Havanna csoport

Útkövetés

Véletlenszerű képek

BIZONYSÁG ÉS HÁLAADÁS

ARCHIVÁLT CIKKEK

ÚJ BEJEGYZÉSEK

LÁTOGATÓ STATISZTIKA

Oldalmegnyitások számláló indult: 2008.febr.

 

 

Mystat számláló indult: 2013.03.15.

ÜZENET küldése

99 után melyik szám következik?
Email:
Tárgy:
Üzenet:

BEJELENTKEZÉS

Jelentkezzen be, vagy regisztráljon új fiókot

Online felhasználók

Oldalainkat 118 vendég és 0 tag böngészi

Jézus trónja előtt
(Egy álom )

 I.rész

 

Barátom! Nem semmi napom volt! Ó, micsoda nap! Komolyan, ha valamit lehetne ennek nevezni, ez volt az A NAGY NAP! Sok nap közül ez volt AZ A NAP! Szó szerint! Ez volt AZ A NAP! Az emberiség történelmében nem volt még ilyen nap. Na de hogy az egészet megértsd, elviszlek mindennek a legelejére…
Ez a nap is úgy kezdődött, mint minden más nap előtte. Még a feleségem és a gyerekeim előtt felkeltem, hiszen siettem be a munkába, mert muszáj volt még ezen az új projekten dolgozni. Mostanában ki kellett hagynom a gyülekezetet, ki kellett hagynom a gyerekek focimeccseit, otthon a vacsorákat, mert muszáj volt időben befejeznem ezt az új projektet. Azért kellett ezt ilyen sürgősen befejeznem mert főnök kicsit bekeményített és alám gyújtott, mondván, ha ez a projekt bejön az Adam’s-el, az új, gyümölcsöző partneri kapcsolatokkal kecsegtethet a számomra, és tudjátok nekem pedig fontos, hogy anyagilag a családnak minden biztosítva legyen, így hát nagyon rá álltam a dologra…
Szóval a munkába hajtok, amilyen gyorsan csak lehet. Leparkolok. Rohanok be a főbejáraton át és ahogy beérek az előtérbe hallom Joe-t…ő…Joe valami (nem emlékszem a vezetéknevére) Szóval hallom Joe-t a biztonsági őrt (én így hívom őt.. lehet ez a vezetékneve):
Jó reggelt Mr .Mathewson!! – Apropó, ez a nevem: Daniel James Mathewson. Szóval: - Jó reggelt Mr. Mathewson!
Hi Joe!
Hogy van ma Mr. Mathewson?
Ó…öö…köszönöm, jól vagyok Joe.5.
Jó az Úr ma magához, ugye Mr. Mathewson?
Ö... hát, igen jó az Úr ma, köszönom Joe – És erre ő elkezd bibliaverseket idézni:
Ne feledje Mr. Methewson: „Emberi erőt meghaladó kisértés még nem…..- Gyorsan benyomtam a gombot, zárul be a liftajtó és én indulok felfele a 28.emeletre. Az agyamra megy! Ez a csávó nekem túl napsütéses hangulatban van.
Szóval felérek az emeletre. Megyek be az irodámba és a takarítónőt még mindig ott találom. Ó már ezerszer megmondtam! Már ezerszer megmondtam neki hogy legyen kész az iroda mire odaérek, mert ezer dolgom van! Különösen ma, hisz be kell fejeznem ezt a hülye projektet. Ez is sok munka.
    Na mármost, én ugye keresztény vagyok. Szóval nem akarom szavakban elmondani, hogy húzzon már el. Jófej, kedves akarok lenni. Így hát szavak nélkül mondom. (Csináltál már te is ilyet, ugye?). Csak csendben leülök az asztalomhoz és elkezdek dolgozni. Hozzá sem szólok és minden porcikámmal próbálom azt kommunikálni, hogy nem is áll szándékomba beszélni vele. Persze ő elkezd hozzám beszélni..
Hé Mr. Mathewson!
Ő...hell...ő…hello- Közben ő az asztalomon a fényképeket nézegeti.
Ó,  Mr. Mathewson, az ön gyermekei, Mr. Mathewson, olyan gyönyörűek!!!
…Hát, igen,igen… köszönöm szépen!
És a felesége! Mi is a neve?
…ő…ő…mi?...ja…igen…igen…ő…jól van, köszönöm – Egy idő után kezdi megérteni mi a szitu, szóval elindul az ajtó felé és ahogy lép ki, visszafordul.
Mr. Mathewson, ön egy jó ember! Ön egy jó ember és imádkozom magáért! A gyermekeiért is állandóan imádkozom. Csak akartam, hogy tudja – és kisétál az ajtón
Na, jó! Persze most aztán még bűntudatom is van! Tudod… imádkozik a gyerekeimért, meg minden. Nekem meg nincs időm hogy… na mindegy… be kell fejeznem ezt a projektet, tudod, ennek meg kell lenni.
    A délelőtt további részében emberek jöttek be újra és újra és újra az irodámba. Mindegyiküknek volt valami köze a projekthez.  Némelyikükkel volt probléma, néhányszor ordibálnom is kellett (Persze ez nem olyan nagy baj. Amikor a határidő lejárta ilyen közel van ez érthető…). Szóval ordítoztam egy sort, elmagyarázva nekik hol is kéne már tartaniuk. Délután fele végre sikerült mindent összeraknom és még két óra volt hátra a tervezet leadásáig. Így hát eldöntöttem, megyek beugrom valahova egy teára. Szóval a kocsiban ülve épp hajtok a teázó fele és ekkor történt…. Bumm! Egy pillanat volt az egész! Mint egy szempillantás!  Mint egy csettintés! …. Jézus visszajött!!!  … csett! Csak ennyi volt!!! Egy pillanat… Namármost, valamikor annakelőtte a bibliaórákon én is hallottam, hogy egy nap Jézus visszajön! És ez, hogy „egy nap”, az egészet az valahogy mintha az elérhetetlen messzi jövőbe helyezte volna. De mindez hirtelen nagyon is valóság volt: „itt” és „most”. Bumm! Megtörtént!
    Nem tudok belemenni a részletekbe Jézus 2. eljövetelét illetően, mármint abba, hogy ez hogyan is nézett ki. Ez egy külön történet lenne, ami az egész estét igényelné. Azt viszont elmondhatom, hogy mi következett ezután….
    Átmentünk egy hatalmas tróntermen, ahol egy hatalmas könyvet nyitottak ki. A nevemet benne találták az Élet Könyvébe, szóval egyből ”továbbítottak” a Mennybe szentek millióival együtt. Ó nem is tudom elmondani, milyen volt sétálni ott a Mennyben! Csak ha esetleg hasonlatokba beszélnék: olyan volt mint egy nagy parádé, vagy utcabál New Yorkban: ahogy mindenki vígad és ugrál, csak mindez kiterjesztve milliókra! Milliónyi kavargó érzés, milliónyi szívben, és az élet, az öröm, az ujjongás, az izgalom az emberekben olyan volt, mint amilyet még sosem láttam! És láttam embereket, akik évekkel ezelőtt haltak meg és nagyon hiányoztak nekem! Ölelkeztünk, egymás nyakába borultunk! Az érzelmek kavalkádjában egészen elfáradtam, szóval fogtam magam és leültem egy kőre, csak hogy egy kicsit szusszanjak egyet….
    Szóval ott ülök a sziklán és próbálom feldolgozni ezt a hihetetlen napot, egyszer csak érzek valamit. Valakinek a jelenlétét. Mintha lenne mellettem valaki. Nézek körbe, de nem látok senkit, mégis biztos vagyok benne, hogy valaki itt van. Végül megkérdeztem:
Van itt valaki? – Hoppá! Volt ott valaki! – Oh! Hello! Hát te meg kicsoda vagy?
Uriel – Válaszolt.
Uriel, mi vagy te?
Én egy vagyok a mennyei lények közül – Persze! Egy angyal…
Hát, Uriel,  örülök, hogy találkoztunk! Még sohasem találkoztam angyallal!
Én is örülök, hogy találkoztunk  – mondja -  bár én már régóta ismerlek téged, Daniel.
Igen?
Igen! A születésed óta! A születésed óta melléd lettem rendelve, hogy vigyázzak rád.
Ó! Szóval te vagy az én őrangyalom!?
Hát, mondhatjuk így is, bár ezt a kifejezést nem nagyon használjuk itt fenn. De ha ennek akarsz nevezni, az se baj.
Odamentem, hogy megöleljem. Hát nem ment... Nem is tudom leírni mi volt. Olyan volt mint valami hologram alak, mintha fényből lett volna. Látni láttam, de mégse tudtam megérinteni.
Ó, Uriel, úgy örülök, hogy itt vagy! Annyi kérdésem van! – mondtam
Akkor mondd őket! - válaszolt.
Megtanította nekem a menny dolgait. Először is elmondta, hogy a kommunikáció máshogy zajlik a Mennyben. Nem kell hogy szavakat használjunk, elég hogyha csak gondolunk dolgokat és képesek vagyunk hallani egymást. Szóval kipróbáltam…  (csend)…és így beszélgettünk egymással!!! Egészen bámulatos volt!
    Tanított az időről. Hogy teljesen máshogy telik az idő a Mennyben. Az idő rugalmas a Mennyben. Valami, ami 5 év a földön, öt perc a Mennyben, valami ami sokkal hosszabb itt sokkal rövidebb.  Itt kinn vagyunk az időből fogságából és ez egy teljesen új dolog volt számomra, ami később újra és újra meglepett.
    Tanított a látásról is. Lehet valami 30 km-el arrébb, mégis képes vagyok úgy látni, mintha az orrom előtt lenne. Ez nem sokkal később nagyon hasznos volt, majd ahogy ti is látni fogjátok…
    Tanított az utazásról. Elmondta, hogy ő bármikor fel tud engem emelni és a levegőben vinni, szóval nem kell gyalogolnom. Tettünk pár próbarepülést… Fú, eszméletlen király volt!!! Csak repdesek, ahogy Uriel visz a levegőben!

