Havanna csoport

Útkövetés

Véletlenszerű képek

ARCHIVÁLT CIKKEK

ÚJ BEJEGYZÉSEK

LÁTOGATÓ STATISZTIKA

Oldalmegnyitások számláló indult: 2008.febr.

 

 

Mystat számláló indult: 2013.03.15.

ÜZENET küldése

99 után melyik szám következik?
Email:
Tárgy:
Üzenet:

BEJELENTKEZÉS

Jelentkezzen be, vagy regisztráljon új fiókot

Online felhasználók

Oldalainkat 158 vendég és 0 tag böngészi

 Az Úr kihozott a depresszióból

 Niki bizonysága

                                                                               Violáné Bazola Nikoletta

 

Életem kezdetén, születésem  idején anyám-apám,s nagyszülők, körbe ülték a bölcsőt.Boldog volt mindenki, jó volt így élni. Nagymamám ,nagypapám, anyukám és apukám. Imádkoztam én ugyan, és hallottad is Jó Uram, ahogy egy gyermek hozzád szólt tetszett neked, tudom jól. Minden este két kezem összetettem és neked ezeket a szavakat mondtam el :

"Én Istenem jó Istenem lecsukódik már a szemem, de a tied nyitva Atyám, amig alszom vigyázz reám. Vigyázz az én szüleimre, meg az én kis öcsikémre, s mikor a nap újra felkel, köszönthetjük egymást  reggel . Ámen!"

 

    Aztán szépen nőttem, iskolába mentem , imáimat felváltották barátok és cimborák. Óvott engem anyukám, védett, vigyázott reám. Népszerű gyermek voltam.

  Szakmám lett és felnőttem, iskolámat befejeztem, dolgoztam és vigadtam életem igy múlattam. Majd rámtalált a szerelem, boldogságom végtelen. Esküvő! A nagy család, barátok mind eljöttek.

 

   Ezekben az években tehozzád én megtértem. Barátkozó tanfolyam, bemerítés, gyülekezet, sok kedves ember körülvett. De megijedtem a hittől, féltem Tőled legbelül. Ahogy jöttek a próbák futottam, a világ várt. Kislányom született, anya lettem. Még ilyet? Imádkozott anyukám, sok jó barát gondolt rám, simán menjen a szülés. Isten is ott volt, bár ezt még akkor sem tudtam én.

 

   Házasságom tönkrement. Újra futottam kerestelek, de tudtad önző  a szándékom, nem  terád vágyom, csak férjem visszaszerzése volt a cél. Láttad a szívemet, azt is hogy mi jó nekem. Megint jöttek a gondok, menekültem, nem volt jobb.

 

   Ismét szerelmes lettem randira először a gyülibe mentem. Azt hittem már ismerlek, de láttad képmutató életem. Szerény esküvőben volt részem, a gyümölcsét most szüretelem. Nem volt pompa csillogás mégis megtaláltam életem párját. Ismét anya lettem és újabb két gyermeket szültem. Kaptam ráadásként még két drága csemetét kiket sajátomként szeretek : Zolikámat  és Krisztikémet. Igy lettünk egy nagy család 5 gyermek, férj és lakás. Éltem a kis életem ,meg volt nekem mindenem. Egyre szebb és jobb lakás. Autó, magnó és így tovább. Nem törödtem semmivel, az élet igy megfelelt.

    Aztán egy nap üresen kiégve ültem szobám mélyében. Körülöttem szép lakás, gyerekek és a család szép és csodás életem egyszer csak itt elveszett. Félelem szállt én reám nem láttam a csillogást. Kiáltottam jajj nekem. Merre vagy én Istenem? De az Isten nem felelt, csak szenvedtem szüntelen. Házam lett a börtönöm, félelem és rettegés ez volt az életem. De miért? Nesze neked szép lakás ha nem láthatsz fűt és fát, nem sétálhatsz kedvedre, itt ragadtál vesztedre. Eluralkodott rajtam a félelem, boldogságom nem lelem. Élni akartam, de a félelem erősebb volt mint a hitem. Hitem? Volt olyan nekem egyáltalán? Istent önző kívánságaimra használtam. ... ekkor eszembe jutott hogy egykor még mikor kicsi lány voltam nagymamikámnál esténként kis kezem összetéve milyen imát tanított. Eszembe jutottál Istenem, de mostmár nemcsak hóbort voltál nekem. Kicsi versem elmondtam békesség lett jutalmam.Ki hitte volna hogy hirtelen, magányos életem betölti jelenléted és többé már nem félek.

   Kedves tesók jöttek  el, hála neked Istenem. Imádkoztak FÉLELEM hagyd el az életem. Megéltem a nagy csodát szabadulást kaptam és gyógyulást. Szép lassan mint egy kisgyerek újra kezdtem az életet. Megtanultam imádkozni, gondok idején is Benned bízni. Letettem a bűnömet, ismét szabad lehetek. Lehullott a lánc rólam, Istenemet megismerve mostmár tudom hogy vétkeztem. Most jöttem csak rá Uram, nélküled egy senki voltam. Szívemből és bátran megvallom, Te vagy az Uram és Királyom. Köszönöm, hogy szenvedtél, értem árat fizettél.Meghallottam hangodat mikor éppen Bibliát olvastam. Így szóltál Te én hozzám "bízz bennem és indulj már, hogy mutassam szeretlek, ha a lábad nem teszed lakásodból ki te lány, menj szépen a busz már vár, vidámparkba családod bízz bennem és meglátod semmi baj már nem érhet, veled vagyok megvédlek". Ezen hang hallatán elindultam és lám-lám elértem az úicélt családomhoz értem én. Volt ott nagy öröm, mikor megláttak, gyógyító az Isten megláttam. Emberek előtt megvallom, Te vagy az én barátom. Nem szégyellem hitemet, bátran vállalom Nevedet. 

 

   "Jézus! Te vagy az én barátom. Nem szégyellem hitemet, bátran vállalom  a Nevedet. És mikor az este jön, Rád gondolok köszönöm, hálát adok mindenért családomért házamért. Megköszönöm Jézusom, hogy végre hozzád tartozom. Bármit is hoz az élet, nélküled én nem élek többé nem kell a világ s a csillogás, nálad van otthonom már. Bármikor ha kellenél imádkozom hozzád én tudom te fogod a kezem, megnyugvást ez ad nekem. Én Istenem köszönöm, hogy utam végén te jössz, bemehetek a mennybe és az ördög el van veszve. Én már hozzád tartozom, minden nap imádkozom. Reggel mikor felkelek megköszönöm én neked, a napsütést vagy az esőt, a jóidőt vagy ha dörög. Az egészségem családom, áldást kérek és várom mit tartogat a mai nap. Jót? Vagy rosszat? Nem számít mert a tudat, hogy TE mindig velem vagy legyőzi a bánatot, szemem újra felragyog."

 

Ennyi az én történetem, köszönöm neked Istenem. Hiszem hogy aki olvassa áldást kap és meglátja Te vagy az út és az élet, és nincs olyan gond melyből te ne mentenél meg

 

 

 

2008.március 23. Violáné Bazola Nikoletta