Havanna csoport

Útkövetés

Véletlenszerű képek

BIZONYSÁG ÉS HÁLAADÁS

ARCHIVÁLT CIKKEK

ÚJ BEJEGYZÉSEK

LÁTOGATÓ STATISZTIKA

Oldalmegnyitások számláló indult: 2008.febr.

 

 

Mystat számláló indult: 2013.03.15.

ÜZENET küldése

99 után melyik szám következik?
Email:
Tárgy:
Üzenet:

BEJELENTKEZÉS

Jelentkezzen be, vagy regisztráljon új fiókot

Online felhasználók

Oldalainkat 104 vendég és 0 tag böngészi

Keresztény ember és a házasság
részletek
Dieter Boddenberg: Kérdéseim - Isten válasza című könyvéből
 
 
Mi a házasság?

     A házasság Isten ajándéka és a későbbi család alapsejtje. Benne a férfi és a nő Isten akarata szerint szeretetközösségben, testi közösségben és szolgáló közösségben egyesül, amelyek egy életre szólnak. Isten, és az Isten által e területen is a rend biztosítására adott világi hatóság előtt fogadnak egymásnak szeretetet és hűséget a két partner. Szeretet és hűség – ez a két elem a házasság épületének két tartóoszlopa. Ha bármelyik összeroskad, összeomlik az egész épület, csak romok maradnak.

     A keresztények tudnak egy további alapról is: Isten vezetéséről.

     Szeretet: Ez kicsírázik a férfi és a nő szívében és normális körülmények közt a házasság során egyre növekszik. Gyöngédebb, bensőségesebb lesz és egyre erősebb kölcsönös megértéshez vezet. Mindkét házasfél számára a másik élete a fontosabb. A szeretet minden megnyilvánulásával a másik fél boldogítására törekszik. Sohasem a maga javát keresi.
 
     Hűség: Ez a férfi és a nő szeretetkapcsolatának állandóságot ajándékozó erő. Szintén egyre növekszik. Legyőzi a hirtelen feltámadó ösztönös vágyat a partner elhagyására. Biztosítja az egyszer tett ígérethez és a szeretett személyhez való ragaszkodást. A hűség végső oka egyedül Istenben van, és a keresztény ember egyedül Belőle merít erőt a kitartáshoz.

     Isten vezetése: A keresztény házasságban mindkét fél bizonyos abban, hogy imáik meghallgattatásaként vezette őket Isten egymáshoz. Isten valóságosan egybeszerkesztette őket. Ez a tudat további összetartó erőként hat a keresztények házasságában, amely kikapcsol minden ösztönös elszakadásra való hajlamot.
 
    A házasságban a férfi és nő kölcsönösen egymásnak ajándékozzák önmagukat, és ki-ki a másiknak jogot biztosít önmaga felett. Kölcsönösen tisztelik közben a másik fél sajátosságait, és semmiképpen sem élnek vissza önző módon a jogukkal.
     Így tekintve a házasság Istennek csodálatos berendezése. Az emberek viszont csinálhatnak mennyországot vagy poklot belőle, aszerint, hogy elismerik-e Istennek a házasságra vonatkozó akaratát és szándékát, avagy nem.



A házasság értelme és célja
 
     Isten, aki jól ismeri az ember szívét, látja benne a vágyat is egy másik ember, az őt kiegészítő, neki megfelelő társ után. Az egyedüllét – ahogy egyszer Isten megállapította – nem jó az embernek. Ezért adta számára a házasság lehetőségét.

1.  A házasság értelme tehát először is az egyedüllét, a magány megszüntetése, a bensőséges közösség utáni vágy beteljesülése. Tehát a keresztények közti házasság Isten Szellemének vezetése alatt, és az Ő parancsolataihoz ragaszkodva földi paradicsom lehet. Az Isten által fölkínált kimondhatatlan boldogság lehetősége rejlik benne.

2.   További értelme a házastárs boldoggá tétele. Anélkül, hogy a magam hasznát keresném, magamra gondolnék, szerethetem és boldoggá tehetem a másikat. Ezzel Isten a tulajdon lényének egy részével (a szeretettel) ajándékoz meg és felismerhetem a másikban legdrágább értékemet: a társamat.