  
 Aztán lerakott és elkezdett tanítani a közelgő ítéletről. Mondom (erre én):
Mi van??? Mi???
A közelgő ítélet. Krisztus ítélőszéke.
MI?! Na várjunk csak! – mondom- De hát én azt hittem én már átmentem az ítéleten. Mi volt az akkor ott az elején!?
Az a Nagy Fehér Trón előtt való ítélet volt. De most hamarosan lesz egy ítélet mindazoknak, akik az  egyházban vannak, keresztények számára.
KERESZTÉNYEKNEK????!!! – Halálra rémültem. Mármint ahogy ezt meghallottam, a rémület remegése indult el bennem a lábujjamtól egészen a fejem búbjáig.
Hogy is tudnám leírni ezt a félelmet? Nem olyan volt, mint egy ellenségtől való félelem. Nem olyan volt mintha félnék Jézustól. Valami olyasmi félelmet éreztem, mint amit gyerekként érzünk, ha betegek vagyunk és orvoshoz kell mennünk.
Ilyen volt, amikor egyszer az orvoshoz kellett mennem, mert oldalt lent a vakbelemnél nagy fájdalmat éreztem. Az orvos megvizsgálta, megnyomogatta, amitől aztán még inkább fájt. Ezután fel kellett vágnia, ami persze még több fájdalmat hozott, de kiszedte a vakbelet és később jobban lettem. Szóval van egy pillanatnyi fájdalom, mégis hosszútávon tudhatod, hogy megéri és jobban leszel, mert átmentél ezen a pillanatnyi szenvedésen, de mégis egy kicsit azért félsz a doktortól a fájdalom miatt. Szóval valahogy így érezhettem akkor is.
Jézussal fogok találkozni, szemtől szembe, az egész egyház előtt!!! Csak Ő meg én! Bumm!! Szemtől szemben! Meg voltam rémülve, de mégis a félelem vegyült egy szeretetteljes bámulattal. Mintha tudnám: fájni fog, egy pillanatra, de mégis hosszú távon ez a legjobb dolog, ami velem történhet. Tehát azt mondtam
Uriel taníts engem erről az ítéletről! Tudnom kell, mire számítsak.
Figyelj, meg kell értened, hogy ez nem olyan, mint egy bűnügyi tárgyalás. Nem egy vádlott vagy, akinek meg kell védenie magát a bíróságon. A te bűneid teljesen el lettek törölve Krisztus vére által. Ez inkább olyan, mint egy díjátadás, eredményhirdetés, mint amikor az olimpiai játékok végén felállnak a versenyzők a dobogókra, és átveszik a jutalmakat. Jézus dicséreteket fog osztani, az örökkévaló dolgokat illetően, hogy örökkévaló szempontból, hogyan szerepeltél – Na hát még mindig meg voltam rémülve... Próbáltam visszaemlékezni bármilyen olyan tettemre, ami örökkévaló jelentőséggel bír és buzgón imádkoztam, hogy Jézusnak legyen kicsit jobb a memóriája, mint az enyém…

Még egy kis ideig ott ültünk és beszélgettünk. Aztán egyszer csak a távolból nagy trombitaszó hangzott… (trombitaszó)
Mi ez. Uriel? – kérdeztem
Itt az idő, kezdődik az ítélet – válaszolt – Krisztus mindenkit hív a béma-székhez. Induljunk – És erre fölkapott, és elkezdtünk repülni.
Így repültem vele az égen keresztül. Magam körül mindenhol szenteket láttam és mind egy fele tartottak. A földön is keresztények óriási tömegét láttam egy kicsi kör felé haladni, amit magam előtt a távolban láttam. Csak távolról tűnt kicsinek. Ahogy közeledtünk egyre nagyobb és nagyobb lett és már láttam hogy az egész egy óriási stadionhoz hasonlít. Olyan volt a látvány mint, amikor egy stadiont az égből nézel, biztos láttatok ilyet ti is a tv-ben. Egy óriási kör alakú stadion. Ezt volt. De ahogy közeledtem, akkor döbbentem rá csak igazán, hogy milyen hatalmas is volt. Gigantikus volt! Nagyobb, mint egy egész város. Megszámlálhatatlan kilométer széles.
    Uriel lerakott a bejáratnál és azt mondta
Én nem mehetek tovább.
Ezt meg hogy érted? Te vagy az én angyalom, mindenhová velem kell jönnöd! – de ő így válaszolt:
Nem, ez egy különleges alkalom. Csak Krisztus menyasszonyának számára. Csak keresztény szentek léphetnek be ide. Mi, angyalok felülről fogjuk figyelni az egészet, de együtt ünnepelünk veletek. De most indulj örvendj a fivéreiddel és nővéreiddel együtt!
Beléptem az ajtón. Bámulatos látvány tárult elém. Több kilométer széles volt és telve emberekkel és pár kilométerre középen volt egy emelvény. Kb. 3 km-re lehetett, de emlékeztek az új látásommal, úgy láthattam, mintha pont előttem lett volna. És emberek millióit, milliárdjait láttam körös-körül, de ahogy rájuk néztem, mégis képes voltam egyen egyenként az arcukat is látni. Teljesen el voltam ámulva Krisztus egyházának felfoghatatlan nagyságán.
    Elindultam befele és megláttam kicsit arrébb egy üres helyet. Elindultam felé és közben sűrűn elnézéseket kértem: bocsánat…bocsánat…elnézést…bocs. Végül átvágva magam a tömegen leültem…. A várakozás és izgalom egyre nőtt bennem. Persze a félelem is. Várakozás, szeretet, csodálat töltött el. Egyszer csak észrevettem, hogy valaki leült mellém. Én megráztam a kezét, bemutatkozott
Ingura Nagasaka a nevem. Honnan és melyik korból származol? – Nem halottam soha azelőtt ehhez hasonló kérdést. Olyat hallottam már, hogy „honnan való vagy”, de olyat nem, hogy „honnan és melyik korból való vagy?”. Ekkor leesett, hogy az embereknek ezen óriási gyülekezete az egyház történelmének minden idejéből származik. 2000 év! Az egész itt és most. Szóval válaszoltam, elmondtam neki:
Akkor éltem a földön, amikor Jézus visszajött…
Ó micsoda kiváltság! - mondta ő.
Erre én is: És te honnan és melyik korból való vagy?
Hát én Japánból való vagyok. Abból a korból, amit, ti később a 17.-18. századnak hívtatok.
Igen? Nem tudtam, hogy akkoriban lettek volna keresztények Japánban.
Pedig voltak – válaszolt – A kereskedőhajók misszionáriusokat is hoztak magukkal. Elhozták az örömhírt, hogy Jézus Krisztus az Isten Fia eljött és vérét ontotta értünk, hogy aki benne hisz, hogy egyedül tőle van üdvösség, az megmenekül és együtt töltheti az Atyával az örökkévalóságot. Sok ember válaszolt erre. Én is az arcomra borultam a kereszt előtt és átadtam az életem Jézusnak. Még a földesurak közül is, akik a nép között uralkodtak minálunk, sokan elfogadták az evangéliumot és megtértek Jézushoz. Sokan viszont nem. Sajnos az én uram sem fogadta el. Ő gyűlölte és üldözte az egyházat. Sokunkat kivégeztette.
Micsoda? Téged is kivégeztetett? – kérdeztem
Igen. Egy út mentén feszítettek keresztre sok más emberrel együtt, akik az életüket Jézusra bízták. Pont egy szamuráj mellé raktak, aki egy nappal előtte még emberek fejét vágta le, de Jézusnak adta az életét és új emberré lett. Ott lógtunk együtt a fán és pont úgy halhattunk meg, ahogy a mi Megváltónk! – ahogy ott ültem mellette lehorgasztottam a fejem. Rám nézett. – min gondolkozol? – kérdezte
Nekem soha nem kellett így szenvednem – mondtam
Nincs semmi baj. Isten kezébe van az, hogy ki szenved és ki nem. Ha ő arra hív, hogy átmenj ilyen szenvedéseken, akkor az ő kegyelme veled van, amikor szenvedsz, ha nem, dicsőség Istennek ezért! – Az érzés, amit éreztem nem szégyen volt inkább valamiféle csalódottság. Mintha kimaradtam volna valamiből. Ő szenvedhetett és megismerhette Jézust ezáltal még inkább! Innen nézve ez mennyire megérte! És azon gondolkoztam, hogy ez a nap megváltoztatta a látószögemet a dolgok terén. Soha nem tekintettem még így a szenvedésre míg a földön voltam.

