Havanna csoport

Útkövetés

Véletlenszerű képek

BIZONYSÁG ÉS HÁLAADÁS

ARCHIVÁLT CIKKEK

ÚJ BEJEGYZÉSEK

LÁTOGATÓ STATISZTIKA

Oldalmegnyitások számláló indult: 2008.febr.

 

 

Mystat számláló indult: 2013.03.15.

ÜZENET küldése

99 után melyik szám következik?
Email:
Tárgy:
Üzenet:

BEJELENTKEZÉS

Jelentkezzen be, vagy regisztráljon új fiókot

Online felhasználók

Oldalainkat 152 vendég és 0 tag böngészi

A képek váltása kattintással működik.

http://www.slideshare.net/citroista/mozes-tortenete

Mózes története

  • 1. . . . És meghala József és minden ő atyjafia és az egész nemzedék. Izráel fiai pedig szaporodának és sokasodának úgy hogy megtelék velök az ország.
  • 2. És a Fáraó monda az ő népének: Ímé az Izráel fiainak népe több, és hatalmasabb nálunknál. Parancsola azért a Fáraó . . . minden fiút, a ki születik, vessetek a folyóvízbe, a leányt pedig hagyjátok mind életben.
  • 3. És fogada méhében egy asszony, és fiat szűle; és rejtegeté három hónapig. De mikor tovább nem rejtegetheté, szerze annak egy gyékény-ládácskát, belétevé a gyermeket és letevé a folyóvíz szélén. Az ő nénje pedig megáll vala távolról, hogy megtudja: mi történik vele?
  • 4. És aláméne a Faraó leánya, hogy megfürödjék a folyóvízben. . . És meglátá a ládácskát a sás között s elküldé az ő szolgálóleányát és kihozatá azt.
  • 5. . . és látá egy síró fiú. A héberek gyermekei közűl. Az ő nénje pedig monda a Faraó leányának: Elmenjek-é s hívjak-é egy szoptatós asszonyt a héber asszonyok közűl, hogy szoptassa néked a gyermeket? .
  • 6. a Faraó leánya monda néki: Eredj el. Elméne azért a leányzó, és elhívá a gyermek anyját. A Faraó leánya monda néki: Vidd el ezt a gyermeket és szoptasd fel nékem.
  • 7. És felnevekedék a gyermek, és vivé őt a Faraó leányához, és fia gyanánt lőn annak, és nevezé nevét Mózesnek
  • 8. Lőn pedig azokban a napokban, mikor Mózes felnevekedék, kiméne az ő atyjafiaihoz és látá az ő nehéz munkájokat s látá, hogy egy Égyiptombeli férfi üt vala egy héber férfit az ő atyjafiai közűl.
  • 9. Mikor ide-oda tekinte és látá hogy senki sincs, agyonüté az Égyiptombelit és elrejté azt a homokba.
  • 10. A Fáraó is meghallá azt a dolgot és Mózest halálra keresteti vala: de elfuta Mózes a Faraó elől és lakozék Midián földén
  • 11. Midián papjának pedig hét leánya vala, és oda menének és vizet húzának és tele merék a válúkat, hogy megitassák atyjoknak juhait. A pásztorok is oda menének és elűzék őket. Mózes pedig felkele és segítséggel lőn nékik és megitatá juhaikat.
  • 12. És Mózes elméne Midián papjához Réhuelhez. És tetszék Mózesnek, hogy ott maradjon e férfiúnál, és ez feleségül adá Mózesnek az ő leányát, Czipporát.
  • 13. Mózes pedig őrzi vala a Midián papjának juhait és hajtá a juhokat a pusztán túl és juta az Isten hegyéhez, Hórebhez.
  • 14. És megjelenék néki az Úr angyala tűznek lángjában egy csipkebokor közepéből, és látá, hogy ímé a csipkebokor ég vala; de a csipkebokor meg nem emésztetik vala. . . . és szólítá őt Isten a csipkebokorból, mondván: Mózes, Mózes.