3.   Ugyancsak Istentől rendelt érdeme és célja a házasságnak: gyermekek nemzése és fölnevelése. A családi meleg, puha fészekben való felnövekedés olyan boldogság, amelyet azok becsülnek leginkább, akik azt személyes tapasztalatból nem ismerik.

4.   A házasságnak a család, az állam és a gyülekezet egészséges alapsejtjévé kell lennie. Meg kell mutatnia, mi volt a Teremtő eredeti szándéka, és hogy a bűn által megrontott embert hogyan állíthatja helyre Krisztus üdvözítő uralma.
 
Igehelyek:


1 Móz 1,28: „Ezt mondta nekik Isten: Szaporodjatok, sokasodjatok.”
1 Móz 2,18: „Azután azt mondta az Úristen: nem jó az embernek egyedül lennie, alkotok hozzá segítőtársat.”
1 Móz 2,24: „Ezért a férfi elhagyja apját és anyját, ragaszkodik feleségéhez, és lesznek egy testté.”
Zsolt 127,3: „Íme az Úr öröksége: a fiak, az anyaméh gyümölcs: jutalom.”
Ef 5,25.28: „Ti férfiak! Úgy szeressétek feleségeteket, ahogyan Krisztus is szerette a Gyülekeztet, és önmagát adta érte. Hasonlóképpen a férfiak is úgy szeressék a feleségüket, mint saját testüket. Aki szereti a feleségét, önmagát szereti.”
Zsid 13,4 „Legyen megbecsült a házasság mindenki előtt és szeplőtlen legyen a házastársi ágy.”


A házastársak egymáshoz való viszonya

     Könyveket lehet írni, és írtak is erről a témáról. A legszükségesebbet azonban kevés szóval is le lehet írni, hiszen ebben a kérdésben is, mint a legtöbb dologban nem az a fontos, hogy sokat tudjon az ember, hanem amit tud, azt cselekedje is.
 
1.   A biblia a házasság legfőbb jellemzőjének a szeretetet tartja. Kivált a férfiakat buzdítja szeretetre. Mint felülmúlhatatlan példát, Krisztusnak a Gyülekezet iránti szeretetét állítja kötelező módon elébük. A szeretet az önzésnek, az egoizmusnak tökéletes ellentéte. Ezért sohasem jelenthet uralkodást vagy zsarnokságot. Sokkal inkább gyöngéd udvarlást, gondozást, szolgálatot és boldogítást. Ezért a férfiak tisztelettel és figyelmességgel viseltessenek feleségük iránt, abban a tudatban, hogy azok boldogsága és szerelme az ő magatartásuktól függ.

2.   Az asszonyokat pedig arra szólítja föl az írás, hogy önként vállalják magukra a férjük iránti engedelmességet. A keresztény asszony tehát magától értetődőnek tartja férje vezető szerepét a házasságban. Férje iránti odaadásban, a Biblia által kijelölt helyének hűséges elfoglalásában találja meg legmélyebb boldogságát.

     Az asszonynak ez a napjainkban nagy általánosságban lemosolygott és elutasított helyzete Éva ősbűnén alapul. A Paradicsomban azáltal, hogy elfogadta a kígyó kísértő ajánlatát, maga vette kezébe az irányítást, és ezzel kiesett az Isten által neki kiosztott szerepből. Egyedül innen érthető az asszonyra vonatkozó isteni rendelés. Az Újszövetség ezt – Isten teremtési rendjének feladása nélkül – felértékeli, amennyiben Krisztusnak a Gyülekezethez való kapcsolatát a férfinek nőkhöz való kapcsolatával állítja párhuzamba.
 
