Történetek-Irodalom
Karácsonyi történetek
- Részletek
- Találatok: 546418
KARÁCSONYI TÖRTÉNETEK
A folytatáshoz nyomj tör
ténet címére
|
Csak egy valaki állt ott félig megfagyva, egyedül. A kis koldusleány. Reggel óta állt már ott vékony, rongyos kis kabátjában és elszakadt cipőjében. Állt és várt. |
|
Marseille városában Martin cipész atya vágyik arra, hogy karácsonykor Jézust fogadhassa. Megnyitja ajtaját a rászorulók – egy utcaseprő, egy beteg anya és gyermeke – előtt, megosztva |
|
A kisváros szélén állt egy apró, öreg ház, ahol egy idős órásmester élt. Az emberek csak „Benedek bácsink” hívták, mert mindenkihez volt egy kedves szava, egy mosolya, vagy egy megjavított régi szerkezete. |
A férfi lassan megmozdult, átfagyott tagjait dörzsölgette. Gondolataiban, a régmúlt karácsonyok emlékei kavarogtak. A meghitt gyerekkori karácsonyok, |
Judit csak hatéves volt, de a szemeiben ott volt valami, amit a felnőttek is ritkán hordoztak: egy kicsi, csendes szomorúság. Amióta a nevelőszülőkhöz került, sok minden megváltozott körülötte. |
|
|
Juli akkor 8 éves volt, és, mint a legtöbb gyermek ebben a korban, valahol félúton a Jézuska ajándékába vetett hitben és a gyanakvás között, hogy azért a dolgok valahogy másképp történhetnek. |
A konyhából behallatszott a tűz pattogása, de aztán betették az ajtót s a kocsmában csend lett. A bádog lámpaernyő karimája némán hajlongott a repedezett gerendán, és amint a láng megbillent, |
|
Karácsony előtti utolsó napon a szupermarketbe siettem megvenni a maradék ajándékokat, amiket korábban nem tudtam.Amikor megláttam a sok embert, panaszkodni kezdtem |
Ha a házamat fenyőágakkal, gyertyákkal, égőkkel és csilingelő harangocskákkal díszítem fel, de a családom felé nincs bennem szeretet, nem vagyok egyéb, mint díszlettervező. |
Kedves, csendes este volt Hófalván. Az ezüst holdacska kíváncsian kukucskált be a kicsiny városka művelődési házának ablakán. Vele tartottak a ragyogó csillagok is, |
|
Nagyapánk ott ült szokott helyén a kandalló mellett, s olykor egy-egy bükkfahasábot vetett a sziporkázó tűzre. A szűzdohány füstje kék felhőbe burkolta pipázó |
Feketén készülődött a karácsony. Reggel óta szünet nélkül csorgott az eső, s a kisváros csatakos utcáin hideg köd tapadt a házfalakhoz. |
Három fenyőfa állt egy dombtetőn. |
|
Egyszer, réges régen, egy teliholdas decemberi éjszakán, amikor milliónyi csillag ragyogott az égen, néhány egészen apró kis csillagocska pajkosan |
Karácsonykor angyalok szállnak át a városok felett, belesnek a kéményeken és az ablakokon. Hópelyheken utaznak és gomolygó felhőkön. |
Egy dollár nyolcvanhét cent. Ez minden vagyona. És ebből is hatvan cent csupa pennyben. Egy- meg kétpennynként rakosgatta félre, úgyhogy már rettegett tőle a fűszeres, |
|
Az utcákon derékig ért a hó. A feldíszített kirakatokból áradó fény ezüstös csillogásba vonta a tájat. Valahonnan sült gesztenye illatot hozott a hűvös esti szél. Az egész várost valami végtelen nyugalom |
Élt egyszer, valamikor réges-régen, egy messzi orosz falucskában egy öreg cipészmester. |
|
|
Havas karácsony este volt. A meleg házban vidáman ragyogtak a karácsonyfa fényei, alatta ott sorakozott tucatnyi ajándék. Az anya és a gyerekek ünneplőbe öltözve készülődtek a |
Hat évvel ezelőtt, december 24-én be kellett mennem dolgozni. |
Egész álló nap havazott, sűrű hópelyhek lepték be az ajtókat, ablakokat, fehér kárpittal vonták be a mezőket, és valahol a kanadai préri egyik magányos farmján egy gyermek készült erre a világra jönni |
|
Karácsony volt. Egy küzdelmes, nyomorúságos év állt mögöttem a vak kisfiammal együtt. Féltem az ünnepektől, nagy családban éltem, mégis |
- Apjuk- szólítá meg Réthi Márton tanító urat az ő kedves élete párja -, mondanék én valamit, csak azt ne mondja felőlem, hogy nagyralátó vagyok.
