Havanna csoport

Útkövetés

Véletlenszerű képek

BIZONYSÁG ÉS HÁLAADÁS

ARCHIVÁLT CIKKEK

ÚJ BEJEGYZÉSEK

LÁTOGATÓ STATISZTIKA

Oldalmegnyitások számláló indult: 2008.febr.

 

 

Mystat számláló indult: 2013.03.15.

ÜZENET küldése

99 után melyik szám következik?
Email:
Tárgy:
Üzenet:

BEJELENTKEZÉS

Jelentkezzen be, vagy regisztráljon új fiókot

Online felhasználók

Oldalainkat 128 vendég és 0 tag böngészi

Adakozás


„És leülvén Jézus a templomperselynek átellenében, nézi vala, hogy a sokaság miként vet pénzt a perselybe. Sok gazdag pedig sokat vet vala abba. És egy szegény özvegyasszony is odajövén, két fillért, azaz egy negyed pénzt vete bele. Akkor előszólítván tanítványait, monda nékik: Bizony mondom néktek, hogy ez a szegény özvegyasszony többet vetett, hogynem mind a többi, a kik a perselybe vetettek vala. Mert azok mindnyájan az ő fölöslegükből vetének; ez pedig az ő szegénységéből, a mije csak volt, mind beveté, az ő egész vagyonát.”
Márk 12:41-44

I. Bevezetés. Az adakozás azok közé a témák közé tartozik, amiről sokan nem szeretnek beszélni, de hallani sem. Adakozás a gyülekezetnek vagy a szükségben levőknek egy tüske sokak oldalában. A legtöbben adnak egy kis pénzt, de kevesen vannak azok, akik értéket is adnak. Az adakozás témáját lehet vitatni és vitatják is az emberek, de az Úr Jézus ezt a témát nem vitatja. Az Úr Jézus megválaszolta az adakozás körüli kérdéseket itten határozottan és vita nélkül. Szinte le is zárta a témát. Az Ige nem keveset beszél az adakozásról, megvizsgálunk egy pár dolgot: a körülményeket a felolvasott igében, az adakozás lelkületét, előnyeit, a mennyiségét és hogy hogyan adakozzunk.

II. Szövegkörnyezet. Az Úr Jézus leült a templompersely mellé, pihent, nézte, amint az emberek vetik bele pénzüket. Az udvarban 13 tölcsér alakú rézpersely volt elhelyezve, különböző adományok számára. Látta és hallotta, amint sokan sok pénzt vetnek a perselybe. Csendben ült és figyelt. Húsvét hete volt, sokan lehettek ott, sokan hozták adományaikat. Egyszer csak az Úr feltekintett, látott valamit, ami megragadta figyelmét. Előtűnik valahonnan a semmiből egy szegény özvegyasszony és beletesz két fillért. Abban az időben az a legkisebb pénzegység volt. Ma, két ezerlejesnek felelne meg! Az Úr megragadja az özvegyasszony tettét, hogy tanítsa a tanítványokat és minket az adakozásra. Minden, ami az adakozással kapcsolatos itt van az igében!

II. Hozzáállás, lelkület az adakozásban. Ez az özvegyasszony, azt mondja az Úr, szegény volt. Háromszor is mondja. Olyan szegény volt, hogy ennél szegényebb nem lehetett. Szegénysége látható és vitathatatlan volt. Azokban az időkben igen kevés lehetősége volt egy özvegyasszonynak dolgozni. Szegény özvegyasszonyok a szó szoros értelmében naponta kínlódtak a megélhetésért! Ez az asszony kétségbeejtően szegény volt. Adott két fillért, ami az egész vagyona volt.

