennyország kulcsa                                                        

 

4 vándor az úton

Mesélö:  Egyszer volt, valamikor nagyon régen lehetett, amikor négy vándor útra indult.

 

1. vándor: Mi messze földröl jövünk! Napok óta vándorolunk. Azt a várost keressük, amelyben Isten lakozik. Édesanyám mesélt róla. Gyönyörü város lehet. Fényes paloták, tornyok, templomok. Ilyen Isten városa, ez az utunk célja.

 

Öreg férfi az úton jön velük szemben.

 2. Vándor: Jó napot uram. Nem tudna segíteni. Mi Isten városát keressük, de nem tudjuk az utat.

Öreg ember: Jó irányba jártok fiaim. Erre van város. Már nem lehettek messze. Habár pontosan nem tudom, mert én soha nem találtam meg, pedig évekig kerestem.

2. vándor: Köszönjük uram. Isten áldjon. (továbbmennek)

3. vándor: Évekig kereste, szegény öreg ember. Mi remélem megtaláljuk valaha!

 

Egy hölgy (manager) halad gyorsan az úton, megelözi öket (zsebszámolóval, nyakkendö, öltönykabát,..)

3. vándor: Hölgyem, hölgyem. Várjon egy kicsit!

Hölgy: Nem látja hogy sietek. Sürgös intéznivalom van az ügyvédemmel. (siet tovább, vándor utána kiabál)

3. vándor: Nem tudja merre található Isten városa. (Hölgy megáll)

Hölgy: Erröl soha nem hallottam. És egyébbként se lenne idöm elmagyarázni az utat. Mondtam már hogy sietek. Viszontlátásra. (siet tovább)

(vándorok csodálkozva összenéznek)

3. vándor:  (társaihoz) Nem hallott még róla. Ez valóban nem tudja mit mulaszt el. (aztán mennek tovább)

 

Játszó gyerekek: Körben áll egy kislányka

4. vándor: Sziasztok gyerekek! (hangosan mert gyerekek énekelnek)

Gyerekek: (befejezik a játszást) Jó napot kívánunk!

4. vándor: Mi Isten városát keressük. Nem tudjátok merre van?

1. gyerek: Persze hogy tudjuk. Már sokszor voltunk ott. Gyönyörü hely. Sajnos messze van.

(vándorok örülnek)

4. vándor: És jó irányba megyünk?

2. gyerek: Igen uraim, csak kövessék az országutat. Akkor rátalálnak.

Vándorok: Köszönjük. Sziasztok! (mennek tovább)

 

 1. Vándor: Menjünk gyorsan! Nagyon sokat kell még vándorolnunk.

 

Mesélö: Bizony még nagyon sokat kellett vándorolniuk, sokszor letértek az útról, komoly veszélyben voltak, de a hegyek tetejéröl, vagy ha felmásztak egy magas fára, már láthatták a távolban a csodálatos, fényben úszó várost, Isten városát.

 

2. Vándor: Megérkeztünk. Ez a város kapuja. De nincs kilincse. Micsoda erös fény szivárog ki a kulcslyukon.

3. Vándor: Hogy lehetne bejutni? Gyere kopogjunk!

4. Vándor: Inkább dörömböljünk!

Angyal: Vegyétek és egyétek!

1. Vándor: Köszönjük, van elég ételünk a tarisznyánkban.

2. Vándor: Kérem, nem ezért jöttünk! Be szeretnénk menni!

A négy Vándor együtt: Nyissátok ki a kaput, kérem.

 

3. Vándor: Gyertek, van ennek a városnak biztos más kapúja is. Ott csak beengednek majd!

4.Vándor: Nem ez volt az igazi bejárat a városba. Keressük arébb!

 

Mesélö: Sokáig kerülték a városfalat. Több kapura is találtak. De azokon sem kilincs, sem kulcslyuk sem volt. Hiába kiáltoztak, hiába kopogtak vagy dörömböltek. Senki sem válaszolt nekik, kapu nem nyílt részükre. Elfáradtak már eléggé, tarisznyájuk tartalma apadóban volt. Egy szép napon visszakerültek az elsö kapuhoz. A kulcslyukon fény szivárgott ki.

 

1. Vándor: Nézd ennél a kapunál voltunk legelöször! Kopogjunk!

2. Vándor: Hahó, hahó! Nyissatok kérem kaput!

Angyal: Vegyétek és egyétek!

Vándorok együtt: Kérünk engedjetek be, Nagyon kérünk engedjetek be!

 

1. Vándor: Talán mégis máshol van a jó bejárat.

2. Vándor: Keressünk tovább.

 

Mesélö: Újra megkerülték a városfalat. Sok kapun zörgettek. Sem kilincs, sem kulcslyuk nem volt rajtuk.  Hiába kiáltoztak, esdekeltek, hiába kopogtak vagy dörömböltek. Senki sem válaszolt nekik, kapu nem nyílt részükre. Halálosan elfáradtak, terisznyájuk teljesen kiürült. Ìrtó éhesek voltak már. Sok, sok vándorlás után visszakerültek megint az elsö kapuhoz.

 

3. Vándor: Nézd, itt vagyunk megint. Talán mégis ez a jó bejárat. Kopogjunk!

4. Vándor: Hahó! Nyissatok kérem kaput!

Angyal: Vegyétek és egyétek!

1. Vándor: Ha nem is engednek be, legalább kenyeret kaptunk Isten városából. (elfogadják a kenyeret)

2. Vándor: Együnk belöle, pihenjünk meg, legalább Isten kapujának közelében alszunk.

 

(megtörik a kenyeret, és kiesik belöle a kapukulcs, nagyon örülnek)

3. Vándor: Itt a kapukulcs, nézd, itt a kapukulcs!

4. Vándor: Mindig a kenyérben volt, milyen jó hogy végre elfogadtuk! Gyertek, végre bemehetünk Isten városába!!!

 (bemennek)

 

Vége

 



 

A három ajándék

 

Az egész a három bölcs látogatása után közvetlenül játszódik

 

ÉNEK:                  Ó, gyönyörü szép, titokzatos éj

 

Mesélö:           Alig hagyták el a napkeleti bölcsek Betlehem városát, három egészen másféle látogató közeledett a  szent gyermekhez látogatóba. Ezeknek nem voltak kíséröik, feltünés nélkül, szinte láthatatlanul közeledtek.

Lakók              beszélgetnek míg a zene szól és a másik három megérkezik

 

1.lakó              Remélhetöleg ezek voltak az  utólsó látogatók. Az emberek kíváncsisága leírhatatlan.

2. lakó             Szegény szülök! Most már jobban oda kell figyelnünk, hogy egy kicsit több nyugalmuk legyen!

3.lakó              Mi az, hogy vége a kíváncsiskodóknak- amott jön megint három. De  nem is akármillyennek!

1. lakó             Ami sok, az sok!                    Közben a három a jászolhoz ér!

 

   Lakó             Nézzétek, még egy bünözö is van közöttük! Meg van láncolva a keze!

   Lakó             És az ott, a rongyaiban és a csapzott, koszos hajától félni kezd az ember!

   Lakó                        Hát eddig már sokféle látogató volt itt, de ennyire nyomorúságosan,  elhagyatottan még senki nem nézett ki.

1. lakó             Gyertek, álljuk el az útjukat, nehogy eszükbe jusson bemenni az istállóba.

2. lakó             Mit kerestek itt, hiszen semmi nincs nálatok?

3. lakó             Ó, ha azokra az ajándékokra gondolok, amit az elözö három Bölcs  hozott!.....

 

                                                                       II.       

Lakók              Ó,  József! Bünözök jönnek hozzád!, Ezt nem hagyhatod!, Vigyázz jól!

 

József:            Ehhez a gyermekhez mindenkinek joga van jönni! Mindegy, hogy szegény vagy gazdag,

                        szerencsétlen, vagy elökelö, jól nevelt vgay neveletlen vagy örült, hitetlenkedö, gyanúsított!

Mária              A gyermek senki tulajdona, még a miénk, szülöké sem!

József:            Engedjétek be öket!

                                    József egy kicsit elöre jön és bevezeti öket a jászolhoz.

József:            Még nem is olyan régen ti is épolyan szerencsétlenek voltatok, mint ez a három, mielött a gyermek

elé léptetek. Nem így van?

 

József:            Halgassatok ide ti hárman! Te ott a kócos fejeddel, te a rongyaidban, és te a láncodban!

                        Mi gazdagon meg lettünk ajándékozva.

Mária:             Igen, azt szeretnénk, ha ti is éreznétek ebböl a böségböl valamit.

József:            felveszi az aranyat, ami a jászol elött fekszik és a rongyosnak adja.

                        Ahogy kinézel, neked aranyra van szükséged. Vegyél belöle ennivalót és ruhát. Nekem van szakmám

                        Abból el tudom tartani a családomat, ezek nélkül az aranyak nélkül is.

Mária:             Felveszi  a myrhakenöcsöt a bölcsö elöl és odaadja a megláncoltnak

                        A láncaidat nem tudom levenni, de ez a kenöcs enyhíteni  majd a fájdalmadat, amit a lánc okozott.

József:            Felveszi a tömjént és a zavarododttnak adja.

Fogd ezt a tömjént!Ennek a jó illata talán nem elég hozzá, hogy a bánatodat elüzze, de egy kis rést nyit majd a lelkeden.

                                                           Mindenki csodálkozik

1. lakó:            Nézzétek, minden drágaságot eljándékoz!

2.lakó                          Igazából a gyermeké minden! És  hogy pont ennek a háromnak?

 

 

Rongyos          Köszönöm ezt a nagylelkü ajándékot! De nézz rám: ha valaki nálam aranyat lel, azonnal tolvajnak tart majd. Eddig másoknak bányásztam az aranyat a földböl. Nekem sosem volt.

                                    Tartsd meg hát a gyermekednek, mert nem sokára magadnak is szükséged lesz rá.

                                                                       visszaadja

Zavart:            A vallások és a filozófia világából jövök, mert általuk bolondultam meg. Már semmiben sem hiszek. Elvesztettem az Istent! Mit csináljak hát a tömjénnel? Ez is csak felerösítené a kételkedésemet, de Istent nem tduja helyettesíteni.

                                                                       Visszaadja

Láncos            Én már meszoktam a sebeimet. Érzéketlen és türelmes lettem. Tartd meg a Myrhát agyermekednek,

                                    mert ez fog neki is segíteni, ha egyszer kisebesedett kezei és lábai leszenk.

                                                                       Visszaadja                  mindenki nagyon figyel

József              Eltakarja szemeit a kezeivel.

Mária              József, József! Miért vágsz ilyen rettenetes ijedt arcot? Nézd meg a gyermeket!

József              Itt fekszik, ragyogó, nyitott szemekkel.

Mária              Ö mindent másképp érez, mint mi.

                                               A három odamegy a jászolhoz

Rongyos          Te nem az arany, a myrrha, és a tömjén világából vagy.

Zavart             Éppen annyira, mint mi. Te a mi világunkba való vagy, ahol a szükség, a kín, a kételkedés lakozik.

Láncos            Ezért hozunk mi is valamit, amivel veled közösek vagyunk.

Rongyos          Vedd a rongyaimat! Ezeket fogod majd egykoron hordani, ha a te ruháidat elveszik és egyedül,meztelenül leszel Akkor gondolj majd rám!

Láncos            Vedd a láncaimat! Ezek neked is passzolni fognak, ha idösebb leszel. Majd valamikor rádteszik, amikor elvezetnek. Akkor gondolj majd rám!

Zavart             Vedd a kételkedésemet és Istentelenségemet hitetlenségemet ! Egyedül nem bírom hordani

                        Túl nehéz nekem, osszuk el ! Vedd magadra az egészet ! Ordítsd ki és vidd Isten elé, ha te odáig jutsz majd! Akkor emlékezz rám !

                                               Mária halálra váltan, József igyekszik az alakokat eltolni

1.lakó              Zavarjátok el öket ! Megátkozzák a gyermeket ! József, csinálj valamit !

József              próbálja a bölscöböl kidobni a dolgokat

                        Egek, Mária ! A rongyok, a lánc – nem lehet öket kidobni a bölcsöböl. Nézd olyan, mint ha a gyermekhez nöttek volna.

Mária              József, nézd a gyermeket, hogy micsoda nyitott szemekkel figyel! Megállás nélkül csak a látogató után néz! A nézése csak nekik szól!

                                                                      

                                                                                   Halk zene

                                    A három lassan felállnak és elhagyják az istállót

Rongyos          Megtaláltuk azt a helyet, ahol a terheinket lerakhattuk

Láncos            Most már tudom, hogy ennél a gyermeknél minden jó kezekben van: a szükség, a kínok a kételkedés

                                    és az Istentelenség, hitetlenség..

zavart              Most már biztosabb vagyok abban, hogy a mi nyomorunk behatárolt és valaki segit a terhet hordani.

 

ÉNEK:        Jöjjetek, ó népek!

 

Szerepek:

                        Mária             

                        József              

                        Láncos                       

                        Rongyos          

                        Zavart            

                        1.lakó             

                        2. lakó             

                        3. lakó 



 

Három bölcs

 

Hátulról, aközönség felöl elindul  a csillag, futva ugrándozva csalogatja a királyokat. Azok nehézkes mozgással követik.

 

ZENE: Menyhért, Boldizsár, Afrikából indult

 

Csillag:           Siessetek már! Na mi lesz, gyerünk!

Boldizsár:       Nem bírunk olyan gyorsan.

Menyhért:       Várj egy kicsit, ne menj olyan gyorsan!

 

A csillag közben befut Heródes palotájába és leül a király mellé.

 

Gáspár:           Megállt a csillag egy palota elött. Nézzük meg ki lakik ott.

Boldizsár:       Üdvöz légy jó király!

Menyhért:       üdvöz légy jó király!

Gáspár:           Köszöntünk jó király!

Heródes:         Legyetek üdvözölve. Kik vagytok?

Boldizsár:       Napkeleti bölcsek és a zsidók királyát keressük.

Heródes:         A zsidók király tudtommal én vagyok.

Menyhért:       Talán az utódod csillagát láttuk felemelkedni.

Heródes:         Hát velem mi lesz?

Gáspár:           Nem tudjuk, ó király. Az égi jelek csak az újszülött gyermekröl adnak hírt.

Heródes:         Háljatok meg a városomban, addig megtudjuk, hol találjátok!

3 bölcs:           Köszönjük, ó király!

 

A csillag és a bölcsek oldalra vonulnak, a csillagot körül véve leülnek. Heródes idegesen járkál, az írnok utána, lapozza a könyveket.

 

Heródes:         Írnokok! Ki az?

Írnok:              Megkeressük!

Heródes:         Gyerünk, gyerünk!

Írnok:                          Megvan! Az újszülött csillaga az, amit Dániel próféta látott álmában. Ö a Megváltó,            Isten felkentje, a Messiás.

Heródes:         Mekkora veszedelem! A zsidók király én vagyok és az is maradok! Azt a gyereket megöletem.

 

Csillag                        ÉBRESZTÖ!!!!!                    A 3 Bölcs visszamegy Heródeshez

Heródes:         A gyermeket nem találtam, menjetek Betlehembe. Köszönnek és mennek tovább.Csillag elöl.

                        Odaáll a jászolhoz, a Bölcsek letérdelnek.

 

Átadják az ajándékokat, majd elköszönnek és kimennek oldalra.



Mária álma

 

József:            Hmmmm! Milyen jól aludtam! Egy csoda ezn után a hosszú, furcsa éjszaka után!

Mária              Valóban, ez egy nagyon furcsa éjszaka volt, és sok minden történt!

József              Hosszú és nehéz volt az utazásunk. Aztán nem találtunk a városban sehol sem szállást.

                        Bátortalanok voltunk és éhesek, amikor erre az istállóra akadtunk.

Mária                          És megérkezett a gyermekünk. Ezzel minden megváltozott. Illatok, fények s  a sok boldog  látogató.

József              Megajándékoztak bennünket, mert annyira örvendtek a mi gyermekünknek.

Mária              A mi fiunknak. Olyan ez, mint egy álom!

József              Ez az éjjel feledhetetlen kell, hogy maradjon!

Mária              Én is azt álmodtam ma éjjel.            Elgondolkodva néz maga elé.

József              Meséld el

Mária              Furcsa álom volt, egy álom más idöbe egy teljesen ismeretlen világba.

                                    Rengeteg embert láttam kicsiket és nagyokat és mind szomorú volt. Nyugtalanul és látszólag öröm nélkül  siettek a várososkban és vásároltak: ajándékot, ahogyan ök ezt nevezték. És soha sem voltak elégedettek.Még jobb, még több, még drágább kellett.

                        Az utcákon hatalmas forgalom volt, majdhogy átestek egymáson. Az árúsok hangosan hirdették a portékájukat, ételt, italt kínáltak mindenhol, iszonyatos zene ömlött minden felöl a füleikbe. Zene, mait karácsonyi zenének neveztek

József              Nevetve          Valóban furcsa.