|
Hol volt, hol nem volt, volt egyszer egy kislány, kit Magduskának hívtak. Ez a kislány mindig jókedvű volt, kedves, vidám hangocskájával, szép táncával sok örömet szerzett szüleinek és ismerőseinek. |
|
Már alkonyodott, de az utcai lámpákat még nem gyújtották meg. A kihalt, keskeny Boldog-asszony-utca szürkületén egy férfi ment végig. Talpig érő bundát viselt, |
Fedezzük fel újra a karácsonyi történetet! „Uram, kérlek, tedd újra elevenné történetedet!" |
Lehet-e valóban egy vidám karácsonyod akkor is, ha ezeregy nyomás nehezedik rád? Igen, lehet – és ennek megvalósításához nem kell messzire menned. Függetlenül attól, hogy a problémák, |
|
Mi, gyerekek, nagyon vártuk az első havat. Karácsonytájt érkeztek meg nyugat felől a szürke fellegek, s letették terhüket a hegyek koszorúja övezte völgyben, de nem olyan |
A szobákban még megérzik a fenyőgally tűleveleinek és az édes, cukros süteményeknek illata. A szekrények és állványok újabb kincsekkel teltek meg, |
Amikor Gerda összebarátkozik Kay-jel a két gyermek barátsága idillinek tunik. Egy nap a gonosz, hideg szívu Hókirályno meglátogatja Kay-t, és magával viszi országába, az örök jég birodalmába. |
|
Nyisd meg az alábbi hivatkozást és válogass kedvedre!
|
50 Karácsonyi ének ! If You Like Christmas Songs |
Karácsonyi dal Halász Judit előadásában, karácsonyi versek Kiss László, Ady Endre, Juhász Gyula, Aranyosi Ervin tollából. |
Régebben a legnagyobb örömöt az jelentette, hogy a család együtt volt, összegyűlt mindenki az esti vacsorára. Az esti ünnepet a nagytakarítás előzte meg, |
Minden este ugyanannál az asztalnál ült a vendéglőben. Azok, akik értenek az ilyesmihez, biztosak voltak benne, hogy rendőrnek még színét sem szeretné látni. |
Karácsony előtti utolsó napon a szupermarketbe siettem megvenni a maradék ajándékokat, amiket korábban nem tudtam. |
| Karácsonyi színjátékok
A történetek, színdarabok az internetről származnak. Mivel évekkel ezelőtti gyűjtésemből származnak |
A kisváros lelkesen készült a karácsonyi színdarab bemutatójára. A darab rendezésére sikerült megnyerniük a TV egyik befutott fiatal rendezőjét, Weis Lukácsot. |
Hideg karácsony este volt Chicagóban. Az öregember benn ült az autószerelő műhelyében. Mióta a felesége meghalt, nem ment sehova ilyenkor. Nem díszítette fel a műhelyt, nem volt karácsonyfája,
|
|
Olyanok ilyenkor a csillagok, mint az álmos gyerek szeme. Kicsit hunyorognak. És még nem tudják: sírásra vagy nevetésre nyíljanak-e, avagy aludjanak tovább. Hát, csak pislognak. |
||
Árokba esett ember
- Részletek
- Találatok: 11286
Árokba esett ember
Történt pedig egyszer, évtizedekkel ezelőtt, hogy egy rendszeresen templomba járó férfi elindult a hit útján, de aztán rövid idő elteltével visszacsúszott, végül pedig az alkohol rabja lett. Az egyik este, - ahogy az már szokássá vált az Ő életében - ismét berúgott a cimboráival olyannyira, hogy nem tudott hazamenni se. Támolyogva elindult ugyan a kocsmából, de hazafelé menet beleesett az út menti árokba és ott ébredt föl hajnalban.