  • 15. . . . oldd le a te saruidat lábaidról; mert a hely, a melyen állasz, szent föld. Az Úr pedig monda: Látván láttam az én népemnek nyomorúságát, a mely Égyiptomban vagyon. Most azért eredj, elküldelek téged a Faraóhoz és hozd ki az én népemet, az Izráel fiait Égyiptomból . . . Én veled lészek!
  • 16. Áronnak pedig monda az Úr: Eredj Mózes eleibe a pusztába! És elméne és találkozék vele az Isten hegyénél . . . Mózes pedig elbeszélé Áronnak az Úr mindama szavait, és mindazokat a jeleket, melyeket reá bízott vala. Mózes pedig nyolczvan esztendős és Áron nyolczvanhárom esztendős vala,
  • 17. Beméne azért Mózes és Áron a Faraóhoz, és úgy cselekedének, a mint az Úr parancsolta vala; veté Áron az ő vesszejét a Faraó elé és kígyóvá lőn. És előhívá a Faraó is a bölcseket és varázslókat . . . Elveté ugyanis mindenik az ő vesszejét és kígyókká lőnek; de az Áron vesszeje elnyelé azok vesszejét.
  • 18. És megkeményedék a Faraó szíve és nem hallgata reájok, a mint megmondotta vala az Úr. . . Nem akarja a népet elbocsátani.
  • 19. És az Úr csapásokkal súlytá Egyiptom földjét. De különválasztotta Gósen földét, az Egyiptomiak házaitól. Hogy a melyen az Ő népe lakozik, ne legyen ott semmilyen csapás azért, hogy megtudják, Isten az Úr ezen a földön.
  • 20. És lőn, mikor a Faraó megátalkodottan vonakodék Isten népét elbocsátani: megöle az Úr minden elsőszülöttet Égyiptom földén, az ember elsőszülöttétől a barom első fajzásáig . . .
  • 21. És elbocsátá a Fáraó Izrael népét . . .
  • 22. Az Úr pedig megy vala előttök nappal felhőoszlopban, hogy vezérelje őket az úton, éjjel pedig tűzoszlopban, hogy világítson nékik, hogy éjjel és nappal mehessenek.
  • 23. És hírül vivék az égyiptomi királynak, hogy elfutott a nép, és megváltozék a Faraónak és az ő szolgáinak szíve a nép iránt és mondának: Mit cselekedtünk, hogy elbocsátottuk Izráelt a mi szolgálatunkból! És az Égyiptombeliek utánok nyomulának és elérék őket a tenger mellett, a hol táboroznak vala,
  • 24. És monda az Úr Mózesnek: Szólj Izráel fiainak, hogy induljanak el. Te pedig emeld fel a te pálczádat és nyújtsd ki kezedet a tengerre és válaszd azt kétfelé . . .
  • 25. És Izráel fiai szárazon menének át a tenger közepén; a vizek pedig kőfal gyanánt valának nékik jobb- és balkezök felől.
  • 26. Az Égyiptombeliek pedig utánok nyomulának és bemenének a Faraó minden szekerei és lovasai a tenger közepébe. És szóla az Úr Mózesnek: Nyújtsd ki kezedet a tengerre, hogy a vizek térjenek vissza az Égyiptombeliekre,
  • 27. Visszatérének tehát a vizek és elboríták a szekereket és a lovasokat, a Faraónak minden seregét, melyek utánok bementek vala a tengerbe; egy sem marada meg közülök.
  • 28. És zúgolódék Izráel fiainak egész gyülekezete Mózes és Áron ellen a pusztában. S mondának nékik Izráel fiai: azért hoztatok ki minket ebbe a pusztába, hogy mind e sokaságot éhséggel öljétek meg.
  • 29. És monda Mózes és Áron Izráel minden fiainak: Estve húst ád az Úr ennetek, reggel pedig kenyeret, hogy jól lakjatok; mert hallotta az Úr a ti zúgolódástokat
  • 30. És lőn, hogy estve fürjek jövének fel és reggel pedig harmatszállás lőn ímé a pusztának színén apró gömbölyegek valának, aprók mint a dara a földön.