1. A motiváló erő. Szeretet. Az adakozás, adás lelkületét legjobban a János 3:16 foglalja össze: „mert úgy szerette Isten a világot, hogy az ő egyszülött Fiát adta…” Figyeljük meg a sorrendet: Isten adott, azért, mert szeretett. Az adást az Ő szeretete hozta mozgásba. Pál is ezt mondta: „És ha vagyonomat mind felétetem is, és ha testemet tűzre adom is, szeretet pedig nincsen én bennem, semmi hasznom abból.” 1 Kor 13:3. Ha nem szeretetből adakozunk, akkor semmi haszna nem lesz az adónak belőle. Isten előtt végtelenszer fontosabb a lelkület, a hozzáállás, a motiváló erő az adakozásban, mint az összeg, amit adunk. A Lélek fontosabb, mint a Lej. Amikor betesszük azt a pénzt a tányérba, Isten előbb szívünket vizsgálja. Krisztus emiatt fedte meg a farizeusokat is: „Jaj néktek képmutató írástudók és farizeusok! Mert megdézsmáljátok a mentát, a kaprot és a köményt, és elhagyjátok a mik nehezebbek a törvényben, az ítéletet, az irgalmasságot és a hívséget: pedig ezeket kellene cselekedni, és amazokat sem elhagyni.” Mát 23:23 Ha akarjuk, hogy adományunknak valamilyen értéke legyen Isten előtt, akkor azt szeretetből kell adni.

Hit, Istenben való bizodalom. Ez az özvegyasszony nem a pénzében bízott. Ő Istenben bízott. Mindenét, amije volt, Istennek adta. Ezzel mintha azt mondta volna Istennek, hogy Uram, mindenem, ami vagyok, és amim van a tied.

2. Az Úrnak adakozunk! Szeretetből, hitből, de ki iránt? Még akkor is, ha ezek az adományok szükségben lévő emberekhez kerülnek, vagy bárhová, végül is a pénz az Úrnak magának adatik! „Kölcsön ad az Úrnak, aki segíti a szegényt!” Ha úgy hiszem, hogy pénzem csak a gyülekezetnek, egy missziónak, vagy egy szükségben lévő embernek megy, akkor az csak jótékonysági adomány. De ha én a pénzemet az Úrnak adom, akkor az már Isten imádat! Amikor a persely körbe megy a gyülekezetben, nekünk tudnunk kell azt, hogy az Úrnak magának adunk!

3. Örömmel. Az adakozást nemcsak hogy szeretetből kell végezni, hanem örömmel is, mert „a jókedvű adakozót szereti az Isten.” Nem olyan légkört vár el az Úr tőlünk mikor a perselyes tányér körbe megy, mint mikor az ember egy fogorvosi székben ül, tudván, hogy egy fájdalmas foghúzásnak néz elébe! Nem! Hogyan alakítjuk ki ezt a hozzáállást magunkban? Nézzük meg az Igét. A Macedóniai gyülekezet példáját kövessük. 2 Kor 8:1-2 „Tudtotokra adjuk pedig, atyámfiai, Istennek azt a kegyelmét, a melyet Macedónia gyülekezeteivel között. Hogy a nyomorúság sok próbái közt is bőséges az ő örömük és igen nagy szegénységük, jószívűségük gazdagságává növekedett.” Hogyan tudott ez a gyülekezet ilyen nagy nyomorúságban örömmel, bőségesen jószívűen adakozni? A válasz az 5. versben van: „És nem a miképpen reméltük, hanem önmagukat adták először az Úrnak.” Örömmel csakis az tud adakozni, aki odaadta önmagát az Úrnak. Ill. Egy kislány beleült a perselyes kosárba! Álljunk meg és vizsgáljuk meg magunkat, milyen a mi lelkületünk, mért adakozunk?

III. Az adakozás előnyei.

Kinek van a legnagyobb haszna az adakozásból? Könnyű látni azt, amint az adomány a fogadónak hasznos. A helyi gyülekezet épül, az éhezők megelégíttetnek, a mezítelenek felruháztatnak, szolgálattevők küldetnek ki, stb. De Isten gazdaságában, egy helyes lelkülettel adott adomány jobban használ annak, aki adja, mint annak, aki kapja. Miért van ez így? Három ok:

1. Az Úrral való közösségünk mélyül. Máté 6:21 „Mert a hol van a ti kincsetek, ott van a ti szívetek is” Minden egyes adakozásnál tudatosan látnunk kell azt, hogy mi az Úr Jézusnak adunk. Ha ez így van, akkor szívünk közelebb kerül hozzá.