Igehelyek:

 
Ef 5,25.31-33: „Ti férfiak! Úgy szeressétek feleségeteket, ahogyan Krisztus is szerette a Gyülekezetet, és önmagát adata érte. A férfi ezért elhagyja atyját és anyját és ragaszkodik feleségéhez, és lesz a kettő egy testté. Fölötte nagy titok ez, én pedig a Krisztusról és a Gyülekezetről mondom. De ti is, mindenki egyenként úgy szeresse feleségét, mint önmagát, az asszony pedig tartsa tiszteletben férjét.”
1 Pét 3,1-4,7: „Ugyanúgy ti asszonyok, engedelmeskedjetek férjeteknek, hogyha közülük egyesek nem is hinnének az Igének, feleségük magaviselete az Ige hirdetése nélkül is nyerje meg őket, felfigyelve istenfélő és tiszta életetekre. Ne a külső dísz legyen a ti ékességetek, ne a hajfonogatás, arany ékszerek felrakása vagy különféle ruhák felöltése, hanem a szív elrejtett embere, a szelíd és csöndes szellem el nem múló díszével: ez értékes Isten előtt. És ugyanígy ti férfiak is, megértően éljetek együtt feleségetekkel, mint gyöngébb edénnyel, adjátok meg nekik a tiszteletet, mint örököstársaitoknak is az élet kegyelmében, hogy a ti imádságaitok meg ne hiúsuljanak.”



Miért nyugszik a keresztény házasságon különleges áldás?
 
     A házasság két különböző nemű ember legmeghittebb, legbensőségesebb közössége, akik kölcsönösen szeretik egymást, és akik mint keresztények tudják, hogy Isten szerkesztette őket egybe. Isten azt akarja , hogy ez a szövetség erőteljes bizonyságtétel legyen az Ő üdvözítő cselekedetéről. Az ilyen házasság háromszoros különleges áldással jár:

1.   A közös imádkozás lehetősége.
a.      Imádság egymásért. Nincs ember, aki oly jól ismerné gondjaimat és engem magamat, mint a házastársam.
b.      Közös imádság önmagunkért, gyermekeinkért, másokért. Akik együtt imádkoznak, jobban összeforrnak, mint ahogy az bármi által lehetséges volna. A házastársak kölcsönös bocsánatból, közös Uruk iránti együttes vonzalomból és közös elhívatásuk tudatából élnek.

2.   A közös szolgálat nagyszerű lehetősége.
Az élet sok helyzetében tud egy házaspár jobban szolgálni, mint egy magányos ember. Először is más otthont tud nyújtani a gyermekeknek. De segítője lehet másoknak is, magányosoknak és öregeknek, lelki-testi rászorultaknak útmutató lehet a házaspár az Úr Krisztus felé.

3.   Az a különleges, szent légkör, amellyel a házaséletüket élik. A keresztény házasságon érezhető áldás nyugszik, amennyiben megszentelt légkörben élik azt. Külön-külön és együttesen naponta újra meg újra közös Urukra irányítják életüket a Szent Szellem munkája által. Közös életük minden területén a Szent Szellem tisztító hatása alatt állnak. És ez csodálatos lehet.

Igehelyek:


Zsolt 115,13: „Megáldja azokat,akik félik az Urat, a kicsinyeket a nagyokkal együtt.”
Csel 18,26: „Amikor pedig meghallgatta őt (Apollóst) Akvila és Priszcilla (egy keresztény házaspár), maguk mellé vették és még alaposabban magyarázták neki Isten útját.”
1 Pét 3,7: „És ugyanígy ti férfiak is, megértően éljetek együtt feleségetekkel, mint a gyöngébb edénnyel, adjátok meg nekik a tiszteletet, mint örököstársaitoknak is az élet kegyelmében, hogy a ti imádságaitok meg ne hiúsuljanak.



Mikor kezdődik a házasság?
 
     Ez gyakran elhangzó kérdés. Miért? Erre bizonyára különböző válaszok vannak. Emeljünk ki közülük egyet. Ha valamit újra meg újra megkérdeznek vagy kérdésessé tesznek, az többnyire annak a jele, hogy a meglévő válasszal nem elégszenek meg. és nem értenek egyet vele. És az előttünk levő témában többnyire azért nincsenek megelégedve a válasszal, mert az emberek önmaguk szeretnék meghatározni, mikor léphetnek „tovább” a szerelem útján, amit az eljegyzési idő megenged.
 
