- Részletek
- Találatok: 184
Jill Austin: Ébredj Debóra, ébredj!
Krisztus teste radikális átmenetben van a globális megrázásnak köszönhetően, ami ma történik szerte a világon. A radikális iszlám felgyorsulása és előretörése az egész földön, a Hamasszal való nekilódult összeütközés, az a kritikus helyzet, amivel Izráel naponta szembenéz, csak a térdeinken vívható és nyerhető meg.
Az Istennel való meghitt közösség a legmagasabb cél, amire teremtve vagyunk, de VALÓBAN keressük-e ezt a magasztos célt az életünkben? Ha valóban megértettük volna Isten szeretetét és értünk dobogó szívét, akkor radikális döntéseket hoznánk a Vele való találkozásokra sokkal inkább, mint bármely más tevékenységre az életünkben! Ha volna kijelentésünk féltő szeretetéről, amely a velünk való zavartalan közösségére vonatkozik, akkor feje tetejére fordítanánk a világot, ahogy a tanítványai is tették!
Ehelyett elaltatjuk magunkat, és bele vagyunk esve az élet csecsebecséibe, s közben elveszítjük Isten valódi kincseit. Sok hívő tapasztalja meg a „halogatott reménység beteggé teszi a szívet” állapotát, sokan odahagyják az egyházat, mert nincsen szenvedély, nincsen cél, nincsen erő, és az ő jelenlétének a megtapasztalása, de hiányzik náluk az Istennel való titkos kamra is! Vajon egy krízis odavisz-e minket a Jézussal való meghitt kapcsolathoz?
Mi is történt Debórával, ami megragadta az Úr figyelmét? Az ő megalkuvástól mentes odaszánása mozgatta meg Isten szívét, és változtatta meg Debóra szívét is. Olyan sok időt töltött a templomban imádságban és imádatban, hogy csöpögött róla az olaj. Ezért világosan meghallhatta az Úr hangját, merész megkülönböztetéssel munkálkodott azokban a helyzetekben, amivel szembe kellett néznie, és a néppel való hétköznapi döntéseiben is, hogy amikor megérkezett a csatába hívó szó, ő teljesen kész volt!
Debóra a titkos helyen készült fel a csatára! Innen jön a győzelem, a Vele való négyszemközti közösségből! Ez az igazság és a biztonság helye a számunkra is!
Itt az ideje, hogy abbahagyjuk az Istennel való meghittségről szóló beszédet – és VALÓBAN gyakoroljuk is azt!
Ki is volt Debóra?
Képzelj magad elé egy tizenéves lányt, akit megválasztanak pápának, és egy kézzel ledönti a katolikusok és protestánsok közti válaszfalat. Még felfogni is oly képtelen ötlet! Hát akkor képzelj el egy középkorú, ősz hajú zsidó háziasszonyt és anyát, aki felkel 3000 évvel ezelőtt, hogy vezesse Izraelt történelme egyik legnagyobb katonai győzelmére!
Engedd meg, hogy bemutassak neked egy különleges jelöltet a hithősök sorába: Debórát. Nagyon keveset hallottam róla tanítani. Mindig Gedeonról hallottam, Sámuelről, vagy más bírákról, amikor azonban elkezdtem tanulmányozni Debórát, egészen beleszerettem. Debóra nagyon különleges és alig vitatott,mert ő olyan nő volt, aki a legmagasabb végrehajtó hivatalt töltötte be Kánaán földjén, Izraelben a maga idejében.
Debóra ókori Jean d’Arc-ként tűnik fel Izrael történetének szent krónikáiban, mint népének negyedik bírája, a harmadik nő próféta (Miriam és Ráchel után), és Isten népének szabadítója. Debóra klasszis volt a maga nemében; vezetői szerepe példa nélküli és összehasonlíthatatlan! Olyan nő volt, aki győzelemre vezette népét, minden esély ellenére. És mindezt tette egy patriarchális korban, ahol nem volt példa a női vezetésre.
Izráel lázadásának és szabadulásának az időszakaszai
A Bírák teljes könyve mintegy 325 éve ölel fel. Amikor az izraeliták beléptek az Ígéret földjére, Józsué és a vének halála után, a 12 törzs szétszóródott Kánaán földjén. A Bírák könyvének ez a tragikus mintája: a nép fellázadt, más isteneket imádott és összeházasodott a pogány törzsekkel.