Így beszélgettünk, amíg egyszer csak egy  bejelentés következett. Egy óriási angyal ment ki az emelvényre. Egy nagy bot volt nála, amit 5-ször a földhöz vert. egy….kettő…három….négy…öt. Mindannyian felálltunk…. Megszólalt:
Üdvözöljétek az ISTEN FIÁT, A KIRÁLYOK KIRÁLYÁT ÉS URAKNAK URÁT, JÉZUS KRISZTUST, A MESSIÁST, AZ ISTEN BÁRÁNYÁT! – És Jézus belépett! Ó nem láttam még soha ilyen dicsőséget!!! Ne feledd, úgy láttam, mintha az orrom előtt lett volna. És mindannyian térde estünk... És a Megváltó arcára tekinthettünk….  Jézus megszólalt:
Isten hozott benneteket kedveseim, különleges kincseim. Már régóta vártam ezt a napot, mikor végre átadhatom nektek a jutalmakat és dicséreteket, amiket számotokra tartogattam. Micsoda ünnepségnek nézünk most elébe! – és így folytatta – Most pedig, kérlek üdvözöljétek az én Atyámat, aki az egész ünnepség Ura aki elnököl az ítéletnek ezen napján!
És Jézus mögött, hogyan is tudnám ezt szavakba önteni…. Megjelent az Atya Isten!... Most már értem miért is olyan nehéz megérteni Jánost a jelenések könyvében, hisz ezt emberi nyelven kifejezni majdnem teljesen lehetetlen. Azért én megpróbálom:
    A Stadion másik oldalán, fent megjelent egy… egy kocka... Mármint valami, ami egy kockához hasonlított és mindegyik sarkánál volt valami furcsa szárnyas lény. Rájöttem, hogy ezek a kerúbok és szeráfok, az angyalok, amikről a Biblia beszél. Ők kisérték Isten jelenlétét, ahogy az közénk szállt az arénába. És a kocka olyan színű volt, olyan színek voltak benne, amiket még sosem láttam, amik kiesnek a mi látószögünkből. Voltak még a kockában különböző mozgó részek. A mozgó részekben, meg más mozgó részek és az egész teljesen összezavarta az érzékeimet. És ekkor ráébredtem, hogy Isten jelenlétét bámulom. Én nem tudom, ti hogy vagytok vele, de én mindig úgy gondoltam, hogy ha látom az Atyát, akkor majd valami öregembert látok, fehér szakállal, akinek az ölébe ülhetek. Testi formában képzeltem el őt. Aztán ráeszméltem, hogy anno a bibliaórákon nem úgy tanították, hogy ő testi formában lenne, hanem mint, aki egy mindenütt jelenlevő Lélek. Egy lélek, mely mindenhol ott van. És ráébredtem, hogy amit látok az nem az Atya Isten a maga teljes valójában, hanem csak a jelenlétének egy reprezentációja…. És ez annyira bámulatba ejtő volt, hogy mind térdre estünk… És néztük Őt, de ahogy Ő egyre közelebb jött és megnyugodott az Ő jelenléte közöttünk, középen már nem is a térdünkön voltunk… mind az arcunkra estünk. Még a fejünket sem tudtuk fenntartani az Ő jelenlétében. Ekkor a kerubok és a szeráfok mind elkezdték mondani: SZENT, SZENT, SZENT A SEREGEK URA! SZENT, SZENT, SZENT A SEREGEK URA! És Zene kezdett el áradni Isten jelenlétéből, egy ének hangzott fel és mi mind csatlakoztunk az énekhez, mindannyian tudtuk a szavakat, együtt énekeltünk, kiöntve szívünket az Atyának, valahogy így hangzott… (zene)
    …nem is tudom milyen hosszan dicsőítettünk így. Egy idő után kezdtünk leülni mindenhol a stadionban, vissza a helyünkre. Átjárva az örömtől ami betöltött ahogy dícsértük az élő Isten Fiát.
Visszaemlékeztem azokra a napokra, amikor még lenn voltunk a földön, visszaemlékeztem a dicsőítésekre, amikben akkor részt vettem. Akkoriban azért a napért éltem, amiben épp voltam… ahelyett hogy A Napért, a nagy napért éltem volna. Sohasem dicsőítettem, sohasem imádtam igazán. Most ráébredtem, hogy akkor még csak gyakoroltunk Arra Napra és az egész örökkévalóságra, arra ami itt van. Ha újra a földön lennék, mennyivel másként dicsőíteném Jézust... Ha többet tudtam volna arról, amit most nektek mesélek!
    Amikor befejeztük az Úr dicsőítését, letöröltük a könnyeket arcunkról és újra lélegzethez jutottunk, Jézus felállt a trónjáról és a színpad közepére sétált.
Isten hozott benneteket! – mondta – Elkezdődik az ítélet.
Akarom hogy értsétek, hogy miről is szól ez az ítélethozatal, hogy mi alapján lesztek értékelve. Minden egyes ember, ebből a hatalmas összejövetelből egyenként lesz kiértékelve egyedül énelőttem és mindenki előtt. A következők alapján leszel megítélve:    
 Először is a életed minősége alapján leszel megítélve. A Bibliában megtanítottuk neked, hogy ha a földön gyűjtesz kincset, ahol a moly és a rozsda megemészti, és ahol a tolvajok kiássák és ellopják, akkor végül ott is fogod hagyni azt. De ha a mennyben gyűjtesz kincseket, ahol sem a moly sem a rozsda nem emészti meg, és ahol a tolvajok sem ássák ki, és nem lopják el, akkor a kincsed megmarad és ahol a kincsed ott a te szíved is. Sokatok itt gyűjtött kincseket, ahol mindennek örökkévaló értéke van, és dicséretet kaptok ezért.
Értékelve leszel ezen túl még a sáfárságod alapján. Nagyon fontos, hogy ezt megértsétek. Nem a melletted ülőhöz mérten leszel értékelve, hanem a forrásaidhoz, lehetőségeidhez mérten, amik számodra az életedben adatva voltak. Sokatok óriási anyagi alappal, nagyszerű forrásokkal, óriási lehetőségekkel rendelkezett, titeket ez alapján értékellek, hogy mihez kezdtetek vele. Másoknak nagyon kicsiny forrásai voltak, őket pedig e kevéshez mérten ítélem meg. Mindegyikőtöknek személyre szabottan adattak a lehetőségek, szóval mindegyikőtöket személyesen értékelem ki a lehetőségek alapján. Ez sáfárság.
 Harmadsorban pedig a motivációid alapján leszel megítélve. A biblia azt tanította nektek, hogy az ember azt nézi, ami kívül van, ami a szeme előtt van, de az Atya Isten, a Szent Lélek, Én azt nézem mi van a szívedben. Azt nézem ami a szívben van és látni akarom milyen motivációk álltak a te adakozásod, szolgálatod, az idő mögött, amit az emberekre szántál.
Amikor kiértékelem ezeket a dolgokat mindegyikőtök jelen lesz, én pedig el fogom dönteni ki milyen jutalmat érdemel. A következő jutalmakra számíthattok:
Először is megkaphatod az Igazság koronáját. Az Igazság koronáját azok kapják, akik sóvárogva várták az én visszajövetelemet és az életüket arra a tényre alapozták, hogy hamarosan visszajövök, és ehhez mérten akartak élni. Akik egy igaz, tiszta, és szent életet éltek, akik istenfélő életet életek, ezek fogják kapni az Igazság koronáját.
Vannak, akik az élet koronáját kapják. Ez azoknak adatik, akiket a nevemért üldöztek. Emlékezzetek, amit a hegyi beszédben mondtam: boldogok vagytok ha énmiattam üldöznek és gyaláznak titeket, mert bőséges a jutalmatok a mennyben. Ma kapjátok meg a jutalmat ezért.
Vannak, akik a Dicsőség koronáját kapják majd. Ezt azoknak adom, akik gondozták, pásztorolták a nyájamat. Most nem a hivatásos pásztorokra gondolok , ők máshogy lesznek megítélve, sokkal szigorúbban, hisz nekik sokkal több idő adatott, amit emberek életére szánhattak. Most rátok gondolok egyszerű emberekre! Sok egyszerű ember van itt. Titeket az alapján értékellek, hogy hogyan viszonyultatok, hogyan szolgáltatok az én népemnek, Jézus Krisztus egyházának. És ha szolgáltál, az én erőmmel és kegyelmemmel, akkor megkapod ezt a koronát, a Dicsőség koronáját.
Vannak, akik a Hit koronáját kapják majd meg. Azok, akik állhatatosan kitartottak, mindenféle próba között, bennem bízva, azok, megkapjátok a Hit koronáját.
Vannak, akik több koronát kapnak, lesznek olyanok, akik mindegyiket megkapják! Vagytok olyanok, akik szóban kaptok dicséretet, akiknek azt fogom mondani:  jól van jó és hű szolgám, akiknek azt mondom majd: meg vagyok elégedve veled, gyönyörködöm benned. Lesznek olyanok, akik ezt nem hallják. Viszont mindegyikőtök meg fog dicsőülni. A mai napon kapjátok meg a megdicsőült testeteket, amiben majd az örökkévalóság hátralevő részét élitek. Fényesebbek és ragyogóbbak lesztek, mint azt valaha elképzeltétek. Egy pillanat múlva meglátjátok hogy is néz ez ki…
 Itt az idő, hogy elkezdődjék az ítélet. Egyenként lesztek szólítva. Kérlek készítsétek fel a szíveteket.

 

Jézus trónja előtt

 

II. rész

 