     Az első és nyilván legfontosabb alapkő a házasság épületében a kölcsönös ígéret, hogy az élet útját közösen fogják végigjárni Isten vezetése alatt. Ezt a szeretet- és hűségfogadalmat követi azután rendszerint egy időszak, amely arra való, hogy a szerelmesek jobban, mélyebben megismerjék egymást: ez az egymás megszokására, tekintettel az élethossziglan tartó kapcsolatra.
 
     Ha ezután az „igen”-t nyilvánosan és egy életre kötelezően is ki akarják mondani, ezt az anyakönyvvezető előtt teszik a házasságkötés alkalmával. Itt hivatalosan is megpecsételik a korábban csupán egymásnak tett ígéret beváltását; és ezzel elkezdődik az Isten által adott rend elismerése mellett a házasság.
 
Igehelyek:

 
1 Kor 7,9: „Ha azonban nem tudják magukat megtartóztatni, házasodjanak meg, mert jobb házasságban élni, mint égni.”
 1 Pét 2,13: „Engedelmeskedjetek minden emberi rendnek az Úrért.”
 
 
És miért kell az anyakönyvvezető elé menni?
 
     Ha egymás között megegyeztünk, és Isten előtt is tisztázódtak a dolgok, miért kell még az anyakönyvvezető elé is menni? – halljuk napjainkban egyre gyakrabban a kérdést. Csak a házasság jogilag való rögzítéséről van-e itt szó, vagy valami többről?
 
     Korunkban, amikor a rend és tekintély egyre jobban felbomlik, a keresztény embert is egyre jobban szorongatja ez a kérdés. Isten felruházta az államot, mint felsőbbséget (lásd a megfelelő témánál) különböző funkciókkal. Ezek közé tartozik a férfi és nő házassági együttélésének törvényes szabályozása.
Ez a házasság intézményének védelme mellet magában foglalja a keletkező család tulajdonjogi és örökösödési kérdéseit is.
Ezért, és bizonyságtétel céljából engedelmeskednek a keresztények a házasságkötésre vonatkozó állami rendelkezéseknek. Mint mintapolgárokat, lelkiismeretük is köti őket ehhez, és Isten parancsának engedelmeskednek, amikor az állam rendjét tiszteletben tartják.
 
Igehelyek:
 

Róm 13,1-2,5: „Minden lélek engedelmeskedjék a felettes hatalmaknak, mert nincsen hatalom mástól, mint Istentől, ami hatalom pedig van, az Istentől rendeltetett. Aki tehát ellene szegül a hatalomnak, az az Isten rendelésének áll ellen; akik pedig ellenállnak, azok ítéletet vonnak magukra. Ezért tehát engedelmeskedni kell nemcsak a harag miatt, hanem a lelkiismeret miatt is.”

Hasonló kijelentéseket találunk az 1Pét 2,11-17-ben.



Hogyan találom meg a házastársamat?

     Az mindig csoda, ha két, Isten által házasság céljából egymás mellé rendelt ember egymásra talál, Isten csodája, azaz Neki kell ezt megcselekednie.
 
     A szerető mennyei Atya vezetése mindig döntő tényező a keresztény ember életében. Így az élettárs kiválasztásában is. Isten tőlem csupán tudatos készséget vár, hogy kövessem az Ő vezetését. A vezetés azonban kizárja az önfejűséget, és éppen az a nehéz, mert az ember mindig szereti a gyeplőt a maga kezében tartani.
 
     Másfelől a vezetés csodálatos élmény. Végső soron ez a házasság boldogságának titka. Mert egyébként hogyan és honnan tudhatnám, mi Istennek számomra való rendelése és mi az, ami leginkább javamra szolgál? Isten vezetésének követése azonban nem gazdag fantáziájú álmodozás.
 
     Imádkozhatom azért, hogy Isten hozza el számomra a megfelelő házastársat.
 
     Ha házasodni szeretnék, számíthatok arra, hogy Isten ily módon engem boldoggá akar tenni.
 