Az Út ítéletet hozott rájuk. Akkor Istenhez kiáltottak szabadulásért. Akkor az Úr bírát támasztott, aki harcba indult, megszabadította Izraelt, és békét hozott egy időre a földre. Amikor a bíró meghalt, a nép visszatért a lázadáshoz, az Úr pedig ismét súlyos elnyomást hozott rájuk. Ez a körforgás hatszor történt meg!
Gwen Shaw pontosan ír a Debóráról és Jáhelről szóló könyvében:
„Otthonaikon rajtaütöttek és kifosztották azokat. A terményt elhurcolták, a szolgálókat megerőszakolták, apáikat kigúnyolták, fiaikat megölték. A nép nem közlekedhetett az utakon. Bezárkóztak otthonaikba, némelyek elhanyagolták földjeiket és lakásukat, mert az ellenség birtokba vette azokat. Barlangokban és odúkban laktak. Juhaikat és kecskéiket ellopták tőlük, gabonájukat azonnal elvitték, ahogy beérett. Elvesztették olajfáikat,datolyafáikat, fügefáikat, szőlőjüket, búzájukat, árpájukat, gránátalmájukat. Éhesek, kifosztottak és reménytelenek lettek. Isten kivetették iskolájukból, törvényeikből, szívükből és az életükből, s azt állították, hogy nincsen Rá szükségük. Amikor pedig nyomorúságra jutottak, azon csodálkoztak, hogy hol van Ő, miért nem menti meg őket és őrzi meg őket a tragédiától”.
Az Úr mindegyikünkre féltékeny, és azt akarja, hogy szeressük és ismerjük meg Őt. Amikor elfordulunk tőle, akkor megengedi a gonosz királyoknak, hogy nyomorgassanak minket. Az Ige azt mondja, hogy Isten az, aki rendel gonosz királyokat és helytartókat, de Ő támaszt fel istenfélő bírákat és királyokat is! Debóra a negyedik bíró volt, és kormányzása 40 évéből az első 20 úgy telt el, hogy népe a történelem egyik legerősebb és legkegyetlenebb kánaáni királyának, Jábinnak és ravasz katonai parancsnokának, Siserának az elnyomása alatt élt, (ld. Bírák 4,1-4).
Debóra magára vonta Isten figyelmét
Milyen lenyűgöző az, hogy az Úr egy nőt emel fel egy egész nemzet megmentésére! Milyen sajátos meglepetés, ami évezredekkel ezelőtt történt ott, a Közel-Keleten. Debóra nemcsak feleség, anya, közbenjáró és prófétanő volt, hanem bíró és nemzeti szabadító is. Nem is olyan rossz újrakezdés ez egy középkorú nőnek, aki ott élt az elnyomó közel-keleti kultúrában.
Minden furcsaság ellenére Isten hatalmasan használta őt. Debóra kitört a kultúrájából, de nem volt lázadó, engedelmes volt – Istenének. Radikálisan használta őt az Úr, megszabadította népét, s népe szerette őt. Ez az Istenben való hit csodálatos története, ahol egy csapatban harcoltak férfiak és nők, hogy megmentsék nemzetüket az elnyomástól.
Amikor olvassuk e radikális prófétanő és bíró életét, akkor meg kell változnia a teológiánknak, hogy vajon kaphatnak-e a nők kormányzói szerepet. Úgy hiszem, hogy Isten felemeli a Debórák utolsó időkben működő csapatát. Éppen csak megkezdődött a világméretű megrázás, és az Úr nemcsak a férfiakat hívja, hanem Isten asszonyait is! Az Úr azt mondja:
Ébredj, Debóra és légy része az Úr hadseregének!
Isten szemei át meg átjárják a földet és keresnek olyanokat, akiknek a szíve teljesen odaszánt Iránta (ld. 2Krón 16,9)
Mi ragadta meg az Úr tekintetét, amikor Debórához jött? A szentség iránti megalkuvásmentes tűz, a rendíthetetlen hit, a lankadatlan szeretet, amely elkülönítette őt? Talán a jellemének összeszedettsége, a nem e világból való bölcsessége, kedvességének gazdagsága, amely bizalmat ébresztett férfiakban és nőkben egyaránt?
A héberben két szót használnak az „odaszentelés” leírására: naver (elválasztani valamitől) és a kádesh (elválasztani valamire). Debóra a hit hőseihez hasonlóan el volt választva a világtól, és ki lett választva Istennek. Nem a maga dolgát tette, hanem csak azt mondta, amire az Atya megtanította őt. Itt van a győzelem kulcsa; a Rá való hallgatásban!
