Történetek-Irodalom
A szesz diadaléneke
- Részletek
- Találatok: 8139
A szesz diadaléneke
Ki mer síkra szállni velem? Kinek van olyan hatalma, mint nekem? Igen. Az én hatalmam óriási. Én a Sátán szolgálatában állok. Ő pedig a a világ ura. Az én uram kedvéért teljes munkát végzek. A test mellé megölöm a lelket is. A végén a nagy zsákmányt, a lekaszált embermilliókat odaadom az én uramnak, a Sátánnak. Én már megszámlálhatatlan milliókat terítettem le a földre. Aki meghódol, azt lehúzom a sárba, akár tanult, akár egyszerű ember. Én elrabolom az ifjútól az egészséget, a lánytól a tisztaságot, a férfitől az erőt. Én megnyitom a szív sötét forrásait, amelyekből gazság, gyalázat és mocskos beszéd bugyog elő.
Az emberekből tolvajt, hamis esküdözőt, gyilkost csinálok. Nincs parancsolat, amelyet naponta százszor áthágni ne segítenék. megtöltöm a börtönt. Milyen tehetségtelen hozzám képest minden zsarnok! Az emberek szívesen nekem áldozzák vagyonukat, feleségüket, gyermeküket, becsületüket, testüket, lelküket. Hatalmam az egész világra kiterjed. Szeretem és szólom a legnagyobb hazugságokat. Mikor a pálinkát kitalálták, azt hitték, hogy az élet italát találták meg, pedig a halál itala az. Ígérem, hogy megerősítem a testet, pedig tönkreteszem azt. Ígérek vidámságot, barátságot, és verekedést, erőszakot ébresztek.
Látod ott azt az embert az árokparton? Úgy fekszik ott, mint egy holttest. Ez az én művem. Hallod az utcán az ordítást? Nótának indult, és üvöltésben végződik. Hallod a szegény feleségek, anyák, gyermekek sírását? Ez mind az én hatalmam diadala! Akit egyszer megfogtam, nemigen eresztem el. keményen tartom. Akar, nem akar, innia kell! Ugyan ki száll velem síkra az én hatalmam ellen, ki tudná szabaddá tenni foglyaimat?
A tudomány? Nevetséges beszéd. Hallgattam én már magam is, mikor tudósok magyarázták, hogy megrövidítem az életet, hogy minden harmadik öngyilkos, minden második börtönlakó az én áldozatom, legtöbb közúti balesetet én okozok. Láttam, hogy néhány iszákosnak lúdbőrös lett a háta, egy kissé gondolkodóba esett, de estére kelve csak befordultak a kocsmába. Tudomány? Velem szemben? Falra hányt borsó!
Jó szándék? Nahát, az én utcám van igazán jó szándékkal kikövezve. pedig az én utcám nyílegyenesen a kárhozatba vezet. Látod azt az embert? Most tápászkodik fel a részeg álom után. Ó, hányszor megfogadta feleségének „ ártatlan gyermekei ” életére, hogy „ ez volt az utolsó”, de ma este is ott lesz az ivócimborák között! Az én hatalmam óriási! Én a Sátán szolgálatában állok!
Van valaki akitől félek, aki még az én kezemből is ki tudja ragadni a zsákmányt, aki az én rabszolgám bilincsét is el tudja oldani, aki előtt nekem reszketnem kell, aki elől menekülök:
Jézus!
Látod azt a házat, amelyből az ének zendül felénk?Az a Jézus háza. Ott nekem nincs semmi hatalmam. Ott bűnösök keresik az Isten szavát. Aki nekik egyedül békességet és szabadulást adhat. Ott is szól a zene, de nem a táncra. Ott is énekelnek, de nem az uramnak, a Sátánnak tiszteletére. Ott az én rabszolgáimat akarják megszabadítani a Jézus számára. Ott anyák, feleségek, gyermekek imádkoznak a fiú, a férj, az atya lelkéért, hogy az Isten adjon az elveszett számára kegyelmi időt, hogy megtérhessen és éljen. Nézd, most is egyről leszedik az én rongyaimat s fehér ruhába öltöztetik, hogy beállhasson a Bárány seregébe. Szeretném őket összetaposni s a lelkemen keresztülvonaglik a halálsejtelem. Nem jöhet-e idő, amikor a Bárány szavára az emberek összefognak s engem, mint egy bélpoklost kitaszítanak a világból?
