A mai nap ajándéka
Volt egyszer egy ember, aki mindig a holnap miatt aggódott. Attól félt, hogy mi történik majd vele, vajon sikerülnek-e a tervei, megoldódnak-e a gondjai, és mit hoz számára a jövő.
Reggelenként úgy ébredt, hogy gondolatai már a következő nap körül forogtak. Esténként pedig úgy hajtotta álomra a fejét, hogy észre sem vette, mennyi szép pillanatot hagyott elveszni az aggodalmai között.
Egyik nap megszólította egy idős ember, aki a kertjében virágokat ültetett.
– Mondd csak, miért vagy mindig ilyen szomorú? – kérdezte az idős ember.
– Mert nem tudom, mit hoz a holnap – felelte a férfi. – Félek attól, amit még nem ismerek.
Az idős ember elmosolyodott, majd egy apró virágpalántára mutatott.
– Nézd ezt a növényt! Amikor elültetem, nem tudom pontosan, milyen lesz a következő nap időjárása. Nem tudom, mennyi eső éri, és milyen gyorsan fog növekedni. Mégsem ülök mellette egész nap félelemben. Megöntözöm, gondozom, és bízom abban, hogy megkapja mindazt, amire szüksége van.
A férfi csendben hallgatta.
Az idős ember folytatta:
– Tudod, mi a legnagyobb ajándék, amit Isten adott nekünk? Nem az, hogy előre ismerhetjük a holnapot, hanem az, hogy ma még szerethetünk, jót tehetünk, megbocsáthatunk, és hálát adhatunk azért, amink van.
– De mi lesz, ha holnap nehézségek várnak rám? – kérdezte a férfi.
– Akkor majd holnap kérsz erőt Istentől, hogy szembenézhess velük. Miért vennéd el a mai nap békességét egy olyan teher miatt, amelyet talán még soha nem is kell majd hordoznod? Isten nem azt ígérte, hogy soha nem lesznek nehézségeink, hanem azt, hogy a nehézségek között is hozzá fordulhatunk segítségért.
A férfi ekkor körülnézett. Észrevette a kertben nyíló virágokat, meghallotta a madarak énekét, és eszébe jutottak azok az emberek, akik szeretik őt, mégis oly sokszor nem jutott ideje arra, hogy ezt elmondja nekik.
Azon a napon hazament, megölelte a családját, felhívott valakit, akit régóta szeretett volna felkeresni, és segített egy embernek, akinek szüksége volt rá.
A gondjai nem tűntek el varázsütésre. A holnap továbbra is ismeretlen maradt. De valami megváltozott benne: már nem akarta az egész életét előre megérteni. Megtanulta, hogy a mai napban is ott rejlik Isten jósága.
Attól kezdve minden reggel így imádkozott:
„Uram, köszönöm ezt a napot! Nem tudom, mit tartogat számomra a holnap, de ma szeretni szeretnék, jót tenni, megbocsátani, és észrevenni áldásaidat. Amikor félek, adj hitet! Amikor elfáradok, adj erőt! És amikor nem látom az utat, segíts bíznom Benned. Ámen.”
És bár az élet továbbra is hozott számára örömöket és próbákat, egyre inkább megértette: nem kell ismernünk a holnap minden titkát ahhoz, hogy a mai napot hálás szívvel élhessük meg.
Mert a tegnapot már nem változtathatjuk meg, a holnapot még nem ismerjük, de a ma lehetőség arra, hogy Isten szeretetét továbbadjuk.
Ne engedjük, hogy a holnap miatti félelem elrabolja tőlünk a mai nap örömét! Ne halogassuk a szeretetet, a megbocsátást, a kedves szót és a jótetteket, mert nem tudhatjuk, hány ilyen lehetőség áll még előttünk.
Ha nehézségek érnek, ne feledjük, hogy nem kell mindent egyedül megoldanunk. Fordulhatunk Istenhez, aki erőt adhat a próbákban, békességet a nyugtalanságban és reményt a bizonytalanságban.
A mai nap nem csupán egy újabb nap az életünkből, hanem Isten kegyelmének ajándéka. Éljünk úgy, hogy estére ne csak azt kérdezzük magunktól, mi mindent végeztünk el, hanem azt is: kit szerettünk, kinek szereztünk örömet, és miért adhatunk hálát Istennek.
forrás: h.juditt