- Részletek
- Találatok: 13322
SZERETETTEL KÖSZÖNTJÜK AZ ÉDESANYÁKAT!
ANYÁK NAPJA
Minden Édesanyának
E szép nap alkalmával köszöntünk minden édesanyát, akinek az arca örömtől sugárzik, mert gyermeke rajongó szeretettel, virággal, dallal, verssel, saját maga készítette rajzzal köszönt fel. Így viszonozva azt a nagy szeretetet, amit édesanyjától kap.
Hiszen a szeretet a legmagasztosabb érzés, amely megszépíti életünket, látóvá teszi szívünket. S ha a szeretetet fokozni lehet, az anyai szeretet kerül a legfelső fokra.
Szorongó, de vigasztaló szóval próbálok azokhoz az édesanyákhoz is szólni, akik gyermeküket elveszítették. Nehéz vigasztaló szavakat találni. De nem tudhatod, Te drága édesanya, hogy miért kellett ennek így történnie. Nem tudhatod, hogy a Mindenható milyen szenvedéstől mentette meg gyermekedet és Téged. Tudnod kell és érezned, hogy gyermeked Isten örök világosságában, az angyalok körében, a mennyei boldogságban őrangyalként van melletted. Őt már nem kell féltened, mer a Mennyei Atya védőszárnyai alatt áll.
Most pedig Hozzád szeretnék szólni, ahhoz az anyához, aki szomorú szívvel nézi a televízióban az "Anyák napi" műsort, mert a Te gyermeked, akit féltő szeretettel neveltél fel, nem hoz neked virágot, nem nyitja rád az ajtót, nem érdekli hogyléted, pedig jól tudja, hogy öregségedben, testben és lélekben törékeny vagy.
Tudom, hogy fáj, mert az anyai szív nagyon tud szeretni, de szenvedni is. Isten mégis erőt és vigaszt nyújt neked.
Vissza kell gondolnod arra az időre, amikor gyermeked még kicsi volt, amikor Te voltál a mindene. Ő már akkor hálálta meg az iránta érzett jóságodat. Kacagva, boldogan szaladt karjaidba, mert csak ott talált szeretetet, megnyugvást. Ha pedig játszótársai bántalmazták, azt kiáltozta: "Anyu, anyuci !". Erre az időszakra gondolj, és bocsássad meg gyengeségét. Ne panaszkodj, légy nemes lelkű, ne érezd úgy, hogy eltévedt. Imádkozz, hogy Isten segítő kegyelme őrizze útjait.
Most úgy látod, hogy gyermekedtől elhagyatva állsz, de isten végtelen jóságában bízva tudnod kell, hogy gyermeked előbb-utóbb megtalálja azt a kulcsot, amely kinyitja az édesanyja iránti szeretet kapuját. S ha rá fog jönni, hogy nem veszítheti el a legnagyobb, az anyai szeretetet, az lehet, hogy csak akkor fog bekövetkezni, amikor te már az angyalok körében fogod látni őt. A sírodnál bűnbánó szívvel döbben majd rá, hogy mit mulasztott el. Anyai szíved akkor is ott lesz vele, mert az anyai szív a síron túl is szeret.
Eljön majd az idő, amikor minden anyai szív azzal a tudattal fog a végtelen boldogságban megnyugodni, hogy hátrahagyta gyermekének és unokáinak az anyai szív szeretetét.
forrás: Új ember
Egy anya elindult otthonról gyermekével, hogy megkeresse Jézust. Útközben elmondta célját a szomszédnak, s az is szerette volna, ha Jézus megáldja gyermekeit. Több anya gyűlt így össze gyermekeivel. Néhányan már kinőttek a csecsemőkorból: gyermekké vagy ifjúvá serdültek. Mikor az anyák előadták kívánságukat, Jézus együtt érzően hallgatta a félénk, könnyes kérést. Azonban várt, hogy lássa a tanítványok viselkedését. Amikor látta, hogy elküldik az anyákat, mert azt hiszik, ezzel Neki kedveznek, rámutatott tévedésükre, mondván: "Engedjétek, hogy a kisgyermekek énhozzám jöjjenek, és ne tiltsátok el őket: mert ilyeneké az Istennek országa" (Lk 18:16). Karjába vette a gyermekeket, kezét rájuk helyezte, és részesítette őket az áldásban, amiért jöttek.
