- Részletek
- Találatok: 38326
Isteni gondviselés
A férfi elmélázva ült az óceán partján… Horgászott, a vacsoráját próbálta megfogni… Ahogy a lemenő Nap fényében szikrázó vizet nézte, elkalandoztak a gondolatai… Egy éve lehet, hogy partra vetődött ezen a szigeten. A puszta életét alig tudta megmenteni a szörnyű viharban. Kétségbe volt esve, amikor másnap ráeszmélt, hogy ő az egyetlen túlélője a katasztrófának. Itt állt minden nélkül a lakatlan szigeten.
A jó Isten ebben a nehéz helyzetben is kegyelmes volt hozzá, mert a tenger sorra sodort ki fadarabokat, ládákat a hajó roncsaiból, amiket gondosan kimentett. Ezekből egy viszonylag kényelmes házikót tudott felépíteni nem messze a parttól.
A magány azonban nem volt jó hatással rá. Mivel nem volt senki a közelében, minden nap Istennel beszélgetett. Az volt a kérése, hogy vetődjön arra egy hajó, hogy elkerülhessen a szigetről. Naponta kémlelte a horizontot, hátha meglát egy hajót, ami megmentheti, de hiába. Végül beletörődött sorsába, és a lehető legkényelmesebben berendezkedett a szigeten.
Amint így gondolkodott, egyszer csak kesernyés füstszag facsarta meg az orrát. Rosszat sejtve azonnal felugrott és a sziget felé nézett. Hirtelen nem hitt a szemének. Az egész házikó lángokban állt! Észveszejtő kétségbeeséssel rohant a ház felé, de látta, hogy már nem tud mit tenni… Minden elégett, csak hamu maradt belőle.
Elkeseredetten roskadt a földre…
- Hogy tehetted ezt velem, Istenem? Miért vetted el az utolsó menedékemet? Mi lesz most velem? – Egész teste rázkódott a sírástól. Végül álomba zuhant a pernyével borított lakhelyén.
Másnap reggel hangokat hallott. „Talán megbolondultam…” - gondolta félálomban… De a hangok erősödtek és feléje tartottak. Ijedtében talpra ugrott, és nem hitt a szemének! Matrózok vették körül, mosolyogva beszéltek hozzá…
- Hogy kerültél ide?
- Szörnyen nézel ki!
- Gyere, vár a kapitány!
- Ott a hajónk! – záporoztak felé régen hallott szavak.
A parton ott állt egy hatalmas hajó, parancsnoki hídján várta a kapitány. Roskadozó léptekkel indult meg. A kapitány mosolyogva fogadta.
- Hónapok óta erre a pillanatra vártam! – mondta megrendülten a hajótörött. – Már azt hittem, hiába… De honnan tudták, hogy itt vagyok?
- Abból a nagy füstből, amit csináltál. Abból láttuk, hogy van itt valaki a lakatlan szigeten. - felelte a kapitány.
Az ember életében vannak olyan időszakok, amikor mindent elveszettnek érez, mert annyi rossz dolog történik vele. Tanuld meg, hogy a rossz dolgok nem Istentől vannak! Ne hibáztasd Istent, mert Ő jó! És nagyon szeret! Sohasem ártana neked! A javadat akarja! Neki minden negatív történésre van egy pozitív válasza!
forrás: https://joportal.hu/