Debóra életrajza
Hajlunk arra, hogy a többfunkciós szerepet 21. század jelenségnek gondoljuk, pedig Debóra öt nagy funkciót is ellátott – közbenjáró, bíró, prófétanő, Izrael anyja, szabadító/katonai stratéga. Nézzük meg őket egyesével:
-
Közbenjáró
Számos kutató azt hiszi, hogy Debóra egyik szerepe a bíráskodás előtt a „lámpagyújtogatás” volt a templomban. A Bibliában az olaj gyakran a Szentlélek jelképe. Debóra Lapidót felesége volt, akinek a neve azt jelenti, hogy ragyogni, világítani, lobogni, égő lámpa, fényleni fáklyaként. Hát nem érdekes? Ő is egy lámpa volt, amelyben volt olaj!
Debóra olaj és fénytartó volt, aki óvatosan bánt a lámpákkal. Ez is azt mutatja nekünk, hogy ő olyan asszony volt, aki szenvedélyesen töltött el hosszú órákat a templomban. Az ima és az imádat asszonya volt ő. Két falu, Ráma és Bétel között lakott Efraimban, ami azt jelenti – gyümölcstermés völgye. A bibliai neveknek gyakran van mély, prófétai jelentésük.
Ráma ősi faluja a tömény paráznaság központjaként volt ismeretes. Bételt pedig az Úr mennyre nyitott házaként ismerték, ahol Jákóbnak is volt a mennyei létrával a tapasztalat 1Móz 28-ban. Odaállt a résre, és közbenjárt a tömény paráznaság és pogány imádat központja és a nyitott mennyre néző Bétel háza közé.
Hogy egy kicsit még világosabb legyen a hasonlat: Debórát isten támasztotta azért, hogy közbenjárjon a bálványimádás ellen (Ráma). Izrael gyermekeinek a szívét vissza akarta fordítani Istenhez (Bétel), hogy örököljék a gyümölcsözés dupla adagját (Efraim).
Debórának az Úrral való kapcsolata nagyon drága és meghitt volt. Hiszem, hogy a fogságnak ebben a húsz évében Debóra odaállt a résre, és közbenjárt Izrael sorsa megváltozásáért. Isten megígérte Ábrahámnak 1Mózes 18-ban, hogy tíz igaz emberért megment akár egy egész népet is. Azt is hiszem, hogy nagyon sokat értek el Debóra hitből való imádságai!
Imádta az Urat, és mély közbenjáró élete volt Istennel. Bement a templomba, megtöltötte olajjal a lámpákat, és kijelentést kért Istentől a körülötte nagy sötétségben élő emberek számára. A rejtett helyen készült fel, ahogy odaállt a résre radikális közbenjárásban a népéért és nemzetéért. Hallott Istentől és lehozta a bölcsességet és a tanácsot. Órákat töltött el így a templomban. Odaszánása megindította Isten szívét, aki pedig megváltoztatta Debóra szívét. Az Úr vezetett, ő pedig követte az Urat. Debóra vezetett, Izrael pedig követte Debórát.
Gyakran tévedésben vagyunk, amikor az imádást egy félórás időtöltésnek gondoljuk az igehirdetés előtt, amikor elénekeljük az Istennek odaszánás dalait. Ez az imádás része. Amikor azonban kis dolgokat az Iránta való nagy szeretettel teszünk, az már az imádó élet élése. Debóra imádó volt, aki szerette a lámpák olaját – a Szent Szellemet.
Legyünk Debórához hasonlóan az imádság emberei. Az őszinte és szenvedélyes ima a kulcs, ami megnyitja az ajtót a Mindenható Istenhez. Nagyon sokan küszködnek az imádsággal, mert úgy érzik, hogy közbenjárásuk nem több egy üres kiabálásnál a láthatatlan Istenhez, aki nagyon távolinak tűnik. Úgy gondoljuk, hogy imáink a mennyezetbe ütköznek és visszahullnak ránk meghallgatatlanul és megválaszolatlanul. De szeretteim, Isten szeret beszélgetni veled! Ő megígérte, hogy meghallgat, és válaszol neked! Csak néhány pillanatba kerül, hogy szemtől-szembe találkozzál Istennel, hogy megváltozzon az emberi történelem sorsa a te számodra, városod, és nemzeted számára.