Mária              És ez a rengeteg idegesség, zürzavar, a sok ajándék ez mind cak azért, mert karácsonyra készültek.

                        És ezzel az “ünnepléssel” ünneplik.... a fiunk születését.

József              Ök ünnepelnek ezen az éjjen???? Ez csodálatos Mária! Gondolj rá: ez az éj feledhetetlen felejthetetlen kell, hogy maradjon! Úgy örülök!

Mária              De hát az emberek öröme, József! Az álmomban nem láttam! Úgy tünt, mintha nem lenne idejük ünnepelni.Igazából csak ajándékokat vettek, hogy másoknak örömet szerezzenek.

                        Ez nem furcsa?

József              Hmmm! Nem hiszem, hogy elfelejtették volna az ünneplést, Mária.Valamikor majd csak hozzájuk is visszatér az öröm, hiszen valahol azért heccelik annyira fel magukat  karácsony elött.

Mária              Úgy érted, ahogyan mi is magunkat az utólsó napokban nem kíméltük csak mentünk?

József              Igen. Mi is fáradtak voltunk, kedvtelenek, és egyáltalán nem örültünk. Aztán megéltük ezt a csodákkal teli éjszakát. Körülöttünk világosság lett…

Mária              és ez a világosság, mint ezernyi kicsi fe´nyesség örömöt és szerencsét hozott.

József              Nálunk karácsony lett. Szerettel, békével teli.

Mária              És egyszer az emberek is meg fogják ezt élni: valamikor elérkezik hozzájuk is a karácsony fényessége – évröl, évre.

 

Ének:          Szép kelet, szép nap

 



 Ének:Szép kelet, szép nap…

 BETLEHEMES

 

Bebocsájtást kérö pásztor: (egyedül jön be)

 

               Beköszönt majd ismét Karácsony estéje,

               Ó áldott, ó áldott Jézus születése.

               Dicsöség mennyben az Atya Istennek,

               Hogy szent Fiát adá az emberiségnek.

Szabad-e betlehemet köszönteni?

 

A pásztorok csengöszóval vonulnak be , a jászol mellé. Egyik oldalon a pásztorok, másik oldalon a három király áll. A betlehemi fiúk jobb és bal szélen állnak.

 

Ének: Pásztorok, pásztorok örvendezve

Mind: Adjon Isten mindnyájunknak áldott, boldog, békés Karácsonyt!

 

1. pásztor:             Betlehem jászola volt Jézus bölcsöje,

                              Szegényes  istálló elsö menedéke.

                              Az ég angyalai örködtek felette,

Isten szeretetböl Megváltóvá tette.

 

Kicsi pásztor:        Azért a karácsony szeretet ünnepe,

                              Az angyaloknak is így hangzik éneke:

                              Íme nagy örömöt hirdetek én néktek,

                              Ma született Jézus, ki nélkül nem éltek.

Ének: Betlehem, betlehem...

Csillagos p.:          Csillag gyúlt ki akkor messze napkeleten,

Tündökölt, ragyogott az egész vidéken.

Pásztorok és bölcsek mentek a fény nyomán,

S buzgón leborultak Jézus jászolánál.

 

Gáspár:                 A bölcsek aranyat, tömjént, mirhát hoztak,

                              Amelyek mind drága ajándékok voltak.

                              Tudták, hogy a Gyermek az igért Messiás,

                              Betlehem szülötte, mint jóslá Mikeás.

 

Menyhért:             Áldott a nagy Isten, ki Megváltót adott,

                              Ki a bün hatalmán diadalt aratott.

                              Ki nem átallt szolgai ruhába öltözni,

                              Bünöst megmenteni, könnyeket törölni.

 

Boldizsár:             Nemcsak Izraelnak született a Megváltó,

Nemcsak gazdagoknak jött a szabadító,

                              Hanem szegényeknek, pogányoknak is atyja,

                              Mindenkihez eljön az Isten fia.

 

1.csengös P.:         Az ég ölelkezett ím akkor a földdel,

                              Az egy igaz Isten az emberiséggel.

                              Új hit, új reménység szállott a szívekbe,

                              Lelki békesség és áldás a hívekre.      (csenget)

                              Csak szeretet legyen mindenki szívében,

                              Áldás el nem marad, megsegít az Isten.           (csenget)

                              E mai szent napon mi is megfogadjuk,

                              Hogy az Úr Jézust elhagyni nem fogjuk!         (csenget)

 

1. fiú:                    Arany helyett hitet hozunk oltárához,

                              Szeretet tömjénjét rakjuk zsámolyához.

                              S miként a pásztorok és a bölcsek tevék,

                              Buzgón leborulva áldjuk Jézus nevét.              (letérdel a jászol elött)

 

2. fiú:                    Áldott, áldott, ki jött az Úrnak nevében,

                              Hozsánna, dicsöség a magas mennyekben!

                              E földön meg legyen végre már békesség,

                              Az emberek között örök testvériség.                (letérdel....)

 

Mind:                    Adjon Isten mindnyájunknak áldott, boldog, békés Karácsonyt!

 



 

A GYERMEK, A BÖLCSEK ÉS A KIRÁLY

(Győri József verseiből)

 

 

Szereplők:   Heródes -

                    tanácsadó -

1. Bölcs -

2. Bölcs -

3. Bölcs -

1. Írástudó -

2. Írástudó -

3. Írástudó -

4. Írástudó -

5. Írástudó -

1. Mesélő -

2. Mesélő -

3 Mesélő -

 

- ÉNEK -

 

1.Mesélő:         Jeruzsálem városát

                      Szokatlan hír járja át:

                      Bölcsek jönnek Napkeletről,

                      Keresik az új Királyt.

 

2.Mesélő:         Heródesék udvarában

                      Háborgás és kapkodás van.

                      Jöjjenek a vándorok,

                      ők mondják el, mi dolog.

                      Ami őket elhozta,

                      Messze földre fárasztja.

 

1.Bölcs:            Urunk király itt vagyunk,

                      Tisztelettel hódolunk.

                      Napkeleti hegyek közül

                      Hozott ide az utunk.

 

2.Bölcs:            Fényes csillag feltűnése

                      ünnepélyes tündöklése

                      Jelezte, hogy az országban

                      Megszületett új király van.

 

3.Bölcs:            Elindultunk hamarsággal,

                      Nem törődve fáradsággal.

                      A csillagot követtük,

                      Az új Királyt keressük.

 

1. Bölcs:           Mondjátok meg merre van,

                      Hadd köszöntsük boldogan.

 

2.Mesélő:         A váratlan hír hallatán

                      Heródest félelem lepi el.

                      Ám ezt gyorsan eltitkolja

                      S így válaszol kedvességgel:

 

 

Heródes:         Új Királyról nem tudok,

                     Ámde mégis, várjátok!

                     Nézzük népem véneit,

                     Hátha tudnak valamit.

 

Tanácsadó:    Addig ott kinn várjatok,

                    Tovább ne induljátok!

 

3.Mesélő:       Jeruzsálem városát

                    Sürgős parancs járja át:

                    A főpapok mind jöjjenek,

                    írástudók, főemberek,

                    Keressék és kutassák,

                    A királlyal tudassák,

                    Hogy a gyermek hol lehet.

                    Ki a vándor bölcseket

                    Oly messziről elhozta,

                    Izraelbe vonzotta.

 

1. Írástudó:    Összegyűltünk Uram király,

                    És köszöntünk Tégedet,

                    Rendelkezzél szolgáiddal.

                    Add elénk kérésedet.

 

Heródes:       Nem jó kedvvel hivattalak,

                   De ha így kell lennie.

 

Tanácsadó:   Mondjátok meg: a Krisztusnak

                   Hol kell megszületnie?

                   Nem ő lesz-e az a Gyermek,

                   Kit a bölcsek emlegetnek?

 

2.Írástudó:     Nem gondoljuk,

                    Uram Király,

                    Hogy a Krisztus már itt lenne!

 

3.Írástudó:     Szent városban, szent nép közt

                    Annak nagyobb híre lenne.

 

4.Írástudó:      Idegenek tudnak róla

 S mi előttünk titok volna?

 

1.Írástudó:       Ámde szóljon az írás:

                     Rég megírta Mikeás:

 

2. Írástudó:     A Krisztus ha megjelent,

                     Szülőföldje: Betlehem.

 

 

Tanácsadó:   Ti, mindnyájan elmehettek,

                   És a bölcsek bejöhetnek.

 

(írástudók távolabb, bölcsek közelebb lépnek)

 

1.Mesélő:      A szívében dúló vihart

                   Nagy erővel alányomja

                   És ördögi ravasz tervét

                   Nagy gondosan eltitkolja,

                   S mire a bölcsek bejönnek.

                   Nyájasan így szól Heródes:

 

 Tanácsadó:  Menjetek a csillag nyomán,

                   Elérkeztek Betlehembe,

                   Ott a királyt meglátjátok,

                   Ha valóban igaz lenne.

 

2. Bölcs:         Aki minket jóságosán

                    Hozott hegyen-völgyön által.

 

3. Bölcs:       Hisszük, pontos találkozást

                  Részit majd az új Királlyal.

 

Heródes:       Csak menjetek barátaim.

                   Mindent jól megfigyeljetek!

                   Visszafelé megpiheni,

                   Hírt mondani, bejöjjetek!

                   Szeretnék majd én magam is

                   Tisztességet tenni nála.

                   Nem megy hozzá üres kezel

                    Izraelnek nagy királya!

 

1.Mesélő:      És a bölcsek tovább mentek.

                  Betlehemig meg sem álltak.

                  Megtalálják jászolágyban,

                  S hódolnak az új Királynak.

                  Kincsüket ott mind kitárják

                  Arany, tömjén, mirha bőven

                  Került ottan és Mária

                  Nézi őket hálás szívvel.

 

2.Mesélő:      Megtalálták, kit kerestek,

                   S magasztalták nagy örömmel.

                   Látjátok: fekhelye csak jászol.

                   De, ő teljes kegyelemmel.

 

3.Mesélő:      Mikor aztán csendre térve

                   Szemükre szállt csendes álom,

                   Mennyei fény villanása

                   Ragyog át az esti tájon.

           

                  Szózat hangzik: Heródeshez

                  Ne menjetek újra vissza!

                  Gyilkos szíve szándékától

                  Ti szívetek legyen tiszta!

 

2.Mesélő:      Hódolatuk végeztével

                   El is mennek más irányba.

                   - Hiába vársz hazug király

                   Jeruzsálem városában.

                   Bölcsek és És a gyermek megmenekült.

 

3. Írástudó:    Még sokszor volt nagy veszélyben,

                    S áldott földi élet után

                    Magát adta a kereszten.

 

5. Írástudó    Tudjátok már ugye, ki ő?

                   Úr Jézus az Üdvözítő

 

 

- ÉNEK -

 

Ének: 1.           Hogyha Jézus újra eljő.

                      Mint dicső Király,

                      Ott a mennyben, kit megváltott

                      Mind előtte áll.

                      Mint megannyi csillagok

                      Mind úgy fénylenek,

                      JÉZUS koronájában

                      Drága gyöngyszemek.

 

2.                    összegyűjti, összegyűjti

                       Szent csapatba ott,

                       Mind, akit csak drága vére

                       Bűntől megmosott.

                       Mint megannyi...

 

 

3.                    Mind szívére vonja majd a

                       Sok kis gyermeket,

                       Kik siettek néki adni

                        Gyermekszívüket.

                        Mint megannyi...

 

4.                     Hogyha szíved Jézusodnak

                        Híven átadod,

                        Néked majd a menny honában

                       Lesz az otthonod.

                        Mint megannyi...

 

- ÉNEK -

 



AMIRŐL A CSILLAGOK BESZÉLNEK

 

 

A csillagok világa, mindig foglalkoztatta az embereket. Már a legrégibb időben voltak, akik sokat ki fürkésztek ebből az ismeretlen világból. A csillagászati tudomány minden tudományt megelőzött. Volt sok babonás, hamis elképzelés is mindig a csillagokról.

 

Ma az űrhajók korszakában mér műcsillagot is elő tud állítani az ember és behatol a csillagok világába. Rengeteg érdekes dolog kerül így napvilágra ebből a titokzatos magasan fölöttünk lebegő világból. Mégis akármilyen tökéletes műszereink lesznek, akármilyen sokat is tudunk róluk, egy valamit nem lehet semmiféle műszerrel kikutatni, még pedig ezt az üzenetet, amit Isten üzen általuk. Pedig a csillagok is szolgák a világmindenséget alkotó Istennek követei. Isten általuk is akar üzenni számunkra. Isten jelei ők, amik által figyelmeztet bennünket. Egyszer azt mondta Isten Ábrahámnak! Tekints fel a csillagos égre, ilyen sokan lesznek a te utódaid, akik fényleni fognak hitükkel a földön. Majd karácsonykor megjelent a betlehemi csillag, üzenve, hogy az ígéret beteljesedett. Isten jelei lesznek az utolsó ítélet előtt is, mikor lehullnak az égről, hirdetve, hogy Isten új eget és új földet teremt.

 

Most figyeljünk ezekre a kis jelekre, halljuk meg, mit üzennek ma este. De amikor az égre nekünk, ne csak a jelekben gyönyörködjünk, nézzünk le a földre, mi történik idelenn. És halljuk meg, hogy nekünk földön élő embereknek mit üzennek. Lássuk meg, hogy ők is az igazi csillagra, Jézus Krisztusra mutatnak. Vezessenek ezek a csillagok minket is Jézushoz.

 

 

1. Műsorunk első számában hallgassuk meg a választ azok számára, akik a

    csillagok világába vágynak, mert azt hiszik, hogy ott jobb lenne.

 

Párbeszéd

 

1.gyerek:                   Úgy szeretnék csillag lenni

A magas épen fényleni!

 

2.gy.               Gondolod, hogy ott jobb lenne?

Mint a földön idelenn?

 

1.gy.               Ott nincs munka, fáradság

Csak az örökön csillogás.

 

2.gy.               És a sötétség az semmi?

Azzal nem kell nekik megküzdeni?

 

l.gy.                 Nekik az is biztosan könnyebb

Hiszen közelebb vannak az ég Istenéhez.

 

2.gy.               Isten előtt nincs távolság

Legyen föld vagy csillagvilág.

 

1.gy.               Mégsem törődik velünk

Itt a földön mind elveszünk.

 

2.gy.               Ilyet csak az mondhat

Ki nem tudja, hogy karácsony van.

 

1.gy.               Az egyszer volt Betlehemben,

De mit kezdjek én most vele?

 

2.gy.               Az Úr Jézus itt van az én szívemben

Ezért olyan jó nekem idelenn.

Ha ő ragyogja be életed

Nem cserélsz egy csillaggal sem.

 

 

2. Most pedig kopogtassunk be egy csillagvizsgáló műterembe, nézzük meg, mit

    keresnek és mire lelnek.

    A napkeleti csillag.

I. rész.

 

Csillagász:     /Messzelátónál ül és kémleli az eget/

Rettenetesek ezek a légkori viszonyok. Az ember minden idegszálát megfeszíti, hogy láthasson valamit. Fém szeretem ezeket a fellegeket. Bár sose lenne egyse. Ezek csak árra valók, hogy elvegyék az ember elő1 a kilátást.

 

Segéd:           Már, hogy gondol ilyet mester, hogy sose legyenek fellegek?

Hát akkor mit eszünk? Vizsgálhatja a csillagos eget, ha nem lesz kenyér. Majd káprázik a szene, ha éhezni kell, s ott is csillagokat fog látni, ahol nincs.

 

Csillagász:     Buta vagy te ehhez fiam, Ne beszélj bele így nem lesz belőled soha

csillagász. Mit bánom én, ha a gabonaföldekre mindig esik, meg a kertekre, csak ott ne legyen felhő, ahol én nézem az eget.

 

Segéd:           Hogyne tán a mester kedvéért kivételt tesznek a fellegek?

Még mit nem szeretne ez a tudós? A tudomány csak olyan, mint a kéményfüst. Ha egy kis szél támad, lecsapódik a földre.

 

Csillagász:     Ne zavarj a bölcselkedéseddel. A te tudományod valóban csak füst, de az

enyém?

Segéd:           /türelmetlenül topog/ Igazán unom már ezt a mesterséget.

Inkább elmennék kapálni.

 

Csillagász:     Mit topogsz itt annyit? Maradj csendben, mert nem látok jól. Éppen most

valami különös jelenség mutatkozik az éren. Ilyenkor kell zörögnöd.

 

Segéd:           A zörgéstől láthat a mester. Vagy tán nem hallja, mit beszélnek a

csillagok, ha topogok? Ki bírna ki ennyi ideig itt mozdulatlanul ácsorogni? Estétől reggelig talpon. Majd leszakadnak a lábaim.

Csak azt akarom mondani, hogy úrnőm azt üzente, azonnal tessék jönni aludni, mert ez már mégis csak sok...

 

Csillagász:     Mi az a sok, ami sok?