     Tudatosan olyan körökben forgolódom, ahol Isten gyermekeivel találkozhatom,továbbá tudatosan kerülök hitetlenekkel minden olyan kapcsolatot és barátságot, amely házassághoz vezethetne.
 
     Hallgatok szüleim, istenfélő ismerőseim tanácsára, akik a házassággal kapcsolatosan értékes tapasztalatokról számolhatnak be.
 
     Ha mindezt megteszem az Úr iránt való hűségben, akkor jöhet Isten csodája, hogy megtalálom a nekem rendelt társat. Ez azonban olyan csoda, amelyet Ő megígért.
 
Igehelyek:

 
1 Móz 24,21: „Az ember közben álmélkodva nézte és figyelte, hogy megtudja, szerencséssé tette-e útját az Úr, vagy sem.”
1 Móz 24,26-27:”Akkor meghajolt a férfi, leborult az Úr előtt, és ezt mondta: Áldott az Úr … aki nem vonta meg irgalmasságát és hűségét uramtól! Az Úr vezérelt engem.”
Péld 30,18-19: „Ez a három dolog megfoghatatlan előttem, sőt négy dolgot nem értek … a férfi útját a leánnyal.”



Ki lehet a házastársam?
 
     Mivel azok az emberek, akik élő kapcsolatban vannak Istennel, igen jól tudják – mert tudniuk kell – mit jelent a házasság, ezért nem kötnek könnyelműen házasságot. Isten az Ő idejében alapelveket és példaképeket ad nekünk, amelyek szerint tájékozódhatunk. Mivel hajlamaink és érzéseink csalókák, ezért nem is lehetnek kizárólag mértékadók a társválasztásnál.
 
     Aki házasságra akar lépni, Isten színe előtt vizsgálja meg a következő kérdéseket:
 
1.   Újonnan született ember, valódi keresztény-e az illető?
2.   Istennek imádságomra adott feleletéből bizonyos vagyok-e abban, hogy Isten éppen őt szánta mellém egy életre szóló társnak?
3.   Szeretetem lényegében partnerem külsejére irányul, vagy pedig belső életét találom mindenekelőtt szépnek?
4.   Elég nagy-e a szeretetem (már amennyire most meg tudom ítélni) ahhoz, hogy kiállja a nehéz terhek, betegség vagy anyagi nyomorúság próbáját is?
5.   El tudom-e fogadni őt jövendő gyermekem apjának, illetve anyjának?
6.   Egészséges-e?
7.   Nincs-e túlságosan nagy különbség kettőnk közt származás, állás és műveltség terén?
8.   Nem túl nagy-e a korkülönbség közöttünk?
9.   A szülők jóváhagyják-e házasságunkat, és áldásukat adják-e rá? (Figyelembe vettük-e az apa és anya tiszteletére intő parancsot?)
     Mivel a házasság egy életre szól, nem lehetnek kizárólag a hajlamaim és véleményem a mértékadók a döntésnél. Isten a házasságban csodálatos ajándékot akar nekünk adni, amely örömöt, boldogságot és életünk kiteljesedését hozza. Kövessük azért Isten alapelveit és használjuk föl szüleink s más érett keresztények élettapasztalatait.

Igehelyek:

 

Az 1 Kor 7,39b-ből kitűnik az igazi keresztény házasság előfeltétele. „Az Úrban” kell azt megkötni, ahogy azt fejezetünk 1. és 2. pontjában kifejtettük.
1Pét 3,4: „A szív elrejtett embere … ez értékes Isten előtt.”
Péld 31,30:”Csalóka a báj, múlandó a szépség.”



A házasság előtti intim kapcsolatok

     Szinte szokássá lett, hogy már a házasságkötés előtt elvegyék azt, ami végső soron csak a házasság idejére van fenntartva: s szeretetközösség testi kiteljesedését.

     Ha utána nyomozunk ennek, többnyire két okát találjuk:
1.   Nem akarnak és állítólag nem is tudnak a házasság testi megvalósulásával az esküvőig várni.
2.   Nem ismerik fel, hogy a házasságnak is megvan a maga rendje, amelyet Isten akaratából az államhatalom szab meg.

