Havanna csoport

Útkövetés

Véletlenszerű képek

BIZONYSÁG ÉS HÁLAADÁS

ARCHIVÁLT CIKKEK

ÚJ BEJEGYZÉSEK

LÁTOGATÓ STATISZTIKA

Oldalmegnyitások számláló indult: 2008.febr.

 

 

Mystat számláló indult: 2013.03.15.

ÜZENET küldése

99 után melyik szám következik?
Email:
Tárgy:
Üzenet:

BEJELENTKEZÉS

Jelentkezzen be, vagy regisztráljon új fiókot

Online felhasználók

Oldalainkat 162 vendég és 0 tag böngészi

Deborah Hedstrom: Gábriel vagyok

(Kreatív karácsonyi történet)



Fedezzük fel újra a karácsonyi történetet! „Uram, kérlek, tedd újra elevenné történetedet!"
Amikor először tanítottam a karácsonyi történetet, tágas tornácunkon álltam, és az Úr Jézus születéséről beszéltem játék babáimnak. Hétéves voltam.

Mire 17 éves lettem, felső tagozatos fiatalok csoportjából állt hallgatóságom. Azóta rendszeresen tanítok vasárnapi iskolásoknak, asszonykörnek vagy éppen négy gyermekemnek a jászolban fekvő Isten-gyermekről.

Harminc év tapasztalatával arra készültem, hogy ötödikes lányoknak beszéljek Jézus születéséről. Gépiesen előhúztam a Bibliát, minden izgalom nélkül. Az évek során eltűnt belőlem az öröm. Úgy éreztem, hogy ismerem a történetet kívülről. A lelkesedés teljesen hiányzott belőlem, és arra gondoltam, ó ne, csak ezt ne!

Gondolatom megijesztett. Valóban így érzed? Dehogyis, mondtam magamnak, így próbálva elrejteni nem túl keresztyéni hozzáállásomat. Csupán fáradt vagy. De gyors érvelésem nem vált be. Pontosan tudtam, hogy mit érzek. Az igazat megvallva, nem akartam a karácsonyi történetet még egyszer tanítani. Ugyanolyan kelletlenül gondoltam rá, mint amikor a gyermekeim könyörögtek, hogy olvassam el a Micimackó kalandjait századszor.

„Uram, rettegek attól, hogy Fiad születéséről tanítsak újra." Szavaimra megrezzentem, és gyorsan hozzátettem: „Sajnálom. Kérlek, tedd újra elevenné történetedet. Mutass valami újat ebből a 2000 éves krónikából."

Kinyitottam Lukács evangéliumát. Mivel éppen nemrég vásároltam egy új Bibliát, a lapok ropogtak és egymáshoz simultak, ahogy az első fejezetet kerestem. Nem volt aláhúzás, sem nyilak vagy széljegyzet a lapszéleken, hogy emlékezzem korábbi észrevételeimre. Ahogy néztem az érintetlen oldalakat, elkezdtem imádkozni.
„Valóban megteszed, Uram? Van még valami, amit megtanulhatok ebből a néhány versszakból?"
Olvasni kezdtem a Zakariásról és Keresztelő János születéséről szóló történetet. Fokozatosan jutottam előre a jól ismert részben egészen addig, amíg Gábriel angyal megjelenik és bejelenti, hogy az idős papnak fia születik.
Elolvastam Zakariás kérdését: „Miből tudom meg ezt? Hiszen én már öreg ember vagyok, feleségem is előrehaladott korú" (Lk 1,18).
Természetesen már tudtam, Zakariás rosszul tette, hogy ezt mondta. Gyakorlatilag már kívülről ismertem azt a részt, amelyik néhány versszakkal később némasággal bünteti Zakariást. Azonban szem elől tévesztettem Gábriel legelső szavait. Azon a reggelen nyitó mondata úgy felhívta magára a figyelmemet, mint pipacs a rozsmezőn.
Gondolatban láttam az angyalt teljes magasságában állni, amint tökéletes méltósággal és tisztességgel - amit csak a legszentebb Isten hírnöke képvisel - ezt mondja: „Én Gábriel vagyok, aki az Isten színe előtt állok.
Bármiféle kioktatás vagy magyarázat nélkül csupán a tisztségét közli. Végigfutott a hátamon hideg. Milyen felfoghatatlan Isten fekszik abban a betlehemi jászolban. Hiszen már az is, aki a jelen létében tartózkodik, ilyen félelmetes tiszteletet vált ki az emberekből.

