Havanna csoport

Útkövetés

Véletlenszerű képek

ARCHIVÁLT CIKKEK

ÚJ BEJEGYZÉSEK

LÁTOGATÓ STATISZTIKA

Oldalmegnyitások számláló indult: 2008.febr.

 

 

Mystat számláló indult: 2013.03.15.

ÜZENET küldése

99 után melyik szám következik?
Email:
Tárgy:
Üzenet:

BEJELENTKEZÉS

Jelentkezzen be, vagy regisztráljon új fiókot

Online felhasználók

Oldalainkat 79 vendég és 0 tag böngészi

Szolgálat túlélők felé

Akkor most leírom, hogy tulajdonképpen hogyan is kezdődött ez az egész, már ha letudom írni, mert ebben is, mint sok más élethelyzetben, csak azt látom, hogyan alakította Isten úgy a körülményeket, hogy minden apró részlet közreműködjön a cél eléréséhez, sokkal több idővel azelőtt, mint ahogy azt előre tudtuk volna. Nagyon fontosnak tartom előre is leszögezni, hogy mindez, ami velem történt, történik, nem az én érdemem, hanem az ÚR műve, és én csupán csak egy haszontalan szolga vagyok, aki a kötelességét teljesíti.

Tulajdonképpen már vagy 12-13 éves koromtól kezdve foglalkoztatott a zsidóság a többi kisebbségek mellett. Valahogy mindig jobban elgondolkoztattak a velük kapcsolatos próféciák és történetek. Aztán csatlakoztam is egy zsidó alapítványhoz, ahol főleg a Holokauszttal kapcsolatban tevékenykedtem, és mindig is azért imádkoztam, hogy találkozhassak túlélőkkel. Ez 2010. nyarán valósult meg, és azóta is látogatok egy bácsit.
Általában jellemző rám, hogy a szolgálatban több helyen is jelen vagyok, és sokkolom az újabb-és újabb ötleteimmel a környezetemet. Ez év elején pont leadni készültem az egyik gyülekezeti szolgálatot, mert megfáradtam egy probléma miatt (de ez később megoldódott, úgyhogy folytattam), és úgy gondoltam, hogy akkor viszont nagyobb erőbedobással leszek jelen az alapítványban, és így történt, hogy jelentkeztem egy gyümölcsosztásra egy szeretetotthonba február elején.
Tulajdonképpen ahogy beléptem az ajtón, éreztem, hogy Jézus velünk van a teremben. Miközben a túlélők meséltek történeteikből, az ÚR szólt hozzám, hogy ide még vissza kell jönnöm, így hát szinte gondolkozás nélkül, távozásunk előtt megkérdeztem az otthon vezetőjét, hogy mit szólna, ha többször is eljönnék, esetleg másokkal. Nagyon nyitottan és örömmel fogadta, mintha már erre várt volna, hogy valaki megkérdezze.   Az idősek közül is néhányan belém kapaszkodtak, hogy ugye még visszajövök. Persze, megígértem, és  úgy voltam vele, hogy ha egyedül is, de vissza kell mennem.

Ezután közvetlenül Istentiszteletre mentem, és az alatt a 20 perc alatt, amíg odaértem, szinte mindent láttam előre, hogy hogyan legyen ez a látogatás, kiket kérjek meg rá. Az alkalmon meg imádkoztunk, és egyszer csak az egyik tanító felállt, hogy azt érzi, hogy sokaknak vannak a teremben "beteg ötleteik", de lehet, hogy érdemes velük foglalkozni, mert talán megvalósíthatóak, ha elő merünk állni vele. Ekkor néhány barátom a környéken már elkezdett kuncogni és rám nézni, pedig ők még nem is tudtak erről a legújabb "beteg ötletről".:) de tudtam, hogy ez a felhívás most nekem is szólt.
Másnap akkor el is kezdtem e-maileket írogatni a terveimről az illetékeseknek, és tulajdonképpen én lepődtem meg leginkább, hogy mindenhol nyitott ajtók vártak. Sokan terveztek már hasonlót, vagy imádkoztak már érte, hogy találkozzanak túlélőkkel, szóval egyszerűen hihetetlen volt látni, hogy mennyire Felülről szerkesztett ez az egész.

Ez idő alatt egy, egy hónapig tartó betegséggel küszködtem, amit félrekezeltek, és már-már azt hittem, hogy nem fogom túlélni, és csak ez volt az imám, hogy a végére érhessek a szeretetotthonos terveknek, aztán már mindegy. Nem sokkal ezután az ima után Isten meggyógyított, úgy, hogy hallgattam épp egy Pintér Béla dalt, és közben éreztem, hogy elmúlnak a fájdalmaim. Másnap mentem kivizsgálásra, és minden eredményem negatív lett. Így aztán lehetővé vált, hogy személyesen is elmenjek megbeszélésekre, és tovább szövögessük a terveket.