 

Cseléd:          Hát csak az a sok, hogy mindjárt reggel van, és még mindig itt tetszik lenni. Ilyenkor más rendes ember már régen kialudta magát.

 

 

 

Csillagász:     Ne nyelvelj, hanem menj és aludj tovább. Mit avatkozol te ebbe bele?

 

Cseléd:          Jobb is volna, ha a csillagász úr is aludna. Akkor biztosan szebb csillagokat látna, mint így. Én már álmomban hamarabb láttam azt a csillagát, amit uram keres. Láttam egy nagyon szép fényes csillagot, amely valami nagy dolgot jelenthet.

 

Csillagász:     Hol láttad Jutka, hol láttad?

 

Cseléd:          Hol láttam? Jöjjön már aludni uram, e akkor meglátja! Álmában messzebb lát az ember, mint azon a rossz masinán. Képes három éjszaka is itt kuksolni, csakhogy meglássa a csillagot.

 

Csillagászné:  Hát ami sok, az sok. Nem tűrhetem ezt tovább. Tessék mindent

   abbahagyni, és jönni aludni. Teste is van az embernek.

 

Csillagász:     Még egy pillanatig aztán rendben van minden. Egyre biztatóbbak a jelek.

 

Csillagászné:  Én már nem bánom, akármilyenek is a jelek, hagyd abba és jöjj, mert

   feldöntöm az egész csillagvizsgálódat.

 

Csillagász:     /Örömmel felugrik helyéről/ Éljen, nagyszerű, megvan. Végre megtaláltam. Ilyet még nem látott senki.

 

Csillagászné: /meglepetten/ Mi az, mi az, csak nincs valami bajod? Gyere feküdj le és 

  vizes ruhát teszek a fejedre.

 

Csillagász:     Nem kell nekem semmi! Eljen, megtaláltam azt a csillagot, amit kerestem. Feltűnt az égen az a dicső, fényes csillag, amiről a próféták beszéltek.  Menjetek és nézzétek meg ti is.

 

Csillagászné:  /belenéz/ Valóban, oh de szép csillag

 

Segéd:           Óh, de pompás, ilyet mag nem láttam soha!

 

Cseléd:          Mi történt? Hát feltűnt itt? Talán ég a ház?

 

Csillagász:     Mi történt? Élt feltűnt a csillag Napkeletén. Ott van a csillag az égen,

amiről a próféták beszéltek. Menj csak nézz bele a gépbe és meglátod.

 

Cseléd:          /felmutat az égre, Kell is neked az a rossz gép/ Nézzenek csak fel az égre. Ott ragyog mi, Nem látják? Szabad szemmel is nagyon jól lehet látni. Én már álmomban megláttam most látom valósággal is.

 

 

Csillagászné: Valóban lehet látni.

 

Segéd:           Én is látom, mit jelenthet ez?

 

Csillagász:     Most már ne tárgyaljatok sokat, hanem inasgyerek szaladj a bölcsekhez,  még a lábad se érje a földet, mond meg nekik, hogy jöjjenek, mert feltűnt a csillag az égen.

 

Ének:              Tündöklő hajnali csillag…

 

Narrátor:        Az égen már eltűnt a fényes csillag, de idelenn a földön még mindig

sötétség van. Heródes király a sötétség fejedelme hall ugyan a fényes

csillagról, de el akarja pusztítani a világosságot. Azonban hiába minden igyekezete, ezt avilágosságot az Ő hatalma nem győzheti le.

 

II. rész

 

Heródes:        Ej, de unalmas napom van ma. Hiába, ha az ember nem mulat, nem

élvez, ha nincs társasága, akkor mindjárt unatkozik. /kopognak/ ah, de úgy hallom, hogy közeledik valaki. Jó lenne, ha kedvemre való látogató jönne. Tessék.

 

Szolga:           Uram, felségen királyom, mély hódolattal jelentem előtte, hogy három napkeleti bölcs keres és kér tőled kihallgatást.

 

Heródes:        Mit akarnak?

 

Szolga:           Nem tudom, uram.

 

Heródes:        Akkor menj és előbb kérdezd meg őket. Addig nem állok velük szóba,  amíg nem tudom, mit akarnak. 

 

Szolga:           Kérdeztem uram,  királyom, de azt mondtak, hogy azt csak neked

mondhatják meg, senkinek másnak nem.

 

Heródes:        Akkor merjenek tovább az útjukon. Mond meg nekik, hogy nem fogadom őket.

 

Szolga:           Igenis uram.

 

Heródes:        De talán mégis jobb lett volna beengednem őket.  így nem tudom, mi  járatban voltak.

 

2.szolga:        Uram hívtál?

 

Heródes:        Ej, de kitűnő szolga vagy te. Eltaláltad az ember gondolatát is. Nem hívattalak, de éppen most akartam kiáltani, hogy jöjj be.

 

2.Szolga:       Boldog vagyok,  hogy eltaláltam gondolatait, Uram.

 

Heródes:        Fel fogom emeltetni a fizetésedet. Ment menj és mond meg azoknak

napkeleti bölcseknek, akiket szolgatársad által elutasítottam, hogy színem elé bocsátom őket. Vezessék őket hozzám Ti pedig mindketten

itt legyetek,  amíg a látogatás  tart. Sohasem tudhatja az ember, mi a  szándékuk.

 

Szolga:           Parancsodra uram,  király.

 

 

 

Heródes:        Szégyen bevallani, de félek. Ezrek és milliók hallgatnak szavamra,  palotám körül fegyveresek állnak őrt, mégis félek. Sokszor irigylem az egyszerű, szegény birkapásztort, aki nyugodtan alszik a csillagos ég alatt. Neki nincsen semmi féltenivalója. /bejön a három bölcs meghajolva/

 

2.szolga:        Uram, király, parancsod szerint színed elé vezettük a napkeleti bölcseket.

 

Heródes:        Legyetek üdvözölve, napkelet nemes fiai.

 

1. bölcs:         Kitüntetésnek tartjuk, hogy színed elé bocsátottal bennünket. Izrael nagy királya.

 

2.bölcs:          Elhoztuk neked napkelet köszöntését.

 

3.bölcs:          Mindezek mellett fogadd a mi szegélyes hódulatunkat.

 

Heródes:        Mi  járatban vagytok napkelet fiai és mi hírrel léptétek át palotám küszöbét?

 

1.bölcs:          Tudakozódni kívánunk nálad, uram király,  de azt szeretnénk,  ha

egyedül lehetnénk veled.

 

Heródes:        Két hű szolgám előtt nyíltan beszélhetsz

 

2. bölcs:         Azért jöttünk hozzád Izrael királya, hogy megtudakozzuk tőled, hol

van a zsidók királya, aki megszületett?

 

Heródes:        /felháborodva/ Micsoda kérdés ez? Hol van a zsidók királya? Nem én vagyok a király? Micsoda király felől tudakozódtok? Gondoltam én, hogy ti valami gyanús úton vágytak.  Ilyen beszédet nem tűrhetek. Azonnal bezáratlak benneteket, mert ti biztosan életem ellen törtök.

 

3.bölcs:          Távol legyen tőlünk, oh nagy király, hogy életed ellen törjünk.  Mi csak egy fényes csillagot láttunk feltűnni napkeleten. Láttuk azt a csillagot,  amelyről a próféták írtak. Izrael prófétái írták meg azt nagyrégen, hogy fényes csillag megjelenése fogja jelenteni a zsidók királyának a Messiásnak megszületését.

 

Heródes:        /megilletődve/ Vagy úgy? Nos hát akkor menjetek át a másik terembe,

majd utána nézek a dolognak és akkor minden tudtotokra adok.

 

1.bölcsi:         Kívánságodra, oh király /meghajtják magukat és elmennek/

 

 

 

Heródes:        Ez rettenetes dolog. Miért is nem tudom én, hogy van a próféták írásaiban? Mennyivel jobb lenne, ha nem kellene az írástudókat és papokat megkérdeznem. Elmulasztottam olvasgatni a próféták írásait.

Oh - pedig Izrael nagy királyai nem így voltak. Dávid én Salamon nem ilyen királyok voltak. De mit tegyek? Azt mégsem hagyhatom, hogy a királyi hatalmat így lealacsonyítsák.

 

1.szolga:        Uram, a parancsod teljesítettük. Az írástudók és papok éppen együtt

voltak, így hamarosan  elintézhettünk mindent. Amint elmondottuk

üzenetedet,  azonnal kikeresték a próféták könyvéből és felolvasták ahol meg van írva, hogy a zsidók királyának Betlehemben kell megszületnie.  Mikeás prófétánál van megírva ekképpen. És te Betlehem, Judának földje semmiképpen sem vagy legkisebb Juda fejedelmi városai között, mert belőled származik a fejedelem, aki legeltetni fogja az én népemet Izraelt.

 

2.szolga:        Szóról-szóra így van megírva uram, király.

 

Heródes:        Most hát menjetek ésküldjétek be a bölcseket, hogy közölhessem velük a prófétai jövendölést.

 

Heródes:        Mit tegyek, ha valóban király született Izrael számára? akkor el kell tennem láb alól. De nem árulhatom el szándékomat, mert akkor nem sikerül semmi. Jól van... Majd elintézem. Nem járnak túl az eszemen a keleti bölcsek sem.

 

Bölcsek:         /bejönnek/

 

1.bölcs:          Hívásodra ismét megjelentünk ura, király, hogy megtudjuk válaszodat.

 

2.bölcs:          Alig várjuk, hogy meghalljuk a jó hírt.

 

3.bölcs:          Nagyobb ajándék nem érhetni ezt a világot,  mintha a megígért szabadító, Messiás valóban megszületett volna.

 

Heródes:        Örömmel közölhetem veletek, hogy a próféták írása szerint Juda

Betlehemében kell megszületnie Izrael megígért Messiásának. Menjetek el azért Betlehembe és igyekezzetek minél hamarabb vissza. Visszatérve legyetek vendégeim. Mondjatok el mindent, amit hallottatok és láttatok,  hogy én is elmenjek és tisztességet tegyek a megszületett királynak.

 

1.bölcs:          Szívesen teszünk eleget a kérésnek király.

 

2.bölcs:          Köszönjük szívességedet.

 

3.bölcs:          Igyekszünk arra, hogy hullnak legyünk irántad és néped iránt, nagy

király, az ég veled /elmennek/

 

Heródes:        /gúnyosan nevetve/ Majd elmegyek, hogy én is tisztességet tegyek a megszületett királynak!  Na, olyan tisztességet nem látott már a világ!

                        Szolgáim, fussatok hamar, kérdezzétek meg a papokat és írástudókat, mit mondanak a szent könyvek a Messiás születéséről? /szolgák elmennek/

 

III. rész

 

Vendéglősné: Ni  ezek még alusznak? Fel kell költenem őket, mert tegnap este azt

mondták, hogy korán akarnak útnak indulni, mert még vissza kell   

menjenek Jeruzsálembe Heródes királyhoz.

 

1.bölcs:          /felugrik/ Ejnye, de elaludtunk. Társaim keljetek fel.

 

2.bölcs:          Történt velünk?

 

3.bölcs:          Én is alig tudok tájékozódni. Olyan különöset álmodtam, hogy alig

tudom megállapítani, hol vagyok.

 

1.bölcs:          Én is rendkívüli dolgot álmodtam.

 

2.bölcs:          Én is.

 

1.bölcs:          Mit álmodtál?

 

2.bölcs:          /vendéglősné mutat/ Nem lehet mondani, majd később.

 

Vendéglősné: A reggeli már régen el van készítve, tessenek bejönni, hogy azután útra

kelhessenek. Jobb lett volna kora reggel menni, mert a déli melegben  

nagyon nehéz lesz a gyaloglás.

 

1.bölcs:          Mindjárt megyünk, csak rendbe szedjük magunkat.

 

Vendéglősné: Ha szabad megkérdeznem, mit tetszettek tegnap végezni? Voltak a

  vendégfogadó háznál, ahol a kisgyermek megszületett?

 

2.bölcs:          Óh, az csodálatos volt asszonyom, Felejthetetlen volt az a pillanat,

amikor megláthattuk az Istentől küldött gyermeket anyjával Máriával... Senki sem szólt nekünk semmit, de valami erő arra kényszerített bennünket, hogy mi az öreg emberek, mi a bölcsek leboruljunk a bölcső előtt és áldjuk a menny hatalmas Istenét, aki meglátogatta az ő népét.

 

3.bölcs:          Úgy éreztük, mintha Isten szeretete áradt volna reánk az égből.

 

1.bölcs:          Én most már szívesen meg is halok, mert ennél  több vágyam nem

teljesülhet többé. Látták szemeim a királyt, aki megszabadítja a népét annak bűneiből.

 

 

 

Vendéglősné: Nagyon köszönöm kedves szavukat. Most megyek, hogy a reggelit

   feltegyem az  asztalra. Ugye beszélnek még nekem arról a csodálatos

   gyermekről is?

 

1.bölcs:          Szívesen. /Vendéglősné elmegy/

 

2.bölcs:          Álmomban angyal jelent meg és arra figyelmeztetett, hogy ne menjünk

vissza Heródeshez, mert az ő szándéka gonosz.

 

3.bölcs:          Velem is pontosan ez történt.

 

1.bölcs:          Én is ugyanezt álmodtam.

 

2.bölcs:          Világos jele ez annak, hogy menjünk más utón haza. Ne legyünk eszközei annak, hogy ez a király bosszúját tölthesse a gyermeken.

 

3.bölcs:          Menjünk, hogy minél hamarabb elhagyhassuk ezt az országot. Tudom, hogy Istennek lesz hatalma árra, hogy megőrizze ezt a gyermeket.

 

2.bölcs:          Az, aki a csillag által ide tudott vezetni bennünket. Az megmutatja a

maga féltő szeretetét most is.

 

ÉNEK:            /§ 733./           Égi csillag tiszta fénye......

Most egy vers fogja dicsőíteni a betlehemi csillagot.

                                   Ének nem zengett soha se

 “Betlehemi  csillag” vers

 

Most pedig hallgassuk meg, mit is beszélnek a csillagok egymás között.

Mi azt gondoljuk, hogy nekik jó dolguk van, nekik sokkal könnyebb mint nekünk, Meghallhatjuk, hogy az egész teremtett világ sóvárog a megváltás után, amit Jézus Krisztus hozott.



  

Karácsony

 

1. király: Minden nap figyelem a csillagokat. Nézem a bolygók mozgását és várok egy Isteni jelre. Ma megtörtént a várva-várt esemény. Új csillag ragyog az égén. Megszületett a megváltó. A csillag mutatja az utat. (elindul)

2. király: Új urunk született a mai napon. Megláttam a csillagát és alig várom hogy személyes felköszöntsem. Ezért már útra is kelek hogy hamar odaérjek. (elindul)

3. király: Megláttam egy új csillagot. Ez azt jelenti hogy megszületett a királyok királya, én is ott szereték lenni, mikor hódoláttal meghajol elötte szegény és gazdag. Ajándékommal azonnal útra kelek és követem azt a gyönyörü csillagot. (elindul)

4. király: Már mióta várom ezt a napot.Végre eljött a megváltó. Az a fényes csillag a bizonyiték. Követni fogom a csillagot. Megmutatja az utat a megváltóhoz. De ajándékról is gondoskodok. Ez a gyöngyláncot viszem. Értékesek a gyöngyök, hátha ezzel jót tehetek a megváltónak. (elindul)                                 

 

1., 2. és 3. Király találkoznak

1.   király: Bethlehembe megyek, mert ott megszületett a megváltó.

2. király: Mi isa királyok királyához megyünk.

3. király: Megláttuk az új csillagot és azt követve öt keressük.

               (Együtt mennek tovább)

 

ZENE Mária, József és a kis Jézuska a színpadon. A három király megérkezik. Letérdelnek, ajándékokat átadják, Mária, József megköszönik

 

Ènek: Hová mentek három király

 

4. király: Már napok óta úton vagyok. Mindig a csillag fényét nézem. Ùgy érzem hogy sokára leszek csak a megváltó színe elött. De akár hosszú, akár fárasztó az út én addig nem nyugszog míg meg nem láttam a Isten fiát.

Szegény ember: Jó napot kívánok. Látom maga gazdag ember. Nem könyörülne meg rajtam. Már három napja se nem ettem, se nem ittam. Legyen szivés segitsen rajtam. Adjon a szegénynek és Isten többszörösen visszadja.

4. király:  (magához) A megváltóhoz megyek, de hogy merhetnék elé lépni ha útközben nem segitek azon az emberen a segitségemet igényli. (a szegényhez) Jöjjön csak velem, meghívom magát sátraimba, ott ehet, ihat ammenyi csak jól esik. Örülök ha maga is jól lakhat ehyszer. Azonkívül egy gyöngyöt adok erröl a láncról. A megváltónak viszem a láncot, de hogyha segíteni tudok vele a szegény emberen, akkor adhatok belöle.