Tulajdonképpen, az istennel való közösség a legmagasabb cél, amire teremtettünk. „az örök élet az, hogy megismerjenek Engem” (Ján 17,3) parafrázis). Az Isten utáni éhségünk ad üzemanyagot imaéletünknek. Amikor jelenléte a szenvedélyünk, és utána éhezünk, akkor bátran közeledhetünk Isten trónjához, azzal a bizalommal, hogy Atyánk szereti imáinkat; de hoz ez meglegyen, ahhoz először is fontos a szeretet.
Debóra számára a közbenjárás párbeszéd volt, amelynek során elkezdte „letölteni” a stratégiai háborús terveket, mintákat a mennyből, és a kulcsokat, hogy megnyissa az ajtókat, amiket ember nem tud becsukni, és becsukja az ajtókat, amelyeket ember nem tud megnyitni (ld. Ézs 22,22). Hogyan tudta volna másként olyan bölcsen megítélni az izraeliták annyi civil esetét?
-
Bíró
Ehud volt Izrael harmadik bírája. Halála után Izrael erős vezető nélkül maradt, és ismét beleesett a bálványimádásba és a szexuális perverzióba. Kétségbeejtően szükségük volt isteni vezetésre. A bíró szerepe volt az, hogy meghallgassa és megoldja a nép vitáit, és megpróbálták visszatartani a népet a bálványimádástól is (ld. 2Móz 18,20 Bírák 2,17), ők tanították Isten Igéjét (ld. 2Móz 18,20 Bírák 2,17), és közbenjártak népükért (ld. 5Móz 9,18-20. 25-29 5Móz 10,10).
Az Írások elmondják nekünk, hogy a bírókat Isten emelte fel ebbe a hivatalba (Bírák 2,16). Debóra előtt és után minden bíró férfi volt. Tehát Debórának valami szokatlan és egyedülálló kegyelemben kellett járnia ahhoz, hogy megválasszák Izrael természetes és szellemi vezetőjének. Az Ige azt mondja, hogy 40 évig bíráskodott. Tárgyalásait egy pálmafa alatt ülve tartotta, amely képviselte az igazságosságot.
Az ősi izraeli kultúrában nem volt szétválasztva az egyház és az állam, ahogy ez nálunk megvan a kormányzati infrastruktúrában. Amikor a nemzet fölé valakit kirendeltek bírónak, az egyet jelentett azzal, hogy ő az ország szellemi feje. A nagy tekintéllyel nagy felelősség is járt együtt. Eligazította a férfiak, nők és gyermekek polgári peres ügyeit. És itt nem a helyi ügyeket intéző bíróról van szó. Az egész Izrael fölötti végrehajtó hatalmat gyakorló emberről van szó. Igen, ő vezette Izraelt (ld. Bírák 4,4-5).
-
Prófétanő
Debóra a bölcsesség és a kijelentés szellemének mennyei dimenziójában működött. Ez olyan volt, mintha Isten természetfölötti módon belehelyezett volna egy iránytűt, amely mindig Őhozzá igazította. A Mindenható mindenkori mozgásától való teljes függésben járt. Debóra bíráskodása prófétai ajándéka miatt működhetett olyan jól. Képes volt bölcs döntéseket hozni, mert belelátott a Szellem világába. Bár ez nem bizonyos, némely teológus úgy gondolja, hogy Debóra Izsakár törzséből származott, amely azt jelenti, hogy ismerte az időket és az időszakokat. Csak Sámuel volt az a másik bíró, akit szintén prófétának is hívtak.
Henry Matthew kommentárja ezt írja róla:
„A megvilágosodás és ragyogás asszonya volt, rendkívül okos és bölcs, így lehetett nagyon kiváló és példaadó. Meghitt közösségben volt Istennel, prófétanő volt, és Isten Szellemének ihletésére mennyei ismerettel igazgatott el másokat, és megvolt benne a bölcsesség ajándéka, amelyre nem hétköznapi módon jutott el; hallotta Isten hangját és valószínűleg látta a Mindenható látomásait. Egészen odaszánta magát Izraelnek. Jahve után Izrael volt a nagy szerelme”.
Debóra azt jelenti: „méhecske”, vagy „darázs” vagy „méhkirálynő”. Olyan valaki volt, aki rendbe tudta hozni a dolgokat és mézet adott, de tudott méh módjára szúrni is, ha arra volt szükség. Alapelve a szellemi harcban az, hogy az ördög elleni támadásunk szintje szorosan kapcsolódik az Istennel való közösségünkben elért meghittség és tekintély szintjéhez.