Kértem Istent, hogy adjon látást is erről, és megmutatta az Ézsaiás 57 egy részét:

14Ezt mondja: Töltsétek, töltsétek, egyengessétek az utat, vegyétek el népem útjából, amiben megbotolhat! 15Ezt mondja a magasztos, a felséges, aki örök hajlékában lakik, szent az ő neve: Magasságban és szentségben lakom, de a megtörttel és alázatos lelkűvel is. Felüdítem az alázatosak lelkét, felüdítem a megtörtek szívét. 16Mert nem örökké perlek, és nem vég nélkül haragszom, hiszen elalélna előttem a lélek, az emberek, akiket én alkottam. 17Megharagudtam a haszonlesés bűne miatt, haragomban megvertem őt, és elrejtőztem. Ő pedig elpártolt tőlem, és a maga esze után járt. 18Láttam útjait, mégis meggyógyítom és vezetem őt. Vigasztalással fizetek neki és gyászolóinak. 19Megteremtem ajkán a hála gyümölcsét: Békesség, békesség közel és távol! Ezt mondja az ÚR: Meggyógyítom őt!
  

 Azt hiszem, kétségtelen, hogy a Holokauszt az egy olyan dolog, amiben a választott nép megbotlott, és milyen csodálatos lenne részt venni ebben a vigasztaló-és gyógyító folyamatban!

Nagy szívfájdalmam, és szerintem súlyos hiányosság, hogy Magyarországon még egy egyház sem fejezte ki a zsidóság felé a bocsánatkérését és sajnálatát  a Holokauszt miatt, és úgy többnyire sokan nem is úgy tekintenek rájuk, mint ha tényleg egy fába lennénk beoltva.

Szóval ezután felgyorsultak az események, még több önkéntest sikerült toborozni, mint ahány idős van. Persze ennek örülök, és remélem, hogy még többen is leszünk. Most épp az összehangolásom dolgozunk. Tulajdonképpen fontos, hogy nem csak keresztények vesznek részt a munkában, hanem mindenki számára nyitott, és nem is az a lényeg, hogy ki honnan jött, hanem hogy valóban gyakorlati segítséget nyújtsunk, jót tegyünk. És szerintem a zsidóság körében is ezzel tudjuk leginkább Jézust képviselni, ha féltékennyé tesszük őket, hogy aznap, amikor "meglátják Őt, azok is, akik átszegezték", és megmutatja magát, mint József testvéreinek, majd együtt örülhessünk!

A pályázatról csak annyit, hogy tulajdonképp ez is nagyon hirtelen jött, és ha nem is nyerjük meg, akkor is nagy eredmény, hogy sokan felfigyeltek ránk. És sok bátorítást, támogatást kaptam így is, többek közt ezt a lehetőséget is, hogy most leírhattam nektek!

Befejezésként engedjetek meg egy idézetet egy keresztény művésztől, Rich Mullins-tól, aki többek közt az Awesome God szerzője. Ez a hozzáállás engem nagyon inspirált!


"Christianity is not about building an absolutely secure little niche in the world where you can live with your perfect little wife and your perfect little children in a beautiful little house where you have no gays or minority groups anywhere near you. Christianity is about learning to love like Jesus loved and Jesus loved the poor and Jesus loved the broken."

"A kereszténység nem arról szól, hogy kiépítesz egy biztonságos kis fülkét a világban, ahol élhetsz a kicsi és tökéletes feleségeddel és a kicsi és tökéletes gyermekeiddel, ahol nincsenek melegek, vagy más kisebbségben lévő csoportok a közeledben. Hanem a kereszténység arról szól, hogy úgy szeressünk, ahogy Jézus, és Jézus szerette a szegényeket és a megtörteket."

 

Egyébként meg még tagja vagyok a Segítség az élethez alapítványnak, aminek egyik szolgálata, hogy keresztény gyülekezetekben próbálják a zsidóságot és a holokausztot közelebb hozni, vagy a tévhiteket eloszlatni. És van egy film, amit le szoktak vetíteni; egy messiáshívő szobrász beszél egy szoborcsoportról, ami a holokauszt és Jézus utolsó mondatai közt von párhuzamot. Ha esetleg erre nyitottak lennétek, vagy van érdeklődés akkor szívesen megszervezzük.

Isten gazdag áldását kívánom Nektek!


Köszönöm, hogy elolvastátok, és a szavazatokat is! És mindenkinek azt kívánom, hogy hallja meg az ÚR szavát, hogy vele is hasonló dolgok történjenek!

 felícia

2011.06.16.

 

Szeretetotthon pályázatra beküldött videó

http://www.youtube.com/watch?feature=player_embedded&v=ioJeBdlb5bM