Havanna csoport

Útkövetés

Véletlenszerű képek

ARCHIVÁLT CIKKEK

ÚJ BEJEGYZÉSEK

LÁTOGATÓ STATISZTIKA

Oldalmegnyitások számláló indult: 2008.febr.

 

 

Mystat számláló indult: 2013.03.15.

ÜZENET küldése

99 után melyik szám következik?
Email:
Tárgy:
Üzenet:

BEJELENTKEZÉS

Jelentkezzen be, vagy regisztráljon új fiókot

Online felhasználók

Oldalainkat 164 vendég és 0 tag böngészi

MEGRÁZÓ MEGTÉRÉS
Egy volt tiszt bizonyságtétele

Ez a megrázó megtérés  egyik szomszédos  - volt  szocialista - országban történt.
Istennek ilyen csodáiról sem értesülhetünk a sajtóból, de az Úr gondoskodik róla,
hogy eljussanak hozzánk a bizonyságok, hitünk erősítésre.
Ami embernél lehetetlen, Istennél lehetséges!
Dicsőség az Úrnak!

 

Róma 8:28

Tudjuk pedig, hogy azoknak,
AKIK ISTENT SZERETIK, minden javukra van.

 

EZ A GUMIBOT AZ ÉN ISTENEM!

Szeretném elmondani nektek, hogy én a titkosszolgálatnál dolgoztam, és ott tapasztaltam meg azt a szeretetet, amely minden emberi értelmet felülhalad. Isten nélkül élő ember voltam, Isten ellen dolgoztam. Az akkori rezsim megtiltotta, hogy higgyünk Istenben. Ez volt az egyik feltétele annak, hogy a kommunizmusban az lehessek, aki voltam. Bennünket felkészítettek arra, hogy a gyülekezeteket üldözzük és szétszórjuk azokat. Oktatóink az iskolában tanítottak bennünket a különböző vallásokról és szektákról.

Azt mondták: Nagyom vigyázzatok, amikor majd a szolgálati helyetekre kerültök, mert van egy nagyon veszedelmes szekta: ez pedig az evangéliumi gyülekezet. Ő meg vannak keresztelve Szentlélekkel. Nagyon veszedelmes az ilyen gyülekezet, mert ők a Szentlélekkel dolgoznak. Voltak informátoraink, akiket megfizettünk, s ők eljártak a gyülekezetbe, sőt be is merítkeztek. Volt a zsebükben egy kis magnetofon, hogy mindent felvegyenek, ami ott elhangzik. Ezeket a kazettákat eljuttatták hozzánk. Tudnunk kellett mindent, mi történik ott a gyülekezetben. Ha testvérek jöttek külföldről, és ha valami olyat mondtak, hogy például rossz nálunk, akkor mi kitiltottuk őket az országból. Lehetett az német, magyar vagy angol, nem jöhetett be többé az országba.

Én, mint tiszt, a legkegyetlenebb börtönben is dolgoztam. Sokan nem bírták [a brutális, véres eseményeket], s ezért ittak. A többség közölünk alkoholista és kábítószeres volt. Kénytelenek voltak ezekhez az eszközökhöz nyúlni, mert e nélkül ott nem lehetett élni. Engem Isten innen hozott ki! Dicsőség Jézusnak!

 
ÉPÍTKEZÉS ÉJJEL

Ismerek egy testvért, aki úgy szereti felebarátait, mint önmagát. Ez a testvér imaházat akart építeni, és a testvérek éjjel építkeztek. Természetesen ez is a rezsim alatt történt. Az informátorunk, a fizetett Júdás engem azonnal tájékoztatott, és elmondta, hogy a hívők éjjel imaházat építenek. Nálunk tiltott dolog volt bármilyen építkezés, sőt még a meglevő épületeket is szétrombolták. Akkor megleptük őket éjjel, néhány autóbuszra való rendőr jött velünk, mert a testvérek nagyon sokan voltak az építkezésen. Amikor odaérkeztünk, megkérdeztem, ki a vezetőjük, s jöjjön ide. Láttam, hogy a többiek ott, ahol voltak, letérdepeltek és imádkoztak az Úrhoz, és sírtak.