      Mindkét kijelentés mélyén önzés és önteltség rejlik éppúgy, mint ahogy az van napjainkban a testiség túlzott hangsúlyozása mögött is. Az ilyen egyoldalú értékelés pedig éppen ellentéte lehet az igazi szeretetnek. Az érzékek tombolása nem bizonyítja a mélységes, igaz, az egész életen át hordozó  szeretetet, az önzés pedig éppen ellentéte annak. Ahogyan növekszik a házasságkötés előtt a férfi és nő közt a kölcsönös szeretet és megértés, olyan mértékben tudnak lemondani a házasság előtti szexuális kapcsolatról. Később a házasság során is a lemondás az egymás iránti tisztelet bizonyítéka. Aki a házasságkötés előtt ösztöneit minden más elé helyezi, az válsággócokat visz magával a házasságba. Az ilyen, eleve bűnnel terhelt házasságok már megkötésük pillanatában  magukon viselik a repedést, amely csak később válik láthatóvá.

    A Biblia csak a házasságon belüli nemi kapcsolatot ismeri, amikor teljes szabadsággal, minden lelkiismeret furdalás nélkül egyesülhet férfi és nő. Mivel Isten nekünk ajándékozta ezt a csodálatos lehetőséget, ne rontsuk el azt egy idő előtti, pillanatnyi élvezet kedvéért.

Igehelyek


1 Kor 6,12.15,19: "Mindent szabad nekem, de nem minden használ. Mindent szabad nekem, de ne váljak semminek a rabjává. Vagy nem tudjátok, hogy a ti testetek a Krisztus tagja? Vagy nem tudjátok, hogy testetek a bennetek lévő Szent Szellem temploma, amit Istentől kaptatok, és ezért nem a magatokéi vagytok?"
1 Kor 7-,9: "Ha azonban nem tudjátok magukat megtartóztatni, házasodjanak meg."
1 Tesz 4,3: "Az az Isten akarata, a ti szentté lételetek, hogy tartózkodjatok a paráznaságtól."
Zsid 13,4: "Legyen megbecsült a házasság mindenki előtt."
1 Pét 2,13.1-16:   3,7; "Engedelmeskedjetek minden emberi rendnek az Úrért. Mert az Isten akarata az, hogy jót cselekedve némítsátok el  az értelmetlen emberek tudatlanságát, mint szabadok: nem úgy, mint akik a szabadságot a gonoszság takarójául használják, hanem, mint Isten szolgái. És ugyanúgy ti férfiak is, megértően éljetek együtt feleségetekkel, mint gyöngébb edénnyel, adjátok meg nekik a tiszteletet, mint örököstársaitoknak is az élet kegyelmében, hogy a ti imádságaitok meg ne hiúsuljanak"



A korai házasságról
 
     Ha a házasságról beszélünk, magától értetődőnek vesszük, hogy az egy férfi és egy nő kapcsolata. A férfi és a nő azonban nem fiatal fiú és kisleány.

     Életre szóló kapcsolat vállalásához - ahogy azt a házasság mutatja - nyilvánvalóan bizonyos érettség és felelősségtudat szükséges. És ezek egyike sem születik velünk, mindkettőt úgy kell megszereznünk. Az érettség pedig úgy lesz sajátunkká, ha tudatosan lemondunk az idő előtti élvezetről.

     A tapasztalatlan gyermek beleharap a zöld, kemény almába is, amely még savanyú és éretlen és meg nem ehető. Akik megtanulták, hogy a gondolkodás és a várakozás növeli a tapasztalatot, azok már tudnak figyelni és lemondani az idő előtti élvezetről.

     Természetesen nagy szerepet játszanak ebben az ösztönök. Aki azonban éppen ezen a téren nem tudja fegyelmezni önmagát, az nem eléggé érett a házasságra.

     Itt tehát a személyes erkölcsi területen gyakorolt önfegyelemről van szó és arról az egészen konkrét kérdésről: képes vagyok-e arra, hogy feleségemet, majd később egész családomat felelősségteljesen irányítsam és vezessem Isten akarata szerint? Vállalhatom-e mindezért a felelősséget? El tudom-e tartani a rám bízott családot? Elég érett vagyok-e a gyermekneveléshez?

