Blog

Azonos témakörökhöz tartozó keresztény írások gyüjtemény, tárhelye, folyamatos frissítéssel.

Aki ad, az boldogabb, mint aki fogad

cipő a fűben

Egy fiatal diák sétált a tanárával. Az út túloldalán sétálva a diák meglátott egy régi cipőt, amely valószínűleg a szegény paraszté volt, aki a közeli területen dolgozott, és már befejezte a munkáját ..
A diák azt mondta a tanárnak:
- Vicceljünk meg azt a parasztot. Rejtsük el a cipőjét, és titokban figyeljük, hogy mit fog tenni.
Aztán a tanár így válaszolt:
- Fiatalember, soha ne viccelj más nyomorával és fájdalmával. De mivel gazdag vagy, élvezheted a következő tényt - tegyél egy aranyat minden cipőbe, aztán elbújunk a bokorban, és figyeljük a reakcióját.
A diák ezt tette, és elrejtőztek a bokorban. A paraszt hamarosan befejezte dolgozni, és elment arra a helyre, ahol otthagyta cipőjét és kabátját.
Amikor felvette a cipőjét, érzett valamit a cipőjében. Először azt hitte, hogy ez egy kő, de hamar rájött, hogy ez egy aranyérme. Csodálkozva látta az aranyat, egy ideig elgondolkodva nézett körül, de senkit sem látott. Betette az érmét a zsebébe, és elkezdte felvenni a második cipőjét, de csodálkozására ott is talált egy aranyat.
Hirtelen, mélyen csodálkozva térdre esett, arca az ég felé fordult. Imádkozni és hálát adni kezdett.
Imájában megemlítette súlyos beteg feleségét, gyermekeit, akiknek nincs mit enniük, és most egy láthatatlan kéznek köszönhetően, amely az érméket adta neki, végül megmentik őket.
A diák döbbenten, könnyes szemmel ült és nézett. A tanár megkérdezte tőle:
- Ha úgy tréfálkozol, ahogy szeretnél, boldogabb lettél volna, mint amit most érzel?
A fiatalember így válaszolt:
- Professzor úr, olyan leckét adott nekem, amelyet soha nem fogok elfelejteni! Most már megértettem azokat a szavakat, amelyeket korábban nem értettem: "Aki ad, az boldogabb, mint aki fogad! Ezért, ha jót akarsz tenni, nem fogod megbánni. Kövessed lelkiismereted hangját, és ne térj le az erény útjáról. "

forrás: internet

2021.02.06.

 

 

Hinni a vágyaidban

(tanmese)


Egyszer egy tanítvány szeretett volna egy virágot a kertjébe, hogy minden nap, amikor felébred, az ablakán kitekintve a virág szépsége ragyogjon rá, s ezzel boldogabbá tegye a napját. Amikor elmondta ezt a mesterének.
A mester egy tüskés rózsavesszőt adott neki, hogy ültesse el.

tüskés rózsaág

A tanítvány a tüskés rózsavessző láttán elszomorodott, hiszen ő nem egy tüskés ágat kért, hanem egy csodálatosan virító virágot, és ezt szóvá is tette a mesterének.

A mester erre azt felelte:
- Azt kaptad, amit kértél, ültesd el, törődj vele!
A tanítvány becsapva érezte magát, ezért szomorúan ültette el a tüskés rózsavesszőt, s közben azt kérdezte a mestertől:
- Mikor lesz ebből virág?
A mester azt felelte:
- Ha hiszel benne, és úgy törődsz vele, mint egy virággal, akkor hamarosan. Ha viszont nem hiszel benne, és csak egy szúrós gallynak tartod, el fog száradni, és soha nem lesz belőle virág. Tanuld meg, hogy vágyaid csak akkor teljesülnek, ha hiszel bennük, és teszel is azért, hogy megvalósuljanak!
A tanítvány megfogadta a mester szavait, hitt a tüskés ágban, locsolgatta, gondozta, és az néhány nap elteltével bimbókat kezdett növeszteni, melyekből hamarosan üdítő rózsaszirmok bújtak elő.
A mester odalépett a tanítványhoz és így szólt:
- Látom hittél az álmaidban, és tettél is értük.
- Miből gondolja ezt mester? – kérdezte a tanítvány.
- Abból, hogy valóra vált. – felelte a mester.”

rózsa

forrás: Internet

2021.02.05.