A vezető hozzám jött, kinyújtotta a kezét, és azt mondta: Akiket itt láttok, azok az én testvéreim, őket engedjétek el békességben. Én egy imaházat szerettem volna építeni. A bilincset az én kezemre tegyétek! Én majd mindent elviselek, én vagyok a bűnös. Akkor megfogtam és rátettem a bilincset, egy altiszttől elvettem a gumibotot, és elkezdtem verni. Akkor ő elkezdett imádkozni értem. Néhány mondatra, szóra még emlékszem: Istenem, ne tartsd számon, hogy mit csinál ez az ember. Kérlek Téged, könyörülj meg ezen az emberen! Ő ott sírt és értem imádkozott, én még jobban ütöttem, és azt mondtam neki: Ne beszélj tovább a te Istenedhez! De ő egyre imádkozott értem, egyszerűen nem értettem meg, miféle ember ez.

Majd később értettem meg, hogy ő olyan volt, aki megélte az evangéliumot, és hűséges volt Jézus Krisztushoz. Kilenc évre ítélték. Isten előtt volt neki egy kívánsága. Mikor elfogták, sokszor imádkozott este: Istenem, engedd meg, hogy amikor kimegyek ebből a börtönből, akkor azt, aki a bilincseket az én kezemre rakta, és aki engem ide juttatott ebbe a börtönbe, ott találjam majd a gyülekezetben. Uram, én megakarom őt csókolni ott, mert én tudom, hogy oroszlánokból is tudsz bárányokat formálni, mert Te vagy az Isten, és ami lehetetlen az embereknél, az lehetséges Nálad.

Ezzel a testvérrel találkoztam az imaházban. Éppen ott álltam a pásztor mellett a szószéken, amikor ez a testvér bejött az ajtón. A pásztor nem értette, mi történik, becsuktam a Bibliát, lementem a szószékről, elébe mentem, és vártam, mit fog csinálni. Akkor már üdvözültem, be voltam merítkezve, és a Szentlélek már munkálkodott az életemben. Vártam, mit fog csinálni. Akkor ez a testvér szélesre tárta a karját, és ezt mondta: Jézus Krisztus, köszönöm Neked, hogy meghallgattad imámat. Átölelt és elkezdtünk sírni.
 

BIBLIAÉGETÉS

A megyei felügyelőnél nagyon sok Biblia gyűlt össze egy országunkat ért földrengés alkalmával. A külföldi testvérek a ruhák és egyéb segítségek mellett mindig odacsomagoltak egy-egy Bibliát és énekeskönyvet is, de ezek a dolgok sosem érkeztek meg oda, ahova küldték, mert cenzúráztuk. Az akkori államfő is dicsekedett azzal, hogy az ő cenzúrája a legjobb a világon. Mi vigyáztunk arra, hogy egy Biblia se érkezzen meg. Ezeket mind elkoboztuk és összegyűjtöttük. Így néhány ezer Biblia gyűlt össze. Ekkor a felügyelő kiadta a parancsot: El kell égetni!

Nagyon különös dolog történt ott. Voltak emberek, akikben volt egyfajta félelem, de az oktatóink arra tanítottak minket, hogy kemények és durvák legyünk. A felügyelő odahívott engem. Tudta, hogy az én feladatom a vallásos felekezetekkel való foglalkozás, és ezt mondta: Gyújtsátok meg ezeket! Vedd magadhoz azokat, akikre szükséged van. Elővett egy pénzzel teli borítékot, mondván, ezt megérdemlem, mivel tudta, hogy sokan visszautasították ennek a végrehajtását, ugyanis sokan úgy tudták, hogy a Biblia az Isten könyve. Én ezt nem hittem. Nekem nem volt semmi félelmem ettől a könyvtől.