És Jézus visszaült a trónjára, az emelvény közepére. Hát barátom, ha akkor vibrált a levegő az izgalomtól, mikor beléptünk a stadionban, most vibrált csak igazán. Kit fog először szólítani? Talán engem?
    Az angyal elindult középre, megállt és háromszor a földhöz verte botját.  Bamm! Bamm! Bamm!
TIMOULUS GURMANICUS! – őt hívták előre
Az angyala felkapta őt, és előre vitte az emelvény elejére és a lépcsőnél lerakta. Ő felnézett a Megváltójára és lassan elindult fölfelé a lépcsőn. És életében először találkozott a Megváltójával szemtől szemben. Volt egy személyes beszélgetés közöttük, amit mi nem hallhattunk. Fogalmam se volt miről beszélhettek, de ahogy beszéltek valami különös dolog történt. Mintha egy életrajzi vázlat futott volna végig az agyunkon és mi mind láttuk, hogy ő miért is lesz megjutalmazva. Láthattuk, hogy a galliai Timoulus Gurmanicus Lionban született, Franciaországban, a 3. században, amikor is nagy üldöztetések voltak a keresztények ellen szerte a római birodalomban. Egy szegény ember volt. Egy kovács, viszont diakónus volt és nem sajnálta odaadni kicsiny javait azoknak, akik nagyobb szükségben voltak. Üldöztetés érte őt a hitéért.  Megkínozták. Élve lenyúzták a bőrét és végül az oroszlánok és leopárdok közé dobták, ahol azok széttépték őt. És ahogy rárontottak az oroszlánok, ő térdén volt és azt mondta „Jézus , Tiéd vagyok!”…
    Jézus felállt a trónjáról. Rátette a kezét a vállára. Timoulus a térdére esett. Jézus megfogta a kezét és felemelte. Mögé állt és azt mondta:
Ő az én fiam, Timoulus Gurmanicus, akiben gyönyörködöm! Jól van jó és hű szolgám! – És ebben a pillanatban bumm! Megdicsőült és ő lett Jézus után a legdicsőségesebb és fényesebb dolog az egész helyen.
Az angyala odajött érte, felkapta és visszavitte a helyére. És ragyogott! Ahogy ott ült a helyén, olyan volt, mint a sarkcsillag az éjszakai égbolton! És mi mind ámulattan néztük, magunk is izgatottan várva mikor állhatunk meg a Megváltónk előtt.
    Aztán láttam másokat is kimenni, nem tudom mennyit. Talán milliókat, nem tudom, az idő itt a Mennyben nagyon rugalmas. És észrevettem különbségeket, észrevettem hogy nem mindenki kapja meg a dicséretet, hogy „jól van jó és hű szolgám”. Észrevettem, hogy nem mindenki hallotta azt, hogy „akiben gyönyörködöm”. Rájöttem, hogy a megdicsőülésnek is van mértéke.  Egyesek sokkal ragyogóbbak voltak, amikor megdicsőültek, mint mások. Olyasmi ez, mintha lenne egy gyönyörű, sugárzó gyémántod, mely dicsőségesen ragyog és mellé raksz egy másikat, amely kicsit nagyobb, vagy kicsit másképpen van vágva és így még csodálatosabb és ragyogóbb. Ilyen volt ez. Mindkettő ragyogó, de az egyik mégis még ragyogóbb a másiknál.
Azt is észrevettem, sokan úgy érkeztek meg a Mennybe, hogy örökkévaló szempontból nézve, teljes csődben voltak. Nem kaptak jutalmat, nem kaptak szóbeli dicséretet. Ők is megdicsőültek. Nem voltak olyan ragyogóak, mint mások, mégis azt éreztem a szívemben, hogy ugyanúgy szeretem őket is. Ott a mennyben nem volt irigység vagy versengés. Csak egy kis szomorúság volt a szívemben. Ezt amiatt éreztem, mert láttam hogy bűn jött be az életükbe, azután, hogy megismerték Krisztust és emiatt kihagyták mindazt a rengeteg lehetőséget, amivel örökkévaló jelentőséget adhattak volna az életüknek, mindazokat, amelyekkel tényleg változást hozhattak volna. Mind elszalasztották.
    Az ítélet folytatódott. Le voltam nyűgözve Krisztus egyházának színességén, hogy milyen sokféle embert foglal magába. Az angyal ismét előlépett. Bamm! Bamm! Bamm!
PAMPONIA!- És Pamponia előrejött.
Pamponia az első századból származott, Rómából. Ő egyike volt az elsőknek, ha nem maga volt az első, aki Jézusba vetette bizalmát a szenátusi osztályból. Kr. után 50 körül. Azelőtt keresztény volt, hogy Pál odaért. Megvetett volt a hitéért, mind támadták, akik körülötte voltak, még a saját férje is. De az ő csendes állhatatossága és kitartó szeretete férje iránt, megnyerte azt és így képes volt őt is Krisztushoz vezetni. Így egy gyülekezetet kezdtek az otthonukban és ez a gyülekezet három évszázadig kitartott!
Jézus odaállt mögé rátette a kezét a vállára, koronákat adott neki, és azt mondta
Jól van jó és hű szolgám – és ő abban a pillanatban megdicsőült. És ragyogott, ahogy az angyala visszavitte a helyére.
Közben a középen álló angyal újra ütött botjával: Bamm! Bamm! Bamm!
WILLIAM CARREY!
William Carrey. Ha volt igazán valószerűtlen, nem sok jót ígérő hőse a keresztény egyháznak,  hát ez William Carrey volt. Egy egyszerű szegény cipész Angliából, akinek két pennije se volt, viszont óriási szíve mely az elveszettekért égett. A 17. században élt. Elment először Máltára és elkezdett ott egy missziós munkát. Aztán Indiába utazott és az élete hátralevő részét Indiában töltötte, hogy megmentse az elveszetteket. Úgy ismerték őt, mint a modern-kori misszió atyját. Mivel ő volt az aki először elültette missziós szív magját a halott egyházban, ezáltal milliókhoz juthatott el az evangélium. Jézus ekkor egy  csodálatos dolgot tett. Odaállt mögé rátette a kezét a vállára és azt mondta
Ha valaki azért van ma itt, mert William embereket misszióra indított és ezért lett ő kereszténnyé, álljon most fel. – És én nem is tudom megmondani mennyi, majdnem talán egy milliárd ember felállt. És ők mind tapsoltak és kiáltoztak: „Köszönjük! Köszönjük!” ÉS ő összeesett a Mestere előtt. Jézus felemelte és azt mondta – Jól van jó és hű szolgám, gyönyörködöm benned! – És abban a pillanatban megdicsőült és ragyogóbb volt mint valaha. Visszarepült a helyére
És Bamm! Bamm! Bamm!
ANGELINA MOSER!  
Ahogy hallottam Angelina nevét kimondani, a stadion felett, az angyalok között valami mozgolódás kezdődött. Valami különös izgalom, feszültség volt a levegőben. Tudtam, hogy ő valaki különleges. Odagondoltam Urielnek
Ő különleges?
Igen Ő különleges – válaszolt
Miért? Mit tudott? Mit csinált? Mit épített, mit kezdett el?
Semelyiket sem. Semmi olyat nem tett, amit földi szemmel sikeresnek mondanál. Teljesen másféle ember volt.
És figyeltem a életrajzi vázlatát a fejemben. Fiatal egyedülálló lány volt, aki egyedülálló maradt saját választásából, hogy gondját tudja viselni a beteg édesanyjának és fogyatékos húgának. Iskolai tanárként dolgozott egy nyugat-európai országban a 20. században. Hűségesen szolgált a színfalak mögött a gyülekezetében. Csendben szolgált az emberek felé. És az ok , hogy ő ilyen híres volt az angyalok között, az az imaélete volt. Uriel elmondta, hogy azt beszélték róla a Mennyben, hogy ha egy angyal kimondta azt a nevet, hogy Angelina, akkor tízezer démon csinált a nadrágjába, a félelem miatt, az ő imáinak erejére gondolva. Imái által a Sátán egyik hatalmas ellensége volt. Állandóan közben járt és imádkozott az emberekért. Jézus megint azt mondta
Újra kérlek, ha Angelina hatással volt a te életedre és üdvösségedre kérlek állj fel – És meg sem tudom mondani mennyien felálltak. Egy nagy része a stadionnak. Mind ez az imádságai által!  Jézus megszólalt– Ó, ANGELinaA! OLY NAGYON GYÖNYÖRKÖDÖM BENNED! JÓL VAN  JÓ ÉS HŰ SZOLGÁM! – ÉS ABBAN A PILLANATBAN MEGDICSŐÜL!!! De az ő dicsősége sokkal ragyogóbb volt mint bárkinek előtte, tízszer olyan sugárzóbb!
És ahogy szállt vissza a helyére, azt gondoltam: ó, ez az ima dolog. Hallgatnom kellett volna a Philre! Ó ez az ima dolog, ez tényleg nagy hatással van, ez tényleg képes dolgokat megváltoztatni…. És Bamm! Bamm! Bamm!
JOSEPH RAY ROBINSON!
Joseph egy nagyon szegény család küszködő életébe született bele, lent délen. Sokszor került hátrányos helyzetbe a bőrszíne miatt. Mégsem keseredett meg soha. Szorgalmasan dolgozott, hogy el tudja látni 8 gyermekét. Cipőt tisztított, limuzint vezetett, újságot szállított, levélkihordó volt, üzleti… üzleti épületekben dolgozott… uhh… ez Joe a biztonsági őr!!!  rádöbbentem, ő áll most kinn… Joe , aki mellett ma reggel elrohantam, mert nem volt rá időm, tudjátok, az aki a napsütéses hangulatával az őrületbe kergetett…
    Megtudtam, hogy Joe a bőrszíne miatti megkülönböztetés miatt sohasem vehetett részt megfelelő oktatásban, nem tudott rendesen továbbtanulni. De sohasem keseredett meg, hanem inkább megtöltötte a szívét igékkel. Memorizálta majdnem az egész Újszövetséget. Bármikor találkozott valakivel megosztott vele egy igét. Ennek eredményeként azoknak a száma, akik azért álltak fel, mert Joe hatással volt életükre, hatalmas volt. Csak az én irodámból vagy százan állhattak itt Krisztus ítélőszéke előtt, mert Joe megosztotta velük Krisztust. És én pedig azon gondolkoztam , hogy itt a Mennyben méltó leszek-e arra, hogy akár a cipőjét megtisztítsam. És egyből azután hogy hallhatta „jól van jó és hű szolgám” megdicsőült! Fuh!  És Krisztus kegyelmétől ragyogva szállt vissza a helyére.
    Bamm! Bamm! Bamm!
HUANITA PEREZ! – Igen, a takarítónőm…
A takarítónőm. Huanita leszállt az emelvényhez. Odaállt és rátekintett Megváltójának arcára. Szemtől szembe állt előtte. És sok mindent megtudhattam Huanitáról. Megtudhattam róla, hogy a férje elhagyta és négy kis gyereket hagyott rá. Ő az életét öntötte ezekbe a gyermekekbe. Két állást vállalt, hogy biztosítani tudja a betevőt nekik. Mindent megtett azért is, hogy megismerjék Krisztust. És Ők befogadták Krisztust, így sok más ember ittlétéért is felelősek. És most ahogy néztem őt… most esett le… most ütött be, hogy ő mindvégig imádkozott az én gyerekeimért is és én láttam ezeknek az imáknak az eredményét a gyerekeim életében!!! És leesett hogy ő többet imádkozott az én gyerekeimért mint én magam!!! Ó ez teljesen megalázott!!! Hogy ez a nő, akire ma reggel még annyi időt se szántam volna, hogy egy hellot mondjak neki, most legszívesebben ezer évet töltenék együtt vele. Ó ez a nap, mennyi mindent megváltoztat!  És Jézus azt mondta
    - Jól van jó és hű szolgám, akiben gyönyörködöm! – És abban a pillanatban megdicsőült. És ragyogott! Így ragyogva szállt vissza a helyére.
És ott álltam. Az én időm is nemsokára el fog jönni, gondoltam, hamarosan én is sorra kerülök. Hamarosan én is sorra kerülök! Ó bárcsak visszamehetnék és mindent újra kezdhetnék! Bárcsak tudhattam volna mindezt, amikor még ott voltam!...