2. Jellemünk javul. Az ember szíve természetből kifolyólag egy önző szív, Isten az adakozás által is megtanít minket önzetlenül adni, hogy olyanok legyünk, mint az Úr Jézus. Az adakozás nem azért létezik, hogy Isten pénzt gyűjtsön magának, hanem hogy gyermekeit alakítsa Jézus Krisztus képmására! Hát nem megtehetné Isten, hogy a föld gazdagságait az övéi közt ossza szét? De nem ez a célja!

3. Áldásokban lehet részünk. Minél inkább és szeretettel adakozik valaki, annál inkább bővőlködik. Nem azért kell adni, hogy Isten visszaadja, de Isten gondoskodik arról, hogy visszaadja. Ha adakozol, Isten annál inkább megáld. Kevesen hiszik ezt el, pedig az Ige világos. Péld 11:24-25 „Van olyan, a ki bőven adakozik, és annál inkább gazdagodik; és a ki megtartóztatja a járandóságot, de ugyan szűkölködik. A mással jótevő ember megkövéredik; és a ki mást felüdít, maga is üdül.” 2 Kor 9:6-11! Nem azért fizet vissza az Úr, hogy több legyen, hanem azért, hogy többet adhassunk! Ef 4:28 „A ki oroz vala, többé ne orozzon; hanem inkább munkálkodjék, cselekedvén az ő kezeivel azt, a mi jó, hogy legyen mit adnia a szűkölködőnek.” 

Van tehát előnye az adakozónak az adakozásban, ha azt örömmel és szeretettel teszi, nem pedig kényszerből!

IV. Az adakozás mennyisége.

Az adakozás mennyiségét nem a kiadott pénz, hanem a megtartott pénz mennyisége határozza meg. Ezt az elvet nehéz elfogadni, különösen egy gazdag embernek, de ezt tanítja itt az Úr Jézus. A javak, gazdagság nem azért van, hogy azt halmozzuk és tartogassuk, hanem egy szegénységtől és nyomorúságtól teli világban másokon segítsünk. Figyeljük meg mit mondott az Úr: az asszony többet vetett a perselybe, mint az összes többi együttvéve. Ez megdöbbentő. Hogy mondhatott ilyet, hiszen sokan, sokkal többet tettek a perselybe, mint ez az asszony. És ráadásul, mind együttvéve, hogy lehet. Úgy, hogy Isten azt nézte, amit ez az asszony megtartott magának, és nem azt, amit adott. Ha az arányokat vizsgálnánk, a többieknek még maradt jövedelmükből 80-90%, ők sokkal kevesebbet adtak a jövedelmükből. 

Az adakozás áldozattal kell járjon. Amit ez az asszony adott, az egy áldozat volt, amit a többiek adtak, az nem volt áldozat, az, fölösleg volt. Nem sebezte őket, nem fájt nekik sehol. Nem így az özvegyasszony, ő komoly áldozatot hozott. Az ő adománya neki sokba került. Ő feladott valamit, azért, hogy adhasson Istennek, lehet egy étkezést, de valamibe került neki.

1. A gazdagok az ő fölöslegükből adtak. Hittek Istenben, bíztak benne, hálásak voltak Istennek a sok áldásaiért. Még Isten munkájának a gondját is viselték, mert adakoztak, és sokat adakoztak.

2. A szegény özvegyasszony komoly áldozatot hozott. Ő az ő szegénységéből adott. Mindenét, amije volt, odaadta. Miért? Mert szükséget látott, komoly problémája volt. Kétségbeejtően, sürgősen szüksége volt élelemre, ruházatra és hajlékra. Nem tudta, hogy mikor fog legközelebb enni. A világ egész terhe szinte vállain volt, és senki nem gondolt vele. De ez az asszony tudott valamit. Isten látja, és Isten gondol vele. Bízhatott Istenben, és ezért szükségét odaadta Istennek. Az ő szüksége anyagi volt, ezért minden anyagi javát, ami volt, odaadta. Ezt mondta: Istenem, nagy bajban vagyok, szükségem van pénzre, annyi pénzem sincs, hogy ennivalót vegyek. Nekem ennem kell és Te valahogy, valamilyen úton ki tudod rendelni. Itt van mindenem, amivel rendelkezem, használd Uram a te országodra, én odaadom magamat neked, Te pedig viselj gondot rólam.” Ez a szegény özvegyasszony nagyon jól tudta, hogy Isten felfigyel, feltámad azokért, akiknél látja, hogy mindenüket felteszik az oltárra.

