BÁTORSÁG

Azt mondják, hogy amikor egy híres tábornok csatára készült, észrevette, hogy remegnek a térdei. Megvetően nézett a lábaira és így szólt: “Reszkettek? Pedig ha tudnátok, hogy hova viszlek titeket a következő fél órában, sokkal jobban reszketnétek.”

Az első világháború történetében olvashatjuk, hogy közvetlenül az első, Marne melletti csatát megelőzően Foch tábornagy, a híres francia tábornok ezt jelentette: “A hadtest közepe menekül; a balszárnyam visszavonul; a helyzet kitűnő; támadásba lendülök!” Ez nem pusztán katonai hősködés volt, mert a tábornok rájött, hogy a nyilvánvaló vereség győzelemmé változhat, ha elszántsággal és nagy hirtelenséggel, akkor csap az ellenségre, amikor az már elkönyvelte magának a győzelmet.

Egy ember véletlenül belekeveredett az egyik üzlet kirablásának jelenetébe, és hallotta, amint egy álarcos fegyveres azt parancsolta neki, hogy adja át a pénzét, különben agyonlövi. A megszólított férfi így szólt: “Csak lőj agyon. Már elolvastam a bibliai leckét, és már elmondtam imádságaimat.” Erre a rabló ledöbbent, és a hatvanas éveiben levő baj nélkül férfi kisétált az üzletből.

Egy kapitány meghirdette csapata előtt, hogy katonákra van szükség egy különösen veszélyes feladatra. “Kérem, hogy az önként vállalkozók lépjenek előre” – mondta végül. Az egész csapat katona előre lépett. Amikor a kapitány föltekintett iratai közül, ezt kérdezte: “Senki sem vállalkozott a feladatra?” Az egyik közkatona így szólt: “Mindnyájan előre léptünk!”

Egy nagy irodában, ahol számos fiatal keresztyén dolgozott, volt egy fiatalasszony, akire fölfigyeltek őszinte keresztyén élete miatt. Éppen közeledett az év végi “házias” irodai alkalom, és ezt a fiatalasszonyt kérték fel, hogy rendezze meg az évzáró lakomát. Ezt mondta: “Sajnálom; nem tehetem, mert ott ebben az évben italt szolgálnak fel.” Az irodaigazgató nagyon megsértődött, de e fiatal hölgy kitartott álláspontja mellett, és ezt válaszolta: “Nem merem megtenni. Ebben az irodában egyes fiatalok figyelnek és követik példámat; ezen kívül Mesterem elvárja tőlem, hogy semmi olyat ne tegyek, ami valakinek botránkozást okozhatna.”

Formóza szigetén megtért egy bennszülött asszony. Tanulmányozta a Bibliát, aztán visszament a hegyek közé, hogy prédikálja az Úr Jézusról szóló evangéliumot. A japán rendőrség ezt mondta neki: “Nem prédikálhatsz. Ha prédikálsz, börtönbe vetünk.” Ő azonban bátran válaszolt: “Nekem magasabb helyről jövő parancsom van.” Ennek ellenére tovább figyelmeztették: “Nem számít; ha prédikáláson kapunk, börtönbe vetünk.” Az asszony azonban elment az ősi, vad falvakba, és már a második éjszakán futárokat menesztett mindenfelé, hogy gyűjtsék össze az embereket éjfél után egy órára. Két órán keresztül tanulmányozták az igét a gyertyák fénye mellett. Aztán három órakor, még a sötétben ki-ki visszament, és reggelre a japán rendőrök mindenkit a mezőn találtak a munkában. Amikor Jim Dickson misszionárius visszatért Formózára, sok ezer bennszülött keresztyénre talált. Napjainkban több mint 150 ezren követik Jézus Krisztust a szigeten, ami az egyik legnagyobb lelki aratás ebben a generációban.

Henry Ward Beecher indianapolisi prédikátorsága alatt sorozatosan prédikált az iszákosság és a szerencsejátékok ellen, és történetesen céltáblává tette lakóterületén azokat az embereket, akiknek e bűnökből nagy hasznuk származott. A következő héten, az utcán nyomába szegődött egy fegyveres férfi, és követelte tőle, hogy a helyszínen vonja vissza az előző vasárnapon mondott egyes kijelentéseit. “Vondd vissza itt azonnal – követelte a támadó –, vagy pedig rögtön agyonlőlek!” A prédikátor így válaszolt: “Lőj agyon! Nem hiszem, hogy úgy célba találsz, mint ahogy én tettem!” – és a prédikátor csöndesen odébb sétált.

 

• Következő >