Szegény ember: Hálásan köszönöm jóságat. (együtt lemennek)

 

4. király: Ez a szegény nagyon örült segitségemnek. De én gyorsan sietek tovább az utamon, hogy meglássam a megváltót. - Ott ragyog, arra kell mennem. - De nehezen cipel az az öreg asszony. (öreg asszonhoz szól) Jó napot kívánok. Maga ebben a korában ilyen súlyt jobb ha nem cipel már. Adja oda segítek rajta!

Öreg asszony: Nagyon köszönöm a segitséget kisfiam. De mit tegyek. Nincsen pénzem tüzelöfát vásárolni, így magam kell gyüjtsem. Hát, ha csak az öreg csontjaim ennyire nem fájnának.

4. király: Nézze, adok magának egy ilyen gyöngyöt. A királyok királyának viszem ezt a lánot, de ha maga eladja a gyöngyöt, annyi pénze lesz, hogy több évig nem kell fát gyüjtenie, hanem kényelmesen megveheti a tüzelöfát és egy jó kenöcs is kifér belöle, hogy fájó csontjait bekennheti vele.

Öreg asszony: A Joisten áldon téged fiacskám. 

4. király: A csillag még mindig ott ragyog az égbolton. Bár csak odaérnek mielött elfogynak a láncon a gyöngyök. (megy tovább, kézben viszi a láncot)

hátulról fiú lopakodik és el akaja lopni a láncot, király meglátja és megfogja

4. király: Állj meg fiú, miért akartad ellopni a láncot. Én ezt a láncot Isten fiának viszem, Te talán nem tudtad hogy megszületett?

Fiú: Nem tudtam! Engem Isten nem is szeret. Elvette szüleimet, egészen egyedül vagyok. Pénzem nincs, csak abból élek amit néha el tudok lopni. És mert tolvaj vagyok, ezért senki sem szeret. (szomorú)

4. király: Nehéz a sorsod. Adok egy gyöngyöt erröl a láncról. Nagyon értékes. Vigyázz rá és jól gondold meg mit akarsz vele csinálni. Próbálj új életet kezdeni.

Fiú: Nagyon köszönöm. Úgy látszik Isten mégis szeret. Téged küldött hogy segitsél rajtam. És én igyekszek ezt a lehetöséget komolyan venni. (elmegy)

 

ZENE 4. Király továbbmegy, mindig valaki kéri segitségét, ö segít és ad a gyöngyökböl, amíg már csak egy darab marad, akkor meglátja a golgotát és letérdel elötte

 

4. király: (szomorúan, bánatosan) Jaj, Uram Jézusom. Születésed napja óta követem a csillagodat. Az bátorított mert tudtam valamikor találkozhatok Veled. De annyi év múlt el. És én mindig megálltam, hogy segitsek, szegényeken, öregeken, betegeken. És az a lánc amit Neked szántam az is elfogyott, egyetlen gyöngyszem maradt meg. Téged végre megtaláltalak, de mikor, amikor már késö. Most feszítenek keresztre. És az én egész utam felesleges volt.

Hang: Ne mondj ilyet. Mert születésem napjától Én mindig Veled voltam, és Te rajtam tettél jót mikor embertársaidon segitettél.

 

 

ÉNEK:

Hová mentek három király, csillag mutat nékünk irányt,

megyünk Bethlehembe kivánjuk épségben, Térjetek meg.

 

Örök Isten most született, a nagy Isten emberré lett,

Dávidnak véréböl, Tiszta szüz méhéböl Testett fölvett.

 

Napkeletröl csillag támadt, ragyog a három királynak,

Vezet sötét éjjel, jámbor embereket, Bethlehembe.

 



 

Karácsonyi angyaljáték

 

1. jelenet:

 

Föangyal: Kedves angyalkák! Habár ti vagytok a legfiatalabbak, mégis rátok vár ma egy nagyon fontos feladat. Ma éjjel születik a Megváltó. Isten a földre küldi fiát, hogy megváltsa a világot. A Messiás születésekor új csillag fog megjelenni az égen. Az emberek már régóta várják ezt a jelt. A ti feladatotok lesz elvinni a csillagot és Isten fia születésekor föléje az égre tüzni. Legyetek ügyesek.

(átadja nekik a csillagot)

 

1. Angyal: (nézökhöz) Ma éjjel születik Isten fia és új csillag jelenik meg az égen. Menjünk és keressük meg az emberek megváltóját.

 

(elindulnak)

 

2. Jelenet

 

Mesélö: Mennek is az angyalkák. Repülnek a házak, a falvak és a városok fölött.

Be-benéznek az ablakokba. Hol lehet az a hely ahol Isten fia emberré lesz….. Biztos ott elöl, abban a nagy, díszes palotában születik a várva várt gyermek. …

(angyalok meglátják a palotát, oda repülnek, benéznek az ablakon) … Gyermek tényleg született, de ez lenne a Messiás ?

 

 

gazdag úr : (jár föl alá, ideges, nézi az órát… hívja a szolgát) Szolga ! Mikor születik már meg az a gyerek. Már alig várom hogy bemehessek a feleségemhez!

1. szolga : Sajnos ezt nem tudom megválaszolni, uram. Még egy kicsit legyen türelemmel !

gazdag úr : (idegesen) Mondjad szolga, azokat az ajándékokat megvetted ? Hova tetted ? Miért nincs itt. Az elsö gyerekem lesz, ne üres szobával várjam. A játékai hol vannak.

1. Szolga: Mindent elintézek, uram. (behoz még egy szolgával, sok játékot, pokrócot kiterít, …)

(gazdag közben fel alá járkál és dirigálja a szolgákat)

 

(bébisírás… egy szolgalány szalad a szobába.)

szolgalány: Uram, uram. Megszületett a gyermeke. Fiú! Jöjjön és nézze meg, gyönyörü kis teremtmény.

gazdag úr: Csak hogy megszületett! (siet ki a szobából, majd visszajön egy gyerekkel (baba, pokrócban))

gazdag úr (beszél a gyerekhez): Kisfiam, Isten hozott a világon! Nézd készültünk az érkezésedre. Itt a játszósarkod.(leül a pokrócra) Nézd, van ilyen …. Meg ilyen…. Melyik tetszik? Ez? vagy inkább ez itt?  …És majd ha nagyobb leszel akkor veszek neked egy gyönyörü lovat. Ha pedig felnött vagy sok pénzed lesz. A legszebb feleséget valasztjuk neked. Te leszel a legszebb es leggazdagabb fiatalember a környéken, milyen jó életed lesz…

 

(sötét lesz, angyalok fényben, többiek nem mozognak)

 

2. Angyal : (nézik a gazdag urat, majd a csillagot) Ez nem Isten fia ! Nem ragyog a csillag. Sajnos nem jó helyen járunk. Siessünk tovább nehogy elkéssünk.

 

3. Jelenet

 

1. Angyal: Ma éjjel születik Isten fia és új csillag jelenik meg az égen. Menjünk és keressük meg az emberek megváltóját.

 

Mesélö: Mentek is, keresték is. ùjra egy gazdag ember házánal jártak, amikor abból gyermeksírást hallottak. Be is néztek az ablakon.

 

(gazdag hölgy ül egy kényelmes széken, szolga karján a gyerek, gyermek sírás)

2. szolga: Csodálatos kisfia született, asszonyom!

Gazdag hölgy: (Ideges) Jaj ne beszélj… Vidd el már ezt a bögö masinát nem birom hallani. És adjál neki valami ennivalót akkor talán elhallgat. (szolga kimegy)(nö a többi szolgához (3. és 4.)fordul) …Ti pedig ne bámészkodjatok, inkább igazítsátok meg a hajamat, hogy nézek már ki. (elövesz egy kis tükröt, és nezegeti magat, szolga kezdi fésülni). …

5. szolga: (bejön) Asszonyom a férje ezt küldi önnek. Egy kis ajándék. (átadja)

gazdag hölgy: Mi ez? (átveszi kibontja (nyaklánc)) Hát …kaptam már szebb ajándékot is. Ez nem valami értékes nyaklánc. Ez az ember tényleg nem tudja hogy milyen fárasztó egy ilyen szülés, hogy csak egy kis láncot ad érte. …(fölveszi). Legalább jól áll? Na hozd csak ide a szép ruhámat. Nem akarom hogy így lásson valaki. Ti pedig ne húzzátok annyira a hajamat. ….

 

(sötét lesz, angyalok fényben, többiek nem mozognak)

2. Angyal : Ez nem Isten fia ! Nem ragyog a csillag. Sajnos nem jó helyen járunk. Siessünk tovább nehogy elkéssünk.

 

 

4. Jelenet

 

1. Angyal: Ma éjjel születik Isten fia és új csillag jelenik meg az égen. Menjünk és keressük meg az emberek megváltóját.

Mesélö: Repülnek is tovább, hogy ne késsék el Isten fia születését. Nézik, hol lehetne a következö gazdag család, hol születik gyermek. Épp egy szegényebb negyed fölött járnak, amikor újra gyermeksírást hallanak. De istállóból jön a hang. Valyon itt születik Isten? (benéznek =>Mária, József meg a gyermek)

2. Angyal: Gazdagoknál nem ragyogott a csillag. Tüzzük ki egyszer a szegény gyermek fölé.

(csillagot fölteszik, világit)

 

1. + 2. Angyal: Most már jó helyen járunk. Ez a gyermek a megváltó. Isten szegény emberként küldte földre a fiát!

.

5. Jelenet

Mesélö: Tényleg jó helyen jártak. Ilyen szegény körülmények közt született a Messiás. A csillagnak meg a két kis angyalnak köszönhetik az emberek, hogy megtalálhatták a szent gyermeket és térdet hajthattak elötte.

(jönnek a pásztorok)

(jön a 3 király)

 



 

Igazi ünnep


Szereplők:


Mesélő: 
János mester (az apa, aki cipész) : Ádám
Gyermekei 1. gyerek (Klári): Ildikó
2. gyerek (Eszti): Anna
3. gyerek (Balázs): Artúr
4. gyerek: Marie
5. gyerek: Fatima
6. gyerek: Emilia
7. gyerek: Amaya
8. gyerek: Lukas
9. gyerek: Hanna
Gazdag úr: Bennó


Szín: egy cipész műhelye, mely egyben az otthona is; az apa dolgozik, a gyermekei pedig
körülötte jönnek-mennek.


Mesélő: Történetünk egy szegény cipészről szól, akinek kilenc gyermeke volt. Miután a kilencedik megszületett, nemsokára meghalt a felesége, és János mester egyedül maradt a kilenc gyerekkel. Egy karácsony estén János mester későn ért haza a munkájáért szerzett kevés pénzecskével.

Apa: No, gyerekek, egy, kettő, három, négy, öt... mind megvagytok? Tudjátok-e, hogy ma van karácsony estéje? Ünnep ám ez, nagyon örvendetes ünnep.

Gyerekek Igen, tudjuk, hogy karácsony van!

4. gyerek A házmester néni bejglit sütött, éreztem az illatát!

5. gyerek Az emeleten a mogorva úr pedig egy fenyőfát cipelt!

6. gyerek Ilyenkor nagyon sok a szaloncukor is!

Apa:  Gyerekek, az igazi karácsony nem a szaloncukor és nem is a karácsonyfa miatt van... Hanem azért... no, de Klári, Eszti, Balázs, ti vagytok a nagyok, gyertek, mondjátok el te a testvéreiteknek a karácsony történetét! Nekem még be kell fejeznem ezt a cipőt, mert még ma este jönnek érte.
(Az apa kimegy a színről, csak a gyerekek maradnak. Leülnek körbe.)

1. gyerek Tudjátok, valamikor régen, kétezer évvel ezelőtt történt,
hogy egy nagy hatalmú uralkodó, Augustus császár kiadta a parancsát:
mindenki köteles a szülővárosába menni, összeírásra. így történt, hogy
Máriának és Józsefnek Betlehembe kellett mennie.

2. gyerek Amikor odaértek, bizony már késő este volt, és nagyon elfáradtak. József úgy
gondolta, hogy valami vendégfogadó házban helyet keresnek, és ott töltik az
éjszakét. De képzeljétek, már sehol nem volt hely! „Ó, most mi lesz? sóhajtozott
József, hiszen Mária gyermeket vár, hol fog most megpihenni?"

1. gyerek:   Lassan ballagtak tovább, és végül a város szélén, egy istállóban találtak szállást.
És tudjátok, mi történt?

Gyerekek:   Mi?

7. gyerek:   Meséljetek tovább!

3. gyerek:   Megérkezett a kis vendég! Ott, az istállóban megszületett Jézus, a jászol szalmáján. Ez történt karácsony este. Bizony, a karácsony ezért ünnep. Az Úr Jézus születésnapja.

Apa:   (a történet végére visszajön a színre, és közben mondja)
No, befejeztem a foltozást. Hát most már tudjátok-e, hogy miért ünnep a karácsony?

4. gyerek:   Igen, édesapa, mert megjött a kis vendég!

5. gyerek:   Egy istállóba érkezett! Biztos boci is volt benne, meg szamár!

6. gyerek:   Igen, mert sehol sem volt helyük!

Apa:   És miért öröm nekünk a karácsonyest?

7. gyerek:   Mert Jézus miattunk született!

8. gyerek:   Azért, hogy tudjunk igazán örülni!

Mesélő:   A gyerekek úgy örültek annak, hogy ma örülni kell, hogy majd szétvetették a házat.

Apa:   Várjatok csak, megtanítalak benneteket egy szép dalra, amit tudok. Erre a napra tartogattam karácsonyi ajándéknak!

(Ének: Ó, gyönyörű szép titokzatos éj... vagy Mennyből az angyal. Az énekléssel többször is
próbálkoznak, néhányszor elkezdik, először bizonytalan, majd egyre jobban megy.)

Mesélő:   A gyerekek énekének bizonyára örülnek fönn a mennyben. Hanem annál kevésbé örülnek odafent az első emeleten. Ott egy gazdag úr lakik, egymaga kilenc szobában. Annyi pénze van, hogy meg sem tudja számolni. Amikor felhangzott a földszinti szobából az ének, eleinte nem akart rá figyelni, de amikor mér tizedszer is újrakezdték, nem állhatta tovább.

Gazdag úr:   (kopogtat)
Ugye kend János mester, a cipész?

Apa:   Igenis, szolgálatára, uram!

Gazdag úr:   (fölényesen)  Ugyan, mondja, cipész barátom, hogy lehetnek ilyen vidámak szegény létükre? Hallottam, hogy énekelnek!

Apa:   Az igaz, hogy nincsen fényes lakosztályunk, sem pénzünk, még karácsonyfára sem tellett. Az is igaz, hogy a családról egymagám gondoskodom, de nem egyedül...
A jó Isten a mi pártfogónk!

Gazdag úr:   Ez nagyon szép. De a szegénységnek örülni?! Ilyet még nem hallottam.

Apa:   Nem a szegénységnek örülünk mi, kérem, ha nem annak, hogy a téli hidegben nemcsak a szobánk meleg, hanem a szívünk is. Tudja, mit jelent karácsony estéjén együtt lenni, és szívből, igazán szeretni.. és énekelni?

Gazdag úr: (közbeszól)
Kérem, kérem, cipész... Igaza van. Fényes a lakosztályom, pénzem, mint a tenger... és mégsem vágyom hazamenni .. Az ételnek sincs íze, nincs minek örülni . Olyan üres az otthonom! Kérem, adja nekem a gyermekei közül valamelyiket! Én is szeretnék egyszer úgy érezni, mint maguk most,
karácsony este!

Apa: (tiltakozva)  Nem, uram, nem lehet... mind drága nekem, és mind szeret engem.

Gazdag úr:  (kedveskedve a gyerekekhez)
Gyerekek, aki eljönne hozzám, annak csoda jó dolga lenne! Új ruhát kap tőlem, meg csokoládét! Reggelire minden nap kakaót omlós kaláccsal! Nos, ki akar eljönni velem?
(A gyerekek mind az apjuk mögé bújnak, és onnan válaszolgatnak.)

9. gyerek: (a legkisebb)  Én aztán nem megyek sehova, ésesapánál maradok.

8. gyerek:   Én se hagyom itt édesapát és a testvéreimet.

7. gyerek:   Inkább iszom mindennap tejet, kalács nélkül.

6. gyerek:   Akkor ki vágja majd a fonalat édesapának?

5. gyerek:   Ki főzi meg az ebédet ennyi éhes szájnak?

4. gyerek:   És ki segít majd énekelni?

3. gyerek:   Én is cipész akarok lenni, ha nagy leszek!

2. gyerek:   Bácsi, mi nem megyünk sehová!

Apa:   Nagyságos uram, kérjen tőlem akármit a világon, de egyik gyermekemet sem adhatom senkinek, ha már Isten nekem adta őket!

Gazdag úr:   Akkor legalább annyit tegyen meg, hogy ne énekeljen többet a gyermekeivel!
Nem kívánom ingyen, fogadjon el tőlem 1000 pengőt ezért az áldozatért.

