Ige
Hogy álljunk az Úr elé?
- Részletek
- Találatok: 1536
Hogy álljunk az Úr elé?
Akiről ez a történet szól, Jánosnak hívták. A haja borzas, pólóinge és farmer nadrágja szakadozott, s cipője sincs. A szó szoros értelmében ez a pár ruhadarab volt az összes viselete, míg egyetemre járt. Lángész volt. Egy kicsit szélsőséges, de nagyon okos fiú. Egyetemi évei alatt tért meg.
egy kicsit kellemetlenül érezték magukat, amikor látták menni, de senki sem szólalt meg.
János egyre közelebb és közelebb került a szószékhez, s látta, hogy sehol egy üres hely. Erre szó nélkül a szószék előtt lekuporodott a szőnyegre. (Egy egyetemi evangélizáción ez természetes dolog volt, de ebben a gyülekezetben ilyesmi még soha nem fordult elı!)
Közben a lelkipásztor észrevette, hogy az imaház hátuljáról az egyik diakónus lassan elindult János felé. A diakónus már megette kenyere javát, több mint nyolcvan év súlya nyomta vállait, haja őszbe borult, öltönye frissen vasalt, mellénye zsebéből aranyóra lánca lógott ki. Istenfélő, magabiztos és nagyon udvarias ember volt.
jól teszi, hogy utána megy ennek a srácnak. Hogy is lehetne elvárni ettől a diakónustól, hogy eltűrje azt, hogy valami jöttment egyetemista csak úgy bejöjjön az utcáról és leüljön a földre istentisztelet alatt”.
Az idős ember lassan odaért a fiúhoz. A teremben síri csend, melyet csak botjának egyenletes kopogása tört meg. Minden szem rászegeződött. Még egy lélegzetet sem lehetett hallani. Mindenki arra gondolt, hogy a lelkipásztor az istentiszteletet sem tudja folytatni addig, amíg ez a diakónus el nem intézte a dolgát.
És azt látták, hogy az aggastyán a földre dobta botját, s nagy nehézséggel leereszkedett János mellé a földre, hogy a fiú ne érezze magát egyedül.
A jelenet hatása leírhatatlan volt. Miután a lelkipásztor visszanyerte lélekjelenlétét, akadozó hangon csak annyit mondott:
Megtérésem előtt én is vívódtam azon, hogyan álljak az Úr elé. Nem éreztem magam elég tisztának, mivel telve volt az életem bűnös szokásokkal. Féltem, ha meglát így az Úr akkor elutasít magától, azt mondja, hogy előbb változzam meg és ha ez sikerült akkor Ő is elfogad. Azóta rájöttem, hogy mindez a gonosz suttogása volt azért, hogy féljek Istentől, haragjától és bosszújától. Már tudom, hogy a mi Istenünk egy szerető Isten, aki úgy szeret minket ahogy vagyunk. Találtam egy dalt az interneten. A címe "Sokszor úgy érzem". Ezt meghallgatva megerősödött bennem, hogy Jézushoz úgy kell mennünk ahogy vagyunk. Nem kell szépíteni a dolgainkat, nem kell arra várnunk, hogy megváltozzunk. Jézus úgy vár minket ahogy vagyunk; bűnösen, piszkosan, összetörten. Ha őszinte szívvel közeledünk hozzá a változást Ő biztosítja. Bízzunk benne!
Pál tövise
- Részletek
- Találatok: 1545
Pál tövise
Pálnak is volt betegsége, amiből Isten nem gyógyította meg, és ő ezt elfogadta. A Biblia azonban nem írja, hogy Pál beteg lett volna. Gondolom, erre utalt a (2Kor 12,7-10)
És hogy a kijelentések nagysága miatt el ne bizakodjam, tövis adatott nékem a testembe, a Sátán angyala, hogy gyötörjön engem, hogy felettébb el ne bizakodjam. Ezért háromszor könyörögtem az Úrnak, hogy távozzék el ez tőlem; És ezt mondá nékem: Elég néked az én kegyelmem; mert az én erőm erőtlenség által végeztetik el. Nagy örömest dicsekeszem azért az én erőtelenségeimmel, hogy a Krisztus ereje lakozzék én bennem. Annakokáért gyönyörködöm az erőtlenségekben, bántalmazásokban, nyomorúságokban, üldözésekben és szorongattatásokban Krisztusért; mert a mikor erőtelen vagyok, akkor vagyok erős. (és a 12. vers:) Apostolságomnak jelei megbizonyosodtak közöttetek sok tűrésben, jelekben, csodákban és erőkben is.
Itt nem betegségről van szó, hanem üldözésekről, az emberek bántalmazásáról. És miért adatott ez a tövis? A kijelentések nagysága miatt. Manapság melyik beteg mondhatja el magáról, hogy a kijelentések nagysága miatt kapta a betegségét? Ráadásul Pálon keresztül csodák, jelek és gyógyulások történtek. Ha valakinek Pál a minta arra, hogy beteg legyen, akkor legyen minta arra is, hogy mások felé szolgál gyógyulással, jelekkel és csodákkal. De a Biblia nem írja, hogy Pál beteg lett volna.
Pál nagy erővel hirdette az evangéliumot, és ezzel a Sátán királyságát pusztította, aki meg akarta őt állítani. A tövis nem betegség volt, hanem a Sátán angyala, aki próbált keresztbe tenni Pálnak. Isten nem negatívan válaszolt neki: Elég néked az én kegyelmem, mert erőm erőtlenség által végeztetik el. Vagyis amikor Pálnak nem volt elég ereje magától, hogy győzedelmeskedjen, Isten csodatévő ereje elég volt neki. Ez tette lehetővé, hogy győztes legyen a gyengesége ellenére.