Az anyák megnyugodtak. Krisztus szavaiból erőt és áldást nyertek,úgy tértek vissza otthonukba. Bátorságot kaptak, új derűvel vették föl terheiket, s reménykedve dolgoztak gyermekeikért. A mai anyáknak ugyanilyen hittel kell fogadniuk Igéjét. Krisztus ugyanolyan személyes Megváltó ma is, mint amikor emberként élt az emberek között. Ugyanúgy segíti a mai anyákat is, mint azokat, akiknek gyermekeit karjába vette Júdeában. A mi otthonunk gyermekeit ugyanúgy vérén váltotta meg, mint a hajdaninkat.
Jézus ismeri minden édesanya szívének terhét. Ő, akinek édesanyja szegénységgel, nélkülözésekkel küszködött, együtt érez minden dolgozó anyával. Ő, aki hosszú utat tett meg, hogy könnyítsen az aggódó kananeita asszony szívén, ugyanezt megteszi a mai anyákért is. Aki a naini özvegynek visszaadta egyetlen fiát, s haláltusájában a kereszten is megemlékezett édesanyjáról, az ma is átérzi az anyák fájdalmát. Minden bajban, szükségben vigaszt és segítséget nyújt.
Jöjjenek Jézushoz az anyák gondjaikkal! Elegendő kegyelmet kapnak Tőle gyermekeik neveléséhez. Minden anya számára, aki terheit a Megváltó lábához akarja lerakni, nyitva állnak a kapuk. Aki ezt mondta: "Engedjétek, hogy a kisgyermekek énhozzám jöjjenek, és ne tiltsátok el őket" (Lk 18:16), az ma is hívja az anyákat, vezessék hozzá gyermekeiket, hogy megáldja őket. Az imádkozó anya hite által még az anyja karjában fekvő csecsemő is a Mindenható árnyékában nyugodhat. Keresztelő Jánost születésétől kezdve betöltötte a Szentlélek. Ha közösségben élünk Istennel, mi is várhatjuk, hogy a legelső percektől fogva az isteni Lélek formálja kicsinyeinket.
...
Midőn az anya megtanítja gyermekeit, hogy szeretetből engedelmeskedjenek neki, tulajdonképpen a keresztény élet első leckéit adja. Az édesanya szeretete képviseli a gyerek számára Krisztus szeretetét, s az anyjukban bízó, engedelmeskedő kicsinyek megtanulnak bízni és engedni az Üdvözítőnek is.
forrás: Ellen G. White írásai - Jézus élete (részlet)
Zágon István: Az anya meg a szülő
Ez a két fogalom alapjában véve ugyanazt jelenti, de azért mégsem ugyanaz. Olyan különbség van köztük, mint - hogy is magyarázzam - mint amikor az ember azt mondja, hogy állam, meg azt, hogy haza.
A hazáért élek és halok, az államnak meg adót fizetek. És annak ellenére lényegesen könnyebb, mint meghalni, mégis több emberről hallottam, aki lelkes örömmel halt volna meg a hazáért, de soha senkiről nem hallottam, aki szívesen fizetett volna adót.
Hát így vagyunk valahogy az anyával, meg a szülővel is. A szülő hivatalos kifejezés, az anya magánjellegű.
A szülő minden, ami értelmet jelent, erőt és kötelességet, az anya pedig minden, ami érzelem, áldozat és a leggyönyörűbb gyöngédség a világon.
Az anya, meg a szülő egy ember. De ennek az egy embernek egészen más tulajdonságai nyilvánulnak meg az anyában, mint a szülőben.
Aki a harmadik szobából csukott ajtón át is meghallja, hogy hathetes kislánya sír, az, az anya.
Aki szeretne berohanni hozzá és egy kis jó, langyos tejecskével elcsitítani azt a kis ártatlant, még az is az anya.
Aki be is rohan hozzá, megnézi, kibontja, tisztába teszi, de soron kívül egyetlen korty anyatejet sem juttat neki, hanem szigorúan alkalmazkodik az orvosilag előírt étrendhez, az már a szülő.
Akinek majd a szíve szakad ki, amikor a gyermeknek fogzási fájdalmai vannak, az, az anya, de aki csukamájolajat ad neki, hogy minél előbb nőjön ki a foga, az már a szülő. Általában aki képes arra, hogy saját önszülött gyermekének beadja a csukamájolajat, azt a csúszós, szörnyű, kibírhatatlan ízű kotyvalékot, az nem is lehet anya. Az csak szülő lehet.
De aki közben azt hajtogatja; jaj de jó, de finom, a mama is ezt eszi, és hősies elszántsággal a szívében, de háborgó indulatokkal a gyomrában maga is megkóstolja azt a szörnyű kotyvalékot, az már megint az anya.