Mesélő:   János mester még csak kimondva sem hallotta ezt a szót: ezer pengő, és most a markába nyomták. A nagyságos úr felment a lakásába. János mester és gyermekei hallgattak.

9. gyerek:   Édesapa, énekeld el újra azt a szép éneket, elfelejtettem!

Apa:   Nem, nem szabad énekelni!
(Leül, szabdal valamit, és dudorászni kezdi a karácsonyi dalt; a gyerekek is dúdolni kezdik az
éneket; apa a szájára üt, majd hirtelen felugrik, fogja a pénzt, és felviszi a nagyságos úrhoz.)

Apa:   Nagyságos uram, vegye vissza a pénzét! Hadd énekeljek én, mikor nekem tetszik, mert többet ér ez ezer pengőnél!
(Leteszi az asztalra a pénzt.)

Mesélő:   Letette az asztalra a bankót, és futott vissza az övéihez. Megsimogatta
valamennyit, közéjük ült, és elkezdtek újra, tiszta szívből énekelni.
(Mind énekelnek, hangosan, vidáman.)

Mesélő:  Olyan jó kedvük volt, mintha az övék lett volna az egész nagy ház. Akié pedig az a nagy ház volt, azon gondolkodott magéban, vajon mi örülnivalót találnak azok ott lent, ebben a nagy, unalmas világban.



 

PÁSZTORJÁTÉK 

 

Mesélő 1:

Szent karácsony éjszakája, te vagy minden gyermek álma.

Itt vagy végre!  Angyalszárnyon suhansz át ma száz határon,

hogy a tiszta boldog béke sugározzék égre, földre!

 

Mesélő 2:

Karácsony este van: csend, nyugalom, béke, szeretet költözött az emberszívekbe. Angyalok az égen glóriát zengenek, a földön élőknek örömet hirdetnek.

 

Mesélő 3:

De, nem volt így, ezért elmesélem, hogyan is volt akkor, milyen is volt régen. Milyen volt az első karácsony éjjele, mikor megszületett Jézus Betlehemben.

 

 

ZENE

 

Mária:

Hosszú az út elfáradtam és hideg az éjjel.

Keressünk szállást magunknak, nézzünk kicsit széjjel!

Hol készítsek szent fiamnak, puha, meleg ágyat,

vagy talán az emberek között szállást nem találhat?

 

József:

Van egy barlang nem is messze, itt a város mellett,

magunkfajta szegény ember, ott is megpihenhet.

 

Mária: Menjünk, József! Jó lesz nekünk az istálló melege!

 

Mesélő 4:

Fáradtan, bágyadtan elindulnak, szemük a sötétben, hajlék után kutat.

Jaj, nehéz dolguk lesz, mert itt a pusztában, nem laknak emberek, nincsenek itt házak.

 

Mesélő 5: Azaz mégis laknak puszta pásztornépek, napi munkájukból, haza épp most térnek.

 

Pásztor 1: Éjszaka szállt a mezőkre, dűljünk le már pihenőre!

 

Pásztor 2: Okos beszéd! Annyit jártunk, majd letörik már a lábunk.

 

Pásztor 3: Jó hogy este van már, olyan fáradt vagyok. Nyugszik a nyáj, megpihenhetünk mi is már.

 

Pásztor 4: Puha párna lesz a zsombék, takarónk a csillagos ég.

 

Pásztor 5: Lefekszem no, én is csak hát… Adjon Isten jó éjszakát!

 

Mesélő 6:

Az imádság után szépen lepihentek, békésen alszanak a pásztoremberek.

Szerte a pusztában csend van, pihen minden.

A szellő sem suttog, a szél sem zizzen.

Nem hallik semmi nesz, kinn a sötét éjben

halványan pislákol pásztortüzek fénye.

 

ÉNEK: Csordapásztorok

Csordapásztorok midőn Betlehemben,

csordát őriznek éjjel a mezőben,

csordát őriznek éjjel a mezőben.

 

Mesélő 7:

Régen történt, nagyon régen, távol tőlünk más vidéken.

Néhány pásztor nyájat őrzött kinn, a sötét éji réten,

mikor egyszer nagy fényesség ragyogta be azt az estét,

s angyalhad szállt alá a rétre.

Nézték a pásztorok félve, megrettenve, megigézve.

 

ZENE halkan

 

Pásztor 1: Kelj fel pajtás valami éneket hallok!

 

Pásztor 2: Á, semmi az, talán a kakas kukorékol.

 

Pásztor 3: Nem kakas az, én is éneket hallok.

 

Pásztor 4: Látjátok azt a fényességet, ott a távolban?

 

Pásztor 5: Mi lehet az?

 

Pásztor 1: Nézzük meg!

 

Angyalok: Pásztorok, halljátok!

 

Pásztor 5: Ki az?

 

Pásztor 2: Mi az?

 

Pásztor 3: Uram ne hagyj! Angyalok!

 

 

ÉNEK: Mennyből az angyal

 

Mennyből az angyal lejött hozzátok, pásztorok, pásztorok!

Hogy Betlehembe sietve menvén, lássátok, lássátok.

 

Angyal 1:

Jó pásztorok, ne féljetek, nagy örömet mondok nektek.

Akit olyan régen vártok, az Úr Jézus földre szállott.

 

Angyal 2: Nem selyemben, nem bársonyban, csak egy szalmás, kis jászolban.

 

Angyal 3:

Fényét rá szép csillag szórja, énekünk az altatója.

Ő az ég és föld királya, siessetek mind hozzája!

 

Pásztor 5: Menjünk, menjünk!

 

Pásztor 1: De hát mit vigyünk a kis Jézusnak?

 

Pásztor 2: Viszek neki puha vánkost!

 

Pásztor 3: Én meg sajtot, vajat, tejet, örömömet adom vele!

 

Pásztor 4: Drága ajándék helyett, vigyük el a szívünket és a lelkünket!

 

Mesélő 8:

Most, hogy itt a boldog óra, örömhírre, angyal szóra.

A pásztorok útra keltek, s Betlehembe elsiettek.

 

(Pásztorok elmennek az angyalok után, Mária és József bejön.)

ÉNEK: Pásztorok, pásztorok

 

Pásztorok, pásztorok örvendezve, sietnek Jézushoz Betlehembe. Köszöntést mondanak a kisdednek, ki váltságot hozott az embernek

 

Mesélő 9: Betlehemi istállóban szalmán fekszik ágy helyett, szendereg egy kisgyermek. Pólyájával betakarja, énekével elringatja édesanyja, Mária.

 

Mária:

Szememen a könny a fátyol, kicsi fiam biztos fázol.

Nincsen bölcsőd, csak egy jászol, szememen a könny a fátyol.

Kisgyermekem, drága kincsem, nekem, s a világnak minden.

 

József:

Csak tudjuk majd felnevelni, jó szót adni, s enni, inni.

 

Mária éneke:

 

Ó, gyönyörűszép, titokzatos éj! Égszemű gyermek, csöpp rózsalevél.

Kisdedként az édes Úr jászolában megsimul szent karácsony éjjel.

 

Mesélő 10:

A jámbor állatok, szépen körben állnak ott,

Szelíd szemű tehenek, lehelnek rá meleget.

Néma juhok nézegetik, párájukkal melengetik.

Most valaki halkan kopog, megérkeztek a  pásztorok.

 

(Bejönnek a pásztorok)

 

Pásztor 1: Kis Jézuska égi gyermek, a pásztorok köszöntenek.

 

Pásztor 2: Túrót, sajtot, vajat hoztunk, vedd szívesen ajándékunk!

 

Pásztor 3 4 5: Szívünket is ráadásnak, elhoztuk a Jézuskának.

 

Mária: Köszönjük kedves ajándékotokat, jó pásztorok:

 

Mesélő 9: Eközben napkelet felől három király: Gáspár elől, aztán Menyhért, s Boldizsár valamilyen jelre vár.

 

(Bejönnek a királyok)

 

Gáspár:

Merre menjünk, hol keressük, a helyet el ne tévesszük,

megtaláljuk, megcsodáljuk, térdre borulva imádjuk.

 

Menyhért:

Csillag ragyog égi réten az legyen az én vezérem.

Hol a csillag majd megáll, szívem nyugalmat talál.

 

ÉNEK: Karácsonynak éjszakáján

 

Karácsonynak éjszakáján, Jézus születése napján.

Örüljetek, örvendjetek, a kis Jézus megszületett.

 

Gáspár:

Nézzétek társaim, talán már itt vagyunk?

E hely fölött megállt vezérlő csillagunk.

 

Menyhért:

Az ám, de itt nincs más, csak egy istálló,

Királyhoz ez a hely, semmiképp sem való.

 

Boldizsár:

És az istállóban egy kisgyermek van csak.

Akit édesanyja karjában ringat.

 

Gáspár:

Igaz, kisgyermek csak, de én hiszen, tudom,

Nem hiába jöttünk, hosszú nehéz úton.

Megtaláltuk végre, aki után vágytunk.

Ez a kicsiny gyermek, a mi nagy királyunk.

 

Mesélő 9: Hirtelen kopogtatnak, a királyok már itt vannak.

 

Mária: Kik vagytok? Mit kerestek itt?

 

Boldizsár: A Napkeleti bölcsek vagyunk.

 

Gáspár: A Megváltót keressük.

 

Menyhért:

 

Adjonisten, Jézusunk, Jézusunk!

Három király mi vagyunk.

Lángos csillag állt felettünk,

Gyalog jöttünk, mert siettünk,

Kis juhocska mondta-biztos

Itt lakik a Jézus Krisztus.

Menyhárt király a nevem.

Segíts, édes Istenem.

 

Gáspár:

Istenfia, jónapot, jónapot!

Nem vagyunk mi vén papok.

Úgy hallottuk, megszülettél,

Szegények királya lettél.

Benéztünk hát kicsit hozzád,

Üdvösségünk, égi ország!

Gáspár volnék, afféle

földi király személye.

 

Boldizsár:

Adjonisten, Megváltó, Megváltó!

Jöttünk meleg országból.

Főtt kolbászunk mind elfogyott,

Fényes csizmánk is megrogyott,

Hoztunk aranyat hat marékkal,

Tömjént egész vasfazékkal.

Én vagyok a Boldizsár,

Aki szerecsen király.

 

Mesélő 8:

Irul-pirul Mária, Mária,

Boldogságos kis mama.

Hulló könnye záporán át

Alig látja Jézuskáját.

A sok pásztor mind muzsikál.

Meg is kéne szoptatni már.

 

Mária:

Kedves három királyok,

Jóéjszakát kívánok!

 

József:

Köszönjük, pihenjetek meg nálunk, jó királyok!

 

ZENE halkan szól

 

Mesélő 11:

A jászolt mind körbeveszik,

Kis Jézuskát ünnepelik.

Csillag ragyog égi réten,

S a jászolban fekszik szépen,

Rongypólyával betakarva,

Az újszülött kis Jézuska.

 

Pásztorok:

Kicsi Jézus ég virága!

Ó hozz áldást a világra!

 

Királyok:

Harang zúgjon, ének zengjen,

Amit kérünk teljesedjen!

 

Mária és József:                                                                                                                 

Könny ne hulljon, seb ne fájjon,

Minden házba öröm szálljon!

 

Mindenki:

Legyen boldog szent karácsony!

 

ZENE felerősödik

 


BETLEHEMES-JÁTÉK.

GYERMEKELŐADÁS 2 FELVONÁSBAN

A KARÁCSONYI ÁLOM
CÍMŰ SZINJÁTÉKBÓL.

SZEMÉLYEK:

ANDRÁS,

 

számadó

PETI, bojtár

 

 

JÁNOS, dudás

 

juhászok

BANDI, dudás

 

 

GÁSPÁR

 

 

MENYHÉRT

 

királyok

BOLDIZSÁR

 

 

KARAKALEM

 

 

ORDAS,

 

a három király kísérője

TÜCSÖK

 

 

ÖREGAPÓ,

 

a juhászok szépapja

ÖREGANYÓ,

 

ennek a felesége

ZSUZSI,

 

öregapó nevelt leánya

JÓZSEF

 

 

MÁRIA

 

 

EGY ANGYAL

 

 

 

ELSŐ KÉP

Nagy szoba. Csak egy szék van benne balról.

Betlehemesek jönnek jobbról.

(Hallatszik, ahogy a láncos botjok zörög.)

ANDRÁS (félénken belép) : Dicsérjük a Jézust. Adjon Isten jóestét. (A nézőkre pillant, fel is, oldalt is, bámul egy pillantással.) Szabad-e betlehemest mondani?

A többi szereplő is beóvakodik.

(Köztük a három király koronásan. Néznek mint a birkanyáj várakozó szemmel.)

EGY HANG A NÉZŐTÉRRŐL: Szabad! Szabad!

ANDRÁS: Nohát akkor... (Szétint a társainak) .

(A két dudás két-három basszushangot előre búgat. S kíséri az éneket.)

MIND: Csordapásztorok... (Egy strófát elénekelnek. Az ének végén még néhány taktust játszanak a dudások, amíg a szereplők a tarisznyájukat, botjukat, subájokat lerakják a színpad jobbfelére) .

A három király el.

ELSŐ FELVONÁS

(A fehér kárpit felgördül mögöttük) .
(Keleti tájat ábrázoló táj.)

MIND (tüzet raknak és kondért igazítanak föléje, főznek) .

ANDRÁS (a székre áll, s a távolba néz) : Haj mennyi nép! És mind Betlehemnek tart.

ÖREGANYÓ (Petitől egy kupa vizet vesz át. S csurgatja a kondérba. Egyszercsak meghökken) : Micsoda moslék ez?

PETI: Nincs tisztább a kútba öreganyám. Mán délbe zavaros vót.

ÖREGAPÓ: Nem baj a. Annál sűrűbb a leve. Ugyis kevés a hús, amint látom.

ÖREGANYÓ: Csak egy bárányunk az is a Petié.

PETI (sírva) : A bárányomat én nem adorm.

JÁNOS: Azt pedig megesszük.

ANDRÁS: Öregapó! (Kiált.) Öregapó! (Ordít.) Öregapó! (Leszáll a székről.)

MIND (ordít) : Öregapó! András bá híjja.

ÖREGAPÓ: Mi kő gyerökeim?

ANDRÁS: Bemöhetne kend a városba. Üljön kend szamárra. Nézze meg kend hogy mi van odabe: bucsu-e vagy országos vásár? Osztég vigyen be magával sajtot: adja el.

ÖREGAPÓ (minden mondatra) : Értem.

ANDRÁS: Értette kend?

ÖREGAPÓ: Hogyne értöttem vóna. Juhok mentek a tilosba. Megnézem, hogy nagy-e arra sár? Csak azt nem értem, hogy micsoda vasajtó adjak el.

ANDRÁS (boszusan vakarja a fejét) : Mondja el neki öreganyó.

ÖREGANYÓ (néma-beszéddel magyaráz, míg a következő jelenet lefolyik. Aztán tarisznyát akaszt a nyakába, botot ad a kezébe, szűrt is ad reá) .

Előbbiek. Boldizsár jön jobbról.

BOLDIZSÁR (a színfalon kívül) : Hé emberek, van-e friss vizetek?

ANDRÁS: Friss is legyen?

JÁNOS: Csak állott volna bár!

BOLDIZSÁR (belép) : Hamar egy kupát, kérlek, töltsetek!

ANDRÁS: Az egész kutba sincsen annyi már!

BOLDIZSÁR: Egy ital csak van?

ANDRÁS:
Hát annyi még kerül,
de mög köll várni, mig az iszapja leül.

BOLDIZSÁR:
Betegnek köll. (A távolba hivón int.)
Úgy köll, mint a papnak az ámen.
Messzire van-e még az a Jeruzsálem?

ANDRÁS:
Betegnek messze. Egészségesnek közel.

BOLDIZSÁR:
Estig csak oda lehet jutni?

ANDRÁS:
Oda. Nem is köll futni.

BOLDIZSÁR:
Ember, de ismerős énnekem a képed.

(Tűnődve.)

Én uram teremtőm, hol láttalak téged?

ANDRÁS:
Nem tudom. Talán a minap Bötlehembe.

BOLDIZSÁR (az imént az utra nézett, most visszatér Andráshoz) : Ki most ott a király?

ANDRÁS: Hát ugyan ki vóna: Heródes ur, hogy az Isten növesszen füvet a feje fölé.

BOLDIZSÁR: Született-e fia annak mostanában?

ANDRÁS: Nem vagyok én bába.

BOLDIZSÁR: Hát valami szegény üldözött királyné nem járt-e felétek?

MIND:... Üldözött királyné?

ANDRÁS: Még olyat se láttam, aki ül békében aranyas székében.

BOLDIZSÁR:
Hát azt a csillagot, azt se láttad vóna?

ANDRÁS:
Azt a nagy üstököst? hogyne láttam vóna?
Tegnap este tünt föl, s tündökölt nagyszépen.
Mint egy fényes ászló ugy állott az égen.

BOLDIZSÁR:
Mit tudtok ti errül az égi csudárul?