     Mindezeket a  kérdéseket őszintén feltenni és rájuk ugyanígy becsületesen felelni az Úr előtt bizonyára rendkívül szükséges és hasznos ahhoz, hogy igazán értékelni tudjam a helyzetemet. Aki megfigyeli a korán kötött házasságokat, az tudja, hogy azok igen sokszor magukban hordozzák a válás csíráját. Ezért helye van itt a figyelmeztető szónak.


És ha nem találok társra?
 
     Ha egy fiatalember vagy egy leány szeretne ugyan megnősülni, ill. férjhez menni, de nem talál társat, ez gyakran nagyon nyomasztóan és kínosan hat rájuk. Két irányban kell ilyenkor a kérdést feltenni:
 
1.   Nem túlzottak-e az elképzeléseim a jövendő házasságomat illetően? Azaz: talán olyan kívánságaim és eszményképeim vannak, amelyek ellene mondanak Isten vezetésének? Gondolataim és elképzeléseim talán túlságosan a fellegekben járnak, vagy egyoldalúak, úgyhogy eleve kirekesztem azt, akit pedig Isten nekem rendelt.

2.   Másodjára fel kell tennem magamnak azt az alapvető kérdést: akarja-e egyáltalában Isten, hogy házasságra lépjek? Pál az 1 Kor 7-ben úgy beszél a házasságon kívüli állapotról, mint Isten kegyelmi ajándékáról. Ezáltal az Úrnak való szolgálat az életemben az első helyre kerülhet.

     Tehát ugyancsak megtörténhetik, hogy a házassággal kapcsolatban Isten akarata egészen más, mint az én elgondolásaim. A titok megoldását úgy hívják: vezetés. A vezetést követni nehéz dolog minden keresztény életében, ezen a téren is. De csak ezáltal lehetek boldog és nyerhetek erőt ahhoz, hogy az esetleges magányt és az egyéb nehézségeket legyőzzem. Isten világos útmutatásával szembeszegülni, saját akaratomat mindenáron keresztülvinni csak nyomorúságot és keserűséget hozhat. Viszont az Úrban való bizalom, a Neki való átadás annak tudatában, hogy az Ő akarata számomra a legjobb – ez jutalmul boldogságot és kiteljesedést hoz magával.
 
Igehelyek:

 
1 Kor 7,7: „Mindenkinek saját kegyelmi ajándéka van Istentől: kinek így, kinek amúgy.”
1 Kor 7,26-27: „Azt tartom tehát jónak a jelenlegi megpróbáltatások miatt, hogy jó az embernek úgy maradnia, amint van. Feleséghez vagy kötve? Ne keress válást! Feleség nélkül vagy? Ne keress feleséget!”
1 Kor 7,32-35.37: „Aki nőtlen, az az Úr dolgaival törődik: hogyan legyen tetszésére az Úrnak. Aki viszont megházasodott az a világi dolgokkal törődik: hogyan legyen tetszésére a feleségének: ezért gondja meg van osztva. A nem férjes asszony és a hajadon az Úr dolgaival törődik, hogy szent legyen testében is, szellemében is, aki pedig férjhez ment, a világi dolgokkal törődik, hogyan legyen tetszésére a férjének. Ezt pedig éppen a ti javaitokra mondom, nem azért, hogy tőrbe csaljalak, hanem hogy feddhetetlenül élhessetek, és osztatlan szívvel ragaszkodjatok az Úrhoz. Aki azonban arra a szilárd elhatározásra jutott, és semmi sem kényszeríti másra – tehát ura saját akaratának -, és úgy döntött a szívében is, hogy megőrzi hajadon leányát, jól teszi. Azért, aki férjhez adja, az is jól teszi, de aki nem adja férjhez, még jobban teszi.”


forrás: Dieter Boddenberg: Kérdéseim - Isten válasza című könyv

2012.01.21.

bacsipista