Ó, barátom! Hát elérkezett. Az angyalom, Urel, levitt az emelvény elejéhez. Lerakott a lépcsőnél. Ahogy ott álltam rádöbbentem, hogy az egész egyház a földi történelem minden idejéből engem néz, de még ez is semmi volt ahhoz képest, hogy fel kellett mennem ezeken a lépcsőkön és szemtől szemben találkoznom a Megváltómmal. Csak Isten kegyelmének és az ő erejének volt köszönhető, hogy nem estem össze és képes voltam felbotladozni a lépcső tetejére. Felértem…és ránéztem… Jézus… arcába.
- Daniel, gyere közelebb! – És a Megváltóm közelébe léptem. Egy beszélgetés kezdődött közöttünk. Rájöttem, hogy ez a beszélgetés volt az, amit én is láttam eddig, amit azok, akik előrejöttek folytattak Jézussal. Ez a beszélgetés elég hosszú ideig elhúzódott. Azt mondta nekem:
- Daniel, szeretném neked elmagyarázni az ítélethozatalt! Szeretném ha pontosan megértenéd, hogy mit is fogunk itt csinálni. –összefoglalva elmondta nekem, hogy mi következik. Ezt mondta – Először is, Daniel, szeretném, hogy megértsd, hogy mi a célja ennek az ítéletnek itt, a béma-szék előtt. Először is: nem azért van, hogy a bűneidért járó büntetést kapd meg. A te bűneid el lettek törölve, az én vérem teljesen elmosta őket. Ezzel minden el van rendezve- „király!” gondoltam, a gáz dolgok el lettek tüntetve, jó volt erről újra megbizonyosodni  – Az egész a sáfárságról szól, Daniel –folytatta – A sáfárság alatt azt értem, Daniel, hogy mit tettél azzal, amit adtam neked, hogy mit tettél azzal, amit adtam neked. 37 évet kaptál tőlem, ebből, 25 évet a megtérésed után élhettél le. Óriási forrásokat és lehetőségeket kaptál tőlem, mind agyagi szempontból, mind emberekkel kapcsolatban, emberi forrásokat.  Adtam neked időt, adtam neked lehetőségeket és én most ez alapján foglak értékelni. Az idő és az óriási források alapján.
- Jól van – mondtam
- A következő dolog, amit meg kell értened, Daniel az időzítés. Miért is van szükségünk arra, hogy ez az ítélet végbemenjen most, az idők végén? Az oka annak, hogy ez most megy végbe az  az, hogy sokszor egy ember életének teljes hatását nem látjuk meg igazán csak századokkal később, mert az emberi lények, amikor hatást gyakorolnak egymásra az tovább megy, mert azok az emberek akikre a hatást gyakorolták, azok is hatnak másokra, azok pedig megint másokra, és azok másokra és másokra és másokra…olyan ez mint egy hullám. – Ahogy ezt mondta egyből eszembe jutott D. L. Moody, akit nemrég láttam. Egy ember aki pár száz évvel előttem élt. Hatalmas szíve és vágya volt arra, hogy az evangéliumot hirdesse, meg volt az ajándéka is hozzá, de emellett elkezdett egy kicsi bibliaiskolát is Chicago-ban. Ez később úgy vált ismertté, mint a „Moody Bible Istitute” (Moody Bibliai Intézet). És visszaemlékeztem arra, hogy az ifjúsági pásztorom még a régi gyülekezetemben Dallasban,  Mark és felesége Elena, ebben a bibliaiskolában végeztek. És ahogy figyelemmel kísértem D.L. Moody ítéletét, láttam, hogy milyen hatással volt rájuk. És mindazok a fiatalok a gyülekezetünkben, akikre Mark-ék voltak hatással! Őrájuk hatással voltak Mark-ék, akikre hatással volt Moody. Szóval Moody részben hitelt kapott az ő életükért, meg aztán azokért is, akiket ezek a fiatalok érintettek meg. És ez itt volt az embereknek egy csodálatos láncolata. Ott ültem, és azon gondolkoztam, hogy Istenem, emberekbe fektetni igazán megéri!
    A harmadik dolog, amit Jézus elmondott, a folyamat volt. Hogy hogyan is fog az egész ítélet végbemenni. Érdekes, hogy Jézus egy olyan hasonlatot használt, amit a bibliában láthattunk még a földön az 1Kor3:10-ben és az utána következőkben.
    - Az élet, amit éltél egy alapra épült –mondta – Ez az alap én vagyok. Bennem bíztál mint Megváltódban. Én Jézus vagyok az alap. És minden, amit azután tettél, hogy belém vetetted bizalmadat, olyan mint mikor egy házat építesz. Házat erre az alapra. Egy házhoz használhatsz olcsó anyagokat és értékes anyagokat. Ha olcsó anyagokat használsz, akkor az egy olcsó ház lesz, ha értékeset, akkor értékes. Ez ugye érthető. Daniel – folytatta –Ez most olyan lesz mintha egy nagy lángszórót fordítanék a házad felé az életed felé és ráengedném a tüzet. Mindaz, ami olcsó és értéktelen volt, azt megemészti a tűz és a hamvait elfújja a szél, sohasem fogjuk többé látni. Az értékes dolgok pedig, az arany az ezüst, a drágakövek, mind megtisztulnak és én ezekért foglak majd megjutalmazni. Egy nagy utazást fogunk tenni az életeden keresztül, és értékeljük a dolgokat, amiket tettél, hogy örökkévaló szempontból értékesek-e, vagy sem. Az értékteleneket a szemem lángja meg fogja emészteni, az értékesek pedig megtisztulnak és meg leszel jutalmazva értük. Kész vagy- e, Daniel?- Hát készen, jobban, mint valaha. Ha most nem lennék, nem tudom mikor lennék.
    -…igen, Jézus, készen vagyok.
    - Ha van valami kérdésed, Daniel, tedd fel bármikor nyugodtan. Kezdjük el.
Hallottam azelőtt embereket azt a kifejezést használni, hogy az életem filmje lepergett előttem. Ti is biztos hallottátok már ezt a kifejezést. Hát most ez történt velem. Az életem filmje lepergett a szemem előtt. Amikor másokat figyeltem felülről, akkor ez az egész csak kb. másfél percnek tűnt. Viszont ez most nekem kb. 37 évnek. Az idő rugalmas a mennyben… de ezt már mondanom se kell
    Az egész életemet végigéltük újra, de most ezt az ő szemszögéből szemlélhettem, nem az enyémből. Láttam, ahogy megszülettem, és a szüleimet, hogy milyen gondoskodással, szeretettel, odaadással voltak felém. Láttam az életem első 12 évét elégni a szemem előtt, mert semmi örökkévaló jelentőségű nem volt benne. Az egyetlen dolog amit láttam benne, az egyetlen dolog, ami belém nyilallt, ahogy néztem ezt az időszakot, az a bűn volt. Láttam magamat bűnözni, újra és újra és újra. Az egész viselkedésem megromlott, hihetetlen önzővé váltam. Tudjátok mégis mi volt a leglenyűgözőbb? Bár én láttam a bűnömet, úgy festett ,mintha Ő nem látná. Ahogy a szemébe néztem nem láttam ott mást csak szeretetet, elfogadást, együttérzést. Így érzett felém, és ez nem változott egy picit sem az egész ítélet ideje alatt. Rájöttem, hogy ő nem látja az én bűneimet, befedi őket az ő vére. És ahogy minden egyes bűnös cselekedetemmel szembesültem és azok meg lettek emésztve és el lettek fújva, rájöttem, hogy én sem fogok többé rájuk emlékezni. Micsoda örömteli pillanat! De a legörömtelibb pillanat csak most kezdődött, amikor 12 éves voltam. Jézus megmutatta mi történt.
    Azon a napon, amikor belé vetettem a bizalmam, egyedül belé, egy 12 éves fiú voltam, aki ráébredt a bűneire és rájött, hogy szüksége van egy megváltóra. Azon a napon ránéztem és azt mondtam „Jézus ments meg!”. ÉS Ő MEGMENTETT! És innen, Jézus szemével nézve láttam, ahogy a lelkem a halálból az életre megy! Láttam, ahogy élet ömlik belém!!!   Ez olyan izgalmas volt! És ahogy felnéztem, Jézus szemébe, a legbámulatosabb dolgot láttam. Láttam ahogy a szeme megtelik könnyel és elkezd lefolyni az arcán
Daniel – mondta- Úgy szeretlek! Köszönöm, hogy bíztál bennem, hogy egyedül rám bíztad az üdvösségedet!! – én meg
Ó Jézus, én köszönöm neked!
Köszönöm!