 

Az Úr felkentje

Isten  felkentje


Elsőként tisztázzuk azt, hogy ki is az Úr felkentje. Többnyire ilyenkor arra gondolunk, hogy akit egy elöljáró, pásztor vagy valamilyen magas rangú egyházi személy az Úr nevében olajjal felken.

Ez ilyen formában emberi cselekedet. Az Úr másképp teszi ezt. Aki az Úr kiválasztása által lesz felkent, annak nincs szüksége olajra.

Isten felkente Fiát, Jézus Krisztus. Azok akik, akik Krisztusban vannak ugyancsak fel vannak kenve. A szó „felkenetett” Krisztus számára felszenteltet jelent. A felkentet az Úr kiválasztotta magának. Megbecsült, elismert és Isten számára fontos az ő felkentje.

Dávid király szintén az Úr egyik felkentje volt. A Bibliába található zsoltároknak ő a szerzője, ezekben megtalálhatjuk életének mozzanatait, örömeit, bánatait, imáit és dicséreteit egyaránt. Fontos, hogy zsoltáraiban nem csak, mint az Úr felkent királyaként, hanem prófétájaként is megismerhetjük.

Olvassuk el a második zsoltárt. Zsoltárok 2
1. Miért tombolnak a népek, milyen hiábavalóságot terveznek a nemzetek? 2. Összegyűlnek a föld királyai, a fejedelmek együtt tanácskoznak az ÚR ellen és felkentje ellen: 3. Dobjuk le magunkról bilincseiket, tépjük le köteleiket! 4. A mennyben lakozó kineveti, az ÚR kigúnyolja őket. 5. Majd így szól hozzájuk haragjában, izzó haragjában így rémíti meg őket: 6. Én kentem föl királyomat szent hegyemen, a Sionon! 7. Kihirdetem az ÚR végzését. Ezt mondta nekem: Az én fiam vagy! Fiammá fogadtalak ma téged! 8. Kérd tőlem, és neked adom örökségül a népeket, birtokul a földkerekséget. 9. Összetöröd őket vasvesszővel, szétzúzod, mint a cserépedényt! 10. Azért ti, királyok, térjetek észhez, okuljatok, ti bírái a földnek! 11. Félelemmel szolgáljátok az URat, reszketve vígadjatok! 12. Csókoljátok a fiút, hogy meg ne haragudjék, és el ne pusztuljatok az úton. Mert hamar föllángol haragja, de mind boldog, aki hozzá menekül!

Ami rögtön feltűnik, hogy ez a zsoltár Jézusról szól. Ezt igazolja az ApCsel 4, amikor Péter és János a főtanács elé került. Akkor az egész gyülekezet imádkozott értük

Apostolok Cselekedetei 4,25-28
25. te mondtad atyánknak, a te szolgádnak, Dávidnak szájával a Szentlélek által: Miért zúdultak fel a pogányok, és a nemzetek miért terveznek hiábavalóságot? 26. Felkeltek a föld királyai, és a fejedelmek megegyeztek az Úr ellen és az ő Felkentje ellen. 27. Mert a te szent Szolgád, Jézus ellen, akit felkentél, valóban megegyezett Heródes és Poncius Pilátus ebben a városban a pogányokkal és Izráel népével, 28. hogy végrehajtsák mindazt, amiről kezed és akaratod előre elrendelte, hogy megtörténjék.

Az Úr hatalmas és nem tűri el, hogy felkentjei ellen szövetkezzenek, mert ez olyan, mintha őellene tennék.

Zsoltárok 105:15
Ne nyúljatok fölkentjeimhez, prófétáimat se bántsátok!

Isten figyelmeztet. akiket ő kiválaszott azokat meg is védi. A felkentek közé viszont nem csak egyes személyek tartoznak, mint sokan gondolják. Isten saját népének választotta a zsidó népet. Saját maga részére különítette el őket. Éppen ezért aki az ő felkentjei bántja az Istent bántja. Ezért szörnyű és rettenetes az Úr haragja.