Debóra olyan ember volt, aki a mennyből kapott friss megbízásokat, és bár tudta azt, hogy milyen gonosz a Jábin király elnyomása, de azt is tudta, hogy Istennel minden lehetséges! Debórában valami tudta jól, hogyan férjen hozzá a menny forrásaihoz, ott állt az Úr tanácsában (Jeremiás 23), megnyitotta száját, és engedte, hogy az Úr azt betöltse (ld. Zsolt 81,10).
-
Izrael anyja
Mi tette ezt az asszonyt Izrael anyjává? Debóra nagyon tudott szeretni. Az Úr biztos kibámult a menny erkélyén, átnézett az időrácson, és nézte azt, ahogy gyöngéden megállított valakit. Elképzelem, ahogy nézte az emberek vég nélküli sorát, akiknek mind a menny érintésére volt szükségük. Elképzelem, ahogy Debóra felemelte fáradt szemét rájuk és érezte a fájdalmat a szívükben, s az Isten utáni vágyat. Olyan messziről jöttek, hogy is engedhette volna el őket üres kézzel? Izrael szétszór más tizenegy törzse mérföldeket gyalogolt, és szó szerint az életüket kockáztatták, a veszélyes ösvényeken, ahogy átvágták magukat csak azért, hogy halljanak valamit Istentől Debóra hangján át.
„A főutak kihaltak voltak, az utazók mellékutakon jártak. A falusi élet megszűnt, megszűnt Izraelben, amíg én Debóra, fel nem keltem, fel nem keltem Izrael anyjaként. Új isteneket választottak; akkor harc volt a kapukban..”(Bírák 5,6-8).
Azt hiszem, Debóra tudta hallani az izraeliták nyögését, akik 20 évig elnyomás alatt éltek és érezte Isten szívében a fájdalmat az Ő népe bűne és elnyomása miatt. Hiszem, hogy Isten szívverésének a hallása tette képessé őt arra, hogy egy nap megmentse a népet. Debóra a próféta kardjával, ugyanakkor a pásztor botjával kormányzott – valóban szerette Isten népét. Mindig jól vezetett, mert szeretettel vezetett.
-
Szabadító, katonai stratéga
Debóra több volt, mint bíró, Isten arra használta őt, hogy megszabadítsa Izraelt a második leghosszabb fogságból. Prófétanőként, és katonai stratégaként háborúba szólította a népet. Katonai stratégaként nemcsak megfogta Isten kezét, hanem Isten szívével is működött. Igen, Debóra egy szabadító volt! Szerette a népet, és a nép szerette őt. Megmentette őket a nagy ellenségtől.
Az Úr szó szerint lepottyantott egy világos prófétai szót, hogy behívja Bárákot, az izraeli fővezért, hogy gyűjtsön össze egy hevenyészett csapatot minden esély ellenére. A zsidóknak nem voltak fegyvereik – egyáltalán nem voltak. Mindent lefoglaltak a kánaániták.
A híres történész, Josephus, ezt írta az ellenség haderejéről:
„Sisera tábornok vezetése alatt ott volt 300.000 gyalogos, 10.000 lovas és 900 vasszekér. Ezek a vasszekerek nemcsak a főutakat és a földutakat ellenőrizték, hanem egy egész hadsereg képes volt hajtani, s a kerekeken levőkardok elvágták a legerősebb és legbátrabb katonák lábait is. Félelmetes voltak, mint napjainkban a tankok. Izraelnek nem volt válasza az ilyen tömegpusztító, a pokol gyomrában kovácsolt, halálos fegyverekre”.
Isten azonban kijelentéseket adott Debórának arról, hogyan kell megnyerni ezt a csatát. Ahogy belenézett a mennybe és mozdult a prófétai kinyilvánítások szerint, felszabadította az Úr harcos angyalait, hogy küzdjenek az ősi démoni fejedelemségek ellen. Ismerte az ellenség taktikáját, éppen ezért megerősítette a harcot a mennyei helyeken az ellenség elpusztítása érdekében. Visszájára fordította a gonosz terveit. A krízis pillanatában kihirdette Isten Szavát, és a teremtett világ meghajol parancsa előtt. Imái és katonai kormányzó vezetése megfordította a történelem menetét és megmentette Izrael nemzetét. Amikor a város kapui a háború lángjában égtek, Debóra felkelt Izrael anyjaként, és kész volt letenni életét Istenért és a népéért.
Isten szava szerepcserét hoz létre
Debóra elküldött Barakért és elmondta neki: az Úr parancsa az, hogyhogy gyűjtsön össze 10.000 embert Naftaliból és vezesse őket a tábor hegyére. Az Úr oda akarja terelni Siserát, Jábin seregének fővezérét, a szekereivel és a csapataival együtt, egészen a Kison patakjához, hogy ott a kezébe adja őt. Barak volt Izrael katonai fővezére. Jó katona volt, de hiányzott belőle a bátorság.