  • 31. És elindula Izráel fiainak egész gyülekezete a Szin pusztájából De a népnek nem vala inni való vize. És ismét zúgolódék a nép Mózes ellen. És az Úr monda Mózesnek: sujts a sziklára, és víz jő ki abból, hogy igyék a nép.
  • 32. Eljöve pedig Amálek és hadakozék Izráel ellen. És monda Mózes Józsuénak: menj el, ütközzél meg Amálekkel. Holnap én a halom tetejére állok és az Isten pálczája kezemben lesz. És lőn, mikor Mózes felemelé kezét, Izráel győz vala; mikor pedig leereszté kezét, Amálek győz vala.
  • 33. A harmadik hónapban azután hogy kijöttek vala Izráel fiai Égyiptom földéről, azon a napon érkezének a Sinai pusztába.
  • 34. Isten megjelenik a Sínai hegyén. .
  • 35. . . . mennydörgések, villámlások és sűrű felhő lőn a hegyen és igen erős kürtzengés . . .
  • 36. És beméne Mózes a felhő közepébe, és felméne a hegyre, és negyven nap és negyven éjjel vala Mózes a hegyen.
  • 37. És szóla az Úr Mózesnek a törvényekről, a Szent Sátorról és a Szövetség Ládájáról
  • 38. Mikor pedig elvégezte vele való beszédét a Sinai hegyen, által adá Mózesnek a bizonyság két tábláját, az Isten ujjával írt kőtáblákat.
  • 39. Mikor látá a nép, hogy Mózes késik a hegyről leszállani, egybegyűle a nép Áron ellen és mondá néki: csinálj nékünk isteneket, kik előttünk járjanak; mert nem tudjuk mint lőn dolga ama férfiúnak Mózesnek, a ki minket Égyiptom földéből kihozott.
  • 40. Leszedé azért mind az egész nép az aranyfüggőket füleiről, és elvivék Áronhoz. . . és csinála abból öntött borjút
  • 41. Szóla pedig az Úr Mózesnek: Eredj menj alá; mert megromlott a te néped, a melyet kihoztál Égyiptom földéből. Borjúképet öntöttek magoknak, és annak áldoznak. És azt mondják: Ezek a te isteneid Izráel, a kik téged kihoztak Égyiptom földéből.
  • 42. És mikor közeledett volna a táborhoz, látá a borjút és a tánczolást, és felgerjede Mózesnek haragja, és elveté kezéből a táblákat, és összetöré azokat a hegy alatt. Azután fogá a borjút, a melyet csináltak vala, tűzben megégeté, és apróra töré mígnem porrá lett, és a vízbe hintvén, itatá azt az Izráel fiaival.
  • 43. És monda az Úr Mózesnek: Vágj két kőtáblát, hasonlókat az előbbiekhez, hogy írjam fel azokra azokat a szavakat, a melyek az előbbi táblákon voltak . . .
  • 44. És Mózes ismét felméne a Sinai hegyére. És ott vala az Úrral negyven nap és negyven éjjel: kenyeret nem evett, vizet sem ivott. És felírá a táblákra a szövetség szavait, a tíz parancsolatot.
  • 45. Miután Mózes visszatért elkészítették a Szent sátort és a Szövetség ládáját a mint parancsolta vala az Úr Mózesnek, egészen úgy csinálának az Izráel fiai minden munkát.
  • 46. És szóla az Úr Mózesnek, mondván: Küldj férfiakat, hogy kémleljék meg a Kanaán földét Mikor pedig eljutának Eskol völgyéig, lemetszének ott egy szőlővesszőt egy szőlőfürttel, és ketten vivék azt rúdon. És visszatérének a föld megkémleléséből negyven nap mulva.
  • 47. Így beszélének néki, és ezt mondák: Elmentünk vala arra a földre, a melyre küldöttél vala minket, és bizonyára tejjel és mézzel folyó az
