Blog

Részletek

Találatok: 8379

Ilyenek Isten útjai

Egy öreg remete kunyhója előtt feküdt és azt gondolta: „Hiszen már elég régen élek ezen a világon, de hogy abban minden rendben volna, és hogy Isten útjai mindig jók és bölcsek lennének, abba sehogyan sem tudok belenyugodni.” Ezzel a gondolattal aludt el, és egy álmot látott.

Azt álmodta, hogy egy hang szólt hozzá az égből: „Kelj fel, János, és menj ki a világba, megmutatom neked Isten útjait!” Felkelt, vette a botját és kilépett az erdőbe. Nemsokára eltévedt. Sehogyan sem talált kiutat, és félelmében kiabálni kezdett, hogy valaki meghallja. Egy ismeretlen férfi lépett hozzá és így szólt: „Gyere velem, mert egyedül nem tudod megtalálni az utat ebben az erdőben.”

  Estére egy házhoz értek. A házigazda barátságosan befogadta, s bőségesen ellátta őket étellel, és szállást adott nekik, mert így mondta: „Boldog napot ünneplek ma. Ellenségem kibékült velem és barátságunk megpecsételésére egy arany poharat ajándékozott nekem.” – Másnap azt kívánták a házigazdának, hogy Isten jutalmazza meg irgalmasságáért. A remete azonban észrevette, hogy kísérője titokban kivette a szekrényből az aranypoharat, batyujába csúsztatta, és amint továbbmentek, magával vitte. A remete ezért már-már megharagudott, de kísérője így szólt „Hallgass! Ilyenek Isten útjai!”

Ezután megint egy házhoz jutottak. A házigazda azonban fösvény volt, káromkodott és szitkozódott a kéretlen vendégekre. Gúnyolta és bántotta őket. „Innen el kell mennünk” mondta a kísérő, „és le kell ráznunk cipőinkről a port.” De még mielőtt elindultak, odaajándékozta a házigazdának a szép aranypoharat. Az csodálkozott és nem tudta, hogyan jön hozzá. „Mit csinálsz itt?” fortyant fel a remete, de a másik az ujját szájára tette és így szólt: „Hallgass! Ilyenek Isten útjai!”

Estére ismét egy emberhez érkeztek. Ez nagyon jó valaki volt, csak nagyon szomorú. Elmondta, hogy munkájával nem tud boldogulni, üldözi őt a balszerencse, mindenét el kell adogatnia. Nincs neki már egyebe, csak a rozzant viskója, üres falaival. „Isten meg fog segíteni”, mondta a kísérő. De távozásuk előtt fogta a lámpát és felgyújtotta a házat a fejük fölött. „Állj!” kiáltotta a remete és meg akarta akadályozni, de az azt mondta: „Hallgass! Ilyenek Isten útjai!”

A harmadik nap estéjén egy olyan férfihez jutottak, aki szívélyesen fogadta őket, de nagyon komor, magába zárkózott ember volt. Csak a kis fiacskájához volt nagyon kedves. Egyetlen gyermeke volt és nagyon szerette. A remetének ez nagyon tetszett. Amikor reggel elbúcsúztak, azt mondta a házigazda: „Én nem tudlak benneteket elkísérni, a fiam majd megmutatja nektek az utat a padlóig, amely átvisz a vízen. De vigyázzatok a gyermekre, nehogy valami baja legyen!”
„Isten meg fogja őrizni”, mondta a kísérő és kezet nyújtott a házigazdának. Mikor a keskeny pallóhoz értek, amely alatt zúgott a víz, a gyerek vissza akart térni. De a kísérő így szólt: „Menj csak előre!” Mikor a palló közepére értek, megragadta a gyermeket tarkójánál fogva, fölemelte a magasba és lehajította a folyóba.
A remete most már nem tartóztatta magát s kísérőjére kiáltott: „Te képmutató ördög! Inkább pusztuljak el a vadonban, vagy tépjenek szét a vadállatok, mintsem hogy veled még csak egy lépést is tovább menjek! Ezek lennének Isten útjai, amelyeket meg akarsz mutatni? Hazudsz és menj a hazugságoddal a pokolba!”

De ebben a pillanatban a kísérő angyallá változott. Mennyei fény sugározta körül és így szólt: „Halljad János! Az a pohár, amelyet elvettem a barátságos embertől, meg volt mérgezve. A fösvény bűnei büntetéséül a halált üríti ki belőle. A szegény, szorgalmas ember ismét felépíti a házát, és a hamu alatt kincset fog találni. Ezáltal kijut nyomorúságából. Az az ember, akinek a gyermekét vízbe dobtam, hírhedt gonosztevő. Gyermekéből, akit rosszul nevelt, idővel gyilkos lett volna. Most pedig az apa szívét gyermekének elvesztése bűnbánatra fogja indítani, maga a gyermek pedig jó helyen van. Te nem ismerted ki magad Isten útjainak bölcsességében és igazságosságában. Lásd! Most láthattál belőle egy darabot. Légy megelégedett ezután!”

Ezzel az angyal eltűnt. A remete felébredt, bement a kunyhójába és ettől a naptól fogva kigyógyult minden kételyéből."

 forrás : (Vetés és Aratás 18. évf.1. szám)