Amikor az elégetésre került sor, azt mondtam a katonáknak és az altiszteknek, hogy gyújtsák meg a Bibliákat. Aztán majd elmegyünk egy lokálba, mert pénzünk az van. Ekkor valaki letérdepelt a Bibliák mellé, hogy ő ezt nem tudja megtenni. Neki gyermekei vannak, és mivel ez az Isten könyve, bármi megtörténhet, és azt mondta, hogy inkább őt tegyem bele a tűzbe. Szerintem féltek valamitől, ami nem létezik. Nekem is vannak gyermekeim, mondtam. Öt gyermekem van. Akkor fogtam a Bibliákat és kezdtem bedobálni a tűzbe és mondtam: Na, ugye, nem történik semmi, akkor miért féltek?

Mindenki engem nézett, a tisztek, feleségeik és a hozzátartozók, és még azok is sírtak, zsebkendőt vettek elő. Nagyon sokan voltak kíváncsiak, mit csinálok és vajon nem történik-e velem valami. Semmi nem történt, de figyeljetek csak oda, hogyan munkálkodott Isten! Volt egy teljesen béna és süketnéma kislányom. Tudjátok, mit jelent ez? Az emberek számára ez egy különösen nehéz helyzet, és mégis, Istennek minden emberre nézve van egy terve. Isten, aki nem sablonok szerint dolgozik, tudja, hogy kell elvégezni valamit az ember életében. És most nézzétek meg, hogyan talált meg engem Isten!


JÉZUS ÉS A GUMIBOT

A megyei rendőrkapitányságra eljött egy asszony, aki kapott az Úrtól egy olyan kijelentést, hogy jöjjön el oda a rendőrségre, és mondja meg nekem a következő üzenetet: Az az Isten, aki az én Istenem és a te Istened is, meg akarja gyógyítani a gyermekedet és téged is! Az ügyeletes behozta ezt az asszonyt oda az irodámba, és azt mondta, hogy ismer egy orvost, aki bármilyen betegséget meg tud gyógyítani. Tudta, hogy nagy rizikó bejönni hozzám, oda a megyei kapitányságra, mert én zárattam be, és én büntettem meg őket. Nagyon jól tudta, hogy ki vagyok. De Isten azt mondta neki: Menj el, hajad szála sem fog meggörbülni, mert én vagyok az Úr, mert én veled megyek!

Kivettem a tollamat, amikor azt mondta, hogy ismer egy orvost, hogy felírjam ennek az orvosnak a címét. Azt mondta az asszony: Neki nincs címe. Ő mindenek felett való Orvos. Ő olyan orvos, aki a világmindenség fölött is uralkodik. Ő az univerzumban ott van az Atyjával, és Ő ma is gyógyít betegeket! Hiszitek-e ti is ezt? Én azt mondtam ennek az asszonynak, hogy nemcsak nem hiszem, hanem néhány perc múlva te sem fogod hinni. Kihúztam a gumibotot a fiókból, és azt mondtam ennek az asszonynak: Te asszony! Látod ezt a gumibotot? Ez az én istenem! A te Istened most mentsen meg téged az én istenemtől! 

És akkor közelítettem felé, hogy jó néhány ütéssel elintézzem, hiszen mi úgy vertünk embereket, hogy ne maradjon nyom utánuk. De nézzétek csak, mit csinált az ő Istene? Amikor közelítettem hozzá, úgy maradtam a felemelt gumibottal. Tudjátok, mit éreztem a felemelt karomban? Értetek-e már valaha elektromos készülékhez? Volt-e már úgy, hogy sok méhecske megcsípett? Úgy éreztem, hogy a karomban is ilyen szúrások vannak, és akkor egy mély rosszullét fogott el, és a földre zuhantam.