 

 

 Jézus trónja előtt

 

III. befejező rész

 

És elkezdtünk hálát adni egymásnak. Olyan nagy szerelemben voltunk, olyan csodálatos pillanat volt ez.
Dániel – folytatta – sok áll még előttünk. Most kell csak aztán igazán belemennünk. Mert ettől a ponttól kezdve te már meg vagy térve és a Lelkem benned lakozik. Így képes vagy olyan dolgokra, amelyeknek örökkévaló jelentősége van. Szóval lássuk mi történt!
Elindultunk tehát, hogy végignézzük az életem hátralevő részét. Nincs most huszonöt évem, hogy mindent elmeséljek. Szóval úgy gondoltam, hogy összefoglalom nektek
    Összefoglalom nektek és szeretném megosztani, hogy milyen megfigyelésekre tettem szert. Három fő megfigyelésem volt. Három egyszerű megfigyelésem.
    Az első ez volt. Ahogy végignéztem az életemet, rájöttem, hogy Jézus véleménye az egyedül mérvadó. Az hogy mit gondol rólam Jézus ezerszer fontosabb, mint amit mindenki más gondol együttvéve.
    Láttam egy visszatérő dolgot az életemben, egy motivumot. Ez már fiatalon elkezdődött. Ez a motivum pedig az volt, hogy hihetetlenül vágytam az emberek elfogadására és ennek eredményeként megpróbáltam mindent megtenni azért, hogy elfogadjanak. Az ő véleményük fontosabb volt számomra, mint Jézusé. Ez már az általános iskolás koromban elkezdődött. Jézus emlékeztetett egy kissrácra Jimmyre. Jimmy a legjobb barátom volt. Egy nap egy nagy mászókán játszottunk együtt.  Másztunk fel-le, össze-vissza, meg ugráltunk. Egyszer csak megjelent az idősebb fiuk egy csapata. A jófejek bandája. Megkérdezték: „ Hé, Daniel! Nincs kedved kosarazni! Gyere, szeretnénk, hogy velünk kosarazz! Van még egy hely! Gyere, pont beférsz, sajna Jimmy már nem. Te jöhetsz, de Jimmy nem!... na mi van, jössz?” Rájuk néztem, aztán Jimmyre, aztán megint rájuk, megint Jimmyre. Jimmy megszólalt
Menj csak, nincs semmi baj
Tényleg?
Menj! Nem érdekes!
És én rohantam az új kosaras jófej barátaimmal játszani, soha vissza nem nézve Jimmyre, de innen a béma-széktől nézve láttam pontosan mit tettem vele. Az ő véleményük többet ért nekem, mint Jézusé és így megbántottam a legjobb barátomat.
    Ez tovább ment a középiskolás éveimben. Eldöntöttem, hogy bármit megteszek azért, hogy a „jófejek”, „a király arcok”, „a belső kör” között maradjak. Új frizkót csináltattam. Hihetetlen, nevetséges ruhákat kezdtem hordani. És innen, a béma-széktől az egészet olyan zavarbaejtő volt látni. Mi a fenének vettem fel olyan ruhákat?! Miért veszekedtem az apámmal, az apámmal annyit, hogy ezeket viselhessem?! „Hogy nézel ki? Kérdezte. Nem mész így sehova!” „Ó, dehogynem!” ordibáltunk egymásnak 3 centiről. Miért tettem ilyeneket?!
Ó Jézus – kérdeztem – miért volt az hogy ilyen fontos volt nekem mások véleménye?
Azért, Daniel – válaszolta –mert én vagyok az élet kenyere és amíg nem belőlem lakmározol, addig más emberekkel akarod az éhségedet valahogy betölteni. Én vagyok az egyedüli, aki megelégít, Daniel! Ha bíztál volna bennem, ha időt töltöttél volna velem, ha belőlem táplálkoztál volna, akkor nem aggódtál volna azon, hogy mások mit gondolnak rólad.
Ez a motivum a főiskolás éveimben is megmaradt.  Jerryvel kapcsolatban is valami hasonló történt. Jerry nagy haverom volt. A legjobb haverom. Mindig együtt lógtunk. Megvolt a különleges kézfogásunk. Megdumáltuk, hogy minket senkin nem választ szét, örökre együtt maradunk, és hogy szobatársak maradunk a fősuli végéig. Így volt ez addig, míg Fred-House focicsapata közbe nem lépett. Mert eljött a focicsapat tagfelvételének ideje és ők akartak engem, mert jó sportoló voltam, Jerry viszont nem kellett nekik. Nem akarták Jerryt. Mondtam nekik „ na ne! ne csináljátok már!” „ nem akarjuk Jerry-t” mondták
Semmi baj, Daniel, menjél csak! – mondta Jerry
Tényleg?! Nem baj?
Nem érdekes! – mondta egy nagy mosollyal az arcán. Micsoda rendes fickó, gondoltam
És át is költöztem Fredék házába. Vissza se néztem a barátomra, Jerryre de innen a Béma széktől nézve, pontosan láttam mit tettem vele. És ez elszomorított. Azon gondolkodtam, bárcsak visszamehetnék és újra csinálhatnám. Ha visszamehetnék, és másképp csinálhatnám, akkor azzal törődnék, hogy Jézus mit gondol rólam és nem azzal, hogy mindenki más mit gondol rólam. Szóval ez volt az első következtetés, amit levontam.
    A második megfigyelésem az volt, hogy vannak fáradságot megérő, értékes dolgok, és vannak értéktelenek, amikbe nem érdemes belefektetni. Az egyik dolog, ami az ítélet ideje alatt feltűnt nekem, az volt hogy Jézus szemében az emberek többet érnek.
Én régebben úgy tekintettem az emberekre, mint akik, azért vannak ott, hogy az életemet kiegészítsék. Azért vannak, hogy használni tudjam őket, hogy eszközök legyenek céljaim elérésében. Jézus nem így tekint az emberekre. Jézus szenvedéllyel érez az emberek iránt. Ő örökkévaló lényként néz rájuk, akik szeretetet, törődést, gondoskodást igényelnek. Ehhez képest én teljesen elvétettem a célt.
    Voltak értékes események az életemben. Olyan alkalmak, amikor engedtem a Szent Léleknek, hogy munkálkodjon rajtam keresztül és maradandó változást hozzon emberek életében. Jézus felelevenített egy ilyen időszakot ott a Béma széknél. Volt egy Randall nevű fickó. Ő is az ifi-szolgálatban volt benne. Bár ő emellett üzletemberként is dolgozott, mégis sokat szolgált a fiatalok között a gyülekezetünkben.  Akkoriban állt mellém, amikor, még gimnazista voltam. Felkarolt, segített nekem, sokat bátorított. Még vezető helyre is berakott a csapatban. És én tényleg sokat növekedtem, sok időt töltöttem az Úrral. Lelki dolgokat nézve ez volt életem legjobb időszaka. Bátorított arra, hogy én is menjek, barátkozzak másokkal és segítsek nekik beilleszkedni, meg helyre rázódni. Volt egy lány, úgy hívták Sandy. Ő láthatóan kényelmetlenül érezte magát az ifinkben és nem nagyon tudott beilleszkedni. Én pedig egyszer a Lélektől indítzatására odamentem hozzá és beszélgettem vele egy nagyot. Megkérdeztem, hogy akar-e részt venni esetleg a gyülekezet életében egy kicsit jobban, ő azt válaszolta, hogy szeretne de nem tudja hogyan kezdje. Megfogtam, odavittem a vezetőkhöz, bemutattam nekik. Azok pedig hatalmas szeretettel és melegséggel fogadták őt. Segítettek neki beilleszkedni az egyik kiscsoportba és én láttam ezt és annyira izgatott voltam látva a hatást, amit az életére gyakoroltam.
Azon gondolkozom mi történhetett vele. Jézus te tudod?
Ó hát sok minden történt vele - válaszolt – és alig várja hogy végetérjen a te ítéleted, hogy találkozhasson veled és elmesélhesse, mi történt. Mert hihetetlen mély hatással voltál az életére – És a térdem remegett. Rá kellet jönnöm, hogy Jézus elismerése, a leghatalmasabb dolog, amivel valaha szembenéztem. A mosolya, a fénylő szeme, ahogy meg volt elégedve, és gyönyörködött a munkámban.
Jézus emlékeztetett, hogy velem imádkozva fogadta be őt pár héttel később. És elmondta, hogy Sandy csodálatos vezető lett a főiskolai gyülekezetében és különböző evangélizációkat indított a főiskolában, hogy elérje az elveszetteket. És én részesedek azoknak az életéért járó jutalomból, akik rajta keresztül tértek meg. Ez olyan hihetetlen volt!!! Elmondta, hogy felnőve egy istenfélő feleség és istenfélő anya lett. 3 gyönyörű gyerek anyja, akik mind Krisztusnak adták életüket. És én részesedést kaptam azokból az életekből is, amelyekre ők voltak hatással. A női szolgálatban tanítványozott és én ezért is részesültem jutalomban. Tanította a bibliát és ezért is. És teljesen bámulatba ejtett, hogy milyen hatást gyakorolhattam mint egy egyszerű középiskolás gyerek.
Jézus rám nézett és így szólt.
 Ó, Daniel, te belefektettél ebbe a lányba és nézd, mennyire megérte! Bőségesen megtérült! Megéri emberekbe fektetni!
Elkezdtem gondolkozni a fán, a szénán, a szalmán, amit az az igerész az 1kor3-ban említ. Az olcsó dolgok, amivel építhetjük az életünket. Én mindig azt hittem, hogy ezek gonosz és bűnös dolgokat jelentenek. És valószínű, hogy ez az ige a gonosz és bűnös dolgokat is magába foglalja, de jelentése ennél sokkal tágabb. Amiről itt igazán szó van, azok olyan dolgok, melyek értéktelenek, melyeknek nincsen örökkévaló hatásuk.
Jézus megmutatta, hogy megeshet az is, hogy a jó dolgot csinálod, mégis rossz motivációval és az megint csak értéktelen örökkévaló szempontból.
De Jézus! – mondtam – Mikor volt olyan, hogy én valamit száz százalékig tiszta szívvel tiszta motivációkkal csináltam?
