Történetek-Irodalom
Mire figyelsz
- Részletek
- Találatok: 119548
Mire figyelsz?
Egy hölgy odament a lelkipásztorához és azt mondta:
- Többet nem fogok gyülekezetbe járni.
Mire a lelkipásztor:
- Szabad kérdeznem, hogy miért?
Erre ő így felelt:
- Látok embereket a mobiltelefonjukon üzengetni és írogatni a szolgálat alatt, másokat pletykálkodni, vagy egyszerűen csak helytelenül élni, vannak akik elszundikálnak, és vannak akik engem bámulnak, ezek mindannyian csak képmutatók. Elég volt.
A lelkipásztor ezt tanácsolta:
- Ne hagyja, hogy az határozza meg az Istennel való kapcsolatát, hogy mások hogyan viszonyulnak Őhozzá. Határozza meg inkább az, hogy ön mennyire összpontosított Istenre.
- Megkérhetem, hogy tegyen meg nekem valamit, mielőtt még meghozná a végleges döntést? - kérdezte a lelkipásztor.
- Persze, mi lenne az? - válaszolt az asszony.
- Kérem, - mondta a pásztor, - Vegyen egy pohár vizet és sétáljon körbe a gyülekezetben kétszer, anélkül, hogy egy cseppet is kilötykölne belőle.
A hölgy válaszolt:
- Rendben ezt meg tudom tenni. Kiment, fogott egy pohár vizet és kétszer körbesétált vele a gyülekezetben, majd visszajött és büszkén felelte: Megtettem.
A pásztor ezek után ezeket a kérdéseket kérdezte tőle:
- Látott valakit a telefonján játszani? Látott valakit pletykálkodni? Volt valaki, aki helytelenül viselkedett? Látott valakit aludni?
A válasz ez volt: Nem láttam semmi ilyet, mert annyira összpontosítottam erre a pohár vízre, hogy ne löttyenjen ki a víz belőle.
A pásztor ezt mondta neki,
- Amikor a gyülekezetbe jön, ugyanígy kellene összpontosítania Istenre, hogy ne essen el. Ezért mondta Jézus: Kövess engem, és nem azt mondta, kövess keresztényeket!
Ne hagyja, hogy az határozza meg az Istennel való kapcsolatát, hogy mások hogyan viszonyulnak Őhozzá. Határozza meg inkább az, hogy ön mennyire összpontosított Istenre!
(Ismeretlen szerző)
2022.04.08
http://tanulsagos.lapunk.hu/?modul=oldal&tartalom=1197708
Emberi jóság
- Részletek
- Találatok: 3882
Emberi jóság
Egy fiatal nő tért be az étterembe. Ebédidőben érkezett, majdnem tele volt minden helyiség. A pincér hellyel kínálta, majd hozta az étlapot. Miután a hölgy kiválasztotta, hogy mit fog enni, az embereket figyelve várakozott. Ahelyett, hogy a mobiltelefonjába merült volna, ahogyan a legtöbben tették, ő inkább érdeklődve nézelődött.
Ahogy a szemei az étterem vendégeiről az ablakon keresztül az utcára tévedtek, egy hajléktalan férfit pillantott meg. Sovány, ötvenes éveinek végén járó, beesett arcú ember volt, akiről látszott, hogy borzasztóan nehezen éli meg, hogy az utcán kell élnie.
A nő egy darabig figyelte, ahogy a férfi sóvárgó szemekkel nézi az előtte elhaladó embereket, és reménykedve keresi a tekintetüket, de mindhiába. Senki nem foglalkozott vele. Túl szerény volt ahhoz, hogy bármit is kérjen magának, de látszott, hogy nagy szüksége lenne segítségre.
Időközben megérkezett a hölgy ebédje. Frissen sült, puha hús és vegyes köret – mindig minőségi ételt választott, erre odafigyelt. Megköszönte a pincérnek, majd gondolkodás nélkül felállt, megfogta a tányérját és az evőeszközöket, majd az étteremből kisétálva átnyújtotta azokat az éhező férfinak.
A hajléktalan férfi hirtelen nem is tudta, hogy mit kezdjen a semmiből érkező jó cselekedettel. Felcsillant a szeme, elrebegett egy köszönömöt, majd lesütött szemmel enni kezdett. Minden falatot kiélvezett; élete talán legszebb lakomája volt ez.
Miután végzett az ebéddel, a hölgy visszavitte a tányért és az evőeszközöket az asztalára, majd a számlát kérte. Az üzletvezető, aki végignézte az iménti esetet, a pincér fülébe súgott valamit, majd sarkon fordult és ment tovább a dolgára.
Amikor a pincér megérkezett, a hölgy megnézte a számlát, amin ez állt:
„Az emberi jóság ingyenes.
Köszönjük, hogy nálunk járt.”
2022.04.06.
Forrás: https://www.facebook.com/tanulsagos/