Havanna csoport

Útkövetés

Véletlenszerű képek

BIZONYSÁG ÉS HÁLAADÁS

ARCHIVÁLT CIKKEK

ÚJ BEJEGYZÉSEK

LÁTOGATÓ STATISZTIKA

Oldalmegnyitások számláló indult: 2008.febr.

 

 

Mystat számláló indult: 2013.03.15.

ÜZENET küldése

99 után melyik szám következik?
Email:
Tárgy:
Üzenet:

BEJELENTKEZÉS

Jelentkezzen be, vagy regisztráljon új fiókot

Online felhasználók

Oldalainkat 139 vendég és 0 tag böngészi

Ha ez lenne életed utolsó napja…?

  

Életünk ideje olyan gyorsan eltűnik, mintha repülnénk”

(Zsoltárok 90,10).

 

A halálos ágyon tett kijelentések gyakran árulkodnak az élet „színjátékáról”. Ha az emberek szembenéznek, akkor lehull az álarcuk, és végre azok lesznek, akik valójában. Jó néhány embernek fel kellett már ismernie, hogy elhibázta a „váltóállítást” az életében, és illúzióknak adta át magát. Dávid így kérte Istent:

„Add tudtomra, Uram, életem végét, meddig tart napjaim sora, hadd tudjam meg , milyen múlandó vagyok!” (Zsoltárok 39,5)

A JÉZUS nélküli élet értelmetlen! A legrosszabb az, ami egy emberrel történhet, ha bűneiben hal meg. A bűnnek Jézus vére által történt megbocsátása nélkül nem lehet bemenni Isten Országába.

Hirtelen – talán egy közlekedési baleset, vagy egy szívinfarktus következtében – veled is megtörténhet, kedves olvasó, hogy a halál közelébe kerülsz, és az örökkévalóság kapujában állsz. Akkor az örökkévaló és igaz Isten elé fogsz kerülni – akinek színe előtt még a Föld is megrendül -, és felelned kell minden szavadért és cselekedetedért. Hogyan tudsz akkor megbocsátatlan vétkeiddel megállni Isten előtt?

A lelkész Wilhelm Busch mondta el, hogy egyszer úton volt az autópályán, és kilométer hosszúságú dugó miatt csak lassan tudott előrehaladni. Egyre türelmetlenebb, mert még hosszú út állt előtte. 

 Így emlékszik erről:

 „Dél körül betértem egy pihenőhelyre. Miközben elfogyasztottam néhány falatot, egy különös cikket pillantottam meg egy nyitott napilapban. Ennek a végén a következőt olvastam: ’ ha 13.00 órakor siet az ebéddel, akkor autójával már 14.15-kor frontálisan nekiszáguldhat egy falnak, és 14.30-kor már a kórházban lehet.

 HA SIET MÉG PONTOSAN ODAÉRHET A TEMETÉSÉRE!

Először nevetnem kellett, de aztán észrevettem, milyen halálos komolyság rejlik e mögött az utolsó mondat mögött: „ a saját temetésünkre  egész biztosan pontosan érkezünk.” Akkor nem kell  hajszolnunk magunkat. 

A temetésünk nem történik meg nélkülünk. A halál utolér bennünket. Igen, a saját temetésünkre mindenképpen időben érkezünk. S oda is, ami utána következik. A Biblia ezt mondja:

 „Az embernek  egyszer meg kell halnia, aztán következik az ítélet.”Isten ítéletére is egészen biztosan pontosan és elég korán érkezünk.

Ez egy elgondolkodtató ebédszünet volt ott a pihenőhelyen. Igen, idő tekintetében egészen biztos, hogy elrendeződik a dolog. A kérdés azonban az, hogy vajon Isten ítéletével elrendeződik e a dolgunk? Meg tudunk-e állni Isten színe előtt?

Ezután nyugodtan folytathatom az utamat, és a továbbiakban nem kell türelmetlenkednem, ha egyszer megint nem jó ütemben haladnak előttem.

Kedves olvasó, nincs olyan gond, ami fontosabb lenne számunkra, mit ez:

Hogyan halok meg, üdvbizonyosságban, és hogyan állhatok meg Isten ítélete előtt? Aki életében elutasítja az Úr Jézust, máshol sehol nem talál megbocsátást a bűneire. Némely istentelen ember boldog lenne, ha a halállal mindennek vége lenne. A saját halála azonban ki fogja nyitni a szemét  a valóságra a láthatatlan világban.

Ha te éppen egy vágányon lennél, és közeledne egy gyorsvonat, semmi esetre sem lennél olyan bolond, hogy ezt mondd: 

„Nem vagyok gyáva, senki nem hajszolhat félelembe!” Kedves olvasó, hadd mondjam most azt neked: Te máris egy ilyen „vágányon” vagy. Már hallható az isteni harag dörgése és dübörgése, amely mind gyorsabban közeledik, és most odakiáltom neked:

 „Hagyd el ezt a vágányt!”

 Szívünk minden dobbanásával egy lépéssel közelebb vagyunk az örökkévalósághoz. Ezért hangzik felénk Isten felhívása: 

„Tartsatok tehát bűnbánatot, és térjetek meg, hogy eltöröltessenek a ti bűneitek” (Apostolok cselekedetei 3,19).

Mit segít nekünk, ha görcsösen megpróbálunk kitérni az igazság elől, és a saját emberi meggondolásainkat kívánjuk érvényesíteni? Egyetlen bűn sem évül el! Minden megbocsátatlan bűnt minden hazugságot, engesztelhetetlenséget, képmutatást, minden gyűlöletet, büszkeséget vagy tolvajlást, minden titkos paráznaságot, amelyről senki nem tudott, - igen minden egyes megbocsátatlan bűnt magunkkal viszünk a halál küszöbén át az örökkévalóságba:

 A saját bűnünk örök gyötrelemre és kárhozatra fog ítélni.

Milyen rettenetes ébredés lesz ez mindazoknak, akik bebeszélik maguknak: 

 „Nincs semmilyen élet a halál után”.

 Még ha le is bocsátják az ember testét a sírba, és az elenyészik, még ha elégetik, vagy a tengerbe süllyesztik is:

A LÉLEK TOVÁBB ÉL  A HALÁL UTÁN IS!!

Viola Niki 2008.06.11.