A következőket Ő mondta el később:
Amikor fölébredt már világosodott és azt vette észre, hogy egy méterrel arrébb sokkal mélyebb az árok és az tele van vízzel. Ha oda esik, megfullad. Az első épkézláb mondat, ami eszébe jutott ez volt: Az Isten megmentette az életemet. Aztán beleakadt ez a szó, hogy Isten, és Isten felé terelte a gondolatait. Végignézett magán. A zakóján félig megszáradt hányás volt, s megundorodott magától, meg attól az egész élettől amit Ő folytatott. Hirtelen eszébe jutott egy hallelúja, amit még vallásos korában tanult egy konferencián és amit elkezdett dúdolni magában. A szöveg így hangzott: "A nagy mélységből szüntelen, hozzád kiáltok Istenem. Halálból ments meg engemet, fogadj be engemet! Amint vagyok jövök, amint vagyok jövök. Fiad érettem onta vért, fogadj be Jézusért."
Elmondta ez az ember, hogy Ő maga is meglepődött azon, hogy ezt az árokban ülve mennyire komolyan vette. Azt mondta:
- Istenem! Ha így is kellek neked fogadj be engem!
Ezután arra gondolt, hogy hogy történik majd meg mindez? Ezért egy kis segítséget akart adni Istennek és hozzátette:
- De küldj valakit, ha lehet még ma, hogy segítsen odatalálni hozzád!
Annyira komolyan vette az imádságát , hogy körülnézett nem jön-e valaki? Nem jött. Ilyen kora hajnali órában nem járt senki a faluban, ezért elindult haza. Otthon az egész napja azzal telt el, hogy várta hátha jön valaki. Eltelt a nap, de nem jött senki. Késő este azonban csöngettek. Egy régi ismerőse, akivel annak idején több konferencián is volt meglátogatta és sűrűn elnézést kért, hogy ilyen késő este zavarja. Elmondta, hogy a második faluban vasárnap egy csendesnap lesz és neki egész nap az járt az eszében, hogy jó lenne Őt is elhívni erre az alkalomra. Mondandóját azzal zárta:
- Komám, gyere menjünk el együtt erre a csendesnapra!
Elment és ott fordult meg az Ő élete. Attól kezdve nagyon sok alkoholistának tett bizonyságot az Úr Jézusról és az Ő szabadításáról.
Ennyire igaz az, hogy amint vagyunk, úgy lehet az Úr Jézushoz menni, Őt megszólítani, Tőle szabadulást kérni. És ha ezt komolyan gondoljuk, Ő válaszol, sőt megszabadít minden bűnből, minden megkötözöttségből, képes kihozni minden nyomorúságból, képes helyrehozni az egész elrontott életünket. Jézus nem azt mondja, hogy szeretlek, majd ha megváltozol, hanem azt mondja: szeretlek így, ahogy vagy! Bízd rám magad, aztán majd úgyis megváltozol ennek a szeretetnek a melegében, ha te is akarod!
Kérdés, hogy akarjuk-e? Eljutottunk-e oda, hogy megundorodunk magunktól, ettől az életviteltől? Ha igen, ne habozzunk, kérjük az Ő segítségét és Ő bizton segíteni fog!
Jézus mondja: "Nem az egészségeseknek van szükségük orvosra, hanem a betegeknek. Nem azért jöttem, hogy az igazakat hívjam, hanem a bűnösöket megtérésre." Lukács 5.31-32.
"Mert azért jött az embernek Fia, hogy megkeresse és megtartsa, ami elveszett." Lukács 19.10.
forrás: andre.glap
Erre a történetre mondhatjuk, hogy tanulságos történet. Az ember aki elfordult Istentől belátta, hogy Isten viszont nem fordult el tőle. És bűnbánatra lelt, elszégyellte eddigi életét és belekapaszkodott Isten kegyelmébe, új életet kezdett és ő is menteni kezdett másokat. Isten kegyelme végtelen, de ha visszautasítjuk lehet, hogy nem lesz többé esélyünk a megismétlésre.
További tanulságos történetek az alábbi weblapon találhatók. Kattintás a képre!