Történetek-Irodalom
Beszélj Jézusról félelem nélkül
- Részletek
- Találatok: 3077
Ízét vesztett só!
Egy közismert hívő embert megszólította egy barátja.
- Mondjad, mióta ismerjük mi egymást?
- Körülbelül tizenöt éve - felelte az némi gondolkodás után.
- Ugye te hívő keresztyénnek tartod magadat?
- Hogyne, persze!
- Ugye Jézus Krisztus nélkül senki sem üdvözülhet?
- Valóban, senki!
- Fontos az neked, hogy én üdvözülök vagy elkárhozom?
- Persze, hogy fontos!
- Ne haragudj, én nem akarlak megbántani téged, de nem hiszem.
Tizenöt éve jó barátok vagyunk és tizenöt év alatt egyszer sem
említetted nekem Jézus Krisztust. Barátom vagy és én becsüllek téged.
Ha csak egyszer is elmondtad volna nekem, hogy szereted Jézust, és hogy neki joga van az életemre, és hogy szükségem van reá, mert nélküle elkárhozom, akkor felfigyeltem volna és hallgattam volna reád.
Beszélgettünk sok mindenről, de Krisztusról sohasem beszéltél velem.
Semmi jelét nem adtad annak, hogy szíveden viseled az üdvösségemet. Különben biztosan szóltál volna nekem tizenöt év alatt!
"Ha ezt mondom a hitetlennek: Hitetlen, halálnak halálával halsz meg; és te nem szólsz, hogy visszatérítsd a hitetlent az ő útjáról: az a hitetlen vétke miatt hal meg, de vérét a te kezedből kívánom meg."
Ezékiás 33,8. (Károli ford.)
forrás: Új Élet 1966. 2. szám
A tűz
- Részletek
- Találatok: 3525
Bruno Ferrero: A tűz

Hat ember a véletlen folytán egy jeges éjjel sötétjében elhagyott szigeten találta magát, kezükben egy-egy darab fával. Más fa nem volt az Északi-tenger eldugott szigetén. Középen egy kis tűzrakás tüzelő hiányában kihunyóban volt. A hideg pedig egyre elviselhetetlenebbé vált.
Az első közülük egy nő volt, de a fellobbanó láng egy sötétbőrű bevándorló arcát világította meg. A nő észrevette. Összeszorította ujjai között fadarabját. Miért használja el fáját, hogy melegítsen egy naplopót, aki azért jött, hogy elvegye a kenyeret és a munkát?
A mellette lévő férfi meglátott valakit, aki nem tartozott az ő pártjához. Soha nem fecsérelte volna el szép fadarabját egy politikai ellenfélre. A harmadik rosszul öltözött ember volt és még jobban összehúzta kopott kabátját, elrejtve fadarabját. A szomszédja minden bizonnyal gazdag volt. Miért használja faágát egy pénzeszsákra?
A gazdag ember, ahogy ott ült, javaira gondolt: két villájára, négy autójára és tetemes bankszámlájára. Mobiltelefonja akkuja lemerült. Fadarabját mindenáron meg kell őriznie, nem pedig azokért a lustákért és ügyefogyottakért elhasználnia.
A bevándorló sötét arca bosszúálló lett a kialudt tűz halvány fényében. Szorosan összezárta ujjait fadarabján. Jól tudta, hogy azok a fehérek mindnyájan lenézik. Soha nem tette volna fáját a tűz parazsára. Eljött a bosszú pillanata.
A szomorú csoport utolsó tagja kicsinyes és bizalmatlan volt. Nem tett semmit, amiből ne származott volna haszna. Csak annak adni, aki ad: ez volt kedvenc szavajárása. Azt gondolta: drágán kell megfizetniük nekem ezt a darab fát.
Így találtak rájuk: öklükben szorították a fadarabokat, mozdulatlanul a fagyhalálban. Nem a külső hidegtől haltak meg, hanem a belsőtől.
2021.09.18