Nagy különbség van tehát úgy adakozni, hogy valakinek az áldozatba kerüljön, vagy pedig csak fölöslegből adakozni. Valamit feladni azért, hogy adhassunk. Fontos hangsúlyozni ezt a különbséget, mert Isten az áldozathozatalra néz! Azt nézi, mibe kerül nekünk adni!

Mit tanít az Újszövetség az adakozás mennyiségéről? Nézzük meg, mit mond az Ige arról, hogy mennyit kell adakozni. Tudjuk azt, hogy az Ószövetség ideje alatt, Isten megkövetelte népétől a tizedet! A tized tehát kötelező volt! Mal 3:8-9 „Avagy az ember csalhatja-e az Istent? Ti mégis csaltatok engem. És azt mondjátok: Mivel csalunk téged? A tizeddel és az áldozni valóval.” Ezen kívül még léteztek különböző adományok szabad akaratból, a szegények megsegítésére és még egyéb adományok is. Az Újszövetségben a tized nincsen sehol megszüntetve és megerősítve. Ami viszont tanítva van az, hogy jövedelmünkhöz, javainkhoz arányosan kell történjen az adakozás. Ha a javak növekednek, többet kell adakozzunk. A legtöbbek szerint az Újszövetségben az adakozás legalább a tizedet jelenti. Nem szabad úgysem adakozni, hogy miután odaadtuk, azt hisszük, hogy fel vagyunk mentve minden anyagi kötelezettségek alól. 

V. Hogyan adakozzunk, hogy történjen az adakozás?

Hogy ezt is jobban megértsük, nézzünk meg egy eseményt Pál apostol életéből, mikor adományokat gyűjtött a jeruzsálemi gyülekezet számára. 1 Kor 16:2 „A hétnek első napján mindenitek tegye félre magánál, a mit sikerül összegyűjtenie, hogy ne akkor történjék a gyűjtés, amikor odamegyek.” Ebben az egy igeversben öt alapelvet lehet megfigyelni az adakozással kapcsolatosan. Milyen kell legyen az adakozás:

1. Rendszeres. „a hétnek első napján”. Adakozni gyakran és rendszeresen kell, mert gyakran és rendszeresen kell szeretetünket, kifejezzük az Úr iránt. Tévedés egy évben egyszer adakozni! Az ige szerint sűrűn kell és rendszeresen!

2. Személyes. „mindenitek tegye félre”. Mindegyikőtök. Isten minden gyermekének kötelessége személyesen adakozni. Fiatalokra is érvényes ez, akik nyáron dolgoznak, stb. Ezt jobb minél hamarabb kialakítani az ember szívében, mert később annál nehezebb lesz.

3. Megfontolt, előre eltervezett. „tegye félre”. Egy külön kasszát kell nyitni ahová az Úrnak szánt pénzt, adományokat gyűjtjük. Nem akkor kapkodunk, mikor a tányér jár körbe körbe, hogy vajon mennyit is kell most adjunk. Félre kell tenni az Úrnak szánt pénzt. 2 Kor 9:7 „Ki-ki amint eltökélte szívében, nem szomorúságból, vagy kénytelenségből.” Imádkozó szívvel kell hozzáállni, hogy az Úr irányíthasson minket ebben is, kinek és hova, és mennyit, stb.

4. Az adakozás egy prioritás. A hívő ember életében az adakozás a fontos dolgok listájának elején kell szerepeljen. Elengedhetetlen szolgálat. Péld 3:9 „Tiszteld az Urat a te marhádból, a te egész jövedelmed zsengéjéből.” Ahogy kikapjuk a fizetést, az első dolog az kell legyen, hogy félre tesszük az Úrnak szánt adományunkat. Ez segít minket abban is, hogy mindenben Krisztust helyezzük első helyre.