A következő vasárnap, mikor egy tucat tizenéves lány előtt álltam, nem kellett magamra erőltetni a lelkesedést. Sugárzott minden szóból, amit mondtam. Az az Isten, akinek a születésnapja ünnepeltem, már akkor közelebb volt hozzám, mint amikor megkezdődtek az ünnepek. Nem csupán az imádságomra válaszolt, hanem megmutatott valamit önmagából is.
Isten felhasználta imádságomat arra, hogy egyre többet mutasson meg Fia születésének történetéből.
Egyik évben felfedeztem József hihetetlen engedelmességét. A következő évben megláttam, Isten hogyan adott bátorítást Máriának, amikor arra volt szüksége. Máskor találkoztam Simeonnal, Annával és a napkeleti bölcsekkel izgalmas formában, új gondolatokkal a szívemben.
Elmondtam a karácsonyi történetet több százszor. Ismerem kívülről. De nem ismerem belülről teljes mélységében, ahogyan Isten ismeri. Ezért soha többé nem lesz a számomra fárasztó vagy unalmas.
A Micimackó kalandjaitól eltérően, a karácsonyi történet életre szóló isteni kijelentéseke tartalmaz.

Hogyan tanulmányozzuk a karácsonyi történetet?

1. Kérjünk segítséget Istentől!
Kérjük Istent, hogy nyissa meg szemünket arra, hogy „csodálatos dolgokat vegyünk észre " Fia születésének történetéből (Zsolt 119,18). A Szentlélek segítsége nélkül mindaz, amit reménység szerint megszerezhetünk, csupán emberi tudás.

2. Ragadjunk tollat és papírt!
Ne csupán olvassunk - hanem kezdjünk el jegyzetelni. Ha időt szakítunk arra, hogy átgondoljuk; mondatokat, papírra vessük észrevételeinket, jó esélyünk lesz arra, hogy összefüggéseikben lássuk az eseményeket. Ne habozzunk rajzolni. Isten kis pálcikafigurákat is fel tud használni arra, hogy feltárja az igazságot!

3. Olvassunk időrendben!
Az események jelentőségét könnyebben megértjük, ha úgy olvassuk a karácsonyi történetet, ahogy az valójában megtörtént. Javasolt sorrend: Lukács 1,1-56; Máté 1,18-25; Lukács 1,57-2,39 és Máté 2.

4. Használjunk segédeszközöket!
Ismerjünk meg más fordításokat, vizsgáljunk át magyarázó szövegeket, tallózzunk könyvekből messiási próféciákról; keressünk ki görög szavakat. Ezek a legfontosabb segítségek a Biblia tanulmányozásához.

5. Mondjuk el másoknak, amit megtanultunk!
Az ünnepi időszak során ne tartsuk magunkban új észrevételeinket. Mondjuk el egy családtagnak osszuk meg egy baráttal, vagy említsük meg valakinek a gyülekezetben. Minél többször közöljük másokkal, amit megtanultunk, annál mélyebben befészkeli magát a szívünkbe.

ÖT KARÁCSONYI TÖRTÉNET BARKÁCSÖTLETEKKEL
ÓVODÁSOKNAK
 
 

Állítsunk be egy karácsonyfát (lehet utánzat) a terembe. A gyermekek hetente két-két karácsonyfadíszt fognak készíteni. Az egyiket az óvodában álló karácsonyfára, a másikat pedig otthonra. Tegyük fel a fára a díszeket sorban, felülről lefelé.
Másik megoldás: Készítsük el a fa körvonalait a faliújságon zöld fonálból. Tegyük fel sorban a
karácsonyfadíszeket. A gyerekek ragasszák hurkapálcikára a díszeket, majd állítsák gyurmába.
(Megjegyzés: Az egyes tanításokat külön-külön is használhatjuk, vagy egyszerre többet is elmondhatunk a gyermekek korától függően.)

ELSŐ HÉT

Tanítás: Sok-sok évvel ezelőtt Mária és József Názáret városában lakott. Isten azt mondta Máriának, hogy hamarosan gyermeke születik. Az újszülött a mennyből érkezik, mert Ő Isten egyszülött Fia. Máriának és Józsefnek Betlehembe kellett menni, hogy beírják nevüket, országuk vezetőjének rendelete szerint. Bizonyára sok bárányt láttak legelészni a hegyoldalon, ahogy utaztak a hegyeken keresztül. (Mutassuk meg a díszt!) Lehet, hogy a bárányok emlékeztették őket Istennek arra az üzenetére, amelyet sok évvel az ő születésük előtt mondott.
Figyeljetek csak a Bibliának erre a különleges üzenetére! „Mindnyájan tévelyegtünk, mint a juhok, mindenki a maga útját járta (Ézsaiás 53,6). Isten azt mondja, hogy olyanok vagyunk, mint a juhok, bárányok. Bolyhosak vagyunk? Négy lábunk van? Füvet eszünk? Miben hasonlítunk a juhokhoz? (Olvassuk el újra az igeverset!)
Messzire kerültünk Istentől. Nemet mondtunk az Ő parancsaira. Saját utunkon akartunk járni. Például, mikor azt mondjuk anyunak vagy apunak: „Nem! Én ezt nem akarom megtenni. " A saját utunkon járást úgy nevezik, hogy bűn. Isten nagyon szomorú, hogy saját utunkon járunk, ahelyett, hogy engedelmeskednénk Neki. Ő azt akarja, hogy egészen közel legyünk hozzá, mert nagyon szeret bennünket. (Ismételjük a fent megadott igeverset!)
Díszítés: Vágjuk ki a juhokat, és ragasszunk kis vattacsomókat rájuk!
 
 
MÁSODIK HÉT
 

Tanítás: (Ismételjük Ézsaiás 53,6-ot, és mutassuk meg a díszt!) Isten a pásztorunk akar lenni. Mit csinál egy pásztor? (Vigyáz a juhaira. Oda vezeti őket, ahol élelem és víz van. Megvédi őket a vadállatoktól. Utánuk megy, ha eltévednek.) Isten vigyáz ránk itt a földön. Meg akar védeni bennünket. Azt akarja, hogy egyszer majd együtt legyünk Vele a mennyben.
Isten jobban szeret bennünket bárkinél az egész világon. Azt akarja, hogy az Ő juhai legyünk örökre. De mivel engedetlenek voltunk parancsaival szemben, nagyon messzire kerültünk Tőle. Isten tudja, hogy szükségünk van egy pásztorra, aki megkeres, és visszavezet bennünket Hozzá. Ezért tervezte el, hogy elküldi Fiát, az Úr Jézust, hogy Ő legyen a pásztorunk.
Valószínűleg Mária és József is látott pásztorokat a hegyoldalon, amikor Betlehembe utaztak. Elképzelhető, hogy eszükbe jutott Istennek az ígérete, hogy küld majd valakit, aki visszavezet bennünket Hozzá.

Díszítés: Vágjuk és színezzük ki a pásztorokat. Helyezzünk egy botot a kezükbe zsenilia drótból.

HARMADIK HÉT

Tanítás: Végül Mária és József megérkezett Betlehembe. Rengeteg ember jött, hogy beírják a nevüket. Mária és József nagy nehezen talált egy helyet, ahol éjszakára megpihenhettek. Ez egy istálló volt, sok szalmával az állatok számára. (Mutasd meg a díszt!) A kis Jézus ott született meg, és szülei a jászolba fektették, amit eredetileg az állatok etetésére használtak.
Az Úr Jézus úgy nézett ki, mint bármelyik más kisbaba, de valamiben különbözött a többiektől. Ő Isten tökéletes Fia volt. Egyre nagyobb lett, de sohasem volt engedelten Máriával vagy Józseffel szemben. Sohasem hazudott. Sohasem volt utálatos vagy önző. Mindig engedelmeskedett Isten parancsainak. Az Úr Jézus sohasem vetkezett.
 
 

Miért küldte el Isten az Úr Jézust a földre? Mert olyanok vagyunk, mint a juhok, akik saját útjukon járnak. Vétkeztünk. De Isten mindnyájunkat nagyon szeret. Elküldte az Úr Jézust, hogy pásztorunk legyen. Elmondta Máriának és Józsefnek, hogy az Úr Jézus lesz a Megváltó, aki megszabadít bennünket bűneinktől. Az Úr Jézus visszavezet bennünket Istenhez.
(Ismétlés: Ézsaiás 53,6a).

Díszítés: Vágjuk és színezzük ki a jászolt a kisbabával, ragasszunk rá szalmaszálakat!
 
 

NEGYEDIK HÉT

Tanítás: Amíg Mária és József vigyázott a kisgyermekre Betlehemben, kint a hegyoldalon különleges esemény történt. Miközben a pásztorok őrizték a juhokat, hirtelen fény ragyogta körül őket, és ott állt egy angyal. (Mutasd meg a díszt!)
 
Mit gondolsz, megijedtek a pásztorok? Igen. Nagyon megijedtek. Isten azonban nem
akarta őket megijeszteni, csupán el akarta mondani nekik a Fiáról szóló örömhírt. Figyeljünk csak arra, hogy
mit mondott az angyal:
„Üdvözítő született ma nektek, aki az Úr Krisztus, a Dávid (Betlehem) városában"(Lukács 2,11). Ezután egy egész sereg angyal dicsőítette Istent, és elmondták a pásztoroknak, hogy ez a hír az egész földön mindenkinek szól. Isten megtartotta ígéretét. Elküldte a Megváltót, hogy pásztorunk legyen, és Istenhez vezessen bennünket.
A karácsonyfa arra emlékeztethet, hogy az Úr Jézus hogyan szabadít meg bűneinktől. Amikor felnőtt az Úr Jézus, fából készült kereszten halt meg.
Nézzük csak meg, mit mond a bibliavers második fele!
„Mindnyájan tévelyedtünk, mint juhok, mindenki a maga útját járta. De az Úr őt sújtotta mindnyájunk bűnéért."
Amikor az Úr Jézus a kereszten függött, Isten elvette bűneinket, és a Fiára helyezte azokat. Az Úr Jézus elszenvedte a büntetést minden rossz miatt, amit csak elkövettünk, meghalt értünk és eltemették. Három nap múlva azonban Isten feltámasztotta, és most a mennyben van.

Ha elhiszed, hogy az Úr Jézus meghalt és feltámadt érted, kérd meg Őt, hogy a Megváltód legyen. Ő megbocsátja bűneidet. Az Ő juha leszel és Ő lesz a pásztorod mindörökre.
 
(Imádkozzunk és adjunk meghívást a gyermekeknek.)

Díszítés: Vágjuk és színezzük ki az angyalokat! Tegyünk glóriát a fejükre és arany csillámport a szárnyakra!
 
Beszéljünk még egyszer a négy díszről, és a gyermekek vigyék haza. Bátorítsd őket arra, hogy mondják el
családjuknak a történetet karácsonykor.

ÖTÖDIK HÉT
 



Tanítás: Amikor az Úr Jézus megszületett, Isten egy különleges csillagot helyezett az égre. A napkeleti bölcsek, akik tanulmányozták a csillagokat, meglátták azt a különleges csillagot. Arra gondoltak, hogy ez utat mutat nekik egy királyhoz. Nagyon messziről jöttek, egyfolytában követték a csillagot, végül megérkeztek Betlehembe. A csillag megállt egyenesen a felett a ház felett, ahol Mária, József és az Úr Jézus tartózkodott. A napkeleti bölcsek csodálatos ajándékokat hoztak az Úr Jézusnak. A földig hajoltak előtte, mert tudták, hogy Ő Isten Fia. (Játsszák el a gyerekek a történetet! Egészítsük ki a történetet Máté ev. 2. fejezetéből vett
részletekkel.) I
sten egy csillagot használt fel arra, hogy a napkeleti bölcseknek megmutassa a Fiához vezető utat.
Most hogyan mutatja meg Isten a Fiához vezető utat? (A Biblián keresztül. Ismételjük Ézsaiás 53,6-ot!)
Isten azért adta nekünk a Bibliát, hogy megismerjük az Úr Jézust. A Biblia abban is segít, hogy Istennek naponként engedelmeskedjünk. Segít abban, hogy pásztorunk közelében maradjunk, és ne térjünk saját utunkra.

Díszítés: Vágjuk ki a csillagokat és szórjunk rájuk ezüst csillámport.

A gyerekek vigyék haza a díszt. Bátorítsuk őket arra, hogy mondják el a csillag történetét az újév első napján.


 
 


 

A teljes oldal pdf. formátumban letölthető: ...tovább