Igen: ez a Jézus erősebb nálam, sőt erősebb az én uramnál, a Sátánnál is. Szerencsére erről az én szegény, buta rabszolgáim nem akarnak tudni ,s ha valaki mondja is nekik, a szemébe vigyorognak. Én megteszek minden, hogy észbe ne kapjanak. Bedugom fülüket, összezavarom lelküket, megkeményítem a szívüket, hogy ne hallgassanak Jézus hívó szavára.A míg bírjuk, konkurálunk a templommal, s a söntésbe hívogatjuk az embereket a Sátán imádására. Köztem és Jézus között soha nem lehet békesség.
Én az embereket rabbá teszem, Jézus szabaddá.
Én az embereket nyomorulttá teszem, Jézus boldoggá teszi őket.
Én gyűlöletet, haragot viszálykodást támasztok. Ő megtölti a szívet szeretettel.
Én lerombolok, aláaknázok minden földi szeretetet, Ő szerető szülőket, engedelmes gyermekeket, áldott családi életet teremt.
Ő új életet hoz, én halált.
Ő végtére paradicsomi örömöt s örök boldogságot ad híveinek, én a pokol örvényébe taszítom az enyéimet.
A Sátán is és én is tudom, hogy az időnk rövid, ezért minél több gyászt, pusztulást terjesztünk az emberek között.
forrás: Kis Tükör 1935 január
További tanulságos történetek az alábbi weblapon találhatók.
A szeretet nagymestere
- Részletek
- Találatok: 12487
A szeretet nagymestere
Úgy nőttem fel, hogy tudtam, más vagyok, mint a többiek, és ezt gyűlöltem.
Nyúlszájjal születtem, és amikor iskolába mentem, az osztálytársaim - akik állandóan gúnyoltak - nem hagytak bennem kétséget a felől, milyennek látnak mások; egy felhasított ajkú kislány, görbe orral, egyenetlen fogsorral, mélyről jövő, némileg artikulátlan beszéddel. Még egy léggömböt sem tudtam felfújni anélkül, hogy be ne fognám az orromat, és ha lehajoltam a kút fölé, hogy igyak, a víz az orromon csurgott kifelé.
Ha az osztálytársaim megkérdezték, "Mi történt s száddal?", azt mondtam nekik, hogy kisbabakoromban elvágta egy törött üveg. Valahogy elfogadhatóbbnak tünt balesetre hivatkozni, mint bevallani, hogy másnak születtem. Hétéves koromra szilárd meggyőződésemmé vált, hogy a családomon kívül soha senki nem lesz képes szeretni, vagy akár csak kedvelni.
Második osztályban Mrs. Leonard lett az osztályfőnököm.
Azóta sem tudom, mi volt a keresztneve - csak Mrs. Leonardnak ismertem. Töltött galamb típusú, csinos asszony volt, mindig jó illatú, párnás karokkal, csillogó barna hajjal és meleg, sötét szemekkel, melyek még azon ritka alkalmakkor is mosolyogtak, amikor a szája nem. Mindenki imádta. Egyszer azonban történt valami, és attól fogva én a többieknél is sokkal jobban rajongtam érte.
Elérkezett a rendes évi "hallásvizsgálat" ideje az iskolában. Az egyik fülemre alig hallottam, de ezt gondosan titkoltam, nehogy kiderüljön, hogy még ebben is különbözöm másoktól. Ezért aztán csaltam.
Megtanultam, hogy a csoportos teszteléseken akkor tegyem fel a kezem, amikor a többiek. A "suttogóteszten" azonban más módszert kellett bevetnem. A feladat az volt, hogy a gyerekek egyenként a falhoz mentek, oldalra fordultak és befogták az egyik fülüket. A tanárnő a tanári asztalról suttogva mondott nekik valamit, amit meg kellett ismételniük. Aztán a másik füllel is végigjátszották ugyanezt. Már az ovodában felfigyeltem rá, hogy senki nem ellenőrzi mennyire erősen fogja be a vizsgálati személy a távolabbi fülét, ezért színleltem.
Mint általában, most is utolsóként kerültem sorra, de a vizsgálat alatt végig azon gondolkodtam, valyon mit fog súgni nekem Mrs. Leonard. Az előző évből emlékeztem rá, hogy a tanárnő olyasmiket mondott, mint "Kék az ég" vagy, "Van új cipőd?"
Én következtem. A rossz fülemet fordítottam felé. A másikat először erősen befogtam az ujjammal, azután finomítottam a szorításon, hogy halljak. Vártam, és egyszerre csak meghallottam azt az öt szót, amelyet bizonyára Isten adott Mrs. Leonard szájába, és amely mindörökre megváltoztatta életemet.
Mrs. Leonard, ez a csinos, jó illatú tanárnő, akit imádtam, lágyan azt suttogta:
"Bárcsak az én kislányom lennél!"
Mary Ann Bird