Történetek-Irodalom

Részletek

Találatok: 9441

Szeretet sebhelyei

István ezt ma találtam és annyira megtetszett hogy meg akartam osztani veled,mivel angolul volt gondoltam lehet nem fogod jól érteni ,ezért lefordítottuk, fogadd olyan nagy szeretettel amilyennel küldöm neked,és ha jónak látod továbbíthatod ,nagy örömmel veszem,tisztelettel<<<Irma>>>

 Az ÚR feltámadt, Ő valóban feltámadt!

Ennek az áldott évszaknak a lelkületében, Húsvétkor, mikor elismerjük drága URunk és Megváltónk,Jézus Krisztus feltámadását,mint a legcsodálatosabb áldozati ajándékot, amit nekünk ajándékozott,hadd osszak meg egy inspirációs történetet,amit egy gyönyörű és kedves személytől,a kedves testvéremtől kaptam.

Néhány éve, egy forró nyári napon, Dél Floridában, egy kisfiú úgy döntött, hogy úszik egyet a házuk mögötti régi kis tóban. Sietve, hogy minél hamarabb a hűvös vízbe ugorhasson, kiszaladt a hátsó ajtón,maga mögött hagyva cipőt,zoknit és inget, ahogy futott. Repült a vízbe, nem véve észre, hogy amint ő úszik a tó közepe fele, egy aligátor épp a part fele úszott. Apja, aki a kertben dolgozott, észrevette, hogy a kettő egyre közelebb és közelebb kerül egymáshoz. Rémülten rohant a vízhez, kiabálva a fiának amilyen hangosan csak bírt. Apja hangját hallva a kisfiút aggódás fogta el és gyorsan megfordult és a part fele úszott apjához. De már túl késő volt. Amint elérte apját az aligátor is elérte őt. A partról az apa megragadta kisfiát a karjától pont abban a pillanatban mikor az aligátor annak lábait ragadta meg. Ez egy hihetetlen huzavonához vezetett a kettőjük közt. Az aligátor erősebb volt az apánál, de az apa túl szenvedélyes volt ahhoz, hogy elengedje fiát. Egy gazda épp arra vezetett és a sikoltozásokat hallva, autójától odarohant, célzott és lelőtte az aligátort. Rendkívüli módon, több hetes kórházi tartózkodás után, a kisfiú életben maradt. A lábát hatalmas sebhelyek torzították az állat erőszakos támadása révén. És a karján, mély karmolások voltak, ahol apja körmei húsába vájtak a kétségbeesett erőfeszítésben, hogy megtartsa az ő szeretett fiát. Az riporter az újságtól, aki a trauma után meginterjúvolta a fiút, megkérdezte, ha láthatná a fiú sebhelyeit. A fiú felhúzta a nadrágszárát. És utána, nyilvánvaló büszkeséggel, így szólt a riporterhez: De nézd a karjaimat! Nagy sebhelyek vannak a karjaimon is. Azért vannak, mert Apám nem engedett el!

Te és én azonosulhatunk ezzel a kisfiúval. Nekünk is vannak sebhelyeink. Nem, nem egy aligátortól, hanem egy fájdalmas múlt sebhelyei. Némelyek azok közül a sebhelyek közül csúnyák és mély megbánást okoztak. De, némely sebhelyek barátom azért vannak, mert Isten visszautasította, hogy elengedjen. A vívódásaid közepette Ő ott volt és beléd kapaszkodott. Az Ige arra tanít, hogy Isten szeret téged. Te Isten gyermeke vagy. Ő meg akar védeni és gondodat viselni minden nap. De néha meggondolatlanul veszélyes helyzetekbe gázolunk, nem tudva hogy mi vár ránk. Az élet tava tele van veszélyekkel és mi elfelejtjük, hogy az ellenség lesben áll, hogy ránk támadjon. Ekkor kezdődik el a huzavona, és ha az Ő szeretetének a sebhelyei a karodon vannak légy nagyon, nagyon hálás!

Ő eddig sem és ezután se fog soha elengedni!

Isten megáldott, hogy te mások számára áldás lehess. Sose tudhatod, hol van egy-egy ember az ő életében és min megy épp keresztül. Soha ne ítéld egy másik ember sebhelyeit, mert nem tudhatod, hogy kapta őket...    

A történetet küldte: Bácsi Irma  USA-Sacramento,   2009.ápr.24

Loving Scars

THE LORD IS RISEN, HE IS RISEN INDEED

In the spirit of this most Blessed Season, EASTER, which recognizes the resurection of Our Beloved Lord and Saviour Jesus Christ and the most amazing gift of sacrifice He has given to us, I would like to share with you this inspirational story sent to me by a very beautiful and special person, my darling sister.

Some years ago, on a hot summer day in South Florida , a little boy decided to go for a swim in the old swimming hole behind his house. In a hurry to dive into the cool water, he ran out the back door, leaving behind shoes, socks, and shirt as he went.
He flew into the water, not realizing that as he swam toward the middle of the lake, an alligator was swimming toward the shore. His father, working in the yard, saw the two as they got closer and closer together.
In utter fear, he ran toward the water, yelling to his son as loudly as he could. Hearing his voice,
the little boy became alarmed and made a U-turn to swim to his father.
It was too late. Just as he reached his father, the alligator reached him. >From the dock, the father grabbed his little boy by the arms just as the alligator snatched his legs...
That began an incredible tug-of-war between the two. The alligator was much stronger than the father, but the father was much too passionate to let go. A farmer happened to drive by, heard his screams, raced from his truck, took aim and shot the alligator. Remarkably, after weeks and weeks in the hospital, the little boy survived.
His legs were extremely scarred by the vicious attack of the animal. And, on his arms, were deep scratches where his father's fingernails dug into his flesh in his effort to hang on to the son he loved. The newspaper reporter who interviewed the boy after the trauma, asked if he would show him his scars.
The boy lifted his pant legs. And then, with obvious pride, he said to the reporter,

'But look at my arms. I have great scars on my arms, too. I have them because my Dad wouldn't let go.'

You and I can identify with that little boy.

We have scars, too. No, not from an alligator, but the scars of a painful past. Some of those scars are unsightly and have caused us deep regret.

But, some wounds, my friend, are because God has refused to let go. In the midst of your struggle, He's been there holding on to you... The Scripture teaches that God loves you.
You are a child of God. He wants to protect you and provide for you in every way. But sometimes we foolishly wade into dangerous situations, not knowing what lies ahead. The swimming hole of life is filled with peril - and we forget that the enemy is waiting to attack.
That's when the tug-of-war begins - and if you have the scars of His love on your arms, be very, very grateful.
He did not and will not ever let you go.

God has blessed you, so that you can be a blessing to others.

You just never know where a person is in his/her life and what they are going through.

Never judge another person's scars,
because you don't know how they got them...

Bacsi Irma  USA-Sacramento,   2009.04.24

A történet magyarul: