Történetek-Irodalom
Maira - kubai testvérünk ebédmeghívása
- Részletek
- Találatok: 3194
Maira - kubai testvérünk ebédmeghívása (2013.okt.23)
Hoztam néhány képet a tegnapi napról. Nagyon jó alkalmunk volt a kis közösségünkben. Sokat tudtunk beszélgetni egymással, miközben kubai testvérünk és segítő az ebédet készítették. Ne kérdezzétek a nevét, mert spanyolul lett elmondva, magyarra nem is tudták lefordítani. Köretnek barna rizs volt caprí bogyóval, sült banán, krumplihoz hasonló gyökér, fasírozott és marhahús felhasználásával készült pörkölt amelybe minden elképzelhető dolog, paprika, paradicsom, uborka, és rengeteg számomra felismerhetetlen alapanyag volt. Ez a pörkölt sok-sok órán keresztül lett főzve, Maira már otthon elkezdte reggel 5-kor, a gyüliben folytatta. Kb du 2 óra körül volt az ebéd. Ebéd után imádkoztunk, hálát adtunk majd este 6-ig dicsőítettünk. Ebben a gyerekek is nagyon aktívan kivették a részüket. Volt egy kislány aki elesett és alig bírt lábra állni. Viszont amikor ment a dicsőítés rövidesen ő lett a legjobban ugrálós kislány, elmúlt a lábfájása.
készül az ebéd a konyhában
Ez a pörkölt rengeteg alapanyag hozzáadásával, sok-sok órán keresztűl főzve
Ez krumpli jellegű, de valamilyen gyökérből készült
Sült banán, karikára vágva tűz fölött grillezve, lapítva, bundázva és kisütve
Az ebéd így nézett ki kompletten
Egy asztalkép a vacsoráról
2013. október 24.
bacsipista
Szeretet és Harag találkozása
- Részletek
- Találatok: 61368
Szeretet és Harag találkozása
- Kopp,kopp! - kopogott a Szeretet a Harag szívkapuján.
- Ki az? - kérdezte a Harag.
- Én vagyok a Szeretet! - hangzott kintről a válasz.
- Mit akarsz tőlem? - kérdezte nem túl barátságosan a Harag.
- Tűnj innen, nincs szükségem rád! - rivallt a Szeretetre.
- Kérlek, ne küldj el, beszélgessünk! - kérte Szeretet a Haragot.
- Nekem semmi beszélni valóm veled, hagyj békén! - mordult Szeretetre a Harag.
- Ki bántott, kire haragszol ennyire? - érdeklődött kedvesen a Szeretet.
- Nem mindegy az neked! - förmedt a Harag a Szeretetre.
- Talán segíthetek, de kérlek csak egy kicsit engedj magadhoz közelebb! - kérlelte a Szeretet a Haragot.
- Hát, nem érted!? Senkivel sem akarok beszélgetni, s nincs szükségem senkire, hagyjál végre békén! - ordított most már a Harag.
- Jól van! Nem kérdezlek többet arról, hogy ki bántott, s mi szomorúságodnak, haragodnak oka, de szeretnék kérni tőled valamit! - mondta a Szeretet.
- Rendben, de ígérd meg, hogy utána békén hagysz, s elmész! - válaszolta a Harag, remélve, hogy végre lerázza magáról a hívatlan vendégét.
- Ígérem! - hangzott a felelet, miközben Harag egy lépéssel közelebb engedte magához a Szeretetet, aki így beléphetett szívkapuján.
Szeretet érezte a Harag lelkének mélységes fájdalmát, csalódottságát, de bízott abban, nem hiába kopogtatott be a Haraghoz.
- Nos! Amit kérnék tőled Kedves Harag, az nem más lenne, mint hogy bocsáss meg azoknak, akik ellened vétettek, akár szóval, vagy cselekedettel, s lépj tovább sérelmeiden!
- Miért kellene megbocsájtanom? Nem én okoztam a sok fájdalmat másoknak, hanem éppen fordítva történt! - értetlenkedett a Harag.
- Ennek több oka is van! Először is, mert Te jobb vagy azoknál, akik megbántottak! Másodszor, nem élhetsz örök életedben haraggal szívedben! S azért is, mert ha megbocsájtasz, akkor lelkedben újra lesz helye a szeretetnek, s képes leszel tovább menni az Úton, amit a Jóisten neked szánt. Tudom, nem könnyű! De ki ígérte, hogy az lesz? Hidd el, Mindenkinek megvan a maga keresztje, kinek ilyen, s kinek olyan! Még azoknak is, akik nem mutatják, s mosolyuk mögé bújnak. Hát, vegyél magadon erőt, bocsáss meg, merj változni, s változtatni gondolataidon, életeden! Hidd, hogy vannak, s történhetnek csodák, tárd ki szíved kapuját, s engedd a Fényt lelkedbe! Te döntesz, hogy kulcsra zárod szívkapudat, vagy tovább lépsz, s esélyt adsz az újrakezdéshez! Senki nem dönthet helyetted! Ehhez kívánok neked erőt, és tisztánlátást! - mondta a Szeretet kedvesen, majd egy lélekölelés után kilépett a Harag szívkapuján.
A Harag még jó ideig maga elé bámulva ült kedvenc foteljában, s csak töprengett az elhangzottakról, miközben mintha valami különös érzés kerítette volna hatalmába. Ő maga sem értette még, de érezte ahogy melegség árad szét lelkében.
Másnap reggel kinyitotta szívkapuját, engedte, hogy a Remény legfényesebb sugarai lelkébe hatoljanak, s újra mosolygott, míg a Szeretet előző este ott hagyott üzenetét olvasta, melyben ez állt : "Szeress, hogy mások is szerethessenek! "