Történetek-Irodalom
A seregély
- Részletek
- Találatok: 66148
A seregély
A kis seregély, amikor csak elrepült a szomszédja előtt, belesápadt az irigységbe: az ugyanis egy terjedelmes odúban lakott, magasan a csűr oromzatán, ahova soha sem ér el a macska.
Amikor tavasszal a többiekkel együtt visszaérkezett a trópusokról, ahol teleltek, alig akart hinni a szemének: a szép odú lakatlan volt. Beköltözött tehát, amint az seregélyeknél szokásos.
De öröme csak két napig tartott. Egyszer csak feltűnt a korábbi lakó, és rettenetesen szitkozódott.
”Épphogy csak egy kicsit késik az ember, máris megszabadítják a lakásától. Gyerünk, kifelé!”
Egy hét ha eltelt, amikor félelmetes vihar kerekedett. A villám belevágott a csűrbe, amely porig égett.
A kis seregély most bezzeg őrült az öreg odújának, és nem irigykedett már senki lakhelyére, még ha szebb is volt mint az övé.
Aki ad, az boldogabb, mint aki fogad
- Részletek
- Találatok: 59284
Aki ad, az boldogabb, mint aki fogad
Egy fiatal diák sétált a tanárával. Az út túloldalán sétálva a diák meglátott egy régi cipőt, amely valószínűleg a szegény paraszté volt, aki a közeli területen dolgozott, és már befejezte a munkáját ..
A diák azt mondta a tanárnak:
- Vicceljünk meg azt a parasztot. Rejtsük el a cipőjét, és titokban figyeljük, hogy mit fog tenni.
Aztán a tanár így válaszolt:
- Fiatalember, soha ne viccelj más nyomorával és fájdalmával. De mivel gazdag vagy, élvezheted a következő tényt - tegyél egy aranyat minden cipőbe, aztán elbújunk a bokorban, és figyeljük a reakcióját.
A diák ezt tette, és elrejtőztek a bokorban. A paraszt hamarosan befejezte dolgozni, és elment arra a helyre, ahol otthagyta cipőjét és kabátját.
Amikor felvette a cipőjét, érzett valamit a cipőjében. Először azt hitte, hogy ez egy kő, de hamar rájött, hogy ez egy aranyérme. Csodálkozva látta az aranyat, egy ideig elgondolkodva nézett körül, de senkit sem látott. Betette az érmét a zsebébe, és elkezdte felvenni a második cipőjét, de csodálkozására ott is talált egy aranyat.
Hirtelen, mélyen csodálkozva térdre esett, arca az ég felé fordult. Imádkozni és hálát adni kezdett.
Imájában megemlítette súlyos beteg feleségét, gyermekeit, akiknek nincs mit enniük, és most egy láthatatlan kéznek köszönhetően, amely az érméket adta neki, végül megmentik őket.
A diák döbbenten, könnyes szemmel ült és nézett. A tanár megkérdezte tőle:
- Ha úgy tréfálkozol, ahogy szeretnél, boldogabb lettél volna, mint amit most érzel?
A fiatalember így válaszolt:
- Professzor úr, olyan leckét adott nekem, amelyet soha nem fogok elfelejteni! Most már megértettem azokat a szavakat, amelyeket korábban nem értettem: "Aki ad, az boldogabb, mint aki fogad! Ezért, ha jót akarsz tenni, nem fogod megbánni. Kövessed lelkiismereted hangját, és ne térj le az erény útjáról. "
forrás: internet
2021.02.06.