Havanna csoport

Útkövetés

Véletlenszerű képek

ARCHIVÁLT CIKKEK

ÚJ BEJEGYZÉSEK

LÁTOGATÓ STATISZTIKA

Oldalmegnyitások számláló indult: 2008.febr.

 

 

Mystat számláló indult: 2013.03.15.

ÜZENET küldése

99 után melyik szám következik?
Email:
Tárgy:
Üzenet:

BEJELENTKEZÉS

Jelentkezzen be, vagy regisztráljon új fiókot

Online felhasználók

Oldalainkat 77 vendég és 0 tag böngészi

Tünde gyógyulása a Lyme - kórból

   

 Szembesülés a Lyme kórral

 

 

Napsütéses, kora nyári napra ébredtünk. Igazi kiránduló idő! Erre jó a szombat, nosza, menjünk valamerre!

   Rövid tanakodás után eldöntöttük, hogy Gödöllő az úti cél, bejárjuk a csodálatos, arborétumszerű birtokot és megnézzük Sissy gyönyörű kastélyát. Jókedvűen indultunk, nem volt túl meleg. Focilabdát is vittünk, jól jön az egy sportos családban!

   Néhány órát töltöttünk ezen a mesébe illő helyen, majd egy röpke focizás után gazdag élményekkel indultunk haza.

   Itthon ment minden tovább a megszokott kerékvágásban. Egészen addig, amíg észre nem vettem, hogy erősen viszket a csípőm. Nem nagyon törődtem vele, de amikor már fájt is, az arra ösztönzött, hogy meg kellene nézni, mi van ott! Mivel nem láttam hátra, Béla és egy tükör segítségével megállapítottam, hogy egy féltenyérnyi piros folt látszik. Este volt már, ezért megbeszéltük, hogy másnap megmutatom az orvosnak. Igen ám, de akkorra duplájára terebélyesedett a folt, s ijesztően változott a színében a sötétebb és a világosabb árnyalat. Ráadásul a házi orvosunk késő délután rendelt, így továbbra is az izgatottság és a fájdalmak közt telt az idő.

   Nem tudom, miért, de a rendelés vége felé került rám a sor. A doktornőnk ránézett a csípőmre és elkomorodott arccal mondta:  LYME -KÓR!  Egyértelműen látszik a férfitenyér nagyságú, kokárda sávozású piros folt. Kellően megijesztett, sürgősséggel küldött azért a gyógyszerért, ami akkor nyújt védelmet, ha a kullancscsípés után 11 napon belül kezdik adagolni. Lázasan próbáltam visszaemlékezni, s egyértelművé vált, hogy Gödöllőn találkoztam a fertőzött kullanccsal. Érdekes, hogy a kirándulás után pont 11 nappal kerültem orvoshoz…

   Mivel régebben olvastam Makra Ágnes: Kullancscsípéstől a maláriáig c. könyvét, eléggé megrémültem a ténytől! Rohantunk férjemmel az ügyeletes gyógyszertárba, ahol a patikus átnyújtva a gyógyszert figyelmeztetett, hogy haladéktalanul kezdjem el szedni!

   Úgy éreztem, mintha nem is velem történne mindez. Tisztában voltam a lehetséges következményekkel: agyhártyagyulladás és fokozatos bénulásos állapot. Este került az álom. Nem nagyon mertünk egymáshoz szólni, Bélával együtt próbáltuk az Úr elé borítani kétségbeesett gondolatainkat. Szinte bénító volt a jövőm felőli aggódás!

   Másnap felhívtam édesanyámat, testvéreimet és a gyülis ima riadóláncot. Jó volt tudni, hogy sokan imádkoznak értem!

Csak az Úrban bízhattam,  annak ellenére, hogy szedtem az orvosságot, mivel annyira a határon volt a kezelés kezdete. A félelem árnyékolta be mindennapjaimat, mi lesz a családommal, férjemmel, négy gyermekünkkel. Közben ijesztő jelenségeket tapasztaltam. Mintha az ujjaimból kiment volna az erő.  Egyszerűen kiestek a kezemből a tárgyak. Legyen az bármi, amit megfogtam, észrevétlenül elejtettem. Nagyon megijedtem, hogy elkezdődött az idegrendszeri leépülés! Úgy éreztem, hogy versenyt futok az idővel, hiszen a 11. napon kezdtem el szedni a folyamat visszafordítását szolgáló medicinát.

TUDTAM, HOGY CSAK AZ ÚR SEGÍTHET RAJTAM, a tabletta az csak „gyógyászati segédeszköz”. A rettenetes betegség bennem van és csak Isten veheti ki belőlem! 

Könyörögtem, fohászkodtam, és ezt tették nagyon drága testvéreim is. Feszítő  szorongásban  teltek  a  hetek.  A  bizonytalanság bénító súlyként akart összemorzsolni. Csak a hit és a remény tartotta bennem a lelket: az az Úr, akiben hiszek, olyan Isten, aki mindenható hatalmánál fogva bármit megtehet! Az Ő kezében tudtam az életem.

   Hosszú, nyomasztó időszak telt el, amikor felfedeztem, hogy nincs fájdalom, nincs körkörös, piros folt, nincsenek potyogó konyhaeszközök. Vajon meggyógyultam?

Próbáltam ráállni és elhinni, hogy mennyei Atyám cselekedett. Ha ismerősök kérdeztek hogylétem felől, azt válaszoltam, már jól vagyok! Dicsőség az Úrnak!

   Az idő múlásával egyre biztosabb voltam benne, hogy TUDOM, KINEK HITTEM! Isten az Úr, aki  a hajszálon múló életeket is meg tudja menteni! Ő az én gyógyítóm, Ő az én megtartóm és szabadítóm!

   Körülbelül 8 év távlatában is ezt vallom: az Úr az Isten! Jézus Krisztus él, aki az út az Atyához. Csak benne lehet reménységünk!

                                                                      Gutiné Tünde

2009. július

 

Engedélyt kaptam Tündétől, hogy ezt a bizonyságát megjelentessen honlapunkon. Az általa leírtak is bizonyítják, hogy Istenünk segít, ha hittel bíznunk benne, és az Ő kegyelmében.

 

Tünde honlapján még sok bizonyság és írás található. Látogasd meg honlapját http://www.gutitunde.eoldal.hu/ és örömet szerzel neki és magadnak is.

 

Idézet Tünde honlapjáról:Szeretnék megosztani veled mindent, ami számomra érték!"Te vagy, Uram, a mécsesem, az Úr fénysugarat ad nekem a sötétségben!"  II. Sámuel 22:29.