Aki büszke arra, hogy az ő kisfia már olyan nagy, hogy az első osztályba iratkozik, az a szülő. De aki az iskola megnyitásának napján sírva kíséri a gyereket abba a tiszteletre méltó épületbe, és amikor beengedi a többi gyerek közé, akkor úgy érzi, hogy a fia Dániel, aki most lép be az oroszlánbarlangba, az már megint az anya.
Aki nappal megbünteti a gyermeket, mert elszaggatta a nadrágját, az a szülő, de aki azt a kisnadrágot éjjel könnyes mosollyal foltozza meg az, az anya.
Aki azt mondja: haszontalan kölyök, már megint nem tanulsz, az a szülő, de aki fűnek-fának keservesen panaszkodik, hogy annak a szegény gyereknek már megint mennyit kell tanulnia, az, az anya.
Aki a kamasz fiát tánciskolába viszi, az a szülő. Aki büszkén figyeli, hogy az a haszontalan kölyök milyen ügyesen teszi a szépet annak a copfos kislánynak, az még mindig a szülő.
De aki ugyanakkor nagyokat nyel, mert úgy érzi, hogy most kezdik tőle elszakítani lelkétől lelkezett magzatát és szeretné a fia táncpartnerét, azt a kis kacér, szőke démont megpofozni, az már megint az anya.
És mégis az anyából lesz a jó anyós, a szülőből pedig a rossz. Amely anyósi állapot tart mindaddig, míg meg nem születik az első unoka. És akkor valami egész váratlan és csodálatos dolog történik, eltűnik a szülő, eltűnik az anya, mondjuk inkább a kettő összeolvad és nagymama lesz belőle
De ez a nagymama nem hasonlít sem az anyára, sem a szülőre, annyira nem, hogy hadilábon áll mindkettővel, a szülőt ridegnek, az anyát túlzottnak tartja, és csak egyvalakivel azonosítja magát teljesen és százszázalékosan, a gyerekkel. Mintha soha nem lett volna szülő, mintha soha nem lett volna anya.
Mintha így született volna ötvenegynéhány éves korában egyenesen nagymamának.
Anyák napi versek, videók
Kiss Jenő: Anyád szemében
Anyád szemében
ott a nap;
sugarai rád hullanak,
hogy nőj te szépen.
Anyád szemében
ott a hold,
beteg, ha voltál, rád hajolt
a lázas éjben.
Anyád szemében
ott a víz;
a könny, ha utad félre visz,
jaj! baj ne érjen...
Anyád szemében
ott a tűz:
ha csüggednél, szívedbe tűz,
lobogjon, égjen!
Szólj még, Mama ...!
Reszkető fáradt hangodon
csak egyszer még: Szólj hozzám Mama!
~ Lásd; eltévedtem, s nem tudom,
merre visz az Éjszaka ...
Nem látom szemed fényét,
mely Hitet adott, Merszet, és Célt.
Nem foghatom többé kezed
hogy megcsókoljam ... mindenért ...
Nem hallhatom óvó szavad
mely intett; dorgált; dicsért ...
- Magam kell lássam az Út rögét
ha elérni vágyom a Tiszta Célt.
~~ Míg gyermek voltam, ifjú, bohó:
Nem éreztem, hogy kell szavad ...
Most sírva kérlek; Szólj! Ó, szólj még ...
~ De elszállt a Szó, mint a pillanat ...
Most érteném már! Fogadnám ...
~ De elszállt a Szó; csak emlék maradt.
Emlék maradt, csak ezt áldhatom,
s csak a földet csókolhatom, mi rejti
mélyben is szerető, óvó hangodat ...
Tandari Éva
Anyai szív
Aki szíve alatt hordozott Téged,
Aki életet adott Neked,
Aki ágyad mellett altatódalt énekelt,
Ha beteg voltál, ágyad mellett virrasztott ő
És imádkozott Érted - Istenem gyógyítsd meg a gyermekem!
Aki a kezed fogta és tanitgatta első lépteid,
Ha iskolába mentél, fogta a kezed és elvezetett,
Ő mindig érted élt és dolgozott,
Ő felnevelt és elengedte kezedet,
Hogy élhessed a saját életed.
S ha netán messze elsodort tőle az élet,
A fényképed őrzi és mindig hazavár.
Amíg szíve dobog mindig csak Érted él,
Minden nap imába foglalja a neved.
Kéri a jó Istent, hogy minden bajtól őrizzen meg Tégedet,
S ha csalódások érnek, igazán csak Ő ad vigaszt Neked.