5. Az adakozás büszkeség nélkül kell hogy történjen. Ha meg akarjuk tapasztalni az Úr áldásait, akkor nem szabad úgy adakozni, hogy közben embereknek akarunk tetszeni. Az Úr fejezte ezt ki a legjobban: Máté 6:1-4 „Vigyázzatok, hogy alamizsnátokat ne osztogassátok az emberek előtt, hogy lássanak titeket; mert különben nem lesz jutalmatok a ti mennyei Atyátoknál. Azért mikor alamizsnát osztogatsz, ne kürtöltess magad előtt, a hogy a képmutatók tesznek a zsinagógákban és az utcákon, hogy az emberektől dicséretet nyerjenek. Bizony mondom néktek: elvették jutalmukat. Te pedig a mikor alamizsnát osztogatsz, ne tudja a te bal kezed, mit cselekszik a te jobb kezed; Hogy a te alamizsnád titkon legyen; és a te Atyád, a ki titkon néz, megfizet néked nyilván.”

VI. Hová, vagy kinek adakozzunk.

Az Ige szerint három olyan terület van, ahová a hívő embernek adakoznia lehet és kell. Hogy kinek és milyen mennyiségben kell adakozzunk, azt az Úr helyezi a szívére annak aki imádkozó szívvel adni akar.

1. A helybeli gyülekezetnek és szolgálatoknak. Az igében a gyülekezet ahová valaki tartozik, elsőbbséget élvez az adakozás szempontjából. Legyen ez is fontos! Az özvegyasszony is ezt tette. Tudta, hogy a templomnak szüksége van rá. 1 Tim 5:17 „A jól forgolódó presbiterek kettős tisztességre méltattassanak, főképpen a kik a beszédben és tanításban fáradoznak. Mert azt mondja az Írás: A nyomtató ökörnek ne kösd be a száját; és: Méltó a munkás a maga jutalmára.” A tized elsősorban a gyülekezetbe kell bejöjjön, ha máshová is akarunk adni, és van rá eset mikor az Úr így vezet, akkor ezen felül lehet oda is adni. Gal 6:6 „A ki pedig az igére tanittatik, közölje minden javát tanítójával.”Ez elsősorban a gyülekezetben történik, de nem feltétlenül csak ott.

2. A Családnak. Ne felejtsük el, hogy a férjnek köteles ellátnia feleségét, a szülők kötelesek ellátni gyermekeiket, a felnőtt gyermekek pedig kötelesek ellátniuk és gondozniuk öreg szüleiket! Manapság a család felé történő adakozás is el van nagyon hanyagolva. 1 Tim 5:8 „Ha pedig valaki az övéiről és az ő háznépéről gondot nem visel: a hitet megtagadta, és rosszabb a hitetlennél.” Igen fontos feladata a hivő embernek családjáról gondot viselni.

3. A Szegényeknek. Máté 25 részében az egyik legerősebb igével találkozunk. Máté 25:34-45! Az ige szerint, az Úr Jézus Krisztus, akire nézve teremtettek mindenek, azonosítja magát a szegényekkel. Amikor a szegényeknek adunk, akkor Neki adunk. Kölcsön ad az Úrnak, aki segíti a szegényt. És ha ez igaz, akkor a fordítottja is igaz, ha nem adunk a szegényeknek, akkor az Urat hagyjuk éhezni és szomjúhozni. Az Úr Jézus, míg a földön járt, rendszeresen segítette a szegényeket anyagilag is. Az Utolsó vacsoránál olvassuk ezeket: Ján 13:9 „Némelyek ugyanis állíták, mivelhogy az erszény Júdásnál vala, hogy azt mondá néki Jézus: Vedd meg, a mikre szükségünk van az ünnepre; vagy, hogy adjon valamit a szegényeknek.” Mivel rendszeresen tette, ezért a tanítványok azt hitték, most is azt teszi. De van ennél egy még erősebb példa. Pál, miután megtért, hogy a tanítványok is elfogadják Pál megtérését, nézzétek, mit mond Pál ezzel kapcsolatosan. Gal 2:9-10 „És elismervén a nékem adatott kegyelmet, Jakab és Kéfás, meg János, kik oszlopokul tekintetnek, bajtársi jobbjukat nyújták nékem és Barnabásnak, hogy mi a pogányok között, ők pedig a körülmetélés között prédikáljunk: Csakhogy a szegényekről megemlékezzünk; a mit is én igyekeztem megcselekedni”. Mennyi teológiai dolgot kérdezhettek volna Páltól, milyen avatása volt neki, nem tettek fel kérdéseket, hanem csak azt kötötték ki, hogy a szegényekről megemlékezzél! És én igyekeztem ennek eleget tenni, mondta Pál. 

