Történetek-Irodalom
Mirdad könyve (részlet)
- Részletek
- Találatok: 1383
Mirdad könyve (részlet)
"Nézzetek felfelé, hogy lássátok, ami lent van. Nézetek lefelé, hogy lássátok ami fent van.
Éppen annyit ereszkedjetek lefelé, amennyit felfelé mentetek - ellenkező esetben elvesztitek egyensúlyotokat.
Ma tanítványok vagytok. Holnap tanítók lesztek. Hogy jó tanítók lehessetek, jó tanítványokká kell lennetek.
Nem kell azzal próbálkoznotok, hogy a rosszat eltávolítsátok a világból, még a gyomnövényekből is lehet jó trágya a földnek. (...)
Kizárólag magas és erős fákból nem lesz erdő. Mindig szükség van bozótra és kúszónövényre is.
A képmutatást lehet álcázni - egy bizonyos határig; de nem lehet örökre elleplezni, mint ahogy elpusztítani és kiirtani sem.(...)
Állítsatok magas világítótornyot, de ne hívogassátok az embereket, hogy jöjjenek és nézzék meg. Nincs szükségük hívogatásra azoknak, akik fényre vágynak.
A bölcsesség teher a félig-bölcs számára, az ostobának pedig ostobaság. Segítsétek a félig-bölcsnek terhét hordozni, az ostobát kerüljétek; a félig-bölcs sokkal jobban tudja őt tanítani, mint ti.(...)
A megszabadulás útján a kevés sokkal többet ér, mint a sok.
Nem egyszer, nem kétszer, nem is csak százszor kell felemelnetek azt, ki megbotlik, amikor követni próbál benneteket. Emeljétek fel mindaddig, egészen addig, amíg már nem botlik meg többé, visszaemlékezve arra az időre, amikor ti is gyermekek voltatok.
Kenjétek meg a szíveteket és az értelmeteket bocsánattal, hogy álmaitok se akadozzanak.
Az élet különböző fajtájú és hőfokú láz, az ember rögeszméitől függően - s az emberek mindig önkívületben vannak. Boldogok, akiket a szent szabadság önkívülete ragadott magával, ami a szent belátás gyümölcse.
Az emberek lázai megváltoztathatók. A háború lázát a béke lázává lehet változtatni. Az arany felhalmozásának lázát a szeretet felhalmozásának lázává lehet változtatni. Ez a Szellem alkímiája és ti arra vagytok hivatottak, hogy ezt gyakoroljátok és tanítsátok.
Hirdessétek az életet a haldoklóknak, az élőnek pedig a halált. De azoknak, akik a győzelem után áhítoznak, a mindkettőtől való megszabadulást hirdessétek..."
Mikhail Naimy: Mirdad könyve (részlet)
Ember a folyóban!
- Részletek
- Találatok: 2078
Ember a folyóban!
A kínai parasztok a folyó partján, a rizsföldeken dolgoztak. Kemény, embert próbáló munka. Tűzött a nap, fülledt, párás volt a levegő.
Épp az új rizspalántákat ültették el, mikor egyikőjük arra lett figyelmes, hogy valamit sodor a folyó. Kicsit közelebb mentek és látják, hogy egy öregembert visz a víz, de szemmel láthatólag az öreg nem csinál semmit. Még akkor sem, mikor a sebes áradat a folyó fenekére nyomja. Pár perc múlva meg újra feldobja a víz. A parasztok otthagyták a munkájukat és szaladtak a sebes folyó partján, hogy majd botokkal és kötelekkel kihúzzák az öreget a partra. Mert azt látták, hogy az öregember él, csak épp nem próbálkozik kiúszni a partra, vagy inkább nem tud egyedül kijutni. A folyó sodrása erősödött, a parasztok a futástól és az egész napi kemény munkától hamar elfáradtak. A testet a folyó egyre gyorsabban sodorta. Lassan abbahagyták a rohanást és kifulladva a folyó partján a sziklákra ültek és nézték, hogyan sodorja el a testet a víz. Reménytelenül lemondtak a megmentéséről.
Kisvártatva arra lesznek figyelmesek, hogy csurom vizesen ugyan, de az öregember jön feléjük a parton, szemmel láthatóan semmi baja.
- Hé, öreg, hogyhogy itt vagy!? Hisz a víz elsodort téged, le és fel nyomott a habokban, és te semmit sem csináltál, még akkor sem mikor mi feléd nyújtottuk a botokat. Nem úsztál, nem küzdöttél az életedért. Hogyhogy mégis itt vagy és semmi bajod?
Az öregember elmosolyodott, s így szólt:
- A titkom rendkívül egyszerű. Türelemmel vártam a kedvező pillanatot. Amikor a habok feldobtak, akkor teleszívtam a tüdőmet levegővel, mert tudtam, hogy hamarosan le fog nyomni a víz. És mikor lent voltam a fenéken, akkor pedig nem aggódtam, tudtam, hogy ez az állapot nem tarthat örökké, és a víz hamarosan feldob a felszínre. Nem kapálóztam, mert tudtam, hogy a víz sodrása erősebb nálam és csak arra ügyeltem, hogy az áramlatokat jól kihasználjam, ne ütődjek sziklához, kidőlt fához. Azt is tudtam, hogy a folyó nem lesz mindig ilyen erős, ott lent a völgyben lelassul a sodrása és ott könnyűszerrel ki tudok jutni a partra. Ez az én titkom, semmi más. Mindig kihasználom az áramlat adta lehetőségeket, és aszerint cselekszem. Nem bánkódom, ha a víz lenyom, és akkor sem ujjongok, mikor a felszínen visz, hisz tudom, mindennek van kezdete és vége.
A parasztok csodálkoztak az öreg szavain, mégis igazat adtak neki. Egyedüli módja, hogy az életét meg tudta menteni az, ahogy így cselekedett. Elmondása szerint követte a benne lévő hangot.
Az ember mindig a jóra tör, hogy még jobb legyen, de néha napján bejönnek kisebb, nagyobb bosszúságok is. És mikor az életedet ezek a kis dolgok zavarják, akkor gondolj arra, hogy sem a rossz, sem a jó nem tart örökké. A szép pillanatokat meg kell ragadni és meg kell élni, mert gyorsan elszállnak. El kell raktározni, hogy a téli napokra is jusson belőlük.