Jézus mindenkit meggyógyított, aki Őhozzá fordult
Mt 7,7-11: Kérjetek, és kaptok! Keressetek, és találtok! Zörgessetek, és az ajtó kinyílik előttetek! Mert mindenki, aki kér, kap. Aki keres, talál, és aki zörget, annak ajtót nyitnak. Vagy talán van köztetek olyan ember, aki követ ad a fiának, amikor az kenyeret kér tőle? Vagy ha halat kér, kígyót ad neki? Ha tehát még ti is - bár gonoszak vagytok - tudtok jó ajándékot adni gyermekeiteknek, mennyivel inkább ad majd mennyei Atyátok jó ajándékokat azoknak, akik kérik tőle!
A gyermek-szülő kapcsolathoz hasonlítja Jézus a mennyei Atya viszonyulását az emberekhez. Egy szülő adna betegséget vagy fájdalmat a gyermekének? Mennyivel inkább ad Isten jó ajándékot az Övéinek. A fájdalom és a betegség nem jó ajándék. Ezt Jézus is tudta, meg is gyógyított mindenkit, aki Hozzá fordult.
Amikor először hallottam, hogy Jézus mindenkit meggyógyított, alig hittem el. Teljesen más elképzeléseim voltak. Azt gondoltam, volt olyan ember, aki Hozzá fordult gyógyulásért, de Ő elutasította. El kezdtem olvasni az evangéliumokat ilyen szemmel is, és láttam, hogy valóban mindenkit meggyógyított, aki Őhozzá fordult. Egyedül az otthonában, Názáretben nem tudott sok csodát tenni, de nem azért, mert nem akart, hanem mert nem hittek Benne az emberek. Csodálkozott is a hitetlenségükön (Mk 6,6).
Három példa Jézus gyógyítására:
1.
Mt 8,2-3: Odament hozzá egy leprás, leborult előtte, és ezt mondta: "Uram, ha akarod, te meg tudsz engem gyógyítani!" Erre mi volt Jézus válasza? Akkor Jézus kinyújtotta a kezét, megérintette őt, és így szólt: "Akarom. Gyógyulj meg!" Ő pedig azonnal meggyógyult a leprából.
A leprás tudta, hogy Jézus meg tudja őt gyógyítani. Csak az volt számára a kérdés, hogy vajon Jézus akarja-e. És Jézus akarta, nem töprengett rajta.
2.
Lk 13,11-13;16: Volt ott (a zsinagógában) egy asszony, aki már 18 éve beteg volt a benne lakó gonosz szellem miatt. Egészen görnyedt volt, és nem tudott felegyenesedni. Amikor Jézus meglátta, magához hívta őt, és így szólt hozzá: "Asszony, megszabadultál a betegségedtől!" Rátette a kezét, mire az asszony azonnal felegyenesedett, és dicsérte Istent. Ekkor a zsinagóga vezetője problémázott, hogy Jézus szombaton gyógyított, erre Jézus ezt válaszolja: Itt van ez az asszony, Ábrahám leánya, akit a Sátán 18 évig fogva tartott. Talán szombaton nem kellett volna őt megszabadítani a betegségéből?
Ennek az asszonynak a betegségét egy gonosz szellem okozta. Jézus azt mondta, hogy a Sátán tartja fogva, és hogy nem kell-e feloldozni ezt a köteléket? Dehogynem! Nem Isten akarata volt, hogy beteg legyen, hanem a Sátán volt az oka a betegségének, de Jézus azért jött, hogy a rabságból, az elnyomásból megszabadítson, hogy az ellenség köteleit leoldozza, hogy szabadok legyünk! Ráadásul azt is mondta erről az asszonyról, hogy Ábrahám leánya, vagyis hívő volt, mégis a Sátán fogva tudta tartani, de Jézus ezt a kötelet leoldozta róla.
3.
Mt 8,16-17: Amikor beesteledett, sok olyan embert vittek hozzá, akikben gonosz szellem volt. Jézus pedig szavával űzte ki a gonosz szellemeket, és minden beteget meggyógyított. Így teljesedett be, amit Ézsaiás próféta mondott: „Ő vette el gyengeségeinket, és ő hordozta betegségeinket.”
Jézus mindenkit meggyógyított, és ezzel az ézsaiási próféciát teljesítette be, ami így szól: (Ézs 53,4): Pedig a mi betegségeinket viselte, a mi fájdalmainkat hordozta.
Jézus úgy viselte a mi betegségeinket és fájdalmainkat, hogy helyettünk hordozta azokat, hogy nekünk ne kelljen, hogy mi gyógyultak és egészségesek legyünk. A helyettesítőnk lett ugyanúgy, ahogyan a bűneinket is magára vette, hogy mi azoktól megszabadulhassunk és igazak lehessünk Isten előtt (Ézs 53,5a): Pedig a mi vétkeink miatt kapott sebeket, bűneink miatt törték össze. Sőt, Őáltala békességünk is van (Ézs 53,5b): Ő bűnhődött, hogy nekünk békességünk legyen. Aztán így folytatja: Az ő sebei árán gyógyultunk meg.
Ezek az igék visszaköszönnek az 1Pét 2,24-ben: Krisztus a mi bűneinket magára vette, sőt, a saját testében felvitte a keresztfára, amikor megölték. Azért tette ezt, hogy többé ne a bűnöknek, hanem Isten számára elfogadható módon éljünk. Krisztus sebei által meggyógyultatok betegségeitekből.
Krisztus sebei által meggyógyultunk! Ez múlt idő! Már el van végezve! Miénk a gyógyulás és hit által meg is tudjuk ragadni!
forrás: ismeretlen, email üzenetben érkezett
2011-05-16 sajti