Ézsaiás 40:23
Semmivé teszi a fejedelmeket, a föld bíráit megsemmisíti.

Zsoltárok 78:49-50
Rájuk zúdította izzó haragját, dühét, háborgását, a nyomorúságot és a pusztító angyalok seregét. Utat nyitott haragjának, nem óvta meg őket a haláltól, életüket dögvésszel sújtotta

A második zsoltárban is olvashattuk, hogy az Úr felkentje Jézus. Jézus 33 éves koráig úgy élt, mint bárki közülünk, azzal a különbséggel, hogy ő bűntelen volt. Nem tett semmi olyat ami isteni mivoltára utalt volna. Amikor János bemerítette akkor leszállt rá a Szentlélek galamb formájában és akkor ő teljes lett a Szentlélekkel.

Lukács 3:22
Leszállt rá a Szentlélek galambhoz hasonló testi alakban, és hang hallatszott a mennyből: "Te vagy az én szeretett Fiam, benned gyönyörködöm." 

Az Úr kegyesen bánik az ő felkentjeivel. Nem hagyja magára, gondoskodik róla, vezeti, megvédi, erősíti, neveli, táplálja és még számtalan olyan dologban részesül amelyre mások csak vágyakoznak.
A zsoltárok 105-ben ezt láthatjuk részletesebben.

Zsoltárok 105:15-45,
15. Ne nyúljatok fölkentjeimhez, prófétáimat se bántsátok! 16. Azután éhséget idézett elő a földön, eltörte a kenyér botját mindenütt. 17. De elküldött előttük egy embert, a rabszolgának eladott Józsefet. 18. Lábát bilincsbe szorították, őt magát vasra verték, 19. míg jóslata be nem teljesedett, és az ÚR szava igazolta őt. 20. Üzent érte a király, és szabadon engedte, a népek uralkodója kiengedte őt. 21. Úrrá tette palotájában, egész vagyonának kormányzójává, 22. hogy a vezetőket tetszése szerint oktassa, a véneket bölcsességre tanítsa. 23. Így került Izráel Egyiptomba, Jákób Hám országában tartózkodott. 24. Igen szaporává tette népét az ÚR, erősebbé ellenségeinél, 25. akiknek szívét megváltoztatta, hogy gyűlöljék népét, és bánjanak álnokul szolgáival. 26. Elküldte szolgáját, Mózest és Áront, akit kiválasztott. 27. Ezek csodálatos dolgokat vittek véghez köztük, csodákat Hám országában. 28. Sötétséget küldött, és sötét lett, mégis ellenálltak szavának. 29. Vizeiket vérré változtatta, és elpusztította halaikat. 30. Békák hemzsegtek földjükön, még a király szobáiban is. 31. Szavára bogarak jöttek, meg szúnyogok egész területükre. 32. Eső helyett jégesőt adott nekik, földjükre lángoló tüzet. 33. Elverte szőlőjüket és fügefájukat, összetörte határukban a fákat. 34. Szavára sáskák jöttek és számtalan szöcske. 35. Felfaltak országukban minden füvet, felfalták földjük termését. 36. Végül megölt országukban minden elsőszülöttet, férfierejük első termését. 37. Őket pedig kihozta, megrakva ezüsttel, arannyal, és törzseikben nem akadt botladozó. 38. Örültek kivonulásuknak az egyiptomiak, mert rettegés szállta meg őket miattuk. 39. Felhőt terített rájuk oltalmul, és tűzzel világított éjjel. 40. Kérésükre fürjeket hozott, és mennyei kenyérrel tartotta jól őket. 41. Megnyitotta a kősziklát, és ömlött a víz, folyó áradt a szomjú földön. 42. Mert emlékezett szent ígéretére, melyet szolgájának, Ábrahámnak tett, 43. és kihozta népét örvendezve, választottait vigadozva. 44. Pogányok országát adta nekik, nemzetek munkájának gyümölcsét örökölték, 45. hogy megtartsák rendelkezéseit, és megfogadják tanításait. Dicsérjétek az URat!