Akkor ez az asszony odajött hozzám, a fejemet odatámasztotta az asztalhoz, és azt mondta nekem: Na látod, az én Istenem nagyobb a te istenednél! Látod a te istenedet? Erőtlenné válik, elestél vele együtt a földre, mert az én Istenem győzött. Ő meg akarja gyógyítani a te lányodat! Ő ismeri a te lányodat. Most elmondom röviden, hogy nézett ki a lányom. Teljesen béna volt, karjai, lábai kicsavarodva. Négy éves koráig talán csak a szeme mozdult meg, semmi más. Csak irtózattal, utálattal lehetett ránézni. Egyetlen szépsége talán az arca volt. Ebben az időben tapasztaltam meg, hogy Isten egy hatalom. Milyen erő, hatalom volt nálam? Semmilyen. Isten előtt valamennyien a földre hullunk. Isten mindig győz!
 

DÖNTÉST HOZNI?

Otthon megkérdeztem a feleségemet, hogy ismeri-e Jézus nevű főorvost? Azt mondta: Ő nem ismeri. Történt, hogy karácsonyeste a testvérek elmentek énekelni, kántálni. Akkor hallottam: Hogy ím, megszületett a Messiás. Ő az egész világ Istene. Ő meggyógyít minden embert, hogyha engedelmességgel fogadjuk be Őt. Ránéztem a kislányra. Vajon ez az Isten az én Istenem is? Én most próbára teszem. Vajon meghallgat-e engem? Az én gondolataim között megszólalt valami: Tedd próbára, mert Ő a Te Istened is. Jött egy másik gondolat is, ami ezt mondta: Te nagyon bűnös ember vagy. Te soha nem nyersz bocsánatot. Tudjátok, ki súgta ezt? A sátán, a régi kígyó. Ő ma is azt mondja azoknak, akik eljönnek az Isten házába, hogy ne üdvözüljenek. Jól vagy úgy, ahogy vagy. De létezik Isten Szentlelke, aki vizsgálja a szíveket és megtérésre hív. Ő a mélyből, a bűn mocsarából is kiemeli az embereket. Tedd te is próbára Istent! Üdvözülj!

Lejöttem az utcára - mert egy bérházban laktunk - néhány emberért azok közül, akik ott énekeltek. Behívtam őket, mert kíváncsi voltam arra, milyen az ő Istenük. Aztán megmutattam nekik a kislányt. Azt mondtam: Így tesz a ti Istenetek. Engedi, hogy az emberek így szenvedjenek az ágyban. Ezek az emberek azt mondták nekem: Ez nem Istenen múlik. Ez a te döntésedtől függ! Ha azt akarod, hogy a te kislányod meggyógyuljon, el kell döntened valamit. Akkor döbbentem rá, hogy ezek szerint MINDEN TŐLEM FÜGG! Nagyon örültem, mert kész voltam arra, hogy Istent próbára tegyem. Amikor elmentek, kimentem az erkélyre, mert én úgy értettem akkor attól az asszonytól, hogy a főorvos Jézus Krisztus, ott van fenn az egekben.

Megálltam és nem tudtam imádkozni, csak azt mondtam: Jézus Krisztus, Te főorvos, én most ebben a pillanatban hívlak, jöjj ide és gyógyíts meg a kislányomat! Ha Te meggyógyítod a kislányomat, én megkereslek Téged a világ végén is. Mindent leteszek Előtted, ennyit tudok mondani Neked. Mivel akkor nem tudtam többet mondani, úgy éreztem, hogy teljesen tönkrement ember vagyok. Elkezdtem zokogni, azzal a hittel, hogy az Istenhez beszélek, aki meg fog hallgatni. Aztán odamentem a kislányomhoz, és megnéztem kis kezeit, látni akartam, történt-e valami. Isten azonban előbb valami mást végzett el: meggyógyított engem. Ezen a karácsony estén vettem az italt, a WC-be öntöttem és azt mondtam: Istenem, légy a segítségemre, hogy ne igyak többé! Úgy éreztem, tennem kell valamit, hogy kapcsolatba kerüljek Vele.