Soha. Te erre képtelen vagy. Te ember vagy. – mi emberek képtelen vagyunk valamit száz százalékig tiszta motivációval tenni. De így folytatta – Amit én nézek, hogy mi volt a fő motivációd. Persze voltak olyan idők, amikor azért raktál a tizeddobozba, mert azt remélted, hogy észrevesznek. Ezt megértem, nincs semmi baj. Viszont voltak olyan alkalmak, amikor őszinte szívvel adakoztál, jobb kezed nem tudva mit tesz a bal. Csendben tetted, titokban, azért adakoztál, mert segíteni akartál. Ezek a dolgok a drágakövek a te építményeden. A többi, ami kívülről jól néz ki, de a motivációk belül tisztátalanok voltak, teljesen tisztátalanok, azok emiatt értéktelenek. Viszont az olyan 90 százalékig tiszták, azokat a tűz megtisztítja, és azok így 100 százalékig tiszták lesznek, szóval, azokért jutalmat kapsz az örökkévalóságban.
Kezdem érteni – mondtam – Nekem nincs túl sok örökkévalóan értékes dolgom, ugye?
Nincs. – válaszolta - Sajnos az értéktelen dolgokból sokkal több van mint az értékesekből.
Emlékeztetett Peggy-re. Amikor a Fred-házba bekerültem, ők elkezdtek egy olyan irányba húzni engem, ami felé nem nagyon akartam volna menni. Elkezdtem sokat inni, elkezdtem szexuális életet élni. Elkezdtem járni a „Fred-lányokkal”, és ez eléggé üres volt. Aztán megismertem Peggy-t. Peggy belépett az életembe, és ő olyan különbözőnek tűnt, olyan ragyogónak, olyan tisztának tűnt.  Ő nem ivott, nem élt szexuális életet, de nem tartott soká nekem őt is a rossz útra terelnem. Úgy tűnt, hogy minél nagyobb hatással vagyok az életére, ő annál inkább kétségbeesett és zavarodottabb lett, annál inkább depressziósabb lett. Végül persze szakítottunk és úgy váltunk el, mint ellenségek.
    Ahogy életem ezt a részét néztem, úgy éreztem, hogy mindjárt meghalok. Meghalok ott Jézus jelenléte előtt.
Jézus én felelős vagyok mindazért. Az én hibám, ami vele történt, hogy ennyi küzdelme volt. – mondtam szégyenkezve – Mi történt vele ezután?
Átment három házasságon – kezdte – mindhárom válással végződött. Az első két férje bántalmazta.
…alig bírtam elhinni. Oh, mindez az én hibám…de Jézus azt mondta
Nem, nem te vagy felelős. Peggy saját maga volt a felelős az életéért és döntéseiért. Mi lehetünk valaki életében segítség, vagy botlást okozó kő, mely elgáncsolja, de mindenki maga felelős a döntéseiért. Az igazi tragédia Peggyvel kapcsolatban az, Daniel, hogy meg lett volna a lehetőséged arra, hogy elvezesd hozzám, te mégis a teljesen ellenkező irányba vezetted. És ez tragikus.
Mi történt még vele? – kérdeztem
Éppenséggel tíz évvel azután, hogy a harmadik házassága darabjaira hullott valaki megosztotta az evangéliumot vele, és ő rám bízta az életét, és Daniel ő is itt van ma és ő is látni akar téged!
Igen???Látni akar???
Ne aggódj, Daniel, ne aggódj! A kegyelem árad az én országomban! Ő csak meg akarja köszönni a jó dolgokat, amiket az életébe öntöttél.
Megint azt gondoltam magamban, bárcsak újra kezdhetném! Bárcsak újra kezdhetném! Ha lenne még egy esélyem, akkor biztos, hogy először is az érdekelne, hogy mi Jézus véleménye és nem az hogy mi másoké. Aztán pedig fognám az életemet és örökkévaló dolgokba, értékes, maradandó dolgokba önteném bele, és nem értéktelenekbe, amelyekre olyan sok időt pazaroltam.
     A harmadik következtetés, amit levontam, hogy a dolgok másként festenek innen, a béma-széktől nézve, mint ahogy a földön láttam őket. A perspektíván múlik minden, és a béma-szék perspektívája teljesen más látásmódot ad az életre, mint ami nekem volt, amíg a földi napjaimat töltöttem. Had adjak egy példát.
Nem sokkal azelőtt, hogy Jézus visszajött egy nagy váltást hoztam a munkakapcsolataimban. Ez Ben Hogen volt. Ben Hogen  volt az legfontosabb ember abban a gyárban, a városban ahol dolgoztam. Ő tényleg egy nagykutya volt. Egy nap felhívott. A szívem dobogott. Azt mondta
Daniel, egy munkával kapcsolatban akarok veled beszélni.
És átjött hozzám. És mindent megtett, hogy elcsavarja a fejemet. Elkezdett hízelegni nekem, arról beszélni, hogy milyen nagyszerű, milyen értékes vagyok. Azt mondta megduplázza a fizetésem. Megduplázza a fizetésem??? És elgondolkodtam azon, hogy mi kezdenék, hogy mi mindent meg lehetne venni ilyen fizetéssel. Azt mondtam neki, hogy beszélnem kell a főnökömmel. Ő meg azt válaszolta, hogy ne cécózzak túl sokat, mert nem tart soká az ajánlat.
    Szóval elmentem, hogy beszéljek John Mitchellel. John Mithcel egy őszinte istenfélő ember volt, megbízható, az édesapám régi barátja. Ő volt, aki lehetőséget adott nekem, amikor befejeztem a főiskolát. Segített pályára lépni. Elég jól ment nekem a cégében.
Tehát mondtam neki, hogy itt ez a lehetőség Ben Hogennél. Hát nem volt lenyűgözve tőle. Nem akart egy az egyben lebeszélni róla, de azt mondta „Daniel, légy óvatos, jól gondold meg mit csinálsz”. Dupla fizetés, gondoltam, meg a lehetőség, hogy a nagyok közé kerülhetek, a belső körbe… ez a dolog újra megfogott.
Megyek, bocsánat – mondtam -  de tudod mit? Ígérem, a kezemet adom rá, hogy egyetlen olyan embert sem fogok Ben Hogenhez átvinni, akit én hoztam ebbe a cégbe és alattam dolgozott,  legalább három évig.Jól van?
Hát jól van – mondtam és kezet ráztunk, a mi szóbeli egyezségünk fölött. És én elmentem otthagyva őt a porban.
Másnap már kezdtem Hogennél. A hangnem elég hamar megváltozott. Elkezdett nyúzni, elkezdett követelésekkel bombázni és olyan mennyiségű órákat dolgoztatni, ami már nevetséges volt. Bár az igazat megvallva egész jól ment nekem. Mármint pár hónap után kétszer akkora házba költöztem, mint amiben előtte laktunk. Meg egy hajót is tudtam venni és sok más nagyszerű dologra nyílt lehetőségem. A családra nem volt túl sok időm, de úgy gondoltam, hogy ez rendben van, csak egy rövid ideig fog ez így menni, amíg meg nem szerzek mindent, amire szükségem van. A bennfentesekkel lehettem, a legkirályabb emberekkel, a nagy kutyákkal lóghattam együtt. Együtt jártunk mindenféle sport meccsekre, páholyokban ülhettem. Az egész nagyon király volt, élveztem és izgatott voltam… Mármint ilyen volt, ahogy lentről láttam. Viszont innen fentről a béma-széktől… innen úgy láttam magam mint egy halat, mely a csali körül úszkál örülve a jó falatnak. Innen fentről Bent annak a sunyi üzletembernek láttam, aki valójában volt. Annak a kegyetlen, pénzorientált embernek, aki nem törődött az emberekkel. A dolgok teljesen máshogy látszottak innen fentről.
    Egy nap Hogen azt mondta nekem
Menj hozd el hozzánk azt a nagyszerű könyvelőt.
Nem tehetem – mondtam
Miért is nem?
Nos, hát azért mert ő Mitchelhez tartozik és én megegyeztem vele, hogy nem nyúlok az embereihez…
Micsoda? Te aláírtál vele egy ilyen szerződést.
Hát nem írtunk szerződés… igazából  nem írtam alá semmit… – válaszoltam
Hát akkor nincs egyezség! –mondta
De a szavamat adtam!
Az nem érdekes! Menj szerezd meg!
Nem tehetem.
Szerezd meg vagy neked kell menned!
…ok
Elmentem és elhoztam azt a könyvelőt. Nem volt túl nehéz, mert már meg voltak a kapcsolataim. Így törtem össze a régi barátom John Mitchel szívét, és megtörtem a neki adott szavamat. Megszakadt a kapcsolatom vele. De innen a béma-széktől nézve, láttam hogy mennyire tönkretette ez az ő üzletét. Egy jó embert, az önző céljaimért…
    Az életem hátralevő része gyorsan szállt innentől kezdve. Legfőképp azzal voltam elfoglalva, hogy elérjem céljaimat, az adott pillanatban, amit épp megéltem. Annyira a földi dolgokra fókuszáltam, hogy teljesen elhanyagoltam a mennyei Atyámat. Az életem hátralevő része, hogy őszinte legyek, úgy ahogy van elhamvadt a szemem előtt.
    Elértünk a végére. Jézus megszólalt
Daniel, megszületett az ítélet. Gyere ide az emelvény elejére és összefoglaljuk és aztán te is megdicsőülsz.
A következőket mondta
    - Daniel, olyan anyagi forrásokat adtam neked, amely sokaknak még a legmerészebb álmaikban sem volt. Ha tudni akarod, te egyike voltál a Föld leggazdagabb embereinek. Benne voltál abban az egy százalékban, akik a leggazdagabbak voltak, mégis soha nem elégedtél meg a javaiddal.
 Nagyon keveset adtál. Ahhoz képest, hogy én mennyit adtam neked, te nagyon keveset adtál az én munkámra. Ezért kevéssé is számít be ez neked az örökkévalóságban, az anyagiak tekintetében. Nem gyűjtöttél kincseket az én országomban. Kevés olyan dolgot tettél, aminek örökkévaló hatása lett volna.
