Történetek-Irodalom

Részletek

Találatok: 3207

Anyagi szükségemben az Úr megsegített!

Saját magam életéről szeretnék megosztani egy pár gondolatot veletek. Hogy milyen csodálatos Isten kegyelme és mennyire igaz, hogy a bajban nem hagy el.

 Viola Zoltánné,Niki

Férjem Zoli 6 éve dolgozik egy cégnél. Bizonyos okok miatt a cég tönkrement. Imádkoztunk érte, hogy megmaradjon a munkahelye de az Úrnak mégis más a terve a családunkkal. Augusztus 14-én a munkahelye bezárta kapuit. Zolit állószabadságra helyezték, kilátástalan a jövő, hogy egyáltalán megkapja -e a bérét szeptember 5-én. Közben innen-onnan hallottam, hogy tegyem próbára Istent és fizessem be a tizedet. Félve ugyan de bizakodva a jövedelmem 10%-át félreraktam, hogy ha megyünk Istentiszteletre felajánlhassam az Úrnak. Eljött a nap mikor családommal a gyülibe mentünk. Elővettem a félretett pénzemet (utolsó anyagi forrás volt a lakásba, de ezt úgy írom hogy 100 ft nem maradt itthon). Eljött az adakozás ideje, áldást kértem a pénzre, és odaadtam az én drága Megváltómnak! Higyjétek el, még haza sem értünk a gyülekezetből, férjemet már kereste egy nagyon jó barátunk, hogy kéne neki segíteni csütörtök pénteken. Ezután drága Hajnikám hívott hogy jött egy kis mellékes munka ragasztani kéne dossziékat. Egy hét alatt Isten megsokszorosította  ezt a kis pénzt amit az Úrnak adtam. Nem is kicsit majdnem 20.000 ft-jött be a kis pénzünkért cserébe nem egész egy hét alatt.

Közben azért jöttek a gondok is. Lekapcsolták a gázszolgáltatást, mert nem bírtuk fizetni. A fiatalember aki kijött hozzánk mondta nekem hogy elmegy és azt írja a papírra hogy nem voltunk itthon . Még ebben a helyzetben is tudtam azt mondani a Gázművek dolgozójának, hogy NAGYOBB AZ ÉN ISTENEM MINT EZ A GÁZÓRA! A férfi nagyon meglepődött és érdekes volt, mert azt mondta, hogy ilyen szomorúan még nem teljesítette a kötelességét.

Pénteken felhívtam az Elmüt, hogy fizetési haladékot kérjek. Nagy csodálkozva megkérdezte az ügyintéző " Maguknál még van áram?" Fura kérdésre a választ sem tudtam hirtelen. Persze hogy van áram miért nem kéne hogy legyen? Válasza a köv. volt.  25-ével határozatban van hogy nem vagyunk jogosultak az áramra a hátralék miatt. 

Na most mi lesz? Se gáz se villany. Bujdokoltunk a lakásba mint valami bűnözők. Aztán mikor befejeztem a sajnálkozást talpra álltam és mondtam elég. Nem vagyok én tolvaj hogy bujdokoljak. Isten mit is ígért? Aki benne bízik soha nem lesz kenyérkéregető! Akkor miért is sírok és panaszkodok? Hát igen. Gyarló emberi tulajdonság. De Isten kijelentette hogy ne a láthatóra nézzünk hiszen Ő nagyobb mint a világ.

Felkerekedtünk és elmentünk a Havanna csoportba, ahol a tesók imádkoztak értünk. Nem is egy Igeverssel alátámasztották, hogy Isten nem fog elhagyni minket. És mikor jöttünk hazafelé már meg is érkezett a válasz. Szolgálok az Úrnak a csoport szerkesztésével, és a gyülekezetnek azzal, hogy hanganyagokat gépelek be. Persze, hogy az ördög legfőbb célja a villanyt lekapcsolni. Mikor megkaptam a kijelentést, férjemmel odamentünk a gázórához, áldást kértünk rá, és megmondtuk a gonosznak hogy nem formálhat tulajdont az áramra, hiszen szükség van rá hogy Istent szolgáljam.

Továbbra sem adtam fel az imádkozást (máskor már futottam vissza a világba) férjemet megint hívták dolgozni, megint jött egy kis anyagi áldás az életünkben. Eljutottunk egy napra a Balatonra dicsőség Istennek.

És hogy a sok érdekesség ne maradjon annyiban, még egy dolog történt az életemben. Egyik nap jöttünk haza a Bajcsy kórházból kislányom belázasodott és hányt, mivel nyitva a hallójárata azt hittük víz ment a fülébe, de kiderült vírus. Szóval jöttünk haza és ahol az autóval parkolni szoktunk ült egy koldus ember. Először nem is foglalkoztam vele bár annyit mondtam a Zolinak "Látod, élnek nálunk sokkal nagyobb szegénységben emberek! És minden nap adjunk hálát Istennek hogy nem az utcán élünk". Utána elmentünk vásárolni. Mikor visszaértünk még mindig ott ült a házunk előtt ez az ember. Késztetést éreztem és adtam neki egy kis pénzt. Nem sokkal utána beszélgettem a szomszéd nénivel és a koldus már átült pont szembe velem összetette a két kezét és nézett. Nagyon megsajnáltam gondoltam éhes. Vittem neki egy kis  ételt. Megköszönte, és elkezdett enni. Mire kimentem hogy megkérdezzem hogy adhatok e neki inni , ez az ember szőrén szálán eltűnt. Nekem az ilyen hajléktalanokról (tisztelet a kivételnek) mindig az volt a meglátásom hogy adtál egy kicsit és utána egyre követelőzőbb volt. Ez a hajléktalan azonban nem ilyen volt. Csendes volt valahogy úgy éreztem, hogy szavak nélkül is megértettük egymást.

Elmeséltem szívemhez közel álló 2 személynek az esetet! Mind a ketten azt mondták, hogy szerintük Isten angyalt küldött hogy próbára tegye a hitemet, hogy a kevésből adok e a rászorulóknak! Azóta is nyitott kérdés előttem ez az egész dolog. De úgy érzem bárki is volt nagyon jól esett segíteni, és még ha csak egy kicsit is adhattam, a lelkemnek nagyon nagy felüdülést jelentett!

Itt vannak az életemben a megoldhatatlan problémák, mégis azt mondom neked kedves olvasó, hogy ne add fel a harcot. Lehet sírni, hogy  és azt mondani, hogy "elhagyott Isten, miért pont én...." és az ilyenkor szokásos beszédek. De inkább imádom Istent megköszönöm neki a helyzetemet. Mert Ő megígérte hogy soha sem késik a megoldással, és hogy az Övéi soha nem lesznek kenyérkéregetők  

Így kívánok mindenkinek áldott békés hetet! Ne adjátok fel a harcot. Az ördög nem fogja hagyni hogy neked jó legyen. De én azt mondom, Isten minden nap tanít és mindig kirendeli hogy ne vesszenek el az Övéi! Bár az életem még mindig a mélybe van, kilátástalan hogy fogok a gyerekeimnek fűtést biztosítani ha jön a tél, kilátástalan hogy miből élünk, hogy mi lesz holnap, mégis tudom és hiszem, hogy Isten gondoskodni fog rólunk!

"Bízz az Úrban mert karja megszabadít s hálával áldozol!"

Niki 2008.08.28.