Havanna csoport

Útkövetés

Véletlenszerű képek

ARCHIVÁLT CIKKEK

ÚJ BEJEGYZÉSEK

LÁTOGATÓ STATISZTIKA

Oldalmegnyitások számláló indult: 2008.febr.

 

 

Mystat számláló indult: 2013.03.15.

ÜZENET küldése

99 után melyik szám következik?
Email:
Tárgy:
Üzenet:

BEJELENTKEZÉS

Jelentkezzen be, vagy regisztráljon új fiókot

Online felhasználók

Oldalainkat 132 vendég és 0 tag böngészi

Fény a sötétben

 

Egyik este hazafelé tartottam a Havanna csoport alkalma végén, már besötétedett, kicsit későre járt.

Útközben találkoztam egy kedves ismerősömmel. Régóta ismerem, tudom, mennyi nehézséggel küszködik. Sok megoldatlan problémája van. Az utóbbi időben gyakran panaszkodtunk egymásnak, így osztva meg gondjainkat.

   Ő nem keresztény, de számomra egy kedves és szimpatikus ember. Én sajnos nem voltam egy bizonyságtevő ember előtte. Szégyelltem is magam az Úr előtt, hogy miért nem beszélek neki Jézusról, de úgy éreztem, az én életem előtte nem egy példa értékű, és nem nagyon mertem neki beszélni az Úrról. Csak úgy, általánosságban próbálkoztam néha mondani, hogy higgyen Istenben, imádkozzon és az Úr majd megsegíti. Mondtam neki, hogy én szoktam imádkozni és az Úr megsegít, de innen nem léptem tovább és ezután is csak a problémáinkról beszélgettünk.

   Azon a kedd estén mikor összetalálkoztunk az Úr csodálatos módon jelentette ki magát és tett bizonyságot jelenlétéről.

-         Merre jártál? – kérdezte az ismerősöm Erika, mivel látta, hogy nem otthonról jövök

-         Csak itt voltam a házunk mögött abban a másik lakóházban, - és próbáltam elterelni másra a beszélgetést, új témába kezdve valami általános, hétköznapi dologról.

Egy darabig így folyt a társalgás, de ismét megkérdezte:

- Mondd már, mi van veled? Teljesen másabb, vagy mint szoktál lenni. Én még sosem láttalak ilyennek. Ragyog az arcod, szinte teljesen ki vagy cserélve. Mondd már el, hogy merre jártál!

Egy rövid válasszal ismét megpróbáltam más témával folytatni a beszélgetést, de Erika nem hagyta magát.

-         Komolyan mondom, valami történt veled. Nem tudom mi, de teljesen ki vagy cserélve. Valami buliban vettél részt, vagy ittál valamit? Mit csináltál te ott ahol voltál?

Nem tudom mit láthatott rajtam Erika, vagyis hát mégis sejtem, hogy az Úr jelenlétét látta meg, de ebből én akkor nem fogtam fel semmit. Még ezek után is csak mosolyogtam és próbáltam nem meghallani Erika „észrevételeit”, csak azért, hogy ne kelljen rá válaszolnom. De Erika nem hagyta magát, folytatta azzal, hogy ragyog az arcom, és teljesen olyan vagyok, mint aki becsípett valamilyen italtól.

-         Soha nem iszom egy korty alkoholt sem – mondtam neki.

-         Nem tudom, de van most neked valamid, és nekem is kellene abból. Légy szíves tedd már rám a kezed és adj át abból a pozitív energiából, amelynek most a tulajdonosa vagy - kérlelt.

Átöleltem, egy ideig így álltunk, majd ezt mondta.

-         Nem tudom mi ez, de nagyon jó. Olyan melegség áradt rám, jó érzés, nyugalom és szeretet töltött be. Csodálatos érzés!

Ezek után levettem a kezem róla és már nem tudtam tovább hallgatni. Elmondtam neki, hogy a Havanna csoport összejövetelén voltam. Elmeséltem, hogy mit csináltunk; imádkoztunk, bibliát olvastunk, beszélgettünk.

Most végre bizonyságot tettem neki arról, hogy istenfélő keresztény vagyok. Közöltem vele, hogy rendszeresen összejövünk imádkozni, bizonyságainkkal egymást erősíteni. Örömmel itta szavaimat, és korábbi félelmeimmel ellentétben nem fordult el tőlem, inkább erősödött kapcsolatunk.

Azóta már ilyen nyíltan beszélek neki Istenről és arról, hogy Jézus őérte is meghalt. Már többször is találkoztunk az óta, és ő kérte, hogy imádkozzam, sőt csoportunk is imádkozzon érte.

Nagy hitet kaptam az Úrtól ezek után, mert bebizonyította, ha félelmeim miatt nem teszek róla bizonyságot, akkor majd Ő tesz magáról, rajtam keresztül, megerősítve engem.

Hálát adtam az Úrnak ezért a találkozásért és beszélgetésért. Bocsánatot kértem az Úrtól, amiért nem mertem eddig sem róla, sem Havanna csoportunkról bizonyságot tenni.

Az Úr bebizonyította, hogy közöttünk van a csoportban, bár én ezt eddig is éreztem és tudtam. Bizonyságot kaptam az Úrtól, hogy gyülekezetünk egy lámpa a lakótelepen. Az Ő jelenlétét érezzük minden alkalmunkon, és Ő velünk marad összejöveteleink után is, együtt van velünk hétköznapjainkban is.  Amikor kijövünk, imaházunkból betölt minket és világítani fogunk a sötétben is, hordozzuk magunkban fényét, világosságát.

Ez volt az üzenet számomra:

Csoportunknak az a feladata, hogy világítson és fényt vigyen a sötétbe, a Havanna lakótelep és a világ számára. Ez a feladatunk, a küldetésünk és erre ezen az estén az Úr adta rá a pecsétjét.

„ Kelj fel, tündökölj, mert eljött világosságod, rád ragyogott az Úr dicsősége.

Bár még sötétség borítja a földet, sűrű homály a nemzeteket,

de fölötted ott ragyog az Úr, dicsősége meglátszik rajtad.”

 Ézsaiás 60,1-2

 

Klicsuné Valika