ANDRÁS:
Hát... beszélnek mindent: időváltozásrul,
főképpen a császár közeli halálárul,
nemzetünk hamari szabadulásárul.

BOLDIZSÁR (visszanéz) : Im itt jön a beteg.

(Gáspár, Menyhért, Ordas, Tücsök. Valamenynyien poros zarándokruhában. Gáspár és Menyhért karonfogva vezeti Tücsököt.)

GÁSPÁR: Már itt vagyunk, fiam. (A juhászokhoz.) Vizet hamar!

ANDRÁS: (bögrével nyujtja) :
Itt van egy korty, ha többet nem akar.

GÁSPÁR:
S az éjjelre tán adhattok helyet,
hogy kipihenje magát e beteg.

TÜCSÖK:
Atyám már rajtam semmi se segít:
se víz, se bor, se orvosságital.

(Szemét lehunyja és nem mozdul többé, vagyis meghal színésziskolai fetrengések nélkül.)

GÁSPÁR:
Oh istenem! Segítség emberek!
Hogy álltok itt! Hát nincs-e szívetek!
Önts rá vizet! Dörzsöljétek fejét!
Szép lelke szárnya nincs kibontva még.

(Ordashoz) :

Te vén bölcs! Szemed a jövőbe lát!
Tapintsd meg! Tehetnél talán csodát!
Hát így hull-e el, mint a buta állat
az istennek ily kedves remeke!

ORDAS:
Nincs benne élet. A dérütött virágnak
így esik össze szirma, levele.

GÁSPÁR:
Fiam, fiam! Csak még egyszer tekints rám!
Nyílj meg föld, nyelj el! Magas ég szakadj [rám!

MENYHÉRT:
Öreg barátom...

(Sírva fakad s nem tud szólni.)

BOLDIZSÁR:
Így halni meg az élet tavaszán...
Szedd össze magad bátyám, hisz tudod,
forogtál hősen számtalan csatán
s a halál téged le nem sujthatott,
pedig sebet kaptál te százszor is.

GÁSPÁR:
De ez az egy seb, meglásd: sírba visz.

ANDRÁS:
Szegény fiú!

BOLDIZSÁR (Menyhérthez) :
Most mitevők legyünk?

MENYHÉRT:
A városban koporsót keresünk
és eltemetjük holnap visszatérve.

GÁSPÁR:
Az idegen föld hideg kebelébe.

MENYHÉRT:
S addig itt hagyjuk, itten valahol,
Vadállat erre tán nem kóborol.

ANDRÁS:
Majd találunk mink alkalmas helyet.
Amott a sziklák közt is ellehet.
Istálónk van ott, s annak közelében
egy üregféle.

MÁTÉ:
Jó lesz neki éppen.

Mária jön Józseffel balról.

(Mind a kettő a szentképek szerint való alak, de a szentsugár nincs a fejükön. Márián persze bő a ruha. József karjára nehezkedve fáradtan é sápadt arccal szemét mindig a földre sütve közeledik. Kezében kosár. Kebelén rózsaszál.*)

*) Még szebb, ha szamáron ülve jön Mária, és szamarat József vezeti. Depersze csak próbált jámborságú állat legyen, ne olyan, amelyik a szereplőt a közönség közé hajítja. És Máriát emelje le József. Ültesse a kút kávájára. A szamarat pedig vezessék el a juhászok.

JÓZSEF:
Jó emberek! Egy korty vizet kérünk,
Nem várhatunk, míg a városba beérünk.

ORDAS (József hangjára erősen figyel. A süvegét leveszi.)

ANDRÁS:
Jó ember, kút van itt, de víz bizony alig.
Ilyen sárosat az ember nem ihatik.

JÓZSEF:
Van talán vizetek korsóban, tömlőben.

ANDRÁS:

Van ám amott abban az égi felhőben.

(A vödörre néz.)

Várjatok csak kicsit s jót ihattok talán.

JÓZSEF:
Nem igen várhatunk: be kell érnünk korán.

ANDRAS (a vödröt fölemelve nézi) :
Talán a színéről már így is ihatnak.

(Átnyújtja Józsefnek.)

MÁRIA (Józsefhez) :
Adj kérlek, adj ennek a szegény állatnak.

ANDRÁS (Petinek) :
Itasd meg azt a szamarat.

PETI (félrevezeti jobbra a szamarat.)

GÁSPÁR (távolacskán Máriától letérdel) :
Nem tudom mi lelte a térdemet.

(Másik térdét is lebocsátja.)

MENYHÉRT:
Nekem is ugy elnehezült. (Letérdel.)

BOLDIZSÁR: Nekem is. (Letérdel.)

ORDAS (letérdel. És kezét a mellén keresztbe téve figyel tovább.)

JÓZSEF (Andráshoz) :
Mondd csak: vannak-e már sokan Bethlehemben?

ANDRÁS (legyint) :
A hangya-zsombék se nyüzsöghet különben.

MÁRIA (Józsefhez) :
Istenem, csak szállást találjunk még máma.

JÓZSEF:
Találunk mielőtt még a nap leszállna.

(Két juhász széles deszkára igazítja a halottat, fekete lepelt tart, később letakarja.)

GÁSPÁR (Tücsök kezét fogva. Búcsúzó hangon) :
Nem adhatok fiam, csak ilyen ravatalt.

MÁRIA (csak ekkor pillant oda) :
Szegény fiu. (Andráshoz) Meghalt?

ANDRÁS:
Meg ám. Itt hótt mög az imént.

MÁRIA:
És nincs-e anyja, ki elsirassa szegényt?

ANDRÁS: Nincs.

MÁRIA (Józsefhez) :
Tedd ezt a rózsát atyám a szívére.
A sírba legalább e virág kísérje.
Ami rajta csillog, a szemem harmata.
Lengje be sírját e kis rózsa illata.

GÁSPÁR:
Áldott a szíved ifju asszony. Köszönöm.

KÉT JUHÁSZ (a halottat fölemeli és elviszi jobbra.)

GÁSPÁR, MENYHÉRT (el.)

BOLDIZSÁR (pénzt nyujt Andrásnak) : Nesze, jó ember.

ANDRÁS: Mi az?

BOLDIZSÁR: A fáradságodért.

ANDRÁS:
Ejnye, hát miféle embernek néz engem?

BOLDIZSÁR:
Ingyen, nem fogadok el semmitse, lelkem
S ha épp zsebre tenni tiltja büszkeséged,
Add oda annak, ki náladnál szegényebb.

(A pénzt a földre veti s el a királyok után.)

PETI: Ez én vagyok. (Fölkapja és Andrásra félő pillantást vetve, zsebre teszi.)

ÖREGANYÓ (Andráshoz) :
Adja ide ezt a vén kulacsot nyomban.
Ez a szegény asszony majd eleped szomjan.

JÓZSEF: Elég ennek annyi, mint egy kismadárnak.

(Az oldalán lógó kókuszdió-csészébe önt s nyujtja Máriának.)

ÖREGANYÓ (Máriához) :
Jaj édös lelköm, hát ilyen tél-időben,
ilyen állapotban vagy uton-menőben!
Hol kaptok majd szállást, lelköm-liliomom?

JÓZSEF (megbotránkozva) :
Mink ne kapnánk szállást?

ANDRÁS:
Hát bizony nem tudom. Őszi vásáron sincs ennyi népség soha.
A padlás is tanya, a pince is szoba.
Az utcán tüzelnek, szalmán melegszenek.
Hid alatt, árokban szanaszét fekszenek.
Sohase volt nálunk ilyen sokadalom!

ÖREGANYÓ:
S hogy tik hova juttok el nem gondolhatom.

MÁRIA (égnek emelt arc, félig lehunyt szemek, maga elé) : A rókáknak barlangjuk van, a madaraknak fészkük. Csak nekünk nincs-e hova lehajtanunk a fejünket?

JÓZSEF: Hát sehol nem akadna egy szoba?

ÖREGANYÓ: De még kamara se lelköm. Még egérlik se.

JÓZSEF (maga elé) : Mink is az utcán vagy az árokban hányódjunk-e?

MÁRIA (az égre pillant) : Amint az Isten akarja, úgy legyen.

ÖREGANYÓ:
Mondok én valamit, vándorló virágom,
meghálhatsz minálunk puha szénaágyon.
Hónap majd tanálhatsz alkalmasabb szállót:
átadjuk mink addig néktök az istálót.

MÁRIA (fájdalmasan megrezzen) .

ANDRÁS: Az igaz: ott meghálhatnak.

JÓZSEF (elszörnyedve) : Az istálót!?

ÖREGANYÓ:
Azt lelköm. Van ottan széna, szalma bővön.
Mégis csak jobb, mint a hideg fagyos fődön.

JÓZSEF (elképedve néz maga elé) : Istálóban?

MÁRIA (az égre néz) : Ime az Úrnak szolgáló-leánya, legyen nekem az ő akarata szerint.

ÖREGANYÓ (kíséri őket) .

MÁRIA, JÓZSEF (jobbra el) .

MIND (utána néznek. kis szünet) .

PETI (a pénzt nézi) : Jaj! (Hangosabban.) Jajajaj!!!

MIND: Mit jajgatsz?

PETI: Arany ez, András bácsi.

ANDRÁS: Arany-e?

PETI: Az e: színarany!

ANDRÁS: Hát láttál te már aranyat?

PETI: Éppen arrul ösmerem meg, hogy nem láttam.

MIND: Arany? (csodálkozva nézik.)

ANDRÁS: Tyű az árgyélusát, Peti. Bizonyosan megtévedt az az idegöny. Nyargalj utána hamar: Add vissza!

PETI (lázasan ugrál) : Jaj csak utól ne érném. (Magas ugrásokkal, de keveset haladón elfut.)

ANDRÁS (Ordashoz) : Hát te mit térgyepölsz, öreg?

ORDAS: Milyen volt ez a nő?

ANDRÁS: Melyik?

ORDAS: Aki az imént vizet kívánt.

ANDRÁS:
Milyen? Hát fiatal, oszt beteg-forma.

ORDAS:
Fiatal? Mondd, volt-e a fején korona?

ANDRÁS:
Korona? Kendő is alig vót rajta, koma.

ORDAS:
De ugy-e, bíborba volt talpig burkolva.

ANDRÁS:
Bíborba? Szegénynek bár subája volna.

ORDAS:
De úgy-e hintóban vitték el sebesen!

ANDRÁS:
Vitte ám négylábu nagyfülü eleven.

ORDAS:
Oh csak az orcáját megláthattam vóna,
Ruhája szegélyét csókolhattam vóna.

(Mária után fordulva áll.)

ÖREGANYÓ (Ordashoz) :
Kit emlögetsz lelköm, olyan szépen fönnen?

ANDRÁS:
Azt az asszonyt, ki az imént ment el innen.

JÁNOS:
Milyen fiatal és máris küzd a bajjal.

ANDRÁS: (elgondolkozva áll)
Olyan vót ez szögény, mint egy beteg angyal.
De vajjon hagyott-e még a csutorámba?

(Rázza a kulacsot.)

Hagyott egy nyeletet.

ÖREGANYÓ:
Jó lösz vacsorára.

ORDAS (a vezetőjéhez) :
Ballagjunk előre Jeruzsálem felé.
Majd utólérnek, ha jönnek visszafelé.
Jóéjszakát, pásztorok. (El jobbra.)

MIND:
Jóéjszakát!

Peti jön.

MIND:
Utólérted-e?

PETI (vígan) :
Utól hát.

MIND:
Vissza-adtad-e?

PETI:
Vissza hát.

ANDRÁS:
Hazudsz te rókafi, ott van a markodba.

PETI:
Nem tehetek róla, hogy visszanyomta.

MIND:
Akkor te gazdag vagy!

PETI:
Möghiszem azt. Nem is cserélek sönkivel.
Most mán házasodok! Mihent tudom kivel.

ANDRÁS:
No embörök talpra! Hun az a sátorfa?
Apóék itt hálnak a rezes sátorba.
Úgy rakjátok oszt, hogy hideg lösz az éjjel.
Tán havat is kapunk az északi széllel.

(Jánoshoz) Gyere te is, oszt segíts.

JUHÁSZOK (tüzet raknak és szolgafára akasztják a kondért. Néhányan sátort állítanak.)

JÁNOS:
Aj de nagysatyaku embör baktat erre!

ANDRÁS:
Hiába jön pedig, nem iszik őkelme.

JÁNOS:
Aj de furcsa szörzet, vigye el a sátán:
öles hurkatőtő vagy mi van a hátán.

PETI: (bárányt hoz.)
Ihol a bárány, öreganyó.

ANDRÁS:
Elmönt-e az eszöd, rugjon meg a bagó.
Ezt az első bárányt, ezt a szép kövéret!

(A tenyerét mutatja.)

Ha alszik az eszöd, majd mingyárt mögébred.

(Öreganyónak)

Nem szögény embörnek való vacsorára.

JÁNOS:
Bevisszük hónap a királyi konyhára!

EGY JUHÁSZ (elkapja a bárányt és Petire haragos pillantással, elviszi a szárnyék mögé.)

BANDI: Nézzétök csak, milyen jó kecskebűrt vöttem.

NÉHÁNYAN: Mennyiért vötted?

BANDI: Egy bokor darutollat adtam érte mög egy karaj kenyeret.

PETI: A darutollat? azt a szép darutollat? Én akartam azt mögvönni!

Karakalem jön hátulról.

(A hátán nagy fekete könyv és tarisznya. Kezében vagy a hátán teleszkóp. Másik kezében annak az állványa.)

Jóestét tisztelt nép. Lábam székért kiált.

Nem láttatok erre három kóbor királyt?

MIND: Királyt?

KARAKALEM:
Azt, azt: két öreget meg egy fiatalt,
meg egy lógóst, aki mindig vele tart.

MIND: Nem láttuk egyiket se.

KARAKALEM:
Ez különös. Én az egyik vén királynak
mindentudó bölcse vagyok, amint látnak.
Mindent tudok, csak azt az egyet nem tudom,
hogy a három király itt az országuton
elment-e, vagy hogy én járok itt hamarább,
Keresem őket, mint Saul a szamarát.

BANDI: Talán fordítva.

ANDRÁS:
Fogd be a szádat te!

ÖREGANYÓ:
Narn hallgatsz, te béka!
Hátha ez az úr is valami próféta!
Üljön le tudós úr. Mingyárt vacsorálunk.
Egy kanalat tán az úrnak is tanálunk.

(A tálat a tér közepére helyezik és körülülik.)

KARAKALEM:
Köszönöm. De jószag lebeg az orromba!
Három napja nem vót kanál az markomba.

(Leül és eszik.)

Zsuzsi jön jobbról.

ZSUZSI (dalolva jön a szinfalak mögött. Bandi fölveszi a dudáját és a dal második sorától kezdve kíséri.)
Magános fa a pusztában álldogál.*
evelérül sűrű harmat hulldogál.
Bánatommal úgy állok a világba,
mint az a fa a kietlen pusztába!
- Magános fa mondd mi történt teveled:
miért olyan harmatos a leveled?
- Azért olyan harmatos a levelem:
nem tudom én, mi a boldog szerelem.

*) Zenéje a Karácsonyi álom c. kötetben megtalálható.

PETI:
Lelkem Zsuzsám mi bajod?
Mitől olyan bús a dalod?

ANDRÁS:
Néhány hónap óta olyan ez a lányka,
mint a temetőnek szomorú-fűzfája.

ZSUZSI:
Ismeritek Jeffte lánya történetét
az énekelte a saját gyászénekét.
Én is érzem: immár nem sokáig élek.

ÖREGANYÓ:
Most virágzol még csak, kedves, tiszta lélek.

ZSUZSI:
Virág között is van, amely nem ér nyarat:
titkos baj lepi meg s meghal egy nap alatt.

ANDRÁS:
De bolond beszéd!
Valami legényke zavarja az eszét.
Ülj közénk és ihol a kanál:
aki keres tanál.
S mingyárt vígabban forog a kerék.

ÖREGANYÓ:
Nohát kisasszony egyék.

ZSUZSI (leül és eszik) .

KARAKALEM: Kisasszony?

(megnézi)

Bizisten annak is beillik.
Gyönge két orcáján két liliom nyíllik.

ÖREGANYÓ:
De kisasszony is ez, uram.

KARAKALEM:
Mi a manó?

ÖREGAPÓ:
Csak azt nem tudni, hogy mely családból [való.

ÖREGANYÓ:
Valami zsiványnép a kútba vetette.
Víz helyett húztuk fel egyszer a vederbe.

KARAKALEM:
Ejnye gaz tigrisek! Ilyen szép virágot

ÖREGANYÓ:
Kicsi volt még akkor. Nem volt így kinyílva.
Csak a finom hímzett kis ingérül látszott,
hogy úricsaládfa ágára van írva.
Mink oszt fölneveltük. De mi lesz belőle?
A jó Isten tudja, mit végzett felőle!

KARAKALEM:
Lesz belőle szép kis juhászi menyecske.