Akkor még nem ismertem a Bibliát. Nem tudtam, hogy be kell teljesednem Szentlélekkel. Ezt csak jóval később találtam meg a Bibliámban. Látnom kellett, hogy hova viszi az ital az embert. Ezután nem mentem el a kollégáimmal inni, nem mentem el mulatságaikra. Attól kezdve teljesen más szemmel néztem a rabokra is, vittem nekik ennivalót a zárkáikba, és soha többé nem vertem meg egyet sem közülük. Megpróbáltam a lelkükre beszélni és azt mondtam nekik: Te ma gonoszságot követtél el. Tudod-e, hogy létezik egy Isten? Nagyon csodálatos lenne, ha többé nem cselekednél ilyesmit. Nagyon sokan ott elkezdtek sírni, és úgy kezdtek el velem beszélni, mint egy pappal. Sokszor nem írtam le, amit vallottak, mert tudtam, hogyha ezt megteszem, nagyobb lesz a büntetésük. Körülbelül három hónap telt el így. Ez idő alatt vártam, hogy Jézus Krisztus eljön valamilyen formában a mi hajlékunkba, lakásunkba.
 

A FŐORVOSI VIZIT

Egyszer otthon valami különös zajt hallottam. A feleségem azt mondta: Már megint nyitva hagytad az ajtót! Kérlek, csukd be! De az ajtó be volt zárva. Képzeljétek el, amikor felkeltem, odamentem a kislányomhoz: állt az ágyában! Amikor meglátott, és felemelte a kezeit, olyan fehér lettem, mint a fal. Azt hittem, hogy itt valami rossz tréfa történt. Azt hittem, hogy egy másik gyerek az. Talán nem is az én kislányom - gondoltam. Aztán kiáltottam a feleségemnek, odajött hozzám és azt kérdezte: Mi történt? Talán meghalt a kislányunk? Oh nem, nem halt meg! Sokkal több, ott áll az ágyában, és ami még csodálatosabb, még beszél is. Halleluja! Dicsőség Jézusnak!

Odatettük az ágyra, és egyszerűen ellenőrizni akartuk, hogy a saját lábán áll-e. A kezei tökéletesen mozogtak. A lábai is a helyén voltak, s akkor letettük a padlóra. Elkezdett szaladni egyik ajtótól a másikig. Kinyitottuk az ajtót, és nagyot kiáltottam, mert a szomszédunk egy orvos volt. Bekiáltottam az orvosnak, hogy jöjjön be hozzánk. Gyere, mert Daniella áll a lábain! Először az életében bejött az orvos a lakásunkba, s mikor meglátta a kislányt elkezdett hátrálni. Azt mondta: Ez lehetetlen! Milyen gyógyszert adtál neki? Mit használtál? Semmilyen gyógyszert - feleltem.

Létezik egy Főorvos, aki még a bénákat is meggyógyítja, mondtam. Akkor láttam, hogy az orvos elkezd sírni, és azt mondta: Drága szomszéd, nem mondtam el egyszer sem neked azt, hogy mielőtt én hozzáfogtam volna bármilyen operációhoz, mindig imádkoztam. Milyen csodálatos vagy Te Istenem! Kislányomat megmutattam kollégáimnak, hogy lássák, mit cselekszik Isten. Tudtam, hogy ez nagy kockázattal jár. Azt is tudtam, hogy kitesznek az állásomból, de ez alkalommal cserébe egy ép, egészséges kislányt kaptam. Ha te is szeretnél találkozni ezzel a Jézussal, tedd te is próbára Őt, és fogadd be az életedbe


 Küldte: Bácsi Irma - USA