Tudjuk, hogy az Úr felkentjeit nem tisztelik a világban. Példaként említem Saul királyt aki rendületlenül üldözte Dávidot akiről tudta, hogy az Úr az ő helyébe tette. Talán az a legszomorúbb amikor az egyik felkent üldözi a másikat. Az Úr nem vonja vissza adott szavát, ezért nem pusztította el Sault, viszont megvédte Dávidot.
Dávid viszont tisztelte az Úr felkentjét, bár azt Isten megfosztotta a rangjától, még sem emelt kezet ellene, hogy megszabaduljon tőle.
Napjainkban is üldözik a keresztényeket, megvetik a zsidókat, és nem tudják, hogy ezzel Isten ellen vétenek. Éppen ezért amikor elérkezik az Úr bosszúállásának napja akkor már nem lesz nekik bocsánat, akkor már késő lesz megbánni a bűneiket.

Mi akik Isten gyermekei lettünk honnan tudhatjuk, hogy fel vagyunk kenve Isten által?
Ézsaiás próféta írásaiban kapjuk meg erre a választ.

Ézsaiás 61:1-2
Uramnak, az Úrnak lelke nyugszik rajtam, mert felkent engem az Úr. Elküldött, hogy örömhírt vigyek az alázatosaknak, bekötözzem a megtört szíveket, szabadulást hirdessek a foglyoknak, és szabadon bocsátást a megkötözötteknek. Hirdetem az Úr kegyelmének esztendejét, Istenünk bosszúállása napját, vigasztalok minden gyászolót.

Úgy gondolom, ha ezt tesszük nem csak gondolatban, hanem cselekedeteinkben is akkor mi is az Úr felkentjei vagyunk.

Mert bár az Úr Jézus zsidó tanítványainak adta az evangélium hirdetésének a parancsát, de ez általuk, akiknek tanítványai lettünk mi is ezt kell tennünk.

ApCsel 10:38-48,
38. A názáreti Jézust felkente az Isten Szentlélekkel és hatalommal, és ő szertejárt, jót tett, és meggyógyított mindenkit, akik az ördög igájában vergődtek, mert az Isten volt vele. 39. Mi pedig tanúi vagyunk mindannak, amit ő tett a zsidók tartományában és Jeruzsálemben. Őt azonban fára feszítve megölték; 40. de az Isten harmadnapon feltámasztotta őt, és megadta neki, hogy láthatóan megjelenjék; 41. de nem az egész népnek, hanem csak azoknak a tanúknak, akiket előre kiválasztott erre az Isten: minekünk, akik együtt ettünk és ittunk vele, miután feltámadt a halálból. 42. És ő megparancsolta nekünk, hogy hirdessük a népnek, és tegyünk bizonyságot arról, hogy ő Istentől rendelt bírája élőknek és holtaknak. 43. Róla tesznek bizonyságot a próféták mind, hogy aki hisz őbenne, az ő neve által bűnbocsánatot nyer" 44. Míg ezeket a szavakat mondta Péter, leszállt a Szentlélek mindazokra, akik hallgatták az igét. 45. És elámultak a zsidó származású hívők, akik Péterrel együtt jöttek, hogy a pogányokra is kitöltetett a Szentlélek ajándéka. 46. Hallották ugyanis, amint nyelveken szóltak, és magasztalták az Istent. Akkor megszólalt Péter: 47. "Vajon megtagadhatja-e a vizet valaki ezektől, hogy megkeresztelkedjenek, akik ugyanúgy megkapták a Szentlelket, mint mi?" 48. És úgy rendelkezett, hogy keresztelkedjenek meg a Jézus Krisztus nevében. Ők pedig megkérték, hogy maradjon náluk néhány napig.

Tudjuk, hogy a Szentlelket nem csak Pünkösdkor kaphatjuk meg, hanem már akkor megújul bennünk amikor döntést hozunk arról, hogy követni akarjuk Jézus Krisztust. Amikor ezt a döntésünket cselekedet is követi és hitben kilépünk akkor , mint újjászületettek Jézus Krisztus által fel lettünk kenetve, és ezzel az Úr gyermekei és szolgálói lettünk.