Történetek-Irodalom
Chicagói karácsony
- Részletek
- Találatok: 1975
Chicagói karácsony
Minden este ugyanannál az asztalnál ült a vendéglőben. Azok, akik értenek az ilyesmihez, biztosak voltak benne, hogy rendőrnek még színét sem szeretné látni. Azt mindnyájan észrevettük, hogy nincs valami jó bőrben.
Különleges karácsonyi ajándékot gondoltunk ki emberünk számára. Egy régi telefonkönyvből kitéptük azokat az oldalakat, amelyen a rendőrség telefonszámai voltak. Szépen összehajtogattuk és újságpapírba csomagoltuk. Síri csönd lett, amikor egyikünk átnyújtotta az ajándékot. Vonakodva vette kezébe a kis csomagot, kétkedő pillantást vetett ránk. Észrevettem, hogy hosszú ujjait végigfuttatta az ajándékon, biztosan megpróbálja kitalálni, mi lehet benne.
És ekkor váratlan dolog történt. Ahogy a zsinórt bogozgatta, pillantása az újságra tévedt. Előregörnyedt, szinte beletemetkezett a lapba. Én embert így még nem láttam olvasni. Erre mondják, hogy falta a betűket. Aztán felnézett. Ilyen ragyogó szemeket nem láttam sem azelőtt, sem azután.
-Itt az áll, itt az van ebben az újságban - kezdte akadozó nyelvvel -, hogy felderítették az ügyet... Ohio államban megtalálták a tanút, aki végérvényesen bizonyította, hogy nekem semmi közöm az egészhez!
És megértettük, ez az ember ebben a percben tudta meg, hogy rehabilitálták. Valami miatt, amiért végigbujdosta fél Amerikát. És kacagni kezdett. Nevetése bearanyozta a szegényes vendéglőt. És mi is nevettünk, úgy, ahogyan csak karácsonykor tud nevetni az ember. Ünnepeltünk, most már igazán ünnepeltünk, tiszta szívből.
És ki gondolt volna arra, hogy azt a régi újságlapot nem mi választottuk ki, hanem Isten...
Bertold Brecht nyomán
Rablás karácsony előtt
- Részletek
- Találatok: 76157
Rablás karácsony előtt
Pár évvel ezelőtt a párommal beköltöztünk az otthonunkba. Természetesen voltak szimpatikus és finoman szólva kevésbe szimpatikus szomszédok. Volt egy nagyon kedves idős hölgy (olyan igazi nagymama típus) akit azonnal a szívünkbe zártunk és a hölgytől jobban csak a hasonlóan kedves kutyusát szerettük meg.
Karácsony előtti időszakban egyik nap haza érve a ház előtti padon sírdogálva találtam az én kedves szomszédomat. Elpanaszolta, hogy vett pár fenyőágat ("mert tudja kedves, fára nem telik...") és a pénztárcáját betéve egy szatyorba sétáltak haza a kutyussal. Két férfi oda ugrott, kitépték a kezéből a szatyrot, Ő elesett rablók meg elszaladtak.
- Nem volt benne nagy összeg csak 5 ezer forint, de ez lett volna nekem és a kutyusnak a karácsonyi ünnepekre félretett összes pénzünk.
Próbáltam vigasztalni, felajánlottam, hogy segítek is amiben tudok, de kedvesen és határozottan visszautasította. Gondoltam majd csak meglepem valamivel..... Persze otthon elsírtam magamat a páromnak, hogy a mi szeretett szomszédunkkal mi történt és, hogy lehetnek ilyenek az emberek, napokig nem tudtam napirendre térni a dolog felet. Azt eldöntöttem, hogy sütés, főzésnél plusz egy fővel és egy kutyussal számolok.
Napokkal később, de még nem volt ünnep, mosolyogva fogadott az én kedves nagyi szomszédom.
- Képzelje csak el mi történt: még aznap mikor kiraboltak, este valaki csöngetett. Kinyitom nincs ott senki, de ott volt egy fenyőfa, egy nagy zsák kutya eledel és egy levélke azzal az összeggel amit elvittek tőlem. A kártyán meg annyi, hogy "Boldog Karácsonyt a néninek meg a kutyusnak is", nézze csak aranyom itt a kártya, hát nem csodálatos?
Megnéztem a kártyát és lesütött szemekkel sűrűn pislogva csak annyit mondtam, hogy nagyon örülök a végkifejletnek. Még beszélgettünk kicsi Ő nagyon örült én boldog voltam és nagyra nőtt szívvel-lélekkel vártam az ünnepet.
A kártyán a párom kézírása volt. Mert ahogy Ő mondja "A szeretet csendben jár."
/Ismeretlen szerző/