ÖREGANYÓ:
Nem lesz biz' ebbül, mert nem köll egyiknek se.
Nem ér ennek semmit az asszonyi dóga:
gyönge kezecskéjét a széltől is ója.
Nem szeret kapálni, se sütni, se főzni,
Csak mosakodik, meg a szépségét őrzi.
Nézegeti magát a kút tükörébe.
Nem szögény juhásznak való az efféle.

KARAKALEM:
No hát a messiás, - mi hír van felőle?

MIND:
Micsoda messiás?

KARAKALEM:
Micsoda messiás?
Hát ti nem tudjátok, mit beszél az írás?

ANDRÁS:
Azt amit az írás beszél, tudjuk bőven,
csak azt nem, hogy mikor-melyik esztendőben?

KARAKALEM:
De hiszen itt kell már lennie!

MIND (fölugrálnak) :
Itt? Hol? hol?

KARAKALEM:
Tudom is én hol, csak etájon valahol.

MIND (örömmel) :
Ezen a tájon! A messiás! Hol van, hol?

KARAKALEM:
Tessék: idevalók s ha tőlük kérdezek,
az a válaszuk, hogy kétannyit kérdeznek.
Hát nem hallottatok semmit mostanába?

MIND (izgatottan) :
Nem. Nem. Semmit se hallottunk.

ANDRÁS:
Apót épp beküldém ma a városkába.
Ha valami történt, megtudjuk hamarán.

KARAKALEM (a juhászokhoz) :
Hát az uj csillagot, aztat se láttátok?

MIND:
Láttuk.

BANDI:
Keleten.

ANDRÁS:
Mint egy nagy lázsiás.

KARAKALEM (az eget vizsgálva) :
Ha felhő nem volna, mostan is látnátok.
Nohát ez jelenti, hogy jön a messiás.

MIND (felugrál) :
Hát mégis! Jön a messiás? Hol? Hol jön?
Hol? Honnan jön?

(Csillagfény.)

KARAKALEM (a süvegét leveszi s föláll) :
Az egek lámpása világit a fődön.
Hát ez mutatja meg, hogy merrül hova jön.

(Fölveszi a teleszkópot s a végét nyujtja Bandinak.)

MIND (álmélkodva) :
Ez mutatja!

KARAKALEM: Huzzad csak.

(Húzzák kétfelé.)

MIND:
Mi az?

KARAKALEM:
A szemem ez fiaim.
Ezzel nézem, hogy az ég gyalogutain,
hogyan vándorolnak az örök csillagok.

MIND:
Hát ezen meglátni?

BANDI ( felágaskodik és a csőbe néz felülről) :
Én is bepislogok.

KARAKALEM:
Meglátni, mert száz szem van ebben a csőben!
a százegyedik a magam hitvány szeme.
Száz-egy szemmel nézem: az égi mezőben
merre megy a csillag!

(Benéz alulról.)

BANDI (rémülten visszaugrik) :

Huh! (Anyó szoknyájába rejti a fejét.)

KARAKALEM (hanyatt rogyik) :
Egek istene!

MIND:
Mi az?

KARAKALEM:
Jaj akkora pofát láttam, mint egy ház!
A hétnapos hideg egyszerre kiráz!

ÖREGANYÓ:
Elmégy innen! Mingyár a füledre ütök.

BANDI (dideregve) :
Brr. Akkora ördögöt láttam, mint egy prücsök.

JUHÁSZOK (talpra ugranak és botot ragadnak) .

ANDRÁS:
De a sarkantyúját, hallja-e az úr!

MIND:
Ha ördög van benne, ki nem szabadúl.

(Bottal verik a csövet és lábbal tapodják, míg csak el nem görbül.)

Üsd! Üsd!

KARAKALEM: Megálljatok! Hó! Segítség! Tüz van!

ANDRÁS:
No ha ördög vót benn, megdöglött fiastul.

KARAKALEM (ájuldozik) :
Végem van. (A csövet fölveszi és siránkozva nézi.)

ANDRÁS:
Most már csak azt mondom: ha kedves a nyakad.
te is elhordd magad!
Szette-vette ördögnek szerzetje
pusztulj innen tüstént, veszett teremtette.

MIND: Pusztulj innen.

KARAKALEM (rémülten kapkod) .

MIND (fenyegetőn kísérik el Karakalemet) .

ÖREGANYÓ: Mit iszol?

ANDRÁS: Bort.

ÖREGANYÓ: Hiszen üres.

ANDRÁS: Dehogy üres.

ÖREGANYÓ: Az előbb üres volt.

ANDRÁS: Dehogy vót: még most is lötyög benne.

ÖREGANYÓ: Mutasd. (Fölfordítja. Bor nem jön a kulacsból.) Üres.

ANDRÁS (rázza a kulacsot) : Dehogy üres. (Fölfordítja. A bor csurog. Ijedten.) Egeknek ura! (Iszik.) Teremtő szent Isten! (Iszik.) Csillagos egek! (Iszik.) Miféle csuda ez? (Iszik.) Ne szólj senkinek.

Öregapó jön.

ÖREGAPÓ: No itt vagyok.

ANDRÁS (ordítva) : Eladta kend?

ÖREGAPÓ: Eladtam-e? Persze hogy eladtam. Százfelé kapkodták azt az egy gomolyát.

ANDRÁS: Mennyit kapott kend érte?

ÖREGAPÓ: Mennyit kaptam? Kaptam vagy három garast.

ANDRÁS: Hát a városban mit hallott kend?

ÖREGAPÓ: Mit hallottam? Mindönfélét. Egy helyön nagyon szépen trombitáltak.

ANDRÁS: Hát a messiásrul hallott-e kend valamit?

ÖREGAPÓ: A messiásrul? Hogyne hallottam vóna. Gyerökkoromba egyször mög is finakolt érte a mestör...

ANDRÁS: De most, most. Most mit beszélnek rúla?

ÖREGAPÓ: Kiről?

ANDRÁS: A messiásrul.

ÖREGAPÓ: A messiásrul?

ANDRÁS: Arrul.

ÖREGAPÓ: Arrul egy szót se beszélnek.

ANDRÁS: A templomba se beszélnek róla? Vagy tán kend nem is vót a templomba?

ÖREGAPÓ: A templomba? Hogyne vótam vóna.

ANDRÁS: Hát a három garas hol van?

ÖREGAPÓ: Egyik itt van. (Átadja.)

ANDRÁS: Hát a többi?

ÖREGAPÓ: A többi? A többi is megvan valahun.

ÖREGANYÓ: Hát már most feküdjetek, lelköim!

ANDRÁS: No várhatja kend is, míg mögen beküdöm a városba.

ÖREGANYÓ: Ki fog ma őrködni?

ANDRÁS: Én magam. Nagyon sok mindönféle nép kujtorog erre. Nem bízom senkire a nyájat. (Elsétál.)

(Csillagfény.)

(Juhászok szanaszét lefeküsznek a srbájukra, szűrükre.)

ZSUZSI: Csak egy percig hadd nézzem azt a csillagot. Olyan szelíd fénnyel ragyog. (Leül az előtérbe.)

ÖREGANYÓ: Zsuzsi te, hónap reggel korán, jó kis tejecskét viszünk annak az asszonykának és ott maradunk és szógálunk neki. (Bemegy vele a sátorba.)

(Csillag elborul.)

Peti és Zsuzsi.

PETI: Jóestét, Zsuzsi.

ZSUZSI: Már egyszer köszöntél.

PETI: Jobb kétszer, mint egyszer se.

ZSUZSI: Mér ültél ide?

PETI: Véletlenül.

ZSUZSI: Talán mondani akarsz valamit?

PETI: Hát.

ZSUZSI: Hallgatlak.

PETI: Várj csak, hadd kezdjem.

ZSUZSI: Hát csak kezdd.

PETI: Hát látod, én megnövök...

ZSUZSI: Hát aztán?

PETI: Te is megnősz.

ZSUZSI: Hát aztán?

PETI: Mindnyájan megnövünk.

ZSUZSI: Csak ezt akartad mondani?

PETI: Dehogy ezt. Ez csak a kezdet.

ZSUZSI: A kezdet? Nohát én folytatom. Te jó fiu vagy Peti, de énnekem ne hordj almát és ne törd a fejed kezdéseken.

PETI (panaszosan) : Van valakid, ugy-e?

ZSUZSI: Van is, nincs is. De mert te tudod, milyen nehéz az, ha valakinek van is, nincs is, hát néked elmondom.

PETI: Csak azt mondd meg, hogy juhász-e?

ZSUZSI: Nem.

PETI: Hát?

ZSUZSI: Király.

PETI: Király? Csak nem Heródes!

ZSUZSI: Nem.

PETI: Hát hun találkozol te királyokkal?

ZSUZSI (fejét lecsüggesztve) : Álmomban.

PETI: Az semmi.

ZSUZSI: De nem semmi az, hallod. Minden éjjel ugyanaz az alak, ugyanaz az arc jelenik meg és ugyanazon a hangon szól hozzám. Mikor alszom, azt gondolom, hogy ébren vagyok s mikor ébren vagyok azt gondolom, hogy szomorút álmodom. (Lehajtja a fejét.) Ne mondd el senkinek.*) (Bemegy a sátorba.)

PETI (hosszan néz utána) :
Bezony András testvér, furcsa időt élünk.
Ide-oda terelik a népet, mint a birkát.
Hát birka az embör?

ANDRÁS (botra támaszkodva áll) :
Bezony birka, testvér.
A császár szömébe
csak nyáj a mi népünk.
Hol fejik, hol nyírják,
hol pedig egyszerre ezrivel levágják.

PETI:
A csecsemőket is papirosra írják.
Tengör sok az adó, s mindennap növekszik.

ANDRÁS:
Az adótul még a kódus se menekszik.

*) Ez az utolsó mondat ne legyen erős, ne mondja a bojtár szeme közé, hanem inkább álmodó arccal, félvállról. Mert hiszen neki nem olyan nagy kérdés az elmondás, vagy el nem mondás, mint maga az álom.

PETI:
Szegény nép szivébül de sok panasz fakad.

ANDRÁS:
Nem szánt vet a császár, de mégis ő arat.

PETI:
Vajjon igaz-e, hogy jön az ég szekerén,
akit rég várton vár minden földi szegény?

(Csillagfény.)

ANDRÁS:
Mese az csak testvér! Ha mese nem vóna,
akkor a messiás már el is jött vóna;
zsarnokság nem ülne ezen az országon:
uj rönd volna rég e zavaros világon.

PETI (álmosan) :
Dehát az a csillag?

(Ledől és alszik.)

ANDRÁS:
Az a csillag néma.
Nem beszéli ki, hogy mi az ég szándéka.

ZSUZSI: (szűrt hoz és az előtérbe fekszik Andráshoz)
Nem tudok aludni. Apó nagyon hortyog.

ANDRÁS:
Feküdj itt kis hugom. Amig én virasztok.

(Szünet.)

ANDRÁS (a tűzre vet) :
Álmos vagyok. Nézzük körül a karámot.
Ez talán elűzi szememről az álmot.

(El.)

ZSUZSI (félkönyéken) :
Óh messiás, akit vár a világ,
s kiről ma susog fű, fa és virág:
téged kérlek, ha álmom képe jő,
legyen valóság a jelen s jövő.

(Ledől s alszik.)
Halk zene. A szinre fátyolkárpitok ereszkednek s elfödik a háttért s az alvókat.

Boldizsár jön.

BOLDIZSÁR (palástban, koronával) :
Zsuzsám! Ébredj hát föl, szivem gyémántja te!

ZSUZSI:
Úgytetszik, mintha csak most dőltem volna le!

BOLDIZSÁR:
És nem omolsz-e két szerelmes karomba?

(Kitárja a karját.)

ZSUZSI:
Várj egy pillanatra egy rövid szavamra:
Mióta hozzám jársz, nem tudom hogy vagyok:
Mikor vagyok ébren? és mikor álomban?
Ha megszüntethetnének ezt a varázslatot...

BOLDIZSÁR:
Óh Zsuzsám ezt csak én szeretném legjoban.
Mit tegyünk?

ZSUZSI:
Térdelj le. Kérjük a nagy eget:
lássunk igaz képet az álomkép helyett.
Lássuk meg például harmincegy nap mulva
mi van a jövendő tükörébe írva.

(Letérdelnek.)

Add meg Isten, add meg...

BOLDLIZSÁR:
Add meg Isten, add meg...

ZSUZSI:
A mi kérésünket...

BOLDIZSÁR:
A mi kérésünket...

ZSUZSI:
Nyugtasd meg végtére...

BOLDIZSÁR:
Nyugtasd meg végtére...

ZSUZSI:
Szerelmes szivünket...

BOLDIZSÁR:
Szerelmes szivünket...

ZSUZSI: Most már megölelhetsz.

(Megölelik és megcsókolják egymást.)

A szín átváltozik zöld síksággá, amelyen sátorok vannak, s a távolban ménesek. Az előtérben ősi ruházatu magyarok lobogós ingben, gatyában; mentéjök vállra vetett. Némelyiknél íjj van; va lamennyi kardos.*) Süvegükön ékes forgók. Oldalt királyi sátor.

*) Játszhatják az előbb szereplő juhászok is arcuk elmaszkírozásával.

ZSUZSI:
Mily idegen táj ez! Hol vagyunk Boldizsár?

BOLDIZSÁR:
Ez az én országom, amely trónjára vár.
Menyhért király jön lassu léptekkel.

ZSUZSI:
És ez a nép itten?

BOLDIZSÁR:
Ez az én hű népem.
Itt van a királynétok.

MIND:
Éljen! Éljen! Éljen!

ZSUZSI:
És ez az agg ember? (Hozzá repül.) Oh apám, jó apám!

MENYHÉRT:
Hát nem feledtél el, te kedves jó leány?

ZSUZSI:
Csakhogy ujra látom galambősz szép fejed!
Oh hadd csókolom meg áldott öreg kezed!

MENYHÉRT (könnyezve) :
Csakhogy együtt vagyunk végre valahára.

(Magához öleli Zsuzsit és Boldizsárt.)

BOLDIZSÁR:
Együtt is maradunk, együtt mind a hárman.
Kértem az istent, hogy megérnem engedje,
hogy elhozhassalak ide napkeletre
s beteljesült vágyunk, ugye szép virágom?

ZSUZSI:
Nem lehet ez való, ugy-e hogy ez álom?

(Tapogatja Boldizsárt és apját, a földet, a sátort stb.)

BOLDIZSÁR (maga is kétkedőn, a homlokán a kezét átvonva) :
A boldogság mindig álom e világon.
A boldogtalanság mindig ébredés.

ZSUZSI:
Akkor ne ébredjünk soha Boldizsárom.
Félek, hogy eloszlik ez a boldog álom.

(A zene zavarosan megáll. Minden eltűnik.)

ANDRÁS (visszatér) :
Mi bajod, mért nem alszol?

ZSUZSI:
Nem látott semmit?

ANDRÁS:
Nem.

ZSUZSI:
Sátorokat? népet? egy királyt? egy öreg embert?

ANDRÁS (a fejét rázza) :
Egy szunyogot se.

ZSUZSI (maga elé) :
Álom volt megint. Minden elrepült.
Igazat kértem az égtől. Beteljesült?
Nem lehet. Oh hiszen apámat is láttam.
Nem valósulhat meg ennyi édes vágyam.

(Szomorun elmegy.)

(Csillagfény.)

ANDRÁS (félkönyéken a botjára támaszkodik s az eget nézi. Álmosan tűnődve) :
Mily különös csillag, ez a szép új csillag,
S mint valami vándor, magányosan ballag:
Jeruzsálem felől jön a magas égen
S felénk halad szépen.
Ki őrzi odafenn az ég csillagait?
Ki őrzi mint pásztor a maga juhait.

(Kis szünet.)

És ki gyújtotta meg ezt az új csillagot
Amely a többinél nagyobb fényben ragyog?

(Kis szünet.)

A ki ezt a lángot az égben gyujtotta,
emberi testbe is adhatna ily lángot...
Egy ember, akinek szép, nagy lelke volna,
jobb rendbe tehetné a földi világot.

(Letérdel.)

Égnek, földnek ura, ember teremtője,
Küldj ember-csillagot e szomoru földre!
Teremjen köztünk egy jóságos hatalom,
kinek hajoljanak a földi királyok,
mint a virágok a füves patakparton,
amerre hajlítják a szelíd hullámok,
küldd el követed, ki megtanítson élni,
bízni az egekben, hinni és remélni;
Ki a lesujtottat szívére emelje;
lágy kezével szemünk könnyét letörülje,
s a mikor végezzük földi életünket,
vezesse fel hozzád elfáradt lelkünket.

(Fejét lehajtja. Hosszu szünet. Hóesés.)

Esik a hó... Milyen álmos vagyok.
Álljunk. (Feláll.) Még éjfél sincs. Addig nem alhatok.
Brr. De zordon tél ez. Elalszik a tűz is.
Bandi! Kelj fel kissé! Hadd aludjak én is.