Bárák azt mondta Debórának: „ha te eljössz velem, elmegyek, de ha nem jössz el velem, nem megyek”!
„Jól van”, mondta Debóra.”Elmegyek veled, de mert így kezelted a dolgokat, nem lesz tied a tisztesség, ugyanis az Úr egy asszony kezébe fogja adni Siserát” (Bírák 4,9 parafrázisa).
Bárák csak a súlyos elnyomást látta, és nem volt hite az indulásra. Szüksége volt Debóra bátorítására, különben soha nem került volna elhívása helyére. Hányan vagytok készek arra, hogy legyetek Debórák, akik segítik a Bárákokat odakerülni kormányzati helyükre?
Debóra tehát elment Bárákkal Kedesbe, ahol összesereglett Zebulon és Naftali népe. Tízezer ember követte őket. Láthatjuk, hogy elmondta a prófétai szót, elkezdődött az ütközet, csere és változás történt nemcsak Izrael sorsában, hanem Debóra sorsában is. Kiemelte őt a pálmafa alatti üldögélésből és a szentély lámpájának gyújtogatásából. Lóra pattant és máris ott termet a csata frontvonalában.
Az ébredés és a harc – ikertestvérek
Amikor foglalkozunk az országban lévő nagy elnyomással, s amikor ébredésért kiáltunk, értsük meg azt, hogy az ébredés és a harc össze vannak kapcsolva. Közbenjárásunk és imáink kiborítják az igazságosság edényeit a mennyből, és akkor alászáll a tűz. Amikor szabadságért és áttörésért kiáltasz, akkor kiborítod az edényeket a mennyben, amelyek az igazságosságot tartalmazzák. Mert egyrészt akarjuk látni Isten hatalmas kiáradását, ahogy szabaddá teszi az embereket, de amikor a meglátogatás és az ébredés kétségbeesett imáit kiáltod ki, akkor azért is kiáltasz, hogy jöjjön el Isten igazságossága.
Összetörtségükből kiindulva, egy csodára volt szükségük. Mindössze 10.000 katonával kiállni, kész öngyilkosság volt. Ám Debóra prófétai jelként ott állt; jelzőoszlopként állt ott ez az asszony, aki gyönge volt ugyan, de nála volt Isten Szava! Mögötte ott volt a lámpagyújtogatás történelme. Amikor szó szerint eljött számára a harcba indulás ideje, azonnal kész volt, mint kései utóda, Jeann d’Arc. Azon a helyen volt, ahol igent tudott mondani, mert ismerte Istene hangját. Tudta, hogy nála van Urának élő szava, és a 10.000 ember eléggé hitt benne ahhoz, hogy kockára tegye az életét is.
Nagy harc időszakáéban vagyunk, de ennek kellős közepén leszünk-e olyanok, mind Debóra, aki képes volt meghallani Isten hangját, és radikális parancsokat adni férfiaknak, nőknek és gyermekeknek az ilyen veszélyes órában?
Szereted-e annyira az Urat, hogy amikor meghallod a körülötted élő szenvedők és elnyomottak kiáltását, önként leszel olyan, mint Izrael anyja?
Van benned egy kiáltás, amely azt mondja: „Kész vagyok szembeszállni a pornográfiával, a bűnnek és az abortusszal? Kész vagyok ott állni az imádság házában a fel és leszálló angyalokkal. Olyan nő leszek, aki odaáll a résre és Isten elé megy és kiáltva jár közbe”
Imádkozzunk: Uram szükségünk van ébredésre! Uram, szükségünk van arra, hogy Isten királysága betörjön a feltámadás életének az erejével! Ez egy harcra hívó szó! Ez egy néked szóló hívás, hogy elmondjad: kész vagyok meghallani Isten hangját a rejtett helyen. Uram, friss, szent szövetséget akarunk kötni veled. Szent forradalmárokként akarunk mozdulni, de tisztán és alázatosan. Olyanok akarunk lenni, akik kijönnek a rejtett helyről, és szent eltökéltséggel harcolnak, és kimennek a harc helyére.
Debóra utazása egyetlen, Istennek egészen odaszánt élet erejének a bizonyságtétele. Éneke legyen meghívás neked is, hogy elkezdődhessen a forradalom – egyetlen személlyel.