S ha néha-néha megbántod Őt,
Az Ő anyai szíve mindig megbocsát Neked,
Mert meg nem szűnik Ő szeretni Téged soha.
Ne feledd, hogy mindent megadhat ez a világ:
Márványt, kincset, palotát,
Csak egyet nem adhat meg kétszer: Édesanyát.
Aki úgy szeret Téged, mint a jó Isten és az Édesanyád.
(forrás: Ezüst Hold Blogja)
Ruttkai Éva - Csókold meg édesanyádat
ÉDESANYÁM
Nagy Ferenc
Van egy szó, van egy név ezen a világon,
Melegebb, színesebb, mint száz édes álom.
Csupa virágból van, merő napsugárból..
Ha ki nem mondhatod, elepedsz a vágytól.
Tisztán cseng, mint puszták estéli harangja,
Örömében sír az, aki e szót hallja.
Ártatlan kisgyermek, csöpp gügyögő hangja,
Amikor gőgicsél, mintha volna szárnya.
A amikor a szíved már utolsót dobban,
Ez az elhaló szó az ajkadon ott van.
Mehetsz messze földre, véres harcterekre,
Ez a szó megtanít igaz szeretetre.
Bánatban, örömben ver az Isten vagy áld,
Hogyha elrebeged, már ez is imádság.
És ha elébed jön könnyes szemű árva,
E szóra felpattan szíved titkos zárja.
Drága vigasztalás ez a a szó, ez a név,
Királynak, koldusnak menedék, biztos rév.
Te vagy legboldogabb, nem gyötörnek gondok,
Ha keblére borulsz és el kinek mondod?
S ha szomorú fejfán olvasod e nevet,
Virágos sírdombon a könnyed megered.
Van egy szó, van egy név, valóság, nem álom,
Nekem a legdrágább ezen a világon.
Ez a legforróbb szó, az én legszebb imám,
Amikor kimondom: anyám, édesanyám.
Pere János: Anyám, édesanyám dallal köszönöm
<
EMLÉKEZÉS
Nagyon rég volt, mikor anyám
Az ágyam felé hajolt
És mosolyát szórva reám,
szép altatódalt dalolt.
E kis dal is, mint minden szó,
Imádság volt az ajkán,
Mellyel érettem zörgetett…
az Istennek ajtaján.
S ma, hogy eszembe jut újra
A sok elnémult csata,
Letérdelek és folytatom…
Ahol ő abbahagyta.
De a könny és öröm között,
csak suttogom ez imát:
ezerszer köszönöm, Uram,
őt, a legdrágább anyát!
(Erdélyi Ilona)
Kovács Kati - Mamy blue
Nagyanyónak
Édes-kedves Nagyanyókám!
Anyák napja van ma!
Olyan jó, hogy anyukámnak
is van édesanyja.
Reggel mikor felébredtem
az jutott eszembe,
anyák napján legyen virág
mind a két kezembe.
Egyik csokrot neked szedtem,
odakünn a réten,
Te is sokat fáradoztál
évek óta értem.
Kimostad a ruhácskámat,
fésülted a hajamat,
jóságodat felsorolni
kevés lenne ez a nap.
Köszönöm, hogy olyan sokat
fáradoztál értem,
és hogy az én jó anyámat
felnevelted nékem.
...mert Anya
Darabokra törte a kenyeret, és
odaadta gyermekeinek, akik
mohón ették.
"Magának nem hagyott" - dörmögte
az őrmester..
"Mert nem éhes" - mondta a katona.
"Mert anya" - mondta az őrmester
Viktor Hugo
Mert ítélkezni nincs jogod
" Ma már tudom...
Anya egyetlen egy adatik."
Talán iszik, ver, szóval, s tettel tipor, megalázón elhajít.
Mi elhagyjuk őket, megvetve gyűlöljük, ki életet adott.
Míg mellettünk van, nem tudjuk milyen, ha már nincs....
De talán változtathatunk...
Merd kérdezni, hogy miért, s hogyan tovább?
Merj mellé állni, felkarolni, kezét fogni,
s mint egy beteg gyermeket, gyógyítani, ápolni.
Hisz Ő is ember, mint Te vagy Én, gyarló s tökéletlen lény.
Mert ítélkezni nincs jogod!
Te sem vagy különb, ugye tudod?
Gyermekként, ha elestél...
fel ki segített?
Te tudod a legjobban, hogy anyád, legyen bár nevelő vagy édes,
melletted állt, segített s féltett.
Lehet most rajtad a sor...
Állj elibe! Mondd!
"Anyám, szeretlek!
Én őrködöm feletted."