BANDI (nyujtózkodik) :
Minek kőtött kend fel: oly szépet álmodtam.

ANDRÁS:
Mit te?

BANDI:
Hát a csillagos ég meghasadt álmomban.

ANDRÁS:
Hát osztán?

BANDI:
Osztán mint a méhe, mikor rajnak lódul,
A sok szárnyas angyal az égbül kitódult.

ANDRÁS:
Ejnye ez szép lehetett! Osztán visszamentek?

BANDI:
Dehogy mentek, inkább lefelé indultak.
Gyorsan ereszkedtek, úgy hogy szinte hulltak.
Mintha ezer rózsa szállana kerengve,
Úgy szállt a sok angyal ide Betlehembe.

(A hóesés eláll.)

ANDRÁS:
Sajnálom, hogy ezt az álmod elzavartam.

De őrködj egy kissé, mert elálmosodtam.

(Lefekszik Bandi helyére.)

A csillag előtűnik.

BANDI (járkál) :
Mind úgy alszik, mint az összeesett duda.
Node máma nem is csuda:
hideg van. Meleg a suba.

(Néz balra.)

Hány óra löhet mán. Talán tizenkettő!
Tizenhárom is tán, tudja a teremtő

(A feje fölé néz.)

Ni a csillag, ihol-e! de megnyőtt a fénye
Mint ma este a nagy messiás reménye.
A csillag, az igaz. A remény, az álom.

(A csillag félig elborul.)

Rózsaszinü felleg szomoru határon.

(Jobbra néz.)

Micsoda fehér fény van amoda távol!
Azt gondolnám, hogy a mi istálónk lángol,
De ilyen fehér fényt tűz nem áraszt soha.
Felköltsem-e őket? No ez egy új csoda.
Annak a csillagnak tükörfénye volna?
Dehát hol a tükör? S nem is olyanforma.
Azt gondolnám, fénye a fölkelő holdnak,
Dehiszen most nincs hold. No, majd megtudjuk holnap.

(Csillagfény.)

No ez mégis szörnyű: mi álmosit engöm?
Csakúgy kókadozik belé testöm-lelköm.
Mintha három napig nem aludtam vóna,
valami lakziba dudálgattam vóna.

(Leül.)

Ez a sok fényesség ez álmosit nagyon.
Lekönyökölök. Így talán jobban birom.

(Lekönyököl és elalszik.)

Misztikus halk zene, egyre erősödő. Teljes csillagfény.

Egy angyal jön.

(Kifeszített nagy szárnyakon, felülről ráhulló káprázatos rózsaszinü fényben ereszkedik a magasból.)

ANGYAL (mosolygó arccal, nagy hévvel) :
Ébredjetek pásztorok!
Örömet jelentek!
A messiás megszületett!
Gyertek velem, gyertek!

(A pásztorok félig felülve, rémületbe fagyott, de mégis örvendő arccal bámulnak az angyalra.)

(Kárpit.)

MÁSODIK FELVONÁS.

(Kősziklás havas domb. A sziklák közt üregek és repedések. Barlangszerű istáló. Ennek közepén Mária ül szénán, amely ugy van összerakva, hogy a hátát is megtámaszthatja. Előtte x-lábakon álló kis hordozható jászol. Ax előtérben József szekercével farag bölcsőtalpat a jászolkához. Mikor a kárpit felszáll, utolsókat csap rajta, s beilleszti a jászolka lába alá, hogy a jászolt ringatni lehessen. Mind a kettő fején vékony aranydrótból való aureola.)

Misztikus halk zene: Máriát dicsérni hívek jöjjetek. A zenébe lépéses vídám dudahang elegyedik, a csordapásztorok dallama, de induló taktusban, vídám cifrázásokkal. Legelől a két dudás jön, telepofával fujja a nótát. A pásztorok is jönnek mind. Arcuk és mozgásuk bámulat és öröm és tisztelet kifejezése. Mögöttük egy perc mulva a három király koronásan, bíbor, bársony ruhában. Léghátul Ordas. Amint belépnek: mindnyájan letérdelnek. A zene elhallgat. Legelől a két öreg térdel és a juhászok, mögöttük a királyok. András bárányt tart a nyakába körítve.

ÖREGAPÓ:
Áldott kis messiás nemzetünk reménye,
köszönt először a szegény pásztor szája!

ANDRÁS:
Üdvözlégy egeknek földre leszállt fénye!

ÖREGANYÓ:
Üdvözlégy Istennek testté vált igéje!

GÁSPÁR:
Köszöntünk messiás, királyok királya!

MIND (fölemelt kézzel, örvendő arccal, öszszekeveredő meleg kiáltással) :
Üdvözlégy messiás!

BANDI:
Itt ez a szép kecskebőr:
tenéked ajánlom,
szent lábacskád meg ne fázzon
égi tulipántom.

(Leteszi a bőrt a jászol elé. Erre rakja a többi az ajándékot!)

ÖREGAPÓ:
Három arany, most verték,
fogadjátok tőlem.

ÖREGANYÓ:
Ruhácskára, csizmácskára,
telik ebből bőven.

PETI:
Hadd toldom meg mégegygyel,
evvel a szép fényessel.

ANDRÁS:
A legelső bárányom
Jézuskának ajánlom.

ZSUZSI:
Nem hozhattam egyebet,
csak egy fazék friss tejet.
És még egy kis vajacskát.
Aztán egy kis sajtocskát.

MÁRIA (hátradől és ültében alszik, feje lassankint a háttér felé fordul) .

JÓZSEF (rámutat Máriára) :
Csendesen beszéljetek!

(A zene adagiora változik.)

GÁSPÁR, MENYHÉRT, BOLDIZSÁR, JUHÁSZOK (ajándékaikat Józsefhez intézett kézmozdulatokkal magyarázva ralcják tovább) .

MÁRIA (összerázkódik s fölébred. Bámulva néz a pásztorokra s kezét átvonja a homlokán) : Oh, mily borzasztót álmodtam! (A bölcsőhöz. Arcának fájdalmas kifejezése boldogan mosolygóvá változik. Az égre néz.) Fiamat láttam keresztre feszítve.
Magasztalja az én lelkem az Urát és örvendezik az én lelkem az én üdvözítő Istenemben.

(A zene a felébredéskor hirtelen édes melodikusra változik.)

JÓZSEF (Máriához hajlik, szót vált vele és előbbre lép) :
Köszönöm édesim a kisded nevében

MIND (felállnak) .

JÓZSEF:
mindnyájatok szívből jött üdvözletét.
Boldogok vagytok ti, egyszerű pásztorok,
mert ti láttátok az Ég jövetelét.
S boldogok vagytok ti jámbor fejedelmek,
hogy megértettétek: csillag mért ragyog?
Mert bizonnyal mondom, hogy e kicsi gyermek
Minden, földön élő embernél nagyobb.
Ajándékot hoztatok az ég szülöttének
Jézusnak ád eztán is, ki ád a szegénynek.
De kérjetek ti is az ő nevében bármit,
bizton megadja az ég, ha javatokra válik.

ANDRÁS:
Nem kérek mást, csak jó legelőt.

PETI:
Jó termést mindenekelőtt.

JÁNOS:
Én csak egy új subát.

BANDI:
Én csak egy uj dudát.

ÖREGAPÓ (szepegő sírással) :
Kérem a Jézuskát, ha már meg kell halnunk
Még egy kis darabig... ha lehet... had éljünk
Csak még öt esztendőt...

ÖREGANYÓ (oldalba löki) :
Ötvenet, te bagoly!

ÖREGAPÓ:
Vagy hatvan esztendő hadd jusson még nekünk.

JÓZSEF:
Ha az Isten jónak látja, hát megadja.

ÖREGAPÓ:
Haj, micsoda erő szállott a lábamba.

(Táncoló mozdulatokat tesz.)

ÖREGANYÓ:
Teremtő szent Isten: ugrok mint a labda.

ÖREGAPÓ:
Tyuhaj!

(Ugranak vagy kettőt, aztán letérdelnek.)

JÓZSEF (Ordashoz) :
S te agg világtalan, ki néman állsz itten.
Nincs-e kívánságod? Megadja az Isten.

ORDAS (á fejével nemet int) :
Boldog vagyok uram, s bárha világtalan,
szívemben az új kor égő világa van:
hallom az ég szavát, mely a földre zendül,
Megkaptam részemet a dicső örömbül.

(Szeméhez kap.)

Mi ez?! Tündéri fény! Oh uram Istenem,
Első, akit lássak, üdvözítőm legyen!

(A jászolhoz rohan, aztán letérdel.)

JÓZSEF:
S ti némán álltok-e, bölcs jámbor királyok?

GÁSPÁR:
Oh uram, minket az ég bőven megáldott.

JÓZSEF:
Mégis, mintha sírna az egyik szemetek.

GÁSPÁR (fájdalmasan) :
Kiadhat a kihűlt halottnak életet!

TÜCSÖK (a háttérben lévő sziklát robajjal elgurítva, előjön és bámulva áll) .

GÁSPÁR: Fiam, édes fiam! (Hozzárohan.)

(Felhangzó zene, mely Menyhért szólásakor ismét elcsendesül.)

MENYHÉRT: Te szent nő, vagy te szent nagy férfiú, a csodáknak e fényes éjjelén, oh mondd meg, ím térdemen könyörgök: a leányomat hol lelem meg én.

ZSUZSI (a hangra megfordul) : Apám! Ismerj reám!

(Átöleli) .

BOLDIZSÁR: Zsuzsikám (karjait kitárja)

ZSUZSI: Boldizsár! (Az ő karjába omlik, s mind a kettőt átöleli) .

ÖREGANYÓ (Öregapóhoz) : Nézd. Királyi leány.

MÁRIA (ölébe veszi a gyermeket) .

JÓZSEF (csendet int) .

MIND (letérdelnek) .

MÁRIA (a bölcsőt ringatva, dajkásan altatja a kisdedet, mialatt a kar az alábbi ismert egyházi éneket énekli orgona-kísérettel) :

KAR:
Szüz Mária, e világra nékünk,
szent fiát hozá.
A jászolba helyeztetvén őtet,
imígy ringatá:
Aludjál én virágom!
Nyugodjál galambom!
Édes fiacskám,
rózsabimbócskám!

(Az éneket néhány orgona-akkord fejezi be.)

VÉGE.

 


 

 

A betlehemi büszke parasztgazda

 

Pásztor                        Hihetetlen                                                                                                    

  1. Hidd el, hogy angyalok hangját hallottuk, azért indultunk el.
  2. Ma éjjel fog megszületi a Megváltó, és.....
  3. Mi leszünk az elsök, akik ezt megtudják.
  4. Szerencsétlen teremtések!

p.      És közben a mi gazdánk alszik a kényelmes ágyában és nem is tud arról, hogy egy szegényes istállóban fog megszületni a Világ Megváltója.

Ének:          Pásztorok, keljünk fel

                        A háttérböl jön a gazda és a felvigyázói.

 

1. pásztor        Azt csak gondoljátok, hogy nem tudja!

Gazda             Hé, pásztorok! Mi történt?

2. p.                 Gyertek, menjünk tovább!

Gazda             Várjatok! Mi jut az eszetkbe, hogy éjnek idején a nyájtól el akartok menni?

3.p.                  Gyertek, ne hallgassunk rá! Az angyalok különleges híre ma fontosabb, mint a gazda kiabálása.

Gazda:            Miröl beszéltek? Ma éjjel születik a Megváltó? Ha valóban úgy van, akkor én sem hiányozhatok! De várjatok egy pillanatot, mert fel akarom venni a gyönyörü, új szörme kabátomat és az új szörme sapkámat, hadd lássa mindenki, hogy ki vagyok én!

 

Ének:          Pásztorok, pásztorok, örvendezve                                                                              II.

Felvigyázó:    Nyomát sem látni a pásztoroknak. De hát minek nekünk a nyomok? Az isteni Megváltó bizonyára odaát a kastélyban fog a világra jönni.

2. felvigyázó: Gyönyörü márványszobában fog feküdni egy arany bölcsöben. És ha belépünk a terembe,

                   az Istenanya így szól majd hozzá: Nézd csak azt ott, aki gyönyörü szörmében jön, az a gazdag parasztgazda.

Felvigy.          Na, itt vagyunk a kastélynál. Akkor most erösen csengetek! – Na, mivan itt, hogy senki nem mozdul? Síri csend! Furcsa.

                   Ha a gyermek nem  a kastélyban van, akkor csak lenn a faluban jöhetett a világra. Akkor gyerünk tovább!

Ének:          Betlehem, Betlehem a te határidba, érkezett Mária rongyos istállóba.

Gazda:            Hé, te koldusasszony, mit csinálsz a szerencsétlen gyermekeddel éjnek idején itt kint?

                        Milyen furcsán figyel rám a gyermeked! Úgy tünik, mintha nem akarna többé ereszetni

Asszony          Fázik a gyermekem! Láthatod, hiszen alig van rajta valami.

Gazda:            Na, szerencséd van! Elfordulva mondja Most olyasmit kell tennem, ami ellen nem tudom magamat megvédeni. El fogom ajándékozni a gyönyörü, új szörme sapkámat. Pedig ilyesmit nem szoktam csinálni!          A sapkát ráteszi a gyermekre.

                        Látdhatod, a sapkám elég nagy hozzá, hogy az egész gyermeket betakard vele!

2.felv.             Hát akkor az Isteni gyermek a gazdag parasztot a gyönyörü szörsapkája nélkül fogja megismerni. Különben is: ha a teremben a sapka a fejeden lenne, az nem túl elökelö dolog.

                        Aztán itt van még a szép szörmekabátod, az úgy is megmutatja , hogy ki is vagy te!

 

 

1. felv:            Akkor próbáljuk meg hát a falu legszebb házában. Ha egyáltalán a faluban, akkor csak is a legszebb házban születhet a Világ megváltója!                   Bekopognak

 

                        Micsoda? Hát ebben a szép házban sincs senki aki ajtót nyitna?

2.felv:             Ha egyáltalán itt született a gyermek, akkor csak egyetlen lehetséges még: szemben a kocsmárosnak a vendégszobájában! Próbáljuk meg hát ott is! Emberek, mint mi soha nem jönnek késön.

                                               Ahogy mennek, látják, hogy az asszony még mindíg ott ül, ahol az elöbb.

 

 

Gazda:            Hát te még mindíg itt ülsz ebben  a hidegben a gyermekeddel? Igazából nekem mindegy, ha az embereknek nem sikerül pénzhez jutniuk, hogy magukat valamennyire is ellássák.

                        De hát te alig bírsz már ülni is, úgy össze vagy fagyva!     gondolkodva

                        Én mondom neked te koldusasszony, hogy ma éjjel valami furcsa dolog történik! Nem tudom megmagyarázni, hogy miért, de azt gondolom, hogy neked adom a gyönyörü, új szörmekabátomat, és betakarlak vele.

2. felv.            Hát ahogy látom, az Isteni Gyermek szívesen fog veled találkozni az új szörméid nélkül is.

                        Az sem számít, ha nem nézel ki olyan gazdagnak. A fö az, hogy végre megtaláljuk a Gyermeket!

                        Beszél a gyermekhez

Asszony:         Látod, a gazdag paraszt most semmivel sem néz ki külömbül, mint a pásztorai és éppen úgy fázik is, mint azok.

 

ÉNEK:        Rossz a Jézus kis csizmája                                                        VI.

              Az asszony az ének alatt a jászolhoz megy. Amikor odaér, a pásztorok letérdelnek.        

Gazda:            Halló! Van itt valaki?? Furcsa. Egy vendéglöben mindíg kell valakinek lennie!

Kocsmáros:    Mi ez a zaj itt éjnek idején?

Gazda:            Nálad született meg az éjjel a Világ Világossága?

Kocsm.:          Mi ez a furcsa kérdés, tán sokat ittál? Tünj el te szerencsétlen koldus.

Gazda:            Válaszolj még gyorsan!

Kocsm.           Csak hogy békén hagyj: semmiféle gyermekröl nem tudok!

                                               Elfordulva mondja

                      Legfeljebb kint az istállóban. Ma ott éjszakázik egy szegény pár. Most pedig hagyj békén!

                                              A gazda elindul a jászol felé

Gazda:            Nicsak, ott vannak a pásztoraim! És egy asszony.... de.... te vagy az a szegény asszony!

                      Hiszen téged ott láttalak a kútkáván! Akkor még rajtad volt a szörmekabátom              

                                               Az asszony Máriaként már nem hordja a kabátot

 

                        Teremtőm! Most látom csak a gyermeket is itt a jászolban feküdni! Igen! A gyermek még mindíg a szörmesapkámmal van betakarva. Nem hittem volna, hogy itt foglak megtalálni!

                        És éppen itt találtam meg az Isteni gyermeket!

 

Ének:          Idvez légy kis Jézuska

 

 

         Gazda:                 

  1. felvigyázó           
  2. felvigyázó            

            asszony           

  1. pásztor              
  2. pásztor            

      3. pásztor             

      Kocsmáros