Az emberi forrásaid is hatalmasak voltak. Istenfélő szüleid voltak, akik beléd öntötték az életüket. Sokan szolgáltak feléd, pásztorokat kaptál, akik az igét tanították neked. De te mindezt majdnem teljesen elhanyagoltad és mindennek hátat fordítottál, csakhogy sikeres lehess a világ szemében.
Voltak olyan pillanatok, melyek jó hatással voltak a királyságra, de az értéktelen dolgok messze felülmúlják és elborítják az értékeseket. –  azon gondolkoztam, hogy mi is lehetne ennél rosszabb, amit hallhattam volna. Aztán hallottam -  Daniel, az életed értékelése: Elhagytad az első szerelmedet!
Elhagytad az első szerelmedet…A térdemre estem, azt gondolván, hogy sohasem leszek képes onnan felállni. Elhagytad az első szerelmedet! Ez visszhangzott a fejemben. Ez igaz!!!!! Tudtam, hogy ez igaz! Elhagytam! Megkértem, hogy mentsen meg és aztán teljesen elhanyagoltam! Nem tudtam ehhez egy szót se hozzáfűzni. Ez egy teljesen igaz állítás volt. Nem volt benne csavar, nem volt benne hiba, nem lehetett semmilyen „de”-t hozzáfűzni! Igaz volt! Elhagytam az első szerelmemet! Aztán a legcsodálatosabb, a legszeretőbb, a legkegyelemteljesebb szavakat hallottam.
    Ahogy felnéztem rá az arca még mindig nem változott. Szenvedélyes szeretettel és kegyelemmel a szemében nézett rám!
Daniel, örökké emlékezz: A te első Szerelmed soha nem hagyott el téged!!!
Oh köszönöm Jézus!
És Daniel, soha ne feledd. Nincs semmiféle kárhoztató ítélet azok ellen, akik énbennem vannak! – ó, ő nem fog kárhoztatni!
Köszönöm Jézus!
Daniel, örökké emlékezz: A régit eltörölték és Újat hoztak! A régi elmúlt és íme, új jött létre! Ó, Daniel, minden megújul előttem! – És éreztem, ahogy a könnyek lefolynak az arcomon. Eddig mindig azt hittem nem lesznek könnyek a Mennyben, de most ráébredtem, hogy az ige a jelenések könyvében nem azt mondta, hogy nem lesznek könnyek, hanem azt, hogy Jézus eltöröl minden könnyet, ezzel előrevetítve, hogy lesznek könnyek. Ó hát itt vannak a könnyek! Bárcsak máshogy élhettem volna az életem!
És Jézus megtette, ami írva volt. Felállt a trónjáról és eltörölte a könnyeimet. És soha nem sírtam többet. Soha. Semmikor az örökkévalóságban. A könny napjai számomra véget értek.
Megfogta a kezeimet. Felemelt. Ekkor valami olyasmit éreztem mintha egy villámcsapás ment volna keresztül a testemen. És abban a pillanatban megdicsőültem!!! És tudjátok mi történt? Mindazok a dolgok, amik elégtek az életemben, mert értéktelenek voltak, abban a pillanatban örökre törlődtek a memóriámból!!! Semmire se tudtam emlékezni! Csak az maradt meg, aminek örökkévaló jelentősége volt és a dolgok, amiért jutalmat kaptam Tőle. Jézus mögém állt és azt mondta
Ő az én szeretett fiam, Daniel James Matthewson, üdvözöljétek őt! – És az egész tömeg felbolydult. Elkezdtek ujjongani és tapsolni. És én is visszaszálltam a helyemre, a megdicsőült testemben.
Ahogy lenéztem megláttam a feleségem és a gyerekeim, ahogy ugráltak fel-le örömükben. És ahogy visszaértem a helyemre, mindenki körülöttem, megölelt, megveregette a vállamat, mind azt mondták, milyen büszkék rám. Teljesen betöltött az öröm. Csak a tiszta dolgok maradtak meg!!! És azt mondta, hát igen, ez a Menny, erről szól a Menny , most már értem! Ó köszönöm Istenem! Köszönöm…
    Valakik ekkor ott az emelvény elején, fogták magukat és előrerohantak, fel a lépcsőn. És odarohantak Jézus trónjához! fogták a koronájukat, a Hit koronáját melyet jutalmul kaptak és odavetették Jézus lába elé! Mindezt egy óriási mosollyal az arcukon! Elmondhatom ez volt, a legönzetlenebb, legtermészetesebb, leginkább belülről fakadó módja az imádat kifejezésének! És mások is előrerohantak! Ők is odavetették koronájukat Jézus lába elé! És újabbak! Mind odavetették koronájukat. És dicséretüket, imádatukat vitték Jézus lába elé! Koronájukat odavetették, imádták őt! És én felálltam a helyemről azt kívánva bárcsak lenne egy koronám, amit én is odavethetnék!!! Csakhogy én is így dicsőítsem Jézust!
    És ahogy mid odadobták a koronájukat, szerte az egész stadionból, egy zenét kezdtek játszani. És mind elkezdtek énekelni egy gyönyörű dalt…
(Zene)(leborulva ó Jézusunk)
    Ők tovább énekeltek, és ahogy a zene továbbra is szólt, mi mind felálltunk. Az egész stadion. Nem bírtunk ülve maradni. Isten Lelke állított föl bennünket. És ahogy ott álltunk, látva a mennyet, Krisztusra tekintve, látva az ő trónját, mi is csak dicsértük őt! Imádtuk őt! És mi is énekeltük. Dal zengett föl a szívünk legmélyéről! Szent, Szent, Szent vagy Bárány Jézus! (zene)(change the key)
    És ahogy tovább folytatódott a dicséret, mi mind teljesen belevesztünk Jézus arcába. Mindenről elfeledkeztünk, ahogy őt néztük, látva könnyeit az arcán. Látva a szerelmet és kegyelmet mellyel ránk tekintett, az együttérzést és szenvedélyt, amit érzett irántunk. Ámulattal álltunk ott. Elámulva azon, hogy ő megmentett minket! Hogy ő tényleg szeret minket és megcselekszi mindazt, amit ígért nekünk! Ott álltunk teljesen lenyűgözve és énekelni kezdtünk… (zene) (I stand amazed, fennségednél nincs vonzóbb e földön,
    Dicsőítve öntöttük ki szíveinket az Úrnak. Nem is tudom milyen hosszan tartott ez. Egy idő után kezdtünk leülni, hogy kissé megpihenjünk és újra levegőhöz jussunk. Jézus pedig felállt és átvergődve a sok koronán, amit elé vetettek előre ment és így szól
Az ítélet befejeződött. Biztos vagyok benne, hogy sok megbeszélni valótok van egymással. Menjetek!
És ahhoz, hogy el tudd képzelni mi történt ezután, meg kell értened, hogy ez a stadion tele volt milliárdnyi megdicsőült emberrel és mindegyikük oly fényes volt akár a Nap, melyet minden reggel láthattunk felkelni és este lenyugodni. Ahogy az egész stadion elindult, olyan volt, mint a legbámulatosabb tűzijáték, amit valaha láttál.
Én is elindultam egy helyre, amiről tudtam, hogy a családom fog ott várni. És igen ott volt a feleségem és a gyerekeim és megöleltük, megcsókoltuk egymást. Ott voltak a szüleim is és az ő szüleik és az ő szüleik. Olyan volt mint egy nagy családi összejövetel. Ó micsoda áldott pillanat volt ez.
És találkoztam John Mitchellel. A férfival, akit átvertem. Úgy rohant felém, mint az apa a tékozló fiához. Átölelt és azt mondta „ Daniel én úgy szeretlek!!!”.
Találkoztam Sandyvel is, aki sokkalta ragyogóbb volt mint én. És azt mondta „ Ó Daniel, köszönöm hogy beléptél az életembe!” és én válaszoltam „ köszönöm, hogy hatással lehettem rád, majdnem te vagy az egyedüli, nagyon köszönöm”. Aztán találkoztam Peggyvel. Nem volt szégyen, nem volt harag a szemében, csak szeretet, és kegyelem, és tisztaság, tisztelet, feltétel nélküli szeretet. És megöleltük egymást, és beszéltünk azokról a dolgokról, amik jók voltak. És ahogy sétáltunk és beszélgettünk a távolban egy másik hangot hallottam. Talán trombitáé is lehetett, de nem valami más volt. Valami nagyon irritáló hang. Valami, amit még sohasem hallottam itt a Mennyben. Mi volt ez ? csörrrrrrrr!!!
    Oh Ne! Jaj ne! Ne ! Oh ne! Ne, és leállítottam az ébresztő órát, kinyitottam a szemem. Oh ne! Ne! Ne! Csak egy álom volt!!!! Oldalra nézte és láttam ottfeküdni a feleségem. Egy álom volt! Vissza akarok menni!!!!!
    Kiültem az ágy szélére. És visszaemlékeztem azokra a dolgokra, amiket ott Krisztus ítélőszékénél mondtam. „Bárcsak lenne még egy esélyem! Bárcsak lenne még egy esélyem!” és hallottam, ahogy Jézus azt mondja a szellememnek „Daniel, itt van, van még egy esélyed, ez az első napja, életed hátralevő részének, mit fogsz vele kezdeni?”. Ránéztem a feleségemre és azt gondoltam „tudod, drágám, az élet máshogy fog zajlani mától”. És lementem a földszintre. Bedugtam a fejem mindegyik gyermekem szobájába és azt mondtam „ srácok, itt van apa, visszatért, az élet máshogy fog zajlani mától”. És bementem a nappaliba, megfogtam a Bibliámat és felkerestem azokat az igehelyeket,  1Kor3-at és 2Kor5-öt, A Róma14-et és Jézus néhány példázatát, amik a mennyről, a jutalmakról beszélnek. És rájöttem, hogy mindaz, amit az álmomban láttam teológiailag helytálló. Felnéztem, és azt mondtam
Ó, Jézus! Máshogy lesznek a dolgok mától! Azt akarom, hogy másképp legyenek!
ÉS a térdeimre ereszkedtem, hogy imádkozzak. Egy imát mondtam, amiben odaszántam magam neki. Elmondtam, hogy arra vágyom, hogy bensőséges kapcsolatom legyen vele és hogy használjon engem az ő Szelleme által az ő céljaira életem hátralevő idejében. Elérhetővé tettem magam számára, bármire is akarjon használni.

 

Niki 2008.08.16.