  • 48. Mindazáltal a férfiak, a kik felmentek vala, azt mondják vala: Nem mehetünk fel az ellen a nép ellen, mert erősebb az nálunknál. És felemelé szavát az egész nép és mindnyájan zúgolódának Mózes és Áron ellen.
  • 49. Mikor pedig így lázadoznak megjelenék az Úrnak dicsősége a gyülekezet sátorában. És monda az Úr: immár tízszer, nem engedtek az én szómnak. Ezért nem látjátok meg azt a földet, a mely felől megesküdtem a ti atyáitoknak.
  • 50. A napok száma szerint, a melyeken megkémleltétek a földet, negyven esztendeig hordozzátok a ti hamisságotoknak büntetését.
  • 51. És tovább méne a nép a pusztában és juta a kananeusok földjére
  • 52. Fogadást tőn azért Izráel az Úrnak. . . És az Úr kézbe adá Izraelnek a Kananeust, és eltörlé őket, és azoknak városait. És elindulának a Hór hegyétől És a népnek lelke megkeseredék útközben.
  • 53. És szóla a nép Isten ellen és Mózes ellen. Bocsáta azért az Úr a népre tüzes kígyókat, és megmardosák a népet, és sokan meghalának Izráel népéből.
  • 54. Akkor méne a nép Mózeshez, és mondának: Vétkeztünk, mert szólottunk az Úr ellen és te ellened; imádkozzál az Úrhoz, hogy vigye el rólunk a kígyókat. És monda az Úr Mózesnek: Csinálj magadnak tüzes kígyót, és tűzd fel azt póznára: és ha valaki megmarattatik, és feltekint arra, életben maradjon.
  • 55. És tovább menének Izráel fiai, és tábort ütének Moáb mezőségen. Külde azért Moáb követeket Bálámhoz mondván: Most azért kérlek jöjj el, átkozd meg érettem e népet.
  • 56. Felkele azért Bálám reggel, és megnyergelé az ő szamarát, és elméne a Moáb fejedelmeivel. De megharaguvék Isten, hogy elmegy vala ő. És megálla az Úrnak angyala az útban, hogy ellenkezzék vele;
  • 57. Reggel pedig magához vevé Bálák Bálámot és felvivé őt a Baál magas hegyére, hogy meglássa onnét a népnek valami részét. És monda Bálám Báláknak. Mit átkozzam azt, a kit Isten nem átkoz, és mit szidalmazzam azt, a kit az Úr nem szidalmaz? És Bálám megáldá Izrael népét . . .
  • 58. Lőn pedig a negyvenedik esztendőben, a tizenegyedik hónapban, a hónapnak első napján, szóla Mózes az Izráel fiainak mind a szerint, a mint parancsolt vala az Úr néki azok felől.
  • 59. Ímé előtökbe adtam a földet, a mely felől megesküdt az Úr a ti atyáitoknak, Ábrahámnak, Izsáknak és Jákóbnak, hogy nékik adja, és ő utánok az ő magvoknak.
  • 60. És szóla az Úr Mózesnek, mondván: Menj fel a Nébó hegyére, a mely Moáb földén van és pedig Jérikhóval átellenben . . .
  • 61. . . . és nézd meg a Kanaán földét, a melyet én Izráel fiainak adok örökségül. És halj meg a hegyen, a melyre felmégy . . .
  • 62. És monda néki az Úr: Ez a föld az, a mely felől megesküdtem Ábrahámnak, Izsáknak, Jákóbnak, mondván: a te magodnak adom azt. Megengedtem néked, hogy szemeiddel lásd, de oda nem mégy át.
  • 63. És meghala ott Mózes, az Úrnak szolgája a Moáb földén, az Úr szava szerint. És eltemeték őt a völgyben, a Moáb földén. Mózes pedig száz és húsz esztendős volt, mikor meghalt . . .
  • 64. És nem támadott többé Izráelben olyan próféta, mint Mózes, a kit ismert volna az Úr színről-színre. Mindazokban a jelekben és csudákban, a melyekért küldötte vala őt az Úr, hogy véghez vigye . . .

Mózes (diavetítés)