VII. Miért kell adakozni a szegényeknek.

Hivő életünk három területe nagymértékben érintve van azzal, hogy adunk, vagy nem adunk a szegényeknek.

1. Imáink meghiúsulhatnak azért, mert nem adunk a szegényeknek. Ézs 58:6-9 „Hát nem ez-é a böjt, a mit én kedvelek: hogy megnyisd a gonoszságnak bilincseit… Nem az-e, hogy az éhezőnek megszegd kenyeredet, és a szegény bujdosókat házadba bevigyed, ha meztelent látsz, felruházzad? Akkor felhasad, mint hajnal a te világosságod… Akkor kiáltasz, és az Úr meghallgat, jajgatsz, és ő azt mondja: Íme, itt vagyok.” Péld 21:13 „A ki bedugja fülét a szegény kiáltására; ő is kiált, de meg nem hallgattatik”. Ill. Egyszer egy elszegényedett misszionárius irt haza a gyülekezetének egy levelet, amiben valahogy ki akarta fejezni azt, hogy nagy szükségben van, ezt írta: Isten embere kéri Isten gyülekezetét arra, hogy Isten pénzét küldjék az Isten munkájába. És ez így van!

2. A mi javaink, és áldott állapotunk nagymértékben függ a rászorulók megsegítésétől. Péld 28:27 „Aki ád a szegénynek, nem lesz néki szüksége; a ki pedig elrejti a szemét, megsokasulnak rajta az átkok.”

3. Aki nem adakozik a szegényeknek, az nem ismeri közelről az Urat. Kemény beszéd, de az Ige ezt mondja. Jer 22:16 „Igazságosan ítélte a szegényt és a nyomorultat, azért jó volt dolga. Nem ez-é az igaz ismeret felőlem? azt mondja az Úr!” Az ige szerint a szegények megsegítése nem az állam feladata, hanem a gyülekezet feladata. Az államnak is megvan a szerepe, de az személytelenül segít. Mi segíthetünk úgy, hogy közben visszük megváltónk szeretetét hozzájuk. Imádkozzunk most azért, hogy az Úr hozzon egy szegény embert az életünkbe, hogy segíthessünk rajta. Mondjuk együtt Jóbbal 29 „Mert megmentém a kiáltozó szegényt, és az árvát, a kinek nem volt segítsége. A veszni indultnak áldása szállt reám, az özvegynek szívét megörvendeztetém..”

VIII. Befejezés.

Megfigyelések. Az özvegyasszony példájából megfigyelhetjük:

1. Mindenki adakozott. Mind, akik a templomban voltak, adakoztak. Az adakozás kötelező feladata minden gyülekezethez tartozó tagnak, fiatalnak és idősnek. A gazdagok is adtak, akiknek volt, és a szegény özvegyasszony is adott, akinek alig volt. Akik sokat adtak, azoknak több pénzük volt és sokkal többet adtak, mint az özvegyasszony. Mivel jövedelmük sokkal több volt, ezért többet is adtak.

2. De Isten szemében, a szegény özvegyasszony többet adott. Miért? Mert Isten azt nézte, mit tart vissza magának az ember, nem pedig azt, mennyit ad.

3. Az özvegyasszony nem érvelt úgy, mint ma sokan:

- az én adományom keveset számít hiszen olyan kevés.

- olyan kevés pénzem van, Isten biztosan megérti, ha nem adom oda. Biztosan nem várja el tőlem, hogy odaadjam mindenemet, mikor még ennivalóra se jut.

Legyünk hűséges sáfárok az adakozás területén is! Miért imádkozzunk:

- Hiány van az odaszánásunkban Isten iránt

- Hiány van a bátorság, bizalom terén, Isten iránt

„Mindenestől megmutattam néktek, hogy ily módon munkálkodva kell az erőtlenekről gondot viselni, és megemlékezni az Úr Jézus szavairól, mert ő mondá: Jobb adni, mint venni.”

Most is az Úr Jézus ül, és figyeli, hogy ki mennyit tesz a perselybe.



forrás: Kémeri Baptista Gyülekezet